Árnyak folyosója

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-06-27, 11:04 am

*Na jó, kész, vége, befejeztem. Most már nem fogom tovább húzni az időt, egyszerűen már unom, hogy mindig azon jár az eszem, hogy mit is mondjak neki, ha találkozunk. Nem vagyok romantikus alkat, hogy ajándékkal és vacsival várjam, ahogy Zoárd javasolta, tehát adom magam, ennyire már megismert. Így lépegetek jelen pillanatban egész csinosan és jól nevelten, hiszen még a sentineli jelvény is rajtam van - ami azért ritka dolog -, az árnyak folyosójára, majd végül türelmesen várakozok, hogy a kisasszony megjelenjen. Már egy ideje írtam neki, hogyha nem bánja, akkor összefuthatnánk, méghozzá nagyjából ebben az időpontban, így hát mivel biztos vagyok benne, hogyha a szobájában van látni akar, magabiztosan feszítek a folyosón, teljesen feketében, csak úgy, mint általában. Egy fekete, térdig érő nadrág van rajtam, lábaimon sportcipő, felül pedig egy rövid ujjú ing, melynek felső gombjai ki vannak ám gombolva, hiszen elég meleg van már most és a sentineli jelvény pedig a szívem környékén. Hajam kócos, mint mindig és most még Eyolf is elkísért az utamon, így mellettem ücsörög a hatalmas farkas. És hogy miért van itt? Na ez az én kis csalásom, hogyha esetleg mérges lenne a drága, egy cseppet befolyásolom az érzéseit. Nem szép dolog, de soha nem voltam az az ember, aki csak úgy hagy dolgokat és jobb, hogyha Eyolf nyugtatja le a kedélyeket, mintha én teszek valamit elhamarkodottan. Na de belül azért remélem, hogy erre nem kerül sor, így hát csak ácsorgok a folyosón, még mindig mereven az ajtót figyelve, várva, hogy az kinyíljon és megérezhessem a másik csodálatos illatát.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-06-27, 11:17 am

* A levél a szobámban ért mivel a nap ezen részében általában ott tartózkodom s mivel korán kelő vagyok így csak megleptten pillantok az ablak belé honnan a kocogtatást hallom s kitárva azt engedem be rajta a baglyot. Kíváncsi vagyok ki keres ilyenkor így hát haladéktalanul kibontom a levelet. Ahogy olvasom a sorait úgy húzódik ajkam egy kedves mosolyra, rég láttam a fiút talán túlságosan is, így hát szépen összehajtogatom a pergament és a párnám alá dugom. Mivel amúgy is fel voltam már öltözve így csak belépek a fürdőbe és kifésülöm hajam mi most szabadon teríti be egész hátamat s végül csak egy picit kihúzom szemem, hogy jobban kiemelhessem azt majd el is hagyom a szobámat. Szép lassan végig haladok a folyosón s végül a klubhelyiségen, hogy hagyjak egy kis időt neki az érkezéshez de amikor elérem az ajtót kitárom hát s kilépek rajta így pillantom meg a helyes fiút. Egy mosoly kerekedik arcomra miközben közelebb sétálok hozzá.*
- Szia Nath!* ha odaérek akkor lábujjhegyre állok és egy puszit nyomok az arcára, történt ami történt barátok vagyunk s ez elsősorban a legfontosabb. Jó újra látni s be kell vallanom magamnak, hogy egy kis izgalom lakozik bennem, hisz bár nehezen kezelem a kényesebb helyzeteket nem tudom, hogy most miként álljak hozzá s ezt próbálom leplezni.*
- Rég láttalak, hogy vagy?* egy kis neheztelés sincs hangomban és nem is célozgatni akartam ezzel a kérdéssel s kijelentéssel csupán csak érdekel miként töltötte heteit. Egyébként egy fehér hosszú ujjú felsőt viselek és egy farmert, derekamon széles öv és a kedvenc hosszú szárú tornacipőmet, így nadrágom vége abban landol, nem öltöztem ki, de én nem is szoktam ha nincs rá alkalom.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-06-27, 11:24 am

*Csak várok és várok, egyre türelmetlenebbül, pedig nem késik sokat, de valahogy elszoktam már az ilyen helyzetektől. Bármennyire is meglepő, annyira nem értek a nőkhöz, mégha ők azt is állítják, hogy igen, így hát csak hamarosan derekam a falnak vetem, de ekkor nyílik az ajtó és én már ismét egyenesen állok és egy kedves mosollyal üdvözlöm a lányt, miközben azért felmérem ám öltözetét. Annyira nem tetszik ez a fehér felső, a hosszú ujjak ilyen melegben ... a helyett, hogy nyáron látszódna az, aminek kell és ez a hosszú nadrág hát... na mindegy, nincs jogom most megmondani neki, hogy húzhatna ám rövid nacit is vagy szoknyát valami szép kis toppal vagy blúzzal, így inkább csak felé lépek, hiszen láttam én már ezek nélkül is szép testét, nem kéne azt takargatnia.*
- Szia Jas! *köszöntöm én is és amikor megkapom a puszit, azt nem vagyok rest viszonozni is neki. Oké, már értem, hogy nincs harag, tehát ezen a részén túl is vagyunk, de azért a puszi közben gyengéden átkaroltam ám a lányt, most viszont csak elengedem és ahogy beszélni kezd, úgy morog picit a farkasom, hogy azért tessék ám őt észrevenni.*
- Ő is üdvözölne, ha hagynád. *jegyzem meg egy kis mosollyal, de a farkas már el is fordítja a fejét, mint aki meg van sértődve. Hát nem tiszta gazdája? Na de én csak kissé felnevetek ezen az egészen, miközben cseppet összekócolom buksiját és a lány kérdésére pedig vállat vonogatok.*
- Én megvagyok, gondoltam mászkálhatnánk valamerre... akár a városban vagy csak itt a suliban, igazából mindegy. *külföldre nem fogom még hívni, az nem most lesz, tehát arra még várhat nyugodtan, ha úgy alakul.*
- Csak tudni szerettem volna, hogy haragszol-e azért, mert nem kerestelek... *nézem meg szép szemeit, hiszen nem vagyok én annyira olyan, hogy megkerüljem a kényesebb témákat, bele is vágok az egész közepébe. Rose-on még mindig nem sikerült teljesen túl tennem magam, de most már jó úton haladok, legalábbis úgy érzem.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-06-27, 11:43 am

* Meg sem fordul a fejemben az, hogy esetleg nem tetszik neki az amit most viselek, talán ha tudná, hogy én fázósabb vagyok s ezekben a reggeli percekben igen csak hűvös van számomra akkor nem azt latolgatná magában, hogy felvehettem volna valami könnyebbet is. Hisz ő vérfarkas, egész teste meleg s szinte sosem fázik, könnyen beszél. E helyett egy puszival köszöntöm s mikor érzem, hogy átkarol mosolyom csak tovább virít arcomon mit a famulus morgása lohaszt le.*
- Oh ne haragudj, szia neked is.* pillantok a vélhetőleg sértődött állatra ki fejét is elfordítja. Erre elmosolyodom, hisz ilyet se láttam még, hogy egy famulus így megtud sértődni de úgy tűnik erre a napra nekem már annyi részéről. Így hát sötétbarna szemeim a fiúra szegezem s teszem fel a kérdést s amint hallom semmi árnyékoló nem történt vele mostanság ami jó.*
- Oké, mehetünk, ma úgy sincs semmi dolgom és szívesen lennék veled.* döntöm picit oldalra a fejem szavaim közben persze nem "arra" gondolok, csupán csak társaságára hisz akárhányszor találkoztunk a fiúval mindig jól elvoltunk. Szavaira picit megrázom a fejem s talán ez most szavaim nem rám fognak vallani mégis így gondolom, azért másfél éve alatt sokat tanul és tapasztal az ember.*
- Nem haragszom, miért is tenném? Tudtam mire vállalkozom mikor felmentem a szobádba s abban nem volt semmi ígéret.* felelem nyugodtan bár sokat gondoltam rá utána s magamat is próbáltam megérteni, hogy miért tettem azt amit nem sokra jutottam.*
- Tudtam, hogy mást szeretsz de én sosem bántam meg. Jó volt veled.* picit el is pirulok szavaim közben mert hát így nyíltan nem szoktam ilyesmiről beszélni de most kijött belőlem, hogy tisztán láthassuk a helyzetet.*
- Te igen?* nézek bele reménykedőn szemeibe mert hát elég rosszul érintene ha ő ezt másként gondolná ezt le se tudnám tagadni, akkor és ott mindketten benne voltunk és semmiféle erőszak nem késztetett minket arra, hogy megtegyük azt amit. Persze én a mai napig nem tudom, hogy Rose visszatért, sosem láttam egy órán sem sem a folyosókon, szépen elkerültük egymást eddig, de én ennek csak örülök.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-06-27, 11:57 am

*Azért majd ha úgy alakul, egyszer tuti megjegyzem neki az öltözködést, amely egyáltalán nem kihívó, pedig néha nem lenne rossz, főleg a férfi szemnek, de ha más rá mer nézni az én jelenlétemben, akkor annak annyi egy életre, ezt is garantálhatom. Na de azért a köszönés után Eyolf is kifejezi nem tetszését és inkább csak megfordul. Mivel látja, hogy nem lesz rá szükség, egyszerűen elcammog, de hogy hova, arról nekem fogalmam sincs, majd úgy is megtalál vagy én őt, ha szükségünk lesz egymásra. Sok mindenen mentünk már keresztül együtt, tehát fontos nekem és igen csak hozzám nőtt ez a rossz pénz. *
- Akkor ezt megbeszéltük, de ötletem nincs igazán... azaz, talán akad. Mondjuk az Árny hágóhoz mit szólnál? Felvehetnél valami kényelmesebbet, amiben tudsz hegyet mászni, én pedig lesietek addig a nagyterembe, hogy szerezzek egy kis elemózsáit az útra. Mit szólsz hozzá? *pislogok rá szépen és talán így nem is átlátszó a trükk, mi szerint öltözzön át, főleg mivel kint töltjük ma a nap egy részét, tehát meleg lesz, ezt ő is sejtheti és a forróságban nem érezné jól magát így, felöltözve.*
- Ha fázol majd, akkor ott a testfelmelegítés vagy én. *kacsintok még rá, hiszen ha kell, én simán felmelegítem, de talán ezt sejti ő is valahol. Ha pedig nem, akkor majd megtudja, ha oda jutunk... most viszont muszáj megkérdeznem, hogy haragszik-e rám, de ahogy hallom, szívében nem rejtőzik harag irányomba, így mosolyodom el lágyan.*
- Akkor jó, mert nem is szeretnék haragot kettőnk között most, hogy egyre jobban megismerlek. *nem tudom, hogy minek vártunk erre másfél évet, de végre eljutottunk idáig is, hogy kedveljük egymást, amikor eleinte olyan semlegesek voltunk...*
- Igen, szeretem még Rose-t, de ő se olyan már, mint volt. Visszatért az iskolába... *kezdem, de egy pici idő után folytatom csak.* - Alig emlékezett rám, azt mondta, hogy megölték a családját, ő pedig amnéziás lett... viszont fura mód azóta nem láttam. Nem beszéltem neki arról, ami közöttünk volt, sőt, szinte semmiről. Azt se tudta, hogy a párja voltam és nem hazudok neked, nagyon rosszul érintett ez. Persze megértem, hogy elveszítette a családját, de én is az enyémet... *nem értem még mindig azt, ami történt, de most nem is tudok mit mondani róla. Fura volt akkor látni, de már nem volt az igazi, nem olyan volt, mint régen. Talán ha akarta volna, lehetett volna, a Jasmine-os együttlétet el is felejteni, de nem tett érte semmit, sőt és azóta se futottunk össze, nem keresett fel és nem is írt, tehát most már én is igyekszem elfeledni és végleg tovább lépni, hiszen ez csak azt jelentheti, hogy szakítani kíván velem, főleg mivel elmondtam neki, hogy a párja vagyok és ez után se érdekeltem... *
- Veled is. *kapok észbe a nagy gondolkodásom közepette, majd végigsimítok lágyan a kipirult pofin.*
- Nem, nem bántam meg én se... *na jó, most hogy így visszagondolok, azóta történt velem azért pár dolog, a démon herceg felkeresett és majdnem ki lettem véreztetve, de ezt anno Rose-nak se mondtam, most se akarok rátérni, lesz még időm megosztani a dolgaimat Jas-el.*
- Na de akkor menj, öltözz át és én pedig majd a főfolyosón várlak. *tolom meg gyengéden az ajtaja felé, remélve, hogy akkor hallgat rám és ha benne van, én meg is indulok lefelé, sietősen, hogy minél több finomságot össze tudjak szedni magunknak.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-13, 12:16 pm

* Valóban két fiú vár az aulában így amikor leérkezek köszöntöm őket és mindegyikükhöz odalépek egy kézfogásra. Már a kisasszonyozás is meglep mert kissé ódivatúnak tűnik ebben a mai korban amit csak kézcsók tetéz mit hagyok, ha csókolgatni akarja a kezemet akkor nem állok ellen. A másik sráchoz is odalépek ki valamivel vagányabbnak tűnik így első pillantásra majd visszalépve nyugtázom neveiket. Nem látom értelmét a további ácsorgásnak így meg is indulok a lépcsősor felé miközben felajánlom a kérdezés lehetőségét, hátha valamire kíváncsiak. Az Ambrusnak bemutatkozó diák él is ezzel a lehetőséggel de maga a kérdés mosolygásra késztet.*
- Ne haragudj nem tartom nyilván. Sokan vagyunk és egyre csak gyarapszunk, de annyit mondhatok, hogy több százan.* pillantok vissza rá a vállam felett, híres ez az iskola tehát ez nem is csoda, a világ minden részéről érkeznek ide diákok.*
- Egyéb eget rengető kérdés?* kérdezem kuncogva s vissza is fordulok magam elé, nehogy eltaknyoljak itt előttük majd a jól betanult szöveget kezdem el mondani, hogy némi információt juttassak el hozzájuk.*
- Mi Cruoris-es diákok a Déli-Főtoronyban vagyunk, a másik két ház tagjai tehát az Infaltusosok a Nyugatiba, az Exortusosok pedig a Keletiben laknak, a magiszterek pedig az Észak-Főtoronyban. Őket csak végszükség esetén keressétek fel mert igen elfoglalt emberek, de segítenek bármiben ha úgy van. Amúgy a Sentinelek-et zargassátok, nálunk Daphne, Nil és Josh névre hallhatnak.* fordulok hátra ismét amikor már felérek az árnyak folyosójára. Magamat nem mondom, mert hát legyen már annyi jó nekem, hogy először az "igazi" Sentineleket keressék meg én jó leszek tartaléknak is mivel mással foglalatoskodom.*
- Házunk magisztere Sideris Valbraith, ő tanítja majd nektek a spirituális ismereteket és másodikban majd két új tantárgyat. Elvárja, hogy diákjai megjelenjenek az órákon és ott érdemlegesen teljesítsenek, de ez egy iskolában ugye nem is olyan váratlan dolog.* teszem hozzá mivel ide nem nyaralni jönnek a diákok hanem tanulni, legalábbis én és még jó páran így vagyunk ezzel.*
- Az árnymágiát majd én tanítom nektek, ha minden jól megy akkor hamarosan találkozunk is.* mosolyodom el a fekete ajtó felé tartva.*
- Egyébként mi érdekel titeket leginkább? Melyik tantárgy?* úgy hiszem csak képben vannak az itt tanulható tantárgyakkal kapcsolatban, de ha esetleg mégsem akkor az úgy is ki fog derülni.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-13, 12:31 pm

*Ambrus a náluk megszokott köszöntéssel üdvözli a tanársegédet, aki ezen egy kicsit megdöbben, de elfogadja a felajánlást. Nem húzzák sokáig az időt, egyből indulnak is közben pedig a kérdezősködés lehetősége is fent áll, mire lehet hallani egy kérdést és egy szellemes választ. Más kérdése nincs, a kíváncsi fiúnak jobban szereti ő megfejteni a dolgokat, de fura lenne, ha leülne egy padra és diákokat számolna. Ezek után némi információt hallanak az iskoláról és magáról a házról, ahova beosztotta őket. Ambrus felkészült tanuló ezért az iskola után olvasott, ami nem volt nehéz, mert egy igen híres sötét mágusok képzőről van szó. A házleírásokat is elolvasta figyelmesen főleg azt, amelyikbe választották és ő szerinte illik hozzá a jellemzés.*
- Engem leginkább a Misztikus lények ismerete tantárgy érdekel. *Természetesen a fiatalember tisztában van vele, hogy milyen tantárgyakat fog tanulni még néhány hónapig ugyan is nemsokára itt a vizsga időszak. Szerencsére nem kell sokat pótolni, mert egy másik iskolából jött. A fiú úgy érzi kérdeznie, kéne valamit, hogy ne csak csendben legyen, de egyszerűen nem tud milyen kérdést föltenni, bár belül a fejében nagyon kattognak a fogas kerekek.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-13, 12:35 pm

* Elmondhatom magamról, hogy két embert már "ismerek" itt a Mysterio-ban, de ez körülbelül csak annyiból áll, hogy tudom, hogy hogy hívják őket, és ennyi. Az Ambrus nevű gyereknek van kérdése, amit én személy szerint elég bugyutának tartok. Mégis kit érdekel, hogy hány diák van itt? Úgyis megtudja, vagy esetleg tömegfóbiája van?
Végül elindulunk a Déli főtorony felé, közben pedig azt is megtudhatom, hogy melyik ház diákjai illetve a magiszterek merre vannak. Lényeg a lényeg, hogy az Északi főtornyot kerüljem el. Nem nagyon szándékozom a magiszterekkel találkozni, vagy összetűzésbe kerülni.
Jasmine azt is elmondja, hogy ki a házvezető, és kik a sentinelek akiket a kérdésekkel bombázni lehet, de én nem valószínű, hogy élek majd ezzel a lehetőséggel. Nem vagyok én rászorulva senki segítségére, ha valami érdekel, majd utánajárok magam.
Feljön a szó a tantárgyakra is, meg hogy itt rendesen kell órára járni, amin vajon miért nem lepődök meg? Azonban a lányka szavaiból azt tudom leszűrni, hogy sokan nem vesznek részt a tanításban. Én valószínűleg ha tudok, benézek órákra, mert nem keresem az esetleges bajt, ami az órák kihagyásával járhat, és bármennyire nem nézné ki belőlem az ember, elég okos vagyok. Elég ha egyszer hallom a dolgokat, és azokat megjegyzem, ez valószínűleg az egyetemi professzor szülőknek köszönhető, na nem mintha annyit foglalkoztak volna velem, elvégre négy éves koromban beadtak az árvaházba.
Jasmine arról érdeklődik, hogy melyik tantárgy érdekel a legjobban, mire én megvonom a vállam.*
- Nekem arról sincs halvány lila gőzöm se, hogy itt milyen oktatás folyik. Nem igazán tájékoztattak, csak jött a levél, hogy jöhetek ide és én jöttem.* nem fejtem ki honnan, nem szégyellem, de nem is hangoztatom a dolgot. Az Ambrus kölyök biztos előáll valami frappáns válasszal. Eddig nem túl szimpatikus. Mintha a középkorból jött volna lent a bemutatkozásnál. Vagy az is lehet, hogy valami flancos helyről jött ide, akkor viszont meg apuci anyuci kedvence.
- Melyik lesz a szobám?* kérdezem, mert már jó lenne lepakolni és lezuhanyozni. Az út is hosszú volt, és hát a higiéniai körülmények se voltak jók előző "lakhelyén".*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-20, 12:45 pm

* Természetesen már egy ideje fent vagyok, hiszen nekem idő míg elkészülök. Ma pedig muszáj jól kinéznem, bár ha jobban ezt végig gondolok akkor minden nap muszáj. Ez van, de hazudnék ha azt állítanám, hogy nem élvezem. Szeretek készülődni és jól kinézni. Gyilkos dörgölődzik a lábamhoz s én ösztönösen végig simítok a vöröses fehér bundán. Egy ideje nem vettünk részt kalandba ami sajnálok és a famulusom is szerintem. Ma viaszon mással van programom így hát nélkülöznie kell. Lis-nek küldtem egy levelet, hogy ma szeretnék vele lenni és ha ehet kényelmesen öltözzön. Valamit terveztem de nem illik a poént lelőni egy levélbe. Szóval sok mindent nem árultam e neki csak az öltözékre hívtam fel a figyelmét, bár én szeretem mikor költözik. Mondjuk ettől még lehet csini és szexi is egyben. Hogy ne lehetne mikor maga a kisugárzása is szexis. Hogy ne csak gondolatban legyen velem el is indulok a déli torony felé. Egészen addig megyek a folyosón míg csak tudok. A hűvös falnak vetem a hátamat s úgy várom a kis vöröst. Végig nézek magamon s a fekete ingemen igazitok egy picit. Ma farmert vettem fel mert az elég kényelemes, bár általában azt szoktam. Mindegy is nem ez a lényeg. Abba az irányba fordítom a fejemet melyről várható. Ha Betudnék menni már rég a szobájába lennék. Igazából lehet nem is tudna onnan kiátkozni. Ennyire talán nem kéne előreszaladni hsizen még csak próbálgatjuk szárnyinak. Álmodozni csak szabad. Tény, hogy nem élek álom világban, de néha azért kell. Ha nem lenne semmi amire vágynék elég sivár lenne az életem azt hiszem. Az órára pillantok mely a csuklómon mutatja az időt.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-20, 12:58 pm

*A levél, igen az a bizonyos csodálatos levél. Megkaptam ám, méghozzá elég korán, tehát van időm elkészülni, bár nekem néha még az is kevés. Megfürödtem már és a hajam is rendben, de mivel azt írta, hogy valami kényelmeset húzzak fel, így a szekrény előtt töltöttem a nap legnagyobb részét, hiszen számomra a magassarkú is kényelmes, megszoktam már... de nah, legyen meg, amit Hunyadi uraság kér, így egy fekete kis rövidnacit kapok magamra, igen csak rövid, de azért a hátsómat takarja. Szexi és aranyos, de egyben nagyon kényelmes is. Felülre viszont most egy vörös színű toppot húzok, olyat, mint a hajam színe és szépen a nyakamba is akasztom, hogy a hátam is tökéletesen látszódjon. Ékszert most nem veszek fel, hiszen ki tudja, hogy mit tervez és ha jól sejtem, valamiféle túrán törheti a buksiját.*
~ Oké, akkor már csak a cipő hiányzik... ~ *odalépek csodálatos készletemhez és azokat kezdem el vizsgálni, végül pedig egy fekete sportcipőn akad meg a tekintetem. Az elég kényelmes és az összeállításomhoz is passzol, tehát azt hamar magamra kapom, a zokni fölé természetesen, mi szinte ki se látszik a cipőből és így sétálok vissza a tükör elé. Egy kis smink is kerül szép arcomra, fekete tussal kihúzva szemeimet, majd amikor tökéletes az összkép, odalépek a famulusomhoz, elköszönve tőle és már el is hagyom a hálómat, hogy Péterhez érjek.*
~ Imádom a meglepiket és de régen volt már részem benne... ~ *morfondírozom útközben mindezen, majd hamarosan már ki is sétálok a klubhelyiségből és úgy látom meg Pétert.*
- Az ing mióta kényelmes öltözet? *köszöntöm ezen szavakkal, picit cukkolva is a drágát, de nemsokára kezeim már a nyaka köré is kulcsolódnak, miközben egy kis puszit lehelek az ajkára. Na igen, megcsókolnám, de tudom én, hogy ezzel lehet őt igazán húzni, így ez után el is eresztem, majd egy lépést hátrálok és végül körbeforgok előtte.*
- Megfelelek? *kérdem vidáman, majd végül kezeim felé nyújtom.* - Hova viszel? *kíváncsiskodom aranyosan és ha megkapom a kezét, lágyan végig is simítok kézfején.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-20, 1:16 pm

* Az idő telik, és hazudnék ha azt mondanám hogy szeretek várni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy van akire érdemes. nem kell ám sokat mert meg is jelenik Lis. Első dolgom, hogy lassan tekintettem végig járatom az igen csak vonzó testén, majd egy mosolyra húzódik ajkam. A látvány is tetszik, de a szavai azok melyek mosolyra kényszerítenek.*
- Nekem kényelmes, de * Gombolok ki pár gombot hogy láthassa nem csak ing van rajtam hanem egy izom póló is. Nem véletlen.*
- Így még sem jöhettem elég még a végén valaki behúz egy sötét zugba és* Nem fejezem be, mert sejtheti mire gondolok na meg már elég közel van hozzám. Inkább élvezem a némaságot, mert nagyon kellemes dolog történik az ajkamnál. Egy puszit kapok....de hát ennyi nem elég. Soha nem is lesz. Mind a két kezemet a leányzó derekára csúsztatom s közelebb vonom magamhoz a testét. Az ajkait pedig megtámadom mohon. Engedem neki hogy egy kis teret hozzon létre kettőnk között, ezért elengedem és figyelem ahogy körbe fordul előttem.*
- Nagyon is, bár lehet ez a falatnyi nadrág nem túl biztonságos.* Jegyzem meg komolyan, de egy mosoly bújik meg az arcomon.*
- Mondjuk le is vehetnéd* Kacsintok egyet, majd a felém közeledő kezet az enyémbe zárom. A másikat viszont a fenekére helyezem és végig is simítok rajta. Két dolog van ami nagyon tetszik egy nőn. Az egyiken már a kezem a pihen a másikat pedig a szememmel falom éppen. Mondjuk nekem engedélyen van rá hogy megfoghassam, de most még sem teszem. Egyelőre beérem a látvánnyal is.*
- Hogy viszonyulsz a fegyverekhez?* Emelem meg tekintettem s mellé lépek. Egy lépést teszek is előre jelezve, hogy indulhatnánk. Mondjuk nem gyalog fogunk menni mert az kicsit mesze lenne, de teleport szobáig jó lenne el jutni.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-20, 1:32 pm

*Nem kések ám sokat, hiszen én magam se szeretek sokáig várakozni, maximum pár perccel csúszhatok ki az időből, de ez az ő hibája, hiszen nehéz volt olyan ruhát választanom, ami tetszetős is lesz a számára és még úgymond "kényelmes" is. Na de ahogy kilépek a klubhelyiségből, úgy teszek rögtön egy kis megjegyzést is a ruhájára, hiszen még nekem mondja, hogy kényelmesbe jöjjek, erre ismét inget húz. Hát... igazodjon ki az ember lánya a pasikon. Ahogy viszont figyelem, úgy veszem észre az ing alatt rejtőző pólót tehát arcom máris mosolyra húzódik, de a szavai hallatán csak kissé megcsípem az oldalát.*
- De rossz vagy még mindig! *mondom fejet csóválva, majd ez után a bántott felület kap egy bocsánatkérő simítást is tőlem.* - Majd megnézem, ha levetted az inged. *kacsintok még rá és ez után jöhet a puszi, amivel nem éri be, érzem ám és nemsokára az erős kezek tartanak fogságba, én pedig testemmel csak hozzá simulok, élvezve, ahogy a szívverésem felerősödik, hiszen még mindig új érzés ismét vele lenni, de szemeim már le is csukódnak, úgy élvezem csodálatos csókját és végül még arcát is megcirógatom.*
~ Annyira jó újra együtt... ~ *egy apró sóhaj szökik fel ajkaim közül a csók után, majd lustán nyitom ki szemeimet is. Igen, egész nap el tudnék lenni a közelében, de most nem azért jöttünk, így kilibbenek a karjai közül, hogy megmutassam neki magam és hallgathassam a kritikát.*
- Biztonságos? Mégis miért? Amúgy meg... boszi vagyok, ha kell, meggyógyítom magam. *azért a pálcám is nálam van, mégha nem is tűnt még fel a fiúnak, de a naci mellett van egy kis bőrtok, amiben az is elhelyezkedik. Az nélkül nem megyek sehová se, tehát nálam ez valahogy egyértelmű. *
- Levenni? Arra még várhatsz! *öltöm ki rózsaszín nyelvem, hiszen akkor nem lenne semmi se a napból és most nem a testiség lesz az első, legalábbis elméletileg. Inkább csak kezem felé nyújtom, majd hamarosan érzem is a popómon a kezét, ami megmosolyogtat, ez természetes.*
- Fegyverekhez? Ilyet se kérdeztél még soha tőlem. *pislogok rá párat, majd ez után hozzáteszem.* - Az íjjal tudok bánni, még gyerekkoromban tanított meg az apám, de a többihez nem értek, viszont csodálok néhány alkotást. *adom meg a választ, miközben ha minden igaz, sikeresen meg is fogunk indulni az aula irányába, így szelve fürgén lefelé a lépcsőket.*
- Na de ne húzd az agyam, mondd el, hogy hova megyünk! *toporzékolni nem fogok hozzá, de azért szemeim kíváncsi csillogása mindent elárulhat Péter számára.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-20, 2:07 pm

- Au* szisszenek fel, de azért annyira nem fáj ám a csípés. Lehet, hogy rossz vagyok, de így szeretnek. Amúgy sem árt soha egy kis játék vagy egy kis incselkedés.*
- Van ami nem változik * Öltök rá nyelvet és mosollyal nyugtázom a simítását. Azért jobban szeretem ha simogatnak mintha csipkednek, de néha nem árt. Jobb mint ha kapnék egy tockost, bár ahhoz magasabbnak kéne lennie. Főleg így, hogy lapos talpúba van. Az ingemen eresztek egy keveset, hogy láthassa nem csak az van rajtam. Amint azonban a szavait meghallom mint egy gyermek aki éppen sietve öltözködik gombolom össze a ruhát.*
- Hogy is ne. Még a végén lekerülne rólam* jegyzem meg vigyorogva és ma nem a szexen van a hangsúly. Valahogy valami másra vágyom. Valami olyanra mely emlékezetes marad és csak a miénk. Ami mondjuk megismételhetetlen vagy nem minden napos. Már nem csak az fontos számomra persze azért nem elhanyagolható tényező. A puszi gyorsan csókká alakul és a szívem verése is felgyorsul. Hiába éreztem már egy párszor ajka édes ízét ez olyan dolog mely mindig megmozgat bennem valamit. Nem, nem azt, valami mást ami fontosabb talán. A tér megnövekszik köztünk, de most nem bánom.*
- Az lehet, de a fájdalom gyorsabban jöhet.* jegyzem meg komolyan, mert először történnie kell valaminek, hogy a sebet vagy fájdalmat eltudja mulasztani. nem akarok még neki semmit elárulni ezért inkább rátérek a nadrág lekerüléses dologra.*
- Türelem nadrágot terem* Kacsintok rá s a két kéz egymásba fonódik. Szeretek hozzá érni. Egy nem mindennapi kérdést teszek fel neki s ahogy vártam sikerült élnem a meglepetés erejével.*
- Ezek szerint képes vagyok meglepni. Ez csak jó.* Az már régen rossz lenne ha minden gondolatomat kitalálná. Nem is kicsit. Mi újjal tudnék akkor elő állni? Szerencsére erről még szó sincs és ez csak jó. A szavaira a fejemet felé billentem.*
- A lényeg, hogy nem félsz tőlük.* Ezt sikerült leszűrnöm és az plusz pont hogy van olyan melyet csodál. Lehet ezeket annyira azért nem fogja, de időben ez is ki fog derülni azt hiszem. El s indulunk s ahogy figyelem menet közben sikerült felkeltenem az érdeklődését. *
- Tetszik, hogy kíváncsi vagy. Jól áll szépségem.* Húzom még egy picit, de azért azt nem akarom hogy beőszüljön. Az nem lenne nálam nyerő. Legalább is most biztosan nem.*
- Hallottál már a várjátékokról?* Pillantok rá kíváncsian. Soha nem lehet tudni ki mivel van tisztában. A lépcsőkre lépek, de közben figyelek rá.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-21, 12:40 am

*Hamar kiszúrom ám az új csajt, így nézek le rá, majd mutatkozom be neki, amit ő is viszonoz és ahogy a mosolyát látom, nem akart ő rosszat és végülis, lehet ám, hogy nem ő a hibás, de akkor is már unom, hogy a magiszterem mindig engem ugráltat. Annak se örülnék jobban, hogyha Nillel tenné ugyanezt, de ott van még Josh is és hát nah, még Corina is szerintem jobban járna azzal a helyes sentinellel és bár van barátnője... nah már megint rossz vagyok.*
- Akkor üdv a Mysterioban! *pillantok rá, majd ahogy megvan a cucca, már meg is indulunk felfelé, én pedig mesélni kezdek, de szavakat nem igazán hallok tőle. Remek, ismét egy néma cserebogár... imádom az ilyesmit, hogy magamban beszélhetek, de próbálok most nem sokat foglalkozni vele és amikor végre megszólal, csak felé fordítom a fejem, miközben vállat is vonok.*
- Áh, mindegy, túlélem. Amúgy még nem aludtam, csak most nincs jó kedvem. Hosszú, szóval nem mesélek, amúgy se ismerlek, nem hiszem, hogy érdekelne. *legyintek, hiszen fordított esetben engem is hidegen hagyna más nyűge. Inkább csak rátérek a déli főtoronyba vezető lépcsőfokokra, majd körbe is mutatok, ahogy a fáklyák is felvillannak.*
- Most az árnyak folyosóján vagyunk, tehát ha erre jársz, otthon vagy. Nem tudom, hogy mennyit tudsz a suliról, de a magiszterünk Sideris Valbraith és az elsősöknek, tehát neked csak spirituális ismereteket oktat. Komoly nő, szóval jobb vigyázni vele. A két magiszter bá is jó fej a maga módján, de én inkább maradok a saját magiszteremnél. *mosolyodom el kissé, hiszen Demien és Lucius is normálisak, de mégis van velük szemben egy adag tartás bennem.*
- Nos, mint láthatod, van itt jó pár ajtó, de hogy melyik mögött mi rejtőzik, azt meghagyom neked, hogy felfedezd! *jegyzem még meg egy aprócska mosollyal, hogy ne legyen már annyira sablonos ez a kis beosztás.*
- Amúgy merről jöttél és hogy telt az út? A vonat hosszú... ki se bírnám. *húzom el a szám, hiszen aranyvérű vagyok, még csak az kellene, hogy Norvégiából idáig vonatozzak.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-21, 12:51 am

*Miközben megyünk fölfele igyekszem kedves lenni, vagy legalábbis nem szeretnék csöndben maradni, hiszen nem vagyok én megszeppenve, csak kissé fáradt vagyok. Amint üdvözöl felcsillan a szemem és a lépcsőn felfelé menet kezdek felébredni.*
-Köszönöm szépen.*Mosolyodom el.*-Te gondolom már másodikos vagy, ugye? *Kérdem, hiszen szemmel láthatóan idősebb, mint egy elsős. Amint a folyosóra érünk, hirtelen elfog az izgalom és a fejem össze-vissza forog, hogy minél többet lássak a folyosóból.*
-Azta, dejó. *fejezem ki tetszésem a folyosó iránt, majd figyelem ismét, hogy mit mond a lány, hiszen még hasznos lehet.*
-Igen, ezt az egyet már tudtam, de azért köszönöm, mert így már teljesen biztos lehetek benne. *Mondom majd ismét elmosolyodom.*
-Igyekszem felfedezni őket, de előtte alszom egy jó nagyot. *eresztek el ismét egy mosolyt, majd szóba jön az utazás.* -Te mivel érkeztél ide? *Kérdem, hiszen eddig úgy tudtam, hogy mugli vagyok és még eléggé földhözragadt a fantáziám.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 2:39 pm

* Rég láttam a lányt, így hát most a bagolyházból sétálok lefelé egészen az Árnyak folyosójáig, hol zsebre tett kézzel, nyugodtan végigsétálok a folyosón és a klubhelyiség ajtaja előtt valamivel megállok és derekamat a párkánynak döntöm. Összevont szemöldökkel pillantok ki a tájra, mi most sem izgat, csupán azért pillantok ki a magas ablakon, hogy addig csináljak valamit míg várakozok. Koránt sem biztos az, hogy ráér most s ha így lesz akkor mintha mi sem történt volna elsétálok és kerekek magamnak valami elfoglaltságot, talán még Vixihez is bekopogok, hisz megbeszéltünk valamit, na ez nemsokára ki is fog derülni, nem fogok itt ácsorogni órákig. Amúgy egy fekete melegítőnadrágot és egy hosszú ujjú fehér pólót viselek mi szálkás testemhez tapad, tudom, hogy nem vagyok egy izomkolosszus, de én azért bátran hordok ilyet is. Hajam mint mindig össze vissza hajladozik fejemen természetesen direkt, szerzett nyakláncom mi is ott fityeg a nyakamban ha már volt olyan szerencsém, hogy megtarthattam, így várakozom hát Hec-re, hogy megtudjam miújság vele mostanában, nem igen keresett s ennek szerintem oka van és ennek utána akarok járni mindenképpen.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 2:46 pm

*Már egy jó ideje szorgalmasan ücsörgöm az íróasztalom mögött a házikat gyártva, hiszen ma a másodikosoknak órája van, így hát nem vagyok rest tanulni addig. Úgy sincs igazán más dolgom és mivel ma hűvös is van, hová mehetnék? A bagoly viszont meglep az ablaknál, így sétálok hát oda, majd eresztem be és egy kis kekszet is kap a levél közvetítéséért.*
~ Vajon kitől jöhetett? ~ *elég sok barátom van, tehát bárki írhatta, amikor viszont elolvasom a tartalmát, máris elmosolyodom, az asztalra ejtem a levelet és szépen el is hagyom a hálómat. Egy fekete hosszú naci van rajtam, hófehér színű toppal és lábaimon is fekete sportcipőt viselek. Kék szemeim picit kihúzva, hajam kibontva omlik végig a hátamon, tehát ennyi az összkép, se több, se kevesebb. Ahogy kiérek a klubhelyiségből, fejemet ide-oda forgatom, majd amikor meglátom az ismerős fiút, már a következő percben a nyakába is ugrom és egy nagy puszit nyomok az arcára.*
- Szia, megjötte! *mosolygok rá életvidáman, hiszen bár tény, hogy egy ideje nem találkoztunk, ugyanúgy a barátomnak tekintem és kedvelem őt. Sok minden történt az az éjszaka óta és tény, hogy a Ryan-el történtek után cseppet elzárkóztam, de talán ideje ismét visszatérnie a régi Hecate-nek.*
- Örülök, hogy látlak, na gyere. *kapom el kezét, de csak addig, amíg jelzem felé, hogy meg kéne indulnunk. Nem tudom, hogy hova megyünk, nem is tervezek semmit, csak egy kis sétát legalább a folyosón, hiszen az egy helyben ácsorgás nem valami mulattató.*
- Hogy vagy manapság? *kíváncsiskodom ám közben, úgy figyelgetve fel kékségeibe.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 3:01 pm

* Sok kérdés kavarog a fejemben mik egyenlőre csak megválaszolatlanul lógnak a levegőben, de amikor nyílik az ajtó és megpillantom a lány ezeknek a kérdések is kissé háttérbe szorulnak s örvendezve kapom el karjaimat köré kulcsolva, jól esik ez az üdvözlés hát ezek szerint nem haragszik annyira azért az estéért, így hát egyenlőre szívélyesen fogadom.*
- Örülök neki! Klassz, hogy ráértél!* puszilom meg feje búbját ahogy szoktam s ahogy kisiklik karjaim közül úgy eresztem el.*
- Aha én is... gondoltam megnézem már mi van veled.* nem igazán keresett eddig se sebaj, kettőn áll a vásár így hát eljöttem én. Ahogy megindul úgy követem én is, idővel pedig kezeimet megint csak eltüntetem zsebeimet. A kérdésre hanyagul megvonom a vállam majd kisvártatva felé tekintek.*
- Megvagyok csak a szokásos tengés-lengés, mászkálás, tanulás és miegymás...szóval egész jól. De azért hiányoltalak...* mosolyodom el kissé, na igen, jó párszor megfordult a fejemben ez a lány annak ellenére is, hogy dűlőre jutottam.*
- Na és te? Egészen vidám vagy, mintha teljesen ki lennél virulva...* állapítom meg könnyedén, bár ő általában ilyen, azért mégis csak némi változást vélek felfedezni rajta.*
- Hogy teltek az elmúlt heteid? Történt valami amiről lemaradtam?* kerülöm a hánytorgatást, hogy nem keresett mi azért rosszul esik, így hát arról faggatózom, hogy van e ennek valami oka is.*
- Tudod haragszom ám rád....* jegyzem meg valamivel később a folyosó vége felé tekintve kissé elgondolkozva de aztán pillantásom visszaesik rá kíváncsian lesve arcát.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 3:33 pm

*Egyértelműen a nyakába vetem magam, hiszen örülök a találkozásnak és számomra ok nincs, amiért haragudhatnék rá. Azt az estét én is akartam és nagyon is élveztem, semmit se megbánva, hiszen régen akarta már a csókom, akár csak én az övét, de mégse ismétlődhet meg, ezt letisztáztam magamban, így hát nem vagyok rest ismét barátként viszonyulni hozzá. Bizonyára ezen hetek alatt, amíg nem találkoztunk sok más lánnyal mulatta az időt, ismerem, tehát nem volt ő magányos, így nem hiszem, hogy pont rám lenne szüksége hosszabb távon. Érzem a puszit, ami jókedvvel tölt el, így ölelem még egyszer, azaz szorítom meg kissé, majd eresztem el.*
- Jól tetted. Én is akartalak keresni, csak nem tudtam, hogy mennyire vagy elfoglalt. *mondom neki huncutul elmosolyodva, miközben már meg is indulunk előre, de természetesen az érdeklődésem nem hagy alább.*
- A barátokat általában hiányolni szoktuk. *pislogok rá, ezzel is jelezve, hogy hasonlóan vagyok, mint ő, aki már teszi is felém a megállapításokat. Majdnem nekiállok mesélni, de ahogy a továbbiakra rátér, úgy sóhajtom halkan.*
- Történt valami, ami után egy kis időre bezárkóztam. Sajnálom és tudom, hogy rád számíthattam volna, de valahogy nem akartam kimozdulni. *motyogom magam elé, hiszen bár nem biztos, hogy ezt mindenki kinézén belőlem, eléggé rossz emlék az a bizonyos nap, amikor Ry-t kerestem. *
- Egyébként Scottal egész jól alakulnak a dolgok, szóval, van okom a boldogságra. *remélem legalábbis, hogy hamarosan közelebb kerülhetek majd a szívéhez és bár még nem járunk, talán egyszer odáig is eljutunk, én türelmes leszek. Ahogy viszont hallom, hogy haragszik rám, ajkamba harapok picit, majd megállok és lesütöm szemeim.*
- Ne haragudj, hogy eltűntem, tényleg okom volt rá, amiért nem kerestem senkit. Hogy tudnálak kiengesztelni? *kérdezem most már felpillantva szép szemeibe, mert már csak az kéne, hogy elveszítsem, amikor végre ilyen jó lett a viszonyunk.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 3:49 pm

* A viszontlátás örömén túljutva eresztem ezt a kis törékeny teremtést s számolok be napjaimról, melyek hol egyhangúan, hol érdekesebben teltek, attól függve milyen kedvem van. Közben persze többször is gondoltam rá mit nem vagyok rest elmondani neki, szavaira pedig csak kissé elmosolyodom, barátként tekint rám ami azért jó, úgy tűnik ebbe bele kéne törődnöm. Viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy felettébb vidám ma is, ami azért jó, mert bár durcásan is aranyos szemeben így azért sokkal jobban csipázom. A kérdéseimmel erre igyekszem kilyukadni de ahogy a sóhajt meghallom úgy vonom fel szemöldököm és amikor belekezd...*
- Persze, simán, bármikor ezt tudod jól! Na de mi történt, hogy nem akartál kimozdulni? El sem tudom képzelni mi történhetett amitől bezárkóztál.* mosolyodom el, mert hát ez a lány mindenben benne van, azt tudom jól, így ezer dolog megfordul a fejemben, de nem hiszem, hogy egyik is visszatartotta volna attól, hogy begubódzon. De ezek szerint mégis van valami. Ahogy viszont Scottra terelődik a szó úgy lepődöm meg és köszörülöm meg a torkomat.*
- Hm csak nem felkeresett végre? Jutottatok valamire?* érdeklődöm kíváncsian, mert ez nagyon is érdekelne, talán épp miatta szorultam kissé háttérbe mi már most kezd nem tetszeni nekem, de hát nem tudok mit tenni ellene. Azonban van itt valami ami igen csak nem esett jól s bár nem hozom fel konkrétan azért megjegyzem, hogy haragszok rá. Ahogy megáll én is így teszek s kissé vádlón nézek lesütött pilláira mire mindig meglágyulok, így most is.*
- Túléltem s látod itt vagyok....ami pedig a kiengesztelést illeti megelégszem annyival, hogy ilyen ne forduljon elő.* megelégszem én társaságával is, hisz mindig jól érzem magam vele, az idő mintha repülne mikor együtt ökörködünk, ennél többre nem is vágyom. Azt hiszem...*
- Igazából nem is ezért haragszom...hanem azért mert azt hittem barátok vagyunk... a barátok pedig nem tesznek keresztbe egymásnak nem de?* döntöm kissé oldalra a fejem s a tekintetét keresem,nem biztos, hogy tudja miről van szó így hát folytatom.*
- Azt megpróbálom elfogadni, hogy nem kellek neked... de az már nem tetszik, hogy más lányokat óvva intesz tőlem.... eléggé rosszul esett, mikor Brianne elmesélte ezt a dolgot.* felelem komolyabb hangnembe mit ritkán ütök meg, de most eljött ez az alkalom is érthető okokból.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 4:01 pm

*Történtek dolgok, amelyeket nem mesélek el bárkinek és nem is akarom, hogy mindenki tudjon róla, így hát csak azoknak szabad elmondanom, akikben bízom. Nem akarok rosszat Ry-nek, de az biztos, hogy egy ideig még mindig nem vágyom a társaságára és legközelebb is nagyon óvatos leszek, hogyha vele vagyok. A drog nem valami jó dolog, igen, erre rá kellett jönnöm.*
- Van egy cruos, másodéves srác és eddig egész jóban voltunk, de pár hete, az utolsó talákozásunk után 1-2 nappal találkoztam vele. Azt hittem, hogy jó lesz minden, de drogot adott, amitől teljesen kifordultam magamból és durva is volt velem... *nem, nem akarok többet mondani és a nevét se árulom el, nem kell ezt tudnia.* - És picit tartok tőle vagy attól, hogy ez megismétlődne... Szóval, inkább kerültem, nagyjából mindenhol. *lehet, hogy fura ötlet, de így biztosabb volt mindez. Viszont remélem, hogy nem kell többet elmondanom erről, így térek rá inkább Scottra, aki hallatán mintha Kyle is jobban érdeklődne.*
- Igen, találkoztunk és bár nem vagyunk együtt, úgy érzem nagyon kedvel és szerintem most már minden alakul. *mosolyodom el lágyan, hisz bizakodó vagyok és nagyon kedvelem is azt a fiút. Azért is kötődöm hozzá ily nagyon, mert csak neki adtam oda magam, számomra az az élmény magával ragadó volt és nem is akarok másé lenni, na meg, ezen kívül határtalanul kedves és aranyos srác és mindig odafigyel rám. Mondjuk ez Kyle-ra is igaz, de Scott volt az első, így akarta ezek szerint a sors. Na de ahogy kiböki, hogy haragszik rám, úgy állok meg és fordulok felé, szeretném tudni, hogy mi történt, így maradok csendben, had mondja el mindazt, amit szeretne.*
- De milyen? *kérdezek még vissza, majd bólintok arra, hogy nem teszünk egymásnak keresztbe, amikor viszont rátér Bri-re, már tudom, hogy találkoztak és cseppet el is pirulok, hiszen tényleg nem kellett volna, nincs jogom beleszólni Kyle ügyeibe.*
- Csak Bri-t intettem, mást nem. *mondom halkan, majd ez után hozzáteszem.* - Az a beszélgetés... szóval, amikor Bri-vel beszéltem rólad, az másnap zajlott, szóval a fogadós este után és rosszul esett a tudat, hogy mással legyél. Féltékenységnek is veheted, tehát sajnálom, nem lett volna jogom hozzá. Túl jó volt akkor és az vezérelt, de mostantól megígérem, hogy nem lesz több ilyen, csak ne haragudj. *tisztáztam magamban én is pár dolgot, hagynom kell, hogy azt tegyen az életével és a többi lánnyal itt, amit akar. Lány barátom itt még úgy sincs, tehát nincs kitől óva intenem Kyle-t. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 4:28 pm

* El sem tudom mi történhetett a lánnyal amiért napokig ki sem mozdult, egyenlőre semmi rosszra nem gondolok, hisz tudom milyen Hec, ismerem már valamelyest, az is megfordul bennem, hogy esetleg eltúloz valamit. De amint meghallom a sztorit úgy kezdek el magamban hitetlenkedni, mi arcomon nem látszik, hisz annyira ledöbbent szava, hogy a fapofa a képemre ragadt. Végül csak kizökkenek ebből az állapotból s pislogva párat kezemet felé nyújtom.*
- Naa gyere ide...* fogom meg kezét és ha engedi akkor magamhoz húzom és mindkét karommal átölelem. Kis ideig csak próbálom megnyugtatni ahogy az emlékek felidézése valamelyest elszomorították majd elhúzódom tőle, hogy a szemébe tudjak nézni?*
- Bántott?* szökik ki belőlem a kérdés, de ezen kívül többen nem is akarok hallani, mivel a tehetetlenség dühe békólyozza meg bensőmet. Mégis mit tehetnék egy másodikos ellen? Semmit... Ha már Scott is felmerült akkor tovább érdeklődök a témaváltás érdekében na meg engem is nagyon érdekel, hogy mi történt találkozásukkor.*
- Aha, az jó. Nem tudom mit mondhatnék...* eresztem el mindkét kezemmel tanácstalanul, hisz bármi pozitív szaladna ki a számon az hazugság lenne tudja jól, így inkább meg sem szólalok. Na de van itt még valami, ami böki a bögyöm, beárult egy másik lánynál mi nem szép dolog barátok között. Reakcióját látva egyből megenyhülök és amint magyarázatot ad szavaira úgy simítom meg arcát könnyedén majd aztán kerül el a szemek elől a kezem, hol nyugton tudom tartani.*
- Mertem remélni.... bár most már mindegy, amint felmerülök egy-két lány között nekem annyi.* vonom meg a vállam, láthatja, hogy nem érdekel túlságosan, nem is ez esett rosszul, hisz rengeteg lány van itt, inkább az, hogy ideiglenesen is de ellenem fordult. Vegyes érzésekkel hallgatom további szavait ahogy ott állunk a folyosó közepén, egyszerűen nem akarom felfogni ezt a féltékenykedést.*
- Több héttel a fogadó előtt találkoztam vele...azóta is csak egyszer.* vonom meg a vállam.* - Ha tudni akarod senki se érdekel itt.... senki nem lopta magát a szívembe.* ez így is leszámítva egy kicsi lányt de nem látom értelmét annak, hogy ezt elmondjam így hát inkább elviccelem ezt a helyzetet és elmosolyodom.*
- Szóval féltékeny vagy rám mi? Zavar ha más lánnyal flörtölgetek?* csillannak meg szemeim is, azt hiszem ennek igen nagy jelentőséget adok, mert hát ez jelent valamit, ugyan akkor nem is értem.*
- Csak szeretnék egy olyan lányt találni kivel jól érzem magam és megpróbálhatom szeretni... de mindegyik egyből beadja a derekát, az ilyenkkel meg nem érdemes hosszú távon foglalkozni nekem elhiheted.... Ezért merül fel a nevem több lánnyal kapcsolatban is. De nem jelentenek semmit. Ne értsd félre nem keresem megrendülten, de megfordul néha a fejemben, hogy milyen lehet szeretni...szerelemmel.* gondolkozok egy pillanatra his még sosem voltam szerelmes, senki se fogott meg annyira, hogy csak őt lássam magam előtt ha kell ha nem.*
- Na de ne lelkizzünk itt egész nap!* rázom meg a fejem és pillantok rá mosolyogva.* - Lenne valamihez kedved most? Valami olyanhoz amiben jó vagy.* vigyorodom el mert hát eddig mindig olyat csináltunk miben én nyertem és teljesen ismeretlen volt a lány számára, tehát most fordulhat a kocka ha ő is akarja.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 4:41 pm

*Úgy érzem, hogy el kell mondanom neki a történteket, joga van tudni, hogy miért nem kerestem, így ezt meg is teszem, nem részletezve túl a dolgokat, így miután csak felém nyújtja kezét és húz magához, úgy bújok oda, fejemet pedig picit a mellkasába fúrom, csak aranyosan és ölelem át erősen.*
- Már minden rendben, úgy érzem, hogy nincs gond. *pillantok fel rá, de azért nem eresztem el rögtön, csak amikor elhúzódik tőlem. Jól esik az ölelése, szeretem most már a közelebbi dolgokat is, mindig jól esik, de amikor meghallom a kérdését, csak bólintok egy picit.*
- Nem nagyon, de megijedtem. Szóval, megcsókolt, de nagyon durván és az ajkam is vérzett tőle és eléggé megijedtem, hogy mit akar még... De végül észhez tért, azt hiszem, én pedig nem sokkal később bealudtam, mert egyszerűen kiütöttem magam. *mesélek most picit többet, mi talán rosszul érint, de én se örültem akkor. Ryan helyes fiú, de én nem úgy tekintettem rá soha, szóval nem értem én a történteket, de most már valahogy nem is akarom látni, még mindig nem, hiszen nem tudom, miként kéne kezelnem mindezt, soha nem voltam még hasonló szituációban. Na de Scott is szóba jön, amire láthatóan Kyle inkább nem reagál, de meg tudom érteni, én azért örülök, hogy kezdek közelebb kerülni ahhoz a Renfieldhez, mivel oly nagyon szeretem őt is, akár csak Kyle-t. Viszont ahogy a leszúrást hallgatom, úgy pislogok bocsánatkérően a fiúra, miközben el is mondom neki, hogy mi miért is történt.*
- Én szeretném, hogyha boldog lennél valakivel és tudom, hogy ez sikerülni fog. *simítom meg kézfejét kedvesen, majd amikor a féltékenységemet hozza fel, már egyre jobban vörösödöm, hiszen ez most így kellemetlen, nem is picit.*
- Már nem, nem zavar én csak... akkor nem tudtam mást tenni. Én nem akartam, hogy vele is olyan legyél, mint akkor velem. *rázom meg kicsit a fejem, majd ez után hallgatom hát a továbbiakat, melyek oly aranyosan hangzanak.*
- Sajnálom! *mondom ki most halkan, miközben halkan sóhajtok.* - Sajnálom, hogy én nem lehetek úgy veled. Tudom, hogy az én hibám, én választottam Scottot és azt is, hogy ez téged bánt, de két fiút nem szerethetek ugyanúgy, abból csak fájdalom lenne Kyle. *hupsz, csak kiböktem, hogy szeretem ám, nem is picit.*
- Meg tudod érteni? *és hogy mit? Hát ezt az egészet, hogy őt a barátomnak akarom tudni, éppen ezért is fogok mostantól odafigyelni tetteimre és azokra, amiket mondok neki. Nem lesz több csók, se félreérthető dolog, nem akarom megbántani. *
- És persze, mehetünk bárhova, de kimondott tervem nincs... Esetleg elmehetnénk pancsolni, úgy is van rajtam bikini... *meglepő vagy sem, de nyáron sokszor felhúzom, hiszen főleg itt, a Mysterioban, soha nem lehet tudni, hogy mit fogok tenni a következő pillanatban.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-25, 5:23 pm

* Karjaimba zárom ahogy megtudom mi történt vele, egyszerűen nem tudom felfogni hogy lehet ezt a tündéri lányt így megbántani s amint hallgatom tovább a történteket úgy merevedek meg s csak is egy dolog zakatol az agyamban, csak az, hogy megcsókolta. Megannyi kérdés merül fel bennem de mivel látom, hogy nem akar erről beszélni így hát nem is erőltetem tovább ezt a témát.*
- Elhiszem... de most már minden rendben lesz.* ígérem meg neki bár nem tudom, hogy ezt miként tudnám teljesíteni, hisz nem tudok mindig vele lenni, az lehetetlen lenne. Az, hogy kezd rendeződni a lány és a másodikos fiúnak a kapcsolata rosszul érint, de ezt is átugrom már idővel, nem tudok és nem is akarok erről beszélni. A kis letolás is megtörténik bár koránt sem olyan indulatosan mint azt mások talán szokták.*
- Jah...majd egyszer, valamikor... de lehet örök agglegény maradok. Ennek is megvannak az előnyei* mosolyodom el végül s ez a mosoly egészen kiszélesedik amikor felemlítem azt, hogy féltékeny volt rám, mi jól esik, mivel ezek szerint csak jelentek neki valamit. A barátok nem féltékenyek egymásra, önzetlenek s ezt bizonyára ő is tudja. Picit be is avatom érzelmeimbe, azért mert férfi vagyok attól még érezhetek s bár nem létfontosságú a szerelem, azért a kíváncsiság ott lapul bennem. Fel is teszem hát a kérdést s be kell vallanom magamnak remélem, hogy ez az érzés még most is ott lakozik benne de amint hallom szavait úgy tűnik el szép lassan a vigyorom és egy sajnálatok kis félmosollyá alakul.*
- Értem... hát ezt nem tudom a jövőre nézve garantálni.* nézek bele szemeibe, mivel hát nekem is vannak szükségleteim és a lányok társaságát is is igen csak szeretem. Viszont további szavaira sem fordítom el a tekintetem csak előhúzom ismét kezem és megsimítom arcát.*
- Szóval szeretsz... jobban mint egy barátot, mégis elutasítasz azért mert az erősebben vonz kivel már lefeküdtél.* sok mindent mondhatnék még, de tudom, hogy ez áll a háttérben. Most, hogy végre tudom nem is tudom mit kezdjek ezekkel a szavakkal, mivel továbbra is csak barátként akar rám tekinteni, így hát némi csend után felajánlom, hogy ha van kedve csináljuk azt amit szeretne.*
- Oké, akkor lódoljunk....* bár az idő nem a legjobb de azért a víz hőmérséklete jó lesz, főleg így.* - A vízesés megfelel? Vagy csak ide gondoltál az usziba?* nekem mindegy hova megyünk, bárhol el vagyok a lánnyal, de talán ilyen időben kevesebben vannak a szabadban.*
- Ezek szerint nem is voltál még kiruccanni sehol nem?* kérdezem menete közben mert emlékszem, hogy volt erről szó köztünk még pár hete.*
-Én szerintem nem megyek több napra sehova....sóval ha itt maradsz és uncsizol akkor tuti megtalálsz.* nem akarok se haza menni se máshova, nincs is kivel tehát erről ennyit.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2011-07-27, 5:25 pm

//olvad//

*Fogalmam sincs, hogy mi járhat a fejében, de nem is ez a lényeg most, hanem a kedves szavak, melyek elhagyják az ajkát és hogy nyugtatóan ölel át, mely most hihetetlenül jól esik nekem. Így mosolygok hát rá és bólogatok aprókat, ahogy hallgatom is további szavait.*
- Igen, tudom! *értek vele egyet, hiszen szerintem Ry se fog azok után keresni vagy legalábbis egy ideig nem, de ha mégis, akkor majd eldől, hogy miként is fogom kezelni azt a helyzetet... Inkább csak rátérünk a kapcsolatokra, majd pedig arra, amit tettem, tehát hogy beárultam Bri-nek. Nem kellett volna, de akkor így éreztem helyesnek és vállalom is a tetteim utáni következményeket.*
- Nem is kell garantálnod, örülnék, hogyha boldog lennél. *mondom neki még mindig barátságos hangon, hiszen ez az igazság, én már nem fogok féltékenykedni, mivel egyre jobban érzem, hogy Scott lesz számomra az igazi és bár lehet, hogy ismét naív vagyok, majd akkor utólag én fogok szenvedni, hogy rosszul választottam. Nem tudom még miként kezelni ezeket a dolgokat, de talán idővel majd alakulni fognak. *
- Igen, szeretlek, de nem csak azért kell ő, mert vele lefeküdtem. Ő mindig mellettem volt, amikor kellett és nagyon megszerettem őt is. Ezt muszáj elfogadnod, hogyha barátok vagyunk, mert nem fogom eltűrni, hogy rosszat mondj csak azért róla, mert vele vagyok és nem veled úgy, hogy még csak nem is ismered. *jobb leszögezni ezeket a dolgokat, mivel természetesen Scott-tól se tűrném el, hogy rosszat mondjon Kyle-ról. Viszont a témán túllépve megindulunk és most már egy konkrét cél felé, ami nem más, mint Seol szigete és azon belül is a vízesés.*
- Megfelel, persze. De ha fázok, visszajövünk. *pillantok fel rá, majd ahogy hallgatom a továbbiakat, úgy rázom meg most már a fejemet.*
- Még nem voltam sehol, de nem felejtettem el, hogy veled is elmegyek majd valamerre. Tehát tuti összehozzuk, nem úszol meg. *kacsintok rá jókedvűen, így ülve be már a révész mellé, aki pár perc után már Seol szigetén tesz ki minket, tehát megindulhatunk a csodálatos zuhatag felé, ahol az utolsó pár métert már futva teszem meg és hamar neki is kezdek a vetkőzésnek.*
- Na, mire vársz? *ösztökélem őt is, hogy vegye le magáról a felesleges holmikat, mert a végén még itt marad, én pedig már pillanatok múlva a vízben leszek.*