Valahol a 16. század környékén

Tárgy: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 4:42 pm

Ez a mese után kéretik több hsz-t nem írni ide!

Valahol a 16. század környékén 1_erdo

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 5:00 pm

* Séta közben gondolataim igen csak elkalandoznak a közelgő vizsgák felé s még az is felötlik bennem, hogy tegnap két élőlényt is sikeresen kinyírtam. Elég húzós ez a szám számomra egy napra, de hát ezt kellett tennem annak érdekében, hogy túléljem a napot, így hát magasról tojok ezzel kapcsolatban mindenre. Néha Mizo felé pillantok azt lesve, hogy merre is jár, de mikor egy nagyon régi ám mégis ismerős hang tulajdonosára pillanthatok úgy kapom felé fejem s mosolyodom el.*
- Takodaaa!* pillantok rá meglepetten kissé elhúzva nevét.* - Micsoda meglepetés, valóban rég találkoztunk, mit sajnálok.* mosolyodom el s bököm meg picit oldalát könyökömmel, na nem fájón csak éppen hogy szóval remélem ezt érzékeli ő is. Bár csak egyszer találkoztunk de ez számomra semmit sem jelent, jól érzem magam akkor és ott vele.*
- Gondoltam kihasználom az alkalmat és járok egyet. Úgy is jön az esős, nyálkásabb időszak. Na és veled mi van?* pillantok rá kérdőn így alig észlelve azt, hogy már nem is Seol szigetén járunk hanem teljesen másutt. Mivel azért nem bámulom folyamatosan ennek a helyes pasinak a képét így néha előre is tekintek, így fedezve fel a ködöt s valamivel később azt, hogy egyre hidegebb lesz.*
- Brr... kezdek fázni... amúgy nem is az ösvényen sétáltam hanem a fák között.* jegyzem meg magam elé tekintve mivel láthatóan egy út rajzolódik ki előttünk. Mivel fázósra vettem a dolgot így pálcámat elővéve helyezem a mellkasomra és ejtem ki szép dallamosan az igét, hogy felmelegedjek kissé.*
- Aestus!* ezután hamarosan meg is érzem a testemben szétáradó hőt így nyugodt szívvel rakom el a pálcámat vissza a helyére.*
- Hm... tök furi lett ez az erdő.* motyogom hümmögve a környéket pásztázva, a messzeségbe még hegyvonulatok is magára vonják a figyelmem de én egyenlőre betudom az Árny-Hágónak.*

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 5:10 pm

* Azt hiszem, változtam az utóbbi időben, s mindez annak a bosszantó szöszinek köszönhető, akit ma már barátnőmként említhetek, nem mellesleg a húgom is, bár ez azóta sem foglalkoztat igazán. Szóval igen, megváltoztam, kifejezetten jól esik a társaság, s valószínűleg épp ez az oka annak is, hogy Zoé irányába battyogok, nem pedig nagy ívben kerülöm el mind őt, mind pedig a találkozást. Ogin előbbi kajaszerző akciója sikeresnek bizonyul mindeközben, mellettem landol a földön, szájából már csak néhány toll lóg ki. Sajnálom szegény madarat, de ha ez volt a sorsa, akkor minden bizonnyal jó helyre ment. Na de Zoé megörül nekem, mire én csak bárgyún vigyorgom egy kisebbet, szavait hallva néhány bólintásra is telik, amint pedig oldalba bök, mintha tőlem teljesen szokatlan módon valami nevetés-félét is produkálnék. *
- Igen, egy kicsit én is. De hát gondolom mindkettőnknek akad elég dolga mostanság. * mosolygom tovább, célozva itt akár a tanulásra, akár bármi másra, de tény, hogy jó fej ez a lány, szóval nincsen azzal semmi gond, ha bírjuk egymást és olykor összefutunk. Kérdésemre természetesen válaszol, teljesen igaza van, ez a trutyis idő nem igen a kedvencem nekem sem. *
- Jaja, az esőt én se csípem, a havat viszont annál inkább. Amúgy velem semmi különös, tanulok, készülök a vizsgákra és kezdek besokallni. Nem tudom elviselni hosszabb távon azt, hogy ott görnyedjek a könyvek felett, így inkább Jessie-t nyaggatom, de azzal meg neki se teszek túl sok jót, ha elvonom a figyelmét. * nézek szét most már én is, Ogin teljességgel jól lakott, úgy néz ki, de olyan fura.. ahogy beszélek a leheletem is meglátszódik, na meg mintha a köd is leereszkedett volna, és bizony hiába vagyok rendesen felöltözve, egy kisebb borzongás szalad végig testemen. Zoé szavait hallva szemöldököm ráncolom össze, tényleg, ez az út még nem volt itt az előbb. a varjakra, s a farkasvonyításra már fel sem figyelek, ezek azért majdhogynem mindennapos dolgok errefelé, viszont azt osztom, hogy meg lehet itt fagyni. *
- Aestus! * ejtem ki az igét, miután hasonlatos módon Zoéhoz, testem felé irányítom pálcám, melynek hatására remélhetőleg szétárad bennem a kellemes meleg, így nem kell többet vesződnöm a hűvössel. *
- Hát, erre még én sem jártam. Sosincs itt ilyen rettentően hideg, meg igazából nem is ismerős a terep. * válaszolok vállvonogatva, nézelődve mindenfelé, tényleg nem jártam még erre, s ahogy elfigyelem, Ogin is visszább vett magából, óvatosabb most sokkal, tehát akkor ő is ismeretlen terepen jár. *

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 5:13 pm

*Ahogy a páros halad tovább az ösvény mentén, kezdik érezni a hideget, így mindketten elvégeznek egy egyszerű kis varázslatot, melynek köszönhetően a kellemetlen hideg most már el is tűnik és ismét jól érzik magukat mind a ketten, de a furcsaságot mégis felfedezhetőek. Egyszer csak az út is véget ér, a fák tényleg elfogynak, de nem túl messze az erdőbe vezető ösvénytől meg is láthatnak egy elég nagy méretű falut. Nem olyan modern, mint amihez hozzászokhattak, tehát bizonyára nem a mostani kor szülte, hanem annál régebbi... A köd itt is jelen van, bár sokkal kisebb mennyiségben, mégis, hiába nézelődnek, nem látnak most egy árva lelket sem. Nem lehet nehéz kitalálni, hogy talán nem véletlenül van itt ez a település, így hogyha megindulnak felé, akkor hirtelen ütköznek bele valamiféle furcsa pajzsba, tehát képtelenek lesznek átlépni a falu határát... Furcsa, meglehetősen nem átlagos ez a dolog, de ha körbenéznek, akkor talán a lábaiknál kiszúrják azokat a bizonyos köveket, melyekbe egy jel van vésve... Ismerős lehet, sőt, annak kell lennie, mivel már mindketten találkoztak vele valahol... Elmozdítani nem tudják, az is a védelmen belül van, de ha megfejtik, hogy mi lehet az, talán összeáll majd a kép is. Ha pedig nem, akkor bizony nem jutnak innen tovább, tehát muszáj lesz gondolkodniuk, mi lehet az a kő, miért lehet itt és mit jelenthet?*

Valahol a 16. század környékén 2_falu

//Egy kis segítség: Algiz//

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 5:32 pm

* Nem számítottam a Takoda-val való találkozásra de cseppet sem bánom, mivel bár kissé morgósnak és ridegnek ismertem meg, tudom, hogy nem mindig ilyen. Legalábbis nekem egy idővel volt szerencsém a kedvesebbik oldalát is meglátni na meg pár mosolyt is. Mégsem találkoztunk azután olyan sűrűn így hát természetes, hogy most érdeklődünk egymás felől tehát miután a meglepettség örömén túljutunk arról érdeklődöm felélő, hogy mi is a helyzet vele mostanság. Ahogy én is úgy ő is a tanulásnak szenteli ideje nagyobb részét mi nem is meglepő hisz hamarosan vizsgázunk. Na de egy név is felmerül mi kicsit se ismerős így hát rá is kérdezek az illetőre.*
- Ő ki? Nem cseng ismerősen ez a néz...de amúgy dettó. Nekem is kezd kicsit sok lenni s úgy érzem, hogy nem is élek úgy isten igazából mostanság.* sóhajtok fel, bizony így érzem, semmi buli se ársaság csak a jó öreg könyvek és jegyzetek teszik ki mindennapjaimat. Viszont ami furcsa, hogy beszélgetés közben sok minden változik körülöttünk így egy útra is figyelmesek lehetünk és a hőmérséklet hirtelen esésére akár csak a ködre. Nem gondolok egyenlőre még semmi rossza mivel koránt sem jártam még be az egész erdőt mit úgy érzem nem is lehet, így betudom annak, hogy egy ismeretlen területre érkeztünk. Mivel fázni kezdek így alkalmazom a testfelmelegítéses varázslatot, hogy ez a zavaró jelenség megszűnjön létezni mi meg is történik miután az igét is kiejtem.*
- Te is?* nézek rá felvont szemöldökkel, ő sincs nagyon beöltözve de ez a közös fázás...hát... nem is tudom mit gondoljak.*
- Még én sem... nem mintha nagy erdőjáró lennék.* hát igen, a természet annyira nem vonz de nem is utálom a kirándulást, egyszerűen jobb szeretek clubokba és kávézókba tengeni lengeni mint itt kint, bár olykor jól esik. Haladunk tovább az úton mi idővel megszűnik létezni mi viszont egy falucska határára vezetett bennünket mi egyáltalán nem valami modern kori.*
- Nem is tudtam, hogy van az erdőben egy kisebb település. Azt hiszem sűrűbben kéne kijárnom.* harapom be ajkamat a fiúra tekintve, nem tudom neki ez mennyire újdonság de nekem nagyon is az ezt láthatja meglepett arcomon.*
- Nézzünk be!* vetem fel s vonom meg a vállam egyszerre ha már itt vagyunk akkor körbenézhetnénk ha benne van, ám pár lépés után nekiütközök valaminek s szinte koppan homlokom valami láthatatlan izébe.*
- Áucs!* kapok oda kissé grimaszolva majd eldörzsölve a kisebb fájdalmat próbálkozok meg megint de megint beleütközök a láthatatlan falba.* - Azt hiszem idáig és nem tovább...* sóhajtok fel.* - Le van védve.* osztom meg vele gondolataimat is, na de hogy miért van ez azt egyenlőre még nem tudom. Mizo is megérkezik a lábamhoz s ahogy letekintek rá úgy pillantok meg egy jelet mi mellé le is guggolok és szemeimmel vizsgálgatni kezdem.*
- Egy rúna...* pillantok fel Takodára majd vissza a a jelre. Gyorsan lepörgetem elmémben a jelmágián tanult pecsétek, jelek és bélyegekkel kapcsolatos tudásom, valószínűnek tartom, hogy fel kell oldanunk ahhoz, hogy tovább mehessünk, de egyenlőre megvárom még a fiú véleményét is így hát felállok s hagyom hogy ő is megnézze.*

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 5:44 pm

* Csatlakozunk Zoéhoz a délután kellemes eltöltésében, beszélgetni is kezdünk, én pedig természetesen önkéntelenül is megemlítem Jessie-t, ő pedig érdeklődik is a lány felől. *
- Fura, hogy nem ismered, pedig Exortusos ő is. Amúgy ő a barátnőm. * mosolyodom el, majd csak nézelődöm tovább, tudomásul véve szavait is természetesen, de ebben a hidegben jobbnak látom egy testmelegítő ige alkalmazását is, mivel iszonyatosan kezdek fázni. Kérdésére csak bólintok, de körülöttünk egyre csak ritkulnak a fák, az út is megváltozik, meg is jegyzem mindezt, mert hát én azért vele ellentétben ezek szerint igen sokat járok erre, de ez nekem sem természetes. Ahogy pedig haladunk tovább, mintha egyik pillanatról a másikra sétálnánk át egyik világból a másikba, meglehetősen pofás ez a hely, de nem igen dereng emlékeimben. *
- Én sem láttam még. * nézek furán körbe ezen az ismeretlen helyen, ami szemünk elé tárul most, s bár köd az olyan túlságosan nagy már nincsen, de mégis fura ez az egész, Oginnak pedig úgy tűnik, mondanom sem kell, hogy maradjon mellettem: kíváncsi egy jószág, de esze annyi, mint a tenger. Pálcámat kezemben tartva léptelek előre, igent jelent ez a lány javaslatára, én is megnézném közelebbről ezt a helyet, de ahogy megyek előre, az egyik pillanatban egy láthatatlan falról pattanok vissza szó szerint, egy halk nyikkanással tántorodom hátra, orrom sikerült kicsit megütnöm, na meg lábammal jól belerúgtam ebbe a falba. *
- Ejj. Oké, ez kezd nem normális lenni. * dörzsölöm kissé mérgesen orrom, majd most már óvatosan nyújtom előre kezemet, azzal érintem meg a láthatatlan falat. * - Ez remek amúgy, mert hogy szerintem már nem is a suli területén vagyunk.. pedig nem is tudom, itt az ösvénynek kéne lennie, ha jól gondolom. * nézek közbe ismét, egy lépést hátrálva, úgy nézve mindenhová, majd mikor Oginra esik pillantásom, ki egy fura követ kaparászik lábaival, ekkor pedig már Zoé is megjegyzi azt, amit lát, s amiből ahogy látom, több is van. Máris az állat mellé guggolok, ujjaimmal simítva végig a jelen, amely nagyon is ismerős számomra. *
- Ez tényleg egy rúna, méghozzá a védelem rúnája. Szóval jól mondtad, le van védve. Tehát akkor valaki meg akarta védeni ezt a helyet valamiért? De mégis mitől? Van itt még egyáltalán valaki? Túl nyugodt minden. * tápászkodom fel guggolásból fejem rázva, s nézek ismét Zoéra. Tudom, mi ez, hogy mit jelent, megtanultam ezeket tavaly rendesen, de jelen pillanatban fogalmam sincs, mit kéne tegyünk. *
- Elég sok van belőle.. nem tudom, talán ha egyet kiiktatnánk, akkor megszűnne a varázs. Mert gondolom ha innen tilos a bejárás, akkor bentről se lehet kijönni. Akkor viszont szándékosan tartottak itt valamit? * nyúlok ismét a falhoz, majd pálcám az egyik rúnának szegezve szólalok meg. *
- Deprimo! * próbálom felrobbantani az egyiket, hátha ezzel meg lehet törni a varázst, ha meg máshogy nem megy, maximum Ogin beteleportál minket, ha olyat lehet. De egyelőre tanácstalan vagyok, ha ez a dolog nem sikerül, akkor valami máshoz kell folyamodnunk. *

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 5:49 pm

*Ahogy a diákok észreveszik, hogy nem képesek bemenni a faluba, a rúna is feltűnik nekik. De Tak nem fogja tudni megérinteni, mivel az a védelmen belül van. Okos a fiú, jól gondolja a jelentését, de nem teljesen. A külső támadások, behatolások ellen van, tehát ki tudnak onnan jönni, de ők nem tudják elmozdítani a követ, tehát a mágia se használ most ellene, csak lepattan róla... De akkor vajon mit keresnek itt, ha nem tudnak bemenni és láthatóan bent se mozgolódnak, talán direkt nem fedve fel magukat?
A talaj hirtelen mozogni kezd a lábuk alatt, nem túl messze mögülük, amerről jöttek pedig egy kisfiú kiáltozása hallatszik. Biztosan meg fognak fordulni, hogy észrevegyék, mi is történik és hogyha jobban megnézik, tudatosulhat bennük, hogy egy falusi kisfiú, lehet úgy 7 éves fut az életéért, menekül valaki vagy valami elől és nemsokára a házakból is emberek jönnek ki, de egyik se megy a rúnákon túl. Igen, ott vannak védve, az otthonuk, de ez a gyerek valamiért kiszökött és pár pillanat, majd már meg is láthatják az égen közeledő fekete sárkányt, aki a gyereket akarja. A két diák hogyha valahogy a falusiak bizalmába akar férkőzni, illetve van bennük annyi, hogy megmentsenek egy ártatlan gyereket, akkor tenniük kéne valamit... Ha a fiú felé mennek, a sárkány már ki is nyitja pofáját és tűzet okád, ők döntenek, hagyják-e meghalni vagy valahogy segítenek neki, ez után pedig nem ártana elüldözni a sárkányt, ugyanis a megölése egy kicsit bonyolultabb, mivel teljes mértékben ki van fejlődve. Tehát egy mentés és egy minimális harc szükségeltetik most, így kéne visszariasztani a hatalmas lényt... ketten vannak, ha felosztják egymás között a feladatot és megoldják a dolgokat egy kis összetartással, nem lesz baj.*

Valahol a 16. század környékén 3_sarkany

Valahol a 16. század környékén 3_sarkany

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 6:08 pm

* Jól sejtettem, hogy az említett női név a csaját takarja mire szélesen el is mosolyodom.*
- Attól még nem ismerek mindenkit. Sőt...* sóhajtok fel, hát igen, nincs túl sok barátom itt de ez engem cseppet sem érdekel, így hát hanyagolom is a témát a továbbiakban miközben egyre csak előbbre jutunk és a terület megváltozik. A hirtelen hideg végett alkalmazzuk mindketten a pyromágián tanult varázslatot s ahogy tovább lépdelünk a fura s egyben ismeretlen kis ösvényen úgy érünk egy faluhoz melyről eddig nem tudtam, hogy létezik. Engem és a srácot is érdekli, hogy hova érkeztünk így természetes, hogy továbbsétálnánk de egy láthatatlan falba ütközünk mindketten s kisebb "sebesüléseket" is beszerzünk miken hamar túl is lépünk.*
- Hm úgy gondolod?* pillantok rá s jómagam is a terepet kezdem pásztázni. Elképzelhetőnek tartom, hogy valami erő elragadott minket vagy valami csapdába estünk és elkerültünk Seol-ról miről ezek a fura, régies beütésű házak is tanúskodnak.*
- Gondolom hiába mennénk vissza az ösvényen nem jutnánk vissza.* igazából nem is mennék, ha már itt vagyok akkor kiderítem miért kerültem ide, így kezdem el méregetni azt a rúnát mit észrevettem többek között a famulusoknak köszönhetően, úgy vélem ez a kulcs ahhoz, hogy a védelmet megszüntessük, miben a fiú is egyet ért.*
- Kettőt és könnyebbet Tak. Talán többet tudnánk ha tudnánk, hogy valójában hol is vagyunk. De így... így csak arra gondolok, hogy ezek a falusiak félnek valakitől vagy valamitől és így védekeznek.* állok fel s amint ezt megteszem a többi rúnát is észreveszem. Nem is egy, hanem rengeteg van belőle.* - Nagyon félhetnek.* bököm ki s bár tudom, hogy mit jelent mégsem tudom, hogy mit kezdhetnénk vele mivel a suliban jóslásra használtuk. Tak megpróbálkozik a robbantással de semmire se megy vele, így továbbra is tanácstalanul méregetem a földet míg nem meg nem hallom a sikítást. Rögtön a hang irányába fordulok és előveszem pálcámat, hátam mögött az eddig nyugodt falu is életre kell s kiözönlenek az utcára.*
- Itt valami nem kóser.* erre már biztosan rájött magától az Infaltusos fiú, mindez be is igazolódik mikor egy aprócska fiúcska szaladó alakját látom meg a fák között amint egy sárkány elől menekül. Takra nézek majd vissza a gyerekre és a sárkányra.*
- Én a gyereket mentem ha benne vagy.* neki marad a sárkány s ha ezt megbeszéltük akkor pálcámmal a növényzet felé mutatok.*
- Flagellum vincula!* ejtem ki az igét majd a gyerekre mutatok. Gyorsan cselekszem mielőtt tüzével elégeti indáimat így sietősen a gyerek dereka köré csavarom az indákat majd magam felé irányítom pálcám segítségével. Remélem, hogy gyors leszek és a kezeim közt találhatom a gyereket kit magam mögé is terelek míg a fiú végez a döggel.*

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 6:24 pm

* Eldumálgatunk pár dologról, de a körülmények túl gyorsan és hamar változnak meg ahhoz, hogy eltereljék a beszélgetés felől gondolatainkat. Sikeresen ütközünk neki mindketten annak a láthatatlan falnak, melyről ki is okoskodok valamit, mert hogy tudom, védelmező rúna ez, de érzem, valahol sántít az elméletem. Zoé kérdésére bólintok egyet, s ahogy hallom, ő is ötletelni kezd, mire újból bólintok párat. *
- Nagyon úgy tűnik. De ha ők védekeznek, mi pedig azon kívül vagyunk, akkor hamarosan mi is bajban leszünk. * csóválom meg fejem, így hát, mivel azon vagyunk, hogy bejussunk, így természetesen bepróbálok egy egyszerű igét, de elég piti ötletnek tűnik, mert nem hogy felrobban a kő, de szó szerint lepattan róla a varázs. Csak Zoéra meredek kérdőn, majd egyszeriben egy újabb furcsaságra lehetünk figyelmesek, legalábbis én határozottan olyannak érzem a lábam alatt lévő talajt, mintha földrengés akarna itt lenni, majd pedig egy gyerekhang kiáltásai ütik meg fülem, mire meg is pördülök tengelyem körül, értetlenül pislogva a hang irányába. *
- Mi a.. * fojtja is belém a szót szinte azonnal a látvány, hiszen az a kisfiú jól láthatóan menekül. Nem igen nézek most hátra, tehát nem látom, csak maximum hallhatom, hogy mögöttünk emberek sokasága özönlik kifelé a házakból, s szépen kezd összeállni is a kép az előbbi bakimról. *
- A bemenet tilos, de ő mégis kiszökött. * jegyzem tárgyilagosan, pár lépést teszek előre, ám ekkor már az égen repkedő, óriási sárkányt is megláthatom. Nem kis ámulat fut keresztül arcomon, persze gondolkodás nélkül bólintok igenlően Zoénak, ám ekkor a hatalmas állat szinte azonnal egy jó adag tüzet küld felénk, én pedig még éppen időben változtatok irányt és térek ki a mellettem talán két méterre becsapódó lángok elől. *
- Fedezlek!* kiáltok még neki, majd pedig rögtön támadásba lendülök. Pálcám a sárkánynak szegezem, elég nagy kört írok le vele a levegőben, majd bökök is a dög irányába vele: *
- Fatum orbium! * remélem sikerül a már-már alap ige, de persze nem érem be ennyivel, kap még kettőt-hármat a képébe a dög. Erősnek tűnik és támad is, így mikor egy nagyobb tűzcsóva iramodik felénk, egy alap igével próbálom kivédeni: *
- Aguamenti! * remélhetőleg kap vizet a képébe rendesen, na de ennyivel nem érem be, nem hinném, hogy pár árnygömb elkergetné, így most a tűzhöz folyamodom. Pálcám a földön landol, kezeim pedig ökölbe szorítva mellkasom előtt, végül koncentrálás után pedig jön az ige is: *
- Ignis pilas! * rántom is szét rögtön kezeimet hirtelen, végül pedig mind az 5-5 kis labdácskát rálövöldözöm a dögre. Hol a fejére célozva, hol pedig valamely másik testrészére. Ezekből is kap még jó párat, majd pedig egy nagyobb gömböt is megidézek, ez azért remélhetőleg hatásosabb lesz. Ezek után tenyereimet szorosan egymáshoz tolva tartom az ég felé őket, máris gondolok egy nagyobbacska kardra, az ige kimondása sem marad el természetesen: *
- Armorum, armorum, armorum.. * mormolom gyorsan, s remélhetőleg meg is jelenik a kard kezemben, amelyet a sárkány felé hajítok, s ha minden jól megy, el is találom vele az állatot.. remélem ennyi már elég lesz neki ahhoz, hogy elmenjen a közelünkből, hiszen elég vad egy állat, csak úgy okádja felénk a tüzet, így tehát nem biztos, hogy tovább szeretnék barátkozni vele. *

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 6:32 pm

*Az események igen csak hamar felgyorsulnak, így hát meg is látja a páros, ahogy egy fiatal gyerek rohan a sárkány elől, tehát nem ártana tenni valamit. Ésszerűbb megoldás lenne egy tűzburokkal megvédeni a kölyköt és magát is Zoénak, de mivel elég gyors, így szerencséje van, bár nem teljesen, ugyanis az indák vége kap a tűzből, így a gyerek nem ér el a lányig, úgy 5-8 méterrel a lány előtt zúg el, de utána kúszni kezd a lányka felé, ki talán segít neki. Eközben Tak is beveti magát, így ahogy a sárkány megkapja az árnygömböket, csak elhúzza a fejét és picit felüvölt, így adva még több tűzet a diákoknak, na de a víz már nem tetszik neki. Fejét is rázza, szárnyaival is nagyobb szelet kelt... és most már Tak a célpont, ki nem túl okos módon tűzzel támad egy ilyen állatra, aki szintén azzal, így hát a két tűz összecsap és a sárkány se sérül meg. Tehát a tűzgömbnek sincs értelme, talán még időben belátja a srác és egy adag tűzet kap is, tehát ruhája szépen megpörkölődik, nincs mit tenni. Viszont az árnyfegyver most már megfelelő, így ahogy az eltalálja a dög mellkasát, hirtelen kezd el hátrálni, majd próbálja kiszedni is magából, miközben vére is serken, de úgy dönt, hogy most magukra hagyja a falusiakat és ezeket a diákokat...
A harc igazán ámulatba ejti a falu lakosait, mivel mindannyian előjönnek szépen lassan és figyelik a hatalmas sárkánnyal való küzdelmet és azt, hogy a gyerek is megmenekül, pont az a gyerek, aki a falu vezetőjének a fia, tehát ő lesz majd a következő, hogyha a férfi meghal. A sárkány eltűnt, tehát a falusiak is biztonságban vannak, ezek szerint vannak olyanok, kik szembe mernek szállni a nagy döggel. A gyerek apja tehát odalép az egyik rúnához és meg sem kérdezve senkit, elmozdítja azt. A sárkány elment, tehát biztonságos most ez, így oldja fel a védelmet, tehát a két diák be tud sétálni a faluba most már mindenféle ütközés nélkül és a fiú is az apjához fut, könnyes szemekkel ölelgetve őt.*
- Megmentettétek! Megmentettétek a fiamat! Kik vagytok? *teszi fel a nagy kérdést, na de egy fiatalnak tűnő lány is előlép a többiek közül, fején szarvakkal, kezében bottal és talán Takoda sejti is, hogy bizony egy sámánnal van dolga. Valószínűleg neki köszönhető a védelem is, hiszen a rúnákat már az ókorban is alkalmazták... Így hát a lány előre lép, majd botjával int a diákoknak, hogy kövessék, méghozzá az ő kunyhájóba. Nem szólal meg, csak elsétál onnan, nem törődve a falusiak suttogásával, majd ha a diákok betérnek hozzá egy-egy gyógyfűves teát is kapnak a nőtől, majd ez után ő csak törökülésbe helyezkedik, majd úgy nézi meg magának a jövevényeket.*
- Tudom, hogy nem tudtok visszatérni az otthonotokba, de én segíthetek nektek! Segítek, ha ti is segítetek népemen! Ez a sárkány fenyeget minket, ha megölitek és megmentitek falunkat, haza juthattok! *mivel látta a sámán, hogy mire is képes ez a két diák, így egyértelműen a segítségüket kéri és ezért ad is valamit, amit csak ő tud megtenni nekik. Tehát az alku erről szól, innentől kezdve rajtuk áll, hogy életük kockáztatásával megpróbálnak-e segíteni és így haza is jutni vagy pedig nem tesznek semmit és talán örökké itt ragadnak.*

Valahol a 16. század környékén 4_saman

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 6:47 pm

* Egyértelműen nem tudunk bejutni a faluba s miután a rúnákat is észrevesszük Takoda felrobbantani az egyiket hátha megremeg a védelem és bejutunk, de mivel a varázslat lepattan a falról így csak tanácstalanul tudunk összenézni.*
- Passz.* válaszolok egy fel nem tett kérdésre de tekintete igen csak arról árulkodott, hogy hogyan is tovább. Viszont a földmozgás és egy gyerek visítása vonja magára a figyelmünket így kapom elő pálcámat s beszéljük meg rövid úton, hogy ki mit tegyen. Így én a gyerkőcöt választom kit hirtelen vezérelt ötlettől fogva az indacsápok segítségével próbálok megkaparintani ebben a tűzharcban, mi eléggé kockázatos de már késő bánat. Mivel Tak véd, így nyugodtan létre tudom hozni a varázslatot ám mielőtt még eljuttathatnám magamhoz a gyereket az inda elszakad és a gyerek a földre esik.*
- A pics*ba!* kezdek el pattogni s ajkamat beharapva húzok egy vízszintes vonalat magam előtt majd a vonal végéből egy kört kezdek el rajzolni miközben az igét is kiejtem.*
- Ignis veluis!* hozom létre a tűzburkot s mivel védve leszek ha minden igaz nem kell tartanom a tüzet okádó sárkánytól így a gyerekét szaladok ki közben felém kezdett el kúszni. Felkapom és visszaszaladok vele a sráchoz ki elég sok igével próbálkozik a dög ellen de az árnyfegyverrel úgy tűnik eléri amit akar.*
- Uh nem esett bajod?* nézem perzselő ruháját mi remélhetőleg nem okozott kárt benne. Szerencsére a lény elpályázik így most már a falusiak felé fordulva eresztem el a gyereket ki rögtön az apjához szalad.*
- Szép volt.* pillantok Tak felé egy kis mosoly kíséretében s miután a férfi kihez a gyerek szaladt elmozdít egy rúnát így úgy hiszem bemehetünk. Lopok még egy pillantást a fiúra majd megteszem ama pár lépést s egy biccentéssel fogadom a férfi hálálkodását.*
- Nincs mit!* felelem kedvesen s bár rengeteg kérdésem lenne feléjük mégsem teszem fel őket mivel egy szarvakkal rendelkező nő lép elénk és int, hogy kövessük.*
- Uh... menjünk?* grimaszolok egyet Takra ki ha igent mond akkor követem. Ha minden igaz betérünk a kunyhóba hol kapunk egy-egy bögre löttyöt mit kétkedve mustrálok.*
- Remélem nem döglök meg tőle.* méregetem a nőt s fenntartásokkal de beleiszok a teába. Nincs rossz íze, sőt finom is, na de mikor beszélni kezd úgy szentelek neki több figyelmet. Nem mondom igen csak meg vagyok lepve a kérésén és igazából nincs sok választásunk se.*
- Mivel nem hagyott sok választási lehetőséget így elvállaljuk. Nem?* pillantok a fiú felé megerősítésért.* - Vissza akarok térni a Mysterioba szóval én mindenképpen benne vagyok. Na de tudja, hogy merre keressük?* döntöm kissé oldalra a fejem, mivel nincs időnk napokig a dög után kutatni.*

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 6:54 pm

* Nincs sok időnk megtárgyalni a dolgokat, a balul elsült varázslatom után szinte azonnal remegni kezd alattunk a föld, majd pedig harcba is kell szállnunk azzal a fenevaddal, ami elől egy kisebb forma fiúcska menekül. Zoéval gyors megállapodásra jutunk, ő megy a gyerekért, én pedig megpróbálom feltartóztatni a sárkányt. Eleinte egészen jól megy, még a víz is pazar hessegetésnek minősül, ám tűzgömbjeim valahogy mégsem úgy érik az állat testét, ahogy én szeretném, így nem igen használ mindez, és inkább én magam sérülök meg kicsit, mint hogy amaz gyengülne. Ahogy felém száguld a nagy tűzcsóva, inkább rohanásba kezdek, végül pedig egy bukfenccel zárom a menekülést, de még így is elérnek a lángok, pár hajszálam is megég kicsit, na meg ahogy érzem, ruhám is megperzselődik itt-ott. Szerencsére nem kapok lángba, így még mielőtt bármit tehetne ez a dög, ki most már rám pályázik, egy aljas árnyfegyverrel adom meg neki átmenetileg véve a végső döfést, bőven elég ez ahhoz, hogy eliszkoljon innen messzebbre. Ekkor viszont már Zoé is a közelemben van, felé fordulok tehát. *
- Nem, de ez volt a kedvenc dzsekim. * mérgelődök kabátom vizslatva most már, hogy nyugi van, na de azután biccentve társulok Zoéhoz, ki látszólag szintén rendben van, kékségeim pedig az apja irányába rohanó fiút követik. Az apa idő közben semlegesítette a védelmet, tehát oda tudunk sétálni hozzájuk, közelebb, remélhetőleg ha ismét felállítják a védelmet, mi is azalatt leszünk. Az apa kérdésére biccentek egyet üdvözlésképp, majd illedelmesen mutatkozom is be neki. *
- A nevem Takoda, ő pedig Zoé, és mindketten varázslók vagyunk.. igazából elkeveredtünk az erdőben. * fogom rövidre, hazudni épp nem hazudok, de nincs kedvem magyarázkodni, nagyon úgy tűnik, talán jó pár száz évvel vissza mentünk az időben, vagy tudom is én, tehát nem keverem magunkat fölösleges párbeszédekbe. Ekkor lép elő most már egy igen, számomra nagyon is ismerős külsejű alak, bár a lányt nem ismerem, de tuti, hogy egy sámánnal van dolgunk. Fiatalnak tűnik, fura nekem, hogy ő a sámán, ám int nekünk, én pedig Zoéra tekintek biztatón, mehetünk. A sámánokban megbízom, hiszek a hitükben, hiszen pontosan ebben nevelkedtem valamelyest. Kellemes odabent, ahová visz minket, még teát is kapunk, amit persze hálásan fogadok el. *
- Köszönöm! * mosolyodom el, s már kortyolok is a teából, Zoé szavaira pedig csak nemet intek, semmi gond nem lesz ebből. A lány egy ajánlattal áll elénk, Zoé szavait végigvárom, majd csak ezután kezdek beszédbe, persze közben hozzá hasonlóan törökülésbe ülök vele szembe. *
- Elvállaljuk, igen. Csak azt nem értem, te miért nem tudsz tenni ellene semmit? Ha a rúnák ismerője vagy, nem lenne nehéz. Legalábbis gondolom, hogy volt közöd ahhoz a kinti védelemhez. * kortyolok egy újabbat a teába, nem akarok itt csevegni estig, igencsak tettre kész vagyok, de azért ezt megjegyzem ezt az apróságot, na de ha mondja, merre találjuk a dögöt, máris indulunk, természetesen. *

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 7:02 pm

*Zoé varázslata bár sikeres, de mivel a tűzburkot előbb hozta létre, így csak magát védi, a fiút nem tudja behúzni magával, mivel megégne szerencsétlen, tehát csak a lánytól nem messze fog lépkedni. Ha több emberrel akarja a tűzburkot használni, akkor úgy is kell létrehoznia, hogy már maga mellett van az az illető, de a lényeg az, hogy ők megmenekülnek most már. Tak is jó munkát végzett, így jutnak be a faluba, hol csak ámulattal hallgatják azt, hogy ők varázslók és ha körbenéznek, bizony itt csak parasztokat láthatnak, lapátokkal és vasvillákkal, semmi többet. Na de a sámán is megjelenik, ki igen csak fiatal, de mégis nagy tudással rendelkezik, így hívva magával a diákokat is, kik engedelmesen követik, sőt, még a teát is elfogadják és Zoé megjegyzését a sámán csak elereszti a füle mellett, így ül le eléjük.*
- Én csak a rúnákhoz értek és pár illúzióhoz, illetve térmágiához, ezért is tudnék segíteni nektek. Én hívtalak ide titeket, tehát vissza is tudlak juttatni. Könyörgöm, segítsetek a népemnek, így nem jutunk élelemhez, se a tóhoz, se a földjeinkhez nem tudunk oda jutni, mert a sárkány fenyeget minket. *látszik rajta és hallatszik hangján is, hogy milyen komolyan is beszél, tehát ez az indok, egyszerűen nem képes támadásra, fájdalom okozására felhasználni az erejét, csak gyógyít, elkápráztat, védelmet nyújt... illetve az utazásban is van egy kis jártassága, de ezt a diákok is tudják. Na de Zoé felé fordul ismét, hiszen a lány egy fontos kérdést tett fel.*
- Kövessétek a nyomokat, a kihalt erdőt, a hamvakat... *kezét felemeli, így mutat előre, egy ködös, hegyes hely felé, mely egyértelműen a sárkány lakhelye lesz.*
- Gyertek! *áll fel, de ahogy kiérnek, jó pár férfi, úgy egy tucat áll gyenge fegyvereikkel az ajtóban, jelezve, hogy ők is a diákokkal fognak tartani, segítenek nekik odáig eljutni, illetve a sárkánnyal is végeznének.*
- Menjetek hát és térjetek vissza, győztesen! *küldi el őket a nő, így hát a diákoknak szabad útjuk van. A harcosok megindulnak, a hamuval teli erdő felé, ahol néhány fa már régen nem zöldül be többé... Az út hosszú, de mégsem annyira, mint gondolnák, közelebb van ez a sárkány hozzájuk és hogyha elérik a hegy alját, akkor már láthatják is ahogy az árnyfegyvertől teljesen feldühödött sárkány suhan feléjük, méghozzá tűzzel támadva, így két falu béli rögtön el is ég, tehát a diákoknak kellene inkább harcolni, bár ezt valószínűleg ők eddig is tudták.*

Valahol a 16. század környékén 5_hegy

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 7:17 pm

* Nem ismerem még annyira Takot de bízom benne, így követem őt és a szarvakkal rendelkező nőt a kunyhóba hol helyet foglalok mikor hellyel kínál s ráadásul még teát is kapok. Kétkedő vagyok mivel én nem ismerem a sámánokat sem a löttyeiket de miután a srác bólint, hogy nyugodtan ihatom így belekortyolok. Szerencsére nem lesz bajom tőle, így iszogatok belőle miközben hallgatom a nő kérését mi annyit tesz, vagy segítünk neki és falujának legyőzni a sárkányt vagy itt fogunk megpesnyedni életünk végéig. Picit felzaklat ez az egész de próbálok nyugodt maradni és nem ficánkolni a helyemen. Egy kérdést is intézek felé akár csak Takoda így hallgatom végig ezt a szomorú kis történetet. Nem lehet könnyű nekik így még az én hideg is szívem is sajnálkozásba esik kissé, így bólintok annak jeléül, hogy segíteni fogok, fogunk. Amint egy kép jelenik meg előttünk úgy dőlök kissé közelebb, tehát egy magas hegy bensejéban lakhat mit úgy érünk el ha követjük pusztításai nyomát.*
- Oké!* szusszanok egyet amikor hív minket, így hagyom el a kunyhót s kerülök szembe a gyengén felszerelkezett férfiakra.*
- Erre semmi szükség... igazán.* nem hiszem, hogy sokat érnének ha harcra kerülne a sor, de végtére is az úttal minden bizonnyal tisztában vannak, bár nem vagyunk hülyék, elég ha a pusztulatot követjük. Meg is indulunk az úton s miközben haladunk a srác közelébe férkőzöm és odasúgom neki.*
- Ez nem volt fer tőle...* kámpicsorodik el a kép, utálom ezt a helyzetet amibe most kerültünk, még szerencse, hogy némi szánalmat érzek irántuk és vissza akarok jutni a suliba különben tuti, hogy nem segítenék. Elég sokat kell gyalogolni, az út eltéveszthetetlen így hamarosan el is érjük a képben látott hegységet hol már mondhatni tárt karokkal fogad minket a sárkány és egyből elpusztít két falusit.*
- Én mondtam, hogy ne...* sóhajtom de aztán nem is tétlenkedek tovább, sűrűbben használt kezem a magasba emelem míg a másikkal a pálcát a másik kezemben a dögre irányítom és koncentrálok.*
- Impetus vulneris!* ejtem ki a mérgező vércsápokhoz tartozó igét s miközben szétszakadnak az ujjaim fogaim is összeszorítom szuszogva küzdve a fájdalommal majd elrakom a pálcám és megkezdem a támadást. A csápokat a dög felé irányítom és ahol tudom megkarcolom vele, érzem, hogy gyengülök de annyi baj legyen itt van Tak is, így keresztbe kassul irányítom a vércsápokat felsebezve páncélját itt ott mi remélhetőleg meg is történik...*

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 7:26 pm

* Érzem azért még ruháim nagyon is rossz, megpörkölt szagát, de nem foglalkozom ezekkel többet, hiszen egy ruha bármikor pótolható. Így inkább a falubeliek felé tekintek, kik kedvesen fogadnak, a sámánjuk pedig be is tessékel minket szerény hajlékába. Tetszik ez a hely, otthonos, a tea pedig egyenesen isteni, de azért megérdeklődném én tőle, hogy miért is nem tesz semmit egymaga a sárkány ellen. Válaszát hallgatva csak bólintok egyet, de amint arról beszél, ő hívott ide minket, kezdem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Persze szívesen segítek nekik, de azért ez mégiscsak furcsa elérése annak, hogy valaki a segítségükre legyen. Bár elítélni sem tudom érte, kétségbe van esve, és ez látszik is. *
- Ez sajnálatos.. de nyugodj meg, megteszünk minden tőlünk telhetőt. * ígérem meg neki nyugodt hangon, kék szemeimmel tekintetét keresve, végül pedig le is kortyolom teám utolsó cseppjeit is, a bögrét pedig a lány elé teszem, a földre. S mivel Zoénak eszébe jutott az is, hogy megérdeklődje, merre is kéne keressük ezt a szörnyeteget, a lány most éppen ezt magyarázza, amerre pedig keze mutat, én is arrafelé nézek természetesen. Logikus, hiszen a sárkány tüzet okád, valószínűleg ahol tanyázik, akörül minden pusztulásnak indult jó ideje. *
- Rendben. * bólintok, majd szépen fel is állok vele egyetemben, s követem őt Zoéval, egészen ki a ház elejéig, ahol jó pár elszánt férfi ácsorog. Szerszámaikon végignézve megesik rajtuk a szívem, nem is kellene magunkkal vinni őket, ennyi embert ketten sem tudunk megvédeni, közben meg harcolni a sárkány ellen.. de legalább hősi halált fognak halni, büszke lesz rájuk a népük. *
- Úgy legyen! * köszönök el személy szerint így a lánytól, majd pedig már indulok is Zoéval a férfiak után előre, amerre mutatta a sámán. Egészen hirtelen pusztul le minden körülöttünk, közeleg a hegy, melynek alja felé tartunk most. Zoé szavaira csak vállam vonom, nem is akarok erre gondolni.. S bár Ogin végig a nyomomban volt, talán most hasznát is veszem az állatnak. Láthatóan felénk suhan a sárkány, s ketten közülünk elevenen égnek el, mire Ogin fejemhez röppen, én pedig máris utasítást adok neki. *
- Teleportálj a fejéhez, kapaszkodj meg rajta. Mélyeszd bele a karmaidat amennyire csak tudod.. és nem tudom, hatni fog-e, de próbáld elaltatni. Légy nagyon óvatos! * fogalmam sincs, működni fog-e a dolog, de Ogin már el is tűnik szemem elől, s ahogyan mondtam, kértem tőle, máris rácsimpaszkodik a sárkány nyakára, mardossa annak bőrét, közben pedig altatni próbálja.. hátha bejön. Na de én magam sem tétlenkedem, előbb burkot vonok magam és pár falubéli köré, akik igen közel vannak hozzám. Előbb egy vonalat húzok a levegőbe, ami köré egy kört rajzolok, közben pedig az ige is jön: *
- Ignis veluis! * ejtem ki az igét, így pedig éppen hogy elkészül a tűzburkom, fel is lesz avatva, egy jó adag tüzet nyel magába a burok. Egy percem van tehát, amit szépen ki is fogok használni. Összetolt tenyereim ismét az égbe tolom, az igét kántálva: *
- Armorum, armorum, armorum! * kezemben pedig egy jókora bárd jelenik meg, amelyet máris a sárkányba hajítok. Igen, ez az előbb is hatásos volt, tehát pár ilyet kap még a dögje. Ezután egy másikféle, de mégis hasonló varázslatot próbálok végrehajtani. A föld felé szegezem a pálcám, majd miközben az igét kimondom, hirtelen rántom fel onnan a sárkány felé az eszközt: *
- Stipitis cuspis! * s remélhetőleg jó pár nyárs ki is szakad a földből, melyeket egy intéssel küldök a dög felé, remélem Ogin is ténykedik eközben, és jó mélyre fúródnak a sárkány testében is ezek a cövekek. S mivel már lassan lejár az időm, így egy utolsó igére még futja. Elképzelem a halál nemét, majd mutatok is pálcámmal a sárkány felé: *
- Ex orbalis! * ejtem ki az igét, a burkom közben megszűnik, de nem zavartatom magam. A halál szívmegállás, és hát iszonyatosan reménykedem, hogy működni fog végre... *

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 7:38 pm

*A sárkányhoz vezető út hosszú és fáradalmas, de mégis odaérnek, ahol a bestia kiszúrva őket már meg is támad pár falusit és ez után Zoé-ék felé indul. A lány botor ismét, hogy akar mégis megsebesíteni ilyen csápokkal egy sárkányt, kinek páncélzata oly erős, melyen alig hatol át valami? Tehát esélye sincsen, szinte csak simogatásnak minősül most mindez, így kap egy jó nagy pofont az egyik szárnytól a lány, így repül jó pár métert, neki egészen egy fának, melynek tövébe le is csüccsen minden bizonnyal. Valami ésszerűvel kellene támadni, de talán majd ő is rájön erre, hiszen a sárkányok a tűzzel is tudnak bánni és a páncéluk is remek védelem a számukra, nem olyanok, mint bármelyik másik bestia, akikkel már végeztek. Ogin is támadásba lendül, de hiába karmol, a sárkány pikkelye túl erős ahhoz, így nem sokat használ, max bezavarja a nagy lényt, viszont Takoda tűzburokja létrejön ügyesen, de csak max 1-2 embert tud magával együtt megvédeni, hiszen nem lehet ilyen sok emberre ezt kiterjeszteni, főleg nem neki, aki azért nem olyan régen tanulta még csak ezt, szóval csak minimális létszámú ember fér be hozzá. Az altatás kezdi elbódítani a sárkányt, így kapja be egy tűztámadás után a bárdot is testébe. Felüvölt és ismét tűzzel támad, így egyre több falusi veszti már el életét, viszont amikor a testébe fúródnak a nyársak, akkor már a földre zuhan. Fejével ide-oda forgolódik, hatalmas karjaival még pár falusit jó messzire repít, így azok is kilehelik lelküket, tehát már csak a két diák marad életben, de Takoda utolsó varázslata is betalál, hála annak, hogy a sárkány már alig képes védekezni és hogy ilyen sok támadás érte, tehát már szinte minden sebből vérzik... Így mocorog az életéért, próbál elrepülni, de már nincs esélye és végül hatalmas feje a földbe hull!
Ennyi volt, vége a nagy dögnek, tehát most már ha vissza akarnak menni a faluba, akkor a sámán fogja várni őket a falunak a bejáratánál, így ha látja, hogy győztek, akkor egy gyors varázslat után Zoé és Takoda már a jól ismert erdőben fogják találni magukat, valahol ott, ahol találkoztak... Tudják, hogy nem álom volt, érzik még mindig a sebesüléseiket, de jól vannak és ez a lényeg, na meg, hogy visszatértek a Mysterioba, famulusaik társaságában természetesen.*

//Itt a vége fuss el véle! Smile

//

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 7:53 pm

* Amint elérünk a hegy aljához rögtön támadásba is lendülök így hozva létre a vércsápokat melyekkel megint nem érek semmit. Nem hogy gyengülne a testébe fúródott méregtől szerintem egyenesen élvezi is ezt a simogatást mi csak vesztemet okozza. Ez valahogy nem az én napom, erre kezdek rájönni, egyszer sem sikerült a megfelelő igével támadnom mi eléggé lehangol hisz közelegnek a vizsgák hol ha ezt művel elvérzek. A sárkány egyik szárnya szépen eltalál mi igen csak megüt így repülök pár méter de végállomásom végét tehát egy fát bekapva csúszok le a földre miközben még mindig fennáll a varázslat.*
- A fenébe az egésszel!* mentális úton vetek véget a varázslatnak s próbálok meg felkecmeregni mi eléggé nehéz hisz úgy érzem az egész testem fáj. Közben Tak famulusa is támadásba lendül miközben beveti az altatóhangot is mihez Mizo is társul - gondolom felismerte - így én csak tehetetlenül állok kissé szédelegve és nézem miként hullik el az összes falusi. A srác szerencsére egymaga is kinyírja a feldühödött sárkányt így mikor véglegesen kipusztul mellé lépek s egy mosolyt eresztek meg felé mi nagyon nehezemre esik mivel haragszom magamra.*
- Igazi harcos vagy Tak! Ügyes vagy, bocs, hogy nem tudtam érdemlegesen segíteni.* sóhajtok fel s még mindig szédelgő fejemhez emelem fejem mit meg is fogok.*
- Menjünk vissza a faluba aztán menjünk haza.* ajánlom, mert én már nagyon el akarok húzni innen.*
- Gyere Mizo!* szólok kis famulusomnak ki felmászik testemen és úgy dönt, hogy a vállamon utazik a továbbiakban. A vissza út már rövidebbnek tűnik s mikor a nő megbizonyosodik arról, hogy a sárkány többé nem veszélyezteti őket visszaküld minket oda ahonnan jöttünk minek igazán örülök. Mikor ismét az ismerősebb erdőben vagyunk nyugodt szívvel lélegzem fel.*
- Hát ez nem volt egyszerű... én azt hiszem visszamegyek a kastélyba mára ennyi hanyatlás nekem elég volt. Jössz?* ha igen akkor együtt tesszük meg a révészig az utat és csónakázunk el a kastélyhoz hol az aulában vállnak el útjaink, ha nem, sétálgat még akkor bizony itt és most veszek tőle búcsút és indulok meg egymagam.*

// Köszi én élveztem, bár ma eléggé béna voltam de ettől függetlenül jó kis mese volt //

Tárgy: Re: Valahol a 16. század környékén 2011-11-04, 7:58 pm

* Mivel úgy tűnik, nincs más választásunk, csupán csak annyi, hogy mentsük a saját bőrünket, s bár én is sajnálom ezt a sok varázstalan embert, nem lesz elég néhány kasza ellene.. de megértem és tiszteletben tartom akaratukat, így hát együtt indulunk meg velük arra, amerre tanyázik a sebesült sárkány. Hamar megtámad minket, én viszont Ogint arra utasítom, vonja el picit a figyelmét, s ha tudja, altassa el, vagy legalább bódítsa meg hangjával, mert talán az még lehetséges, nekünk pedig ennyi gyengeség éppen bőségesen elegendő most. Ahogy elnézem, neki nem esik bántódása, Zoéval ellentétben, mert hogy a leányzó fogalmam sincs, mivel próbálkozott, nem épp azzal voltam elfoglalva, hogy őt tartsam szemmel, így már csak azt látom, hogy repül egyet a leányzó. Remélem rendben van, a fontos most az, hogy a sárkányt eltegyük láb alól. Védőburkom szerencsémre létre is jön, megvédve nagyjából másodmagammal együtt minket, a többiek viszont sajnos odavesznek a harcban.. varázslataim viszont hasznosnak találtatnak, és Ogin is ügyes, láthatóan bódul az állat, reflexei is lassulnak, mikor pedig nyársaim kapják el mindenütt, már amennyi van belőlük, a föld felé kezd zuhanni. Ogin szépen leröppen róla, tehát négy tappancsára ér földet, s ahogy látom, igen gyenge már az állat, így próba-szerencse próbálom be a destrukciós varázslatot, mely csodák csodájára sikeresnek bizonyul. *
- Ezaz!! * kiáltok örömömben, rajtunk kívül ugye egy ember megmenekült, akit burkommal védtem, így indulnánk Zoé felé, de ő megelőz minket. * - Hát, ha az életemről, na meg másokéról van szó.. amúgy nem gáz. * legyintek egyet, bár nagy falat volt, megoldottuk okosba. Zoé tehát rendben van, így vissza is térhetünk a faluba, ahol ténylegesen a sámán vár minket a falu többi tagjával. Nem is kell sokáig itt rostokolnunk, hálásak az emberek, a lány viszont cserébe vissza juttat minket a már jól ismert erdőbe. *
- De jó újra itt. * veszek egy mély lélegzetet, úgy tekintek körbe a már ismerősebb terepen, s bár besötétedett, pálcám fényénél jól látható a közvetlen környezetünk, az ösvény, amerre mennünk kell a révész felé, a távolban pedig a kastély fényei pislákolnak. Ez azért cseppnyi nyugalommal tölt el, bár fáj a szívem azért a sok emberért, akik oda vesztek, viszont nekünk most a suliban a helyünk, a falu pedig biztonságban van immár. Bólintok is tehát Zoénak, mehetünk, induljunk is. A révész persze helyben, így vissza is szállít minket, jól lestrapált diákokat és a famulusokat is, mi pedig odabent el is búcsúzunk egymástól, s ki ki megy a maga hálókörlete felé. Érdekes kaland volt az már egyszer biztos, s ezt a dzsekit sem bánom annyira. Legalább tudtam valakikkel jót tenni, ez már magában pozitív. Azt hiszem, a mai órát én személy szerint kihagyom, nekem ennyi kaland elég volt mára, nem lennék száz százalékos, tehát ha felértem a Nyugati toronyba, egy jó forró fürdő után vagy azonnal bedőlök az ágyba, vagy szöszim keresésére indulok, hátha van kedve egy kis punnyadáshoz, mert hogy én most más program lebonyolítására nem igen volnék képes. *

//Jujj, szuper mese volt, én élveztem, nagyon tetszett, köszönöm szépen =)//

» Egy ismeretlen dimenzió, valahol a valóság és a tudat alatti között