Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Véres Pokol Vámpírklub

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
SzerzőÜzenet
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Feb. 13 2013, 16:00

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//


*Nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk a mai nap, de az újabb harapás azt hiszem, hogy tényleg felold minden olyan gátlást, amely még jelen volt. Azrael tudja, hogyan is érje el a céljait és bár ennek lehet, hogy máskor nem örülnék, most nem ellenkezem, egy pillanatra sem, így miután eltávolodik ajka nyakamtól, már le is fekszünk az ágyra, egymás mellé bújva, szorosan és jöhet is a gyengéd játszadozás. Először én kezdem, de aztán hamarosan a férfi is viszonozza a gesztust, így először pirulgatva engedek kezei útjának, majd ahogy telnek a másodpercek, úgy kerülök egyre nagyobb izgalomba. Már nem zavar az, hogy lát és érint, már rá vagyok készülve a végső összecsapásra, de még egy buta kérdés azért előtör belőlem. Tapasztalatlan vagyok, ő pedig vámpír, nem tudhatom, hogyan is fog viszonyulni ehhez az egészhez. A válaszát hallva csak biccentek egy aprót, majd az idő telik, ő pedig fölém kerülve egyesül is velem. Eleinte érzem a fájdalmat, így testem is megremeg, de a méreg fájdalomcsillapító hatással is van rám, ahogy minden más emberre is, tehát nemsokára az élvezet különféle fokai jelennek meg, egészen addig, amíg el nem érjük a csúcsot és egymáshoz bújva fekszünk ismét a puha ágyon, mert bár ez egy vámpír klub, az ággyal azért szerencsére nincsen probléma. Jobb lett volna, ha ez az egész valahol máshol történt volna meg, külföldön, esetleg Azraelnél, de hát így alakult. A kérdést hallva viszont csak csillogó szemekkel nézek rá, majd lágyan nemet intek buksimmal.*
- Talán csak a helyet bánom egy picit, de hát így alakult. *ismerem is be aprókat pislogva, majd magamra is húzom a meleg takarót. Fáradt vagyok, nagyon, így szemeim is lehunyom picit, miközben a másikhoz bújok.*
- Aludjunk, jól esne… *puszilom még meg testét ott, ahol ajkam éri a férfit, majd ezüstös szemeim lecsukódnak, én pedig az álmok mezejére lépek, hogy hajnalban még a nap első sugarai előtt együtt hagyhassuk el a klubot és visszatérhessek a Mysterioba.*

//Köszönöm a jáccit, jó volt. Very Happy Meglepetésszerű. //
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Pént. Feb. 15 2013, 20:23

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Tényleg nem számítok arra, hogy ez történik majd az este, pont most, pont itt, s bár azért valamikor várható volt, én is tudom, mert férfi vagyok, ha erős akarattal és a furcsák közül is, de úgy látszik a sors most így akarja, és Aideen is. Csak remélni tudom, hogy komolyan gondolja és nem zavarja semmi, de erről teszek a mérgemmel, illetve próbálom kényeztetni őt, melyben azért nem lehetek rossz, mert annyit mondtam csak neki, hogy barátnőm nem volt még, de engem szűznek nevezni röhejes volna. Nem kell erről sem tudnia, hogy kivel mikor és miért, főleg nem a hogyant. Inkább a mostani estére koncentrálok, s be kell valljam, mostanában Aideen olyat is kivált belőlem, amire sosem gondoltam volna, hogy sor kerül, sem emberi, sem vámpír életemben. Szerelmes vagyok-e? Nem... illetve... már nem tudom. Talán. Ezt sem kell tudnia... nem, semmit sem, mert a szeretlek és a szerelmes vagyok beléd, nem ugyan az, nálam legalábbis. Mindegy, hogy melyik él, késztet engem és őt, ezért egy kis játék után, következhet a lényeg, melyben most én cselekszem, s ahogyan én, úgy ő is élvezi az egészet, egy jó darabig. El is veszítem idő érzékemet, hirtelen azt sem tudom hol vagyok, pedig ezt nem szabadna, de most nem gondolkodom, csak teszem amit akarok. Furcsa.*
- Talán én kárpótoltalak. Lesz még máshol, jobb helyen. *suttogom neki, s igen, persze, hogy szeretném még ez után is. Eddig úgy tűntem, mint aki egy alkalomra választ prédát? Nem, én egy alkalommal választok prédát, de az marad. Ahogyan hallom, fáradt is a lány, tehát csak elmosolyodom, s magamhoz húzom közel, de én nem alszom, csak az ő álmát őrzöm, a lélegzetét figyelem, és simítom ahol érem, míg álomba nem merül, hogy aztán reggel előtt távozzunk.*


//Én is köszöntem, valóban az volt, de fellendült a kapcsolatuk is. Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Okt. 08 2013, 22:16

//NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26.//

*Abszolút világos, hogy nem értjük a másikat. Az már nem feltétlen egyértelmű, miért is van ez, kinek a hibája, ki nem figyel a másikra, már ha felelőssé lehet tenni egyetlen embert. Engem ez most nem érdekel, sokáig hatalmas türelmet mutattam Aideen felé - úgy érzem, hiszen azért egy középkorú férfinak nem feltétlen kéne ilyen módon viselkednie, még a kirohanásaim ellenére sem -, de ez ma nem tart ki. Sőt, mi több... most én sértődöm meg, én leszek dühös, és talán nem is értem, mi miért történik, miért mondja és teszi, amit. Talán... fáj? Áh... lényegtelen.*
- Ez is az oka, csak nem mindegy, milyen mértékben érdeklődünk a másik felől. *hunyom le egy pillanatra a szemeimet, hiszen a kérdés és érdeklődés nem elég, ha aktívan és tettlegesen vagyunk ott a másik életében, és a másik döntéseinél... akkor az a törődés. Hamarosan azonban arra is fény derül, Aideen miért nem segít. Pár pillanatig csak enyhén megdöntött fejemmel meredek rá, ám végül nem vágok hozzá sértést.*
- Hát, ez tulajdonképpen érthető... majd rákérdezek Vixiliennél, ő mit tenne a helyedben. *jegyzem meg, s furcsán kevert a hangom. Egyik részről elismerem, hogy lényegében én is hibás vagyok azért, ami vele történt, és nem kérhetem rajta számon, ha nem akarja ismét átélni... de azért ennél többet vártam tőle, hiszen engem Noel könnyű szerrel ölhet meg, Aideenben nagyobb kárt nem tehet. Erre nem gondolt? Ezt nem értékeli?*
- Hm, kezdem azt hinni, az emberek számára nem feltétlen a vámpírok a leginkább ideális párok... *jegyzem meg nem kevés iróniával, elvégre ezt én alapvetően tudtam, már az elején, és közöltem is a lánnyal. Ő döntött úgy, hogy mellettem marad... bár igaz ami igaz, én azért ott settenkedtem körülötte akkor is, ha nem akarta. Ami viszont történik, hogy egyszerűen hagy itt, feldühít. Talán azt reméli, majd csatlakozok hozzá? Arra most várhat, egészen egyértelmű jelzéseket amúgy sem tesz ilyen irányban. Amikor tehát elém ér, hideg kőszoborrá változom, s látom rajta, hogy ez még őt is meglepi. Valóban, nem sokszor volt része a durcás Azraelben. Távozom, ő pedig nem állít meg, bár ilyen csúnyán szerintem még nem hagyták őt faképnél. Nem is kattogok ezen tovább, beüt a flegma énem, nemtörődöksemmivel típusban szelem át villám sebességgel a várost, s csupán kedvenc helyem közelében lassítok, hiszen nem tanácsos ilyen gyorsan rontani be... még támadásnak vennék. Éppen az ajtó elé érnék, amikor hirtelen terem előttem a lány. Azonnal hátrébb lépek egyet, hiszen nem csak a léptei, de az illata is elkerülte a figyelmem, és nem tudom az okát... ahogyan a hirtelen megjelenésének sem.*
- Nahát... úgy látszik nem csak egymás szemét próbáljátok meg kiszúrni az iskolában, hanem tanultok is valamit. Mostantól így fogsz megjelenni? *vonom fel szemöldökömet, és bár nem utasítom el őt elsőre, azért látszik rajtam, hogy állapotom semmit nem változott. Mikor észlelem a félelmét, előre indulok, és az asztalig csendben teszem meg az utat. Ilyen képességekkel nem tudom miért fél... támadás esetén sejtésem szerint el is tűnhetne, már ha van hozzá elég gyors...*
- Tehát... jutottál valamire? *dőlök hátra kényelmesen, ha követ engem, és le is telepszik mellém. Egyelőre nem rendelek, ez talán neki is feltűnhet, több oka is van, és majd ki fog derülni, hogy szükségem lesz-e arra a pohár vérre...*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Okt. 09 2013, 11:44

//NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26.//

*Úgy érzem, hogy ez a mostani találkozás nem alakul éppen jól, mivel mind a ketten kissé elbeszélünk a másik mellett, fel nem fogva, hogy mire gondolhat, és most már én is ott tartok, hogy nem érzem úgy, hogy tovább kéne ragozni ezt az egész érdeklődést témát. Hülyék vagyunk, de hát eddig se voltunk normálisak, nem véletlen alkottunk egy párt hónapokkal ezelőttig. Igen, én úgy érzem, hogy valamilyen szinten már nem vagyunk együtt, hiszen ahhoz rég nem láttuk már a másikat, de természetesen reménykedem benne, hogy még mindent visszacsinálhatunk, bár ebben Noel említése nem éppen jelent előrelépést, főleg az nem, hogy be kell ismernem félelmemet Azrael előtt is. Nem szívesen teszem, de így tiszta…*
- Kérdezz! Azt csinálsz, amit akarsz, de ő se én vagyok, nem tudom, hogy miért kell mindenre visszavágnod. *most már én is morgok, mivel ez szúrt és fájt is belül. Vixi harciasabb, mint én, bizonyára kiállna a végsőkig Noel ellen – bár lehet, hogy már nem, fene tudja -, de én akkor se ő vagyok, nekem nincs örök életem, én nem akarok hibázni, hiszen még oly sok mindent kell befejeznem az életemben, főleg a bosszúmat a szüleim halála miatt. De még nem fejezte be a felém intézett negatív szavait, így sóhajtok fel most már kissé fájdalmasan.*
- Szóval már nem gondolod úgy, hogy jó párod lennék, értem. Azt hiszem, hogy mindent tökéletesen a tudtomra adtál. *nézek fel végül szemeibe és talán jobb is, hogy a fürdőzést választom most a férfi helyett. Ez most tényleg fájt, de talán… talán igaza van. A víz lehűt, az idő segít, tehát pár perc múlva térek csak vissza a másik elé, de érezhetően Azrael nem gondolta meg magát egy pillanatra se, semmivel kapcsolatban, így nemsokára már faképnél is hagy, én pedig nem állítom meg. Gondolkodom és sért az, amiket mondott… de mégis, ahogy telik az idő, én pedig ismét felöltözöm, úgy döntök, hogy talán megérne egy misét ismét beszélni vele… maximum lelépek, hogyha úgy érzem, hogy veszélyes már számomra a helyzet. Tehát már ott is termek a klub előtt, és nagyjából jól számoltam, mivel Azrael is előttem van, tehát még nem ment be.*
- Nem terveztem, de most ez volt a leggyorsabb út. *jegyzem is meg a másikat figyelve, majd hagyom, hogy menjen csak előre, én pedig őt követve sétálok be a vértől és szextől bűzös helyre. Ezek az alulöltözött csajok soha se fogynak ki a vérből? És nem unnak rájuk a vámpírok? Hát tényleg hihetetlen… Meg is csóválom kicsit a fejem, miközben én is odaérek Azrael mostani asztalához, és lassan le is ülök mellé. *
- Hogy én jutottam-e valamire? Te adtad az imént a tudtomra, hogy nem vagyok jó pár… Na nem mintha te a párok mintaképe lennél. *még mindig kicsit morgós a stílusom, de talán ez most már érthető. Az viszont furcsa, hogy miért is nem rendelt, ha már inni jött ide, így nézek bele kérdőn a másik szemeibe.*
- Nem azért vagy itt, mert éhes voltál? Akkor mire vársz? Én nem fogom odaadni a vérem. *szépen össze is fűzöm magam előtt kezeimet, ezzel jelezve a számára, hogy amíg így meg vagyok sértődve, ne is álmodjon arról, hogy belém vájhatja majd azokat a tűhegyes fogait.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Pént. Okt. 11 2013, 22:36

//NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26.//

*Nem tudom, hova tűnt az a hatalmas harci hév belőle. Amikor először találkoztunk, annak ellenére, hogy nem tudta kivel, mivel áll szemben, csak azt, hogy erősebb vagyok, igen sokáig küzdött. Személyiségében is zárkózott, nehezen engedett közel, a végsőkig védekezett. Most, hogy hatalmasabb a tudása, nem használja ki, inkább megfontoltabb lett, és ez érdekes kérdéseket vet fel. Elgondolkodva meredek szemeibe, míg ezen morfondírozok, s végül csupán hümmögéssel zárom a gyermeteg visszavágását, mely szerint ő nem Vixilien. Tudom, hogy nem az.*
- Miért, te úgy gondolod? Ha így gondolnád, nem mondanád azokat, amiket, de ezek szerint abba a kellemetlen szituációba kerültünk, hogy valamiért én fontosabbnak tartalak téged, mint te engem, ez pedig igen érdekes, tekintve, hogy én vagyok a lélektelen vámpír, nem te. Mellesleg az invitálást is elfogadtad volna... kezdem úgy érezni, te nem akarsz engem. Végül pedig... nem, nem úgy értettem, ahogy mondtad. *emelem kezemet államhoz, hogy végig simítsak rajta. Igen, ezt így kijelenteni megalázó számomra, bár... miért is akarok én pontosan bosszút állni? Most, hogy ezen elmélkedem... nem vagyok benne biztos, hogy kizárólag Aideen az oka. Első sorban engem ért szellemileg támadás, engem sértett meg Noel, talán a magam büszkeségét és a becsületemet védem? Lehet. Kérdés, mi kap nagyobb hangsúlyt. Én vagy a lány? A mai este beszélgetés terén nem alakul pozitívan, így mikor csalódottságomban elegem lesz a másikból, dühösen hagyom magára, s valószínűleg ő sem akar majd utánam jönni. Ez a gondolat azonban cáfolásra kerül, mikor már a célpontom előtt jelenik meg, elég nagy meglepetést okozva ezzel.*
- Még mindig félsz ettől a helytől? Pedig múltkor azt mondtad, hogy elég sokat tudsz és tanultál. Hát hol az eredménye? Nem tudnál félkézzel elbánni velük, vagy akár... eltűnni úgy, ahogy megjelentél? *vonom fel a szemöldökömet, mikor érzékelem az aurájában jelentkező undort és félelmet. Persze természetesen arra is kíváncsi volnék, hogy miként képes ott jelenni meg, ahol szeretne, mert ez számomra nem feltétlen jó hír. Amint viszont sértődötten közli velem, hogy mi a baja, csak érzelemmentesen biggyesztem le az ajkam.*
- Te ezt mindig is tudtad rólam. Nem tudom miért vártad egy harminc éve bérgyilkos vámpírrá változott embertől, hogy tökéletes párod legyen. *közlöm vele, s én igazából ezt már nem élem meg hatalmas traumaként. Tudtam róla, hogy zárkózott, ő tudta rólam amit kellett, most jött ez elő, hát túl kell rajta lépni, maximum lazítani a kapcsolaton, hiszen ezt vállaltuk. Engem már nem bosszant, hogy nem áll mellettem, nem teszek úgy, mintha nem történt volna semmi, de ezért nem is fogom feleslegesen ellökni őt magamtól.*
- Tudtuk, hogy ilyen a kapcsolat, te falakat építesz, én meg vámpír vagyok. Túl van dramatizálva, hogy most jött ez elő. Megtörtént, emlékezni fogok rá, hogy így állsz hozzám, de ettől nem sértődöm meg halálosan, nem doblak el. Persze nem mondom, hogy úgy lesz, mint régen, vagy mintha semmi nem történt volna... majd lesz valahogy. *rántom meg a vállamat, s szavaim ellenére is látszik rajtam gondterheltségem. A kérdése azonban fel is ráz ebből, ezért tekintek rá, s egy pillanatig csupán fürkészem, nem felelek, ravasz tekintettel kutatom szemeit, majd gonoszkás mosolyra húzódik ajkam.*
- Senki nem mondta, hogy éhes vagyok. Azt mondtam, vért fogok inni. A végén még megsértődnél, ha pohárban kapnék... italt. Amúgy is tudjuk, hogy nem csak a te döntésed, iszom-e belőled. *villan rá tekintetem szemem sarkából, a következő pillanatban azonban emelem a kezemet, jelezve, hogy egyetlen poharat kérek, s a csapos biccent, hamarosan érkezik is az adagom, amit csendben várok meg, viszont nem iszok bele...*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szomb. Okt. 12 2013, 20:07

//NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26.//

*Kezdem úgy érezni, hogy ez a mostani véletlenszerű találkozás nagyon nem volt jó ötlet. Bár nem terveztük, mégis így alakult és egyre csak rosszabb lesz. Ennél még az is jobb volt, amikor oly sokáig nem láttuk egymást, most pedig nagyon nehezen tudok mihez kezdeni ezzel az egésszel, főleg amikor tudatja velem, hogy mi mennyire is nem illünk össze. Én is tudtam ezt, mindig, de ettől függetlenül próbálkoztunk és azért egész jók voltunk együtt, de most nehezen tudok mihez kezdeni a helyzettel.*
- Én már nem tudom, hogy mit gondoljak vagy érezzek… Fogalmam sincs, sikerült teljesen összezavarnod. *pillantok is szemeibe, de ezzel a válasszal tudom, hogy nem fog túl sokra jutni és ezt szerintem ő is érzékeli, mivel végül úgy dönt, hogy magamra hagy és kellemesebb társaság után néz majd. Én pedig ismerem őt, tudom, hogy hova tart, így miután magamra vettem ruháimat, nem törődve nedves tincseimmel hoppanálva érkezek meg a másik elé, mely láthatóan meg is lepi Azraelt. Mindig is szerette a varázslatokat, amikre képes vagyok, elhiszem, hogy ez is lenyűgözte. De a további szavai igazán sértőek, így morranok fel halkan, de mégis csak kifejezve neki nem tetszésemet.*
- Nem félek, egyszerűen nem szeretem azt, ami itt zajlik. *jegyzem is meg, de ez a sok-sok kérdés. Hát ennyire kíváncsi arra, amit tudok? * - És de, szerintem el tudnék bánni vagy eltűnni, hogyha akarnék, de ettől függetlenül nem fogok senkit se provokálni, én ennél békeszeretőbb ember vagyok, akármennyire is rossz ez neked. Ne akard azt, hogy harcolnom kelljen a vámpírtársaiddal, mert akkor többet nem jöhetek ide. *nem hiszem, hogy azok után is elnéznék a jelenlétemet, hogyha megölnék itt egy-két vámpírt vagy csak ideiglenesen is ártanék nekik. Na meg, nem szeretném, ha üldöznének, tehát megtartanám a megfelelő távolságot, számomra ez most így jobb. Az után, amit Noel művelt velem, bele se merek gondolni, hogy az itteni vérszívók mi mindenre lehetnek képesek… hasonlóra biztosan. *
- Amúgy én nem vártam tőled tökéletességet. Csak tudod, továbbra se értem, hogy egy 30 éves férfi mit akar egy feleannyi idős lánytól, főleg most, hogy a tudtomra adod, hogy nem túl jó a kapcsolatunk. Már ha kapcsolat még ez, ami közöttünk van. *jegyzem is meg, miközben azért besétálunk ebbe a furcsa klubba, ahol csak egy pillanatra nézek körbe. Jobb a szemeimnek, hogyha nem ragadtatom el túlságosan magam. *
- Igen, majd lesz valahogy… Lehet, hogy sehogy. Lehet, hogy tényleg nem passzolunk össze. *csücsülök is le mellé, majd nézek is bele szemeibe, majd ez után jelentem ki, hogy ma nem fog az én véremből inni. Nem szeretnék ismét kábult állapotban lenni és megvágni se engedném magam, tehát igyon csak más vért, én most nem adok magamból semmit, nem érdemli meg, mert igen, meg vagyok sértődve és egy sértődött nő nem sok jót ígér.*
- Megsértődnék? Én aztán nem… És most már mindketten tudjuk azt is, hogy az én döntésem is. Egyszerűen nem nézek a szemedbe. *fordítom is el arcom és csak fél szemmel figyelek arra, amit tesz a másik, tehát hogy nemsokára kér egy pohár vért, ami a pultunkra is kerül. Rá se nézek, csak kissé sóhajtva dőlök hátra, rendesen kerülve most Azrael tekintetét, jobb a biztonság.*
- Mégse lett semmi a nyaralásunkból, pedig úgy vártuk. *buknak ki belőlem a szavak, mert tényleg beszéltünk mi sok mindent, de Noel mindent elrontott és így mindenféle ötlet a porba hullt. Vajon lesz ez még másképp is? Egyelőre nem tudom, de lassan mégis csak belenézek a másik szemeibe, így adva tudtára bizalmamat és most láthatja azt is, hogy mennyire bánom, hogy el nem sikerült ez a kirándulás. Ő az első férfi az életemben, szerettem volna vele megosztani egy közös hetet is, valahol máshol, de… nem sikerült és jelen pillanatban ahogy egymáshoz állunk, félek, hogy soha se fog.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Hétf. Okt. 28 2013, 22:56

/NRT: Aideen, Azrael, 2013.08.26./


*Hm... soha nem érdekelt a csalódottság érzése, általában nem is tapasztaltam életem során, most viszont lassan növekszik bennem, és érzékenyebben érint, mint kéne. Szeretnék magam maradni, így mikor nem tud választ adni arra, amit én oly szépen fejtek ki, és őszintén, a viselkedése miatt düh is vegyül a savanyú csalódottságommal, ezért hagyom ott, ahol van. Neki viszont más terve van, így jelenik meg köztem és célom között, amit nem kis meglepetéssel konstatálok, és pár percig még az érdeklődésemet is sikeresen tartja fenn a rejtély, hogy miként toppant be elém. Nekem hiába hazudik, látom az auráján, hogy ideges a hely miatt, ezt meg is értem, azonban nincs kedvem ezen vitázni, megyek a saját fejem után, be a klubba, ami a vámpírok számára készült. Ha követni szeretne, hát tegye, nyilván nem hagyom, hogy baja essen, de azért megnézném, hogyan harcol egymaga. A beszélgetésünk után kíváncsi vagyok arra, mennyi esélye lehet egy vámpír ellen, mert ahogyan én tippelem - mint tapasztalt harcos -, erősebb ő annál, mint amilyennek mondja, vagy gondolja magát, és ez zavar. Zavar, mert nem ismeri ezt be, és nem nyújt nekem segítséget.*
- Ez a klubb az én teremtőmé. Ő mondja meg ki jöhet be és ki nem. *vonok vállat, mert az, hogy védi magát, és velem van, nem feltétlen ok arra, hogy többet ne tehesse be ide a lábát. Szavai már-már hergelésnek hatnak számomra, ezért horkanok fel, amíg mogorván sétálok helyemre, zsebembe csúsztatott kezekkel.*
- Ez fordítva is igaz ám. Az olyan fiatal lány, mint te, mit szeretne egy magamfajta, idős férfitól? *villan rá hátra, vállam fölött a tekintetem. Valahogy nem érzem úgy, hogy nekem kéne eldöntenem, mi összepasszolunk-e vagy sem, ezért nem reagálok. Jelen pillanatban nem gondolom úgy, hogy igen, ennek van ok, viszont azt sem állítom, hogy nem, mert ellenpélda is hozható fel. A csend talán elég válasz lesz számára. Elég gyerekes, ahogyan védekezni próbál ellenem... ezek szerint közel nincs még olyan szinten, mint anno az a felnőtt, akivel az erdőben találkoztam. Még mindig a tekintetem kerülésénél tart, ami apró, csendes kacajt csal elő belőlem, amíg pár korty vérrel öblítek le.*
- Nem feltétlen rajtam múlt, de ha összejött volna, most ez nem lenne. Pont ezt akartam elkerülni vele. *felelek neki, s biztos nem érti majd elsőre, hogy hogyan gondolom ezt, de azért van szája, hogy kérdezzen, és folytatódjon a csendes, feszült beszélgetés. Nem baj, részemről így nyugszom le lassanként, persze csak akkor, ha nem befolyásol majd más érzelem.*
- Hm, talán nem kéne ilyen keménynek lennem veled. Ez az első kapcsolatod. *gondolkodom hangosan, mint aki éppen mereng. Persze... nekem is, ezt már nem teszem hozzá, de talán ki tudja következtetni, hogy mire gondolok, s ilyen módon érti majd a célzást, mely szerint ne várjon sokat egy pszichopatától, akinek soha életében nem volt nem hogy ilyen, de még rendes kapcsolata sem, ráadásul nem rég még vámpír is lett belőle...*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Vas. Nov. 03 2013, 13:02

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Nem szeretném, hogyha máris így érne véget a találkozásunk, ezért is megyek utána, egészen a vámpírok nevezetes klubjáig. Na persze nem lábon, hanem hoppanálva, ugyanis nem valószínű, hogy normális sebességgel utol tudnám érni és nem akkor akarok megérkezni, amikor ez a férfi már más nyakára van rácuppanva. Látom ám, hogy meglepem ezen tettemmel, de ez így is van jól. Ideje viszont betérnünk a klubba. *
- Az meglehet, hogy övé a klub, de ha valaki balhézik, akkor azt nem engedik be többé. Hidd el, ebben én biztos vagyok. *nézek is arcára, mert nem is nagyon tudom, hogy gondolja azt, hogyha én ártanék egy vámpírnak, ugyanúgy jöhetnék az után is ide, mint mondjuk most. Na de most nem fogok ezen lovagolni, gondolja, ahogy gondolja, inkább arra térek rá, hogy továbbra se értem, hogy mit akar tőlem, amire megkapom ám a visszavágást.*
- Nem tudom. *jegyzem meg vállat vonva, miközben azért csak sikerül helyet is foglalnunk.* - Elég régóta ismerlek és furcsa hatással vagy rám, olyannal, amilyennel még eddig senki. Talán ezért is vonzódom ennyire hozzád, hiába vagy ilyen csökönyös szamár. *morgom még oda az utolsó szavaimat, csak hogy ő is érezze, nem olyan egyszerű ám vele az élet. Persze bizonyára velem se, de mégis csak én vagyok a fiatalabb és a nő, így talán elnézendő. Tekintetét viszont kis ideig kerülni kezdem, véletlenül se szeretném, hogyha most bármiben is befolyásolna… de e közben eszembe jut ám a nyár is, amely sajnos nem úgy alakult, ahogy azt elméletileg mind a ketten szerettük volna.*
- Szerintem mindkettőnkön múlott. *pillantok végül rá, de az ezt követő szavai kissé homályosak a számomra.* - Hogyan akartak elkerülni vele ezt? Vagy én ezt nem igazán értem. Eléggé szűkszavú vagy Azrael, fejtsd ki a dolgokat, ahogy eddig is tetted! *tényleg összezavar, fogalmam sincs, hogy akkor most mi van, de hogyha mondani szeretne valamit, akkor megteheti, egyelőre még itt vagyok, bár kezdem úgy érezni, hogy nem túl sokáig. Ahogy viszont kis idővel később megszólal, ismét csak értetlen, kérdő szemeimmel találkozhat, ahogy helyes arcát figyelgetem.*
- Olyan vagy, amilyen, én pedig úgy tudom, hogy ezt elfogadtam. Azt akarod, hogy elmenjek? *teszem fel még ezt a kérdést, mert hogyha a válasz igen és nem szeretne most látni, a társaságomban lenni, akkor megértem és ellépek, de hogyha azt akarja, hogy maradjak még itt, vele, akkor viszont talán jobban is alakul majd ez az este.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Nov. 13 2013, 00:06

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Nem értem, amikor valamiről nyilván nem tudhat többet, mint én, de ennek ellenére teljesen biztos abban, amit mond. Ez annyira ő, annyira gyerekes, hogy megadó sóhajt csal elő belőlem. Mi értelme van bizonygatnom? Maximum történik ami történik, és rá fog jönni, hogy nekem van igazam. Én vagyok az idősebb, a tapasztaltabb, a megfontoltabb, és az, aki ismeri a vámpírokat. Nem ő.*
- Mert te jobban tudod. *nyomom meg végül orra hegyét mutatóujjammal, s ez a mozdulat bizony elég kevert érzelmeket közvetít. Egyik részről van benne némi... gyermekhez való viszonyulás, másik részről azonban nem lenéző, inkább szeretetteljes. Persze az is más kérdés, hogy ő miképpen értékeli.*
- Pont úgy, mint te. Két szamár. *morgolódom gyerekesen most már én is, a saját orrom alatt, de nem veszem magamra a szavait. Valahol igaza van, és talán én is hasonlóan érzek.* - Nem értem, hogy miért hoztad fel a koromat. Talán zavar téged? Rám rengeteg, nem túl pozitív jelzőt lehet húzni, de a pedofil hajlamú nincsen közöttük, hidd el. *nézek most szemébe, mert úgy érzem, úgy tűnik az eddigi viselkedése alapján - hiszen nem először hangzik el ez a vád -, hogy ezt hiszi rólam. Akkor viszont kérdés, miért van velem. Velem van? Fene tudja. Igen, de érdekes egy kapcsolat ez, az biztos.*
- Ugyan már, te is tudod, hogy ennyi idő alatt régen rájöttem, ha te nem akarsz előjönni, akkor nem fogsz. Te vagy a pici egér, aki elbújik az odújába, és addig ücsörög ott, míg a csúnya kandúr meg nem unja, és el nem vándorol. *forgatom meg szemeimet, mert valahogy mindig ez a kép jut eszembe, mikor őt várom. Rángassam ki a kastélyból? Lehetetlen. Jött volna a kérésemre? Nem valószínű. Akkor miről beszélünk? Nem sértésnek szánom ám, de rengeteg alkalmam volt ezen gondolkodni a várakozások közben... persze ettől még elsődlegesen Őzike marad.*
- Azt hiszed, csak ahhoz értek, hogyan tegyem tönkre és pusztítsam el a dolgokat? Azt is tudom, hogyan kell összerakni azt, ami darabokban van. Általában én töröm össze, és ezért tudom, hogyan nézett ki előtte, meg is tudom javítani. Elég nehéz kezelni az emberi lelket, én se vagyok szakértő, de kaptál volna segítséget tőlem. *iszom bele az italba, és fanyalodok el, hogy Aideen véréhez képest, milyen minőséget is kapok... A vita már a végéhez közeledik, úgy érzem, ezért amikor a kérdést teszi fel, csak akkor sóhajtok egyet. Plafonra szegezem a tekintetem, nem válaszolok rögtön, ám pár másodperc gondolkodás után rövid feleletet adok.*
- Nem, ne menj el. Ki tudja, mikor látlak újra. Ki kell használni az időt. *jelentem ki, s talán ő is látja, hogy a dühöm már nincsen sehol. Ez nem azt jelenti, hogy nem jegyeztem meg, ami történt, és nem vontam le a következtetést, csupán azt, hogy más időre toltam az ezen való érzelmi rágódást.*
- Mit szeretnél? Bármi ami eszedbe jut. *nézek most rá, mert én tudom, hogy mit akarok - a vérét -, de azt nem, hogy ő mit. Nőből van, lehet, hogy tovább akar beszélni, lehet, hogy menni akar, de az is lehet, hogy meglepő ötlettel áll majd elő. Én türelmesen várok, közben pedig tekintetem szinte megbabonázva téved nyakára, ott is ütőerére, s már az sem érdekel, ha észreveszi.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Nov. 13 2013, 13:31

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Nagyon úgy tűnik, hogy jelen pillanatban csökönyös énem nem akar háttérbe kerülni, így mondom el a véleményemet és meg vagyok győződve arról, hogy bizony igazam van. Amikor viszont orromat nyomja meg kissé, csak megmozgatom arcom, majd orromat simítom meg egyszer.*
- Hát igen, még jó, hogy jobban. *bólogatok is rá, de most már egy aranyos mosoly is végigsuhan csinos pofimon. Na de azt se tagadom ám le, hogy vele nem könnyű az élet és hát igen, visszakapom én most ezt, mire csak megvonom kissé vállaimat is.*
- De én nálam elnézendő. Tudod, én mégis csak nőből vagyok, azokkal meg nem könnyű, azt mondják. Bár ez is hülyeség szerintem. *gondolkodom is el kissé, de aztán jön a komoly kérdés, ami Azrael korát illeti. Tény, hogy a kora az egy olyan dolog, aminek nem örül, hogy felhozom, de akkor is látnunk kell azt, hogy van közöttünk néhány év, ezt a tényt nem kerülhetjük el.*
- Én tudom, és… igazából örülök, hogy egy idősebb párom van. Szóval, nem tudnék még mindig elképzelni magam mellé olyan pasit, aki annyi idős, mint én. Csak néha még mindig hihetetlen, hogy neked is én jó vagyok. *ismerem be és remélem, hogy ezzel sikerült megadnom Azraelnek a választ, de hogyha bármi kételye van, akkor azt majd úgyis elém tárja, ahogy mindig. *
- Én nem szoktam bujkálni előled, csak nagyon ritkán. Van, amikor szükségem van egy kis időre, de ezt te is megértheted. *jó na, lehet, hogy ilyen vagyok, de képtelen vagyok változtatni rajta. Akadnak félelmeim, aggályaim, amelyeket le kell küzdenem és ahhoz nem tudom, hogy Azrael segítségemre lenne-e. Na de amit ez után mond, ismételten kissé meglep, nem is értem, hogy ezt most miért hozza fel, így kíváncsian hallgatom végig azt, amit mond, majd sütöm le a végén a szemeimet.*
- Nem akartalak terhelni a fájdalmaimmal. Nem tudtam, hogy szívesen meghallgattál volna és elnézted volna, ahogy hetekig sírok egy emlék miatt. Nem akartam teherré válni. *emelem fel lassan szép buksimat, így nézve bele Azrael szemeibe. Tényleg ez az igazság, nem akarok mindig rá akaszkodni, bár tény, hogy egyedül nehezen gyűrtem le ezt az egészet. Vagy talán még mindig bennem van? Igen, érezhetően nem tudtam teljesen tovább lépni azon, ami akkor történt, Noel társaságában. Nem tudom, hogy szeretné-e, ha maradnék még egy kicsit, vagy sem, ezért is ajánlom fel neki, hogyha úgy akarja, akár távozhatom is. Kicsit mintha hezitálna, de aztán dönt, méghozzá pozitívan.*
- Akkor egy kicsit még maradok. *bólintok egy aprót, és ez után lep meg a kérdésével. Hogy mit szeretnék? Öhm, hát fogalmam sincs most így hirtelen, de ahogy rá tekintek, bizony érzékelem, ahogy nyakamat fixírozza, így kezem lassan saját nyakamra téved, amit meg is fogok rövidke időre.*
- Nem tudom, csak azt, hogy te mit akarsz. *és ez tényleg így van. Egy kicsit hezitálok, majd végül lassan elhúzom fekete hajtincseimet is az útból és kissé közelebb csusszanok Azraelhez úgy, hogy elérhessen engem.* - Úgyis rég ittál már a véremből, nem akadályozom meg. *adom is meg tehát az engedélyt, így pedig rajta áll, hogy mit tesz. A lehetőség adott, amíg meg nem gondolom magam. Nem kéne megint kiütve lennem, de… szeretnék kibékülni vele, ez pedig annak egy remek kezdete.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Nov. 20 2013, 00:19

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Valahogyan, talán az idő teszi, de kezd némileg párologni dühöm, ahogyan neki is, és ez normálisabb, lazább társalgást eredményez, aminek örülök, elvégre nem azért vagyunk itt, hogy egymás között is ellenséget keressünk. Van nekünk elég a külsősök között. Inkább nem felelek, rá hagyom, amúgy is ilyen a fiatalság: rendületlenül hisznek magukban, míg pofára nem esnek. Néhányszor engedni kell nekik.*
- Hát, részben igaz. A nők mások mint a férfiak, meg kell ismerni egymást, ebből adódik a konfliktus. Aztán van, aki tudja, hogyan kell sárkányt szelídíteni, van aki meg elég. *vigyorodom el, mikor ezen téma kerül fel, mert látom benne a nőies gőgöt, s kíváncsi vagyok, mit felel. Most heccelem őt, ahogyan az előbb az orrát érintettem. Amikor viszont a korom kerül fel, ismét komorabb leszek, de hallgatva őt, úgy érzem, nem is olyan negatív a véleménye.*
- Hm, pedig anno te fenyegettél azzal, hogy bárkit találhatsz az iskolában. Mondjuk én mindig tudtam, hogy a kisfiúk nem elegendők neked, te sem vagy kislány. *rántom meg a vállamat, és ezzel le is tudom, hogy örül annak, hogy idősebb párja van.* - Nekem pedig jó vagy így, nem bizonygatom, majd elfogadod magad. *teszem még hozzá, már beletörődve, cseppet sem dühösen, hogy ez a válasza. Amikor azonban tagadja a bujkálásait, horkantok egyet, mert ez nem igaz, és belül ő is tudja, látom rajta. Nagyon ritkán? Lehet, de akkor hosszú ideig.*
- Egyszer érdemes lenne kipróbálni, hogy reagálnál, ha én bújnék el. *gondolkodom hangosan. Ezek után viszont kellemetlen téma kerül elő, s meg kell mondanom neki, hogy némileg csalódott vagyok, amiért így kezelte ezt a helyzetet. Én tudtam volna segíteni. Persze a magam módján, és egy bizonyos szintig, de ettől függetlenül, bízhatott volna bennem, támaszkodhatott volna rám. Mondjuk valahol érthető: ő ezt nem tette meg, így ha én nem tudtam segíteni, nem is várhatom el tőle, hogy ő segítsen nekem.*
- Nem állítom, hogy könnyű lett volna, de mivel az én hibám, eltűrtem volna ezt az éned, amíg ki nem lábalsz belőle. *közlöm komolyan, majd döntök afelől, hogy maradjon-e vagy sem. Tulajdonképpen már nincs vele gondom, nem tudom mikor látom ismét, ha egyáltalán látom, tehát inkább maradjon, inkább töltsünk még el együtt némi időt. Szeretem, mikor annak ellenére érek el valamit, hogy kikötötte az ellenkezőjét: most is ez történik, főként talán bámulásomnak köszönhetően. Nem is habozok, talán némileg durván csapok le rá egy öntelt vigyor után, de persze hatalmas fájdalmat nem okozok, inkább a mozdulatban van a hevesség és gyorsaság, nem pedig a lány nyakát tépem fel. Amilyen lendülettel kezdek, olyannal folytatok, nem is kímélem, bizony nagy kortyok csúsznak le torkomon, sűrűn és sokáig. Nem áll szándékomban eszméletlenre szívni, de talán túllépek egy határt, ami okozhat majd neki kellemetlenséget, viszont olyan rég nem ízleltem, hogy nehezen türtőztetem magam. Így amikor elválik ajkam a nyakától, behunyt szemeimet most nyitom fel, s kíváncsian fürkészem, hogy megmarad-e. Lehetséges, hogy rá is durván hat a mostani adag, főleg, hogy hozzá kell ismét szoknia.
*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Nov. 20 2013, 23:09

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Nem tagadom, hogy néha ténylegesen nehéz velem, de Azrael is olyan ám, mint én, vele se egyszerű az élet, tehát jó lenne ám, hogyha ő is bevallaná. Mindenesetre szerintem nekem megbocsátható ez az egész, már csak azért is, mert nőből vagyok és fiatalabb is vagyok nála. Amikor viszont meghallom ezt a sárkányos megjegyzést, kissé felkuncogok én is, ez azért tényleg így aranyosan hangzik, főleg egy vámpír szájából.*
- És te szerinted megszelídítettél már engem? *teszem is fel a nagy kérdést és le se veszem ezüstös szemeimet a másik markáns arcáról. Kíváncsi vagyok, hogy vajon miféle választ fogok majd kapni erre. *
- Az pedig, hogy néha próbáltalak piszkálni más pasik említésével, az egy dolog. Tudod, ez amolyan női praktika. *magyarázom is meg a másiknak, így térve ki ez az egész elől. Ez után még szóba jön a bujkálás is, mely tényleg azért elő szokott fordulni nálam, de igyekszem ám változtatni ezen.*
- Hogy te? Te nem vagy olyan, na meg, úgyis megtalálnálak. Tudod, boszi vagyok. *akadnak ám nekünk is praktikáink, amelyekkel segíthetünk magunkon. Kissé fel is nevetek ezen az egész elképzelésen és érezhetően jobb a hangulatom is, a kedvem és mindez annak köszönhető, hogy Azrael után jöttem, hogy ismét vele lehetek. Viszont sajnos ezek a kellemes témák nem maradnak meg örökké, így jut eszembe ismét Noel, a múlt, az, amiért kerültem kedvesemet… *
- Most már felesleges erről beszélni. Történt, ami történt, nem? *teszem fel a kérdést, amire akár válaszolnia se szükséges. Nem tudom, hogy kellene-e még maradnom vagy sem, ezért is hagyom meg a férfinak a döntést, aki végül azt szeretné, ha maradnék, és… és a véremet. Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy milyen rég nem ivott már belőlem és valljuk be, nekem is hiányzik. Így húzom el kissé hajamat az útból, majd figyelném meg, ahogy lassan felém közelít, de e helyett csak egy gyors mozdulat az egész. Ijedten sikkantok fel kissé, ami talán magunkra vonja más vámpírok figyelmét is, de amikor látják, hogy Azrael már belőlem táplálkozik, nem törődve tovább velünk foglalkoznak a saját dolgukkal. Bizonyára megszokott itt az ilyen, emberi viselkedés. Kissé megremegek a hirtelen ért fájdalomtól, de a gyors vérveszteség és méreg, amely a testembe kerül hamar enyhíti mindezt, így remegek meg, majd megadóan hunyom le én is szemeimet. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, miközben véremből táplálkozik, így amikor elereszt, hirtelen zuhanok bele ölébe, feküdve is el ott egy kicsit, majd kissé remegve fogom meg sebes, lüktető nyakamat.*
- Kíméletlen vagy. *nyögöm ki halkan, miközben kissé szuszogva próbálok meg pihenni a másik kezei között. Képtelen vagyok még felülni, úgy szédülök, tehát jó lesz még nekem itt, egy kis ideig.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Vas. Dec. 01 2013, 23:29

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Hű, hát azért érdekes kérdés az, hogyan szelídítünk sárkányt. Én hiszem azt, hogy lehet bánni bármelyik emberrel, bizonyos szintig lehet befolyásolni, de a sárkány akkor is sárkány marad. Nem lesz belőle... cica. Részemről nem is kell, hiszen nyilván azért állok neki a szelídítésnek, hogy közelebb kerüljek hozzá, mert érdekel, de alapvetően veszélyes lenne számomra vele foglalkozni, és nem a sárkány énjét szeretném eltüntetni, csak azt, amivel ártalmas lehet rám nézve.*
- Persze. Rengeteget fejlődtél. Hát nem emlékszel, hogy először megtámadtál? *kérdezek rá, s azért ez nem egészen így van, hiszen anno a temetőben, amikor először találkoztunk, akkor én voltam a vadász és ő a préda, rajta gyakoroltam, és ő csak védekezett. Amint hallom, most ismeri be, hogy számára nem felel meg bárki, főleg nem az ő korosztálya, és hiába fenyeget ellenkezőjével, annak nincs valóságtartalma. Újat persze nem mond ezzel, én általában magabiztos férfi vagyok.*
- Aha, tehát nem is környékeztek meg azóta sem? Mert azért tisztában vagyok az adottságaimmal, de néha... talán néha eljátszottam a gondolattal, hogy te is várod a poszterről a szőke herceget kigyúrt felsőtesttel, mint a többi lány. Nincs így? *vonom fel a szemöldököm, és ez már nem teljesen komoly, inkább heccelem őt. Igen, a tinédzser lányok érdekes dolgokra képesek, képekebe szeretni bele, de én ezt - talán most a korom miatt -, soha nem értettem. Mondjuk én nem vagyok mérvadó, nem is olyan rég még a szerelem mibenlétét sem fogtam fel.*
- Hm, kellemetlen de igaz. Képes lennél bármikor rám találni? Van ilyen... botsuhogatásod? *kíváncsiskodom nyilván azzal a céllal, hogy azért a praktikák pontos vonásait konkretizáljam... nekem ezt tudom kell, tudni akarom. Bármikor képes lenne mellettem teremni, vagy megtalálni? Bárhol? Az nem játék. Kezdem érezni, milyen hatalmasat fejlődött. Amikor viszont más kerül szóba...*
- Ha így érzed, akkor rendben. Azonban amennyiben felesleges a beszéd róla, akkor az abból következő tettek is legyenek azok. *utalok arra, hogy ha nem akar róla beszélni, megteheti, de csak azért, mert nincs miről, mert nincs probléma, amit a beszéddel meg lehetne oldani, ebben az esetben pedig nincs kellemetlen következmény, mint bujkálás... remélem érti, hogy erre gondolok, ne büntessen engem a múlt miatt. Hamarosan viszont a vérét is vehetem, ahogy a társalgás ezen része záródik.*
- Inkább türelmetlen és éhes. Lehet, hogy túl finoman bánok veled, elpuhultál, nem? *küldök egy vigyort oda, hiszen az ölemben fekszik, amit én nem akadályozok meg, egyszerűen végigcirógatok az arcán mutatóujjammal, majd a hajára téved kezem és simításom, de többet nem teszek, várok, hogy heverje ki a traumát, amit a harapásom okozott.*
- Haza fogsz jutni, vagy itt akarsz aludni, annyira kíméletlen voltam? *bökök fejemmel a sebe felé, s erre azért kíváncsi vagyok, mert szerintem gyalog is haza tud jutni, de varázsolhat is - bár nem tudom, hogy a vérveszteség mennyire befolyásolja ezt -, ám úgy is dönthet, hogy itt marad, és akkor én is, nyilván csupán hajnalig.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Dec. 24 2013, 01:37

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Mulattat a dolog, hogy egy sárkányhoz kezd el hasonlítgatni, de hogyha már ezt kibökte nekem, akkor az is érdekelne, hogy ő mit gondol,sikerült-e megszelídítenie. Persze én soha se hagynám ezt neki, nem akarok más lenni, mint aki alapjában is vagyok, az valamit kivenne belőlem és szerintem ezzel ő is tökéletesen tisztában van. *
- Az, hogy fejlődtem, nem válasz a kérdésemre. Úgy érzed, hogy megszelídítettél engem? *teszem fel újból a kérdést és hiába emlékszem az első találkozásunkra, az most nagyon nem mérvadó. Nem is értem igazán, hogy miért említi meg. De mindenesetre elengedem egy idő után ezt a témát, így térünk rá más pasikra, akik esetleg a közelembe férkőzhettek és amikor hallom a kérdését, csak kissé megvonom törékeny vállaimat.*
- De igen, volt rá példa, hogy próbálkoztak, de csak simán beszélgettem a többiekkel, nem történt más és nem adtam jelet se. *olyan női jelet, amely arra engedett volna következtetni, hogy szabad préda vagyok, hogy nagyon is várom, hogy meghódítsanak. Viszont Azrael tovább kérdezget, így vigyorodom el most már a szőke herceg említésére.*
- Minek nekem szőke herceg, hogyha megkaptam azt feketében? *Azrael teste is tökéletes, nincs okom panaszra és ahj, de régen láttam már őt ruhák nélkül. Nem voltunk még túl sokszor együtt, de amikor igen… azok felejthetetlen esték voltak mindkettőnk számára. Most is kissé elmélázom ezen, ahogy helyes, de egyben mégis rettenetesen komor arcát fürkészem, de mégse engedhetek neki, nem enyhülhetek ennyire meg. Vagy mégis inkább azt kéne tennem és nem ilyen gyerekesen viselkedni és duzzogni? *
- Nem pálcamozdulat van hozzá, de máshogy igen, asszem lehetséges. De utána kéne bővebben olvasnom, mert nem annyira abban a mágiaágban vagyok érdekelt. *tényleg kis időt foglalkoztam csak az ilyen lokális varázslatokkal, de biztos vagyok benne, hogy lehetséges lenne, csak abban nem, hogy én nekem sikerülne elvégeznem jól a varázslatot. De ezt most Azraelnek nem kell tudnia. Inkább csak lezárjuk a Noeles témát, én pedig aprót biccentek arra, amit mond. Úgy lesz, nem hozom most már fel ezt, inkább véremet ajánlom fel neki, de ahogy megharap, olyan szinten agresszív és fájdalmas, hogy nem tudom féken tartani nyelvemet. Felsikoltok kissé, de aztán nemsokára elönt a mámor és már csak lebegek… majd végül a férfi ölében fekszem el. Nem azért, hogy bármi mást csináljak, egyszerűen úgy érzem, hogy minden erőm elszállt…*
- Túl finoman? És hogy elpuhultam-e? Ne gonoszkodj… *de tény, hogy nagyon is óvatos velem már jó ideje, ahogy az is, hogy régóta nem harapott már meg. Tényleg elpuhultam volna? Ezt az erős, határozott Azraelt már régen tapasztalhattam, már régen nem viselkedett így velem és bár érzem hideg kezének cirógatását, mégse tud most mosolyt csalni az arcomra.*
- Ennyire el akarsz küldeni? *kissé megalázónak érzem a kérdéseit, de lassan felülök és bár még mindig szédülök, ettől függetlenül megpróbálom összeszedni magam.* - Már itt sem vagyok, nem akarlak zavarni! *morgom oda, és kissé még mindig fátyolos tekintettel, gyenge testtel hagyom el az asztalunkat, de néhány lépés után már térdre is rogyok. Testem remeg, lábaim nem tudnak tovább menni… az éhes vámpírok viszont mind úgy néznek rám, mint valami húscafatra… aranyvér szaga lengi be az egész helységet, mégse támadnak még, nem tudják, hogy Azrael-é vagyok-e vagy szabad préda.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Dec. 31 2013, 20:06

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Látom, egyetlen szót szeretne válasznak, ezért nem figyel, vagy nem érti amit mondok neki. Ahhoz az állapothoz képest, ami fogadott engem a temetőben, nyilván szelídebb lett, ám amúgy nem állítanám, hogy teljesen megszelídítettem, és nem is szeretném. Egy finom, türelmes mosoly húzódik ajkamra, keveréke valahol a pimasz gúnyolódásnak, és a szeretetemnek. Sose gondoltam, hogy képes leszek erre, vagy fontos lesz nekem valaki.*
- Bizonyos mértékben igen, de kétlem, hogy bármikor kezesbárány lenne belőled. *kutatom tekintetét, s részemről ezzel el is magyaráztam mindent. Nem mondom, hogy erről az állapotról mit gondolok, de talán hallja hangomon, látja arcomon, hogy nincs ellenemre a jelenlegi helyzet. Aranyos, ahogy így bizonygatni próbálja, hogy senki nem került hozzá közel, és látom is rajta, az aurájában, hogy nem hazudik.*
- Tudod, járkálhatnál sebbel a nyakadon, akkor oda se mennének. *nevetek fel, s remélem érti, hogy a harapásomra gondolok, ami a nyakán található néha, már ha a hölgy szándékozik hónaponta többször is időt tölteni velem... Azért más kételyem akad, de pár kedves szóval ezt is elhessegeti, s utána részemről is csak egy öntelt vigyor marad, a fekete lovag említésére.*
- Nah, valami, amiben nem profi a hölgy? Van még ilyen, ami nem az erősséged? Egyáltalán... nem is tudok sokat arról, te milyen boszorkány vagy... *persze, láttam már harcolni, ellenem is használta a képességét, de ez nem jelenti azt, hogy azóta nem fejlődött, főleg azért, mert az már régen volt, mikor a kastélyban csaptunk össze... Hm, talán ismét össze kéne mérni a tudásunkat, mintha beszéltük is volna... bár félek, kemény menet lenne, és talán a láthatatlanság sem mentene most meg a vereségtől.*
- Nem gonoszkodom, tudom jól, hogy szereted, ha kemény vagyok veled... persze egy bizonyos szintig. Nem tudsz ellenállni a határozott férfinak, egyik nő se tud. *vigyorodom el önelégülten, miközben kíváncsian szemlélem a lányt. Tényleg régen nem láttam ilyen állapotban, talán nem kéne erőltetnem semmit, nehogy sértődés, vagy rosszullét legyen a vége. Amikor azonban sértődötten távozni készül, egyetlen szót sem szólok, csupán egy vigyor terül szét arcomon. Talán a nők szeretik, ha erős, határozott, rendíthetetlen vezető egyéniség egy férfi, de a férfiak meg szeretik, ha némileg pimasz a nő és ellenkezik. Szerintem, tehát annyira nem haragszom meg, mikor menni készül, inkább kíváncsian figyelem, hány lépést tud tenni, mert bár ő talán elfelejtkezett az állapotáról, én nem...*
- Mondtam egy szóval is, hogy menj el? Tudod általában nem szoktál egész este maradni, a kérdésem arra vonatkozott, hogy segítsek-e haza jutni, vagy hagyjuk, és kipihened magad itt, illetve velem maradsz, ameddig lehet? *szólalok meg csendesen, de számára hallhatóan, s mikor lassan, szinte már unottan nehézkesen állok fel, hogy melléje sétáljak, azonban nem segítem fel, jelzés értékűen a többiek számára, egyszerűen a pult mellé ülök, háttal annak, két karomat a pultra támasztva, és úgy szemlélem a lányt. Kíváncsi vagyok, mi fog történni, főleg, hogy egyetlen szót sem szólok, s az egy dolog, hogy aki régen jár ide, tudja, hogy ő nem egyetlen eset, de aki új, vagy ide téved, annak fogalma sincs arról, hogy valójában a párom-e, vagy csupán ma játszom vele kegyetlen játékot. Éppen ezért, félig szabad prédának is nézhetik, ha úgy gondolná valamelyik vámpír, hogy szeretném közösen kínozni a lányt, de legalább harapdálni. Meg is történik, én pedig őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy képes lenne-e védekezni, így mikor egy fiatalabbnak - gyors reagálásából és szomjából ítélve -, frissnek látszó vámpírnak a szemébe nézek, nem állítom meg, ahogyan Aideen felé közelít... még.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Jan. 02 2014, 02:38

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Igen, valahogy most foggal-körömmel ragaszkodom ahhoz, hogy megkapjam a nekem járó választ. Nem tudom, hogy mennyire fog az tetszeni vagy mennyien fogom igaznak találni, de mégis érdekelne Azrael véleménye és végre meg is kapom azt.*
- Én is kétlem. De tudom, hogy te se akarnád, hogy azzá váljak, unalmas lennék akkor neked. *döntöm meg kissé fejemet, melynek hatására fekete hajzuhatagom is kissé odébb hullik, és eközben le se veszem szép, ezüstös szemeimet a másik arcáról, mintha valamiféle helyeslést várnék most tőle. Ez után térek csak rá a többi férfira, árulom el neki, hogy bár igen, voltak, akik próbálkoztak nálam, mégse értek el semmiféle sikert se, és mint látom, örül azért ennek. De ez a harapásos megjegyzés, csak kissé durcás pofit varázsolok magamra, úgy válaszolok neki.*
- Te is tudod, hogy nem kell mindenkinek tudnia, hogy egy vámpírral kavarok. Nem véletlenül gyógyítom be mindig a harapásnyomaid helyét. *eszem ágában sincs azokat viselni. Lehet, hogy ez jelképezné, hogy az övé vagyok, de mégse akarom én ezt teljesen így mindenkinek kikiáltani, páran le is néznének ez miatt, hiszen egy vámpírral járni olyan, mintha a halállal táncolnék és aminek a vége csakis a saját halálom lehet. Mindegy, most nem szeretnék tovább ezen gondolkodni.*
- Persze, vannak olyan mágiaágak, amiket nem szeretek igazán. Ilyen a méregkeverés, a terramágia, az ereklyetan… *tudnék még sorolni, de szerintem elég csak néhányat megemlítenem ezek közül. Valószínűleg Azrael sejteni fogja, hogy melyik mit jelent, de ha nem, akkor majd úgyis kérdezni fog tőlem. Nekem se mehet mindig, minden és bár jó tanuló vagyok, azért vannak olyan dolgok, amik nem a szívem csücskei, ettől függetlenül megtanulom őket, tehát nem gyenge pontjaim, csak nem szívesen fordulok hozzájuk. *
- De szeretek a te szemedben kitűnő boszorkánynak tűnni. *mosolyodom még el titokzatosan, majd ez után történik meg a kegyetlen harapás is. Sokkal kellemesebben képzeltem el ezt az egészet, főleg, hogy jó ideje nem engedtem meg neki ilyesmit, így amikor végül elereszt, egyszerűen dőlök bele ölébe és jegyzem is meg, hogy milyen gonosz is volt. Ő pedig természetesen ellenkezik, már hogyne tenné ezt. *
- Egyik nő se tud? Ezzel mire akarsz utalni? *talán mégis csak lecserélt vagy kóstolgatott másokat, játszadozott másokkal? Nem… nem bírnám elképzelni, hogy mást ölel, másból szívja erotikusan a vért vagy akármi… igen, féltékeny vagyok, ezen nincs mit szépíteni, és el is felejtek hirtelen ellenkezni az ellen, hogy mit szeretek. Végülis igaza van, ennyire már kiismert. De a továbbiakat kissé kiforgatom, ezért is döntök úgy, hogy jó, akkor én lelépek. Valahogy sikerül is kikászálódni az öléből, amit Azrael meglepő ódon hagy is és persze tovább beszél hozzám, ismét úgy, mintha neki lenne egyértelműen igaza. Én csak fejemet csóválom meg, nem reagálva semmit se ezekre a kérdésekre most, ahhoz túlságosan is össze van kavarodva a fejem a hatalmas méreganyagnak hála, így túl messzire se jutok, csak a földön kötök ki, ott térdelve a sok ragadozó között. Micsoda szégyen… és ahogy rám néznek, kiszolgáltatva érzem magam, mégis, biztosra veszem, hogy Azrael majd segíteni fog nekem, nem fogja hagyni, hogy bajom essen. Amikor viszont elmegy mellettem és még csak nem is segít, csak meglepett, elkerekedett szemekkel nézek rá.*
~ Miért?~ *igaz nem tud olvasni a gondolataimban, de talán erre nincs is most szükség, mindent kiolvashat tekintetemből is. Én odaadtam neki a vérem, ő pedig itt hagy, így? Mindenki előtt megalázva? Kis kezeim ökölbe szorulnak, miközben felé tekintek, de néhány másodperc múlva már elterelődik a figyelmem Azraelről és azon kapom magam, hogy egy fiatal vámpír már a falnak nyomja vékony testem és keze combom belső felénél kalandozik.*
- Ahogy nézem kislány, Téged most bedobtak a közösbe. De ne félj, majd én szívesen elszórakozom veled, hosszú éjszakának nézünk elébe! *hajol oda fülemhez, miközben keze a legintimebb testrészem felé kezd el indulni, én pedig nem tudok tenni ellene semmit, ugyanis másik kezével két kezemet fogja össze a fejem fölött, éles fogai pedig már a nyakam környékén járnak. Ha tehát Azrael nem tesz semmit, akkor most végignézheti, ahogy egy másik vámpír fogai is a bőrömbe hatolnak, illetve ahogy keze is ölemhez ér, legféltetebb kincsemhez… bár nekem már az is sok volt, hogy combom belső részét simogatta, markolászta, de így… egyértelműen a sírás kezd el kerülgetni, de hang nem jön már ki a torkomon, csak testem remeg… Gyenge vagyok, iszonyúan gyenge a sok vérveszteségtől, képtelen vagyok ellenállni vagy sikoltani, úgy érzem, hogy Azrael teljesen magamra hagyott, tényleg odaadva engem más vámpíroknak is. Legyengített, talán büntetésből, amiért ennyi ideig hiába várt rám, most pedig már nem érdekelme. Ennyi voltam, egy gyönyörű játékszer, akire ráunt és ki tudja, hogy mi lesz még velem ezen az estén, mert ahogy nézem, még néhány vámpír megindul felénk, hogy ők is kivegyék a részüket a buliból, tehát vérem és testem kihasználva játszadozzanak egy nagyot ezen az estén.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Jan. 02 2014, 03:28

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Gyakran esik meg, hogy - talán a férfi és női gondolkodás különbsége miatt - de muszáj ismételnem magam, magyaráznom a (számomra) egyértelműt. Szerencse, hogy türelmet is tanultam harminc év alatt, mert különben se Aideen se a kapcsolatunk nem lenne hosszú életű, talán még a szerződés ellenére sem. Idegesítővé válhat, ha ismételten kell magyaráznom valamit, azonban szerencsére tanul a lány, lassanként, de ismeretet szerez rólam, és idősödik is, ami csökkentheti a félreértések számát.*
- Pontosan. *hagyom rá, ismer, tudja, hogy nem fogom tenni a szépet és a jót, ha az valójában nem létezik. Azért meg is jegyzem, ettől függetlenül Ő az enyém, és nem más botsuhogtatóé, s elégedettségemre egyet is ért velem, egy bizonyos pontig, s bár hiába szánom humornak a javaslatot, reagálásának egyik szava ráncba készteti homlokomat.*
- Kavarsz? *pattan hirtelen ki a szó számból, s sötét pillantásomon talán látja a lány, hogy nem díjazom ezt a jellemzést kapcsolatunkról. Kavarni maximum én kavarok vele, de én se ezt teszem... mi ez a fiatalos szleng? Egyáltalán mit jelent ez? Szórakozik velem? Hirtelen fogalmam sincs, komolyan kéne-e vennem a szavait, így a kérdésemmel párhuzamosan a lány felé történő apró lépésem is elhal, mert gondolkodásra késztet a helyzet.* - Ezt hogy érted? *teszem fel végül a kíváncsi kérdést, s egyelőre tartom magam, nem kezdek dühöngeni, amíg nem magyarázza meg a helyzetet. Túlreagálom? Talán... nem is azért viselkedem így, mert féltékeny lennék, egyszerűen megalázva érzem magam... velem senki nem játszik, velem senki nem játszhat. A kedélyek viszont némileg csillapodnak, mikor a törzshelyemen társalgunk, s kíváncsi volnék arra, mit is tanul olyan rengeteget, amiért én nem láthatom...*
- Hm, nahát. Főzni is tanultok? *jegyzem meg nem kevés maró gúnnyal, és talán kezdheti sejteni a lány, hogy valamiért nem táplálok szimpátiát a mágusok iránt... Ennek nem egyetlen oka van, s ez inkább mogorva, akár sértődött tekintetemből látszik, mit nem a lányra vetek, hanem gyerekesen magam elé meredek. Persze... azért kíváncsi volnék, ez a tudás, mire jó ellenem.*
- Aha... nem lenne gond, ha tesztelném azt ismét? *villantom rá veszélyes pillantásom, mint aki éppen kesztyűt dob a másik elé. Ideje viszont a harapásnak, s bár én élvezem, azért van, aki panaszkodik... mivel viszont a nyaktól való távozás után nem veszem figyelembe azt, ezért inkább nyugtatni próbálom, s ezért igazából fel sem fogom, mi lehet a szándék kérdése mögött.*
- Aideen, harminc éves múltam. Mióta ismerlek téged szerinted? *teszem fel a költői kérdést, s remélhetőleg érti, hogy előtte is volt életem. Ezen viszont nincsen mit sértődöttet játszani, hiszen párom nem volt, csupán szakmai tekintetből tudom, hogyan lehet a nőkre hatást gyakorolni. Hamarosan makacs módon távozni készül, én pedig ezt higgadt kíváncsisággal tűröm, már-már atyain gondoskodó szavakat mormolva utána. Nem hat, de ez nem zavar, amint a földre kerül, nem valós szándékomat jelzem a társaság felé, úgy telepszem le melléje, pár méterre, a pulthoz, s nyugodtan tűröm, ahogyan egy pimasz taknyos közelít felé. Már látom a felépítéséből, hogy nem lehet gond, és őszintén érdekel, Aideen képes-e védekezni. Most mutathatja a hatalmas tudást, aminek elsajátítása miatt engem nem lát gyakran. A vámpír szavaira őszintétlen mosoly ül ki arcomra, amit ő nem lát, de én tudom, hogy nem igazi. Itt az ideje tenni valamit, ám Aideen tehetetlen, s ez csalódottságot kelt bennem. Ez? Ez a tudása? Ahj... hát így még szerencse, hogy nem hívtam Noel ellen... Gondolataimból azonban egy mozdulat ránt ki, szinte szó szerint, mert még bele is remegek abba, amit látok. Nem tetszik az, ahol a kölyök keze van, sötétség gyűlik a tekintetemben, ám mivel nekem háttal van, ezt ő nem láthatja, kizárólag a lány, ha figyelmes. Nem mozdulok viszont, még várok, még van remény, egészen addig, míg a pimasz fogai nem kerülnek a lány nyakához közel. Ezt nem hagyhatom, s erre nem is egyetlen okom van. Ki tudja, hogy képes-e még egy harapást és vérveszteséget a szervezete kezelni? Ráadásul ő az enyém, még akkor sem engedném át, ha nem volna a párom, hiszen akkor pedig a prédám... arról nem is beszélve, ha még az sem volna, nem szeretem, ha más vadászik előttem...*
- Elég volt kölök. *suhanok hirtelen oda, s a kezem a vállára kerül. Nem támadok azonnal, frissnek látszik, bízom benne, hogy idősebbnek hisz, és tudom magamról, hogy fenyegető jelenség vagyok, ám nem válik valóra reményem, s bár fogai távol kerülnek a lány nyakától - hiszen most rám néz, hogy szemünk egyenlő magasságban legyen -, másik keze felém indul meg. Váratlanul ér a támadás, de ez nem okoz gondot, milyen bérgyilkos lennék, ha nem volnék képes időben reagálni? Látszik, hogy nem tanulta a harcot, így két kézzel állítom meg az öklét, gyakorlatilag kezeim közé fogva, mielőtt gyomromat érné. Miért ne tennék így? Hiszen másik kezével a lányt fogja, s bizonyára nem engedi el, ha már ő szeretné, mert ha így volna, más környékezné meg a bizonyára földre rogyó boszorkányt. Ismét tévedek, s egy pillanat alatt engedi el Aideen két kezét - szabadon engedve őt teljesen -, hogy arcom felé irányítsa azt. Villan a tekintetem, s mire egyik kezemet emelem, már arccsontomat súrolva egészen az orromig vágja öklét, így az ütéstől még a fejem is félre fordul. Au. Anyád. Illetve teremtőd!*
- Mit képzelsz? Ő az enyém. *sziszegem hirtelen, hiszen azt hiszi fölényben van, ő sem üt ismét, ezért most az oldalába kap egy rögtönzött rúgást, s én hallom is a bordák reccsenését, míg az én orromból lassan szivárogni kezd egy vörös csík. Immár rá figyelek, nem becsülöm le, ám szintén van valami, amivel nem kalkulálok, mivel figyelmem a lányé volt eddig, észre sem vettem, hogy ez a vámpír nem egyedül van. Van társa, akinek viszont van annyi esze, hogy ne kézzel álljon ki ellenem, mivel az alapállásból látható képzettségem. A helyiség némán figyel minket, itt azért nem különös, ha van pár vita az áldozatról, de ilyen messze talán még senki nem merészkedett. Lehet, hogy nem volt ez kiváló ötlet? Lényegtelen, mert így bárki számára látható, hogy elég komoly késsel suhintanak felém, s ha valaki nem akadályozza meg, vagy nem hívja fel rá a figyelmem, akkor be fog találni, pár centis vágást húzva oldalamon. Nyilván azért nem szúr, hogy ismét támadhasson, és ne kelljen kihúznia belőlem. Amennyiben észlelhetem, úgy egyik kezemmel csuklón ragadom a támadót, így állítva meg a támadást, majd térdemre vágva karját töröm azt el, ha pedig nem tudok védekezni időben... akkor a vágást követő felszisszenés után hirtelen válok láthatatlanná. Persze látszom, hiszen a vérem szivárog, de pár másodperc kell számukra, míg észlelik a történést, és reagálnak, egy vámpír számára pedig a másodperc is hosszú idő... ekkor tehát azt a támadást alkalmazom, amit akkor tennék, ha észlelném, azzal a különbséggel, hogy most a kés az én kezemben landol a kicsavarás után, s az asztalra nyomva ellenfelemet a torkának szegezem.*
- A feje repülni fog, ha most nem távozol, vagy közelítesz hozzá. Hidd el... gyorsabb vagyok. *mormogom, s ez már teszi a hatását. Senki nem szeretne egy fejetlen partnert. Egyetlen bólintással távozik az ellenfél, én pedig az ajtó irányába lököm a másikat, hogy végül a kezem sebemre tapadhasson, mert most már engedhetek a fájdalomnak. Saját anyanyelvemen, más számára érthetetlenül morgom a káromkodásokat, s pár pillanatig nem is reagálok, pedig kéne. Nem volt kifogástalan ötlet a teremtőm bárjában bajt keverni, vagy vendégeket üldözni el... főleg nem úgy, hogy sérült vagyok, ezt más is látja, és igazából nem is nekem volt igazam a vitában - ami ellenszenvre adhat okot ellenem -, hanem a két másiknak, hiszen valóban úgy tűnhetett, Aideen a közösbe került... de csak úgy tűnhetett...*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szomb. Jan. 04 2014, 00:15

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Lehet, hogy nem fejezem magam mindig ki pont úgy, ahogy kellene, de azért nem hittem volna, hogy egy egyszerű szóba is Azrael bele fog kötni. Így amikor visszakérdez és látom szemeiben is azt a bizonyos sötétséget, csak lassan csóválom meg fejemet is.*
- Ez csak egy kifejezés. Tudod, múltkor még ott tartottunk, hogy nem tudjuk, hogy mi van közöttünk, ezért se találtam rá jobb szót. *magyarázom is el neki, de ahogy ő neki, úgy én nekem sincs ám mindig kedvem a magyarázkodásra. Remélem, hogy ennyi most elég neki, de ha másra is kíváncsi, hát majd kérdez vagy kiböki szó szerint, hogy mit nem ért. Én viszont most már nyugodtan térek rá a tanulnivalókra és amikor a főzést említi, csak kissé én is elmosolyodom.*
- Ha szeretnéd, egyszer bátran megkóstolhatod egy ilyen főztömet. *kacsintok rá kihívóan, mivel nem hiszem, hogy olyan szívesen nyelne le egy mérget, ugyanis akad olyan, ami nagyon is használ akár egy vámpír ellen is. *
- Hogy tesztelnéd? Ismét harcolni akarsz velem? *dermedek is le kissé, majd meglepetten pislogok párat, úgy figyelgetem Azrael tekintetét. * - Erre majd még visszatérünk. *igen, egy picit át kell gondolnom, mert egy ideje kicsit gyengült a kapcsolatunk, nem biztos, hogy kibírna egy ilyet és jobban nem szeretném szétzilálni. Most is, ha nem jövök utána, ki tudja, hogy mikor találkozunk mi ismét. A harapásnak viszont most engedek, így hosszan élvezkedem az endorfin hatása alatt, majd egyszerűen a férfi ölébe csúszok és ott kérdezek rá egy olyan dologra, amit most természetesen sikeresen félreértek.*
- Jól van, de akkor is rossz belegondolni, hogy milyen nőkhöz lehetett közöd. *morgom aranyosan, majd jöhet ez után az újbóli hiszti tőlem. Ez a sok félreértés, tényleg ez jellemzi most már lassan a mi furcsa kapcsolatunkat, így kászálódom ki öléből, majd indulnék is el a kijárat felé, hogy elhagyjam ezt a vámpírokkal teli helyet, de néhány lépés után a földre rogyok a hatalmas vérveszteség miatt és jól láthatóan a férfi se óhajt most segíteni nekem. Csak kérdőn nézek felé, amikor egy fiatalabb vámpír tart felé, de mintha jót mulatna ezen, ez pedig iszonyatosan fáj a lelkemnek. Nemsokára a falnál találom magam, lefogva és megtapogatva, majd ez után közelít felém az a bizonyos fog, én pedig nem tudok már Azrael felé figyelni, egyszerűen reszketek a másik érintése miatt, mely még mindig égeti combomat. Ott… ott csak egy férfi foghatna meg engem, az, aki hagyott ennek a karmaiba kerülni. Alig tudom elhinni, amikor meghallom most már közelebbről a hangját, így pillantok szemeibe könyörgően, hogy segítsen, ne hagyjon itt. Szerencsére így is tesz, így nemsokára megkezdődik a küzdelem, én pedig el leszek engedve. A falnak döntöm hátam és kissé remegve csusszanok arrébb, hogy egy közeli székre vethessem le magam, nem szeretnék tovább a földön fetrengeni és most már csak a harcra tudok koncentrálni, miközben meghallom azt a bizonyos szót is: „Ő az enyém.” Milyen jó lett volna ezt hamarabb hallani, akkor talán nem történik meg ez az egész… és bár nem sajnálom most azt, hogy kap néhány ütést, mégis, hogyha Azrael veszít, akkor nekem itt végem. A másik támadó eddig amúgy nekem se tűnt fel, ahogy a kés se, melynek látták összeszorul kissé a gyomrom.*
- Azrael! *kiáltok is felé, hátha ki tudja védeni a támadást vagy legalább kevésbé sérül meg. Mindenesetre nem mozdulok, csak kezeimet ökölbe szorítom, úgy figyelem meg a történteket és nemsokára láthatom a harc végét is, amely számunkra kedvezően dől el. Halkan felsóhajtok, mert természetesen egyértelmű, hogy ki mellett álltam, még akkor is, hogyha haragszom rá. Még mindig nem érzem túl jól magam, de az adrenalin adott némi löketet, így nézek a vámpírra, akit most mintha békén hagynának. Lerendezte a vitát, senki se halt meg, tehát most már békén hagyják, ahogy engem is.*
- Odaadtál nekik… *szólalok meg, ha a közelembe kerül, miközben tekintetem nem kicsit vádló, ahogy a másik arcát figyeli. Nem fogom ezt lenyelni, és igen, tényleg ezt tette, nem állította meg őket, amikor megtehette volna.*
- Azt hiszem, hogy a kavarásnál tényleg nincs közöttünk több. *fordítom el lassan tőle a fejem. Szándékomban áll most már távozni, minél messzebb kerülni innen, mégse teszem meg ezt még egyelőre, inkább csak lassan kezdek el pityeregni, miközben saját combomba karmolok, oda, ahol nemrég a vámpír megmarkolt, és Azrael ha figyel, megérezheti azt, hogy ismét terjengeni kezd a vérem a levegőben. Most saját magamnak ejtem ezt a sebet a szoknyám alatt és ha nem állít meg, lesz az még mélyebb is…*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Jan. 09 2014, 00:35

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Néhány esetben - mikor érdekes módon érzékenyen érint a téma... -, nehezen kezelem a nézeteltéréseket, főleg azért, mert nem szoktam hozzá, hogy szóban rendezzem azt. Egyértelmű, hogy nem tetszik a kifejezés, amivel Aideen valahol engem is illet, s ezt szóvá is teszem, de amit magyarázatba kezd, csöndesen hallgatom.*
- Uhum, tehát sejtésem szerint azóta sem találtad meg a választ a kérdésre. * utalok itt arra, hogy nem tudja, tudjuk, mi van közöttünk. Igazából ez annyira nem zavarna, hiszen pont ettől volt izgalmas, a sejtéstől, nem a konkrét tudástól. Hamarosan azonban alkalmam nyílik pimasz kommentárokat fűzni az általam lenézett, megvetett, és valahol félt mágiára, amit ő sem hagyhat válasz nélkül.*
- Igen? Melyiket kóstoltatnád meg velem? *kérdezek rá kíváncsian, hiszen ez később még fontos lehet, ha olyan helyzetet hozna a sors... nem tudhatom, mit tartogat a tarsolyában, mert kezdem érteni, a varázslat által szinte bármi elképzelhető. Ezért hozom fel az ismételt harc lehetőségét, de mint látom, hezitál. Összeszűkül a szemem, úgy kémlelem őt.*
- Félsz? *teszem fel az egyszerű kérdést, de nem feltétlen provokatív módon. A harapás általában feldobja a hangulatot, de durvaságom révén ez most nem így van, ellenkezőleg, láthatóan árt a lány állapotának, nem úgy, mint az enyémnek. Talán a mérgem hatása hozza ki belőle, de ilyenkor őszinte lesz, így hangzik el szájából pár féltékeny szó.*
- Nem érdemes a múltról beszélni. *zárom le ezzel a témát, és öntelt mosolyomból látható, hogy tulajdonképpen pozitívan érint a féltékenysége. Amint viszont mozgásba lendül, az események szintén, így hamarosan harcba keveredek. Szerencsére figyelmeztet, sejtem, hogy mit akar közölni nevem említésével, ezért sikerül védenem a második támadót, és így lesz hamarosan vége a küzdelemnek. Igazából erre fókuszálok már, nem úgy, mint az előbb, de most nem engedhetem meg magamnak, hogy a másikkal törődjek, egészen addig, míg meg nem szólal.*
- Nem, csupán kíváncsi voltam, képes vagy-e megvédeni magadat. Nem vagy képes, de ha odaadtalak volna, akkor már fejlődni sem lenne majd lehetőséged... *jegyzem meg, ezzel jelezve, hogy akkor valószínűleg halott lenne. Ezek a vámpírok nem itt élnek, őket nem köti a szerződés. Hallom ám, mit jelent ki kapcsolatunkról, de sérülten nem a megfelelő idő vitázni, főleg nem ilyen esemény után, így mikor lábába karmol, egyszerűen lépek oda mellé, és ellentmondást nem tűrően fejtem le a kezét magáról, ha kell, akkor le is fogva őt, míg a karjaimban suhanok fel vele egy üres szobába, amit aztán kulcsra zárok. Az ágyra fektetem őt, de egyelőre néma maradok, ingemet tépem el, hogy bekössem a sebemet, és ezzel a vérzést el is állítsam. Nem bírna ki még egy harapást, gyógyítani pedig nem képes most.*
- Itt maradsz, amíg nem leszel jobban, tehát reggelig, mert ilyen állapotban bármi történhet kinn veled. *jelentem ki, direkt kerülve azt a témát, amit előző mondata vethet fel. Egyszerűen se energiám, se kedvem ezt vitatni meg pont most, főleg úgy, hogy se ő, se én nem vagyok igazán magamnál.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Jan. 09 2014, 00:50

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

Nem tudom most már tényleg, hogy mi van közöttünk, csak azt, hogy én is kezdek felnőni és lényegesen komolyabb lettem, mint amikor akkor voltam, amikor mi ketten megismertük egymást. Mindenesetre Azrael szavai némileg elgondolkodtatnak, majd végül megvonom cseppet vállaimat.
- Nem igazán. – nem hazudok, tényleg nem nagyon tudom, hogy akkor most mi is van közöttünk, de talán tényleg nem kell lefixálni. Van, ami van és annak is örülni kell, mert valljuk be, egyikünkért se rajonganak annyian. A mágia is szóba kerül, így tehát a méregkeverés is, amely nem éppen a kedvencem, de mégse vetem meg. Azraelnek viszont lenne bőven félnivalója ettől is, de érezhetően lenézi a varázsitalokat, pedig nem kéne.
- Egyiket se. Nem szívesen okoznék neked olyan fájdalmat, csak akkor, ha muszáj. De nem lesz soha se muszáj. – rázom is meg kissé fejem, majd amikor a közös kis edzésünkre kerül szó, kissé elbizonytalanodom, ezt tagadni is képtelen vagyok. Pislogok párat a másik felé, majd végül kissé hajamat is elkezdem igazgatni.
- Talán csak egy picit. Nem akarok még jobban eltávolodni tőled. – nem feltétlen a fizikai erejétől félek, hanem attól, amit egy rosszul végződő gyakorlat hozna a számunkra. De talán több szót nem érdemes erre fecsérelni, inkább rátérünk a harapásra, mely máskor iszonyatosan jól szokott esni, de most… teljesen kiszipolyoz, iszonyatosan gyengévé tesz és a féltékeny kis szörnyeteget is előhozza belőlem, na meg a hisztis libát, akit egyikünk se szeret. Ez után felgyorsulnak az események, majd harc bontakozik ki, én pedig kissé megsemmisülve ülök le egy székbe, onnan figyelve a másikat, ki legyőzi támadóimat. De persze ő volt a hibás, ha nem engedett volna át nekik, akkor nem történt volna baj.
- Talán azért nem vagyok képes, mert valaki rengeteg véremet elvette! Nem is gondolkodtál, miközben megharaptál, még jó, hogy meg tudok mozdulni. – nézek rá igen csak vádlón, mivel tényleg ez az igazság. Ha jelentek neki valamit, akkor nem csinál ilyet, akkor nem gyengít így le, akkor… akkor nem hagyja, hogy megalázva érezzem magam a klub közepén térdelve és egy másik vámpír karjai között. Ösztönösen kezdem el marni a combom, nem akarom érezni azt, hogy valaki más érintett meg ott, így Azraelnek le is kell fognia a kezeimet, ha meg akar akadályozni benne.
- Még mindig magamon érzem az érintését… én nem akarom ezt. – rázom meg fejem, de a következő pillanatban már a másik kezei között találom magam, majd nemsokára fent egy üres szobában, méghozzá egy puha ágyon. Most nézek csak le vérző lábamra, majd sóhajtok fel kissé. Oké, kicsit túlzásba vittem.
- Jólvan! De akkor nem haraphatsz meg többször! – nem ellenkezem most az itt maradásom ellen, de azért van ám feltételem. Nem akarom, hogy még egyszer belém mélyessze a fogait, én voltam a hülye, hogy hagytam neki. Látom azért, hogy ő is meg van sérülve, most mégse tudok ezzel igazán foglalkozni, most elsősorban önmagam érdekel, ő biztosan kapna lent valamennyi vért, amitől jobban lesz. Inkább csak kissé elkényelmesedem, hogy képes legyek majd aludni is, de azért még a másikat figyelem.
- Egész este ott fogsz állni vagy ide jössz? Fusztrál, hogy csak nézel. – be nem ismerném ám, hogy még ez az egész után is szeretnék hozzá bújni, érezni erős testét, védelmező karjait… de talán nem is kell, talán ismer már annyira engem ez a vámpír, hogy tudja, mire gondolhatok szavaim alatt.
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Jan. 09 2014, 01:24

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Nem tudok, talán nem is akarok mit reagálni arra, hogy... ő sem tud semmit, inkább a mérgek kötik most le figyelmemet, s kissé fel is nevetek a kérdésemre kapott szinte gyermekien naiv válaszra. Nem bántón teszem ezt, szórakoztat, de valahol pozitívan érint, ez talán látszik rajtam, a mosolyomból.*
- Tehát kizárólag olyan mérgek vannak, amik fájdalmat okoznak? Ez nem túl fantáziadús. *rázom meg a fejem, hiszen a való életben is rengeteg fajta méreg van, én tudom, és míg egyesek fájdalmat okoznak, mások zavarokat a testben, esetleg halált... Innen már csupán egy lépés, a harc kérdése, s mint hallom, őszintén felel a kérdésre, ami engem is elgondolkodtat.*
- Értem... igazad van, de kérdés, hogy lesz-e valaha stabilabb a kapcsolatunk. *elmélkedem komolyan, és ez nem pesszimizmus a részemről, egyszerűen realista vagyok, ezt ő is tudja, nem kötekedem, nem utalgatok, ez a valóság, amivel ha szembe tudunk nézni, nem lesz olyan rémes az eredmény, mint azt várná az ember. Ezek után történik meg azonban az, amit némileg talán hidegen tűrök, és esetleg nem tartozik briliáns ötleteim közé, de a kíváncsiság nagy úr, főleg az én személyiségemben, hiszen érdekel a lány tudása, ezért pedig képes vagyok bizonyos szintig feláldozni őt. Ez nem jelenti, hogy más számára adom oda, ez teszt, amin most bukott a lány.*
- Talán nem kellett volna meggondolatlanul felállni. Mellesleg tudtál mozogni, annyi vért bőven nem vesztettél, hogy semmit ne tudj összehozni. *rázom meg a fejem, mert én még emberként is tudtam a határaimat, voltam már rosszabb helyzetben, mint a lány most, s bár számításba veszem a gyönge lányka és az erős férfi tűréshatára közötti képességet, ő mágus, valamit alkothatott volna, különben az egész suhogtatás semmit nem ér. Elég egyszer harapni, és harcképtelenek? Röhej. Kétlem, hogy így volna, ebben az esetben pedig Aideen a gyenge. Ideje a szobába térni, ezért fogom le, s úgy viszem fel a helyünkre.*
- Ne markolászd sebesre magad, mert kikötlek. *jelentem ki még figyelmeztetésül, azonban magamat is el kell látnom, hiszen nem mehetek le vérért, nem akarom egyedül hagyni őt, nem én vagyok az egyetlen, aki képes gyorsan mozogni... Nyilván képtelen megvédeni magát, nekem kell hát őt, és akkor is készülnöm kell, ha egyszerűen a gyengesége miatt történik valami.*
- Nem szándékoztalak megharapni, kétlem, hogy kibírnád. *hagyom rá egyszerűen, s az fel sem merül bennem, hogy esetleg arra gondol, hogy soha nem haraphatom már meg. Ez képtelenség, mert nem csak én, de ő is szereti, a dühe pedig idővel lankad...*
- Ha ilyen kedves leszel velem továbbra is, akkor nem. *közlöm vele a szemem villanásával is, hogy nincsen jó hangulatom, s ha figyel, akkor láthatja, hogy még mindig a sebemmel szöszmötölök... nyilván ez dühít, régen nem sérültem már meg, főleg nem ilyen helyzetben, annak ellenére is, hogy nem vészes.*
- Itt maradok, hogy ne történjen baj. Szükséged van valamire? A pihenésen kívül. *nézek rá, s most még kérhet valamit, de az az érzésem, hogy hamarosan erőt vesz majd rajta a gyengeség, és a fáradtság is, főleg azért, mert valóban szüksége lenne a pihenésre.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 22

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Jan. 09 2014, 01:39

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

Nem értem, hogy miért kell tovább kötekednie, mert tényleg, amint talál valamit, abba beleköt és most már csak fejemet csóválom meg őt figyelve.
- Természetesen sok féle méreg van. – felelek is kérdésére, de most semmi kedvem sincs visszagondolni arra, hogy mi mindenről is tanultunk. Néhány persze megvan a fejemben, de közel sem minden, tehát tényleg el kéne rajta egy kicsit merengnem, amihez most semmi kedvem. Inkább rátérünk a közös edzés említésére, amelyről nem hiszem, hogy túl jót tenne most nekünk és meglepő módon ezt Azrael is belátja.
- Csak rajtunk áll, majd kiderül. – mosolyodom is el kissé, majd ez után engedem meg neki, hogy ismét véremet vegye. Nem szabadna, tudom én, de én is vágyom rá, így hát hamarosan jó adag vérem távozik a testemből, át egyenesen a vámpíréba, majd ez után történik meg az a bizonyos összezörrenés is, melyet követően természetesen egymást hibáztatjuk. Nem érzem jogosnak a szavait és bár picit talán túloztam a mozgással, ettől függetlenül a mágia más.
- Most ezt úgy mondod, mintha tudnád, hogy milyen mágusnak lenni, pedig te mindig is mugli voltál, egy egyszerű ember. Hidd el, tudom, hogy mik a határaim. – nem fogom beismerni azt, hogy arra vártam, hogy megmentsen. Ha kellett volna, talán meg tudtam volna oldani, de ő most itt volt… miért kellett hát mindez? Még kezemmel is elkezdem piszkálni saját sebemet, hogy kárt tudjak tenni magamban, ott, ahol az a vámpír hozzám ért, de Azrael nem hagyja és a fenyegetése azért némileg észhez térít.
- Ne… ne köss ki. – nézek is kissé ijedten szemeibe, mert az tényleg nem hiányozna, hogy annyira ki legyek szolgáltatva neki és másoknak. Inkább engedek kérésének, így nemsokára már az ágyba kerülök, ahol meg is jegyzem, hogy nem haraphat most már meg. Viszont ez a távolság így furcsa… főleg az, hogy még ő van kiakadva ezen.
- Kettőnk közül te nem vagy kedves és talán jobb is akkor, ha ott maradsz. – nem is tudom, hogy miért vágyom egy ágyban lenni vele. A kérdésre viszont már nem reagálok őszintén, mert igen, szívesen innék egy kis vizet, de nem, nem kell engem kiszolgálnia.
- Csak alvásra. – és ezzel szépen magamra is húzom a takarót, hogy ez után mély álomba zuhanjak és majd a reggel fényénél szedhessem össze magam és térhessek vissza a Mysterioba.

/Köszi a játékot! Smile /
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Vas. Jan. 12 2014, 13:23

/NRT: Azrael - Aideen, 2013.08.26./

*Folyamatosan vitatkozunk, s ezt bár szeretem, néha fárasztó tud lenni, ha nem értjük a másikat, vagy nem vagyunk hajlandóak elfogadni annak véleményét. Makacs volnék, de ő is, szerencséje, hogy szeretem ezt benne. Talán tőlem tanulja a pimaszságot? A lényeg, hogy azért akad olyan is, amiben egyetértünk, ám hamarosan csúnya eseménysorozat veszi kezdetét, ahol igazából kettőnket lehet okolni, nem is a támadó félt, és természetesen még ilyen esetben sem vagyunk képesek egymást támogatni, csak részben, ha feltétlen szükséges.*
- Elfelejted, hogy vámpír lettem, nem is olyan rég, és megtanultam kezelni a képességeimet. Te születésedtől fogva boszorkány vagy, külön iskolába jársz, tőled azért többet vártam állóképesség terén. A határokat lehet és kell feszegetni, úgy bővítheted azokat! *jelentem ki szárazon, mert szerintem nem érti a lényeget. Nem néz ki azonban jól a szituáció, így amint le is rendezem, muszáj lesz felvinnem őt, hogy tovább ne sérüljön, és tudjon pihenni, még akkor is, ha goromba velem. Korlátozottak a lehetőségeim, de mellette maradok, és tudásom szerint látnám őt el, miután magamat... már, ha igényt tartana rá.*
- Nem kötlek ki, ha nem adsz rá okot. Ne tegyél kárt magadban! *magyarázom neki, hogy milyen alkalommal kötném csak ki, s ha okos, akkor erre nem kerül sor. Nem hat meg, ahogyan durcázik, sose voltam szerelmes lovag, ifjú titán se, tehát az ilyenre, és úgy általában az érzelmek nagyobb részére immunis vagyok, de legalább tudom őket kontrollálni. Döntése szerint alvásba kezd, amire én egyszerűen bólintok, s idő közben teljesen ellátom a sebemet, majd egyszerűen várok a lány ágya mellett lévő székben a pirkadat kezdetéig, hogy még időben haza tudjak érni. Gondolom - remélem -, nem lesz baja, hiszen van elég ideje pihenni, legalább az iskoláig el tud majd jutni baj nélkül. Talán nem is merik bántani azok után ami történt, de az is lehet, hogy ő vezeti majd le máson a dühét... bárhogyan lesz, a következő találkozásunk szintén érdekes lesz majd, ezt már most tudom.*


/Köszi a játékot! Very Happy/
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   

Vissza az elejére Go down
 
Véres Pokol Vámpírklub
Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
 Similar topics
-
» Aokaze Atsushi
» 14. felvonás - Pokol Úrnôje

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: