Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Véres Pokol Vámpírklub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Feb. 23 2012, 20:38

*Nem ismerem őt még mindig, tehát nem tudom, hogy ki ő és miképp is vélekedik a másik nemről, így előfordulhat, hogy rossz következtetéseket vonok le, de mégse tudom elhinni, hogy pár találkozás után máris csak engem akarna. Lehet, hogy most meg túlságosan is próbálok az ép eszemre hallgatni, de én ilyen vagyok, soha nem volt velem könnyű. *
- Még mindig nem ismerlek, ahogy te se engem. Csak azt tudod, amit a gondolataimban látsz, de semmi mást. *csóválom meg kissé a fejemet is, de egy próbát még azért megteszek, így bújnék oda hozzá, majd ajánlanám fel véremet, de ez nem kell, csak pár puszit kapok és ennyit, nem többet.*
- Nehéz rajtad kiigazodni, hogy minek örülsz. *jegyzem meg most már és inkább úgy döntök, hogy én ezt nem fogom egész este hallgatni, akkor inkább elmegyek, hogyha ilyen marad, nem ezért jöttem vele, nem azért, hogy egy újabb emberrel - vagy jelen esetben nem emberrel -, vitázzak és vesszek össze, azt hittem, hogy minden kellemes lesz és végre jól érezhetem magam, de ez egy picit se történt meg, így lassan felkelek és oda is sétálok hozzá, de még mielőtt kinyitná az ajtót, rá tekintek.*
- Én nem is akartam semmi rosszat, azt hittem, hogy jól megleszünk és most se akarok menni, de azt se akarom, hogy ilyen legyél velem. *felkapom pulcsimat is, majd lassan bele is bújok, miközben még nem maradok ám csendben.* - Sajnálom, hogy elszúrtam az estét azzal a tőrrel, tényleg nem volt szép és nem akartam. *jöhet a kabát is, amit magamra veszek, majd végül ez után az ajtóhoz lépek.*
- De megértem, hogy inkább a távozásom mellett döntesz. *és már ki is lépek rajta, így indulok lefelé, de mivel követ, így nem kell hát aggódnom azért, hogy a vérem szagától megbolondult vámpírok bántsanak. Nem érzem úgy, hogy ezek után vágyna rám, a csókomra vagy az ölelésemre, így a klubból kiérve még visszanézek rá.*
- Remélem, hogy azért ezt még sikerül rendbe hozni, már ha szeretnéd. Jó éjt! *és ha minden igaz, egyedül fogok elmenni innen, nem érzem úgy, hogy látni akarna és hát, igazából nekem is elegem van magamból, én tényleg mindig, mindent elrontok, valahogy folyamatosan, mintha ez az élet csak ellenem játszana... *
Vissza az elejére Go down
Noel
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 240
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- láthatatlanság
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Feb. 23 2012, 21:01

- Épp elég az.* felelem nyugodt hangnemben hisz idősebb vagyok nála, tapasztaltabb az élet mondhatni minden területén így könnyen ki tudom ismerni az embereket főleg az olyanokat kikkel már többször találkoztam. Persze még mindig vannak olyan helyzetek mik előtt csak pislogok - mint például ez a legutóbbi is, de túlnyomó részben azért nehéz engem meglepni. Az engesztelés kedves gesztus és még értékelném is ha java részt nem saját maga kedélyének akarna vele kedvezni, így hát elutasítom az ivás ajánlatát mire ő tökéletesen vetíti fel a helyzetet.*
- Senki se mondta, hogy könnyű eset vagyok. De ez tőled is függ most már...* döntöm kissé oldalra a fejem s mivel a kialakult helyzet, légkör nincs ínyére a lánynak így hát a távozás mellett dönt miben nem akadályozom meg. Talán jobb lesz így mivel az eseményen nagyon kezdenek kuszálódni s bár ő egyes dolgokat kézben tart én ezt már kevésbé mondhatom el magamról mi kissé feszélyez hisz nem szeretem ha nekem diktálnak. Az ajtó mellett is termek hol intézek még hozzá pár szót.*
- Elhiszem Vixi... de így alakult, át kell gondolnom pár dolgot.* pillantok bele szemeibe így figyelem hát türelmes várakozásom közepedte míg minden ruhadarabja a helyére kerül.*
- Szeretném ha maradnál de jobb lesz így, első nekifutásra talán nem is volt olyan rossz.* végül is végződhetett volna rosszabbul is így hát ahogy kitárom az ajtót úgy követem őt egészen a klub bejáratáig hová zökkenőmentesen el is jutunk. Ahogy visszatekint rám úgy állok meg mivel szavai által úgy vélem hogy megelégszik jelenlétemmel eddig is, elkísértem volna a csónakig a biztonság kedvéért de ha nem akarja akkor nem fogok erőszakoskodni.*
- Szeretném Vixi... hidd el.* szívesen megízleltem volna csókja ízét még egyszer de ez most nem következik be így nézem hát távolodó alakját egészen addig míg az én szemeim követni tudják, majd visszatérve a szobába vonom ki tőrét a falból s hagyom el ezután a klubot magam is, hogy az éjszaka fennmaradó részét a szabadban tölthessem kiadva magamból minden feszültséget.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Márc. 06 2012, 00:53

*Apró csillagoktól fényes az ég, félelemmel teli a szívem. Lassan, szinte valahol tudat alatt sétálok végig a hosszú utcán, nem figyelve se a tömegre, se magamra, így hát fekete tincseimbe olykor durván csap bele az éjszaka szele, rángatva, húzva hol jobbra, hol balra, mégse zavar mindez, tekintetem csakis az égő keresztet figyeli. Lábaim alatt egy-egy kavics megnyikordul, ahogy csizmámmal rálépek, de nem törődöm vele, csak megyek tovább és tovább, egyedül az éjszakában, mint valami halott, főleg a fekete ruháimnak köszönhetően. A hosszú szoknya most sem maradhat el, ahogy a fűző sem a pulóverem alatt, legyen hideg vagy meleg, ezek fontos kellékei a ruhatáramnak. A kabát viszont most feleslegessé vált, nem tervezek hosszú sétát és oda, ahova megyek, kellően meleg van és bár az ember élete a tét ott, mégis, valahogy oda kell mennem. Hosszú idő telt már el, amióta nem találkoztunk és úgy érzem, hogy ismét látnom kell a vámpírt, így hát ezüstös tekintetemmel végre rálelek a klubra, így gyorsítok, előszedve minden erőm és majdnem futva érkezem meg a bejárat elé, kissé kipirosodott arccal a csípős szél végett. Hajamat gyorsan lesimítom, hogy mégse álljon akárhogy és a sminkem miatt a szépségemmel semmi baj sincs, majd végül kesztyűs kezem a kilincsre téved, így nyomom hát azt le. Lassan megnyikordul az ajtó, majd feltárul a pokol! Megannyi vérszívó közé sétálok be, egyedül, védtelenül és még pálcámat se szegezem senkihez, csupán tekintetemmel fürkészem a bent lévőket, egyetlen férfit keresve, olyas valakit, ki bizonyára nem számít rám, de én... ő itt az egyetlen személy, akihez valamilyen szinten közel kerültem és úgy érzem, szükségem van rá, szeretnék vele lenni.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Márc. 06 2012, 01:12

*Unatkozom. Be kell valljam őszintén, hogy az elmúlt napokban bizony kissé letévedtem az eddig járt ösvényről, mert ahelyett, hogy hasznosan töltöttem volna az időt, inkább csak elmélkedtem bent a kastély sötétjében. Nem tartom teljesen feleslegesnek, volt időm gondolkodni, és ez hasznos dolog, mert a hirtelen jött változásban valahol elveszett a gyász a saját halálom fölött... az emberségem fölött... bár nem tudom, volt-e egyáltalán nekem olyanom. A lényeg, hogy pár dolgot tisztáztam magamban, így most jól megérdemelten ücsörgöm teremtőm újdonsült klubbjában, hogy megünnepeljem a továbblépést, és kicsit meg is jutalmazzam magamat, hogy képes voltam lesiklani, eleget pályán kívül tölteni, majd visszatérni a megfelelő útvonalra anélkül, hogy abból bármi baj származott volna. Apropó ünneplés... mellettem két hölgyemény is üldögél, mind nagyon csinos, és bár van rajtuk valami, azért csak fehérneműre nem mondanám, hogy szépen fel vannak öltözve. Az egyik egy fekete, a másik egy vörös hajú szépség, velem egykorúak nagyjából és bizony mind a kettőnek meg van már sebezve a nyaka. Most is éppen átkarolom őket, egyik kezemmel a tőlem balra, másikkal a tőlem jobbra ülőt, és néha-néha beléjük marok egy-egy kortyért. Élvezem mindezt, most nincsen vadászat, csak jutalom, egyszer elkel az ilyen is, ám mámoros vérengzésemből egy ismerős illat szakít ki, valami, amit próbáltam elfelejteni egy ideje, és sikerült is gond nélkül, ám most, hogy visszatér, szemeim ijesztő hirtelenséggel villannak az ajtó felé, hogy megpillanthassam azt a kis diákot, akivel egy-két alkalommal elszórakozgattam. Nem hat meg különösebben a jelenléte, de mégis... valami zavar, ám nem tudom mi az, ám így is higgadt maradok, még akkor is, mikor egy telhetetlen fazon elindul feléje. Egy pillanat alatt pattanok fel, már ott is termek, és tenyerem a másik mellkasának szorul, miközben szó szerint kimutatom fogam fehérjét, és rámorgok a férfira. Elég magabiztosnak mutatkozom, holott valószínűleg idősebb nálam, de már annyit ivott, hogy szerintem azt sem tudja hol van, kissé talán részeg is, a vérből nyert alkohol miatt, így hat a ténykedésem, és szó nélkül hátat fordít egy fél perc farkasszemezés elteltével. Mogorván fordulok oda Aideen-hez, ajkam sarkából még lecsurog a vér, és bizony szikrázó tekintettel nézek rá, kapom el karját és húzom elég iramos tempóban oda vissza, ahonnan jöttem. A lányokat csak egy dühös intéssel elküldöm, azok rögtön fel is állnak, hogy helyet adjanak nekünk, s én már ülök is, de nem hagyom, hogy a lány esetleg állva maradjon, leültetem őt is magam mellé.*
- Mit keresel itt? Azt hittem ennél több eszed van! *mordulok rá, és bizony eszembe ötlik, hogy most először nem kényszerítéssel kezdtem. Oka van... de nem érzem szükségét.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Márc. 06 2012, 01:21

*Lassan hordozom körbe a tekintetem a klubban, hol még csak egyszer jártam eddig, de mégis... olyan rémisztő. Különböző boxokban vámpírok vannak, némelyek emberi társasággal, mások csak magányosan ücsörögnek, mintha a halál nagy dolgain gondolkodnának és akad valaki, aki kiélvezi ennek minden pillanatát, két igen csinos hölgyeménnyel ücsörög az asztalnál, láthatóan jól érzi magát velük és ki tudja, hogy mit tervez az este tovább részében a partnereivel. Szinte észre sem veszem, úgy szorul ökölbe mindkét pici kezem, ahogy elkap a féltékenység. Mással szórakozik, más véréből iszik... mást ölelget. Picit meg is remegek, ahogy egy bizonytalan lépést teszek felé, de aztán már meg is gondolom magam. Nem, kár volt nekem ide jönnöm, így inkább lassan fordulok el, hogy távozzam innen, magára hagyva a vámpírt azokkal, akikkel most szórakozik, de amikor közelít egy másik és végül nemsokára megjelenik az én számomra ismert vérszívó, mégis oda kapom a fejem, igen csak meglepetten ez miatt, mivel nem hittem volna, hogy felkeltem a figyelmét. Gondolhattam volna, hiszen az illatom... de nem, olyan jól elvolt, két nagyon szép nővel, most viszont csak dühös tekintetével találom szembe magam, miközben karomat elkapva kezd el húzni, én pedig bizonytalanul lépek után.*
- Hé, miért rángatsz? Engedj el! *próbálom elhúzni a karom, de aztán feladva mindezt odasétálok a két csajhoz, akik el is lesznek küldve legnagyobb döbbenetemre, én pedig leültetve. Nem is figyelem a kérdéseket, csak a két nő után nézek.*
- Miért küldted el őket? Láthatóan remekül szórakoztál a társaságukban... *majd megesz a féltékenység még mindig, olyan tökéletesnek tűnnek, főleg hozzám képest, hiszen 16 vagyok, még fejlődnöm kell, de ahj... Csak elfordítom tőlük a fejem de nem nézek a vámpírra, csak mereven bámulok előre, az asztalt figyelve.*
- Nem tudom, csak betévedtem... de már megyek is, ahogy nézem, nincs itt rám szükség. *kelek is fel inkább, nem, így már nincs kedvem itt maradni. Én olyan hülye voltam, nem is értem, hogy minek jöttem ide, de hogy lehet az, hogy másokkal így elvan? Ahj, mi ez, amire féltékeny vagyok? Biztos a mérge, de nem tudok én most erre gondolni, fel se fogva iszkolok el a kijárat felé, nem akarok most a társaságában maradni, annyira haragszom rá.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Márc. 06 2012, 01:38

*Engem nem lehet meglepni. Eddig legalábbis azt hittem, de mióta bekerültem ebbe a világba, egyre-másra kapom a pofonokat, mert bizony kiderült, hogy igen, érhet meglepetés, ahogy most is, szinte az egyik legnagyobb, hiszen olyas valaki lép be egyedül a halál tornácán, akiről ezt álmomban sem gondoltam volna. Soha. Hirtelen sok minden suhan át a fejemen, de higgadt maradok, és a rám törő gondolatokat is könnyedén tudom kezelni, elrakosgatni őket a megfelelő helyre, így nem okoz gondot az sem, hogy újra megmentsem a boszorkányt... megint. Bár most először, mástól mentem meg, nem saját magamtól. El is lesz hát küldve perceken belül a pofa, aki bizony ki is szúrta őt magának, hála a magabiztos fellépésemnek, én meg már csak rángatom kíméletlenül magam után a lányt, meghallva ugyan a kérdéseit, de nem lereagálva. Egyenlőre még nem figyelek rá, csak a környezetre, és a két zavaró tényezőt el is küldöm, úgy ülünk most már le mind a ketten, de mikor megszólal, hirtelen vonom fel szemöldökömet, mert ilyenre azért megint csak nem számítottam... nocsak, kezdem úgy érezni, hogy szeretem a meglepetéseket. Érdekesek.*
- Valami probléma van Aideen? *hangzik egy vissza kérdés, kissé talán gonoszkás módon, cseppet sem aggódóan, szórakoztat az, amit most érzékelek... hiszen ez a lány őrülten féltékeny! El is mosolyodom magabiztosan, mégis belenézve a szemeibe az én kemény, ámde csillogó tekintetemmel. Kissé fel is kacagok hitetlenkedve, mikor már magyarázkodásba kezd, hogy hogyan is került ide, de mielőtt még felállhatna, egyik kezem a csuklójára siklik, pont ugyan úgy, mint anno a temetőben, viszont most csak határozottan megfogom, éreztetve hogy ez egy bilincs, de nem szorítom, hogy ne fájjon neki.*
- Betévedtél... véletlenül... egy vámpír klubba. *fűzöm vigyorogva a szavakat, szemeibe fúrva vidám tekintetemet. Gondolom nem kell tovább ragoznom, és neki is leesett, hogy ez bizony igen csak gyerekesen hatott.*
- Én pedig úgy nézem, hogy van még rád szükség, úgyhogy kérlek, legyél megtisztelő társaságom ma estére is! *villantok egy újabb maga biztos mosolyt, de nem kényszerítem, csak elengedem csuklóját, ám ha el akarna menni, rögtön visszahúzom az ülésbe, és ajánlatos nem próbálkoznia, mert kisodorhat a jókedvemből...*
- Csevegjünk egy kicsit, bájos kis Aideen! Mondd csak... *vágok hirtelen elgondolkodó fejet, és ujjaimmal végigsimítok államon is, hogy teljes legyen az összkép.* - Mióta szenvedsz te féltékenységbe? *teszem fel neki az igen csak provokatív kérdést, de nem is kéne hozzá érzékelés hogy tudjam, üvölt róla az egész. Kíváncsi vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Márc. 06 2012, 01:50

*Lehet, hogy hálásnak kellene lennem, amiért most segít nekem és nem hagy egy másik vámpírnak, de nem vagyok. Valószínűleg azért teszi mindezt, mert nem akar rajtam osztozni, ha már ivott egyszer belőlem, de most mégse tudok erre gondolni, csak haladok utána, mivel úgy érzem, hogy a kezemet jelen pillanatban lehetetlenség lenne kihúzni az övéből, így hát végül le is ülök, nézve én mindenfelé, de hiába is akar belenézni szemeimbe, egyenlőre ezt nem engedem meg neki.*
- Nem, nincs semmi probléma! Csak nem értem, hogy miért küldesz el valakiket, akikkel az előbb láthatóan nagyon jól érezted magad. *fordítom most fejem mégis rá, figyelve mosolyát is, mert nem, engem ez nem szórakoztat, sőt, nagyon is dühít. Mert mi az, hogy ő másokkal szórakozgat? Lehet, hogy vámpír, de... de mégis... Inkább el kéne mennem, az lenne a legjobb, ezért próbálkozom is a távozással, de ahogy elkapja csuklóm, úgy maradok hirtelen a hátsómon, majd kíváncsian nézve rá, hogy most mégis mi a fenéért tart engem itt. *
- Tudod jól, hogy miért jöttem ide! De már bánom... *egyértelmű, hogy őt akartam látni, ezt tudhatja, hiszen idősebb nálam és valószínűleg ilyen szinten tapasztaltabb is, tehát beszélni szerettem volna vele, de most már egyre inkább úgy érzem, hogy nem akarok. *
- Miért legyek a társaságod? Itt volt ez a két nő, láthatóan jól elvoltál velük, nem én kellek neked ide, hanem azok ketten... ők még ágyba is bújnának veled. *morgom oda, de amikor elereszt, most nem megyek sehova, csak keresztbe fonom magam előtt karjaimat, úgy nézve rá dühösen, de amikor kiböki nekem a nagy kérdést, próbálom leplezni zavartságom, így fordítom el a fejem és nézek a két lány után, akik a pultnál vannak.*
- Nem vagyok féltékeny és kicsi sem! Egyszerűen nem akarok itt maradni így, amikor te másokkal szórakozol... Fordított esetben Téged nem zavarna, ha belőlem egy másik vámpír inna? *fordítom végül felé a fejem, na igen, erre igazán kíváncsi vagyok, mert ha hazudik, megkérhetek bárkit, hogy marjon belém, talán az elég viszonzás lenne. Kár is, hogy ezt látnom kellett, egyre inkább zavar.*
- Nem láttalak már régóta Seolon és nem tudtam, hogy mi van veled... azért jöttem ide. *mondom el végül az őszinte igazságot, mivel eddig azért valamilyen szinten láttam, most pedig... csak telnek a hetek és bármerre járok, ő nincs ott. Felfoghattam volna, hogy nem akar látni és velem találkozni, hanem eddig kellettem neki, de nem, nekem ide kellett jönnöm, borzasztó.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Márc. 06 2012, 02:06

*Immár biztonságos, ülő helyzetben hallgatom kétségbeesett kifakadásait, és örülök, hogy eddig nem volt soha sem barátnőm, sem kapcsolatom, mert az ilyet rövid távon is hihetetlen őrjítő elviselni. Ám mivel ennyire féltékeny ez a kis szerzet, de még sem lehet az egészet a mérgemre fogni, hiszen rég volt már... ezért mulattat a dolog. Úgy látszik még akkor is hatásos vagyok, ha szépen bénázom.*
- Ha nem lenne semmi probléma, nem hisztiznél. *mutatok rá még mindig meleg hangon erre az apró kis ellentmondásra, de folytatom is tovább.* - És azért küldtem el őket, mert akadt jobb társaságom is mint az alantasok. *fejezem be a kis magyarázatot, és összefűzött ujjakkal hallgatom tovább az aranyos kis féltékenykedését. Igazából nem, nem tudom miért jött ide, mert semmi ésszerű magyarázat nincs rá, de lehet, hogy nem pont ésszerűt kéne keresnem... Azonban kezdi egy kicsit túlzásba vinni, így most már mosoly nélkül válaszolok, nem hideg hangon, inkább felháborodottan.*
- Csitulj egy kicsit Aideen, és ne rendezz itt nekem jelenetet, mert nem vagy a barátnőm, hogy számon kérd kivel fekszem le és kivel nem! *csattanok fel, és ha figyelmes a lány, láthat valamit a szememben, ami súghatja neki, hogy nem érdemes tovább vitáznia, mert gondok lesznek... Ám ahogy tovább folytatja, újra megjelenik egy kis mosoly, éppen csak leheletnyi a szám szélén.*
- Tehát nem vagy sem kicsi... sem féltékeny... csak a bájos jelzőt hagytad meg, ugye? *kacagok fel halkan, de nem gonoszan, én el tudom nézni neki ezeket a fajta kis egoista megnyilvánulásokat, még akkor is, ha esetleg tudat alatti... hiszen tényleg bájos.*
- De, zavarna. Viszont nem vagy a vérbankom, azt hittem, nem szereted, ha belőled iszok. Múltkor sem akartad és az előtt sem... de éhen nem veszhetem. *mondom ki az igazat, mert így történt, nem tesz semmit sem, hogy egy kicsit játszottam a vacsorával... nem értem a felháborodását.* - Vagy szeretnél állandó vérforrásom lenni, és akkor megszűnnek az ilyenek? *bökök fejemmel a két nő irányába, akik lapos pillantásokat vetnek Aideen-re. De ahogy hallom, hajlandó a normális társalgásra, mert ki is böki, hogy miért jött, és nem tagadom, hogy egy picit megenyhülök ennek hallatára.*
- Örülök, hogy gondoltál rám. Mivel érdemeltem ezt ki? *érdeklődöm kedélyesen, bizonyára most már ő is nyugodtabb, de ha nem így volna, a biztonság kedvéért felteszek még egy kérdést.*
- Inni valamit? *hangzik röviden, és várakozóan tekintek szemeibe, hogy vajon mit is felel, és hogyan folytatódik tovább beszélgetésünk.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Kedd Márc. 06 2012, 02:18

- Én nem hisztizek! Egyszerűen elmondom azt, amit gondolok, ha te ezt csak hisztizésnek tudod felfogni, akkor az már a te bajod! *vetem oda neki még mérgesen, tényleg fel se tudom fogni, hogy miért nem maradt azzal a két nővel, akikkel eddig olyan remekül el tudott szórakozni, bizonyára az egyik hálóban is folytathatták volna az estét... talán pont abban, ahova engem is felvitt a múltkor... Ezek újabb emlékeket idéznek elő belőlem, de ahogy hallom, ismét le leszek kicsinyezve és ez most kezdi egyre jobban elvenni a kedvem tőle. Tényleg csak szórakozott velem, egy kislánynak tart, semmi többnek.*
- Igazad van, senkid se vagyok és azt csinálsz, amit akarsz. *bólintok végül rá, mert tényleg igaza van. Nem kéne most már ezen idegeskednem, ő tudja, hogy mit akar tenni és hogy mit nem, nem szólhatok bele, egyszerűen nem kellett volna ide jönnöm, kereshetnék helyette egy másik, normálisabb társaságot, nem is értem, hogy miért ragaszkodom hozzá.*
- Mi? Én nem... nem vagyok bájos sem... *harapok ajkamba egy pillanatra, majd a szemeibe nézve folytatom.* - De nem vagyok egy kislány se, szóval ne viselkedj úgy velem, mintha az lennék. *bár kiskorú vagyok, de szerintem mégse vagyok kislánynak nevezhető, én ezt akkor se vagyok hajlandó elfogadni. *
- Nem, dehogy akarok az lenni, csak nem tudom, fura volt másokkal látni, hogy olyan jól elvoltál velük. *ismerem végül be, azt hiszem, hogy már amúgy is lebuktam, nincs mit tennem. Elkapott a féltékenység, ahogy őket ölelgette, harapdálta és a vérüket szívta magába, ezek után valahogy egyre kevésbé akarom, hogy hozzám érjen és így picit el is húzódom tőle, miközben kibököm az igazságot.*
- Magam sem tudom... talán a társaságod hiányzott. *tekintek rá és végül az ital említésénél már majdnem nemet mondanék, de aztán mégis... miért ne maradhatnék még egy picikét?*
- Egy kis fehérbort elfogadok, ha már így kérdezed. *nem vagyok feltétlenül szomjas, de most mégis jól esne valami és a jó minőségű fehér borokat amúgy is szeretem.*
- És te... te nem gondoltál rám? *fordítom végül felé a fejem, csak kibukott ez a kérdés, mert én már beismertem, most tudni szeretném, hogy vajon neki eszében voltam-e egyáltalán vagy sem.*

//fagyi Sad //

Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 14:29

//Olvadunk.//

*Nem igazán érdekelnek a többiek, és bár sokat gondolkoztam ezen a lányon, sőt, jutottam is valamire, most mégis úgy érzem, kezdek kicsúszni a megszokott terv útvonaláról, mert a dühöngésével kirángat, és ez valamilyen szinten megijeszt. Ennek nem szabad megtörténnie. Nem veszíthetem el a fejemet.*
- Nem hisztizel? Akkor minek neveznéd azt, amit most csinálsz? Sőt, ha már itt tartunk, magyarázd el, hogy hogyan lehetne ezt másképp felfogni, mert ugye én csak a hisztizést látom, te valami sokkal többet. Mi lenne az? *dobom vissza azonnal ezt a kis kérdéssorozatot, immár én is egy kicsit fokozottabb hangulatban, ám nem üvöltök, nem vagyok dühös, csupán látszódik, hogy kezd felmenni bennem a pumpa. Még szerencse, hogy időben leáll.*
- Örülök, hogy ezt tisztáztuk. *biccentek oda neki, mert nem szeretném, ha azt hinné, hogy bármi köze is van ahhoz, hogy mit teszek, vagy akár csak minimális szinten is hozzám tartozik. Ez nem így van. Egyenlőre. Szeretem mikor zavarba jönnek mellettem, így mosolyodom el, mikor ez újra megtörténik a lánnyal, az enyhe kis utalásom miatt.*
- Pedig én annak tartalak. Bájosnak. *vonom meg egykedvűen a vállamat, mintha csak azt mondtam volna, hogy milyen szép napunk van, olyan egyértelműen jelentem ki ezt a tényt. Kíváncsiskodom egy kicsit, hogy ha már ennyire féltékeny, vajon meddig menne el, de ahogy látom, az óhajomra még várni kell egy kicsit, azért ennyire nem veszítette el a fejét.*
- Nocsak, úgy látszik nem hagytad el teljesen az eszedet, hogy nem akarsz a vérbankom lenni. Miért zavart, hogy másokkal voltam? *billentem félre a fejemet egy csöppet, és igen, élvezem hogy ilyen provokatív kérdéseket tehetek fel neki. Kicsit távolabb csusszan, ezt észre veszem, ám nem jegyzem meg neki inkább, viszont mikor újra megszólal, meglepett tekintetemmel találhatja magát szembe.*
- A társaságom hiányzott? Az hogy ide-oda csapkodtalak a temetőben, és a véredet vettem többször is? *kérdezem tőle őszinte megrökönyödéssel. Mert hogy ennél többet nem tettem... Látom rajta a hezitálást, de végül beleegyezik az italba, aminek azért örülök, tehát egy hanyag mozdulattal intek a legközelebbi pincérnőnek, aki kábultan odabilleg hozzánk, és röviden le is adom neki a rendelést, hogy aztán ugyan olyan kevésbé biztonságos egyensúlyérzékkel visszameneteljen elhozni amit kértünk. Nem nézek Aideen-re, csak a pincért lányt figyelem, hogy mikor ér vissza a borral, ám mikor a lány újra megszólal, tekintetem lassan visszatéved arcára, és most ha belepillant szemeimbe, komolyságot láthat.*
- De igen. Sokat. Egész napokat, csak rólad gondolkodtam. *jelentem ki halkan, kezdjen az információval amit akar, most nem látom értelmét a hazugságnak. Persze azt már nem kell tudnia, hogy mire jutottam vele kapcsolatban, az majd kiderül... vagy változik az álláspontom, nem tudom még. Most, hogy így megjelent, egy csöppet elbizonytalanodtam. Közben megérkezik az ital is Aideen számára, és most már újra összefűzött ujjakkal vizsgálgatom a lányt, kényelmesen hátradőlve, cseppet sem zavartatva magam, hogy csak az arcát nézem.*
- Hogy ízlik? *teszek fel egy terelő kérdést, míg próbálok valami témát találni. Olyan furcsa ez a lány... annyi minden kérdezhetnékem van.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 14:39

*Kiakaszt a látvány, mely elém tárul jelen pillanatban, így hát ki is fakadok kissé, de mégsem próbálok meg komolyabban eltávolodni a közeléből, nem akarok itt balhét rendezni, nem hiszem, hogy az sok mindent megoldana.*
- Egyszerűen kérdőre vontalak, ennyi. *magam sem tudom, hogy ezt most miképp fogalmazzam meg neki, így hát ez az egyszerű ötlet mellett döntök, ami végülis igaz, mert pontosan ezt tettem, fel sem foghatom, hogy miképp gondolkodnak a vámpírok, de nagyon nem tetszik. Viszont ahogy felvilágosít, hogy én senkije se vagyok, végül rábólintok, hisz igaza van. Én csak egy egyszerű diák vagyok, akiből ő néha ivott és ennyi, semmi más. Hiába akar bókolni, most valahogy nem tud ezzel mosolyt csalni az arcomra, hülyének érzem magam, ez az egész szituáció miatt és már tudom, hogy többet nem fogom felkeresni, csak magam alatt vágom a fát...*
- Hogy miért? Hogy kérdezhetsz ilyen marhaságokat? Egyszerűen zavart! Ha nem tudod, majd elgondolkodsz rajta, van időd. *vetem oda neki, engem aztán nem fog teljesen kifaggatni, amúgy is nyílvánvaló, már az előbb is kiböktem, szóval ennyi. Arrébb is csusszanok egy kissé, majd végül próbálok lehiggadni is, így ismerem be, hogy hiányzott, de ő ismét annyira félregondolja a dolgokat, hogy az hihetetlen, tehát szépen az asztalra teszem kezeimet, úgy fordítom felé a fejem.*
- Nem az hiányzott, inkább az, amikor utoljára itt voltunk vagy fent a szobában... nem emlékszel, hogy milyen voltál? *gondoskodó, kedves, mivel még meg is itatott... szóval szerintem nem egy vámpírhoz méltó volt az a viselkedés, az emberi volt, kedves, önzetlen dolog, hogy segíteni próbált, hiszen nem hagyott itt csak úgy, hanem még oda is felvitt, tehát szerintem kettőnk közül neki kellene jobban elgondolkodnia a tettein, melyek következményekkel járnak. Az italt elfogadom, tehát ráhagyom, hogy megrendelje nekem, amit kértem, de közben rákérdezek arra, ami már engem is érdekel, de az őszinte válasz meglep, nem tudok hirtelen mit kezdeni a hallott információval.*
- Egész napokat? Látod, teljesen összezavarsz... *szűkülnek össze kissé szemeim, de aztán megjön az ital is, így végül ajkamhoz emelem és pár apró kortyot iszom belőle. Finom, nagyon is és kellemesen édes, nagyjából olyan, mint amilyet szeretek, így végül egy lágy mosoly végig is fut arcomon.*
- Ízlik! *pillantok végül a férfi felé, majd ez után mégis, közelebb csusszanok hozzá, úgy figyelve meg arcát.*
- Szóval, hogy hívnak? Nem hiszem, hogy olyan nagy titok, már unom, hogy nem tudom a nevedet. *iszom is még pár kortyot, majd a pohár az asztalra kerül, én pedig továbbra is érdeklődve figyelem arcát és borostyán szemeit.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 15:02

*Próbálom faggatni, már amennyire tudom, enged is egy picit, viszont zavar, hogy nem akarja kimondani az egyértelmű tényt, de egyenlőre csak teszem amit jónak látok, meglátjuk, hogy ez hova vezet.*
- Nem okos dolog kérdőre vonni egy vámpírt. Szerencséd, hogy nem vagyok vadállat. Más ezért már széttépett volna. *jelentem ki hidegen, tudja csak, hogy hol a helye, én férfi vagyok, ráadásul vámpír, engem nem fog igába hajtani egy kislány, még akkor sem, ha ő volt képes először kedveskedést kihozni belőlem. Ahogy viszont egyre inkább felfokozott hangulatban visszavág hozzám egy mondatot, hirtelen termek ott arca előtt, még mindig ülő helyzetben, és csupán néhány centi választ el minket, úgy sziszegek rá.*
- Fogd vissza magad Aideen! Velem nem beszélhetsz így! Az én türelmem is véges. *közlöm vele, de nem fogom meg, nem ráncigálom, vagy bántom csupán mélyen a szemébe nézek, hogy érezze, most kell abbahagynia ezt a viselkedést. Méghogy én kérdezek marhaságokat... Visszahúzódom újra egy kicsit távolabb tőle, de mikor végül kiböki, hogy mi is hiányzott neki, úgy látszik, hogy most én jöttem zavarba, és nem tudok mit kezdeni az információval. Ugyanis igaza van, voltam vele ilyen is, de egyenlőre belemagyarázom abba, hogy csak azért, mert tovább akartam vele játszani, hogy ne haljon meg idő előtt.*
- Ezt várod tőlem? Hogy legyek megint olyan? Nem tudom... hogy... tudok-e megint olyan lenni. Furcsa volt. És ahhoz neked is nyújtani kell valamit. *villannak rá a szemeim hirtelen, mert valószínűleg sejti, hogy mire célzok ezzel. Egyenlőre csak akkor lennék képes véleményem szerint újra ilyenre, ha csak az enyém lenne, ha csak én ihatnék belőle, méghozzá rendszeresen. Akkor bizonyára beindulna bennem egy védelmi ösztön, amivel óvnám őt, és ez hasonlíthat az emberi viselkedésre. Most hogy összezavart egy kicsit, kibököm, hogy én is gondoltam rá, ennyit talán megengedhetek neki, és ahogy hallom, hogy nem tud mit kezdeni az információval, csak elmosolyodom egy kicsit.*
- Te zavarsz össze engem, ezért viselkedem így. De egyenlőre nem kell megértened... majd úgyis rájössz magadtól. Maradjon az én titkom, hogy mire jutottam veled kapcsolatban. *mondok neki csak ennyit, még mindig egyfajta magabiztos mosollyal a képemen. Okos lány, bízom benne, hogy rájön. Ha nem... így járt. A beszélgetést most az ital megérkezése szakítja félbe, így kérdezek rá, hogy milyen is a bor, és Aideen ezt még nem tudja, de hátsószándékkal. Most kiderül, de előtte még meghallom utolsó kérdését, és elérkezettnek látom az időt több mindenre is.*
- Nahát, akkor lehet megkóstolnám. *hajolok közelebb a lányhoz, egészen a nyakához, és hogy ne is tudjon menekülni, karjaim a derekára fonódnak, magabiztosan, mégis gyengéden, úgy vonom közelebb, és érezheti, hogy bizony nem fogom elengedni, ha arról van szó, ugyanis immár derekáról felcsúszik a kezem, a karjaira, így fogom azokat össze, hogy ne tudjon védekezni. Már ott van a szemfogam a nyakánál, meg is karcolom egy kicsit, de még nem harapok bele, csak játszom vele.*
- Egyébként, Azrael a nevem. *suttogom bele a fülébe, miközben még mindig a karjaimban van, és leheletemet érezheti gyönge kis nyakán, aztán nemsokára hogy ajkaim súrolják azt, szinte simogatják, de nem kap puszit, vagy bármi mást egyenlőre.*
- Szeretnéd? *kérdezem még meg ezt, mert kíváncsi vagyok a válaszra. Vajon benne él-e még a kép, hogy milyen is a mérgem?*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 15:17

*Valahogy most nem érzem a félelmet vele szemben. Amikor ilyen, akkor nem tartok tőle, sőt, szinte jól érzem magam a társaságában, azt hiszem, hogy ez a tartózkodó jellem se zavar különösebben, ez vele jár és már nem is oly furcsa és új a számomra.*
- Meglehet, de én nem mással beszélgetek, hanem velem, így nem számít, hogy ki mit gondol. *döntöm meg cseppet a fejemet is, majd végül hallom következő kérdését, melyre a válasz nagyon is egyértelmű, de nem óhajtok ám mindenre válaszolni, rábízom a dolgot, majd elgondolkodik rajta, hogyha akar, én nem fogok mindent kibökni, nem áll módomban. Viszont ahogy közelebb hajol hozzám, úgy hajolok el ösztönösen picit hátrébb, tehát növelem a távolságot kettőnk között a derekamnak hála, de azért nem megyek sehová, ott ülök előtte, hallgatva is szavait.*
- Akkor te se pimaszkodj velem és akkor én se fogok. *nem, nem fog most se megfélemlíteni, nem fogom engedni, hogy ismét ő győzedelmeskedjen felettem, tehát nyugodtan nézek szemeibe, majd végül amikor ismét normális távolságba kerül tőlem, már el is árulom neki, hogy mi hiányzott, hogy miért kerestem most is a társaságát, hiszen megkedveltem a magam módján, mást nem ismerek így és ő nem egy unalmas személy, akivel beszélgetek a fontosabb dolgokról, melyek a mágusvilágot érintik, ez egészen más és új is a számomra.*
- Nem várok semmit, csak elmondtam, amire kíváncsi voltam. És én nem is azt akarom, hogy más legyél... *azt direkt nem mondom, hogy mit is tudok nyújtani ezért cserébe, magam sem tudom még, majd eldől egy kis idő után. Viszont nem csak őt érdekli ám, hogy gondoltam-e rá vagy hogy mit gondolok róla, mit érzek, amikor mással viselkedik hasonlóan, mint vele, hanem engem is érdekelnének az ő dolgai, de a válaszra nem számítok, egyszerűen nem tudom hova rakni ezt a férfit, így fejemet is picikét megcsóválom.*
- Nem szeretem az olyan titkokat, amik velem kapcsolatosak. Elmondhatnád... bár tudom, hogy akkor nem lennék neked jó áldozat. *mosolyodom el kissé, mivel szerintem annak tart, a vérem kell neki, nem más, nem a velem töltött kis időket várja vissza. Idő közben azért az italom is megérkezik, így kortyolok bele jóízűen és már ki is jelentem, hogy ízlik mindez, de ekkor hajol közelebb hozzám, amikor a pohár alja az asztalhoz ér és végül erős kezeit is megérzem igen vékony derekamon, mivel nem vagyok sem magas, sem telt, hanem inkább egy törékeny testű lánynak nevezném magam.*
- Megkóstolnád? *kérdezek vissza meglepetten, de ekkor már foga karcolását érzem meg nyakamon, így nyelek egy aprót és érzem is, hogy szívem máris hevesebben vár, annyira várja azt a bizonyos harapást. Kezei az enyémekre csúsznak, így akar lefogni, de én csak elernyesztem őket, érezze csak, hogy nem tiltakozom.*
- Nem kell lefognod. *utalok is erre halkan, de a nevét még tudni szeretném és ahogy hallom, úgy mosolyodom el most már kedvesen, jó tudni, hogy végre elárulta magát, de őt szerintem most nem ez izgatja, hanem a vérem és ezt nem is mással fűszerezi meg, mint egy rövidke kérdéssel.*
- Igen... szeretném. *döntöm is meg picikét a fejem, nyugodtan férjen hozzám és végül szemeimet is behunyom kissé, így várom a csodás harapást, egy pillanatra se ellenkezve ez ellen. Vajon ehhez mit fog szólni? Én se tudom, hogy miért engedek... de most így érzem jónak, mert én is ezt akarom.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 15:34

*Több napig két kérdés között tengődtem: igen vagy nem? Próbáltam lejátszani esetleges verziókat magamban, hogy mikor mi történhet, de azon nem is gondolkodtam igazán, hogy mi az az ok, ami egyáltalán gondolkodásra késztetett. Nem is tudom pontosan, van valami ami megfog ebben a lányban, teljesen más mint a többi ember, talán ugyan olyan kívülálló mint én... de ahogy felelget nekem, árad belőle a magabiztosság, és tetszik, hogy nem egy könnyen megfélemlíthető szerzet, így nem felelek neki, csak visszahúzódom, és egy elégedett mosoly van az ajkamon. Láthatja rajtam, hogy tetszik mindez. Végül meghallom alkuját is, és egy cseppet hátrahajtom a fejemet, a plafont nézegetve, míg beszívok egy mély levegőt, hogy átgondolhassam gyorsan. Aztán fejem visszabillen, úgy nézek a szemeibe.*
- Rendben, megegyeztünk. Te tisztelsz engem, és én is téged. De tudnod kell, hogy én csak megpróbálom ehhez tartani magamat, nem mindig tudok mit kezdeni a jellememmel. *nyomom meg a mondat közepén a "megpróbálom" szót, mert nem fogok neki hazudni, ha felhúz valamivel, vagy éppen olyan kedvem van, csúnya véget érhet a dolog, jobb tudnia, hogy mellettem állandó veszélyben van. Ahogy hallom, nem is akarja, hogy más legyek, ez érdekes, mert mintha egy csöpp önellentmondás lenne benne... nem az hiányzott neki, hogy durva voltam, de nem akarja, hogy megváltozzam. Hát... nos, ezért nem tanulmányoztam soha mélyebben a női gondolkodást, mert az élet legveszélyesebb területe. Csak bele kell törődni, hogy mindent tökéletesen túlbonyolítanak, és akkor nem nehéz kezelni őket. Ahogy viszont újra logikus dolgot mond, csak megrázom a fejemet egy kihívó mosollyal.*
- Nem árulom el, ha tudni szeretnéd, magadnak kell rájönni. Kíváncsi leszek, hogy sikerül-e. *vigyorodom el, viszont az események felgyorsulnak, ahogy kiböki, hogy bizony finom az ital, és hallom ám, hogy csak másodjára esik le neki mindez, viszont amit tesz, az meglep, így mikor végül meghallom, hogy szeretné is, egyszerűen eltolom magamtól, és visszahúzódva szemlélgetem őt, kissé összevont szemöldökkel.*
- Nem. *jelentem ki határozottan, s bár tény, hogy kívánom a vérét, mégis csak nem rég szórakoztam két csinos lánnyal is, tehát nem mondhatni, hogy kifejezetten éhes vagyok...* - Én azt akarom, hogy te teljesen önként add magad nekem oda. Nem azért, mert esetleg még befolyásol a mérgem valamennyire. Honnan tudhatom, hogy ez nem így van? *nézek rá kérdőn, kissé talán vádlón is. De végül kibököm, hogy mi az a játék, ami engem felizgat, mert talán ennek is itt az ideje.*
- Úgy a jó, ha te kéred. Másképp nem teszem meg. *persze csak ha éhes vagyok, mert akkor nincs választása, de úgy látom, van rá érdemes személy, hogy egyfajta nagyobb vadászatot játsszak vele.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 15:46

*Azt hittem, hogy majd valami baja lesz velem, amiért így viselkedek ismét, de nem, e helyett csak azt látom, hogy mennyire is örül most mindennek, bizonyára nem mondanak túl sokan ellent neki, talán ez érdekes lehet bennem, így a mosolyát figyelgetem egy ideig. Nem tudom tényleg hova tenni ezt a férfit, de ezek szerint nem tart rossz társaságnak, mi megnyugtató, főleg az, hogy nem felejtett még el, pedig bizonyára sok áldozata volt már.*
- Szerintem ez oda-vissza így van, az én jellemem is változó ám, nem csak a tiéd. *tehát ő is megpróbálja és én is, én ezt mondom jelenleg, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. Egy kis ideig még beszélgetünk, aztán végül magához húz, így máris tudom, hogy mi fog következni. Nem kell, hogy lefogjon, én magam is engedek neki, mivel hiányzik az ölelése és a harapása is, mert igazán kedves is tud lenni, ha akar, tehát már félre is döntöm a fejem, teljes mértékben engedve neki, de ő ekkor csak visszahúzódik és már el is tol. Szemeim kinyílnak, elkerekednek, majd ajkaim is résznyire nyílnak, miközben őt figyelem.*
- De... miért nem? *kérdezek rá meglepetten, hiszen ő akarta, most pedig visszautasít? Ennél rosszabb nem igazán érhetne és szavaival se tudok hirtelen mit kezdeni.*
- Te vagy a vámpír, honnan kellene tudnom? És önként adtam, nem úgy láttad? *kérdezek rá ismét, hiszen igazán kedves tőle, hogy most ismét a gonoszabbik énjét mutatja felém. Elutasít, így már nem akar, bezzeg ha ellenkeznék, bizonyára szeretné mindezt. Ahogy viszont folytatja, picit kezd felmenni bennem ismét a pumpa, nem fogok megalázkodni előtte, hogyha azt szeretné, szóval ezt el is felejtheti, inkább elfordítom a fejem és ismét kezeim közé veszem a poharat.*
- Akkor felejtsd el, nem könyörgök neked ezért! *és inkább ki is iszom az italom maradékát, nem is tudom, hogy ezt hogy képzeli, ilyen jellegű játékokba én aztán nem megyek bele.*
- Köszönöm az italt, Azrael! *fordítom felé a fejem, azt hiszem, hogy én itt most végeztem. Méghogy kérjem meg, persze, majd magamtól így megkérem, hogy az engem éltető véremből vegyem már el. Az előbb engedtem, az miért nem elég? Áh, nem értem én ezt, így inkább csak felkelek és hogyha engedi, akkor bizony távozni is fogok a klubból, ennyi volt, többet tőlem ne várjon, nem vagyok én szerelmes vagy hasonlók... azt se tudom, az milyen és annyira nem is vágyom a mérgére, hogy ezt tegyem magammal, nem hozzám méltó viselkedés lenne.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 16:03

*Meglátjuk mi fog ebből kialakulni, mert bizony azzal, hogy most ide jött, és megegyeztünk valamiben, olyanba ment bele, amibe egyértelműen nem kellett volna, már ha az ő testi épségét vesszük figyelembe. Legalábbis én innentől kezdve, keresni fogom őt, mert táncra hívta ezzel a vadászt, de annak is azt az énjét, aki megbecsüli a vadat és az egész üldözést. Így talán meglepő számára, hogy eltolom őt, mikor végül felajánlja a vérét, de hiába kérdez vissza, én nem hiszem, hogy ő teljesen józan. Nem tudhatom biztosra, de ha az lenne, nem jött volna ide... szerintem valamilyen szinten hat még rá a mérgem, bár nem vagyok tapasztalt, én így gondolom.*
- Ki tudja, hogy mi vezérelt. Önként volt, de lehet, hogy csak a mérgem miatt. *mert nem hiszem hogy ennyire egy gyenge személyiség lenne, hogy ilyen fajta örömforrásra vágyik. Bár ha jobban belegondolunk, a keménysége lehet, hogy csak álca. Egyáltalán nem zavar, hogy megint felkapja a vizet, ettől lesz csak izgalmas az egész, számítottam erre, hiszen tudom én, hogy nincs még olyan szinten, hogy úgy érezze már az is megtisztelő lehet számára, hogy egyáltalán kéri...*
- Nem könyörgést kértem. Az sose hatott meg. Csupán annyit, hogy saját magadtól hozd majd fel az ötletet, és kérd. *javítom ki, mert valóban így gondolom. A könyörgés nem hatott rám, egyenesen utáltam végighallgatni mindig, mikor ezzel találkoztam szembe, s mivel ez rossz emlékeket kelt bennem, így nem is ezt várom el. Látom hogy mennyi készül, megköszöni az italt, így bólintok csak erre, de nem fogom megakadályozni, hogy elhagyja a helyet, ha szeretné. Fel is állok vele együtt, közelebb húzódva hozzá karolom át a derekát, hogy egyértelmű legyen kifelé menet is, hogy velem van, s mivel nem rá nézek, hanem a többieket fürkészem, talán egyértelmű lehet ez a lány számára is, de ha nem, azzá teszem.*
- Kikísérlek. Szeretnélek ugyanis még épségben viszontlátni. *közlöm vele egy kis mosollyal a szám szélén, s mikor már elértük az ajtót, magam felé fordítom őt, de el is engedem.*
- Köszönöm az estét Aideen! Keresni foglak, remélem találkozunk még Seolon. Továbbá remélem azt is értékelted, hogy semmi sem kényszerítettelek... és elárultam a nevemet. *kacsintok rá, egyáltalán nem zavartatva magam, hogy így ért véget az este. Ha ő nem is, én biztos kutatni fogok utána.*
- Egy lovagias férfi ilyen későn felajánlja, hogy hazakíséri a hölgyet. Bizonyára ezt nem óhajtod egy ilyen végződés után, de ha igen csak szólj. *mondom még neki várakozóan, bár ha visszautasít sem fogok aggódni, mert tudom, hogy képes megvédeni magát. Amennyiben ez nem történik meg, egyszerűen hagyom elmenni, nézve a távolodó alakját míg tudom, aztán visszatérek a klubba, hogy ott töltsem el az este további részét.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 07 2012, 16:11

*Ezek szerint ennek a férfinek semmi se jó, se az, ha ellenkezem, se az, ha engedek neki, így már kezdek még inkább összezavarodni, nem is értem, hogy mit akar igazán tőlem. A mérgéről beszél, pedig én már oly régóta nem érzem magamban, de nem, ezt már nem fogom közölni vele ezek után, oly nagy most a felháborodásom, le kell nyugodnom, de azért akarom, hogy tudja, könyörgést ne várjon tőlem, azzal forduljon máshoz.*
- Ezek után ezt elfelejtheted! Nincs kedvem a pitiáner játékaidhoz. *végül megköszönöm az italt és úgy érzem, hogy ideje lenne távoznom, szórakozzon csak másokkal, innentől kezdve engem elfelejthet és én is igyekszem őt. Bár nem ezt beszéltük meg, bár azt hittem, hogy ez megváltozhat, ezek után, hogy így vissza lettem utasítva... Megbántott, nem is kicsit, tehát inkább csak megindulok, de ekkor ismét átkarol, így nézek rá meglepetten és szavaira végül bólintok.*
- Oké... ~ már ha valaha viszont látsz. ~ *végül csak elérünk az ajtó felé, hol engedem, hogy maga felé fordítson, de nem nézek túl sokáig a szemeibe, nem akarok, még mindig bennem van a sértettség, túl büszke vagyok én ahhoz, hogy ezt hamar elfelejtsem.*
- Én értékelem, veled ellentétben. Te semmit se értékelsz, amit én teszek és köszönöm, de egyedül is el tudok menni a révig, jó éjt! *és ezekkel a szavakkal már búcsúzom is a férfitől, nincs kedvem tovább vele maradni, se ahhoz, hogy kísérgessen, egyszerűen semmihez sem, így hát szedem a lábaimat, vissza se nézek, úgy érkezem meg a révészhez, ki át is visz hamarosan a Mysteriohoz... Hát, így ért véget ez a furcsa este.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Szer. Márc. 14 2012, 01:39

*Tudom, hogy mi mindent tehetne meg, és én képtelen lennék ellent mondani neki, de mégsem teszi, azt hiszem, hogy még van benne némi emberség, nem tűnik túl idős vámpírnak, azokból tudtom szerint kifogyóban van az ilyesmi. *
- Akarni a társaságod? Én nekem ezzel kapcsolatban azért vannak kétségeim. *csóválom meg a fejemet is kissé, végül pedig rá is térek egy másik témára, a menekülésemre, amely egy sikolyomnak köszönhetően talán lehetségessé is válna, de nem, már hogy sikerülhetne, azt hiszem, hogy Azrael kezd megismerni... ami számomra elég rosszat jelent.*
- Jól van, nem sikítok... *fordítom el tőle a fejem, igaza van, nem akarom, hogy én miattam mások is meghaljanak, most és itt nem, ez nem egy olyan pillanat, amikor ilyesmire kell, hogy sor kerüljön. Viszont ha már mások bántalmazásáról van szó, akkor muszáj megkérdeznem, hogy engem is bántana-e, de amikor hallom, hogy nem, egy picikét azért elmosolyodom. Furcsa ez a férfi, nem értem a tetteit, de jó tudni, hogy nem akar bántani. A simításra most már nem teszek semmit, végülis, csak a hajamhoz ér hozzá, tehát csak beletörődve indulok meg vele együtt a vámpír klub irányába, miközben már a múltkori találkozást hozom szóba.*
- A társ találás számomra még ráér, nagyon is jól elvagyok egyedül is, de azért köszönöm a tanácsot. *nem fűzök most ehhez többet, inkább csak a lassan kibontakozó kereszt felé tekintek, úgy mérve fel, hogy pontosan hová is jutottunk és nem örülök neki, hogy ismét ide hoz. Itt volt velem egyszerre kedves és flegma is, nem tudom mire vélni, de nem akarom, hogy ismét itt kössünk ki, mégse tudok ez ellen mit tenni. Szerencsére elereszt, így egy picit távolabb lépek, de azért követem, amúgy se jutnék túl messzire.*
- Pedig megbeszélni hamarabb is meg lehet, én nekem pedig tanulni is kéne. *tiltakozok is, de valószínűleg ez semmit se ér. Még fiatal az este, nem akarok vele maradni, de ahogy kinyílik előttem az ajtó, végül beletörődve lépek be, egy gyors pillantás a bent lévő vámpírokra és emberekre, aztán már Azraelt hallgatom.*
- Nem kérek! ~ semmi kedvem kettesben lenni vele egy szobában. ~ *menekülni nem lenne most egyszerű, így hát picit lassítok, de azért felfelé indulok a toronyba, abba a szobába, amelyiket Azrael nézi ki nekünk, hiszen ő tudja, hogy melyik a szabad, de az ajtó előtt végül megtorpanok.*
- Én nem akarok semmit se megbeszélni... és tényleg nem érzem úgy, hogy egész este együtt kéne lennünk. *habozok, magyarázkodok, próbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne legyek bezárva vele, mert igen, félek tőle, félek sok mindentől, mely vele kapcsolatos, így hát egyértelműen próbálkozom, bár gyengén, de ennyi telik most tőlem.*

//fagyi//

Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Márc. 15 2012, 00:15

//Olvad.//

*Nem muszáj mindenre reagálnom, s bár ahogy figyelgetem az érkező diákokat már egy ideje, nekem is leesett, hogy a legtöbb bizony jómódú "nemes", s egy bizonyos bánásmódhoz vannak szokva, ám nem érzem úgy, hogy nekem kötelező lenne Aideen-el is így viselkedni, még akkor sem, ha ehhez van szokva. Így hát nem felelek neki, csak elmosolyodom kétkedésére, s végül egy egyszerű verbális gáncsot vetek tervének, mikor már láthatom is beletörődését. Meglepő módon megjelenik az ajkán egy kis mosoly, azért jó tudni, hogy nem írt még le teljesen, és értékeli, hogy nem áll szándékomban bántani őt, hiszen még mindig nem vagyok állat... az értelmetlen vérengzés nem a kenyerem. Még akkor sem tesz semmit, mikor hajához érek, s bár ha arcán simítottam volna végig, valószínűleg felháborodott volna, így semmit nem tesz, ezzel is meglep, de nem teszem szóvá, csak viszonozom a finom mosolyt. Azért egyértelművé teszem szavakkal és tettekkel is, hogy biza nem megy sehova sem, míg azt én nem mondom, tehát immár célunk felé tartva keveredünk egy kis beszélgetésbe.*
- Óh, hát a társ alatt én mindent értek, párt, vagy barátot, segítőt, tanácsadót... sok fajta ember sokféle képpen viszonyulhat hozzád, ezt te is tudod, de szerintem vétek megvetni a fajtársaid társaságát. Együtt kell élni azzal, hogy senki nem tökéletes és hibázik. *felelem neki a végén egy kis vállrántással, ő dönti el mit tesz, érződik rajtam, hogy egy egyszerű tanács csak, semmi több, de okos lánynak gondolom, szerintem érti a célzást... Végül azonban megérkezünk, és tiltakozására már csak szemet forgatok.*
- Aideen, kérlek, hagyjuk a gyerekes kifogásokat... Még hogy tanulni... egyetlen este tanulás nélkül nem a világ. *csóválom a fejem, mert általában meglepően komoly, de néha döbbenetesen gyerekes is tud lenni. Érdekes párosítás. Ugyan italt nem kér, én viszont intek a csaposnak, aki veszi a lapot, így nemsokára már egy pohár vérrel folytatom utamat felfelé a szobák irányba. Ám az ajtóban megáll, mikor a kiválasztott helyiséghez érek, így fordulok feléje felvont szemöldökkel. Mégis, mit hisz?*
- Nem értelek. Miért okozna gondot egy egész estés beszélgetés? No és persze, te lehet nem akarod megbeszélni, én viszont igen, és a másikat is figyelembe kell venni. *persze, türelmes is tudok ám lenni ha akarok, és most szándékomban áll... Tehát be is nyitok, és betessékelem magam előtt.*
- Helyezd magad kényelembe! *szólalok fel, de ez nem parancs amit kiadok, egyszerű javaslat, míg már a zár kattan az ajtón, így Aideen nem tud szabadulni, na nem mintha amúgy sikerülhetne. Igazából valami nyugodtabb helyet akarok a beszélgetésünk színteréül, s bár mindent hallhatnak a többiek, kétlem hogy minket fognak figyelni. Mindenkit lefoglal valami... Jómagam odafáradok a székhez, és egyszerűen leülök rá, velem szemben az ágy van, s minden bizonnyal Aideen ott fog helyet foglalni. Persze ha akar, találhat máshol is kényelmes ülőalkalmatosságot magának...*
- Nos Aideen, add ki magadból a haragod. Mi is a probléma? *nézek bele a szemébe, úgy várva a válaszát, és kortyolok is közben poharamból. Kíváncsi vagyok, mit ad ki magából.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Márc. 15 2012, 00:24

*Úgy érzem, hogy sikeresen félreértem szavait, mert nekem a "társ" szó az mást jelent, mint neki. Én ember vagyok és nem vámpír, tehát egyértelmű, hogy nem is gondolkodunk ugyanúgy, de ahogy kifejti nekem a gondolatait, úgy mosolyodom el kissé, cseppet talán gonoszabbul, mint szoktam.*
- Igazad van, nem kéne megvetnem az emberek társaságát és nem is vetem meg, egyszerűen még nem találtam olyat, akit kedvelnék. De azt tudom, hogy a vámpírok társaságára nem vágyom. *döntöm is meg a fejemet, de végül tovább haladok, hogy így érkezhessünk meg abba a bizonyos vámpírklubba, minek már egyre jobban unom a létezését és jó lenne felgyújtani az egészet, nappal, csak félő, hogy nem sikerülne oly egyszerűen, mint ahogy azt én elképzeltem.*
- Rendben, akkor nem keresek kifogásokat! Nem akarok veled lenni Azrael és elegem van abból, hogy így parancsolgatsz nekem. *fordítom felé a tekintetem, de aztán már be is érünk és hát nincs mit tenni, belépek vele a klubba, majd végül felfelé is tartunk az egyik szoba irányába. Már tudom, hogy néznek ki ezek, bár amikor itt jártam, igen csak kábult állapotban voltam, szinte alig éltem, ha lehet így fogalmazni, most ez mind más.*
- Mással nem zavarna, csak veled, mert nem kedvellek. *végül belépek a szobába és nyugodtan körbe is nézek. Mint látom, ő az egyik székben foglal helyet, én viszont az ablakhoz sétálok, így húzom el a függönyt, beengedve a csillagok és a hold fényét ebbe a sötét zugba és ki is tekintek az ablakon, a magasságot nézve, hogy vajon mi lenne, ha megpróbálnék itt kilógni, de aztán feladom ezt az eshetőséget, így fordulok meg, majd döntöm neki hátsómat az ablak párkányának.*
- Hogy mi? Te vagy a probléma! Nem akarlak látni, nem vagyok rád kíváncsi és azt akarom, hogy békén hagyj! Miért esik ennyire nehezedre? Keress mást, akivel el tudsz csevegni, aki vevő is rád. *igazából haragszom rá a múltkori miatt, bár az előtt se voltunk igazán jóba, de akkor nagyon feldühített és már tudom, hogy nem szabad jóba lennem egy vámpírral, így hát el akarom taszítani magamtól, még most, még talán nem fog hiányozni és talán az aprócska érzéseket, amelyek bennem vannak irányában is könnyedén ki tudom ölni, ha időben cselekszem. Tehát megsértődhet, bármit tehet, én ezen nem fogok változtatni... úgy érzem.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Márc. 15 2012, 00:42

*Próbálok egy kicsit magyarázni neki, felvezetni valamit, de úgy látom, nem igazán érti mire célozgatok, így sóhajtok is egyet mikor magyaráz, de aztán feléje fordulok, és szememben egy kis értetlenkedés csillan.*
- Hogy-hogy nincsenek barátaid? Már egy ideje ide jársz, legalább egy embert találnod kellett volna már, akivel jóban lehetsz... néztem az itt közlekedő fiatalokat, van egy pár, aki hasonló beállítottságú mint te. Igazából te dolgod mit csinálsz, én nem szólok bele, de meglepő volt számomra múltkor, mikor beállítottál. Azt hittem, nem fogok tőled törődést kapni, ennek ellenére is megjelentél, pedig bántottalak is. *morfondírozom egy kicsit. Van valami oka... ennek az egésznek. Ennek, hogy így felkeresett, hogy nem dobott el azok után sem ahogy bántam vele a temetőben. Csak nem tudom mi, de ha megtudom... akkor az máris előny. Kibújik azonban a szög a zsákból, így mikor már valamivel élesebb szavait hallom, felé is fordulok.*
- Nem parancsolgatok neked... talán egy kicsit. De azt muszáj, mert magadtól nem jössz. Ha megtennéd magadtól, nem lenne kényszer... *közlöm vele az egyszerű tényt, mert így van, csak azért kényszerítem dolgokra, mert nem teszi meg magától, de különben szerintem azért elég engedékeny vagyok. Más már háromszor darabokra szedte volna, és utána hibásan összerakva kezdte volna előröl a műveletet. A társalgás végül a szobában folytatódik, de szavaira nem akarok még reagálni, csak ha egy kicsit kényelembe helyeztük magunkat.*
- Lássuk csak... Azért esik nehezemre, mert nem találok mást, akivel ennyire el tudnék... szórakozni. Tudod, van neked egy olyan jellemed, ami engem megfogott. Igen. Pont a jellemed miatt ragadtam rád, és nem a véredért, mert ha hiszed ha nem, rajtad kívül hemzsegnek még az aranyvérűek, bárkiből ihatnék, én mégsem az ő társaságukat akarom. Ők... nem érdekesek. *vallom be neki őszintén, mert így van. Lássuk be, hiába finom valaki, ha egy érdektelen személyiség... nekem abban semmi játék nincs, semmi izgalom. Aideen teljesen más, tetszik az ellenkezése, s erre a gondolatra el is mosolyodom picit, majd lehajtom a maradék vért egy kortyra, s már ott is termek előtte egy pillanat alatt.*
- Tudod, érdekes ám, hogy múltkor te kerestél fel, mert a társaságomat akartad, most viszont nagyon hirtelen taszítasz és nagyon keményen. Még akkor sem voltál ilyen elutasító, mikor a temető után találkoztunk, s bár ott talán a mérgem is közrejátszott, mégis... furcsa ez az egész. Tudod, én egész életemben az emberi jellemek megszállottja voltam, és tudom, hogy nem változik meg az ember véleménye egyik percről a másikra. *magyarázom neki, hogy mi a furcsa ebben az egészben. Úgy érzem, mintha Aideen-nek lenne egy olyan érzékeny énje, amit meg tud mutatni - mint a sikongatós fenyegetésnél -, aki törődik a másikkal, ám ezt nem mindig meri előtérbe helyezni. Sokat nőtt a szemembe mikor felkeresett, ezért nem is vagyok hajlandó lemondani róla.*
- Mit szeretnél? Már azon kívül, hogy hagyjalak békén. *bököm ki hirtelen a furcsa kérdést, és tudhatja, hogy azért ez egy mélyebb kérdőjel, mint mondjuk egy egyszerű ital rendelésénél feltett kérdés.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Márc. 15 2012, 00:53

*Nem is értem, hogy miért kérdez ilyeneket, hogy miért próbálja meg azt eljátszani, mintha törődne velem, mintha érdekelné a sorsom, így meglepetten tekintek rá és fejemet is megcsóválom kissé.*
- Szerintem ez az én dolgom, hogy miért nincsenek vagy hogy miért nem engedek bizonyos embereket magamhoz. *felelem egyszerűen, pedig talán erre a válasz se egy nagy titok... Egész életemben egyedül voltam, egy burokban nőttem fel, nem volt szükségem senkire sem és most kezdem csak el lassacskán érezni, hogy itt mennyire is egyedül vagyok, illetve hogy milyen is valójában az élet.*
- Törődést? Én nem... nem törődtem veled. Nem is tudom, hogy miért kerestelek fel. *fordulok is el tőle fejemmel, persze, hogy tudom, mivel hiányzott a társasága, ő maga is és talán egy picikét a mérge is, mely segített a magányomon, illetve van más is, de hogy mi? Az remélhetőleg örökre az én titkom marad, mélyen magamba temettem már és talán soha nem fog előtörni. Menet közben viszont rájövök, hogy hová is tartunk, így hát bár nem sok kedvvel, de mégis besétálok a klubba, majd felmegyünk a szállásra, tehát egy üres szobába, ahol folytathatjuk is a beszélgetést. Nincs kedvem leülni, tehát maradok az ablak közelében, onnan figyelem a borostyán szemeket.*
- Áh, szóval szórakozni akarsz velem, ez aztán most sokat emelt ám rajtad... így még inkább visszataszítónak talállak. *morgom oda neki élesen, majd végül kifejtem, hogy mit akarok, ha már ennyire kíváncsi rám, de ahogy hirtelen előttem terem, úgy dőlök még jobban rá arra a bizonyos párkányra, picit meg is markolva azt, de folyamatosan a vámpír szemeibe nézek.*
- Akkor ha ennyire kutattad az emberi jellemeket, akkor a tiéden is igazodj ki! Gondolj vissza, hogy viselkedtél velem, én nem vagyok egy játékszer, nem azért létezem, hogy mást szórakoztassak, így nem várhatsz el tőlem olyanokat, amiket nem akarok megtenni! *fakadok is ki, mert igen, itt még mindig azon van a hangsúly, hogy kérnem kellett volna olyasmit, amire egyébként Azrael is bizonyára vágyik, tehát ne akarjon engem ilyen kellemetlen helyzetekbe hozni. Végül mégis feltesz ám még egy kérdést, hogy ezen kívül mit akarok, de én hirtelen némulok meg... remek kérdés és bár ezer válasz is van rá, mégse találom a megfelelőt.*
- Nem tudom... *fordítom is el a fejem, így nézek el a szoba egy másik pontja felé. Nem örülök neki, hogy ilyen közel van, egyszerűen zavar és ezt még mindig nem tudom leküzdeni... Mit akarok? Bár tudnám...*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Márc. 15 2012, 01:12

*Furcsának, érdekesnek találom az egész lányt, úgy ahogy van. Hogy mi vonzz benne? Sok minden, és szerintem ezek közül ki is fejtek majd neki néhányat, csak hogy azért tudja, mi a helyzet, de nem rontok rögtön ezzel rá. Előtte inkább érdeklődöm felőle, viszont válasza csak meglep.*
- Valóban. Rád tartozik. Még egy kérdést engedj meg. Valóban, ennyire jó egyedül lenni? *hangzik hitetlenkedve a kérdésem, mert én bizony egész életemben egyedül voltam, most is egyedül vagyok, s eddig élveztem, azonban most hogy az örökkévalóság fog egyedüllétre hívni és kényszeríteni, kezdem egy kicsit unni... sőt, kíváncsi vagyok milyen érzés lehet, hogy van valakim.*
- Szerintem az az én dolgom, hogy mit tartok törődésnek és mit nem, s hidd el, hogy én azt annak tartom. Ha tetszik, ha nem. *szögezem le határozottan, mert így gondolom, és nem fog a véleményemen változtatni az, hogy ő esetleg nem annak szánta... mert mégis mi másnak szánhatta volna? A komolyabb témákra azonban már a klubbon belül térünk rá, és kezd komolyan bosszantani, hogy minden szavam kiforgatja.*
- Ne gondolj mindenbe negatívumot, és ne forgasd ki a szavaim. A mai napig használatos a legáltalánosabb körökben, hogy valaki szórakozik a másikkal. Nem feltétlen negatív jelző. Hova tovább, egyszerűen elismételtem amit mondtál, hogy szerinted mit csinálok veled. *vágom rá kissé morgolódva, mert azért a szórakozás nem azt jelenti teljes egészében, hogy játékszer a másik. Bár miket is beszélek... normál esetben annak kéne lennie.* - De akkor elmondom, én hogy értem ezt. Bizonyos szintig tetszik az ellenállásod, ez is a jellemed része, és EZ szórakoztat. Ebben mi a rossz? *igen, tény, hogy nem szokványos dolog, de valamiért nem érzem ezt hatalmas bűnnek. Szerintem mindenkinek a tiltott gyümölcs az édesebb...*
- Talán éppen ez fog meg benned, hogy sem a sajátom, sem a te jellemed nem tudom kiismerni. Hasonlítunk ebben. Te vagy az első... aki ilyen. *nézek bele a szemeibe csodálattal, mert valóban nagyra értékelem ezt. Nem is kellenek indokok... csak, és kész.*
- Egyébként elvárhatom, csak megtenni nem kötelező. Nem mellesleg magyarázz meg valamit... két ember azért keresi egymás társaságát, mert jól érzik magukat a másik közelébe, szórakoztatják egymást. Te is felkerestél engem, tehát ez kölcsönös volt... legalább egyszer biztos. És ha egyszer már az volt, lehet többször is. *mosolyodom el egy picit, viszont az, hogy nem tudja mit akar, nem lep meg. Tinik... egyik sem tudja mit is kezdene saját magával. Borzasztó.*
- Akkor majd szólj, ha kitaláltad. * dobom le magam a tőle nem messze lévő ágyra, úgy, hogy vele szembe legyek, tehát ránézhessek. Türelmesen várok... vajon most mit tesz?*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Márc. 15 2012, 01:35

*Nem értem már ezt a sok kérdést, tényleg olyan, mintha valami testőröm lenne vagy nem is tudom mihez hasonlítani, de most annyira nem tűnik se vámpírnak, se semminek...*
- Nekem jó, mert én mindig is így éltem, így nem zavar a dolog. *felelek nagyjából őszintén, mivel kezd zavarni, de még annyira nem, tehát ha talán pár hónap múlva kérdezi meg, akkorra meglehet, hogy más lesz a véleményem. Na de most csak tovább folytatjuk a beszélgetést, amelyhez semmi kedvem sincs, de ha már így rám erőlteti a társaságát, akkor próbálok őszinte lenni hozzá és megmagyarázni neki, hogy jobb lenne, ha békén hagyna, mert nem én vagyok a legjobb ember a világon, tényleg túl tartózkodó vagyok és elutasító, ezzel nem fog hosszú távon jól járni.*
- Pedig önző módon magam miatt kerestelek fel. *jelentem ki neki határozottan és hát ez teljesen nincs így, de részben mégis. Jól kijöttünk és igenis féltékeny voltam arra a két csinos lányra, akiket ölelgetett, akikből ivott és bizonyára mást is csináltak még az éjszaka folyamán és fene érti, hogy miért esett rosszul, de azóta valami eltaszított Azraeltől és azóta nem vagyok rá kíváncsi. Nem kellett volna akkor felkeresnem, ezt már tudom, most már teljesen biztosan és ha úgy alakul, akkor máskor is el fogom őt tolni magamtól.*
- Az a rossz, hogy egy vámpír vagy és nem tudod felfogni a dolgok súlyát. Az ellenállásom tetszik? Meddig akarod még tesztelni, hogy minek, mekkora szinten vagyok képes ellenállni? Most már kísérleti nyúl leszek vagy mi? Egyre jobb... *fakadok ki kissé, úgy látszik, hogy ma nagyon rossz napom van, mivel mindent rá zúdítok, csoda, hogy még ilyen jól kezeli és nem akad ki ő maga is. Ilyen szinten türelmesnek mondom, nem olyan, mint én, pedig egy bizonyos szintig én is türelmes lány vagyok, de nem ilyen sokáig.*
- És mondd csak Azrael, te mit akarsz tőlem? Mit akarsz, mi legyek? A két lábon járó vértartalékot az előbb kizártad... akkor mit akarsz, hogy a barátod legyek? A fogadott hugod? Esetleg a szeretőd? Mondd meg akkor te is, hogy mit vársz tőlem? *ha már megfogta valami bennem és ahogy beszél, úgy érzem, hogy tervei vannak és mivel én még igen csak tapasztalatlan vagyok a világgal kapcsolatban, fel se foghatom, hogy mit szeretne tőlem, ezért is kérdezek rá, jó lenne tudnom. *
- Úgy akarsz a közelemben lenni, mindig hozzám érni, hogy az már félreérthető! *nézek bele még a szemeibe, de ekkor szépen magamra is hagy, leül az ágyra és onnan figyel. Igen, csak kibukik ám belőlem, hogy fura, ahogy viselkedik, pedig ő érettebb, mint én, egy felnőtt férfi, én pedig? Egy tapasztalatlan kislány vagyok, aki még a világot se látta és nem hogy a vámpírokat, de még az embereket se ismeri. Csak lassan inkább felé indulok, majd le is ülök az ágyra, mellé, de azért hagyva egy kis távolságot és nem szólalok meg, szerintem már eleget beszéltem, én nem tudok többet mondani, akár várhatunk hónapokat is... egyelőre ennyit tudtam, amit már közöltem vele.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   Csüt. Márc. 15 2012, 01:58

*Szeretném egy kicsit megismerni, többet tudni róla, nem nyíltan rákérdezni az engem érdeklő dolgokra, hanem mellékesnek tűnő kérdésekből következtetést levonni, ám ma nincs beszédes kedvében, ezt meg is tudom érteni, így annyiban hagyom a dolgot. Lehet, hogy ő még a "jó így nekem" fázisban él, de hamarosan átlép majd a "már nagyon unom" kategóriába, ha addig nem talál barátokat, s az ő jellemével elég nehéz azt, így történhetett meg, hogy a sors mellém hajszolta. Mikre nem képes a magány... Szerintem már azt sem tudja miket beszél, így nevetek fel hangosan arra amit mond.*
- Óh, drága kis Aideen, hallod egyáltalán magadat? Hogy mit beszélsz? Milyen jogon kéred számon rajtam, hogy esetlegesen csak a saját szórakozásomat nézem veled kapcsolatban, mikor te most vallottad be, hogy igenis te vagy az, aki ezt csinálja! De ha már itt tartunk... mi jó is volt neked, amiért engem kellett keresned, mert csak én adhattam meg? Ne mondd a mérgem, az elszomorító lenne... *vigyorgom most már, mert ez kész... saját magát ejti csapdába. De jellemző az ő korára, annyira nem is meglepő, valahol belül mégis mulattat. Csak meg ne unjam. Mikor azonban újra megszólal, szavai felháborítanak.*
- Te nagyon nem értesz engem! Úgy vonsz le következtetéseket, hogy nem ismersz, és hiába magyarázom el, mindenben a rosszat keresed. Talán megérdemlem ezt a hozzáállást, azonban had közöljem, hogy nem azért tetszik mert tesztellek. Csak tetszik. Bátor dolog, de penge élen táncolsz. Ezt te is tudod. *nem fejtem ki neki miért. Egyértelmű... ha megunom, gondok lesznek... ha túllő a célon akkor is. Igazából az egész kapcsolatunk olyan, mint egy halálos játszma. Talán megőrültem, hogy ilyeneket gondolok... igen, efelől semmi kétség.*
- Tudod mit? Nincs értelme tovább magyaráznom, míg így állsz hozzám. Vámpír vagyok, nem emberi gondolkodással, sokszor még magamat sem értem, főleg veled kapcsolatban nem. Nem tudok többet mondani. *rázom meg a fejem hirtelen, és zárom le a beszélgetés komolyabb szakaszát ezzel, hiszen nem jutunk közös pontra.* - Emlékezz, hogy így fogadtál el, és nem akartad, hogy megváltozzam. *figyelmeztetem még, mert azért ez egy fontos tény. De ekkor olyanokat mond, aminek hatására a teljes döbbenet olvasható le arcomról. Miket beszél?*
- Nem tudom. Téged akarlak. Csak. Így. Pont így. *vonom meg vállam egyszerűen. Azonban nem tudom tovább tartani magamban a gondolataimat.*
- Nem Aideen! Nem félreérthető, és szerintem éppen az a furcsa, hogy te gondolod úgy, hogy szeretőmnek akarlak. Hogy-hogy eszedbe jutnak ilyened? Rám akarod fogni, hogy én akarom, mikor igazából talán esetleg... te szeretnéd ezt? *kérdezek rá, mert kezd oly furcsa lenni mindez. Valóban ennyit bókoltam volna neki? Kétlem. Inkább letelepedek az ágyra, és már mosolyogva figyelem ahogy közelebb jön. Várok egy kicsit, míg csak őt fürkészem, aztán megszólalok.*
- Szeretnél elmenni? *kérdezek rá halkan, csendesebben, és érdeklődve várom válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub   

Vissza az elejére Go down
 
Véres Pokol Vámpírklub
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Aokaze Atsushi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: