Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mystral főutcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 14, 15, 16, 17, 18  Next
SzerzőÜzenet
Thomas Gledhill
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Farkasvér
Hozzászólások száma : 740
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Calypso háló
Üzenet : Épp ott, ahol lennie kell...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Dec. 21 2012, 01:21

//Toxikológia házi feladat 4.//

*Ideje már egy kis sétának, ráadásul egy-két dolgot meg kéne vennie Mystralban, hát felkerekedik, hogy a révész segítségével eljusson az említett városkába. Szokásos módon kopott farmert, fekete bakancsot, felül szürke kapucnis pulóvert visel, amire rávette kedvenc fekete, combig érő, szintén kapucnis kabátját. Nyakára fekete sálat tekert a hideg miatt, pálcáját pedig a bal alkarjára csatolt tokban pihenteti. Gyorsan vállára kap egy barna bőrtáskát, amibe majd a venni készült dolgokat pakolja, aztán már megy is. Mikor Mystralba ér, jó pár boltot bejár, hogy megvegyen az otthoniaknak néhány holmit, amolyan karácsonyi ajándékokat. Sikerrel is tudhatja maga mögött a vásárlást, s most az utcán kóborolva halad, hogy visszatérjen az iskola falai közé. Zsebre tett kézzel sétál, ekkor észleli, hogy egy bájitalos fiola van a zsebében. Előveszi, és csodálkozó szemmel veszi tudomásul, hogy ez a Robbanó bájital, amit még órán készítettek.*
~ Hát ez?! Azt hittem a szobában hagytam, de most már értem, hova tűnt onnan…~ *csóválja meg fejét, ennyire lyukas agyú is csak ő lehet, szóval most visszateszi a bájitalt, és megy tovább. De most meg sikerült rossz irányba mennie, mert egy sikátor előtt ér ki az utcán, ráadásul mintha a környék is eléggé kihalt lenne. Körbefordul, hogy jobban szemügyre vegye, vajon merre van. Nem ismerős a terület, de sok ideje nem marad nézelődni, mert ekkor egy hosszú, vörös hajú, szakállas fazon ront neki. Az hagyján, hogy fellöki, de még pálcát is ránt rá. Tom a földön ülve jobban szemügyre veszi a férfit, aki olyan 170 centi lehet, morcos arccal, haragoszöld szemekkel, kissé szakadt, fekete talárban. A talár alól csak a kopott csizma és a fekete nadrág látszik ki, de az, hogy mit visel még ez alatt, nem észlelhető. Kezén is bőrkesztyűt visel, úgy fogja rá a pálcáját Tomra.*
- Mit képzel, elment az esze, jóember? *morog mérgesen a férfira, miközben felkel a földről. Ezt még hagyja a másik, de mintha teljesen elment volna az esze, azonnal lendíti pálcáját, s már mondja is az első támadó varázslatot.*
- Stupor. *kiálltja a fazon, de Tom még időben felhúzza a pajzsbűbájt, még mielőtt az átok eltalálná.* - Protego. *visszaveri az első támadást, közben bevetődik az egyik nagyobb konténer mögé, ahonnan nem nyújt teljes célpontot, s már kapja is a következő átkot.*
- Reducto. *szól a férfi, majd hatalmas durranás és a konténer nekigördül Tomnak, mire elesik, de nem hagyja abba a varázslást, ő is támad.* - Sectumsempra. *ordítja dühösen, szinte el sem hiszi, hogy ez megint vele történik meg. A vörös egyből pajzsot von maga köré, látszik, hogy nagyon jó párbajozó és neki nem sok esélye lehet, de nem most fogja feladni, az is biztos. Gyorsan bevetődik a fal mellé, így megint takarásban van, mire most ő küld átkot a másikra.*
- Locomotor mortis. *mire a férfit hátra esik, és nem bírja mozgatni a lábait, de egyből pálcáját fogja, és egy Finitével feloldja a varázslatot.* - Finite Incantatem. *és megint támad, közben ő is behúzódik a szemközti konténer mögé, ahol szintúgy nem nyújt teljesen található felületet, mint Tom.*
- Deprimo. *megint nekimegy a konténer a lökéshullám következtében. Tom karja meg is sérül, de nem marad veszteg, egyből visszatámad. Pálcájával kört ír a levegőbe, majd a vörös felé bök vele és kimondja a varázsigét.* - Fatum orbium. *már útjára is indult az árnygömb, ami ugyan nem találja el a férfit, de pont mellette csapódik be a falba, ezzel sikeresen okozva neki egy-két sérülést, nehogy már csak Tom szenvedjen itt. Vigyorogva pillant ki ismét a konténer mögül, mire jön a válasz.*
- Confundo, Obstructo. *első átkot sikerül kivédenie egy Protegoval, de a másodikat nem, így találja el őt a varázslat, ami keményen nekicsapja a falnak, fejét beütve, majd nyekken a földön levegő után kapkodva. Az előbbi találkozás nem volt épp a legkellemesebb, de nem maradhat a földön, mert így most nagyon jó célpontot biztosít az idiótának a túloldalon.* - Incarcerandus. *indítja útjára a kötöző ártást, amivel most kivételesen eltalálja a férfit, ekkor érzi meg a zsebében a bájitalt. Gyorsan előkapja, és míg a másik azzal van elfoglalva, hogy levarázsolja magáról a köteleket, Tom elhajítja felé az üvegcsét, - amit mintha lassított felvételként látna -, érkezik az idegen mellkasára, eltűnik az üveg, majd egy hatalmas robbanáshoz hasonló hang után a férfi üvöltését lehet hallani. Tom még mindig kissé kóvályogva a fejét ért ütés miatt először fel sem fogja, hogy mit tett, mikor végre szembesül tettei következményeivel. Kitisztul a látása, így pillanthatja meg, ahogy az ismeretlen vonaglik a földön, mellkasát szorongatja, és csak ordít, és ordít, és ordít. Neki még a karján is feláll a szőr ettől a hangtól. Olyan ez, mint mikor egy állatot elevenen nyúznak meg. Az ordításba vinnyogás, jajongás is vegyül, Tom pedig sarkaira ülve elszörnyedve figyeli a jelenetet. Nem bír megmozdulni, egyszerűen csak figyel, mintha nem is ő maga lenne. Látja, ahogy a férfi belső szervei kifolynak az utca mocskos betonjára, ahogy szétmarja egész testét a vegyület, miközben enyhe füst száll fel, emellett érezni lehet az égett hús szagát. Aztán egyszer csak vége abbamarad az ordítás, néha-néha megrándul az elgyötört test, ami még maradt belőle, aztán vége. Olyan, mintha soha nem is létezett volna, s most felkel a földről, odasétál a vöröshöz, letérdelve mellé szemügyre veszi, mi történt. Segíteni már nem tudott volna, szóval most csak megfigyelő. Látja, ahogy az egész mellkas szétolvadt, a fájdalommá torzult arcot, a riadt tekintet, mikor már tudja valaki, hogy úgy is egy fog halni, a görcsbe merevedett karokat, ahogy próbált harcolni a bájital hatása ellen. Még maga alá is piszkított az illető, ez nem olyan, mint a filmekben, hogy nem lesz semmi bajuk az embereknek, mikor meghalnak, főleg ha ilyen szörnyű halál által. Ezt soha nem mutatják be, de a valóság már csak ilyen. Mindenki féli a halált, csak valaki el is fogadja ezt a tényt, valaki pedig küzd ellene.
De most Tom nem marad tovább, összezavarodva feltápászkodik a földről, vérző fejére teszi kezét. A hányinger kerülgeti, ami nem marad el. Gyorsan elfordul a hullától, majd a fal mellé támolyog és hány. Mikor már minden kijött belőle csak öklendezik, egyszerűen nem bírja abba hagyni. Talán a sokkélmény, hogy megölt valakit, ráadásul az egyik legkegyetlenebb módon. Talán valami más, de ziháló légvételét lehet, hogy még az utca túloldalán is lehet hallani, teste verejtékben úszik, szinte remeg minden porcikája. Épp hogy nem esik össze, de most már nem maradhat itt tovább. Ha észreveszik, hogy megölt valakit, nem ússza meg a büntetést sem, bármennyire önvédelem volt a dolog. Végig a fal mellett eltávolodik a halottól, majd arcát megtörölve visszasétál a révészhez, aki fura tekintettel méri végig, de nem szól egy szót sem, csak csendesen visszaviszi őt az iskolába. Ott Tom se szó, se beszéd, felmegy a hálójába, lezuhanyozik és bedől az ágyba. Hirtelen alszik el, de álma nyugtalan. Egész éjszaka a szemei előtt lebeg a halott férfi tekintete, az arckifejezése, minden egye porcikája, a megmerevedett hulla képe.*
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Dec. 21 2012, 16:53

//Nekromancia 8. házi//

*Az elmúlt néhány órát a parkban töltötte, egy nőn már segített is azzal, hogy az Éhínség varázslattal sikeresen megfűzte a bankárt, aki ki akarta őket lakoltatni, hogy adjon nekik haladékot tavaszig. Remélhetőleg minden rendbe jön annak a családnak az életével. Most a főutcán sétál, visszafelé tart a suliba, mikor sírást hall meg. Követi a hang forrását, és hamarosan meg is pillant egy rongyos ruhákba öltözött nőt, és mellette egy gyereket, aki valószínűleg a fia. Alinoxnak egyébként is útba esik a földön ücsörgő páros, meg egyébként is adna szegény koldus nőnek egy kis pénzt, már keresi is elő zsebéből az aprókat, mit be is dob a kis dobozkába, amiben alig pár érme van csak. Úgy tűnik, nem igazán adakozóak az emberek, még ilyenkor karácsony idején se. Alinox küld egy mosolyt a páros felé, majd indulna tovább, ám ekkor a nő belekapaszkodik a karjába, ő pedig megtorpan.*
- Kérlek! Segíts valahogy a fiamon! Szegény Jozef már kisgyerekkora óta vak! Valamit nem tudnál tenni? *esdekel a nő, immár elengedve Alinox karját, ki egy kicsit kétségbeesett fejet vág. Hogy tudná meggyógyítani a vakságot? Nem orvos ő…*
- Öhm… nézze, nem tudom mit tehetnék… Csak 18 éves vagyok… *szólal meg a lány, ki most ránéz a fiúra, kinek tényleg fehéres a szeme, szóval az anya nem hazudott, gyermeke tényleg nem lát. A nő zokogni, Alinox pedig gondolkodni kezd, mert szeretne segíteni rajtuk is.*
- Jaaj inkább verne engem az Isten ezzel a szörnyűséggel… *jajgat a nő keservesen, és ez egy ötletet villant a leányzó fejébe.*
- Mégis tehetek valamit! Nézze, tényleg bevállalná, hogy ön lesz vak, Jozef pedig látni fog? *kérdezi Alinox, mire a nő gondolkodás nélkül bólogatni kezd.*
- Igen-igen, természetesen! Az én Jozefemért bármit megtennék! *mondja a nő könnyáztatta arccal, és most szemében megcsillan kicsit a remény.*
- Rendben, akkor lássunk neki. Kérem maradjon a közelben. *fordul a nő felé. Nem mondja el, hogy először ő lesz vak, aztán ezt ruházza át a nőre, mert félő, hogy akkor elmegy, így jobb, ha azt hiszi, hogy egyből ő lesz vak. Óvatosan Jozef felé nyújtja a kezét, hogy az ne ijedjen meg, majd tenyerébe fogja a kb 12 éves kisfiú kezét. Pálcáját a saját kezére teszi, majd jöhet a varázsige.*
- Morbus valetum! *mondja, mire a pálca felvillan, méghozzá kék színben, aztán kékes áttetsző fonalak indulnak az ő testéből a másikéba. Eközben nem tud megmozdulni, mi kicsit frusztráló, de tudja, hogy a jó cél érdekében teszi.*
~Aztán lassan elég lesz mára a jótettekből…~ *gondolja, majd nemsokára vak lesz. Nagyon rossz érzés, hogy nem lát, így szabadulni is próbál ettől minél hamarabb.*
- Kérem a kezét! *nyújtja a nő felé, ki be is teszi a tenyerét az övébe. Alinox újra a saját kezére teszi a pálcáját, majd ismét kimond egy varázsigét.*
- Morbus dono! *ejti ki, és újra megtörténik az a jelenség, mint az előbb, szóval a pálca kék fényben való felvillanása, aztán jöhetnek az áttetsző, kékes fonalak. Alinox ismét nem tud mozdulni, ahogy a nő sem. A leányzó nagyon örül, mikor végre kezd kitisztulni a kép szemei előtt, aztán teljesen tiszta lesz. Pislog néhányat, hogy hozzászokjon az újbóli világossághoz, aztán körbenéz. A kisfiú, kinek a szemei most tengerkéken ragyognak, a félelemtől és a megilletődöttségtől a falnak dőlve kuporog, ide-oda forgatja a fejét, hol Alinoxot, hol pedig édesanyját szemléli.*
- Jól vagy? Jól van? *néz először a lány Jozefre, majd az anyjára. A kisfiú csak bólogat, nő viszont eltakarja az arcát.*
- Te jó ég! Most… tényleg vak vagyok? Jozef? Drága fiam, ugye te látsz? Jól vagy? Mondj valamit édesem! *kezd el zokogni a nő, mire a fiú tesz néhány bátortalan lépést az anyja felé, és átöleli a derekát.*
- Anyu? Látok… olyan furcsa minden! Azt se tudom, mik ezek a dolgok! Ugye majd megtanítasz rá? *pislant fel édesanyjára, kinek fehéres szeme a vakvilágba mered, de a hang alapján be tudja azonosítani a fiát.*
- Hát persze édesem! Neked pedig köszönöm! Nem tudom hol vagy, de köszönöm, hogy segítettél a fiamon! *nyújtja ki a kezét a nő Alinox kezét kutatva, hogy megszoríthassa köszönetképpen, és ez meg is történik, mert Alinox közelebb lép a nőhöz.*
- Örülök, hogy segíthettem, sok sikert a továbbiakban! Kellemes ünnepeket! *köszön el Alinox, majd most már tényleg visszaindul az iskolába.*
- Nagyon áldott ünnepeket neked! *int búcsút a nő is fiával együtt, aztán Alinox sarkon fordul, és a révészhez megy. Két jótettet is végrehajtott ma, és ez jó érzéssel tölti el, de egy kissé elfáradt, így amint visszaér az iskolába, a szobájába megy, és lefekszik néhány órára aludni.*

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Dec. 22 2012, 21:54


//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//

*A válaszra nem mondok semmit, csak bólintok egyet. Nem hinném, hogy mindenkinél olyan túl jó ötlet lenne, ez a fajta eszmecsere, de nem kívánok többet mondani a dologgal kapcsolatban. A következő szavakra csak megrántom a vállamat, a fiú nem régóta lehet itt, tele van lendülettel, de nem ismeri még ezt a helyet annyira mint én, azért a kérdésére válaszolok.*
-Az egyetemistáknak külön lakókörzetük lesz lent a szigeten. Szóval valószínűleg a kastélyba is csak ritkán fogok megfordulni, maximum ha óra van. Amúgy majd akkor alkoss véleményt, ha lehúztál itt egy hosszabb időt, meglátod itt se fenékig tejfel az élet.*Felelem egy fura , sokat mondó mosollyal, amikor viszont Los Angelest mutatja be, csak egy pillanatig fanyargó mosollyal vágok a szavaiba.*
-Elég sok "Rossz terepen" jártam már, mielőtt ide jöttem volna, szóval valamelyest érzem a dörgést. Amúgy megértem, nem is tűnsz annyira hidegszeretőnek sem szóval...*nem fejezem be a szavakat, talán azért mert nem is akarok többet mondani a témával kapcsolatosan, azért a Playboyos dologra kicsit elmosolyodok de ez sem tart soká, nemsokára csak az a megszokott nyugodt arckifejezést öltöm magamra. Nem tudom mennyire vagyok ma szociális hangulatban, de az már egy jó jel, hogy néha sikerül megmosolyogtatnia a másiknak, még ha nem is az a célja. Az egyik ilyen momentum Xerxes ismerkedése, kivel láthatóan nem jön jól ki a srác. Elhiszem hogy nem fél, még, pedig ha tudná hogy a kis kedvencem mikre képes.... Mindegy is inkább hátra hívom, mert láthatólag famulusom sincs a legjobb kedvében, senkinek nem kell hogy oda kapjon, és megharapja aztán én legyek a hibás.*
-Egy valamit véss az eszedbe, és ez nem csak az én famulusomra, hanem a többiekére is vonatkozik. Veszélyesek, nem mindegyik, de néhány az, attól is függ hogy miként nevelik őket, illetve attól főképpen, hogy milyen lélektöltöttséggel vannak ellátva, továbbá ezek nem csak állatok.*mondom sötét pillantással a másikra tekintve, jobb ha ezt most elárulom neki, talán megkíméli magát pár bonyodalomtól, ha esetleg olyanba futna bele aki kevésbé barátságos. Inkább másról kezdünk el beszélgetni, így jön szóba a bár.*
-Miért, mi bajod ezzel a bárral? Kicsit régimódi, kicsit mocskos, kicsit tele van kétes egyénekkel, de éppen ezért poén bemenni.*mondom vállat rántva, kissé értetlen arccal, bár tény én itt vagyok három éve, és azelőtt se jártam sokkal jobb helyekre.*
-Bandád? Áh... értem szóval zenészcsemete.. Hát nem gondoltam volna hogy az Inflatusnál ilyesmi is van, általában ők maximum a hullák szerveit pengetik nem a húrókat.*mondom hűvös nevetéssel karöltve, hiszen a jó ideig nem mondok semmit, így kiderül hogy a fiú inflás.*
-De amúgy az mindenképpen jó hogy pozitív vagy, csak maradjon is így.*mondom miközben ér engem is egy kérdés, amire egy kis reakció idő után bólintok is.*
-Ja, mondhatjuk úgy is, de leginkább úgy jellemezném a dolgot hogy nem igazán mondom semmire hogy otthon, vagy hogy oda valósi lennék. Hosszú sztori..*hagyom annyiban egy intéssel miközben szippantok egyet a cigimből, majd a füstöt kifújva körbe nézek.*
-Ha a fogadó nem jött be, akkor gyere át a klubba elég jó hely, bár állandóan tele van, de legalább van pár jó hátsó amit lehet bambulni egy - egy whiskey közbe.. Jössz? Csak mert én szerintem benézek.*mondom előrébb is lépve, innen már a másik dönt, hogy velem tart e vagy sem, igazából rá bízom a döntést, én tudok inni egyedül is.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Kedd Dec. 25 2012, 20:08

//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//


*Társaságba botlok, és így megtudok pár dolgot a Mysterioról, ami eddig csak rejtély volt a számomra. Talán csak figyelmeztetőleg, de próbálja letörni a lelkesedésem, azonban ezt próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy semmi se tántorítson el.*
-Vagy úgy, minden világos.*Válaszolom csöndesen, közben bólogatva egészen az elhangzó tanácsig, amire már nem mondok semmit, inkább maradok motivált. Kiderül, hogy neki sem volt luxus élete, elmondása szerint azért otthon van a rosszfiúk világában, akárcsak jómagam. Egy kis ellenszenvet érzek a szimatoló famulus felé, akire szerencsére hamar ráparancsol, hogy ne az én türelmemmel játszadozzon.*
-Ne is mondd, sajnos volt szerencsém megtapasztalni, hogy a famulusok milyen gonoszságokra képesek..*Rázom meg a fejem közben, utalva itt a múltkori egér-sztorira a klubhelyiségünkben. Ha eljutok oda, hogy nekem is legyen saját famulusom, biztosan egy különleges állatot fogok választani.*
-Engem nem zavar az, hogy régimódi, vagy mocskos, sőt még a fura figurák sem. De az, hogy szörnyű whiskyt adnak, az már mindennek a teteje. Ahhoz azért már pofa kell...*Háborodok fel ismét az előbbi incidensnek köszönhetően. Ha normális italt adnának, akkor eszem ágában se lenne leminősíteni a helyet, de így nem tehetek mást. *
-Ami azt illeti nekem nem jön be a hulla-munka. Tehát fogalmam sincs, hogy mit keresek én az Inflatus háznál, de ez majd a jövő zenéje. Amúgy most már van zenész az Inflások közt, nem is akármilyen, tudod a kivétel erősíti a szabályt. *Tényleg nem fogom díjazni, ha itt boncolóorvost képeznek ki belőlem, de ha ez az ára, és nem lehet rajta változtatni, akkor állok elébe. A következő tanácsára csak bólogatok, mert én sem szeretnék változtatni a hozzáállásomon, és törekedek arra, hogy más se tudjon. A klub meglátogatását jó ötletnek tartom, úgyhogy pozitívan fogadom az ötletet.*
-Naná, hogy megyek. Ott legalább whiskyt adnak. És kifejtheted bővebben a hovatartozásod...*Felelek neki lelkesen, majd követve őt utunk elvezet egészen a Pokol Szája klubig. Legalábbis remélem, hogy arra a helyre, mert azt ismerem és tényleg jó, talán össze is szedhetünk pár nőcit.*

Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Dec. 28 2012, 15:18

*Nyilván, jól ismer, tehát tudja, hogy hiába nem ellenkezem a szüleimmel, vannak saját gondolataim, saját terveim és érzéseim, melyek sokszor különböznek a felnőttel álláspontjától. Ez most sincs máshogyan, mindenből van sajátom. Jó látni a húgomat, de majd kell némi egyedül töltött idő is, hogy magamban gondoljak át pár témát, tervet készítsek. Ismerkedni, beilleszkedni, megszokni és uralni kell környezetemet a továbbiakban.*
- Ha te mondod... *hagyom rá, bár biztos érzi, hogy ezt magamnak kell eldöntenem. Azonban ez is kiderül, hogy komolyabb előnyre tett szert mint gondoltam, s bár ő az egyetlen, akitől ezt nem veszem halálos fenyegetésnek, egyáltalán nem tetszik a hír. Szeretnék vele tanulni, nem utána kullogni.*
- Akkor szorgosan kell tanulnom. *gondolkodom, s remélhetőleg van lehetőség évfolyamot lépni, ha úgy látják a magiszterek is. Tervezek ilyet, már most. Ami fontos, és környezethez illik, az a szoba és a társak, így gondolkodom, majd hallgatom meg a tipikus jellemzést. Két mondat a lányról, abból az egyik pedig a hajáról. Mia, Mia... Csupán bólintok rá, ismerkedni azért szeretnék az itt alvó diákokkal, bár meglep, hogy egyetemista és elsős együtt alszik. Hamarosan döntünk a továbbiakról is, húgom pedig nyugtatásomra siet, s nem hiszem, hogy át akar verni, tehát elmosolyodom.*
- Te remekül megfelelsz, tudod, hogy mire vagyok kíváncsi, és pont hozzám illően mesélsz. *helyeselek, mert ez így van. Érzi mikor és mit kell mondania, főképpen miről. Persze mástól is kérdezek, de nem azért, hogy ellenőrizzem testvéremet, hanem, hogy képet kapjak arról, más mit gondol a helyről. Az épület és a környék egyébként szép, az étel minősége jó pont, de a szobák már nem... ellenben a házak és klubhelyiség ötletes.*
- Ne légy nevetséges, a hippik már kihaltak. *kacagok fel szavaira, bár könnyen megeshet, hogy az utolsó példányukkal beszélgetek. Nyilván nem kell előttem szégyenkeznie, azonban nem is kísérem figyelemmel öltözködését, inkább bőröndömet tolom az ágy alá, de előtte egy vékony, fekete szövetkabátot veszek elő belőle, s ebben szemlélem meg magam a tükörben. Sóhajtva adom be derekamat mikor elkészül, lassúságom miatt pontosan akkor mint én, és ki is lépek az ajtón, húgomat követve, hiszen a járás nem ismerős számomra.*
- Mesélj nekem... milyen az iskolai élet? Úgy értem, a házakra van-e jellemző vonás, vagy rivalizálás közöttük? Hány diák van, általában milyen évfolyamos elrendezésben. Hányat ismersz, barátok? Tanárok? Magiszterek? *kérdezgetem őt az emberekről első sorban, remélhetőleg mindegyik kérdésre felel pár szót. Kíváncsi vagyok ám arra is, hogy ő hogyan érzi magát itt, mi történt vele, ám nem támadom le, mert tudná, hogy ellenőrzöm, csupán elrejtem a kérdésözönben a neki szánt érdeklődést. Miközben haladunk, én természetesen figyelem az utat, próbálom megjegyezni, érdekességeket fedezni fel, vizsgálni az iskolát, hamarosan pedig a révészhez érünk, aki nem ismeretlen számomra, és akinek csupán biccentek. Ő visz át, illendő jóban lenni vele, egyébként észre sem venném... Hamarosan azonban a túlparton kötünk ki, innentől kezdve pedig Mia vezet, és remélem el is látja az idegenvezető szerepét.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Dec. 28 2012, 15:45

* Én mondom bizony, bár az én, saját véleményemet osztom most meg vele, s tudom, az nála korán sem jelent túlságosan sokat. Majd megtapasztalja ő is, mennyire jó itt lenni, csupa szépség, izgalom és érdekesség, a nagy nyüzsgés is annyira szuper.. szóval nekem komolyan semmi gondom ezzel. Az már egy másik dolog, hogy cukiságom nem feltétlenül illik bele ebbe a páratlan feketemágus képzőbe, de idővel szerintem én is alakulni fogok. Csak bólintok tehát szavaira, majd azt is az orrára kötöm, én most egy kicsit tényleg előnyben vagyok hozzá képest, és már látom, rosszul érinti belül a dolog, szinte olvasok gondolataiban, pedig képtelen vagyok rá.. egyszerűen csak túl jól ismerem őt. *
- Szerintem azzal nem lesz gondod, ez biztos. Na meg nem egy diák lépett már év közben évfolyamot, meg majd tanulok veled. Legalább ráveszem magam a komolykodásra is. * ajánlom fel a dolgot, segítségemet nem, nem hiszem, hogy jó néven venné, érzem a határokat azért kettőnk között. De ha már így érdekli a többi élőlény, akik szintén a szobához tartoznak, mesélek is pár szóban róluk, főleg az egyikükről, amolyan Miás stílusban. Nem is tudnék másmilyen lenni, viszont jobb ötletem is akad annál, mint hogy egész álló nap itt beszélgessünk, részemről pedig, egy idő után úgyis egy újabb adag durmolás lenne a vége, szóval szándékomban áll lerángatni a másik szigetre, és ott elkalauzolni őt kicsit. *
- Nem is vártam más választ! * ütöm fel viccesen fejemet, még nózimat is megmozgatva picit, végül csak egy apróbb nevetésbe fullad a dolog, hogy aztán, ha ezt megbeszéltük, máris ruháimat kapjam magamra, s bár nem tudom, mennyire fog neki csalódást okozni mindaz, amit lát, vagy mennyiben lesz másabb az elképzeltnél, de csak egy a lényeg, méghozzá az, hogy én jól érezzem benne magam. *
- Kihaltak? De Freya, az egy stílusirányzat, egy életérzés. Kihalni csak az állatok tudnak, meg az élő.. izék. Maximum csak lappang. * helyesbítek szavain, jobb mutatóujjamat is felhasználva a mindenkori nyomatékosítás végett, s ha hagy, hogy elkészüljek én is, egy futólagos pillantást vetek fekete gúnyájára. * - Kéne rád némi szín. Még mindig. * találhatja szemben magát rivalló tekintetemmel, de ez sem lehet túlságosan komoly, hiszen árad belőlem a gyermetegség. Castielt is hívom még azért, hogy lefelé menet ketten hallgassuk végig ezt a sok-sok kérdést, amikre mind válaszolnom kellene, de én csak kacagva rázom meg sapkás fejemet. *
- Nyugi, Freya. Mindent szépen sorjában, amint leültünk kajálni, kihúzhatsz belőlem mindent. * kezdem így, és amúgy is, kedvelem az öreg révészt, de nem szeretnék előtte beszélni ilyesmikről, így inkább, mikor a túlparton kiszállunk csónakjából, a kikötőben, akkor mondok pár szót az imént elhangzottakra. *
- Az iskolai élet szerintem pompás. Például most is volt egy karácsonyi bál, azért sem voltam otthon aznap este. Találkoztam is egy kedves sráccal, a neve Slash. Képzeld, kézcsókkal köszöntött, meg minden, annyira szép volt. Meg a bál is, úú, imádom. * élem bele máris magam, kicsi kezeimet ökölbe szorítva testem mellett pördülök is egyet tengelyem körül, csak úgy csillog tekintetem a boldogságtól, de pár másodperc múlva már leesik a dolog.. igen, én mindig ilyen kis álmodozó voltam, de Freya egészen biztosan félre fogja érteni, és cukkolni kezd majd a fiúval. *
- El se kezdd.. * meresztem rá szemeimet, melyekkel félelmet ugyan nem tudok kelteni, és amúgy is mindegy már... végül megadóan sóhajtok, és már előre várom a szokásos heccelést, hisz így szokta, nem hiszem, hogy most másképp lenne. Közben azért a főutca felé veszem az irányt, mivel arra kéne mennünk a cél felé.. füleimet pedig hegyezem, és érlelem magamban már jó előre a válaszokat. *
Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Dec. 28 2012, 16:08

*A köszöntés után nem ül el boldogságunk, ettől függetlenül ismer, tudja gondolataimat, véleményemet, hogyan kell hozzám viszonyulni, így történhet meg, hogy rögtön fel is kerül pár téma, melyben nem egyezik - egyelőre - álláspontunk, ám ez minket nem zavar. Elfogadjuk a másikat ahogyan van, szavai pedig utólag meg is nyugtatnak.*
- Az jó lenne, még komolyabban is együtt varázsolni, ha pedig igyekszem, akkor félévre már be is érlek talán és együtt is tanulhatunk! *lelkendezem, szemeim csillogásából pedig olvashatja, hogy egyáltalán nem úgy értékelem a felajánlását mint segítség, hanem mint természetes és alapvető cselekedet, mely testvérek között zajlik. Az évfolyamlépés sem ellene szól, hanem magam mellett miatta is. Nem jó, ha a nővér jár a húga alatt. A téma azonban terelődik, hiányzott már ő és a személyisége, ezért is kacagok vidáman reakcióin.*
- Mia, tudom mi az, nem gondolod? Egyedül te vagy már ennek az irányzatnak a képviselője valószínűleg, és ha nincs tanítványod, akkor tulajdonképpen kihalt stílus. *vigyorodom el, mert nekem néha szokásom érdekesen fogalmazni, csípős véleményt alkotni mindenről, akár a sértés határáig is. Mia tudja, hogy őt sosem sérteném meg alaptalanul. Ekkor pedig már elém is pattan, úgy vizsgálva, én viszont ijedten hőkölök hátra: ezzel tud üldözni, ha divat tanácsokat ad, így végül rémülten lépek ki az ajtón, tiltakozva.*
- Nem-nem, pont jó a feketéhez. *zárom le gyorsan a témát, és kezdek újat, megrohamozva kérdéseimmel. Ügyesen rejtem el amit akarok, nem is tűnik fel neki, de nyugalomra int, pedig vele szemben a türelem nem mindig erényem, főleg ha kíváncsi vagyok... ha el kell viselnem, akkor sokáig tudja feszíteni a határokat. Tehát sóhajtva bólintok, ezzel egyezve bele, majd pedig miután már a másik oldalon vagyunk, akkor szólal csak meg. Nem arra válaszol amire kíváncsi vagyok első sorban, de ahogy tovább beszél, szólásra nyitott számban úgy akad el a levegő, és csukom is be, fejemet csóválva.*
- Mia... *nem, képtelen vagyok megállni. A férfiakhoz ilyen téren nem értek. A manipulálás megy, de sosem néztem senkire úgy, persze ez nem azt jelenti, hogy ferde hajlamaim lennének.* - Szóval, mennyit tudsz erről a srácról, akinek a neve angolul perjelet jelent? Ugye nem ő az első srác, akivel találkozol? *vonom fel szemöldökömet, próbálva puhatolózni, hogy mi van kettőjük között. Féltem a húgomat ettől a népségtől, és egy kézcsók senkiből nem csinál urat. Szeretnék találkozni ezzel a... Slash-el. Nem gondolok arra, hogy mindenkivel össze-vissza szűri a levet, nyilván ő is tudja, hogy csak féltem, és némileg naivnak tartom.*
- Ha nem akarod, hogy elkezdjem, akkor pedig mesélj a többi kérdésről, a rendszerről, ami az iskolában működik. *adok neki egy kicsi kaput, de csak percekkel később, hogy azért valamit ki is tudjak belőle húzni. Őszintén szólva én is kezdek éhes lenni, tehát remélem hamar érünk az étteremhez, és ott nyugodtan tudunk majd beszélgetni.*


//Fagyunk.//
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Dec. 31 2012, 15:45

//olvadunk is//

* Jó ötletnek tartom azért az évfolyamlépést, tudom, nem fog megnyugodni lelke addig, amíg egy szintre nem kerülünk, én pedig hamarabb szabadulok alapon előnyben részesítem azt is, nem kellenek nekem az attrocitások, felém pedig úgysem fogja tornázni magát, de ez a része már lényegtelen. Egyet értek így szavaival egy bólintás kíséretében, majd már a hippikről kezdünk trécselni, miközben én magam teljes harci díszbe öltöztetem végtagjaimat és egész testemet, így leszek hamarosan, famulusommal együtt indulásra kész. Viszont továbbra sem tetszetős számomra ez a sok-sok fekete, mert olyan szép és csinos testvérem van.. *
- Naaa, legalább egyszer vedd fel az én ruháimat. Csak titokban és csak nekem, hagy nézzem meg, hogy állnak rajtad, kérlek! * kérlelem édesen, mert hát tudom, ezzel ki tudnám kergetni a világból, és mulattatnak is reakciói, meg ahogy menekül.. fergeteges, ő viszont tud ám témát terelni, méghozzá ezer meg egy kérdésével, amelyek csak úgy özönlenek belőle, de leállítom még idő előtt, előbb érjünk át a túlpartra, aztán jöhet a csacsogás. S beteljesítve ígéretem máris elkezdem az élménymesélést, mert hogy van egy csomó már most, és ahogy így haladunk előre a főutcán, az étterem felé, teljesen véletlenül ejtek el valamit, amit nagyon nem kellett volna.. reakciójából ítélve pedig itt van végem, így temetem egy pillanatra kezeimbe szép arcomat, de a testvérem, nincsenek előtte titkaim. *
- Nem, mert tudod ide rengeteg ember jár.. nem csak "perjelek" . * vágok vissza undokságot erőltetve magamra. * - Szóval egyszer összefutottam ezzel a Tommal.. jó fej volt, de jóval idősebb nálam, és ijesztőn kedves, úgyhogy.. úgyhogy egyszerűen elszaladtam. Komolyan félelmetes volt.. azt hittem már megkér.. * vonom meg vállamat séta közben, elmélázva a játszóteres estén, de a második opció csakis Slash lehet, nem volt több említésre méltó találkozásom. *
- Amúgy róla, mármint Slashről nem sokat. De szerintem fogunk még találkozni, tényleg nagyon normális volt, és nem is nyomult egyáltalán. * magyarázom neki mosolyogva, ennyit tudhat azért, más meg úgysem történt, ám közben egy ultimátumot is kapok, mire ismét vigyorognom kell, aranyosan bökök fejemmel a már csak pár méterre lévő étterem felé, hiszen elég gyorsan haladunk, mindketten éhesek vagyunk, Castiel pedig tartja a tempót, nem vitás. *
- Előbb szerintem rendeljünk, aztán a tiéd vagyok. * kapok felé cica módjára két kezemmel, mintha fel is akarnám falni, majd ha az étterem elé érkezünk, Castiel illedelmesen lecsüccsen a bejárat előtt, rám pislogva, míg én leguggolok elé, egy másodperc türelmet kérve nővéremtől, melyet felemelt mutatóujjam jelez. *
- Menj csak enni te is, de ne koszold túlságosan össze magad.. aztán pedig itt találkozunk, benézünk pár boltba, majd csatlakozol. Megtalálsz minket! * cirógatom meg a farkas füle tövét, majd egy puszit nyomok még búbjára, s végül fel is emelkedem előle, ő pedig Freya lábának dörgölőzve köszön el a leányzótól, engem persze térden talál nyalni, na de most már, hogy ketten vagyunk, megnyitom a lány előtt az ajtót, s betessékelve kezdődhet is kellemes ebédünk, melyet minden bizonnyal egy jó kis beszélgetés közben fogunk elkölteni. *
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Jan. 12 2013, 21:39

//Halotti mágia, 1. házi//

*Rég volt alkalma erre járni, és noha elég alkalmas ez az utca is arra, hogy az ember nem kívánatos emberekbe botoljon, vagy netán bajba kerüljön, ha nem figyel, ez nem akadálya annak, hogy ne sétáljon erre, miközben az állatkereskedésbe szándékozik eljutni. Rövid fekete kabátja zsebeibe mélyeszti a kezeit, mielőtt elgémberednének az ujjai, a csuklya alól csupán néhány igazán makacs vörös tincse lóg ki, a fekete- lila sál egyébként is az orráig van felhúzva most éppen, megszokásból inkább, sötétkék farmerje pedig valahol az acélbetétesek hosszú szára mélyén ér véget, talán nem az a látvány most, akitől szjvesen kér bárki is útbaigazítást, noha ő tudja magáról, hogy már nem harap, ha nem muszáj, ez utóbbi eset pedig rendkívül ritka. Nyugodtan sétál a leszálló szürkületben, ha bestötétedik is, ki van világítva az utca, erre való tekintettel szemernyi félelem sem lapul benne, bármennyire is keresné, ám az egyik mellékutca irányából hirtelen felhangzó sikoltozás mégiscsak meglepi. Kutatva tekint körbe, honnan érkezett az első, majd csatlakozik hozzá még néhány, aztán észre is veszi azt a helyet, ahol az elhaladó emberek lelassítanak, egy-egy még meg is áll, néhány nő az imént felsikjtott, most egy másik feljajdul, szája elé kapja a kezét, és sietve indul tovább, válla fölött vissza- visszatekintve, mintha menekülne. Elhúzza kissé a száját és arrafelé indul, lehúzva arca elől a sálat. A lámpaoszlopnak döntött háttal egy férfi ül a földön, lába elnyújtva, kezei esetlenül csüngenek a földre, feje előrebillen, alatta pedig kisebb vértócsa, ami csak gyűl és gyűl. Ostobaság, vagy sem, az a gondolat fordul meg a fejében, hogy ha a férfi még él, talán egy gyógyító segíthet rajta. Leguggol mellé, kihúzva zsebéből a bal kezét, aztán a vállig érő sötét hajtincseket félrelibbentve a nyakán próbálja kitapintani a verőeret, hátha van még pulzusa. Ajkába harapva, szinte elkeseredetten szorítja két ujját arra a helyre, ahol lüktetnie kellene a vérnek, de ha van is valami kevés élet még ebben a szerencsétlenben itt, az már nem észlelhető. Megszúrhatták a vérből ítélve, hogy hol, azt már nem az ő dolga megállapítani. Sóhajt egy nagyot, és éppen feláll, amikor valaki megszólal a háta mögött. *
- Te kis... visszajöttél megnézni, hogy biztos meghalt-e, mi? Hogy a... *a folytatás nyomdafestéket nem tűrő szóáradat, amit Liához vág a férfi, miközben elkapta a felkarját és meglehetősen erősen szorítja, arra kényszerítve, hogy felé forduljon. Magas, szikár alak, mélyen ülő sötétkék szemekkel, haja ugyanolyan fényes fekete és ugyanúgy lóg a vállára, mint a halotté. Ő a maga részéről értetlenül pislog, még akkor is, amikor hirtelen úgy taszítja meg a férfi, hogy egyenesen egy másik karjaiba tántorog, majdhogynem elesve, az pedig hátracsavarja a kezét, hogy csillagokat lát tőle, és máris a zsebeiben kezd kutatni. Az, hogy a pálca mellett a zsebkését is megtalálja, ami nélkül ő sosem tesz egy lépést sem, nem segít a helyzeten. *
- Ki bérelt fel, hogy megöld Victort. Halljam. *a férfi némileg idősebb, mint a társa, borostásabb, barna szeme van, és őszes haja, de arcvonásaikban hasonlítanak egymásra, akárcsak arra a háromra, akit most vett csak észre, talán azért, mert még néhány ember tolong körülöttük, rájuk szegezett pálcával. Úgy öten lehetnek, vagy talán négyen, nincs alkalma megszámolni, mert miközben lecsúszik a csuklya a fejéről, a férfi a kabátjába kapaszkodva emeli meg és megrázza. Mindez nem nagy teljesítmény, tekintve, hogy a szél is elfújná, ha nem tartaná a bakancs a földön, de az már igen, hogy amint leteszi, a nyakánál fogva szorítja a falnak, ő meg csak krákogni bír, és könnyek szöknek a szemébe. *
- Hééé, nyugodtabban egy kicsit, Sam. Tudom, hogy Victor a te fiad, de ő meg nem tud válaszolni, ha nem jut levegőhöz. *mordul fel a másik, és rászegezi a pálcáját, és a vállánál fogva félrevonja a férfit. Higgadtabbnak tűnik, de talán éppen ettől ijesztőbb is, a szeme kegyetlen. Lia mellkasára irányítja a pálcát és tenyerében felé mutatja a kést. Ő, amint elengedték, remegő térdekkel, köhögve tapogatja meg a nyakát, és levegő után kapkod még pár pillanatig, amin nem segít az itt ácsorgók rémült vagy éppen dühös tekintete, amely most rá irányul.*
- Na ide figyelj, kislány. Itt ez a kés, és itt vagy te. Most szépen elárulod nekünk, hogy ki bérelt fel, hogy megöld az unokaöcsémet, vagy... hm... kapsz egy adag Cruciatust, kiszedem én belőled, ne félj... utána pedig ezzel a négy mákvirággal együtt pillanatok alatt átküldünk a túlvilágra. Na csiripelj szépen, ki küldött. *mondja hidegen, gúnyos mosollyal az arcán, és elég csak az arcára nézni, komolyan beszél, ez leolvasható. Végignézve a többieken, már néhány perce Lia is tudatában van annak, hogy rossz helyre csöppent, hiszen ez itt feltehetőleg egy szép kis családi banda, maffia, vagy minek nevezhető, a lényeg az, hogy nem fognak megtorpanni. *
- Se... senki... én csak azt... kh.. kh... azt akartam megnézni, van-e pulzusa. Esküszöm... *furán magas a hangja az elején, bele is köhög, és közben megrázza a fejét, most már hatalmas pupillákkal bámulva fel, kezdi érteni, hogy itt ez most nem elég, vagy tisztázza, hogy nem ő volt, vagy szépen a pokolba szállhat alá még a mai nap folyamán. A menny naiv illúzió lenne. A férfi hitetlenkedve csóválja meg a fejét és már lendíti is a pálcáját a férfi, amikor hirtelen eszébe jut egy lehetséges megoldás, és azonnal meg is szólal, zadarni kezd. *
- Ne... várjon.*tartja hirtelen védekezőn maga elé a kezét* -Bebizonyítom, hogy nem én voltam. Meg... megtudhatom, ki ölte meg, csak ezüstpor kell hozzá és két érme... kiderítem, ki volt a gyilkosa.*mondja gyorsan és könyörgőn pislog a férfira, nem akarna itt és most meghalni. Tudja, hogy ez kicsit sem hatja meg valószínűleg a másikat, de talán időt nyerhet vele, ha belemegy. A férfi először összeráncolja a homlokát, és elgondolkozva pislog rá, majd hátranéz a többiekre, és int a fejével az egyiknek. *
- Conrad... hallottad, mit kért a kisasszony. Öt perced van beszerezni, megértetted? *csak úgy csöpög a gúny a hangjából, miközben az előrelépő fiú, mert nem több húsz évesnél közelebbről megnézve, határozottan bólint és már megy is, emez pedig közelebb lép hozzá, és az álla alá nyúlva mutatóujjával megemeli, hogy kénytelen a szemébe nézni. Nyel egy nagyot közben minden esetre. *
- Na és hogy képzelted, hogy megmondod nekem ki a gyilkos? Csak nem vagy jós, hogy csiribi, csiribá, abrakadabra füstfelhő, meg jósgömb és már tudod is, ki tette. Hm... halljam. *a végét nagyon határozottan mondja, hogy már már attól tart a lány, hogy megint megszorongatják a nyakát is nyomatékkképpen, de nem, csak az álla alatt tartja az ujját továbbra is, és fürkészi az arcát, többi ujjával éppen a zsebkését zárva a tenyerébe. *
- Úgy... úgy, hogy meg tudom nézni a legutolsó emlékét, ha hagyja, és abból megtudhatom, ki volt a gyilkos, valószínűleg ő látta... de maga is megnézheti, ha akarja, elmondom, hogy kell. Tényleg... kell... kell a késem is, mert a vérem... is kell hozzá. *megeint nagyot nyelt, ahogy a férfi szeme egyet villant, közben visszatért a másik a szükséges dolgokkal, amit hátralépve most elvesz a férfi, és egyszerűen a mellkasának nyomja a csomagot. *
- Nesze, csináld. *egyetlen pillantással hallgattatva el mindenkit a kést is odanyomta, úgyhogy megfogja, és az egésszel a kezében, remegő térdekkel még mindig ellép a faltól. A férfit már amúgy is elhúzták a lámpaoszloptól a rokonai, éppen a földön fekszik, letakarva egy kabáttal. Lehúzza róla a kabátot, összerezzenve, amikor rámordulnak, de félreteszi, aztán megrajzolja a pentragrammát a körben az ezüstporral, a kíváncsi és enyhén elégedetlen tekintetek kereszttüzében, végül csak a két érmével meg a késével belépve a körbe, letérdel a halott fejénél a jéghideg földre, és az egyik érmét a mellkasán alvadó vérbe mártja, majd a jobb szemére teszi, aztán a kését szétnyitva megvágja az ujját, vért csepegtet a másik érmére és a férfi bal szemére rakja azt. Valahol a háttérben az egyik férfi felmordul, de azért igyekszik erre nem figyelni, inkább az érmékre koncentrál, hosszúnak tűnő ideig, majd ha már érzi a húzást, enged neki. Itt áll az utcán, és valakit keres, aki hamarosan felbukkan előtte. Sápadt nő fekete ruhában, vértelen ajka vékony, mint egy penge, és a tekintete ijesztő, az egész arca inkább kígyóra emlékeztet vékony szálú barna haja keretében. Rémisztő az, ahogyan elmosolyodik, mintha azt mondaná, hogy most az egésznek vége. A saját szájából hallja a Lvova nevet, a nő közelebb jön, majd a következő pillanatban már érzi is a fájdalmat a mellkasában, lenézve pedig egy kést nyelét látja, amire a nő vékony csontos ujjai szorulnak, arcán valami elégedett kifejezés jelenik meg, aztán kirántja a kést, ő meg nekitántorodik a lámpaoszlopnak és elmosódnak a képek, hiába szorítja mellkasára a kezét. Visszatérve ő maga is a mellkasára tapasztja egy pillanatra a kezét, annyira intenzíven élt át mindent, és levegő után kapva rémülten pislog, mert az idős férfi megint a kabátjához kap és kirántja a körből. *
- Na ki volt az, halljam? Elevenen foglak megnyúzni, te kis... *csak úgy morog a képébe, elég hihetően, de ismét leállítja a társa, aki az imént bizalmat szavazott neki, és kérdőn néz rá, pálcáját rászegezve. *
- Tudom, ki volt. Egy nő... akár le is rajzolhatom. Magas, vékony, fekete ruhában volt. Barna haja van és szeme, és olyan... olyan mint egy kígyó. Lvova... így nevezte őt... ennyit tudok. *tartja védekező maga elé a kezét, de a férfi már leengedte a kezét, és eltűnődve néz a másikra.*
- Lvova, mi? Tudhattam volna, hogy Lvova. Megmondtam, hogy kerülje el azt a kígyót, ha már egyszer megölte az apját. Te meg tűnj el innen... most az egyszer, hallod, most az egyszer elmehetsz, de többet meg ne lássalak. Nesze, itt a pálcád, és hordd el magad. Hallodd, aranyom, azt mondja, hogy te voltál, és nocsak, véres az a csodaszép kis tenyered. *taszítja meg Liát, aki csak most veszi észre az összetereltek között a nőt, akit látott, amikor a férfi figyelme felé fordul. Nem kell rámutogatnia, úgy tűnik, már nagyon jól ismerik ők egymást. Először Meglepetten pillog, aztán felkacag eszelősen, és mindenki más eltűnik, még ő is felvéve a pálcáját a földről, sietős léptekkel igyekezve inkább vissza a kastélyba, elfelejtve mai terveit, izgalomból ez éppen elég volt. A válla fölött visszatekintve még látja az egyiket vállán a holttesttel, de aztán már vissza sem néz, csak nem akar még egyszer találkozni velük, a szobájáig meg sem áll, csak hogy mindezt biztosan elkerülje. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Vas. Jan. 20 2013, 19:18

//Halotti mágia: 1. gyakorlati házi//

*Szeretnék egy nagyon dögös tetoválást a jobb karomra és vállamra, ezért arra szánom a délutánom, hogy betérjek a tetováló szalonba, ami Mystral közepén található. Nem régóta van meg az ötlet a fejemben, de egyre türelmetlenebb leszek, nagyon szeretném már a vállamon tudni a remekművet, ami egyébként terv szerint egy gitárt ábrázolna középen, és egy rózsa, meg egy koponya alkotná a keretet. A latyak miatt morcosan vágok át a hosszú utcán, mivel kerülgetnem kell őket, hogy ne teljen meg az agyonhasznált tornacipőm a fagyos vízzel, mert eléggé fázok így is. Emellett a hűvös szél is könnyen átjárja megtépázott farmeremet, és a fekete bőrdzseki sem egy tipikus téli viselet, ami alatt csak egy póló található. Már majdnem elérem a célom, amikor muszáj visszatekintenem, ugyanis szokatlan sikoltozás csapja meg a fülem a hátam mögül. Nem messze egy kisebb csoportosulást láthatok, de az oka nem világos, csak azt sejtem, hogy nem örömükben sikoltoznak az emberek. Kíváncsi természetem megköveteli, hogy én is tudjak a dologról, ezért célomat megváltoztatva a hangok, és az egy helyben nyüzsgő emberek felé veszem az irányt. Feltűnésmentesnek nem nevezhetném a vonulásom, hiszen most is ügyelek arra, hogy jól teljesítsem az akadálypályát, vagyis kikerüljem az utamba kerülő vizes havat. Furcsa mozgásom miatt az övemen lógó láncok sem ritmusra csörrennek meg, hanem össze-vissza, és ugyanez a kiszámíthatatlan himbálódzás mondható el a szintén övemre akasztott késemről, és pálcámról, amiket a dzsekim nem fed el teljes mértékben. A kisebb csoport széléhez érve ágaskodok az emberek fölött, hátha látok valamit a magasságom miatt, de nem sikerül, ezért bunkó módon előrefurakodok közöttük, fülem mellett elengedve az engem érintő szitkozódásukat. A látvány, ami fogad, hát... nem túl pozitív, ugyanis egy halott fazon hever háttal a földnek, nyakából, és mellkasából pedig összesen három penge kandikál kifelé, és a sebek, amiket okoztak, még mindig spriccelgetnek ki magukból vért. *
~ Nesze neked, akupunktúrás kezelés…~ *Gondolom magamban, bár a helyzet egyáltalán nem humoros, engem még sem hat meg teljes mértékben, nem most látok először hasonlót, és mivel nem is ismerem az illetőt, nem vált ki belőlem komolyabb érzéseket, csak egy fintor látszik a fémekkel díszített arcomon, semmi más. Itt nincs több látnivaló, nem érdekel a dolog a továbbiakban, úgyhogy megfordulok, hogy ismét átverekedve magam néhány emberen tényleges célpontom felé vegyem az irányt. Szép kis terv lenne, hogyha nem kapna el hirtelen két sötét alak a karomnál fogva, akik ráadásul fel is emelnek ebben a pozícióban, de nem tartanak túl stabilan, egyrészt nem hagyom magam, másrészt nem tűnnek izomkolosszusnak. Elég hirtelen történik velem ez a gyors letámadás, ami ösztönös önvédelmet vált ki belőlem: A levegőben lógó lábaimmal térden rúgom az engem feltartókat, de nem leszek sokkal előrébb, mert velük együtt én is elveszítem az egyensúlyt, és a következő pillanatokban már a földön fekszem, szemezve az arcomba tolt pálcával. Egyelőre szóhoz se tudok jutni a meglepettségtől, egészen, míg az egyik támadóm lehajol mellém, és gyors mozdulattal megszabadít az új késemtől, és a pálcámtól.*
- Naaa nana, azt kérem csak vissza, engem pedig engedjetek el, pszichopaták! *Kiabálok a három férfire, akik nálam egy kicsivel magasabbak lehetnek, legalábbis így mérem fel őket innen a földről, vékonyságukra még rásegít a fekete öltözetük, ami csak jobban kiemeli vörös hajukat, lényegében úgy néznek ki, mint a meggyilkolt ember. Lehet, hogy ismét megjárom a nagy szám miatt, de nem szeretem, ha ok nélkül szórakoznak velem.*

- Pofád lapos, öcsi! *Hangzik el a lekezelő válasz a pálcás ürgétől, eléggé rám förmed, de ijedtség továbbra sem látható rajtam, csupán szemöldökeim akadnak fenn a hangnem miatt, de aztán hamar rádöbbenek, hogy ez nem Los Angeles, hanem Mystral, ahol nem örvendek tiszteletnek, egyelőre.*
- Tudod te, hogy kikkel beszélsz? Lucas Fritzgerald bátyjai vagyunk, de bizonyára tudod a nevét, ha már kellett ölnöd. *Elhallgattatásomat követően egy kérdést szögeznek felém, na de minek, ha meg is válaszolják maguknak. A pálcás férfi dühösen, kétségbeesetten vágja hozzám a szavait, de csak egy értetlenkedő arckifejezéssel találhatja szembe magát. Én elhiszem, hogy ki van akadva az öccse elvesztése miatt, de nekem ehhez semmi közöm nincs, bármennyire is engem feltételeznek a gyilkosnak.*
- Srácok, nem tudom, miért feltételezitek bizonyíték nélkül, hogy én öltem meg szeretett öcséteket… *Nem gondolom, hogy magáznom kéne őket, azt a tiszteletet nem fogom megadni a Fritz család fiatal tagjainak, és nem csak koruk miatt, hanem a bánásmód miatt sem. Közben könyökömre támaszkodok, hogy így toljam fel magam ülőhelyzetbe a pálca alatt, de ennek eredménye, hogy az egyikük fekte cipőjének talpával találkozik a mellkasom, nagyon nem szeretné, hogy felkeljek innen, gondolom, ezért rúg vissza a földre.*

- Ott maradsz, amíg azt nem mondjuk! *Teszi hozzá rövid parancsolgatását a rúgáshoz, de nekem még mindig nem tetszik mindez, úgyhogy egyik lábát elkapva a másikat próbálom kirúgni, bár fizikai erőlködésem szinte felesleges a mágusok ellen, mert lendületet véve még elkapom az egyik lábát, de a másikat nem sikerül kibillenteni a főkolompos ügyködése miatt.*
- Reducto! *Mondja ki a varázslatot a megfékezésemre, ami olyan jól sikerül, hogy elég rendesen visszacsapódok a talajba. Na ezt már megérzi a hátam és a tarkóm, és csak egy „áú” hangot kibökve nyitom ki a szemeim, közben köpködve a számba került port. Azt hiszem, ezek tényleg komolyan gondolják a dolgot, úgyhogy valamit sürgősen ki kell találnom, hogy mentsem az értékes bőröm, de folyamatos szófecsérlésük nem hagy engem gondolkodni.*
- Na ide figyelj, mi nem viccelünk! Még egy meggondolatlan mozdulat, és gondoskodom róla, hogy véget érjen a szánalmas kis életed! *Förmed rám ismét, és most már el is hiszem, hogy szemberebbenés nélkül olyat művelnének velem, ami a vérben úszó fickó sorsára juttatna. Azonban még mindig nem tudok velük mit kezdeni, ez olyan, mint egy koncepciós per, valljam be mindazt, amit nem követtem el.*
- Na jó, fogalmam sincs arról, kik vagytok valójában, és ugyanez vonatkozik az öcsétekre is. Soha sem láttam korábban, csak azért jöttem ide, mert kíváncsi voltam a történtekre. *Magyarázkodok nekik, még mindig a földbe lapulva. Bár fájdalmat sikerült okozniuk, ez nem ok arra, hogy mutassak bármennyi félelmet feléjük, ezért csak közömbös,nem tetszést kifejező arccal, összeráncolt szemöldökkel nézek rájuk.*

- Rendben van, te akartad… Vigyétek a többiek közé, később végzünk velük! *Parancsolja legidősebb báty a másik kettőnek, legalábbis szerintem ő a legidősebb mind kinézete, mind viselkedése alapján. Az „erőemberek”, akik korábban is felemeltek, most felcibálnak, és bár tudnék ellenkezni velük, mégsem teszem, mert attól tartok, hogy ugyanaz lenne a következménye, mint korábban, vagy esetleg kegyetlenebb módszerhez folyamodnának. Pillanatokon belül a kis csoport tagjaként érezhetem magam, akiken korábban áttörtem. Ekkor tudatosul bennem, hogy lényegében ez egy gyors tárgyalás, ahol mi vagyunk az elítéltek, a vörös fejűek pedig a bíróság és a végrehajtók egyben. Nagyon nem akarok meghalni, ezért a körülöttem álló sorstársakkal kezdek pusmogni, aminek eredmény ismételten néhány dühös szó.*
- Miről folyik a diskurzus? *Lép elém a harmadik testvér, és gúnyosan a szemembe pillant. Azt hittem, hogy néma, hiszen csak most hallatja nem túl férfias hangját. Kezében még mindig ott van a késem és a pálcám, amire egy-két pillantást is vetek, majd egyezkedni próbálok vele, és a többi hozzátartozójával.*
- Csak arról, hogy vajon mivel hálálná meg a Fritz família, ha megmondanám, ki a gyilkos. *Hívom fel a figyelmét határozottan, hiszen bevethetném a Halotti Látás varázslatot, ha biztosítják számomra a megfelelő kellékeket.*

- Tehát mégis van közöd a dologhoz? Megbánod, hogy hazudtál nekünk! *Ragadja meg a dzsekimet a mellkasomnál, olyan, mintha ismét fel akarna emelni, de nem sikerül neki, valószínűleg fizikai ereje nem arányos a varázserejével, így nem okoz túl nagy problémát, de a kinevető vigyoromat alig tudom visszafojtani.*
- Nem hazudtam… Lökj ide egy kis ezüstport, meg két aranyérmét, és pillanatok alatt kiderítem neked. *Válaszolok neki, elé tartva tenyeremet. Nem tetszik az sem, hogy a becsületemet sértegeti, nem vagyok egy hazudós típus*

- Te nekem ne parancsolgass! *Hangzik a válasz, most már kiabálva, de az okosabbik testvére lecsitítja.*
- Mi a terved, fiú? *Kérdezi kíváncsian, miközben ő is felénk sétál, majd int az öccsének, hogy engedjen el. Nem mondom el nekik a tervem, lehet, hogy elvégeznék ők a varázslatot, aztán utána végeznének mindnyájunkkal.*
- Ha kezemben lesznek a kért dolgok, akkor meglátjátok. *Válaszolok nekik pimasz módon, láthatják szememben a határozottságot, és hogy az ötletem nem csak üres beszéd. Szerencsémre több értelem szorult az idősebbikbe, mint a többibe, ezért egy pénzes zacskót előrántva küldi az öccsét, hogy szerezze be az ezüstport, minél hamarabb. Egy órája már csendben ácsorgunk, várva a küldöncöt, aki meg is érkezik az ezüsttel. Épp időben, mert már kezdem unni a várakozást.*

- Na gyerünk, de rajtad tartom a szemem..na meg a pálcám! *Hangzik a fenyegetés, miközben kezembe nyomja az ezüstport, és a két érmét, amit a zsebéből kotorászott elő. Utat kérve magamnak a hulla mellé ballagok, és megalkotom a pentagrammát az ezüstporral, majd figyelmeztetem a közönséget, hogy ne próbáljanak meg átlépni rajta. Ezt követően az egyik érmét az áldozat véréhez érintem, majd a jobb szemére helyezem. Az én vérem következik, de mivel a késem nincs nálam, és kétlem, hogy visszaadnák, ezért egy pengetőhöz folyamodok, amit az övemről pattintok le. Sebet ejtek a karomon, hogy a másik érmét a saját véremhez érintsem, és miután ez is megtörténik, a holttest másik szemére teszem az érmét. Helyet foglalok mellette törökülésben, persze az ezüstporon keresztül, majd teljes figyelmemet és koncentrációmat a varázslatnak szentelem. Addig bámulom az érméket, amíg nem érzem azt a bizonyos húzást. Ülök a bárban a pultnál, és narancslevem elfogyasztása után egyre rosszabbul kezdem érezni magam. Fizetek, majd bizonytalan lépésekkel elhagyom a helyiséget, de utam nem vezet messzire, ugyanis az utca túloldaláról három férfi dob felém egy-egy pengét. Émelygős állapotomnak köszönhetően nem tudok semmilyen hirtelen mozdulatot tenni, ezért mindhárom betalál, az egyik a nyakamat, a másik a szívem tájékán fúródik a mellkasomba, a harmadik pedig mellette, a tüdőm sebzi meg. Rögvest elterülök a földön, miközben levegőért próbálok kapkodni, de minden egyes próbálkozás csak halálhörgésbe torkollik, és vér szökken ki a sebeimből, majd minden elsötétül.*
- Azok ott, hárman! *Mutatok rá három emberre, akik próbálnak hátrálni, miközben én befejezem a varázslatot, és letörlöm orrom alól a vért.*
- Ők voltak, lefizették a fogadóst, majd belé állították ezeket a pengéket. *Folytatom a mondandóm, akárcsak egy halottkém a tárgyaláson. A három gazember nem jut messzire, ugyanis a mágusoknak köszönhetően hamar a levegőben találhatják magukat, de még mielőtt végeznének velük, hozzám vágják a pálcámat és a késemet is, ami eddig náluk volt.*

- Na hordd el magad gyerek, ez már nem rád tartozik! *Utasítanak ismételten, és ez ellen már nem is ellenkezek, bár be kell vallanom, hogy egy köszönet jobban esne. Utánam elengedik a többi foglyot is, akik nem részesek a bűntényben, majd ha pálcám és késem is a helyén van, tovább indulok, remélhetőleg most már zavartalanul a tetkós szalonba, elvégre ez az eredeti célom, és ez az incidens nem fog eltántorítani tőle.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Vas. Jan. 20 2013, 20:58

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

*Furcsa, hogy már lassan három hónapja vagyok itt. Kellemesen telik az iskolában töltött időm, jól érzem magam, eddig még nem találtam ellenségeket. Az is igaz, hogy alig mozdultam ki szobámból. A mai napon viszont kivételt teszek és elhatározom, hogy elmegyek Mystralba. Gyorsan felveszek egy fekete farmert, egy zöld pólót, majd felhúzom fekete csizmámat. Egy fekete táskába belepakolok néhány cuccot. Egyenes hajamat felfogom, a szemeim köré pedig enyhe fekete smink kerül. Felkapom fekete szövetkabátom és elindulok a kikötő felé. A révész segítségével könnyedén átjutok a szigetre, majd megindulok Mystral főutcája felé. Türelmesen lépkedem, élvezem a kellemes, friss levegőt.*
~ Merre menjek? ~ *kérdezem magamtól tanácstalanul, mivel nem tudom, hogy melyik üzletbe nézzek be. Végül úgy döntök, hogy végignézem a kirakatokat párszor és majd utána meglátom mire jutok. Talán összefutok valakivel.*

Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 20:01

*Végre elérkezett ez a nap is, beteljesítem az egyik jó ideje kitűzött célom: felvarratom magamra az első tetkóm. Megvan rá a zsé, úgyhogy nem is tökölök tovább vele, a részletek már úgyis le vannak beszélve a tetkóssal, már csak oda kell menni, és fel kell varratni szépen, igényesen. Már korán elindulok a városba szokásos viseletemben, amit kopott tornacipőm, szakadt farmerom, pólóm, és bőrdzsekim tesz ki, na meg persze pár apróság, mint a medálom, a tipikus övem, amin ott lóg a pálcám. Egész jól használom már, legalábbis jó néhány alap dolgot tudok már, amivel ki tudok mászni kisebb bajokból. A késem most kivételesen takarásban van, a dzsekim belső zsebében, ugyanis nem szeretném megijeszteni vele a társaságom. Van nálam elég pénz is a dologra, na meg cigi, bár ma lehet, hogy mellőznöm kell...Hátizsákkal a hátamon, és gitárral a vállamon indulok a városba, ahol eltöltök egy kis időt, mielőtt a korábban egyeztetett helyre mennék, ahol találkozok Miával, hiszen ha minden igaz, ő fog elkísérni ma, hogy szemtanúja legyen ennek a jeles eseménynek. Ő az oka a késem rejtegetésének, és persze a cigi mellőzésének is, de mielőtt találkoznék vele, belefér még pár szál. Persze nem csak emiatt hívtam el, hanem mert szeretnék beszélgetni vele a múltkori esetről, már ha emlékszik mindenre, remélem igen. Ahogy hat óra felé közeleg az idő, idejét látom elindulni, hogy a főutcán találkozhassunk, a kikötő mellett. Sötét van már, úgyhogy óvatosabban járkálok, mint máskor, főleg, hogy egyedül vagyok, de ez az éberség Mia társaságában sem fog megváltozni. Ha megérkezek, akkor egy fának dőlve várom, hogy beérjen a révész a csónakkal, legalábbis gondolom, hogy a kastélyból fog érkezni, de kitudja..*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 20:18

* Az újévi eseményeket követően nem igazán futottam össze ezzel a rossz fiúval, s bár nem lepett meg levele, mégis kissé titokzatosan hangoztak szavai, amelyek kellőképpen felkeltették a kíváncsiságomat, a találkozásunkat illetően, szóval nem fejvesztve hajítottam el könyveimet, de kényelmes készülődésbe kezdtem még nagyjából akkor tájt. Magamat ismerve évekbe telne, hogy én megtanuljam a pontosságot, szóval cseppnyi izgatottsággal gyomromban szedtem össze magam, hogy aztán idő előtt pattanhassak be, úgy nagyjából most a révész kicsinyke csónakjába. Jó pár perc, mire átérünk a túlpartra, szöszi hajam hullámos, a friss mosástól természetesen, de buksim nagy részét még így is sötétkék sapkám takarja. Pofimon nem igazán látható smink, egy kis szempillaspirál, semmi más, a durva mázolásnak továbbra sem vagyok a híve, az a nagy helyzet.. na meg nem is tudnám megszokni, hogy ne érjek arcomhoz, szememhez, hogy mindig minden tökéletesen mutasson, áh, nem nekem való. Nyakam körül szintén kékes színben pompázó sál figyel, melegen tartva torkomat is, picit mintha megfáztam volna az éjjeli futásoknak köszönhetően, de ennyit megér a dolog, nem érzem különösebben betegnek magam, s mivel a testmelegítő ige is érvényben van még picivel kevesebb, mint egy órán át, így ráfázni sem fogok, ez biztos. Fekete szövetkabátom alatt néhány ruhadarab még rejtőzik, lábaimat sötétkék farmer fedi, melynek vége bokacsizmámban pihen, szóval kivételesen visszafogott külsővel rendelkezem, csak semmi feltűnősködés. Na de ahogy egyre közelednek a kikötő fényei, zöld szemeimmel pislogok a hűs szellő közepette, vajon merre fog várni rám Slash? Nem tudom, de csak nem kezdünk bújócskázásba.. meg hát remélem baj sem történt vele, annyi minden pörög így is agyamban, s ha végre elérjük a partot, egy kedves mosollyal köszönöm meg az idős úrnak a segítséget, és már kinn is vagyok a dokk részen. Nem túl nagy sétát kell megtegyek a főutca irányába, innen pedig, kutató tekintetem hamar szúrja ki a srácot az egyik közeli fánál. Arcomra akaratlanul is aranyos mosoly kúszik, kezeimet pedig zsebre téve veszem felé az irányt, s ha elé érek, egy puszit kap üdvözlésként egyik arcára, majd pedig picit hátrébb lépve tekintek fel rá. *
- Szia! Ugye minden rendben? Miért hívtál ide ilyenkor? Bent is megkereshettél volna. * mosolygom tovább kedvesen formálva szavaimat, szerintem a puszi még helyén való, nem vagyunk együtt, legalábbis nem tudok róla, és elég irreális is lenne, tehát helyileg is megfelel. Orrhangom persze most nem marad el, tényleg nem vagyok teljesen egészséges, lehet jobb lenne valahol bent folytatni a társalgást, na meg elárulhatná tényleg az indokot is találkozásunkra, túlságosan kíváncsi természet vagyok én ahhoz, hogy sokáig bírjam információk nélkül. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 20:40

*Összeszedem magam még korán, hogy útra keljek, de nem túl messze, csak Mystralba. Tetkót akarok varratni a jobb karomra és vállamra, úgyhogy már várom a délutánt, amikor Miával fogok találkozni a kikötő mellett, de addig el kell ütni valamivel az időt, benézek a fogadóba, hogy betankoljak egy kis melegítővel, amivel még a szomjúságom is csillapítom, na meg hogy beszélgessek valakikkel, legyen az a tulaj, a pincérlány, vagy bárki más, csak ne unatkozzak. Na de lassacskán idő van, nekem is menni kéne, és bár nem vagyok messze a célomtól, azért biztos ami biztos, nem akarom megváratni. Útközben még belefér egy cigi, de aztán egy fának dőlök a parttól nem messze, gitáromat pedig a földre eresztem, hogy támaszkodhassak rajta. Hiába, egy jó hangszer nem csak hangot nyújt, hanem támaszt is a gazdájának.*
- Gyere már...*Mormogom magamban, közben toporgok a hideg miatt, nem jó sokáig ácsorogni ilyen öltözetben, ilyen hidegben. A hűvös szél miatt a hunyorgó tekintetemmel hamar kiszúrom a csónakot, amiből ki is lép Mia. Ahogy felém sétál, végigmérem őt, és én is rámosolygok a távolból. Arca picit most is piros, most bizonyára a hideg hozza őt zavarba. Azt is észreveszem, hogy haja most nem a szokásos egyenes, hanem hullámos, de ez mit sem változtat a kis szöszke szépségén. A puszit viszonozom, máris nem fázok annyira.*
- Szia. Persze, minden rendben. És te, hogy vagy? *Én is köszönök neki, meg érdeklődök felőle, bár hangjából ítélve kicsit meg van fázva.*
- Amúgy gondolj csak bele.. biztos jó ötlet téged felkeresni? És ha a tesód nyit ajtót? Majd azt mondom, hogy szobaszervíz? Vagy pizzafutár? *Vigyorodom el, hiszen tényleg érdekes helyzet lenne, már ha tud rólam valamennyit Freya, asszem így hívják. Mondjuk ha mondanám neki, hogy Miát keresem, lehet nézne egyet, és elkezdene kérdezősködni, hogy a drága testvérét miért keresik ilyen tróger alakok, mint én. Na de nem akarom, hogy itt ácsorogjunk a hidegben sokáig, tekintettel vagyok rá is, és persze magamra is, úgyhogy el is indulhatunk felőlem.*
- Hm, gondolkodj... Nem mondom el, hogy hova megyünk, de induljunk. *Kacsintok rá, hiszen említettem neki azon a bizonyos estén, hogy nem egyedül akarok menni majd tetkót varratni, talán kikövetkezteti, hogy most ő játssza a kísérő szerepét. Ha elindultunk, akkor már komolyabb beszélgetésbe is foghatnánk, legalábbis nekem az egyik célom közé tartozik.*
- Figyu, a múltkori... Az csak a pia miatt volt? *Nem kerítek, egyből rákérdezek a dologra, hiszen mindegy, hogy több kérdés után jutunk el a témához, vagy egyből belevágunk. Van, hogy szeretek körbekeríteni, de ez most nem az a pillanat.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 21:01

* Picit talán sikerül elkésnem, de még magamhoz képest így is elég jó időben érkezem Mystralba.. legalábbis ha Slash tudná, mennyi idő a rekordom, szerintem le sem állna velem, még csak haverkodni sem. Ám de idővel az én késési időm is elkezd majd konvergálni a nulla felé, szóval ha a csónakból már kint vagyok, nyilván nem fogok órákig sétálni és keresgélni őt. Lábikóimat tehát szaporán szedem a megbeszélt hely felé, hogy ha megvan a srác, kinek külseje mit sem változott a legutóbbi találkozásunk óta, egy aranyos puszit kapjon tőlem rögtön, na meg kérdést, és egyebeket, csak hogy véletlenül se kapjon levegőt mellettem. *
- Azt hiszem sikerült megfáznom.. túl sokat járok éjszaka ki az erdőbe futni. De egyszerűen annyi energia van bennem, hogy képtelenség mit kezdeni vele. Castiel pedig vigyáz rám, szóval amúgy rendben vagyunk. * mosolygom azért még a puszi viszonzására is, majd szépen felvázolom jelenlegi egészségi állapotomat is, más érdekes egyelőre nem igazán történt velem. Freyát említve ellenben egy aprócska vigyor kúszik arcomra, vicces a srác, nem is tagadhatnám, tehát a vigyor nevetésbe torkollik, s most nem igen csilingelő a hangom, na meg pofimon is láthatja, nem vagyok a legjobban, a kedvem mégsem árnyékolja be mindez, ilyen szövegek mellett. *
- Na jó, talán igazad van.. de örökké nem üzengethetsz. Pizzafutár. * csípem meg oldalánál cseppet kacagva, hisz idő közben azért indulhatunk is, én nem fogom visszafogni, hogy itt ácsorogjunk a hidegben, főleg mert ő sincs a helyzet magaslatán, már ami öltözékét illeti. * - Egyébként meg továbbra sem érdekel, mit gondol, tehát keress csak fel bátran. * teszem még hozzá halkabban, mert bár szeretem őt, és őszinte vagyok vele, nincs joga ítélkezni neki sem senki felett. Viszont nagyon is érdekelne, mi az indok az itt létemre, bár ki tudja, lehet, csak spontán találkozni szeretett volna, és hát én is, nyilván ezért vagyok itt, de szavai hallatán szemöldökeim összeszaladnak homlokomon, így kezdek agyalásba. *
- Mondtál valamit múltkor.. * kezdem máris, miközben a főutcán sétálunk már bőszen, fura mód még csak ideges sem vagyok, ám ahogy igyekszem felidézni az akkori eseményeket, egyetlen dolog jut eszembe, amiről ezzel a hellyel kapcsolatban beszéltünk. * - Tetkó? * kerekednek ki rögtön szemeim, hát ehhez kellenék én? Most akarja megcsináltatni? Csak pislogok továbbra is, hisz míg nem bólint rá a dologra, nem tudok sok mindent reagálni, de nem is biztos, hogy kell, mivel őfelsége szobaszervíz meglehetősen remekül ért ahhoz, hogy zavarba hozzon, tehát kérdése nem titok, hogy hideg zuhanyként ér. *
- És ezt csak így "in medias res"? * kuncogom el magam, igyekezve leplezni hirtelen jött zavaromat, de nem tart ez sokáig, gondolkodnom mit sem kell, csupán csak gondolataim szavakba öntése esik nehezemre. * - Egyébként egyáltalán nem. Én.. én egyszerűen jól érzem veled magam, tudod, nem mindenki áll így az emberhez, ahogy te. Nem akarsz megváltoztatni.. és bár furcsa, de kedvellek. * pislogok rá fel félősen, nem tudom, mit fog szólni az őszinte kifakadáshoz, de minek kerteljek, ha így van? Bár tény, hogy cseppnyi gyomorgörcs van bennem, most érzem azt, amit akkor a piától nem sikerült, viszont ezt gondolom, a hazugság pedig nem kenyerem. *
- Mert te.. te hogy gondoltad? * állok meg egy pillanatra hirtelen, mert ha most az jön, ő csak szórakozni akart.. akkor nagyon rossz ajtón kopogtat, és nekem sem késő még visszafordulni innen, hogy az iskola legyen az újabb célom. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 21:33

*Velem ellentétben Mia nem a pontosság híve, de azért idővel csak megérkezik a megbeszélt helyre, úgyhogy nem kell azért órákat várnom. Na de csak ideér hozzám, és egy puszi sem maradhat el, na meg a sok sok kérdés, amire én szívesen válaszolok, na meg poénkodok, természetesen. Jól hallom a hangján, hogy megfázott, és ezt ő is megerősíti, ezért ő is kap egy puszit a homlokára.*
- Akkor ezt betudhatod gyógypuszinak is... Amúgy éjjel az erdőbe? Nem veszélyes az? Engem múltkor majdnem szétkaptak a farkasok, de persze én hős vagyok...*Fényezem magam szokás szerint, de persze aggódást is láthat a szemeimben, hiszen nagyon megkedveltem a lányt, nem szeretném, ha történne vele valami ott a rengetegben. Nővérét illető viccelődésemmel sikerül megnevettetnem, és ő is engem, de egyelőre nem a szavaival, hanem a vicces nevetésével.*
- Na jó, ha végeztünk, vendégem vagy egy teára, ha már nem használ nálad a whisky a megfázás ellen..*Egy meleg tea bizonyára jól esne neki, na meg nekem is, de rajta áll, hogy elfogadja-e a meghívást. Ha igen, akkor a fogadóba már tetkóval a vállamon fogok beülni.*
- Nem is örökké, de azért tudnom kéne, hogy milyen pizzát szeretsz. Pepperonis? *Én sem úgy gondolom, hogy mindig csak levelezgetünk, mint a középkorban. A pizzás dolgot pedig csak viccből kérdeztem, nem gondolom komolyan, hogy pizzával a kézben, na meg PizzaHut-os sapkával a fejemen fogok bekopogni hozzá.*
- Tetszik ez a határozottság, de így most akkor is jobb volt, lásd be! *Titokzatosabbra sikerült így a dolog, legalább gondolkodhatott azon, hogy miért van most itt, legalábbis szerintem hasonló dolgok járhattak a fejében idefele. Nem tervezem elárulni neki, hogy a város közepe felé tartunk, a tetováló szalonba, de hát ő okos lány, és hamar kitalálja, én pedig így nem titkolom el előle.*
- Naná, meglepődtél mi? *Kérdezem tőle, bár ez csak amolyan költői kérdés, hiszen arca vonásaiból egyből levehető, hogy nem erre számított. Szavai azonban hasonló reakciót váltanak ki belőlem, mint én belőle, hiszen nem igazán értem a dolgot.*
- Bár gondolom nem anyámat szidod, de azért áruld el, hogy mit is jelent az a.. res-es cucc, mert nem vágom. *Vágom be a hülye fejet, most hallom ezt először, úgyhogy nem értem, meg meg se jegyeztem így elsőre az egészet. Remélem elmagyarázza, hogy ennyivel is okosabb legyek. Aztán témát váltok, rákérdezek a múltkori estére, és válaszát csak egy nyugodt mosollyal nyugtázom. Megnyugtat, hogy nem csak az ital miatt viselkedett úgy, hiszen akkor most rosszabbul érezném magam. Visszakérdezésre nem kell sokat várnom, amire azonnal felelek is, szembefordulva vele.*
- Átlagos esetben így indul egy egy éjszakás kaland...*halkulok el egy picit, kis hatásszünet nem árt, majd folytatom* - De veled alapból nem az volt a terv. És most sem. Veled nem szeretnék egyéjszakás dolgot, hanem, tudod, egyszer meg kell komolyodni. *Most viszont már kertelek, hiszen én sem tudom pontosan még, hogy mit akarok, mit nem, na meg ha akarnék is valami komolyabbat, lehet, hogy korai lenne még. Az ő logikájára bízom a dolgot, de szerintem ki fogja ő találni, hogy mire célzok.*
- Amúgy miért furcsa, hogy kedvelsz? Mert egyébként én is téged. *A korábbi kérdése csak most jut el a tudatomig, és csak most kérdezek vissza, na meg most adok egy kis segítséget is az előbbi "rejtvényemhez".*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 21:58

* Ha már így összefutottunk, nem árt némi magyarázatot adni megfázásomra is, mire egy puszi landol homlokomon, a magyarázata pedig egyenesen aranyosnak hat, tőle meg főleg.. bár ez a farkasos téma most engem idegel ki cseppet. *
- Hogy mi? Amúgy nem.. nekem semmi bajom nem lett eddig.. de rád támadtak a farkasok? És nem lett semmi bajod? * feledkezem is meg saját betegségemről, s térek is rá az ő bajára, végig is mérve gyorsan, még karjára is fektetem fehér kacsómat egy pillanat erejéig. Én erről nem tudtam, és picit mintha megszólalt volna bennem némi aggodalom is.. de láthatóan egyben van, bár azért mesélhetne. Ám de nővérem is szóba kerül, min jót derülünk, a teára pedig egyértelműen rábólintok. *
- A meleg ital jó ötlet, de a fogadót annyira nem szeretem. Szerintem menjünk vissza a kastélyba! * ötletelek tovább, nekem az a hely túl alpári, majd idővel biztosan megbarátkozom vele, de az nem most lesz, nem betegen akarom elkezdeni. A pizzás megszólalása ellenben újra kacagásra sarkall, én pedig ügyesen kipréselek magamból egy bólogatást is, érzem én, hogy hecc ez az egész, így nem is formálok szavakat gondolataimból, ám kíváncsiságomat akkor sem tudnám letagadni. *
- Persze, majd megevett az ideg, hogy mi van. Ez a titokzatoskodás belefészkeli magát az agyamba, és elkezdek gondolkodni.. * fejezem ki magam aranyosan, és bizony túl sok rávezetés sem kell ahhoz, hogy visszaemlékezzek akkori beszélgetésünkre, s hangosan ötletelve bökjem ki azt, ami elsőként eszembe jut. * - Hát, egy kicsit. De tök jó, hogy elhívtál, bár fura lesz oda bemenni azért. * könyvelem el csendesen, én magamat simán kinézném onnan, de ha ő így szeretné, elkísérem, ezen nem múlik. *
- És akkor a gitáros terv él még mindig? * igen, emlékszem, mintha ilyesmit említett volna, de nem tudok sokáig ezen fennakadni, hiába érdekelne, ő máris olyasmivel áll elő, mely kissé kizökkent a normálisból. Az meg, hogy nem érti, miről beszélek, nem probléma, csak szava járás, ennyi. *
- Nem, nem szidnék én senkit, nyugi. Olyasmi jelent, a dolgok közepébe vágni.. te pedig pontosan ezt tetted most. * mutatok rá a lényegre, szóval ezt jelentenék szavaim. A magyarázat, amit akkor éreztem, azon az estén, meg is érkezik felőlem, ám némi ijedtség keveredik agyamba, ami szépen el is kezdi mérgezni gondolataimat, így állapodom meg, most őtőle várva némi értelmes megnyilvánulást. Első mondatát követően görcsös testhelyzetem kienged, tekintetem is csalódottan fordítom el picit.. tehát ennyi lettem volna? Még jó viszont, hogy nem vágok közbe, zöld tekintetem vissza is táncol helyes arcára, azért ezt is túlzásnak érzem, de nem tudom.. legyek naiv, de nem hazudik nekem. *
- Én csak annyit szeretnék, ha őszinte lennél velem, oké? Mert úgy érzem, jóban vagyunk, és nem akarom ezt elrontani semmivel. * reagálok csak ennyit, ami lehet, fura most neki, de nem fogok neki rontani. Adtam neki emberileg is egy esélyt, és most sem fogom eltolni magamtól.. kutyából nem lesz szalonna, azt mondják, de talán akadnak kivételek. *
- Azért, mert mi nagyon nem vagyunk egyformák.. meg érted, már alapból nem normális, hogy tetkót varratni kísérlek el, és hogy olyan dolgokat hozol ki belőlem, amit akkor is megtettem. Mintha megőrültem volna.. a végén még az én bőröm is tintás lesz, mire kijövünk onnan. * fújom fel pofimat aranyosan, mintha kissé még be is duzzognék saját magamra, így kerülöm ki, a tovább haladásra intve, mivel innen már látszik a tetkos, szóval pár méter és ott vagyunk.. na de hogy utolsó gondolatom mennyire komoly, én magam sem tudom, de amennyire a feje tetejére állította a kis világomat, azon sem csodálkoznék, ha az elveimet feladva akarnék új dolgokba fogni. *


A hozzászólást Mia Andersen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 28 2013, 22:31-kor.
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 22:29

*Be kell vallani, nem tetszik nekem, hogy a famulusával együtt jár futni az erdőbe, ráadásul éjszakánként, főleg a múltkori sztorim után nem szeretem azt a helyet, aminek hangot is adok, és eredményül egy aggódó arcot látok magam előtt.*
- Hát, mint látod, egyben vagyok. Amúgy pont gyakoroltam, amikor egy Sophie nevű lány talált rám, dumálgattunk, aztán egyszer csak morgásokat hallottunk. Aztán csak megúsztuk a dolgot, tényleg jó gyakorlást volt... Mondjuk utána kellett vennem új kést, mert megcsillogtattam a célzó tehetségemet is. *Nyomatok a magyarázat mellé egy büszke fejet is, és a karomon lévő kezére is vetek egy pillantást. A nővére után egy teára is meghívom, de a fogadó nem jön be neki.*
- Nem mondtam, hogy oda kell. A kastély is tökéletes. *Na persze gondolok a fogadóra, az az első gondolatom, de meg tudom érteni, hogy nem szereti, tényleg sok ott a rossz arcú, akiknek csak én keresem néha a társaságát, hátha vásárolnak tőlem ezt azt. Kitalálja azt is, hogy miért vagyunk mi most itt, nem egy romantikus randi miatt, hanem mert a szalonba akarok menni. Válaszára csak elmosolyodom, majd csak biztatom.*
- Nem rossz hely, nyugi, jártam már ott nemrég, ledumálni pár dolgot. Megvan már a vázlat is, meg minden. *Nyugtatom meg, és talán valami zenét is kérhetnénk a sráctól, ami tetszene Miának. Újabb kérdésére egyre izgatottabban felelek.*
- Hogyne élne, már alig várom, hogy meglegyen. *Úgy olyan szinten lehetek, mint egy ötéves, aki álmai játékára vágyik, és tudja, hogy hamarosan megkapja azt, de hát ez van, tényleg szeretném már a karomon tudni. Megmagyarázza azt a fura kifejezést is, bár nem jegyzem meg, csak a jelentését fogom fel nagyjából. Témát váltunk végre, úgyhogy kifaggatjuk egymást a múltkori kis történetről, először én teszem fel a kérdésem, majd ő. Na persze engem megnyugtat a válasza, én azért szeretek játszani, mint mindig, úgyhogy első mondatom nem is nyeri el a tetszését, de a folytatással kijavítom a dolgot*
- A klubhelyiséges beszélgetés óta őszinte vagyok hozzád.*Válaszolok teljes komolysággal az arcomon, miközben kezem végigsimul a karján, amit most szövetkabátja takar, de kérdések merülnek fel bennem, amiket nem tarthatok magamban.*
- Mit értesz elrontás alatt? *Van egy olyan érzésem, hogy tudja, miről hadoválok itt, de ő nem akarja, vagy nem tudja elhinni, esetleg komolyan venni engem. A furcsaságot is megmagyarázza, amivel lényegében egyet kell értenem, de ez nem feltétlenül probléma.*
- De ez nem baj, legalábbis szerintem nem az.. Amúgy a tetkós dolgot... Hát én nem mondok rá semmit, csak azt, hogy így hirtelen nem biztos, hogy jó ötlet, lehet, hogy később megbánnád. Mondjuk én tuti nem, de te lehet. *Mert én nem bánok meg soha semmit az életben, hisz mindennek megvan a maga oka, de az nem biztos, hogy ő két hét múlva már örömmel viselné az esetleges tetoválást gyönyörű teste valamelyik pontján.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Jan. 28 2013, 22:50

* Majdnem minden szava az újdonság erejével hat rám: előbb a farkasok, most ez a Sophie, kinek neve látható arcomon is, semmit nem mond, aztán meg a sztori egyben, és a kés. He? *
- Kés? Oké, túl sok volt az info és nem biztos, hogy a lényeget sikerült kiragadnom belőle. * értetlenkedem is újból, azért jó ez, hogy így kiböki a dolgait, de ez cseppet most meghökkentő. Bár.. aki az utcáról jött, nem csodálom, hogy megtanulja megvédeni magát valahogyan. Nem is zavaró tényező ez számomra, csak meglepett, ennyi az egész, nem is akadok fenn rajta tovább. * - Azért örülök, hogy jól vagy.. és akkor majd vigyázok én is magamra. * biztosítom a dolog felől, azért én sem vagyok ám vak, de azt hiszem, ennyiben le is tudhatjuk az erdős kiruccanásaimat.. amiről meg nem tud, az nem fáj. A friss levegő és a mozgás kombót nem adnám fel egykönnyen, a félelmeimet pedig csakis úgy győzhetem le, ha szembe nézek velük. De nem kell ezt túlragozni, mivel a teát igen is jó ötletnek tartom, és végül abban is sikerül megegyeznünk, hol kortyoljuk el a finomságot. *
- Főzhetsz nekem te is, vagy lehet, hogy a nagyteremben is találunk.. esetleg szükség szobája. Még jobb. * reagálok egy halvány mosollyal, elvégre ha az ő ötlete volt, nem fogom átvenni a szerepét. A tetoválás kerül fel mint téma ezek után, s első sorban a szalon, amerre igyekszünk kettecskén, s tudomásul véve bólogatok olykor-olykor szavaira. Nekem akkor is különös lesz oda bemenni, akármit is mondjon, de a tervekre azért már kíváncsi vagyok, tényleg. *
- Érdekel, hogy mi lesz rajtad pontosan.. amúgy meg nyitva van ez még ilyenkor? * lesek az üzlet irányába, mivel ugye itt nem igen vannak távolságok, de talán időpontra jövünk, vagy nem is tudom. És ha mindez még nem elég, egy kényesnek minősíthető témát kezdünk el boncolgatni. Előbb én vele, végül pedig ő osztja meg velem gondolatait, melyek nekem nem is tudom, hogy tetszenek-e egyáltalán.. tényleg fogalmam sincs, kicsit különös, ahogyan kezdi, én pedig sajátosan reagálok, és egy igen egyszerű dolgot kérek tőle, ami talán teljesíthető. *
- Akkor ez maradjon is így. * mosolyodom el most már felengedve kicsit, egyik kezem pluszban gyermetegül ráncigálja meg picit kabátját mellkasánál, így tekintek fel rá egy darabig, de a visszakérdezésre már csak fejem rázom. * - Csak jó veled és nem akarom, hogy kihasználás legyen ebből, vagy bármi.. érted. Én igyekszem bízni benned, komolyan, de ezt még most tisztázzuk, mielőtt bármi komolyabb történne. * értem ez alatt akár azt, hogy a múltkori megismétlődik, vagy picit közelebb kerülünk, bármit. Naivitásom olykor határtalan, de megvan a magamhoz való eszem, és ha úgymond táncba kezdünk egymással, vagy bármibe, nagyon nem akarom a rövidebbet húzni. Kiakadásomból is érzékelheti, hogy picit felborultam belül, magamhoz képest szavaim határozottak és igen csak hirtelenek, és igen, igaza van, mindenben. *
- Nem is akarok én olyat.. na de gyere, mert lassan lejár a testmelegítő varázslatom, és akkor ápolgathatsz napokig, ha összeszedek még egy kis tüdőgyulladást is, és nem hinném, hogy kéne egy púp a hátadra. * ragadom kézen egész egyszerűen, majd ha engedi, szépen belé is karolok, úgy lépdelek a szalon felé, magamban fűzve tovább gondolataimat erről az egészről, amit most átbeszéltünk. Vajon hogyan is fog alakulni ennek a folytatása? Nem tudom, de ez a helyzet már lehetetlen, bármennyire is.. normális. *


//Fagy.//
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Csüt. Jan. 31 2013, 12:01

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

*Hat óra van, ma nagyon lassan telik az idő. Fekszem az ágyon és a plafont bámulom. Ismét az órára pillantok, de még csak két perc telt el. Kiborít ez a várakozás. Tél van, így most már kint igen csak sötét van, de nem tudom mihez kezdjek magammal. Pörgetem a fejemben a lehetőségeket, de mindegyik ötletet elvetem. Rémes, hogy nem tudom mihez kezdek magammal.
Megint megnézem az órát, de siralmas, hogy mennyire minimálisan mozdult el a mutató. Nem várok tovább, lesz ami lesz alapon öltözni kezdek.
Nincs kedvem most átöltözni vagy parókát tenni fel. Belebújok csizmámba, felveszek egy fekete bőrkabátot, egy fülmelegítőt, szőke tincseimet megigazítom, majd a révészhez igyekszem, hogy a városban legyek.
Xenofílus most nem jött velem, vagy is én nem hoztam magammal, de ahogy ismerem tuti erre ólálkodik. Szeret fölöttem basáskodni csak szerencsétlenségére nem hagyom. Mind a ketten tudjuk, hogy a város utcái éjszaka nem a legbiztonságosabbak, még sem félek az utcára lépni, tudom, hogy megvédeném magamat.
Nem vagyok túl nagy társasági ember, de most mégis beszélgetni van kedvem, olyan régen cseverésztem csak úgy bárkivel is. Lesem az ismerős arcokat, de nem találok senkit, ezért a kirakatokat kezdem el nézegetni. Minden megy is gond nélkül, de az egyik előtt egy leányzó áll. Futólag megnézem az arcát, ismerősnek tűnik, de valószínűleg csak látásból ismerem, most még is megszólítom.*
- Halihó! *Köszönök rá barátságosan. Ez a szó nagyon furán hangzik a számból, nem szoktam én így köszönni, úgy hangzik, mint egy South Park-os játék.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Feb. 02 2013, 21:07

//NRT - Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

* Nagyon lassan telik délutánom, ezért úgy döntök, hogy leugrok Mystralba körülnézni. Gyorsan átöltözöm, a révész segítségével átjutok a szigetre, majd megindulok Mystral felé. Kellemes idő van, én pedig jókedvvel sétálok a főutcán, egy-két kirakatnál megállok, de jelenleg még nem megyek be egyik üzletbe se. Nincs nagy választék, de lassan ráébredek, hogy nem otthon vagyok. Vegasban bármit kerestem azt megtaláltam. Nem kellett sok üzletbe bemennem, de mégis több dolgot vettem, mint amit terveztem. Sokan mondták, hogy vásárlás mániás vagyok, de az utóbbi időben nagyon magamba zárkóztam. Túl sok volt nekem a családi dráma. Elegem van már az édesapám békülési szándékaiból, meg mindenből. Megviselt ez az egész ügy, de túl akarok rajta lépni, mégis úgy érzem, mintha valami nem engedné. Mintha valami visszahúzna, valami meggátol abban, hogy végre elfeledjem ezt az átkozott ügyet. Ilyenkor jól esik a friss levegő, a szabadság és utána nyugodtabb vagyok. Miközben a főutcán sétálok, ismerős után kutatok, hátha lesz valaki, akivel elszórakozom. Jót tenne nekem a társaság, túlságosan bezárkóztam. Nyitnom kell az emberek felé, meg kell próbálnom. Észre sem veszem, hogy valaki megáll mellettem, csak akkor tűnik fel mikor rám köszön.*
- Szia! *üdvözlöm őt, miközben azon gondolkodom, hogy hol láttam őt. Ismerősnek tűnik, de mivel nem ugrik be a neve, valószínű, hogy csak látásból ismerem.*
- Sophie Black vagyok. És te? *kérdezem a lánytól egy kedves mosollyal. Nem tudom hova rakni a lányt, nem tudom, hogy hol láttam őt.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Csüt. Feb. 07 2013, 18:01

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

*Rémesen lassan vánszorog előre az idő. Nem véletlenül mondják rá, hogy vén. Legszívesebben adnék neki egy tolókocsit, amire motort szereltek azt csapassuk. Tuningoljuk itt egy kicsit, majd amott és már is kedvem szerint pörgethetném az időt. Egy távirányító, homokóra, karperec, zsebóra tudom is én, valami, amivel finoman manipulálgathatnánk. Nem is hangzik rosszul, bár tény, hogy minden bizonnyal meglennének ennek is a negatív következményei, de legalább a sci-fi filmekből át vett baromságok, úgymint tér-idő kontínum meghajlítása nem fenyegetne. Hogy tudnak ennyi marhaságot összehordani.
Most, hogy Xeno sincs velem, rémesen egyedül érzem magam. Néha, na jó gyakran az őrületbe kerget folyamatosan belekotyogó jelleme, de már annyira megszoktam, hogy a csendet se bírom elviselni. A nézelődés ugyan leköti egy kicsit a figyelmemet, de nem eléggé ahhoz, hogy jól is érezzem magam, így egy spontán ötlettől vezérelve egy vadidegenhez sétálok, hogy valamiféle csevejt kezdeményezzek vele.*
- Anastazia Flin. *Szökik is számra a rögtönzött név. Olyan könnyen megy ez nekem. Az Anastazia legalább még tetszik is. Mondjuk a legtöbb felvett nevem valamilyen szinten tetszik. A Sara és a Barbie például még véletlenül se jutna eszembe.*
- Nem vagyok egy nagy műértő, sőt még alkotni se szoktam, de ezek a képek borzalmasak. *Szökik mosoly az arcomra. Tekintetemet most elfordítom a lányról és a kirakatot kezdem el figyelni. Ahogy látom egy kis galéria terem bejárata előtt állunk. Három kép csodálható meg, amin különböző absztrakt figurák láthatók, mindenféle színnel.*
- Az élet. Hát én ebben nem látok semmi életszerűt. *Mutatok a legkisebb képre, aminél a vászon közepén egy fekete lyuk van, míg körülötte színes pacák. Az egyiket elnyeli, a másik csak belefolyik, amiket össze-vissza fekete csíkok rondítanak el.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Vas. Feb. 10 2013, 23:53

//Tarkh - Mikaela. 2013.02.10.//

*Elég késő van, de ez engem nem riaszt el. Szeretek sétálni, kedvelem a magányt is, tehát az éjszaka engem is hív, főleg, hogy házam a Cruoris, talán ezért vonz a sötét. Ilyenkor csak én vagyok - mivel az üzletek zárnak -, egyedül sétálok végig a kihalt utcákon, melyeket foltokban világítanak meg a lámpák, és a levegőben még a Hold fénye játszik a hűvös esti szellő mellett, amely a nedves fű illatát hozza felém. Bizonyára esett, egy kis hó is van, mi jobban el is nyeri tetszésemet, hiszen orosz vagyok, ilyenkor pedig, mivel minden lehetőség adott, a gondolataimba mélyedek. Hova tartok? Nem tudom, sétálok az utcán, de talán a játszótéren jó lesz pihenni... kellemesen félelmetes, nem alszik el az ember, és egy kis izgalom is jár vele. Persze nem is félhetek, hiszen Pjotr velem tart, a hatalmas medve, akit már most szeretek, mert hasonlóak vagyunk, ő is némán, délcegen jár, mogorván vizslatva maga előtt a teret. Sok időt töltünk együtt, persze nincs mindig velem, de az ilyen alkalmakat kedveli. Öltözetem is ehhez illik, fekete bakancs van rajtam, nadrág, de ezt, és fehér ingemen lévő fekete pulóveremet takarja hosszú, bokáig érő, az éj színeiben játszó szövetkabátom, melynek gallérja felhajtva, gombjai begombolva, s mivel kalapom arcomba húzva, kevés látszik belőlem, még címeres övcsatom sem csillog, ahogyan balomon sem karórám vagy pecsétgyűrűm, jobbomon pedig nem látszik karkötőm - teleportgyűrű most nincs nálam -, mivel mélyen zsebeimben vannak kezeim, balom pálcámat markolja, hiszen pénz nincs nálam, a záró boltok miatt. Lépteim egyenletes kopogása hallatszik, ahogyan lassan haladok, néha egy-egy követ rúgva odébb, nem is figyelve igazán, de a hóba is taposok, vagy ha egy fagyott pocsolya állja utam, akkor végigcsúszok rajta. Tökéletesen olyan helyzetben vagyok, hogy nem figyelek oda, hiszen senki más nem jár itt, kezdek a város kihalt részének határához érni, engem pedig meglepetésként csaphat meg, ha valaki felbukkanna. Egyetlen játékom saját cikeszem, mit most veszek elő, a levegőbe engedve, és nem csak én próbálom elkapni, hanem ha távolabb szál, akkor Pjotr is csapkod hatalmas mancsával, elégedetten morogva.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Feb. 11 2013, 19:29

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

* Egy hirtelen elhatározás alapján, a ma délutánt, pontosabban késő délutánt Mystralban fogom tölteni. Pontos célom nincs, de nem akarok a szobámban unatkozni. A révésszel átjutok a szigetre onnan pedig Mystral főutcája a célom. Érdeklődve nézegetem a kirakatokat, de egyik üzletbe sem megyek be, legalábbis még nem. Remélem így már gyorsabban telik az idő, de egyedül unalmas itt. Az egyik kirakat előtt, egy ismeretlennel kezdek beszélgetni. Furcsa stílusa van a lánynak, de inkább hallgatok, nem akarom megsérteni. A köszönést egy gyors bemutatkozás követi, majd a kirakat felé fordulunk. Meg kell mondanom, nem értem miért pont egy galéria előtt álltam meg, nem értek a művészethez, főleg nem ehhez a fajtához, már ha ez nevezhető művészetnek.*
- Én is így vagyok vele. Azon gondolkodom, hogy ezek egyáltalán festmények? Olyan mintha egy kisgyerek kezébe adták volna az ecsetet. *felelem mosolyogva, de a képek pontosan úgy néznek ki, ahogy leírtam őket, mint egy gyerekrajz.*
- Lehet, hogy zakkant volt az az illető, aki festette. *gondolkodom hangosan, miközben a „remekműveket” nézem. Egyáltalán ki képes ilyen borzalmakat kiállítani? Én az emberek helyében kevésbé látható helyre raknám, nem pedig a kirakatba.*
- Amúgy Mysterios vagy? *kérdezem a lánytól felé fordulva. Nem tudom eldönteni, hogy ő is a suliba jár vagy város egyik lakosa.*
- Mit szólnál, ha megnéznénk más kirakatokat, hátha ott nincsenek ilyen remekművek? *kérdezem tőle, remélve hogy beleegyezik, nem szeretnék tovább itt ácsorogni.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szer. Feb. 20 2013, 23:21

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //


* Korgó gyomorral bandukolok vissza a Mysterioba honnan jó pár órával ezelőtt távoztam, így mostanra már rendesen átfáztam, szinte összekocognak a fogaim. Azt hittem melegen öltözök de ez mit sem számít mikor csak egy rongyos edzőcipő van rajtam így alulról fázom, ilyenkor a több pulóver fabatkát sem ér. Szinte már azt sem tudom hol s merre járok, azt tudom, hogy az erdőben kóvályogtam egy kis séta gyanánt de ahogy sötétedni kezdett elindultam visszafelé. Ennek már jó pár órája, asszem rendesen magába kebelezett az erdő de ez már mit sem számít, ahogy kilépek az erdőből egy játszótéren találom magam. Fura, hogy még sosem jártam itt pedig sűrűn kijárok a városba. Na mindegy. Lassan tocsogok saját cipőmbe előre a játékok között mikor is elindul a hinta, erre akkor figyelek fel mikor a nyikorog hangot meghallom. Döbbenetemben megtorpanok s nagy szemeket meresztek a hintára majd fejem elkapom ahogy egy rángatózós motorforma kezd el előre hátra bólogatni.*
- Ki-ki van ott?* eresztem el a kérdést bele a sötétségbe hisz ez nem normális jelenség, nem látok itt senkit. Valaki szórakozik velem, ez jár az agyamba így a búvóhelyeket kezdem átpásztázni tekintetemmel de hiába is meresztem kékségeim csak nem látok senkit. Végül úgy döntök letojom az egészet de ekkor az összes mozgós játék életre kel s vadul mozog a maga módján. Na erre már tele lesz a gatya, hisz egyedül vagyok a sötétben így azon nyomban kereket oldok. Futva, szinte már sprintelve vágok keresztül az egész téren s vetem be magam két ház közé a még sötétebb sikátorba hol az orromig se látok, így még szép hogy az "alagút" végén nekivágódok pár szemetes kukának, mi csörömpölve borul el de szerencsére én nem esek el, csak megtántorodva, fordulva magam körül ténfergek ki az utcára neki egy talpig sötét alaknak.*
- Bo-bocs.* kérek is elnézést nyomban hisz nem ismerem fel az öltözet mögött az orosz fiút kivel majdnem egy éve találkoztam ugyan ilyen hűvös időben, akkor is szegényesen, leszámítva persze a röpülés oktatást. Na de én ezt még nem tudom, ahogy azt sem hogy egy medvéje van s hirtelen bele sem gondolok abba hogy ez egy famulus, hisz miért ne vágódhatna ki egy maci az erdőből, így nagy nehezen előkotrom pálcám s hátat fordítva fűnek fának tartom rá pálcám védve magam ha rám támadna.*
- Nem fffffél hogy megeszi vacsira?* teszem fel nagy nehezen a kérdést hisz a futás ellenére is fázok, továbbra is vacognak a fogaim, jó lenne már bebújni a meleg takaróm alá a szobámban.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   

Vissza az elejére Go down
 
Mystral főutcája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
15 / 18 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 14, 15, 16, 17, 18  Next
 Similar topics
-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: