Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mystral főutcája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17, 18  Next
SzerzőÜzenet
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Csüt. Feb. 21 2013, 22:34

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //

*Én mit sem tudhatok arról, hogy tőlem nem is olyan távol mi történik, hiszen nyugodtan sétálok kedvenc időmben, köszönhetően a sötétnek, mely kellemes környezetet szül, lehetőséget nyújtva gondolkodásra, és cselekvésként szolgáló gyakorlásra, ami az aranyozott labdát illeti, mi után nem csak én, de famulusom is kapkod. Egy ideig még fogynak a méterek előttem, de aztán medvém morogva áll meg, mely az én figyelmemet is magához vonzza. Természetesen jobb a füle, mint az enyém, tehát távolabbról hallja a közeledő és szapora lépteket, talán még szagokat is érez, ezért nézek rá kutató pillantással, de ő csak a távolt kémleli. Már éppen számat nyitnám, erre viszont nincs szükség, mert a következő másodpercben egy ismeretlen alak kelt hangzavart, mire rögtön meg is pördülök, pálcámat rántva elő hirtelen, hiszen talán veszély lehet. Mereven, készülten mutat rá a fegyver, én pedig őt vizsgálom, szavait hallgatva, s rövid időn belül tisztázódik előttem személye.*
- Mikaela? Reg nem lattalak. *teszem is fel a kérdést, de a lány is pálcát ránt, pontosan akkor, míg én a rombolást szemlélem, s mivel medvém a célpont, így nem alakul szépen az eseménysor. Pjotr ezt nem tűri, egyértelműen fenyegetésnek veszi, tehát már haragosan bődül el, hatalmas száját tátva ki, majd két lábra ereszkedik, emelve mancsát, ám én gyorsan látom át a helyzetet, és állok az állat elé, ezzel akadályozva meg, hogy támadjon.*
- Capitulatus! *próbálom gyorsan a pálcát hatástalanítani, hiszen zavart a másik, számomra úgy tűnik, de nem bántani akarom, egyszerűen nincs idő magyarázatra, előbb a folyamatnak kell gátat szabni, utána beszélhetek. Ha sikerül a varázslat, ha nem, én azért tisztázni akarom a helyzetet, de csak akkor engedem le pálcámat, ha varázslatom miatt repül ki a másik kezéből, mert ekkor pszichokinézissel reptetem kezembe, szabad tenyeremet nyújtva feléje, és úgy adom oda a másiknak.*
- Pjotr a famulusom, nem kell felni töle, de ne akard dühiteni. *közlöm komolyan, s ha csillapodnak a kedélyek, akkor a medve is ismét a földre ereszkedik, bár komoran vizsgálva a diákot. A részemről nincs harag, inkább érdekel, hogy miért történik ez, tehát már körbe is tekintek, de nem találok olyat, ami magyarázatul szolgálna, s beszélgetés is lehet belőle, ezért kérdezek. Ismerem azért minimális szinten a lányt, tehát nem küldöm el.*
- Mi ez a nagy sietseg? Törtent valami? *aggodalmaskodom némileg, mert bár nem az én házam diákja, ettől függetlenül segítenem kell neki, főleg akkor, ha engem is érinthet a probléma, melyről kétlem, hogy hatalmas volna, mivel akkor már azzal küzdenénk. Ilyenkor már a pálca is zsebembe kerül, a jelenet alatt pedig a fejemtől részben távolodó cikeszt reptetem kezembe a pszichokinézis segítségével, és zárom markomba.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Feb. 23 2013, 10:57

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //


* Nem értem mi folyik körülöttem mikor is arra leszek figyelmes, hogy megmozdul a hinta. Arról meg végképp nincs fogalmam mi történik mikor az összes játék vadul rángatózni kezd minek látványára a hideg is kiráz, egészen félelemetes az éjszakában. Ezért is döntök úgy, hogy kereket oldok, nem akarok bajbakerülni így hát azonnal be is vetem magam egy sötét sikátorba minek végén a főutcát sejtem, ott már a kivilágított utca megnyugvást ad számomra, de nem számolok az utamba kerülő kukákkal miknek szépen neki is megyek s botladozva esek neki valakinek. Hablatyolva kérek elnézést de figyelmem már a medvére irányul kire pálcátis rántok. Ezzel egy időben hallom megnevem s nagy nehezen a hangirányába fordulok egy gyors pillantást vetve az egyénre majd vissza a macira de ez a folyamat még egyszer megismétlődik amikor felismerem Tarkhot.*
- Tarkh? Bocs, nem ismertelek fel.* időm se volt rá na meg amúgy is a fejébe van húzva a kalap. Na de a mackó úgy tűnik fenyegetve érzi magát s rám mordul mire össze is rezzenek és hátrálni kezdek ahogy két lábra állva fölém magasodik.*
~ Atyaúristen...~* nincs bajom az állatokkal, a világért se ontanám ki egyik életét se ha nem muszáj de ebben a helyzetben talán jogos, hogy pálcát rántok. Hallom a varázsigét minek következtében megszabadulok pálcámtól s immáron teljesen védtelenül állok a brummogós előtt.*
- Nem állt szándékomban felidegelni de a fene se gondolta, hogy ez egy famulus.* hatalmas ez az állat, nem tudom hogy lehet vele élni na de ez nem az én bajom. A pálcámat visszakapom s közben a futástól és izgalomtól egekbe szökő pulzusom mi hallható szuszogásomról is árulkodik lassan kezd normalizárólni, nem vagyok egyedül szóval no para.*
- Köszi.* veszem is vissza pálcám melyre azt hiszem nem lesz szükség így elrakom a kabátom zsebébe. Az orosz kérdésére a sikátor felé lesek majd vissza rá, enyhén megvonva vállam nézek fel szemeibe s tűrök el egy borzas tincset mi az arcomra tapadt.*
- Megijedtem...az a hülye játszótér keresztezte utam. Tudtad, hogy maguktól mozognak ott a játékok?* hihetetlen számomra na de ha jobban belegondolok itt ezen a környéken szinte semmi sem az. Elhúzva számat sóhajtok majd végigtekintek a srácon.*
- És te mi járatban erre felé? Rég láttalak... úgy tűnik évente egyszer, bokáig érő hóban és fagyban ütközünk. Tiszta dejavu érzésem van.* mosolyodok el kissé, jó, órákon láttam de ott nincs sok lehetőség csevegni vagy ezt azt csinálni.*
- Ginger hogy van? Őt sem láttam ezer éve...* sajnálatos, hogy ilyen ritkán futok velük össze mivel igazán jó fejeknek ismertem meg őket, na de ez van, a miértékete tuti nem fogom bojgatni, semmi értelme.*

Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Feb. 23 2013, 19:23

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

*Ismét korán kelés. Nem tudom most elfojtani magamban ezt az érzést. Idegesít, és úgy érzem, gúzsba köt. Megint egy egész napot kell eltöltenem, olyan jól esne néha sokáig aludni és arra kelni, hogy már a második étkezést aludtam át, de nem tehetem meg, ezért inkább szokás szerint elfoglalom magam.
Délután van és én még mindig unatkozom, ezért átruccanok a városba, hátha ott akad valami érdekfeszítő esemény, de a kirakatban lévő képeken kívül semmi nem ragadja meg a figyelmemet.
Azonban ezeket az alkotásokat nem csak én szúrom ki, hanem egy vörösesbarna leányzó is, akivel azonnal beszélgetést is kezdeményezek.*
- Igazából teljesen jogtalan lenne nem festménynek titulálni, hisz az alkotó annak szántani. Sokak szerint van szépsége a dadaizmusnak és az absztrakt művészetnek… csak egyszerűen én nem látom értelmét. *Tartok egy kis szünetet, mielőtt a véleményemet is megosztanám. Ugyan az én tetoválásaim sem logikusan vannak felépítve, sőt egyes tetoválásnak még jelentősége sincsen, de az más. Ők az én kis kincseim.*
- Az is lehet, vagy éppenséggel elszívta az agyát. Anno a sámánok drogoztak, hogy találkozzanak a szellem síkkal, nálunk meg a művészek, hát, hogy mestermunkát produkáljanak. *Akadozik beszédem egy kicsit a végén, ahogy keresem a megfelelő szavakat, amiket aztán a végén kellő iróniával, gyunnyal és fintorral a képemen sikerül kiejtenem.*
- Igen, Infla, második évfolyam. *Válaszolom a feltett kérdésre. Ez nem egy túl nagy információ, no meg most már talán nem ártana nekem is begyűjteni legalább egy olyan ismerőst, akivel bármikor beszélhetek.*
- Benne vagyok, bár úgy tudom a városban nincsen több galéria. Túl kicsi hely ahhoz, hogy a festők itt meg tudjanak élni. *Nyugtatom meg, hogy több ilyen fantasztikus kiállításban nem lesz részünk kivéve, ha tévedtem, bár a helyismeretem egész jó. Tovább baktatunk a városban. Elhaladunk az ékszerbolt mellett, ahol egy csodás gyűrűn megakad a tekintetem. Alaposan szemügyre is veszem és elfog a kísértés, hogy lopjam el, de egy kis hang belül, ezt most nem engedélyezi. Ugyan sokkal többen kiabálják, hogy lopjál! lopjál! még is erre a pici, de nagyon határozott nemtelen hangocskára hallgatok. Utunk tovább vezet és a város egyik látványossága mellett haladunk el az Édességek Vihara mellett. Még így a sötétben is kitűnik a fehér torony. Hatalmas ablakok a szivárvány mindenféle színeit engedi a sötétbe, ahogy bentről a sok- sok finomság megvilágítódik.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Kedd Feb. 26 2013, 20:45

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //

*Késő van, de hiába vándorlok famulusom társaságában, nem tudok gátat vetni a találkozásoknak, hiszen teljesen véletlenszerűen botlik belém valaki, akit régen nem láttam már. Őszintén szólva félénknek, de kedvesnek ismertem meg, tehát nincs problémám vele, ezért is nézek rá, és próbálom rendezni a helyzetet, miután tudatosul bennem, hogy Mikaela az.*
- Da. *felelek kérdésére, majd pedig bólintok, némileg félre is billentve fejemet. Zavart, zilált, biztosan történt valami, bár rá igen egyszerű a riadalmat hozni, ezt én tudom igazán, mióta a temetőben ijesztettem meg azzal, hogy szatír vagyok. Szerencsére azért, ahogyan a lány pálcája repül ki a kezéből, medvém megnyugszik, ezért is adom neki vissza a fegyverét, így biztosabban érezheti magát, s én is feszülten figyelek azért, el-el pillantva válla felett, a távolságot kutatva, és hangokat keresve a csöndes éjszakában. Semmi. Csak sötét, csak enyhe szellő, minimális mozgás a fák leveleit tekintve, némi hideg levegő, azonban semmi szokatlan, hiába furcsa környék ez.*
- Hat, Pjotr nem atlagos famulus, ö az enyem. Azert tetszik? *kíváncsiskodom, hátra is nézve, s a komor medve szintén őt kutatja nagy, fekete tekintetével. Naivan kérdezem mindezt, bár szerintem nem félelmetes az én tökéletes társam, inkább hasznos és ha úgy nézzük, aranyos is. Amikor azonban tovább kíváncsiskodok, ahogyan beszél, úgy vigyorodok el szavaira, majd már apró bólogatásba kezdek, mint aki nem hisz a másiknak, pedig ez nincs így... talán.*
- Suttogtak nekem is ilyesmiröl, de sosem lattam meg elöben. Gyere, nezzük meg, barmi is volt ott, most mi ijesztünk ra. *mutatok arra, és el is indulok, ha pedig a lány nem jön, akkor lágyan meg is tolom kicsit lapockájánál, hogy ezzel bátorítsam. Én nem félek, pár varázslat már van a tarsolyomban, még egy mosolyra is futja, viszont a kíváncsiságom az maradandó. További érdeklődésbe kezd, s bár láttam már, azért annyira nem ismerek, hogy lényegi érdekességet meséljek.*
- Hat igen, de ne aggodj, masodszorra mar nem lenne humoros elsütni. *villantok egy mosolyt, míg rá sem nézek, hanem a távolságot szemlélem.* - Szeretek setalni este, csönd van es nyugalom, most pedig a famulusom is elkisert. Ilyenkor tudok gondolkodni, es mozogni. *adok neki azért egy olyan választ, ami igaz, nem mond túl sokat, de pontosan a lényeg van benne. Mikor azonban barátnőm kerül szóba, el is mosolyodom picit, mert azért meglep, hogy érdeklődik, de talán szeretne barátkozni. Miért ne? Ginger szeretné, ha lennének közös barátaink.*
- Ö is jol van, sikerült neki az elsö evfolyam, nagyon büszke volt magara es en is ra. Teged viszont nem nagyon lattalak masodikos orakon... elsösön fogunk talalkozni? Arnymagia tanarseged is lettem. *mosolyodom el kicsit, tehát nem vetem meg érte, mert azért kezdek tanulni: bármi oka lehet az évismétlésnek, amit sejtek. Tulajdonképpen nem is volnék róla olyan negatív véleménnyel, pontosan ezért gondolkodom el azon, hogy talán érdemes volna közös programot szervezni. Talán szeretné a lány, engem nem zavar, nekem is kéne ismerős, olyan, aki nem gyűlöl, és Ginger is örülne biztosan, ha közös ismerőssel szórakozhatnánk.*
- Van kedved majd valamikor talalkozni megint velünk, es... csinalni valamit? *persze talán ezt előbb Gingerrel kéne megbeszélnem, de valamennyire azért ismerem őt, csak nem mondana nemet, ha pedig igen, akkor sem baj. Közben természetesen haladok, ha ő is beleegyezik abba, hogy a játszótér felé menjünk, mert az a cél... ellenkező esetben másik irányba indulok el, céltalanul.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szer. Feb. 27 2013, 12:18

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //


* Fejvesztett rohanásom egy kisebb ütközéssel ér véget s másodpercek alatt rántom ki pálcámat a felfedezett medvére s ismerem fel az alakban Tarkhot. Ijesztő számomra ez a maci és nem is gondoltam arra,hogy esetleg ez az ő famulusa így addig míg a fiú cselekedni nem kezd tehát szépen megfoszt az én egyetlen fegyveremtől rátartom a felém ágaskodó óriásra. Valószínűleg nem látni, hogy a térdem is beleremeg de ez így van, szerencsére azért megnyugszanak a kedélyek és én is jobban érzem magam, hogy visszakapom a pálcám mi persze a zsebemben landol.*
- Hát...* húzom el picit számat a famulusra lesve ki szintén engem sasol majd vissza rá.* - Hatalmas... parázok a ragadozóktól és az ekkora állatoktól szóval...* hazudni nem fogok meg hát azért azt se mondom, hogy nem tetszik, biztos előnyös sok szempontból s az is más ha én teremtek egy ilyen állatot de azért na. Para van. Szokásomhoz híven kissé zilált vagyok, tekintetem enyhén riadt, ez biztos látszik mivel rákérdez arra mi történt amitől így kiakadtam, nem nagyon csak egy kicsit. Elmondom a találkozásom a játszótérrel s kisebb pánik uralkodik el rajtam ahogy kapva kap az alkalmon, hogy megnézze mi leledzik ott.*
- Fene azt a kíváncsi természeted... na jó, de te mész elől, bár én senkit és semmit nem láttam de igazából nem is akarok. Vagy nem is tudom...* nem tudom eldönteni, hogy jó lenne az ha valaki a frászt hozta rám a játékok életre keltésével vagy különös módon maguktól kezdtek mozogni. Minden esetre megindulok a fiú mellett s kíváncsian érdeklődöm felőle mivel ezer éve nem láttam s ahogy szóba hozza a több hónapja megesett találkozásunkat úgy elevenedik fel bennem a, hogy mivel ugratott azon a bizonyos estén.*
- Értelme se lenne mivel már tudom, hogy nem vagy az.* lesek felé széles mosollyal piroskás arcomon. Hallagatva azt mit is csinál errefelé ilyen tájban bólintok aprót, én nem szoktam magamba fordulni és elmélkedni de hát ez én vagyok.*
- És jutsz is valamire általában vagy csak fecsérled az idődet?* persze ezt nem úgy értem, hogy a gondolkodás értelmetlen dolog s ez bizonyítja az is, hogy vállammal játékosan oldalról megbököm őt, bizonyára a karját vagy felkarját mivel magasabb nálam és a mosoly is ott játszadozik ajkaim körül. Gingerrel azóta nem találkoztam hogy a srác megpróbált megtanítani a repülésre mit azóta sem próbáltam sűrűn, érdekel mi van vele s hogy hogy vannak tehát érdeklődve hallgatom azt, hogy sikerült az évfolyam lépése és hogy jól van. *
- Szuper... jó lenne talizni vele is.* jegyzem meg csak úgy mellékesen majd megvonva vállam bólintok aprót.* - Maradtam a fenekemen jah. Nem sikerült, valamiért kifogott rajtam a jelmágia...* csóválom meg a fejem, hihetetlen de így van, na de oda se neki, másodjára csak sikerülni fog. Láthatja, hogy annyira nem bánom, jó itt nekem z iskolában, van hajlék a fejem felett és ételtis kapok szóval kész kánaán ez nekem s szerencsére a molesztáló férfiakkal sem kell megbirkóznom, azóta sem tudom elviselni egy fiú érintését sem.* - Tényleg? És még mi lettél?* szavaiból veszem ki, hogy igen csak felküzdötte magát azon a képzeletbeli ranglétrán így kíváncsi tekintetemre pillanthat kérdésem nyomán. Közben persze haladunk a játszótér felé a sötét, szűkös sikátoron keresztül de még a hely ridegsége sem tudja lelohasztani kedvem, mivel Tarkh kérdése igazán jókedvre derít nem mintha eddig depressziós lettem volna.*
- Persze hogy van! Bármikor de azért remélem seprű nélkül... máig nem vagyok biztos rajta.* pedig ő aztán mindent megtett, hogy megtanítson rá na de hát ez van, annyira nem vonz a dolog de néha bizony jó lenne csak felpattanni rá annak segítségével eljutni valahova. Praktikából jó lenne. Ahogy elérünk a játszótérhez érzékelheti a fiú hogy kissé lemaradok tőle így kissé mögé is húzódom s a válla felől kukkantok ki a mozdulatlanul álló játékokra.*
- Eskü hogy az előbb még úgy rángatóztak mintha görcsöt kaptak volna.* pattanok is ki mögüle s hitetlenkedve meredek a játékokra ahogy közelebb lépek feléjük.* - várjunk egy kicsit, hátha megint elkezdik. Nem hazudok.* pillantok vissza a fiúra, nem akarom, hogy bolondnak állítson be meg hát miért is hazudnék ilyenben? Szóval visszafordulok és türelmesen de mégis feszülten várakozok s futtatom végig szemeim lassan a téren, hátha megfülelek esetleg valamit vagy valakit az erdő felől.*

Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Csüt. Feb. 28 2013, 21:59

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //

*Hamarosan nem két élőlény, hanem három lesz az utcán, s bár két emberi, egy állati, a létszám nő, pontosan Mikaela érkezésével, ami először némi ijedt indulatot szül, de hamar rendeződik a helyzet, tehát barátságos társalgásba kezdünk, hiszen ha itt van, nem zavar, nem fogom elküldeni. Elsőként persze a famulus kerül szóba, de mint látom, fél tőle, ami azért mosolygásra sarkall, hízelgő is, nem csak nekem, én viszont minimális félelem nélkül kapom el hirtelen medvém fejét, aki éppen némileg ágaskodásba kezd, hogy egy szintbe kerüljünk, és átfogva őt ölelem meg.*
- Nem bant senkit ok nelkül ez a mamlasz, ugye te meznyalogato vadallat? *gügyögök a famulusnak, mintha fél éves lenne, és hatalmas szőrét borzolom fején. Persze ő hűvös jellem, tehát sértődötten bontakozik ki karjaim közül, ami súlya által nem túl nehéz, egyszerűen ismét négy lábára áll, és odébb vonul pár métert, durcás morgása közben, elvégre ő nem "mamlasz", de véletlen sem "méznyalogató". Mosolyogva fordulok a lány felé, talán ő is látja, hogy ügyet sem vet rá medvém, és nem is haragszom érzései miatt, ilyen apró termettel megértem. A második téma természetesen riadalmának oka, és határozottan kezdek vonulni, ötletemet követve, nevetve tűrve a lány morgását is.*
- Nem lesz semmi baj. A famulusom is aranyos, ha kell, persze nagy, ragadozo es felelmetes, de nyugalom... a jatszoter is biztosan ilyen. Megyek elöl, ha szeretned, Pjotr majd mögötted, és akkor nem lehet gond, kideritjük, mit nem lattal. *biztatom egy kicsit, s szavaim szerint történik minden, tehát a medve mögötte kullog, én pedig előtte indulok el tempósan, közbe figyelve a másikra is. Vigyorgok szavaira, a bökése némileg meglep, viszont nem szólok rá semmit, furcsa tőle ez a közvetlenség.*
- Mindig jutok valamire elöbb vagy utobb. *jelentem ki határozottan, hiszen ez így van, és én támogatom, ha valaki szeret gondolkodni, bár őt sem tartom butának, csak szerénynek, picit naivnak, és esetleg visszahúzódónak. Szóba kerül barátnőm, s nem akarok a nevében ígéreteket tenni, ő nem tanár típus, de én mindig segítséget szoktam ajánlani, most csak azért nem teszek, mert saját tárgyamat is tanítani kell, arra muszáj fókuszálnom, de azt pedig rendesen végzem el.*
- Akkor majd megprobalok összehozni egy talalkozot, biztos szivesen lat. *felelek tehát végül ennyit, hallgatva azt is, hogy neki valóban nem sikerült az év. Nem tudom, hogy miért nem, mintha idős lenne, és talán nem is elsőre járná az első évfolyamot... talán tévedek, de mivel van már róla jó tapasztalatom, ez hiába negatív, nem ítélem el.*
- Akkor talalkozunk arnymagia oran, mert tanarseged lettem belöle. *újságolom vigyorogva, hiszen erre nagyon-nagyon büszke vagyok. A kérdése meglep, szerintem félreért engem, de sose késő a magyarázat, hiába ül ki arcomra az értetlenség egy pillanatig.* - Mas nem lettem, maradtam sentinel, szerintem felreertettel. *felelek hát neki, s hamarosan egy találkozó ötletét vetem fel ismételten, amibe bele is egyezik. Nem értem, a nők miért nem rajonganak a seprűért és repülésért, Ginger szert, de nem velem, talán mert agyára megyek a mániámmal, de néha jól esne, ha együtt lenne velem ilyenkor is. Talán majd megjegyzem neki.*
- Biztos talalunk mas elfoglaltsagot, akar ott a szükseg szobaja, most talan meg hideg is van repüleshez. *nézek az égre, de nem feltétlen zavar, hogy esetlegesen más lenne a program, hiszen az is lehet érdekes, izgalmas, vagy egyszerűen szórakoztató, kikapcsolódást biztosító. A csajoknak biztosan lesz ötlete, én most nem gondolkodom ezen, mert hamarosan meg is érkezünk a játszótérre, én pedig egészen a közepére sétálok, medvém pedig engem követ, úgy csúszik pálcám a kezembe, és nézek végig a nyugodt, üres téren.*
- Nem is gondoltam, talan törtenik valami. *komolyodok el, de semmi nem fog, persze ez nem jelenti, hogy nem lehet rásegíteni. A pszichokinézist használom, s meg is ingatom az egyik hintát, a lány viszont csak annyit láthat - mivel ez alapból nem észlelhető -, hogy meredten keresem a mozgást a játszótéren. Egy idő után már nem használok pszichokinézist, viszi a hintát a saját lendülete, így lassúból némileg gyorsabb lesz, ezért ismétlem meg másik két hintával is, közben előreszegezve pálcámat.*
- Ezt lattad? *kérdezek hátra, és már persze nem alkalmazom a varázslatot, de mozognak még, megmagyarázhatatlanul, arra pedig kíváncsi vagyok, hogy felismeri-e vagy tudja-e, hogy én vagyok, aki most ezt okozza. Az, hogy akkor ki volt... rejtély, mert hiszek neki. Kíváncsi vagyok, mit reagál.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Márc. 01 2013, 18:30

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

*Hihetetlen, hogy ilyen lassan telik a délután. Sohasem volt problémám a kikapcsolódással, de a mai napon ez nem mondható el. Nem tudom, hogy mit csináljak, semmi ötletem sincs, hogy hova mehetnék. Nincs semmi, sem amivel leköthetném magam, még a könyvek sem érdekelnek. Jobb ötlet híján elindulok Mystral felé, talán ott találkozok egy ismerőssel, vagy találok valami elfoglaltságot. Sajnos egy galéria előtt álldogálok, mivel semmi érdekeset nem találtam ez idáig. Minden rosszban van valami jó. Igaz, hogy a képek nem nagyon érdekesek, de valaki megszólít, aki ismerősnek tűnik.*
- Sohasem láttam értelmét az absztrakt képeknek, nem láttam bennük semmit, a dadaizmus se kelti fel a figyelmemet. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én jobb szeretem a tájképeket, vagy valami érdekes képeket. *felelem neki, miközben hol a lányra, hol a festményekre nézek. Nem tudom, hogy ő milyen festményeket szeret, ha egyáltalán szeret valamilyeneket, de kíváncsian várom válaszát.*
- Számukra lehet, hogy mestermunka, de számomra nem az. Több mint valószínű, hogy elszívta az agyát, vagy lehet, hogy más problémája volt. *értek vele egyet, nem tudom, hogy ez a modern „művészet” kit érdekel, de én maradok a megszokott dolgoknál. Szavaira csak bólintok, ezt az információt biztos, hogy megjegyzem.*
- Szerencsére, elég ez az egy is, nem kell ide még több mestermű. *nyögöm ki nagy nehezen, de hangom így is gúnyosan cseng. El is indulunk, hogy közösen nézzünk körül a kirakatokban. Az egyik ékszerbolt előtt megállok, látok is egy szép nyakláncot, Anastazianak is megakad a szeme az egyik ékszeren, ha jól nézem, az egyik gyűrűt csodálja. Tovább haladunk, egy különös épület mellett megállok.*
- Mi ez a hely? *kérdezem a lánytól, miközben felnézek a fehér toronyra, mely a sötétben is tökéletesen látszik. Van pár ötletem, hogy hol is vagyunk, de inkább megvárom a válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Márc. 01 2013, 23:49

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

*Nem túl izgalmas az iskolában a délelőtti élet és hiába várom a csodát a délután sem lesz izgalmas, így majdnem esete fele már, végül veszem a csukámat és útra kelek. Szeretek kóvályogni, csavarogni, tengni-lenni, így nem frusztrál a gondolat, hogy cél nélkül ténfergek. Az este amúgy is mindig tartogat izgalmakat és meglepetéseket. Most ugyan nincsen kalandos hangulatom, élvezem, hogy csendesen telik a nap, annak ellenére, hogy untat. Nem kell mindig a nyüzsi jólesik a pihenés.
Ennek illetve az idő gyorsabb eltelése miatt, szólítok le egy szerintem szintén hozzám hasonlóan kimozduló leányzót.*
- Én alapjáraton a művészetet nem szeretem. A csendéletnek pont annyi értelme van, mint ennek az absztrakt műnek. A tájképek még úgy, ahogy elmennek, olyanok, mint a képeslapok. A portrék az igazi művészet. Úgy ábrázolni egy arcot, hogy az árnyékok megmozduljanak… a többi már csak körítés. *Gondolkodom így miközben én teljesen ki vagyok pingálva. Kicsit ellentétes a dolog, de valamilyen szinten talán ez is megérthető.*
- Nem az a művészet számomra, amit másoknak készítünk, hanem amit a magunk szórakozására teremtünk. *Ezért vannak nekem tetoválásaim. Nem túl sokan értik miért is jó ez nekem. Persze rengeteg minden van a háttérben, de a többség csak arra gondol, hogy divathóbort, feltűnési viszketegség, lázadás meg hasonlók, de a tetoválásaimtól vagyok én. Fiatalabb koromban is rajzoltam a bőrömre, majd a lelépésem után gondoltam a végső simításra.
Részemről ennyi volt a beszélgetés a képekről, több szót nem ér rájuk fordítani, egyszerűen nem érdemes, főleg így, hogy egyikünk sem lát benne értelmet. Tovább indulunk figyelve a kirakatokat. Engem egy pillanatra elkap a csábítás, hogy azt a gyűrűt valahogyan szerezzem meg, de terv nélkül nem lehet neki kezdeni, ráadásul még társaságom is, így csendesen, sóvárogva és erős hiányérzettel küszködve bandukolunk tovább, míg az édességbolthoz nem érünk.*
- Az édességek vihara. *Mutatok rá a cégtáblára, ami hirdeti az erre járóknak, hogy éppen mi is ez a szivárvány által lehányt hely.*
- Beakarsz menni? *Döntöm oldalra a fejemet kérdőn. Nekem semmi ellenvetésem ellene, részemtől benézhetünk. Nyitva vannak, ez biztos, mert bent a boltos csávó még nagyban pakolászik és tölti fel a készleteket. Jelenleg egy létrára mászik fel egy nagy üveggel a kezében, ami tele van gumicukorral. Látszólag a helyére akarja rakni azonban a lába megcsúszik, így az üveg hangos csattanással szilánkosra törik a padlón. Kisebb, nagyobb darabokra törve terül szét a padlón, miközben tartalma szanaszét folyik, majd pármásodperces eszmélés után életre is kel. A színes kukachalmaz azonnal mozgolódni kezd, hogy lassan szétszóródjon a teremben.*
- Jaj! Ne! *Ennyi szűrődik ki az ajtó alatt, de ezt akár az arckifejezéséről is le tudnál olvasni. Gyorsan lepattan a létráról és eltűnik hátul, gondolom valami begyűjtő eszközt keres.*
- Gyere, segítsünk neki. *Vigyorgok szélesen, miközben halkan kuncogok. Én rendkívül jól szórakozom, bár a csávó lehet, nem találja ilyen mulattságosnak.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Márc. 02 2013, 11:08

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //


* A medve Tarkh-hoz tartozik de ettől az még veszélyes rám nézve hisz nemén vagyok a gazdája, mivel kérdezi mit gondolok róla így hát őszintén, kertelés nélkül elmondom véleményem s ez alatt én is megnyugszom picit, főleg amikor látom milyen jácci könnyedséggel kapja el mackója fejét.*
- Jobb félni mint megijedni...* vonom meg vállam, ez a mondás rám nagyon jellemző nem véletlenül iszokltam el a játszótérről is mi szóba is kerül köztünk s hát látni rajtam, hogy nem reppesek az örömtől, hogy ő ki akarja deríteni mi is bolygatta fel az éjszaka csendjét de mivel nem akarok egyedül maradni így hát követem Tarkhot, nyomomban a brummogóssal.*
- Egy kölyköknek tervezett tér nem is tudom miért félelmetes... önmagában nem lenne az ha nem hibbannának meg azok a játékok.* tényleg nem tudok magyarázattal szolgálni na de talán most kiderül hol van a kutya elásva, addig is míg odaérünk dumcsizunk s bár tényleg fura ez az apró testi kontaktus tőlem mivel nem szeretek érintkezni senkivel, mivel én "nyitottam" így hát nem zavar s nem is kap el a pánik, ennyit már tanultam itt, ebből még semmi gubanc nem származik mitől rémálmaim lennének.*
- Még szerencse...* dünnyögöm magam elé nézve, jó határozottan mondta ezt szóval nem is bolygatom tovább a témát hanem örömmel egyezem bele a hármas találkába ami Gingert, Tarkh-ot és engem érint, rég lógtunk együtt s hát továbbra sem ismerek rajtuk kívül sok embert a Mysterioban.*
- Oké... a bambusz-hálóba vagyok, szóval majd ha ráértek akkor oda röppencs egy levélt.* nem tudom mondtam e vagy emlékszik rá, de ez most tisztázásra került, innentől fogva rajtuk áll mikor és hol futunk össze. A sulizás is szóba kerül s hát kiderül, hogy míg én maradtam a fenekem addig a fiú nem hogy évfolyamot lépett még árnymágia tanár is lett, jól felvitte az isten a dolgát a mindenit!*
- Gratu! Jó lesz egy ismerős arc, az új diákok közül senkit sem ismerek.* lényegtelen hogy ez az illető melyik oldalon van, lényeg, hogy ismerek majd valakit legalább ezen az órán.* - Jah... akkor lehet, hogy így van. Csak úgy mondtam, hogy "is" így hát azt hittem más is van...* de akkor ezek szerint a Sentinelségét bővítette ezzel a tanársegédséggel most így már tiszta sor. Viszont azt még megjegyezném, hogy repkedni nem szeretnék azon a bizonyos talin miről az imént dumáltunk, annyira nem megy az még nekem - bár nem is igen törtem eddig magam azért, hogy szuper legyek - meg nem is tudunk közben dumálni.*
- Jah, szerintem is... így is meg vagyok fagyva állandóan nem hogy még rá is tegyek egy lapáttal.* most is, vizes cipőmtől, gatyaszáramtól már nem is érzem a lábaim, de ügyet se veszek rá, majd talán akkor ha úgy felfázok, hogy vért fogok pisilni, de addig letojom. Elérünk a játszótérig, hol minden csendes és nyugodt, egyszerűen nem akarok hinni a szememnek így kissé előrébb sétálva szemrevételezem a helyet s közben azt bizonygatom, hogy nem vagyok hülye, láttam amit láttam de most ennek nyoma sincs.*
- Nem tudom akarjam e vagy sem...* felelem nem is fordulva a fiú felé, egyrészről igen hisz nem akarom, hogy szőke libának nézzen ki még a saját árnyékától is megijed, másrészről pedig nem, hisz ki vagy mi mozgatja meg őket? Mágia lenne? Nem tudom, erre most még nem gondolok, nem vagyok olyan tapasztalt ebben a mágikus világban, hogy minden furcsaságot hozzá kössek. Viszont az továbbra is érdekes, hogy a hinta megmozdul s mivel látóteremben van így egyből kiszúrom, rá is mutatva majd Tarkh felé fordítva fejem s vissza a játékra, na tessék, nem a levegőbe beszéltem.*
- Látod? Hintáztatja magát!* meg sem fordul a fejemben, hogy galád módon ő műveli mindezt, nem is tudnám mire vélni ennek miértjét így hát közelebb lépve a pároshoz fordulok meg magam körül azt kutatva ki csinálja mindezt.*
- Nem látok senkit...* valamivel sikerül halkabban kimondanom ezt a pár szót, akaratlanul is így teszek de csak nem látok senkit.* - Ez egy elátkozott hely...* fordulok szavam után valamivel később a fiú felé, valami hibban megátkozta a játékokat mik éjszakánként a gyerekek után sóvárognak vagy mit tudom én.*
- Van egy ötletem....* nyúlok pálcám után s mikor elővettem reflexből fordulok el Tarkh felől s magam elé tartva ejtek ki egy varázsigét.*
- Homenum Revelio!* az ember kimutató varázsige hatására pálcámból egy kis fényfonal indul meg de az egyenesen az ismerősöm irányába megy csak, nem ágazik el - vagyis hát nem tudom, hogy többet is ki tud e mutatni - így hát biztosra veszem, hogy csak mi vagyunk itt.*
- Látod? Nincs itt senki...* teszem is el fegyverem de szemeim végig a fiún maradnak valami magyarázatot várva a látottakra, hátha őt tud valamit csak eddig elsunnyogta az infot.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Vas. Márc. 03 2013, 18:35

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //

*Amint lehetőség szerint barátkozunk és rendezzük a helyzetet, ami a famulusomat érinti, már a félelem oka kerül előtérbe, így hagyom rá, hogy mit gondol Pjotr-ról, bár az nem bántotta őt, hiába félelmetes, tehát sok oka nincs, viszont ez nem fog zavarni, maximum medvémet egy kicsit. Nem is felelek hát erre, csupán elmosolyodom, azonban a félelem elég személyes fogalom, mindenkinek mást jelent...*
- Szerintem sötetben sok dolog lehet felelmetes, a felelemmel semmi baj nincs, en is szoktam felni. Van varazslat, de nem minden normalis, ami magatol mozog... szerintem ne iteld el magad, este egy elhagyatott örült jatszoter, nem a legbaratsagosabb hely. *nyugtatom egy kicsit kedvesen, hiszen tényleg így gondolom. A félelem sokszor jó, sokszor rossz... attól függ, az ember hogyan kezeli. Haladunk pár témát, s már a találkozónál tartunk, így hallhatom meg hálója nevét.*
- Bambusz... *nézek rá hirtelen.* - Illik hozzad. Akkor küldök majd oda levelet, ha nem talalkoznak esetleg szemelyesen addig. Lesz majd ora. *mondom, s biccentek is hálásan gratulációjára, elvégre én is büszke vagyok erre. Örülök, hogy van aki szeretettel fogadna órán, mert Rachel-nek nem elég, hogy ismerős vagyok, őt ez nem nyugtatja meg, évfolyamot szeretne lépni. Kíváncsi vagyok, hogyan megy neki.*
- Akkor talalkozunk oran... aztan ott legyel, es mondj velemenyt, milyen volt. *reagálok még erre, hiszen rendezzük közben a félreértést is, de nekem fontos az, mit gondol rólam a diákság, illetve hogyan tartok órát, mert nem szeretnék senkinek csalódást okozni, a célom a tanítás és a tantárgy megszerettetése másokkal. Amint azonban a hideget említi, egy szó nélkül fordulok meg hirtelen, és villan rá pálcám.*
- Aestus! *hangzik a hideg ige, melynek hatására már kellemes melege is lehet, egy órán keresztül, így teszem el lassan pálcámat.* - Egy oraig hat, szolj, ha faznal. Gondoltam jobb igy. *mondom neki, amint azonban a játszótérre érünk, semmi különös nem történik egészen addig, míg én nem használok varázslatot, melyet a másik még nem fedez fel, s amíg némán figyelem ügyködését, addig meg sem szólalok, csak komolyan vizslatom őt, és nyugodtan.*
- Ki mondta, hogy esetleg ember okozza ezt? *teszem fel az egyértelmű kérdést, de aztán elnevetem magam, s most én vagyok az, aki a másik hátát némileg, egyáltalán nem durván, de röviden megveregeti. Láthatja rajtam, hogy nem félek, vidám vagyok, már megint humoros... és laza, nem fenyeget minket semmi, ez már elárulhat neki valamit.*
- Ügyesen hajtottad vegre a varazslatot, de szerintem senki nincs itt. En mozgattam most a hintakat pszichokinezis segitsegevel, ez persze nem jelenti azt, hogy nem hiszek neked... sok furcsa dolog történik itt, a Mysterio környeken. *nevetgélek még egy sort, majd egyszerűen indulok el a hinták felé, és bele is csüccsenek, addig pedig famulusom jár egy kört, míg én türelmesen löködöm magam némileg, inkább roskadva a hintába, mint ülve benne.*
- Gondolkodtal mar rajta, milyen famulust szeretnel? *kérdezem csendesen, hiszen bár nem lépett évfolyamot, azért már egy ideje itt van, csak eszébe jutott párszor, mit szeretne, ha egyszer évfolyamot fog lépni. Biztos látott már pár ötletet is, kíváncsi vagyok, mennyit tud a témáról.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Márc. 15 2013, 17:43

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //
Előzmény -->> Félelmetes játszótér //


* Szavainak köszönhetően úgy érzem hülyének néz, tudom mit okoz a vámpírméreg de mivel én még nem éltem azt az állapotot át így hát ezért kérdeztem,jó drogoztam már, de ez az egész ez mégis másabb lehet. Nem tudom miért mosoly ezen de ahogy meghallom a válaszát úgy pislogok párszor. Orgazmus nálam egyenlő szexel és egy férfial ki erőszakoskodik és megver így hát nyelek egyet, nem tudom milyen az orgazmus mert bár barátom volt, odáig nem jutott el a kapcsolatunk.*
- Lehet ki kéne próbálnom...* és akkor megtudom milyen egy olyan együttlét mi nem arról szól hogy egy férfi elintézze magát azt jól van. Na de ebbe nem megyek bele jobban s mivel más téma kerül szóba így arról beszélgetünk, pro és kontra zajlik le köztünk de hát ez van, nem kell egyetértenünk.*
- Szerintem nem gyors állat és nem kitartó futásban... közelharcban pedig végképp alul marad egy kisebb termetű ragadozóval szemben.* én így látom egy medve tulajdonságát, kérdezte tehát most már ismerheti véleményem. azt továbbra sem derül ki, hogy hozzám milyen fajtájú famulus illene de már nem is érdekel, a másodikat hozom szóba, hogy milyennek találja de ezzel az a baj, hogy nem volt még annyi óra, hogy túl sokat tudjon erről mondani.*
- Oké... látni azért még láthatom.* eszembe sincs, hogy sunyiba arra kérjem tanítson meg erre-arra de azért bepillantást nyerhetek talán. Az idő múlik így hát arra jutunk sétáljunk vissza a suli felé, hezitálva de elfogadom a kezét mit a szükségesnél egy pillanatig sem fogok tovább sőt el is rakom a zsebembe majd elindulva egymás mellett a barátkozás kerül szóba mi továbbra sem olyan jól, amint hallhatja mindenkit csak felszínesen ismerek, egy barátom sincs. Azért ez szomorú és nevetséges is egyben de hát ez van, Tarkh is lényegében ugyan úgy áll a helyzettel mint én s ahogy sejtettem csak egy emberre bízná az életét.*
- De legalább van kiben bíznod... azért ez jó. Én senkiben sem bízom...képtelen vagyok rá.* mondjuk még nem kerültem olyan helyzetbe de mégis kiben bízhatnék? Senkit sem ismerek... ráadásul a múltam is olyan, hogy meggátolja azt, hogy ezt valaki kiérdemelje nálam, szóval... nem is tudom. Ahogy fiú jobban elmélyül ebben a témában el is gondolkodok rajta miután kissé elmosolyodva pillantok rá.*
- Kössz Tarkh... ezt eddig csak te tudod.* tekintek előre, kedves tőle szóval jó, hogy nem váltok ki belőle undort, bár ennek eléréshez igen keveset találkozunk, mi sem ismerjük egymást olyan hű de jól.*
- Lehet igazad van és én sem teszek túl sokat az ügy érdekében. Az egyedüllét meg tényleg nem jó...de van előnye is. Nincs sz*rkavarás, hátbatámadás...* vonom meg vállam, bár ezekre a dolgokra nem igen gondol az ember csak arra, hogy nincs kivel hülyülni, örülni és szomorkodni.*


Vissza az elejére Go down
Laura Lillien Larsen
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 270
Csatlakozás : 2011. Sep. 25.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Rubin háló
Üzenet : 'Ami nem pusztít el, megerősít engem.'

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Márc. 16 2013, 16:05

//Metamorf mágia 1. házi//


* A kellemes, hideg de mégis olykor napos időre való tekintettel úgy gondoltam, nem csak macskám végtagjaira férhet rá némi nyújtóztatás, de sajátjaimat is ideje megjáratni. Egy laza sétát tettünk hát Seolon, s most már egy tábla csoki társaságában ücsörgünk a főutcán, az egyik padon, valamelyik üzlet előtt. Barna bőrdzsekim a padon figyel mellettem, azon terpeszkedik Balthazar is. Kék hajam összefogva, így nem igen tudja kikezdeni a hűs tavaszi szellő sem, arcomon pedig pilóta szemüvegem mutogatja magát, védve kékségeimet a naptól, mely nem süt túl melegen, de sötét farmerom és tornacipőm, na meg rövid ujjú, mintás pólóm, és az efelett lévő sötét, kapucnis pulóver is csak úgy szívják magukba az éltető fényt. S mivel nincs jobb időtöltésem két falat között, mint az ujjaim között lévő, fém visszajárót dobálni magam előtt fel és le, hirtelen jön a gondolat, hogy ujjamba harapva serkentsem ki onnan véremet, s ha pálcám is előkerült, szépen combomra helyezem a pénzt, rácsöpögtetem azt az öt cseppnyi vért, ami szükséges, na de nem baj ugye, ha több kerül oda, így még talán farmerom is kap pár cseppet, de nem izgat túlontúl.. majd már jöhet is a koncentráció, végül pedig a körözés a tárgy felett, háromszor, miközben pontosan ennyiszer ejtem ki az igét is: *
- Rem transformationis meum voluntas. Rem transformationis meum voluntas. Rem transformationis meum voluntas. * hangzik hangom határozottan, elmémben pedig meg is elevenedik egy normálméretű, hófehér dobókocka képe, fekete pöttyökkel ellátva, ahol azoknak lenniük szükséges.. és ha vége a három körözésnek, és igeszavalásnak, még mindig képzelgek, koncentrálok, méghozzá a dobókockára, mely ugye pici, tehát az érme szépen mozgáshoz is kezd, és formálódáshoz, így egy percnyi alakulgatás után már hűlt helye annak, csupán csak a szép kocka pihen lábamon. *
- Csak kicsit sok az időm, ha ilyesmikkel szórakozom.. * sóhajtok egyet halkan, a folyamatot eddig békésen figyelő cica buksiját megsimítva, ki hirtelen fúj egyet, s pattan is fel idegesen a pad támlájára, és kezd is véget nem érő nyávogásba. Kérdezném én, mi baja lett hirtelen, de ekkor már láthatom is szemüvegemen át, amint egy síró nő, és az őt vigasztaló, belé karoló, de ugyanúgy hüppögő férfi sétálnak elém, kiket egy szomorkodó, könnyáztatta arcú, tízéves forma fiú követ. *
- Bocsánat, kisasszony, de.. de segítenie kell nekünk. * kezdi a férfi, majd a nő folytatja legnagyobb meglepetésemre, de még most sem igazán értem, hogy jöttem pont én a képbe. *
- A lányunkat elrabolták.. segíts, kérlek segíts! Ő az én életem, a fiammal együtt, másom nincs.. vissza kell kapnunk őt! Pénzt is kap érte akár, csak segítsen.. öt éves és teljesen védtelen!! * mered rám kisírt szemeimmel, mintha az én felelősségem volna ez az egész hajcihő.. de álljunk meg egy szóra, napszemüvegem feltolom fejem tetejére, s Balthazart csitítva egy darabig kelek fel a padról. *
- Én is örülök.. de kik maguk, és miért én lennék a legalkalmasabb? Kizártnak tartom, hogy tudnék segíteni. * dugom el még pálcámat is nadrágom farzsebébe, mert hát az egy dolog, hogy talán egy kedvemre való feladatot kapnék, a pénz pedig soha nem jön rosszul, de ki tudja, mágusok-e vagy sem.. ellenben a nő most még inkább zokogni kezd, a kisfiú hozzá bújva nyugtatja, őt, így az apa szürke szemeivel találkozhat tekintetem. *
- Ő itt Mary, a képen. A kezében.. az a karkötő, tavaly kapta, de sajnos pénzügyi okokból meg kellett válnunk tőle. A rablója pedig ezt a tárgyat követeli tőlünk, nem hisz nekünk, hogy már nincs meg és a lányom élete a tét.. és mivel a fiam az előbb látta, mit tett azzal az érmével, talán mégis tudna nekünk segíteni. Kérem.. * nyomja a kezembe a fotót, amelyen a nagy és akkor még boldog család látható, s amely elég közeli ahhoz, hogy az ékszer is tökéletesen kivehető legyen. El is veszem, s jól megnézve azt bólintok végül lassan, s ülök vissza immáron újból előhúzott pálcával a padra, s kezdek ismét varázslásba. Jól megnéztem azt a képet, itt pihen most is egyik térdemen, a másikon pedig a dobókocka, amely az érméből lett. Ujjamon az iménti sebet csak megpiszkálom, máris jön apró cseppekben a vér, melyből ötöt vagy többet cseppentek a picike tárgyra, hogy ezután a szokásos koncentráció jöhessen, ismerem az ékszert, s elmémben is elevenen él a kép, ahogyan ki kell néznie. Majd a körözés és az ige háromszor, egymással párhuzamosan: *
- Rem transformationis meum voluntas. Rem transformationis meum voluntas. Rem transformationis meum voluntas. * s bár a mozdulat és az ige innentől nem kell, mégis koncentrálok tovább, ahogyan tanultam anno, így nem verem ki egyáltalán fejemből a szkarabeuszos, aranyból lévő karkötő formáját, színeit, minden egyes apróságával együtt, hagy formálódjon az anyag előttem térdemen. Kis idő múlva meg is történik a csoda, a karkötő ott díszeleg lábamon. *
- Nos, mit gondol, megteszi? * kelek fel ismét, a képet és a karkötőt is átnyújtva a férfinak, ki jó alaposan megnézi minden csücskéből a tárgyat, majd vissza is adja nekem, miután vissza húztam magamra a dzsekit is, hiába vagyok hidegtűrő, mégis jól esik a meleg. *
- Igen, tökéletes lesz.. köszönöm, nagyon köszönöm. Nemsoká itt is lesznek, éppen kettőre kérte a cserét, itt, a főutcán. * hálálkodik szüntelen, mire én csak biccentek felé, és hát tényleg úgy tűnik, lassan elérkezik a két óra, mivel a főutca egyik vége felől mintha éppen az a kislány vonszolná magát felénk, mellette egy szakadt külsejű férfival. Haja csapzott, arca sebhelyes, üres kezében pálca, a másikkal pedig a kislány nyakát fogva vezeti őt hozzánk. *
- Itt a némber.. hol a karkötő, Angus? Oho.. add csak ide öreg barátom, hagy próbáljam fel! * szólítja meg azonnal a férfit, ahogy oda ér hozzánk. Anyuci sír, kisfiú szintén, kislány még jobban, de a családfő testét élő pajzsként használva még meglévő szerettei miatt áll be határozottan a család elé. *
- Nem kell ezt tenned, Joseph. Nyugodtan is el tudtuk volna intézni.. Mary.. Mary jól vagy, kincsem? * kerül át a rabló kezébe a karkötő, így pedig el is ereszti a kislányt, ki azonnal a síró család karjaiba szalad, a másik pedig máris felveszi karjára a szkarabeuszos karkötőt. *
- Nos akkor lássuk.. * emeli is fel ökölbe szorított kezét, méghozzá az egyik közeli fa irányába, s bár arcán kaján, őrült, gyermeteg öröm lakozik, hiába mutogat, semmi sem történik. Tekintetem kérdőn, s némán siklik a családfőre, kinek hirtelen elsápadása jelzi, valami nincs rendben.. ezt pedig a Joseph-nek nevezett férfi is alátámasztja.*
- Azt a fát.. bogarak százainak kellett volna ellepnie és apró darabokra rágnia. Angus, ez nem működik.. a karkötő nem működik!! * rázza ugyanazt az öklét irtó dühösen most már a család irányába, s végül nagy ordibálások közepette rázza le magáról a hasztalan ékszert, melynek miben léte most már előttem is körvonalazódik: ja, hogy varázstárgy lenne? Egy mágikus ékszer? Erről nem volt szó.. *
- Megölöm a lányod. átvágtál, mégis hogy képzeled? Itt helyben megölöm! * fröcsköli nyálát Angusra, miközben egy éles tőrnek látszó dolog is előkerül hosszú ballonkabátja alól, mire hirtelen ötlettől vezérelve ejtek ki egyetlen szót: *
- Balthazar! * a macska pedig tudja, mit kell tennie, hisz dolgoztunk már együtt, nem is egyszer, így a hipnózist bevetve a férfin, kinek pálcája és a tőr is egyenesen a kislány felé mutat, akit a család meredten próbál védelmezni, pánikszerűen méghozzá, Joseph, a rabló hirtelen, értetlenkedve teszi le a kést, s indul el nekünk hátat fordítva be, a bokrosabb, jóval takartabb rész irányába, a part területére. *
- Mi.. mi a fene ez? Én nem ezt akarom.. tenni.. * sétál be szépen a fák közé, mire én magam a tátogó család felé pislogok. *
- Tűnjenek el innen azonnal.. nem kell a pénzük, csak fussanak, ezt pedig bízzák rám. * fordítok én is hátat nekik azonnal, futólépésben követve és érve be a férfit. *
- Elég szemét húzás volt magától ez a dolog. Imperio! * vonom én magam is uralmam alá elméjét, egy félkört rajzolva felé pálcámmal, s az ige kimondásával. * - Most pedig szépen elteszi a pálcáját, a tőrrel pedig nyakon szúrja magát. De pontosan célozzon, különben megkeserüli, és kérem higgye el. Rosszabb vagyok, mint az ördög. * állok meg előtte higgadtan, s adom is utasításba, hogy mit is kellene most tennie. S hogy groteszkebb legyen a jelenet, még valamit kérek tőle.. vagy inkább követelek: *
- Silencio! * bököm ki, még mielőtt az a bizonyos penge elérné nyakát, s bár eddig sem szólt hozzám, oly hirtelen jelentem meg mögötte, de most már, ha végez magával, arra sem fog rájönni senki.. mert hogy ordítani nem fog. Pár lépést hátrálva nézem végig a jelenetet, némán kérlel míg a döfés ideje el nem jön, vére pedig lüktetve, olykor jobban spriccolva, szerencsére nem felém, így hagyja el testét, mely össze is csuklik, s a földön végzi be szánalmas kis életét. *
- Nos, akkor takarítsunk.. kiteszlek a vámpíroknak a hágónál, talán jót lakmároznak belőled. Vagy a vadak.. vagy valami. * guggolok le a test mellé, majd ha Balthazar is megérkezik, a jelenleg thestral segítségével elcipelem innen a fickót, minél messzebbre. Persze ha akad nála némi pénz, attól megfosztom, nem hiszem, hogy van rá szüksége, na meg valami sajátos tárgy is kell tőle, egy emlék, ezt követően pedig le is lécelünk, nem igen van itt ma már keresni valóm. *
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Márc. 16 2013, 20:41

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //

*Érdekes téma kerül fel a vámpír harapásával kapcsolatban, és szerintem félre érti a helyzetet, talán némileg rosszindulatúan is, ezért magyarázom meg neki nyugodtan, hogy én hogyan értem, de reakciójára komolyan vizsgálgatni kezdem. Furcsa... bár tulajdonképpen az ő korában nem, és úgy érzem talán nincs ehhez közöm, sőt... beszélgetni sem kéne erről vele, de...*
- Mi akarsz kiprobalni? A vampir harapasat? Bar van egyezseg a magiszerek es a vampirok között, ketlem, hogy csak ilyen vampirok elnek itt, es talan banthatnak is teged, szoval szerintem ez örült ötlet. *gondolkodom el hangosan, és talán félre is értem őt, de úgy veszem le szavaiból, hogy erre vállalkozna. A famulusokat tekintve rá is kérdezek, hogy mivel nem ért egyet, s azért nincs igaza, de nem mond teljesen rosszat sem, hiszen sosem állítottam, hogy nincs ellenfele a medvének.*
- Utanaolvastam, es nem biztos, hogy mindegyik medve fajra igaz, de a grizzlyre igen, tehat tud futni es kitartoan. Nem mondom, hogy nincs ellenfele, egy oroszlan talan megszorongatna, de aprobb nagymacskak vagy peldaul egy farkas keves esellyel indul ellene, föleg a hatalmas termete, mancsai, karimai es fogai miatt. *magyarázom neki mosolyogva, elvégre én komoly kutatómunkát végeztem azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a famulusom, és ezt találtam ideálisnak, nem véletlenül. Tovább keveredve már a barátok jönnek szóba, én pedig nyugtatni igyekezem, mert bár nem teljesen normális a helyzet amiben van, attól még nem kéne túl sokat fejlődnie... nem feltétlen baj, ha nincs az ember mindig társaságban, vagy nem tart mindenkit a barátjának.*
- Miert? *teszem fel egyszerűen a kérdést, mikor az jön szóba, hogy ő képtelen bízni. Érzem én, hogy ez kényes téma, de én pedig kíváncsi vagyok, tehát maximum nem felel, nem fogok sértődöttet játszani. Mosolyogva biccentek neki, én az igazat mondom, tehát nincs mit köszönnie, ellenben arra is bólogatok amit mond.*
- Persze, de sajnos emberek között elünk, nem lehet mindent elkerülni, mindig lesznek rossz tapasztalatok, rossz emberek is, de ha tölük felven nem vesszük fel a kapcsolatot senkivel, mert akkor nem erhet csalodas... akkor a jot sem tapasztaljuk meg. *próbálom egy kicsit buzdítani arra, hogy nyugodtan keressen embereket. Szerintem azért mélyen valahol ő harcias szerzet, képes volna az igazát kikérni, és harcolni magáért, tehát nem kell attól tartani, hogy egyszerűen veszik hülyére. Persze vehetik, ahogy mindenkit, de kétlem, hogy könnyen és önként adná magát.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Márc. 18 2013, 13:03

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //


* Tuti, hogy ugyan arra gondolunk az orgazmust illetően, egy érzésre mi számomra egyenlőre még ismeretlen, ugyan akkor tiszta sor, hogy ez minek kapcsán jön létre mitől viszolygok, félek a férfiaktól így hát kiül szép arcomra ez az ijedelem, mégis vonz a gondolat, hogy megharapjon egy vámpír, hogy megérezhessem azt az érzést s talán azért is, hogy ne féljek annyira a hímek közeledésétől, hisz nem mindenki rossz szándékkal teszi ezt. Csak egyenlőre ezen nem tudok túl jutni míg ezt nem tapasztalom... Ennek hangot is adok, így Tarkh vizsgálását csak részben érzékelem, szavaira pedig bólintok még annak tudatában is, hogy ez veszélyes lehet.*
- Lehet... de te már ismersz egyet aki az egyezség tudatában nem nyírna ki, szóval mond el ki.*nézek bele igen csak kék szemeibe, szinte követelve azt a nevet.* - Miért bántata ha odaadom a vérem? Önként tenném...* hm, ez lehet kicsit most naív részemről s magam is elgondolkodok a dolgon a tanultakat figyelembe véve de a kíváncsiság és az őrültség most inkább dukál bennem. A famulus kérdés is szóba kerül közöttünk, kitartok véleményem mellett mit meg is magyarázok a fiúnak mire ezzel ő sem marad el, úgy érzem picit bántja, hogy nem értek vele egyet de szavai után sem adom be a derekam csak egy kicsit.*
- Oké... vannak jó és rossz tulajdonságai mint minden állatnak. Én is inkább a rosszat látom te meg a jót, így okés?* pillantok rá mosolyogva fegyverszünetet ajánlva szavaimmal. Későre jár, így elindulunk vissza a Mysterioba, még érzem Tarkh varázslatának hatását így teljesen nyugodt körülmények között beszélgetünk a barátságról és ennek a dolognak a kialakulásának hiányáról, minek kapcsán kiderül, hogy nem tart visszataszítónak mi jól esik, én sem őt tehát a kérdésre miután közlöm, hogy nem tudok megbízni senkiben picit elgondolkodok majd vállamat megvonva tekintek fel rá.*
- Mert egy olyan világban nőttem fel hol minden érdekből és kihasználásból állt, nyomorúságos körülmények között nőttem fel anyám mellett szóval...* tekintek magam elé szomorkásan, szinte púp voltam a hátán, nem igazán foglalkozott velem, mindig a pia és a pasik voltak az elsők és még utána sem én jöttem. Apámnál más volt a helyzet, a szeme fénye voltam de túl korán halt meg ahhoz, hogy kihozhasson ebből a helyzetből, még így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy a baleset előtt elmondta milyen vér is csörgedezik ereimben.*
- Sokszor kihasználtak engem is... használtak...* felelem halkan de mégis kemény hangnemben, jól érezhető, hogy nem arra megy ki a játék, hogy sajnáljon.* - Ezért nem olyan egyszerű...* zárom is le a témát, hogy aztán inkább annak előnyét tárjam fel a fiú előtt, hogy legalább a hátsó támadásoktól vagyok mentes barátok hiányában.*
- Tudom... de eddig így volt kényelmes... és biztonságos.* igaza van tudom, nem tartom magam egy nyámnyila lánynak, de semmit nem fogok erőltetni ami nem megy magától. Időközben elérjük a kikötőt is, hol szerencsére nem kell várakoznunk mert a révész bizony ott bambiskol a csónakban mire kuncogva lököm meg lábammal azt.*
- Hahó! Ébresztő!* fel is kapja fejét mire egy mosolygós pillantást vetek a srácra majd már be is pattanok a révész kis tulajdonába szépen elkényelmesedve.*
- Remélem a macid bizonyítja egyik kiváló tulajdonságát.* vigyorgok rá jelezve, hogy remélem úszni fog és nem minket süllyeszteni el, mert hogy én úszni nem tudok az olyan biztos, mint ahogy itt ülök.*

Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Márc. 18 2013, 23:59

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //

*Talán a neveltetésem miatt, de én nem értem, hogy mi vonzó a vámpírokban. Igen... van harapásuk, de azt fájdalom nélkül, teljesebb élménnyel is el lehet érni, olyannal, akit szeretünk. Egy vámpír azonban durva, kegyetlen, állatias, természetellenes, hulla... hideg, és hiába van képessége, egy mágus többet ér. Élősködő piócák... rengeteg történetet hallottam és tapasztaltam is meg, akár a saját bőrömön. Tehát ahogyan a lány szavai hozzám érnek, úgy keményedik meg vonásom, komorodok el, és dermedek meg.*
- Nem tudom a nevet, es nem fogok neked segiteni ebben. Az en dolgom, hogy segitsek es vedjem a diakokat. A vampirok visszataszitoak, emlekezz csak, hogy mit tanultak roluk. Az elmenyt pedig majd elered a baratoddal. *közlöm vele, a kérdésére viszont csak nevetésben török ki, pedig ez hideg nevetés. Nem értem miért ilyen szeleburdi, és mi viszi rá arra, hogy ilyeneket mondjon, de én nem segédkezek ebben és mivel a téma sincs ínyemre, így másik énem mutatkozik, a komoly és mogorva, a nem kedves, hanem határozott, de az, akinek igaza van.*
- Mert allatok, azert. Rengeteget elnek, es pont azert allatok, mert most valtoztak at, es nem ertik ami körülöttük folyik, vagy pont azert, mert az örök eletben es maganyban örültek meg. Több tamadasrol hallottam, es velem sem bant finoman, szereztem töle serülest. Azonban egyetlen olyan esetröl sem tudok, hogy finom lett volna barkivel is a vampir. A baratnömet is megverte egy mocsok dög... *morgok, hiszen emlékszem még arra az esetre, mikor a padláson mondta el ezt nekem Ginger, de a titoktartás kötötte őt, tehát nem számolhatott be mindenről. Tényleg dühít az, hogy más menekül előlük, Mikaela pedig önként adná magát. Ezen pedig a famulus téma sem segít, inkább legyintek neki, rá is hagyva.*
- En tudom, milyen a famulusom, es ez a lenyeg. *zárom le a témát, ám ezek után egy komolyabb kerül szóba, így csöndben hallgatom a másikat, és gondolkodom is azon, hogy vajon mit jelentenek a szavak... érzem, hogy nincsen minden rendben, hogy sokat nem árul el, de érzések és gondolatok kavarognak benne, olyanok, amiket nem érthetek most és talán fel sem foghatok, magamtól biztosan nem jövök rá.*
- Ertem... ez elöfordul, de tudod... az en csaladom meghalt. Ugy nez ki, hogy belsö arulo volt. Szerinted nekem hogyan kene ezek utan biznom barkiben is, aki ket szülöm es ket testverem eletet vette el? Pedig elmeletileg közeli rokon... nekem is nehez. *osztok meg vele információt, és most már nem félek. Igen, vannak még mindig kapcsolataim, és itt a család... az Család. Ezt persze a lány nem tudja, ellenben én már igen, többet is, és másodikra van hozzá merszem, hogy ne féljek bárkitől. Most már én vagyok az üldöző, fordulni látszik a kocka... Ezek után a csónakhoz érve kerülünk el a témától, a lány kérdése viszont nem tetszik Pjotr-nak. Tud ő úszni, nem azzal van a gond, viszont nem hal az óceánban... ráadásul nem fogadás és erőfitogtatás tárgya, főképpen nem látványosság, tehát hirtelen mordul, majd egyszerűen rám vetve dühös tekintetét fordul meg és sétál az erdő felé.*
- Ahj... hat igen, ilyen a jelleme. Eleg büszke, es nem fog mutatvanyosdit jatszani, de esetleg majd egyszer megmutatom neked, hogy a toban vagy a vizesesnel tud uszni. Ö azert nem delfin vagy hal, hogy ilyen hideg es mely, nagy vizben kepes legyen sokaig maradni. Nem akarom kockaztatni az eletet. Annyit mondtam, hogy kepes lenne egy folyon atuszni, vagy egy toban lubickolni, de az iskola messze van, es sötet, fagyos az idő. *fejtem ki a lánynak, hogy igazából nem minden lehetséges, mert nincs kopoltyúja a medvének. Ettől persze még szoktak vadászni akár halakra a vízesésnél, hiszen ott állnak és várják, hogy vissza úszva a szájukba ugorjanak a halak, vagy éppen a folyóban keresgélnek. Azért egy holló nem bukik a víz alá... Én pedig már a csónakba ugrok, fejemmel intek a révésznek, aki mogorván motyog orra alatt neveletlenségemre, és úgy visz minket át.*
- Viszont ha nem vagy baratokkal, akkor altalaban hogyan telik a napod? *kíváncsiskodom, míg a csónakba ülök le, és türelmesen várom, hogy haladjunk lassan a vízen. Nem tudom, mikor érkezünk meg, de bizonyára csak az aulában fogunk elválni, hiszen külön házba járunk.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Kedd Márc. 19 2013, 13:30

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //


* Egyik témából sodródunk a másikba, így immáron a vámpírok vannak terítéken kik számomra csak részben ismertek, még eggyel sem találkoztam testközelben. Mégis úgy gondolom, azaz kíváncsi vagyok leginkább arra, hogy harapásuk után milyen is az a bizonyos eufórikus állapot mi hasonló az orgazmushoz. Még arra is kíváncsi vagyok, hogy Tarkh kivel találkozott s szinte kikérem magamnak azt a bizonyos nevet, de ahogy szavaim közben arcát figyelem s utána várom a válaszát, látom, hogy amit mondok egyáltalán nincs ínyére, sőt... Meg is kapom finoman a magamét mit szépen végig is hallgatok, de hajlamos vagyok a saját fejem után menni s hiszem azt is, hogy nem mindegyik lény lehet durva és állatias, nem tudom elképzelni, hogy egytől egyik jellemző lenne ez mindegyikre.*
- Oké... ha nem mondod hát majd megoldom magam.* vonom meg a vállam s bár kissé kétkedek saját szavaimban is mégis vonz ez az egész, még az sem tántorít el, hogy kiderül Gingernek megsínylett egy ilyen találkozást minek hallatán picit nyelek de aztán csak arra gondolok, hogy nem volt szerencséje a vámpírt illetően, a durvábbik talált rá. Mivel a véleményünk ennyire különböző így nem erőltetem tovább mivel tiszta sor, hogy nem díjazza szavaim, így famulus kerül szóba s mindketten megosztjuk egymással a véleményünket mit igazából egyikünk sem akar teljes mértékben elfogadni így a srác szavaira már csak bólintok, unom ezt az egész pro és kontra játékot, mindenki azt hisz amit akar. Megindulva a kikötő felé egy egészen más téma merül fől s idővel bizony olyan dolog is szóba kerül melyről senkinek sem beszéltem még itt, jól lehet a teljes valóságot nem fedi - arra nem állok készen még egyenlőre, hogy bárkinek is beszámoljak hányattatásaimról - de egy kis betekintést nyerhet a múltamba mi picit sem volt bimbózó. Ezért sem bízok senkiben s egyelőre nem is tudok, bár ebben némi előnyt is vélek látni de természetesen Tarkhnak ehhez is van egy elmélete s még odáig is eljutunk, hogy ő is mesél kicsit a családjáról. Az az mint kiderül halott családjáról, mi szomorú de szememben inkább egy halott anya mint egy olyan ki semmibe veszi gyermekét. Szinte a kettő ugyan az, bár sejtem,hogy az ő kapcsolata a szüleivel sokkal szorosabb volt.*
- Sajnálom... tényleg.* pillantok rá bár úgy ismertem meg erre a legkisebb szüksége sincs.* - De épp az imént mondtad, hogy csak egy emberre bíznád az életed és az a párod. Szóval te sem állsz jobban mint én...* ez az én meglátásom s bizony akkor nem értem miért papol itt nekem arról, hogy kellenek a barátok, neki sincs sok, talán akiket ismer még azokkal sem barátok szóval... Időközben elérünk a csónakig hol a bóbiskoló férfit hangommal és a csónak meglökésével ébresztem fel, nem túlságosan örül nekünk de hát ez van, ez a dolga szóval nem igen vetheti a szemünkre, hogy felébresztettük. Ahogy helyet foglalok úgy vetül pillantásom a medvére, nem tudok úszni így nyilván magam érdekében teszem szóvá azt, hogy remélhetőleg úszni fog de ezt utólag is de megbánom mivel az ismerős, magyarázós válasz jön a fiútól mire csak kékségeimmel őt figyelem, kemény tekintettel s már épp valami csípős hagyná el ajkam mikor is úgy döntök inkább lenyelem s elfordulva a messzi sötétségbe bámulok inkább. Ez a része rettentő idegesítő számomra, nem értem miért kell mindent agyba főbe magyaráznia szóval inkább úgy döntök, hogy az út további részében csendben maradok, de ezt a számításom pont ő húzza keresztbe kérdésével.*
- Gyakorlok és mászkálok.* fordulok felé karjaimmal átölelve magam ahogy kissé előre dőlök mivel a varázslat kezd elmúlni rólam és a hideg, vizes ruháimtól bizony kezdek fázni.* - Rengeteg hely van ahol még nem jártam, szerintem sosem fogom tudni elmondani azt, hogy igen, mint a tenyerem úgy ismerem a környéket és a sulit. Szeretek császkálni szóval csak néha unatkozom...* általában feltalálom magam szóval nincs itt probléma csak néha, időközben viszont megérkezünk a Mysteriohoz így amikor megáll a csónak szépen fel is pattanok hogy aztán a szárazföldön tudjam magam. Bevárom a fiút majd minden bizonnyal az auláig besétálunk együtt de ott elválnak útjaink.*
- Hát, kössz a varázslatot... kitartott majdnem végig.* biztos jéggé fagytam volna ha nem segít rajtam szóval jó fej volt mi köszönetet érdemel.* - Aztán akkor majd találkozunk, szia!* indulok meg a Keleti Főtoronyba, hogy minél előbb megszabadulhassak a ruháimtól és egy forró zuhannyal koronázhassam meg az estét...*




// Köszönöm a jáccit! Smile //
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Kedd Márc. 19 2013, 22:55

// NRT: Tarkh - Mikaela 2013.02.10. //

*Az ember bizonyos szituációkra rengeteg képpen reagálhat, de azt nem tudom, hogy mi hozza ki Mikaelából az ilyen abnormális érdeklődést és bizalmat a vámpírok iránt. Biztosan a romantikus könyvek... valahogyan el tudom képzelni a lányt azt olvasva, tehát ahelyett, hogy mélyen a probléma gyökerét nézem, inkább ezt magyarázom meg magamnak és fogadom el. Természetesen erre sem hallgat...*
- Hat... szerintem ö talal meg teged, ketlem, hogy magadtol sikerrel jarnal, mi sem kerestük öket... bar mind a kettö hasonloan allat volt, szoval talan nem szamit ki keres kit. *vonom meg vállamat, mert én mindent meg is tettem, hogy a lány ne ezt gondolja, tényeket mondtam, próbáltam jobb belátásra bírni mint ember, mint sentinel, és mint az ismerőse, de egyikre sem hallgat, tehát én itt többet nem tudok, és nem is akarok tenni. Neki kell tapasztalnia a konokságának árát. Ezek után pár témát haladva a bizalomnál lukadunk ki, szavaira pedig egyszerűen biccentek. Nincs szükségem a sajnálatra, viszont azt is tudom, hogy ő talán nem a szokás rabja ilyen esetben, hanem komolyan gondolja...*
- Nem, de igazabol szerintem nem jo, ha az ember rengeteg emberre bizna az eletet. Nincs sok baratom... talan harom van baratnömön kivül, Axel, Nil es Tom, bar mindegyikkel regen talalkoztam. En viszont probalok uj kapcsolatokat alakitani... mint lathatod. *mosolygok rá picit, hiszen most is ez történik. Nem állok nála jobban jóval, viszont én teszek azért, hogy ez jobb legyen. Amint hallom, nincs azért teljesen elveszve, ami nem is oly nagy gond, bár sajnálom, hogy ennyire egyedül van.*
- Ki tudja, egy nap, mit fogsz ugy ismerni mint a tenyeredet... szerintem azert jo eselyed van ra. *vigyorodok el, viszont ezt nem bántóan vagy célozgatóan mondom, csak ha már eleve tengődik az életben, akkor legalább ezt a célt határozza meg. Nem is tudom, hogyan viszonyulok hozzá, nem ismerem jól, szeretném jobban, segíteni is, de hogy mi a hatásköröm... A csónakkal folytatjuk utunkat, nem is olyan sok ideig, mire végül természetesen az aulába érünk.*
- Szivesen. Remelem is. Viszlat! *köszönök el tőle, némileg még integetek is, majd így veszem az irányt a toronyba. Tudom, hogy magamnak is magyarázok, de valamiért nem hagy nyugodni, hogy mi lehetett, amit átélt, és amiért így áll az emberiséghez... talán nincs is hozzá közöm, de ezen gondolkodva fogok álomra térni.*


//Köszönöm a játékot én is.//
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Márc. 22 2013, 00:53

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17. Előzmény a Jupiter hálóból.//

*A helyzet már csak akkor lehetne érdekesebb és kínosabb, ha maga az ötlet gazdája, Ginger is itt volna. Mivel azonban ez nem így van, elég Mathis viselkedése és az enyém, ami a szokatlan találkozást illeti. Nem lelkesedem érte, ő szintén nem, érthető módon furcsállja, ez látszik viselkedésén, én pedig kényelmetlenül érzem magam, a muszáj és a nem muszáj között ingázva próbálom azt találni el, hogy mikor maradok önmagam, de olyan szinten, hogy az ne legyen túl zavaró. Mikor viszont ezeket a szavakat használja, ismét felnevetek, hiszen szerintem nem is tudja, mit beszél.*
- Nem volt az, töled is hallani akartam. Mi nem vagyunk joban, de az nem jelenti, hogy rosszban vagyunk... ha abban lennenk, utalnank egymast. Nem, van nekem nagyobb gondom is, szoval ezek erös szavak. *nevetgélek még mindig. Gyűlölni azt az embert gyűlölöm, aki végzett a családommal. Utálni Alexit utálom, na de Mathis? Áh... ő soha nem tett konkrétan ellenem, nem is hiszem, hogy szándékozott, nem tudok róla, illetve anno talán még valamilyen szinten közeledni is próbált. Persze nem járt sikerrel... ő pontosan az a kategória, akiről inkább nem veszek tudomást.*
- Ah, ertem... azt hittem, Cruoris-es targyak irant erdeklödsz inkabb, de a jelmagia nem az. *vonom le a következtetést némi csalódottsággal a hangomban. Nyilván nem szabok meg neki semmit, de szeretem, ha valaki nagyon hű házához, még akkor is, ha én nem gondolkodtam hasonló témában. Hiába mondja azonban, nem értem félre, vagy ő viselkedik félreérthetően, mert eleve nem ellenséges, és az, hogy ideje van, nem zárja azt ki, hogy ne akarjon velem inni...*
- Akkor min mosolyogtal? Akkor miert nem vagy ellenseges, egyezel bele ebbe? Nekem csak Ginger van, erthetö a viselkedesem, es mivel eddig nem volt veled semmilyen kapcsolatom, nem is nagyon erdekelt, meddig tart a türelmed. *vonom fel szemöldökömet, magyarázva neki egy kicsit, viszont látható rajtam, hogy tényleg nem értem a viselkedését, mert szerintem amit tesz és amit mond, nem egyezik. Persze neki is van kérdése, válaszára pedig egyszerűen biccentek, úgy gondolom, ahogy ő, de becsületesen fogok próbálkozni. Hiába mutatkozik be a famulusnak, az talán tudja, hogy eleve nem kedvelem a fiút kifejezetten, és a jelleme is olyan, hogy amíg valaki nem érdemli meg, nem fordít rá nagyobb figyelmet, tehát egyszerűen csak távozik, hogy előttünk mehessen.*
- Ehes, es mogorva. Azert siet. *magyarázom meg neki, tovább beszélve, míg az iskolán haladunk végig, a révészt is igénybe véve majd. Van ami érdekel, és az biztos, hogy őszinte választ kapok, persze nem tetszik, ezért horkanok fel. Eleve nem volt nagy arcom, csak nem mindenkinek mutatom ugyanazt az arckifejezést.*
- Nem engedtem, de en is szkeptikus vagyok. Mi meg Siderist sem kerestük fel az utasitasara, tehat a ma elsö feladata, hogy ne öljük meg egymast. Akkor senki nem marad Gingernek. *állapítom meg, és bizony emlékszem még arra, hogy mit kért a házam vezetője, de nem látogattuk meg, s szerintem nevetséges is lett volna... mi ketten, ahogy magyarázkodunk arra a kérdésre, hogy miért viselkedünk így. Ms. Valbraith harminc másodpercen belül halálra unta volna magát, vagy nevette volna azon, hogy egy lányon veszekszünk.*
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Pént. Márc. 22 2013, 12:50

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

* Fura ez a kérdés, mire persze megkapja azt, amit gondolok, de ahogy felnevet, kissé felvonva szemöldökeimet tekintek felé. Megszólal azért a jó öreg, kötözködős Tarkh, már komolyan nem tudom, melyik szót használtam helytelenül, de mindegy is. *
- A lényeg ugyan az. * hagyom rá legyintve, mivel nem igen kenyerem túlmagyarázni a dolgokat, és akkor azt hiszem, épp most derült ki, jóval precízebb bizonyos dolgokban, mint én. Nem vagyunk egyformák, nagyon nem, és talán pontosan ezért még a tanulás irányában sem egyeznek nézeteink. Mintha csalódást vélnék felfedezni arcán jövőbeli terveim irányába, mert hát köztudott, mennyire oda van a házért, én azért úgy hiszem, inkább a földön járok, és igyekszem reális maradni ebben a kérdésben. *
- Igen, egyértelműen. A vérmágiát például nagyon szeretem, de nem akarok rossz döntést hozni. És azt hiszem, ez passzol hozzám leginkább. * magyarázom meg egyszerűen szavaimat, nem törődve azzal, mit gondol. Már a szüleim véleménye sem igazán érdekel, így az övétől sem fogok hátast dobni, ámbár jelenléte továbbra is érdekes, de úgy gondolom, egy esélyt kaphat a dolog. Pillanatok alatt el is készülök tehát, miközben még váltunk pár szót, de ismét ez a magyarázás.. talán kínaiul beszélek, vagy mi van? *
- Miért, köteles vagyok ellenségesnek lenni veled? Én nem vagyok olyan, Tarkh. Csak nem ismersz. * zárom rövidre, hogy ha már így itt van, akkor bizonyíthassa is előbbi szavait. Tényleg értékelem, de egyelőre nem tudok megfelelően állni hozzá, és talán ez látszik is, még csak az is szokatlan, hogy hallgat barátnőjére valamilyen szinten. Továbbra is úgy gondolom, amiben talán végre egyet értünk, olyan itt nincs, hogy muszáj, tehát alakul az este úgy, ahogy alakul. Kezdve például a medvével, aki részére kölcsönösen megtörténik a bemutatkozás, de én sem ülök hátsóra tőle, és ő sem éntőlem, talán így van rendjén. Legkevésbé sem veszem a szívemre a dolgot, így biccentek is a srác szavaira, melyekre nem igen tudok mit reagálni, s hogy ezután kis kihagyást követően ismét hallassuk hangunkat. *
- Oké, én benne vagyok. * vigyorodom most el, hisz tovább gondolom ám azt a bizonyos szituációt. De tényleg, azóta sem lett számon kérve ez a kis elmaradt cselekedet, ami nem feltétlenül probléma, úgy gondolom.. talán tényleg megöltük volna egymást még idő előtt, és belegondolva jogosak szavai: más módon ugyan, de az a vörös hajú lány számomra is fontos. Na de idő közben át is érünk a jó öreg fuvaros segítségével Mystral irányába, s a kikötőt elhagyva rá is térünk a főutcára, így kezeim zsebeimbe csúsznak, s valahogy ösztönösen lövöm be a fogadót, mint végcélt. *
- Egyébként szerinted mit akart tőlünk? Mondjuk értem a logikát, de nem hinném, hogy valami büntető munka jót tenne nekünk. Legalábbis másra nem tudok gondolni. * gondolkodom hangosan, azért érdekelne, benne mi fogalmazódott meg ezzel kapcsolatban. S akár a közös kalandunkra is rátérhetnék, de szemmel láthatólag túlélte, bár úgy érzem, még nincs vége az estének, tehát talán arra is sor kerül majd. *
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Márc. 23 2013, 00:48

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

*Nem fogunk mi soha szoros kapcsolatot ápolni, hiszen nincsen bennünk rengeteg közös, van amiben inkább ellentétek vagyunk, ahogy ismeretségünk sem kezdődött jól, talán nem is akarjuk fejleszteni kifejezetten, csupán próbát teszünk rá, mert nem értjük a másikat, és nem értünk egyet a másikkal... hiszen hogy volna ugyanaz a lényeg?*
- Hiszel Istenben? Tudod, nem mindegy, hogy valaki a Pokolba, a Tisztizotüzbe vagy a Mennybe kerül. Pedig a lenyeg ugyanaz... mind halott. Tehat... nem mindegy, kiröl mit gondolok, mert bar egy kategoriaban, de nem ugyanott helyezkednel el a többivel... *magyarázom neki komolyan, és csöndesen. Nem, egyáltalán nem mindegy, hogy valakit gyűlölök, utálok, vagy nem szeretek, hiába fűz mind a három típushoz negatív érzés. Fontos, hogy ezt értse, mert az is fontos, hogy tudjuk, ami mi viszonyunk hol áll... ha nem tudjuk belőni, akkor nem biztos, hogy megfelelő mértékben próbálunk meg rajta javítani. Hamarosan más, általános téma merül fel, nekem viszont eszem ágában sincs őt számonkérni.*
- Te döntöd el, valaszd azt, ami neked elönyös. *hagyom rá ezt, mert tényleg nem köt le ez ennyire, s hiába magyarázkodik, attól, hogy a jelmágia érdekli, nem omlik bennem össze egy világ, csak én ezt is másképpen csinálnám... természetesen. Tényleg nem értjük egymást, én viszont nem fogom ezt tovább ragozni, tehát csak legyintek egyet.*
- Ellentmondasosan viselkedsz. *zárom a témát, aprón rántva meg vállam, viszont már ideje indulni, ezért haladunk tovább, majd hamarosan már a főutcán szólunk egymáshoz pár szót, míg a famulus morran egyet nekem, és távozik is, hogy vadásszon. A mai napig a nevetőgörcs kerülget, ha arra gondolok, Ms. Valbraith vajon hány féle képpen reagálhatott volna arra, amit mi ketten előadunk a szobájában...*
- Nem tudom, de bizonyara nem volt fontos... akkor maskor ketszer meggondolnank, kinek nem jelenünk meg. A sentinele vagyok, tehat meg annyira sem volt fontos, hogy tölem varja el feltetlen a megjelenest, mert nekem többet kell adnom iranyaba is. A büntetömunka pedig szerintem is hasztalan... nem csinaltunk rosszat, nem akadalyoztuk az ora menetet, csak volt egymashoz par szavunk, ami nem befolyasolt semmit. *gondolkodom el hangosan, azt viszont tényleg nem tudom elképzelni mit akarhatott. Békíteni? Áh... Sideris nem olyan, neki van nagyobb gondja, őt nem érdekli, ha pár diák veszekszik, mi haszna volna neki ebből, hogy békíteni akar? Ő biztosan nem szenved miattunk hátrányt, de nem is jószívű, ez pedig nem baj... úgy látszik ez örökre talány marad.*
- Sokszor szoktal olyan helyzetbe kerülni, mint... a bombanal volt? *kíváncsiskodom, most pillantva rá. Igazából nem akarok erről beszélni, pontosan, hogy arra lennék kíváncsi, vajon ő is él-e át ilyen eseményeket olyan gyakran mint én, vagy velem nincs valami rendben? Idő közben már láthatóvá válik a fogadó, hamarosan oda is érünk, ami nem lesz gond, mert az ital, talán oldja a hangulatot.*
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Szomb. Márc. 23 2013, 12:16

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

* Talán most sem a legmegfelelőbb a reakcióm, hisz mintha hirtelen váltana hangnemet velem szemben, és ez már nem feltétlenül az a stílus, amit eddig folytatott. *
- Szkeptikus vagyok egy felsőbb rendű hatalom létezésével, maradjunk ennyiben, persze ha létezik rossz, akkor jónak is kell, éppen csak elképzelni nem tudom. * válaszolok kapásból kérdésére, hiszen az én agyam és annak befogadóképessége, valamint általános érdeklődési köröm éppen elég indok arra, felfogjam, amit mond, ugyanakkor számomra nincs ebben semmi különös. * - Értem a példád. * bólintok végül, tisztában vagyok ezekkel a tézisekkel, és nem is szólok bele igazán, ő minden bizonnyal jobban ért ehhez, én viszont inkább a kézzel foghatót pártolom, éppen ezért nem véletlen az sem, rengeteg papírra és elméleti tudományra alapozom jövőmet. Nézeteink nem egyeznek, ellenben mégis korrektül reagálja le szavaimat, miket én egy bólintással konstatálok, de ez az ellentmondás téma.. leginkább már csak egy halk sóhajt vált ki belőlem, mihelyst kiérek végre szobámból. *
- Aha, biztosan igazad van. * hagyom rá ismét, nem fog ez így menni, ha állandóan belém köt, még ha jóval finomabban teszi ezt, mint általában, akkor se. Bár továbbra is úgy érzem, talán ez egy lehetőség, ami normalizálná a dolgokat kettőnk között, így illenék nekem is nyugodtnak maradni. Igyekszem belül nagyon, annak ellenére, nem túl komfortos a helyzet, de mégsem mondanám kínosnak, még most sem, hogy jó pár percig némán utaztunk egymás mellett a révész csónakjában. A famulus idő közben leválik tőlünk, viszont megbeszélésre kerül az, lehetőleg mindenki maradjon egyben, amíg lehetséges, s ha már itt járunk, Ms. Valbraith esete is felkerül, hisz igen, kéretett minket, mi mégsem tettünk eleget kérésének. Olykor oldalra pillantok azért az oroszra, miközben magyarázza saját elgondolását, mire azért nekem is akad egy-két szavam, annyi szent. *
- Hát igen, nyilván lett volna valami hátulütője a dolognak, ha annyira "kellettünk" volna neki. * macska körmözöm annál a bizonyos szónál, a büntetőmunkás részre persze csak biccenteni tudok, nem hiszem, hogy bármit megoldott volna. * - Mondjuk tartom olyan értelmesnek, hogy valami furfangos dologgal húzza ki belőlünk a probléma gyökerét, de.. igaz, nevetséges lett volna. * tartok kis szünetet, majd zöld szemeimmel tekintve felé hangot is adok egyetértésemnek. S bár nem tudom, miért, talán egyre gondoltunk, nem nehéz, hisz nem igen van sok közös témánk, máris a bombát hozza fel, ám mivel épp elérjük a fogadót, elgondolkodva lassítok lépteimen, hogy felé fordulhassak teljes testemmel. *
- A bomba.. nem, nem igazán. Furcsa volt az egész, és nem is nagyon tudom hová tenni, ugyanakkor annyira meg sem viselt. * fejtem ki véleményem csendesen, tényleg, olyan érdekes érzésem van ettől a témától gyomromban, de nem igen tudom hová tenni ezt se, mint ahogy az se normális, ezt vele beszélem most meg. * - De azt még mindig nem tudom, veletek mi történt, hogy szétváltunk. * kíváncsiskodom burkoltan, bár volna egy-két ötletem, de az ő szájából hitelesebb lenne.. ám még mielőtt megszólalna, egy másodpercre mélázom el a tömött fogadó felé, ahonnan nem kis zaj szűrődik ki, pár marasztaló szót szóljak. *
- Mi lenne, ha kint maradnánk? Elég jó most az idő. * vetem fel a dolgot, már ha megfelel neki, ami nem jelenti azt, ne igyunk, egy üvegnyi alkoholt is kiadnak itt simán, na meg itt kevésbé zsúfolt, idekint. *
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Vas. Márc. 31 2013, 20:41

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

*Engem aztán nem fog meghatni, hogy Mathis mit gondol, ahogy őt sem az, hogy én mit gondolok az élet különböző történéseiről, rejtélyeiről. Nincsen problémám a gondolataival, amit most elém tár, egyszerűen úgy gondolom, hogy joga van azt hinni amit akar és különösen nem is izgatom fel magam azon, hogy nem vagyunk egy véleményen, mondhatni nem érdekel. Ezért inkább csak bólintok, hiába lenne ellencsapásom, megtartom magamnak, mert értelmetlen lenne a vita, s ahogyan látom, ő sem ellenkezik, hanem elfogadja egy tételemet, ami mindkettőnket érint, tehát fontos.*
- Szerintem Siderist különösebben nem erdekli, hogy a hazaban milyen viszalyok dulnak, amig azok nem öltenek kontrollalhatatlan vagy nevetseges mertekeket. Nem hiszem, hogy faradt volna a furfangos modszerrel, mellesleg kepes a gondolatban olvasni, egyszerüen belenezett volna a fejünkbe, mi nem tudnank vedekezni. *közlöm vele a tényt, nem tudom tudja-e, de én igen, mert nekem anno ezt elárulta a magiszter, emlékezeteim szerint használta is egy darabon, így jöttem rá. Kétlem, hogy titok, mert azt mondta, hogy eltanulhatom tőle majd a későbbiekben, nyilván az egyetemre gondolt, s valóban hasznos tudásnak ítélem. Ezek után jön szóba a bomba, ami legalább annyira kellemetlen, mint az eddigi témák.*
- Semmi erdekes. Varg ment elöl, a maga pesszimista hangulataban, mindent megcsinalt, en meg követtem, probaltunk nyomokat keresni. Eszebe jutott a hihetetlen jo ötlet, hogy szellemi sikra lepjünk egy hullahazban. Nem ertek a hullakhoz, a szellemekhez sem, hiba vettük öket spiritualis ismeretkböl, nem erzem ugy, hogy tudnom kellett volna: azok a dögök meg mindig ott vannak. Elkaptak, megkinoztak, Jas kimentett, robbant a hely. *rántom meg vállamat egész tömören foglalva össze, de látszik rajtam, hogy engem már megvisel az egész valahol mélyen, hiába mutatom magam erősnek. Fogalmam sincs Mathissal hány kaland esett meg, de velem rengeteg, és kezdem unni a szörnyűségeket, főleg hogy olyanban is részt vettem, ami még mindig megrémít, titok, és el sem árulhatom senkinek. Nekem már betelt a pohár, az övébe még csak most csepegnek a cseppek. Gondolataimba merülve érkezünk meg, de ekkor vet fel egy különös ötletet, amit nem tudok hová rakni.*
- Hat jo... inni sem akarsz? Mert ha igen, mondjad, hogy mit kersz, es kihozom az enyemmel együtt. *ajánlom neki fel, ebből talán egyértelmű, hogy most én fizetek, hiába tehetné meg a másik is, így ha kér valamit, egyszerűen nem veszek tudomást az esetlegesen felém nyújtott pénzről, hanem gyorsan bemegyek, rendelek amit kell, és kihozom az ő üvegét, illetve az én vodkámat. Amennyiben semmit nem kér, én akkor is megteszem ezt, de egyedül magamnak hozok egy üveg vodkát, tehát így fogok vissza is térni, mert mindenképpen hozok inni.*
- Meselj magadrol. *közlöm vele hogy mit akarok, míg bontogatom az üveget, s meg is indulok egy pad felé, ami nincs túl közel, de talán leesik neki, hogy követnie kell engem, mert kilóméteres távolságokból nehezen beszélgetünk, állva meg nem iszok, nem ló vagyok. Kíváncsi vagyok, megteszi-e a színtelen hangon közölt kérésemet, és arra is, hogy ha igen, akkor mit fog mondani...*
Vissza az elejére Go down
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Csüt. Ápr. 11 2013, 13:06

//NRT: Elinor és Sharlotte – 2013.02.23.
(Előzmény a barlangban.)//


*Ahogy érzékelem, ez a barlangos kirándulás most nem lesz túl hosszan tartó, valahogy még nem vagyunk egy hullámhosszon a lánnyal és mivel valami sötét mozgolódását vélem felfedezni a távolban, ezért jelzem is Sharlotte felé, hogy én ma nem megyek tovább. Meglehet, hogy máskor még erre hoz az utam, de most inkább a várost nézném meg, ahogy azt eredetileg is terveztem, az édességbolt pedig csak rám vár. Nekem mindegy, hogy jön-e vagy sem, de ha velem tart, akkor hajlandó vagyok még további köröket lefutni annak érdekében, hogy egy kicsikét azért megismerjem. Nem tűnik zárkózottnak, se rossz embernek, de ennyi idő alatt senkiről se lehet igazán véleményt mondani, és mivel velem tart, akad még lehetőségünk a normálisabb ismerkedésre. *
- Oh, sajnálom. Nem tudom, hogy mi volt az oka, de mivel még csak most találkoztunk először, nem is faggatózom. Mindenesetre talán itt jól fogod érezni magad, én is így vagyok vele, megadom a lehetőséget a Mysterionak. *mosolyodom el magam is kissé, majd amikor a kérdést visszakapom, akkor egy pici ideig csak magam elé nézve csendben bandukolok a kijárat irányába, majd végül megszólalok.*
- A családom kért meg rá elsősorban. Én szívesen maradtam volna Norvégiában, otthon, és nevelgettem volna tovább a sárkányokat, de apám úgy gondolta, hogy erősebbé kell válnom és itt mindent megtudhatok majd, ami a segítségemre lesz. Szóval hallgattam rá és eljöttem ide és csak remélni merem, hogy nem fogom megbánni. *pillantok most Sharlotte kék szemeibe, mert azért ez mégse az én választásom volt, de már megtanultam élni a tudattal. Bár furcsák még számomra itt az emberek, azért reménykedem benne, hogy barátokra lelhetek. Kissé jobban kéne igyekeznem a cél érdekében, de egyelőre ennyire telik, majd ha már otthon érzem magam a suliban, akkor talán én is közvetlenebb leszek. A barlang kijárata viszont már közel van, így enyhe fény is beszűrődik hozzánk, amikor Sharlotte a hajamról kezd el érdeklődni, én pedig ennek hála ösztönösen simítok végig rajta.*
- A norvégoknál a szőke és a vörös haj is gyakori, szóval természetes. Soha se vetemednék arra, hogy fessem. *ismerem be aprókat pislogva, majd amikor a lépcsőkhöz érünk, lassan én is lesétálok a lányt követve, ki a szabadba, ahol mélyet szippantok is a friss levegőből.*
- Nagyon tetszik Seol, annyi jó hely van itt és még annyi felfedezni való vár rám. *tekintek jókedvűen a lányra, majd ez után meg is indulok célirányosan az ösvény felé, amely mentén el tudunk majd jutni a városba. Ahol már egyszer voltam, oda máskor is eltalálok, elég jó belső térképem van, hiszen vadász is vagyok egyben, így értenem kell az ilyesmikhez. Szerencsére nincs messze Mystral, így amikor megérkezünk a város bejáratához, tehát a főutca egyik oldalhoz, már az üzleteket is kezdem figyelgetni.*
- Jó dolgok vannak itt. *állapítom meg, majd amikor a sportszerbolt mellett haladunk el, ismét megszólalok, tehát én aztán nem fogok csendben bandukolni.*
- Úgy szeretnék egyszer seprűn repülni. Te tudsz? *kérdezek is rá kíváncsian, megvizsgálva így távolról a különféle márkájú árukat, de aztán már haladunk is tovább, így kénytelen vagyok levenni róluk zöld tekintetem.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Ápr. 15 2013, 13:01

//NRT - Elinor és Sharlotte - 2013. 03. 23.//


* Szerintem elég érdekes ismerkedési módszer, azaz, hely a barlang, de nem ez a lényeg, ezért esélyt adok a dolognak, próbálkozok, amennyire tudok egyelőre, aztán majd lesz, ahogy lesz. Folytatódhat is, csupán annyi különbséggel, hogy nem itt, hanem megyünk, elvileg valami édességboltot keresni, de közben ugyanúgy beszélgetünk, kezdve valamit a helyzettel. *
- Igen, meg adom én is az esélyt. * mondom határozottan, de mosolyogva. Ez már a kezdetektől elvem, bár igazán csak most kezd kibontakozni, hogy úgymond élni kezdtem a napokban, valamint ezt folytatnám, mert lehetőségem van rá. Szeretnék új dolgokat kipróbálni, élni az életemet. De persze amíg elgondolkodok kapok egy kérdést is, amire készségesen válaszolok, majd visszakérdezek. *
- Hiszen te magad mondtad, hogy adsz neki egy esélyt. Akkor szerintem higgy benne, hogy jó lesz, mert szerintem igen, és még ha nem magadtól is jöttél el ide, akkor is nézd a pozitív oldalát. * magyarázok tovább mosolyogva. Ez valami lelkesítő beszédként hathat, de én magam nem tudom, hogy minek szánom, csak úgy jön belőlem. Témát is váltunk, mert nekem muszáj megkérdeznem, hogy mégis mi van a hajával, ez természetes-e, a válaszán pedig csak mosolygok. *
- Értem. * fejezem ki magam a lehető legtömörebben. Tovább nem is szándékozok agyalni a dolgon, mert kiérünk erről a helyről, és indulhatunk is valamerre, és szerencsére Elinor tudja, hogy az merre van, méghozzá az ösvény felé, igen. Nem tudom, hogyan nem sikerült eddig észrevenni, de ahogy megyünk újabb megnyilvánulásán is mosolyognom kell, de abból az igazi életvidám fajtából választva. *
- Na ebben egyetértünk. * fűzöm még egész egyszerűen hozzá, továbbragozni nem akarom a dolgot, mert tényleg nem tudnék mást mondani, hogy jó hely, legalábbis eddig, és bízok benne, hogy a továbbiakban is így fogom gondolni. Így végiggondolva szerintem eddig jól viszem a "szerepemet", senki nem gondolná, hogy olyan vagyok, amilyen. Egy aprócska elégedett vigyor is felkúszik képemre, ahogy elérünk Mystral főutcájához. Itt haladhatunk tovább, figyelve mi merre van. Én annyira nem is az édességbolttal foglalkozok már, inkább minden mással, mert tényleg egy csomó üzlet van itt, és mivel először járok lenn, nekem minden új. A csend természetesen itt olyan, hogy vagy mindig, vagy soha, és ez utóbbi lép érvénybe, mivel a vörös hajú szinte folyamatosan beszél. Ez nem zavar, sőt, talán örülök is neki. *
- Szerintem is. Ha csak céltalanul is lejön az ember, unatkozni nem fog, az biztos. * nyilvánítom ki véleményemet, amivel talán még ő is egyetérthet, ki tudja. A sportszerbolt előtt elhaladva pedig megint várhatom, hogy megszólaljon, kérdezzen, vagy bármi, és meg is történik, úgyhogy beszélhetek én is. *
- Ültem már seprűn, de nem megy valami jól. * vallom be őszintén. Ez a színtiszta igazság, valahogy nagyon nem megy, de ez lehet akár amiatt is, hogy annak idején nagyon erőltették a dolgot nálam. Most, ha megint próbálnám nem tudom mi lenne, de amikor a szüleim unszolására kellett kipróbálnom, csoda, hogy nem lett semmi bajom. Én ennél többet nem nyilatkozom, annyira nem ismerem, hogy órákat fecsegjek csak úgy mellette, ahhoz olyan baráti szinten kellene lennünk, minimum. Persze tudok én beszélni, de most mosolyommal elárulok mindent. Mint például azt is, hogy valamit a sétálgatás közben észreveszek. Egy magas, fehér ház, és az ajtaján olvasható 'Édességek vihara' felirat valahogy nekem azt sugallja, hogy ott van, amiért elindultunk. *
- Figyelj, nem az az édességbolt? * mutatok is az üzlet felé, bár biztos vagyok benne, hogy megtaláltam, mégis azért megérdeklődöm. el is indulok biztos léptekkel a cél felé, még egyszer a vöröskére nézve, hogy jön-e. Valószínűnek tartom, hogy igen. Ha már ide indult ő eredetileg is, akkor biztosan fog vásárolni, én maradok a nézelődésnél most, de lehet visszatérek majd feltankolni cukorkával és csokival. *
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   Hétf. Ápr. 22 2013, 22:27

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09. Előzmény az elhagyatott lápvidéknél.//

*Ha már itt vagyunk, és a sors úgy tervezte, hogy két különböző ember és jellem találkozzon ma, akkor bármennyire ismerem az ilyen helyzeteket, most is ebbe kerülök, s őszintén szólva nem bánom. Történik velem valami, ez is nagy szó, mert általában unalmas az életem. Kenan ezen javít, bármennyire érdekes is a viselkedése velem szemben, és különös a beszélgetésünk is, na és persze az, ami történik... Szavaira csupán csendesen bólogatok, nem szeretem magam sajnáltatni, sem sokat árulni el, nincs is mit, és a kivételezés sem kenyerem.*
- Lehet, hogy annak az utóhatása. Persze rengeteg más oka is lehet... amiket én vagy tudok, vagy nem. Szakember kell, de mondom, szerintem nem kell félned. *zárom le biztatóan mosolyogva a témát, majd pedig hallgatom, hogy mit mesél. Őszintén érint meg, hiszen mindig azt hallottam, hogy az élet nem mese, nem szép és nem gyerekeknek való játék, de most tapasztalom ezt csak igazán, az ilyen történetekből, melyekkel a fiú szolgál. Csöndesen sétálok mellette, mert gondolkodóba esem, és a hangulatom is zuhan.*
- Sajnálom, hogy ilyen életed volt. Itt viszont az iskolában bár küzdeni kell, mint mindenhol, de talán lehet esélyed másra. Csak rajtad áll. *nézek rá, s talán klisének hangzik, viszont én tényleg így gondolom, itt csak rajta áll mit tanul, hogyan él, és mi lesz belőle később. A kérdésére egyszerűen füttyentek egyet, valami szép, dallamos, de rövid nótát, alig pár hangot, mire a madár vissza is repül hozzám.*
- Megmutatom. *mosolygom, s mivel tudom, hogy nem emlékszik, bólintok a madárnak, aki tűzbe is gyullad a vállamon, de természetesen nekem nem esik bajom, ahogy neki sem. A műsor azonban itt nem ér véget, most pedig kacsintok egyet a famulusnak, ő pedig tudja mit kell tennie, hiszen én már előre magyaráztam neki, mikor készült, és gondolkodtam is, hogy miként használjam. Képességét veti be, illúziót kelt, tehát a fiú azt veheti észre, hogy sötétül körülötte a környezet, furcsa hangokat hall, amik félelmet is kelthetnek benne, majd hirtelen pattan ki a földből egy kéz, nem is egy, hanem több, és a mocsárból is hullák másznak elő a félelmetes mivoltukban. Természetesen fizikálisan nem érzi őket, hiába keresné, hiszen nincsenek, nem támaszt fel a madaram holtakat, nem sötétül el semmi, a hangul sem léteznek, ez csupán illúzió, amit kelt az állat. A fiún áll, hogy mit tesz, de a holtak üldözőbe veszik most, engem pedig védőn állnak körül a nem létező képzelet szüleményei, s ha úgy adódik, hát akkor a pár méterre lévő utcára fogják kifuttatni a srácot. Akkor van vége az illúziónak, ha valóban menekülni kezd, vagy ha hozzájuk akarna érni, esetleg támadna engem vagy őket, ekkor rögtön meg is szűnik a kép, hiszen volt... illetve soha nem is volt.*
- Tetszik? Nem valódi, de hatalmas fegyver lehet. *kommentálom az eseményeket, s ha minden igaz, akkor én elégedetten mosolyogva érek ki az utcára, ahonnan talán a fiú is ismeri az utat, famulusom viszont egyelőre velem marad. kíváncsi vagyok a véleményére, bár sejtem, mit vált ez majd belőle ki.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mystral főutcája   

Vissza az elejére Go down
 
Mystral főutcája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
16 / 18 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17, 18  Next
 Similar topics
-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: