Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Bagolyház

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Vas. Feb. 24 2013, 12:21

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*Jó ideig ácsorgok a torony magányában, tudomást sem véve a hidegről, amit szinte nem is érzek. Csupán nózim hegye pirosodik ki kissé, amint a szél jeges ujjaival végigsimít arcomon, ám korábbi éveimnek köszönhetően megedződtem, mindezt észre sem veszem. A közeledő léptek azonban egyből felkeltik figyelmemet, és tudat alatt máris kiadom tagjaimnak a parancsot, hogy úgy helyezkedhessek, hogy lássam az érkezőt. A lányt megelőző hanghatások alapján már jó előre feltételezem a magassarkú csizmát, valamint a hozzá járó eleganciát. Természetesen hosszú, barna haját nem tudtam volna megtippelni pusztán az ütemes kopogásból, így ez a fejlemény üdítően hat. A lányka azonban nemigen méltat figyelemre, éppen csak rám pillant, kurtán biccent, majd nekilát egy fekete bagolyra kötözni a levelét. *
- Szia!* köszönök egyszerűen, ebből talán baj nem lehet. Egyelőre nem fűzök egyebet hozzá, nem kezdek el mással szöszmötölni, mintha lenne még dolgom, egyszerűen csak figyelem gyors, gyakorlott mozdulatait, amint a küldeményt rögzíti, majd útjára bocsátja a baglyot. Eddig kerülte a pillantásomat, innentől azonban el nem ereszt a tekintete, szinte érzem amint kutató szemei végigtapogatnak, amitől enyhe bizsergés fut végig a gerincem mentén mit mindig, amikor figyelnek. Egy ideig egymást méregetjük, na nem ellenségesen, inkább kíváncsian. Fel nem foghatom mi olyan érdekes bennem, mígnem tekintetem a tőrre téved. Kétlem, hogy ártó szándékkal érkezett volna ide, de meglehet hogy épp a gyenge pontjaim után kutakodik. Ezt nem tűrhetem sokáig, így ellököm magam a mellvérttől és ruganyos lépteimmel közelebb sétálok. Semmi fenyegető nincs közeledésemben, rá szegeződő pillantásom inkább kíváncsiságról árulkodik.*
- Szép tőr. Megnézhetem?* nyúlok is felé villámgyorsan, és ha a lány reflexei kicsit rozsdásak, aligha tudja megakadályozni, hogy az említett tárgy a kezembe kerüljön. Ha így történik párszor megforgatom a hűvös fémet a tenyeremben, megállapítva, hogy nem épp egy olcsó vacakkal állok szemben.*
- Azon tűnődök, vajon mi szüksége lehet egy ilyen törékeny lánynak erre itt?* dobom fel egyszer a levegőbe Loren tőrét, ahol pördül néhányat, majd visszahullik a tenyerembe. Szavaim kissé provokatívak, nem tagadom, hiszen igyekszem kipuhatolni, hogy a lány valóban ért-e a fegyverekhez, vagy csak elrettentésül lóg ilyesmi az oldalán.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Vas. Feb. 24 2013, 12:36

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Nem szokásom senkihez se odamenni és társalgást kezdeményezni vele, apám nem erre tanított és csakis bizonyos összejöveteleken ismerkedhettem, akkor is természetesen mértékek között. Most tehát csak köszönök, ahogy azt illik, majd saját dolgommal kezdek el foglalatoskodni, ami nem más, mint a madár lábára való levélfeltevés. Elég hamar sikerül is a dolog, így a fekete jószág útnak is kelhet, hogy hamarosan már az éjszaka sötétjébe vesszen oda és érkezzen meg valamikor édesapámhoz, adva át neki mindazt, amelyet a számára szántam. Nem szívesen, de megtettem és minden sor őszinteségről árulkodik. A bagoly távozása után viszont szép, zöld szemeim a fiút kezdik el méregetni és meglepődve tapasztalom, hogy ő is hasonlóan tesz. Annyira ismeretlen számomra ez a kinézet, az egész megjelenése, hogy meg szeretném ismerni, több dolgot megtudni róla, de nem szükséges kezdeményeznem, ezt megteszi ő helyettem, amikor végül felém lép, én pedig érdeklődve nézek szemeibe és hallgatom is kérését. Még mielőtt bármit is mondhatnék, ő már mozdul és sajnálatos módon a tőr kihúzásában gyorsabb nálam, de pálcám a másodperc tört része alatt kerül kezembe és szegeződik egyenesen Gwynn szívének.*
- Nem adtam rá engedélyt! *hangom komor, de mégis tökéletesen érthető. Nem vagyok ideges, de hogyha kinyújtott bal kezembe nem adja rögvest vissza, akkor nem vagyok rest egy kellemetlen átokkal sújtani őt, amit szerintem megemleget.*
- Nem hallottál még róla, hogy csak akkor tehetsz meg valamit, hogyha a másik fél is beleegyezik? *továbbra is nyugodtan beszélek, úgy vizslatom arcát, figyelve minden mozdulatára, mivel megtanítottak azért bizonyos dolgokra, nem vagyok egy védtelen kislány, mint amilyennek tűnhetek külsőm alapján.*
- Nem vagyok olyan törékeny, mint hiszed… *kezdek bele és bár a ruháktól nem látszik, testem nagyon is izmos, hála a sok évi gyakorlásnak. De hát ki mondaná ezt meg egy magas sarkúban sétáló nemes lányról? Szeretem, hogy az embere ránézésre ítélnek, én nem teszem, mivel tudom, hogy sokszor csalóka lehet.*
- Egyébként pedig semmi közöd sincs hozzá! *viszont most már nagyon ajánlom neki, hogy adja vissza tulajdonomat, mivel ha nem teszi, tényleg támadni fogok és abban nem lesz köszönet. Nem szoktam csak úgy fenyegetőzni, tettek nélkül és ha elég jó megfigyelő, ezt tekintetemen és egész testemen is érzékelheti, tehát feszült vagyok és nem adok lehetőséget neki arra, hogy esetleg előbb támadjon vagy kiszedje a kezemből a pálcát, én leszek a gyorsabb, hála gyakorlottságomnak. Belül viszont azért remélem, hogy nem kerül sor a harcra, nincs kedvem ismét hozzá.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Vas. Feb. 24 2013, 13:17

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*A kölcsönös bámulást egy ideig tűröm, noha én pár pillanat alatt felmérem a másikat, kíváncsi vagyok ő milyen koncepcióban halad az analízisben, így fejben követem a tekintetét. Nem úgy tűnik, mint aki támadólag szeretne fellépni, inkább kíváncsinak tűnik, mégsem szól semmit. Nekem most nincs kedvem a bájcsevelyhez, vagy ahhoz hogy mindent harapófogóval húzzak ki belőle. Inkább más valamit húzok ki a tokjából, amire ugyan formálisan engedélyt kérek, a válasz azonban már cseppet sem érdekel, ezért megelőzöm a lányt és egy szempillantás múlva már a kezemben méregetem a fegyvert. Várakozásomhoz híven a lány kissé megfeszül, a pálca azonnali előkerülésére azonban nem számítok. Eme fordulat, valamint számon kérő kérdése mosolyt csal ajkaimra, valamint az is várható, hogy nem hagyom sokáig szó nélkül a lányka megjegyzéseit.*
- Ami azt illeti, nem, még nem hallottam ilyesmiről. És attól tartok, hogy ez számomra meglehetősen unszimpatikus szabály.* döntöm oldalra fejemet. Amit mondtam, igaz is, hiszen melyik az a mestergyilkos, még ha csak palánta kivitelben is, aki engedélyt kér bármely lépéséhez? Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, így rá is teszek még egy lapáttal azzal, hogy megérdeklődöm, mi végre tartja magánál a tőrt. Bár a télies ruha eltakarja azt, amit látni szeretnék - nem, nem Loren idomait, mint a legtöbb férfi - magabiztos szavaiból arra következtetek, hogy nem beszél félre. Ha csak feleannyira ügyes mint feltételezem, már remek szórakozásnak ígérkezik az este hátralevő része. Ebbe belegondolva el is önt egy kisebb adag adrenalinhullám, noha egyelőre csak szócsata folyik kettőnk közt.*
- Bizonyítsd be!* mondom halkan, szemeim talán egy fokkal jobban csillognak, amint markolattal a lány felé nyújtom a tőrt. Remélem ennyiből leveszi, hogy inkább a hagyományos fegyvernemet választanám, annál is inkább, mivelhogy csak nemrég érkeztem, és még nem vagyok túl képzett varázsló, a pengékhez viszont annál jobban értek. Meg aztán nem nagy művészet néhány szóval elátkozni valakit, ezért nem is tartom sokra a mágusok harcmodorát.*
- Ó, harapós a cicus. Vajon karmol is?* vigyorodok el látszólag önhitten, ám közben ugrásra készen várom az esetleges támadást, hiszen most már nála van a tőr.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Vas. Feb. 24 2013, 22:34

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*A méregetés után nem éppen ilyen viselkedésre számítottam. Valamiért még mindig abban élek, hogy több úriember él a világon, mint annak ellenkezője, de folyamatosan tévednem kell. A tőröm hozzá kerül, pálcám pedig szíve irányába célzódik, tehát egy olyan szó vagy tett, ami nekem nem tetszik és megemlegeti ezt az éjszakát. Természetesen tisztában vagyok a Mysterios szabályokkal, nem ölöm meg, nem lököm le a tengerbe, rá a sziklákra, hogy azok törjék ezernyi kicsinyke darabra csontjait, sajnálatos módon itt nem a Volmorick-ok szabályai élnek, de még az is lehet, hogy a jövőben ez megváltozik. Szavaimmal is jelzem felé véleményemet, de válaszára csak számat húzom el. Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne hallott volna még erről, tehát biztos vagyok benne, hogy csak negatívan akart reagálni nekem, de kezem továbbra is felé tartom, várva, hogy megtegye, amit kérek, mivel bár nem tudom, hogy ő hányadikos, én biztos vagyok a magam dolgában, azért az elsőn pár hónap alatt túl lettem, erős vagyok, nem hagyom, hogy csak úgy legyőzzenek. *
- Hogy bizonyítsam be? *kérdezek is vissza, majd a tőrt amikor kezembe nyújtja, szépen el is veszem azt, most már megmarkolva bal kezemmel és úgy figyelem továbbra is arcát.* - Mégis minek bizonyítanék be neked bármit is? Senki se vagy, hogy ezt meg kelljen tennem. *engedem lassan lejjebb róla a pálcát, de továbbra is készenlétben állok arra figyelve, hogy ebből bármikor harc lehet. Úgy érzem, hogy provokálni szeretne, de én ezt nem fogom csak úgy hagyni, ma ahhoz túlságosan is nyugodt perceimben vagyok, miért rontsam el és vállaljak be egy esetleges újabb sérülést és ellenséget? Így is van elég… túl sok is, mint aminek lennie kellene. Szavaiból viszont számomra nem jön le egyértelműen az, hogy fegyverekkel szeretne harcolni, nem pedig pálcával, mivel én aranyvérű boszorkány vagyok, számomra a harchoz való fegyver a pálca, nem pedig holmi tőr vagy esetleg kard, vagy íj ugye…*
- Cicus? Mit képzelsz? *teszem is fel a nagy kérdést, enyhén felvont szemöldökkel, de pálcámmal már egy kört is rajzolok, majd annak közepébe bökök, pontosan a fiú irányába, mellkasa tájékára.*
- Fatum orbium! *mondom is ki a megfelelő varászigét, tehát egy árnygömböt óhajtok létrehozni, nem is gyengébb varázslatot, ami ha megindul a fiú felé, akkor igen gyors lesz és ha ez a srác még csak elsős, nem valószínű, hogy ki tudná védeni, még nem hiszem, hogy tanulták volna, tehát a mellkasán egy csúnya, égési sérülés fog keletkezni. Nagyon nagy szerencsének kell lennie ahhoz, hogy el tudjon ugrani előle, mivel ennek a varázslatnak éppen az az előnye, hogy rendkívül gyors. Majd meglátjuk, hogy hogy reagál erre ez a rejtélyes idegen. Remélem, hogy abbahagyja majd a játékos cukkolást és végre leszáll rólam.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Hétf. Feb. 25 2013, 14:56

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*Tény hogy az én érdeklődésemet csak nagyon kivételes esetben kelti fel bármiféle női adottság, ezért nem csoda ha Volmorick kisasszony nem épp azt kapja tőlem amire számít. A kiszámíthatóság amúgy is hatalmas hiba, igyekszem hát kiküszöbölni. Ma tényleg nincs kedvem önfeledten cseverészni, az valahogy amúgy sem az én műfajom, ezért bár burkoltan, mégis a tárgyra térek. Úgy érzem, egy kis mozgás most jót tenne, a lánynál megcsillanó tőr pedig kézenfekvő lehetőségként villog a szemem előtt, amit nem mulasztok el kihasználni. Talán egyszerűbb és úriemberhez méltóbb megoldás lenne megkérni a kisasszonyt hogy méltóztasson párbajozni velem, viszont én azt akarom, hogy ne gyakorlás szaga legyen a dolognak. Az az igazi mikor mindenre elszántan törnek az ember életére, mert akkor a legjobb tudásunk szerint kell küzdenünk, mert nincs második esély. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem ölhet meg. Talán csak a lány szemeiben megvillanó fenyegetésre van szükségem, ami egyre sűrűbben fordul elő, mivel nehezményezi hogy kölcsönveszem a fegyverét.*
- Mondjuk ezzel itt, ha már egyszer visszaadom.* sóhajtok is fel, mikor visszakérdez és én átnyújtom neki a tőrt. * ~ Remélem azért fürgébben mozog mint ahogy gondolkodik...~* jegyzem meg magamban rosszmájúan, hiszen magas labdát kínáltam neki nem is egyszer, mégsem csapott le rá. Helyette inkább a szokásos arisztokrata szöveggel jön megint, épp hogy csak nem emeli fel az orrát hozzá. A megjegyzésére csak cöccögök, lassan a fejem forgatva. Már ott tartok, hogy ha a következő mondatom sem vált ki többet belőle puszta szavaknál, akkor lelépek, ám a cicusos beszólás végre célba talál, mire ő is célba vesz. Csak sajnos nem a tőrével, hanem a pálcájával. Érzem, hogy ebből baj lesz, még jó hogy alapból fel vagyok készülve a támadásra, elvégre én provokáltam ki. Mihelyt elhangzik a varázsszó és a pálcamozdulat, olajozott mozdulattal táncolok el a lány elől, csakhogy arra számítok, hogy tőrrel esik nekem, így nem mozgok elég gyorsan, a felém száguldó árnygömb pedig telibe találja a vállamat. Az ütés ereje módosítja lépteim útját, ám hamar visszanyerem az egyensúlyomat. Röpke pillantást vetek a csúnyán megégett végtagomra, ám továbbra is szemmel tartom a lányt, hátha eggyel nem éri be. A belém hasító fájdalom először ismerősen végigbizserget, akár egy puha, női kéz érintése, mire jólesőn behunyom egy pillanatra a szemem, majd átcsap felettem az első hullám, mire alig észrevehetően megfeszülök.*
- Tönkretetted a pulcsimat.* közlöm szenvtelenül, mintha egyéb nem is történt volna, s valóban: kissé távolabb ugyan, de továbbra is várakozón állok előtte, hátha megunja a pálcával való hadakozást és komolyabb fegyvernemet választ. A magam részéről nem nyúlok az enyémekért, hiszen nem biztos, hogy bármi is lesz ebből, addig meg mit idétlenkedjek velük. Az meg a másik, hogy a pálcámmal nem sokra mennék, mivel jól láthatóan Loren fölöttem jár.*
- Nos? Hajlandó vagy egyenlő küzdelemben összemérni velem a tudásodat, vagy köszönjek el?* kérdezem inkább, mert nem szeretném elölről kezdeni a szemezős részt.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Kedd Feb. 26 2013, 00:23

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Felfogni se tudom, hogy jön valaki ahhoz, hogy megpróbáljon felhergelni és hogy lehet ennyire pofátlan. Hát ennyire nem tart senkitől? Vagy csak ránézésre ítél és azt hiszi, hogy majd félénken visszavonulót fogok fújni, esetleg behódolok akaratának? Mert akkor hatalmasat téved! Szerencsére van annyi esze, hogy visszaadja nekem a tőrömet, így azt markolatánál meg is fogom, majd bal kezemben tartva folytatom a beszélgetést vele, de nem, én nem fogok beleegyezni abba, hogy majd ilyen jellegű mugli fegyverekkel vívjunk meg egymásnak, nem látom értelmét… meglehet, hogy erősebb nálam, én nem ítélem el annyiból, amennyit látok rajta, mégse ismerném be. Próbálom nyugtatni magam, hogy ne legyen ideges, hogy ne alakuljon ki párbaj, de a cicus szóval mindennek vége, és egy árnygömb süvít egyenesen a számomra még mindig ismeretlen nevű fiú felé, kinek bár nem a mellkasát találom el sebességének hála, de vállát szépen megégetem, bizonyára fáj neki, jobban, mint amennyire most kimutatja, így meglepetten érzékelem, hogy akad olyan ember a Mysterioban, aki rajtam kívül tökéletesen tűri a fájdalmat, nem mutatva azt ki, max minimálisan és ezzel némi tiszteletet is kiérdemel tőlem, de ezt neki még nem kell tudnia. *
- Te provokáltál! Máskor tudd, hogy a szavaid milyen következményekkel járnak! *oktatom is ki kissé, még hogy én vagyok a hibás? Még mit nem. Az viszont meglepő még mindig, hogy ő nem tesz semmit, nem támad, nem erőszakoskodik, láthatóan nyugodtan teszi fel kérdéseit, én pedig lejjebb is engedem pálcámat, immáron nem fenyegetőzve és tőrömet is szépen az övemhez csúsztatom, be a helyére.*
- Mivel már megsérültél, a küzdelem nem lenne egyenlő. Egyébként pedig vagy pálcával küzdünk meg vagy kereshetsz mást, én nem fogok mugli módon harcolni veled, az nem az én műfajom. Tehát ha akarsz, felőlem el is köszönhetsz, vagy választhatsz más utat és mondjuk elárulhatod a neved. *én még nem tudatom vele a sajátomat, előbb a döntésére vagyok kíváncsi. Meglehet, hogy hamar mérlegel és szépen faképnél hagy. A döntés most a fiú kezében van, én türelmesen ki fogom várni azt, amit szeretne és majd meglátjuk, hogy ilyen rövid volt-e a találkozásunk és számára fájdalmas vagy egy picikét megismerjük majd a másikat, normális keretek között.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Pént. Márc. 01 2013, 12:00

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*Mivel Loren kezd egyre idegesebb lenni, visszaszolgáltatom neki a tőrét. Árgus szemekkel figyelem, mihez kezd a visszakapott fegyverrel, legnagyobb sajnálatomra azonban a lány csak leengedi az oldalához, a jobbjában azonban hamar meg is jelenik a pálcája. Most már nem tétlenkedik; legutolsó megjegyzésemért bosszút állva az árnymágiához folyamodik, ennél többet azonban még nem tudok a rám szabaduló varázslatról. Mellesleg olyan gyorsan száguld felém az árnygömb, hogy nem is nagyon lenne időm pálcáért nyúlni, ha meg már úgyis ugrásra készen várakoztam eddig, gyorsaságommal élve eltáncolok a varázslat elől. Csakhogy a gömb a vállamnak csapódik, amitől egy pillanatra megtántorodok, majd az orromba vág az égett hús furcsán édeskés szaga. Csak egy futó pillantást engedélyezek magamnak kárfelmérés gyanánt, majd mihelyt úgy döntök, megmaradok, át is csap rajtam a fájdalom hulláma. Érzéseimet alig mutatom ki: sem az érzéki gyönyörhöz hasonlatos kezdő bizsergés, sem a gyomromba maró kín nem látszik arcomon, inkább bejelentem kárfelmérésem eredményét.*
- Nem efféle következményekre számítottam.* jegyzem is meg az elején kissé sziszegve, majd sikerül megtalálnom a hangomat. Ez az égési seb nem piskóta, na de éltem át már ennél sokkal rosszabbat is, így lazítok is a tartásomon, főleg mikor észreveszem, hogy a lány elteszi a fegyverét. Egy csalódott sóhajjal veszem tudomásul következő szavait, miközben felhúzom magam a párkányra, innen válaszolva neki.*
- Ennyi meg sem kottyan, épp csak bemelegítésnek volt jó.* ezt akár értheti szó szerint is, mivel a vállam a lüktetés mellett kellemesen éget is, főleg a seb széleinél, na de erről neki nem kell tudni. Szavaim igazolandó másztam fel ide is, s most félig törökülésben, félig láblógatva vetem hátam az oldalfalnak, így tekintek szemeibe.*
- Holló vagyok.* közlöm kis szünet után, míg nyilván azon filóztam, hogy ígéretemhez híven elköszönjek-e, majd úgy döntök, egy próbát megér a dolog.*
- És te?* kérdezek vissza. Nem nagyon megy nekem ez az ismerkedés, mindeddig nem is törtem magam ezen a téren. Mivel azonban egyrészt kapcsolatépítési célzattal küldtek ide a tanulás mellett, így neki kell kezdenem lassan ismerősöket szerezni.*
- Miért nem szeretsz tőrrel harcolni?* téved tekintetem ismét az oldalára. Egyrészt, mert a fegyvereken és harcmodorokon kívül nemigen értekeztem eddig másról azzal a néhány szerencsétlennel akivel összehozott ezidáig a sorsom. Másrészt mert gyatra kommunikációs képességeim dacára azért nekem is feltűnik hogy a hosszabb csendet kerülni kellene ha már egyszer a maradás mellett döntöttem.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szomb. Márc. 02 2013, 14:05

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Bár fájdalmát nem mutatja ki nekem, mégis én tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy árnygömb nem gyerekjáték, folyamatosan mar, meg kéne gyógyítani, lemenni a gyógyítóhoz, segítséget kérni mondjuk tőlem vagy bármit tenni, amitől elmúlik az a rettenetes érzés. Nem is értem, hogy akar így harcolni, nem vagyunk egyenlőek, véleményem szerint ő még elsős is, tehát esélye sincs, én pedig nem fogok egy tőrrel hadonászni, hogy úgy tegyünk kárt egymásban. Mégis minek tenném? Ez nem gyávaság, csak értelmetlen cívódás lenne, okok nélkül, mert konkrétan nincs bajom a fiúval. Fel akart idegesíteni, ezt érzékeltem, de ettől függetlenül még nem tett ellenem, nem úgy, mint Mihail, akit továbbra se kedvelek, sőt, szerintem nála jobban csak apámat gyűlölöm jelenleg. *
- Szerintem nagyon is érzed a fájdalmat, ahogy éget a seb… és ha nem teszel róla, hogy időben ellássák, rosszabb lesz. *döntöm is meg fejemet, miközben zöld szemeim a másik arcát kutatják. Megadom neki a választás lehetőségét, hogy leléphet, ha akar, vagy esetleg be is mutatkozhat, tehet egy normális lépést is, és miután mérlegel, mindez meg is történik és számomra is meglepő, hogy a bemutatkozást választja, nem pedig tovább áll és keres valaki mást, akit felbosszanthat. Talán mégis szorult némi ész is az agyába.*
- Holló? Miféle név ez? *akadok is fenn ezen meglepetten, majd ez után az én nevemet is kérdezik, de mivel nem óhajtok vele kezet fogni, így nem is lépek felé, csak a nevemet árulom el.*
- Loren Volmorick vagyok, az Inflatus házból. De azt nem mondom, hogy örvendek a találkozásnak. *ismerem is be, mivel hatalmas hazugság lenne és bár nem aggódok azon, hogyha nem mondok igazat, mi fog történni, de néha jól esik őszintének lenni, mint mondjuk most. *
- Hogy miért? Ezt most komolyan kérdezek? *nézek is rá meglepetten, miközben pálcám is már a pálcatartóba kerül és remélhetőleg arra már nem lesz szükség a mai napon.*
- Aranyvérű vagyok, pálcával küzdök! A barbár dolgokat meghagyom az olyan sárvérűeknek, mint amilyen te vagy. *egy apró, lesújtó pillantást kap, mivel eléggé egyértelmű, hogy ő nem tiszta vérű, még csak nem is félvér, azok legalább valók valamire, de ez a fiú nálam teljesen negatív kategóriában van, max a fájdalomtűrő képessége az, amit elismerek, nem több.*
- És te minden embert megpróbálsz felbosszantani és harcra hívni, akivel csak összefutsz a Mysterioban? *teszem is fel én is a kérdésemet, mert tényleg nem értem, hogy egy bagolyházban, ahova levelet küldeni jöttem, miért kell belém kötni ilyen módon. Fel nem foghatom… de ebből is látszik, hogy hol is vagyunk azon a bizonyos ranglétrán.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szomb. Márc. 16 2013, 19:56

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*Furcsa, hogy az imént még lelkifurdalás nélkül küldött felém egy varázslatot, ami nemcsakhogy megégetett, de folyamatosan mar is, most pedig olybá tűnik, hogy az állapotom miatt aggódik. Legalábbis megadja az esélyt hogy ellássam a sebemet. *
~ Ez a kinti világ olyan furcsa. ~* tűnődök magamban, miközben a lányt fixírozom. Nem bírok rájönni a logikájára, hogy miért döntött az előbb úgy, hogy megtámad, majd miért akarja egyből meggyógyítani a sebet. A sebek azért vannak, hogy fájjanak. Szenvedést, de tudást is hozva magukkal. Most már például tudom hogy ezelől a száguldó gömbvacak elől biza nagyon gyorsan el kell ugrani.*
- Igen érzem...és?* húzom fel a szemöldökömet. Arcomon tiszta értetlenség árad szét, valóban nem értem ezzel mi a problémája, hiszen ő okozta. Aztán rájövök, hogy így valószínűleg nem jutok egyről a kettőre, ezért próbálom kifejteni iménti rövidke kérdésemet.* - Csak nem meggyógyítanád?* tudakolom, mivel nem tudtam, hogy ebben az iskolában gyógyító varázslatokat is lehet tanulni, amik magasabb szintűek az én sínpólya igémnél. Mert ugye azzal jelen helyzetben nem sokra mennék. Míg kiderül hogy megment-e a leányzó a további szenvedéstől, amit egyre kevésbé tudok palástolni, sor kerül a bemutatkozásra. Így tudom meg, hogy Lorennek hívják a büszke teremtést, aki ezúttal a nevemen akad fenn.*
- Egy olyan név, amit tisztes körökben félve ejtenek majd ki.* összegzem terveimet minden egoizmus nélkül. Pontosan tudom, hogy ha nem így lesz, végeznek velem, tehát így kell lennie. Nem a jóst játszom, vagy az öntelt kisfiút, hanem egy olyan embert, akinek kiskorától fogva vérrel van kikövezve az útja, ennélfogva egyértelmű, merre tart. * - De az bizonyos, hogy a tiéd szebb.* bókolok, ahogy azt úri körökben illik, elvégre a kisasszony ehhez van hozzászokva. Ha még nem unja, hát legyen meg az öröme, mint ahogy énis jót szórakozom az aranyvérű gőgjén.*
- Annak nem is szoktak. Legalább nem rontod a statisztikámat.* vigyorodok el, kis grimaszból fejlesztve tovább a gesztust, mivel pokolian fáj már a karom, na de egész eddig az önuralmat tanultam, most sem fog cserben hagyni.*
- Olvasol a véremből?* kérdezem félig csodálkozó arccal sebemet vizsgálva, mint aki nem tudja eldönteni, hogy ez csak otromba megjegyzései egyike akart lenni, vagy valóban tanulnak ilyesmit is, pl. vérmágián. Mert a tantárgy nevét hallottam már, de bővebbet nem tudok róla. Viszont akkor a kishölgy nem lehet éppen penge belőle, már ha valóban onnan vette a technikát, ugyanis a diagnózis nem stimmel, amit szóvá is teszek, bár kétlem hogy érdekelné.* - Nem vagyok sárvérű, a barbárságról viszont nem nyitok vitát. Azt hiszem van benne valami gyönyörű.* teszem hozzá csendesen, nem törődve azzal, hogy esetleg megütközik vallomásom hallatán. Egy feketemágus képzőben cseverészünk éppen, ezért véleményem szerint ezen nincs is mit csodálkozni.*
- Nem éppen, csak azt, akit érdemesnek tartok rá. Tudod nem nagy élvezet olyan valakivel küzdeni aki a késnek csak a kenyérvajazásnál látja hasznát, ezért örültem meg a tőröd láttán. Azt hittem használod is, nem csak mutogatod. De a lányok többsége már csak ilyen.* kapja is vissza rögtön a lesújtó pillantást, ami presze csak színjáték, így az utolsó mondat elhangzásakor vérlázítóan sokatmondóra változik, mondhatni szexista színezetet kap. Leírhat, de ne higyje, hogy ettől majd megilletődök, mint ahogy azt az iménti példa is mutatja.*
- Mondd csak, miért vagy itt? Úgy értem a suliban.* egyenesedek ki hirtelen, megunva a sok felszínes fescsegést és erőfitogtatást. Ha már itt maradok, kérdezek valami konkrétat is, hátha hasznos információhoz juthatok általa.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Pént. Márc. 22 2013, 15:15

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Ennek a fiúnak fogalma sincs róla, hogy ki vagyok és hogy milyen hatalmas hibát követ el azzal, hogyha belém köt. Valóban harcolni akar? Annak is megvan a módja, a kihívás, de nem holmi mugli fegyverekkel, nem azért vagyok boszorkány, hogy a tőrömmel ontsam a vérét, sokkal nagyobb élvezet azt pálcával tenni, de most, hogy sebet ejtettem rajta, már nem látom a szórakozást, így inkább úgy döntök, hogy felhívom figyelmét a seb marására, tehát arra, hogy meg kellene azt gyógyítani, ha nem akar itt elájulni nekem, ugyanis elég valószínű, hogy itt hagynám vagy max szólnék a gyógyítónak, de többre ne számítson tőlem. A visszakérdezését hallva viszont eleinte semmit se mondok, csak akkor, amikor megkapom a nagy kérdést, így nevetek fel halkan, kissé ridegen… kezdek jól szórakozni.*
- Méghogy meggyógyítanám-e? Nem azért ejtettem rajtad, hogy ez után rendbe tegyem. Miféle kérdéseid vannak… *morgom az orrom alatt kissé, majd eljutunk valahogy a bemutatkozásig is. Nem túl egyszerű az élet velünk, itt, a bagolyházban, de ki tudja, a jövőben hogyan is fogunk viszonyulni a másikhoz. Viszont a Holló számomra eléggé meglepő név, nem is igazán tudom hová tenni, ezért kérdezek rá a dolgokra, de amit mond, bizony további nevetésre késztetnek.*
- Hát akkor sok sikert hozzá, majd meglátjuk, hogy melyikünk nevétől rettegnek majd többen. *villannak is meg szép, zöld szemeim és a kihívást akár el is fogadhatja. A Volmorick névtől is elegen félnek, de arról apám tehet és nem én, viszont előttem van még az egész élet, a nagy tervek, mert bár más akarok lenni, mint amilyen ő, most, hogy megismertem Hollót, elgondolkodtam terveimen, lehet, hogy nem kéne annyira ellenkeznem. A bók viszont meglepetésként ér, így a mosoly is lefagy arcomról, de mivel képtelen vagyok hogy fogadni, így nem is felelek rá. Nem szoktam bókokat kapni, nem értek a másik nemhez, semmilyen szinten sem, tehát tovább lépek rajta, mintha meg se történt volna.*
- Max a vércsoportodat tudnám megállapítani, de azt nem, hogy milyen vérű vagy, egyszerűen az eddigi viselkedésedből szűrtem le. *felelek is neki elkomolyodva, de amikor kiderül, hogy tévedtem, összébb vonom vékony szemöldökeimet.* - Valóban? Akkor miért viselkedsz úgy, mint azok? *teszem is fel a következő kérdést, amelyet nemsokára egy újabb követ, de sértésként érnek szavai, így gyorsan kapom elő a tőrömet ismételten, hogy azt egy pillanatnyi gondolkodás nélkül szúrhassam a srác mellkasába-oldalába, ahol elérem. Nem tudom, hogy számít-e erre, de én rajta vagyok azon, hogy sikerüljön a cél és hogy úgy hatoljon át húsán a pengém, mint kés a vajon, ha már ő is a kenyérvajazásra gondolt… *
- Ne szórakozz velem! Te egy senki vagy hozzám képest, jobb lenne, ha tudnád, hogy hol a helyed! *vetem oda neki dühösen és ha a tőrömmel való támadás sikeres volt, akkor még meg is forgatom azt benne, hogy csak ez után húzzam ki az éles pengét testéből. Ez után nem hiszem, hogy rákérdezne arra, hogy miért is vagyok itt, ha pedig mégis, most a helyzet miatt szerintem figyelmen kívül is hagyom, más köt le… a harc, amely ezek szerint mégis csak kialakult közöttünk, sikerült elérnie.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Kedd Ápr. 02 2013, 22:33

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*A sebem iránti tudakozódással némileg összezavar, mert egy pillanatig azt hiszem, hogy meg akar gyógyítani, amit magam is képtelenségnek vélek, de ki tudja. Nem ismerem, a talányt pedig megtoldja az a tény is, hogy az engem átokkal súlytó illető történetesen lány, ez pedig mindig összekuszálja a szálakat. Szerencsére Lor igyekszik minél előbb eloszlatni a kósza feltételezést, miszerint segítene rajtam. Gondolhattam volna, hogy ez a legutolsó, ami eszébe jutna velem kapcsolatban.*
- Értem.* veszem tudomásul. Már kezdtem azt hinni hogy esetleg természetellenesen vonzódik a sebekhez, de ezek szerint nem.* ~ Mégsem nekem való a kicsike.~ * villan át az agyamon, de ekkor előáll azzal az ötlettel, hogy mutatkozzunk be egymásnak, így el is árulom az általam használt becenevet, amit furcsállva fogad, ám a magyarázatomat meglepő fordulat követi.*
- Helyes, győzzön a jobb.* hajolok kissé közelebb, jobb lábamon guggolva, míg a balt továbbra is lazán lógatom lefelé. A távolság még így is nagy köztünk, de úgy vélem, kár lenne elmulasztani azt a zöld kis villanást, ami végre érdeklődésről tanúskodik, így aztán jobban kezdek figyelni a lányra, hátha tovább tudom csigázni, csak az a baj, hogy ez a hadművelet csigalassan halad. A vérem minőségének emlegetésével bizonyára ő akar kicsit megpiszkálni, vagy csak egy varázslótól megszokott módon vág vissza az eddigi sértésekért. Számomra ennek nincs jelentősége, az azonban nem kerüli el a figyelmemet, miként fogadja a bókomat. Nem elutasító, lekezelő, és nem is pirul el. Egyszerűen nincs rá semmilyen hatással, legalábbis én így érzékelem, amint iménti derültsége leolvad arcáról, amit kifejezetten érdekesnek tartok. Valahogy magamra emlékeztet, hiszen én sem tanultam meg gyengéden bánni az ellenkező nemmel. Anatómiailag pontosan ismerem ezeknek a törékeny teremtéseknek a testét, tudom melyik ér, izom, ín átvágása mit eredményez, szavaim hatásával azonban sokszor nem vagyok tisztában, így nem lehetek biztos iménti diagnózisomban sem.*
- Attól még hogy a mugli pengéket is kedvelem, nem vagyok olyan mint ők.* homályosítom fel, hiszen jóval többet tudok a varázslók világáról mint ők, jóllehet azt nem tagadom, hogy Lor fölöttem áll ezen a téren.* - A miértekre adható válaszokat pedig ki kell érdemelni.* felelem még, utalva ezzel arra, hogy az élettörténetem nem tartozik egy olyan hölgyeményre, akivel csupán pár perce találkoztam. Talán majd egyszer. Bár azt hiszem következő szavaimmal nem nyerem el a szimpátiáját, amit az is alátámaszt, hogy a szóbeli megtorlást már nem is érzi megfelelő elégtételnek, egyből a tőrével támad nekem, ahogy eredetileg is akartam. Bosszúszomjas tekintete, ösztönné vált, mégis ősi vadsággal a véremet követelő mozdulatai végre felébresztik bennem azt, amit eddig kerestem. Résen vagyok, és mivel pár lépés távolság maradt köztünk azután hogy felköltöztem a párkányra, nem elég gyors hogy felkészületlenül érjen. Ennek ellenére látszólag nem teszek semmit, csupán a testsúlyomat helyezem még jobban a behajlított lábamra, izmaimat megfeszítem, így az utolsó pillanatban félre tudok fordulni éppen annyit, hogy ne az oldalamba fúródjon a fegyver. Mivel a jobb lábam kitakarja a fél testemet, nem kérdés, hogy a védtelenebb részekre utazik a lány, csakhogy azzal nem biztos hogy számol, hogy mi van, ha egy ilyen lendülettel végrehajtott támadás nem ér célt. Ha nem sikerül fékeznie magát, akkor majd én megállítom: amint észlelem magam mellett a hűvös villanást, villámgyorsan felé kapok kezemmel, így tenyeremmel a közeli falhoz szegezem, aminek eddig támaszkodtam. A sérülésem miatt jó ha pár pillanatig így tudom tartani, kihasználva a meglepetés erejét, amit megtoldok még egyel. Most, hogy Loren kénytelen egy szemvillanásnyi időt a fogságomban eltölteni - már ha ki nem szabadul közben -, lehetőségem adódik egészen közelről reagálni elém vetett szavaira.*
- Taláni tt?* kérdezem árulkodóan csillogó szemekkel, majd az imént megkezdett mozdulatsor méltó lezárásaként egy futó, ám szemernyit sem elhanyagolható puszit hintek ajkai szélére. Finoman, mintha csak az ezt követő ugrásom során érnék hozzá, mintegy véletlenül, ám affelől szemernyi kétsége sem lehet, hogy nagyon is szándékos húzás volt. Ha mindez sikerül, nem állok le hogy vállon veregessem magam, egyrészt mert fájdalmas művelet lenne, másrészt mert nem szeretnék ily fiatalon elhalálozni. Ha már kivívtam magamnak ezt a kis párbajt, nem óhajtom abbahagyni a legjobb résznél, így adrenalintól fűtve érek földet nem messze Lortól. Ülő helyzetből nem tudok látványos szökkenést produkálni, de legalább marad időm előrántani az alkaromra szíjazott sait, legalábbis remélem.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Kedd Ápr. 02 2013, 23:04

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Nem is tudom igazán felfogni, hogy mit gondol. Hogy én segítsek begyógyítani a sebét? Már miért tenném? Azért kapta, hogy szenvedjen tőle, hogy érezze a fájdalmat és azt, hogy mivel jár, ha engem bosszant, hogyha belém akar kötni. Nagyon remélem, hogy ezt a jövőben nem fogja megismételni, nem kéne ehhez vetemednie… Próbálom terelni a dolgokat, hogy esetleg valamiféle beszélgetés is kijöjjön ebből a találkozóból, de egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy mindez lehetetlenség, mert bár a bemutatkozásig eljutunk, arra is fény derül, hogy mi még hatalmas ellenségek leszünk egyszer, hogyha ugyanilyen nagyravágyóak maradunk a jövőre nézve. *
- A jobb, aki én vagyok! *ezt még feltétlenül hozzá kell fűznöm, miközben szép szemeim csak úgy villognak felé, de mégis, a külsőm szerintem teljesen kifogástalan, ellentétben a belsőmmel, így nem lehetek olyan rossz látvány, de ezzel én természetesen nem vagyok tisztában. Jobb akarok lenni nála, mindenkinél, főleg apámnál, aki oly erős, hogy már most érzem, hogy nehéz fába vágtam a fejszém, de nem hagyom, hogy beletörjön, már csak édesanyám miatt se, ennyivel tartozom neki. A bók is elhangzik, melyre semmiféle reakciót se kap tőlem a fiú, egyszerűen úgy teszek, mintha el se hangzott volna és inkább a vérére koncentrálok, mivel ha nem sárvérű, akkor fel nem tudom fogni, hogy miért viselkedik úgy. *
- Kiérdemelni? Olyan hatalmas titokról van szó? *húzom is el a számat, mivel nem szeretem azt, hogyha valamibe nem avatnak be és ez most meglepő módon még érdekelne is, de akárhogy is nézzük, szerintem Holló nem fogja ezt soha elmesélni nekem. E helyett tovább hergel, méghozzá olyan dolgokat vágva hozzám, amelyek egy picit se jogosak, így tőröm elővéve támadok felé és igen, úgy érzem, hogy minden telitalálat lesz, hogy képes leszek húsába mártani pengémet, hiszen nem vagyok béna, ő nem lehet ennyire gyors… de hamarosan fordul a kocka és kezem csak úgy elsuhan mellette, mivel ügyesen kerül ki, így semmiféle baja se lesz, ellentétben velem, mivel hátam pillanatok múlva a hűs falnak ér. Szinte fel se tudom fogni, hogy miként tudott a falhoz taszítani, szemeim is picit elkerekednek, főleg attól, ami ez után következik. Ajka az enyém közelébe ér, finoman, szinte kedvesen érinti eddig érintetlen bőrömet, én pedig hirtelen blokkolok le, eleinte fel se fogva, hogy mi történt. Egy aprócska tett, mégis, oly ismeretlen, oly újszerű… talán utoljára még kiskoromban, édesanyám puszilhatott meg és valljuk be, inkább egy késre számítottam a mellkasomban, sem mint egy ilyen tettre, ez annyira emberi… Még mindig kissé letaglózva állok a falnak dőlve és csak akkor kapok észbe, amikor Holló már kissé távolabb ér földet, így dühösen rázom meg a fejem és lépek is közelebb hozzá, nem foglalkozva azzal a piszkavassal a kezében.*
- Ezt meg mégis hogy képzelted? Hogy jössz te ahhoz, hogy megérints? Főleg így? *kelek is ki magamból mérgesen, majd tőrömmel egyelőre még nem rátámadva lendül bal kezem, hogy körmeimmel, élesen, durván keverjek le neki egy pofont, remélhetőleg felsértve arcbőrét is, hogy vére ismét kiserkenjen nekem hála. Megpróbálhatnék ismét a tőrrel küzdeni, de meglehet, hogy kivédené… És hogy félek-e a bosszújától? Hiszen nála van az a fegyver… Nem, egy pillanatra se rémülök meg a gondolattól, hogy esetleg azt belém szúrhatja, éltem már át annál nagyobb fájdalmat is, ami hátamon is látszik, hiszen apám egyszer majdnem kitépte a gerincemet is, melynek még mindig rajtam van a nyoma, hiába a tetoválás, az nem fed el mindent. Tehát tesz, amit csak akar, de a pofon jár neki, illetve kissé összezavarodott tekintetem, ahogy most a fiú arcát fürkészem. Nem tudom hogy kezelni a kialakult helyzetet, én is érzem, hogy ezt nem így kellene, nem illik hozzá, mégis… egyszerűen ez is én vagyok.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 03 2013, 13:24

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*Kezdeti piszkálódásommal egyelőre nem érem el a kívánt célt, csupán Loren lesz kissé ideges, ami megmérgezi az alaphangulatot. Nem mintha ez engem annyira zavarna főleg, hogy a véremben van a szekálási hajlam, a rivalizálásról meg ne is beszéljünk. Így jutunk el a kihíváshoz, amit én örömmel elfogadok, elvégre ellenfélből sosem elég.*
- Majd meglátjuk.* szúrom közbe, mert előre tudtam, hogy tisztázni szeretné az erőviszonyokat. Tetszik hogy ennyire magabiztos, plusz színt visz a jövőbeni párharcunkba. Kétlem hogy a túlzott magabiztosság a teljesítménye rovására menne, de mint ahogy azt az imént is említettem, a puding próbája az evés. Most inkább azon vagyok, hogy kiprovokálhassak egy kis ízelítőt. Nem az év bunkója címet akarom elnyerni, így közbeiktatok egy kis beszélgetést is, minek során kiderülhet ez-az a másikról: erősségek, gyenge pontok, néhány életrajzi adat. Most, hogy vetélytársakká lettünk, kihívásnak, erőpróbának tekintem a vele való ismerkedést. Nem az ellenségem, hanem egy olyan ember, aki csiszolhat rajtam, tehát ettől még nálam nincs kizárva a már már baráti hangnem, pillanatnyilag azonban jobban vonz egy kis párbaj mint a barátszerzés lehetősége. Ezért is válaszolok szűkszavúan a viselkedésem okát firtató kérdésre, na meg nem érzem úgy, hogy bármi értelme lenne beavatnom a Telepen történtekbe. Ha nagyon jó előadó lennék, talán némi részvétet elő tudnék csalni a lányból, ezzel azonban nem sokra mennék, legfeljebb kinyíratnám magam amiért felfedtem a titkot.*
- Mindenkinek vannak olyan titkai, amikért sokat szenvedett. Jobb érzés kiérdemelni és nem olcsón megtudni, nem igaz?* döntöm oldalra kissé fejemet, mert lefogadom, hogy érti miről beszélek. Nem igazán sejtem, hogy mi történt a lánnyal eddig, de az biztos, hogy nem hobbyból tanult meg a tőrrel bánni. Talán egyszer, kellemesebb körülmények között elcseveghetünk erről is, de nem most, még nincs itt az ideje. Előbb a tudását szeretném megízlelni, és csak azután fognak érdekelni a miértek. Ezért a kelleténél talán kicsit bántóbban fejezem ki magamat. Egyetértésének jeléül Loren hirtelen az oldalamba próbálja szúrni a tőrét, amit azonban nem hagyok jóvá. Vad indulata felpezsdíti a vérem, így olyasmire vetemedek, ami máskor talán eszembe sem jutna: megcsókolom. Várakozásomat felülmúlja a lány reakciója, amiben egy futó pillanatig még gyönyörködöm, aztán mielőtt felocsúdhatna odébb szökkenek. Nem teljesen értem, miért blokkolt le ennyire, elvégre nem volt időm kibontakoztatni a tehetségemet, mégis elégedett mosoly terül szét az arcomon.*
~ Megvagy.~* villannak szemeim, akár az előkerülő sai, mert úgy ítélem meg, ez méltóbb fegyvernem egy nő ellen. Loren azonban nem illetődik meg kedvencem láttán, valószínűleg ártalmatlan kis fogpiszkálónak titulálja iménti cselekedetem után, amit az is bizonyít, hogy egyre közelebb jön.*
- Az a dolgom, hogy tükröt tartsak eléd. Most már tudod az egyik gyenge pontod.* felelem nyugodtan szavaira, mert nem vagyok benne biztos, hogy a történtek pozitív oldalát is látja, amit csak alátámaszt, hogy fegyvere helyett puszta kézzel esik nekem. Ez ellen nem kívánok védekezni, így körmei egy pofon kíséretében végigszántanak arcomon, vékony, vörös csíkokat hagyva maguk után. Egy pillanatra beleszédülök az ütésbe; a tompán lüktető fájdalom térít magamhoz, ami most is jóleső melegként sugárzik sebzett arcomból. Loren még mindig előttem áll, leeresztett fegyverrel, összezavarodott tekintettel, ami nagyon törékennyé teszi a szememben. Lassan remegve végigfut ajkaimon egy mosolyféle, amint megérintem gyűjteményem újabb darabját, mert bizony a testem teli van hegekkel, bár jó részük egy bűbáj miatt most láthatatlan, így Lor csak az általa okozott csíkokat csodálhatja meg, melyek közül egy pont ajkaim szélét szeli át. A seb körvonala korántsem olyan tökéletes ívű, mintha pengével vágták volna, mégis szinte az extázis határán állva nyalom le előbuggyanó vérem. Ha a lány mindezt mozdulatlanul szemléli, most arra eszmélhet, hogy jobbomban lévő fegyverem hegyével végigcirógatom őt is ugyanott, ahová imént csókot leheltem. Ha sikerül, egy aprócska, az enyémhez kísértetiesen hasonló sebre tehet szert, persze csak ha nem próbál megakadályozni.*
- Kvittek vagyunk.* jegyzem meg elégedetten, ha tervem sikerül, majd lenyalom a tűhegynyi vért, ami így szigonyom hegyére kerül. Eredetileg ösztönzésképp teszem mindezt, mert azt remélem, hogy ettől Lor ismét vérszemet kap, bár a pillanat élvezeti értéke sem elhanyagolható. Emellett azért lejebb viszem a súlypontomat, támadásra számítva.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 03 2013, 13:46

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Ez a találkozás annyira más, mint amelyekben eddig részem volt. Ez a fiú az első, aki nem beszélgetni próbál velem, hanem provokálni engem, mintha arra lenne kíváncsi, hogy vajon mire is vagyok képes. Ezen ne múljon, megmutatom én neki szívesen, hogy jobb vagyok nála, sokkal-sokkal jobb és hogy soha az életben nem fog tudni lekőrözni engem. Viszont hiába próbálkozom meg most mégis valamilyen szinten a normális beszélgetéssel, ő nem enged, nem oszt meg velem bizonyos dolgokat, hiába kérdezek, hiába kíváncsiskodnék. A jövőben viszont talán még rájöhetek arra, hogy milyen titok is rejtőzik a másik mögött, bár az is kérdéses, hogy akkor is még érdekelni fog-e. *
- Nem feltétlen. Engem most érdekelne, mert arra ne számíts, hogy bármit is tenni fogok azért, hogy megossz velem bizonyos dolgokat. *jelentem ki még mindig a kemény lányt mutatva, mely csak akkor szűnik meg, amikor pengém célt téveszt és csak a levegőt hasítja félbe, ez után pedig ajkam széle egy kicsinyke csókban részesül. Az ember lánya ezzel nem számolt, sose viselkedtek velem még kedvesen, gyengéden és nem tudom, hogy akarom-e, hogy valaha is ez megváltozzon. Egy ideig leblokkolok, védtelen leszek, de ezt Holló nem használja ki, hagyja, hogy magamhoz térjek kábulatomból, majd végül ez után elé lépve támadom meg először még csak szavaimmal, fel nem foghatom, hogy mit képzel magáról, hogy miért tette mindezt.*
- A te dolgod? Már miért lenne ez a te dolgod? *kérdezek rá mérgesen, de utána el is hallgatok. Valóban… megtalálta egy gyengeségem, most már értem, hogy mire ment ki az előbbi kis jelenet. Nem volt más célja, csak a gyenge pontok megtalálása, a viselkedésem kifürkészése. Persze, mi másért is tette volna? Kezem megindul felé és mivel nem tér ki, így hamarosan a vékony, vörös csíkok megjelennek arcán, így nézem is végig azt, amit okoztam. Nem sajnálom, ezeket a sebeket bármikor eltűntetheti egy egyszerű varázslattal vagy megkér rá valakit, viszont legalább néhány percig viselni fogja őket előttem. A reakciója viszont olyan furcsa, mintha nem lenne teljesen normális ez a srác, mintha élvezné azt, amit okoztam neki… fel se tudom nagyon fogni a következő lépését és bár hátrálnék, későn, csak egy lépést tudok tenni, de ajkam már meg is sérül, így érzem meg, ahogy vérem egy kis része ajkamba talál. *
- Kvittek? *kérdezek rá halkan, majd végül lassan én is elmosolyodom, próbálva kizárni azt, hogy véremet ízleli és ez után kezemet a sebem fölé helyezem, minek hatására a magnetizációt bevetve tünetem el azt, amit ő okozott nekem.*
- Mondtam, nem érhetsz fel hozzám és jobb lenne, ha nem akarnál tovább hergelni. *teszem is el tőröm, mert érzem, hogy mire megy ki a játék. Küzdelmet akar, én viszont most nem állok erre teljesen készen, valóban legyengültem attól a puszitól, fel kell dolgoznom mindazt, ami történt, így most már fegyvertelenül tárom szét kissé karjaimat és lépek közelebb hozzá, nem félve semmitől.*
- Mire vársz? Mártsd belém a pengéd, biztosan jól fog esni, hiszen fegyvertelen vagyok. *nézek is bele kihívóan szemeibe, le se véve róla tekintetem, tehát nem fogok a tőr felé nézni, ha lesúlyt vele, végig, kitartóan a másik arcát szemlélem. Nem tudom, hogy mit fog tenni és mit nem, de már eddig is kifürkészhetetlen volt a számomra, ideje megtudnom, hogy bizonyos helyzetekre hogyan reagál.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 03 2013, 17:37

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //

*Az elméletem nem tetszik neki, de én nem adom fel, kitartok iménti kijelentésem mellett. Szép summát tennék arra, hogy csak velem kapcsolatban érez így, na de nem állok le emiatt keseregni, hiszen én értem el az erős szimpátiacsökkenést. Ráadásul fogalma sincs, hogy nálam mivel vívhatja ki azt, hogy őszinte legyek vele. Mert nem a hagyományos eszközökkel, azt sejteni lehet. Persze jól tud esni egy bögre tea melletti lelkizés, de jobban szeretem ha félájultra kínozzuk egymást, míg már senkinek nincs kedve mocorogni, aztán akkor jöhet a beszélgetés, mert olyankor másra már úgysem vagyok képes. Legalábbis ez a múltam, és egyenlőre nem biztos hogy változtatni akarok az eddig kialakult szokásaimon.*
- Valószínűleg nem tudod, mivel kerülhetsz hozzám közelebb, de azért hajrá.* csúfolódok vele, mert lehet, hogy pont azzal vívja ki az elismerésemet, hogy a kemény kislányt játsza, tehát ezt nem tudhatja. Bár be kell ismernem, hogy a puszim okozta reakciója is feledtébb tetszetős. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találok egy gyenge pontot, de most már legalább ő is tudja, hogy min kell dolgoznia. Aki életben akar maradni, az nem engedheti meg magának az efféle lezsibbadásokat, bár az is igaz, hogy aki meg akarja ölni nem feltétlenül próbálkozik pont ezzel a taktikával.*
- Mert a vetélytársaddá választottál azzal, hogy kihívtál. Egy ellenfélnek nem csak az a dolga hogy legyőzzön.* vonom össze a szemöldököm. Nem igazán látom be mit nem ért ezen, persze én más rendszerben nőttem fel, ahol a tanuláson volt a hangsúly, ahol a mestereken kívül az ellenségem is a tanítómmá lett. Persze nem tagadom le, hogy önös érdekek is vezéreltek, csak hogy ne lehessen rámsütni az úriemberek bélyegét. Ezért meg is kapom a magamét, egészen pontosan egy karmolással fűszerezett pofont, melyet igen, Loren jól látja, a magam különös módján élvezek, ezért sem védem meg magam. Adok magamnak pár másodpercet, amíg az idegvégződéseimet morzsolgató fájdalmat ízlelgetem, majd hirtelen megsebzem a lányt pont ott, ahol ő engem. Megjegyzésemmel is arra akarok célozni, hogy a tükörképem lett, de korábban sem volt vevő erre a közhelyre, így mágiához folyamodik.*
- A mágia világában valóban nem...egyelőre.* teszem hozzá, hogy azért ne érezze magát nyeregben. Nem az én hibám hogy most kerültem a suliba, innentől kezdve pedig csakis a szorgalmamon fog múlni minden, ne gondolja hát, hogy a mostani hátrányt nem tudom behozni. Ekkor azonban elteszi tőrét, így számomra világossá válik, hogy mára ennyi jutott számomra a jóból. Már épp lazítanék a testtartásomon, mikor Lor elindul felém, amit nem tudok mire vélni, így biztos ami biztos alapon fejjebb emelem a sait. A lány azonban csak széttárja karjait, mintha felkínálná magát, amit szavaival is alátámaszt. Amit mond, kissé visszatetsző nekem, nem értem miért esne jól megvágni egy fegyvertelen embert.* ~ Ennyire barbárnak tart?~* fut át az agyamon, pedig szerintem nem szolgáltam rá, hogy ilyen aljas dolgot feltételezzen rólam.*
- Meg akarsz sérteni?* kérdezem kusza gondolataimnak hangot adva, mivel továbbra sem értem miért várja azt, hogy most mint egy mészáraos majd nekilátok lekaszabolni. Ha bosszúról lenne szó, vagy munkáról, talán. De így semmi értelme.* - Pont az a bajom hogy fegyvertelen vagy.* közlöm végül a bökkenőt, mivel így sokkal kevésbé nyújt számomra imponáló képet mint az előbb.* - És nem nézném ki belőled hogy a fájdalomra buksz, tehát elmagyarázhatnád hogy ezt miért csinálod.* teszem még hozzá, de ekkor már megfogalmazódik bennem egy ötlet. Megint hirtelen támadok, félig felemelt fegyveremet további magasságok megtételére ösztönzöm. Loren csak egy villanást láthat a fáklyafényben, következőleg pedig megérezheti a hajszálvékony fegyverél hűvösét a járomcsontjánál. Nem veszem vérét, mint az előbb, csak kíváncsi vagyok a reakciójára, hogy ez csapda-e, vagy be akarja bizonyítani, hogy rezzenéstelenül tűrné a támadásomat. A lépésem nehézsége a végső óvatosságban rejlik, mivel a fegyver viszonylag könnyű és borotvaéles, tehát nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, ahol éppen csak megcirógatom a hamvas bőrt, nekem mégis sikerül most, hála a sok évnyi gyakorlásnak. A ferdén tartott pengén visszatükröződnek a lány zöld szemei, melyek egyenesen az enyémbe fúródnak, kihívóan, pont ahogy szeretem.*
- Nocsak. Az acél érintése kedvesebb mint az enyém?* kérdezem egy félmosollyal, még mindig kissé lenyűgözve az akaraterőtől, aminek köszönhetően az utolsó pillanatban sem ugrott félre.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 03 2013, 18:00

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Nem igazán tudom, hogy honnan szedi ez a fiú, hogy érdekel annyira az, amit nem oszt meg velem, hogy tegyek is érte bizonyos lépéseket. Soha, senkit se ismertem igazán az apámon kívül, csak megjátszottam magam, adtam az úri lányt a bálokon, de az előtt és után keményen edzettem, hogy jobb legyek mindenkinél. Nem érdekelnek az emberek, képtelen vagyok kezelni őket és bár amikor ide jöttem a Mysterioba, akkor elhatároztam, hogy változtatni fogok mindezen, most mégis érzem a megingást. Nem, nincs nekem elég erőm ahhoz, hogy más legyek, mint aki valójában vagyok, tökéletes lesz számomra ez a Loren, akit apám teremtett…*
- Nincs miért szurkolnod, mint mondtam, a kisujjamat se fogom megmozdítani, hogy a közeledbe kerüljek. Senki közelébe se vágyom. *nem kéne ezt az utolsó mondatot megosztanom vele, de valamiért mégis megteszem. Szeretném, ha tudná, hogy nem csak ő vele vagyok ilyen, hanem egyszerűen az egész világ ellen vagyok, magam vagyok, és addig jó nekem, amíg nem kell más miatt ismét szenvednem. Nem bírnám elviselni, hogyha ismét elveszítenék valakit, aki fontossá válik, ezért azt a módszert alkalmazom, hogy nem adok lehetőséget senkinek se arra, hogy meglássa az igazi valómat, azt a lányt, aki belül retteg, reményekkel van telve és barátokat szeretne. Aki szeretné, ha szeretnék, ha kedvesek lennének vele és boldog lehetne. Már rég eltemettem őt magamba, azt a félénk valómat, nem méltó az egy Volmorickhoz, hiába is szerette úgy anyám. Ő már halott, nincs értelme ismét ezen keseregnem. Ez után történik meg a puszi, mely kissé kizökkent eddigi álláspontomból, de nem hagyok túl sok időt magamnak, inkább fellépek ellene, hogy most puszta kézzel adjam át neki mérgemet egy pofon formájában, mely még bőrét is felsérti. Nem értem, hogy mit akar még azon kívül, hogy legyőzni engem, de erre most már inkább nem kérdezek rá, inkább csak véget vetek ennek az egésznek, ahogy vérem kiserken. Meggyógyítom magam, ezzel jelezve felé, hogy nincs esélye és jobb lenne, ha felfogná mindezt. Én végeztem vele, nincs kedvem harcolni és ahhoz, hogy tényleg rájöjjön további gyengéseimre. Igen, belül menekülni akarok, elrejtőzni, mert ahogy érzem, ő nagyon is ért ahhoz, hogy miként kell egy embert kifordítani önmagából, én pedig nem kockáztathatok. Fegyvertelenül lépek hát elé, kitárva karjaimat is, hogy tegyen, amit csak szeretne, majd úgyis meggyógyulok, ahogy eddig is, de akkor legalább véget ér a mai találkozás, azt hiszem, hogy bár ki nem mondom és bár látszatra is pont az ellenkezője látszik, de ezt a harcot ő nyerte meg, hiába is én sebesítettem meg őt. *
- Megsérteni? Amióta összefutottunk, egyfolytában harcolni akarsz velem, gondolom azért, hogy kárt tegyél bennem, most megadom a lehetőséget. Tégy, amit akarsz! *hangom már kissé hangosabb az utolsó, rövidke mondatnál, ahogy továbbra is szemeibe nézek és nem tud érdekelni az, hogy őt most zavarni kezdi fegyvertelenségem. *
- Elmagyarázhatnám? Úgy, ahogy te is elmagyaráztál nekem dolgokat? *mosolyodom el cseppet, ezzel utalva vissza arra, hogy ő az előbb azt mondta nekem, hogy ahhoz tennem kell, hát most érezheti azt, hogy neki is tennie kell azért, hogyha a miértekre választ szeretne.* - A fájdalmat pedig hidd el, el bírom viselni, ne a külsőm alapján ítélj meg. *figyelmeztetem, jelezve felé, hogy sokkal több akarat rejlik bennem, mint amit eddig gondolt. A fegyver viszont megindul arcom felé, de szemem se rezzen, kezeim se mozdulnak. Nem térek ki támadása elől, egyszerűen rezzenéstelen arccal tűröm, hogy a hűvös penge megcirógathassa arcomat, de mivel érzem, hogy nem tett kárt bennem, így lassan leeresztem, vissza, magam mellé vékony kezeimet, majd még egy lépést közelebb megyek a fiúhoz, talán bele is sétálva az intim szférájába.*
- Bármely fegyver érintése kedvesebb a számomra, mint a Tiéd! *oh, micsoda hazugság, de egész megjelenésem azt sugározza, hogy igazat mondok, ahogy a szemeim is, amelyekkel most a fiúét figyelem. Egyértelműen furcsán érintett tette, ismeretlenül, mégis hívogatóan, de nem adok magamnak lehetőséget a megismerésére, amúgy is csak próbára tett, nem volt mögötte hátsó szándék, én pedig teszek róla, hogy soha ne is legyen. Egy férfit az ilyesmivel lehet vérig sérteni, reményeim szerint sikerült és ez után nem fog a közelembe kerülni, főleg nem úgy, hogy hozzám is akarjon érni. Megfordulok, így barna hajzuhatagom végig is simít hófehér arcán, és már el is indulok a lépcső irányába, hogy elhagyjam ezt a helyet.*
- A soha viszont nem látásra! *emelem fel kissé kezem, elköszönés gyanánt, de arra már nem méltatom, hogy vissza is nézzek rá. Ha nem tesz semmit, akkor egyértelműen elsétálok, viszont ha valami oknál fogva visszatartana, akkor majd eldől, hogy miként folytatódik tovább a találkozásunk.*

Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 03 2013, 19:11

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Magyarázatom ellenére továbbra is köti az ebet a karóhoz, hogy ő bizony nem akar megismerni engem, ami már csak azért is támadható, mert itt maradt minden piszkálódásom ellenére. Nem elűzni akartam, de egy kevésbé harcias teremtés talán a távozás mellett döntött volna, minden esetre nem kutakodna az okok után. A témát viszont ezennel mindketten lezártnak tekintjük, ma úgysem a szószaporításon van a hangsúly, viszont megjegyzem magamban az enyhe antiszoc hajlamot, amit Loren megemlít. Most én lennék kíváncsi az okokra, de tartom magam, mert hiszek benne hogy lesz legközelebb. Nem olyan nagy ez az iskola, és ha netán egészen véletlenül egymásba botlanánk, én bizony nem fogom kikerülni a jégkirálynőt. Meg nem ölhet, arról gondoskodom, a cirógatása pedig kifejezetten jól esik,legalábbis kezdetben, utána viszont pokolian fáj, amit nem csak tapasztalatból tudok, bár az emlékezésre készségesen rásegít a korábban szerzett vállsebem is. Emellé hamar beszerzek még egy pár karmolást, majd Loren is kap tőlem egy kis ajándékot, hiába nem örül neki túlzottan. Miután meggyógyítja magát, fegyverét eltéve sétál elém és szinte felszólít hogy forgassam meg benne a tőrt, amit nem tudok mire vélni.*
- Nem tudtam hogy ilyen lefegyverzően csókolok.* ütöm tovább a vasat egy önelégült mosollyal, noha tisztában vagyok vele, hogy ez azért messze volt egy rendes csóktól. Felajánlkozását továbbra sem értem, aminek hangot is adok, így egy igencsak kecsegtető ajánlatot kapok. Míg azt latolgatom, hogy kihasználjam-e a "tégy amit akarsz" felszólítást, kijavítom a helytelen következtetést.*
- Rosszul gondolod. Több oka is van hogy provokáltalak, például hogy unatkoztam, erre megjelentél és látni akartam hogy mit tudsz, mennyit bírsz, hogyan mozogsz, fel tudsz-e csigázni. Önmagában nem okoz örömet számomra ha másban kárt tehetek, pláne ha a másik fegyvertelen.* Nem a lovagiasság beszél belőlem, pusztán szeretem veszélyesen élni az életem. Kis monológomat tekintheti kompenzálásnak az előbbi indokmegvonásért, amit Lor is felemleget, mikor én kérek tőle magyarázatot, ezt azonban figyelmen kívül hagyom, mert leginkább egy dacos kislányra emlékeztet, nem arra a harcos amazonra akit egy villanásra látni engedett.*
- És ha nem tudom hogy mit akarok?* bizonytalanodok el, mivel nem ő az egyetlen, aki fél az emberi közelségtől. Sosem volt kapcsolatom, sosem lehettem önszántamból együtt valakivel anélkül hogy bármire is kényszerítenének. Ugyan így soha nem volt beleszólásom, hogy kit öljek meg. Furcsa hogy azt csinálhatok amit akarok, hogy b á r m i t megtehetek. Úgy döntök, hogy ezen még gondolkodom, mert a szabadság felelősséggel jár. Loren csak annyit érezhet mindebből, hogy pengém kissé megremeg, de következő kijelentése hallatán visszatér magabiztosságom egy aprócska, sokat tudó mosoly hírnökeként.*
- Az, hogy el bírod viselni, messze van attól, hogy élvezed is.* kontrázok rá, mivel én ez utóbbit keresem. Sokan tanusítanak emberfeletti bátorságot ha a szükség úgy hozza, a hősök születése viszont pillanatnyilag nem érdekel. Noha érzem, hogy Loren más mint a többi, nem vagyok meggyőződve róla, hogy ő megértene. Ezt azonban nem tudom kideríteni anélkül, hogy ne forgatnám ki teljesen, ezért is vannak szokatlan megnyilvánulásaim, amik egy idő után már zavarják Lort. Persze ebből én semmit nem érzékelek, ügyesen elrejti előlem, bár azért a kétség felmerül bennem, hogy jeges szavai valódi belső sivárságot jeleznek-e, vagy mindez csak álca.*
- Azért azt ne feledd, hogy több bennünk a közös, mint szeretnéd.* jegyzem meg halkan szavaira, amik talán a kelleténél kicsit jobban fájnak. Nem sértődöm meg, pontosan tudom, hogy néha kellemesebb egy hűvös él simogatása, mint bárki érintése, de érzem, hogy ezt ő nem pont így gondolta. Talán a közelsége teszi, hogy ilyen különös élt kapnak szavai, de ezen nincs időm elgondolkodni, mert már meg is érezhetem arcomon haja selymét, amint sarkon fordul, hogy elsétáljon. Nem tervezem megállítani, csak csendesen visszabújtatom a tőrt a tokjába, majd karba tett kézzel ácsorgok pár percig a sötéten ásító lépcsősor torkát bámulva.*
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.* mormogom bele az esti homályba, amit a lány már nem hallhat, mert bizonyára messze jár, így tehát nem köszönök el tőle, amúgy sem szokásom, csak az utolsó pillanatban. Addig felesleges, mert bármikor újra találkozhatunk és ezt Loren sem tudja megakadályozni, csak az a kérdés, hogy én akarom-e valójában.
Pár percig némán meredek utána a történteken gondolkodva, újból kielemezve bizonyos jeleneteket, hátha felfedezek valamit, amit a pillanat hevében nem. Végül úgy döntök, ezt útközben is megtehetem, így elindulok lassan felkeresni az orvost, hogy kezdjen valamit a válsebemmel, a többit viszont megtartom emlékeztetőnek.*
Vissza az elejére Go down
Loren Volmorick
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Csatlakozás : 2012. Aug. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hél háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 03 2013, 19:35

// NRT: Loren és Gwynn - 2013. 02.23. //


*Azt hiszem, hogy mostanra jutottam el arra a pontra, hogy abbahagyjam ezt az értelmetlen küzdelmet, ami kettőnk között kialakult és lezárjam a mai napra. Valamiért mélyen belül biztos vagyok benne, hogy fogunk még mi keményebben is harcolni egymással, de az nem ma lesz, arra még hagyni kell egy kis időt. A csókos megjegyzésére most se kap már választ, mintha soha meg se történt volna, hogy ajkaink érintkeztek egy kis időre, mindenesetre a döntést rá bízom, hogy mit akar most tenni. Egészen eddig nem hagyott békén, folyamatosan hergelt, ki akart hozni a sodromból, hát lássuk, hogy mi volt mindezzel a terve. Viszont a felvilágosításának hála nemsokára rájövök, hogy mindez nem feltétlenül a személyen ellen irányult, egyszerűen Hollóban van valami, ami ezt kívánta előhozni belőlem, sőt, még ennél is többet, amit én már nem engedtem.*
- Talán ha ilyesmire vágysz, másik helyszínt kellene keresned. Ha a párbajterembe mennél, akkor biztos vagyok benne, hogy találkozhatnál olyan diákkal, aki szíves örömest harcol vele, de én csak egy levelet akartam elküldeni, nem mást. *fejtem is ki neki a véleményem, majd ez után hallom meg a kérdéseket a fiútól, amikre most én se óhajtok felelni, ahogy nemrég ő se tette. Nem dac kérdése most ez, ahogy azt ő gondolja, pusztán ezek már olyan mély dolgok, amiket senkinek se mondtam még el, azzal aztán végképp sebezhetővé válnék.*
- Az már a te gondod. *felelek egyszerűen, ugyanis nekem mindegy, hogy mit tesz, de talán az a legjobb, hogyha elkerüljük egymást, legalább egy jó ideig. Én biztosan nem fogom keresni a társaságát, bár ahogy magamat ismerem, biztosan összefutunk mi még hamarosan. Mihailt se kerestem, mégis ráleltem… meg is keserülte. Aki velem packázik, az nem jár jól, ezt Holló is meg fogja tanulni. Mindenesetre a penge csak megcirógat, nem tesz kárt szép arcomban, viszont a fájdalom említésére mintha egy pillanatra mégis csak megremegne tekintetem.*
- Hogy is élvezhetném azok után, amiken keresztül mentem? Inkább úgy mondanám, hogy megtanultam élni a fájdalommal. *upsz, mégis csak elárultam magamról egy olyan dolgot, amit nem kellett volna. Talán még a fiú érdeklődését is felkeltette, nem tudom, de ez nem most derül ki, ugyanis távozni szándékozom, de előtte még néhány szó akad, amit közölni óhajtok vele, ezért is lépek közel hozzá, nem félve attól, hogy bármit tesz, valamiért most már sejtem, hogy az előbbi, kedves érintés valóban csak az ismerkedés része volt, semmi több, így nem is aggódom pimaszsága miatt.*
- Benned és bennem nincsen semmi közös se. *nem érzem úgy, hogy igaza lenne. Őszintén szólva össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy ki ő, hogy mit akar, hogy mit miért is tesz, de azt igen, hogy most kell lelépnem innen. Így egyszerűen hátat fordítok neki, majd el is tűnök a lépcsők sötétjében, így lépteim zaja is hamarosan eltűnik…*

//Köszönöm a játékot! *-* //

Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Kedd Ápr. 09 2013, 23:09

//NRT: Galina-Slash, 2013. 04. 09.//


*Mi lehet jobb, mint egy ilyen csendes, nyugodt, hétfő este...azaz kedd este itt fent a baglyoknál, miközben kikönyökölök az üveg nélküli ablakon, kezemben egy jobb minőségű füves cigivel. Bizony, így lazít egy fiatal éveiben járó gitáros. A cigi még nincs meggyújtva, de ez nem azt jelenti, hogy nagyon elmés, józan állapotomban vagyok, ugyanis a másik ablakban ott van egy majdnem üres Jackes üveg, de egyelőre azzal szünetelek, és inkább meggyújtom ezt a vicces cigit, s mélyeket szívok belőle, az elején pedig teszek egy kört is idefent, hogy jó füstös legyen a hely. Végül visszatérek az ablakba, de csak amolyan zörgősen, mert kopott, szakadt farmeromon most is ott feszül a pengetős övem, rajta a láncokkal, legalul a tornacipőm, felül pedig csak egy fekete trikó, mivel a piának és a kellemes időnek hála nem fázok, így bőrkabátom most mellettem hever. Trikóban egyébként most eléggé feszülök, de nem direkt, csak annyi, hogy ma edzettem is, és ilyenkor még formásabbak azok az izmok, amikre gyúrok, és a tetkóm is szebben feszül. Övemen egyébként ott lóg még a késem, és pálcám, mellettem pedig falnak támasztva a gitárom. Közben játszadozok még a késemmel, kiszedem a helyéről, vissza, minél gyorsabban, de szerintem ez csak nekem tűnik így, valójában folyamatosan lassulok, így végül csak a gyújtómmal kezdek szórakozni, bámulva a tengert, miközben egy bagoly is mellém száll.*
- Kéne, mi? Hát barátom, úgy repülnél neki a falnak, ahogy azt illik. Egyből lefokoznának struccnak! *Mondom halkan a madár felé, beszívott vigyorral a képemen, miközben gondolataimban elmerülve furcsa módon értékelem át az életem, ami teljes mértékben a fű eredménye, szóval nem érdemes benne logikát, értelmet keresni józanul.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Kedd Ápr. 09 2013, 23:51

//NRT: Galina-Slash, 2013.04.09//

*Egyszerű felfedező úton vagyok a kastélyban. Amióta elhagytam a hálókörletet már kétszer eltévedtem, de lévén, hogy ez egy teljesen ismeretlen terep a számomra, ez talán nem is meglepő. Akkor sem ha rólam van szó. Találok egy lépcsősort, amin persze muszáj felbaktatnom, bár ezt a döntésemet valahol félúton megbánom. Hiába hiszem azt, hogy elég fitt vagyok, ez a sok lépcső kicsit kifog rajtam. Már éppen visszafordulnék, mikor megérzem a friss, hűvös levegő érintését az arcomon. Megmászom még azt a keveset, ami vissza van és mikor felérek kicsit lihegve körbenézek: egyértelmű, hogy a bagolyházba jutottam. Szeretem ezeket a madarakat, de most nem kötik le a figyelmemet, ezért mennék is, hogy tovább folytassam az utamat, ám ekkor valaki hangjára leszek figyelmes. Jellemző rám, hogy itt ül valaki, és nekem fel sem tűnik... közelebb megyek, mert azt hiszem, hogy hozzám beszél. A lábam alá viszont még véletlenül sem figyelek, ezért elcsúszom egy nagyobb adag bagolyköpeten. Elterülök a földön, nyekkenésemre pedig valószínűleg még az első emeleten is felfigyeltek. Nagy nehezen feltápászkodom a földről, és végignézek magamon; szerencsére egy viszonylag tisztább részen sikerült padlót fognom, ezért a szokásos világos farmerem nem lett annyira koszos. A fekete felsőmre semmi nem került. Magamhoz méltóan mutatkoztam be.*
- Bocs, nem akartalak megzavarni. *mondom a srácnak, és csak ekkor tűnik fel, hogy nem is nekem beszélt, hanem a bagolynak maga mellett. Nagyszerű, morcos lettem volna, ha velem kapcsolatban emlegeti a struccokat.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 10 2013, 00:09

//NRT: Galina-Slash, 2013.04.09//


*Lazulás van a legfelsőbb szinteken, és nem csak elvontan, hanem a szó szoros értelmében is, mert itt a bagolyházban úgy érzem, hogy mindenki fölött állok, na mondjuk csak fizikailag, de ez tökmindegy, ha az ember közelében whisky van, kezében pedig fű. És valójában itt az egész életem, mert még a gitárom is mellettem van, tehát szinte teljes a dolog, csak társaság hiányzik, amit végül egy bagoly személyében kapok meg. Hát, nem túl beszédes, de ez van, én legalább jártathatom a számat így is, szóval probléma félig megoldva, Viszont egyszer mintha hallanék valami puffanást a hátam mögül, de túlságosan be vagyok lassulva ahhoz, hogy hirtelen mozdulattal, pálcát, kést rántva forduljak hátra, szóval csak szépen lassan pillantok magam mögé, de ami ekkor történik, hát az már gyors. Valami kegyetlen röhögőgörcs tör rám hirtelen, mert az oké, hogy elesett a csaj, de nem akármin..*
- Áhh, bocs... de ez... iszonyat vicces! *Nevetek folyamat, de ez már ilyen elfojtott nevetés, vagy mi, szóval hallatszik, hogy nem józan embertől származik, és ez szerintem látható egész fejszerkezetemen, meg viselkedésemen. Azért közelebb lépek, miközben cigimből ismét egy fogy egy slukknyi, végül pedig felszedem a lányt a földről.*
- Nem zavarsz amúgy, én is éppen zavarok. A galambokat, egy kis füsttel, vágod.* Teszem hozzá, kicsit zavarosan ugyan, de azért bízom benne, hogy kiveszi szavaimból a lényeget. Ismét egy slukk, és a füst most már a velem szemben lévővel találkozik, a fű jellegzetes illata tuti beáramlik a légutaiba, amennyiben nincs megfázva.*
- És te? Ki, honnan? Vágod, nem láttalak eddig. Sok spanom van. *Emelem felé kezem, és szemem is olyan kérdőn tekint rá, bár lehet, hogy csak szimplán ferdén áll, ezt döntse el ő. Én most ki vagyok, de nagyon, és remélhetőleg rövidesen én is megtudom, hogy ő ki, mert eddig még kajak nem láttam sehol.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 10 2013, 17:15

//NRT: Galina-Slash, 2013.04.09//

*Talán akadhatna jobb dolgom is, mint egyedül sétálgatni ebben a látszólag elhagyott kastélyban. Eddig legalább is senkivel sem sikerült összefutnom. Nem mintha ne érezném jól magam egyedül, de néha unom már, hogy magammal beszélgessek és a saját poénjaimon röhögcséljek. Amikor felérek a bagolyházba eldöntöm, hogy elég már ebből a céltalan bolyongásból, visszamegyek inkább a hálóterembe. Kellemes meglepetésként ér, hogy itt végre nem vagyok egyedül, bár a következő események már nem olyan pozitívak vagy meglepőek. Hallom ahogy jókat szórakozik rajtam, miközben próbálok feltápászkodni, de nem sértődöm meg érte. Valóban vicces és ha nem velem történt volna, még én is nevetnék.*
- Köszi. *mondom neki, mikor segít felállni, és igazán csak ekkor tűnik fel, hogy nincs egészen magánál.* - Örülök, hogy szereztem pár jó pillanatot, bár ahogy látom, nem nagyon volt rá szükséged.* Amikor elér hozzám a füst hátrálni akarok egy lépést, de végül a helyemen maradok. Nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, mi ez.*
- Vágom, persze. Egyébként Galina vagyok. Csak nemrég érkeztem.* Nem kérdezek rá a nevére, egyértelműnek tartom, hogy az emberek ilyenkor automatikusan bemutatkoznak egymásnak. Egy gyors kézfogás után nem leplezett kíváncsisággal nézek végig rajta.* - Na és hol vannak azok a spanok? Olyan sokan vannak, te mégis egyedül partizol? Egy halom... galamb között? Vagy ők lennének a spanok? *elsétálok mellette és kicsit jobban körbenézek a teremben. Különösen odafigyelek, hogy most már lehetőleg ne lépjek bele semmibe. Ha már találtam magamnak társaságot, akkor eszemben sincs visszafutni a hálóba, akkor sem ha az illetőre nyilvánvalóan még a villanykörte is visszamosolyog éppen. Végül is, érdekes fazonnak tűnik. Vajon józanul is ilyen?*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Szer. Ápr. 10 2013, 23:33

//NRT: Galina-Slash, 2013.04.09//


*Parádésnak azért nem mondanám a szitut, maximum a baglyok nyomatnak le egy-két légiparádét, míg én a whisky hatása alatt nézem hol őket, hol az óceánt, s közben fogy rendesen a spanglim is, ám de nem lehet nyugodt az este, mert valami csajszi feljön, és egyből hanyatt vágja magát. Na igen, ez már parádés, így nem bírom ki röhögés nélkül, mire még rájátszik a fű is, de hát ez van, azért nem mondhatja, hogy bunkó vagyok, mert felsegítem a földről.*
- Semmiség, ha már egyszer dőlnek utánam a nők, akkor felsegítek egy-kettőt. *Vigyorodom el ismét, bár ez inkább folyamatos görbület a számon, mi olykor csak úgy indokolatlanul megjelenik.*
- Vágod, hogy nekem csak jó pillanataim vannak? *Közlöm vele ismét túlzottan vidám fejszerkezettel egybekötve, mert nem értem én, mire célozgat itt nekem. Tökre jól vagyok, és ez így van jól, így tökéletes az élet, főleg, hogy most már olyan társaságom is van, aki beszél hozzám. De nem ismerem őt, és így elég sok, érdekesen hangzó kérdés, de szerencsére félig meddig leszűri belőle a lényeget.*
- Zsír, én meg Slash..A Slash! Aztán honnan érkeztél? *Kérdezem meg végül, és ez elég meglepő most tőlem, mert így magamat hallva egész normális mondatösszetételnek tűnik. Ami pedig a spanokat illeti, hát félreértelmezi a dolgot, nem is értem, hogy történhet ez meg, pedig olyan világosan fogalmazok, akárcsak az éjjeli nap.*
- Úgy értettem, h sok spanom van, de téged mégse ismerlek, szóval talán új vagy, fogod? Amúgy nem partizok, lazulok..tudod, a kettő totál más. *Helyesbítem is a dolgot, mielőtt tovább keverné a fogalmakat, majd tekintetemmel végigkövetem, ahogy körbenéz a helyiségben, és ebből a szögből úgy látszik, mintha a whiskyt közelíteni meg.*
- Le ne verd! *Figyelmeztetem, majd oda is lépek, hogy megragadjam az üveget, és ismét meghúzzam azt.* - Ahh, de jó is ez a Jack! Kérsz? *Nyújtom felé az üveget, meg a cigit is, konkrétan az arcába nyomom, de én már csak ilyen kedves és önzetlen vagyok, mint mindig, csak erre még egy kicsit rádobnak a cuccok is.*
- És mióta is vagy itt pontosan? Ház? Ha inflás vagy mákod van, mert bármikor bekopoghatsz egy kis stand up comedy erejéig. *Vázolom fel ismét a helyzetet, miután feltettem a magam kérdéseit, mert korábban felfogtam ám az adást, hogy nemrég érkezett ide, szóval kíváncsi vagyok, mennyi az a nemrég.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Csüt. Ápr. 11 2013, 00:29

//NRT: Galina-Slash, 2013.04.09//

*Amikor elindultam a kis felfedező utamra nem sejtettem, hogy ilyen érdekes alakba botlok majd. Nem mintha bánnám, bár a szarkazmusom nyilván célt tévesztett és a szövegelésével engem is kezd kicsit összezavarni.*
- Nyilván dőlnek *jegyzem meg némi hitetlenkedéssel a hangomban, de több szót nem fecsérelek a témára. Tipikus pasis szöveg. Az állandó vigyorgásból ítélve tényleg jól érzi magát, ami végül is nem csoda. De még mindig nem értem, hogy ezt a jó hangulatot miért pont baglyokkal akarja megosztani. Majd ha egyszer józan lesz, talán megkérdezem tőle.*
- Örülök, hogy találkoztunk, A Slash. Egyébként Oroszországból jöttem. *az udvariaskodást ezzel be is fejeztem. Leginkább elbeszélünk egymás mellett, de ez most nem zavar. Ahogy körbesétálok hallom, hogy mondja még a magáét, nem is akarom félbeszakítani. A whiskys üveget abban a pillanatban veszem észre, amikor kedvesen megkér, hogy ne verjem le.*
- Ha inni akarok, akkor nem ilyen kislányoknak való lötyit fogok felhajtani *közlöm vele, mikor megkínál a whiskyvel, és az üveget tartó kezét félre is lököm az arcom elől. A cigit viszont elveszem tőle. Végül is, miért ne. Soha nem próbáltam még se a dohányt, se a füvet, ezért a tömény füsttel a szervezetem most találkozik először, amikor is beszívok egy nagy adagot belőle. Próbálok baromi komoly fejet vágni mindehhez, ám a rám törő köhögőroham kissé elrontja a képet.*
- Néhány napja. Amúgy Exortusos vagyok. *válaszolom neki, miután alább hagy a köhögő inger.* - Szeretem a stand upot, de remélem, nem te lennél a humorista. *szívok még egy nagy slukkot a cigiből, és csak utána adom vissza Slashnek a jogos tulajdonát.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    Csüt. Ápr. 11 2013, 17:52

//NRT: Galina-Slash, 2013.04.09//


*Hát a poénok elég érdekesen sikerülnek ma este, de ha a csaj nem is, én tudom, hogy ez csak a whiskynek és a fűnek tudható be, ezért lehet a beszédem néha kicsit ködös.. akarom mondani füstös.*
- Jaja, ja. *Bólintok egy nagyot, de ez inkább csak a fejem nehézségének köszönhető, mintsem a lelkesedésemnek, de amúgy is, egózni úgyis szoktam elég sokat, szóval nem áll tőlem annyira távol ez a duma. A szokásos kíváncsiságom most sem rejtőzik el, hisz máris megrohamozom egy rakás zavaros kérdéssel, de hellyel közzel jól leszűri a lényeget, így derül ki számomra a neve, majd a származása.*
- Daaa, vodka! *Vigyorgok tovább amint meghallom, hogy orosz a csaj, hisz ez az első mondat mindig, amikor egy orosszal futok össze, és itt nagyjából ki is merül az orosz tudásom. A félreértést is próbálom tisztázni, de láthatóan nem reagál rá, hát gondolom felfogja, hogy miről járatom itt a szám, ha meg nem így lenne, kérdezne, persze csak ha nem egy megszeppent kislányról van szó, de nem így van, és ez be is igazolódik, amikor az arcába nyomom a kedvenceimet. Hát, rosszat szólt a kicsike, és kezdem megérteni az amcsi-ruszki ellentétek valódi okát.*
- Hát jobb, mint a ti burgonyapiátok! *Húzom is vissza kicsit fintorogva, majd meghúzom az üveget, így már tényleg csak egy kicsi marad benne. A cigit viszont elfogadja, s pár pillanat múlva ismét kiül a vigyor a képemre, ahogy elkezd fuldokolni..*
- Szóval eddig szűz voltál.. mármint a tüdőd..az tuti! *Állapítom is meg ezt a tényt, majd még egy kicsit cukkolom is.* -Amúgy minőségi cucc, nem kéne ám egyből kifújni, ezt élvezni kell! *Hát igen, oktatja a mester a diákot rendesen, bár ez tényleg csak a másikon való nevetést szolgálja. Csak miután végez a megfulladással, utána válaszol a kérdéseimre.*
- Akkor tényleg friss hús vagy. Szóval Exo.. van ott is spanom. Amúgy bizony, én lennék, meg a szobatársam, Kenan. Ja, és a sárkányom, tudod, a Pedro! *Várjunk csak, Kenan még oké, de nekem nincs is sárkányom. Végül is már mindegy, most már van, legalábbis Galina ezt hiheti rólam. Közben a cigi is visszakerül hozzám, így ismét szívok belőle, és csak szépen lassan eresztem ki a füstöt, egy karikát is alkotva.*
- Te tudsz ilyet? *Kérdem meg, bár így belegondolva hülyeség, mert ha eddig még nem próbált semmi füstöset, max. sonkát és halat, akkor nem igazán mehetnek neki ezek a dolgok. Az üveget ismét meghúzom, így elfogy belőle a whisky, szóval az ablakhoz sétálok, és megpöccintem az egyik baglyot.*
- Hozd vissza, gyerünk! *Biztatom a szárnyast, hátha visszarepül az üveggel, amit kidobok az ablakon, de nem nagyon akarja magát aktivizálni, így kénytelen vagyok én alkotni valamit innen fentről.*
- Reducto! Reducto! Red.. A franc.. nem lehet bízni ezekben a baglyokban. Makacs állatok..*Fordulok Galina felé, miután pár sikertelen varázslat után földet ér az üveg, és hangos csörömpöléssel együtt szilánkokra is törik. Nos, nem én voltam, rám ne fogja senki!*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Bagolyház    

Vissza az elejére Go down
 
Bagolyház
Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Fellegtorony-
Ugrás: