A főfolyosó

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-11-29, 2:43 pm

//NRT játék Elton-Rachel 2012.11.27.//

*Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy nő miatt ennyire meg fogom alázni magamat. Abban biztos vagyok, hogy nem vagyok szerelmes Rachelbe, sőt különösebben ne változtak iránta az érzelmeim még mindig csak a haverom, de bánt, hogy olyan bunkón bántam vele. Ő volt az első ember, akit itt megismertem és tetszett a vele együtt eltöltött idő… igazából nem tudom mit akarok kihozni ebből az egészből én egyszerűen csak… hülye vagyok azt kész.
Ez a virág, pedig kimondottan szánalmas. De tényleg. Mit várok most ettől a találkozótól? Elcsesztem és ezt el kell fogadnom, ezen még ez a gaz sem fog változtatni. Istenem mekkora marha vagyok. Ki fog röhögni Rachel. Már-már körvonalazódik bennem a lelépés gondolata, úgy sem ismeri a kézírásom, majd ha rákérdez, azt mondom, hogy átverték, de akkor meghallom a lépteket a lépcső felől. Mint általában mindig most is nagyon dögös a maga egyszerűségében. Szeretem, ha a csajok kicsípik magukat, de ez az egyszerű, sejtető ruhadarabok is igazán nagyszerűek. Most, viszont túl kell lépnem ezen, nem rohanhatom le megint.*
- Csá! *már vágnám rá, hogy hiányoltam társaságát, de utolsó mondata betalál. Teljesen jogos, tényleg haragszik rám. Nem tudom mit gondoltam magamról. Én itt eltervezem a nagy dumámat Ő meg fél szavával tönkre vágja. Ezért nem szoktam én előre gondolkodni, meg általában gondolkodni.*
- Neked hoztam. *Kapok rögtön észbe. Megnézem a kezemben lévő virágot, ami igen röhejesen fest így mellettem, de nem akarom megtartani, ezért felé nyújtom.*
- Remélem tetszik és… bocs. *Hát ez remek. Tényleg csak ennyit bírtam kibökni, hogy bocs? Fantasztikusan kérsz bocsánatot Dixon. Akkora tökfilkó vagy, hogy ha nem lennél szájról-szájra terjengne a rólad szóló legenda.*
- Jó újra látni. *Kész. Ennyi. Végkép leszerepeltem. Ha lenne egy láthatatlan kezem, akkor most leosztanék magamnak egy hatalmas pofont. Ülj hajóra haver, köss ki egy lakatlan szigeten és szúrd tökön magad.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-01, 9:44 pm

//NRT: Elton és Rachel - 2012.11.27.//

*Nem igazán tudom mire vélni Dixon üzenetét, mert akkor este nagyon megbántott. Olyan jól éreztem magam és bár magamnak is félek bevallani, de nagyon is tetszik nekem és imádok vele lenni, de nem keresett azóta sem, szóval úgy éreztem, hogy itt volt vége ennek a kellemesen induló barátságnak vagy akár többnek, mert hülye módon úgy éreztem, hogy picit talán én is tetszhetem valakinek, bár azóta tudom, hogy ő több féle csajjal is kavart. Hát, ennyi, ismét beleéltem magam valamibe, ami nem jött össze, de már kezdem felfogni, hogy én senkinek se kellek. Mindegy, nem fogok siránkozni, így érkezem meg az aulába is, ahol már ki is szúrom a fiút, így oda lépve hozzá szólítom meg, majd meglepetten pislogok a virág felé.*
- Virág? Nekem? *vonom fel cseppet szemöldökömet is, így pislogok hol a másik szemeibe, hol a növényzetre, majd elvigyorodva nyújtom felé a kezem, kapva is ki a virágot.*
- Akkor ne tartogasd feleslegesen, kössz! Még a végén nőnek fogom érezni magam. *döntöm is meg a fejem, és bár nem mutatom ki, de belül szívem nagyot dobban, olyan jól esik ez az aprócska figyelem és valahogy nem hittem volna, hogy pont Dixontól fogok ilyesmit kapni. Bár senki sincs nálam kilátásba, szóval ötletem se lett volna, hogy ki lesz ilyen.*
- Hát, már túlléptem rajta, ez van, így jártam. *vonok vállat, mintha nem érdekelne a dolog, mintha picit se bántana vagy bántott volna egészen eddig és még mindig az a dolog, hogy úgy ott hagyott. Talán hagynom kellett volna magam, de az a helyzet, hogy nem akarok egy strigula lenni a sok közül, épp ez az én bajom, hogy valamilyen szinten egy álomvilágba ringatom magam, mert szeretnék talán most már egy picit változni. Túl sok volt manapság, amit műveltem, ismét vissza kéne találnom önmagamhoz.*
- Hát, nekem is, bár fura ez a helyzet így nekem. *tűrök is egy barna tincset fülem mögé, miközben egy másodpercre félre is pillantok, majd vissza azokba a szép szemekbe.* - Na és merre szeretnél menni? Gondolom nem csak ennyi időd van rám, vagy tévedek? *kérdezem kíváncsian, majd egy gyors mozdulattal elé lépek és egy kis puszit nyomok arcára.*
- A virágért. *és már lépek is hátrébb, mint aki rosszat csinált, de egy icipici pírfolt-kezdemény ott virít ám pofimon, tehát ez most jel arra, hogy örülök mindennek, a találkozásnak, a virágnak, a bocsánatkérésnek, ennek az egésznek.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-13, 10:30 pm

//NRT játék Elton-Rachel 2012.11.27.//

*Nekem mindig magam alatt kell vágni a fát. Komolyan, néha el sem tudom képzelni, hogy éltem eddig idáig. Engem miért nem tudott agyonverni valaki lapáttal miközben még csecsszopó voltam? Ha nem lennék, akkor valami borzalmas rajzfilmnek a karaktere lennék, mondjuk a Family Guy-nak vagy a South Parknak. Rachelt szegényt is, hogy lerendeztem. Nem érdemli meg, hogy így bánjak vele. Már az első alkalommal olyan dolgokat mesélt, amire nem büszke és senki sem teregeti ki egykönnyen szennyesét én marha meg egy éjszaka eljátszom bizalmát. Ráadásul nem álltam elő mással csak ezzel a sz@r virággal. Remélem Rachel teljesen ostobának fog nézni.
És már is be is fut. Ezen mondjuk nem vagyok meglepve, hiszen én hívtam ide csak reméltem, hogy ezt az egészet megúszhatom valahogy. Megúszhattam volna akkor ha tudok normálisan viselkedni, de én egy orbitálisan nagy barom vagyok, így főhetek a saját levemben. Jelen állapotban, meg amúgy sem vagyok a szavak embere, ezért egy boccsal próbálom lerendezni a beszélgetést. Tudom, hogy többet érdemelne, de nem tudok többet nyújtani. Meg amúgy is, leköti a figyelmem, hogy ne bámuljam meg alaposan Rachel minden porcikáját. A fene essen bele, hogy már megint ilyen dögösen öltözött fel.
Közben, azért eszembe jut, hogy én hoztam valamiféle gazt is, ezért át is nyújtom a virágot.*
- Fogod? Kellene. Dögös vagy. *Jegyzem meg még is csak meg neki. Nem is én lennék ha a frappáns, klisés udvarlószöveg nem csúszna ki a számon. Azonban a leányzó se adja be egykönnyen a derekát, viszont nem hiszem el, hogy egy kicsit sem viselte meg a dolog.*
- Fütyülsz és hazudsz. Na szép! *Bokszolok bele a vállába, természetesen csak kiscica pacsiként, nem akarok neki fájdalmat okozni.*
- Fura? Mi fura van benne? *Hirtelen nem tudom hova tenni ezt a szót, viszont tényleg nem akarom, hogy átmenjünk szobor effektusba, ezért hirtelen körbenézek, hogy merre is mehetnénk, végül egy vállrándítás kíséretében fejemmel az egyik irányba bökök.*
- Együnk sütit. Most, hogy megint egészségesek a manók lehet normális kaját enni. *Vágom zsebre egyik kezemet, de a másikat, amelyik oldalon Rachel áll szabadon hagyom.
A következő pillanatban azonban igen csak ledöbbenek. Puszi nekem… tőle. Családon kívül szerintem én még soha nem kaptam arca puszit. Meg is állok, hát ez tényleg ledermeszt egy kicsit. Nem szégyellem, nem próbálom elrejteni, láthatja Rachel mekkora súlya van tetteinek. Úgy gondolom, hogy remek barátok lehetünk.*
- Igazán nincs mit. *Vigyorgok rá, most már ismét visszatérve a döbbenetből. Már majdnem elfelejtettem, hogy sütizni indultunk.*
- Jössz? *Nyújtom felé kezemet, nem tudom miért, de most úgy érzem meg kell, hogy fogja a kezem, vagy is jól esne. Nincs semmilyen hátsó szándékom egyszerűen szeretném egy pillanatig érezni, vagy tovább.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-13, 11:37 pm

//NRT: Elton és Rachel - 2012.11.27.//

*Még nem tudom, hogy mit hoz majd ez a találkozás, de mégis, izgatott vagyok, hogy újra láthatom és beszélhetek vele. Bár haragszom rá, ez a harag eltörpül az mellett, hogy mennyire is hiányzott nekem. Csak tudnám, hogy miért kedveltem meg annyira, miért voltam vele oly nyílt... Na de mindegy, most nem szabadna tovább ezen agyalnom, így érkezem hát meg Dixonhoz, kinek kezében ki is szúrom ám a virágot, mely legnagyobb meglepetésemre engem illet. Nem hittem volna, hogy én ilyet kapok valaha is, azt meg főleg nem, hogy tőle, így egy mondat is elhagyja ajkaimat, melyre mintha egy bók lenne a válasz. Elmosolyodva nézek fel felemás szemeibe, majd vállat is vonok kissé.*
- Én nem érzem magam annak, neked ezek szerint pedig mindenki tetszik. *öltöm is ki játékosan a nyelvem, majd ez után térünk rá a bocsánatkérésre is, melynél úgy teszek, mintha nem fájt volna, de hát igen, átlátszó vagyok, ezt tudtam már akkor, amikor megszólaltam és belekezdtem mindebbe.*
- Most mégis mit mondhatnék? Úgyis tudod, hogy akkor mit éreztem, de már rég volt, én pedig nem szeretnék haragot veled. *ismerem is be, a boxolásra pedig kissé fel is nevetek. Vicces, hogy ismét kezd minden oldódni, lassan már olyan lesz, mintha mi sem történt volna. *
- Nem is tudom, csak fura, ne firtassuk. *jobbnak látom ezt mondani, így hát rá is kérdezek, hogy merre tovább, de amikor a sütit hallom meg, szép szemeim már fel is csillannak.* - Remek ötlet. *bólintok is rá rögtön, majd mielőtt még elindulhatnánk, hirtelen döntök a puszi mellett, mely most puha pofiját éri és ez után azért nem vagyok rest megmondani neki, hogy miért is kapta. A megdöbbenés viszont engem is ledöbbent, vajon miért viselkedik most ilyen furcsán?*
- Akkor meg ne nézz így, máskor is kapsz még puszit, de remélem viszonozva is lesz. *kacsintok is rá édesen, majd kezére tekintek, melyet felém nyújt. Felém? De miért? Ha megfogom, az olyan, mintha járnánk... de hát kit érdekel? Lassan megérintem hatalmas kezét, majd picinyke mancsom az övébe csúsztatom és rá is kulcsolom ujjaimat az övére.*
~ Ezt most miért? ~ *szívem szerint hangosan mondanám ki a kérdést, de nem tehetem, inkább nem mondok most semmit, csak lassan indulunk el a nagyterem felé, a hol bizonyára jó pár sütemény áll majd a rendelkezésünkre, én mégse sietek, valamit mondanom kell.*
- Elton... *szólítom meg először most így, ezen a nevén, mivel szavaimnak súlya van. Megállok, még mielőtt a nagyterembe mennénk, de nem nézek rá, úgy folytatom mondandómat.*
- Azok után, ami akkor este történt, hogy ott hagytál, mert nem feküdtem le veled... *kezdek bele és ha esetleg félbe szeretne szakítani, akkor kezemmel intek, hogy most ne tegye, ha nem is próbálja, akkor pedig nyugodtan folytatom tovább. * - Nagyon sajnáltam, ami történt. Egyik nap, kicsit be voltam állva és hallucináltam, ezért menekültem és egy fiú hálóba nyitottam be, ahol volt egy harmadéves srác is. Eleinte fura volt, de aztán nekiállt vetkőztetni és már azon kaptam magam, hogy majdnem az övé leszek, de időben leállt, ő is azért, mert szűz voltam. Tudod, már nem akartam volna leállni, már elegem van ebből a szűz dologból, nem kell az elsőnek tökéletesnek lennie, nem érdekel... Utálom, hogy ez miatt mindenki ott hagy és inkább eltol magától. *fordulok is lassan a másik felé, kezem viszont picikét megremeg, amelyet a másik is érezhet, hiszen az övében van, így sóhajtok fel kissé és nézek bele kihívóan a szemeibe.*
- Nem akarom, hogy azért eltolj magadtól, mert még szűz vagyok. Ha... ha akarod, akkor változtathatunk ezen, együtt. *harapok is ajkamba, teljesen feladtam tehát már annak a reményét, hogy az első tökéletes lesz, szerelemtől lángol majd és a többi. Csak legyek túl rajta, és akkor talán én is többet fogok számítani. Eltonnal pedig bizonyára jól is alakulhatna. Tudom, hogy nem akarta ezt kérdezni, nem akart erről beszélni, de úgy érzem, hogy most mégis fontos ezt letárgyalnunk, neki adom magam, ha szeretné, csak ne kerüljön el ő is, így is annyira egyedül vagyok...*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-21, 8:48 pm

//NRT játék Elton-Rachel 2012.11.27.//

*Fogalmam sincs mi fog kisülni az egészből, de nem akarok haragban lenni Rachellel és úgy elmenni mellette, mintha soha nem találkoztunk volna. Képtelen lennék egyszerűen csak átnézni rajta. Ugyan nem vagyok a szavak embere és a bocsánatkérés nagy mestere mégis megpróbálom rendezni a dolgokat és jobb ötlet híján virággal rukkolok elő. Bevallom őszintén ötletemet saját kudarca ítéltem, de szerencsére még is tetszik az apró növény Rachelnek.*
- Hé! Kikérem magamnak, nekem tetszenek a szép lányok, de csak a nagyon-nagyon-nagyon dögösek kapnak csókot úgy, hogy józan vagyok. *Van itt is egy rejtett bók, no meg valamiféle mentség arra, hogy esténként kik is a partnereim. Nem szégyellem az életstílusomat. Ugyan sokan nem tartják semmire, de én meg azt vetem meg, aki nem él csak tanul és törtet előre. Mindenkinek más a véleménye, én hedonista vagyok és pont.
A hangulat szerencsére kezd oldódni és most, hogy kinyögtem egy bocsit illetve a virág sem nálam van kezdem jobban érezni magam. Ugyan még nem zökkent minden vissza a régi kerékvágásba, de idő és türelem kérdése mindent. Remélem nem mostanában fogom újra eltolni a dolgokat. Abban biztos vagyok, hogy még lesz ilyen, de egyelőre nem kéne. Főleg, hogy a sütit istenem remek társaságot talál, végre valami, ami igazán fellelkesíti Rachelt.*
- Oh, király. El fogsz kényeztetni. Sebaj, minden puszi után jár egy süti, te elkényeztetsz én meg elhizlallak. *Pimaszkodom vele, majd kacsintására reagálva megismétlem a mozdulatot, viszont ideje lenne elindulni, ezért szinte ösztönösen felé nyújtom jobb tenyeremet, hogy megtudja fogni. Nem tudom honnan jött ez a gesztus vagy, hogy miért, nem is ugrik be, hogy ez eset leg másoknak furcsa képet mutathat, egyszerűen csak jólesik. Már éppen kezdeném élvezni a köztünk kialakuló idilli hangulatot, amikor Rachel fontos bejelenteni valót tesz. Legalábbis én abból gondolom, hogy fontos, hogy Eltont mondott és nem Dixont, ahogy azt szokta.*
- Tessék? *Pillantok rá és láthatja, hogy figyelek. Lépteim lelassulnak, majd megállnak. Rachel nem néz rám, ami még jobban drámai hangulatot kelt én, viszont nem veszem le róla a szememet. Hirtelen nagyot nyelek.*
~Félek? Tényleg félelem és kétségbeesés lobbant bennem?~ *Ütközik ki rajtam egy gondolat, de nem foglalkozom vele minden figyelmemet a megszólaló lányra szegezem. Egyenlőre még nem tudom mire akar kilyukadni, de amikor elkezdi megpróbálok közbeszólni, de nem engedi, ezért inkább csöndben várok, míg befejezi. Szavainak súlya van, méghozzá igen nagy és teljesen ledöbbent, hogy mivel rukkol elő. Meg se bírok szólalni, sőt levegőt is alig kapok. Soha, de soha nem számítottam volna rá, soha nem fordult volna meg a fejemben, hogy bárki is ilyennel álljon elém. Soha. Most még is megtörtént, itt áll előttem Rachel teljesen védtelenül és felkínálva magát, teljes nyers valójában. Az olyan kincs, amit nem szabad csak úgy osztogatni főleg nem egy ilyen alaknak, mint én, mégsem a megtiszteltetést érzem, hanem mély szomorúságot, hogy Rachel belekényszeríti egy döntésbe magát. Ez nem sajnálat vagy lenézés, egyszerűen csak szomorú tény, hogy szegényem úgy érzi, így kell tennie.*
- Rachel. *Ejtem ki nevét áhítattal és szomorúsággal. Érzem, ahogy keze megremeg az enyémben, majd szemeibe pillantok. Magamhoz húzom és szorosan átölelem őt. Amennyire csak tudom magamhoz húzom, mintha elakarnám takarni a világ szeme elől.*
- Nem kell ezt tenned. Itt maradok veled és engem egyáltalán nem zavar, hogy szűz vagy. *Kezdem el simogatni hátát miközben közelebb hajtom arcához enyémet.*
- Egyáltalán nem bűn, hogy az vagy, sőt kincs, amiért felelősséget kell vállalni. Ezért nem feküdt le veled a fiú, mert csak kufircra vágyott nem felelősségre. Ne dobd el ezt csak úgy magadtól, ha már eddig vigyáztál rá. *Simogatom tovább haját. Remélem érzi, hogy tényleg nem fogom eltolni magamtól.*
- Soha nem fordult meg a fejemben, hogy eltoljalak magamtól. Csodálatos lány vagy. *Kezdem is kicsit vigasztalni, remélem nem érzi magát hülyén a helyzetben és nem távolodik el hirtelen közelségemtől. Nagyon értékes nő csak kár, hogy ilyen kevesen veszik észre. Velem az élen, ugyanis ez alól én sem vagyok kivétel, tekintve, hogy részben miattam döntött így.*
- Sajnálom. *Puszilom meg fejét, majd újra magamhoz húzom, hogy érezze, nincs egyedül.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-22, 11:22 pm

//NRT: Elton és Rachel - 2012.11.27.//

*Továbbra se vagyok elájulva saját magamtól és ezt nemsokára Eltonnak is elmondom, de hát úgy érzem, hogy neki majdnem mindegy, hogy ki a partnere. Ő tudja, én pedig ebbe aztán nem szólhatok bele, főleg, hogy csak barátok vagyunk és már nem is merem magam hiú ábrándokba kergetni, hogy esetleg valaha lesz több is, annál azért értékesebb vagyok, hogy osztozkodjak.*
- Áh, értem, szóval a piára fogod. *vigyorodom is el játékosan, és bár bóknak szánta, nem tudom annak venni, sajnálom. Elég rémes dolog, amit művel, hogy a pia hatása alatt akárkivel, akármit, de hát tényleg az ő dolga, ki kéne vernem a többit a fejemből. Inkább a süteményre koncentrálok, mely még ránk vár és egy puszit is kap a másik, melyet én is szívesen kapnék ám tőle, tehát nem vagyok rest ezt közölni is vele.*
- Elhízlalni? Azt azért nem szeretném. *nevetek is fel játékosan, majd hamarosan már kézen fogva indulunk is a nagyterem elé, mely nincs messze, de mégse érünk el odáig, szeretnék beszélni vele, úgy érzem, hogy el kell mondanom mindazt, ami bennem van, így állok meg, hívva fel magamra a figyelmét teljesen, hogy most komolyan beszédem van vele, vannak dolgok, amiket nem kéne elhalasztani és ez most olyan. Hiába akar közbeszólni, nem hagyom neki, hanem mindent elmondok, ami bennem van, amit szeretnék, túl akarok lenni ezen a szűzesség dolgon, szeretném, ha minden tökéletes lenne, ha jól alakulna és végre én is többet számítanék neki. Szerintem mindent elmondok, ami bennem lakozik, nagyon remélem, hogy semmit se felejtek most ki. Ahogy nevemet kiejti, lassan felé fordulok, úgy nézve bele szép szemeibe és a következő pillanatban már ölelő, erős karjait érezhetem törékeny, vékony testem körül. *
~ Mi... mi történik? Ezt miért? ~ *nem is értem ezt a kedves gesztust, de kezeim átölelik a fiút, fejem pedig lassan mellkasára hajtom, kis ideig hagyva, hogy így öleljen és hallgatom is a szavait, hiszen azok se maradhatnak el.*
- Te is ezért haragudtál rám a múltkor, szóval nem kincs, ez egy átok. *rázom is meg a fejem, miközben szemeibe nézek, majd nyelek egy aprót.* - Ha annyira csodálatos lennék, akkor kellenék neked, de mégis mindig csak más lányok után futsz, engem pedig eltoltál egészen eddig, tehát ne mondd, hogy nem fordult még meg a fejedben, mert nem hiszem el. *nem szeretem, ha hazudnak nekem és most ezt érzem. Tudom, hogy mit miért tesz és tett, éppen ezért is szeretnék ezen változtatni. Egy puszit is kapok, majd egy újabb ölelést, én pedig felsóhajtva szólalok meg.*
- Szeretnék veled lenni, testileg. Visszautasítasz? *kérdezem halkan, és lassan fejemet hátrébb hajtom, hogy szemeibe nézhessek. Igen, ezt most tudni szeretném, de jobban nem távolodom el tőle. Tudom, hogy micsoda nőcsábász, tehát nagyon meg fog sérteni, ha nemet mond, biztosan nem gondolnék bele abba, hogy miért utasít vissza, de hát jelenlegi helyzetemben talán ez érthető.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-26, 6:48 pm

//NRT játék Elton-Rachel 2012.11.27.//

*Nem mindenben értünk egyet a csajszival. Ilyen helyzet az is, hogy Ő hogyan látja magát illetve a másik örök téma, az életstílusom. Nem sokan értékelik, hogy én bárkivel összefekszem, de ez van. Persze a bárkivel erős túlzás lenne, válogatós vagyok, de tény, hogy az alkohol meg a drog erősen rombolja a gátakat.*
- Reménytelen eset vagy. *Forgatom meg szemeimet. Legszívesebben, most összeborzolnám a haját, ahogy az Yvonne esetében tenném, de Ő sem szokta túlzottan értékelni, miért éppen Rachel tenné?
Leteszek ötletemről és nem borzolom össze sörényét helyette, ha már így elrángattam elhívom sütizni. Persze nem csak azért megyünk el, mert nem akarom, hogy azt higgye, lekoptatom. Élvezem a társaságát és szeretném, ha több időt töltenénk együtt.*
- Eltudom képzelni milyen jól állna a tepsi segg. *Röhögök fel. Eléd gyatra vicc, de én kellemesen elszórakoztatom magam vele, sőt. Már ott a nyelvem hegyén az oltás, hogy „de szerencsére nem kell”. Azonban, ezt nem dörgölöm Rachel orra alá. Eddig se hitt nekem, hogy csinos egy ilyen mondat után meg pláne nem hinne. Ösztönzés képen felé nyújtom mancsomat, amit szerencsére el is fog, így kézen fogva sétálunk áll az étkezőig, de nem sokkal előtte megállunk.
Érzem, hogy komoly pillanat következik, amit én általában nem tudok, normálisan lereagálni most mégis megpróbálom összeszedni magam. Felfogom Rachel szavait, figyelek rá és csendben megvárom míg végig mondja. Teljesen ledöbbent, amit hallok főleg az, amit kér tőlem.*
~Oh, nem. B*szki, ilyen nincs!~ *Esek kétségbe. Ne, lehetséges, hogy idáig jutottam és, hogy miattam rosszul érzi magát. Próbálom menteni vagy nem is tudom mi csinálni a helyzettel, hogy kevésbé érezze rosszul magát, ne érezze tehernek azt, hogy az ami. Próbálkozásom azonban hiába való nem értünk egyet, sőt Rachel talán túlbonyolítja a dolgokat, de nem foglalkozom ezzel. Felfogtam, hogy mit szeretne és miért, értem az érveit, de nem tudom teljesen elfogadni. Most viszont…
Ahogy a szemembe néz, miközben átölelem, a szavak, ahogy kiejti azokat, és ahogy az orrom elé löki a tényeket. A hideg fut végig tőle a gerincemen. Hatalmas ellentmondás lesz bennem úrrá és most, hogy újra megkér. Végkép nem tudom mit kezdjek a helyzettel.*
~Nem, nem mondhatok igent az ajánlatára. Nem feküdhetek le vele. Haragudni fog rám… vagy utálni. ~ *Nem fogja megérteni vagy elfogadni az érveimet. Ez teljesen mindegy már, hisz így is – úgy is tagadásba ütközöm. Egy rovátka leszek, aki megbántotta. Nem fog velem többet beszélni, pedig én jót akarok neki. Tudom, hogy nem ez a legjobb döntés. Nem bírok a szemébe nézni, ezért most, életemben talán először, lehunyom a szememet. Mélyet sóhajtok miközben homlokom mély barázdák jelennek meg.*
- Nem. *Emelem fel tekintetemet és nézek Rachelre.* - Nem utasítalak vissza. *Ez egy nagyon rossz döntés volt. Tudom, hogy nem ez lenne a helyes és egyáltalán nem kéne ezt csinálnom és hagynom, hogy ezt csinálja, de… nincs de. Mind a ketten döntöttünk.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-27, 2:24 pm

//NRT: Elton és Rachel - 2012.11.27.//

*Bár a kezdeti beszélgetésünk meglepően jól alakul és még virágot is kaptam, na meg indulunk sütizni is, nem érzem úgy, hogy minden teljes lenne. Muszáj beszélnem vele, elmondanom azt, ami belül van és nem is vagyok rest kiadni magamból mindent, szépen felvázolva, hogy miért is döntöttem így, mert már tényleg elég volt, nem fogok tovább várni és ha nem Elton lesz az, aki segít, akkor hát megkérek mást, amúgy se hiszem, hogy annyira zavarná... Mindenesetre először nála próbálkozom, addig nem lépek máshová... Ölelés lesz a válasz mindenre, magyarázkodás, ahogy azt vártam, de nem, most nem lesz így jó, nem érem be ennyivel, tehát hamarosan egy picikét eltávolodom tőle, bizony most kell döntenie, és ennek a döntésnek súlya lesz a jövőnket nézve, tehát ha most elutasít, akkor abba biztos lehet, hogy elveszít engem, legalábbis egy időre, mert örökre szerintem én se akarnám ezt, hiszen annyira kedvelem, tök jól kijöttünk eddig is, nem szeretném elrontani mindezt, de ha mégis nemet mond, míg másoknak igent, akkor az mégis csak megalázó lenne az én számomra. Türelmesen várakozok, nem siettetve Eltont a válaszadásban, de picit bizonytalanul méregetem arcát és ekkor hangzik el a kérdés és komolyan, mintha egy hatalmas kő hullana le a szívemről, mely eddig teher volt és már egy boldog mosoly is megjelenik csinos pofimon.*
- Igyekszem majd nem nagyon béna lenni és csalódást okozni. *ígérem is meg neki, majd puha ajkam az övére talál, hogy egy rövidke csókot adhassak neki, majd meglátjuk, hogy engedve lesz-e vagy sem és csak ez után távolodom el tőle. Nem tudom, hogy mikor fog ez megtörténni, nemsokára vagy később, de mielőbb, ez volt a lényeg.*
- Akkor sütizzünk? *teszem is fel a nagy kérdést, így a fiút lassan húzni kezdem a nagyterem felé, ahova eredetileg is tartottunk. Bár furcsa ez az egész, azért remélem, hogy nem haragudott meg rám, amiért szinte kierőszakoltam belőle ezt a választ, de hát neki is jó lesz... ez a lényeg és tudom, hogy amióta először meglátott, azóta vágyik ő is erre, akkor meg, miért fogjuk vissza magunkat? *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-27, 8:11 pm

// NRT: Gwynn és Daphne 2012.12.27. //

*Szokásos rugalmas, nesztelen lépteimmel közelítem meg az iskolát, mely monumentalitása és ridegsége miatt egyből belopja magát a szívembe, hiába öltöztették karácsonyi pompába. Belépve meg is pillantom az ízléses kis díszek folytatását, amint tovakacskaringóznak, behálózva az egész iskolát. Mindez azonban nem nyűgöz le, én teljességgel hiábavalónak ítélem a giccsparádét, tekintetem azonnal lehetséges búvóhelyek után kutat, ahol nemcsak én, de egy esetleges ellenség is meghúzhatja magát. Magam sem tudom, miért teszek így, hiszen ez egy iskola, kevés a valószínűsége, hogy éppen most támadnának meg. Ettől eltekintve az éberség sosem árt, ezért gyakorlottan gyorsan körbekémlelek, felmérve az összes ajtót, folyosót, elágazást, ami innét indul. A külső szemlélő számára mindez fel sem nagyon tűnhet főleg, hogy egyelőre egyedül ácsorgok az előtérben. Kissé beljebb lépek és úgy fordulok, hogy a fal a hátam mögött legyen, majd nekilátok kigombolni vékonyka kabátomat, ami épp hogy csak melegít valamicskét rajtam. Én azonban így sem fáztam odakint, megszoktam a szélsőséges időjárási elemeket, mint ahogy a nélkülözést is. Éppen ezért csupán egy közepes méretű bőrönd van nálam, amit le is támasztok a lábam mellé. Csupán a legszükségesebbeket hoztam magammal, ami alatt én a pár váltás ruhát, fél tucat kést, írószerszámot és papírt értem. Ezeken kívül csak egy apró hóbagoly követ ketrecestül, hála a lebegtető bűbájnak, amitől az állat csaknem frászt kap, engem azonban cseppet sem érdekel néma vergődése. Nem tetszik az ötlet, hogy egy tollas jószággal osztozzam a kvártélyomon, de kötelességem minden héten jelentést írnom a feletteseimnek, innen nézve pedig van néhány előnye a dolognak. Mivel szeretem a kényelmes, s egyúttal praktikus holmikat, egy sokzsebes, fekete nadrág, fekete garbó és fekete, kopott szövetkabát látható rajtam, amint a szőnyeg szélére húzódva szoktatom szemem az itt benti félhomályhoz. Nem tehetek róla, ösztönösen vonzódom a vastag, puha szőnyegekhez, csak éppen én teljesen más okokból, mint mondjuk a perzsamacskák. Gondolataimra rímelve az eddig a nyakamban alvó patkány megremeg, mintha ősellensége valóban a padlón cirkálna, majd kidugja nóziját fehér tincseim közül, és beleszippant a levegőbe. Talán ő is érzi, hogy valaki közeleg.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-27, 10:06 pm

// NRT: Gwynn és Daphne - 2012.12.27. //

*Nincs sok kedvem a beosztáshoz, de tudom, hogy most is rám vár a feladat, így kelletlen, de csak elindulok, lefelé, elhagyva először a házunk klubhelyiségét, majd gyors lépteimnek hála nemsokára már az aulába vezető utolsó lépcsősor tetején ácsorgom, onnan figyelem meg a kopottas külsejű, hosszú hajú srácot, annak kevéske cuccát, illetve a baglyot is.*
~ Hmm, kíváncsi vagyok, hogy miféle fazont kapott a házunk. ~ *torkom cseppet megköszörülöm, fekete, egyenes tincseimet hátamra parancsolom a vállaimról és már lefelé is robogok, hogy nemsokára pont a fiú elé kerülve nyújthassam felé a kezemet. Egyébként egy fekete, testemhez simuló, csinos nadrág van rajtam, lábaimon sportcipő, hiszen nem szándékozom átmenni a szigetre és felül pedig egy szintén fekete színű, garbós pulóver, így túl sok nem látszik belőlem, csak a feketeség, amelyet én úgy szeretek. Szemeim zöldek, körülöttük kékes smink található, de nem durván, inkább jégkék színben, de pont beleillik az egész lényemhez.*
- Szia, Daphne Alucard vagyok, a Cruoris ház sentinele és ha minden igaz, akkor te vagy Gwynn, ugye? *vonom fel cseppet a szemöldökömet is, de a megérzéseim nem szoktak csalni, tehát úgy hiszem, hogy jó illetőhöz sétáltam most ide, így ha megfogja kezem, akkor megrázom azt, majd ez után eleresztve tekintek le cuccára. Minden bizonnyal el fogja bírni, a bagoly meg már lebeg.*
- Körbevezetni nem foglak, most legalábbis biztos nem, szóval ha megfelel, hogy a szobádig elkísérlek, akkor gyere velem, a déli toronyban van a házunk klubhelyisége és azon túl a szobák is. *magyarázom is neki rögtön ezt a fontos információt, majd miközben visszalépek az első fokra, felé pillantok.*
- Na és, merről jöttél? Milyen volt az út? *tudakolózom tőle egy kicsikét, hogy meséljen már magáról legalább egy-két dolgot, mert hogy nem fogok én robotikus lenni ismét, az is biztos, szóval legalább valami kis dumcsit ki fogok harcolni, remélem, hogy lehetséges.*

//A szőnyeges részt figyelmen kívül hagyom, mivel szőnyeg nincs a főfolyosón, ahogy az 1. oldal, 1. hsz-ében is láthatod. Smile

Szóval a helyszíneket ne alakítsuk át. Very Happy

//

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-12-27, 11:08 pm

// NRT: Gwynn és Daphne - 2012.12.27. //

*Türelmesen várakozom, mert úgy tájékoztattak, hogy lesz fogadóbizottság. Nem kenyerem a felhajtás, puccparádé, miegymás, így meg is örülök, amikor a lépcső tetején megpillantom a fekete hajú lányt, aki határozottan felém veszi az irányt, ami azt jelenti, hogy mégsem lesz nagy csinnadratta. A torokköszörülés nem szükséges, azonnal rá téved a tekintetem, hiszen direkt úgy helyezkedek, hogy minden irányból észleljem a közeledőt. Tartásom mégsem sugall félelmet, vagy felesleges óvatosságot, sokkal inkább keménységet, még ha szikár alakomat el is rejti kevéske téli ruhám. A közeledő alakot leplezetlenül végig is mérem, azt azonban csak én tudhatom, mit keresek. Természetesen fegyvert, mármint a nyilvánvaló pálcán kívül, illetve elég egyéb rendellenes dolgot. Ilyet azonban nem találok, ezért megengedem magamnak, hogy a második körben mint nő is megnézzem magamnak a közeledőt, hiszen erre bőven van időm, amíg odaér hozzám, és kezét nem nyújtja. Reakcióm, mint egész kiállásom is, kissé katonás. Bokámat ugyan össze nem csapom, mégis határozott, szögletes mozdulattal nyújtom felé jobbomat, röviden, ám meglehetősen erőteljesen viszonozva a kézfogást.*
- Hello Daph! Az információid helyesek. Azazhogy. Maradjunk a Hollónál rendben?* villantok rá egy mosolyfélét, miután sikeresen megrándulok a keresztnevem hallatán. Csak a küzdőtérre szólítanak a teljes nevemen a nyilvántartás miatt, mindenki más a becenevemen hív, ami a patkányok között egyfajta titulus is. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy a sentinel néni szemrevételezi a holmimat, ám nem úgy, ahogy én tenném, inkább azt becsüli fel, hogy segítenie kell-e. Mielőtt amellett döntene, hogy rám hagyja a csomagcipelést, meg is ragadom bőröndöm fülét. Nem vagyok híján az erőnek, meg aztán nem szívesen adom más kezébe a holmimat még akkor sem, ha nincs semmi rejtegetnivalóm.*
- Megfelel.* bólintok szavaira, a többit meg elraktározom fejben, egyből megkezdve a gondolatbeli térkép rajzolását, ahogy a telepen tanultam. Követni is kezdem, kezemben a bőrönddel, mögöttem a levegőben úszó bagollyal, miközben az előttem ringó formás fenékre is vetek néhány elismerő pillantást. Megtanultam, hogy ne vegyék el az eszem a női idomok, így zökkenőmentesen tudok bekapcsolódni a beszélgetésbe.*
- Tulajdonképpen csak a szomszéd szigetről. Itt lakik az egyik rokonom, és pár napja már ideköltöztem hozzá, hogy feltérképezhessem a környéket. Egyébként Walesből származom.* látom el féligazságokkal. A szigeten élő "rokon" egy hozzám hasonló bérenc, aki azért van itt, hogy engem felügyeljen, valamint nála rejtettünk el néhány játékszert, na de ez igazán nem tartozik egy sentinelre. Az viszont igaz, hogy Walesben születtem, de jó pár éve nem jártam arra, hogy még véletlenül se tudjak kapcsolatba lépni néhai családommal.* - A hopphálózatot használtam, ahogy a családi ünnepeknél szoktuk, szóval nem volt különösebben megerőltető.* kúszik fel ismét arcomra egy mosolyféle, ám tekintetem jéghideg marad.*
- Vannak még kötelező jellegű sablonkérdéseid? Mert a személyi anyagomat elküldtük a jelentkezésemmel együtt. Vagy te fogod a méreteimet is levenni a suliköpenyhez?* kérdezem megpiszkálva kicsit a lányt egy kacér oldalpillantással. Nem akarok tőle semmi komolyat, csak élvezem, hogy végre fesztelenül megnyilvánulhatok egy másik lény előtt, aki történetesen éppen egy lány. Továbbá megszoktam az áthelyezéssel járó orvosi vizsgálatokat, arról pedig fogalmam sincs, hogy ebben az iskolában nincs egyenruha. Megszoktam az egyenfelszerelést a telepen, bár az is igaz, hogy hamar lefoszlottak rólunk, és jobbára meztelenül maradtunk a cellákban, aminél mindenképpen kényelmesebb és higiénikusabb az egyenruha, ezért is kezdek effelől érdeklődni. Bár gyanús, hogy rajta sem látok ilyesmit, de majd ő megmondja, mi itt a szokás, elvégre ezért küldték.*
- Szeretsz itt?* teszem fel hirtelen a kérdést, amint a folyosón haladva futólag nézelődöm és megpróbálom elképzelni, milyen fordulatot is fog venni az életem azzal, hogy beléptem a kapun.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-01-21, 11:56 pm

//NRT Claire-Slash; 2013. 01. 21.//

*Szép ez az este, bár nem megszokott kijelentést ez tőlem így januárban, de végre nincs olyan nagyon hideg, szóval ma még több kedvem van kimozdulni. Próbálok minél kevesebbet gondolni a múltkori órára, hiszen ami Egyiptomban történt, eléggé felkavart akkor, de mindig azzal nyugtatom magam, hogy hazugság, nem hagyom, hogy egy halott ember mondatai hatással legyenek a szociális életemre, ez még nekem sok... Na de tényleg neki kéne állni az esti programnak! Ja, hogy az még nincs, de egyelőre beérem azzal, hogy eljutok Mystralba, aztán majd eldöntöm, hogy onnan merre, az is lehet, hogy összefutok egy ismerőssel. Na de az még odébb van, össze kéne még szednem magam, úgyhogy először irány a fürdő, ahol lezuhanyzok, és gyorsan meg is borotválkozok, hiszen kezdenek már kis szakáll formát ölteni a borostáim, azt meg nem szeretem. Ha mindezzel végzek, akkor felöltözök, ma úgy érzem, hogy elég lesz a szakadt farmer meg a bőrdzseki, meg amúgy sincs más...Tehát az említett göncöket kapom magamra, persze a dzseki alá még magamra húzok egy pólót meg egy pulcsit, de csak a pulcsim látszik, mert a kabátom cipzárját nem húzom fel. Övemen lóg a pálcám, amit már egyre jobban tudok használni, na meg a késem is, biztos ami biztos.. Táskámban már ott van az erősítő, zsebemben a cigi, meg némi zseton, úgyhogy már csak a vállamról hiányzik a gitár, de mihelyst megvan, már hagyom is el a szobát, majd az iskolát, hogy a kikötőbe sétáljak, remélve, hogy ott lesz a csónakos öreg. Számításaim azonban tévednek, a kikötő ki van halva, sehol a révész, csak a hullámok csapkodását hallom. Nincs mit tenni, meg kell várnom, mert átúszni nem is akarok, meg nem is tudok. Visszasétálok a bejáratig, benyitok a nagy ajtón, majd mellé le is dobom magam, nekidőlve a kemény falnak, aztán majd nemsokára kinézek, hátha megérkezett az, akire várok. Előszedek egy szál cigit, amire rá is gyújtok, majd a gitáromat izzítom be, hogy elszórakoztassam magam, de közben figyelem a végtelen vizet is, hátha befut a vízi taxi.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-01-24, 6:06 pm

//NRT: Conrad-Alinox 2012.12.24. Előzmény a karácsonyi bálon.//

*Tudok róla, hogy sokan nem szerették Alinox óráit, ahogy a tárgyat sem, s bizony érte őt atrocitás is. Én nem tartozom ezek közé, minden tanulni valót és embert tisztelek, nekem pedig szimpatikus a lány is, ezért csatlakozom hozzá, és kezdünk el beszélgetni. Kicsit azért feszélyezve érzem magam, a tanárom volt eddig, most pedig vele beszélgetek... ezért vannak a személytelen témák, de ez talán változni fog, hiszen barátokat szeretnék.*
- Biztosan nincs veled bajuk. Mesélsz róluk? Kikkel barátkozol, már ha szabad tudni? *kérdezek vissza, hiszen érdekes lehet egy kapcsolattérképet tanulmányozni, talán ismerek róla valakit, vagy be is kapcsolódhatok. Nem tudom, talán a saját korosztályomban kell keresni, viszont nekem ez soha nem sikerült... Daphne osztott be, Wera volt aki ide-oda el is vitt, s persze akad elsős ismerősöm is, utána rögtön Monát tudnám említeni, akivel érdekes, és kellemetlen szituációba keveredtem.*
- Leszel még tanársegéd? *pillantok rá hirtelen egy kérdéssel, mert azért érdekel, hogy órán találkozhatom-e vele még. Ezek után következik a tánc, s meglepő módon Alinox is szépen táncol, tehát büszke vagyok rá, hogy én vezethetem, s örülök, hogy nincs ellenére ez. Érdekelne azonban, hogy mire fel az egész, s talán magáról is mesélhetne kicsit.*
- Jól táncolsz. Szoktál sokat? *kérdezek rá burkoltan, hogy vajon vett-e már részt fogadáson, vagy milyen közegben tanulta ezt meg. Ez viszont emlékeket sodor elém, kényelmetlen érzést szül, mert sajnos hiába igyekszem, képtelen vagyok rögtön a megszokást vetkőzni le, ezért ajánlom fel a távozás lehetőségét. Együtt gondolunk tehát a Mysteriora, miután ajánlatot teszek ez ügyben.*
- Gondoltam, esetleg sétálhatnánk, ha akarod utána felkísérlek téged a szobádig. *mosolyodom el, s ha nincs ellenére, akkor meg is indulok, de ha lesz ötlete, akkor szól nekem. Mindenre nyitott vagyok, ám még a bál okozta érzést küzdöm le, és nem akarok tolakodó lenni a kérdéseimmel, tehát egyelőre nem szólalok meg. Alinox is nyithat, ahogyan pedig ismerem, fog is, mivel közvetlen, kedves lány.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-01-30, 1:11 am

//NRT: Claire és Slash - 2013.01.21.//

*Későre jár már, de még nincs kedvem a szobámba kuksolni. Mehetnékem van, bár hogy merre, az még egy nagyon jó kérdés. Szívem szerint végigjárnám azokat a boltokat Mystralban, amikben még nem jártam, de erre ma már nem lesz sajnos lehetőségem, mert pár perc múlva már zár az összes. Kár érte. A sziget viszont még megannyi felfedezésre váró helyet tartogat, s noha nem szándékozom a sötét éjszakában bolyongani ismeretlen ösvényeken, de a kevésbé kieső helyek még számításba jöhetnek. Mivel most már késő van, s ezzel együtt igencsak hideg is, így jobban fel kell öltöznöm, mint napközben. Egy fekete, vastagabb harisnya is kerül tehát a kék farmer alá, felőlre pedig egy bordó, hosszú ujjú vékony pulcsi kerül, amire egy vastagabb, fekete színű kerül. A tükör elé lépve kifésülöm hosszú, vörös hajam, majd némi sminket is felvarázsolok arcomra. Sötét van ugyan, és nem randizni megyek, de minden helyzetben szeretem megadni a módját, hogy jól nézzek ki. Nyakamba felkerül az aranycikeszes medálom, karomra is felcsúsztatok pár bőr és fekete gyöngy karkötőt, így válik teljessé az összkép. Ezután már csak lábaimat bújtatom fekete csizmámba, s a szövetkabátot már csak út körben kanyarítom magamra. Kényelmes tempót diáktálva haladok a folyosókon, amik már jóval csendesebbek, mint napközben, bár még nem teljesen kihaltak, annyira még nincs késő. Ahogy egyre közelebb érek a bejárathoz, gitárhang üti meg a fülem.*
~Ez meg honnan jön ilyenkor?~ *tudom, hogy van egy zeneterem az egyik emeleten, ha jól emlékszem az elsőn, de onnan nem hallatszódhat el idáig. Ez közelebbről jön, méghozzá valahonnan előlem. Végül a lépcsősorra ráfordulva meg is pillantom a hang forrását, egy srác ül a kapuban, szó szerint bedobva magát az út közepére, s ő penget bőszen. Meglepettségemben meg is torpanok kicsit a lépcsősor tetején, de végül lassan lejjebb sétálok, majd egyre közelebb az ismeretlen gitároshoz. Ha akarnék se tudnék elmenni mellette szó nélkül, hála a helyfoglalásának, így hát meg is szólítom.*
-Az utcazenészek nem úgy szoktak pénzt kérni, hogy elfoglalják a kijáratokat. *jegyzem meg neki, de szavaim mellé egy kis mosoly is társul, így talán ő is érzékeli, hogy nem megbántásnak szánom szavaim.*
-A cigit viszont talán nem itt kéne... Bebüdösíted az egész aulát. *azon kívül, hogy teljesen ki is hűti az amúgy sem túl meleg kastélyt. Ráadásul ha épp belé botlik egy magiszter, ő sem biztos, hogy jó szemmel nézné az épület kifüstölését, de ez már nem az én bajom. Végül azért leguggolok elé, hisz csak úgy átlépni mégsem akarom, s amúgy sem sietek sehová, talán szerethetek egy új ismerőst is.*
-Amúgy Claire vagyok. Mit játszol? *érdeklődök picit, miután bemutatkozásom mellé jobb kacsóm is felé nyújtottam. Talán nem küld el rögtön, bár ki tudja, vannak furcsa emberek.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-01-30, 11:34 pm

//NRT: Claire és Slash - 2013.01.21.//

*Nagyon értek a jó estékhez, és ez ma se lesz másképp remélhetőleg. Összecuccolok minden szükséges dolgot, ami valójában az összes létező cuccom nagyjából, majd el is indulok a nyugati toronyból egészen az aulába, ahonnan kilépek a kikötőbe is, de hiába, a fuvarosom jelenleg nincs itt, én meg nem akarom élvezni az erős szelet, úgyhogy visszahúzódok a falak mögé, de nem messze, csak az ajtóba ülök le úgy, hogy rálássak a kikötőre is. Valamivel el kell ütni az időt, nem jó az, hogy csak ücsörgök, várva a révészt, úgyhogy ha már itt a gitárom, akkor pengetek egyet, és rá is gyújtok közben. Tekintetem a húrokat, és a gitár tökéletes nyakát lesi, na meg persze a tengert, épp ezért nem veszem észre, hogy közeledik valaki. Csak arra leszek figyelmes, hogy egy női hang szól hozzám, és bár hallhatóan viccnek szánja a szavait, én ezt a fajta megjegyzést sosem díjaztam. Abbahagyom a zenét, a cigit pedig kiveszem a számból, és a gitár fejébe tűzöm, a húrok mögé.*
- Pontosan, ebből is látszik, hogy nem egyszerű utcazenész vagyok. Sőt, egyáltalán nem vagyok utcazenész. *Közlöm a lánnyal egy ravasz mosollyal, és csak a mondandóm befejeztével pillantok fel rá, és be kell vallani, tetszik a látvány. Aranyos arca van, és az a vörös haj...na meg csinos is. De a cigizésre is beszól, és ezt láthatólag már komolyan mondja, hát ezt nem hiszem el. Felállni még nagyon nincs kedvem, ha már lehuppantam ide, úgyhogy csak felpillantok rá, és oldalra döntöm a fejem. Kihúzom a cigit a helyéről, és szívok egy mélyet, majd kipöckölöm az ajtón. Kicsit szemtelen vagyok, de ez tőlem megszokott, ez van. Nem lehet mindenki jófiú.*
- Borzasztó..*Teszem hozzá először komoly arccal, majd egy mosoly is társul, hogy ne érezze magát megsértve, vagy hasonló, szemtelen vagyok, de nem szeretem a feszültséget kelteni. Na ha már én nem állok fel, akkor ő guggol le hozzám, díjazom ezt a hozzáállást.*
- Én Slash vagyok...ráadásul Daniels. Ödültem, drága! *Mutatkozok be én is kissé érdekesen, de a kéznyújtás az én részemről sem marad el, majd válaszolok a kérdésére is.*
- Tudod, ez egy igazi rock szimfónia a téli óceánhoz..*Kezeimmel a tenger felé intek művészien, és az egész duma is olyan művészies, valójában egyáltalán nem konkrét számot játszok, csak improvizálok.*
- Mystralba indultál? *Kérdezem kíváncsian, mert gondolom igen, és akkor akár össze is csapódhatnánk, ha nincs ellenére, persze csak ha megérkezik az öreg.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-02, 1:12 am

//NRT: Claire és Slash - 2013.01.21.//

*Besötétedett már ugyan, de nekem ettől függetlenül nincs kedvem még a szobámban kuksolni, mehetnékem van. A boltokat ugyan ki kell hagynom ebből a kis körútból, de majdcsak feltalálom magam, s találok valami olyan helyet, ahol ellehetek még egy kicsit, mielőtt visszatérek, s lefekszek aludni. Így hát hamar össze is készülődök, jó melegen felöltözve, majd már útnak is indulok. Kényelmes tempóban haladok, egészen az auláig, ahonnan viszont nincs tovább, mivel egy gitározó, cigarettázó srác állja, vagyis üli el a kijáratot. Mivel több bejáratáról nem tudok a sulinak, így hát közelebb is sétálok, megszólítva a fiút, de nem a legalapabb módon, hanem egy kis ugratással. Remélem nem szívja mellre, mivel tényleg nem úgy szánom. Szavaimra abba is hagyja a zenélést, majd a cigit is kiveszi szájából, úgy szólal meg, de már akkor látom mosolya egy részét, mielőtt rám nézne.*
-Igazad van. Akkor a kapu másik oldalán ülnél. Akkor biztosan az iskolai zeneszakkörre gyakorolsz. *szökik ismét mosoly arcomra, de aztán megjegyzem neki, hogy talán mégsem itt kéne pöfékelnie, hisz az egész aula miatta lesz büdös. Ráadásul nem hiszem, hogy buksisimivel jutalmazná eme tettét az a magiszter, aki elkapná most. Erre csak rám pillant, egy nagyot szív a cigibe, majd kipöcköli azt a suli elé. Amikor viszont ismét felém tekint, s színpadiasan kiejt egy szót, önkéntelenül is elmosolyodok, de megcsóválom azért a fejem.*
-Nekem mindegy, nem az én hátsóm fogja bánni. *jegyzem meg egy apró vállvonással, mert nem hiszem, hogy túl sokáig eltűrnék a magiszterek, hogy bárki bebüdösítse a sulit, én pedig addig át tudok haladni néha azon a helyiségen. Viszont ha már így szóba elegyedtünk, akkor leguggolok hozzá még pár szót váltani, úgysem tudok kimenni miatta, de amúgy sem sietek. Mivel a bemutatkozás eddig elmaradt, így most kis kacsóm felé nyújtom, elárulva keresztnevem is, de ahogy hallom, ő a teljes névhez ragaszkodik. A nevéről viszont egy whiskymárka ugrik be, mire a szemeibe is pillantok.*
-Ha azt mondod, hogy rokona vagy annak a bizonyos Jack Daniel's-nek, úgysem hiszem el. *jegyzem meg neki, már csak azért is, mert a whisky-s pasas neve csak Daniel volt ugyebár. Igazából szerintem csak én gondolom túl mindezt, de a híresen csengő név miatt eszembe jutott Leo, akinek a neve megegyezik egy városéval. Vagyis hát, miattuk kapta azt a nevet az a város, ahonnan jött. Azért a zenét is szóba hozom, ha már az előbb itt pengetgetett a fiú, így megérdeklődöm, mit is játszott, de a költői válaszával nem tud átverni, így csak elvigyorodok.*
-Aha, szóval csak improvizáltál. Értem én. *ennyire nem kell hülyének nézni, túl átlátszó ez a szöveg egy ilyen sráchoz, valahogy nem tűnik olyan nagy művészléleknek, hogy ilyen szöveget komolyan nyomjon. Azért ő is érdeklődik felőlem, így kérdésére rögtön rá is bólintok.*
-Aha. Még nincs kedvem aludni, se a szobámban kuksolni, gondoltam sétálok egyet. Ismersz túl valami jó helyet, amit érdemes ilyenkor megnézni? *döntöm picit oldalra fejem, mivel nincs ellenemre, hogy akár társasággal töltsem a sétát, s ha netán még valami új helyet is tud mutatni a srác, akkor csak kettős a siker.*
-A boltok zárva, a kocsma pedig nem érdekel. Szóval, valami ötlet? *nem tudom, hogy azért kérdezte-e, mert velem tartana, de szavaimból talán kiérzi, hogy nem ellenzem az ötletet, s még az úticélt is rá bízom akár.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-02, 2:11 am

//NRT: Claire és Slash - 2013.01.21.//

*Nem sikerül egyből elhagyni a kastélyt, pontosabban a kis szigetet, amin van az iskola, úgyhogy visszatérek az ajtóhoz, és a földre dobva magam lesek kifelé, miközben rágyújtok, és gitározgatok. Egészen addig folytatom ezt, amíg valaki meg nem jelenik, és nem szól be először a gitár, majd a cigi miatt. Igen, általában minden lepereg rólam, kivéve ez a megjegyzés. Kikérem magamnak..*
- Zeneszakkör? Na ne, nekem arról egyből a kis szorgalmas diákok jutnak eszembe...Tudod, pattanások, nagy szemüveg, fogszabályzó, sorolhatnám. Rám inkább a zenész szót illik használni, vagy a gitár virtuóz is megteszi. *Nem tudom, miért asszociáltam egyből a szerencsétlen lurkókra, talán azért, mert a filmekben mindig ilyen kis nyomik járnak a szakkörökre. Zeneszakkörről meg nem egy ilyen csodás hangszer jut eszembe, mint az enyém, hanem mindenféle trombita, meg idétlen dob. Tudtára adom, hogy mi is vagyok én valójában, persze nem a legszerényebb módon, de én ilyen vagyok. Elpöckölöm a cigimet nagy örömére, majd mosollyal az arcomon felelek.*
- De az enyém sem. *Hallgatok el, hiszen mindig is értettem az ilyen-olyan ügyek eltusolásához. Na meg a hátsóm semmiképp sem bánná, kétlem, hogy azon a részemen terrorizálnának a magiszterek. Ha már én nem vagyok hajlandó két lábra állni amíg jön a csónak, akkor ő guggol le hozzám, így történik meg a bemutatkozás, amit kicsit kicifráz, de a vezetéknevem és a whisky márka hasonlóságán mindig csak jót derülök.*
- Rokonok? Nem tudok róla, de lehetséges. Egy kezemen is megszámolom a rokonokat. Ellenben ha rokona nem is, de nagy rajongója vagyok. *Hát igen, a családfám elég hiányos, sőt, fának nem is nevezném, csak egy vihartépte csemetének. Igazából szinte lehetetlennek tartom, hogy rokonok legyünk, és gondolom a kis vörös is így van ezzel, de fogyasztani annál inkább szeretem a kedvenc italomat, mára is hasonló terveim vannak. Rákérdez arra, hogy mit játszottam mielőtt idejött, én meg csak előadok valami színészi cuccot, persze viccnek szánom.*
- Ahogy mondod, tudod, muszáj improvizálnom. *Bár lehet, hogy ő nem ért hozzá, én tudom, hogy fontos egy gitárosnak az imprózás. Így születnek meg az új dallamok, amikből végül egy gitáralapot lehet összehozni. Pár hangszer még, és egy egész szám is elkészül. Rákérdezek, hogy mi a terve, de konkrét terve nincs. Ajánlanék fel már egy helyet, de egyből mondja, hogy nem jön be neki, úgyhogy mást kell kitalálnom.*
- Kocsma nem, oké.. Na de a Pokol Szája? Vagy ha valami nyugodtabb dologra gondoltál, akkor ott van mondjuk a lovarda. *Igazából nekem az előbbihez több kedvem lenne, de akár a lovardába is ellátogathatnék ismételten. Egy biztos, az erdőbe semmi pénzért sem mennék...nincs az a pénz, hogy ismét megkockáztassak egy akciót. Időközben megérkezik a révész is, úgyhogy ideje lenne menni.*
- Na induljunk, megjött az emberünk. *Gyorsan összedobom a cuccaim, és lábra állok, majd segítő kezet nyújtok Claire-nek. Ha ő is indulásra kész, akkor felkapom a hátizsákom, gitárom pedig nagy lendülettel landol a vállamon. Kellemetlen lenne, ha ilyenkor fejen találnék valakit, lehet, hogy elájulna pár percig. Na de ha már megállt előttem, akkor miért ne kérdezősködhetnék tovább..*
- Na és melyik házban laksz? Gondolom nem inflás vagy, akkor már láttalak volna.*Kérdezem meg tőle, bár tuti van még olyan házam béli, akivel még futólag sem ütköztem össze.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-04, 7:17 pm

//NRT: Lexi - Mona: 2013.02.04.//

*Nem értem miért kell idejönnöm egyedül, miért nem kísérhet el az egyik bátyám. Sohasem értettem édesapámat, de amire megkér, azt mindig teljesítem. Ezért vagyok most itt a feketemágus képzőben. Annyira más ez a hely, ez nem olyan, mint amit már megszoktam. Kétkedve szállok be a révész csónakjába, nem úgy néz ki, mint ami kibírja az utat. Örömmel szállok ki a hajócskából, mivel sikeresen átjutunk ide. Hideg szél fúj, amihez én nem vagyok hozzászokva. Öltözékem egy sötétkék ruhából, egy fekete magas szárú csizmából és egy fekete szövetkabátból áll. Barna szemeimet sötétkék smink keretezi, ajkaimon halványpiros rúzs látható. Izgatottan lépek be a kastélyba miközben bőröndömet magam mögött lebegtetem. Olyan furcsa, hogy iskolába fogok járni. Ez idáig magántanárok tanítottak, nem vagyok valami társasági ember, barátaim sem voltak. Már hozzászoktam, ahhoz hogy mindent egyedül csinálok, de úgy érzem, hogy ez változni fog. Csak csizmám kopogása hallatszik a folyosón, az egész iskola csendes. Egészen a lépcsőkig lebegtetem a bőröndöt, majd lazán ráülök. Hosszú szőke göndör hajamat igazgatom, miközben a lábammal a padlón dobolok. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-04, 10:44 pm

//NRT: Lexi - Mona: 2013.02.04.//

*Ismételten egy új tag érkezik iskolánkba. Engem ér a megtiszteltetés, hogy beoszthatom. Lucius, a magiszterem felkeresett, hogy szeretné, ha én osztanám be Roxane Alexis Delacroix-t. Ennyi X-t egy helyen. Bele akad a nyelvem, amikor ki akarom mondani, pedig ki kell mondanom. Elmondom még egymás után párszor, míg harmadjára végre úgy sikerül, ahogy azt én elképzelem. Jó hosszú neve van, biztos aranyvérű mágus, azok szeretnek sok nevet aggatni gyermekeikre. Egyéb problémám, amúgy nincs vele.
Erre az alkalomra megpróbálok kicsit jobban kiöltözve természetesen csak Mona módra. Szőke hajam most is kiengedve lebeg utánam. Már megint sokat nőt, már túlnőtte a derekam, lehet, hogy lassan vágatni kéne belőle.
Megjelenésem, amúgy most meglepően visszafogottra sikeredik. A suliban jó idő van és én amúgy is kedvelem a hideget, így rövidnadrágban flangálok, méghozzá fekete bőrben. Vettem alá egy harisnyát, de minek, hisz több rajta a lyuk, mint az anyag, de legalább megy a bakancsomhoz. Felülre egy vörös toppot vettem, ami szabadon hagyja pocakom, nem takarva sárkányos tetoválásomat és a sárga köldök Pc-t. Smink rajtam csak a szokásos, szemceruza és rózsaszín szájfény. Karkötőm rajtam, pálcám a combomra erősítve, kés a cipőmben. Teszek fél még egy fekete nyakpántot, egy ezüst gyűrűt. Gyorsan az órára pillantok, de nincs több időm, indulnom kell, ugyan is a kisasszony hamarosan megérkezik.
Előveszem a szobám és a leányzó szobájának a kulcsát és már távoznék, amikor hirtelen mellettem terem famulusom.*
- Nagini most nem jöhetsz. Oda kell figyelnem. *Dorgálom meg macsekomat, hisz ezt egyszer már megbeszéltük, de továbbra sem hajlandó tudomást venni rólam, így hatalmas testét kipréseli a szűk résen jelezve, hogy velem tart. Szememet forgatom, majd zárom az ajtót, így a kulcs ismét a nyakamban pihenhet. A másikat zsebre vágva kapom fel térdig érő kb 4 kilós macskámat.*
- Még mindig nehéz vagy. *Dörgölöm hozzá arcomat, mire lelkesen dorombolni kezd. Azonban nem marad karomban sokáig, nem egy ölmacska, szeret bóklászni. Azoban a főfolyosó nincs messze a tornyoktól, így már is kiszúrom a táskáján ücsörgő leányzót, aki minden bizonnyal az újonc lesz.
Remélem, hogy a padlón való dobolás nem a türelmetlenségét jelzi. A türelmetlen emberek hamar fel tudnak húzni. Én sem vagyok egy túl türelmes fajta, de ha kell, azért tudok várni. Nagini viszont meglepően jól viselkedik kíváncsi természete ellenére. Nem megy tovább, leül a lépcső legalsó fokára és hagyja, hogy én köszöntsem a vendéget.*
- Roxane Alexis Delacroix? *Teszem fel a kérdést és, ha igen a válasz, akkor már is bemutatkozom átnyújtva közben jobb kezemet egy kézfogásra.*
- Mona Orphan vagyok, az Exortus ház egyik sentinele. Üdvözlöm az iskolánkban, remélem, jól fogja itt érezni magát. *Mosolygok rá barátságosan. Szokatlan ennyire hivatalosan beszélni, de van pár fura szerzet a suliban, aki elvárja az előkelő megszólítást.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-06, 12:33 am

//NRT: Claire és Slash - 2013.01.21.//

*Mivel kimenni nem tudok a sráctól, így hát szóba elegyedek vele, kicsit piszkálódva, de mivel mosolyt is társítok szavaim mellé, érezheti, hogy nem akarom én komolyan megbántani, csak szórakozok picit. Amikor viszont a zeneszakkörös megjegyzés is heves ellenkezést vált ki belőle, s magyarázni kezd, már felnevetek.*
-Azok a stréberek. Ne keverd a fogalmakat. *jegyzem meg vidáman, de mikor meghallom nagyzoló szavait, csak lebiggyesztem kicsit ajkaim, úgy bólogatok aprókat.*
-Aha... bocs, biztos elkerülte a figyelmem, hogy valami hatalmas gitárvirtuóz érkezett Mystralba. Én a helyedben kirúgnám a menedzsered. *viccelődök tovább vele egy picit, viszont a cigifüstje zavar, és szerintem már sem nézi túl jó szemmel, hogy az egész aulát füsttel tölti meg. Nem véletlenül tilos a dohányzás a suliban, s minden bizonnyal ez a szabály még a helyi zenészekre is vonatkozik. A tudtára is adom, hogy a hátsója bánhatja mindezt, ami úgy tűnik, nem nagyon hatja meg, de legalább a cigit elpöcköli. Kimenni viszont továbbra sem tudok még, de egyelőre nem is akarok, így mellé guggolva mutatkozunk be egymásnak, s a sors különös humora mutatkozik meg azza, hogy a második ismerősöm neve is elég híresen cseng. Azt viszont nem veszem be, hogy rokonok lennének a whisky-s pasival, mivel csak magának az italnak Daniel's a neve, s még mielőtt ezzel áltatna esetleg Slash, mindezt a tudtára is adom. De ahogy hallom, nem áll elő ilyesmivel, de szavaira csak egyetértően bólogatok.*
-Hát igen, ami jó, az jó. *bár én magamat nem vallanám rajongónak, de alkalomadtán én is szeretek meginni egy-egy pohárral abból az italból, bár inkább keverve valamivel, önmagában azért elég tömény. A srác viszont az előbb gitározgatott is, így erről is érdeklődök picit nála, de úgy tűnik, nagyon szeret nagyzolni, mivel ismét hatalmas dumát ad elő, amiből persze egy szó sem igaz, erre magamtól is rájövök.*
-Muszáj? Csak nem Jack bácsi kényszerít rá? *ugratom kicsit, s bár tény, hogy nem nagyon vagyok otthon a zenélésben, s nem is gondolok most bele mindebbe, azért az nekem is értelemszerű, hogy egy új szám megírásához sokáig csak össze-vissza kell pengetgetni, míg valami értelmes össze nem áll. De nem csak én érdeklődök felőle, hanem mindez fordítva is megtörténik, s mivel én bizony egy kis mystrali sétára gondoltam, s ahogy leszűröm, ő is jönne. Túl sok helyet még nem ismerek a másik szigeten, de lehet, hogy Slash már jobban bejárta az ottani helyeket, így egy kis segítséget kérek tőle, kizárva pár helyet ilyen-olyan okból. Elő is áll két ötlettel, amikből az első nevében nem vagyok egészen biztos, de mintha a club lenne, de aztán mikor meghallom a lovardát, felcsillannak szemeim.*
-Itt vannak lovak? Hol? Az érdekelne! *vágom rá gyorsan, mivel otthon is sokat lovagoltam, mindig is szerettem ezt a hobbit, így igazán örvendetes hír, hogy itt se kell róla lemondanom. Fejem viszont az óceán felé kapom, mkor Slash ismét megszólal, így meg is pillantom a révészt, majd mikor ismét a srác felé fordulok, felém nyújtott kezével találom szembe magam. Ajkam félmosolyra húzódik, majd el is fogadom kezét.*
-Köszönöm! *állok fel végül én magam is, egy lépést hátrálva is tőle, mikor hatalmas lendülettel dobja fel magára gitárját. Nem szeretnék miatta monoklit kapni, így jobb a biztos távolság.*
-Nem bizony. A keleti főtorony a mostani otthonom, ugyanis Exortusos vagyok. *adok szép kerek feleletet a kérdésére, s mivel abban elárulta, hogy ő Inflatusos, így nem dobom vissza a kérdést, inkább csak kilépek az immár szabaddá vált kapun, mire a szél rögtön hosszú, vörös hajamba kap, látványosan meglebegtetve azt.*
-Lehetne kicsit jobb az idő. Mondd, hogy nem Seol másik végében van a lovarda. *pillantok felé menet közben, ahogy egyre közeledünk a csónak felé. Az óceán is háborog egy kicsit, lehet, hogy ma éjszaka még vihar lesz.*
-Ha nagyon messze van, lehet, hogy inkább valami közeli helyet kéne választani. Nincs kedvem megázni, ha komolyabbra fordul az idő. *szólok még hozzá, kicsit lassítva lépteimen a révész mellett, hogy az éppen a suliba visszatérő diákok kényelmesen ki tudjanak szállni a csónakból.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-06, 7:16 pm

//NRT: Lexi - Mona: 2013.02.04.//

* Nagyon izgulok, hiszen most fogok életemben először iskolába járni. Talán jobb is volt nekem otthon, nem vagyok társasági ember, nem tudom, hogy kell egyes helyzetekben reagálni, jobb szeretek egyedül lenni, mert akkor nem kell másokra figyelnem. Most mégis itt állok az iskola előtt, és csodálkozva nézek a monstrumra. Gótikus jegyeivel és hatalmas méretével már távolról feltűnik az
ide érkezőknek. A bőröndömet magam mögött lebegtetve lépek be a kastélyba. Gyönyörű az egész épület, de én mégsem értem mit keresek itt. Szerettem a magántanáraimat, szeretem az otthonomat. Miért kellett az apámnak ide küldenie? Meg akar tőlem szabadulni? Nem tettem semmi olyat, amivel kiérdemeltem volna ezt. Miért küldött el szeretett otthonomtól ilyen messze? Távol a családomtól,
távol az otthonomtól. Én nem illek ide, én nem vagyok könyörtelen, de ki kell bírnom, erős leszek. A lépcsőhöz lebegtetem a bőröndöt, majd ráülök. A hajamat igazgatom, miközben a lábammal dobolok. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, de léptek zaját hallom, mire felkapom a fejemet és abbahagyom a dobolást. Gyorsan végigmérem a lányt, és számomra kicsit furcsa a stílusa.*
- Csak Lexi. *javítom ki gyorsan, mivel utálom, ha teljes nevemen szólítanak. Szerintem még jó párszor elő fog fordulni ez, tehát szoknom kell. A gyors kézfogás után kezemet kabátom zsebébe rejtem.*
- Én is remélem. *felelem gyorsan, bár nem látom nagy esélyét annak, hogy jól érezzem magam itt. Kényszerből jöttem, de valahogy csak túlélem.*
- Itt mindenki magázódik? *teszem fel az első kérdésem, amire nagyon kíváncsi vagyok. Nem tudom, hogy ez egy szabály a suliban vagy mi.*
- Mik a legfontosabb dolgok, amit tudni kell az iskolával kapcsolatban? *kérdezem tőle, mivel nem tudok sok mindent a suli múltjáról, ezért jó volna, ha valaki ismertetné azt.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-06, 11:19 pm

//NRT: Lexi - Mona: 2013.02.04.//

*Megbeszéltem a magiszteremmel, hogy az új érkező exost én fogom beosztani. Fogalmam sincs mikor osztottam be Scottot. Régen volt és izgulok, hogy valamit ki fogok felejteni a mostani beosztásból, de mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy sikerrel zárjam az akciót. Kezdetben azzal, hogy visszafogottabban öltözök fel. Természetesen csak a magam stílusában a punk keverékében, eklektikusan, de még sem az a tipikus domina felszerelés, amit néha magamra kapok.
Míg lefele megyek és küzdök Nagini ellen végig gondolom, hogy miről is kell beszélnem az újoncnak. Újra ellenőrzöm, hogy nálam van-e a szobája kulcsa. Mielőtt végleg leérnék veszek egy mély levegőt és mint aki hideg vízbe merészkedik, elkezdem a beszélgetést.*
- Rendben, akkor csak Lexi. *Vigyorgok rá kedvesen, én sem szeretem ha használják a vezeték nevem. Azonban az, hogy becenevet használ jelzi számomra, hogy nem egy előkelő sznob csemetével van dolgom. Hatalmas jő esik le a vállamról, tényleg igazi megkönnyebbülés, már is jobban érzem magam. Kevésbé lesz feszült a hangulatom, amit Ő is azonnal érezhet.*
- Nem, dehogy is. Hál’ Istennek, nem vagyok túl jó benne. *Fújom ki a levegőt és pirulok el zavartan. Kicsit túlzásba viszem az aggodalmat, ideje lenyugodni. Ő is csak egy lány, nem fog megenni.*
- Bocsi, csak kicsit izgulok. A kérdésnek, viszont örülök, akkor nézzük. Szólj, ha valamit nem értesz. *Most már kezd a kis halvány mosoly levakarhatatlan lenni az arcomról. Kedvemet még jobban feldobja, hogy Nagini nekem dörgölőzik.*
- A suli három évfolyamon működik és idén megnyílt az egyetem is, 16 szakiránnyal. A tanulókat három házba sorolják az Inflatus, a Cruoris és az Exortus. Téged az Exo-ba osztottak be. *Pillantok oldalra, hisz arra végig nagyon ügyelek, hogy egymás mellett menjük vagy, hogy Ő menjen előrébb. Véletlenül se akarom azt éreztetni vele, hogy több vagyok nála. Olyan furcsán viselkedik számomra, mintha nem akarna itt lenni, pedig jó itt lenni, én nagyon szeretem.*
- Az Exortus tornya a keleti. Ott vannak a hálók, a körletek és még pár érdekes terem, oda tartunk most, tehát mindjárt meg is tekintheted. *Irányítgatom a lépcső fele, hogy lassan a sötét rúnasorhoz érjünk.*
- A mi magiszterünk Lucius Benedict Fenris, sentinelek Raven Dragonov, Vladislav Kerensky, Vixilien Sandanez, minket bármikor kereshetsz. Értelem szerűen a magisztereket akkor, ha komoly problémáról van szó, hisz Ők nagyon elfoglaltak. *Ezt fontosnak tartom, hisz itt vagyunk négyen sentinelek, minket bármikor, bárki, bármiért zargathat, nem kell minden miatt egyből a magiszterekhez rohanni.
A sétálást azonban nem sürgetem szépen lassan haladunk, hogy Lexi megnézhesse magának a helyet. Emlékszem én az elején mennyit bámészkodtam, leesett állal csodáltam, ezt a helyet, ami igen hamar az otthonommá vált. Öröm számomra, hogy itt kezdhettem újra életem.*
- Mi az első benyomásod a suliról? Remélem nem rémisztettek meg ezek a csodálatos vastag falak. Kicsit furán fog hangzani, de varázslatos ez a hely. *Simítok végig a korláton, amit annyi ember érintett már. Hallhatja Lexi a csodálatot, a rajongást és a hűséget a hangomban. Nekem a Mysterio nem csak az iskolám. Itt van a családom, a barátaim és a párom. A jövőm és a jelenem van itt, meg egy két éves múlt.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-07, 8:36 pm

//NRT: Claire és Slash - 2013.01.21.//

*Hát ha minden jól megy, akkor nem töltöm egyedül a mai estét, aminek kifejezetten örülök is, főleg, hogy ilyen dögös csajról van szó. Nem tetszik ugyan, hogy egy utcazenészhez hasonlít engem, de ennyi baj legyen..A zeneszakkörös dolgot is kimagyarázom, amennyire lehet, bár az általam leírt figurákról neki más a véleménye, én mégis kitartok.*
- Azok is, de a zeneszakkörösök is ilyenek. A zenészek nem járnak szakkörökre, hanem maguktól tanulnak.*Persze felfogom én, hogy viccelődik, és ezt a hangom és arcom is sugallja, de azért nem árt, ha tud egy-két dolgot az álláspontomról. Talán kezd megismerkedni a természetes önbizalmammal, hisz én teszek erről is.*
- Hát pont ez a baj, hogy nincs menedzserem, de sürgősen kell keríteni egyet..*Na nem pont nekem, én eddig is megvoltam nélküle, de ha összehozzuk a bandát, akkor idővel arra is szükségünk lesz. Ez viszont a jövő zenéje szó szerint, most inkább a dohányzás következményeiről oktat ki, ami ismét nem tetszik. Nem szeretem, ha megmondják, hogy mikor és hol ne cigizzek. Na de ha a dohány tilos, akkor majd egy kis fűvel színesítem a napokat itt a suliban. Megtörténik a bemutatkozás is, és hát igazat kell, hogy adjak neki, tényleg nem vagyok rokon Jackel.*
- Na végre egy véleményen vagyunk! *Derülök fel, hisz ideje volt már találni egy kis közös összhangot, bár ez még nem sok, de kezdetnek nem rossz. A csajszi kételkedik a gitározásomban, bele keveri a whiskyt, de végül is nem para, szeretem magam kimagyarázni mindenből.*
- Hehe, a Jack sosem kényszerít, csak tágít a lehetőségek terén.*Válaszolok is a cukkolására, de ez valóban így van, az ember sok mindent megcsinál részegen, amikre józanul képtelen lenne például a gátlásai miatt. Engem csak szimplán saját magam fejlesztése hajt most, ami a gitározást illeti, hiszen töretlenül vallom azt az elvet, hogy aki tényleg tud játszani, az nem más alkotásaival bíbelődik. Szívesen vele tartanék ma este, hogy ne egyedül lógjak, és úgy tűnik, hogy helyet is nekem kéne javasolni.*
- Nagyjából a sziget közepén van egy kis lovarda, igen, tehát gondolom lovak is vannak ott..Akkor az megfelel? *Bár egyszer voltam ott, akkor is este volt, és csak gitározni mentem a nyugiba, úgyhogy nem láttam lovakat, de több mint valószínű, hogy nemhiába ez a hely neve. Nagyjából sikerül eldönteni, hogy akkor merre is tovább, amikor megpillantom a révészt, ezért felállok, és őt is felsegítem. A köszönetére csak biccentek, miközben azt is megtudom, hogy az Exortus házat ékesíti a jelenlétével. Ahogy kilépünk az ajtón, eléggé megcsap a hideg. Mivel mellette lépkedek, ezért a szél pont az arcomba fújja a haját, úgyhogy lemaradok pár lépést, és a másik oldalára kerülök, remélhetőleg nem fog kiszúrni velem a szél..*
- Nyugi, hamar odaérünk, nagyjából tudom az utat. *Igazából mindent tudok, hogy merre van, az már más kérdés, hogy nem látogattam meg még az összes helyet. Csupán a felfedezés és a kíváncsiság hajt néha, ezért szeretek körbenézni ismeretlen helyeken. Az elázás gondolatára csak megrázom a fejem, és mosolygok közben.*
- Nem fogsz, nyugi! Meg amúgy is, van ott fedett rész is. *Jó, én se szeretnék elázni, de csak megússzuk szárazon a dolgot. Közben már a révésznél állunk, és miután kiszálltak a visszafele igyekvők, előreengedem Claire-t, majd én is szó szerint beugrok a csónakba, ami heves billegésbe kezd, úgyhogy inkább gyorsan le is ülök, mielőtt beborulnék a jeges vízbe. Na asszem akkor lenne kaputt az estének.*
- Na és mit szeretsz még a lovakon kívül? *Kérdezem kíváncsian, hisz a beszélgetésünk remélhetőleg nem marad félbe, legalábbis én nem szeretném, mert szeretek sokat szövegelni.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-02-09, 7:34 pm

//NRT: Lexi - Mona: 2013.02.04.//

* Kettős érzelmekkel lépek be a kastélyba. Egyrészről izgulok, hogy milyen lehet suliba járni, barátokat szerezni. Másrészről pedig nem értem, hogy apa miért küldött ide, hiszen nagyon szeretem az otthonomat, és nem tudom megérteni, hogy pont ide kellett jönnöm. Nem tudom, hogy mennyire látszik ez az arcomon, de nem érdekel. Egy lány jön elém, akinek picit furcsa a stílusa, otthon nem szoktam hozzá az ilyen öltözködéshez. Túl sok minden ismeretlen számomra, a magántanárok miatt nem nagyon barátkoztam, nem szeretek sokat beszélni. Mikor meghallom a teljes nevem, rögtön rá is vágom, hogy hogyan hívjon, utálom, ha valaki úgy hív. Furcsa számomra, hogy a lány magázódik, nem értem, talán ez egy szabály? A kérdésemre hamar választ kapok, mire megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.*
- Már azt hittem, hogy ez valami kötelező szabály. *felelem, mosolyogva miközben észreveszek egy hatalmas macsekot a lépcsőn. *
- A tiéd? *kérdezem tőle érdeklődve, még életemben nem láttam ekkora macskát.*
- Oké, de nem kell izgulnod, nem harapok. *próbálom nyugtatni a lányt, nem értem miért izgul annyira, ez csak egy beosztás vagy mi.*
- 16 szakirány? Akkor biztos nehéz a választás. *gondolkodom hangosan, szerintem nagyon sok az a szak, nem tudom elképzelni, hogy a diákok hogyan tudnak választani. Lassan haladunk felfelé, de nem baj, ügyelnem kell, hogy a bőröndöm ne akadjon el semmiben sem, de közben a kastélyt is csodálom.*
- És a többi toronyban a másik két ház hálói vannak? *érdeklődöm tovább, túlontúl új számomra ez az egész, szeretnék minél több mindent megtudni a suliról. Be kell vallanom lenyűgöző az iskola, annyira hatalmas nem ilyenre számítottam. Ez a hely annyira furcsa, de mégis csodálatos, rejtélyekkel teli.*
- Nem, valahogy nem ilyennek képzeltem el, annyira furcsa hogy itt vagyok. Csodálatos, lenyűgöző, napokig tudnám sorolni a szavakat rá. *felelem a lánynak mosolyogva, lehet, hogy a végén még megkedvelem ezt a helyet. Van elég időm, talán a szívemhez fog nőni, ki tudja.*
- És milyen tantárgyakat fogok az első évem alatt tanulni? *kíváncsiskodom tovább, annyi minden érdekel, talán túl sok dolog. Remélem, nem idegesíti őt az érdeklődésem, csak nagyon új számomra ez a helyzet.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-12, 7:58 pm

// NRT: Mihail és Sean - 2013.03.12. //

* Bámulatos, hogy az ember néha mennyire ihlettelen tud lenni azzal kapcsolatban, hogy mit csináljon, mit kezdjen magával egy lazább napon, így vagyok ezzel én is, így hát famulusom társaságában ki a kettővel alatt lévő lépcsőfokon nyújtózkodott el hosszában ücsörgök azon az emeletre vezető fokokon melyen minden egyes diák végig caplat ahogy megérkezik. Sok választásom alapjáraton nincs,lévén ma nincs harmadikos óra így napon nagy részét gyakorlással töltöttem és mivel erőm véges így hát ez sem tarthat örökké, tudom hol az a pont, hol be kell fejeznem, különben egy könnyebb varázslatot sem tudnék létrehozni de erről persze szó sincs, senkinek nincs a homlokára írva, hogy mi mindenre képes, így nekem sincs. Az idő lassan telik, szinte tolni kéne, hogy észrevegyem az idő múlását, arra sem eszmélek fel, hogy a diákok jönnek mennek előttem vagy akár mellettem mivel hidegen hagynak, főleg mióta az egyetemisták elköltöztek nem vonz az, hogy ismerkedésbe kezdjek amihez szólva már nincs is kedvem, jó vagyok így magamnak. Néha megpaskolom hű tigrisem dús bundáját kinek láthatólag nem okoz gondot ez az iszonyú semmittevés de többnyire aki erre jár csak azt láthatja, hogy nézek ki a fejemből s mivel van egy nézésem, egy kisugárzásom mi tudom, hogy nem igazán megnyerő így senki sem veszi a bátorságot, hogy idelépjen hozzám de hát ez van. Egy szürke pulcsit viselek minek a kapucnija a fejemre húzva és egy laza farmert, mi ugyan nem csúszik le rólam de nem is a passzos fajta tehát nem vagyok az a hű de laza fajta és egy sima, fekete sport cipőt, ennyi látszik belőlem nem több na meg a hideg, kék tekintetem. Pálcám is nálam mint mindig, évek óta nem tettem nélküle egy lépést sem de egy mágus ifjoncnál ez talán érthető is.*