Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mystral kikötője - A rév

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31  Next
SzerzőÜzenet
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Hétf. Jún. 10 2013, 23:41

//2013.06.10. NRT Játék: Wera – Mona//

*Ma este találkozom egy régi kedves ismerősömmel. Ugyan az idő nagyon későre jár, de nem tudott előbb ide érni és elvileg a hajója is nem sokára befut. Érdekes történet a miénk, nem a legmegszokottabb módón váltunk barátokká. Lassan egy éve volt. Talán augusztusban vagy kora ősszel, amikor még meleg volt? Nem emlékszem pontosan minden esetre kicsíptem magam az estére. Ugyan az időjárást is figyelembe kell vennem, hisz este van, kicsit hűvös és eső után. A hideg nem zavar, viszont nem szeretnék rommá ázni, így nem vettem fel túl sok mindent. Egy térdig érő matt fekete csizma van a lábamon, alatta necc harisnya végül egy formás popsimat kiemelő rövid feketenadrág, farzsebén az ötágú csillaggal. Egyik oldalt felfelé másik oldalt lefelé. Felsőnek egy mélyen dekoltált blúzt választottam. A mellnél kicsit össze van fogva, de a hasamnál ismételten ki van vágva megmutatva PC és tetoválásom. Szőke loboncom szorosan összefogva a fejem tetején. Szép hosszú már, hisz kiengedve a csípőmet éri. Ehhez kellően erős smink és koponyás fülbevaló illetve egy sárkányos fülcimpa dísz. Kezemen pár karperec, míg bal ujjamon egy kereszt gyűrű, de úgy, hogy oldalt el van fektetve, így végig éri ujjaim, mint egy igazán mini boxer. Tehát most igazán extrán kitettem magamért, de így biztosan rám fog ismerni az úriember még így egy év távollét után is.
Várakozás közben leülök egy elől hagyott hordóra és figyelem a lassan a rév felé közeledő hajót. Amikor kiköt felállok és közelebb sétálok, hogy Ingmar könnyedén észrevehessen. Egy csapat száll le a hajóról akik természetesen megfütyülnek és pár trágár kifejezést is mondanak felém, amit én egy nagyon egyszerű minden világ számára érthető ujjal díjazok. Valaki röhögni kezd, valaki felháborodik, végül egy nagyon mély férfihang tör ki a tömegből.*
- Hagyjátok, hogy egy beöltözött rib*nc így viselkedjen veletek? Azt hittem Afrikában a törzsi népeknél tanultatok eleget a tiszteletlenségről. Elfogni! *Hát ez az utasítás tömör és lényegre törő. Kezem automatikusan siklik pálcámra, de most nincs nálam. Otthon maradt, mert Ingmar nem ismeri a mágiát, így most az üres levegőt markolászom. Se pálca, se famulus, se tőr a csizmában. Ez ma nem az én napom. Verekedni még tudok, de 8-9 nem tudom mennyien lehetnek, de sokan vannak. Három ember még oké, de már az is neccesen.*
~ Gondolkozz csajszi, nem ér blokkolni. Tudsz te pálca nélküli varázslatokat is.~ *Szerencsére a jelenlévők sem vettek elő semmilyen fegyvert pusztán fenyegetően közelítenek. Természetesen én meg hátrálok, azonban nem tudok messzire, mert mögöttem tele van pakolva minden, ahhoz meg, hogy kikerüljem vészesen közel kerülnék hozzájuk. Közben agyam is mocorgásba kezdet, így fonom össze mellkasom előtt kezeimet.*
- Ignis pilas. *Rántom szét kacsóimat, mire azok már is égni kezdenek. A tömeg tesz hátra egy két lépést többek indulat szókat is használnak, majd ismét az a férfi hang.*
- Most nincs hókuszpókusz ringy*. *Valahonnan fölülem jön. Arra fordítom arcomat, de csak azt láthatom, ahogy a fedélzetről egy háló hull le rám. Próbálom megfogni, de lángoló kezeim megperzselik az anyagot. Gyorsan le is rázom őket, nem lenne jó, ha magamra gyújtanám az egészet.*
- Bakker már! ~Most jöjjön az őrangyalom~ *Próbálok kikecmeregni, de nehéz ez a vacak, meg nagy is. Fogalmam sincs hol az alja. Jó nagy slamasztikába keveredtem.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Pént. Jún. 14 2013, 12:00

//NRT - Mona és Wera - 2013.06.10.//


* Úgy esett, hogy épp a kikötőben van dolgom most, hiszen kitapasztaltam már ezalatt az itt töltött pár év alatt, kik a megbízható árusok Mystralban. Van is egy fickó, akinél még régebben sikerült találnom igazán jó minőségű festővásznat, valamint különleges papírokat és eszközöket is, melyek kedvenc hobbimhoz nélkülözhetetlen kellékek, hajója pedig ma futott be, csupán csak pár órája ismét, és nem is tölt itt huzamosabb időt, így természetes, hogy nem akartam lekésni itt tartózkodásáról. Mára már ott tartunk, rendeléseket adok le neki, ő pedig hetekkel később szállítja is, amit kérek: nincsen semmi gond sosem vele, minőségi holmikkal lát el, meglepően jó áron. *
- Köszönöm Maurice a kedvességét, és akkor három hét múlva ugyanitt! Addigra biztos, hogy mindenem elfogy.. ha pedig még valami eszembe jutna, mindenképpen értesítem! * lépek ki immáron boldogan, két jókora szatyorral megpakolva a hajó aljából a fedélzetre, ahol még visszafordulok egy intésre a férfihoz, ám fura arckifejezése, mely cigarettázás közben nem is olyan messze mered, engem is kíváncsivá tesz, no meg ugye a hangokat is hallani vélem, melyekre eddig nem igazán sikerült figyelni. *
- Hát ezek meg mit művelnek szegény lánnyal? Bár az tény, eléggé kirittyentette magát, de.. talán jobb is, ha nem megy arra, kerülje ki őket, Ms. Flinders! * lép mellém a pocakos, ám feketével körbesminkelt zöld szemeim máris összehúzódnak, s automatikusan teszem le a szatyrokat a lába elé. *
- Csak vigyázzon ezekre, mindjárt jövök. * keményedik is meg hangom, pálcám pedig szinte azonnal előkerül sötétbarna bőrdzsekim belső zsebéből, majd úgy kerülök le, teljesen észrevétlenül a hajó fedélzetéről, s kerülök azonnal a hozzám legközelebbi fickóhoz, kinek háta közepére szúrom pálcámat, s kicsit közelebb is hajolok hozzá.. indulatos hanggal közölve szándékaimat, hisz mindeközben már azt is sikerült felmérnem, egy számomra nagyon is ismerős lány most a szórakozás központja. *
- Most azonnal engedjétek el őt. Húzzatok el innen, és akkor nem lesz gond, velem ne akarjatok balhézni. * bököm még jobban a fickó hátába a szúrós pálcát, mire az egy nyikkanással húzza be nyakát is, s emeli fel kezeit teste mellé. Közben a többiek is megdermednek valamelyest, arra biztosan nem számítottak, hogy valaki van még itt, Monán kívül, kiről csak remélni tudom, miközben én elterelem a pasasok figyelmét, ténykedik az égő hálóval.. ha más nem, vízbe ugrik vele. *
- Na nehogy már majd te mondd meg, mit tegyünk, és mit ne.. elfogni! * hallom én is fentről a hangot, ők pedig meg is indulnak felém, de én is hirtelen cselekszem, és bizony elég meggyőző vagyok: félelem nélkül maradok egy helyben. *
- Aerisiccus. * hidegül el hangom máris, mire a nekilendülők megtorpannak, hisz amit látnak, hirtelen, és számukra ismeretlen is lehet. A fickó ugyanis a légszomjt átkot kapta most tőlem ajándékba, melynek hatására azonnal fuldokolni kezd, s térdre is rogy előttem, kapkodva a levegőt, amivel csak ront a helyzetén. * - Van még a tarsolyomban pár dolog, de akár meg is tudom menteni őt, ti pedig elhúzhattok. Nos? * fonom össze mellkasom előtt karjaimat, de fel tekintek inkább, arra a fickóra, aki a parancsot adta az előbb. A többiek csak tétován állnak előttem, páran hátrálni kezdenek, de a fenti fickó egy gyors biccentéssel reagál. *
- Tartsd vissza tíz másodpercig a levegőt. * bököm a kínlódó fickó fülébe, s ha hallgat rám, ha van még annyi lélekjelenléte, akkor megteszi, amit mondok neki. De nem érdekel már ez különösebben, mivel a többi bár morogva, és egymást rángatva, de mégis eltiplizik a közelünkből, így én Monához sietve szegezem rá pálcám, amennyiben nem sikerült megszabadítania magát a lángoló hálótól. *
- Aguamenti! * bököm ki az igét is, de természetesen ha megoldotta, erre nem kerül sor, s akkor egész egyszerűen csak oda sétálok hozzá, ahelyett, hogy bőrig áztatnám őt. * - Ez meg mi volt, Mona? Minden rendben, jól vagy? * igen, ismerhetjük egymást, hisz egyazon ház tagjai vagyunk, egy évfolyamról valók ráadásul, nem is ismeretlen tehát a leányzó, s csak remélni tudom, a tűz nem okozott neki nagyobb károkat. *
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Hétf. Jún. 17 2013, 20:56

//2013.06.10. NRT Játék: Wera – Mona//

*Jól esik ma egy kicsit kiöltözni és nosztalgiázni. Amúgy sem szoktam túl szűziesen öltözködni mostani szerelésem, viszont kicsit egy régebbi stílusomhoz illik. Bruno mellett én is elkezdtem jobban értékelni a nőies darabokat. Ugyan stílusunk nem egyezik minden téren, de abban mind a ketten egyetértünk, hogy minél kivágottabb annál jobb. Ingmar is ezért figyel fel rám tavaly. Teljesen hihetetlen, hogy ma találkozunk. Néha küldtünk egy két levelet, de most úgy döntött meglátogat úgy is kalandoros hangulatában van, így esett a nagy eset, hogy ma, így-úgy de a kikötőbe keveredtem. Feltűnő személyiségemre azonban más is felfigyel. Természetesen férfiak, ráadásul hajósok, a legrosszabb fajta, őket már Svédországban megutáltam. Különösebben nem is lenne probléma, hogy rám moccantak, meg tanultam már kezelni a helyzetet, no meg amúgy is azért öltözik így az ember, hogy felfigyeljenek rá, de otthon maradt a pálcám. Nem túl szerencsés helyet és roppant váratlan fordulat, sajnos a csávók javára. Igen csak szíven ütött a dolog. Hátrálni kezdek miközben agyam a pálca nélküli és használható varázslatokat keresi. Természetesen egyből az általam kedvelt és leggyakrabban használt igék jönnek elő, de azok most nem jók, viszont a pyromágiára csak úgy, ahogy mindig most is számíthatok. Neki is állok a kis varázslatomnak, miközben próbálom megtartani a kellő távolságot, azonban én sem tudok mindenre figyelni, így mielőtt cselekedhetnék rám dobnak egy hálót, amire én automatikusan rámarkolok, hogy leszedhessem, azonban ez lángoló kezekkel nem a legjobb ötlet. Miközben eloltom a varázslatot, majd csupasz tenyeremmel és pár fújással próbálom eloltani az égni kezdő hálót agyam azon kattog, hogy ezt most jól megszívtam. Az erőszak különböző képei lebegnek a szemem előtt illetve a gondolat, hogy vajon hány arcot tudnék beverni, mielőtt sarokba szorítanak végleg.
Fülemet azonban egy ismerős, de idegen hang üti meg. Egyáltalán nem illik a tömegbe, nőies még is igen határozott és kemény. Agyam képet keres hozzá, de mire megtalálja sárga szemem már is az ismerős üstököt lesi.*
- Wera. *Lehelem ösztönösen, csak úgy magamnak, hogy felfogjam, hogy még sincs minden elveszve. A tűz közben sikeresen kialudt, bár tenyeremen lesz pár égési nyom, így van pár szabad pillanatom, hogy döbbenten figyeljem mit is csinál a leányzó. Hatásos a belépő, a tömeg egyből rá figyel. Tudom, hogy itt az alkalom, hogy cselekedjek, ezért nem is vagyok rest valamit próbálkozni. A háló nagy és nehéz, de egy biztos. A földön van a vége és, ha azt megtalálom, akkor talán fel tudom emelni, hogy kimásszak alóla. Megfogva a szőtt anyagot kezdem el szép lassan átemelgetni magamat. Lassan, hogy ne gubancolódjon össze, ne legyen túl feltűnő, hogy mozgolódok illetve a súlyok is nehezek. A tömeg meglódul, így ismét feléjük nézek, és csak reménykedem, hogy nem keveredik miattam slamasztikába az egyetemista, azonban úgy tűnik nagyon jól kezeli a helyzetet, mert egy számomra ismerős átok csendül fel illetve a tömeg is megáll. Gyors kontakt következik azonban én semmit nem látok, mert a tömeg előttem áll, ami hirtelen zúgolódva, lökdösődve távozik. Le maradtam valamiről, de bánja a fene, hisz megúsztam. Werától szinte már természetes, hogy azonnal mellettem terem, hogy továbbra is a segítségemre legyen. Kedves lány, mindig is szimpatikus volt a körletben.*
- Találkoztam volna valakivel, amikor rám támadtak. Nem esett bajom csak, kérlek vágj ki ebből a cuccból. *Tolom el magamtól a hajóskelléket, amitől sajna nem sikerül megszabadulnom. Túl nagy ahhoz, hogy csak így ledobjam magamról.*
- A legjobbkor jöttél, köszönöm. Megúsztam ezekkel az égési sebekkel, amit a saját butaságomnak köszönhetek. *Figyelem is meg remélhetőleg most már a hálón kívül megégett kezemet.*
- Nem voltál semmi. Ügyesen megőrizted a lélekjelenléted. Mondjuk mindig is tudtam, hogy nem díszből lettél egyetemista. *Mosolygok rá kedvesen. Igen, most a hálámat fejezem ki, így magam módján. Nem szavaim, hanem testtartásom és tekintetem beszél helyettem.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Csüt. Jún. 27 2013, 13:17

//NRT - Mona és Wera - 2013.06.10.//

* Bár eleinte úgy tűnik, semmi okom nem lenne arra, bárminek is hagyjam, hogy megzavarja ezt a kellemes kis vásárlást, amit itt bonyolítok most a kikötőben az egyik számomra nagyon is kedves kereskedő fickóval, de mégsem mennek olyan zökkenőmentesen a dolgok itt, a környéken. Na nem, velem és vele nincsen semmi gond, inkább egy bajba jutott szöszi az, aki miatt szinte azonnal elfog a segíteni akarás érzése, és bár Maurice megpróbál visszatartani, de én most is úgy cselekszem, mint mindig: fejjel megyek a falnak, mert miért is ne tenném? Létszámbeli fölényük egyértelműen el kéne rettentsen, ugyanakkor én mégis ügyesen hívom fel előbb magamra a figyelmet, hogy aztán az első körben le is becsüljenek, de én mégis bizonyítani akarom, igen is tartaniuk kell tőlem a kedves külső ellenére is. Nem áll szándékomban bárkit is bántani, de mégis sor kerül erre, muszáj, hogy megtegyem, meg kell mutatnom nekik azt higgadtan és nyugodtan, képes vagyok bizonyos dolgokra, amikre ők talán nem, ugyanakkor azt is tudniuk kell, nem kenyerem a balhé, de egy ártatlanért bármit megtennék. És bizony azon kívül, hogy a leányzó öltözéke nem picit kihívó, nem is látok semmi olyasmit ebben a helyzetben, ami miatt bele kellett volna kötniük, de ugye én ezt nem tudhatom, csak azt láthatom, megrettenti őket a varázslat, amit alkalmazom először. És mivel ultimátumot kapnak, így rövid gondolkodásukat követően el is árulom, miként élheti túl a szenvedő férfi az igét, a többiek pedig bár kelletlenül, de okosan távoznak, bár nem füllik hozzá a foguk, többek tekintetében látom a palástolatlan dühöt és mérget, ám mégis ez a legokosabb, amit tehetnek. Persze figyelmem egy része azért Mona felé irányul eközben is, láthatóan próbál ügyeskedni a hálóval, ügyes lány ő, de végül, ha már kettesben vagyunk, egyértelműen hozzá térek, s mivel tűznek semmi nyoma immár, szerintem nem lesz szükség további lépésekre ilyen téren, csupán csak a háló az, ami még az útjában van. *
- Talán még össze tudsz vele futni, de várj csak.. * érek hozzá a hálóhoz, amit talán még jobban is magára tekert a nagy próbálkozásban, majd egy biccentéssel fordítok hátat neki, hogy a hajóról figyelő Maurice felé kiáltsak, és tegyek is pár lépést. * - Van egy kése? Jó szolgálatot tenne most.. * kiáltom felé, ő pedig azonnal elő is húz egy nagyobb darabot a fedélzetről valahonnan, amiért én laza sétában érek el, aztán már vissza is lépdelek ahogy tudok, Mona elé. *
- Nem merek mágiát kockáztatni, eléggé rád van tekeredve. * kezdem máris levagdosni a háló egy részét, vagy inkább kivágni, megfelelő méretű lyukat készítve rajta, hogy át tudjon bújni azon az Exos leányzó, közben pedig mosolyogva pislogok fel rá olykor, ha pedig végeztem, már el is lépek előle, kissé kitartva a hálót, sétáljon csak ki alóla. *
- Na kész is vagyunk. Ne köszönd, szerintem te is megtetted volna ezt értem! A kezeidet pedig rendbe hozzuk, vagy ha nekem nem megy, a gyógyító biztosan kitalál valamit. * fűzöm még hozzá, most már a sebeket nézegetve, majd szabaddá téve kezem kerül térdeim közé a kés, pálcám pedig farzsebembe szúrom, úgy helyezem egyik kitartott tenyerére kezemet, magnetizációt alkalmazva. * - Na jó, azért nem vagyok egy szent, csak éppen jókor voltam jó helyen.. ezekkel szemben pedig más nem segít. Ha felbosszantom magam, csak még rosszabb. Határozottnak kell lenni, és kész. * leskelődök szemeibe széles mosolyommal, s most már ténylegesen megkezdődhet a gyógyítás, ami ha sikeres, másik kacsójára is ugyanez a sors vár: tehát elvileg perceken belül szép, gyógyult tenyereivel nézhet farkasszemet. *
- Itt van már amúgy valahol a találkapartnered? * nézek szét azért, nem mintha tudnám, ki az, akit vár, de most, hogy kicsit összeszedettebben néz ki, nem pedig egy halászháló alól kukucskál kifelé, lesz eléggé szalonképes ehhez az esti programhoz. *
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Hétf. Júl. 01 2013, 15:27

//2013.06.10. NRT Játék: Wera – Mona//

*Szép kis slamasztikába keveredek, amiből nem tudok kimászni. Ügyesen eltoltam mindent, de még semmi sincs veszve, hisz még egy csapdába csalt patkány is harcol a szabadságáért. Nem vagyok egy nádszál kisasszony kiállok magamért, ha kell csak most éppen szorult helyzetben vagyok. Pálcám sincs nálam, illetve ez a francos háló is rám van tekeredve. Cseppet sem kellemes párosítás főleg, hogy közben a csapat is megindul felém. Azonban a sors ma este is kegyes hozzám. Nem állít megmérettetés elé, hanem valakit a segítségemre küld. Jól választott Wera remekül megállja a helyét, ügyes a leányzó. Lélekjelenléte a helyén és tökéletesen kezeli a helyzetet. Ugyan a matrózok kevésbé örülnek betoppanásának én annál inkább. A kis balhé után mérgelődve, de azért elmennek, nekik és nekünk se lett volna túl kellemes, ha ez a helyzet jobban kiélesedik. Nem indul ez az éjszaka a legjobban, de a folytatás még lehet jó vagy kellemes, mondjuk most már azt se bánom, ha teljesen átlagosan sikerül befejezni.*
- Nem hiszem, ezzel a hajóval kellett volna jönnie. *Igazából most már annyira nem is érdekel. Tény, hogy nagyon régen találkoztam volna vele és jól esett volna ma egy kis beszélgetés, de ha nem jön össze, akkor nem jön össze, mint mindig most is kitalálok valamit. Menet közben természetesen türelmesen várok, hisz nekem is be kell látnom, hogy remekül magamra sikerült csavarni a hálót. Először nem tudom, miért szól a háta mögé, de a mozgásra én is felnézek így már is megláthatom a pocakos úriembert, aki egy másik hajóról nyújtja át Werának a kést, amivel ki szabadít fogságomból.*
- Nincs semmi probléma, nem ezen a két percen fog múlni, hogy kijutok. *Most, hogy már nincsen baj, annyira nem zavar, hogy ez történt. Persze idegesít, hogy megmozdulni sem bírok, de nincse pánik érzet és a többi, hogy engem most azonnal szabadítsanak ki. Megpróbálok Wera segítségére lenni azzal, hogy eltartom a hálót magamtól és a könnyebb vágás érdekében meg is feszítem azt a részt, amit éppen csiszatol. Hamarosan kellő méretű lyuk áll rendelkezésemre, így pár mozdulat után már is kijutok.*
- Attól még hálás vagyok a másik vége meg csak természetes. Nem hagyok szenvedni egy ártatlan. A kezeim meg egyáltalán nem súlyosak, kisebb égési sérülés illetve hólyag, túl fogom élni. *Mosolyogok rá kedvesen. Ugyan az égési sérülés nem a legkellemesebb, ennek ellenére túlélhető, pár nap alatt magától is begyógyulna. A magnetizáció sikeres és a sérülések szépen fokozatosan el is tűnnek.*
- Köszi, így sokkal jobb. *Mozgatom is meg tenyereimet, most, hogy már nem feszül rajta a bőr be is tudom hajlítani ujjaimat mindenféle kellemetlenség nélkül. Szavai is nagyon határozottak, ami mosolygásra késztet. Nem szoktunk sokat beszélgetni, de mindig is szimpatikus leányzónak találtam.*
- Nem látom, szerintem nem jött el. *Nézek körbe. Ugyan a sötét van, azért a lámpák megkönnyítik az alakok kivételét, no meg, ha meg is jött volna minden bizonnyal már mi is észrevettük volna, hogy valaki erre jár.*
- Nincs kedved beülni velem valahova? Vagy mást csinálni? *Egyrészt szeretném így meghálálni, hogy segített nekem másrészt jól esne a társaság. Ugyan nem viselt meg különösebben az eset, de érzem, hogy még egy kicsit feldúlt vagyok, így nyugtató jellege is lenne, no meg tényleg régen beszélgettem már és most nagyon jól esne, de ha Wera nem is ér rá, akkor maximum felkeresem Brunot. Mackó szerencsére általában mindig rám ér. Mondjuk ezért is Ő a párom, de ez igaz fordítva is.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Csüt. Jan. 09 2014, 02:12

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

Kissé fáradtnak érzem magam manapság, mégis, rettenetesen jó érzés az, hogy végre eljutottam a második évfolyamig. Igen, sikerült már vinnem valamire, amire büszke lehetek. Már nem vagyok egy kis drogos az utcáról, már ténylegesen elmondhatom, hogy immáron boszorkány vagyok. Jelen pillanatban tehát jókedvűen sétálok végig Mystral hosszú utcáján, amely egészen a kikötőhöz vezet, de a helyett, hogy most visszatérnék rögtön a suliba, inkább egy kis nézelődéssel ütöm el az időmet. Még bőven van vissza a napból, tehát hova rohanjak?
~ Hűha, ahogy nézem, most elég sok árus érkezett. ~ - jó pár hajó horgonyozott le a kikötőbe, így mutatva meg messziről szerzett portékájukat az ittenieknek, így hát nekem is. Nem vagyok rest közelebb sétálni hozzájuk és bár nincs sok pénzem, azért talán valami kis aprósággal megajándékozhatom majd magam. Mosolyogva tűröm fülem mögé barna tincseimet, miközben egyik helyről a másikra sétálok, nem is nagyon figyelve most a többi emberre. Ha valaki keres, majd megtalál, de nem szoktam mindig diáktársakba botlani, így most se fordul meg ez a fejemben. Bár tél van, még szerencsére nincs túl hideg, így a fekete, derékig érő kabátom most ki van cipzározva, így az alatta lévő sötétbarna színű, kissé bundás pulóver láthatóvá válik. Egyszerű a viseletem, lábaimon is most csak egy fekete nadrág van, na meg bakancsom, amely védi lábaimat mindenkitől, aki jelenleg rá akarna lépni. Arcom sminkelt, szemeim ki vannak tehát húzva, ékszer viszont nincs nálam. A pálcám és némi pénz van csak nálam, semmi extra, így egy rabló se járna jól velem, főleg azért nem, mert most már képes lennék megállítani és visszaszerezni tőle jussomat.
~ Hű, micsoda kagylók. ~ - na meg kövek. Akadnak itt mindenféle színben és formában, így már a hajó elé is somfordálok, hogy beállva a bámészkodók közé nézhessem meg én is ezt a sok-sok különlegességet. Na tessék, látszik, hogy nőből vagyok.
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szomb. Jan. 11 2014, 20:43

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./


*Éppen a famulusomat várom, remélem hamarosan hozzám is talál a vadászat után, ám egyelőre nyoma sincs, ezért unalmamban a part felé indulok. A tó felől érkezem, még ilyen hideg időben is szeretek úszni, ám odáig már nem jutok, hogy a hajam is száraz legyen, csak viszonylagosan, így tapad nedvesen a homlokomra. A víz emlékeztet saját otthonomra, a régi életemre, ezért általában magányosan ülök egy padon, a kékséget bámulva, ha valami bánt, s az meg is nyugtat. Most ellenben már messziről látom, hogy nyüzsgés van, hiszen rengeteg az áru. Pénzem nincs, de eszem és tudásom már igen, így óvatosan lopózok közelebb, elvegyülve a tömeg ölelésében, s pszichokinézist használva próbálok az asztal széléről saját kezembe ügyeskedni két üveg sört. Fel sem tűnik, hogy ismerős arc is található itt, pedig nem is áll olyan messze tőlem, pár asztal választ csupán el minket, s ha én nem is látom őt, ő könnyedén fel is ismerhet. Lábamon a szokásos fehér - szakadt - edzőcipő, kék farmerom most nem poros, fehér pólómat pedig a kapott szövetkabátom takarja, hiszen nincsen túl meleg, főleg nem a parton, főleg nem a Föld ezen térségén és nem ebben az évszakban, én viszont az úszás után fázom - persze magamnak köszönhetem. Kiegészítő és pénz természetesen nincs nálam, én egyszerű vagyok, szinte üres. Ruhám nagy zsebeiben tüntetem el hamarosan a két üveget - ahol pálcám is található -, ha nem akadályoz meg semmi, és nem bukok le. Nem volnék tolvaj, de ettől még ügyesen kezelem az ilyen helyzeteket, hiszen muszáj, ha én is szeretnék olyat, amire másnak van pénze. Próbálok gyorsan el is osonni, ám szerencsétlenségemre neki is ütközök valakinek, ám mivel a hátammal, oda kell fordulnom, ha látni szeretném, ki az. Hirtelen lepődök meg, hiszen ismerem a lányt, de nem gondoltam volna, hogy itt futok vele össze.*
- Óh, ne haragudj. Öhm... vásárolni jöttél? *teszem fel gyorsan a kérdést, s akár látta, akár nem, én tudom, hogy mi van a zsebemben, ezért, hogy kerüljem a feltűnést az ütközés után, gyorsan beszélgetésbe fogok. Nem rémlik egyelőre, hogy milyen hangulatban váltunk el egymástól, ezért teljesen természetesen nézek rá, azt már nem tudom, neki vajon élesebb-e a memóriája, mint az enyém.*
- Csak nem érdekelnek a csicsás csecsebecsék? Azt hittem, te nem csíped az ilyet, túl nőies. *nézek rá, mikor észlelem, hogy mit is szemlélhetett, s eleinte fel sem tűnik, milyen tapintatlanul hangozhatok a számára. Egyáltalán nem pozitív indítás, viszont nekem fel kell nyitni a szemem, hogy ezt én is lássam, ne csupán a környezetem.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Vas. Jan. 12 2014, 14:24

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

Őszintén szólva felőlem lehetne most itt akár három ismerős is, akkor se venném észre őket, ugyanis figyelmemet más köti le, méghozzá az a töménytelen sok kő és kagyló, ami elém tárul. Rég láttam már ilyen szépeket, így ragyognak gyönyörű szemeim, miközben azon kezdek el morfondírozni, hogy vajon melyiket is vegyem meg magamnak. Igen, egyet mindenképpen megérdemlek, már csak az évfolyamlépés miatt is… de képtelen vagyok nyugodtan választani, mert ekkor érzem meg a lökést, így kissé arrébb is lépek. Mák, hogy nem esek seggre. De nem fogok nekiállni kiakadni, itt elég sokan vannak, szóval ez simán előfordul, de legalább bocsánatot kér a srác… a srác, akit igazából ismerek. Kissé meglepetten tekintek rá, amikor felém fordul és meglátom Zaine arcát, majd kissé megrázom fejemet is.
- Semmi baj. Amúgy szia, rég láttalak. – mosolyodom el cseppet, miközben őt figyelgetem és ez után hallom meg a nagy kérdést, hogy vásárolni jöttem-e. Egy pillanatra az árukészlet felé nézek, majd aztán bólintok.
- Gondoltam a sikeres évfolyamlépés megérdemel egy picinyke ajándékot, amiről mindig emlékezni fogok erre. – tudja jól, hogy honnan jöttem, ez tehát az első lépés számomra, amire igazán büszke is vagyok. Nem fogok egyébként most vele hisztizni, se a múlton rágódni, amikor összevesztünk, szívesebben emlékszem a báli esetre, ott annyira kellemes volt minden.
- Öhm, túl nőies? Ezek csak kövek és kagylók, mik túl nőiesek rajta? Amúgy meg, úgy rémlik, hogy annak idején te is láttad bennem a nőt, szóval nem kéne sértegetni. – morgom oda. Na, ennyit arról, hogy normálisan el fogunk majd társalogni. Szerintem nem kicsit jöttem be neki akkor, különben miért csókolt volna meg? Áh… rég volt már, nem is kéne visszaemlékeznem azokra az időkre.
- És te mit keresel itt? – teszem fel akkor már én is a nagy kérdést, és el is fordulok az áruktól. Majd visszatérek max később, amikor már egyedül leszek, mert Zaine mellett biztosan nem tudnék teljes nyugalomban válogatni. Mást is kéne tőle kérdeznem, valahogy beszélgetni vele, de… fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék még neki egyelőre.
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Vas. Jan. 12 2014, 14:59

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

*Szerencsém, és tudásom miatt sikeres a lopás, ez vigyort csal arcomra, hiszen két sör is lapul már zsebeimben, s talán pontosan a nem feltűnő ruházatom miatt, de el is tudok lógni. Egészen addig, míg nem ütközök valami puhába, természetesen emberbe, ami ekkora tömegnél nem csoda, ám ami fontos, hogy ki is ez a személy. Nyilván azonnal fel is ismerem, az emlékezetemmel viszont már gond van, bár lehetséges, hogy ellenkező esetben is baráti beszélgetést kezdeményeznék... nem volnék haragtartó.*
- Hát én is téged... *gondolkodok el, s látszik arcomon, hogy kezd rémleni, miért is van ez így. Ideje azonban pontosan ezért, és a lebukás veszélye miatt terelnem a témát, amiben a lány partner is, ám számomra lassan esnek le a dolgok. Ja, hogy évfolyamlépés... nekem még hátra van, de azért gratulálnom kéne neki, nem?*
- Már évfolyamot is léptél? Gratulálok. Én hamarosan fogok, már nem kell sok, de ezek szerint leelőztél. *mosolyodom el finoman, viszont az udvarias hangnem nem tart sokáig, hiszen önkénytelenül tör elő belőlem egy gondolat, amivel természetesen nem bántani akarom, de nem hangzik olyan jól kimondva, mint ahogyan a fejemben... Ismét emlékek törnek rám, s hamar meg is értem, hogy a bál estéjére gondol, ahol talán az italnak is köszönhetően, de közelebb kerültem hozzá.*
- A nők szokták szeretni, az ilyen apróságokat... tudod, aminek nem sok haszna van, csak esztétikai értéke... valaki számára. Szerintem, ha valaki szép, az természetesen szép, kiegészítők és kenceficék nélkül... mondjuk mint te. Szóval nem megbántani akartalak. *túrok bele zavartan a hajamba, és remélem, hogy az apró bók - amit komolyan gondolok, mert természetes szépségnek tartom őt -, majd engesztelést hoz számára. Nem érzem emiatt rossz embernek magam, nem hazudok, egyszerű bók, és nincsen ki miatt visszafognom magam. Vixit nem is láttam azóta, fogalmam sincs mi lehet vele...*
- Óh, én... sört. De... egyedül inni nem jó, velem tartasz? *kérdezek rá, s zsebeimbe csúsztatom kezeimet, hogy némileg kihúzva onnan az üvegeket mutassam meg a lány számára a minőségi söröket... talán érzi, hogy nem volt nekem erre pénzem, de ő pont nem olyan, akit ez érdekel.*
- Biztos más is történt veled, ha már az évfolyamlépésig is eljutottál. Csak nem segített benne valaki? Mondjuk egy nagy ő? Voltál... esetleg nyaralni nélkülem? *teszem fel a kérdéseket, s innen már ő is tudhatja, hogy emlékszem a vitánkra, azonban talán érzi, hogy nem szeretném ezt hánytorgatni, ami volt az elmúlt, nem haragszom, remélem ő sem. Nem sok barátom van, de ő hasonló hozzám, lehetnénk azok.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Hétf. Jan. 13 2014, 20:23

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

Nem számítottam a hirtelen társaságra, de egy picikét se bánom, hogy így alakult. Ha az a vitás eset után nem kezd most el velem szintén negatívan viselkedni, akkor minden jó lesz. Szerintem simán átléphetnénk rajta, elég rég volt már, tényleg nem számít. Elmosolyodom azért kissé a másik szavain, majd pedig már hallom is a visszakérdezését, amire hevesen bólogatni kezdek.
- Bizony. Hát tudod, most kell, különben már késő lesz és nincs kedvem megint elsősként élni itt, tiszta ciki volt tavaly is. – bár akkor nem is igyekeztem, nem akartam fejlődni, se pedig tovább lépni. Én voltam az utcáról jövő kis csavargó, drogos lány, akinek jó volt úgy, ahogy volt. Milyen rengeteget is változtam én azóta…
- Áh, nem előztelek le, hiszen én még csak most megyek másodikba, te pedig harmadikba. De akkor sok sikert. Melyik tantárgy van még hátra? – nem hiszem, hogy túl sok, hiszen már itt a vége, de nem hiszem, hogy Zaine-nek is különösebben nehéz dolga lenne. Ő is sokat tanul, igyekszik kiemelkedni abból, ahonnan jött, és úgy érzem, hogy egész jól alakulhatnak neki is a dolgai. Ki tudja, hogy mi minden történt vele, mióta nem láttam. Na de nemsokára már kissé sértő szavai is eljutnak hozzám, mégis, nem akadok ki rajta, de azért az enyhe utalást megkapja tőlem. Nézett ő rám már igazi nőket és… iszonyatosan jól esett, azóta se volt olyan jó estém, mint akkor, ezt hiábavaló lenne tagadni is.
- Ez számomra egy jelkép lenne, nem egyszerű csecsebecse. Egy tárgy, ami jelképezi az első akadályt, amit magam mögött hagytam. Ez az első évfolyamlépésem, mindig emlékezni fogok rá. – magyarázom is el neki a dolgokat, hogy miért is szeretnék most magamnak venni valamit, de amikor meghallom azt, hogy én milyen természetes szépség is vagyok, kissé azért sikerül meglepnie. Igen, ez határozottan egy bók volt, hűha, hát ezt nem hittem volna.
- És nem… nem bántottál meg. Egyébként köszi. – tűröm cseppet zavartan hajam fülem mögé és próbálok nem nagyon leragadni itt. Én magam is érdeklődni kezdek, hogy ő mit csinál itt és nemsokára már láthatom is a söröket a zsebeiben, mire szélesen el is mosolyodom. Mostanában ritkán iszom és bár az alkoholista múlt kísért, most nem érdekel.
- Na ná! – adom is meg a választ és most már tuti hogy később vagy holnap térek csak ide vissza megvenni magamnak azt a bizonyos ajándékot. Egyébként nem esik le, hogy lophatta volna a fiú ezeket, amúgy se érdekelne, én is nem egyszer loptam már annak érdekében, hogy valamilyen szinten normálisabbá tehessem az életemet. Szóval ha Zaine is úgy gondolja, kicsit arrébb sétálhatnánk a tömegtől, hogy a kikötő egy nyugisabb térségébe kerülve dobhassam le magam a mólóra.
- Hogy segített-e? Na, már megint sértegetsz. – csóválom meg fejemet is kissé. – A saját erőmből léptem évfolyamot, bár tény, hogy volt pár srác, akik néha gyakoroltak velem, de ennyi. Egyik számára se vagyok nagy ő… - Tarkh-nak barátnője van és esélyem sincs nála, Nil pedig még mindig a volt csaján sírdogál, legalábbis, ha minden igaz. Ő csak néha kihasznál – igen, ezt érzem -, megcsókol, magához húz, aztán eltaszít. Nekem ebből meg már kissé elegem van.
- De ha az érdekel, hogy van-e valakim, akkor a válasz nem. – pillantok arca felé és még az utolsó kérdésre is kap ám választ, ami először egy bólintás, majd már ki is fejtem neki. – Egy egyetemista sráccal kiruccantunk egy kicsikét Ausztráliába. Fürödtünk meg ettünk egy nagyot, sokat dumáltunk és nagyjából ennyi. – nem történt semmi se Axel és én közöttem, szerintem soha nem is fog. Nem tudom, hogy mi lett vele és Dorával azóta vagy hogy mi mindent csinál, de… egyelőre jobb, ha békén hagyom a dolgokat. A MOD is úgy tűnik, hogy feloszlott, kár érte, főleg, hogy Slash sincs sehol már oly régóta.
- Na és te? Mi mindent csináltál nyáron? – ha idő közben megkapom a sörömet, akkor a csatos üveget kinyitom, majd koccintok a másikkal és már iszogatni is kezdem a finom italt, de barnaságaim időről időre Zaine arca felé tekintenek.
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jan. 15 2014, 00:17

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

*Talán gonosz, de tudom, hogy Rachel olyan, mint én voltam. Azaz semmi nem érdekelte, csak a saját szórakozása, és a tanulás sem kötötte le. Én csupán azért léptem évfolyamot, mert a Vixiliennel kötött alku szerint cselekedtem, s ha innen nézzük, akkor talán a lánynak is volt rá valami oka, már a logikus felismerésen kívül, hogy azzal nem árt magának, ha tanul. Szégyen, de nem hittem benne, hogy sikerülhet neki.*
- Mondd, van a hirtelen pálfordulásnak oka is, vagy egyszerűen rájöttél te is, mint én, hogy tanulni nem rossz? *kérdezek rá, ha már így állítja, hogy nem szeretett volna elsőbe járni idén is, bár én, talán tévesen, de azt hiszem, azért több indítéka is volt erre. Kérdésére egy pillanatra a homlokomat ráncolom, mert azért engem sem vet fel a szorgalmi kedv, de természetesen tudom, mi kell még, hiszen már csak egyetlen tárgy van hátra, ami nem feltétlen megy nekem, s ezért még most is, vonakodok tanulni.*
- Úgy értem, előbb léptél évfolyamot, mint én... bár tény, hogy én még mindig feletted járok. *vigyorodom el pimaszul, majd folytatom.* - A vérmágia van hátra nekem, nem tipikus Exortusos tárgy, szóval nehezen megy. Furcsa, mert nekem nem ismeretlen a vér, de azért nem ilyen közegben szoktam látni... *merengek saját gyengeségemen, amit nem is értek. Amint viszont magyarázatát hallgatom a kőről, össze is ráncolom a homlokomat. Semmi értelme nincs annak amit mond, főleg nem az ő szájából, meglepő ez számomra. Szerintem nem gondolja végig amit állít, de majd akkor teszek neki jobb ajánlatot.*
- Nem bántásból, de... ez nem illik hozzád. Én életszerető lánynak ismertelek meg, aki olyan mozgékony, hogy semmiből nem marad ki, főleg nem akkor, ha rosszaságról van szó. Az igazi emlékek, amik tapasztalatból, élményből fakadnak, inkább maradnak meg, mint egy egyszerű tárgyhoz kapcsolt információ... ha pedig már a jó élményekre sem emlékeznél nyanya korodra, hidd el, ez a kő sem fog sokat mondani akkor. Miért nem úgy kötsz emléket az eseményhez, hogy megünnepled, hiszen az jobban maradna meg benned, akkor is, ha nem kézen fogható... legalább nem veszítheted el.... *próbálom neki magyarázni gondolataimat arról, hogy ne tárgyakhoz kösse az emlékeit, hanem élményekhez, mert azok élvezetesebbek, tovább maradnak meg, hatásosabbak, és el sem vesznek...* - Teszem azt... el is mehetnénk ünnepelni, mit szólsz? Az jobb, mint egy vacak kavics. *mosolyodom el, s remélem nem veszi sértésnek, de nekem ez a véleményem, ami pedig a szívemen, az a számon, főleg úgy, hogy nem akarok neki rosszat, csak azt, hogy tényleg emlékezzen majd az évfolyamlépésére, és jól is érezze magát. Ezek után hallom, hogy nem kell aggódnom, mire bólintok, s következőkben már két italom egyikét fel is ajánlom a számára, majd követem őt, hiszen láthatóan nincs ellenemre, hogy az iszonytató tömegből távozzunk.*
- Nem sértegetni akarlak, csak kíváncsi voltam. Picit azért ez úgy hangzik, mintha szeretnéd, hogy valamelyik annak tartson téged. Tudhatom kikről van szó? Talán tudnék róluk mondani valamit. *nézek rá egyszerűen, s bár valóban picit piszkálódásból tettem fel az előző kérdést, nem az volt a szándékom vele, hogy megsértsem. Arra már nem is válaszolok, hogy érdekel-e, van-e valakije, egyszerűen nevetek fel, majd a móló széléhez ütve a sört nyitom azt ki, de még nem iszok bele.*
- Nocsak, akkor ő biztos az egyik barátod, nem? Biztosan jó volt, sose jártam még ott... érdemes elmenni? *kérdezek rá, majd pedig már nekem is jön a kérdés, hogy mivel foglalatoskodtam a nyáron. Hát... igazából elég lusta szerzet vagyok, tehát hatalmas aktivitásra sose kell számítani a részemről, én inkább pihenni és lazítani szeretek, bár ezen a nyáron azért képeztem magam. Már nem mondhatnak rossz varázslónak, bár jó se vált még belőlem. Őszintén szólva Vixivel történt valamicske előrehaladás, de ezt inkább nem említem meg a lánynak.*
- Én szeretek pihenni, tehát rengeteget fürödtem, olvasgattam, iszogattam, pipázgattam, meglátogattam az otthoni barátaimat, capoeiráztam velük, tehát lényegében lazítottam. Némileg tanultam is, de... annyira nem látszik meg. *mesélek neki a távolba meredve, emlékeimet hívva elő. A sörrel természetesen koccintok, de egyelőre a gondolataimba mélyedek, mert azért olyan dolgokat is előhoznak belőlem az emlékek, amin muszáj rágódnom. Inkább sörrel öblítem le a csendet.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Pént. Jan. 17 2014, 22:43

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

Nem tartom olyan meglepőnek azt, hogy nekem sikerült az évfolyamlépés, mivel bár az első évben nagyon vonakodtam mindentől, mostanra már úgy érzem, hogy tényleg itt a helyem. Viszont ezt Zaine nem érzi, talán ezért is a kérdés, mire kissé elmosolyodva kezdem el fürkészni szép szemeit.
- Természetesen. Én is akarok lenni valaki és nem az utcára akarok visszakerülni a Mysterio után. Ezért pedig tenni is fogok. – na meg, kezdem úgy érezni, hogy akad bennem tehetség, csak engednem kell kibontakozni. Persze mindenben nem vagyok tökéletes, de egyszer majd talán megtalálom a nekem való mágiaágakat. Időn még van, hiszen még csak másodikos vagyok, az egyetem és a szakválasztás még várat magára. – Na meg, a mágiát kicsit másabb tanulni, mint azokat, amiket sima emberként kellett. – teljesen mások a tárgyaink is, ezeknek több használt veszem, de bizonyára az aranyvérűek ezt is ugyanúgy unhatják. Ők kicsit másabbak, mint mi, én úgy érzem.
- Hmm, szóval a vérmágiánál akadtál meg. Kíváncsi leszek a másodikos tárgyakra és az is érdekel, remélem, hogy nekem menni fog, ha már Cruos vagyok. – kacsintok is a srác felé és ezzel aztán nem szólom le, de most tényleg ég bennem a tudásvágy, hogy erősebb legyek és minél több mindent ismerjek. – De biztos menni fog, csak gyakorolj. – persze ne rajtam, de ezt talán nem kell most mondanom neki, nem hiszem, hogy nekem akarna támadni. A vérmágia durván hangzik, már a nevéből is, szóval nem örülnék neki, ha mondjuk itt kivéreztetne vagy valami. A kis kő is szóba kerül, amit majd ma vagy holnap meg fogok venni és mivel Zaine eleinte nem érti, hogy miért van rá szükségem, így nemsokára el is magyarázom neki, de a szavai igen csak furcsán állnak hozzám.
- Zaine, te nem ismersz engem, hidd el, illik hozzám. – nem is értem, hogy gondolja ezt, alig látott párszor, semmit se tud rólam, szóval röhejes ez az állítás. El is húzom a számat a szavakra. – Hát én rohadtul nem értek veled egyet. Szeretek bulizni és úgy is meg fogom ünnepelni, de számomra a tárgyak nagyon is fontosak, főleg, hogy szinte semmim sincs. Szeretném, ha lennének olyanok, amik őrzik az emlékeimet, szóval nekem erre szükségem van, akármit is gondolj. – fordítom is el durcásan tőle a fejem, mert szerintem a szórakozás mindennapi, arra nem emlékszik úgy az ember, szóval nem értünk egyet, de már meg se kéne ezen lepődnöm. Azért remélem, hogy nem fog ismét vitába fulladni a találkozásunk.
- Ha nem vacakozod le azokat a dolgokat, amik számomra fontosak, akkor elmehetünk, de egyébként nem. – kötöm az ebet a karóhoz, mert hiába is kedves a felajánlás, az előbbi szavai nagyon is bántottak és bántanak még mindig. Azért a sört elfogadom, egyelőre és lassan kisétálok a tömegből, hogy kis idővel később már a mólón ücsörögve folytassuk a beszélgetésünket és bontsuk meg a sörünket is.
- Nem szeretném elmondani a nevüket és talán szeretném… főleg az egyikük tetszik, de ő neki még a régi barátnője a fontos. Bár… mostanra már nem tudom, egy ideje nem beszéltünk. – lehet, hogy fel kéne keresnem valamikor a napokban Nilt, végülis, vele mindig jól érzem magam. Tarkh pedig inkább barát vagy valami olyasmi, és jó helyen is van ott. Azzal a vörös csajjal amúgy is mindig úgy elvannak, az étkező is tőlük hangos körülbelül, szóval eszem ágában sincs foglalt pasikra utazni… ahogy Gwynn-nél is észrevettem, megtalálnak engem a szabadok is, csak éppen a szadisták, khm. Inkább áttérek most Axelre, hogy róla is mondjak néhány szót, mivel igen, voltunk együtt nyaralni, bár csak néhány óra volt, mégis, nagyon-nagyon élveztem.
- Igen, Axel a neve, nem tudom, hogy ismered-e. – iszom is egy kortyot a finom sörből, majd ismét a másik felé tekintek és erre a hülye kérdésre is biccentek. – Persze. Számomra tutira megérte, nem igazán voltam még ilyen helyen, szóval gyönyörű volt. – ragyognak is fel barnaságaim, miközben a gyönyörű tengerpart képe megjelenik lelki szemeim előtt. Jó lenne egyszer ismét elmenni oda, de csakis Axel-el. Őt se láttam már egy ideje, de majd biztosan összefutunk vele is, végtére is, barátok vagyunk, ténylegesen. Az is érdekelne, ha már témánál vagyunk, hogy Zaine vajon merrefelé mászkált, de nem fejti ki túlságosan a dolgokat, tényleg csak amolyan válaszolok szinten felel nekem, mire aprót biccentek.
- De hol voltál pontosan? Csak otthon vagy más országban is? – kérdezek rá most már erre konkrétan, mivel erre nem kaptam így választ és hát nah, a kíváncsiság nagy úr. A sör közben fogy, én pedig lassan felhúzva lábaimat törökülésbe helyezkedve fordulok a másik felé, hogy most már teljesen rá figyeljek.
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szomb. Jan. 18 2014, 19:30

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

*Őszintén örülök neki, főleg azért, mert úgy, mint én, ő is talált egy utat, célt, amit követhet, és ez másabb embert farag belőle. Ez nem rossz, én is fejlődtem, pedig azt hiszem hasonló lehettem hozzá - persze ez nem jelenti, hogy teljesen más személy lettem, de azt igen, hogy pozitívabb, magam számára biztosan tetszem így.*
- Na, király, vannak terveid?! Nekem még mindig nincsenek, bár én... én lehet nem is varázslással akarok majd foglalkozni. Igazából azért jöttem ide, mert itt lehet enni és van fedél a fejem fölött, meg akár még tanulhatok is... de valahogyan nem tudom magam elképzelni mágus munkában. Mert te esetleg találtál valamit, vagy hallottál valamiről, ami neked tetszik, hogy így hajt? *kérdezek rá kíváncsian, mert azt be kell ismernem, bár azt állítom, hogy nem tudom magam elképzelni mágiával foglalkozó munkakörben, azt is hozzá kell tenni, hogy a lehetőségeimről sem tudok sokat ilyen téren...*
- Hát tárgyak terén azért háztól függetlenül akadhatnak kivételek teljesítés szintjén, de ha eddig jól mentek neked a cruos tárgyak, akkor szerintem ezzel sem lesz gond... feltéve, ha bírod a vért, nem úgy, mint sok más nő... *vigyorodom el, s persze ez humor, látszik, hogy nem gondolom komolyan, hiszen ellenkező esetben hülye lennék... mert ez feketemágus képző, még szép, hogy itt edzettebbek a diákok, nemtől függetlenül. Ahogyan viszont a tárgyra térünk rá, nem egyezik a véleményünk, s szerintem tévesen azt hiszi, hogy én úgy gondolom, teljesen ismerem őt. Ez nincs így.*
- Nem ismerlek, az igaz, de szerintem a találkozásunk azért elég mély volt ahhoz, hogy lássam, nem vagyunk túlzottan különböző személyiségek. Hasonlítunk, tehát magamból indultam ki... Azt meg szerintem félreértetted, hogy sima ünneplésre gondolok itt, inkább valami emlékezetesre, ami tényleg megmarad. Különben hol van az extra? *vonom meg a vállamat, de azzal inkább már nem is vitatkozom, hogy nincsen semmije, és ezért akar követ... persze, nők, érzelmesek, de akkor sem értem. Nekem sincsen semmim, de én tudom, hogy az embert nem tulajdonaiban mérik, ezért nem is ragaszkodom semmihez...*
- Ugyan már, ma egész sértődékeny vagy, múltkor nem voltál ilyen... katonaként talán jobban tetszettem? *nyúlok oda hozzá, mikor sértődötten fordítja el a fejét, s finoman fogva meg állát, szinte simogatóan, magam felé fordítom arcát.* - Persze rendben van, nekem egy bocsánatkérés megéri azért, hogy a társaságodban legyek. *engedem őt el minimális magyarázattal. Egész pimasz módon kíváncsiskodom felőle, de mikor arra tér rá, hogy a férfit még mindig az előző barátnője érdekli, nem tudom visszafogni magamat, és igen komolyan, szinte sértetten hördülök fel.*
- Jaj, ne haragudj, ez... ez nem neked szólt. *rázom meg fejemet aprón, és túrok bele idegesen a hajamba, mert önkénytelen reakció volt, tényleg nem neki szólt, s talán látható rajtam az őszinteség.* - Öhm... hát nem ismerem akiről beszélsz, mert nem mondod meg ki az, és bár szerintem sokan alábecsülik azt, hogy egy férfi is tud szerelmes lenni... azért lehet fel kéne keresned, ha már egy ideje volt ez, talán elfelejtette. Nem akarok tanácsot adni, vagy... vagy beleavatkozni, tényleg, csak úgy gondolom, hasonlítunk valamilyen szinten ezért mondom, hogy ha... ha még mindig másra gondol, akkor hagyd a francba. Meg fog bántani. *meredek magam elé, és talán már nem is neki beszélek. Fogalmam sincs róla, hogyan nézhetek most ki, sejtésem szerint viszont elég zavartan, mint aki nincs is igazából itt, és mélyen gondolkodik, úgy mered, mereng maga elé. Szerencsére más téma üti fel fejét, ezért hamarosan már név alapján próbálok arcot idézni fel magamban, de nem sikerül...*
- Nem, nem hiszem, hogy ismerem. Ja várj... ő nem volt véletlen benne abba a zenekarba, ami akkor játszott, amikor mi a bálon voltunk? Illetve hát, amiben énekeltél... Mondjuk ettől függetlenül sem ismerem, de az jó, ha jól szórakoztatok. *igazából meg sem kérdőjelezem a szórakozás mibenlétét, nem rám tartozik, és őszintén nem is érdekel. Viszont ő is érdeklődik utánam, de azért látható, hogy ez engem nem érint annyira jól. Nem is nézek rá, hanem zavartan kapaszkodom a sörömbe. Nem tetszik ez a kérdés, és igazából az sem, ha rólam kérdeznek... annyira... annyira üresnek érzem magam, nincsenek kapcsolataim, tanulok, de abból sem vagyok kiváló, és általában magányosan ténfergek, ha éppen nem a kevés ismerőseim egyikével töltöm az időt.*
- Csak otthon... Öh, figyelj, akkor van kedved valamihez? Én szívesen táncolnék veled, de ha eszedbe jut őrültebb ötlet, főleg most, hogy másodikos vagy... akkor hallgatom ám. *mosolyodom el először erőltetetten, de őszintén reménykedve, hogy mond valamit, mert attól, hogy magamról gondolkodom, kezdem ramatyul érezni magam, és a sör nem hat elég gyorsan - illetve nem is elég a mennyiség - ahhoz, hogy ezt ki tudjam kerülni.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jan. 22 2014, 14:09

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

Zaine, mint mindig, most is nagyon kíváncsinak tűnik és amikor olyan lehetősége van, megragadja az alkalmat a kérdezősködésre. Bár még túl sűrűn nem beszéltem vele, néha azért zavaró tud lenni és szinte faggatózásnak minősül, de a múltkori miatt most próbálok türelmes lenni vele szemben.
- Nem tudom még pontosan, hogy mit hoz a jövő, de még csak most léptem másodikba, két évfolyam még hátravan és utána az egyetem is. Ha majd eldöntöm, hogy milyen egyetemi szakot választok, utána szerintem azon belül fogok elhelyezkedni majd. Vagy ha lehetőségem lesz, akkor kérek segítséget valamelyik barátomtól, hátha tudna ajánlani munkákat akár nála, akár máshol. – szerintem a válaszomból lejött már a másik számára, hogy eszemben sincs visszatérni oda, ahonnan jöttem, ahogy az is, hogy a mágiát se dobnám már el magamtól. Tehát igen, nekem célom az, hogy a mágia mentén haladjak tovább, ha már egyszer olyan szerencsés vagyok, hogy ráléphettem erre az ösvényre.
- A Cruos tárgyak pedig igen, eddig elég jól mentek és hidd el, a vérrel sincs bajom. De majd pár hónap múlva elmondom, hogy mennyire megy, addigra már ismerni fogok néhány varázslatot. – mosolygok is rá kedvesen és egyelőre tényleg nem tudom azt, hogy miképp fog menni, de igyekezni fogok. Vannak tárgyak, amik nem vonzanak, de azok inkább az Inflatus házhoz tartoznak, mint ugye a halotti mágia volt, amivel azért rendesen meggyűlt a bajom, de csak sikerült átmennem belőle és most kissé félek, hogy vajon mi is fog várni rám a jövőben. Ez után kerül szóba az a bizonyos kő is közöttünk, mely elkezd okot adni egy újabb vitára, de próbálom visszafogni magam, mégis, bántanak szavai, ezzel nem tudok mit kezdeni és el is árulom a véleményemet Zaine-nek.
- Lehet, hogy nem vagyunk annyira hasonlóak, mint ahogy hiszed. Azért, mert mindkettőnk múltja elég rémes, az nem jelenti azt, hogy egyformák lennénk. – mindenféle bántás nélkül mondom most ezt, ő pedig vagy megérti a szavaimat vagy nem.
- Szóval holnap meg fogom venni a követ, ennyi! – zárom is le ezt a köves dolgot, de azért némileg sikerül ám felkeltenie az érdeklődésemet ezzel a bizonyos különleges ünnepléssel, ugyanis fogalmam sincs, hogy mire gondolhat.
- Kifejtenéd? – muszáj rákérdeznem, ez már biztos. De azért a sértődés nem tűnik el azonnal, így amikor neki is leesik, hogy szavaival megbántott és meghallom a katona szót, automatikusan mosolyodom el kissé, majd engedve a kedves, simogató érintésnek nézek bele szemeibe.
- Lehetséges. – ezt már csak úgy piszkálódásnak mondom. – És nem akarok én megsértődni ezen csak rosszul érintettek a szavaid. Nekem ez a kő tényleg fontos, meg tudod érteni? – jó, talán most már ő is felfogja, hogyha ennyiszer ismételgetem és nem fog továbbra is belekötni, hogy felesleges kis vacak. Tovább is tudunk lépni ezen a témán, méghozzá a barátokra, illetve azokra, akik esetleg tetszenek nekem, így jutunk el Nilhez. De amikor felhördül, hirtelen nem nagyon értem a reakcióját, így pislogok rá értetlenül, amit rögtön magyarázni kezd, én pedig kíváncsian hallgatom, hogy mit szeretne mondani.
- Ezt most úgy mondod Zaine, mintha hasonló szituációba kerültél volna te is. Ki az a lány? – hajolok közelebb hozzá és most rajtam van a faggatózás ideje. Biztos vagyok benne, hogy ő is átélt hasonlót, engem pedig iszonyatosan érdekel a sztori, aminek érezhetően nem lett Zaine felé pozitív vége. Ez után jöhet csak Axel szóba, aki már ismerősen hangzik a fiúnak, így bólogatok a felismerésre.
- Igen, ő az. Dobos és néha beszállt énekelni is. Már az elejétől fogva jóban vagyunk. – magyarázom is a fiúnak, de azt a világért se mondanám el, hogy annak idején nagyon is többet éreztem Axel iránt. Tetszett nekem, iszonyatosan és talán ha úgy akarná, fel tudná hevíteni ezt a lángot, de nem akarja, ezt már a tudtomra adta, én pedig elfogadtam. Nincs is más választásom. Ideje viszont a beszélgetést átirányítom magamról Zaine-re, mivel nem tűnik úgy, hogy túlságosan is készségesen válaszolgatna nekem. Viszont az úgy nem működik, hogy én beszélek magamról, ő pedig nem mond semmit és ezt talán érzi is szavaimból, de amikor látom reakcióját és hallom a hangját, leesik ám, hogy miért. Nem is mondok rá semmit most már, engedek a témaváltásnak.
- Táncolni? Hmm, jó ötlet, de ne a klubba, az annyira snassz, meg ne is így. Mi lenne, ha estefelé találkoznánk a teleport szobánál és elmennénk valamerre? Majd én kitalálom, hogy hova és bulizunk egyet, reggel meg visszajövünk. Na? – az igazi kikapcsolódás lenne. Viszont, ha áll a dolog, akkor a sör elfogyasztása után tuti, hogy el fogok köszönni a fiútól, mivel uhh, hát készülődni kell, méghozzá nem is kicsit. Szerintem ebben az esetben sértődés se lesz, hiszen tudja, hogy nőből vagyunk, most pedig benne járunk már a délutánban. Szerintem nem is fog ellenkezni, így még pár percet beszélgetek vele, amíg a sörünk elfogy, aztán irány a suli, hogy néhány óra múlva megkezdjük közös éjszakánkat.

/Szerintem itt ezt én most lezárom, ha nem bánod, és akkor ha te is írtál zárót, majd írok kezdőt a teleport szobába úgy, hogy már este lesz és akkor mehet a buli. De ha ellenvetés van, megbeszélhetjük. Smile /
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Vas. Jan. 26 2014, 20:30

/NRT: Rachel és Zaine – 2014.01.09./

*Nem véletlen kíváncsiskodom: kevés lehetőségem van arra, hogy hozzám hasonló, vagy engem elfogadó, egyáltalán észrevevő emberekkel társalogjak. Nem a szorgalmamról vagyok híres, és inkább szeretem a véleményeket, ahonnan azért képes vagyok leszűrni a lényeget, de teljesen más, mintha könyvből olvasnám ki a szakokat... ő hozzá is teheti, hogy miért akar az lenni, vagy mi a tapasztalata, mit vár.*
- Én valami vadóc szakmában tudlak elképzelni. *mosolyodom el, végigmérve őt, egyszerűen úgy, mint aki latolgatja, mire is lehet képes a másik. Következő szavaira egyszerűen bólintok, természetesen hiszek neki, nem véletlen kerül oda az ember, ahova. Amikor viszont a kő kerül szóba, nem egyezik a véleményünk, én viszont nem lennék én, ha nem mondanám el, hogy mit is gondolok az elméletéről, és az én gondolataim mik, akkor is, ha éppen ez nem tetszik neki. Nem érzem magam sértőnek, ő mégis képes megsértődni ezen, ám ezt betudom annak, hogy nőből van. Nekik bizonyára van sértődés hormonjuk.*
- Tudod, rengeteg tudomány van, ami igenis azt állítja, ha hasonló volt a személyek életútja, akkor a személyiségük is az lesz. Mondjuk pszichológia... persze nem állítom még mindig, hogy ismerlek, vagy éppen tökéletes másom vagy, de biztosan hasonlítunk, ezt éreztem, az ember tudja ezt. *kötöm az ebet a karóhoz, ahogyan ő a kő esetén. Szavaira egyszerűen vállat vonok, már vigyorogva, hiszen teljesen gyerekes, ahogy csak azért is az orromra köti, hogy mikor fogja megvenni a kavicsát, amit a földről is felvehetne. Azért látom, hogy érdekli az én elméletem is, de ha már ő ilyen volt, én sem leszek más.*
- Nem, majd meglátod! *nyújtom ki neki a nyelvemet, had érezze csak, milyen, mikor valaki makacs. Érzem a piszkálódást, de nem veszem fel.* - Akkor ma leszek a lovagod. *vágom rá azonnal, de mint látom, kezd enyhülni, s próbál magyarázni nekem. Engem aztán nem érdekel, ha ragaszkodik a saját gondolataihoz, így tehát finoman mosolyogva bólintok neki, majd egyetlen ujjal arcán simítok végig.*
- Persze. *engedek így neki, hogy értem, mit is szeretne mondani. Amikor viszont a párok közelébe kerülünk, nem tudom leplezni kíváncsiságomat, sőt, érzéseimet se, amik nem a lány felé irányulnak, egyszerűen mással kapcsolatban vannak mélyen eltemetve bennem, fájnak, és nem is igazán értem őket. Nyilván kíváncsi...*
- Hááát... nem tudom, hogy érdemes volna-e elmondanom. Igazából nem szeretném kiadni őt. *utasítom finoman vissza Rachelt, s remélem nem sértődik meg, de nem valószínű, hogy másnak is elmondanám amire éppen gondolok, hiszen neki sem egyértelműen ezt a témát hoztam fel, hanem ő jött rá, hogy hasonló cipőben járok, mint ő. Axel még szóba kerül, de mivel nem ismerem, így nem tudok lényegében reagálni, tehát más irányt vesz a beszélgetésünk sörözés közben, s örülök, hogy tetszik neki ötletem.*
- Rendben, akkor számítok rá, hogy izgalmas hellyel állsz elő. *vigyorodom el, de azért én is gondolkodom, ha ő nem tenné ezt meg. Persze pár perc múlva indul, s értem ám, hogy készülődni szeretne, valahol azért érdekesnek is találom, hogy ennyire érdekli, mert ez nem randi, és szerintem másnak sem szeretne tetszeni, mert bár van benne nő, nem az a fajta, aki mindig dívaként mutatkozik, vagy erre lenne igénye... lehet tévedek, de nyilván engedem őt, ám mivel nekem kevesebbet kell készülnöm, nem vele indulok meg, még maradok, s csak utána távozom, hogy majd találkozhassak vele.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Feb. 05 2014, 02:46

/NRT: Logan és Slash, 2014. 02. 02./

Alapjáraton véve jól megcsináltam a bajt, ugyanis egy kis időre megfeledkeztem a csodálatos büntetésemről: nem használhatok mágiát. Így hamar letepertem az amatőr tolvajt, és késemmel csúnyán meg is sebesítem, kis megfosztva őt a jobbkezes barátnőjétől. Tettemet követően gyorsan kereket is próbálok oldani a helyről immár bárminemű fegyver nélkül, mert pálcával nem megyek sokra, és már késem sincs, így csak magára számíthat az ember. Kivéve, ha nincs akkora mákja, mint nekem most, ugyanis a fogadóból kilépve nagy lendülettel leszek az egyik sötétebb kapualjba pakolva, és míg én értetlenül pislogok, addig a fazon lerázza az üldözőimet. Megköszönöm a dolgot, ez nyilvánvaló, de marad még pár ködös folt, amikre rá is kérdezek. Közben én is rágyújtok, majd a nevét hallva kezet nyújtok felé.
- Én pedig Slash a Mysterioból. És hát igen, néha vannak bajok, nem mindig megy minden simán. - Húzok egyet a számon kicsit sajnálva a bizniszt, mert ha ment volna, mint a karikacsapás, akkor most pénzzel tele zsebbel lépnék le innen. Logan tanácsa szerint okos dolog lenne dobbantani, szóval hát legyen, vele tartok a kikötő irányába.
- Áhh, nemsokára rendet teszek. A fazont az egyik vevőm ajánlotta be, de remélem neki nincs köze ehhez, mert az egyik legjobb vevőm.. - Nem titkolom a szitut, árulok drogot, és fura is lenne ha kamuznék, hülyét is csinálnék azzal magamból, mivel amit előbb elpakoltam, az nem porcukor volt. Logan kicsit sietősre fogja a tempót, ami nekem nem akadály, nem vagyok egy kistermetű, így lábaim is elég hosszúak a sietéshez. Gondolataim pedig egyre inkább arra terelődnek, hogy ha látott valamennyit a dologból, akkor miért engem segített? Miért nem azt, akit talán most kaparnak fel a földről, kirángatva tenyeréből a késem?
- És amúgy máskor is szoktál közreműködni kocsmai balhéknál? Mert itt azért elég rendszeres az ilyesmi.. - Teszem is fel a felvezető kérdést érdeklődve, hátha kapok valami normális választ, amivel tudok kezdeni valamit. Mert még az is lehet, hogy egy mégnagyobb csapdába sétálok éppen be. Azt hiszem, most kivételesen nem árt elővigyázatosnak lenni, ha már védtelen vagyok.
Vissza az elejére Go down
Logan Holcroft
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2014. Feb. 01.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szomb. Feb. 08 2014, 15:51

/NRT: Logan és Slash, 2014. 02. 02./

Nem tetszelgek irgalmas szamaritánus képében, vagy legalábbis nem túl sűrűn, ám azért fel tudom fogni a helyzetet, miszerint ha őt itt most elkapják, mágia ide, vagy oda, a drog éppen elég indok ahhoz, hogy komolyan felkavarja az állóvizet. Ennyi az indok, ami miatt magánakciómmal relatíve gyorsan kimentem a saját maga által kreált helyzetből, amiből számomra semmi haszon nem származik. Nem kérem, hogy fizessen, sőt, semmi ilyesmit, egyszerűen csak lerázom a kérdezősködő népeket, majd vele kezdek párbeszédbe. Készségesen kapja válaszaimat, máshogyan nem is lehet emberekben bizalmat kelteni, így árulom el nevem, és jelenlegi foglalkozásom, melyre válaszul róla tudhatok meg pár dolgot.
- Slash. Mint a gitáros? - vonom fel egy sanda mosollyal szám szélén szemöldökeim egyikét, majd fejem megingatva kissé lesek szét, s mivel szabad az út, némán jelzem, ismételten követnie kéne, még mielőtt újra utána indulnának. A kikötőt célzom meg, szerencsére nem kell nagyon győzködni a fiút sem arról, neki talán most így a legjobb, mert hát lássuk be, még mindig jobb nyugalomban velem, aki menti a seggét, mint km-es rohanásban lenni egyedül, ki tudja, hány "keresőkutyával" a nyomában. Szavaim is ezt igazolják, a szer jelenlétét pedig szintén nem fújom fel túlzottan. Nincs csapda, nincs hátsó szándék, de ismételten egyetértést kapok, ez a beszéd, értelmes a kölyök, csak rohadtul felelőtlen.
- Szerintem pihentesd itt egy időre. Csak egy jó tanács, mivel ha odabent történt valami gebasz, és a fickó esetleg nyakatekert formátumát adja vissza a főnökének, lehet, hogy te húzod a rövidebbet. A terjesztő mindig csak a kis hal Slash, de a fogyasztó? Na az az igazán nagy. - reagálok vélhetően nagy szakértelemmel, majd némi sietésre sarkallom, jobb mihamarabb iszkolni a terepről. Így most már, az emberek között nem vészes, rajtunk kívül is akadnak nagyobb darab, vagy magasabb emberek, akik segítenek termetükkel elvegyülni az átlagba, a kikötő pedig egy jóval forgalmasabb hely, errefelé már egészen biztos, hogy nem lesz semmi gond. Érthető ellenben az, hogy érdeklődik, én is ezt tenném a helyében, elvégre azon kívül, hogy emlékezhet rám a klubból, mást nem nagyon tud.
- Néha a klubban, ha valami gond van, és épp dolgozom, hiába nem tartozik a munkakörömbe a balhék elsimítása, van, hogy muszáj közbe szólni, meg általában résen lenni. Nem tartok az ilyesmiktől. - biccentek először, végül vonom meg vállaim szinte észrevétlen. Ez az igazság, felőlem akár le is nyomozhatja, van jó pár piros pont a főnöknél feljegyezve a nevem mellett, viszont csupán hogy építsem a bizalmat, pár dolgot hozzáfűzök még. - Egyébként nekem is volt már részem ilyesmiben, mint neked, de rajtam nem segített senki. - közlöm szárazon a tényeket, egy jelentőségteljes pillantást kap is hozzá. Sosem éltem a szerrel, egyszer vettek rá a haverjaim, hogy passzoljak el egy kisebb adag cuccot, hétvégi zsebpénznek elég lesz, de buktam egy hatalmasat. Csak és kizárólag azért nem került bele az előéletembe, mint szégyenfolt, mert a vérem tiszta volt, apám pedig befolyásos ember, így az információ elveszett az éterben, s azóta is ott lebeg valahol.
Vissza az elejére Go down
Drake Carpenter
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 27
Csatlakozás : 2011. Apr. 02.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Kobra háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Csüt. Ápr. 03 2014, 01:10

//1. Metamorf mágia házi//

Ezen a mai napon valahogy nincs kedvem az iskola falain belül maradni, sokkal inkább sétálgatnék kint a friss levegőn, főleg, hogy már egyre jobban érezteti a tavasz, hogy elérkezett az ő ideje. Nem is fogom hát vissza magam, azonnal készülődni kezdek, így miután egy fekete nadrágot és selyeminget magamra vettem, lábamra is felkerül a csatos bakancs. Némi fekete sminket is felviszek szemeim köré, s a kiegészítők sem maradnak el, néhány ezüst gyűrű és vaskarom. Ezután már csak pálcámat veszem magamhoz, majd már neki is vágok az útnak, ami egyenesen Mystral szívébe vezet. Feltűnően nagy ma a nyüzsgés, sokan beszélgetnek egymással, s többeknél különféle holmik vannak. Egy ideig nem nagyon tudom mire vélni ezt az egészet, mígnem végül meg nem pillantom az egyik falra felragasztva a hirdetést: „NAGY MÁGIABÖRZE – VARÁZSTÁRGYAK A NAGYVILÁGBÓL”.
- Hmm, ez érdekesen hangzik. – lépek közelebb a plakáthoz, egy könnyed mozdulattal leszedve azt a falról, majd elkezdem alaposabban átolvasni. Azt írják, a kikötőben ma a szokottnál nagyobb vásár van, ráadásul több távoli vidékről érkezett hajó is van most itt, amiken különleges holmikat is hoztak, s ez már az én érdeklődésemet is felkelti. Ideje hát megnézni, mi okozza ezt a nagy sürgés-forgást. Hamarosan tehát vissza is érek a partra, ahol eleinte a szokásos árusok szokásos portékáját veszem szemügyre, de csak rövid időre, mivel ezek nem tudnak semmi újat nyújtani. Az első hajó, amit körbejárok nem túl nagy, és ami azt illeti, nincs is rajta túl sok érdekes cucc a számomra, így hamar magam mögött tudom – ahogy az emberek többsége is -. Ezután már egy nagyobb hajó következik, amire felérve már tudom, hogy itt bizony találhatok érdekességeket, már a megjelenésében is látszik, hogy nem tucatholmikkal kereskednek. Miközben nézelődök, hirtelen egy nagyhangú, vékony, magas, kemény külsejű pasas lép elő az egyik nagy asztal mögül.
- Tessék, csak tessék! Vegyék szemügyre ezt az antik varázspálcát! Közel 800 éves, és az egyik akkortájt leghíresebb francia varázslóé volt, aki megannyi csatát megnyert vele. Bár használatra senkinek nem ajánljuk, mivel veszélyes lehet, de relikviának kitűnő! – mutatja be az egyik tárgyat, amire vetek is egy pillantást, de az ilyesmi annyira nem érdekel, így ez sem fog meg. Ekkor viszont ismét hallatszik a férfi hangja, ám most tőlem jobbra, pár méternyire, holott velem szemben áll. Oda is fordítom tekintetem, s ekkor látom meg a másik alakot, aki az előző árus kiköpött mása.
~ Mint két tojás. Néha ijesztő az ikrek hasonlósága. ~ - gondolom magamban, miközben a második árus is belekezd mondandójába.
- De ha inkább valami másra vágynak, tekintsék meg ezt a tárgyat. Elsősorban a férfiak figyelmébe ajánlom ezt a soha ki nem ürülő boroskancsót. Hű barátunk lehet a mindennapokra! Mindenki a vendégünk egy pohár italra! – kiáltja vidáman a férfi, s már lehet is nála sorban állni a poharakkal. Nem mondom, van üzleti érzéke a figurának, ráadásul egy kis ital, s ilyen vendéglátás után bizton számíthatnak rá, hogy egyesek náluk fogják elkölteni pénzüket. Kis idő múlva viszont ismét felcsendül a hang, immár egy harmadik irányból, s mikor odakapom a fejem, már hitetlenkedve rázom azt meg.
- Még egy? – szökik ki belőlem félhangosan a kérdés, hisz a harmadik, kottára ugyanúgy kinéző ember kerül elő rövid időn belül. Ez azért elég furcsa, de hamarosan fény derül az igazságra.
- Vagy inkább valami igazi különlegességre vágynak… mint mondjuk ez itt? – kérdezi, s felmutatja jobb kezét, amin semmi különöset nem látok elsőre, leszámítva valami drága órát, de az ilyesmi sosem vonzott különösebben. Ahogy látom, ezzel sokan vannak így, s már majdnem lefordulnak róla, mikor ismét megszólal a férfi.
- Ne siessenek úgy. Ezt figyeljék! – fejével int a másik két pasas felé, akik mellé is sétálnak, majd a következő pillanatban a középső alak mintha lehúzna valamit a kézfejéről. Lassan tűnik csak elő a semmiből egy eddig láthatatlan kesztyű, s mikor a férfi leveszi kezéről az ékszert, két másik társa hirtelen lesz a semmivé.
- Voálá! Ez a holmi nem csak egy dísztárgy, hanem egy klónozó varázstárgy, ami képes minket megháromszorozni, amivel, mint gondolom maguk is sejtik, elég sok mindent lehet csinálni. Hasznos kis holmi, az már biztos. – mondja a férfi, s bizony most már értem, miért „hasonlítottak” ennyire egymásra a „testvéreivel”. Már lépek is közelebb, hogy alaposabban megnézzem a holmit, sőt, meg is vegyem, mikor egy hang megelőz.
- Én megveszem. Most azonnal! Ide vele! – lép oda a mellette álló árushoz egy fiatal férfi, s már húzza is elő zsebéből a pénzt.
- Hé, azt én akarom megvenni! – kiáltom előre, próbálva utat törni magamnak a tömegben, de mire odaérek, az árus már a pénzt számolgatja, a pasas pedig elégedetten nézegetve új szerzeményét sétál odébb.
- Mennyit fizetett érte? Én többet ajánlok! – lépek az eladóhoz, de ő csak megcsóválja a fejét.
- Sajnálom fiam, de már elkelt. Innentől már az úr tulajdona, elkésett. – feleli, mire én azonnal a pasas után lépek, s vállát megfogva állítom meg.
- Hé, maga. Várjon egy kicsit! Nekem kell az a kesztyű! Mennyiért vette? Megduplázom az árát, és máris nyert rajta. Na, mit szól? – kérdem izgatottan, mire végig is mér, s mintha egy pillanatig elgondolkozna, de aztán lassan visszataszító vigyor ül ki arcára.
- Ez kéne, öcsi? Felejtsd el… Ez már az enyém, és nem adom el neked, bármit is kínálj érte. Ezt lekésted. – vigyorog tovább, majd már le is fordul rólam, s visszalép az eladóhoz. Forr bennem a düh, egyrészt a stílusért, amit megenged magának ez a féreg, másrészt pedig azért, mert elszedte tőlem a kesztyűt. Ekkor viszont meghallom, hogy megkéri az eladót, hogy vigyázzon a kesztyűre, amíg ő még vásárol, főleg azért, mert én is pályázok rá. Bár valószínűleg pont az ellenkezője volt a célja, ezzel hirtelen sikerült egy remek ötletet adnia, mire csalóka kis mosolyra húzódik ajkam.
~ Csak le kell másolnom a tárgyat és kicserélni. Elég nagy a tömeg, csak ki kell találnom valami figyelemelterelést, és egy hamis kópiára kicserélni a kesztyűt. Akkor majd nem fog így vigyorogni ez a patkány. ~ - fél szemmel, nem túl feltűnően követem az árust, hogy hová is viszi a kesztyűt, majd mikor ez megvan, elsétálok a hajó egy távolabbi zugába, ahol alig lézeng pár ember. Itt gyorsan elő is kotrok egy ezüstpénzt a zsebemből, majd a pálcát is előhúzom. Feltűnésmentesen körbepillantok, majd gyorsan bele is csapok a varázslatba. Hüvelykujjam ujjbegyét felsértem a vaskarmom élével, amiből is ki is serken a vérem, amiből csepegtetni is kezdek egy adagot a pénzre, majd a biztonság kedvéért alaposan el is kenem még rajta. Ezután a markomba fogom az érmét, majd a pálcával leírok felette egy kört, miközben az igét is halkan elsuttogom.
- Rem transformationis meum voluntas. – ezt még kétszer megismétlem, miközben erősen koncentrálok a nemrég látott varázstárgyra. Tudom, hogy az általam létrehozott másolatnak nem lesz meg a varázsereje, de ezt a kópiát nem is magamnak készítem, én az eredetit fogom lenyúlni. Mivel nemrég láttam a kesztyűt, nem nehéz elképzelni lelki szemeim előtt, s mivel nem is egy hatalmas tárgyról van szó, így hamar formálódni is kezd az érme, míg 1-2 percen belül végül el nem nyeri új formáját. Fél perc múlva már mellém is lép egy másik vásárló, hogy körbenézzen, itt mit lehet venni, így gyorsan eldugom a zsebembe a kesztyűt, mielőtt észrevenné és lebuktat. Szerencsére nem tűnik fel neki, így már sarkon is fordulok, s visszasétálok arra, amerre az eredeti varázstárgy van.
~ A könnyebb része megvan, már csak ki kell találnom, hogy cseréljem ki. ~ - kis ideig kell csak agyalnom, s aztán hirtelen beugrik egy ravasz ötlet. Odalépek az egyik bambább nézelődőhöz, majd rögtön le is szólítom.
- Elnézést, tudna kicsit segíteni? – kérdem, majd mikor már rám figyel, s a szemeimbe néz, hirtelen kezdek összpontosítani, hogy a szuggesztiót bevetve átvegyem felette az uralmam. Érzem, hogy cseppet sincs nehéz dolgom vele, így hamarosan meg is indul a kiadott cél felé, s leemelve az asztalról a feneketlen kancsót felemeli azt.
- Újabb ingyen kör italt mindenkinek! Mindenki a ház vendége! – kiáltja hangosan az általam megadott szavakat, mire rögtön rá is összpontosul az emberek figyelme, főként az eladóé, aki azonnal oda is rohan hozzá, hogy mégis mit képzel magáról. Persze a tömeg is ismét sorba áll italért, én pedig ezt kihasználva lépek oda a lelakatolt ládához, majd már villan is a pálcám.
- Alohomora! – a lakat egy kattanással kinyílik, én pedig amilyen gyorsan csak tudom, kihalászom az eredeti kesztyűt a ládából, majd a helyére a másolatot csúsztatom, s már vissza is zárom a lakatot. Eddig megvolnánk, viszont még ki is kell jutni. Gyorsan felveszem a kesztyűt, majd magától értedődően megértem, hogyan kell használni, így hamarosan még egy lesz belőlem. Nagyjából ekkor hallom meg az eladó hangját, aki minden bizonnyal hozzám szól.
- Hé, mit keres maga ott? Oda nem mehet! – mondja, majd el is kezd sietni felém, de nagy a tömeg, így nem olyan könnyű neki. Mire elér hozzám, nekem már csak a hűlt helyemet találja, ahogy az eredeti kesztyűnek is. Már csak másolatom vált vele pár szót a korábban bemutatott varázspálcáról, amíg én csendben lelépek, majd ő is követ engem, így szívódunk fel immár vadiúj játékszerünkkel. Nem sietek egyelőre vissza, a szigeten lófrálva tesztelgetem ezt a varázstárgyat, így próbálva ki határait, s mivel hosszú még a nap, lassan bizony kiderül, hogy bár hasznos holmi, de vannak időbeli és erőbeli korlátai is, de számomra ez cseppet sem ront az összképen. Csak azt sajnálom, hogy nem láthatom annak az önelégült seggfejnek a képét, mikor rájön, hogy az ő kesztyűje már csak egy ócska másolat.
Vissza az elejére Go down
Illya Imbecairwen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1187
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Loki háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Vas. Ápr. 13 2014, 19:41

//NRT-Illya és Colette-2014.04.03//


*A lány kissé imbolyogva kikászálódik a lélekvesztőből. Madara a hirtelen mozdulatokra inkább felröppen, mielőtt még ő is elesik. Valamit morog a révésznek, majd kezét zsebre dugva odébb áll. Terve még nincs az estére, de Mystralban mindig lehet csinálni valamit, így bízik benne, hogy ezúttal is talál majd valami elfoglaltságot. Ha nem, akkor pedig el tudja foglalni magát egy üres széken egy bárpultnál. Elengedi a famulust vadászni, ő pedig lassú mozdulatokkal rágyújt. Fekete szaggatott farmert visel fekete toppal, bőrkabáttal és tornacipővel. Mint valami motoros manó. Erre a gondolatra halkan felnevet, majd továbblépeget céltalanul. Ahhoz képest, hogy hétvége van és bement a városba, semmi nyüzsit nem talál. Azért ennyire csak nem szorgalmas mindenki, hogy egész nap a hétfőre készülve a szobájában ül, habár ez a teóriája most kezd megdőlni. Végül amikor talál egy padot, lezuttyan rá, hogy kitalálja, hogy mihez kezdjen, de a gondolatai egészen másfelé járnak. Két kemény bukás után most már az vált furává, hogy végre feljebb léphetett és új dolgokat tanul. Jövőre pedig egyetemre kéne menni, de megfordult már a fejében, hogy talán inkább elmenne szerencsét próbálni. De nem, Ambrusra van utalva és ő ebbe úgysem menne bele. Bár talán őt is elvihetné magával. De kétséges, hogy jó szemmel nézné. Ó, ezek a kétségek már aztán nagyon hiányoztak az életéből. És még kérdik, hogy miért iszik annyit...
Vissza az elejére Go down
Colette Blackbourne
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 45
Csatlakozás : 2014. Apr. 06.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Hétf. Ápr. 14 2014, 13:10

//NRT-Illya és Colette-2014.04.03//

A mai napot kivételesen egy fehér pólóval, egy fekete bőrdzsekivel, és egy fekete farmernadrággal díjazta. A haját vasalás helyett begöndörítette, a sminkjét pedig kifejezetten megerősítette. Nem igazán tudja, hogy miért is figyelt most ennyire oda a külsejére, de ez csak úgy jött neki. Hiszen mégis csak vasárnap van, nemde? Nem is igazán tudja, hogy miért is került ismét Mystralba, főleg a kikötőbe, de ez nem is olyan fontos. Céltalanul járta a kikötőhöz közel lévő utcákat, és nézegette a tenger áramlásait, a kirakatokat, és a dolgos embereket. Mára nem beszélt meg semmiféle találkozót, és eddig még ismerőssel sem nagyon sikerült összefutnia. Van egypár ismerőse, akiket elég régen látott, talán felkereshetné őket. Az ilyen semmittevős napokon úgysem nagyon tudna mást csinálni. Neki nem nagyon muszáj a hétfőre készülnie, hiszen a tanulnivalót mindig már aznap elintézi, mert nem képes várni egy percet sem az új anyag feldolgozásával. Így kerül mindig olyan helyzetbe, amikor elfogy a teendő, és unatkozik. Akiket el tudott volna érni, a tanulótársai közül, azok ma éppen nem érnek rá, így pechje van. Hatalmas köröket tesz le a kikötőben, és bambulva forgatja jobbra-balra a fejét. Minden átlagos, minden szürke, semmi sem érdekes, vagy különös. Ez így nem lesz jó. Nem sétálhat egésznap a kikötőben, mert a végén még vagy hülyének, vagy gyanúsnak hinnék az emberek, és azt nem igazán szeretné. Egyszer csak azonban mégis megakad valamin a szeme, ami a szürke másodperceket eltüntetheti. A legtökéletesebb ember, akit valaha megismert erre a célra. Illya, oly régen látta, és pont jókor futottak össze. Gyorsan odakocog a barátnőjéhez, és ráköszön.
- Illya, szia! Végre találtam valakit, aki nem a könyvei között kuksol, és kijött a friss levegőre szórakozni. Lenne kedved meginni valamit? – na oké, köztudott tény, hogy Colette nem az a tipikus iszákos, alkoholista leányzó, sőt inni se szeret, így ha ez a két lány kocsmába megy, akkor nagyjából úgyis arról fog szólni, hogy a vöröske meghívja a feketét mindenféle drága cuccra. Talán csak a pénze miatt szereti őt a lány? Csak nem.. annyira nem vészes egyéniség, hogy ki legyen használva. Mindössze inkább csak a pénzével szokta díjazni a társaságát Colette. Bár.. talán ma mégis kénytelen lesz lehajtani egy két üveg.. sört? Talán.
Vissza az elejére Go down
Illya Imbecairwen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1187
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Loki háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szomb. Ápr. 19 2014, 17:13

//NRT-Illya és Colette-2014.04.03//


*Abban a pillanatban, hogy a sólyom felszáll, a finn fülét ismerős hang üti meg, s megfordulva Colette-el találja szembe magát, ennek hatására pedig széles vigyor ül ki arcára.*
-Inkább azt kérdezd meg, mikor nincs! *A padról ugyan ennek ellenére nem áll fel, azonban előhalász egy fém cigisdobozt a zsebéből, s miután kivesz egy szálat, a másik felé tartja, hátha kér.*
-Na mizu az egyetemen? Kisütötték már az agyad? Mióta az összes volt évfolyamtársam egyetemista lett, állandóan a könyveiket bújják. *Tulajdonképpen Illya a lelke mélyén kicsit fél, hogy jövőre ő is ilyen lesz, márpedig azt nem szeretné. Az utóbbi időben amúgy is túl sok változáson ment keresztül, már majdhogynem megszelídült. Ha könyvmoly is válna belőle, akkor mégis mi maradna Illyából? Nem, ilyesminek azért nem kellene bekövetkeznie. Fürkészőn a másikra pillant. Hát, pont jó, hogy legalább most van valaki, aki szeretné vele múlatni az idejét, habár a lány sosem bírta az ő tempóját. Ennél fogva kissé meg is lepi a kérdés, de hát ha ő inni akar, akkor a pöttöm ebben nem akadályozza meg, legfeljebb segít benne. Két kóválygó csak hazatalál együtt. Így aztán bátran elővarázsol a másik zsebéből egy lapos üvegcsét és leülteti azt a padra. Ránézésre nem fér bele olyan sok, azonban a tartalma elég nagyot üt anélkül, hogy sokat magához venne belőle.*
-Csüccs! *Persze ha Colette szeretne behúzódni valahová és ott iszogatna, annak sincs akadálya, azonban Illya löttye kísérleti itóka, amit boltban nem sűrűn lehet beszerezni és még nem is igazán kóstolta senki, itt lenne a remek alkalom, hogy megtudjuk, mire képes.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Kedd Jún. 17 2014, 20:39

Mostanában kezd visszatérni a régi Rachel, a nagyszájú, nemtörődöm lány, mivel nem érzem úgy, hogy lenne bármi okom is arra, hogy folytassam ezt a bizonyos megjavulást, amit elkezdtem néhány hónappal ezelőtt. Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy ma kikapcsolok és lazítok egyet, tehát jó ideje már Mystral kocsmájában ücsörgöm, ahol egyik ital fogy el a másik után és hogy a hatása még jobb legyen, még némi drog is bekerül pocakomba, így ütöm ki magam nemsokára teljesen. Már fel se tudom fogni, hogy mennyi ideje lehetek itt, de kezd melegem lenni, levegőre vágyom és némi mozgásra, vagy valami őrültségre, így hagyom el a Véres hajnalt, majd indulok meg a kikötő felé, ahol egy nagyon tetszetős hajó horgonyoz le éppen, a legénység pedig nemsokára úgy dönt, hogy szórakozás után néznek a varázslóvárosban.
~ Hmm, miért is ne? ~ - őrültséget akartam elkövetni, hát most azt teszem. Körbenézek a hajón és max csórok róla valami értékeset, amely bővítheti majd kevéske vagyonomat. Lehet, hogy hülye ötlet, de jelenleg a világ legizgalmasabb elfoglaltságának tűnik, így figyelem még egy kis ideig a tenger ringatta óriást és mivel úgy látom, hogy nincs rajta mozgás – tehát valószínűleg mindenki elhagyta ténylegesen a fedélzetet -, megindulok felé. Úgy teszek, mintha csak nézelődni akarnék, de amikor senki se figyel felém, akkor szinte észrevétlenül surranok fel a hatalmas monstrumra, kihasználva az éjszaka sötétjét és fekete ruházatomat, mert egyébként most csak egy sportcipő, fekete rövidnaci és egy ujjatlan, V kivágású felsőt viselek. Szemeim egyébként feketére vannak sminkelve, hajam pedig kibontva, mint szinte mindig. A drognak hála egyébként kissé be van vérezve a szemem, de én ebből semmit se érzékelek és amúgy se érdekelne, úgy lopakodok tovább halkan, kissé hátammal hozzá is simulva a falhoz és fel se tűnik, hogy a földön valamiféle kupa van, így szépen bele is rúgok, mely hangos csörömpöléssel repül neki egy széknek.
- Csss, psszt! – teszem ujjam ajkam elé és így próbálom meg csöndességre bírni a tárgyat. Persze ez tök hülyeség, de egy drogos, ittas lánynak nem az, így mozdulatlanul várom ki, mire ismét csend telepszik a helyre és folytatom az utamat tovább, egészen a hajó belsejének bejáratáig.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Kedd Jún. 17 2014, 21:10

Azt kell mondjam, jó volt ez a mai nap... vagyis nem csak ez, hisz két napja hagytuk itt a kikötőt, de megérte. A zsákmány most nem pénz vagy fegyver, esetleg néhány túsz, nem, most egy kisebb luxushajót vontattunk be magunk után, alig nagyobb mint az enyém. Nem egészen a kikötőig hoztuk, még csak az kéne, hogy valaki rajtam kívül szemet vessen rá. Az egyik közeli szigetnél horgonyoz, két emberem vigyáz rá, ha megtaláltam rá a vevőt, majd onnan tovább megy. A luxushajó utasai pedig csak úgy a tengerbe ugráltak... némi segítséggel. Cseppet sem sajnálom őket, szerintem elég érthető voltam, mikor a hajójukra lépve azt mondtam, hogy ha nyugton maradnak, nem esik bántódásuk. Néha az emberek a legegyszerűbb utasításokat sem képesek megérteni. Az embereim rögtön elhagyhatták a hajót, ahogy kikötöttünk, minek is lennének most itt, hadd lazítsanak. A visszaúton amúgy sem tetszett túlzottan Sadie motorjának a hangja, így szerintem a mai estémet rááldozom a javításra (már ha sikerül megtalálni a hiba okát), és ilyenkor nem szeretem ha a hajón téblábolnak. Menjenek csak szórakozni a többiek, minél elégedettebbek, annál hűségesebbek. Jó pár perce tartózkodom már a motorházban, mikor ide nem illő zajt hallok. Abbahagyom a bütykölést, kicsit fülelek, de nem hallok semmi egyebet, így tovább folytatom a munkát. Hamarosan azonban újabb zaj, ebből pedig már biztosra tudom, hogy nem vagyok egyedül a hajón. Leteszem hát a kezemben tartott csavarkulcsot, majd elindulok körbenézni. Általában béketűrő ember vagyok, kivéve, ha bárki engedély nélkül mer a fedélzetre lépni. Pálcám egyelőre a csizmám szárában van, de nagyon könnyen elő tudom rántani. Egyébként nem vagyok túlöltözve, csak egy sötétbarna nadrág és a csizmáim vannak most rajtam, felsőtestemet semmi sem takarja; de hát nem is vártam én most "vendégeket". Hosszú hajamat most összekötöttem (a motorházban csak zavart volna kibontva), itt-ott van rajtam pár fekete olajfolt, de nem túl vészes. Nem kell sokat keresgélnem, a hajó sem olyan nagy és igazából elég csak a hangokat követnem;akárki is van itt egy kicsit sem akarja titkolni a jelenlétét. Mikor meglátom a női alakot, egy pillanatra megállok, bár hamar rájövök, hogy nem igen kell támadástól tartanom, elég bizonytalanul mozog a leányzó, aki nekem egyébként háttal áll. Hiába van rajta fekete ruha, bőre szinte világít a félhomályban. Egyértelmű, hogy miért van itt, mire csak lenézően elmosolyodok, ő még nem tudja, hogy mennyire rossz célpontot választott ma este magának. Halkan mögé lépkedek, nincs túl nehéz dolgom, valószínűleg azt se venné észre, ha trappolnék... de azért nem kockáztatom meg. Csak akkor veheti észre a közelségemet, mikor már késő, egy gyors mozdulattal kapom el a haját, így rántva hátra a fejét és vele együtt a testét is, amíg az enyémnek nem támaszkodik, és így tartom őt; másik kezemmel még nem érek hozzá, egyelőre készenlétben tartom, ha netán támadni akarna, tudjak védekezni.
- Tudsz nekem egy jó indokot mondani, hogy miért ne vágjalak a tengerbe? - Sziszegem a lánynak, a hajánál fogva pedig úgy fordítom a fejét, hogy az arcába nézhessek; nyilván ettől fáj kicsit a nyaka, de ez abszolút nem érdekel engem. - Mi a fenét akarsz itt? - Kérdezem tovább, de ettől persze még nem vált semmissé a fenyegetésem, miszerint a vízbe hajítom. Szép lány, más helyzetben lenne is mit nézni rajta, de ez most nem az a helyzet.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Kedd Jún. 17 2014, 21:58

Rohadtul nincs szerencsém ma, úgy érzem, mivel ez a fránya kupa is most akadt az utamba, ezzel szépen felhívva rám a figyelmet. Nem mintha ezt nagyon felfognám, így kezdem el csitítani, de még mielőtt túlságosan is belelendülnék ebbe, na meg nagyon tovább haladhatnék, meghallom mögülem a lépéseket, de sajnálatos módon az utolsó pillanatban, így azon kapom magam, hogy hajamat elkapja egy erős kéz, mag magához húz. Tökéletesen elveszítem az egyensúlyomat, így dőlök neki teljes testemmel a mezítelen felső testnek, majd nézek is bele a férfi szemeibe, miközben arcom csak egy picit torzul el a fájdalomtól. Nem érzem azt, amit alapjáraton, most nem fáj úgy a testem.
- Rajtad meg miért nincs felső? – bukik ki belőlem ösztönösen a leghülyébb kérdés a világon jelen helyzetben, miközben továbbra is nyugodtan dőlök neki úgy, mintha nem is fogna éppen ő magához. Végülis, most nem zavar, ahogy az se, hogy ő a hajón maradt, talán még segíteni is tud majd nekem.
- Mert nem akarok úszni! Ez elég jó indok? – pislogok felé aranyosan, de ahogy a fejemet maga felé fordítja, úgy húzódik el kissé a szám, mivel ezt már érzem és kis kezeimmel ösztönösen kapom el engem tartó kezét, majd végül az egyik kezem mellkasára téved, hogy úgy próbáljak meg tenni valamit, tehát jelen pillanatban kissé megkarmolni őt, mint valami veszett kiscica.
- Eressz már el, fáj! Egyébként pedig csak körbe akartam nézni, olyan szép ez a hajó. – nem mondok teljesen igazat, de részben mégis, mivel érdekel, hogy is nézhet ki ez az egész, az más tészta, hogy szívesen el is csórnék valamit, de ha nem ereszt el, akkor nem lesz túl egyszerű dolgom, így végül feladom ellene a harcot és barnaságaimmal az ő arcát kezdem el fürkészni, most jobban megvizsgálva, hogy kivel is van dolgom, és mivel a bal pofiján találok egy olajfoltot, így azt nemsokára el is kezdem el levakarni róla, méghozzá úgy, hogy benyálazom ujjamat, majd ez után kezdem el őt tisztogatni. Tök hülyeség, amit művelek, ezt ép ésszel tudnám én magam is, de most képtelen vagyok felfogni, hogy mi is a valóság, és olyan gondolataim születnek, hogy az észveszejtő.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Kedd Jún. 17 2014, 22:27

Kifejezetten jó kedvem van, nem csak a zsákmánytól de attól is, hogy egyszerűen teljes nyugalomban foglalkozhatok azzal, amit szeretek. Persze ez sem tarthat sokáig, mert valakinek pont a ma estét és pont az én hajómat kell kiválasztania. Természetesen nem fogom ezt szó és tettek nélkül hagyni, így indulok hát meg a behatoló után. Nem kell sokat keresgélnem, amikor pedig meglátom egyértelmű, hogy valami nem stimmel vele; legalább is nem sokszor látok embereket holmi szanaszét hagyott ivóalkalmatosságokkal társalogni (a széthagyott holmik miatt már nem egyszer beszéltem a tulajával, most végre egyszer némi haszna is volt a trehányságának... bár ettől még elő fogom ezért őt is szedni). A lány - mert egyértelműen az - nem vesz észre, csak amikor már késő, így is kerül egy maréknyi hajtincse kezem fogságába. A meglepett kérdésére a fedetlen felsőtestemre vonatkozóan nem válaszolok, csak szemöldökeim emelkednek meg kissé (és nem csak azért, mert nőnemű lénytől ilyen kérdést még nem hallottam...); talán még nem látott félmeztelen férfit? Különben is, mi köze hozzá, a saját hajómon akár teljesen pucéran is rohangálhatnék! Az lenne ám a látvány. De itt most én kérdezek, nem a kisasszony, és nem is levegőbe beszélek, mikor szóba kerül, hogy nagyon rövid úton fogom letessékelni a fedélzetről.
- Közel sem. - Húzom el a számat, de egyelőre még nem indulok el, hogy be is váltsam a fenyegetésemet. Még. Előbb érdekelne, hogy ugyan miért pont az én estémet akarja tönkretenni. A válaszon nem lepődöm meg, gondoltam, hogy nem fog igazat mondani, lerí róla, hogy hazudik. Egy ilyen kis csitri ugyan mi másért mászkálna ilyen hajókon egyedül, ha nem remél valami zsákmányt? Persze nem hibáztatom érte, csak a bénaságáért. Harciaskodik kicsit, bár kárt nem tud tenni bennem, mellkasomtól pedig egyszerűen ellököm kicsiny kezét... józanul talán tehetne ellenem valamit, de így? Esélytelen.
- Persze, hogy szép. - Jelentem is be, merjen csak valaki mást mondani Sadie-re. Azzal persze nem törődöm, hogy a lánynak mi fáj vagy mi nem, ugyanolyan erősen tartom, mint eddig. - Azt hiszed, hogy a hajón tartom az értékes holmit? - Nézek most én is a szemeibe, teljesen komolyan kérdezve. Elméletileg nem tudhatja, hogy milyen hajó ez, de aztán ki tudja... talán tényleg csak annyit látott, hogy csilivili vízi jármű, biztos van rajta valami érték. Pedig nincs, leszámítva az alkatrészeket, de hát azt miért akarná elvinni? Mielőtt viszont tovább morfondírozhatnék a lány benyálazott ujjával kezdi dörzsölgetni az arcomat; először még én is ledöbbenek, de aztán ugyanolyan durván lököm el a kezét, mint az imént.
- Bűzlesz az alkoholtól. - Húzom el a számat, kimutatva nemtetszésemet; azért az érdekelne, hogy józanul is így reagálna-e rám a lány, de ez szerintem nem nagyon fog kiderülni, mivel most minden célom az, hogy többet ne is jöjjön a hajó közelébe. - Na gyere, jó idő van, így talán neked sem lesz túl hideg a víz. - Ezzel a vállamra is kapom, combjainál tartva a lábait, így nem tud rugdosni, kezeivel pedig amúgy sem tud sok kárt tenni, miközben lendületesen megindulok vele, hogy tényleg átdobjam a korláton.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   

Vissza az elejére Go down
 
Mystral kikötője - A rév
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
30 / 31 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31  Next
 Similar topics
-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: