Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Pokol szája klub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17, 18  Next
SzerzőÜzenet
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szomb. Május 25 2013, 15:57

//NRT: Fleur és Axel – 2013.05.18.//


*Tényleg érdekelne, hogy vajon milyen is lehet az a bizonyos pálinka nevezetű ital és mivel látom Axelen is, hogy nem utasítaná el azt, hogyha megkérném, hogy kóstoltassa meg velem, így mosolyogva szólalok is meg ismét.*
- Akkor majd sort kerítünk rá. *és ez után lépek én is tovább a témán, így hozva szóba az egyetemet, na meg a másik szakját is, mely eléggé érdekes, akár csak Sairusé volt. Most már lassan utána kellene néznem, hogy milyen választékok is vannak. Na nem azért, hogy máris oda jussak, azért az még messze van, pusztán érdeklődésből. Szeretek mindig, mindent tudni.*
- Oké, te döntésed, én nem erőltetem. *ismerem is be, de majd talán egyszer elárulja nekem… vagy nem. Mindegy, kiderül majd, nem akarok én most rossz emlékeket feleleveníteni, ha esetleg ahhoz lehet köze. Sairust is szóba hozom egy kis időre, mely után egy Takoda nevű fiú kerül említésre, de nekem semmit se mond egyelőre ez a név, majd talán egyszer vele is lesz szerencsém összefutni.*
- Hmm, szóval szereti a hölgyeket? *kérdezek rá kíváncsian és hát nem lenne rossz, ha valaki végre úgy kezelne, ahogy megérdemlem. Még a végén kutatni fogok utána. *
- Hogy neked? Hát, ahhoz látnom kellene Téged egy kicsit kevesebb ruhában is, hogy felmérhesselek. Addig nem tudok véleményt mondani. *ez teljesen őszinte válasz tőlem és nem azt akarom elérni ezzel, hogy vetkőzzön le előttem, bár ha megtenné, biztosan nem női szemmel néznék végig rajta – eleinte legalábbis -, hanem a modell szemével, hogy megfelel-e az alkata hozzá. Így ránézésre nem csúnya, egyáltalán nem, de nem hiszem, hogy az esetem lenne valaha is, a hosszú hajú fiúk nem igazán tetszenek. *
- A zenénél? Szóval zenélsz valahol? *akadok is fenn ezen az aprócska információn és próbálok meg még több dolgot megtudni a fiúról. A zenészeket azért már csípem, ők általában jó fejek és eddig Axel is ilyennek mutatkozik. Azt pedig valahogy nem hiszem, hogy hazudna. *
- Szóval nem tetszik a stílusom? Nem tudom, hogy mi bajotok van nektek velem, de már nem először kapom ezt meg. Én ilyen vagyok, ezt kell elfogadni, én is elfogadlak olyannak, amilyen vagy. *na ná, hogy nem, de ez a legjobb szöveg, amivel most előállhatok és arcomon is az látszik, mintha teljesen igazat mondanék. Hazudni tudni kell, én pedig remekül tudom forgatni a szavakat. Mindenesetre még mindig velem van, ergo nem lehetek én olyan rossz a számára, szerintem még élvezi is azt, hogy vele társalgok. Még a kikötőbe is hajlandó lesz a későbbiek során elkísérni, tehát egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem lesz itt probléma, továbbra is pozitív személyiségként fog rám gondolni. De ahogy a vámpírokat szóba hozza, nem tudom megállni, hogy ne érdeklődjek felőlük és magamban már fantáziálgatni is kezdek egy bizonyos találkozásról.*
- Érdekes… *csak ennyi, amit most erre reagálni tudok, de már érzem magamban, hogy találni akarok egyet. Meg szeretném ismerni ezeket a lényeket, tehát addig nem nyugszom, amíg egyik éjszaka rám nem lel egy vérszívó. Csak meg ne bánjam. A barátnőjét még kis ideig szóba hozom, de végül a tánc mellett döntünk, így az italom elfogyasztása után felkelek, majd Axellel együtt sétálok a táncolók tömegébe, ahol lassan, de biztosan hangolódunk egymásra és én is kezdem egyre jobban érezni magam. Jól esik mozogni egy kicsit, ahogy az is, hogy érzem, nem egy másik hímnemű egyén bámul rám. Imádok a középpontban lenni.*
- De, szokás, de az én családom csak jóval visszafogottabb helyekre enged el, ezért igen, ritkán járok, de talán most, hogy itt tanulok, be fog sűrűsödni. *mosolygok aranyosan, majd végül rávilágítok arra a tényre is, hogy felkeltettük ám bizonyos emberek érdeklődését, kíváncsi vagyok, hogy mit szól mindehhez az aurorvadász fiú. *
- Micsoda lovag vagy, de nem félek. *azért jól esik, hogy odafigyel az ilyesmire, és nem tagadom, kíváncsi lennék, hogy mit tenne, ha gond lenne, így amikor pont hátat fordítok Axelnek, enyhe jelzést küldök az egyik srác felé, csak hogy kiprovokáljam azt, hogy odajöjjön hozzám. Kezdünk belemelegedni a táncba és néhány perc múlva az a rövid, fekete hajú, izmos fiú is már odakerül hozzánk, akinek észrevétlenül a jelet küldtem. Szegény Axel ebből mit sem tud. Az erős, ismeretlen kezek vékony derekamra kerülnek, majd már jönnek is a kellemes szavak.*
- Szia cica. Mit szólnál, ha körülöttem forgolódnál egy kicsit? *teszi fel a kérdést, én pedig meglepett arcot vágva pillantok rá és tolom is el kezemmel… azaz tolnám, ha engedne. *
- Mint láthatod, foglalt vagyok. *jelentem is ki, és hát igen, arra nem számítottam, hogy ő majd erőszakos módon próbál meg magához vonni… a kérdés az, hogy Axel vajon mi szól majd ehhez? Megvéd majd, ahogy azt jelezte nem is olyan régen? Nem nézem ki belőle, hogy itt hagyna.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szomb. Május 25 2013, 17:00

//NRT: Galina-Dorian 2013.05.06 (Előzmény a kikötőnél)//

*Kicsit elkalandoznak a gondolataim, ahogy arról fantáziálok, hogy milyen lehetett Alaszka néhány száz évvel ezelőtt. Persze nem sokáig jutok vele, hiszen arról sincs sok elképzelésem, hogy most milyen.*
- Nem untatsz, én szeretem a családi sztorikat. *A saját családi történeteket ismerem, így azok unalmasak.* - Jó lehet egy ilyen régi kastélyban élni. Az ilyen sokat látott falak között annyi izgalmas titok lehet. *Az én családomnak is megvannak a maga birtokai, de én nem nagyon láttam a Jakutföldön kívülieket, kastély pedig amúgy sincs köztük. Ahogy haladunk a beszélgetésben egyre többet tudok meg róla, megkönnyíti a dolgomat azzal, hogy ennyire nyílt és közvetlen, hiszen így nekem is sokkal egyszerűbb beszélgetni vele. Abban ugyan kételkedem, hogy rajtam kívül többen is olyan céltalanul érkeztek volna ide, mint én, de ezt most nem hangoztatom. Amíg fest nagyjából nyugton és csendben maradok, ez igazán nagy teljesítmény tőlem, de a kész művet látva megérte. Főleg, amikor Dorian nekem is adja a festményt. Persze hitetlenkedek egy sort, hiszen miért akarna megválni tőle, de aztán biztosít róla, hogy komolyan gondolja. Rengeteg ajándékot kaptam már életemben, természetemből fakadóan örültem is mindnek, ezzel sem lesz másképp. Vigyázok rá, mint a szemem fényére, a klubba érve is megpróbálom olyan helyre rakni, ahol nem eshet baja. Soha nem ittam még abszintot, most szívesen kipróbálnám, ezzel okozok is némi meglepetést. Dorian kérdését hallva viszont nem tudom megállni, hogy ne nevessek egy sort.*
- Te tényleg egy oroszt akarsz félteni az erős piától? *Csak hogy helyet adjunk némi sztereotípiának is. Nem hiszem, hogy megártana, legfeljebb nem iszom annyit, de tényleg kíváncsi vagyok erre az italra. Nem vagyok benne biztos, hogy kell-e az abszinttal csinálni valamit még ivás előtt, de minden kételyem elszáll, amikor a pohár mellé adnak egyéb hozzávalókat is. Jól sejtettem én, hogy nem csak úgy bedöntjük és kész… Dorian minden mozdulatát leutánzom, miközben arra figyelek, amit mond, és amikor a nyelvzsibbasztó érzést említi, egy kicsit megállok a vízzel való hígításban; ki kellett volna próbálnom töményen is, na de most már mindegy. Kicsit lassabban haladok a dologgal, mint Dorian, de azért nem kell percekig várnia rám, és amikor végre nálam sem marad több cukor a kanálon, kissé megemelem a poharamat én is.*
- Egészségedre! *Jó oroszhoz méltóan illene többet is mondanom, de ezzel most nem foglalkozom. Először csak egy kicsit iszom, ha mégsem ízlik, akkor ne egy nagy kortyot kelljen leküzdenem. Az biztos, hogy ilyesmit még soha nem ittam, és amikor ráismerek az ánizs ízére tudom, hogy innentől az abszintot is szeretni fogom.*
- Igazad lehet. *Persze, hogy igaza van, hiszen nem a szokásos módon indítottam a révnél a beszélgetésünket, mert nem akartam magamra haragítani. Mesélek magamról néhány dolgot, nem vagyok túl izgalmas, de arra jó, hogy kicsit többet megtudjon rólam.*
- Nem igazán kalandvágyó, de otthon tényleg soha semmi nem történt. *Bár ha kalandvágynak nevezzük azt a már egészségtelen fokú kíváncsiságot, ami miatt gondolkodás nélkül belerohanok minden veszélyesnek tűnő szituációba, akkor akár kalandvágyó is lehetek. Azon nem is csodálkozom, hogy őt sem nagyon fogja meg a méregkeverés, eddig nem sok embertől hallottam, hogy ez a terület különösebben érdekelné. Dorian egyértelműen a kihívásokat részesíti előnyben, én viszont azok elől szívesen elfutok. Biztosan könnyebb dolga van az embernek, ha van miért küzdenie.*
- A szüleid is itt tanultak? Mivel foglalkoznak? *Egyre több kérdést szeretnék neki feltenni, de mégsem támadhatom le velük, viszont minél többet mondd, annál kíváncsibb vagyok. Lassan az én italom is elfogy, Dorian ismerősökkel kapcsolatos mondatára pedig újra felnevetek.*
- Ebben ne legyél olyan biztos. Nem vagyok én olyan barátságos, elsőre legalább is. *Kifejezetten udvariatlan tudok lenni, és ez még enyhe szó rá, de ezt az oldalamat biztosan nem fogom a másiknak bemutatni.* - Kettőnk közül inkább te lehetsz a népszerűbb. *Eszembe sem jut, hogy ne lenne egy halom barátja, hiszen csak rá kell nézni, kinek ne lenne szimpatikus a maga sajátos, különc módján? Végiggondolva az elmúlt pár hetet, Vixi kivételével szerintem mindenkihez volt néhány keresetlen szavam ismerkedés címén.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szomb. Május 25 2013, 18:01

//NRT - Fleur és Axel - 2013.05.18.//

* Sikeresen túljutunk ezen az ivós dolgon, bólintásommal adok helyt szavainak, hisz benne vagyok egy további találkában, majd ha ezt megbeszéltük, a suli kerül előtérbe, de az sem túlságosan sokáig. Szerencsére elfogadja hozzáállásom, és bár belül tényleg mondanám én, de nincsen sok köze választásomhoz, ennyi. Bár azt már nem tudom, az indiánig hogy jutottunk el, de határozottan nem olyan tapló, hogy bunkózzon egy csajjal.. ááá, de ha mégis belegondolok, akadnak rosszabb napjai. *
- Amelyik pasi nem szereti a csajokat, az hülye. De amúgy inkább tisztelettudónak mondanám. Nem egy könnyű eset a srác. * foglalom össze, hisz most már nem igen értem, mire lenne olyan nagyon kíváncsi. Azt persze nem teszem hozzá, hogy foglalt a másik szőke is, számomra nem olyan egyértelmű a csaj érdeklődése egy ismeretlen iránt, akiről eddig két szót hallott. Viszont ha már a modellkedés jött szóba, amelyet olyan nagyon szívesen űz, tudnom kell, vajon én mennyire számítanék jónak a szakmában, első ránézésre. Reakciója persze mosolyra fakaszt, duzzadok az önbizalomtól, és ezt nem csak izmaim teszik ugyebár. *
- Eddig még senki nem panaszkodott. * fűzöm válaszához röviden, mert hát aha, elég nagy az arcom ugyebár, de ettől függetlenül normális vagyok. És én inkább az átlagos dolgokra esküszöm, amit fel is emlegetek neki, és hát valahogy természetes.. erre bezzeg buknak a nők, a zenére, ami egy cseppnyi rosszasággal jár, hát komolyan. Megeszem a nem létező kalapom, hogy mind ilyen nagyon kiszámítható. * - Eddig csak magamnak, meg régebben játszottam bandában, aztán jó pár hónapja ide került egy gitáros srác. Összehaverkodtunk, ő elég lelkes volt, nekem meg kellett valami kikapcsolódás, és összeboronált így egy bandát a suliban. Bár én csak hátulról tartom a frontot, elég jól érzem magam velük, hiába vagyok én a rangidős a törpék között. * jelzem ezzel azt, elég fiatalok a tagok, Patrick majdnem egykorú velem, de mégsem érzem rosszul magam köztük, kicsit sem. Nem ez határozza meg az embert, hanem leginkább külső körülmények, mint Fleur esetében a modellkedés, ami valljuk be, nem kevés önbizalommal dobta meg a leányzót. Én pedig szóvá is teszem cseppnyi nem tetszésem, ám végül védekezőleg emelem magam elé kezeimet, fejem ingatva, továbbra is mosolyogva felé. *
- Ha nem viselném el, nem lennék itt. Szimpatikus vagy, én meg toleráns, csupán csak egy jó tanács volt a jövőre nézve. Engem meg nem zavar, mivel ha túllősz a célon, egész egyszerűen itt hagylak. * vonom meg izmos vállaimat, hogy ezután tovább kortyolva italom térjünk át a vámpírok irányába, melyről szintén tudnia kell, biztos nem véletlenül érdeklődik.. és reakciója is vészjósló, legalábbis a számomra. *
- Lehet, hogy érdekes, de ha nem muszáj, inkább ne érdekeljenek. Nem egy kedves népség, és nem is a könyörületükről híresek. Szóval ne nagyon császkálj éjjel kint a szigeten, mert van rosszabb is, mint egy rablótámadás, vagy egy késelés. * komolyodik el kicsit hangom, persze mindez az ő döntése, de sajnos a mai fiatalok annyira butuskák ilyen téren. Na de nem papolok tovább, inkább mozgásra sarkallom őt, jól esne nekem is a sört követően, és ahogy faggatom, ő is szeret eljárni, csak lehetőségei nem voltak adottak eddig. Most már viszont minden alkalmas errefelé, talán legközelebb is akad majd társasága, alkalmanként talán és is vevő vagyok ilyesmikre, s ha már itt vagyunk, természetesen figyelni fogok rá, na meg a környékező srácokra. Nem is tűnik fel a kis magánakció, miközben táncikálok mögötte, csupán csak már akkor leszek figyelmes a gyerekre, mikor elé keveredik, Fleur segélykérő tekintete pedig engem vizslat. *
- Hékás.. a csaj velem van, keríts magadnak egy másik prédát az estére! * lendülök is akcióba azonnal, s lépek oda Fleur elé, közéjük férkőzve. Egyik kezem a srác felkarján, tekintetem pedig nem ereszti az övét, hisz kőkeménynek képzelve magát néz velem farkasszemet. Én viszont nem akarok balhét, így némi mágikus hátszele is van a dolognak, mondjuk úgy, elég meggyőző tudok lenni, főleg, hogy tökéletesen működik a szuggesztió részemről. * - Hallod? Lépj le, és el a kezekkel. * bököm meg mellkasát, ő pedig rövid habozást követően még egy röpke bocsánatkéréssel is él a leányzó irányába, majd egész egyszerűen hátat fordítva nekünk ereszti el őt teljesen, és veszik is bele a tömegbe. *
- Megvagy? * pislogok most már Fleur szép pofija felé, s bár nem úgy tűnik, hogy nagyon megrángatta volna az a barom, én mégis a pult felé bökök fejemmel. * - Mit szólnál, ha innánk még egyet, aztán lépnénk? Nem vagyok biztos benne, hogy a következővel is ilyen úriember lennék. * vigyorodom el latolgatva az esetleges lehetőségeket, s ha beleegyezik, én megyek az italokért, ezt a kört tehát én állom, majd ha még van kedve, jöhet egy kis tánc, azután pedig ahogy ígértem, vissza is kísérem a suliba, de csak miután biztonságba helyeztem a mocit az Árnyas úton. *
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szomb. Május 25 2013, 20:31

//NRT: Fleur és Axel – 2013.05.18.//


*Amikor csak így odajött hozzám és leszólított, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok mindenről és ilyen jól el fogunk majd társalogni egymással, de nagyon úgy tűnik, hogy megtaláltuk a közös hangot. Szóba jönnek az italok, a szakok, ismeretlen emberek, szóval elég sok minden, akár csak mi magunk is, tehát eljött az a pillanat, amikor már én velem is el lehet társalogni elég kellemesen. Igen, tudok én normális is lenni, csak el kell azt érni nálam és némi tisztelettel sikert érhet el bárki, aki csak szeretne. A modellkedés viszont nagyon jó téma, ódákat tudnék zengeni róla, de mint hallom, mintha Axelt is érdekelné valamennyire, ezért is kérdezhet rá arra, hogy vajon jó lenne-e a szakmában, de én ezt mégis hogy mondjam meg róla, így, ránézésre? Azt pedig kétlem, hogy levetkőzne az én kedvemért, hogy szakmai szemmel is megvizsgálassam egy kicsit.*
- Eddig. *öltöm ki felé kötekedően nyelvem, de persze ezzel nem megbántani szeretném, csak jelzem felé, hogy azért, mert eddig ez a helyzet, az még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben is így lesz. Na de ahogy kiderül, ő még zenél is, még egy pirospontot kap a képzeletbeli füzetben, mert tény és való, én is olyan lány vagyok, akik szeretik a zenét, na meg a zenészeket.*
- Oh, szóval egy iskolai bandában vagy most benne, egész érdekesen hangzik. Remélem, hogy egyszer majd meghallgathatlak titeket. *tényleg érdekelne, hogy milyenek, vajon jól nyomják-e vagy bénák és csak nagyzolni tudnak. Amíg nem látok egy produkciót, addig nem hiszek el semmit, én már csak ilyen vagyok, amit ugye sokan nem bírnak elviselni és hamarosan Axelnél is kiütközik ez a dolog, de mintha cseppet félreérteném őt.*
- Hogy itt hagysz? Na szééép. *teszem is keresztbe kezeimet, mert ez azért nem szép dolog, de nagyon úgy tűnik, hogy komolyan mondta. Na de ez van, nincs mit tenni, viszont még itt van velem és további információkat oszt meg szerény személyemmel, így a vámpírokról is hallgatom azt, amit mond. Figyelmeztet, mintha olyan nagyon veszélyesek lennének, az én érdeklődésemet pedig egyre jobban felkelti a dolog.*
- Jó-jó, értem aztán nem kell aggódni, tudok vigyázni magamra. *csóválom meg a fejemet is, de persze nem fogadom meg a tanácsát. Azért, mert szavaim ezt mondják, csak azért, hogy ő örüljön, az nem jelenti azt, hogy behódolok majd tanácsainak, kíváncsibb természetű vagyok ennél. Ideje viszont táncolni egy jót, így el is hagyjuk az asztalt, majd hamarosan a zene ritmusára rázni is kezdjük magunkat, egészen addig, amíg egy kis balhét nem generálok, ugyanis kíváncsi vagyok, hogy Axel vajon hogyan is védene meg. Nem aggódok túlságosan, és mint látom, nem is szükséges, ugyanis hamar kiáll mellettem és oly egyszerű módon rendezi le, hogy még csak pislogni is alig van időm, így nagy szemekkel nézek a szöszi fiúra, majd tekintek el mellette, figyelve a távozót.*
- Öhm, ez meg mi volt? Hát… nem semmi, de persze, hogy meg vagyok. *biccentek is felé és bizonyára kiderül majd a számomra, hogy mit használt, ha meg nem, akkor nem. Mindenesetre jól hangzik az ötlete, így már biccentek is felé.*
- Egy itallal úgyis még az adósom vagy, szóval benne vagyok. *egyezünk is meg az este folytatásáról, így még egy koktélt kérek a sráctól, mely elfogyasztása közben beszélgetünk még pár dologról, végül pedig az iskolában válunk majd el egymástól. Jó kis este volt, meglepően jól éreztem magam, remélem, hogy legközelebb is hasonló szerencsém lesz, mindig örülök a kellemes társaságnak.*

//Köszi a jáccit itt is! Smile //
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szer. Május 29 2013, 00:41


//NRT játék. Galina-Dorian 2013.05.06//

*Amikor biztosít róla, hogy nem untatom csak mosolygok egy sort, bizonyára tényleg nem untatnám, de én érezném magamat picit furán a helyzet miatt. Ezért nem is mondok semmit, csupán szememet egy pillanatra lehunyva bólintok egyet, amikor a kastély kerül szóba arcomon picit keserűnek mondható mosoly jelenik meg.*
-Jónak jó, bár egy idő múlva nagyon magányosnak éreznéd magad. Ami pedig a titkokat illeti, azokból van bőven, még előttem is, pedig ott születtem és nőttem fel. A családom eléggé titkolózó még előttem is, nem is. Tudod igazából azt se tudom milyen ügyletekbe vannak benne, csak azt hogy fiatal koromtól ritkán találkoztam velük otthon a saját lakhelyünkön *mondom komoly hangon, bár lehet másnak ez negatív lehet, nekem nem az én ehhez szoktam hozzá, talán ez a fajta élet is tett olyanná amilyen most vagyok. Nemsokára viszont már a klubban vagyok, és mindketten arra készülünk hogy igyunk egy Abszintot. Erős ital, de én szeretem, ha van alkohol aminek azt lehet mondani hogy hódolok akkor ez az, a másik szavaira azonban most rajtam a nevetés sora.*
-Mondjuk úgy hogy nemzetiségtől függetlenül nem láttam olyan embert aki 2-3 adag után tudott volna többet inni ebből.. Amúgy nem féltelek, azt tudom hogy ti oroszok nagyra vagytok az ital bírásotoktól, de azt hiszem figyelmeztetnem kell téged hogy a Vodka és ez az ital között cirka caccka 30 fok a különbség az abszint javára .*mosolyodom el szélesebben, hiszen nem gúnyból mondom. Az italt azonban nem csak úgy bedöntöm, hanem már szinte szeánsz szerű szertartással higítom fel, ahogy látom Galina is követi a példámat, szerintem jól is teszi, így is elég erős lesz, nemhogy tisztán. Csak biccentek a szavakra, majd iszok az italból. Persze a beszélgetés továbbra sem szakad félbe, így lyukadunk ki annál a bizonyos kalandvágynál.*
-Szerintem a kalandvágy egészséges bennem is bennem van, és azt hiszem tudom miről beszélsz. De itt minden meg fog változni, annyi féle és fajta emberrel össze futhatsz hogy tuti nem lesz unalmas, na meg történnek is veszélyes, fura dolgok...*Rántom meg a vállamat, bár én csak pár ilyennek voltam az áldozata, eddig elmondhatom hogy mindet túléltem. Beszélgetésünk tárgya hogy ki mit szeret, ahogy észreveszem sok közös nincs bennünk a tanulmányokat illetően, engem valahogy nem fog meg a méregkeverés, sose voltam jóba az arányokkal, és a türelmet igénylő munkával, persze mondhatná az ember hogy a festés is türelmet igényel, de az kikapcsolódás, a méregkeverés pedig nekem munka. Na de ettől nem leszünk rosszba, szeretek különböző embereket megismerni, ez a lány pedig érdekesnek bizonyul a számomra.*
-Ha megtehették volna akkor bizonyára itt tanultak volna de nem, maximum az ük-ük őseim... Ezek szerint te nem is tudod hogy a suli 4 éve nyitott meg újból? *kérdezek rá picit meglepődve, de nem sokáig marad így az arckifejezésem, nemsokára ecsetelni is kezdem a dolgokat.*
-A suli jó pár száz évig az óceán fenekén volt, az 1400as években épült, de egy harc folytán a pusztulás szélére sodródott, és elsüllyedt. Az akkori magiszterek között kitört a háború a hatalomért, ezt pedig diákok százai, és az épület szenvedte meg.*mondom komoly hangon, miközben tekintetem kicsit el is réved a távolba. Szeretem a régi történeteket, így még szép, hogy ismerem ezt is legalábbis részben.*
-Nem tudom, csak annyit hogy egy titkos és üldözött szervezet tagjai, ha jól tudom még egymás munkájáról se tudnak szinte semmit, pedig egy helyen dolgoznak, én pedig csak annyit tudok hogy gyakran tűnnek el akár hetekre is, mindig hirtelen távoznak, és hirtelen jönnek haza.*Rántom meg a vállaimat, szégyen vagy nem szégyen nem ismerem a saját szüleimet, de erről nem én tehetek, azonban a másik nevetése nekem is mosolyt csal az arcomra.*
-Hát akkor nagyon jól leplezed, mert eddig én csak pozitív véleménnyel lehetek rólad, hidd el ez nem olyan kis dolog ezen a területen.*szélesedik ki a mosolyom, miközben az arcát tanulmányozom viszont amikor a népszerűségemről esik szó csak megrántom a vállamat.*
-Ez a negyedik évem, és nem igazán mondhatom hogy vannak barátaim, igazából nem sok emberrel beszélek, szerintem az elmúlt 2 évben talán te vagy az egyetlen akit elhívtam inni valamit...*Na igen az éremnek nálam is két oldala van, nem vagyok én olyan népszerű, és bármennyire is hihetetlen amit mondok nem hazudok.*
-Bár meg kell hagyni egyáltalán nem bántam meg. Szóval ezeknek a tudtában szerinted melyikőnk a népszerűbb?*kérdezem hátra dőlve, miközben megiszom a maradék italomat.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Csüt. Május 30 2013, 22:32

//NRT: Galina-Dorian 2013.05.06.//

*Nem nagyon hallottam még olyat, hogy valaki előtt ennyi fehér folt legyen a családját illetően. Nyilván nem Dorian tehet róla, és nyilván megvan az oka az egésznek, de mégis furcsállom. Nem mintha én mindig mindenről tudtam volna, de ettől még elmondták, amit tudnom kell és ismerem a családi ügyleteket.*
- Ahhoz nem kell kastélyban élned, hogy magányosnak érezd magad. *Jegyzem meg, hiszen pontosan tudom, hogy milyen egyedül lehet az ember akár öt négyzetméteren, családtagok mellett is. Ezek szerint Dorian is ismeri az érzést. Sajnálom érte. De nem szeretném, hogy nagyon elmerüljünk a témában, örülök is, amikor a klubba érve az abszintra összpontosíthatok. Az ital erősségével kapcsolatban természetesen azonnal feléled bennem minden oroszságom*
- Persze, hogy nagyra vagyunk, mi bírjuk a legjobban az italt! *Azon persze lehetne vitatkozni, hogy ez dicsőség-e, vagy inkább magunkba kellene néznünk. De miért akarnék ezzel foglalkozni, ha itt van valami újdonság, amit kipróbálhatok? Még jó, hogy Dorian itt van, nélküle képes lettem volna hígítás nélkül leküldeni az italt. Egyszer majd kipróbálom úgy is, de csak ha egyedül leszek. A kalandvágyról beszélve azért megnyugszom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki néha többre vágyik annál, hogy csak történjen valami. Kicsit csalódott vagyok, amiért nem nagyon találkozom semmilyen veszélyes vagy fura dologgal, de ezt nem mondom ki hangosan. Bár ha jól belegondolok veszélyes személlyel már találkoztam itt… végül is, ez is számít, gondolom. Azt nem is említem meg, hogy a legveszélyesebb dolog eddig az volt, hogy majdnem megfojtottak, bár talán nem is csodálkozna rajta. A tanulmányokról újra a szüleire terelem a szót és a válaszát hallva ismét elvörösödöm, bár most a szégyenkezéstől.*
- Ez most elég ciki, de szinte semmit nem tudok erről az iskoláról. *Vallom be zavartan, közben úgy fixírozom a poharat, mintha attól várnám, hogy mentsen ki ebből az égő helyzetből. Szerencsére Dorian megkönyörül rajtam és mesél néhány dolgot, amit már nekem is tudnom kellene. Érdeklődve hallgatom a plusz információkat, és talán érdemes lenne többet is tudni. Háború és harc, pont azok a dolgok, amik eléggé érdekelnek és lekötik a figyelmemet. Persze csak addig, amíg én nem vagyok a részese.* - Azt azért remélem, hogy a mostani magiszterek nem kezdenek azon acsarkodni, hogy ki a falkavezér... *Vagy ha igen, akkor én már nem akarok itt lenni. Nem sok dühítőbb dolog lehet annál, mint ha az ember mások vitája miatt veszti az életét. De álljunk csak meg egy percre… Dorian azt mondja, hogy az iskola négy éve nyitott meg újra, az én apám viszont, akinek a bátyám elmondása alapján külön kívánsága volt, hogy ide járjak, hat éve halott… Nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy rájöjjek, megint hazudott nekem. De már meg sem lepődöm rajta. Tényleg jobb lett volna még otthon utána nézni a dolgoknak. Dorian mesél még a szüleiről, természetesen teljesen felkelti az érdeklődésemet, amikor a titkos és üldözött szervezetet említi.*
- Biztosan veszélybe sodornának téged, ha elmondanák. *Más okot nem nagyon találok ilyen szintű titkolózásra, de aztán egy félmosollyal nézek vissza Dorianre.* - Én biztos nem bírtam volna ki, hogy ne nyomozzak utánuk. Vagy addig nyaggatnám őket, amíg meg nem unják, és el nem mondják. *Nem mintha a saját szüleimnél bármit is elértem volna ezzel. Gondolom Dorian szülei sem mások ilyen téren. Néha azt kívánom, bár az én szüleim is többet titkolóztak volna. Kifejezetten jól esik, hogy a másiknak pozitív véleménye van rólam, azt hiszem, ezzel nincsenek túl sokan.*
- Veled nem nehéz barátságosnak lenni. *Az biztos, hogy nem sok emberrel vagyok ilyen, legalább is nem elsőre. Azt hiszem, nem lepődöm meg annyira a dolgon, hogy nem olyan népszerű, de nem azért, mert egy negatív jelenség lenne. Egyszerűen nem akar az lenni.* - Jól van, akkor egyikünk sem az. De szerintem nem is baj. *Mosolygok már megint és Dorian példáját követve én is felhajtom a maradék italomat. Egy darabig az ujjaimmal piszkálom a pohár oldalát, aztán észbe kapok és abbahagyom, mielőtt még lelökném a poharat.*
- Dorian… *Kicsit bizonytalan a hangom, percek óta győzködöm magamat, hogy tegyem fel a következő kérdést. Ha már összehozott vele a sors, akkor megkockáztatom, legfeljebb nemet mond.* - Arra gondoltam, ha már úgyis csatamágus szakon vagy, és párbajozni is tudsz… én pedig elég béna vagyok, ilyen téren is… szóval lenne kedved néha gyakorolni kicsit? Tudom, hogy ez neked tanulásra nem ad lehetőséget, azt is megértem, ha nincs hozzá kedved, vagy nincs időd… *Elhallgatok, hogy legalább lehetőséget adjak neki a válaszadásra. Remélem, hogy nem utasít vissza, valóban nem ártana, ha ilyen téren is magamra szednék némi tudást és tapasztalatot.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Kedd Jún. 04 2013, 18:52

//NRT: Galina-Dorian 2013.05.06.//


*Elég sok mindenről mesélek ami velem kapcsolatos, talán picit többet is, mint amennyit másoknak szoktam, de most egyáltalán nem érzem így. A szavakra viszont csak aprót bólinva jelzem, hogy egyet értek vele.*
-Persze hogy nem, ugyan úgy érezheted akár a nyílt utcán, vagy egy varázslóképzőben ahol rajtad kívül töb száz másik diák is jár..*emelem meg picit a vállaimat, de ez a téma több szót nem igazán érdemel, elvégre nem kell ilyen komor dolgokról beszélgetnünk. Az italos megszólalása viszont ismételten megnevetted, de arcomon látszik hogy nem igazán tudok szavai ellen beszélni.*
-Azt hiszem ebben a témában nem szállok szembe veled, bár én inkább az egyéniségben hiszek. Az oroszokról azt is mondják hogy ritka egyszerű népség, te mégsem tűnsz annak.*Na igen amit eddig megtudtam róla, nem ezt mutatja, vagy csak én nem ismerem elég jól az embereket, hogy kiigazolódjak rajtuk de ez most mindegy is. A szüleim is szóba jönnek, és evvel egy kérdés is Galina részéről, amire apró félmosolyt ejtve válaszolok is. Nem nézem le amiért nem tud pár dolgot, szerintem sokan mások is vannak így.*
-Szerintem nem az, hidd el nem te vagy az egyedüli aki ebben a cipőben jár. Lefogadom ha csinálnánk egy közvélemény kutatást minimum a harminc százalék nem tudna sok mindent az iskola múltjáról. Még a hozzám hasonló sznob arisztokraták között is bizonyára találnál ilyet.*Húzódik kissé szélesebbre a mosolyom, miközben az italok lassan fogyatkozni is kezdenek, azért mesélek egyet s mást, arról amit én tudok, és ez további témának ad táptalajt.*
-Nem hinném. Ahogy én észre vettem a magiszterek között most elég nagy a harmónia, egyik sem hatalmasabb a másiknál, mindegyik másban jó. Szerintem inkább kiegészítik egymást.*Mondom el a személyes véleményemet, mely nem biztos hogy fedi a valóságot de én így hiszem. A szüleimre visszatérve, szégyen vagy nem szégyen de elmondom hogy túl sokat nem tudok róluk, hiszen a munkájuk miatt még előttem is titkolóznak. A másik érvei viszont eléggé logikusak.*
-Talán igen, de ha így is van nem számít.*Húzom el a számat, miközben megiszom a maradék italt is. Jó volt finom volt, de azt hiszem ennyi elég, nem mintha nem bírnék el még egy körrel, de talán jobb ha nem kísértem a sorsot.*
-Hát igen, azt hiszem ebbe egyezünk, csak a különbség az hogy nem mennél az én szüleimmel sokra. Profi módon képesek titkolózni, és ellen állnak bármilyen nyaggatásnak, nekem elhiheted.*A végére már csak egy kis mosoly marad az arcomon, de az is eltűnik hamar, s arcizmaim komolyabb kifejezést öltenek. A témán azonban tovább megyünk, és az ezt követő dolgok valamelyest vidámabbak, már már ismét mosolygok, s bólogatok a szavakra.*
-Részemről egyáltalán nem. Fene akarna olyan népszerű lenni, akkor lehet sosem lenne időm nyugodtan festeni.*villan meg ravaszul a tekintetem, miközben kicsit fel is nevetek, bár tény soha nem voltam barátok körében népszerű, lehet tetszene ha egyszer érezném. A következő kérdés viszont őszintén meglep, így arcomat érdeklődve fordítom felé, várva, hogy kibökje mit is szeretne.*
-Mi ez az "is?" Eddig nem vettem észre hogy béna lennél.*Felelem őszínte mosollyal, de már tudom mit szeretne kérdezni, így az utolsó mondatát már végig se várva szólok közbe. Nem kell ennyire körül írni egy kérdést.*
-Szíves örömest. Majd olyan átkokat használok amiket te is ismersz, így már lesz benne kihívás*mondom megszakítva a monológjában, egy apró nyugodt mosollyal, amit még nem is tettetek, szívesen gyakorolnék kicsit vele, talán nekem se ártana egy kis test mozgás csak egy kérdés van hátra..*
-És mikor lenne jó neked ez a gyakorlás? *kérdezem hátra dőlve, miközben kezeimet keresztbe fektetem a mellkasom előtt, érdeklődve hallgatva a válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Csüt. Jún. 06 2013, 01:30

//NRT: Galina-Dorian 2013.05.06.//

*Az biztos, hogy a magány elemzésénél találhatunk jobb témát, és találunk is. Nem ez az első alkalom, hogy olyan sztereotip megjegyzést hallok, mint például, hogy egyszerűek vagyunk. Nekem eszemben sincs ilyesmin megsértődni, bár tudom, hogy néhány honfitársam ezt komoly sértésnek venné.*
- Az orosz emberek az egyszerű dolgokat szeretik és egyszerű dolgokra vágynak. *Válaszolom egy kis csend után.* - De ha az egyéniségüket nézed, akkor ugyanolyan összetettek, mint bármely más nemzet tagjai. Én sem különbözöm tőlük. *Abban biztosan nem, hogy ugyanazokra az egyszerű dolgokra vágyom. Többet szeretnék tudni Dorian családjáról ezért a szüleivel kapcsolatos kérdések után eljutunk az iskoláig is, nekem pedig töredelmesen be kell vallanom, hogy ezzel kapcsolatban semminek sem néztem utána. Nem baj, szerencsére a másik nem az a faja, aki ilyesmi miatt lenézne engem.*
- Nem is vagy sznob. *Vigyorgok, de persze nem csak ez ragadt meg Dorian mondandójából. Az azért megnyugtató, hogy a diákok közül nem csak én tudok ilyen nemtörődöm lenni, van még mellettem pár ember abban a harminc százalékban. A magiszterekkel kapcsolatban viszont én nem tudok ilyen optimista lenni.* - Hiába ugyanakkora a hatalmuk, ha másban jók, az egyikük egyszer csak rájöhet, hogy a hatalmával a többi fölé kerekedhet. Ott vannak a régi magiszterek, nekik is illett volna ugyanolyan nagyságú hatalommal bírni, nem? Én mondom neked, a túl sok erővel az a baj, hogy előbb-utóbb előjön az ember megalomániája. De ne mondd ám el senkinek, hogy ezt mondtam. *Na nem mintha bárkit is szeretnék leszólni, pláne nem nagyhatalmú varázslókat és boszorkákat, de olyat még nem láttam, hogy egy vezetőségen belül ne lett volna meg a bizonyos hatalmi rangsor. Ha titkolózásról van szó, akkor a szüleink között nincs sok különbség. Bár az enyémek pontosan elmondták, hogy mivel is foglalkoznak, de ha valamit titkolni akartak, akkor azt senki nem szedte ki belőlük.*
- Miért ne számítana? *Hiszen nyilván könnyebb elfogadni a titkolózást, ha ilyesmi oka van, nem? Talán csak én látom így. Elmosolyodom, ahogy elképzelem a jó pár évvel fiatalabb Doriant, amint bárkit is nyaggatni akar némi válaszért. Aranyos lehetett. Biztos vagyok benne, hogy ha akarná, az iskola egyik legnépszerűbb diákja lehetne, de egyértelműen közli, hogy ez nem szerepel a tervei között. Hiszen jól látja, a népszerűséggel együtt járna, hogy feladja a nyugodt életvitelt is. Már amennyire az élet itt nyugodt lehet. Megiszom a maradék abszintot, jól esett, természetesen felveszem a kedvelt italok listájára. Lehetőséget látok arra, hogy hogy fejlesszem az alig létező harci tudásomat, ezért lesz, ami lesz, felteszem a nap kérdését.*
- Mert még nem láttál varázsolni. *Húzom el a számat a megjegyzését hallva, de inkább nem részletezem, hogy valószínűleg előbb szúrnám ki valaki szemét a varázspálcámmal, minthogy egy használható varázsige elhagyja a számat. Majd úgyis látni fogja a bénázást, ha igent mond. Széles mosolyra húzódik a szám, amikor meghallom a pozitív választ, hiszen tényleg szükségem van a segítségére.*
- Komolyan? *Kérdezek vissza teljesen feleslegesen, a kitörő öröm miatt hangosabban a kelleténél, ezért néhányan felénk is néznek, de ez most nem érdekel.* - Nekem bármikor jó. Amikor te ráérsz és nincs fontosabb dolgod. *Bár kétlem, hogy bármikor lenne olyan szabad perce, amikor ne találhatna fontosabb dolgot, de nem számít, hiszen már igent mondott. Úgy vigyorgok, mintha ma lenne a születésnapom; végre esélyt látok rá, hogy fejlődjek is valamilyen irányba. Természetesen ajánlottak már nekem segítséget mások, de Dorian az első, akinél nem félek attól, hogy kinevet ha rájön, hogy mennyire szerencsétlen egy boszorkány vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szomb. Jún. 08 2013, 17:35

//NRT: Galina-Dorian 2013.05.06.//

-Talán jobb is lenne, ha mindent olyan egyszerűen lehetne kezelni, vagy látni ahogy ti látjátok*Engedek el egy gyorsan eltűnő mosolyt, az egyéniségekről szóló szavakra viszont már csak bólintok, a következőre viszont már kicsit fel is nevetek.*
-Dehogynem! Tudok az lenni, de az egy másik oldalam..*mosolyodom el, és még csak nem is hazudok, tisztában vagyok a származásommal, és a családi hátteremmel is, amire büszke vagyok, maximum nem mutatom ki mostanság látványosan. A magiszterekről is esik pár szó, és azzal amit a lány mond nem lehet vitatkozni, ezt én is belátom, így válaszképpen csak megrántom a vállamat.*
-Abban az esetben nem akarok itt lenni, amikor ez történik. Legutoljára egy csomó diák meghalt, és az egész épület az óceán alá került, és szerintem ez az egyensúly régen is megvolt, mármint az erő, de azok más idők voltak.*Nem tudom jobban körül írni a dolgot, hogy miképpen gondolom, ezért ennyiben hagyom, ha valami lenne itt, úgysem tudnánk mit tenni ellene, legalábbis még nem. A szülőknél való vissza kérdezésre, viszont csak megrántom a vállaimat.*
- A baj előbb utóbb akkor is megtalál, ha titkolóznak ha nem, itt is bármelyik nap lehet az utolsó.*Sandítok a lány fele, bár tény nem a mának élek, de azt hiszem aki ilyen helyen él, fel kell készülnie mindenre. Tovább beszélgetünk, aminek a témája most már nem a család hanem én magam leszek. Tény lehet hogy ha akarnám lehetnék népszerű, de nekem tetszik az életem, és ahogyan élem, nem vágyom annyira a "pezsgést". Az italok elfogynak, és a téma is tovább tolódik, méghozzá a gyakorláshoz, amire fel leszek kérve nemsokára, én pedig miért is utasítanám vissza? *
-Hát ha minden igaz akkor nemsokára látni foglak.*Húzódik ismételten mosolyra az arcom, a másikkal szemben úgy tűnik én nem vagyok annyira borúlátó, még ha nem is ismerem a képességeit, de ha tudok segíteni, akkor megteszem, amúgy sem ártana ha picit én is kimozdulnék. Minden esetre az igen már elhangzott felőlem, és ahogy a másik meglepett kérdését, ami még hangosabbra is sikeredett csak felnevetek picit és bólintok.*
- Meglehetősen komolyan. Főleg ha ilyen érzelmi reakciót váltok ki belőled egy válasszal.*Mondom továbbra is mosolyogva, miközben tekintetem körbe pásztázza a helyet, és azokat akik minket néznek. A lány ért hozzá hogy hívja fel magunkra a figyelmet, de nem probléma.*
-Ha elmondod melyik a te szobád a kastélyban, küldök fel baglyot amikor jó, vagy ha véletlen elfelejteném te is nyugodtan felkereshetsz, itt lakok lent Mystralban a csatamágusok szakházában, könnyen oda lehet találni.*Mondom nyugodt hangon, miközben intek az egyik felszolgáló felé, és kifizetem mindkettőnk italát.*
-Az igazat megvallva gyakorolhatnánk ma is, de sajnos van még némi elintézni valóm, és sajnos azt hiszem meg kell válnunk egymás társaságától. Kár, már régen beszélgettem ilyen jól valakivel. Viszont a közeljövőben keresni foglak.*Feltéve ha megmondja hol hagyhatok neki üzenetet. A mai dolgaimat azonban el kell intéznem ami nem kevés ide oda utazással fog járni, így rá kell vegyem magamat az indulásra.*
-Ha van hozzá kedved egy darabig elsétálhatunk együtt..*Mondom miközben felállok az asztaltól, így rajta áll hogy együtt megyünk e valameddig, avagy ő marad még itt. Én minden esetre ha megkapom a választ, és el is hagyom a klubbot, majd kint a város főutcáján búcsúzva el a lánytól indulok el, a saját dolgomra.*

//Köszi szépen a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Vas. Jún. 09 2013, 20:23

//NRT: Galina-Dorian 2013.05.06.//

*Miért ne lehetne mindent egyszerűen kezelni? Persze én is tudom, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek, de csak attól bonyolultak, mert sokan szeretik őket túlbonyolítani. Vagy csak én is egy tipikus orosz vagyok, aki képtelen túllépni ezen az egyszerűségen. Dorian sznobsággal kapcsolatos kijelentésén én is elmosolyodom, nem kétlem, hogy az is tud lenni, ha nagyon akar. Nem mintha ez bármit változtatna a véleményemen, amit eddig kialakítottam róla. A magiszterekkel kapcsolatban nagyrészt saját tapasztalatból beszélek, és úgy látom Doriannel ugyanazon a véleményen vagyunk: ha egy tányértörős vita elfajulna, akkor egyikünk sem szeretne itt lenni. Eléggé furcsállom, hogy szinte semmit nem tudhat a szüleiről, de elég magyarázatot kapok arra, hogy ez miért is van így. A témák kivesézése után megkérem, hogy segítsen nekem, meglepetésemre bele is egyezik, én pedig ha akarnám se tudnám visszafojtani az örömködést. Bár egy kicsit elbizonytalanodom, amikor rávilágít a tényre, hogy a gyakorláshoz bizony nekem is varázsolni kell, amiben nagyon nem jeleskedem, de végül is azért kértem a segítségét, hogy jobban menjen dolog. Csak nem vagyok teljesen reménytelen eset. Remélem. De azért mások figyelmét nem akartam ennyire magunkra irányítani.*
- Csak örülök. *Vigyorgok, és most már sikerül normál hangerővel beszélnem.* - Nem hiszem, hogy túl sokan rászánnák az időt, hogy segítsenek. Hivatalosan pedig a Dália hálóban vagyok. *Szinte semmivel sem tudná senki letörölni azt a széles mosolyt, ami birtokba vette az arcomat. Nagyon fellelkesültem, remélem, hogy minél előbb sort tudunk keríteni a gyakorlásra.*
- Örülök, hogy nem untattalak halálra. *Mondom nevetve, bár egy kicsit sajnálom, hogy nem ér rá tovább. De eszemben sincs még jobban feltartani. Felajánlja, hogy egy darabig együtt is mehetnénk, én pedig bolond lennék visszautasítani, mosolyogva bólintok, majd összeszedem a tőle kapott festményt, hogy indulhassunk. A főutcán elég hamar elérünk az elágazóhoz, ami a kikötőhöz visz, ideje, hogy elköszönjek.*
- Örülök, hogy találkoztunk, Dorian. Köszönöm a festményt, meg az abszintot, meg mindent. Remélem, minél előbb összefuthatunk. Szia! *Azt hiszem mindent elmondtam, amit így hirtelen szerettem volna, és a festményt magamhoz ölelve lendületesen elindulok a kis utcán; figyelmetlenségből majdnem neki is megyek valakinek, aki morogva kerül ki.*

//Én is köszönöm Smile//
Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Csüt. Jún. 20 2013, 21:39

//NRT: Ian - Freya, 2013.03.05.//

*Különös körülménynek köszönhetően találkozunk, s ennek hála témánk is ehhez kapcsolódik, ám mikor keze a vállamra kerül, hirtelen kapom oda tekintetemet szúrósan, amint pedig beszélni kezd, fejemet fordítva rá, pillantásom felcsúszik felsőtestén keresztül a szemeibe. Nevetséges, de úgy érzem magam, mint egy pici gyerek, akinek éppen türelmesen magyaráznak, s apró megjegyzése végén pimasz mosolyra görbül szám széle.*
~ Gáz, mint a gáz szó használata. ~ *fut át agyamon a gondolat, s aprón még meg is forgatom szemeimet erre a kifejezésre, amint mondata végén elfordítom pillantásomat az eddigi rezzenéstelen figyelem alól, s magam elé kezdek meredni.*
- Hm, egyszerű látásmód, mint az enyém... és ha azt mondom, arra értettem, hogy ide ilyeneket is beengednek? Ha arra értettem, hogy nem figyelnek erre? Akkor magát a hely minőségét kritizálom. *emelkedik meg aprón vékonyka vállam két oldalt, de közben a másik szemeit fürkészem. Sokat mondhatnék ezzel kapcsolatban, például azt is, hogy úgy érzem, unalomból mentett meg, s ezért most úgy viselkedik, mint akinek sokkal tartozom. A stílusa... olyan lenéző, ez pedig irritál. Engem eddig még senki nem nézett le, de ha harcot akar, akkor legyen párbaj.*
- A női nem rejtelmei. *mosolyodom el ismét, kitérőn adva választ. Van eset, mikor valóban az a célom, hogy butának képzeljenek, ez most nem tartozik azok közé, de egy nőnek a ferdítés benne van eszköztárába. Amikor viszont hirtelen próbál engem ismét rendre utasítani, akkor villan felé figyelmeztetőn fagyosan kék tekintetem.*
- Nekem pedig ne akard megmondani, mit tehetek és mit nem, mert ha el akarok nevezni rólad valamit, az nem a te dolgod lesz. Nem vagyok a lányod, hogy kioktass, rendben? *vágok vissza hirtelen, keményen és komolyan, pattanásig feszült idegekkel, merevségbe dermedve ülő helyzetemben. Mit képzel magáról? Ő a HMCS? A helyi menő csávó? Picit szerintem nagyra tartja magát, ha így véleményezget engem, utasítgatni próbál, és ilyen leereszkedő a hozzáállása. A párbaj viszont életben van, annak ellenére, hogy nincs hangosan kiáltva ki, részemről ez valós probléma, ezért amikor az italt kapja ki, én is rendelek magamnak, ezzel tartva a tempót.*
- Köszönöm a figyelmeztetést. *biccentek neki teljesen normálisan, komolyan veszem a szavait, most nem élcelődök. Pontosan azért nem játszok az itallal, mert... nem muszáj ezt mindig magamnak felhánytorgatni, ma nem fog megtörténni. Nem játszok a kezére. Azt szintén nem árulom el, hogy ittam-e, vagy sem ilyet, ital témában maradjon minden az én titkom. Számomra az előnyös. Ezek után folytatódik a vélemény csere, a beszélgetés, mely közben aprón kóstolgatjuk egymást, hátha többet mutat magából a másik. Költői kérdésére látványosan teszem le az idő közben érkező poharat, megszakítva ezzel azt, hogy a számhoz emelem, s kényelmesen fészkelődve fonom össze karjaimat a pulton, úgy nézek rá kíváncsi tekintettel, de ravaszul somolyogva.*
- Hm... nem volt rossz próbálkozás. Szívesen táncolok veled, amennyiben vállalod, hogy hülyét csinálunk magunkból azzal, hogy erre a zenére keringőzünk. Mert ugye az is tánc, amit kifogástalanul művelek... *játszom ki egy apró biccentéssel a kiskaput, majd pedig a másik feltételezéséhez érek gondolatban, mire ismét magam elé meredek, számhoz emelve az italt, ezzel nyerve gondolkodási időt, s abba kortyolva száguld végig fejemben a lehetséges válaszok raja. Érdekes íze van, egy pillanatra el is vonja figyelmemet, de...* - Férfi témában pedig külön véleményem van róluk, ami nem jelenti azt, hogy nem értek hozzájuk. Persze, ha úgy gondolod, hogy akkor ismerem a férfiakat, ha már minimum öten megdöngettek, akkor valóban butának számítok ilyen téren. *villan angyali mosolyom, s igazából nem hazudok neki. Inkább csak a szavakkal játszom, s ha nem is tudok róluk mindent, ha nem is mondhatom el, hogy volt már barátom, vagy szexuális kapcsolatom, attól függetlenül és a jellemek és személyek mesterének számítok a saját szememben. Nem vagyok avatatlan a férfiak tekintetében tehát, ők is emberek, emberek akiket én manipulálok. Most én lépek, tehát kérdezek, s mint látom, iszonyatosan magabiztos, talán öntelt is. Már egy útvonal, amin indulhatok.*
- Szóval, te vagy itt a csúcsragadozó. Értem, nem kételkedem benne. Viszont... *hagyom a levegőben a szót, mint akinek mégis van ellenvetése, de nem folytatom azonnal a mondatot, inkább iszok még egy kortyot, most már nagyobbat, mint előbb.* - ... viszont kérdés az, milyen ragadozónak számít az, aki olyan vadakat kap el, akik akarják, hogy elkapják őket? *bökök a fejemmel a lányok felé. Ezek vagy ribancnak számítanak, ha pedig nem is annak, akkor nagy esély van rá, hogy szeretnének ismerkedni, az alap megvan, innentől a kinézete miatt - amit nem tagadok -, nem nagy művelet ám magához édesgetnie valakit. Nem vagyok ebben a témában szakavatott, de talán a némi véleményem ami van, az romantikus. Szeretem a lovagokat. Az igazi lovagokat, akik engem királynőként kezelnek, viszont közben kemény férfiak és mészárosok minden hangzatos elv nevében. Kérdése meglep, főleg, hogy a kezemben van az ital - gondolt volna erre előbb... -, s egy pillanatra el is gondolkodok, pofátlanul a szemeibe meredve.*
- Örömmel venném. Lepj meg, de valami jobbal, mint ez! Nekem talán erős... *szemlélgetem most az italt, lötykölve picit a poharamban, majd ismét iszok belőle. Nem adnak sokat, én viszont direkt iszom meg. Kellemetlenül érzem magam ezen a helyen, s ha nem akarom, hogy ez látszódjon, akkor fel kell oldanom magamat. Ahhoz ital kell. Csak nehogy...*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Pént. Jún. 21 2013, 17:09

//NRT: Jackie-Chris, 2013.03.21.//


*A szó a révészről könnyen a famulusokra terelődik, s én egészen felvillanyozódok a sárkány hallatán. Feltétlen látnom kell. Ciki, nem ciki, én még rövidke varázsló pályafutásom során egyet sem láttam, talán ideje lenne. Pláne amelyik még familiáris is. Nem semmi lehet. Egy poén ezzel kapcsolatban meg is eresztek, habár jobban belegondolva, még jogos aggodalom is lehet.*
-Hát… Ha kicsi, akkor lehet, hogy de. *Persze evidens lenne egyből egy hatalmas sárkányra gondolni, de gyanítom, azt már azért kiszúrtuk volna. Szóval talán egy bébisárkánnyal van dolgunk, ami azért bőven elfér a szobában. Tovább bombázom Jackie-t az újító ötleteimmel, de nem igazán vevő rájuk. No de hát ízlések és pofonok.*
-Hmm… talán igazad van. A végén nem lehetne eljutni Mystralba, mert mindenki itt motorcsónakozna, meg jet-skizne, és az nagyobb szívás lenne. Innen legalább ki lehet úszni, ha esetleg baj van, meg, ha nem esz meg egy cápa… vagy ki tudja mik élnek ebben a vízben. Nem akarom tudni. Megérkezünk lassan a clubba, én pedig nem tudom megállni, hogy ne kezdjem el megint a gyújtogatós témát. Tágra nyílt szemekkel emelem fel a lapát kezeimet.*
-Eszemben sincs. Sosem tartottam a szeleburdiságot hibának. Aranyos. *mosolyodom el a végére, majd odaterelem a pulthoz, hogy ne száradjunk ki teljesen még. Kíváncsian pillantok a kérdezőre, majd tekintetem a táncolókra siklik. Nem mondanak különösebben falábúnak, de én azért nem érzem magam egy Michael Jacksonnak.*
-Hát… úgy tűrhetően gondolom. *hümmögök, majd kíváncsian fordulok a muxer felé, miközben beleiszom a sörömbe. Bátor húzás a lánytól, hogy így rábízza magát, de ha netán túl erőset kap, majd visszacipelem a kastélyba. Nem egy nagydarab Brünhilda úgysem.*
-Nem félsz, hogy kapsz egy Hirtelen Halált? *vigyorodom el, mert az azért elég becsapós itóka. Finom és még innád a végtelenségig, amikor azon kapod magad, hogy már nem tudsz felállni. Ugyan kifejezetten kérte, hogy ne legyen erős, de ki tudja, mennyire érzi magát humorosnak a pultos. Egy húzásra eltüntetem a söröm felét, majd körbenézek.*
-Na, akkor most adjál ide nekem egy szemceruzát és bajuszt rajzolok valakinek. *szemem vidáman csillog és komolyan gondolom. Legutóbb rajta nevettünk, most én keverem magam bajba. Nem tudok kinőni az efféle szórakozásból. És a bajusz divatos viselet. Csak épp nem biztos, hogy annak, aki kapja.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Vas. Aug. 11 2013, 00:02

// NRT: Fleur - Gwynn  2013.08.10 //

*Nemrég kaptam egy kis munkát az itteni klubban, ezért most ide tartok ruganyos, puha lépteimmel. Bár viseletem kissé feslett, a kidobóember egyből félreáll, amint meglát, mivel már látásból ismerjük egymást és anélkül is tudja, hogy be kell engednie, hogy  hivatalos belépőkártya fityegne a nyakamban. Amint elhaladok mellette, futólag biccentek neki, mire ő megvetően morog az orra alatt valamit. Ez a mi kis szertartásunk, kétszer egy héten. Amint belépek a puccos klubba, egyből az oldalt lépő öltözők felé veszem az irányt, amit a fellépőknek tartanak fent. Útközben senki ismerőssel nem találkozom, így hamar otthagyom a színes, cseverésző, iszogató társaságot és belépek a félig meddig hangszigetelt folyosóra, ahonnan az öltözők és egyéb személyzeti helyiségek nyílnak. Amint megtalálom a számomra kijelöltet, a vállamon lógó sporttáskából hamar elő is kerül a munkaruhám, amit immár olajozottan öltök magamra. Először nehezemre esett megtalálnom a helyes felvételi módot a számomra idegen stílusú ruhába, de mára volt időm belejönni. Így hamarosan egy mélyen kivágott, halványszürke ingben és egy fekete nadrágban indulok hivatásom helyére, a színpadra. Minden ruhadarabom, talán még a boxerem is enyhén csillog, vagy inkább dereng a reflektorfényben, kiemelve sápadt bőrömet és ezüstös hajam, ami enyhén zavarja a naturalizmushoz szokott ízlésemet, de nincs mit tenni. Ezt adták, ez van, jó katona nem reklamál, na meg ebben a méregdrága agyontervezett és dizájnolt öltözékben legalább nem lógok ki annyira a sorból. Kivéve hogy én állok a színpadon. Ebben a pillanatban társam is megérkezik: nem kevésbé kiglancolt, mégis elegáns ruhájú partnernőm öltözéke annyiban más, hogy a csillogást megannyi penge szolgáltatja, amiket kis műsorszámunk keretében mind felém fogja majd hajigálni. Csupán szemünk villan össze egy pillanatra, majd egy rövid felkonferálás után kezdetét veszi a tánc. Merthogy valójában táncolnom kell. Amint kiszabadultam a száz százalékos felügyelet alól, ez volt az első dolog amit megtanultam. Sokféle táncot ismerek, most ezekből csipegetek és olvasztom őket össze olyan különös egyveleggé, amilyen a zene is. Metsző, mégis lágy, sejtelmes és éles hangokat válogatva az alap dobszólóhoz, ami felpezsdíti a jelenlévők vérét. Megmarkolja a lényüket, míg észre sem veszik és gondolatban egy ütemre mozdulnak velem. Valószínűleg van egy kis mágia ebben a zenében, éppen csak egy csipetnyi, így az én dolgom, mint furulyának a kígyót: elkábítani, transzba ejteni a közönséget. Amint ez valamennyire sikerül, a párom is mozgásba lendül: tapasztalt mágus révén hol elrejti, hol felfedi magát, kiszámíthatatlanná téve megjelenését, majd a zene által diktált pillanatban el-elereszt egy-egy pengét felém. Az én feladatom pedig, hogy a tánc lendületét megtartva épphogy elkerüljem a felém sikító késeket. Merthogy a rajtuk lévő apró lyukaknak és a dobás sebességének köszönhetően halkan bár, de fütyülnek a levegőben, tovább fűszerezve a zenét. A hatás kedvéért néhányat, amelyekben biztos vagyok el is kapok, beépítve a mozdulatot a táncomba, hogy egy pillanatra se akadjon meg a folyamat. Alig tart pár percig az egész produkció, engem azonban meglehetősen lefáraszt ez a fokú összpontosítás, így nem is nagyon bánom, hogy lassan elérkezik a taps ideje. Amint vége a műsorszámnak és elenyészik a színpadot körülvevő, a nézőket védő erőtér, én is lelépdelek a porondról, hogy a közönségem közt grasszálva a pulthoz érjek. Közben alaposabban szemügyre veszem a vendégeket, ízletes falat után kutatva. Csak reménykedni tudok, hogy akad már itt olyan, akit érdekel is a műsorszámom és nem csak kötelező elemként figyelt vagy nem figyelt rám. Persze az sem mindegy hogy miért, na de az már az én dolgom hogy ezt kiderítsem.*
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Hétf. Aug. 12 2013, 19:14

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //

*Eléggé későre jár már, de engem ez nem érdekel. Most itt vagyok, a Mysterioban, nem pedig Franciaországban, ahol minden egyes lépésemet követik, tehát élni fogok a lehetőséggel továbbra is, hogy azt csináljak, amit csak akarok. Készülődésbe is kezdek, ugyanis a mai estét a Pokol szájában szeretném eltölteni, reménykedve abban, hogy akad majd ismét egy kellemes társaságom, de most még egyelőre az előkészületek folynak. Egy hófehér színű, gyönyörű ruhát veszek elő, melynek vállainál vékonyka pántok vannak és hátam nagyobb részét is láttatni engedni, ahogy valamennyit dekoltázsomból is, az alja pedig természetesen combközépig ér, tehát nyárias viselet és kiemeli tökéletes alakomat. Lábaimra szintén hófehér színű szandál kerül, barna tincseimet hullámossá teszem, majd zöld szemeim következnek, amelyek némi sminket is kapnak, nem túl sokat, de az ezüst tesz róla, hogy még jobban csillogjanak. Ahogy ezekkel elkészülök, jöhet is pár szép ékszer, tehát néhány ezüst gyűrű, egy-egy karkötő a két csuklómra, majd pedig egy F betűt mintázó medál a nyakamba, természetesen ugyanabból az anyagból, mint a rajtam lévő többi ékszer. *
~ Így már talán jó leszek. ~ *állok is a tükör elé, ahol végig is nézek magamon, majd pedig ajkamat húzom ki egy kevéske szájfénnyel, hogy ott is tökéletes legyek, bár ehhez az ajkam közepén lévő piercing is hozzásegít. Egy hófehér, kicsinyke táska kerül még hozzám, amelybe teszek némi pénzt, a pálcámat és néhány női dolgot és ez után már itt sem vagyok. Gyors léptekkel sietek le az aulába, hogy ez után a kikötőbe érve ülhessek be az idős révész felé. Nincs most kedvem beszélgetni vele, tehát az út csendesen telik, amíg át nem érünk Mystralba, ott pedig már szabad az út a kopasz kidobóig, aki már ismerősen biccent felém.*
- Jó estét! *köszöntöm én is, majd ez után lépek csak be az ismerős helyre, ahol most legnagyobb meglepetésemre nem a táncé a főszerep, hanem egyfajta röhejes előadásé. Összevont szemöldökkel sétálok oda a pulthoz, hogy rendeljek magamnak egy kis vodka-narancsot, majd végül az egyik széken helyet is foglalok, még mindig a pultnál maradva, de most már a színpad felé fordulok, hogy végignézzem ezt a… nem is tudom, hogy mit tudnék erre mondani.*
~ Mégis mi ez, valami cirkusz? ~ *teszem fel magamnak a nagy kérdést, miközben a táncikáló, hófehér hajú fiút figyelgetem, akit mintha már láttam volna valahol, de áh, biztosan csak összekeverem valakivel. A szám viszont a végéhez ér, így többen tapsolnak, de én csak fejemet megcsóválva fordulok inkább vissza a pult felé, mert én ilyesmi miatt aztán nem fogok tapsolni. Az idő telik és ekkor ér mellém az ismerős illető, aki nemrég még odafent bohóckodott, így szép szemeimmel felé is pillantok, mivel pontosan mellém érkezett meglepő módon.*
- Véget ért a bohóckodás? *kérdezek rá angyalian pislogva a másik arca irányába, majd ez után a fekete szívószálamhoz hajolok, hogy igyak még néhány kortyot a finom italomból.*
- Miért nem valami cirkuszban léptek fel? Ez nagyon nem illik ehhez a klubhoz. *sóhajtok is fel kissé, mint akit tényleg zavar a dolog, de hangom nem rideg és nem is bántó, olyan, mintha csak kedvesen akarnék cseverészni vele, de hát egyértelmű, hogy nem kedvesek a szavaim. Én már csak ilyen vagyok, nem támadok rögtön, láthatóan, szeretem álcázni a dolgokat. Mondjuk, miért ne lehetne komoly a kérdésem? Nem ismer, fogalma sincs arról, hogy ki rejlik a gyönyörű külső mögött.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Kedd Aug. 13 2013, 12:52

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //


*Mihelyt vége az előadásnak, ami mint mindig, most is vegyes fogadtatásra lelt, lelépdelek a színpad oldalában megbúvó lépcsősoron. Tekintetem egy pillanatra sem állapodik meg senkin: hamar felmérem az adott illetőt, hogy egyedül jött-e, a látható testjelzései alapján mi a véleménye rólam, majd a kapott eredményen jót mulatva tovasétálok. Így érkezem meg a pulthoz, ahol rendelek is egy nagy pohár frissen facsart, jeges citromlevet töményen. A hozzáadott lime-nak köszönhetően fanyar, mint az élet, mégis jólesőt kortyolok belőle, s csak ezután engedem meg, hogy a mellettem ücsörgő hölgy csipogása eljusson hozzám. A citromlé okozta enyhe fintorral az arcomon fordulok a hang irányába, nem mintha nem tudnám az előzetes körbekémlelés alapján pontosan, hogy ki ül mellettem. Még nem ismerem, azonban az általa hordott, valószínűleg méregdrága, hófehér ruha és a kiegészítőként csillogó megannyi ezüst ékszer messze hirdetik előkelő származását. Valamiért azt várom, hogy aranyrögöcskékkel dúsított pezsgőt kortyolgat, de mindössze egy narancslé pihen előtte, bizonyára nem tisztán. Szívószállal. Pillantásomat el is kapom eme kellemes nedű ilyetén való megerőszakolásának drasztikus képétől, hogy hasonlóan angyali arckifejezéssel viszonozzam az iménti kedvességet. Bár azt lefogadom, hogy a pislogásban ő nyert.*
- Legalábbis mára. De szeretettel várunk legközelebb is.* invitálom is meg rögtön, biztosítva ezzel, hogy akkorra legalább Hófehérke-mentes legyen a mellettem lévő szék. Úgy látszik, mindez nem szegi kedvét és egy szürcsölés után neki is lát újabb cukormázba bújtatott sértéseket hozzám hajigálni.*
- Sajnos nem érek rá egy cirkusszal utazgatni.* intézek el tömören egy újabb kérdést, amit lehet hogy ő ugyan költőinek szánt, én azonban ettől még nem látom be, miért is ne reagálhatnék rá normális hangnemben. Egy újabb ízlelőbimbógyilkos korty után hozzáteszem:* - Egyébként maga a tulaj kért fel ilyesmire, és eddig nem panaszkodott. Ha úgy látja jónak, majd lecseréli a műsorszámot és akkor visszatérhetnek a vetkőző fiúk - lányok. Gondolom őket hiányoltad....*Fogalmam sincs, hogy tényleg létezett-e efféle produkció azelőtt, mert nem olyan régóta járok ide, de tapasztalatom szerint az efféle lányok hasonló kalandokat keresnek egy ilyen helyen. Mi másért jött volna egyedül?*
- Esetleg lenne valamiféle építő jellegű kritikád is, amiben mondjuk kifejtenéd, hogy milyen jellegű műsorszám illik ehhez a klubhoz?* kérdezem aztán, visszapasszolva a labdát. Hátha mond valami használhatót, ami a főnök kedvére lenne.*
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Kedd Aug. 13 2013, 21:09

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //

*Egy kicsit se nyeri el a tetszésemet ez az előadás, amely a Pokol szájában zajlik és bár nem fintorgok és nem szólok semmit, mégse mosolygok és tapsolok, ahogy azt a vendégek nagy része teszi. Nem is értem, hogy mit esznek ezen, így inkább vissza is fordulok a pult felé, de legnagyobb szerencsétlenségemre pont az egyik előadó kerül a közelembe. Hallom, hogy mit rendel és kissé meglepetten nézek a citromleves pohár felé, majd ez után döntök úgy, hogy megszólítom a másikat. Meg se tudnám állni, nem is én lennék, hogyha csendben iszogatnék mellette, nem törődve azzal, hogy mit is csinált az előbb… bár, kissé röhejes volt, ezt azért el kel lismernem.*
- Köszönöm, de szerintem kihagyom, így is akad bőven dolgom. *jegyzem is meg egy aprócska biccentés kíséretében és inkább az italomat választom az újabb kellemes kortyok reményében. Mint hallom, nem vette fel szavaimat, na majd talán a következőt. Ahj, hogy én miért szeretem ennyire provokálni az embereket, sose értettem… Talán azért, mert ritkán ütöm meg a bokámat, hála elkényeztetett életemnek.*
- Nem érsz rá? Miért, mit csinálsz akkor? *teszem is fel őszinte kíváncsisággal a kérdést, és még szemöldököm is enyhén megemelkedik, miközben őt figyelem. Ez után viszont további információkat is kapok, melyeket bár nem kérdeztem, mégis, nem tagadom, hogy érdekelnek.*
- Vetkőzős fiúk-lányok? Nem tudom, hogy mennyire vagy ismert errefelé, de ez nem egy Nightclub és én se vagyok éppen olyan lány. *jegyzem is meg most már látható sértődöttséggel és még jó, hogy bele nem pirulok a dologba. De nem, ennyire tudom tartani magam, de mégis, mit gondol ez a srác, miket beszél? * - Nem tudom, hogy honnan szalajtottak, de hálát adok azért, hogy nem vetkőzni kezdtél odafönt. *fejemmel a színpad felé is intek és ezzel jelzem is felé, hogy egy pillanatra se lennék kíváncsi arra, hogy mi rejtőzik a ruhája alatt. Bár a felsője jópofa, azt az egyet elismerem, a többi valami borzalom és ezt én, aki egy híres francia modellügynökségnél dolgozik, biztosan tudja. Viszont az, hogy még ezek után is kérdez, már egy picit sincs az ínyemre, már bánom, hogy egyáltalán szóba álltam vele.*
- A koncertek illenek ide, nem mások. És hogy a ti produkciótokhoz valami építő jellegű kritika? *nézek is bele most szép szemeimmel a másikba és picit közelebb is hajolok hozzá, de tényleg csak kicsit, megtartom a tisztes távolságot.* - Ha esetleg eltalálnának azok az éles pengék és véreznél tőle, mindjárt izgalmasabb lenne. Talán akkor még én is eljönnék, hogy megnézzem a következőt. *kacsintok rá édesen, majd ismét felveszem az előbbi távolságot és most már tovább kortyolgatom a kellemesen hideg italt. A füleim figyelnek, tehát kíváncsi leszek a reakciójára, bár sejtem, hogy nem fog örülni annak, amit tőlem hallott az előbb.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Csüt. Aug. 15 2013, 17:24

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //


*Mára le is tudom a kötelező programomat, és mivel még gyerek az idő, elsétálok a pultig, hogy egy jeges citromlével jutalmazzam magam. Hogy, hogy nem, egy csinos lány mellé keveredek, akivel aztán sikerül szóváltásba elegyednem, ami nem épp hollywoodi módra alakul. Számomra ez nem gond, mondhatni megszokott dolog. Valahogy én mindig ezt váltom ki az emberekből, talán részint szándékos módon, ezért aztán nem hunyászkodok meg és szépen vissza is válaszolgatok neki, igyekezve kulturált keretek közt maradni.*
- Csak nem a sulira célzol?* vetek rá egy unottféle oldalpillantást, két okból is. Egyrészt mert egy ilyen kevéssé átlagos jelenségtől meglehetősen olcsó kifogás lenne a "mert sokat kell tanulnom" szöveg, másrészt mert őszintén szólva nemigen nézem ki belőle, hogy a szépséges pofi mögött túl sok ész lakozna. Azért egyelőre nem becsülöm le, inkább várólistára helyezem, ezért is faggatózok, miféle teendője akad. Ha már itt tartunk, hamarosan én is megkapom ezt a kérdést, amire számomra nem is olyan egyszerű válaszolni.*
- Edzek leginkább. Meg táncolok.* mosolyodom el fanyarul, miután úgy döntök, jobb inkognitóban maradni. Ennyi talán kielégíti a hölgyemény kíváncsiságát és még csak nem is kell hazudnom. Szuperkombó. Úgy látszik azonban, hogy az ide illő műsorszámot még mindig nem sikerült jól belőnöm, ugyanis a kisasszony sértődötten kioktat, szinte püfölve minden egyes szavával arra késztetve, hogy elfojtsak egy kaján szájkunkort. Ha tudná, hányféle románc szövődik itt, talán átgondolná iménti szavait.*
- Ezer bocs.* rántom meg picit a vállam, ismét kortyolva egy aprót, majd némi kíváncsisággal a szememben visszafordulok Hófehérkéhez.*
- Akkor milyen lány vagy?* teszem is fel a nagy kérdést, és tényleg kíváncsi vagyok rá, hogyan is fog erre választ adni, ha ad egyáltalán. Következő megjegyzése azonban lemar mindenféle civilizált érzelmi megnyilvánulást arcomról, egyfajta sajátos, hűvös fenyegetést hagyva maga után. Nem bánt meg, arra szerintem senki nem lenne képes, csupán emlékeztet arra, mit vesztettem.*
- Adhatsz is. Nem lenne kellemes látvány...* fordulok felé teljes felsőtestemmel, így a körülöttünk szikrázó sejtelmes fények beköltöznek cseppet sem férfias dekoltázsomba, látni engedve a testemen keresztül-kasul futó forradásokat. Megszámlálhatatlanul sok sebhelyem van, melyek egy ügyes ki varázslatnak köszönhetően az arcomon és karjaim nagy részén láthatatlanok. Ha igazán demonstrálni szeretném a teljes állományt, le kellene vennem a bűbájt, csakhogy ez meghaladja a képességeimet, így a többit a lány fantáziájára bízom. Már ha egyáltalán észreveszi, mit is szeretnék a tudtára adni. Közben árgus szemekkel figyelem a reakcióját. Belül talán megmaradt némi remény, hogy ő kivételesen nem úgy fog reagálni, mint az emberiség 99%-a, de miért is lenne ő más? Sötét pillantásom végül visszairányítom poharamra, ami kezd kiürülni, ezért kézbe is veszem, de egyelőre nem iszom ki a maradék kortyot, mintha várnék valamire. Nem pont arra számítok, ami végül elhangzik, mégis alaposan felcsigáznak a másik szavai. Pillantásomba egyszeriben visszatér az élet, mintha egy megakasztott vízesés indulna ismét útjára, miközben Hófehérke farkasszemet néz velem. *
~ Most csak szemétkedik, vagy tényleg komolyan gondolja? ~ *tűnődöm, mérlegelve a hallottakat, amire Fleur bőven ad időt, ugyanis ismét nekilát iszogatni, miközben magán érezheti mérlegelő pillantásomat. Ha látnám az arcát, miközben tényleg eltalál egy penge, biztosan meg tudnám ítélni, hogy érdemes-e több időt pazarolnom rá, így azonban elég lutri a dolog.*
- Valóban? És ha garantálnék neked egy esetleget? * kérdezem végül, diszkréten elcsúsztatva a pulton egy apró pengét félútig. Kezem a nyeletlen kés közelében pihentetem, miközben a másik vonásait fürkészem. Arckifejezésem már már kacér, de mindenképpen várakozó és titokzatos, mert nem tudhatja a másik, hogy ez miért is olyan fontos nekem.*
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Csüt. Aug. 15 2013, 19:52

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //

*Néha nem tudom megérteni, hogy egyesek emberek miért hiszik azt, hogy ismernek, csak abból, hogy fiatal vagyok és valószínű, hogy a Mysterioba járok. Mindenkinek csak az iskolával kellene foglalkoznia? Tény, fontos a számomra az, amit azon épület falain belül sajátíthatok el, de mégsem jelenti azt, hogy ne lenne más dolgom is, így csak egy titokzatos mosollyal felelek a fiúnak.*
- Részben, de akad azon kívül bőven más is. Csak nem te is oda jársz? *meg se lepődnék már ezen, főleg, hogy most, hogy így jobban megfigyelem az arcát, mintha korban hasonlóak lennénk, de persze tévedhetek. Mindenesetre azt már nem fejtem ki a másiknak, hogy mik azok a további dolgaim, amik miért nem érnék rá feleslegesen pazarolni az időmet, ez csakis rám tartozik és még nem érzem úgy, hogy ott tartanánk, megosszam vele a dolgokat. Az viszont érdekelne, hogy ő mi mindennel tölti az idejét, de a válaszára már nem mondok semmit, csak bólintok, viszont belül nem tartom sokra ezt a választ.*
- Nem látszik rajtad, egyik se. *jegyzem is meg, mivel a tánca szerintem szörnyű volt, az edzéshez pedig nem találom elég kigyúrtnak, de ezek mind látszati dolgok, én pedig ezek alapján szoktam ítélni, nem várva meg azt, hogy bármi kiderüljön. Viszont a következő szavai felém is sértőre sikerülnek, ugyanis nem tartom magam olyannak, aki vetkőző fiúkat nézegetne. Bár nem vagyok már kislány, de azért ez mégis csak… másabb világ, mint amilyen én vagyok. A bocsánatkérés hallatán viszont csak arcát kezdem el fürkészni, és meg se bírom állni, hogy ne jegyezzek meg valamit.*
- Nem úgy tűnik, mintha sajnálnád. Ha nem sajnálod, miért kérsz elnézést? *teszem is fel a nagy kérdést, de amikor rátér arra, hogy én milyen lány is vagyok, már kedvesebbé válik a mosolyodom.*
- Miért áruljam el neked? Hiába mondanék szerintem bármit, úgyse hinnéd el, tehát felesleges lenne ecsetelnem, hogy minek tartom magam. Az gondolom egyértelmű, hogy szép, művelt, okos… *tovább nem is sorolom, mert természetesen én magamban képtelen vagyok meglátni a hibát. Senki se oktatott még ki arról, hogy milyen a modorom, így nem is érzem azt, hogy olykor mit művelek, ahogy most se. Az idők változnak, meglátjuk, hogy én is fogok-e, de én szeretem a saját kis életemet így, ahogy most van, csupa csillogás, kedvesség, puncs. Tehát ismét csak folytatom picit se kedves szavaimat, így térve rá a srác külsejére is, amelyre meglepő választ ad, és ahogy felém fordul, automatikusan pillantok le mellkasára, így látva meg azokat a bizonyos forradásokat. Mintha furcsa érzések kerülnének hozzám közelebb… sajnálat? Valóban ezt érzem? Visszavonnám előbbi szavaimat? Nem, nem tehetem, én annál több vagyok, így csak lassan nézek fel szemeibe, próbálva kizárni azt, amit látok.*
- Nem tűnsz sokkal idősebbnek nálam, mi történt, hogy így nézel ki? *kérdezek is rá, de hangom most már őszinte kíváncsiságtól cseng és picikét se bunkó, teljesen természetes a stílus, amit most a másik felé adok, aztán majd kiderül, hogy válaszol-e. Végülis, én se felelek neki túl sok mindenre, talán ő fog nekem. Amúgy… lehet, hogy férfias testét kellett volna megnéznem, hogy milyen izmos, mennyire tetszetős, de ezek a hegek elvonták minden figyelmemet, és most már vissza se pillantok testére, megmaradok arca fürkészésénél, elég most az nekem. Na meg, jó lenne pár korty, így ismét a vodka-narancsé lesz a főszerep. Elgondolkodok kissé ezen az egészen, de hogyha bírja a fájdalmat, akkor lehetne kicsikét véresebb is az attrakció, bizonyára többek érdeklődését felkeltené, így közelebb hajolva hozzá osztom meg ezt vele, amire furcsa dolgot tesz. A kicsinyke penge közelebb kerül hozzám, így lesek le rá, majd nézek vissza a másik szemeibe.*
- Esetleget? Ezt hogy érted? *nem igazán tudom, hogy mire gondolhat, de kezem lassan a penge felé nyúl és hogyha engedi a másik, bizony el is veszem azt, hogy most már kezeimben forgathassam, majd tekinthessek a srác mellkasa felé ismét egy pillanatra. Nem hiszem, hogy csak ilyen kis pengék okozták volna azokat a sebeket…*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Csüt. Aug. 15 2013, 21:59

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //


*Valamiféle támpontot igyekszem keresni a lánnyal kapcsolatban, hogy megtudjam azokat a dolgokat, amikre kíváncsi vagyok, ha már egyszer így egymás mellé keveredtünk ma éjjel. Hogy közben esetlegesen mellényúlok a feltevéseimmel? A tévutak is vezetnek valahová.*
- De igen. Elsős vagyok.* bólintok a kérdésre és nyugtázom egyúttal, hogy nem fog bővebben mesélni magáról, de azért kihallom ám, hogy nem a suli számára a legfontosabb. Mivel gyanítom, hogy valami lányos elfoglaltsága akad a szabadidejében, inkább nem firtatom tovább a dolgot, hagyom, hadd folyjon tovább kötetlenül a beszélgetés. A rám jellemző szűkszavúsággal említek meg két dolgot, amivel mostanában foglalatoskodom, mire eléggé lenéző választ kapok. Nem is csodálom, hiszen egyik tevékenységem eredményét sem tapasztalta még. Amit az előbb a színpadon látott, az csak egy szegényes kivonata annak, amit valójában művelek és élvezek, és ha egy picit is kedvesebb lenne velem, megmutatnám neki, hogy nem vagyok én olyan falábú. De mivel érezhetően nem kér belőlem, nem erőltetem a dolgot.*
- Tudod ezzel a mentalitással egy csomó jó dologra vak maradsz.* jegyzem meg minden él nélkül, akárha közhelyet ismételnék. Nem magamra célzok, remélem nem érti így, mivel pontosan tudom, hogy az enyém csupán árnyéka egy valódi életnek, ennélfogva azoknak a bizonyos jó dolgoknak a  nagy része is elérhetetlen marad a számomra. De ki vagyok én, hogy a bírót játsszam? Majd rájön. Kis szerencsével.*
- Talán mert megpróbáltalak beskatulyázni, ami óriási hiba. Amit alapvetően tudok, csak néha oly nagy a kísértés...*motyogom a magyarázatot, ami félig bele is veszik a körülöttünk lüktető zenébe. Mindegy is, nem valószínű hogy értené az indokaimat, vagy a magyarázatomat, de ha már megkérdezte...A lényeg, hogy hibáztam, amit elismertem, tehát itt a tudatosodáson lenne a hangsúly és nem a lány érzésein. Fontos, hogy felismerjük a hibáinkat, és javítsuk őket, már ha életben akarunk maradni. És persze nem mindegy, mit nevezünk életnek. Fleur jól láthatólag elégedett a magáéval, és úgy tűnik, némi hízelgéssel elég sok mindent el lehetne nála érni. Vagy éppen egy kibontakozási lehetőséget kínáló kérdéssel. Nocsak.*
- Az, hogy mit mondasz, csak egy összetevője annak, hogy valójában milyen lány vagy.* mosolyodom el kissé. Remélem ebből egyértelművé válik számára, hogy valójában teljesen mindegy hogy mit hiszek, mert az is csak egy szeletkéje a válasznak.* - De igazad van, teljesen egyértelmű...* szélesedik meg mosolyom, ennyi önhittség hallatán. Egy ideig azt hittem, csak természetes egoizmus árad belőle, de ez már szinte fojtogató. Gyorsan meg is iszom a maradékot és rendelek még, hátha nem lenne elég az est hátralevő részére. Közben fél szemmel csodálom a természet eme totálisan életképtelen példáját itt mellettem. Legalábbis a természet törvényei - amik szerint én nevelkedtem - az ilyen, valóságtól tökéletesen elrugaszkodott egyedek bukását diktálná, és mégis megtalálhatók az élet minden területén. Kíváncsi lennék, hogy csinálják. Talán ha sokat figyelem Hófehérkét, megtudhatom. Bár most épp nem jó példa, mert egy kicsit mintha sikerülne megrendítenem a dekoltázsommal. Akarom mondani a hegtérképpel, ami behálózza az egész testemet. Nem vagyok mutogatós bácsi, szóval ettől még nem lesz jobb kedvem, de némi elégtétellel fordulok vissza a poharamhoz, hogy azért mégiscsak sikerült kiváltanom belőle valamiféle pozitív érzéscsírát, ami nem önmagával kapcsolatos.*
- A dolgok akkor "történnek", ha hagyjuk őket. Ezek következmények. Büntetés azért, mert tudatlan, ügyetlen, óvatlan, lassú,vagy túl gyors, elbizakodott voltam. * sorolom egy kis kioktatással kezdve. Nem szeretem ezt a kifejezést, mert nem szeretek magamra áldozatként tekinteni. Az a gondolat tart életben, hogy valamennyire mégiscsak én uralom a tetteimet és az életemet. Ha nem is nagyon. Egyelőre. Az azonban jól esik, hogy most már őszintén odafigyel rám, nem egy kis légypiszoknak tekint a szalvétája szélén. Mi több, sikerül felkelteni pislákoló kíváncsiságomat javaslatával, amit először a modora miatt nem tudok hova tenni.*
- Azt mondtad, esetleg eltalálhatnának azok a pengék. Rajtam múlik, hogy eltalálnak-e. Ha pedig bizonyságot akarsz...*pillantok jelentőségteljesen a vékony ujjak közé került pengére, amin egy apró szám is látható, mégpedig a 9-es, ami az én kedvenc számom. Mindegyik pengén van egy sorszám, hogy a műsor végén ellenőrizni lehessen, teljes -e az állomány, de ez a lány számára mindegy is. Most az a lényeg, hogy nem csak szimbolikus értelemben van a kezében a döntés, amire szavaim is utalnak.* - Csak nem értem, miért. Talán buksz a véres jelenetekre?* kockáztatok meg egy kérdést. Nem hiszem, hogy vámpír lenne, hiába a sziget körül terjengő pletykáknak, éppen ezért érdekel. Egy vérimádó vámpír különben sem nagy kunszt.
Egyelőre Fleur meglehetősen bizonytalannak tűnik, továbbá elég szokatlanul hat a penge azokban a szépen manikűrözött kacsókban, mégis valamiféle melegség jár át, mintha éledezni kezdenék. Mintha eddig minden látszat lett volna, és most kezdődne valami fontos. Látszólag továbbra is nemtörődöm módon kortyolgatom a limeomat, de azért elkapom a másik pillantását, ami ismét a hegekre téved. Kíváncsi lennék, min gondolkodik, mert ez meghatározó lehet a későbbiekre nézve.*
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Pént. Aug. 16 2013, 01:50

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //

*Szóval ő is elsős. Nem is tudom hirtelen, hogy örüljek-e ennek a kapott információnak vagy inkább jól gyűrjem össze és dobjam a kukába, hogy többé elő ne kerüljön. Egy kis ideig tanakodom, néhány másodpercig, ami még talán nem lehet feltűnő az ő számára sem, majd megtalálom hangomat is nemsokára.*
- Én is. *ennyi és nem több a válaszom rá. Most már tudhatja, hogy a mágia szintjén – elméletileg -, azonos szinten állunk, a gyakorlathoz pedig ész is kell, nem csak az, hogy miként tudjuk forgatni a pálcánkat és hogy melyikünk mennyire gyors is. Oly sok mindenből áll egy harc, de az biztos, hogy én nem vagyok benne a legjobb, szinte sose küzdöttem meg, mindig csak megvédtek az ilyen jellegű dolgoktól, így számomra maradtak a könnyebb viadalok, ahol győzelmet arathattam és így nem sérült meg kicsinyke lelkem se. No de ideje visszatérni erre a furcsa kinézetű fiúra, így folyik tovább a beszélgetésünk, mely meglepően hamar tér ki jó sok dologra, nem hittem volna, hogy így alakul majd, de valahogy nem bánom ezt a társalgást.*
- Hogy vak maradok? Nem hiszem, de ha mégis igazad van, akkor is tökéletesen megfelelő számomra az életem, minek változtassak? *költőinek szánom a kérdésemet, tehát egyáltalán nem várok rá reakciót, de belül mégis úgy érzem, hogy fogok kapni. Azt viszont nem értem, hogy miért kér elnézést, ha nem érzi úgy, hogy komolyan is gondolja, a válaszra viszont nem tudok mit mondani, egyszerűen furcsának találom ezt az egészet és olyan szinten komolynak, ami nem igazán illik bele nekem egy 16 éves fiú viselkedésébe. Lehet, hogy hazudott a koráról? Vagy esetleg sokszor ismételt már évet? Nem tudom, de egyre jobban kezdek kíváncsi lenni rá és ez kissé megrémiszt, hogy pont egy ilyen fickó kezd el érdekelni. *
~ Lehet jobb is, hogy nem kérdezek rá arra, hogy milyen csoportba skatulyázott be.~ *arcát fürkészem továbbra is, majd végül amikor rákérdez arra, hogy milyen lány is vagyok, eleinte nem felelek, de aztán mégis elárulok pár dolgot, így hát magamat is, sejtheti hát, hogy milyen vagyok. Amikor viszont egyetért velem, kissé meglepődöm a dolgon, de cseppet automatikusan húzom ki magam és szép arcomra is egy gyönyörű mosoly kerül, tehát igen, jól esik ez a kedveskedés, még akkor is, hogyha esetleg nem őszinte. Sokszor nem őszinték az ilyen szavak, de én mégis pozitívan fogadom azokat is. Kíváncsian figyelem, ahogy egy újabb kört rendel és mivel az én italom is fogytán, így szintén jelzem a pincér felé, hogy keverjen még egyet. Elveszi a poharamat, majd nemsokára egy újat, tisztát kapok az helyett, új szívószállal is, ahogy azt illik, így nemsokára már ismét kellemesen iszogatok belőle, amíg el nem vonja a fiú teste a figyelmemet és meg nem változtat bennem bizonyos gondolatokat. A kérdésem is egyértelműnek érzem, nem tudom, hogy miként is történt vele mindez, de érdekelne, nem is kicsikét, és nagyon remélem, hogy választ is kapok rá.*
- Büntetés? Hol éltél te eddig? *miért kezdek el hirtelen ennyire érdeklődni már a múltja felől is? Mi van velem? Nem is értem, de tudni akarok minél többet róla és az italomat is szépen fogyasztgatom tovább, most valahogy kíváncsi lettem az ismeretlenre. A kicsinyke penge is az asztalra kerül, amellyel eleinte csak szemezek, majd lassan kezeim közé véve kérdezek rá arra a gonoszságra, amelynek egyik részem örülne, ha megtörténne, de a másik most már kezd kételkedni benne.*
- Ilyen közelről egyértelmű, hogy eltalálnálak vele. *jegyzem is meg először az ujjaim között lévő kicsinyke fegyverre tekintve, majd a másik testére és ez után ér a számomra kissé sokkoló kérdés, amelybe picit bele is pirulok, majd a pengét hirtelen teszem vissza a pultra és csúsztatom oda a másik felé.*
- Nem, erről szó sincs. Nem tudnék ártani neked. *ismerem is be, továbbra is a pengét fürkészve, tehát szépen kerülve a srác pillantását. Lehet, hogy a szám nagy és olykor szavakban gonoszkodom, de ez nálam tettekben nem nyilvánul meg és ezt most már ő is tudhatja. Bár Inflás vagyok, ez nem jelenti azt, hogy a nagy többséghez tartozom a gyilkolási mániát illetően. *
- Miért iszol citromlevet? Nem esne jobban valami erősebb ital? *váltok nagyon hirtelen témát és tekintek is vissza végül a másik arcára, majd a kezében lévő pohárra is, ez után pedig ismét iszom picit a saját innivalómból. Nem volt jó az a téma, amit eddig felvetettem, talán tényleg ideje mást is tennem vagy mondanom… mondjuk a nevemet.*
- Egyébként Fleur-nek hívnak. És Téged? *talán nem gond, ha eljutunk még erre a pontra, nem hiszem, hogy titkolná a nevét, ha pedig mégis, úgyis kiderül. Eddig a társaságomban maradt, nem hiszem, hogy most csak úgy lelépne, értelmetlen lenne.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Pént. Aug. 16 2013, 16:00

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //


*Valóban nem tűnik fel, hogy elmélázik a hallottakon, miszerint elsős vagyok. Én ebben semmi különöset nem találok, egyszer el kell kezdeni, aminek most látták idejét, tehát idén léptem át az iskola kapuját, ami nekem nagyon jól jött. Valószínűleg senki nem élvezi ennyire az iskola látogatását, mint én. Vagyis inkább a szabadságot, amit a Mysterio jelent nekem, még ha mindez feltételes is. Mikor meghallom a tőle szokatlan tömörséggel kibökött választ, egy sanda oldalpillantást vetek a lányra. Fogalmam sincs miért, de még csak nem is tűnt ismerősnek az elején, pedig igyekszem mindenkit nagy vonalakban megjegyezni, hogy később tudjam hova tenni az illetőt. Ezen a kis figyelmetlenségen elrágódnék még egy ideig, ha nem érdekelne jobban, hogy vajon mit gondol minderről Hófehérke. Sikerül citromlébe fojtanom kaján vigyorom, mert abban biztos vagyok, hogy nem dobódott fel a hír hallatán, hogy valószínűleg még máskor is egymásba fogunk botlani, még ha ő nagy ívben el is kerüli ilyentájt a klubbot.*
- Fel a fejjel, majd melléd ülök az órákon, hogy segítsek, ha úgy van.* ütöm tovább a vasat, további szájrángásokat tussolva el. Úgy teszek, mintha azt hinném, az elsős billog miatt lett ilyen szófukar, vagy mert bizonytalannak érzi magát a tananyagban csak éppen ezt nem szeretné nagy dobra verni. Lehet ezek is közrejátszanak a dologban, azt azonban erősen kétlem hogy pont az én segítségemet kérné. Valószínűleg ezt is rangján alulinak érezné, ezért is ajánlom fel ilyen bátran, na meg hogy szekáljam egy kicsit, mert az nálam sosem maradhat el.*
- Hogy rájöjj, hogy esetleg nem is olyan tökéletes. Bár nem ismerlek, így nem tudhatom.* vonom meg ismét a vállam, kissé elcsodálkozva rajta, hogy egyáltalán átgondolta szavaimat, és nem sértődött meg elvből a kijelentésemen, mint egy hasonló kaliberű tyúk tette volna. Piros pontot neki. Azért arra kíváncsi lennék, hogy milyen is az a tökéletes élet, még ha elmesélve nem is az igazi, én mégiscsak rákérdezek.*
- Mitől találod olyan tökéletesnek?* ejtem el a kérdést, remélve, hogy picit többet megtudok. Hátha időközben elfelejtette, hogy voltaképpen nem is akart velem információcserébe elegyedni. Közben azonban, még ha nem is szándékosan, de sikerül megdicsérnem, vagy legalábbis meghagynom téveszméi közepette. Nem tudom pontosan, hogy valóban elhitte, hogy egyetértek vele, vagy kihallotta az iróniát, csak nem foglalkozik vele. Valószínűleg az ő kis látszatvilágában már megtanulta, miként kezelje a hazugságokat és üres hízelgéseket, mégis mint egy kiscica kezd el dorombolni szavaim hallatán, legalábbis én erre asszociálok, meglátva felvirágzó mosolyát, mely mindennek emberi megfelelője. Eme mosoly sajátossága azonban, hogy kérészéltű, mert hamarosan gazdája megpillantja a szörnyű forradásokat mellkasomon, mire mintha összezavarodna kissé. Sajnos sikerül kissé elszólnom magam, vagy legalábbis többet elárulni, mint szerettem volna, így egyből bele is kapaszkodik szavaimba, amiből érezhetően többet szeretne kifacsarni.*
- Azt nem tudhatom. Biztonsági okokból.* adok kitérő választ, ami igaz is, mégsem megy vele sokra. Nem vagyok biztos benne, hogy érti a célzást, miszerint nem kellene ezen téma környékén puhatolóznia, így inkább diszkréten felé csúsztatom a pengét, amivel sikerül is elterelnem a figyelmét.*
- Igen, nagyon valószínű.* állom rezdületlenül tekintetét, várakozón pillantva rá. Persze nem száz százalékos, hogy el tudna találni, mert azért tanultam egy s mást az elmúlt évek alatt. Amely vágások nyoma rajtam található, elenyésző része a felém intézett támadásoknak, de ezt a lány nem tudhatja. Kissé megemelkedik azért az adrenalin szintem, mikor érzékelem Fleur hezitálását, majd mint egy lufi, kipukkad lelkesedésem, mihelyt visszakerül hozzám a késem. Nem ilyen módon akartam visszakapni.*
- Miért nem? Nem is ismersz. Nem vagyok senkid.* tör ki belőlem, tőlem szokatlan módon, aztán megértem, hogy csak a szája volt nagy, a bátorsága annál kevesebb. Érzékelem, hogy valamiért zavarba jött a kishölgy, és próbál más vizekre evezni, ezért az italom felől kezd el érdeklődni. Nem nagyon értem ezt a hirtelen váltást, de ha így látja jónak, el is teszem a pengét, mert több esélyt nem óhajtok adni, valószínűleg úgyis feleslegesen tenném. *
- Nem szeretem elbódítani az érzékeimet.* adok ismét tömör választ, aminek okát valószínű megint nem fogja érteni. Olyan környezetben nőttem fel, ahol megtanultam éberen aludni, hogy a legkisebb neszre felkelhessek, és megtapasztaltam, hogy a legjózanabb pillanatban is hibázhatok, ami akár végzetes is lehet. Szándékosan tehát nem rontanám az esélyeimet, mert bár a kastélyban nem érhet baj, idekint lehet rajtam ütnének, csak hogy teszteljenek mestereim. Míg lopva körülpislogok, hogy nem épp most készülnek sötét gondolataim valóra válni, Hófehérke bemutatkozik. Nofene.*~ Micsoda puccos név.~* állapítom meg, ami illik is a lányhoz, nem tagadom. Sietve viszonzom is a bemutatkozást, ha már ilyen megtiszteltetés ért.*
- Holló.* nyújtom a kezem, letéve egy mérföldkövet, amihez nem hittem, hogy ezen az estén eljutunk.* - Francia vagy?* érdeklődöm neve hallatán, hátha ez is közelebb visz azokhoz a dolgokhoz, amiket nem akart eddig elárulni.*

Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szomb. Aug. 17 2013, 11:50

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //

*Nem vagyok képes tagadni a tagadhatatlant, mely szerint teljességgel meglepett az, hogy ő is elsős, akár csak én. Nem emlékszem rá egyik tanóráról se – pedig ritkán lógok -, de úgy tűnik, hogy vagy sikeresen elkerültük egymást eddig vagy pedig egyszerűen nem szúrtam ki, akkor talán normálisabban festett, mint most. Nem nagyon tudok mit reagálni erre az egészre, de amikor megszólal és a segítségét ajánlja fel, meg hogy majd mellém ül, rögtön tudok ám mit mondani.*
- Ki mondta, hogy bármiből is segítségre szorulok? *teszem is fel a nagy kérdést felé sandítva, és bár nem vagyok egy éltanuló, ez nem jelenti azt, hogy rossz lennék bármiből is, az más kérdés, hogy mondjuk a toxicológiához se érzékem, se hangulatom nincs. Megkímélném magam attól, hogy a társaságában kelljen ülnöm minden egyes tanórán és talán szavaim elegendőek arra, hogy ezt ő is észrevegye. Mindenesetre a hozzáállásomon nem fogok változtatni, nem fogom más szemmel fürkészni a világot, mivel számomra jó minden úgy, ahogy van. Bár hiányzik Franciaország, de megértettem azt is, hogy miért van szükség arra, hogy itt tanuljak. Erősebbé válhatok, mert akárhogy is nézzük, nekem is meg kell tudnom védeni magam, a szüleim pedig pont ezt szeretnék elérni nálam.*
- Nem akarok rájönni arra, hogy milyen kegyetlen is tud lenni a világ. *azért, mert próbálok elvonatkoztatni tőle, nem jelenti azt, hogy nem vagyok vele tisztában, és ezt most már a másik is tudni fogja. A tökéletességre való rákérdezésre viszont egy pillanatra hümmögni kezdek, majd a fiú szemeibe is nézek.*
- Mert mindenem megvan, amit szeretnék és meg vagyok elégedve a dolgaimmal. Van vagyonom, tiszta a vérem, él a családom és szeretem is őket, ezen kívül egy ilyen remek intézményben tanulhatok, és amikor nem tanulok, tökéletes munkám is van, ami a jövőben is megmarad. Mi mást akarhatnék még? *lehet, hogy valaki még pasit is akarna ez a sok jó mellé, de én nem igazán szoktam még ilyesmiken gondolkodni, hogy beleugorjak egy komoly kapcsolatba, talán félek attól, hogy megégetem magam, és hogy megsérül ez a féltve őrzött világ. Ez nem jelenti azt, hogy nem érdeklődöm a másik nem iránt, csak inkább óvatos vagyok, ezt már megtanították nekem pár éve a modellügynökségnél is, hogy miképp kell kezelnem ezeket a dolgokat. A gyönyörű világképembe viszont most belerondít a fiú teste, hát igen, ezért is mondtam azt, hogy az én világom tökéletes és hogy nem akarok találkozni azzal, amely ilyen gonosz és kegyetlen. Egyértelmű, hogy bántotta valaki, de miféle büntetés ez? Hiába kérdezek, választ már nem kapok rá, sejtettem…*
- Értem. *nem fogok jobban kutakodni, hogyha úgy érzi, veszélyes lenne megtudnom, akkor inkább nem akarom tudni, tényleg jobb nekem így, biztonságban. Inkább a kicsinyke penge felé tekintek, amely nemsokára a kezeimbe kerül, hogy jobban megnézhessem magamnak, és amikor a fiú arra várna, hogy belé döföm, bizony inkább csak leteszem azt, visszacsúsztatva felé és jelzem is neki, hogy nem tudnám bántani. Ez az igazság, okot se adott rá, hát miért ártsak neki? Azért, mert nem tetszett a produkciója? Nem, én nem ilyen vagyok… maximum szavaim sértők, de tetteim ilyen szinten soha nem okoznak fájdalmat. *
- Az meglehet, de arra se adtál okot, hogy bántanom kelljen Téged. *nem is tudom most már, hogy feltétlen a nem-szimpatikus kategóriába tartozik-e ez a fiú, mivel ahogy egyre több mindenről beszélgetünk, kezd kifejezetten érdekelni és nem akarom már elutasítani a társaságát. Talán legközelebb is szívesen összefutnék vele, de ezt neki nem kell tudnia, majd maximum meglát ismét a vendégek között az egyik előadása alkalmával. Ideje viszont témát váltanom, ezért is kérdezek rá az italra, de a választ hallva már csak aprót bólintok, miközben a második italomat fogyasztom, mely elég erős, de a narancs mégis elvonja ennek ízét.*
- Igazad lehet. Ha felállok, én tuti megérzem a vodkát, de amíg ülök, minden rendben. *mosolyodom is el jókedvűen, de attól nem kell félni, hogy részeg lennék, messze vagyok én még attól. Soha se iszok úgy, hogy túlzásba vigyem, tehát szerintem ez a pohár után meg is fogok állni, nem kéne rosszul lennem vagy kifordulnom önmagamból. A bemutatkozásra is sor kerül, így nézek le a fiú kezére, majd helyezem bele a sajátomat.*
- A Holló miféle név? Mi az igazi neved? *kíváncsiskodom tovább, majd a kérdésre bólintok is.* - Igen. Fleur de Lorraine a teljes nevem. *fejtem is ki neki, így most már ezt is tudhatja, bár nem tudom, hogy mennyire érdekli. Lassan húzom ki kezéből a kezem, hogy ez után a táncolók felé tekintsek, ugyanis mostanra már dübörög a zene a klubban, nincsen már semmiféle műsor, amit nézhetnének az emberek. Lehet, hogy nem ártana bemennem és táncolni egyet, így kíváncsian el is kezdek nézelődni, hogy ki lenne a megfelelő partner a számomra, akivel rophatok egy kicsit, mert az meg se fordul a fejemben, hogy Hollót hívjam, amúgy is láttam a táncát, inkább nem égetem magam vele és amúgy is, neki illene felkérnie engem. Szóval csak kiiszom az italomat –meglehetősen gyorsan pusztítva el ezt a második adagot -, majd fel is pattanok. Hupsz… a cseppnyi szédülésnek hála hirtelen dobom vissza formás hátsóm a székre.*
- Ahj… azt hiszem, az én érzékeim már tompultak. *rázom is meg fejem, így pillantva vissza egy rövidke időre a másik felé.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Szomb. Aug. 17 2013, 17:14

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //


*Nem okoz gondot a kisasszonynak, hogy egyből visszavágjon, mikor segítségemet ajánlom fel, persze csak piszkálódás gyanánt. Azt hiszem, nem lennék képes végigülni mellette két egymást követő tanórát egyfolytában arra figyelve, nehogy valamilyen komolyabb beszólást eleresszek. Fiúk között nőttem fel jobbára, akik inkább voltak az ellenségeim mint a barátaim, szóval megszoktam, hogy nem kell fékeznem a szám. Na meg nem vagyok hozzászokva az efféle csendben ülős foglalkozásokhoz, a kettő együtt pedig már erős türelempróbának bizonyulna.*
- Csak gondoltam lovagias leszek egyszer az életben, de te még ezt sem hagyod.* fintorodom el tettetett sértődöttséggel, holott valójában remekül szórakozom. Az élet úgyis eldönti ki szorul segítségre, én pedig nem szándékozok megküzdeni vele, mert az csak varázslópárbajt jelenthet jelen esetben, ami nem a kedvencem. Fogalmam sincs, milyen szinten állok az évfolyamtársaimhoz képest, de azért igyekszem, elvégre ezért küldtek ide. Az év végén úgyis rendeznek nekem odahaza egy vizsgafélét, úgyhogy ott majd minden kiderül. Közben felvetem, hogy talán nem jó ennyire megelégedni az adott helyzetünkkel, de Fleur talál egy meglehetősen életszerű kifogást, mely pontban igazat kell neki adnom.*
- Azt hiszem, ez érthető.* bólintok szavaira. Ha önként fordítja el a fejét mikor szörnyűség történik az orra előtt, ám legyen. Attól az még meg fog történni és én jobb szeretek az eseményeket alakító tényező szerepében tetszelegni, mint a közönség biztonságosnak vélt soraiból szemlélődni. Még jó hogy nem vagyunk egyformák. Akkor talán nem társaloghatnék vele ilyen nyugodtan.*
- Jól hangzik.* ismerem el magam előtt látva az elhangzottakat. Valaha a jórésze nekem is megvolt, mára csak az iskolában lehetek biztos, mert az itt maradásom jogát legalább módomban áll kiérdemelni. A munkám tökéletességét pedig egyik vonatkozásában meg lehet kérdőjelezni, a precizitásért viszont magam kezeskedem. Jóllehet, még nem vagyok valódi bérgyilkos, aminek szánnak, mégis több akció, vagy inkább produkció előkészítésében részt vettem, amik igen látványosra sikeredtek. Ennek ellenére kétlem, hogy a lányt lenyűgöznék ezen érdemeim, ezért inkább az ő munkája felől kezdek érdeklődni.*
- Ilyen fiatalon megtaláltad a tökéletes szakmát? Na és mi lenne az?* tudakozódok, mert nem kizárt, hogy ez az, ami annyira lefoglalja a kisasszonyt. Kíváncsi vagyok, most elárulja-e, mert kétlem, hogy akkora titok lenne, mint az enyém. A kettőnk biztonsága érdekében nem szolgáltatok ki neki több információt magamról, ami általában megöli a beszélgetéseimet, de nem tehetek mást. Amúgy sem érzem helyénvalónak, hogy ilyesmiről egy vadidegennek kellene beszámolnom elsőként, mikor még a saját szüleim sem tudják hová tűntem. Az efféle pult melletti eszmecserék során amúgy sem árt az óvatosság, bár jelen esetben kétlem hogy Hófehérke veszélyességi szintje megütné a kettest egy tízes skálán, már ami a háttérmunkát illeti, mert a mágikus képességeit óvatlanság lenne lebecsülni amíg jómagam sem állok épp előkelő helyen. A mugli módszerek azonban nem jelenthetnek rám komoly veszélyt, így próbaképpen átadok neki egy tőrt, amit el is fogad, de mint kiderül, használni nem kívánja. Mikor az oka után tudakozódok, talán kissé hevesebben a kelleténél, számomra először érthetetlen magyarázattal szolgál.*~ Miért kellene ehhez bármiféle ok?~* ráncolom homlokom. Még jó, hogy ezt a kijelentést nem hangosítom ki, mert azon a lány valószínűleg alaposan megbotránkozna. Végül rájövök, hogy ezt is az értékrendünkben rejlő különbségek számlájára kell írnom.*
- Értem. Ha nem baj, most inkább nem is próbálkoznék ilyesmivel.* dőlök végül hátrébb, kiengedve a feszültséget, ami a várakozás során érlelődött bennem. Nem akarom elrontani ezt az estét, meg aztán amúgy sem olyan élvezetes egy feldühödött tyúk áldozataként végezni. Nekem más kell. Most viszont be kell érnem egy hagyományos estével, amihez semleges témák passzolnak. Nem baj, ilyen is kell. Ezért sem bánom mikor Fleur lapoz egyet és az italom felől kezd el kérdezni, ami be kell látnom, tényleg szokatlan lehet. Valószínűleg az évek során kialakult bennem egy egészséges paranoia, ami nem engedi hogy komolyabban lerészegedjek. A piát amúgy mindig is menekülőútnak tartottam, ami számomra nem épp vonzó opció.*
- Akkor csak óvatosan.* viszonzom mosolyát, de szemeim megőrzik hidegségüket. Kétlem, hogy komolyabban oda kellene figyelnem Fleurre, mivel nem tűnik részegnek, és mióta itt vagyok, azóta csak két pohárkával ivott meg, ami nem vészes mennyiség, ha kicsit is hozzá van szokva. Bármennyire nem vagyok lovagias, azért elkapnám ha el találna dőlni, de szerencsére ilyesmitől nem kell tartani. Jobbom így más okból nyújtom a másik felé, ugyanis megtörténik a kölcsönös bemutatkozás, amiben ismét hibát talál. Nem vagyok meglepve.*
- Tudod, ezt hívják becenévnek.* vigyorodom el, mert fogalmam sincs, milyen más módon tudnék erre a kérdésre felelni.* - Biztos ismered azt a mondást, hogy „Ritka mint a fehér holló.” Na, hát én is szeretnék ilyen egyedülálló lenni.* kompenzálok némi magyarázattal iménti beszólásomért. Ha már ő is elárulja a teljes nevét, én miért ne tehetném, valószínűleg a suli miatt úgyis rájönne előbb utóbb.*
- Gwynn Hunting a teljes nevem.* bököm ki végül, bár nem ezen a néven születtem, de ez most túl bonyolult és felesleges kérdéseket szülne, így megelégszem ennyivel. Új név, új élet. Amúgy sem jelent immár semmit.*
- Hű micsoda előkelő név. Gondolom a szüleid sem akárkik ott Franciaországban...*vetem fel mintegy véletlenül, valójában azonban szeretnék tisztában lenni miféle kapcsolati tőkével rendelkezhet a lány, hátha még jól jön egyszer. Persze ezek alapján már magam is kinyomozhatok ezt azt, valószínűleg meg is teszem, hátha találok valami érdekeset. Bár gondolatban már máshol járok, nem kerüli el figyelmem, hogy Fleur a táncparkett felé kacsingat. Mielőtt választana, kiissza a poharát, amit igen bölcsen tesz, meg is lepődöm rajta. Engem természetesen kihagy a számításból, miközben a szóba jöhető táncpartnereket osztályozza, amit én karba tett kézzel figyelek. Érdekel, hogy vajon miféle pasit szemel ki magának, de mire megtudnám, az egyensúlyérzéke felmondja a szolgálatot és visszahuppan a startvonalra.*
- Ez akkora gond?* döntöm oldalra a fejem, elkapva egy pillanatra a másik tekintetét, míg az visszanéz rám. Egészen úgy néz ki a dolog, mintha direkt ügyetlenkedne, hogy kiprovokálja a segítségem, amit az eddig látottak alapján nem igazán tudok elképzelni. Már egyszer kifejtette véleményét a tánctudásomról, amit még azóta sem sikerült meghazudtolnom, ezért tétován felé nyújtom a karom, hogy ha akar, belekapaszkodhasson. Na nem úgy képzelem, hogy akkor majd elkísérem a kiszemeltjéhez, inkább magam felügyelném a továbbiakban. Persze ha nem kér belőle, semmi gond, nem fog padlóra küldeni az elutasítás. Ha valami csoda folytán viszont mégis elfogadja a felé nyújtott jobbomat, kezdetben óvatosan, majd egyre határozottabban indulok meg vele a táncparkett irányába, meg sem állva a közepéig. Nem tagadhatom, van némi feltűnési viszketegség bennem, mely ponton azt hiszem, kivételesen egyezünk Fleurrel.*
- Csak aztán nehogy lekörözzelek..*hajolok közelebb, mert itt már alig hallhatja hangom a zenétől. Közvetlen szavaim után elengedem és kifogástalan, modern táncba kezdek mellette, testtartásommal jelezve, hogy nyugodtan csatlakozhat hozzám, ha nem szégyell. Márpedig nagyon igyekszem, hogy erre ne legyen oka. Az ölés után közvetlenül egyedül a tánchoz értek, ezért sem volt szimpatikus hogy úgy leszólt, megpróbálok hát jobb pontokat elérni. Már ha mindez összejön és lehetőséget ad rá.*

Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Vas. Aug. 18 2013, 12:41

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //

*Most, hogy kiderült mindkettőnk számára az, hogy a másik mely évfolyamra is jár, Gwynn él a lehetőséggel, hogy egy kicsikét piszkáljon, ezt kiérzem szavaiból természetesen. Na meg amúgy is, miért akarnám azt, hogy pont ő üljön mellettem? Bár még nincsenek barátaim, csak néhány ismerősöm, az nem jelenti azt, hogy ne akarnék másnak is lehetőséget adni arra, hogy élvezhesse csodás társaságomat.*
- Szóval alapvetően nem vagy lovagias? Meg se lepődöm. *mosolyom kissé szélesebb lesz az ő fintorát látva, mulattat kissé a helyzet, bár nem hiszem azt, hogy neki minden álma az lenne, hogy az én közelemben tudja magát, aztán meg ki tudja, mindig akadnak csodák. No de a téma tovább halad, így kerül előtérbe a valóság, amelyet én nem óhajtok úgy látni, ahogy azt kellene, ahogy azt mindenki más teszi, mivel meg vagyok elégedve a saját kis világommal, az úgy jó, ahogy van, nem szeretnék változtatni rajta, pedig úgy sejtem, hogy majd egyszer muszáj lesz. Azért megemlítem azt, hogy milyen is az életem és legnagyobb meglepetésemre mintha egyetértene velem a másik.*
- Igen, jó is. *bólogatok rá, majd a szakmám kérdezésénél természetesen válaszolok neki, miért ne tenném?* - Modell vagyok. *talán most már meg se lepi akkor csinos külsőm és viselkedésem, hiszen tényleg mindenem megvan, bár ez is kemény dolog ám, amit szerintem egy ő fajta fiú nem foghat fel. Nem is kell tudnia, hogy milyen számomra, ez amolyan női dolog, tehát bővebben nem kell beleásnia magát, amúgy se hiszem, hogy érdekelné, hogy milyen kifutókon fordultam már meg, illetve mely országokat jártam be egy-egy fényképezés alkalmával. Az ő élete viszont érezhetően más, ezt a testén lévő hegek is mutatják, amelyekről most nem beszél nekem, talán soha nem is fog, de mivel értem a célzást és nem akarok pont miatta veszélybe kerülni, ezért erőltetni se fogom a dolgokat, inkább csak a tőrt veszem el kis időre, majd adom is vissza neki, ugyanis nem óhajtom őt csak úgy bántani, az nem én lennék.*
- Még jó, hogy nem baj. *csóválom meg fejemet is, mert ilyen hülyeséget nem is értem, hogy mondhat. Jobb is, hogy szépen terelem a témát, így először az ő italát jegyzem meg, majd ha már alkohol, akkor a sajátomat is, a figyelmeztetésre viszont vállat vonok.*
- Ha sokat innék, úgyis visszakísérnél a suliba, valahogy ezt nézem ki belőled. Vagy tévedek és itt hagynál? *tekintek is szemeibe és bizony kíváncsi vagyok a válaszára, hogy segítene-e nekem vagy kihasználná a helyzetet, esetleg itt hagyna bárkinek áldozatul. Hmm, a válaszán most sok minden múlhat, de azért közben be is mutatkozhatnánk akár egymásnak, így kerül vékony, pici kacsóm kis időre kezébe. *
- Tudom, hogy mi az a becenév, de ez mégis csak fura, hogy egy állat nevével hívatod magad. *jegyzem is meg neki, de nemsokára meg is magyarázza a dolgokat, így biccentek rá, majd kérdezek rá az igazi nevére is, mely szerintem már normálisabban hangzik.*
- Gwynn… *ismétlem el, majd végül újból elmosolyodom.* - Én így hívlak mostantól, nem bánod? A Holló nekem annyira nem tetszik. *ismerem is be, nem is számolva azzal, hogy esetleg most megsérthetem ismételten a másikat szavaimnak hála. Elárulom én is a teljes nevem, mely láthatóan meglepik kissé, én pedig már bólogatok is.*
- Hát nem. *na nem fogom kifejteni neki, hogy mit dolgozik a családom, ő se árul el sok mindent, első találkozásnál nekem se kell ám, tehát majd talán a jövőben, biztosan találkozunk még. Ideje lenne viszont egy kis bulizásnak is, így a táncolók felé kezdek el pislogni és a maradék italomat hamar le is húzom. Valószínűleg ez lesz a későbbi probléma, mivel amikor elhatározom, hogy felkelek, már vissza is csüccsenek formás kis hátsómra. Ahj, ez így nem jó, hogy ilyen hamar hat, ritkán iszom erősebbet, talán az itt a gond.*
- Meglehet. *pillantok a másik felé, mivel igen, nekem kicsit gondnak számít az, hogy megszédültem, de most már jobban fogok figyelni erre az egészre, hogy mit teszek, mert sejtem, hogy az ital is befolyásolhat. Gwynn keze viszont felém lendül legnagyobb meglepetésemre, így a parkett felé nézek, majd ismét rá és cseppet ajkamat is beharapom.*
~ Miért ne? ~ *végtére is, valamiért kezdek szimpatizálni vele, így végül egy kedves mosollyal már kezem ismét az övébe is helyezem, hogy kis időre ott is hagyjam azt. Ez után kelek fel és bár az első pár lépés még bizonytalan, ez után már mintha kevésbé lenne gond, így sétálok be a másik oldalán a táncolókhoz.*
- Oh, azt azért kétlem. *ha visszagondolok a színpadon nyújtott teljesítésére, akkor hamar arrébb fogok táncikálni, de egy esélyt kap, így lépek egy picit távolabb, amikor elereszt és figyelem is meg mozgását. Hmm, ez mintha teljesen normális lenne… Automatikusan mozdulnak meg lábaim és formás csípőm is és most csak remélni merem, hogy nem lesz ismét egy pofátlan suttyó a közelben, aki rám akar majd mozdulni. Jobb is, ha inkább Gwynn-hez megyek közelebb, így nemsokára már közvetlen elé kerülve táncolok együtt vele a zene ritmusára, és bizony arcomon is látszik, hogy egyre jobban élvezem. Már nem feszéjez semmi, az ital lazított rajtam és talán kedvesebbé is tett, így fordulok neki háttal, hogy picit popóm is rázzam, ahogy azt kell, de azért egy félresikerült lépésnek hála neki is dőlök cseppet, tehát mellkasához és fenekem öléhez. Érzékelem ám, hogy ezt így nem kéne, így kissé pironkodva pillantok fel rá, miközben egy picit igyekszem ismét eltávolodni, csak hogy megmaradjon a normális távolság.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   Hétf. Aug. 19 2013, 18:12

// NRT: Fleur és Gwynn - 2013.08.10 //


*Úgy látszik a kisasszonyt nem éri váratlanul lovagiasságom hiánya, amit nem mulaszt egyértelművé tenni számomra. Igaz, én dobtam fel a labdát, nem sértődök hát meg rajta, ha keményen lecsapja, ahogy az egy hasonló kaliberű nőcitől elvárható. Részemről nem gond, hogy nem kezdtünk el enyelegni, az valahogy nem az én stílusom, mint ahogy a széptevés sem, ami pedig rokona a többi, a nők által nagyra becsült férfierénynek. Pfuj.*
- Nem célom a megállapodás, akkor meg minek?* sóhajtok fel, árulva el megrögzött agglegény természetemet, mely sajátos életvitelemből adódik, na meg józan megfontolásból, szóval nálam nincs nagy szerepe a szív óhajának. Nem úgy mint Fleurnél, akinek úgy látszik, mindene megvan amit csak szeretne és ehhez mérten roppant elégedett is az életével. Mi tagadás, nem hangzik rosszul amit felsorol, bár arra még kíváncsi lennék, hogy mi lehet a munkája, mert az sem lehet akármi az eddig elhangzottak alapján.*
- Így már sok mindent értek.* jegyzem még meg, mert így már egyértelmű miért kezeli szerencsétlen halandókat úgy ahogy. Jól gondolja viszont, hogy nem fogok ezzel kapcsolatban tovább kérdezősködni, mert ehhez a témához nincs sok kapcsolódási pontom, meg aztán nem tartom olyan hű de nagy feladatnak hogy csini rucikban egyenesen végig tudjon menni egy kifutón. Tipikusan az a szakma, amit alaptalanul fizetnek meg ennyire, ne de én nem irigylem tőle se a pénzt, se a csillogást, mert számomra egyik sem jelent túl sokat. Pénzem van, amennyit csak akarok, bár fegyvereken kívül sosem szoktam magamra költeni, valahogy nem vagyok az a shoppingolós fajta. Ami a hírnevet illeti, én inkább hírhedté akarok válni, ezért is viszolygok a gondolattól, hogy annyira a nyilvánosság elé lépjek mint a lány. Érezhetően másfajta ambíciókkal rendelkezem, így kerül elő a tőr is, amit hamar visszakapok némi magyarázattal, ami csupán csalódottá tesz, nem megértővé. Na de mindegy, elfogadom hogy a lány másként áll hozzá ezekhez a dolgokhoz, így nem is óhajtom provokálni ilyen irányban többet. Elteszem a kést, miközben óvatosságra intem az alkohollal kapcsolatban, mert nem szeretném a továbbiakban pesztrálni, az tönkre vágná az egész estét. Azért jól érzi, nem hagynám csak úgy itt ha mégis megártana neki a pia.*
- Attól függ. Ha nem hánysz le, azt hiszem nem lenne akadálya annak hogy visszakísérjelek.* tűnődöm el, hogy ne hazudtoljam meg a lovagiasságról alkotott nézetemet. Ezt biztosítva valószínűleg úgyis a vállamra dobnám, így vinném vissza a kastélyba az egyszerűség végett, ezért is született meg bennem a hányástilalom mint kritérium.  Miután ezt tisztázzuk, be is mutatkozok, de szavaira csak megvonom a vállam. Fura vagy sem, nekem tetszik, azért is tartottam meg, ami talán Fleur számára is érthető lesz, mihelyt meghallja magyarázatomat.*
- Felőlem...Ez úgyis csak egy név.* fejtem ki nézetemet ezzel kapcsolatban, igyekezve rövidre zárni a kit hogy hívnak témát. Csak ne aggasson rám valami idétlen becenevet, mert azt nem hagynám, de a felkínált választási lehetőségekkel szabadon élhet, mint ahogy ezt meg is teszi. Engem inkább az érdekelne, hogy mivel foglalkoznak a szülei, mert ahogy hallom, nem akárkik ők sem, ennél többet azonban most nem tudok meg, így a magam szimatára kell hagyatkoznom. Közben úgy tűnik, Fleur érdeklődése irántam jelentősen megcsappan, mert a táncparkettet kezdi el fürkészni. Bár kiszemeltje az lenne, nem sikerül addig eljutnia, ugyanis az indulást követően megszédül, így hamar vissza is huppan a helyére, furán pislogva vissza rám. Olyan nagyon nem értek a női rejtjelekhez, így nem vagyok biztos abban, hogy valóban a segítségemre vár, különösen a korábban elhangzott kijelentései miatt. Aztán eszembe jut, hogy nem mindig kell komolyan venni, amit egy nő mond, ezért hamarosan Fleur felé lendül karom. Ezután rajta a dilemmázás sora, amit nem siet el, még ajkát is beharapja a nagy tanakodás közepette. Ha nem ismerném ennyire, most megnézném hogy piszkos-e a kezem, vagy mi baja, hogy csak bámul a kezemre pár pillanatig, de végül kicsinyke kezét bele is illeszti tenyerembe. Azért picit meglep a dolgok ilyetén fordulata, de most nem törődök ezzel, inkább igyekszem megtartani a leányzót, amíg elvesztett egyensúlyát keresgeti. Pár lépés után ismét megtanul járni, így én is magabiztosabban kacskaringózok a táncolók között, míg el nem érem a nekem tetsző helyet, naná hogy középen. Egy provokatív megjegyzést követően át is adom testem a ritmus lüktetésének, olyan táncba kezdve, amit a korombeliek a dizsiben produkálnak. Se nem látványos, se nem megerőltető, ellenben szórakoztató, főleg ha a képlethez hozzáadjuk Fleurt is, aki hamarosan szédítő csípőtáncba kezd. Érzem habozását, mert kezdetben tőlem kissé távolabb szokja a zenét, talán abban reménykedve, hogy valaki lecsapja a kezemről. Valószínűleg nem talál senkit, aki megütné az általa felállított mércét, így inkább közelebb lejt hozzám, hogy nemsokára nekem háttal, nagyjából egyszerre mozogjunk a Dj által diktált ütem szerint. Én megelégednék ennyivel, tehát nem kezdek tapizásba, már így is furcsán közel van hozzám, amit néha az arcomba libbenő tincsei is jeleznek. Az egész helyzet idegen először, mert én aztán főleg nem vagyok hozzászokva az ilyen bulikhoz, ráadásul rajtam az alkohol sem segít, hála a mentes citromlének. Az én narkotikumom hamarosan a zene lesz, amely mindig kikapcsol és ellazít, ezért elő is kerül normálisabb énem, így lehet, hogy nem érint kellemetlenül a hirtelen fellépő fizikai kontaktus, mikor is a lány formás hátsója igencsak kényes területhez dörzsölődik. Az egész csupán egy pillanatig tart, mégis gonoszka mosolyt csal ajkaimra, különösen mikor megpillantom Fleur pirulását, amiért bizony nem az alkohol a felelős.*
- Csak óvatosan, csajszi...Még a végén azt hiszem, hogy akarsz tőlem valamit.* ugratom ismét, na de azt most már nem engedem, hogy ismét eltávolodjon tőlem, mindenki tudtára adva, hogy épp azt a bizonyos szamarat játszóm, ha már a lány képzeletében élő csődör ma nem jelentkezett. Azért nekem is akad büszkeségem, amit nem engedek ilyen mértékben károsítani, így lépek is utána szinte azonnal, kezemet csípőjére illesztve. Tapizástól nem kell tartania, még néhány centis távolság is megmaradhat a csípőnk közt ha annyira óhajtja, én azonban feljebb kapcsolok és igyekszem karommal összehangolni kettőnk mozgását. Ha mindez sikerül és nem töröl képen, még azt is megkockáztatom, hogy mellkasommal hozzá simuljak egy szám erejéig, aztán elengedem ha nagyon zavarja ez a hirtelen fordulat. Mióta kiszabadultam a Telepről próbálom bepótolni ami eddig kimaradt az életemből, így nem kell csodálkozni ha néha én is szórakozásra adom a fejem, így aztán nem is fogom vissza magam csak azért mert az elején egy kissé fura a helyzet. Ez még egyikünket sem kötelez semmire, de talán garancia egy kellemes estére. Én legalábbis igyekszem, hogy ha már csinálok valamit, az minőségi legyen, nincs ez másként a tánccal sem, így Fleurnek, ha belemegy mindebbe, nem kell attól tartania, hogy megunja az egysíkú táncot, mert bőven fűszerezem mozdulataimat váltásokkal, valamint diszkrét csípőmozdulatokkal, amiket a műfaj és férfiúi jóérzésem még elbír. Közben persze nem tudom nem észre venni a kellemes kilátást, ami így Fleur fölé magasodva kínálkozik, mire egyszerre megüli orromat a lány illata, ami a sok vér és egyéb testnedvek bűzében töltött év után kimondottan jól esik. Míg az élmény tart, megengedem magamnak, hogy pár percre becsukott szemmel élvezzem a helyzetet, feláldozva magam a régóta áhított szabadság oltárán.*

Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Pokol szája klub   

Vissza az elejére Go down
 
Pokol szája klub
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
16 / 18 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17, 18  Next
 Similar topics
-
» Aokaze Atsushi
» Pokoltűz Klub Belső Kör
» Pokoltűz Klub
» Pokoltűz Klub

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: