Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Október 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Konyha, avagy a finomságok szülőhelye

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Csüt. Dec. 20 2012, 21:33

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//


*Miután kioktatnak, hogy hogyan ne vágjam a húst, még jobban felmegy bennem a pumpa és csak idegesebben kezdek csapkodni. Fogalmam sincs a kakaó hollétéről, de nem is érdekel, majd megkeresi ha annyira szeret inni egy bögrével. Én viszont folytatom a vacsorám elkészítését, de ismét félbe szakít, de most nem tudom úgy lerendezni, mint pár perccel korábban. Pontosabban csinálhatnék úgy, mintha mi sem történt volna, de az, hogy ma bunkó vagyok nem azt jelenti, hogy kegyetlen is. Rászólok, mielőtt még nagyobb bajt okozna magának, és odalépegetek mellé, közelebbről is megnézve a bokáját, mert távolról látszott a sérülés.*
-Hát, gondoltam azért ezen már segítek, de ha nem szeretnéd, akkor megyek és folytatom a vacsorámat. *Ezt én sem gondolom komolyan, mert nem tudnék azzal a tudattal kaját csinálni, hogy a másik itt kúszik kifelé, összevérezve mindent, úgyhogy remélem nem is válaszol erre semmit. Közben megvizsgálom a lábát, és tudatom vele is a problémát érdekes módon, és a mondatom utolsó felével szerintem bogarat ültetek a fülébe, legalábbis az arckifejezéséről erre következtetek. Picit hisztizni is kezd, de végül is érthető, lehet én is elkezdenék összevissza káromkodni hasonló esetben, pedig nem szokásom. Lejegelem a bokáját, aztán válaszolok is a kérdésére.*
-Azért, mert ez egy szimpla baleset... És az előbb még nem úgy tűnt, hogy össze akarod magad törni. Másképp is felhívhattad volna magadra a figyelmet. *Remélem felfogja, hogy mire célzok a válaszommal, mert talán megijedne, ha részletezném a múltat. Az a bajom, hogy inkább a sötétebb pillanatokra emlékszem.. Tervem szerint bekötöm a kezét a pólómmal, ezt azonban visszautasítja, mert szerinte nem vérzik annyira.*
-Hát jó, de akkor próbálj meg nem összevérezni mindent. *Nem kell még a vér is mindenfele, mert csóri manók így is rámolhatnak el utánam, mert valószínűleg felviszem a lányt, de pontosan hova, azt egyikünk sem tudja.*
-Itt nem hagylak, az biztos, úgyhogy igen. Választhatsz: vagy lassan jutunk fel, és fájdalmasan, vagy gyorsan és kevesebb fájdalom kíséretében. Nos? *Szeretném minél hamarabb megtalálni az orvosit, aztán visszatérni ide, befejezni amit elkezdtem. És kitudja, talán egy kakaót is csinálnék neki, amíg őt kezelgetik, de ez a jövő zenéje, és első az én éhségem csillapítása.*
-Én pedig Dr. Slash Daniels zenész, alkalmi szakács, tróger, remélem hogy varázslópalánta, és most már orvos. Ja, és általában én sem vagyok bunkó, de ma sajnos így keltem. Ritkán ez is előfordul. *Szerénykedek egy sort, majd felállva a lány mellől körbenézek, kortyolok a korábban felbontott sörből, és a gitárt a hátamra veszem a hevedernél fogva. Lehet, hogy nem túl emberséges dolog, de számomra akkor is a hangszerem az első.*
-Szóval indulhatunk? *Kérdem meg türelmetlenkedve, majd ha választott a két opció közül, akkor annak megfelelően cselekszem.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Dec. 21 2012, 22:05

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//


*Tényleg nem akartam most dumálgatni, se útba lenni, de hát sikerült, így szépen le is zuhanok a lépcsőről és nemsokára már azt vehetem észre, hogy a fiú mégse hagyja figyelmen kívül mindazt, ami körülötte történik és ezzel teljességgel meg is lep engem. Nem értem, hogy miért, de azért valahogy jól esik, hogy segít, főleg, mivel nélküle még nehézkesebb lenne a dolgom, de ettől függetlenül nem felejtem el az előbbi bunkózását sem. Jó, találkoztam már nála rosszabbal is, sokkal rosszabbal, tehát ő még egész kedves volt azokhoz képest. *
- Véletlenül se akarom, hogy éhen halj miattam, de ha ezt választod... hát legyen. *a szavaimból remélhetőleg érteni fogja, hogy segíthet nyugodtan, de azért a burgonyának már nem örülök, de tudom, hogy bokám hálás lesz még ezért. Viszont ez a hirtelen érdeklődés ismét csak meglepő, nem gondoltam volna, hogy majd sajnálni fog azért, mert így lezúgtam és bár felel a kérdésemre, még mindig nem teljesen világos az indok, de inkább ráhagyom ezt a másikra.*
- Nem akartam felvonni magamra a figyelmet, ne izélj már! Ha azt akartam volna, akkor sztriptízelek vagy mit tudom én. *vigyorodom is el, tehát láthatóan csak hülyülök, eszébe se jusson komolyan venni a szavaimat. Nem szokásom nekem a pasikkal kacérkodni, ahhoz nem értek, legalábbis így hiszem, de lehet, hogy valaki másképp látja. A pólójára viszont már tényleg nincs semmi szükség, így még időben visszautasítom a másik ajánlkozását és a megjegyzésre már csak szememet forgatom cseppet.*
- Hogyne, majd igyekszem. Hogy kérhetsz ilyet? *sóhajtok is fel és végül fel is vázolja számomra a két lehetőséget, én pedig bár picit vacilálok, mégse fogok túlságosan sokáig, mert igaza van, a fenébe is.*
- Jó, akkor vihetsz az öledbe, de nem lesz ám máskor ilyen alkalom, ezt még most vésd az eszedbe. Ahhoz jobb fejnek kéne lenned. *mosolyodom is el kissé és hogyha esetleg segít, akkor fel is fogok állni, szépen ép lábamra támaszkodva, miközben a bemutatkozását is hallhatom, mely elég viccesre sikeredik.*
- Akkor majd meglátjuk, hogy milyen leszel, ha legközelebb is összefutunk. *na de ahogy a gitár is megvan, melyre egy szép pillantást is vetek, már meg is engedem a srácnak, hogy szépen felkapjon, már ha ez a terve, kis kezeimet pedig a nyaka köré fűzöm. Nem vagyok nehéz, egyáltalán, tehát szerintem könnyedén fel fog tudni majd vinni és hogyha kutatunk, majd az első remélhetőleg megtaláljuk a gyógyító rezidenciáját.*
- A vacsorád fontosabb ám nálam, szóval tényleg nem kellett volna segítened. *szólok is hozzá út közben, miközben időnként arcát fürkészem, ismeretlen vonásait, mintha így többet tudhatnék meg róla.*
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Dec. 23 2012, 10:40

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 10. 08//

*A társalgás során sok témát érintenek, és mindketten szeretnek beszélgetni, így a beszélgetés gördülékenyen halad, bér néha-néha azért megakadnak egy adott dolgon.*
- Ó... értem.*bólint rá a dologra, és bár veleszületett kíváncsisága van, a szintén veleszületett diszkréciója miatt inkább nem áll neki kérdezősködni, mert csalhatatlan ösztönnel érzi, hogy azt Jackie nem szeretné. Aztán mesél a másiknak egy kicsit az álmairól, amik még kislány korában születtek meg, hogy színésznő szeretne lenni. Ha rajta múlik, az is lesz. De talán az itteni dolgokat is hasznosíthatja majd valami másodállásban, esetleg.*
- Az tuti. Amint meglesz, mutasd meg, és majd én is bemutatom az enyémet.*ajánlja fel azonnal, már ha Jackie kíváncsi az ő cicájára, mert ő a másik állatára eléggé, bár még nem is létezik. De majd fog, az a lényeg. A szőke leányzónak valamiről eszébe jut a szilveszter, meg az újév, meg hasonlók, így egy ötlet formálódik meg a fejében, amit Jackie látható örömmel fogad.*
- Húúú, jó kérdések. Te hívnál valakit? Én ismerek pár embert, akit el lehetne, de lehet, hogy mással akarnak szilveszterezni. És a helyszín... mondjuk a klubban? Vagy egy magánházban a városban?*ötletek már vannak, úgyhogy Jackie választhat, ha akar, de együtt is megszavazhatják, melyik lenne a legjobb. A magánház persze csak akkor áll, ha nem ketten vannak. Na de hamarosan lecseng a lelkesedés, és a tantárgyakról kezdenek beszélgetni, Electra sorolja a másodikos tárgyakat, meg mond pár szót a titkolózó harmadikosokról is.*
- Hát valamelyikből biztosan. Bírod a durva dolgokat? Mert ha nem, a tiltott mágia nem a te asztalod.*próbálja meg egy kicsit körvonalazni a másodikat a lány számára, miközben ő maga is kíváncsiskodik.*
- Vannak páran, akik ugyanígy vannak, semmivel sem leszel ügyetlenebb a többieknél.*magyarázza mosolyogva, és inkább nem is említi, hogy gyerekkorában, bár tudott a mágiáról, nem sokat foglalkozott vele, normális, varázstalan gyerekként nevelték. Közben elkezd kutatni pár doboz után, hogy abba csomagolja a sütit, és talál celofánt is. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal csomagolja be őket különböző adagokba, míg kész nem lesz, így négy doboz van most az asztalon. Az egyiket felveszi, és Jackie-nek nyújtja.*
- Tessék, ezt neked adom. Most felviszem ezeket a toronyba, hogy elküldjem, mielőtt tönkremennének. Akkor majd találkozunk, szia.*integet párat a lánynak, majd felhalmozza a karjában a dobozokat, és kiegyensúlyoz velük a konyhából. Még utoljára visszamosolyog Jackie-nek, aztán nekikészül a lépcsőmászásnak egészen fel a toronyba.*

//Köszi a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Jackelyn McKinney
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 242
Csatlakozás : 2012. Mar. 11.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Dec. 23 2012, 22:58

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 10. 08//

*Bár jól megértjük egymást, és hirtelen beszélünk át sok témát, azért örülök, hogy érzi, mit nem kell feszegetnie. Ez nekem is könnyebb és megkíméljük egymást pár kényelmetlen szituációtól. Hagyom hát, hogy ismét a kellemes témák mezejére érkezzünk.*
- Rendben! *egyezek bele rögtön, mert ha ő mutatja be az állatát nekem, akkor majd a leendő famulusomat én neki. Biztosan kijönnek majd, mert mi is kijövünk. Már most tudom, hogy cuki lesz az enyém, de hasznos. Ezek után kerül fel egy olyan téma, mit nagy örömmel fogadok, mert szeretek szórakozni, emberek, barátok között lenni, ismerkedni, új információkra szert tenni, s a buli, melyet a lány ígér, pontosan ezt tartogatja. Hirtelen öntöm el őt kérdéseimmel mit viszonoz is, úgy gondolkodom el láthatóan, mutatóujjammal ajkamhoz érve, merengő képet vágva.*
- Szerintem a klubb. Jó lenne, ha te hívnál embereket, mert én nem sokat ismerek. Kicsit furcsának találnak. *ismerem be sajnos az igazat. Alice az, akivel nagyon jól elvoltam, talán őt hívhatnánk. Ekkor kerül szóba a tanulás, én pedig nagyot nyelek kijelentésére. Bírom-e? Nem, egyáltalán nem. Nem értem, nem bírom és nem is szeretem, tehát úgy hiszem, azokról az órákról hiányozni fogok... Azt hiszem nem is kell válaszolnom, látja arcomon a rémületet, s inkább el is akarom felejteni a témát.*
- Hát... remélem, hogy sikerülni fog, mert nem igazán. Talán beteg leszek az órákon mindig, csak átmenjek majd. *nyögöm azért ki, mert úgy érzem nincs mit szégyellnem egy olyan ember előtt, akivel ennyire jól megértjük egymást. Azonban hamarosan következik a nyugtatás is részéről, mi most hat és jól is esik, így higgadok le.*
- Ez kedves. Remélem. *mosolygom, majd már látom is, hogy csomagolni kezd, így ha engedi, akkor segítek neki, mivel ebben azért jó vagyok. Tudom, hogy menni készül, azonban ajánlata meglep, de vigyorogva fogadom el a doboz édességet.*
- Köszi szépen, jól fog esni este! *köszönöm meg neki, majd integetek is amikor távozik. Azonnal bontom ki a dobozt, úgy kezdek el falatozni, miután indulok utána egy kis helyet hagyva, felérve a hálómba, hogy ott folytassam az evést.*

//Én is köszi a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Dec. 24 2012, 19:41

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//


*Megszakítom a főzési kísérletet, és a lány segítségére sietek, mert nem nézhetem tétlenül ahogy kínlódik.*
-Nem pont ezen a kis időn fog múlni. Amúgy kösz, hogy megengeded, hogy segítsek.*Válaszolom kicsit érdekes hangnemben, mert szerintem én vagyok az, aki szívességet tesz neki, és nem fordítva. Időközben orvosolom a problémát, már amennyire tőlem telik, és próbálom terelni a témát, ami véletlenül szóba került, de végül sikerül, feladja a faggatózást aminek örülök is.*
-Figyelj, felőlem azt is csinálhatnád. El tudnám viselni, ha te, vagy egy hozzád hasonló csinos lány itt táncikálna a ruháitól megszabadulva, miközben kaját dobok össze. *Bár belőle tényleg nem néznék ki hasonlókat, nem tűnik annak a fajta lánynak, mint mostanában sok más csaj..Erre utaló jel az is, hogy a pólóm a helyén marad, más lány ilyenkor kap az alkalmon, és az is, hogy gondolkodik az általam felajánlott két lehetőség között, bár végül jól dönt.*
-Mondjuk én egy talicskára gondoltam, de fel is kaphatlak.* Vigyorodom el, hiszen az eredeti terv tényleg az volt, hogy az ölemben viszem fel, és most meg is valósul, úgyhogy a gitáromat már fel is kapom a hátamra* -Majd igyekszem, de látom már egész szépen mosolyogsz, tuti nem fáj már, tudnál te lépkedni..*Mondatomat be sem fejezve már a karjaimban találja magát és valószínűleg biztonságban is érzi magát, mert nem vagyok valami gyenge, simán elbírom. Kilépve a konyhából azért tanácstalan vagyok, hogy merre.*
-Remélem, lesz valaki az aulában, aki eligazíthat minket. *Abban biztos vagyok, hogy felfele kell menni, de hogy aztán onnan merre ebben a hatalmas kastélyban, fogalmam sincs, és ahogy eddig észrevettem, neki se.*
-Nézd, még visszamehetünk.. *Rázom meg a fejem egy kis mosollyal egybekötve, aztán következzék a lépcsők sokasága.* -Kapaszkodj! *Figyelmeztetem, és közben lesem, hogy jó helyre lépjek, nehogy mindketten lezúduljunk a lépcsőről, mert akkor ordibálhatunk, amíg valaki rátalál a két törött lábúr
a.*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Jan. 11 2013, 18:44

//NRT: Athalie és Mihail, 2013. 01. 11.//

*A nagyteremben időnként túl nagynak érzi a választékot ahhoz, hogy ne csábuljon el, ilyenkor a legjobb megoldás a konyha, ahol tényleg csak azt készíti el, amit előre eltervezett, most éppen azt a bizonyos cseppet sem izlandi specialitásnak számító, de szerinte nagyon is finom fahéjas forrócsokit, amitől már akkor is beindul a nyálelválasztása, ha csak eszébe jut. Nem garantált, hogy olyan finomra sikerül, ahogy azt az unokaöccse készíti, de próba szerencse alapon összeszedte magát és lejött ide, a saját áttetsző bögréjével egyetemben, aminek az oldalára üvegfestékkel fekete macska van festve. Ez egyrészt azért kellett, mert saját gyártmány és nagyon ragaszkodik hozzá, másrészt meg mert nem tervezi, hogy itt is marad, erről tanúskodik az a könyv is, amit beérve le is tesz. Dr. Jekyll és Mr Hyde különös története, aminek még csak most fogott neki. Talán nem sikerül leönteni, mert nem saját példány. Egyébként direkt úgy készült, hogy majd megint keres egy üresen álló, éppen rá váró ablakpárkányt valamelyik emeleten, és ott fog olvasni, ennek örömére van rajta meleg szürke kapucnis felső a sötétkék farmerhez, és sötétszürke teniszcipő, mert abban mégis könnyebb törökülésbe tornázni magát, mintha bakancsban próbálkozna hasonló tornamutatványokkal. A csuklójáról lehúz egy hajgumit, ha már a könyvet letette, meg a bögrét is, felcsavarja rozsdavörös haját, laza kontyot varázsolva, és neki is lát összeszedni a hozzávalókat. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Mihail Slavici
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 44
Csatlakozás : 2012. Dec. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet :
"- Nem hiszek az Ördögben.
- Az kár.. Ő hisz Magában."


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Jan. 12 2013, 14:06

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

* A tegnap estém nem éppen úgy sikerült, ahogyan terveztem.. sőt, az azelőtti sem, és jelenleg nem is igazán mondhatom kedvemre valónak ezt az iskolát, a légkört, a tanórát, amelyen részt vettem, sem pedig az emberek jelenlétét, és közelségét. Túl sok nekem ez, Loren megmagyarázhatatlan viselkedése pedig kissé sem lendített előre saját kis dolgaimon. Még mindig nem értem, mi célja volt azzal, hogy felbosszantson, én pedig egyáltalán nem érzek megbánást lába miatt. Akkor én is olyan ocsmány lélek leszek, mint sokan itt? Ismeretlen az érzés, de talán idővel képes leszek megbarátkozni vele, hiszen csak védtem magam, lelkiismeret furdalás pedig valóban nincsen szívemben, és agyam sem riadózik, hogy meggyőzze lelkemet ez irányba. Most tehát, nyugodt léptekkel haladok lefelé a Keleti főtorony irányából, így késő délután az alagsor felé, célom pedig nem más, mint a konyha. Hogy éhes lennék? Igen, általában ilyen jellegű szükségletei miatt jelenik meg az ember ezen a szent helyen. Kerülöm a társaságot? Bingó. Talán nyugalomra lelhetek most itt. Persze ki tudja, mi vár rám odalent, de nem készültem most kivételesen valami nagy armadával, csupán csak pálcám került bőr tokjába, mely övemre van erősítve, de ezt is eltakarja bőrkabátom, melynek hossza leginkább bokámhoz tart, mint sem térdeim irányába. Ezalatt természetesen egy fekete pulóver is helyet kapott, cipzáros, ami alá egy pólót vettem, s fekete nadrágom, acélbetétesemmel tökéletesen belepasszol az összképbe. Némi zörgést is hallatok, ahogyan végig haladok a nagy épületen, lent pedig, a folyosó minden bizonnyal visszhangozni is fog lépteimre, így jelezve érkezésemet a konyhában ténykedő lány számára. Viszonylag nagy lendülettel érkezem meg a helység ajtajába, s csak itt szúrom ki a rozsdavörös üstököt. *
- Öhm.. üdv. * állok meg egy pillanatra, s köszöntöm is kissé mereven, mert bár látásból ismerem, halotti mágián határozottan emlékszem, hogy jelen volt, mégsem fűzök én már senkihez sem nagy reményeket. Ki tudja, ki és miért fog ismét rám támadni? Áh.. hülyeség ez az egész, így inkább igyekszem nem tudomást venni a lányról, ha már pontosan itt kell kakaózgatnia. Kabátomat az egyik székre helyezve szabadulok meg a meleg ruhadarabtól, s pulóverem ujját feltűrve igyekeznék a hűtő irányába, ám a könyv, mely az asztalon hever, nem kerüli el a figyelmem. * - Ezt te olvasod? Szabad? * lassítok is lépteimen, s nézegetem most már a könyvet, na meg olykor Athaliet is, évfolyamtársamat, és ha meg lesz engedve, kezembe is veszem a papírkupacot, ügyelve arra, ha netán valahol be van jelölve, véletlen se ott csukjam össze, csak megnézni szeretném, kedvelem ezt a történetet. Hátborzongató, ugyanakkor mégis van benne valami különleges. *
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Jan. 12 2013, 15:14

//NRT: Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

*Lia a maga részéről mindezt már megszokta, azt lehet mondani. Fekete mágus család sarja, eleve ebben nőtt fel, és valahol ott tart most, hogy az otthoni állapotokhoz képest az iskola kikapcsolódás, amennyiben nem az az óra feladat, hogy valakit meg kell ölni az éppen tanult varázslattal, saját tapasztalataiból kiindulva valahogy a halálért nem rajong gyakorlatban. Tudatában van, hogy ez a találkozás már csak az életből adódóan sem kikerülhető, itt meg egyenesen elkerülhetetlen, de amíg nem muszáj, addig belegondolni sem próbál, és ebben segítenek a könyvek, a papírra vetett dolgok valahogy másként hátborzongatóak, mint amikor szemtől szemben áll velük. Az olvasáshoz pedig jól jön egy forrócsoki, sikeresebben elhallgattatja az agyának azt a részét, amely minden mögött valami mérhetetlenül rosszat sejt. Már éppen összeszedte az összes hozzávalót, és lelkesen kavargatja a tűz fölött, még pár perc kell, hogy elkészüljön, aztán tervei szerint ha kitöltötte, és eltakarított maga után, mehet is egy csendes zugot keresni magának. Ekkor érkezik be valaki nagy lendülettel, de most mindennek nem igazán tualjdonít jelentőséget, hisz ő meg nem szándékozott itt letáborozni, csak oldalra pillant a köszönés hallatán, és kissé szórakozottan elmosolyodik. *
- Szia. *köszön és még egy pillanatig nézi a fiút, azzal a biztos tudattal, hogy valahol látta már, de nem ugrik be, hogy hol. Ezen töprengve veszi le inkább a tűzről az elkészült italt, majd kitölti a csészéjébe, az edényt meg a mosogatóba teszi, közben meg beugrik a halotti mágia. A kérdésre, hogy ő olvassa-e a könyvet, bólogatásba kezd. *
- Aham. Egész jó, bár még nagyon az elején tartok. Amúgy... halotti mágián találkoztunk, igaz? Tudtam, hogy valahol láttalak már. Athalie Rapace vagyok, de röviden csak Lia. Új vagy itt? Mondanám, hogy csak azért, mert még nem találkoztunk, de ez nem túl mérvadó, ha rólam van szó... *fejezi be egyelőre a mondandóját kissé kérdőn nézve a fiúra, a maga részéről ő már abszolút nem tesz megállapításokat, magából indulva ki. Azért ha már bemutatkozott, kezet nyújt, majd szépen leül egyelőre, a mosogatás kicsit még ráér, nem akarja feltétlen elégetni a kezét.*
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Mihail Slavici
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 44
Csatlakozás : 2012. Dec. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet :
"- Nem hiszek az Ördögben.
- Az kár.. Ő hisz Magában."


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Jan. 19 2013, 21:31

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

* Nem tudom, hogyan fog alakulni a konyhai látogatásomat követően az estém, tudat alatt minden bizonnyal azért öltöttem magamra ennyi göncöt, hogy esetleg a levegőre is kikerüljek cseppet, s ha nem is az erdőbe, akkor Mystralt fedezzem fel.. vagy valami ilyesmi. Bár továbbra is a rengeteg az én igazi otthonom, nappal szinte honvágyam is van, hogy nem mozdulhatok ki a kastélyból, s nem térhetek oda, ahol a legjobban érzem magam. Ám ahhoz, hogy legyen némi energiám már csak levegőzni is, nem ártana gyomromat kényeztetnem kicsit, s kiverni fejemből ezt a sok hülyeséget, ami manapság történik, így kerülök le hosszas előkészületek után az alagsorba, ahol a konyha található.. s jelen esetben benne egy ismerős arc is. Mosolya kissé gyanús, vagy csak minden az lesz már innentől kezdve? Fogalmam sincs, de az emberekbe vetett csekélyke bizalmam is elveszni látszik, szóval nem hiszek én már semmiféle kedves gesztusnak, majd talán csak idővel. Bár kissé frusztrál a helyzet, hogy nem leszek most itt sem egyedül, de nem tűnik valami nagyszájúnak a lány, sem pedig feltűnőnek, szóval még az is lehet, megúszom a társalgást. Ezekkel szemben viszont én magam vagyok az, aki elsőként megtöri a csendet, s durva vonásaimat előbb a könyvre, majd felé szegezem, hogy ha rábólint érdeklődésemre, vissza térhessenek kékségeim az olvasni való irányába. *
- Akkor nem mondom el, miről szól. * csóválom meg fejem lassan, miközben végigpörgetem ujjaim között a lapokat, s fura mód még meg is szagolom a könyvet, imádom az illatukat, legyen az akármilyen. Elméletem persze megdőlni látszik, csak dőlnek a szavak a leányzóból, kiről most már tudhatom, Lia a beceneve, s azt is, sikeresen eszébe jutott a tegnapi tanóra. Mély lélegzetvétellel teszem hát vissza helyére a könyvet, s pillantok pofijára pár másodperc erejéig. *
- Igen, és igen. Mihail Slavici. * reagálok igen csak szűkszavúan, hozzá képest legalábbis, és mintha a kézfogás lehetőségére kicsit megdermednék, de végül mégis, robotikus mozgással emelem fel karom tőből, hogy kezem az övét érinthesse, és az a bizonyos kézfogás is megtörténjen, ami részemről evidens, hogy férfias, de annál rövidebb ideig tart. * - És te, öhm.. Lia. Mi finomat készítesz? * próbálkozom azért a kommunikációval, mert az illatokat érzem, nem is olyan rosszak, de hogy véletlenül se kelljen szemeibe tekintenem beszélgetésünk közben, inkább a hűtő felé indulok, hátha találok valami ehetőt, például szalonnát és tojásokat, némi rántotta reményében. *
- Az óra egyébként hogy tetszett? * hallatom hangom egy kisebb torokköszörülést követően újra, derékig elmerülve a hidegben, továbbra is vadászva az elemózsiámra. *
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Jan. 28 2013, 20:51

//NRT: Athalie és Mihail, 2013. 01. 11.//

*Óh, pedig ő egyszerűen csak igyekszik barátságos lenni. Fél évvel korábban még nagy valószínűség szerint igyekezett volna levegőnek nézni szinte mindenkit, néhány olyan ritka kivétel akadt csak, mint például a szobatársa, akivel azért eleve nem árt jó viszonyt ápolni a jövőre való kilátással, meg aztán ebből a szempontból szerencsésnek is mondhatja magát, jó szobatársat sikerült kapnia. A kezdetekhez képest viszont meglehetősen sok apró kis eleme változott meg az életének, ami azzal is együtt jár, hogy már nem kimondottan antiszociális, még ha nem is tűnt el mindez nyomtalanul a múlt süllyesztőiben. Nem igyekszik túlságosan, hogy társalgást is kezdeményezzen, de úgy tűnik, a magával hozott könyv éppen elég ahhoz, hogy a fiú megszólaljon. *
- Azt megköszönném. *jegyzi meg egy félmosollyal, miközben még pakolászik lelkesen, nem rajong érte, ha előre lelövik a poént. Na de ha már megtörték a csendet, akkor ismételten megnyikkan, lévén, hogy úgyis várnia kell, amíg a forró ital némileg kihűl, na meg el is takarítana maga után, mert így szokta meg. Az, hogy a kognitív szinten magas intelligenciahányados alacsony érzelmi, illetve szociális intelligenciával párosul, tökéletesen nyilvánvaló abból, hogy őneki egyáltalán nem tűnik fel, hogy a közvetlensége feszélyezi a fiút, egyetlen pillanat erejéig sem veszi észre, mert valahogy a nonverbális kommunikáció kívül esik azon a körön, amit ő hajlamos megérteni. Ehhez párosul még ugye meglehetősen magas fokú szétszórtsággal, és máris kész a teljes mértékben zavarónak nevezhető tényező bárki napjaiban. A recept meglehetősen nagy gyakorisággal válik be. Kezet fog a fiúval, hümmögve egy sort a nevére, az az információ eljutott hozzá. *
- Csak forrócsokit. Nem is kérdeztem, hogy kérsz esetleg? *teszi fel a kérdést, miközben megkaparintva a könyvet maga elé húzza és ki is nyitja annál a bizonyos oldalnál, ahol a lap sarkát betűrve jelölte, hogy éppen tart, és tenyerével elkezdi kisimítani azt a bizonyos szamárfület. Lehet, hogy inkább valamelyik könyvjelzőt kellett volna előkotornia. Az órával kapcsolatos kérdés kapcsán nem pillant fel, tovább folytatja eddigi tevékenységét, a szemkontaktussal amúgy sem feltétlen van még jóban, azt szokni kéne. *
- Egész könnyed kis indítás volt. Meglepődtem a végén, hogy szabad választást kaptunk... de jó volt most ez így, pont elég volt az emlék, és különben se rajongok a krematóriumért... meg azért az egész tantárgyért. Na és neked? *kérdez vissza, ha már úgyis válaszolt, mostmár felsője zsebében kotorászva annak reményében, hogy talál egy darab papírt, amivel egyszerűbb lesz megjelölni, hol is tart éppen az olvasással. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Mihail Slavici
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 44
Csatlakozás : 2012. Dec. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet :
"- Nem hiszek az Ördögben.
- Az kár.. Ő hisz Magában."


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Feb. 02 2013, 15:19

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

* Számomra már az is gyanús, aminek nem kéne annak lennie, evidens tehát, hogy Lia normális hozzám viszonyulásában is meglátok valami olyat, ami ott sincsen, nagy valószínűséggel. Nem tudok nem egy lépéssel az emberek előtt járni, Loren is tett arról bőségesen, hogy így érezzek mindenki irányába. Ez persze az én hülyeségem is, amin próbálkozom oldani cseppet, az ürügy pedig, amiről lehet társalogni, nem más, mint a könyv, amit az asztalon találok, ismerem, és ami egyébiránt a lány tulajdonát képezi. *
- Egyértelmű. Nem értem, mit élveznek az emberek abban, ha előre ismerik a történet végét, vagy legalábbis annak egyes elemeit. * teszem még hozzá kissé elgondolkodva, én szeretem végig izgulni a sztorit, amit olvasok, vagy éppen látok. A vadászat is ilyen, sosem tudom, mi a következő lépés azután, hogy megneszelem a vadat. Vajon milyen állat kerül szembe velem? Mekkora? Milyen könnyen tudok majd elbánni vele, és egyáltalán ki fogja lehelni nyilam, nyilaim által lelkét? Sok a talány, izgalmas.. tekintve, hogy Seol erdejében az élőlény kifejezés bővült az emberekkel, és a nem élőkkel is. Teljesen elragadnak gondolataim, ám de nem feltétlenül gondolom, hogy kukán kellene itt ácsorognom, a forrócsoki hallatán, és hogy kérek-e.. ó persze, hogy kérnék, de.. *
- Kihagyom, köszönöm. * válaszolom minden indok nélkül azonnal, igen csak katonásan, túl óvatos vagyok, és merev, meg is látszik ezen is. A hűtő megkörnyékezése ellenben jó ötletnek bizonyul, na meg egyszerűbb őt magát hallgatnom, beletörődve abba, egy talán fárasztó társalgásnak nézek most elébe, mint hogy én magam hadováljak saját magamról. S az egyetlen közös téma jelenleg a tanóra lehet, a tegnap történt események engem úgy tűnik, jobban meg is viseltek, mint őt magát. *
- Meglepően lazán állsz hozzá. * emelkedem ki picit a hűtő fogságából, kezemben már némi hozzávalóval, hogy kék szemeim arcát pásztázhassák egy ideig, de végül csak vissza fordulok, hogy az utolsó dolgokat is kikaphassam onnan. * - Nekem még szoknom kell azt, hogy az emberi életeket itt úgy oltják ki, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. * mélyül is be picit hangom, nagyon nem nekem való ez a része a fekete mágiának. *
- Mondjuk fogalmam sincs, mit vártam ettől a helytől, de hogy gyilkolni tanítanak minket, az egy kissé hirtelen. * fűzöm hozzá még, most már némi edény után kutatva, amiben elkészíthetem ételemet. Nem tudom, neki mi lesz erről a véleménye, de nekem megvan, és nem igen pozitív.. őszintén, tényleg azon agyalok, itt hagyom a fenébe az egészet. Még egy-két ilyen jó élmény, és feldobom a talpam, elmeroggyanásra hivatkozva. *
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Feb. 09 2013, 14:23

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

*Ha már megszólalt a fiú, akkor beszélgetésbe elegyedik vele. A megjegyzésre kissé tanácstalanul von most vállat, még kavargatás közben, de azért felpillant a hang irányába.*
- Ezt én sem, úgy kevésbé érdekes az egész történet. *jegyzi meg, kitölti a csokit, majd ha már úgyis várnia kell, amíg sem az, sem az edény, amiben készítette, nem lesz már olyan forró, hogy takaríthasson maga után, illetve elvonulhasson tervei szerint valamelyik emeleti folyosó egyik sarkába, pontosabban ablaka párkányára. Megkérdezi, nem kér-e a fiú netán csokit, de ha nem, hát nem. Egy bólogatással meg egy félmosollyal tudomásul veszi a választ, nem erőltet ő az égvilágon semmit, majd ha már szóba került az óra, röviden összefoglalja a pillanatnyilag hozzá kötődő gondolatait. *
- Áh, szerintem nincs ebben semmi laza. Lesz még rosszabb, addig kihasználom, hogy van választási lehetőség és nem kell gyilkolni, csak lehet... buzgóbbaknak. *válaszolja, megrázva kissé a fejét, az utolsó szót pedig kissé megnyomja, némi cinikus színezetet adva neki az enyhe grimasszal is, ami ezt követi. Ez az egy nagy próblémája van, hogy miért kell feltétlenül gyilkolni? Még nem érti, talán majd idővel... vagy ki tudja. *
- Azt mondják, idővel megszokható... bár na... szerintem ez sok mindentől függ. Meg aztán halotti mágia úgyis csak idén van. *jegyzi meg elhúzva a száját kissé, elvégre már a krematórium is elég nagy kihívás, ami azt illeti, szeretne ennek a tantárgynak idén mindenképpen a végére érni. Közben most már feltápászkodik a székről, ideje mosogatni maga után, úgyhogy pillanatokon belül neki is lát. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Mihail Slavici
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 44
Csatlakozás : 2012. Dec. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet :
"- Nem hiszek az Ördögben.
- Az kár.. Ő hisz Magában."


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Feb. 10 2013, 20:43

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

* A leányzó, kibe belebotlom itt, máris egy ismerős arc.. a könyve remek, a beszélőkéjével egyetemben, de legalább a spoiler részében egyet értünk. Nem tudom, van-e értelme ezt tovább vesézni, lassan úgy érzem, akár az időjárásról is ha eltrécselnék vele, megfelelő volna, de ehelyett mégis inkább a tegnapi élményeimet hozom fel, eleinte csak burkoltan.. tehát az órát magát, és az ott történteket. Nekem ez igen is gondot okoz, a gyilkolás, mások életének kioltása. Egy állattal más.. az azért van, hogy én jól lakjak, hogy gusztustalan módon szórakozásnak nevezhessem azt, amit velük művelek, de hogy egy emberrel játsszam el ezt? Lorenre támadni is kész gyomorgörcs volt, pedig csak a saját életemért küzdöttem ott és akkor, a tónál. Igaz majdnem megjártam, de nézeteim mit sem változtak az óta sem, velem szemben viszont Lia véleménye szerintem kissé furcsa, amit meg is szándékozom említeni neki, miközben ennivalómhoz szerzem össze a konyha több pontjáról az elkészítéshez szükséges hozzávalókat. *
- Választási lehetőség? Ki vagyok segítve vele. * rázom meg fejem, hirtelen indulatból szólva.. * - És nem tudom, a buzgóság hogyan jön ide, elég különös a meglátásod. Ha valakit az buzdít, ölhet.. akkor menjen az Azkabanba. * közlöm ridegen és hűvösen, engem nem érdekel mások sorsa, oda való mind az olyan, aki ezt cselekszi. Persze tudom, hogy egyszer majd magamról is ugyanezt fogom elmondani.. de az még nem most lesz, én nem ilyen vagyok. De az már, hogy megszokható.. hogy mi? Na jó, most már azt hiszem, ez a téma éppenséggel kihoz a sodromból, így cseppet talán hangosabban kerül az edény a pultra, amiben igyekszem megsütni a finomságot, s szinte még mintha testem is megfeszülne.. nem, most nem vagyok nyugodt, képtelen vagyok az maradni. *
- Megszokható? Lia, tudod, te mi a megszokható? Az, hogy tél közeledtével rövidebbek a nappalok, vagy hogy az egyik sampon használatáról áttérsz egy másikra. Ez a megszokható. A gyilkolást nem lehet megszokni. Vagy hidegvérű vagy, vagy nem. * villan tekintetem felé vállam fölött.. és tudom én is, mi a legcsúnyább az egészben. Az, hogy én pontosan olyan vagyok, amilyen egy tökéletes gyilkos.. nem csak kifelé sugárzik a sötétség, belül is érzelemmentesen lennék képes véghez vinni ilyesmiket. A nyilam szándékosan fúródott ott és akkor Loren lábába. Komolyan gondoltam minden egyes szót, amit neki szenteltem akkor. Képes lettem voéna megölni. És én prédikálok? Nevetséges.. inkább az étellel kéne foglalatoskodnom tovább, amit meg is teszek, teljes némaságban, amibe remélem Lia sem óhajt beleszólni, ahogyan pár perccel későbbi eszegetésembe sem fog. Én magam sem tudok kiigazodni magamon.. akkor ő hogy lehetne képes erre? *
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szer. Márc. 13 2013, 14:10

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

*Szóba kerül a tegnapi óra, amire még ő is vette a fáradtságot, hogy ellátogasson. Pár szóba sűríti a véleményét, ami lassan azért már egészen határozott kontúrokat kezdett nyerni, lévén, hogy majd egy éve volt tapasztalatra és a tanulságok levonására, noha hozzá kell tenni, hogy az utóbbi időben elég sokat változott a hozzáállása a körülmények változásával együtt. Kissé meglepi a fiú reakciója, de aztán csak megvonja a vállát és nekilát eltakarítani maga után. *
- Még mindig jobb, mintha azt mondta volna, hogy meg kell ölni azt a szerencsétlent, netán még azt is meghatározza, hogyan... és mindig vannak, akik buzgóbbak. Tavaly még én is közéjük tartoztam, csak azóta sok dolog változott. *válaszolja, nyugalmat erőltetve magára, már csak azért is, mert legbelül undorodik ettől a régi éntől és igyekszik úgy kezelni az egészet, mintha valaki más emléke lenne, nem is az övé, már amennyire ez lehetséges. Pakolászik közben, elmosogat szépen, aztán nekilát törölgetni, esze ágában sem lenne most ehhez igánybe venni bármilyen mágikus segítséget, ha egyszer kicsit is leköti és eltereli a figyelmét néhány apróságról. Mégis megfagy a mozdulata és kizökken ebből, amikor a fiú felteszi azt a kérdést. Vesz egy nagy levegőt, aztán újrakezdi, aminek az imént már nekifogott. Jobb lenne minél hamarabb befejezni a rendrakást maga után. *
- Akkor mondom úgy, hogy belefásulsz, ha folyamatosan rákényszerülsz. Lehet, hogy minden egyes alkalommal felfordul a gyomrod, vagy rászoksz, hogy gyorsan végzel a másikkal, megtalálod a módjait, hogy minél kevesebbet kelljen látni a szenvedéséből, vagy úgy szakad a lelked, hogy a személyiséged is vele, nem tudom... nem vagyok pszichopata, amíg van választásom, csak akkor ölök, ha az életem múlik rajta... az Azkaban meg... ha majd egyszer úgy ölök, hogy köze nincs az önvédelemhez, akkor az is jöhet. *válaszolja, majd ha már befejezte a törölgetést is, elpakolja az edényeket. *
- Miért választottad ezt az iskolát? *kérdezi végül, hosszas hallgatás után- bár ez kicsit magának is szól és nem feltétlen számít rá, hogy választ is kap, mert amíg mindent a helyére rakott, addig nem szólalt meg. Most még keresgél egy kicsit fahéj után, ha már a kérdést feltette, akad néhány szekrény, amit átnézzen, mivel fogalma sincs róla, hol is találja meg.*
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Mihail Slavici
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 44
Csatlakozás : 2012. Dec. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet :
"- Nem hiszek az Ördögben.
- Az kár.. Ő hisz Magában."


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Csüt. Márc. 14 2013, 14:08

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

* Egyre érdekesebb ez a beszélgetés, ami szépen elkezdi kihozni a mélyen bennem húzódó, sötét, ám annál összezavarodottabb ént is. Kiváltója nem más, mint az a cseppet meghatározó esemény, mely tegnap történt, és igazság szerint engem már az is csak bosszantani tud, mennyire eltérő a véleményünk.. sőt. A nyugalma és türelme az, ami segít abban, kijöjjek a sodromból. *
- Sehogy sem jó. * dobok vissza ennyit röpke monológjára, s ez a három szó úgy szakad ki belőlem, mint valami csúnya szitok, amely már ősidők óta érlelődik bennem. Csupán csak azért, mert igaza van, ez így jobb, sokkal jobb, ő pedig érdekes, eléggé. * - Miért mondod ezt? * adok is hangot most őszinte kíváncsiságomnak, tehát rá kérdezek, őróla méghozzá. Belül forrongok, de aki ilyen, okkal ilyen, én pedig nem szándékozom olyanná válni, és kész. Se buzgó nem akarok lenni, se belefásult, sem pedig semmi ilyesmi. Élni akarok, és a mai világban nehéz, sőt, világmegváltó hozzáállásnak tűnhet, de tiszta kézzel lenni mások mellett. A békét nem kívánom.. az úgyse lesz sose, egyszerűen magam akarok lenni, és kész. Vele együtt azért én is ténykedem, hiába a hisztis csapkodás, azért készülőben az az étel még így beszédünk közepette is. *
- Tudod, mikor elveszem egy állat életét, az nem okoz komolyabb gondot. Tudom, hová kell lőni ahhoz, hogy azonnal vége legyen, úgy, hogy észre se vegye és már halott, és azt is tudom, mitől szenved órákon át. Tisztában vagyok ezzel, és az emberi test ismerete sem okoz különösebb gondot nekem, de egy ember más. Másabb, mint egy más jellegű élőlény. * igen, egyre inkább feldühödöm, de ugyanakkor mintha jól is esne kiadni magamból ezeket a gondolatokat. Franc se tudja, most éppen miért, de ha már így szóba került, és az iskola választása is, továbbra se szívélyesen szólok hozzá, de legalább megteszem. Közben már az asztal felé igyekszem, a kész étekkel, de míg az hűl, pár szót megengedhetek magamnak. *
- Engem mindig arra tanítottak, majd egyszer eljön az ideje annak, hogy kioltsam mások életét, ezzel bíráskodva felettük. De készen kell rá lennem, és eddig minden hiába, mert nem érzem úgy, hogy nyugodtan tudnék aludni egy ilyen eseményt követően. És talán ezért is küldtek ide. Szerintük ideje annak, hogy rálépjek a saját utamra, és megnyíljon előttem a világ. * piszkálom immár közönyös képpel ételemet, melynek kellemes illata a gőzzel száll orrom irányába, hangom pedig idővel nem csak lenyugszik, ahogy így magyarázok magamnak, de el is halkul. *
- Én erre még nem vagyok alkalmas, itt sem kellene lennem, és ez egyre bizonyosabb. * kezdek végül evésbe, persze pár szelet kenyeret keríteni kéne még, amit meg is teszek, hogy aztán tényleg némaságba burkolózva pusztítsam a vacsorát, és talán hallgassam Lia reakcióit is, vagy esetleg saját tapasztalatait. Érdekelne, de mégis hogy fejezzem ezt ki? Eddig is ment neki magától, biztos most se lesz gond. *
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Márc. 16 2013, 15:02

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//

* A délelőtt folyamán nem is tudom milyen felindulásból, de biztosra elhatározom magamban, hogy ellátogatok a konyhába, és saját magamnak kotyvasztok majd valamit. Mivel ez egy csodás ötletnek tűnik ebben a pillanatban, nem is agyalok tovább rajta, csupán elkönyvelem magamban, hogy ez így lesz. Aztán természetesen ennek megfelelően cselekszem és szokatlanul nagy lelkesedéssel veszek fel valami elfogadható ruhát, mert azért a kinézetemre mindig adok. Mint mindig, fekete bőrnadrágot veszek fel, pálcám a helyén, és ráadásképpen még valami sötét pólót is magamra aggatok, aminek az oldalán levő fehér minta egy sárkányt ábrázol. Erre jön a bőrdzseki, majd még a szemeimet kihúzom szokás szerint fekete sminkkel, és már indulhatok is. Sietősen hagyom magam mögött a lépcsőfokokat a toronyból jövet, szinte már futok. Hajam épp ezért szerte szét ugrál, mivel nincs összekötve. Már elég éhes vagyok, annyi biztos, de kicsit lassítok a tempón, mert amennyire szerencsétlen tudok lenni, valamiben biztos felbuknék, ha így folytatnám. Mosolygós képpel rovom tovább a lépcsősorokat, le az alagsorba, ahol megtalálom a konyhát. Szerencsére azt még tudom, hogy ez hol van, de ha mást kérdeznének tőlem, nem biztos, hogy tudnék válaszolni. Hiába is, nem szoktam mászkálni, a kastélynak aligha egy tized részét ismerem. Elégedetten lépek be végül egy nagy sóhaj keretében. Mivel eléggé tanácstalan vagyok, hogy mégis mit készítsek, elsőképpen a hűtőhöz lépek, hogy megtudjam miből lehet gazdálkodni. Az az igazság, hogy hiába nyitom ki, csak bámulok bele, de azt nem mondhatom el, hogy akkor tudom is, mit látok. Amint végre eljut tudatomig, még tanácstalanabb leszek, hiszen akkora a választék, hogy csak na. Hozzá vagyok ugyan szokva, de ilyenkor felerősödik döntésképtelenségem. Egyébként más helyzetekben azonnal dűlőre tudok jutni, de ételek terén ez valahogy nem megy. Imádom a hasam, de nem eszek meg akármit, akármikor. Nagyon nem szeretem, mikor ez előjön, de nélküle még unalmas is lenne a főzőcskézés. Mindegy is, inkább úgy döntök, hogy amíg nem jön az Isteni szikra, a pultra könyökölve várok, és persze agyalok tovább. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Márc. 16 2013, 19:15

//NRT - Sharlotte és Slash - 2013. 03. 16.//


*Ez a napom is épp olyan hasznos, mint a többi, hiszen ismét tömegszórakoztató tevékenységet folytatok a klubhelyiségben: ébredésem óta, azaz két órája gitározok elég nagy hévvel, mert a MODdal elég sok új számmal barátkozunk, amik kicsit elütnek a korábbi stílusomtól, szóval részben jól be kell gyakorolni őket, részben pedig a saját játékstílusomra és hangzásvilágomra kell varázsolni. A nagy gyakorlásba most kivételesen nem más szól bele, hanem a hasam jelzi egy nagy korgással, hogy ma még nemigazán ettem semmit. Még pár percig elvagyok magamnak és a gitáromnak, amíg eldöntöm, hogy a nagyterembe megyek vagy a konyhába, de végül az utóbbi mellett döntök, szóval ma csinálok valami finom húsos kaját, amilyet a nagyteremben tutira nem találnék. Magamra kapom a fotelemen pihenő bőrdzsekim, ezen kívül pedig egy idő által koptatott farmerből, és egy fekete GnR logóval ellátott pólóból áll az öltözékem. Övemen szokásosan pengetők, láncok lógnak, na meg a késem és a pálcám, valójában az egyetlen szokatlan dolog most az, hogy nem hátizsákban cipelem az erősítőm, hanem anélkül van csak a kezemben, rátekerve a kábellel. Lelépek a klubhelyiségből, aztán végiglépkedek a már megszokott furcsa folyosón, végül pedig a lépcsőkhöz érek, de azt hiszem itt az ideje bevetni egy nemrég tanult varázslatot. Gitáromat a hátamra akasztom, hogy végre tudjam hajtani a pálcámmal a kis trükköt, ami igencsak megkönnyíti majd az életem.*
- Glisseo! *Ohh, igen, mindjárt szebbek a lépcső fokai, csúszdaként sokkal szimpatikusabbak. Nem is kell nekem több, felveszem a gördeszkás-szörfös pozíciót, és talpamon csúszok le a lentebbi szintekre, csupán egy dolgot nem tudok megválaszolni magamnak, hogy miért nem ezzel kezdtem az egész mágiát? Közben le is érek, csak azt nem tudom, hogyan kell ezt visszacsinálni...na mindegy, majd megoldja akinek nem tetszik, vagy éppen fel akar menni. Engem sokkal jobban érdekel most a korgó gyomrom, így tovább sietek a konyhába, mintha mi sem történt volna a lépcsőkkel. Jól tudom, merre kell mennem, így hamar megérkezek az egyik legbarátságosabb helyiségbe, ahol egy számomra ismeretlen lányt pillantok meg aki a pultot támasztja..hát izgalmas tevékenység.*
- Csáo! Leváltották a manókat egy csinos szakácsra? *Megszólalásom elég laza, lényegében rá sem pillantok, mert lefoglal az, hogy egy székre pakoljam az erősítőm, aminek tetejére a gitárt is elfektetem, aztán egy mozdulattal már vele szemben könyökölök a pult másik felén.*
- Amúgy Slash Daniels, Infla ház. *Nyújtom is át a kezem, majd miután a részéről is megtörténik mindez, letámadom a hűtőt, hogy megfosszam néhány dologtól. Egy kicsit nézelődök benne, aztán hosszú kezeim segítségével pakolom ki a húst és a mirelit krumplit, majd utána a szekrényeket kezdem el nyitogatni némi fűszer, olaj, és zöldség reményében.*
- Éhes vagy, vagy csak úgy lejöttél lazulni? *Kérdezek rá, miközben én tovább ügyködök, egy vágódeszkát kerítek a pult közepére, amibe egy kést is belevágok, aztán ismét elfordulok a leányzótól, hogy megmossam a húst, mielőtt nekiállnék felvagdosni.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Márc. 16 2013, 20:10

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//

* Az igazat megvallva talán a nagyteremben megtalálnám a nekem való kaját, és nem kellene itt szenvednem az éhségtől. Vagyis inkább a saját hülyeségemtől, hiszen saját akaratomból vagyok itt, nem azért, mert kellene. Igen, ez az én hibám, és ha nem akarom még ennél is jobban kikészíteni a hasamat, akkor ki kéne találnom valamit. Ez iránti lelkesedésem azonban jelen pillanatban annyiban nyilvánul meg, hogy ide-oda tekintgetek a pult és hűtő között, és próbálom rávenni magamat, hogy testhelyzetet változtatva induljak meg a célpont felé, és ismét belenézzek, ez azonban nem valósul meg, mert a fantáziám mellett az akaraterőm is az éterben bolyong jelenleg. Helyette társaságom akad, mármint a hangból ítélve. Még nem ismerem, de ez változhat, minden esetre köszönnöm azért kellene ettől függetlenül is. *
- Heló. Igen, tudod, nekik is jár a pihenés. * mosolyodok el, mert természetesen ez nem igaz, csupán önszántamból vagyok itt. Ez viszont valószínűleg leesik majd a fiúnak is, nem fogom bejelenteni a dolgot. Csak nézem, ahogy lepakolja a cuccait egy székre, de gondolataim ugyanazon téma körül keringenek. Ahogy elém könyököl, a kezét nyújtja a bemutatkozása mellé, amit én természetesen viszonozok, most nem akarok bunkó lenni. *
- Sharlotte Johanson, Cruo ház. * mondom én is, miközben kezem is nyújtom feléje. A kézfogás után nem teszem vissza az állam alá, hiszen ahogy a másik megy a hűtőhöz mégis helyzetet változtatok, egészen pontosan felegyenesedek és a pultnak háttal fordulok. Kérdést is kapok, amire rögtön, gondolkodás nélkül válaszolok. *
- Éhes vagyok, de nem tudom mit egyek. Nagy dilemma. * sóhajtok színpadiasan, majd hét határ széles vigyor kúszik fel arcomra, a helyzet miatt. Csupán azért, mert ahogy elképzelem mit gondolhat most Slash, muszáj vigyorognom. Közben azért megfigyelem, mi is kerül elő a hűtőből, miből fog valami ehetőt készíteni az előttem álló, hátha ez segít nekem bármiben is. *
- Figyelj, nem tudom mit akarsz készíteni, de kaphatok belőle? * mutatok valamiféle lelkesedést végre. Közvetlenségem nekem nem zavaró, én nem érzem, ha pedig az Inflásnsak igen, akkor majd szóvá teszi, én csak úgy szimpla elgondolásból nem fogom vissza magam. Tényleg nem érdekel mi lesz az, csupán már olyan mértékben gyötör az éhség, hogy megenném bizonyára. Jobban megnézve pedig, hús és krumpli, nem lehet rossz. Ez nekem mondhatni szokatlan, mindig valami puccos kaját raknak elém otthon is, itt pedig általában a többiekkel eszem. De most ez sem fontos, a kaja a lényeg, mert éhen halok. Az is felmerül bennem, hogy kérdésemre nemmel válaszol, de akkor majd valami hasonlót csinálok én magamnak. Óriási szerencsém van most vele, hogy itt van, mert neki köszönhetően tudom, mit akarok. Ez pedig nagyon jó érzés, mint a megvilágosodás. Ez itt az az Isteni szikra. *


A hozzászólást Sharlotte Johanson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 17 2013, 17:00-kor.
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Márc. 16 2013, 23:32

//NRT - Sharlotte és Slash - 2013. 03. 16.//


*Nem mondanám, hogy a gitározásban fáradok el, és éhezek meg, inkább arra fogom a dolgot, hogy múlt éjjel óta nem ettem semmit, és a whisky is dolgozgat a gyomromban. Szóval igen érdekes módon, de lejutok először az aulába, majd onnan még egy szinttel lejjebb keveredek az alagsorba, ahol néhány manót kikerülve meg is érkezek a konyhába. Társaságom természetesen akad, de nem ismerem a leányzót, így egyelőre csak köszönök, és egy hirtelen jött megjegyzést is teszek, amire ő felveszi a hecc fonalát. Na, máris egy plusz pont a csajszinál.*
- Jaja, vágesz. *Válaszolok is csak így röviden, mert el vagyok foglalva a cuccaim megfelelő elhelyezésével, de ha mindennel megvagyok, akkor egy pillanatig ráérek foglalkozni a lánnyal is egy kicsit. Persze ez a foglalkozás sem tart ám sokáig, csak egy gyors bemutatkozás, mert nekem fontosabb most a korgó hasam, mint egy leányzó, akiről konkrétan semmit sem tudok, csak a nevét.*
- Szép neved van, örültem. *Pillantok kéken virító szemeibe, aztán már pattanok is el a pulttól a hűtő irányába, ahol egy kis bámészkodás és gondolkodás után egy darab hús kerül a kezembe, majd a pultra, majd követi egy csomag krumpli is. Nem tudom, hogy Sharlotte mire vár itt, de nem szentelek egyelőre figyelmet rá, csak ha már a többi összetevő is a pulton sorakozik fel. Már majdnem minden készen áll, szóval most már van idő beszélgetni is egy kicsit, kezdetnek mondjuk, hogy mit ácsorog itt. A válasz viszont nem lep meg, csak megforgatom szemeim.*
- Nők...sose tudjátok, hogy mit főzzetek. *Bezzeg nekünk pasiknak nincs túlzottan nagy igényünk, nekem legalábbis, sok hús legyen benne, és finom legyen, szóval asszem el is határozom, hogy ma gyrost fogok összedobni magamnak. Kicsit hátat fordítok a cruosnak, de csak addig, amíg leöblítem a húst hideg vízzel, aztán már landol is a vágódeszkán, kockázásra készen, de nem tudok nekiállni, mert kapok egy érdekes kérdést tőle, szóval csak felvonom a szemöldököm, és így pillantok rá.*
- Most kajak nekem kell főznöm egy nőre? Hova fajul ez a világ.*Rázom is meg a fejem csak úgy ráadásba, majd folytatom.* - Amúgy akkor már segíthetnél, hogy hamarabb meglegyünk. Tudod, egy éhes Slash rossz jelenség! *Elé tolom a zöldséget, ami jelen esetben egy fej salátában nyilvánul meg. Azt mondjuk összevághatná, és csinálhatna belőle valami finomat, amíg én a hússal babrálok, mert hogy ezt nem fogom rábízni, az fix, főleg, hogy ilyen szinten ötlettelen a konyhában. Meglátom majd, hogy hogyan reagál a dologra, mindenesetre az én kezemben már szorgosan dolgozik a kés, szaporodnak a húskockák, amiket közben dobálok bele egy tálba, hogy férjek a vágódeszkán.*
- Régóta ide jársz? Csak mert nem láttalak még. *Bár elsős vagyok, azért elég sok embert ismerek már, van már haverból is néhány a suli falain belül, és persze akad, aki inkább a rosszindulatomhoz áll közel, de ez emberfüggő. Azért örülök, hogy inkább az előbbiből akad több, de ez összességében mindenhol elmondható rám, akárhol fordulok meg, több spanom lesz, mint ellenségem. Eszembe jut, hogy meg kéne válnom a dzsekimtől, ezért a székre kerül, ahol a többi holmim is van, na meg inni is kéne valamit, ezért ismét a hűtőhöz somfordálok, ahol kézbe veszek két üveg, korábban kiszemelt sört.*
- Te kérsz? *Emelem is a lány felé, ha igennel válaszol, akkor kibontom mindkettőt, és az egyiket átnyújtom neki, ha viszont nem él a lehetőséggel, akkor egyedül kortyolgatom a hűsítő italt.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Márc. 17 2013, 15:55

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//

* Meglehetősen furcsa nekem a társaság, de azt nem mondhatom, hogy negatív, hiszen a közös hang megvan, mondhatni. Ez pedig nagyon ritka az én esetemben, ugyanis legtöbbször szívem szerint kibújnék végre az álarc mögül és az igazi énem mutatnám, elküldenék mindenkit melegebb éghajlatra és a bunkóság mintapéldája lennék, ám nekem most megvan a szerepem, a feladatom, amit saját magamnak állítok fel újra ás újra, hogy játsszam a kedves, empatikus lányt. *
- Hé, csak most nem tudom. * válaszolok hirtelen, de nem ráförmedve, hanem továbbra is a kedvesebbik hangomon. Minden esetre jobban megfigyelve mit is csinál, mintha megvilágosodnék kérdést intézek feléje, amire azonnal kapok is választ. *
- Szívesen segítek, nem kell mindent neked csinálni. * mondom lelkesen, nehogy tényleg azt higgye, hogy mindent neki kell csinálni, én meg aztán majd a végén megeszem felét. Dehogy, ha a hasamról van szó, szívesen segítek én. Még örülök is talán, mikor elém tol egy fej salátát. Rögtön leesik, hogy valamit kezdeni kell vele, de mivel utasítást nem kapok, ez akkor rám van bízva. *
- Nem tudom, de akkor szerintem nem akarom megtudni milyen. * mosolygok tovább. Ez is hozzátartozik a maszkhoz, ami mindig felkerül rám, ha társaságom akad. Kevesen vannak, akiknek tényleg megnyílok, itt még egyáltalán nincs ilyen ember, így aztán mindenki joggal hiheti azt, hogy én tényleg ilyen vagyok. Pár pillanatig nézegetem még a zöldséget majd amint megfogalmazódik bennem, mit is akarok rögtön körbetekintek, merre találok tálat, kést és olajat. Fűszerek után is kutatnék, de nem ismerem a másik ízlését, így ezt inkább mellőzöm. Ezzel gyorsan megvagyok, a kezdetekhez képest ez biztos nagyon jó. Neki is állnék csíkozni, de ahhoz még vágódeszkára is szükségem van, ám amíg egy ilyet kerítek kérdést kapok, amire válaszolok is közben. *
- Pár hónapja. Tavaly érkeztem, de már túl későn így nem tudtam évfolyamot lépni, ezért még elsős vagyok. De egyébként sem láthattál, max órán, mert nem igazán szoktam bolyongani, vagy bármerre járkálni a kastélyban. Na, de rólad mit lehet tudni? * hagyják el a szavak a számat, szinte mint a vízfolyás, pedig nem is figyelem, mit beszélek. Ettől függetlenül természetes számomra, hogy visszakérdezek, már csak kíváncsiságból is. Eléggé bele is mereülök a vagdosásba, mivel fel sem tűnik, hogy Slash a hűtőhöz sétál, csak mikor már visszajön és sörrel kínál. *
- Persze. * jelentem ki a legnagyobb természetességgel, és amíg ő kibontja és leteszem a kést, majd át is veszem tőle az üveget, és az első dolgom, hogy igyak. Elsőképp pár korty elég is, majd egy lendületes mozdulattal leteszem a pultra és visszatérek eredeti feladatomhoz. Már fele igaz megvan, de még ott a másik, a félmunka pedig ezen esetben, meg egyébként sem túl jó. Így aztán csak vágok és iszok felváltva, bár kezdeti nehézségeimtől eltérően ez most alig egy percen belül kész. A tálba szórom az összeset, ami elég nagy hozzá, majd az olajat kezembe véve egy keveset locsolok rá. Nem viszem túlzásba, talán még kevés is lesz, de azon még lehet változtatni. Most jön el az a pillanat, amikor lekezdek profi szakácsosat játszani és minden keverőeszköz nélkül próbálom összerázni a cuccost a nagy tálban. Elsőre talán rémisztő is is lehet a látvány, de mivel semmi rossz nem történik, vagyis nem esik ki a kezemből és a földön se landol a kajából, így aztán sikernek könyvelhetem el a dolgot. *
- Na, akkor ez most kész, vagyis egy alap. Valami fűszerezésre gondoltál, vagy csak így natúrba? * kérdezek azért rá, mert biztos, ami biztos. Nem akarom, hogy bármi kifogása legyen, ha már megosztja velem a kaját. Amíg válaszol én magabiztosan teszem vissza a munkalapra azt, amit eddig kezemben tartottam, aztán eltakarítom az apró kis salátadarabokat. Ez ilyen pár másodperces munka csupán, ami után visszatérhetek az italomhoz. Megfordul a fejemben, hogy a konyha közepén lévő nagyobb konyhapultra felüljek, de egyelőre csupán nekitámaszkodva fogyasztom tovább a sörömet. *
- Valamiben tudok még segíteni? * kérdezem, és talán még szemem is felcsillan, mert ez egy lelkes megnyilvánulás tőlem, mindazért, hogy végre ehessünk. Ha nem innék, bizonyára az éhhalál rám találna pár percen belül a hozzávalók láttára, de ez szerencsémre nem fog megtörténni, hála az alkoholnak. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Márc. 17 2013, 16:52

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//


*Eleinte nem igazán veszek tudomást a leányzóról, csak a 'szia-szia, hogy hívnak' alap dolgon esünk túl az illem kedvéért, mert tényleg nagyon éhes vagyok. Ezt észreveheti ő is, még akkor is, ha nem hallja a korgó hasam, ugyanis kapásból a hűtőt találom meg, ahonnan ki is szedek némi kajának valót, aztán következik a szekrények felkutatása. Nagyjából minden adott, szóval már látom előre, hogy nem fogok éhen halni, úgyhogy kedvem támad hirtelen beszélgetni is, pontosabban kérdőre vonni a lányt, aztán tenni egy kis megjegyzést a tanácstalansága miatt.*
- Aha, és mondd, milyen gyakran főzöl? *Kérdezem kicsit cukkolva őt, de a vigyoromból érzékelheti, hogy nem piszkálni akarom, csak szimplán hülyéskedek, szokásomhoz híven. Én foglalkozok a hússal, annak szeletelésével, amikből csíkok, végül pedig apró kockák lesznek, de ahogy hallom, nem fogok egyedül enni ebből a finomságból, ami készül, hanem ő is csatlakozna, persze csak ha segít.*
- Remek, hozzáállás ötös! *Bár nekem olyan jó lelkem van, hogy amúgy is adnék neki valamennyit, de így azért mégiscsak más a dolog, szóval már egy nagy fej salátával találhatja magát szembe. Találja fel magát, elvégre nőből van, és konyhában is, szóval nem kéne, hogy nehezére essen egy öntetes saláta elkészítése, de majd csak kiderül, hogy mit varázsol belőle. Én inkább a saját dolgommal foglalkozok, na meg azzal, hogy nehogy elvágjam a kezem.*
- Na ebben egyet értünk. *Pillantok is rá gyorsan, de aztán vissza a késre. Velem ellentétben ő még mindig csak bámulja a salátát, mint aki még sosem látott ilyen zöldséget, de aztán a mozgolódásból rájövök, hogy felkapcsolták azt a bizonyos égőt a feje fölött. Igazából rá bízom, hogy csinálja, legfeljebb beleszólok a végén, ha nem tetszik valami, de bízom Sharlotte ízlésében, akiről közben érdeklődök is, mert én már csak ilyen beszédes vagyok.*
- Ja, vágom. Ugyanez a helyzet velem is, csak annyi, hogy én egyfolytában bolyongok, és órákra is járok. Téged viszont nem láttalak soha.. De brr, én nem is bírnám ki egész álló nap a négy fal között. *A hideg is kiráz a gondolattól, és a homlokom is ráncossá válik pár pillanatra, de gyorsan elhessegetem a gondolatot is a "rabságnak", amit lényegében ő maga szab ki magának, mert kétlem, hogy valaki kényszerítené arra, hogy a egész nap a szoba levegőjét szívja. Ez az ő problémája, nem szólok én bele, viszont az, hogy kezd melegem lenni, és a kiszáradás folyamata is elkezdődött, az már inkább rám tartozik, így válok meg a dzsekimtől, majd lépek a hűtőhöz ismét két üveg sörért, amelyikből az egyiket neki nyújtom át. Mindketten örömmel húzzuk meg az üveget, én valamennyivel tovább, mint ő, de azért én sem iszom meg a fél üveg sört egyszerre, szóval a vágódeszka mellé teszem le, hogy pont kéznél legyen, ha kell. A húsból még jó nagy darab van hátra, és néha, amikor egy tálba pakolom a kockákat, fel-fel pillantok a Cruosra is, aki tejföl helyett olajat önt a salátába. Csak reménykedni tudok, hogy nem ez lesz a nagyszerű saláta, de rá kell jönnöm, hogy komolyan gondolja, miután sajátos módon összerázza, és kikéri a véleményem.*
- Na ne már, hol marad a tejföl? Laktózérzékeny vagy? Ha nem, akkor ott van egy dobozzal, abban a fiókban pedig van bazsalikom. És szerintem egy kis bors és só is elfér benne. *Igaz, hogy rábíztam a dolgot, de arról nem volt szó, hogy nem fogok kritizálni, szóval késem hegyével intek először a hűtő, majd a bizonyos fiók felé, és remélhetőleg teljesülnek is a kívánságaim a fűszerezést és az öntetet illetően. Közben elegendő húst vágok össze, szóval lehajolok a szekrényhez egy serpenyőért, amibe öntök olajat, aztán ha eléri a kellő hőmérsékletet, mehet bele a hús.. Közben elvileg Sharlotte is végez, gondolom ezért kéri az újabb feladatot a főzést illetően.*
- Aha, szerintem elkezdheted sütni a krumplit. *Mutatok csak hátra a fakanállal, de csak egy pillanatra, mert közben élethalál harcot vívok a fröcskölő olajjal. Na jó, nem bénázok, szóval gyorsan mennek bele a fűszerek, gyorsa kavargatás, aztán már kerül is rá egy fedő.*
- Na akkor az első menetet túléltem..Amúgy akkor azt nem kérdezem, hogy tetszik a hely, de mi az oka annak, hogy nem jársz semerre? *Na, azért mégiscsak kíváncsi típus vagyok, szóval igyekszek kideríteni minden infót, amit csak ki lehet belőle szedni. Azért a harapófogós módszerhez nem fogok folyamodni, ha annyira titok, akkor őrizze csak meg magának, de ha nem, akkor miért ne beszélgethetnénk róla?*

Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Márc. 18 2013, 00:48

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//

* Valami különös oknál fogva a hozzáállásom igazán jónak könyvelhető most el, bár lehet, hogy csak azért vagyok ilyen, mert az éhség kihoz belőlem valamit. Azt viszont el kell ismernem, hogy nekem nincs fantáziám, se kreativitásom a főzéshez, nagyon nem az én asztalom. Mondjuk amennyit a konyhában tevékenykedni szoktam nem is csoda, hogy ilyen "tehetséges" vagyok. Azért ettől függetlenül az idő közben idetaláló fiúval tudunk beszélgetni, és a munkába én is bekapcsolódhatok már lassan. Mikor megemlítem kissé antiszoc vonásomat, teljesen várt választ kapok, mivel nagyjából mindenki így reagál. *
- Az az igazság, hogy nem tudom hogyan bírtam ki. * jegyzem meg csak úgy mellékesen, de közben csinálom a dolgom tovább, vagyis vágom össze a salátát. Igazából nincs rá konkrét utasítás, de könnyű kikövetkeztetni, hogyha valaki elé tolnak valamit, hogy azzal kezdjen bármit is, jelen esetben pedig a segítség ez, vagyis készítsem el. Ami fejemben megfogalmazódik azt ugyan tökéletesen csinálom, de rá kell jönnöm, hogy én ehhez tényleg kevés vagyok. Idő közben két sör is előkerül, valamint tovább beszélgetünk, de az én valamerre messze szárnyaló kreativitásomon ez sem segít. Ilyen az, ha végleg elveszik, mert az az alap cuccos, amit csinálok, nem túl fantáziadús. Lényegében csak a zöldség és olaj, Érzem is, hogy ez így nem jó, és hiába is biztos meggyőződésem, hogy segítség nélkül menni fog, mégis kikérem a véleményét. Itt látszik már, mennyire eltérő gondolatvilág vagyunk mi ketten, de ha már úgyis reform kedvem van, nincs ellenemre a dolog és csak hyeslően bólogatok. Ezután természetesen az elmondottak alapján cselekszem, azonnal megkeresem a tejfölt, majd tál mellé helyezve kutakodok tovább. A sör addig egy kicsit vár rám, amíg a hozzám legközelebb lévő fiókot nyitom ki, és a benne lévő jó sok féle fűszerből kiválasztom azokat, amelyek megfelelőnek bizonyulnak, vagyis amik kellenek. Ahogy ez megvan, mehet is bele minden, de csak sorjában. Először a tejföl, amihez kerítek kanalat is, hogy maradéktalanul a salátán landolhasson, utána bazsalikom, só és bors, de csak mértékkel. Őszintén fogalmam sincs, milyen lehet, és ez még az összekeverés után sem derül ki, mert akkor még nem kóstolom meg. *
- Hogy őszinte legyek, így még sosem csináltam salátát, de biztos finom. Ja, és kész. * jelentem ki, hogy a művelet sikeresen végrehajtva, és most kóstolással bizonyítom a dolgot, ami alapján megmondhatom, hogy annyira nem rossz, mint gondoltam, hogy lesz. Természetesen nem akarok unatkozni, így újabb feladatot kérek, ám el9tte még szentelek egy kis időt italomnak is, mert ugye az nem maradhat el. *
- Rendben. * válaszolok tömören és elég röviden is, majd amint az üveg ismét a pulton pihen, figyelmemet a milerit krumpli köti le. Azzal még semmit sem teszek, előbb valami serpenyőt kerítek egy lenti szekrényből, és az előzőleg el9l hagyott olajból öntök bele. Várok, hogy elérje a megfelelő hőmérsékletet, de ezalatt sem pihenek, hanem egy másik tálat szedek elő, amibe majd a sültkrumpli kerül. A kommunikálás is folyamatos, a beszélgetést ezalatt sem hagyjuk abba. *
- Az a legjobb az egészben, hogy nem tudom. Egyszerűen csak maradtam, valamiért se kedvem, se erőm nem volt a változtatáshoz. Most viszont rá kelkett jönnöm, hogy ez így nagyon nem jó, és bizony jelentős átalakításra szorulnak nálam a dolgok. * válaszolom a legnagyobb természetességgel, majd a végére még egy mosoly, az az általánosabbik, vagy inkább a 'Nyugi, nem vagyok depis' fajtából. Eddigre a zsiradék is kellően forró már, így a zacsihoz lépve, majd kibontva azt próbálom a krumplit minél óvatosabban az olajba rakni. Amilyen szerencsétlen vagyok, muszáj is. Küszködök egy cseppet vele, de aztán ugyan minimális mértékben ingerülten, de sérülések nélkül foglalhatják el ideiglenes helyüket a hasábok. Néha elgondolkodom rajta, milyen borzasztó és egyben demotiváló látványt nyújthatok bénázás közben, de ilyen vagyok, hozzá lehet szokni. *
- Na de gondolom te vagyon sok helyen jártál már, mesélj, milyen a suli? * kérdezem, vagyis inkább kérem, hogy tájékoztasson néhány dologról. Talán így valamivel több információval vághatok majd neki az újítós korszakomnak. míg ezen mondat elhagyja számat elégedett arckifejezéssel zárom el az olaj alatt a gázt és teszem félre a készterméket oda az előző művem mellé. Ezt egy határozott mozdulat követi, mely annyit tesz, hogy jobb kezemmel az üveg után nyúlok, és amint meg is fogtam újból iszok belőle. Teljes nyugodtsággal és felkészültséggel várom a választ. *
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Márc. 18 2013, 18:58

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

*Furcsa, vagy sem, van, ami őt már nem igazán érdekli, vagy ha még igen, hát igyekszik túllépni rajta, meg tanul azoktól, akikre felnéz, mert eljutott arra a pontra, amikor van nézőpontot vált, vagy mindenen lamentálni kezd, azzal pedig aztán ugyanvalóst nem jut semmire. Három elég komoly és súlyos szóban válaszol a fiú, ami valljuk be, elég ütős, de igyekszik nem kibillenni abból a mederből, amibe az utóbbi időkben valahogy eljutott. *
- Akkor rossz, de annak is vannak fokozatai, és még mindig az a rosszabb, ha nincs más választásod, mint ölni.*válaszol nagy levegővétel után hátrapillantva a válla fölött Mihailra, és már fordulna is vissza a munkáját befejezendő, de ekkor jön a miért, és ő meg valahogy elakad, mintha elfelejtette volna, mit is akart csinálni.*
- Hogy buzgóbb voltam, vagy azt, hogy változtak a dolgok? *kérdezi, miközben most már azért folytatja eddigi ténykedését, de amint elzárta a vizet, válaszol is. *
- Tavaly még úgy gondoltam, hogy ha úgyis meg kell halnom, akkor miért ne rántanék magammal még néhány embert. Elég dühös voltam a világra ahhoz, hogy ne jelentsen gondot, még csak lelkifurdalást se. Azóta elszállt a düh, mert megszűnt az oka... nagyvonalakban. *foglalja össze, amit mondani akar, majd most már a mosogatás végeztével nekilát törölgetni. Kissé meglepi az, amit nemsokára hall, és megrázza a fejét, mintha nem értené jól. *
- Az ember más? Ez jó. Abban biztos, hogy tud élvezetből ölni, egyébként nem igazán. Akkor is ezt mondanád, ha megtámadna valaki azzal a szándékkal, hogy megöl? *kérdezi, még mindig meglepődve és némi kis szünetet követően, mert azért ezt most így nem feltétlen tudja hová tenni. Talán az is besegít benne, hogy még mindig nem igazán bízik másokban, mert nem feltétlen érti is őket. *
- Bíráskodni? Át akarod venni Minosz helyét a Hádészban, vagy ez csak valami keresztapa dolog? Ez a része nem igazán világos... szerintük? Na és szerinted mit akarsz, mert eddig az jött le csak, hogy mit nem. *jegyzi meg, kissé megemelve a hangját most már, aztán ha mindent elpakolt végre, a fahéjat pedig nem sikerült megtalálnia rövid időn belül, úgyhogy inkább feladta, vesz egy nagy levegőt, kifújja, mégis leül a székre a fiúval szemben. *
- Az a legjobb az egészben, hogy azt mondanám, hogy most pont olyan vagy, mint egy kétségbeesett óvodás, de igazából ugyanezt gondolom én is erről az egészről. Biztos nem kérsz? *kérdezi megemelve a csészét, megvan benne a hajlandóság, hogy osztozzon rajta, baljával közben felkönyökölt egy nagy sóhaj után, állát megtámasztva a tenyerében, és nem néz a fiúra, bámulja a könyv borítóját.*
- Azt hiszem, néha sokkal egyszerűbb lenne olyannak lenni, mint Jeckyll és Hyde, addig meg talán némi vodka is tud ideiglenesen segíteni. Azt se kérsz? *kérdezi, felpillantva most már, kiissza csészéje tartalmát, majd felkel a székről, elmosogat maga után és a könyvet is kézbevéve egyelőre választ vár. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Kedd Márc. 19 2013, 00:57

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//


*Huzamosabb ideig még a kastély falait is börtönnek érezném, nemhogy a kis szobáét, szóval számomra nem is világos teljesen a dolog, hogy miért sanyargatja magát. Megértem, hogy szobában kell tanulni, de az elmélet nem elég, sőt, véleményem szerint az csak egy töredéke a dolgoknak, igazán sokat a gyakorlatban lehet elsajátítani.*
- Durva..*Döntöm kicsit oldalra a fejem, míg vágom a húst, ő pedig igyekszik feltalálni magát a fej salátával, amit elé toltam, hogy varázsoljon belőle valamit, na persze nem szó szerint. Idővel csak elkezdi a dolgot, én viszont nem vagyok megelégedve sem a munkafolyamattal, amit leművel, sem pedig a végeredménnyel, mert ez nekem túl egyszerű, és ezen még az sem segít, hogyha teleöntöm magam sörrel. Ezen csak a tejföl, és némi fűszer segíthet, amit tanácsolok neki is, s láss csodát, hatásos vagyok, mert kis idő múlva már landolnak is a további alapanyagok a tálban, a saláta és az olaj keveréke mellé. Bár ő kételkedik az egyébként hiányos főzési tudományaimban, azért mégis kiállok az igazam mellet, ha már ő sem olyan tapasztalt a konyhában, sőt, még egy villát is ragadok, hogy bizonyítsam a jó tippem, és megkóstolom a salátát.*
- Biztos, hogy finom, ja! *Jelentem is ki elégedetten, miután már a gyomrom felé halad a finom falat, így tényleg jobb, mintha csak olaj lenne rajta. Tőle is várom persze az értékelést, mert Sharlotte is ugyanúgy megkóstolja utánam, bár az arcán nem látok semmiféle negatív dolgot, szóval gondolom ízlik neki is. Továbbra is hasznossá akarja tenni magát, de én már a húst is pakolom oda sülni, viszont egy dolog még sehol sem tart, méghozzá a sültkrumpli, így azt is rábízom. A beszélgetés természetesen nem marad abba, csak mielőtt folytatnánk, mindketten bénázunk egy sort a forró olaj miatt.*
- Huhh, értem.. Én imádom a pörgést, és a változatosságot, szóval ha hasonló dolgokat akarsz átélni, akkor keress meg. De látod, ez máris változás, hogy velem csinálod a kaját. *Vigyorodok rá immár sörrel a kezemben, amit felé is döntök picit, majd a mondandóm befejeztével meg is húzok, hogy szomjamat oltsa, ami ebben a melegben egyre erősödik. A krumpli is sülni kezd, szóval az időzítés megfelelőnek tűnik, nagyjából egyszerre lesz kész a hússal, szóval nem kell majd várni. A csajsziról eddig még hihettem azt, hogy talán csak viccel, de most már biztosra megyek, hogy tényleg bevonult remetének, hogyha még az iskoláról is fel kell világosítani.*
- Hát, hol is kezdjem... A suli király, nekem bejön, sok jó hely van. Játékterem, kondi, akkor van két hely, amit a képzeleteddel alakítasz ki, a szükség szobája és a párbajterem.. Lényegében elég sok minden van, szóval kaja után körbevezetlek, ha gondolod.. *Tényleg hosszú lenne a lista, bele is gabalyodnék most, na meg neki is jót fog tenni egy kis séta a kastélyban, és kitudja, talán valami új helyet is felfedezünk, amit még én sem ismerek. Közben elkészül a krumpli is, és a húsra is vetek egy pillantást, kicsit megkavarom, és két perc után az is megfelelő lesz, szóval most jön egy kis mágia, ha már ilyen iskolába járunk. Pálcát rántok, aztán következik is a tálalás.*
- Invito tányérok! *És a két tányér már követi is egymást a levegőben egyenesen felém, és szépen sorban le is pakolom őket az asztalra, hogy folytassam a művem.* - Mobiliarbus! *Először a krumplin, majd a hússal teli serpenyőn alkalmazom a varázslatot, pontosabban a tányérok fölé repülnek, majd ráborul a tartalmuk, végül pedig a mosogatóban kötnek ki, amivel már nem én fogok foglalkozni, arra ott vannak a manók.*
- Akkor jó étvágyat! *Mondom is mosolyogva, miután pálcám helyére került, na meg én is helyet foglaltam a pult egyik oldalán.*
- És mielőtt idejöttél, mármint a suliba, mit csináltál? És honnan érkeztél? *Pillantok rá kérdőn, miközben már az első falatot kóstolgatom, és egy kis hanggal jelzem is, hogy igencsak jól sikerült a főztünk, ebből is látszik, hogy mindig kell egy Slash a konyhába.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Csüt. Márc. 21 2013, 21:36

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//

* Az egy dolog, hogy nem úgy alakul semmi sem, mint ahogy terveztem, leszámítva a kajálás részét. Elvileg egyedül kéne lennem, bár én most nagyon örülök a társaságnak. Lassan fél év után ez valami csodálatos érzés, vagyis hogy képes vagyok még kommunikálni másokkal. Ez a fiú pedig nemcsak hogy ezen életszemléletem visszahozásában van segítségemre, hanem még itt a konyhában is, mert valljuk be, főzőtudományom szinte a nullával egyenlő. De a legfontosabb, hogy egyek, meg segíthetek is neki, így aztán örömmel vágok neki több-kevesebb sikerrel. Először kevesebb, hiszen az olaj-saláta párosítás önmagában nem valami csodálatos, de amíg mindketten ügyködünk éppenséggel valamit, beszélgetünk is. Felmerül néhány téma, sörök is kerülnek elő, de attól még szorgoskodunk, és egy-kettőre egész jól állunk már a dologgal. *
- Nem haltál meg, akkor nem lehet rossz. * mondom, ahogy lenyel egy falatot művemből. Tényleg nem kap semmiféle rohamok, nem esik össze, ez pedig biztató. Még egy féloldalas mosolyt is kap hozzá ráadásképpen. Én végzek első feladatommal, majd mivel nem akarok unatkozni, kérek másikat, no meg szinte természetesen kapok is, méghozzá a krumplit kell kisütnöm, amit lelkesen fogadok és azonnal neki is esek. Vagyis az előkészületeknek kezdek neki, a beszélgetés pedig folyik tovább, szinte alig van néhány másodpercig néha csend mostanra. *
- Igen, tulajdonképpen én is imádom a pörgést, mikor idejöttem még nagyon odavoltam érte. Aztán nem is tudom mi lett velem, de már biztos, hogy ez nem lesz többé így. És valóban, most, hogy így ketten főzünk, kezdek rájönni, hogy ezt nagyon elrontottam, változtatni kell. * mosolyodok el, majd abba is hagyom a bensőséges, mélyreható dumát, mert szerintem már ez sok lesz belőle. Közben persze tovább folytatjuk dolgunk, ám mivel viszonylag tájékozatlan vagyok, érdeklődök még a suliról is felőle, a válaszon meg csak mosolygok. *
- Ez szuper. Akkor kajálunk és mehetünk... valamerre. * helyeslek bólogatással és megszokott mosolyommal. Nem sok kell, és készen is vagyunk, valamint Slash már tálal is varázslás segítségével. Én csak nézem, és állok ott tőle nem olyan távol, bár azt nem mondom, hogy megcsinálni nem tudnám. Csak egyszerűen nem akarom zavarni, és ha már ő megcsinálja, akkor nekem nincs dolgom. Ez sem egy hosszadalmas időintervallumot igénybe vevő dolog, tehát kis idő múlva már ott van minden a tányérokon. *
- Neked is. * válaszolok szintén mosolyogva, majd az egyik tányért megfogva helyet foglalok a pult egyik szabad területén, továbbra sem túlságosan távol a másiktól. Evőeszközt már kerítettem, most pedig használatba is veszem, így az első falatot még felbököm a villámra a kérdés érkezte előtt. Akkor azonban megállok, és a fiúra figyelek. *
- Mielőtt idejöttem máshol tanultam, Londonban, ott laktam. Csak kicsaptak. Ez van. * vonok vállat egy féloldalas mosollyal, majd az első falatot le is nyelem. Tényleg nagyon nem tud izgatni, hogy szüleim mindig is jólnevelt úri hölgyet akartak belőlem nevelni, meg még most is. Én viszont azt a folytonos nyomást nem bírom, és maga a stílus sem jön be, egészen kicsi koromtól kezdve. Ilyen vagyok, el kell fogadniuk, ha szeretni soha nem is fogják. Most viszont pár másodpercre csend honol körülöttünk, így aztán folytatni kéne valamivel. *
- Te honnan jöttél? * kezdem valami nagyon egyszerűvel, tulajdonképpen visszakérdezéssel. Nem csak a sablon kedvéért, hanem érdekel is, meg hát más nem jut eszembe folytatásképp. Tovább gondolva azonban ezernyi gondolat áraszt el, és újabb falat után ismét beszédre nyitom számat. *
- Ahogy látom gitározol. Mióta? * kérdezem tényleg nagyon nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel, ami talán szemeimen is látszik. Én magam ugyan nem játszok semmin, és sok tehetséget nem is nagyon érzek magamban hozzá, de egyébként nagyon szeretem az ilyeneket. Mármint bármit, ami zenével kapcsolatos. Közben természetesen tovább eszem, és elkönyvelem magamban, hogy egész finom is, amit így összehoztunk. Viszont kétség kívül nagyon nagy része van ebben az Inflásnak, mert magamtól se kitalálni, se elkészíteni nem tudok bármi ilyesmit. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha, avagy a finomságok szülőhelye
Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» -=Sima Jutsuk=-
» -= Masamune műhelye =-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Alagsor-
Ugrás: