Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Augusztus 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Konyha, avagy a finomságok szülőhelye

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Mihail Slavici
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 44
Csatlakozás : 2012. Dec. 20.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet :
"- Nem hiszek az Ördögben.
- Az kár.. Ő hisz Magában."


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Márc. 22 2013, 01:05

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11.//

* Annyira különös. Itt vagyok én, egyre ingerlékenyebben méghozzá, egyre idegesebben.. és van Lia, aki kifelé nyugodtnak tűnik, de mégis. Mégis kizökken minden szavamra, hiába igyekszik olyan nagyon. Ismét ez a választás.. nem, nem szólalok meg, inkább csak teszem tovább a dolgom. Még hogy fokozatok? Persze. Bennem is vannak fokozatok, és ez most a legalja. S hogy kicsit tereljek, s jelezzem, érdekel ám a nyavukkolások közepette az, amit mond, és bizony figyelek is a furcsa szerzetre, egy kérdést intézek felé, amelyet láthatóan mégsem ért. *
- Azt hiszem, talán mindkettő. * igen, így a helyes. Beszéljen csak, én már épp eléggé kiadtam magam, amennyiben jól figyelt, szóval most ő következik, én pedig bár jól titkolom, de minden egyes szaván csak úgy csüngök. S mivel egy rejtély ez az egész, amit mesél, akad benne több kérdőjel, máris érdekesnek találom a jelenséget, tehát őt magát, akivel szembe kerültem. * - Akkor most már értem a buzgóságot. Nem teljesen, de értem. * bólintok is csendesebben, végső soron megkaptam a magyarázatot, amivel most én is előállok, teljesen spontán. Nevetséges, hogy ilyesmiken akadok fent, de mégis bólintok értetlenül visszakérdezésére. Szemöldökeim is összeráncolom kissé, s amit kérdez, éppenséggel elgondolkodtat. Loren jut eszembe és a szépséges tó partja, amelyet nem osztok meg vele, így tekintetem inkább némán fordul el tőle ismét, hogy mással foglalkozzak. Nem tudok megszólalni, sajnálom. Igaza van, de egy mukk nem jön ki torkomon, semmi. Bennakad a hang, legalábbis egy jó darabig, míg ittlétem felől nem érdeklődik. S bár a magyarázat elég sajátos, durva vonásaim cseppet felengednek, így pedig mintha még egy mosoly árnya is helyet kapna rajtuk. *
- A hasonlat jó, de nem. Én nem akarok ilyesmit. Én csak magam akarok lenni, korlátok nélkül. * egyszerű ez, mint az egyszer egy, de most már ennék, ami be is következik. Úgy érzem, össze vagyok zuhanva, túl provokatív ez a környezet, annyira direkt, nekem pedig nem megfelelő. Nekem, az óvodásnak.. meg hogy éppenséggel annak leszek titulálva. *
- Fura egy lány vagy, Lia. * bökök ki ennyit két falat között, ezek szerint hozzám mégis hasonszőrű, de valami ellenkezésre bírja. Fejemmel továbbra is nemet intek, inkább vissza térek az ételhez, melyhez egyre több kedvem van, szóval fogy is rendesen, a kenyérrel együtt, tekintetem közben a könyvre téved, melyet ő maga is fixíroz, hogy szavait követően villámmal bökjek felé. *
- Minden ember olyan, csak nem mindenki vallja be. * mondom el erről véleményem, hisz itt van máris két élő példa. De a vodka ötlete sem az igazi, tehát amíg befejeztem, várat magára a válasz. * - Én nem igazán szoktam inni, de egy séta jól esne az erdőben. Ahhoz lenne kedved? * kelek fel tele hasammal, s lépdelek is a mosogatni valóval a megfelelő helyig, ahol egy darabig elténykedek, a többi pedig rajta múlik: él-e a ritka lehetőséggel, miszerint én magam óhajtom bevinni a kis világomba. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Márc. 23 2013, 18:15

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//


*Bár nem eszek sok salátát, meg ilyeneket, de egy olyan kajához, mint amilyen most készül, mégis kellene valami, és ha már Sharlotte itt van, akkor rábízom a dolgot, elvégre a nők jobban értenek a zöldségekhez, mint mi, de ezt a tényt a leányzó megcáfolja. A saláta csak a tanácsaimnak hála lesz elfogadható kinézetű, de kóstolás után már biztos vagyok benne, hogy a közreműködésemmel finomat alkotott a lány. Mivel ismét megkóstolom, ezért a megjegyzésére csak bólogatni tudok elismerően, ami lényegében mindkettőnknek szól a finomságért. A hús is lassan sütésre kész, szóval majdnem egyszerre kezdjük el sütni a krumplit és húskockákat, miközben mindketten élethalál harcot vívunk a pattogó olajjal, ami forrósága miatt elég veszélyes tud lenni. Emellett élvezem Sharlotte társaságát, és éppen ezért nem marad annyiban a beszélgetésünk, sőt mi több, még tanáccsal is ellátom.*
- Relax, nem késő még pörögni, szóval annyira nincs elszúrva a helyzet. *Kacsintok rá sörrel a kezemben, beszélgetés közben pedig párszor megrázom az edényt, amiben a hús sül, hogy jól keveredjenek az ízek, valamint ne égjen oda, mert akkor para lesz. Egyébként meg Sharlotte olyan most, mintha új diák lenne, és nem tud semmit az épületről, szóval szívesen dumálok a kastély szépségeiről, előnyeiről, így sorolok fel néhány pöpec helyet, és ajánlok fel egy körbevezetést evés után.*
- Majd kitaláljuk, hogy merre, de nekem már van ötletem. *A szükség szobája nagyon tetszett a múltkor, szívesen visszamennék oda, valami más környezetet kialakítva persze. A tálalást én oldom meg, méghozzá mágiát használva, így pár másodperc múlva már ülhetünk is a pulthoz, hogy jóllakjunk. Mielőtt még azt hinné, hogy szép csöndben fogunk kajálni, rácáfolok, mert kérdezősködök felőle.*
- Szóval angol vagy.. És miért csaptak ki, rossz kislány voltál? *Vigyorodok el, egy falatot leküldve a torkomon, mert egyelőre nem tudom elképzelni, mi rosszat tehetett abban a londoni iskolában, amiért eltanácsolták. Amikor még általános suliba jártam, velem sosem volt probléma, sőt, még jó tanuló is voltam, csak apám eltűnése után lettem ilyen, amilyen.*
- Amerika, nyugati part, Los Angeles.. A legkirályabb város! *Jelentem ki magabiztosan, mert én személy szerint imádom azt a várost, és bár máshol még nem jártam, kétlem, hogy ezen a tényen bármelyik más metropolis, vagy kisváros változtatni tudna. Én oda születtem, ott nőttem fel, és oda járok vissza még manapság is zenélni, bulizni.*
- Laza öt éve..sőt, már több, mint öt éve. Lényegében ez jelenti az életem. *Válaszolok is készségesen, de kicsit bunkó módon is, ugyanis félig tele a szám, viszont nem zavartatom magam, eszek tovább, gyorsan és sokat, mert nagyon éhes voltam már a lejövetelemkor is. Közben néha sörrel kísérem az ételt, majd egy újabb kérdés fogalmazódik meg bennem.*
- Na és milyen helyre mennél legszívesebben kaja után? Merj nagyot álmodni. *Kíváncsi vagyok, mert több mint valószínű, hogy a szükség szobájába fogunk menni, ahol lényegében azt csinál az ember, amit akar.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Márc. 24 2013, 21:03

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//


* Jó társaság, finom kaja és sör... Kell még valami? Dehogyis, nem vagyok mohó, most pedig minden csak úgy összejön, erőlködés nélkül. Vagyis a kaja részéhez kell egy kis segítség nekem, de a dolog viszonylagos, meg nem is akarok ezen nagyon agyalni, inkább pusztítom munkánk gyümölcsét, meg közben beszélgetünk tovább. Felveti azon ötletét, hogy körbevezet, aminek örülök, és ki is fejezem egyetértésemet, mivel elmondása alapján ismeri a sulit eléggé, így meg tudja mutatni az érdekes dolgokat. Én persze sok mindent nem tudok hozzáfűzni a dologhoz így csak mosolygok. Ezután némileg másfelé terelődik a téma, ami nekem kifejezetten most se jót, se rosszat nem jelent, csak éppen válaszolgatok és visszakérdezek. Előbb azonban még kapok egy kérdést. *
- Dehogy, egy valóságos kis angyal voltam. * mondom olyan hangsúllyal, amiből rögtön következtetni lehet arra, hogy ez nem igaz. Az ő válaszára azonban ismét elmosolyodom. Nem jártam még LA-ben, de biztos jó hely, sokat hallottam róla. Igaz, ezek inkább negatív vélemények, de ez hidegen hagy. Nem áll messze tőlem az ottani életstílus, amiket ott művelnek. Csak éppen nem ezt mutatom a külvilágnak, ők a kedves, aranyos énemet látják. Bár hónapok óta Slash az első, akivel beszélek, igazán nem tudhatja, milyennek kéne lennem. *
- Az király. Egyszer szerintem el kéne mennem oda. * mondok valamit csak úgy. Tényleg tervben van, hogy maja a jó távoli jövőben elmenjek oda, de ezt inkább csak olyan célzattal mondom, hogy ne legyen csend. Aztán a már rég észrevett gitárra terelem a szót. Annyiban biztos vagyok, hogy játszik rajta, hiszen ez a legnagyobb hülyének is leesik. Nem szoktak az emberek csak úgy viccből gitárral és erősítővel mászkálni. Tehát arra kérdezek rá, mióta is csinálja. Inkább nem válaszolok semmit, úgy döntök. Nem is tudnék mit, meg nem is akarok. Egyáltalán nem zavar, hogy teli szájjal közli a választ, nem vagyok én olyan, hogy fennakadjak egy ilyen kis semmiségen. A szüleim persze szívrohamot kapnának, és annak örülnének, ha én is olyan lennék, mint ők, de igazából az egyetlen dolog, aminek velük kapcsolatban örülhetek, az a pénz. Ebből a gondolatmenetből csak egy újabb kérdés ébreszt fel, addig gond nélkül tömöm magamba az ételt, hogy éhségemet csillapítsam. Elég jól is megy, de attól függetlenül válaszolnom kellene. *
- Húh... várj... Talán valami sötét, veszélyes és érdekes helyre. * közlöm első gondolatom. Először fogalmam sincs, de amint eszembe jut valami nem akarok tovább agyalni. Mivel elég biztosan kijelenti, hogy merjek nagyot álmodni, nem is fogom vissza magam, bár konkrétumot még magam sem tudok elképzelésem kapcsán. *
- De azt most hülyeségből kérdezed, vagy van itt ilyen? * kérdezem azért meg, ami foglalkoztat. Bár rájövök, hogy hülyeség, hiszen honnan is tudná, hogy én mit akarok, és ebből kiindulva biztosan van valami terem, ami olyanná változik, amilyenre szeretnénk. Ezt azonban inkább már nem jelentem ki, csak gondolatban könyvelem el magam hülyének. Ez van, mikor előbb jár a szám, mint gondolkodnék. E mellett persze eszegetek tovább és az italt is lassacskán eltüntetem, egymás után küldöm le a falatokat, és nagyjából az egész háromnegyede már hiányzik a tányéromról, tehát nemsokára indulhatunk oda a valahova, vagyis ha végzett ő is. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Márc. 29 2013, 02:59

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//


*Ha már így összedobott a sors minket egy vacsora elkészítésére, nem fogom vissza magam olyan értelemben, hogy kérdezősködjek, megismerjem a leányzót, így derülnek ki a dolgok, minthogy körülbelül annyi ideje van itt, mint én, de mégis kész rejtély számára az egész suli, és a környék is. Éppen ezért nincs ellenemre, hogy körbevezessem, szóval fel is ajánlom neki, hogy kaja után elnézhetünk majd valamerre, amibe Sharlotte természetesen bele is egyezik. Még jó, hisz ki tudna nemet mondani egy ilyen ajánlatnak, hogy én körbevezetem? Ezen kívül még olyan dolgokat is megtudok róla, mint a származás, és egy kis előélet, miszerint hozzám hasonlóan ő sem egy ártatlan teremtés, csak annyi, hogy teljesen más értelemben.*
- Szóval te a suliban voltál rossz.. én meg az utcán, végül is hasonló, csak engem nem ért büntetés. *Érdekes is lenne, ha kicsaptak volna az utcáról, bár onnan inkább bevágni lehet valakit a börtönbe, de ez szerencsére nem fordult velem elő, mert akkor kapásból bedugtak volna valamilyen javító intézetbe, aztán árvaházba, stb. stb... Persze az én szülővárosom sem maradhat lepel alatt, így el is árulom, honnan keveredtem én ide, és hát a szokásos reakciót kapom.*
- Oda mindenki el akar menni. Csak annyi különbséggel, hogy mi megtehetjük, amikor csak akarjuk. Tudod, van a suliban egy teleport szoba... *Húzódik mosoly a számra, mert szerintem ez is új információ neki, és ha tényleg szeret utazgatni, akkor kecsegtető dolog lehet a teleport szoba, mert onnan bármikor, bárhova elmehet. A beszélgetésünk félig meddig tele szájjal folytatódik, ugyanis amennyit én járatom a számat..hát, nem fér bele, hogy olyankor ne egyek, mert akkor már rég éhen haltam volna. Inkább dumálok hörcsögfejjel a gitározásról, és kérdezgetek arról, hogy hova szeretne eljutni kaja után.*
- Sötét és veszélyes.. aha, bízd rám! *Ő akarja, nem lehet már rám fogni, hogy kényszerítem, úgyhogy meg is kapja majd a veszélyes, érdekes helyet, amit én fogok kitalálni, és köztudott, hogy nagyon jó a fantáziám ilyen téren.*
- Hogyne lenne! Olyan helyet teremtek neked, hogy még az állad is leesik..persze reméljük, hogy csak képletesen. *Bár lényegében semmi baj nem történhetne, hisz az elmémmel uralni tudom az egész termet majd, szóval úgy formálom a dolgokat, ahogy szeretném. A legsötétebb helyből is pillanatok alatt pöpec kis napfényes tengerpartot alakítok, de ez egyelőre még a jövő zenéje, hisz előbb el kell fogyasztanunk a kajánkat, és csak utána megyünk majd a Szükség szobájába, hogy Sharlotte valami újat tapasztaljon.*


//Köszönöm a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Kedd Ápr. 02 2013, 15:22

//NRT - Slash és Sharlotte - 2013. 03. 16.//


*Az elég érdekes találkozásunk végül is kellemes beszélgetés lett, miközben csináljuk maguknak a kaját, hogy aztán persze el is fogyaszthassuk, mivel ez a fő cél vele. Mi másra is kellene? Jó néhány témára kitérve, származás, előélet, Mysterioban töltött idő, meg azok a bizonyos gasztro dolgok, amiben nem igazán remekelek. De ez is csak építő jellegű, talán tanulok is a hallottakból valamit. Majd aztán végzünk is, és leülhetünk végre enni, azonban tovább folyik minden, még véletlenül sincs csend néhány pillanatnál tovább. Azt nem engedhetik meg, ha már jó a társaság, meg úgy az egész elment a pozitív irányba. Azzal bizonyára elrontanák.*
- Tehát akkor egyikőnk se volt szentéletű. * jegyzem meg csak úgy összegzésképpen, mosolyogva, kicsi sóhajjal. Én nem bántam meg, minden kellett ahhoz, hogy itt legyek. Ha bármit is másképp csináltam volna, akkor lehet, hogy most máshol vagyok, nem itt. Persze saját akaratomnak és hülyeségemnek is nagy része van a dologban, de azért mégis, jó így ebbe belegondolni. Már nem igazán érdekel, bár akkor is így voltam vele. Nekem senki sem fogja megmondani, mit csináljak, egy bizonyos határig. Közben persze a téma is változik, tehát egy kicsit a származásról, szülővárosról beszélgetünk. *
- Az király. * fűzöm hozzá egyszerűen, mert biztosra el is döntöm közben, hogy akkor oda látogatást fogok tenni, nem is olyan soká, még heteken belül. Majd ahogy kedvem lesz. Azonban mivel amikor nem beszélünk éppen, eszünk is - meg teli szájjal is kommunikálunk közbe, az illemet félretéve -, az étel is fogy. Meg ismételt témaváltás is következik, méghozzá a körbevezetésről, vagyis egészen pontosan azt kérdi, hogy hova szeretnék menni. Első gondolatom, hogy valami sötét és veszélyes kellene, amit meg is osztok vele, és az ő hozzáfűzött szavai elég biztatóan hatnak rám. Majd azért kétkedésemnek is hangot adok, de ténylegesen megnyugtat, hogy van olyan hely, ami olyan, amilyet szeretnék. Nekem ez a dolog olyan, hogy homály fedi, de azért mosolygok helyeslőül. A tányéromon viszont már tényleg alig van valami, és azt is eltakarítom másodperceken belül, nehogy várnia kelljen. Innentől már nincs különösebb dolgunk, a mosogatást a manók elvégzik. Ez az egyetlen helyiség, amit ennyire talán ismerek. Tehát csak egyszerűen elsétálok a mosogatóig és belehelyezem a többi mosatlan mellé, majd visszafordulok a fiúhoz. *
- Nos, ha végeztél, indulhatunk. * mondom még, de egyáltalán nem sürgető jelleggel. Azonban ha végzett, akkor tényleg mehetünk is, valamerre, mert nekem aztán fogalmam sincs, ő tudja csak. *

//Én is, remélem majd a jövőben összefutnak még. Smile//
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Május 05 2013, 20:40

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Ha az a lány célja, hogy mosolyt csaljon más arcára, azzal együtt, hogy ő is boldog, akkor sikeres, mert nem tudok nem vidám lenni a jelenlétében. Ahogy ugrál, mosolyog, amilyen ruhában van, és amiket mond, mind a kedvemet emelik, ezért vigyorgok hamarosan, és érzem mellkasomban a melegséget is. Kacsintok szavaira, ami a jelzésünket illeti, majd már a fenyegetést hallgatom.*
- Óh igen? Hát próbáld csak meg... *húzom gúnyos mosolyra a számat, mert természetesen értem, hogy itt nem ételekről van szó, hanem az agresszív mozdulatokról, de Lis olyan apró, és nő is, kétlem, hogy mágia nélkül árthatna nekem, szerintem talán egyenlő a mozgás-koordinációnk is, ahogy a gyorsaságunk szintén, mert ő tolvaj, én pedig küzdősportot űzök. Kérdésére mosolyogva rázom a fejemet, míg keresztbe fonom karjaimat, majd kérdésére elnevetem magam.*
- Igen, általában mindent olyan komolyan veszel, főleg az álruháidon szoktam magamban kacarászni. *villantok egy vigyort, talán kötekvősen, pimaszul. Ezek után már az ugrálás következik, amiben segítek is, de ebben nincsen testi közeledés, csupán baráti mozdulatok ezek, Lis-re én barátként tekintek, talán nem is tudnék rá másképpen. Megnyugtató, hogy itt van mellettem, ezt nem szabad elrontani. A fenyegetése viszont nevetésre késztet.*
- Még az is kevés, édes. *legyintek egyet, mert láthatóan nem veszi mondandóm üzenetét, hogy mi ijesztene meg, ha mit akarna levágni... azonban ő és a kés elég szerencsétlen páros, ezt már most látom, míg az anyagokat pakolászom elő, és az evéshez, főzéshez szükséges eszközöket. Le is teszem, ami éppen a kezemben van, majd meg sem szólalva kapom el a kezét, hogy egyik kezembe fogjam, a másikkal pedig a magnetizáció segítségével gyógyítsam meg sebét.*
- Boszorkány vagy. Ráadásul olyan, aki a főzés akar elől meglépni, szóval... *kezdem húzni kezénél fogva, mikor ezt jelentem ki, s oda is viszem az eszközökhöz, úgy állok meg mellette, karbafont kézzel, mint aki nem fogja őt engedni lógni. Hát így is tervezem, egyértelmű, hogy addig én sem teszek semmit, míg ő sem, látszik a nézésemből, mert fel is vonom egyik szemöldökömet.*
- Szerintem versenyezzünk, hogy ki eszik többet. *csillan meg a szemem, mert szerintem nyertes vagyok ebbe, és a versenyeket is szeretem, a díjakat, ez hazai pálya, férfi létemre többet tudok enni, mint egy nő. Meg fogjuk látni, hogy mit szól ehhez a lány, de remélem, hogy csak nem gyáva, azonban annál inkább éhesebb...*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Május 06 2013, 21:56

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Ma cél a mosolyogtatás. Hogy ezt azért teszik, mert velem nevetnek, vagy rajtam az egyáltalán nem érdekel lényeg egy cseppnyi boldogság. Most én akarok lenni a szivárvány a kék égen. Nehéz elismerni, de vágyom arra, hogy az emberek kedveljenek és, hogy jó kedvre derítsem őket. Nem vagyok társaságfüggő és nagyon a középpontban sem szeretek lenni csak néha jó érezni azt, hogy tudják, hogy létezem.*
- Egyszer talán. Majd, ha rossz fát teszel a tűzre. *Ez most már nem fenyegetés, hanem ígéret. Jelen pillanatban nincs semmi, ami miatt így kellene fellépnem, tehát nem is teszem, de ha úgy cselekszik a jövőben, akkor viszont nem leszek rest elővenni gorombább énemet is. Biztos, hogy Zaine erősebb nálam, de valahogy csak leküzdeném az erő fölényt, ha pedig nem? Akkor van mit tanulnom tőle és tudom, hogy jó kezekben vagyok.*
- Ahha. Most már értem. Hát ha többet szeretnél így látni… *Mutatok végig magamon és most arra célzok, hogy Lisbeth ként.* - … akkor többször kell meglátogatnod. *Általában, ha elmegyek valahova, akkor kiöltözöm úgy, mint most is, otthon mozgok normális alakomban. Viszont ideje megindulni, nem állhatunk örökké a folyosón és a távolságot sokkal izgalmasabb átszökellni, amihez segítséget is kapok. Egyáltalán nem értem félre a közeli kontaktust, egyszerűen csak barátok vagyunk, akik jól érzik magukat egymás társaságában.*
- Ne akard, hogy kimondjam! *Fura, hogy édesemnek nevezett, de ezen csak egy pillanatig akad fenn a fülem. Nem szoktak beceneveket rám aggatni. Apa mindig Lisbethnek hívott, a bandában Beth voltam és Roger hívott néha zöldfülűnek. A konyhába érve már is a kést kapom a kezembe, hogy nekem jusson a meló könnyű fele méghozzá a banándarabolás. Képességeimet nem haladja meg a feladat, pusztán tesztelem a kés élességét méghozzá az ujjamon, ami szépen fel is lesz vágva. Engem egyáltalán nem hat meg ez a kis baleset és szerencsére Zaine sem reagálja túl, de azonnal a gyógyításomra siet, amit sikeresen meg is történik. Nekem meg nem fordult volna a fejemben egy ekkora sérülés begyógyítása.*
- Nincsen szóval! *Kezdek tiltakozni és a húzásnak is ellenállni, de nem nagyon megy, simán elhúz engem az exos. Igen határozottan lép fel ellenem, ami cseppet sem kecsegtető ajánlat. Úgy tűnik ma mindenképpen főznöm kell. Hát ez tragikusan fog sikerülni.*
- Utána meg abban, ki tud messzebb pisilni. *Forgatom meg szemeimet. Ezt Ő sem gondolhatja komolyan. Serdülőkorban lévő fiatal gyerek, akinek a lábujjáig ér a gyomra.*
- De tudod mit? Áll az alku. Te csinálsz nekem palacsintát én meg neked és azt esszük, amit a másik kifőzött. Csak, hogy érdekesebb legyen a játék. Áll az alku Ördögfióka? *Nyújtom neki oda jobb kacsómat. Érdekes verseny lesz, de ha már annyira akarja, hogy főzzek, akkor Ő eszi meg. Nem kell aggódnia földet és virágcserepet nem fogok belerakni.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Május 06 2013, 23:58

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Most, hogy ilyen öltözékben jelenik meg, és jelleme ezen oldalát is sugározza felém, valahogy nem tudom komolyan venni őt, sem a fenyegető szavait, ezért inkább csak kacsintok egyet, mint aki aranyos gesztusnak tartja a másik részéről a választ. Az viszont logikus, amit következőleg mond, ezért gondolkodva bólintok, hiszen tényleg... ahhoz képest, hogy rengeteg közös vonásunk van, keveset találkozunk, ezen pedig változtatni kell, ha a kapcsolatunkat szilárd alapokra akarjuk helyezni.*
- Rendben, akkor majd kereslek, és te is engem, és keveredünk majd némi balhéba. *vigyorodom el, emlékezve arra, hogyan ismerkedtünk meg mi ketten, milyen izgalmas volt, de már akkor is egyértelmű volt, hogy mi ketten jól dolgozunk össze, értjük egymást, figyelünk egymásra. Érdekes lehet, jobban ismerni a lányt, ehhez pedig mind a ketten kellünk. Persze az ugratásból nincsen hiány, ezért is kezd nekem monológba a lány, a végén viszont egyszerűen intem le, legyintve egyet. Majd akkor lesz ez téma, ha valóban olyan pillanathoz érkeznénk. A főzés elől sem menekül, szavaira nem is figyelek, csak a sebesülésére, majd akkor válaszolok neki, mikor már az ötletemet firtatja.*
- Nyilván én. Te lány vagy. Hatalmasat csalódnék, ha mégsem lennél az. *vigyorodok el gonoszkásan, persze tudván, hogy ő valóban nő, és nem... nem is érdekes. Az viszont amit mond, nem tetszik, egyetlen ok miatt nem, az pedig az, hogy ha ő főz nekem, az, aki az ellenfelem, és aki életében nem fogott még serpenyőt a kezében, akkor veszteni fogok.*
- Nem-nem. Ki tudja milyen borzalmasat csinálsz, akkor nem tudok majd sokat enni... mindenki azt eszi, amit ő főzött! *jelentem ki, persze egy kis mosollyal, hogy ne bántsam meg a lányt, hiszen én sem vagyok mesteri szakács, és ő sem, egyformán leszünk bénák, ezt talán ő is sejti. Nos, ha ez így megfelelő neki, akkor oda is lépek az eszközökhöz és az alapanyagokhoz, majd mutatva neki, mit hogyan kell, kezdem készíteni a palacsintát.*
- Mondjuk én is borzalmasan főzök... talán. *hm... eszembe is jut, hogy utoljára kinek akartam főzni, és ezért rögtön terelem is a gondolataimat.* - Mit kap a nyertes... vagy mi lesz a vesztes büntetése? *vonom fel szemöldökömet, a lány tekintetét kutatva, mert ez egy fontos kérdés, s talán ő segíthet az ötletelésben, míg én magam is gondolkodom. Persze nem durván, mert azért Lis a barátom, és nem akarom őt bántani, azt pedig remélem, hogy ez fordítva is így van.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Csüt. Május 16 2013, 15:06

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Kellemesen elvagyunk Zaine-nel, játszunk, mint valami nagy gyerekek, de úgy érzem erre szükségünk van. Nem lehet mindig komolynak lenni, néha kell a kikapcsolódás is és ezt ma én hoztam el. Elégedett vagyok, napi teljesítményemmel. Szeretek a fiúval együtt lógni és ezt gyorsan az orrára is kötöm, majd felhívom figyelmét, hogy akár sűrűbben is találkozhatnánk.*
- Mi, majd csak néha nem keveredünk balhéba. *Kacsintok rá, hisz ismerem magunkat és sok mindennek elmondhatóak vagyunk, de jó gyereknek nem. Biztos vagyok benne, hogy van olyan oldala, története, Zaine-nek, amit nem ismerek. Ugyan már egy ideje ismerjük egymást és találkozgatunk, de sose mélyedtünk bele a másik világába, hagyjuk, hogy az vonjon bele minket. Szépen összeszokunk, és lassan megismerkedünk egymással, mint együtt felnövő testvérek. A közös megismerkedést az események hozzák össze, mint például a fiú őrült elmélete, hogy főzzünk. Én! Ezen még mindig le vagyok sokkolva.*
- Haaa….a … *Akad ki nálam végleg a lemez, amikor megkérdezi lányságomat. Ugyan nem vagyok barbie teremtmény, de vagyok annyira nő, hogy ezen megsértődjek.*
- Sose öltöztem be meg férfinak! Egyszer hitték azt, hogy kisfiú vagyok, mert akkor le kellett vágni a hajam. *Pakolom magasra az orromat mutatva, hogy mennyire meg lettem bánta. Természetesen ez csak egy műbalhé, de én a reakciókból élek, így alakításom igen hiteles, legalább is szerintem. Persze azért nem adom könnyen magam, ha már ennyire főzni van kedve az uraságnak akkor versenyezzünk, de nem olyan könnyű rávenni, gyorsan megtalálja a bukfencet.*
- Megijedtél? *Vonom fel szépen ívelt szemöldökömet és csípőre tett kézzel vonom kérdőre az Exost. Ugyan maximálisan igaza van, én sem cselekednék másképp, de a férfiak annyira büszke lények.*
- Persze, ha azt hiszed legyőzlek… mondjuk megértem miért gondolod így. *Vigyorgok gonoszan, no meg roppant elégedetten, mert élvezem ezt a játékot. Egész énem felpezsdül tőle. Ugyan még nem egyeztünk meg, de érzem, hogy lassan dűlőre jutunk, ezért akár menet közben neki is állhatnánk. Lesem Zaine mozdulatait és megpróbálom leutánozni, amit Ő csinál, hisz együtt, de külön dolgozunk.*
- Álljon csak meg a hegyi manó! Ki a fene mondta neked, hogy borzalmasan főzök? Ismét a lelkembe gázolsz. *Fordítom el tőle pofomat az ellenkező irányba és az ég felé, magasra csapva nózimat. Attól még, hogy nem főztem nem jelenti azt is, hogy borzalmas lennék. Kikérem magamnak.*
- Ööö…. *Kezdem el törni a buksimat, de semmi nem jut eszembe. Mit kéne behajtani a fiún? Kattog, kattog, kattog.*
- A győztesnek lehet egy kívánsága, bármikor, bárhol, bármilyen, amit a vesztesnek végre kell hajtania, ha az időpont most, akkor azonnal ha két nap múlva, akkor abban az időpontban és nem megkerülhető vagy elcserélhető. *Ez kicsit kockázatos is, hisz kitudja mikor mit óhajt a másik, állandó készenléti állapot. Izgalmas, hisz kíváncsiak lehetünk mit óhajt tőlünk a másik, mennyire lehet az ciki vagy éppen kellemes…. mind rejtély és kiszámíthatatlanul csap le ránk. Hátborzongató.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Május 20 2013, 00:12

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*A lényeg az, hogy most nem igazán koncentrálok másra, mint magamra, és a lányra, tehát ő szórakoztat, és ezt élvezem, mert nekem is jár egy kis pihenés, egy kis vidámság, akkor pedig különösen, ha a kellemes és a hasznos kapcsolódik egymáshoz, mint ebben az esetben, hiszen a másikat is segít ez a kis program ki is ismerni. Éppen nagyban bólogatok a lány szavaira, ahogy magunkat ismerem, nem lesz nyugodt életünk, főleg nem egymás mellett, ám arra nem számítok, hogy sértődés is lesz a pakliban.*
- Jaj már Lis, nem így gondoltam... látszik rajtad, hogy nő vagy. *vigyorodok el, bár nem biztos, hogy ez a megfelelő nyugtatás, nekem egyébként tényleg nem volt szándékom az, hogy ezzel sértsem őt meg. Nem pont erre céloztam, vagy nem pont így akartam, hogy értse. Azt majd ő dönti el, hogy a szavaim mentesítenek, vagy kell-e még vezekelnem, mert nekem nem erősségem a rábeszélés, nem vagyok a szavak bajnoka.*
- Én? Soha. Ez csupán logika. *nyújtom ki rá a nyelvemet, hiszen ha nem ismeretes a konyhában, akkor nem valószínű, hogy elsőre olyat főz vagy süt, melyet egy mesterszakács esetleg, amennyiben pedig nem megfelelő minőségű az étel, nyilván nem tudok annyit enni, amennyit alapból tudnék vagy szeretnék, ez pedig a győzelméhez vezetne. Tévesen. Akár még ki is használhatná ezt a helyzetét, csak azzal takarózna, hogy nem tud főzni, sose tudnám a szándékosságot rábizonyítani. Mintha lenne itt per, vagy tárgyalás...*
- Ne aggódj, én se vagyok túl jó, de a konyhától való félelmed ezt súgja nekem. Tévednék? *kérdezek rá, hogy azért tegyük tisztába ezt a kérdést, bár én úgy hiszem, hogy nekem lenne igazam. Ezek után áll elő egy igen merész ötlettel, amire egy ideig csak nézek, mint aki gondolkodik, s rengeteg érv szólna az ellen amit mond, nem akarok gyávának tűnni, tehát némi gondolkodás után bólintok rá.*
- Rendben, legyen! *vigyorodom el, s mivel közben azért nem restellem a palacsintát készíteni, hamarosan következik a sütése, én pedig csak remélni tudom, hogy a lány is figyel, és csinálja. Nem baj, talán tudok majd kiskaput találni.*
- Ki akarsz velem szúrni nagyon? *pillantok rá, míg jár a kezem, amivel a palacsintát sütöm. Nem tudom miért pont ezt kéri, vagy miért így kell a verseny, de csak arra tudok gondolni, hogy gonosz módon szeretné ennek az előnyeit kihasználni. Rajta áll, és persze rajtam is, ha esetleg én nyernék.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Május 24 2013, 11:06

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Engem sem érdekel a külvilág, itt vagyok én a jó kedvemmel és ha ez nem lenne elég fantasztikus társaságom lesz. Érzem, hogy kezdek egyre jobban kötődni Zaine-hez. Eleinte szövetségünk kezd – már ha még nem tette meg - átalakulni barátsággá és ez jó érzés. Még sose volt barátom. Néha nyugodt délutánunk van, máskor őrült ködük, de olyan is van, hogy slamasztikába keveredünk. Tényleg ilyen kalandos lenne a barátság? Tetőpont, mélypont, őszinteség és színjátszás. Ez mind a része, mint például most is.*
- Olyan cuki vagy. *Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne nevessem ki szegényt. Olyan aranyos, hogy így próbálkozik. Nem egy hős szavaló bajnok, de nem is szeretem a szájkaratés embereket. Annyi felesleges dolgot tudnak mondani nyakatekerten. A sok duma az agyamra megy.*
- Hideg logika…. nem, az nem illik hozzám. *Vigyorgok elégedetten. Az famulusom asztala. Nem is tudom, hogy Ő miért lett ilyen. Totál az ellentéte nekem, fogalmam sincs mi járhatott a fejemben, amikor megalkottam őt. Most azonban nem érdekel a tollas csak az előttem álló fiúcska illetve a kaja, amire felmorduló pocim figyelmeztet. Persze mindenbe kell belecsempészni egy kis izgalmat, és ha már így kínálkozik a helyzet, akkor kihasználom lehetőségeimet.*
- Még az is lehet. Sajnos egyik sem bizonyított tény, de nosza, itt a lehetőség, hogy alátámaszd elméleteted. *Még az kiderülhet, hogy őstehetség vagyok, bár ezt erősen kétlem, minden esetre egy próbát megér most, hogy már így fel van csigázva a fantáziám. Érdekes lesz az már biztos. Természetesen, hogy az első válasz nem, nem is számítottam másra, de ilyenkor jön a jó üreg trükközés. Egy kis manipuláció, a jó öreg büszkeséggel ötvözve. Nincs is ennél gyilkosabb páros. Természetes, hogy most is beválik.*
- Kezet rá. *Nincsen szerződés kézfogás nélkül, ez olyan, mint az aláírás. Kötelező és pont. Át is nyújtom jobb kacsóm, majd ha ez megtörtént belevágunk a főzésbe. Fogalmam sincs hogyan működik ez az egész, de lelkesen puskázok ellenfelemről, aki úgy tűnik tudja mit csinál.*
- Nem akarok veled kiszúrni veled, mi csak simán versengünk. Mennyi cukrot tettél bele? *Kicsit le vagyok maradva, de kezd összeállni a palacsinta tésztám, arra kell még figyelnem, hogy ne legyen csomós. Kezemben a cukros bödönnel álldogálok a válaszra várva, majd beszórva a kellő adagot a hűtőhöz lépek, mert eszembe jutott egy régi emlék.*
- Szereted az áfonyát? *A dada anno csinált gyümölcsös palacsintát, de úgy, hogy a tésztába tette bele azokat. Finom volt én szerettem, hátha Zaine is olyat enne. Meg is osztom vele ezt az ötletem és csak azután kezdem el kisütni az adagokat.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Vas. Május 26 2013, 22:56

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Ha nem is teljesen, de azért ismerem már a lányt valamilyen szinten, ezért is lepődök meg, mikor hirtelen hallok egy jelzőt magamra, amit még nem igazán alkalmaztak rám eddig. Fel is kelti a kíváncsiságomat, látszik a döbbenet arcomon, így szemöldököm felvonva kezdem el méregetni a lány arcát, mert az enyémen értetlenség van, talán az övén majd más.*
- Cuki? Ezt se mondták még rám. Miért volnék cuki? *hümmögök, s ha már így neveznek, tudni szeretném az alapját, a miértjét. Itt az alkalom viszont egy főző mérkőzésre, mely felé haladunk beszélgetésben is, így mikor szavait hallom, csupán kacsintok rá, hiszen tudom, hogy így van, ennyire ismerem őt. Nem tudom, honnan neki ez az önbizalom, vagy mit tervez, de a logika nekem sem mindig való, nem gondolkodok előre, ezért némi mérlegelés után lépek az ismeretlen elé, és rázom meg a kezét férfiasan, nem erősen, de céltudatosan. Innentől a főzés következik, ami nem esik nehezemre, mert bár nem vagyok nagy főző guru - ahogy a lány se, de nála biztosan jobb vagyok -, azért a palacsinta nem túl nehéz, fejből tudom, hogyan kell csinálni, s az előkészületek után hozzá is látok, miközben a lány engem máshol. Nem bánom, szeretném azért megenni amit csinál.*
- Ízlés szerint, de nagyjából ennyit... *mutatom neki, hogy mennyit szórjon bele, s szerintem tudja, hogy azért figyelek rá, neki is kell magára és rám, ha pedig nem tud valamit, akkor kérdez, azonban nyilván én is szólnék, ha rosszul csinál valamit, bár eddig egész jól halad.*
- Persze, jó ötlet. Meglátjuk milyen lesz... *mondom, s hamarosan már a sütéshez is érkezünk. Először intek neki, hogy ne csinálja utánam, csak nézze meg, mire a serpenyő kerül elő és a szükséges anyagok, majd már mérem is ki a tésztát, hogy sütésre kerüljön. Persze nem én volnék, ha nem próbálnám ki az olyanokat, amiket mutogatnak, de senki nem tudja megcsinálni: megpróbálkozom úgy felfordítani a palacsintát, hogy feldobom. Egy ideig noszogatom, aztán a dobásra kerül sor, viszont... nem úgy repül ahogy szeretném, és ha a lány nem vigyáz, akkor a fején fog landolni...*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Kedd Május 28 2013, 16:04

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Szoktam jelzőket aggatni az emberekre. Nem tudom miért, egyszerűen remek szórakozás. Meg, ha elrabolnak, tudok jeleket hagyni. Izgalmas lehet elveszni. Azt se tudod hol vagy, csak próbálsz megkerülni és segítséget kérni. Hátborzongató, de adrenalin fokozó, hozzám illő.*
- Mert olyan aranyos arcot vágsz. Nehéz ezt meghatározni. A nyuszi miért aranyos? *Először szélesen vigyorgok először, majd elkezdek komolyan gondolkodni a kérdésen. Nem szoktam általában ezt a jelzőt használni hímnemű egyedekre, hisz ők nem cukik, de nem jutott jobb jelző akkor eszembe. Ez a nap ma furcsaságokkal van teli és úgy tűnik lesz is, hisz mi, a két agyas kitaláltuk, hogy főző párbajt rendezünk. Érdekes lesz, bár van egy kis gonosz előérzetem, hogy nem feltétlenül fogunk jók járni, de kihívás elfogadva, én ez elől most nem fogok megfutamodni. Sokan bizonyára nem osztják nézetem, de szerintem nem szégyen a futás, hanem egy taktikai lépés. Egy jó katona sem megy be védekezés nélkül a csatába. A döntés, viszont megszületett, kellő mértékben mérlegelve is lett, a kockázat minimális és túlélhető szóval, uzsgyi neki. Főzni nagyon nem tudok, még soha nem is próbáltam, úgyhogy most nagyon szorgalmas diákként puskázok kijelölt mentoromról. Szerettem elsőben a toxit és ez a sok muttyolás hasonlít rá, bár az lényegesebben izgalmas volt.*
- Remek. *Mérem ki gondosan a cukormennyiséget, majd még egy kicsit teszek hozzá. Én szeretem az édességet és édesszájú is vagyok, a sors fintora, hogy nem ehetek csak nagyon óvatosan. Közben bennem is felidéződnek a régi szép emlékek, gyorsan a hűtőhöz lépek, hogy egy kis áfonyával bolondítsam meg ellenfelem palacsintáját és csak reménykedhetem benne, hogy nem lesz pocsék a végeredmény. A folyamatban azonban szünet következik, úgy tűnik a tészta készítés végéhez értünk. Nem maradt már hátra csak a sütés, amit nem egyszerre fogunk végezni. Először csak meglesem a technikát. Nálunk otthon ezt valami műanyag lapáttal forgatták, sőt olyan is volt, hogy valamilyen alakja volt, de az csak ritkán fordult elő, amikor apa előre szólt, hogy nem mászik ki barlangjából. Nem értékelte a művészetet, a logika embere volt, így ezt felesleges energia befektetésnek titulálta. Zaine azonban trükközik. Élvezettel figyelem mesterkedését és drukkolok, hogy sikerüljön neki. Nagyon ügyesen fut neki, de az ív még is elferdül így nézhetem meg közelebbről is, hogy milyen egy félig sült palacsinta. Először megdöbbenek, majd nevetni kezdek, nem akadok fent ilyen apróságon, de ha már így száj közelbe esett, akkor megkóstolom. Ujjammal benyomom a szám előtt lévő tésztát, majd kiharapok belőle egy kört és csak ezután fogom meg a két szélét és emelem el arcomtól.*
- Dementor vagyok! Huu. *Leszek én a rémisztő palacsinta arcom előtt tartva a lyukas kaját. Elszórakoztatom magam, kuncogok a saját poénomon, majd letépek belőle egy nagyobb adagot és a számba tömöm.*
- Finom, de kicsit nyers. *Vigyorgok, majd a tészta maradékát a fiúhoz nyújtom, hogy Ő is megtudja kóstolni.*
- Én jövök. *Hozom közelebb a tésztás bödönömet, majd egy adagot én is a serpenyőbe helyezek. A gyümölcs miatt a tésztám vastagabb, így lassabban sül, de nem olyan sokkal. Lapos eszközt ragadok, majd egy gyors mozdulattal megfordítom a tésztát.*
- Hoppá. *Jegyzem meg, úgy tűnik valami szélesebbre lesz szükségem, ugyan is így kettészakad, de nem baj. Megvárjuk, míg elkészül, majd két tányérra helyezem a feleket. Előszedek két villát és az egyiket a fiúnak nyújtom.*
- Próba cseresznye. Egyszerre. *Vágok le villámmal egy adagot, hogy rajtra készen betudjam, majd kapni a falatot. El is kezdem rágcsálni, amit először érzek az, az áfonya édes íze arcom, azonban hamar el kezd torzulni és egy nagy nyelés közepette tüntetem el a falatot.*
- Fúj! *Sietek a hűtőhöz, ahonnan gyorsan ki is kapok egy üdítőt, majd úgy a dobozból kezdem el inni. Hogy mi okozta a nagy undort? Egy csepp cukor sincs a palacsintában, helyette viszont sok… rengeteg só került.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Jún. 15 2013, 13:24

// NRT - Zaine - Lisbeth - 2013.04.07.//

*Szeretem a palacsintát, ezzel szerintem minden ember hasonlóan áll, persze csupán abban az esetben, ha megfelelő a színvonala. Ez az, amit mi nem tudunk feltétlen garantálni, viszont ha meg se próbáljuk, akkor nem fejlődünk, nem haladunk, és soha nem fogunk tudni jó palacsintát készíteni. Előbb azonban van hozzá egy kérdésem, a válasz meglepő, nem is tudom hirtelen hova tenni, csupán vigyorgok.*
- Hát, akkor ezt a jelzőt is el tudom könyvelni. A nyuszi pedig azért aranyos, mert ugrál, folyamatosan mozog az orra és hatalmas fülei vannak. *mosolyodom el, ezek után pedig a lényegi rész következik, maga a szorgoskodás az eszközökkel, alapanyagokkal, s hamarosan a sütéshez is érünk, melyet én mutatok be először, mint eddig mindent, hogy a lány követhessen, hiszen megállapodásunk értelmében nem ér direkt borzalmas ételt készíteni. Szépen látok neki, azonban mikor trükközni akarok, nem úgy repül a tészta ahogyan én azt gondolom, hanem egyenesen a lány fejére, mire kissé ijedten rezzenek össze, ám amint látom, őt nem zavarja. Na ilyen lánnyal sem találkoztam még: nem zavarja, hogy a sminkje vagy a haja esetlegesen összekócolódjon, tönkremenjen, és ruhája átvegye a palacsinta szagát, sőt, még bohóckodik is. Talán az én megnyugtatásom végett teszi. Mindegy is, a részemről nevetésbe fullad az egész a dementoros résznél.*
- Hát, egy dementor nem ilyen cuki. Amúgy pedig persze, hogy nyers, nem sütöttem meg mert rajtad landolt. *nyújtom ki rá a nyelvemet, mert igen, most visszakapja a jelzőt, engem nem lehet büntetlenül lecukizni. A tésztát azonban elveszem, megkóstolom, és valóban finom, természetesen az, hiszen én csináltam. Most viszont következik a lányé, s ő ügyesebb nálam, ezt fél szemmel figyelem, míg a maradékot kisütöm a magam részéről, most már trükközések nélkül, hogy lássa, azért nekem is megy. Aztán érkezik a kóstolás pillanata, kérésére határozottan emelem fel villámat, mint aki döfésre kész - nem zavartatom magam, hogy döfni késsel szoktak -, s amikor a lány vág, akkor én is, úgy is teszek nagy lendülettel mint aki bekapja, bele is helyezem a villával a számba, de nem rágom meg, hozzá sem érek, ezt ő csak abból láthatja, hogy nem mozog a szám, és benne marad a villa. Benne marad, mert a reakciójára vagyok kíváncsi, s mint látom okos voltam ismét, hiszen nem túl meggyőző az étel mellett.*
- Ennyire rossz? *veszem ki a számból a villát, majd leharapok egy-egy darabot, s meg kell állapítanom, hogy bizony valóban az.* - Hm... sót tettél bele Lis? Ahj... *kacagok fel, majd már a tányérra helyezem a falatot, senki nem eszi meg, ellenben az enyémmel, amit gyorsan kirakok egy tányérra egymásra halmozva, utána pedig le is szedek egyet-egyet, hogy a közelben álló nugátkrémmel kenjem meg őket, illetve egy kis lekvár is kerüljön valamelyikbe nugát helyett.*
- Az enyém jó. Megengedem hogy egyél belőle. *vigyorodom el, hiszen humorizálok.* - Ellenben fel kell vetnem a vádat, hogy direkt rontottad el, márpedig ha nem is így volt, és véletlen, akkor a te részedből nem ehetünk, ezért a versenyt elvesztetted. Ellenvetés? *szélesedik a vigyorom, mert ez azt jelenti, hogy én nyertem és nekem lehet kérésem vele szemben. Még nem tudom mi az, de már töröm a fejemet láthatólag, hogy ne okozzak csalódást se magamnak se neki. Ki tudja, talán gonosz leszek, talán nem.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Kedd Júl. 02 2013, 16:54

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Szeretem a süteményeket, ugyan alaposan meg kell válogatnom a cukorbetegségem miatt, hogy milyet eszek, de szerencsére a palacsinta a szabad nyalánkságok közé tartozik. Eleinte csak úgy terveztem, hogy csináltatok magamnak pár adagot, de most, hogy menet közben összefutottam Zaine-nel megváltozott a terv.*
- Akkor én meg ezt jegyzem meg. *Van benne valami, amit mond, bár a kérdés csak költői volt. Elmosolygok magamban a dolgokon, ketten együtt igazán normálatlanok vagyunk. Jól elférünk egymás mellett, sőt remek csapat is vagyunk, amit a most is sikeresen működő csapatmunka támaszt alá. Nem esik nehezemre a feladatok másolása, így nem kell rám várni, tudok egyszerre haladni a fiúval. Gyorsan haladunk egyáltalán nem tart sokáig elkészíteni a tésztát, így már is a sütésen a sor. Természetesen most is Zaine az elsőbbség, hogy bemutathassa konyhaművészetét, ami nem a legjobban sikerül. A mutatványozás közben a palacsinta nem jó irányba esik, így egyenesen az én arcomon landol. Melegnek meleg, de betegségem miatt ez sem zavar különösebb képen, így ahelyett, hogy hisztizni kezdenék bolondozni kezdek a nyers tésztával. Fekete parókámat ki lehet mosni, a sminket meg bármikor meglehet igazítani, úgyhogy nem fog most összedőlni a világ.*
- Szóval most én lettem cuki? *Vonom fel szemöldököm, majd lazán belebokszolok egyet az Exos vállába. Édesen szekáljuk egymást, főleg most, hogy a palacsinta illata bejárja a helységet. Az első próbálkozás után azonban én jövök. A feladatomra koncentrálok, hisz szeretném, hogy sikerüljön. Ügyesen  meg is tudom fordítani, úgyhogy már csak amiatt kell izgulnom, hogy olyan finom legyen az én áfonyás tésztám, mint vetélytársamé. Nagy elánnal vágok bele, mert bízok sikeremben, totál magabiztos vagyok, el sem tudom képzelni, hogy cukor helyett sót tettem a tésztába. A felismerés igen kellemetlenül ér, sőt arcom fanyar grimaszba torzul.*
- Borzalmas. *Válaszolok a nyelvemet nyújtogatva miközben innivalót csinálok magamnak. Nagyon rosszul esett ez a váratlanul érkezett kellemetlen íz.*
- Pfúj. *Adok hangot továbbra is nem tetszésemnek, majd iszok még egy kicsit. Nem szeretem a sós ételeket. A chips más, de a kaja ne legyen elsózva…. borzalmas.*
- Te most kinevetsz? *Teszem csípőre a kezem. A kis galád, szemtelen Ördögfióka. Nem is bírom nézni a szörnyűséget, amit csináltam, így a tésztákat a kukába dobom, míg a maradék nyersanyagot a csapba öntöm, had lakjon jól vele a konyhamalac.*
- De kedves vagy. Köszönöm. *Hangom dacos még, hogy megengedi. Ha, akkor is ennék, ha nem akarná, hisz én találtam ki a palacsintázást. Gyorsan el is csórók a tányérról egy lekváros palacsintát. Igazából mindegy milyet eszek csak egyek. Ez a kedvenc desszertem.*
- Ez aljas rágalom. *Háborodok fel tele szájjal. Éheztem a sikerre és egyáltalán nem állt szándékomban szándékosan tönkre tenni a finom kis süteményt.*
- Sértő, hogy a verseny szándékos elrontásával vádolsz, azonban azt el kell ismernem, keserű szájízzel ugyan, de te nyertél.*Nézek Zaine-re összeszűkült szemmel és félrehúzott szájjal. A kis számító megnyerte a versenyt, pedig tuti biztos, hogy több palacsintát tudok megenni, mint Ő.*
- Töröld le azt az ostoba vigyort a képedről. Utoljára fordult elő, hogy nyertél. *Durcizok, hisz nem bírok veszíteni, viszont legalább van vigaszom, ehetek palacsintát így már is lenyúlok még egyet.*
- Akkor az egyezség áll és bármikor kérhetsz bármit. *Egyezek bele egy nagy sóhaj kíséretében, pedig úgy élveztem volna, ha enyém ez a csodás lehetőség.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szer. Júl. 31 2013, 01:07

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine (Előzmény a Fekete párduc hálóban)//


*Szerintem Zaine nincs tisztában azzal, hogy mi is a problémám vele jelenleg, így nem leszek gonosz és el is árulom neki, hogyha esetleg megismétlődne ez a mai éjszaka, akkor másnap reggel kissé másképp ébresszen majd fel. Ahogy érzékelem, érti, én pedig el is mosolyodom a bocsánatkérésen.*
- Nem haragszom. *tényleg nem, csak hirtelen reagáltam úgy, ahogy jött. Viszont a reggeli felvetése nagyon jól hangzik, talán tényleg jót is tenne, így élik is az ajánlatával, mely szerint ehetnénk együtt és ha már ilyen kedves, bátran ki is szolgálat.*
- Hmm, a palacsinta jól hangzik, szóval azt kérek. Egyébként én nagyon jól főzök, szóval ha gondolod, valamikor majd én leplek meg Téged. *nem túlzok, tényleg nagyon otthonosan mozgok a konyhában, szóval ha úgy gondolja, valamikor majd erre is sort keríthetünk. Most viszont ő lesz a szakács és már alig várom, hogy milyen palacsintákkal lep meg engem. Nincs gondom a tojással se amúgy, de most ez tényleg ezerszer jobban hangzik. Viszont érzékelem a fiún, hogy valami nagyon foglalkoztatja és nem nehéz azt se kitalálni, hogy mi. Tudom, hogy azt hitte, bánom az éjszakát, így egy kisebb csókot lehelek ajkára, hogy ezzel bizonyítsam be neki, hogy nem kell hülyeségekre gondolnia és jól láthatóan és érezhetően pozitív hatást érek el nála ennek hála. No de fel kéne nekem is öltöznöm, tehát így is teszek és ez után kérem meg a fiút, hogy adjon nekem kölcsön néhány ruhát, tehát lassan fel is kelek, óvatosan a másnaposság miatt, majd Zaine-hez is lépek.*
- Még szép, hogy tisztát adsz, ne gonoszkodj. *vigyorodom el, majd ahogy megkapom a cuccokat, szépen magamra is veszem, majd a póló után igazítom meg szép, barna tincseimet is, hogy ne legyenek azért annyira kócosak.*
- Köszönöm, örülök, hogy tetszem. *mosolyodom is el, majd követem is az ajtón kifelé.* - Én is megyek, tudod, a szobámban fürdök, meg ott vannak a ruháim is, nem díszből kértem a tieidet. *nevetek is fel halkan, kellemesen, tehát nem így óhajtok lemenni majd a konyhába is, ezt jobb, hogyha még most tudja. Elhagyjuk tehát a Fekete párduc hálót, majd míg ő a toronyból is lesétál, addig én át a sajátomba és szerencsés módon senkivel se futok össze. A Dáliában pedig nem vagyok rest már rögtön a fürdő alá is menni, hogy rendbe szedjen magam, megmosakodjak, majd ez után jöhetnek a ruhák is. Mivel kellemesen meleg van, így egy krémszínű, combközépig érő szoknya kerül lábaimra, hófehér szandállal és fehér színű, nem túl kivágott toppal, hajamat egyenesre fésülöm és barna szemeimet is kihúzom kissé. Még egy kis parfüm, néhány kisebb ékszer és pálca, majd már itt sem vagyok. Sajnos nem vagyok túl gyors, de annál éhesebb, így amikor a konyhába benyitok, már meg is érzem a csodás illatokat.*
- Hűha, micsoda illatok. *dobom is le magam az asztal mellé, majd kezeimmel máris keresni kezdek valami innivaló félét.*
- Kávét is ígértél, azt nem kapok, szépfiú? *teszem is fel a nagy kérdést és most kishercegnőt játszom, tehát hagyom, hogy kiszolgáljanak. Nem kihasználás ez, talán a másikat se zavarja, elvégre, nem ágyba kértem a reggelit… bár egyszer azt is el tudnám képzelni.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szer. Júl. 31 2013, 23:06

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//

*Azt már tudom, hogyan viselkedik ittasan, de azt még nem, milyen másnaposan, ezért nem is szeretnék veszekedni, s lehetőleg eleinte inkább tanulmányoznám őt, utána járnék a kedvében. Mint hallom, nem haragszik, ez jó, mosolygok is rá hát, majd már a reggeli kerül szóba, mit én készítek neki, ha engesztelésképpen fogadja, s ő palacsintát választ. Okos döntés, abban vagyok a legjobb.*
- Jó döntés, azt finoman csinálom. *bólintok neki, majd ő tesz nekem ajánlatot, mire hirtelen kapom fel fejemet, hiszen ezt nem tudtam róla, kellemesen lep meg, főleg azért, mert szeretem a hasamat, és az sem utolsó, ha egy nő főz nekem az én kedvemért.* - Tényleg? Ezt nem is tudtam. Persze, jó lenne, csinálhatnál valami nemzeti ételt. *vigyorodok el, gondolva azt, hogy talán saját hazájának ételeit ismeri jobban. Hamarosan már indulunk is, ő is jön, szavaira egyszerűen biccentek, s a következőkben már a konyha felé veszem utamat, míg ő a szobájába ér. Tudom, hogy van időm, ezért nem sietek, ám vidám hangulatban érkezem, készítem elő az alapanyagokat s kezdem a sütést. Pár tésztát egyszerűen sütök ki, utána viszont kakaóport keverek hozzá és a következő darabok már kakaós tésztával büszkélkedhetnek. Ekkor hallom meg magam mögött a hangot, mire pimaszul hátra mosolygok.*
- Hm, hát ami jár az jár, elfelejtettem. *felelek vidoran, egyáltalán nem bántanak szavai, én magam ajánlottam fel a reggelit neki, a reggelibe ital is tartozik, szintén saját ötlet alapján, ezért nem érzem visszaélésnek a helyzetet. Rögtön a kávéval kezdek foglalatoskodni, aztán amíg az készül, egyszerűen tálalok, bár direkt nem kenek neki, mert az asztalon több lekvárt és kakót is találhat, tehát a kétfajta tésztát teszem középre, illetve tányérokat, evőeszközöket nekünk, majd magamnak a pohár tejet és neki a kávét. Utóbbit csészében csúsztatom az asztalon keze ügyébe, de ha hozzá nyúlna, hát hátrébb húzom, hogy ne érje el, és lehetőség szerint lopok az italért cserébe tőle egy apró csókot, aztán adom neki.*
- Az egyik tészta sima, a másik kakaós. Remélem ízlik majd, nem kentem meg, majd választasz magadnak tölteléket. Jó étvágyat! *prezentálom az ételt. Ezek után kerülök csak a székre, kakaós palacsintát választva magamnak, s már kenegetni is kezdem. Pár falatot nyomok a számba, s bár mondta, hogy mindenre emlékszik, minden tudatos, ezért erre nem is kérdezek rá, ámbár van valami, amit tisztázni kéne.*
- Az utazás még áll? Mert ha igen, gondoltam jövő hónapban mehetnénk egy-két napra, ha ráérsz. Nekem bármikor jó. *vetem fel tehát a témát, amire szeretnék választ kapni, de persze várok vele, míg le tud majd nyelni pár falatot. Én őszintén remélem velem tart, fogalmam sincs mit csinálnánk, de biztosan jól szórakoznánk. Nyilván lenne program, és én is szeretnék több időt tölteni vele, főleg a kimaradtak helyett.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Csüt. Aug. 01 2013, 21:30

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//


*Nagyon jól hangzik ez a közös kis reggelizés, az pedig még jobban, hogy Zaine lepne meg ezzel engem. Rég volt már ilyesmiben részem és nagyon kedves gesztusnak tartom, talán ezért is vagyok biztos benne, hogy élek a lehetőséggel. Mivel van választásom is, ezért nem is gondolkodok sokáig, a palacsinta mellett döntök, melyet jól hallhatóan jól csinál a srác, én pedig jókedvűen mosolyodom is el.*
- Na nemsokára majd megtudom. *kacsintok rá játékosan és tényleg alig várom, hogy letesztelhessem a főztjét, ezt eddig még úgyse tudtam róla, talán tényleg nem ártana még jobban megismernem annál, mint amennyire eddig sikerült. Viszont ha már főzés, én is felajánlok neki valamit, ami jól hallhatóan el is nyeri már előre a tetszését a srácnak.*
- Igen, elég jól főzök és majd meglátjuk, hogy milyen konyha lesz, amihez éppen kedvem és ihletem lesz. Már ha nem ragaszkodsz feltétlenül a spanyolhoz. *ha igen, az se gond, csak akkor még időben tisztázzuk, aztán majd eldől, hogy mikor is fogom meglepni valami finommal, a lénye gaz, hogy ez most már biztos, tehát nem fog elmaradni a dolog. Ideje viszont egy kis időre elválnunk, amíg lefürdök, felöltözök és rendbe is szedem magam, de ahogy ezzel megvagyok, már le is sietek ismét a fiúhoz, egészen a konyhába, ahol a csodálatos illatok hamar elérnek ám nózimig. Viszont a kávém sehol se látom, pedig az jár ám nekem, így kezdek is el efelől kíváncsiskodni és mint hallom, el lett felejtve a dolog.*
- Nem gond, én szóltam. *nyugtatom is meg, majd türelmesen várom is, amíg megterít, így nézem meg a két fajta tésztát, ami elém kerül, majd pedig a töltelékeket is és nemsokára már a kávé is a közelembe kerül, amely felé automatikusan nyújtom ki kezemet, de ahogy el lesz húzva, majd jön ez a kis csók, kissé meglepetten pillantok a fiú szemeibe.*
- De kis izé vagy. *pislogok rá meglepetten, majd veszem el végre a jól megérdemelt koffein adagomat.* - Amúgy nagyon jól néz ki, látom kitettél magadért. Jó étvágyat neked is! *mosolygok is rá, de előbb a kávéval kezdem, hogy azt el is készíthessem a saját szájízem szerint, majd ha az elfogyott, jöhet az étel. Én a sima palacsintához nyúlok, amelyből az elsőt kakaóval töltöm meg, majd csavarom is fel, és én aztán biztos, hogy nem fogom villával meg késsel enni, szóval csak szépen kezeimbe is veszem, hogy úgy kezdjek el eszegetni, miközben Zaine ismét a nyaralással jön elő.*
- Most mindent meg fogsz kérdezni ismét, amit tegnap is megkérdeztél? *kérdezek is vissza, mert ha ennyire nem hisz nekem, akkor az kissé rosszul fog érinteni. Mindenesetre bólogatok is párat arra, hogy a jövő hónapban tervezi a dolgokat.*
- Szerintem jó lesz, még úgyis jó idő van. És mit fogunk ott csinálni a fürdésen kívül? *kérdeze is rá kíváncsiskodva, majd ha elfogy az első adag palacsintám, jöhet a következő, amit barackos lekvárral kenek meg és biztos, hogy még legalább két darab be fog férni a pocakomba.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szer. Aug. 07 2013, 19:31

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//

*Nyilván logikus, ha én éhes vagyok, akkor talán ő is - még pozitív hatást is gyakorolna rá -, s ezért ajánlom fel a reggeli lehetőségét, mit én készítenék, ő pedig bele is egyezik. Amint mondja, ő is tud ám főzni, természetesen jobban, mint én, s ha már így kérdi, akkor persze elfogadom ajánlatát. Kíváncsi vagyok a tehetségére ilyen téren, na meg szeretem a hasamat.*
- Nem ragaszkodom feltétlen a spanyolhoz, ahogy érzed, ami menne. Akár meglepetés is lehet, én mindent eszek. *jelzem felé ezzel, hogy számomra nincs olyan étel, amit nem szeretek, vagy nem fogyasztok el, nyugodtan gondolkodhat bármibe. Az életkörülményeim anno nem engedték meg a válogatást, most pedig már hagyománynak számít ez nálam. Ezek után pár percre válunk el, majd a konyhában találkozva készülök el hamarosan, mire ő ér le frissen, ám a kávét nem adom egyszerűen, csókot lopok érte, szavaira pedig egyszerűen vigyorodom el. A dicséret természetesen jól is esik, ez látszik rajtam, ezért biccentek neki, majd már az ételé a főszerep, úgy kezdünk el étkezni, s én valamivel nagyobb falatokat rágok, mint ő, illetve gyorsabban is, tehát többet eszem: férfiból vagyok, ez pedig kedvenc étkeim egyike.*
- Nem. Nem is kérdeztem olyan sok lényegeset. *utalok itt vissza a tegnap estére, mert persze beszélgettünk, megtudtam ezt-azt a helyzetéről, de ez nem jelenti, hogy minden létfontosságú információ, amire újra kell kérdezni. Igen, mert szeretek újra kérdezni. Mélyen bennem, ott a félsz, hogy ez a hatalmas, szívárványszínes-csillogó-repülő buborék, ez ki fog durranni, és ismét pofára fogok esni. Nem szeretném.*
- Hát, először is, Jamaica picit más, mint más tengerpartok. Rengeteg party van éjjel-nappal. Nappal általában a strandon felállított szórakozóhelyeken, éjszaka pedig tábortűznél. A városba is mehetünk, ha kell valami, és biztos van pár szép hely, amit meg lehet esetleg nézni, ha elegünk van a fürdésből, táncból, henyélésből, ivásból. *gondolkodok el, de azt már nem említem meg, hogy tudni kell, hova menjünk, mert ez az én dolgom. Én fogok rá vigyázni, hiába ő az idősebb és tapasztaltabb mágia terén, Jamaicát én ismerem, tudom kire és kikre kell figyelni, hova lehet menni és hova nem, illetve mihez érdemes kezdeni.*
- Arra gondoltam még esetleg... hogy szólok az ottmaradt barátaimnak, találjanak szállást. Este rendeznek capoeira meccseket, bárki nevezhet. Ha nyerek, akkor üti annyi pénz a markomat, hogy ezt a pár napot kiadásokban fedezni tudjam, ha már szállásért nem kell pénz. Úgy tudom szereted a harcot, és engem is megnézhetnél. *mondom neki, mert ő talán erre nem gondolt, de ez nincsen ingyen. Nekem mindig nagy probléma volt a pénz, tudom honnan és hogy kell szerezni, hogyan kell vele gazdálkodni, és ha már én hívtam el a lányt, akkor én fogom fedezni. Ez... ez a férfi dolga.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Hétf. Aug. 12 2013, 01:34

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//

*A konyhában találkozunk ismételten, ahol tudtom szerint vár ám rám a palacsinta. Kíváncsi vagyok, hogy Zaine mennyre ügyes ebben és bár az ízét csak később kóstolhatom meg, az illatokat máris érzem és nagyon is jól esik most ez nekem. El is mosolyodom tehát, miközben az asztalhoz ülök és még a kávémat is megkapom egy csókért cserébe. Kissé furcsa most ez, én nem akarom még elkötelezni magam, még túl friss a Noel utáni seb, de talán ezt Zaine is tudja. Nem buta srác, csak érzi a dolgokat, mindenesetre most nem utasítom vissza, ennyit még szabad, na meg, nekem is jól esik a kedveskedés, ezt nem fogom letagadni. Ahogy minden elkészül és meg is lesz terítve, már eszegetni is kezdünk és a dícséretem se marad el. Finom lett, nagyon ízlik, tehát eszem is belőle bőven, van választék, hogy melyik tésztát válasszam, na meg hogy mivel tömjem meg, de ez a sok kérdés ismétlés már kezd zavaró lenni.*
- Reméltem is, mert emlékszem a tegnapra, mint már mondtam. *bólintok is rá, majd jöhetnek most már felőlem a kérdések, tehát érdekelne, hogy mi mindent is fogunk majd csinálni Jamaicában. Nem jártam még ott, tehát nagyon várom, hogy mi lesz.*
- Hmm, jól hangzik, szóval carpe diem lesz és oda megyünk, ahova akarunk. Viszont egy egész napos pancsolást majd iktassunk be, szeretnék egy nagyot fürdőzni. *ragyognak is fel szép szemeim és én egyelőre Zaine-re bízom az ottani tervezést és ha lesz bármi ötletem, azt úgyis felvetem majd idő közben. Pénzem van, tehát gond nem lesz. *
- Hogy mi? Nem-nem, azt felejtsd el. Majd én állom a dolgokat, azaz a családom, mivel nekünk van bőven, de ettől függetlenül szívesen megnéznélek egy ilyen harcban, csak ne legyen bajod, mert akkor utána tőlem is kapsz. *nézek is rá szúrós szemekkel, és azt most inkább nem jegyzem meg, hogy azért akármilyen szállás nekem nem fog megfelelni. Vannak bizonyos igényeim, és azokat ki fogom elégíteni, tehát fizetem majd én és remélem, hogy nem kapunk össze ezen az egészen. Nem zavar, hogy ő szegény, ez sose zavart, de akkor engedje, hogy segítsek. A palacsinta viszont idő közben elfogy, így kényelmesen dőlök hátra, most már teli pocakomat simogatva.*
- Uhh, tele vagyok, köszönöm szépen! *pillantok is szemeibe kedvesen, de egy picit még nem mozdulok. Akad azért mára tennivalóm sajnos, de örülök, hogy nem léptem le este és hogy vele maradtam.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Csüt. Aug. 15 2013, 23:31

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//


*Azt gondolom, ha van oka kételkedni bárkinek is a másikban, az én vagyok. Nyilván nem várom el, hogy a karjaimba omoljon - nem is tetszene ez -, de a tegnapi állapota miatt még joga is volna ahhoz, hogy véleményt változtasson arról, amiről tegnap döntött. Ezért kérdezem meg, hogy teljesen biztos legyek az információban.*
- Az lehet, de ez nem jelenti azt, hogy nincs jogod meggondolni magad. Persze én csak örülök, ha minél biztosabb, amit tervezünk. Jó volna pihenni. *merengek el a mondat végén, mert azért rám is fér, gondolom rá szintén. Nem árt tisztázni azt sem, mi fog történni, ha megyünk, milyen programokra számíthat, de én őszintén szólva pár óra alatt még nem találtam ki ezt, a tegnaphoz képest. Rengeteg lehetőséget rejt a városok közelsége illetve a part, főleg az, hogy ismerem a helyet és ismerőseim is vannak, ám úgy gondolom, a pihenésnek kell főszerepben állnia. Ezért megfelelő lesz az úszás, valami szórakozás, mondjuk tánc, iszogatás, de még egy extrémebb programot is ajánlok neki, és bár ezt nem mondom, azért nyilván csillogási hátsószándékom is van vele, amellett, hogy valóban tudnék fedezni valamennyit a nyaralásból, ha nyerek.*
- Az jó ötlet, henyélni mindig jó. *vigyorodom el, mikor kívánságát közli, ami nyilván nincs ellenemre. Amint látom azonban, ő is szeretne részt vállalni a finanszírozásban, mire pár pillanatig gondolkodva pillantok rá. Tulajdonképpen férfiúi büszkeségem nem engedné ezt, viszont nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ez valóban ciki legyen, így nekem is könnyebb, őt sem utasítom vissza, és teljesen baráti alapon tudjuk majd ezt rendezni.*
- Rendben van, de nem állhatsz mindent egyedül. A nyereményt én akkor is belefektetem a nyaralásba. *bólintok rá, s ha nem sikerülne mégsem támogatást kapnia - amit azért kétlek -, még mindig ott lesznek az ismerőseim. Én nem voltam, nem is leszek és nem is akarok valami nagy bűnözővezér lenni, én csupán néha-néha ugrottam be munkára, hogy pénzem legyen, amit főként verekedésből szereztem, fogadásokból, amit rám kötöttek. Ezért ismerek pár arcot, akik esetleg tehetnek szívességet, főleg, ha költök pénzt, így nem lenne gond a megfelelő minőségű ellátással.*
- Nem fogok veszíteni, ha pedig így történne, majd ápolgatsz. Súlyos sérülésem csak nem történik, de jó, ha lesz ott valaki, aki tényleg össze tudna kaparni valamennyire mágiával. Na, nem mintha szükség lenne rá... *mosolyodom el, de nem árulom el, hogy ha éppen olyan ellenfelet kapok ki, akire más tett, befolyásos ember, és fülébe jut, hogy én már nem vagyok őshonos ott, tehát a kapcsolataim is gyengék, de én nyerek, akkor esetleg nem is az ellenféltől kell tartani...*
- Szokásod a barátaiddal nyaralni? *kérdezek rá erre hirtelen, míg ő is befejezi az evést, köszönetére pedig csupán finom mosollyal biccentek. Örülök, hogy tetszik neki amit alkottam, ezért a tányérért nyúlok, és az enyémmel együtt a mosogatóba helyezem. Nem vagyok rendes srác, trehánynak is mondhatnának, azonban a manók most mentségemre szolgálnak, így nem kezdek mosogatásba, egyszerűen nagyot sóhajtva zuhanok a székbe vissza.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Aug. 16 2013, 01:26

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//

*Nem igazán értem jelen pillanatban, hogy miért kérdez rá oly sok mindenre a tegnapi nappal kapcsolatban. Oké, lehet, hogy azt hiszi, hogy kihagy az emlékezetem, de elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy vállaljam a tetteim utáni felelősséget. Tudom, hogy mit tettem és nem fogok hisztizni rajta, megtörtént és igen, jó volt, nem akarom megmásítani és ezt remélem, hogy Zaine is fel fogja fogni, mert nem fogom folyamatosan győzködni arról, ami közöttünk történt. Mindketten fiatalok vagyunk és tagadhatatlanul vonzódunk már jó ideje a másikhoz, most engedtünk mindennek, remélhetőleg egyelőre következmények nélkül. Bár a közös utazás egyben veszélyes is lehet, de úgy érzem, hogy észnél tudunk majd lenni annyira, hogy ne történjen gond.*
- De én is szeretnék elmenni veled pár napra kikapcsolni, szóval nem szándékozom meggondolni magam. *rázom is meg fejem, tehát talán most már ténylegesen felfogja, hogy el fogunk menni együtt Jamaicába és bizony ki is fogjuk élvezni azokat a napokat. Oly sok lehetőségünk lesz. Miközben ezen gondolkodom, azért fogy ám a finom étel és nem vagyok rest tovább beszélgetni arról, hogy vajon mi mindent is fogunk majd ott csinálni. Ez a bizonyos harc is jól hangzik, de ettől függetlenül féltem a másikat, nem örülnék neki, hogyha Zaine komoly bajba kerülne és most is csak egy csúnya pillantás lesz a jussa.*
- Ápolgathatlak? Ez nem vicces, remélem, hogy te is tudod. *sóhajtok is fel kissé, mivel eléggé aggódós teremtés vagyok ám, ha ez eddig esetleg nem tűnt volna fel neki, de majd akkor talán most érzékelni fogja.* - Na meg félő, hogy beleavatkoznék ebbe az egészbe és ellátnám a bajukat, majd jöhetne a jól bevált memóriatörlés. *és ezt teljesen komolyan is gondolom, látszik rajtam. Nem szándékozom ilyen jellegű felfordulásra, de még bármi lehet. Azért… azért remélem, hogy inkább pihenni fogunk és nem bajba keveredni. A reggelim viszont elfogy, így köszönöm is azt meg, a kérdést hallva pedig rögtön bólintok is.*
- Persze, jó dolog az embernek a barátaival eltölteni egy kis időt. *viszont érzem, hogy vajon miért kérdezheti, így kis ideig csak a másikat fixírozom és még az italom maradékát is elfogyasztom, majd ez után komolyodik meg kissé szép pofim, miközben barna szemeimet a másikéba fúrom.*
- Nézd Zaine. Én nagyon jól éreztem magam tegnap este veled és köszönöm szépen ezt az egészet, de tudnod kell, hogy én még nem állok készen egy újabb kapcsolatra. Ezt el tudod fogadni? *ezt fontos megbeszélni, nem húzhatom el a dolgokat. Ha beleélné magát, akkor félő, hogy mégse kéne együtt nyaralnunk, de hogyha következmények nélkül tudjuk jól érezni magunkat, akkor minden más. Nem azt mondom neki, hogy soha nem lehet közöttünk több ennél, mint ami most van, de Noel még nagyon friss, egy kicsit szeretnék egyedül lenni, nem pedig ismét megbántani a másikat, már túl sokszor tettem ezt vele, megérdemli most őszinte szavaimat.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Aug. 16 2013, 04:47

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//


*Nem haragszom rá, én nem nyalogatom sebeimet hosszú időn át, egyszerűen logikusan gondolkodom. Anno sem volt elég az alakuló kapcsolat, illetve az a pár csók, hogy mellettem maradjon, amíg nem tisztázódik helyzetünk, az éjszaka miért lenne arra elég, hogy ne lökjön el ismételten magától? Itt nem az a probléma, hogy nem adja oda teljesen magát, ez érthető, nem tetszene, ha ellenkezőleg volna, azonban én attól tartok, hogy odáig tolna, mint múltkor. Rá sem foghatnám a szándékot, hiszen ittas állapotban volt. Szeretnék neki lehetőséget hagyni bármilyen döntésre. Ezért kérdezgetem reggelizés közben, de olyan határozottan válaszol, hogy nincs már kétségem.*
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Örülök. *mosolyodom el, én innentől láthatja szemem csillogásából: én nem teszek fel ismét kérdést ezzel kapcsolatban, számomra elég az információ. Ezek után kerül szóba tervem, a nyaralás, s mint látom, új oldala mutatkozik meg előttem. Aggódik. Érdekes, csupán kevés ember viselkedik hasonlatosan velem, én az élet egyetlen területén sem vagyok kényeztetve... ezért pozitív a gesztus.*
- Azért bizonyára elég rendesen össze tudnál kaparni. Anno is ment, mikor árnytőr állt a hasamba. Nyilván segítenél. *vonom fel egyik szemöldökömet, mikor hallom, hogy szerinte nem humoros az ápolgatás. Nem annak szánom.* - Óh, ez kedves, de nem lesz rá szükség. Én elég ügyes vagyok, bízz bennem! Különben pedig utána az egom szorulna ápolgatásra, ha te mentenél meg. *vigyorodom el pimaszul. Nem, nem szeretném, ha egy nő, főleg Vixilien volna az, aki engem védene. Ott nekem kéne őt védeni. Hamarosan azonban komoly hangot üt meg a lány, miután válaszát bólintva nyugtázom, és olyat mond, amit alapvetően tudok.*
- Vixi. Az imént nem azért kérdezgettelek, mert esetleg arra lettem volna kíváncsi, hogy mikor omlasz már a karjaimba. Azért kérdeztelek, mert azt gondoltam, talán megijedsz és teljesen eltolsz magadtól, mint... Érted. *tisztázom vele remélhetőleg, hogy ne értsen engem félre. Én nem volnék kapcsolatokhoz ragaszkodó, kizárólag akkor élő ember, ha párja van.* - Szóval nyugalom, nem vagyok mohó, nem akarom, hogy rögtön teljesen nekem add magad. Érthető, amit most érzel és gondolsz, ezért hagyni fogom, had tisztázd magadban, had higgadj le, had teljen el némi idő. *rántom meg vállamat mosolyogva. Talán azt hiszi, ő azonnal tartozik nekem, és én kamatostul hajtom be az árát annak, ami történt anno és most, de ez nem így van. Én ehhez túl lezser vagyok, sose voltam erőszakos.* - Annak ellenére, hogy élveztem a tegnap estét, és nyilván szeretnék még, te is tudod, hogy többet akarok, ez nem jelenti, hogy pofátlanul tolakodni és nyomulni fogok. Nem foglak letámadni a folyosókon, hogy levegőt se kapjál a nyelvemtől, az ágyamba se rángatlak be. Alakul ahogyan alakul, én nem tágítok az elképzelésem mellől, de nem is erőszakolom rád. Oké? ~ Te pedig amúgy is adod jelét majd döntésednek. ~ *zárom le a mondatot finoman mosolyogva. Nem értem, miért néz engem véresen komoly, követelőző embernek. Igen, anno talán túl sikerült gondolnom a helyzetet némileg, de ennek rengeteg oka van, kezdve a magánytól, odáig, hogy Vixi szerintem különleges lány, olyan, akit még nem láttam. A lényeg, hogy én nem változtam, nem kell rólam mást gondolnia, mint anno.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Pént. Aug. 16 2013, 13:09

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//

*Jól esik most a terveinkről beszélgetni, ahogy az a tudat is, hogy Zaine nem fog felszívódni és csak úgy eltűnni, hanem velem marad, valóban össze fogjuk hozni az utazásunkat és jól fogjuk érezni magunkat, együtt. Nem tudom, hogy mi hogyan fog alakulni, tervezni se merek, de élvezni szeretném azt, ami megadatott és egyre jobban gondolkodom azon, hogy talán jobb lenne felejtenem. Nem, nem őt szeretném a semmibe dobni, hanem azt, akinek csak a játékszere vagyok folyamatosan, mert nem fogom elhinni azt ismét, amit Noel állít, talán véget kéne vetnem ennek az egésznek és tényleg örökre eldobni magamtól. Viszont nem kéne ismét a vámpírra gondolnom, így hallgatom a fiú szavait és bizony kissé rosszallóan nézek rá a harc említésénél, mert nem szeretném, ha baja esne, nem azért megyek, hogy meggyógyítsam, hanem hogy jól érezzük magunkat és az nem fog menni, ha lesérül.*
- Egyértelmű, hogy segítenék és az is, hogy könnyedén tudnék, de az más dolog, hogy nem szeretlek sérülten látni. *talán így már felfogja szavaimat. Mindenesetre tényleg megpróbálok majd bízni abban, hogy nem lesz baja, végtére is, elég izmos srác, ezt tegnap tökéletesen láthattam és jól is esett ez, hogy változott, hiszen régebben mindketten éretlenebbek voltunk. * - Jó-jó, akkor nem lesz gond. *azért közbeavatkoznék én, ha kellene, de talán tényleg nem lesz erre szükség, így most már ideje folytatni a reggelit, amely a végéhez közeledik, majd ki is ürül a tányérom, na meg poharam is. Itt az idő, igen, most kell tisztáznom még bizonyos dolgokat vele, így finoman közlöm is azt, amit szeretnék, és nagyon remélem belül, hogy nem fog megbántódni rajta. Nem szeretnék ismét összeveszni vele, ahhoz túl jól érzem magam a társaságában.*
- Én csak nem tudom, hogy mit gondolsz, ezért szeretnék beszélni róla, hogy mindkettőnk számára világosak legyenek a másik szándéka. *ismerem is be tekintetét kutatva, de amikor hallom, hogy nem akar semmit se elsietni, kissé elmosolyodom, mert így számomra is könnyebb ez az egész. Nem akarom azt, hogy a tegnap estének feltétlenül kötelezően legyen következménye és majd később megbánva okozzak sebet Zaine-nek, inkább maradnék a barátja, aztán bármi jöhet még a jövőben.*
- Örülök, hogy így gondolod. *mosolyom most már ott is marad arcomon, miközben még hallom a témához illő záró szavakat is, amelyek amolyan lélekápolásnak felelnek meg rám nézve.*
- Oké. Azt hiszem, hogy így teljesen jó lesz, főleg most, hogy hallottam, hogy te is így gondolod. *bólintok rá és nem is ragozom tovább a témát, mert úgy érzem, hogy ezt most tisztáztuk. Jó azért érezni, hogy nem vár el mindent tőlem, hogy nem fog folyamatosan csókolgatni, mert nekem az még nem menne, ma reggel is furcsa volt itt, a konyhában ez az egész, de ezt nem közlöm vele, nem kell mindent tudnia, szeretném, ha boldog lenne.*
- Viszont ne haragudj, de én nekem muszáj magadra hagyjalak. Mára tanulást terveztem, mivel kissé ellustultam az utóbbi hetekben. *természetesen Noel végett dobtam el ismét a tanulást, tehát bőven van mit behoznom. Lassan fel is kelek, majd a széket be is tolom magam után, miközben a fiúra sandítok.*
- De majd akkor találkozunk. Bármikor átjöhetsz a szobámba és akkor ott megbeszéljük az utazás részleteit. Aztán légy rossz, szia! *kacsintok rá aranyosan és ez után távozom majd csak a konyhából. A reggelit mégis csak együtt fogyasztottuk el, tehát nem mondhatja azt, hogy a tegnap este után rögtön leléptem, de most tényleg tanulnom kéne és agyalni is bőven van mit, picit egyedül szeretnék lenni.*

//Köszi a játékot, aranyos volt. Smile //
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   Szomb. Aug. 17 2013, 18:57

//NRT: 2013.07.26. – Vixi és Zaine//


*Jobban belegondolva, akárkivel mennék nyaralni, én sem szeretném sérülten látni. Nekem is kellemetlen lenne, és neki is, ezért főként vigyázni fogok, annak ellenére is, hogy a másik biztosít segítségéről a szorult helyzetekben. Nem lesz rá szükség, sem a védelmére, sem a gyógyítására. A témát azonban komoly beszélgetés váltja fel, amint olyan területre téved, melyen már én is gondolkodok egy ideje, csupán számomra egyértelmű a válasz.*
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. *mosolyodok el, ahogyan látom, ő is érti, amit mondok, és még tetszik is neki. Én így érzem tisztességesnek, senki nem állítja, hogy szerelmes volnék, és ezért akarok többet, tehát nem kell mást gondolni a helyzetbe, mint ami. Esélyt szeretnék adni magunknak, de ez nem rögtönt és nem erőszakot jelent, főleg a mostani helyzetben, Noel miatt. Alakul ahogyan alakul, természetesen, és majd hamarosan rendezi magában a hozzám fűződő kérdéseket, akkor pedig nyilván ad valami jelet, vagy kimondja hangosan. Pont ezért nem izgulok, és nem is rohanok, hova rohannék? Fiatal vagyok, és amellett, hogy szeretek henyélni, rengeteg dolgom is van. Ahogyan neki.*
- Tanulás... hát jó, nyugodtan, én mondjuk rá nem tudnám venni ma magam, hogy könyveket nyitogassak. *fintorgok egyet, s ez persze nem jelenti, hogy ostoba vagyok, egyszerűen csak lusta, de szerintem ez ma érthető. Nincsen kedvem ilyen hányingerkeltő elfoglaltságokkal a kedvemet szegni. Őt azonban nem állítom meg, tehát amikor indul, akkor emelem fel kezem, mintegy integetve.*
- Akkor majd számíts rá, hogy kereslek. Jó tanulást! *búcsúzom tőle, s amíg ő megy, addig a maradék palacsintára vetek szemet, az egyetlen szemre, gyorsan kenem meg és tekerem össze, majd kezembe véve indulok meg én is, ám a szabadba, hogy levegőzzek. Rettenetes meleg van, jó lenne valami vízközel. Talán a famulusom is oda talál majd, és akkor a pancsolás hűt le minket. Igazából nincsen mit gondolkodni a történteken, elég, hogy boldog vagyok jelenleg, és a várakozáson kívül - illetve persze azon kívül, hogy keresem -, semmit nem tehetek.*

//Köszi a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha, avagy a finomságok szülőhelye
Vissza az elejére 
7 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» -=Sima Jutsuk=-
» -= Masamune műhelye =-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Alagsor-
Ugrás: