Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mystral parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Vas. Május 12 2013, 17:09

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Hogy miben pontoznám őt? Lenne néhány ötletem. De egyiket sem merem neki hangosan kimondani, ezért csak a szokásos, piszkálódós stílusomban válaszolok.*
- Fogalmam sincs. Tudsz bármi olyat, amit érdemes lenne pontozni? *Persze rögtön felvet egy lehetőséget, én pedig elgondolkodva nézek rá. Vajon tudja, hogy mennyire fején találta a szöget? Tényleg megkínozna valakit, ha én kérném rá? Később talán a szaván fogom. Azon meg sem lepődöm, amikor felveti, hogy a pontozást gyakorolhatja másokon is.*
- Engem úgysem tudnál összehasonlítani senkivel. *Duzzogok még egy kicsit, főleg azért, mert az én ismerethiányomat tényleg nem lehet összehasonlítani az itt jelenlevő lányok nagy részével. De valahol tényleg zavarna, ha emiatt sorban állnának az ajtaja előtt a sztriptizelni vágyó lányok. A következő néhány percben szembesülhetek azzal, hogy a csókja okozta örömöm milyen gyorsan tud átváltani haragba. Talán törvényszerű, hogy mielőtt vagy miután megcsókol, bajom esik? Úgy tűnik, hogy igen. Nem értem, hogy mivel dühítettem fel, egy egyszerű visszautasítással? Hiszen nem lehet olyan, aki hozzászokott, hogy mindent megkap. Vagy mégis? Szerencsére jókor dönt úgy egy ismeretlen, hogy megzavar minket, nem is tudom mi lett volna, ha Daemonra zúdítom minden dühömet. Vagyis tudom, én húztam volna a rövidebbet. Egyszerűen leütöm a részeg ifjút, valamennyire meg is bánom, de most se kedvem se időm ezen agyalni. Őszintén szólva meglep, amikor Daemon beleegyezik, hogy velem jön; azt hittem, hogy ma estére végképp megszűntem számára létezni. Mintha bármi oka lenne erre a duzzogásra. Szeretnék minél előbb kijutni a klubból, de jó lett volna nekem gyalog is. Daemon viszont elkapja a vállam, és elhoppanálunk… utálom az utazás ezen módját, főleg ha előtte ittam is. Biztos vagyok benne, hogy le vagyok sápadva, amikor a parkba érünk, és nagyon keményen koncentrálok arra, hogy ne hányjam le a közeli bokrokat. Kiábrándító látvány lennék. A dolgon nem segít, amikor Daemon a kezembe nyomja a konyakosüveget, de veszek néhány mély levegőt, ez szerencsére segít annyit, hogy legalább meg tudjak szólalni.*
- Senki sem akarta. Csak megkérdeztem, hogy jössz-e. *Nem bánom, hogy itt van, de nem is könyörögtem neki, hogy jöjjön. Annak azért örülök, hogy nem hagyott magamra, bár van egy olyan érzésem, hogy ez megint nem egy normális reakció tőlem.* - Semmi szükség nem volt rá, hogy megüss. *A klubban még egészen mást mondtam volna, sokkal durvább nyelvezettel és sokkal bővebben, de már nem vagyok olyan dühös, mint ott. Gondoltam, hogy ha nem lesznek emberek, akiket nézzen, akkor talán rám is figyelni fog, de persze talál mást, amit nézni lehet. Nem is baj, nem nagyon akarom most, hogy rám nézzen. Leülök én is a padra, a konyakos üveget pedig kettőnk közé teszem, mint az abszolút védelmi vonalat, amit nem léphet át. Megint nagyon naivnak érzem magamat, amiért azt hittem, kezdem kiismerni, de újra rájövök, hogy képtelen vagyok kiigazodni rajta. Eddig úgy éreztem, hogy képes lennék fejjel beleugrani abban a végtelen mély szakadékba, de most keményen a fékre taposok. Legalább amíg eldöntöm, hogy mi legyen, mert Daemon bizony nincs nagy segítségemre.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Vas. Május 12 2013, 17:23

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Valahogy természetes, hogy ő is szeretne engem pontozni valamiben és őszintén érdekelne, hogy mi minden juthatna eszébe. Abba mondjuk biztos vagyok, hogyha lepontozna, mérhetetlenül dühös lennék rá, de nem érzem úgy, hogy ilyesmi megtörténne valaha is. Egy ötlettel fordulok felé, hogy mi lenne az, amit megnézhetne és véleményezhetne, de láthatóan nem óhajt rá reagálni és inkább csak duzzog a következőkön, hogy szerzek néhány embert, csak az összehasonlítás végett. *
- Nagyon kis durcás vagy ma. Csak nem valami bajod van? *kérdezek rá végül kíváncsian, de ez után az események kissé átalakulnak, így csókolózunk eleinte kellemesen, majd elutasítását hallva pofozom meg a csinos arcot. Nem akartam én bántani, inkább kedveskedtem volna vele, de erre most már nem kerül sor egy ideig, mivel kizárom őt, és csak akkor nézek ismételten rá, amikor egy szerencsétlen srác baját látja el, mi igazán kedvemre való, tényleg, szinte szórakoztat. Jó látni, hogy ilyen is van benne, hogy nem egy nebáncsvirág… és még csak el se sírta magát az ütésemtől, mely bár nem volt annyira durva, a piros arcon látszik, hogy megérezte. Ideje lenne viszont elhagynunk ezt a helyet, így elkapom a másik vállát és már hoppanálunk is, el, egészen a parkhoz, ahol az üveget átadva teszem fel neki a nagy kérdést és közben helyet is foglalok az egyik üres padon, onnan figyelve fel az égre, de olykor azért Galinára is.*
- Ergo akartad. *felelem egyszerűen, majd nemsokára kibújik ám a szög a zsákból, így ahogy leül mellém, úgy fordítom irányába a fejem, majd kezdem el vizslatni arcát, nem foglalkozva a konyakos üveggel, mely számomra nem jelent semmiféle falat sem.*
- Most haragszol rám? Szeretnéd, ha kiengesztelnélek valamivel? *kérdezek rá őszinte kíváncsisággal, miközben most már le se veszem szemeimet a lányról, tehát megkapja azt a figyelmet, amit oly nagyon szeretne.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Vas. Május 12 2013, 23:03

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Nem akarok én duzzogni, de ha össze akar hasonlítani más lányokkal, akkor morc leszek. Túl könnyen észrevehetné, hogy mennyi jobb nőt találhatna.*
- Itt ülök egy üveg vodkával és veled, mi bajom lehetne? *Teszem fel a nagy kérdést. Semmi. Ma estére sikerült megtalálnom a legjobb társaságot. Erről még inkább meggyőződhetek, amikor megcsókol, bár a bizodalmam némileg csökken a pofon után. De legalább van kit visszaütni miatta. Persze nem azt, akinek valójában szerettem volna behúzni, de most jó lesz egy ismeretlen is. Nem szeretem, ha előbújik a durvábbik énem, de ez most cseppet sem érdekel. Amikor a távozásra kerül a sor még szerencse, hogy kettőnk közül legalább Daemonnak van annyi esze, hogy ne gyalog menjünk, akkor biztosan elkapott volna a biztonsági. A parkban nincs kedvem azon lovagolni, hogy ki akart és mit, ezért csak ráhagyom a dolgot. Most más témával akarok foglalkozni, és ha tetszik neki, ha nem, ő is foglalkozni fog vele. Leülök mellé a padra, na nem túl közel, és közlöm vele, amiről úgy gondoltam, hogy neki is nyilvánvaló.*
- Miért haragudnék? Mert képtelen vagy uralkodni magadon? Ezt nekem kellett volna már észrevennem. *Végre ránézek, nem akarok a földnek beszélni.* - Nem, azt szeretném, ha nem bántanál feleslegesen. Semmi szükség rá. *Ismétlem meg az iménti közlendőmet. Kicsit lejjebb csúszok a padon, ha hátradőlök a fejemet így a háttámlára tudom támasztani, megtalálva ezzel a tökéletes pozíciót a csillagok nézéséhez. Ha ő talált bennük valami érdekeset, talán nekem is sikerülni fog.*
- Szóval akkor ez így lesz? Amíg elég jónak találsz, folyamatosan féljek attól, hogy mikor mondok valami rosszat, amiről azt sem tudom, hogy megsértelek vele? *Kicsit oldalra fordítom a fejem, így ő is a látóterembe kerül. Szinte sejtem a válaszát, megszoksz vagy megszöksz. Én pedig bármennyire is vonzódom hozzá, ha nem ad legalább egy kis segítséget afelé, hogy jobban kiismerjem, akkor a szökés marad az egyetlen alternatíva.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Május 13 2013, 13:19

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Érzékelem, hogy most van valami gondja, így hát kíváncsian rá is kérdezek erre, úgy figyelve arcát, de kitér a válaszom elől, mely jól láthatóan megmosolyogtat és ha ő így, hát akkor én is így cselekszem.*
- Szerintem semmi, ennél jobb helyzetbe nem igazán kerülhetnél. *vigyorodom el, majd nemsokára magamhoz vonom egy édes csókig, hogy ez után pedig egy pofonnal jutalmazzam a szépséget. Labilis vagyok, egy igazi pszichopata… miért viselkednék vele máshogy? Azért, mert megcsókoltam? Most látom őt másodszorra, nem vált még ki olyan ingereket belőlem, amelyek a változásra késztetnének és ha ő neki ez nem tetszik, hát sajnos akkor ez van. Ha a közelembe szeretne férkőzni, ahhoz sokat kell tenni és nyelni, mert én nem vagyok egy olyan srác, mint itt oly sokan. Ha úriemberre van szüksége, hát keressen olyat, amúgy se értem, hogy mit eszik bennem. Viszont a közjáték után elhagyjuk a klubot, így kerülünk ki a szabad levegőre, majd leülve egy padra tisztázzuk mindazt, ami történt, legalábbis próbáljuk és én is igyekszem rávenni magam a normális válaszadásokra, de előre félek, hogy nem fog sikerülni.*
- Nagyon nem ismersz még engem és pár csók után ne várd azt, hogy veled más legyek. Ilyen vagyok, nevezhetsz őrültnek is, azoknak aztán könnyen mondod, hogy viselkedjenek másképp. *dőlök hátra én magam is, majd rákérdezek még azért a kiengesztelésre is, melyre nem tart igényt. Kár, de ha nem, akkor nem.*
- Akkor te meg ne akarj taszigálni, mivel ezt mástól se nézem el. Világos? *keresem is tekintetét, de ha nem képes most arra, hogy rám nézzen, akkor ne tegye. Ott durrant el az agyam, hogy lökni próbált rajtam, nem a visszautasítás volt az elsődleges, azt még képes lettem volna elfogadni. *
- Te tényleg ennyire hülye vagy? *akadok is fenn most már mondandóján és egy mélyről jövő sóhajjal felelek.* - Mint mondtam, a tetteddel volt gondom, most nem a szavaiddal. Kívételesen ilyen szinten jó kislány voltál, de csinálsz, amit akarsz. *pattanok is fel mérgesen, majd nem törődve a piámmal kapok elő egy szál cigarettát, melyre rágyújtva kezdek ismét pöfékelésbe. Teljesen bolond ez a lány.*
- Amúgy is, ha ennyire félsz attól, hogy bántalak, amit elvileg már tudomásul vettél, hogy velem jár, mégis mi a fenéért vagy még mindig az én társaságomban? Hmm? *fordítom vissza felé rideg tekintetem, mert én is kezdek összezavarodni, de nem leszek jó kisfiú, engem nem lehet betörni. Ahhoz még nem tett eleget, még nem ismerjük igazán egymást… tényleg nem két találkozó után kellene ítélkeznie, de ha ő így, akkor felőlem? Nem fogok hízelegni neki, szerintem ott ásnám el a legmélyebbre magam, nem pedig az előbbi pofonnal.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Május 13 2013, 16:48

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Végre teljesül a kívánságom, hogy kijussak a friss levegőre: itt a parkban van minden, csillagok, holdfény, padok és susnyás… de persze nekünk muszáj továbbra is egymást tépni.*
- Senki sem mondta, hogy őrült vagy. *Válaszolom szinte azonnal, közben persze elgondolkodom azon, amit mond. Valóban azt vártam volna, hogy másképp viselkedjen velem? Nem gondolnám. Hiszen hogyan várhatnék mást, ha még az originál verziót sem ismerem teljesen? De végre valahára arra is választ kapok, hogy tulajdonképpen min is húzta fel magát. Szóval nincs lökdösés, rendben. Bár jobban örülnék, ha az nem egy automatikus mozdulat lett volna. De egyszer csak leszokom róla. Csendben hagyom, hogy szidjon még egy kicsit, ha ettől neki jobb… igazság szerint nem gondoltam, hogy ennyire feldühítem, de ha már így alakult, akkor kényelmesen hátradőlök és várom a végkifejletet. Még hogy én csak kivételesen vagyok jókislány, cöh! Tekintetemmel követem, ahogy fel-alá sétálgat: vajon tudja, hogy mennyire jól áll neki a cigaretta? Mielőtt azonban még nagyon elkalandozhatnék, eljut a tudatomig az iménti kérdése. Nyilván minden ember életében vannak momentumok, melyeket a megvilágosodás pillanatainak nevez: az én életemben most jött el egy ilyen. Azt hittem, csak azért keresem annyira a társaságát, mert tetszik és van benne valami megfoghatatlanul titokzatos, de ez nem minden. Hiszen legelőször is mivel fogott meg? Azzal, hogy a frászt hozta rám. Ezért szeretem dühösnek látni, és ezért nem is zavar túlzottan, hogy ennyire kiszámíthatatlan. Visszagondolva a cselekedeteimre pedig világos, hogy valahol ezt már az elejétől fogva tudtam. Jelen esetben ez most a tökéletes ’tudtam, csak nem sejtettem’ dolog.*
- Azt hiszem, hogy részben pont ezért. *Válaszolok neki, kicsit el vagyok képedve saját magamon. Ha eddig nem voltam biztos benne, hogy jól vagyok-e összerakva, most már 100%-ra mondhatom, hogy nem.* - Na és te? Megint feldühítettelek, miért nem keresel más társaságot? *Félek attól, hogy ezen felbőszülve fogja magát és lelép, de reménykedem, hogy ő is végiggondolja a kérdést. Egy egyszerű kis kaland nem jelenthet neki annyit, hogy ilyen szinten elviseljen. Teljesen nyugodt vagyok most már, nincs min dühöngenem. Ránézek a padon elhelyezett demarkációs vonalra, alias konyakos üvegre: eszembe jut, hogy erre a felismerésre mégis csak iszom egy kicsit. A vodka okozta kellemes szédelgés már úgyis elmúlt.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Május 13 2013, 20:16

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Más se hiányzott, mint egy jó veszekedés, csak nem éppen ezzel a lánnyal, akit akárhogy is nézünk, kicsit sikerült már megkedvelnem, de ez ellen könnyedén tud tenni, hogyha így folytatja. Morgolódom azért egy kicsit, mire jól hallhatóan próbál lenyugtatni, de csak egy kis mosolyban részesítem ezért.*
- Dehogynem, én mondom! Mert ez az igazság. *döntöm oldalra fejemet is és ha eddig esetleg még nem jött volna rá magától, hogy az én elmém nem olyan, mint másoké, akkor most segítek ebben neki. Meglehet, hogy neki szimplán különc vagyok, de én szeretek ilyen lenni és nem óhajtok megváltozni. Ez adja meg a valódi önmagamat, ha más lennék, akkor az életemnek se lenne tovább értelme. Kezdek kiakadni, így felkelve gyújtok rá szokásos, fekete színű cigarettámra, majd közben szavakban is füstölgök, így téve fel egy pofon egyszerű kérdést a lánynak, amelyre mindenféle választ várok, csak azt nem, amit kapok.*
- Hogy mi? Csak nem mazochista vagy? *bukik ki belőlem a kérdés, ahogy arcát figyelgetem, a visszakérdezést hallva pedig csak vállaimat vonom meg.*
- Talán mert már régen dühítettek fel és jó érzés kicsit kiadni a belső feszkót. *más ötletem nekem sincs, de ez a szöveg ismét.* - Mondd csak Galina, minek jössz nekem mindig azzal, hogy keressek más társaságot? Ezt akarod vagy inkább azt, hogy te maradj a társaságom? Mert akkor nem kéne mindig ezzel jönnöd. *vetem oda neki, miközben a cigaretta is szépen fogyogat, ahogy a konyakom is, mely nem kerüli ám el figyelmemet, így egy kisebb mosoly jelenik meg arcomon, így figyelem az orosz lányt.*
- Amúgy semmit se tudok rólad, igazán mesélhetnél magadról egy kicsikét. Kezdhetnéd a véreddel és a családoddal… *persze akad még ezernyi kérdésem is, amelyet feltennék neki, de haladjunk csak szépen sorjában, így visszaülök eredeti helyemre, majd a konyakos üvegért nyúlok, amit ha megkapok, én is iszom belőle két nagyobb kortyot és ez után teszem azt vissza magunk mellé. Kezd érdekelni, hogy ki is ő valójában, tehát örülnék, ha cseppet közelebb engedne, nem csak testileg.*

Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Május 13 2013, 23:34

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Úgy érzem, hogy most nem tudok olyasmit mondani, amire ne lenne kész válasza. Próbálnám kicsit csitítani a helyzetet, még mielőtt valakinek nagyon felszökik a vérnyomása. Nem mintha eddig ne lettem volna tisztában azzal, hogy nem egészen komplett; csak nem foglalkoztam vele, a jelenlévők közül szerintem senki sem normális. Nem akarom én, hogy megváltozzon, bár a szavaimat mégis így értelmezte. Talán nem is lehetett máshogy. Miért ilyen nehéz vele beszélnem? Az aktuális gondoktól kicsit eltérnek a gondolataim, miközben a dühöngését figyelem, de aztán visszarángatom magamat a valóságba. Ez most nem az az idő, amikor fantáziálgathatok. Legalább is nem túl hosszan. Aztán a felismerés enyhe sokkhatásként ér, talán neki nem is kellene hangosan kimondanom, hogy mi vonz benne. Meglepődött? Nem nagyon tudom eldönteni… de ha őt meglepte ez, akkor mit szóljak én? A kérdésére viszont azonnal rávágom a választ.*
- Mi? Nem! Vagyis nem tudom. Talán. De nem hiszem. *Most hogy így végigmentem szinte az összes lehetséges válaszon, nem jutottam közelebb a megoldáshoz, de remélem így már Daemon is látja azt a káoszt, ami a fejemben van. Tényleg az izgatna fel, hogy valaki… ? Nem, az nem lehet. Ez már csak feltűnt volna. De ettől függetlenül nagyon is szeretem Daemont dühösnek látni. A válasza alapján pedig őt sem zavarja túlzottan, ha néha felbosszantják. Azt hiszem, ebben rám teljes mértékben számíthat, ebben legalább jó vagyok. A kezem a konyakos üvegre téved, erre az egész helyzetre innom kell. Elég gyorsan vissza is tér az enyhe szédülés, talán most kellene leállnom, de természetesen most sem hallgatok a józan észre.*
- Nem vettem észre, hogy ezt csinálom. *Ismerem be, mert valóban nem tűnt fel, hogy ezek szerint folyton más társaságba zavarnám. Kissé talán nehéz elhinnem, hogy pont az én társaságom kell neki, de ezt nem fogom hangosan kimondani. Úgy látom, hogy sikerült lehiggadnia és szeretne többet megtudni rólam, bár nem tudom, mi olyat mondhatnék, ami érdekelné. Jó néhány kortyot iszok még a konyakból és csak akkor adom neki vissza az üveget, amikor újra leül. Jobb is ha elveszi az üveget, nem lenne szabad többet innom. Még szerencse, hogy feldob néhány példát, amiről tudni szeretne, amilyen lehetetlen állapotban vagyok, nem hiszem, hogy bármi értelmes dolog eszembe jutna.*
- A véremmel? *Kissé értetlenül nézek rá. Piros, gondolom, mint mindenki másnak. Aztán leesik, hogy mire is gondol.* - Ja, hogy a vérem… Aranyvérű vagyok. A szüleim nekem sem élnek már, csak egy bátyám van, ő New Yorkban él. A többi rokonom is halott… vagy eltűnt. *Vagy megtagadta a családnevét, de ez nem olyan infó, amit az ember szívesen kiad. Na jól van, iszom még egy kicsit, de aztán tényleg visszateszem az üveget közénk és ha rajtam múlik, akkor ott is fog maradni.*
- Na és te? Még a családnevedet sem tudom... *Ez eddig fel sem tűnt, sőt, most szembesülök igazán vele, hogy semmit nem tudok róla. Na jó, annyit igen, hogy jól csókol, szereti a whiskeyt, jól csókol, szereti a konyakot, jól csókol és rekreációs tevékenységként embereket kínoz.*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Kedd Május 14 2013, 09:04

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Engem is meglepett húgom ötlete, hogy írjak Rachelnek, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy talán szívesen találkozna velem. Sajnos semmit nem tudtam meg a leányzóról, Yvonne nem volt hajlandó mesélni a találkozóról még most is cseng a fülemben mondata: Ha tudni akarsz róla, kérdezd meg tőle. Lehet nem pont így mondta, de agyam a lényeget elpakolta magának egy dobozba. Röviden most szedem a sátorfámat és kirobogok a parkba, a levélben megüzent helysínre. Izgatott vagyok a találkozás miatt, de nyugodtan nekidőlve motoromnak várakozom. Nincs a kezemen óra, így nem is lesem idegesen, hogy vajon mennyi idő van vissza. Nem érdekel. Egész este tudnék kint ülni. Semmi dolgom sincsen, minden megvár, úgyhogy én nagyon ráérek. Lassan körbenézek a téren, megfigyelve az embereket, hogy mit csinálnak, merre mennek, de nem nézem őket sokáig, csak egy arcot keresek, amit rövid idő múlva már meg is találok. Nem nehéz felismerni a szép szeplős pofit, ami már az első perctől megfogott. Lustán nézem végig Rachelt míg felém közeledik, de most nem a nőcsábász tekintetemmel, semmi ilyesmi nincs benne csak megnézem, hogyan is néz ki rég nem látott barátom. Furán fog hangzani, de egészségesnek tűnik, tudom milyen életmódot folytatott, hisz én is hasonlót éltem, de ezeknek már nyomai sincsenek rajta. Olyan normális, teljesen normális. Nem tudom miért, de teljesen megkönnyebbülök, gyomromban a kis szorítás eltűnik, sőt arcomon a rég ismert féloldalas mosoly is megjelenik. Minden lépésnél arrébb mozdul megnőtt haja és ahogy közelebb ér arcát is jobban megfigyelhetem. Természetesen most is nagyon dögösen van felöltözve, csábító megjelenése, de engem csak kis keretezett szemei érdekelnek. Meglep hirtelen jött közvetlensége, de jól esik. Ezek szerint Ő kevésbé haragszik rám, mint én magamra és ez kezdetnek nem is rossz jel. Jobb mancsom automatikusan mozdul és túr bele a hosszú loboncba, hogy összeborzolja.*
- Téged is jó újra látni. Így van ez, ha az embereket országok választják el. *Vigyorgok most már én is, hisz tényleg öröm újra látni a pöttömöt. Természetesen kiszúrom, hogy kicsikémet fürkészi így el is lépek tőle és oldalra állok, hogy meg tudja csodálni. Nincsen rajta változás csak talán egy kicsit koszos a használattól.*
- Felülhetsz rá. *Kétlem, hogy felbírná dönteni vagy csak megtartani a monstrumot, hisz kategóriájában a legnehezebb, nem véletlen, hogy ekkora motor van benne, illetve, hogy oly kevés embernek van. Sokan nem szeretik, mert nem városba tervezték, mert mérete és súlya miatt nehéz a kanyarodás. Jól esik közvetlensége és rá kell jönnöm, hogy Ő igazából mindig ilyen volt. Az örök optimista, aki még bízik az emberekben.*
- Nem, nincsen. Pusztán régen találkoztunk és felhívták a figyelmemet arra, hogy ideje kihúzni a fejemet a s*ggemből. Tudod én nem bonyolítom a dolgokat. *Yvonne most vállon verne, ha tudná, hogy így jellemzem nemes tettét, de így járt. Sose volt az én oldalam a finomkodás, ugyan azt tanultam, de soha nem éltem vele. A motor után, viszont én kerülök megfigyelésre. Hát igen, én is változtam, ami igazán észrevehető az a fogyás és a növés, amit természetesen régi jó ismerősöm fel is fedez.*
- Au. Igen is anyuci. *Cukkolom egy kicsit, ha már az oldalamat csipkedni, aminek nyomát egyik kezemmel meg is dörzsölöm.*
- Majd legközelebb szólok a hajóinasnak, hogy ne moslékot főzzenek, illetve, hogy hozzanak elég ételt a fedélzetre. *A nagy fogyás februárba kezdődött, majd márciusba szépen nőttem és ez a kettő összeadva lett a fogpiszkáló.*
- Viszont, te előnyödre változtál. Fantasztikusan nézel ki. Igazi nagymacska lettél… törpe cicus. *Szerencsére lassan én mindenkinek ezt mondhatom. Az orvosok szerint olyan 2 méterig meg sem fogok állni. Addig pedig már csak 10 centi van hátra.*
- Leálltál a szerekkel? *Csak erre tudok következtetni. Élhet az ember bármilyen körülmény között vagy tudatos táplálkozás folytathat, ez akkor is látszik. Persze van, aki ezt nem veszi észre, de mi láttunk már pár drogost, hogy felismerjük őket, de Rachelön semmi nem látszik.*
- El akarsz menni valahova? Enni, fagyizni vagy csak sétálnál? *Nem igazán tudom, hogyan indítsam el a beszélgetést, de biztos vagyok benne, hogy nem fog közénk beállni a kínos csend, hisz öt hónap telt el az utolsó találkozás között, addig csak történt velünk ez az.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Kedd Május 14 2013, 14:05

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//


*Nem vagyok én olyan pontos, mint egyes emberek, így talán nem meglepő az sem, hogy kissé késve érkezem meg a találkozóra és próbálok úgy viselkedni, mintha semmi se történt volna annak idején kettőnk között, ami valljunk be, piszkosul nehéz. Én szerettem őt, annyira, de annyira vele akartam lenni, de átvert, én így érzem, ezek után pedig a saját biztonságom érdekében se reménykedek, inkább legyen minden a régi, az is jobb annál, minthogy teljesen elveszítem. Szeretnék ismét sok időt vele tölteni, bulizni, iszogatni, világot látni, bármit, csak újraéleszteni ezt a kapcsolatot, és ma majd kiderül, hogy Elton ezt vajon hogy is gondolja. Ahogy hajamba túr, úgy rázom meg fejem és kissé ki is simítom barna tincseimet ez után, de különösebben nem zavar, ha kócos leszek.*
- Hékás! *morgom oda azért jókedvűen, majd a szavaira egy kis ideig csak arcát fürkészem, mégse tudom megállni, hogy ne rójam fel neki a dolgokat.*
- Attól még szólhattál volna, hogy elmész egy időre, nem egyik napról a másikra kilépni az életemből. *bánt nah, csak felhozom ezt valamilyen szinten, de még jó, hogy itt a motor, mely elvonhatja figyelmemet és szívesen vizslatom meg barna szemeimmel. A felajánlást hallva csak egy kis ideig gondolkodom el, majd nemet intek fejemmel.*
- Abba nincs semmi jó, majd max később elvihetsz egy körre. *vetem fel az ötletet, mert ránézésre nem lehet könnyű megtartani ezt a vasat, így inkább rábíznám a dolgot, aztán majd meglátjuk, hogy él-e ezzel vagy most inkább nem. *
- Azért arra kíváncsi lennék, hogy magadtól mikor jutott volna eszedbe felkeresni engem. Bár lehet, hogy nem érdekelt a dolog. *na igen, ismét arra gondolok, hogy a többi nálam ezerszer szebb nő elvonta a figyelmét és így fel se tűnt neki, hogy engem elveszített. De nem, nem fogok ezen most rágódni, nem így terveztem, tehát próbálom ismét lazára venni a figurát, és oldalát is megcsípem kissé, válaszára pedig csak elmosolyodom és ez után leszek én is észrevéve.*
- Úgy gondolod? Szerintem még akad min változtatnom, de alakulok. Örülök, hogy észrevetted. *mosolyom még szélesebb lesz, ami el is múlik a drog említésénél, így most én maga túrok bele hajamba.*
- Hát… egy barátom addig nyüstölt, amíg nagyjából igen. Bár azt nem tagadom, hogy nagyon jól esne most egy fű, de ő igyekszik megjavítani, mintha annyira rossz lennék. *sóhajtok is fel kissé, de mégis csak hallgatok Nilre. Már nem akarok vele lenni, mint férfival, ugyanis egyszer már ő is csúnyán lekoppintott, még nagyon régen, de a barátsága nagyon fontos a számomra.*
- Nekem mindegy, a lényeg, hogy beszélhetünk egy kicsit. *mégis mit kéne mondanom? Hova menjünk? Ötletem sincs, de az tuti, hogy fagyira vagy kajára nem vágyom, egy picikét görcsbe van rándulva a gyomrom, annyira nehéz tényleg úgy csinálni, mintha soha nem lettünk volna közelebb egymáshoz. Miért járok mindig így?*
- Szóval, ahova csak te szeretnél menni, nekem mindegy. *tekintek bele szemeibe mosolyogva és most szépen át is adom a felelősséget, oda visz, ahova szeretne. Csak akad valami ötlete.* - De én ráérek, nincs ma semmi dolgom. *ezt azért még hozzáfűzöm, tehát akár egész nap vele maradnék, de persze ez nem csak tőlem függ.*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Csüt. Május 16 2013, 15:52

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//
*Egyáltalán nem zavar, hogy Rachel késik, nem ülök az órán lesve a másodperceket az, viszont meglep, hogy ennyire közvetlen velem. Számítottam egy kis lehordásra, csajszi féle megjegyzésekre, hisz ha kell a barna szépségnek igen csak csípős tud lenni a nyelve. Reflexszerűen üdvözlöm, ami után ki is bújik a szög a zsákból. Tudtam, hogy nem bírja megállni, de ez nem zavar csak halvány mosolyt csal az arcomra.*
- Jogos, majd legközelebb figyelmeztetlek. *Szekálom egy kicsit, hisz nagyon remélem, hogy nem lesz legközelebb. Ugyan ez egy kicsit fájdalmas humor, de valahogy fel kell dolgoznunk a kettőnk közt történteket és az csak úgy megy, ha kezdünk vele valamit. Azonban a figyelmet gyorsan magára vonja szépségem, mire teszek is egy nagylelkű felajánlást. Nem mondhatnám, hogy sokan ületek volna eddig a motoromon, de ez jól is van így, nem lehet mindig mindent megosztani másokkal. Elég önző vagyok, de így kell szeretni.*
- Óhaj, jegyezve. Kell egy fuvar csak szólsz. Mindig rád érek. *Kacsintok rá, nem tudom mennyit tudott meg Yvone-tól, de már nem fekszem össze mindenkivel. Januárban még megvolt az inger, de nem ment és azóta nem merült fel újra, de nem is hiányzik.*
- Hogy gondolhatsz ilyet? Azt hittem ennyi idő alatt már be nőtt a fejed lágy része. Szerinted mér keresett fel Hugicám? Már nem bírta elviselni, hogy megállás nélkül rólad beszélek. *Simítok végig arcán ujjaim végével. Nagyon hiányzott már főleg, hogy előző hónapban megint megjelentem a suli falain belül.*
- Nagyon hiányoztál. *Tárom ki kicsit karjaimat, hogy ha megengedi akkor egy jó nagy mackós ölelésben részesítsem. A magyarázat igen egyszerű, gyáva voltam, féltem attól, hogy nem fogok kelleni. No, de ideje ezzel most már nem foglalkozni és a szólt Rachelre terelni, aki igen sokat változott.*
- Viccelsz? Ki szúrja a szemem, hogy milyen varázslatos lettél, pedig előtte sem piskóta tekercs voltál. *Tetszik a megjelenő széles mosoly jól esik látni, azonban igen csak zavar, hogy gyorsan el is múlik. Tudom, hogy ez egy kényes téma, de úgy érzem muszáj megkérdeznem. Nem kezdenék el prédikálni, de biztos minden egyes alkalommal szekálnám vele, hogy magától hagyjon fel ezekkel.*
- Hát, mert annyira rossz vagy, de ne is álmodj, hogy kapsz tőlem. Nálam sincs. *Kacsintok rá. Majd meg haltam a fedélzeten az anyag nélkül, de azóta se nyúltam hozzá. Kemény egy hónap volt.*
- Nehéz volt? Már mint véghez vinni ezt a nagy átalakulást… mindenről lemondani a mindenért? *Én még csak a lemondás fázisban vagyok, de a családom főleg anyu nagyon küzd, hogy ez így is maradjon. Eddig fel sem tűnt, mennyire bántotta ez az egész.*
- Ez lehet igen idiótán fog hangzani, de ős régen sétáltam már, már mint magáért a sétáért. Talán utoljára Y-vel csatangoltunk valamerre, de már az idejét se tudom. *Nyújtózkodom közben egyet, ettől kiroppan a két vállam illetve egy kicsit a gerincem is, majd megrázva magam, felfrissülve felé fordulok. Zsebre vágom a kezem, majd elindulok az egyik irányba. Teljesen mindegy merre visz utunk, majd a beszélgetés sodor minket. Egy kellemes séta a városban, ilyet itt még úgy sem csináltam. Meg, ha kell valami, akkor legalább kéznél vannak a boltok.*
- Sokat gondolkodtam ezen, már, mint az első találkozáson. Nem terveztem programot, azt sem, hogyan fogsz majd viselkedni velem, nem tervek voltak csak mérlegelések. Pro-kontra és arra lyukadtam ki minden esetben, hogy ne csináljunk úgy, mintha soha nem történt volna semmi. Igen megtörtént, de most azért vagyunk itt, hogy megjavítsuk azt, ami ott elromlott, hogy meghozzuk a helyes döntéseket. *Nézem magam előtt az utat, miközben fel-fel pillantok a szeplős pofira.*
- Már ha neked is jó. Tőlem minden órában az orrom alá dörgölheted, hogy szemét voltam, de egyelőre nem szándékozom elmenni. *Tiszták a szándékaim, nincsenek, hátsó gondolataim pusztán jó lenne, ha tényleg helyre tudnánk zökkenteni ismeretségünket.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Május 18 2013, 14:00

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Ez a csaj van annyira nem normális, mint én magam is, talán ezért is tetszik nekem egyre jobban. De azért azt nem vártam tőle, hogy kijelentse, az tetszik neki, hogy bántom, így ösztönösen bukik ki belőlem a kérdés, melyre őszinte választ várok és mivel ahogy eddig megismertem, mindig egyenes volt, tudom, hogy most se fog hazudni, de mintha kissé összezavartam volna. Kaján vigyor ül képemre, miközben felvonom szemöldökömet is és kissé el is nevetem magam. Na nem bunkón, de ezt váltja ki belőlem a szőkeség. *
- Most akkor melyik a helyes válasz? Csak nem most döbbentettelek rá az igazságra? *kérdezgetem tovább, még mindig jókedvűen nevetgélve és közben le se veszem fekete szemeimet a lány arcáról. Látom ám rajta a kételyt, mintha maga se tudná a dolgokat, de én nagyon-nagyon szeretnék tőle egy konkrét választ hallani. Viszont az feltűnik, hogy mindig más csajokat emleget. Minek néz engem? Nőcsábásznak? Mert én aztán nem szórakozok minden leányzóval, igazán válogatós vagyok. Az más, hogy kicsikét megalázom őket, pontosabban azokat, akik megérdemlik és egy-egy csók elcsattan, de nekem az semmit se jelent, nekik kellemetlen és pont ezért teszem. Galinával viszont tényleg minden más és talán erre majd ő is rá fog jönni idővel.*
- Pedig ezt. *bólintok rá azért, hogy tudja, tényleg már nem először kapom ezt meg, de ezek szerint jó, hogy rávilágítottam a dologra. Idejét látom azért most már a normális ismerkedésnek is, így ledobom magam mellé, majd a konyakomat visszavéve iszogatok magam is, miközben néhány kiinduló kérdéssel nyitok, amelyekre jó lenne választ is kapni.*
- Aha, a véreddel. *bólintok rá és kissé érdekes lenne, ha nem tudná, hogy mire gondolok. Remélem, hogy nem sárvérű, az gond lenne, így cseppet türelmetlenül, megfeszülve várom válaszát, de aztán csak megnyugodhatok… * - Még szerencse. *jelzem is neki, hogy zavart volna a más jellegű válasz, de ezt előre direkt nem tudattam vele. *
- Hmm, szóval van egy bátyád. És nála laksz, amikor nem vagy a Mysterioban? *teszem fel a következő kérdést, majd jöhet még egy.* - De egy orosz ember miért nem maradt Oroszországban? Miért pont New York? *na igen, akad még mit kérdeznem, de ahogyhallom, neki is. Ő is szeretne rólam megtudni néhány infot, én pedig ebben nem akadályozom meg.*
- Nekem nincs már családom, de a birtok az enyém, mivel nagykorú vagyok. A családnevem pedig Wexler. *azt tudja, hogy angol vagyok, ezt már azért kitárgyaltuk. Mondjuk rég jártam már otthon, nem csípem azt a helyet, ott néha elkap az igazi őrület, szembesülök mindazzal, amit tettem, ahogy végeztem a szüleimmel és egyéb kellemes dolgokkal.*
- Meg akarok szabadulni az otthonomtól és egy másik országba költözni. Semmi se köt Angliához, gyűlölöm azt a helyet. *kezem megfeszül, ahogy magam elé bámulok, majd egy újabb korty után teszem le az üveget. A cigaretta már elégett, rég a földön hever a csikk, én pedig végül hátradőlök a padra, majd a lány felé tekintgetek.*
- És gondolom Exortusos vagy. Már csak abból kiindulva, hogy a mérgek érdekelnek. Oda is szerettél volna kerülni, *dobok neki egy újabb kérdést, hogy ismerkedjünk egy kicsikét és azzal inkább most nem is próbálkozom, hogy ismét felhívjam magamhoz, asszem az még várat magára.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Május 18 2013, 17:54

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//


*Mindig is őszinte ember voltam, ritka az, amikor hazugságon lehet kapni, így ami a szívemen, az a nyelvemen is, ezért is mondom el neki azt, finoman célozgatva persze, hogy zavar, hogy itt hagyott és hogy szólhatott volna. Nem ezt vártam, nagyon nem, de most már mindegy, elfogadtam a dolgokat, az idő mintha segített volna, na meg a többi ismerős, akiket idő közben szereztem.*
- Nem vicces. *jegyzem is meg oldalba bökve, ezzel is utalva rá, hogy nem szeretném, ha még egy ilyen előfordulna. Jogom lett volna tudni, hogy elmegy, szólnia kellett volna. Még magamban morcogok egy kicsikét azért, de végül felhagyva ezzel a motort kezdem el fixírozni. Felülnék én rá, de annak nem sok értelme van, jobban járok, ha elmegyünk majd valamerre és mivel nem kapok visszautasítást, így csak elmosolyodva bólintok.*
- Rendben és jó hallani, hogy rám érsz. *teszem ezt még hozzá, figyelve meg a számomra oly kedves arcot és ismét kibukik belőlem egy mondat, amely szintén egy jó ideje foglalkoztat már. Vajon mikor keresett volna fel magától?*
- Megállás nélkül rólam beszéltél? Ezt azért kétlem… akkor kerestél volna. *tényleg így gondolom, ezt azért nem veszem be. A simítás viszont olyan, mintha égetne, de kellemesen, oly jól esik érintése, mégse szabad elvonnia a figyelmemet, de ezek a szavak…*
- Hiányoztam? Akkor… akkor miért hagytál mindent annyiban? *nem tudom, hogy hinnem kellen-e neki, mert hogy nekem ő mennyire hiányzott, azzal tisztában vagyok, hiszen úgy érzem, hogy szerettem, iszonyatosan szerettem őt, de mostanra már minden csökkent, kezdek észhez térni, nem reménykedni feleslegesen, mert nem akarok ismét padlóra kerülni, ahogy ez nemrég is megtörtént.*
- Tudod, hogy hányan vertek át azóta? Nem te voltál az első, aki lekoppintott, de azért arra se számítottam, hogy mindig ez fog történni. Akárkivel alakult volna valami, mindig rossz lett a vége… én már nem értek semmit. *hajtom le fejem, nem lépve közelebb hozzá, de ha ő megölel, akkor nagyon lassan viszonzom a gesztust. Úgy elsírnám neki a bánatom, élvezném még hosszú órákig azt, hogy karjaiban tart, de nem merem, így lassan eleresztem és fel is pillantok rá, engedve a téma váltásnak is, amely már a drogra tér rá. Egy fű egyre jobban esne, főleg a mostani találkozó miatt, de ezek szerint hiába a célzás.*
- Nincs? Hogy… hogy-hogy nincs? Nálad mindig van egy. Ne légy irígy, egy száltól nem lesz bajom. *könyörögni azért nem fogok, de tényleg nagyon jól jönne most egy kis fű, ellazítana, nem lennék oly feszkós mint amilyennek most érzem magam.*
- Csak nem te is felhagytál ezekkel? *teszem fel a nagy kérdést, mert ha nincs nála drog, akkor más oka nagyon nem lehet. A kérdése viszont ismét iszonyatosan meglep.*
- Mindenről mindenért? Mi mindenért? Nem értelek… *kezdek el értetlenkedni, de azért valamiféle választ mégis kibökök.* - Amúgy nehéz és még mindig az, nem tudom, hogy megéri-e, majd kiderül. Max visszatér a drog és a pia egy idő után, próba fázisban vagyok. *eddig még úgy-ahogy sikerülgetett a dolog, de most, hogy itt van előttem Elton, ismét nagy a kísértés, hogy a régi időket felelevenítve bulizzunk egy nagyot, amihez kell pia és drog is, úgy az igazi, ezt szerintem mindketten tudjuk. Kezdenünk kellene magunkkal valamit, így hát a séta mellett döntünk, így hamarosan a parkban kezdünk el haladni, szépen, egymás mellett és picit lassítok, ösztönösen, amikor Elton felveti a múltat. Valahogy ezzel nem számoltam, azt hittem, hogy gyerekeket játszunk és nem beszélünk arról, ami történt, de mégse így alakult ez a nap.*
- Mit akarsz azon beszélni? Nem voltam elég jó neked, ahogy senkinek se… Nem kerestél utána, tehát ennyit jelentettem. Én nem akarlak ismét elveszíteni Elton, megelégszem teljesen a barátságoddal, már amúgy is túlléptem ezen. *hoppá, egy hazugság. Dehogy léptem túl, nagyon is vágyom arra a csodálatos csókra, a határozott ölelésekre, tettekre… De akkor még oly kislány módjára viselkedtem, hagyva irányítani magam, de azóta én is változtam. Fel se tűnik, hogy idő közben megállok az egyik terebélyes koronájú fa alatt és onnan meredek a fiú szemeibe.*
- Nem akarlak ismét elveszíteni és reménykedni se. Annyi rossz ért mostanában a pasik miatt, hogy félek tőletek. *beszélek tovább, mert akárkiben is reménykedtem, mindig csak a csalódás volt a jussom. Talán ha nem akarnék senkivel semmit, jönne magától a herceg. De vajon létezik? És ha igen, ki az?*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Május 20 2013, 03:17

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Ha tudom, hogy ehhez a témához fogunk eljutni, akkor biztosan befogom a számat, mielőtt bármit mondok neki. Természetesen Daemon baromi szórakoztatónak tartja az egészet és szükségét is érzi, hogy tovább nyaggasson vele.*
- Majd megmondom, ha rájöttem. *Tettetett sértődöttséggel, kissé durcásan nézek rá.* - Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, de én itt éppen egy érzelmi drámát élek át. *Szinte biztosra veszem, hogy mindjárt felajánlja, hogy majd ő segít kitalálni a helyes választ. Ilyesmiben tuti lehet rá számítani. Ebbe a gondolatba pedig kellőképpen bele is vörösödöm. Nem baj, most ráfoghatom az alkoholra. Azért eléggé megijeszt a lehetőség, hogy ilyen abnormális vágyaim lehetnek. Ami még rosszabb, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Mégis hogyan magyarázzam el neki, amit én sem értek? Ha nem Daemonról lenne szó, akkor nem is foglalkoznék ezzel a dologgal, csak elásnám a tudatom egy sötét kis sarkában úgy, hogy többet napvilágra sem kerülne.*
- Veszélyes vagy, és ez vonz benned. Egyebek mellett. *Egy vállrándítással intézem el a dolgot, feladom, hogy megpróbáljam szavakkal elmondani, hogy mit is érzek.* - Ha nem félnék tőle, hogy kitekered a nyakam, akkor még direkt is bosszantanálak. *Ez a kis megszólalásom remélem elég lesz arra, hogy abbahagyja a nevetgélést. Bár az is tetszik, ahogy nevet… végül is mindegy, hogy mit csinál, mindenhogy és minden helyzetben bejön. Nem hiszem, hogy a beismeréssel rontanék a helyzetemen, legfeljebb megállapítja, hogy biztos nem vagyok épelméjű. Ha eddig még nem jött volna rá. Azzal viszont komolyan vigyáznom kell, hogy ne küldözgessem már más nők után, ha ezek szerint tényleg ezt csinálom. A végén még tényleg lelép, azt viszont nagyon nem szeretném. Nehogy már én legyek az, aki miatt megrövidül az amúgy is túl kevés együtt töltött idő. Szóba kerül a származásom is, de nem tudom, hogy ez miért olyan fontos. A legtöbb aranyvérűnek ez számít, ezek szerint Daemonnak is.*
- Remélem tudod, hogy sárvérűen is ugyanilyen szőke, kékszemű, idegesítő kis cukiság lennék. Aki neked elméletileg tetszik. *Elmosolyodom, hogy tudja, kivételesen nem akarom bosszantani. Elmondok neki pár alap dolgot a családomról, bár most vigyáznom kell, hogy ne fecsegjek túl sokat.* - Igen, ha nem itt vagyok, akkor nála lakom. Amíg nagykorú nem leszek nincs is nagyon más választásom. New Yorkba pedig üzleti érdekeltségek miatt költözött néhány hete. *Ami valahol igaz is. Remélem, hogy ennyi magyarázat elég is lesz Daemonnak, többet úgyse nagyon mondhatok. Azt tudtam, hogy a szülei nem élnek, de az elég szomorú, hogy egy családtagja sincs. Ezek szerint teljesen egyedül van? Nyilván vannak barátai, de az nem ugyanaz. Amikor elveszi kettőnk közül az üveget kihasználom a lehetőséget, és teljesen mellé csusszanok. Nem akarom megint úgy bámulni, mintha még nem láttam volna fehér embert, ezért csak diszkréten pillantgatok rá. Látom rajta, hogy mennyire feszült lesz, amikor szóba kerül Anglia ezért végigsimítok az alkarján majd a kezemet az övére helyezem. Nem tudom, hogy segít-e, nekem minden esetre jól esik hozzá érni, ha neki most nem tetszik, akkor majd úgyis tesz ellene.*
- A birtokokban az a jó, hogy bármikor el lehet adni őket. *Ha már meg akar szabadulni tőle. Az emlékei ettől még megmaradnak, de legalább fizikailag megszabadulna a helytől. Az első találkozásunk óta eszembe jutott már, és most újra felötlik bennem, hogy talán csak egy dühroham közben ölte meg a szüleit. Talán csak baleset volt. Persze ezt most eszemben sincs megkérdezni tőle, most örülök, hogy végre lehiggadt. Rámosolygok, amikor a mérgeket említi.*
- Emlékszel rá? *Nyilván nem sokan kérték tőle, hogy kotyvasszon nekik valamit. De akkor is jól esik, hogy hagytam némi maradandó emléket is.* - Exortusos, igen. Szerintem ki sem lehetne belőlem nézni mást. De igazság szerint nekem mindegy volt, hogy hova kerülök, a tanulást sehol sem úszom meg. Téged mi érdekel? Már a kínzáson kívül. *Teszem hozzá egy vigyor kíséretében, hiszen talán csak ezt az egy hobbiját ismerem. Azt nem igazán tudom, hogy mit találok ilyen poénosnak, valószínűleg ez már csak az alkohol hatása. Végül is, nem baj, csak ne kezdjek el össze-vissza vihogni.*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Kedd Május 21 2013, 16:52

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Tudom én, hogy nem vicces, de nem lehet mindenhez fancsali képet vágni. Elismerem eltoltam, vállalom a következményeket, de most, hogy megjött Rachel nehéz keseregni. Tudtam, hogy hiányzott, de most tűnik csak fel igazán, hogy mennyire is. A múltat nem tudom megváltoztatni, de a jelenben talán tudok eleget tenni és eleget vele lenni. Nem mondhatnám, hogy a legszebben jöttem el az olasz haveroktól, de bunkók voltak, meg most változni próbálok.*
- A megállás nélkül tényleg erős túlzás, de sokszor felmerültél. Kerestelek volna, de nem mertem. *Hajtom le fejem és dörzsölöm meg egyik kezemmel nyakamat. Nem túl egyszerű egy hozzám hasonló büszke embernek bevallania, hogy gyáva volt, de az voltam és emiatt igen szégyellem magam. Próbálom magamban helyre rakni ezt az egészet, ami most itt kavarog körülöttünk és bennem, de amikor azt hiszem sikerül, már megint elszóltam vagy elrontottam valamit. Ez az érzelmi játék és kirakós sose ment nekem.*
- Igen, hiányoztál és azért mert…. *Túrok bele hajamba.*
~ Na ezt most, hogy mondjam el neki.~ *Állok zavartan a helyzet előtt. Egyszerűbbnek hittem, azt hittem minden csak úgy jönni fog magától, de most mintha valaki egy falat épített volna a csatorna közepébe.*
- Mert haragudtál rám és nem akartál látni. Tiszteletben tartottam a kérésed. Azt hittem soha nem akarsz velem találkozni. *Vakargatom meg borostás államat. Januárig ez így elég is volt nekem, utána már csak a gyávaság tartott vissza. Féltem attól, hogy ha újra találkoznánk, nem látnék a szemében mást csak gyűlöletet és megvetést.*
~Miért nem merem ezt neki elmondani?~ *Zavaros nekem ez, de nem akarok magammal foglalkozni, inkább megpróbálom kideríteni, hogy mi történt azóta vele, mit érez Ő ezzel kapcsolatban, de ahogy hallom nem volt leányálom a távollét. Keserű hónapok ezek, vagy már csak voltak?*
- Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom. *Nem csak mondom ezeket a szavakat, hanem érzem is, hangom, szemem, testtartásom minden árulkodik erről. Tényleg mélyen bánt, hogy ennyi fájdalmat okoztam ennek a kicsi lánynak. Most legszívesebben elvennék tőle minden terhet, de tudom, hogy nem tudom, ezért csak a karjaimba zárom. Nem szorongatom meg, pusztán csak körül ölelem, hogy… hogy érezzem, hogy itt van. Nem tudom Ő mennyire talál vigaszt, de nekem nagyon jól esik Őt ilyen közel érezni magamhoz. Mélyet sóhajtok, majd elengedem és belepillantok a csodás pofiba, ami változott mióta utoljára láttam. Sok mindenen átesett Rachel, sajnálom, hogy nem lehettem a része, segítettem volna neki.*
- Nem vagyok irigy, de tényleg nincs nálam. *Kuncogok. Nem tudom miért, pusztán jól esik. Olyan aranyos most ebben a pillanatban, hogy nem tudom megállni mosolygás nélkül.*
- De valamilyen szinten igen. Februárban végig nem volt nálam anyag, mert meló közben nem lehet. Persze meglátszott rajtam is, aztán haza mentem és anya teljesen le volt döbbenve és olyan boldog volt, azt hitte leszoktam én meg nem akartam ismételten csalódást okozni, így azóta nem gyújtottam rá. Nem erőltette rám az akaratát, de finoman mindig célzott rá, tudod milyenek az anyák. *Hát igen, érdekes muterom van, de nagyon szeretem. Soha nem zavart, hogy nem az édesanyám, hisz azt nem is mertem, így nekem mindig is Ő töltötte be ezt a pozíciót.*
- Én sem értem, de ez volt egy lemez borítón és jól hangzik. *Kacsintok rá, egyszer talán mi is megvilágosodunk. Próba fázis, visszatérés, nem tetszenek nekem ezek a szavak, de én nem fogok prédikálni, az Ő döntése az Ő élete. Mind a ketten tudjuk milyen.*
- Nekem se volt könnyű, volt ám szenvedés. Most is hiányzik, de nem is annyira nekem, inkább a szervezetemnek. Tudom, hülyén hangzik, de amikor azon gondolkodom, hogy rá kéne gyújtani megjelenik a fejemben az elutasítás. Így kérem, itt már nem. *Mutatok végig először magamon, majd kopogtatom meg mutatóujjammal tök fejemet.
Viszont nem álldogálhatunk itt ítélet napig, ezért szépen sétára is indulunk. Nincs kedvem beülni valahova, ezért csak céltalanul csatangolunk, mert az olyan jó dolog. Aztán végül elő állok egy kényes témával. Tényleg sokat rágtam magam ezen és szerintem így lenne a legjobb, de ezt meg kell vitatnom Rachellel is, nem dönthetek megint egyedül.*
- Nem így gondoltam, nem azt mondtam, hogy beszéljünk róla. *Rázom meg fejemet, hisz tényleg nincs mit beszélni róla, megtörtént az, ami.*
- De tévedsz, én nem voltam jó neked. *Somolygok bajszom alatt. Tudom ezt nem Ő döntötte el, hanem én, ezért léptem le, hogy legyen esélye találni egy olyan valakit, aki mindent megadhat neki, hogy valaki mellett az lehessen, aki szeretne lenni.*
- Szóval én csak arra céloztam, hogy ne csináljunk úgy, mintha nem történt volna semmi. A strucc politika csak a sivatagban működik. *Nem tudom, ezt jobban elmagyarázni. Valami olyasmire akarok kilyukadni, hogy ha ez felmerül kettőnk között, akkor ne keljen kikerülni a témát. Nem akarok új lapot kezdeni, a régit akarom normálisan megírni, kijavítani, helyrehozni. Idővel van valami bája a rossz dolgoknak, hogy ha a jelen jó. Menet közben lelassult sétánk megáll, így pillantok le a fa árnyékában álló gyönyörű, cruos leányzóra. Nem tudom, milyen tanáccsal is szolgálhatnék, nem volt és nem is lesz dolgom férfival.*
- Ugyan az a baj velünk pasikkal, mint veletek nőkkel, nincs használati útmutató. *Ez egy olyan csajos téma, nem tudok ebben segíteni neki, de félni nem bűn, így legalább jobban válogat.*
- Tudod én mitől félek? A medúzától. Gusztustalan dolgok. *Ráz ki a hideg undor. Fúj. A gusztustalan kis testük, ráadásul kegyetlen nagyot tudnak csípni. Erről eszembe jut első emlékem, amikor találkoztam egy mumussal. Apa hozta nekünk megmutatni, akkor jelent meg egy ilyen hatalmas dög. Ezen jót kacagok, elszórakoztatom magam.*
- Szóval mi vagyunk a mumusaid? *Komolyan veszem a lány félelmeit, hisz elmondása szerint mindenki átverte, de tudom, hogy erősebb lesz nálunk és nagyon határozottan fog minket egyszer ezért pics*n rugdosni.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szer. Május 22 2013, 20:47

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Érdekes gondolatok fordulnak meg a fejemben, mert ha esetleg tényleg mazochista ez a lány, akkor sok kellemes szituációt tudok én még okozni magunknak a jövőben, csak jussunk el odáig. Most viszont jól esik őt ugratni és egyre jobban piszkálni bizonyos megjegyzésekkel, így amikor durcásan felel, csak tovább vigyorgok, szép pofiját nézegetve.*
- Szóval ez most érzelmi dráma nálad. Értem, hát megpróbálom visszafogni magam, bár most nem túl egyszerű. *nevetek is fel, de hagyom eltávolodni tőlünk ezt a témát, mert túlságosan nem akarom most piszkálni. Az a pofon ma már így is sok volt, mindenképpen pedig nem szeretném megkeseríteni a velem töltött perceit, még a végén kerülni kezdene. *
- Mondjuk nem mondasz hülyeséget. Úgy tudom, hogy több csajt is vonzanak a veszélyes srácok. Mire mennél te nélkülem itt? Biztosan halálra unnád magad. *sóhajtok fel színészien, tehát ezzel is a tudtára adva a lánynak, hogy nagyon is szüksége van rám. Viszont ez a nyak-kitekerés ismét megmosolyogtat.* - Igyekszem egyben hagyni a tested, hiszen még szükségem van rá. *nézek is végig rajta ismét pofátlanul, de szerintem ezt már kezdi megszokni és nem fogja zavarni a dolog, én viszont észben tartom azt, amit mond. Nem is tudja, hogy mennyire jó a memóriám bizonyos dolgokban. Kicsit meg szeretném ismerni, ezért kezdem el faggatni olyan alapvető dolgokról, amiket már rég tudnom kellene róla, mégse kerítettünk még sort erre. Szóval először is a vére…*
- Nem csak elméletileg. De azt tudnod kell, hogyha sárvérű lennél, akkor csak az járna a fejemben, hogy miként keseríthetném meg az életed és hogy alázhatnálak meg minél jobban. *villannak meg felé rideg szemeim és sejtheti, hogy ezt most nagyon is megúszta. Méghogy nekem közöm legyen egy sárvérűhöz? Kizárt dolog… Tehát addig járunk jól, amíg aranyvérűek vagyunk, egy sárvérű pedig tudja csak szépen, hogy merre van a helye. *
- Áh értem. És te szereted New Yorkot? Ott szeretnél majd élni a jövőben? *kíváncsi vagyok, hogy miféle vágyai is lehetnek, hogy mely országok tetszenek neki igazán, mert ha úgy alakul, talán még egy szívességet is teszek majd neki. Egyelőre még nem döntöttem el, eléggé változó ember vagyok, hamar döntök és változtatok bizonyos terveken. Ha már Galina mesélget, akkor én is hasonlóan teszek, így hozva szóba azt, hogy nincs családom és hogy nem szeretem a helyet se, ahol élek. A lány tette viszont oly furcsa, annyira emberi… emberséges és ez idegen a számomra, hogy kezem megremeg az övé alatt, de nem húzódom el, sőt, a következő pillanatban elkapva a másikat vonom ölembe, elfektetve kissé a padon, kezeim pedig derekát fogják át, tehát figyelek ám rá, hogy le ne essen és egyik kezem automatikusan kezdi el simogatni szőke tincseit, miközben hol arcát figyelem, hol pedig a távolba meredek. *
- Ahogy mondod! *bólintok rá és mivel elég nagy befolyással rendelkezem, képes vagyok akárhova áttelepülni, ahová csak akarok. Érdekelne még azért néhány dolog a lánnyal kapcsolatban, ezért először még a mérgekkel hozakodok elő és a kérdésére csak felhorkanok.*
- Már hogy ne emlékeznék? Ki felejthetne el egy olyan esetet, hogy egy szép, szőke lány besétál egy elhagyatott, rossz hírű várba, csak azért, hogy egy mérgező békát keressen? Hát én tuti nem. *vigyorodom el, miközben tovább cirógatom és hallgatom is a választ, majd pedig a kérdését, így kissé elgondolkodom a válaszon és még hümmögök is hozzá kicsit.*
- A pusztítást. Az egyetemen a Destrukciós szakon vagyok, nem véletlen. Őszintén szóval fogalmam sincs, hogy mi érdekelne úgy igazán, mivel a halál se hat meg. Ennyi idősen pedig már rá kellett volna jönnöm az életem értelmére. Szerinted van olyan? *kérdezem tőle úgy, mintha csak arról beszélgetnék vele, hogy szereti-e a nyarat vagy valami hasonló lenne a téma. Tényleg fogalmam sincs arról, hogy miért létezem. Talán az az életcélom, hogy megkeserítsem másokét? Nem tudom… vajon Galina tud nekem felelni?*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Csüt. Május 23 2013, 08:21

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//


*Nem keresett, én pedig még mindig nem értem, hogy miért nem. Nem tudom elhinni, hogy tényleg Yvonne kellett mindehhez, hogy eddig magától nem tette meg ezt a lépést, de hamarosan kibújik a szög a zsákból, szám pedig cseppet tátva is marad a kapott információtól.*
- Nem mertél felkeresni? Te? Na ne mondd már, nem vagy te nyuszi. *vigyorodom is el most már, mert ez így annyira hihetetlenül hangzik, hogy csak na. Mitől félt? Tőlem? Nem eszek embert, nem vagyok egy erőszakos teremtés sem, de ezek szerint mégis csak akad bennem valami ijesztő, de pont őt nem szeretném távol tartani magamtól. *
- Hogy mivan? Most úgy csinálsz, mintha én lettem volna az első nő, aki ilyet mond neked. Tudod jól, hogy akartalak látni, csak nagyon megbántottál és haragudtam rád. Egy ideig persze nem akartam, hogy keress, de nem ennyi hónapig. *morgom azért oda, mert kissé eltúlozza most ezt a dolgot. Tényleg, most akkor ki a gyerekes? És ki a tapasztaltabb? Ahj, kész rejtvény nekem ez a srác és félek, hogy soha nem fogom tudni megfejteni rendesen. Sajnálja… hát persze, hogy sajnálja, de már nincs mit szépíteni rajta. Megtörtént, elmúlt, szerintem eltelt annyi idő, hogy tovább lépjünk régi sérelmeinken és most ez az ölelése is bizonyítja, melyet oly nehezen viszonzok neki. Félek a közelében lenni, akkor ismét elgyengülök. De ez a mostani Elton annyira más, mint aki volt, tényleg mintha megváltozott volna, de egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy számomra jó irányba-e vagy sem. Amikor elereszt, akkor viszont már a drog jön szóba, így pedig a fű is, mely meglepő módon most nincs a srác birtokában és ahogy hallom, le is tett vele, ki tudja, hogy meddig, de akkor ezt tiszteletben kéne tartanom és nem visszarángatnom a rosszba. A szomorú az, hogy én nem vagyok jó kislány, nehezen tudok nemet mondani magamnak is, és mást nem belevinni a rosszba. Előre félek, hogy fognak utálni a szülei, már csak hallásból is, ha esetleg ismét drogozunk majd együtt… de csessze meg, hiányoznak azok az idők és hirtelen mindent eldobnék, amit Nil tanácsolt, ismét a régi Rachel lennék, az annyira lazább volt és jobban kedveltem azt az énemet. *
- Egyébként nem, fogalmam sincs, hogy milyenek az anyák, mert tudod, nekem egy se volt. De biztosan jó érzés lehet megfelelni neki. *egy félszeg mosolyra azért futja, de mást nem tudok erre mondani. Ő így döntött, tényleg el kell fogadnom a tényt, főleg úgy, hogy én se anyagoztam már egy jó ideje. Még pár szót azért váltunk erről az egészről és csak ez után indulunk meg, hogy sétáljunk egyet, ami jól hangzik, de ez a téma kezd veszélyessé válni, ami kialakul Eltonnak hála. *
- Meglehet, hogy igazad van. De nem akartam egy lenni a sok közül, így persze, hogy nem felelt meg az a helyzet. Neked se voltam elég én egyedül. *vetem oda, mert azért nehogy már engem hibáztasson. Akárhogy is mosolyog, nem fogom hagyni magam, kész harcosként állok ki magamért, hogyha szükséges. És hát nah, szerintem beszélnünk kell róla, nem csak elfogadni a közös múltat. *
- Oké, én elfogadom azt, ami volt, bár fogalmam sincs, hogy mi volt az. *és hát okés, végülis talán kibírom, hogy ne beszéljünk annyira róla, de lassítok és végül meg is állok az egyik fa árnyékában, onnan pillantva a fiúra, de most nem megy a jókedv és a mosoly, hiába próbál vicces lenni. *
- Nem tudom Elton, én semmit se tudok. *dobom le magam a földre, ennyit a sétáról. Most mit kéne mondanom? Ahj, nehéz az élet… egyszerűen hátra dőlök a puha fűben, kezeimet fejem alá téve és az eget, illetve a lombkoronát kezdem el bámulni.*
- Most olyan más vagy, mintha kicseréltek volna. *jegyzem meg lassan felé fordulva, mert tényleg nem azt a kemény csávót látom, azt a határozott, magabiztos Eltont, akit megismertem. Aki mindig zavarba hozott, képes volt befolyásolni is és mindenkire kiterjeszteni az akaratát. Most egy kedves, aranyos fiút látok magam előtt, talán túl jót is hozzám… hiányzik az a rosszfiú… *
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Május 24 2013, 13:29

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Látom ám, hogy Daemon nagyon jól szórakozik az egész helyzeten, ez bárkinek feltűnne. Én viszont nem jutottam tovább a megoldáshoz, és most nem is akarok tovább agyalni a dolgon.*
- Végül is, csak egy módon lehet kideríteni. *Vonok vállat, és beletörődök a helyzetbe, hogy most bizony ez van. Daemon arcát figyelem, ahogy nevetgél, és el is vagyok a látvánnyal addig, amíg meg nem szólal. Természetesen nem én vagyok az első a történelem során, akit a veszélyes emberek vonzanak. Ostoba, naiv csitrik, akik azt hiszik, hogy megszelídíthetnek valakit, aki örök vadságra született. Úgy tűnik, hogy most én is ezt a korszakomat élem, azzal a különbséggel, hogy én senkit sem akarok megszelídíteni. Különösen Daemont nem. Karba font kezekkel nézek rá, továbbra is fent hagyva a durcás álarcot.*
- Én soha nem mondok hülyeséget. Legfeljebb te nem látod be, hogy igazam van. *Az unalomra vonatkozó megjegyzésén viszont már muszáj elvigyorodnom, de nem kommentálom, nagyjából igaza van.* - Ez igazán kedves tőled. *Válaszolom, amikor biztosít róla, hogy egy darabban hagy. Ha más nézne végig így rajtam, akkor biztosan lenne az illetőhöz néhány keresetlen szavam, de nem zavar, ha Daemon csinálja ezt. Sőt, még a karjaimat is leengedem, csak hogy semmi se zavarja a panorámát. Igenis jól esik, hogy vonzónak tart, ráadásul én is annyiszor stírölöm, ahányszor csak tudom. Ez csak fair, hogy hagyom, had nézelődjön egy kicsit ő is. A vérrel kapcsolatos téma pont olyan, amivel nagyon komoly vitákat lehetne generálni, de nem szeretném ezzel bosszantani. Bár szívesen megkérdezném, hogy miért nézi le a sárvérűeket, inkább csak határozatlan időre elnapolom a kíváncsiskodást.*
- Valószínű, hogy a sárvérű énem pedig kiélvezne minden percet, amit rá szánsz. *Utalok vissza a korábbi témára, de persze most csak az agyát húzom kicsit. Pontosan tudom, hogy bárki életét pokollá teheti, de ahhoz túl sokat ittam már, hogy megpróbáljam kibogozni azt a logikai csomót, miszerint így bánna olyasvalakivel, aki tetszik neki. Örülök, hogy a bátyámmal kapcsolatban nem kérdez többet, más se hiányozna, csak hogy ezek után kiderüljön, hogy vannak kviblik a családomban.*
- New York nem rossz hely, de még csak kétszer voltam ott egy-egy napra, szóval még nincs igazán kialakult véleményem róla. De nem hiszem, hogy ott szeretném, tölteni az életemet. Igazság szerint fogalmam sincs, hogy hol szeretnék élni. *Alig vannak elképzeléseim a jövőmet illetően, az pedig, hogy hol fogok élni, nincs köztük. New York csak egy biztos pont, ahonnan valószínűleg majd elindulok. Vagy ott ragadok örökre.* - Na és te? *Daemonnak talán több terve van, mint nekem - kevesebb nehezen is lehetne -, azt is egyértelműen közli, hogy nincs odáig jelenlegi otthonáért. Szeretném, ha nem lenne ennyire feszült, ezért érintem meg, arra viszont nem számítok, hogy újra magához von. Néhány másodpercig merev vagyok, mint egy deszka, aztán sikerül ellazulnom. A dolgon persze sokat segít, hogy simogatja a hajamat, ha macska lennék, már rég dorombolnék. Kissé hűvös van már, nem volt annyi eszem, hogy hozzak egy pulcsit - bár mentségemre szóljon, nem arra számítottam, hogy a parkban fogok időzni -, ezért még a fizikai kontaktus okozta örömön kívül is jól esik most a másikhoz bújni. Egész felélénkülök, amikor közli, hogy pontosan emlékszik mindenre, ami a várnál történt, bár ez eszembe juttat valamit.*
- Arra bezzeg nem emlékszel, hogy ígértél nekem valami mérget. *Jegyzem meg, persze nem rosszindulatúan. Viszont ha már tényleg ismerkedni akarunk, akkor én sem leszek rest a kérdéseimmel. Elmosolyodom, amikor a destrukció szakot említi, hiszen ki is gondolna másra. Bár az meglep, hogy nem igazán érdekli. A kérdése után egy darabig hallgatok, el kell gondolkodnom rajta. Nem vagyok túl filozofikus hangulatban, és eddig sem nagyon gondolkodtam ilyen kérdéseken, egyszerűen azért, mert féltem, hogy olyan következtetésre jutok, hogy nincs is értelme az életemnek.*
- Nem tudom. Talán nincs neki. Vagy talán nekünk kellene értelmet adni neki. De nem hiszem, hogy az ilyen irányú megvilágosodás kortól függene.*Ezzel nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, de képtelen vagyok most túl mélyen belegondolni. Eszembe jut egy korábbi mondata és rámosolygok.* - Amúgy meg te mondtad, hogy nélküled meghalnék az unalomtól, szóval most legyen az az értelme, hogy megvédsz a haláltól. *Vigyorgok, mint a vadalma, és azt veszem észre, hogy már megint az alkarját simizem; nyilván valami alkar fétisem lehet… egyebek mellett.*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Május 24 2013, 18:05

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Túl sok minden történt és még nincsen bennem minden a helyén, ezért én magam is összevissza beszélek. Nehéz lekövetni ezeket a szálakat. Nem tudom mi történt, hogy mit érzek és hogy mit kéne éreznem. Nem mondanám, hogy kétségbe estem csak egyszerűen nem tudom mi legyen.*
- Na, kösz. *Mosolyodom el féloldalasan. Nem sértődtem meg számomra is teljesen hihetetlen, sőt, ami igazán meglepő teljesen zavarba jövök. Érzem, ahogy arcom kezd felmelegedni. Hú, de fura ilyen utoljára gyerekként éltem át. Kb 14 évesen, amikor először láttam meztelenül nőt.*
- Hát, ha belegondolunk akkor te vagy a második nő az életemben vagy a harmadik attól függ hogy nézzük. Az első nő az, aki szült engem, a második, akit anyámnak nevezek és vagy te. A többi csak nőcske volt. A nőnek van tartása, akaratereje és tud dönteni. Nem túl sok dologban érettem egyet apámmal, már mint az igazival, de ezt megtanultam tőle. *Ez egy fontos elv számomra. Azok a nők akivel eddig együtt voltam csak nemileg nők, természetileg nem és amíg nem ilyenek, addig csak arra jók, amire én használtam őket. A nőcske kalandot keres, a nő kapcsolatot épít.*
¬- Jó elismerem egy icipicit… *Pillantok oldalra.* - Na jó, nagyon eltúloztam, de én már csak ilyen vagyok. Nagy adagokban vagyok kapható. *Mennyi ilyen szóviccet hallgattam a srácoktól, de akármennyit szekálnak imádok ilyen magas lenni. Innen mindig látni a koncertet. Viszont ez most nem javít a helyzeten. Elszúrtam ez van, de visszajöttem, hogy kijavítsam és csak ez számít. Nem érdekel hányszor lesz az orrom alá dörgölve a dolog, eltántoríthatatlan vagyok és tenni fogok az ügy érdekében. Nem tudom meddig marad meg ez a lendület és kitartás, de kihasználom, amíg van, hogy megpróbáljam helyrehozni a dolgokat. Mindig is az a személy voltam, aki inkább bütykölget, mint vesz valami újat. Elromlott a tévé, a telefon? Megbütyköltem. Lehet, hogy csak még nagyobb kárt tettem benne, de szép lassan rájöttem hogyan működnek a dolgok. Ez is most ilyen. Első kísérlet. Nem vagyok hozzászokva az e fajta kapcsolatépítéshez ezért az első pár alkalommal még biztos megráz az áram.
Ilyen céllal próbálok javítani most az életemet más területeken is. Ideje, hogy végre az a fiú legyek, akit elvárnak. Nem lóghatok ki mindig a sorból, nem állhat az életem lázadásból, ezért jobb ha szépen alkalmazkodni kezdek. Bár ne lenne olyan nehéz, minden porcikám tiltakozik, de anya miatt leszokok a drogról. Az alkohollal nem hagyok fel nincs az az isten, de ennyi kedvezményt szerintem adhatok magamnak. Eltudom képzelni, hogy pár hónap múlva elszívok a szórakozás örömére pár spanglit, de most még nem. Túl erős lenne a kísértés a visszaszokásra.*
- Oh, bocsi. *Hát erre nem gondoltam. Számomra annyira természetes a család. Ez Olaszország varázsa. Talán egyszer el kéne vinnem oda Rachelt is bár nem tudom mennyire tolerálná a folyamatos nyüzsgést. Most, viszont jól esne egy kis séta, cél nélküli bolyongás. Nem csinálni mást csak beszélgetni. Viszont elrontom a remek pillanatot, mert kényes témára terelem a témát.*
- Ezért tisztellek nagyon. Tudtál nekem nemet mondani. Akkor lettél nő és abban a pillanatban esett le igazán, hogy mit veszítettem. *Nagyon szívesen mondanám neki azt, hogy de elég jó voltál, de ez csak részben igaz. Későn jöttem rá mennyire is tökéletes a maga kis tökéletlenségével Rachel. Én a nagy macsó azt hittem mennyit tudok az életről, azt a nagy sz*rt. Most koppantam egy nagyot. Azt, hogy mi volt köztünk magam sem tudom, kéne egy harmadik mindentudó fél, aki válaszol a kérdéseinkre, de mivel nincs, így magunknak kell megoldani ezt a problémát. A téma kezd azonban kínos lenni és én most nem akarom megint elbizonytalanítani vagy elszomorítani. Mosolyt akarok csalni az arcára, de ez most nagyon nem akaródzik, ezért is rogy le a földre, kényelmesen elfészkelve magát. Hát, ha így nem megy akkor csináljuk máshogy. Nem terveztem el a délutánt, de a kesergés szóba sem jöhet, bőven elég volt belőle ennyi, ezért is kezdek el játszani.*
- Lehet ellopták a lelkem egy darabját?! *Lépek hozzá közelebb. Kicsit tényleg változtam, de annyira szerintem nem sokat és ezt mindjárt meg is mutatom neki. Közelebb sétálok hozzá, majd egyik lábammal átlépek fölötte és úgy hajolok előre. Kezeimmel megtámaszkodom a válla mellett és innen nézek le rá.*
- Láss a lelkembe Bébibogyó! *Tágítom ki nagyra a szemeimet, hisz elvileg a lélek tükre. Nos, ha ez igaz akkor nekem két lelkem van, vagy várjunk csak…*
- Megfejtetted a rejtvényt. Ezért kék az egyik szemem. Mert kilopták belőle a lelkemet. *Esek teljesen pánikba, majd ravaszul végig mérem a leányzó elnyúlt alakját és egy pimasz megjegyzést illetek.*
- Te tudom mi segítene visszahozni őt. Mondjuk te póló nélkül. Érted még a pokolból is visszajönnék. *Kacsintok rá, majd a szemöldökömet is megvonogatom. Vajon hoz ekkora áldozatot a lelkem másik feléért?*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Május 25 2013, 13:22

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//


*Elég tökös fickónak ismertem meg Eltont, szóval nem veszem ám be, hogy esetleg félt bizonyos dolgoktól, ő nem olyan és ezt hamarosan hallhatja is tőlem, de a reakciója annyira más, szinte aranyos, hogy meg is csípem az oldalát a pír láttán.*
- Jól látom? A nagy Dixon zavarba tud jönni? Nofene… ezek szerint tudok valamit. *kacsintok rá szórakozottan a fiúra, mert tényleg vicces, hogy ilyesmit értem el nála. Na de halad ám a téma, így tudom meg, hogy nőnek tekint engem, ténylegesen, nem pedig egy könnyű kis áldozatnak. Eleinte bizonyára részben az voltam, részben pedig a barátja, de én még mindig ugyanolyan lány vagyok, nem nőttem fel ahhoz, hogy igazi nőnek lehessen nevezni, de azért jól esnek a szavak. Kinek ne esnének jól. *
- Azt nem mondom, hogy könnyű volt visszautasítani, de így volt a legjobb. *ezt azért beismerem, mivel nagyon is vonzódtam hozzá. Nem tudom, hogy miként alakult így, hogy miért volt olyan egy idő után, mint egy mágnes, ami folyamatosan vonz magához, de mostanra sikerült eltávolodnom tőle, kitérni a vonzásából, de vajon mennyi időre? Az én akaraterőm is véges és most, hogy itt van velem… kezdek meginogni. Azért eléggé meglep, amikor meghallom, hogy ő is leállt a droggal, akár csak én, és kissé hihetetlenül is hangzik, főleg most, amikor ismét együtt vagyunk és számomra van kísértés, de próbálok jó kislány lenni, ami nehéz, iszonyat nehéz a fenébe is, de egyelőre még megy. Max elrángatom inni egy felest, mert bár a piáról is leszoktam, egyszer azért még lehet iszogatni, főleg most, hogy van is mit ünnepelni és az nem más, mint az újbóli találkozás. Ez bizony akár ünnepnap is lehetne, annyira boldoggá tett. Az anyák is kis időre szóba jönnek, de nem veszem magamra a szavait, rég látott, elfelejtette a helyzetemet, ez van. Tehát csak nemet intek fejemmel, ezzel jelezve, hogy nincs harag, majd végül meg is indulunk, egyelőre még a parkban maradva, ahol a kettőnk viszonya lesz a téma. Ettől féltem, ezt szóba hozni, de nem kerülgethetem a forró kását… *
- Kár, hogy ilyen nehezen viseled a visszautasítást. Gondolom nem sokan mondtak még nemet neked. *pislogok rá őszinte kíváncsisággal, majd egy idő után úgy döntök, hogy nincs értelme tovább mennünk, nekem tökéletesen megfelel most a park is, szóval eldőlök, majd onnan bambulok felfelé, a földről még nagyobbnak látszó fiú arca irányába. Mintha egy óriás lenne, azta.*
- Hogy mivan? Ahj, de hülye vagy. *csóválom is meg a fejem, mert hogy ilyen sületlenséget rég nem hallottam már. Na nem mintha a mágia világában az olyan lehetetlen dolog lenne, de én még mindig nem vagyok igazi boszorkány. Már tudok néhány varázslatot és haladok a tanulmányaimmal, de az ilyen dolgok – tehát amiket még nem ismerem -, továbbra is idegenek tőlem. Ahogy viszont fölém lép, majd előre hajol, egészen közel kerülve így hozzám, kissé zavartan pirulok el, de nem váltok pózt és nem teszek semmit, csak kilesek mögötte.*
- Ha így pucsítasz, még valaki betámad hátulról. *egyik kezem végül kiveszem fejem alól, méghozzá a jobbat és kissé megbökdösöm a srác erős mellkasát, de ahogy tovább folytatja a szórakozást, úgy nevetem el magam. Tényleg nagyon lüke.*
- Hogyne, majd kilopom én mindjárt a másikat. *rázom meg a fejem és mindjárt lazábbnak érzem ezt az egészet, hogy nem beszélünk ismét azokról a dolgokról, hanem természetesen viselkedik velem. Azt hiszem, hogy ez hiányzott egészen eddig. Na de ahogy végignéz rajtam, majd a felsőmet szeretné leszedni rólam, úgy mosolyodom el pimaszul, majd pálcámat nemsokára a felsője előtt láthatja.*
- Diffindo! *és a következő pillanatban szépen szét is lesz szaggatva a rajta lévő felső ruházat, így tárulhat elém csupasz mellkasa, én pedig csak gonoszul elmosolyodva nézek bele felemás szemeibe.*
- Talán ettől is visszajön a lelked, mert hogy én nem fogok itt nekiállni neked vetkőzni, az is tuti. Még is csak egy parkban vagyunk. *szóval nem az a gond, hogy látna melltartóban, hanem a hely, tehát hogy most nem alkalmas a pillanat. Na meg, talán tényleg jobb lenne tartani egy bizonyos távolságot, szóval addig jó, amíg nincs meg ismét a szikra. Pálcám azért idő közben elteszem az övemhez, ahol eredetileg is a helye volt, majd másik kezem is kiszabadítom és szépen lökök a fiún, hogy feküdjön csak el mellettem, mert az, hogy így fölöttem van… khm, cseppet zavarba ejtő.*
- Na de el kéne dönteni, hogy hová megyünk. Mondjuk én belém férne egy ital, nem akarsz meghívni valamire? *pillantok is oldalra és láthatja rajtam, hogy a kérdésem teljesen komoly. Persze nem egy szörpre gondoltam vagy valami üdítőre, de ennyire ismer, hogy tudja, mire is vágyom igazán. Bár… meglehet, hogy félnem kellene a közös italozástól, de én most merész leszek, végtére is, azért kicsit agyilag is fejlődtem már, jobban tudok mérlegelni dolgokat, aztán majd meglátjuk, hogy Elton hogy dönt.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Május 25 2013, 16:14

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Meglepő, hogy magától mondja ki azokat a szavakat, amelyeket én is gondolok, de most kivételesen nem én hoztam szóba, így elmosolyodva bólintok is a megállapítására, tökéletesen jól gondolja.*
- Csak egy szavadba kerül és kiderítjük. *kacsintok rá, és bár meglehet, hogy nem fogom megvárni azt, amíg ő kér meg erre és megteszem előbb, de ki tudja, talán türelmes leszek. Nem nehéz kiismerni, még saját magamat se ismerem igazán, okozhatok bárkinek meglepetéseket, ahogy azt most is teszem valószínűleg, amiért nem kezdem el rögtön bántalmazni azért, hogy kiderüljön, vajon mazochista-e a kicsike vagy sem. Még teszek néhány megállapítást azért vele kapcsolatban és kissé fel is nevetek ellenkezésén, annyira aranyos ilyenkor.*
- Hát látod, tudok én kedves is lenni. *vigyorgok tovább jókedvűen, majd nemsokára tekintetem testét is kezdi el fürkészni, amit láthatóan hagy és talán élvezi is a figyelmemet. Nem, most nem jegyzek meg neki semmit se ezzel kapcsolatban, csak kinézelődöm magam, főleg, ha már ellenállást se tanusít és csak ez után kezdem el faggatni bizonyos dolgokról, mint például a vér.*
- Ha ilyeneket mondasz, még azt fogom gondolni, hogy teljesen belém zúgtál. Vicces lenne, főleg ilyen rövid idő alatt. *túlságosan kedvez nekem mostanában, kezd túl egyszerű lenni ez az egész, de mégis, valamiért jól esik, hogy nem a folytonos elutasítást kapom. Tovább lépek viszont ezen és New York említését kihasználva azzal kapcsolatban társalgunk tovább, de mint hallom, még ő is bizonytalan a jövőjével kapcsolatban.*
- Akkor majd még meglátod. Nekem egyébként Írország tetszik, egy régi kastélyt szívesen vennék, átalakítanám az én stílusomban és eléldegélnék ott. Jó sok helysége van egy ilyen helynek, biztosan mindenre találnék megfelelőt, amit csak akarok. *kezdek is el a jövőről mesélni egy kicsit, de persze még az is lehet, hogy mindezt máshol fogom megvalósítani. Azt viszont tudhatja a lány, hogy vagyonom az van bőven, nem kell kis dolgokban gondolkodnom, a manipuláció pedig megy, hogyha valamit el kell esetleg intézni. Viszont most nincs sok kedvem ezen tovább agyalni, inkább Galina érintését kihasználva húzom magamhoz és bár eleinte mintha tiltakozna, végül enged nekem. Ahogy most így, a karjaimban van, érzékelem hideg testét, tehát csak fejemet csóválom meg a bújós cica láttán.*
- Azt hittem, hogy az oroszok jól bírják a hideget, de te nem úgy nézel ki. *nézek is bele kékségeibe, majd végül pálcámat elővéve a lány mellkasára irányítom azt. Meglehet, hogy nem fog tetszeni neki ez a tettem, de nincs választása.*
- Aestus! *hallatszik is halkan a varázsige, mely után a lány teste lassan felmelegedik, majd kellemes hőmérsékletű is marad, egy egész órán át. Ezt nem közlöm vele, felesleges lenne, majd úgyis érezni fogja később, hogyha ismét fázik, de addig ez miatt nem kell majd tartania. A pálca elkerül vissza, a helyére, én pedig tovább folytatom a cirógatását, miközben az első találkozásunkat említem.*
- Ki mondta, hogy nem emlékszem rá? Egyszerűen most nem azt hoztam szóba, de ne félj, megkapod. *ahj, hogy milyen türelmetlen tud lenni. Még egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy melyik mérget vessem be ellene, nem akarom már úgy bántani, mint eddig, szóval egyelőre átgondolom, majd utána megkaphatja. Kissé viszont más felé kezdek el járni, az életem értelmét kutatva, kizökkenve valódi énemből és mintha tőle várnám a választ. Persze ez csak ismét azt bizonyítja, hogy nem vagyok teljesen normális, de szerintem kezd elfogadni ilyennek, amilyen vagyok.*
- Hogy pont én védelek meg Téged a haláltól? Ezt most komolyan gondoltad? *nevetek fel, mert ez annyira röhejesen hangzik. Én, aki mindig a halált hozom magammal, valakit védjek meg tőle? És együtt kellene értelmet adni ennek? Ahj, kezd ez így túl meredek lenni.*
- Egyelőre még nem tudlak hova tenni Téged. Miért, te mégis mit akarsz tőlem? Mert azt érzékelem, hogy olyan vagy, mint egy pióca vagy egy kullancs, nehéz levakarni. *vigyorgok is rá, és na persze nem mintha azt akarnám, hogy hagyjon békén, de oly rég szóltam már hozzá egy rossz szót is, asszem itt az ideje. Bár a gond az, hogy mintha kezdene máris immunis lenni a bunkóságaimra.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Május 25 2013, 19:08

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*A világ következő csodája lenne, ha nem jelentkezne önkéntesnek ezen a kis felfedező úton, de nem is vártam mást. Igazság szerint eszembe sem jutna mással kísérletezgetni. De most nem fűzöm tovább a szót a témával kapcsolatban, a végén még kedvet kapna itt és most kideríteni mindent, amire kíváncsi és pedig nem vagyok biztos benne, hogy erre készen állok. Inkább megpróbálom neki elmagyarázni, hogy miért is tetszik annyira, de elég nehéz olyasvalamiről beszélni, amit én magam sem értek igazán. A maga kedvességével kapcsolatban tett észrevételére viszont komoly arccal nézek rá.*
- Igen, tudsz. *Ő talán nem így látja magát, de ha tetszik neki, ha nem, igenis képes rá. Csak a kedves gesztusai vettek rá, hogy ne meneküljek előle. Bármennyire is vonz, ha nem látnék benne semmi kedvességet, akkor éppen eléggé megijesztene ahhoz, hogy ne akarjak semmit se. Nyugodtan hagyom neki, hogy úgy vizslassa a testem, ahogy neki tetszik, és szinte már hallom is a következő bántónak szánt megjegyzését, de nagy meglepetésemre mégsem mond semmit ezzel kapcsolatban. Van viszont mondanivalója a következő témánkhoz bőven, próbálom is kicsit húzni az agyát, amire van is némi visszavágás.*
- Lehet. *Nem viszem túlzásba a választ, és ezt is elég nemtörődöm módon mondom. Nem hiszem, hogy eljutottam arra a szintre, hogy azt mondhassam belé zúgtam, de van egy olyan érzésem, hogy egyenes úton járok felé. Tovább haladva a beszélgetésben elárulom neki, hogy nem sok tervem van a jövőt illetően, de neki egész normális elképzelései vannak.*
- Na és mit szeretnél, amihez olyan sok helyiség kell? *Megpróbálom elhallgattatni a perverz gondolataimat, amik szinte azonnal sugallnak pár ötletet. Biztos vagyok benne, hogy Daemon ennél jóval sokoldalúbb. Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá, és nagy megelégedésemre nem is zavar el magától, sőt… Természetesen nagyon is jól esik hozzá bújni, arra viszont nem számítok, hogy feltűnik neki, hogy fázom.*
- Igenis jól bírják a hideget… *Mintha nem én lennék az az orosz, aki éppen úgy bújik hozzá, mintha valami radiátor lenne. Az elmúlt évek alatt volt időm hozzászokni a hideghez, de elég sok alkoholt ittam, és az öltözékem sem segít sokat a dolgon. Amikor észreveszem a pálcát természetesen már időm sincs nagyon reagálni, nemhogy a saját pálcám után nyúlni… Ösztönből megpróbálok elugrani tőle, de szerencsére elég erősen tart, hogy ne terüljek már el a földön. Ha Daemon meg akarna ölni, akkor még extrán meg is könnyíteném a dolgát. De szerencsére most nincsenek ilyen szándékai, és bár a varázsigét nem ismerem a hatását azonnal érzékelem. Újra ellazítom magam, és ugyanúgy bújok vissza hozzá, mint fél perccel ezelőtt; hiába nem fázom már, eszemben sincs kihagyni ezt a lehetőséget.*
- Köszi. *Ahogy az első találkozásunkról beszélünk nem bírom ki, hogy ne említsem meg neki a mérget, és egy elégedett mosollyal nyugtázom, hogy nem feledkezett meg róla.* - Helyes. *Szerintem úgyis tudja, hogy addig fogom nyaggatni, amíg el nem készít valamit. Ezek után kicsit komolyabb témát talál, amire válaszolok is valamit, és természetesen ebben is talál belekötni valót. Nem esik le, hogy nem fogalmazok elég világosan, de ezt valószínűleg még teljesen józan állapotban sem venném észre, ha nem szólnak.*
- Az unalom okozta idő előtti haláltól. *Pontosítok a kijelentésen.* - De nem, hát akkor nem, más szórakozás után kell néznem. *Beleerőltetek némi csalódottságot a hangomba, persze ez sem valódi. Hiszen ha csak ülnénk egymás mellett, én már akkor is jól elszórakoznék. Főleg mert találnék valamit, amivel felbosszanthatom. Már éppen válaszolnék a kérdésére, miszerint mit akarok tőle, de csak ekkor esik le, hogy mit is mondott utána.*
- Egy micsoda? *Elhúzódom tőle, felvont szemöldökkel nézek rá, közben próbálom nem elnevetni magamat.* - Ja, hogy most kellene megsértődnöm… Legalább eldönthetnéd, hogy akkor melyik is. *Egyáltalán nem sértődtem meg, sőt, csak most gondolkodom el rajta, hogy talán tényleg túl nyomulós vagyok.*
- Eddig nem úgy tűnt, mintha le akarnál vakarni. *Sikerült teljesen elbizonytalanítania. Még hogy a nők azok, akiken nem lehet kiigazodni... Talán itt lenne az ideje szépen visszaülni a padra, de eszemben sincs megmozdulni, nagyon is kényelmesen vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Május 27 2013, 12:42

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Kicsit zavarba jövök, de Rachel mindig is ilyen furcsán hatott rám. Nem tudom mit csinált velem, de teljesen az ujja köré csavart, elvette az eszem természetesen bája, aminek természetesen látható nyomai is vannak, mint például a vörös pír az arcomon.*
- Jól van ám! Nem ér szekálni. *Kacsintok vissza a kis huncutra. Változott. Nem mondom, hogy rettenetesen sokat és éveket érett meg öregedett, de nyomott hagyott rajta ez az 5-6 hónap. Nem sokkal, de másabb, mint ki volt, de számomra még így is ellenállhatatlan. Észrevételeimet és új fejemben lévő pozícióját meg is osztom vele. Nem az egóját akarom simogatni csak az általam elfogadott tényeket közlöm, de láthatóan jól esik neki. A következő mondatra, viszont nem tudom miként is kéne reagálnom. Azt hiszem ez is csak egy tény, amit tudomásul kell vennem. Érdekes időszak volt az mind kettőnk életében az kétségtelen. Élveztem a leányzónak csapni a szelet, tetszett, hogy ellenállt és nem omlott egyből a karjaimba. Az is tetszett, hogy nem tudja, mit akar, de lépni… bizsergett a közelében minden porcikám. Vajon ez elmúlt? Remélem nem. Mivel már leszoktam a drogról, jobban mondva leszokóban vagyok Ő lesz az egyetlen, aki felrepít. Nem mondtam le mindenről, mert inni továbbra is fogok, de ez is több, mint a semmi, akinek meg nem tetszik az ne foglalkozzon velem. Megszoksz vagy megszöksz. Az egészet igazából anya miatt csinálom és ezt be is vallom Rachelnek, nehogy hősnek gondoljon, aki magától ekkora áldozatokra képes. Nem az én asztalom az önfeláldozás. Közben azért egy baki is kicsúszik, hisz nincs mindenki olyan remek családban, mint én, de láthatóan nem okoz ez komoly problémát. Ez nem csak a séta közbeni beszélgetés. Ejnye Dixon nem tanulsz a hibáidból?*
- Majd hozzászoktatsz, de nem, tényleg nem. Ez is mutatja, milyen király vagyok. *Húzom ki magam, ami ritkaság már általában legörnyedek, hogy ne legyek olyan hatalmas mindenki számára. Ugyan én imádom, de a kisebbek számára frusztráló lehet. A kíváncsi tekinteteket azonban észre is veszem, mire arra fordulok és mutatok egy döglesztő vigyort. Nem tudom mennyire hat ez a kis szeplősre, de a nőcskéim el szoktak alélni. Fu, de régen csajoztam már. Vajon menne úgy, mint régen? Rögtön ki is próbálhatom Rachelen, aki ki is terül a park puha füvén. Remek pozíció, ki is használom a helyzetet és fölé hajolok, hogy játszhassunk egy kicsit.*
- Ez most bóknak veszem. *Kacagok elégedetten a másik fejcsóválását látva. Elég volt már a morcosságból meg a komoly témából, ideje, hogy valami feldobja hangulatunkat. Elégedett lesz az arcára csalt pír megjelenésék jutalma. Élvezem, hogy hatással vagyok rá, bár bizonyára nem annyira, mint régen, de ez nem is baj. Nem akarok újra fájdalmat okozni neki és, ha ehhez az kell, akkor megtartom a tisztes… ne jó a három lépés távolságot. Akkor még talán elérem a kezemmel.*
- Mindig is tudtam, hogy jó seggem van. *Vonogatom meg elégedetten a szemöldökömet, bár biztos hatalmas bunyót rendeznék, ha ez előfordulna. Én meg a buzik… inkább nem is gondolkodom ezen tovább. Lepillantok a mellkasomat bökdöső kacsóra, majd vissza a pofira, amin most láthatom a csodás nevetést. Igen, ezt akartam elérni.*
- Hm. Neked akár oda is adom. *Nyalok gyorsan végig a felső ajkamon, mint a dementor, csókkal szívja ki belőlem a lelket. Kellemes halál és igen gyönyörű, illene az életstílusomhoz. Egy elismerő és számomra igen jól eső végigpillantás is éri a leányzót. Eltudom képzelni, ahogy cuppantok egy puszit a pocakjára és közben csikizi a borostám. Körvonalazódó tervemet meg is osztom vele, azonban a nagy képzelgés közepette nem veszem észre az előkerülő pálcát, így szakad le rólam a felső.*
- Ejnye, de ravasz valaki. *Nézem is a szavatokban lelógó felsőt. Nincs mit szégyellnem, ezért nem is kezdem el takargatni magam, bár tény, hogy nem olyan, mint régen, de okom most sem lehet panaszra.*
- Hoppá. El is felejtettem, hogy ott vagyunk. *Tényleg nem foglalkoztam ezzel a kis aprósággal nem hat meg ki látja azt, hogy mi szórakozunk, aki minket néz, az csak irigykedhet. A póló miatt jó pár bosszú megfordul a fejemben, de kicsit túlzásnak érzem, így kivételesen megtorlatlanul marad a kis történet, de nem felejtek. Nem ám. Viszont el leszek lökve így már is a földön találom magam hanyatt fekve a kis barna mellett.*
- Hogy a vihar be. Óhaja parancs kisasszony. *Nyújtózkodok egyet a földön megropogtatva pár ízületemet, majd felülök és onnan nézek vissza rá.*
- Mit innál? Meg hol? Étterem, bár, bárhova. *Kérdezem érdeklődön, majd ismét előbújik belőlem a kisördög. Nagyon izgatja a fantáziámat a lapos pocak és egyszerűen muszáj kezdeni vele valamit. Számítva az ellenállásra, de közelebb hajolok a kiszemelt testrészhez. Természetesen megállíthatatlannak érzem magam és minden sikerül, akkor a póló felcsúszik kivillantva a pocakot, amit aztán én nagy kegyesen meg is fújok, mitől az furcsa hangokat ad ki, persze nem kizárt, hogy menet közben a borostám is megszúrja a kis áldozatom, már ha Ő hagyja magát. Ez után feltápászkodom és jó úriember módjára segítő kezet nyújtok, hogy Ő is fel tudjon állni.*
- Akkor merre? *Lehet előtte a motort is össze kéne szedni, nem szívesen hagynám a parkban. Az italozás ellen azonban semmi kifogásom. Ugyan mind a ketten változtatunk az életstílusunkon, de egy-két pohár belefér, nem részegedni megyünk.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Jún. 01 2013, 18:52

// NRT: Daemon és Galina – 2013.05.07.//


*Nem mondom, hogy nem lep meg az, amit a leányzó állít. Hogy én kedves? Valóban így gondolja? A jó és a rossz gondolatok váltakoznak most bennem, mivel részben pozitívan érint az, hogy valaki látja a lelkem mélyén lakozó normális srácot is, részben pedig negatívként, hogy kiismernek és hogy nem tűnik így már oly keménynek; mint eddig. Mindegy is, nem mondok erre semmit, csak magamban agyalgatok még néhány hosszúnak tűnő másodpercig és csak a következő témánál szólalok meg ismételten, amikor már az irántam érzett szerelemről faggatom.*
- Lehet? Mégis micsoda válasz ez? *akadok fenn ezen egy kis időre, nagyokat pislogva a lányra és igenis magyarázatot várok. Ne higgye már azt Galina, hogy csak így megússza a dolgokat… Tehát csakis ez után engedem, hogy tovább haladjon a beszélgetésünk, egészen a jövő felé, és én még Írországot is megemlítem a szőkeségnek. Nem is tudom, hogy miért vagyok most ilyen őszinte vele, de jól esik valakivel beszélni az ilyen jellegű dolgaimról is.*
- Hogy mit? Majd megtudod, ha jó kislány leszel. *kacsintok rá és most már ő is tapasztalhatja, hogy milyen az, amikor az ember ilyen választ kap. Nem ezt reméli, kíváncsi és mégis… olyan egyszerű szavakat kap, amelyek szinte nem is mondhatóak válasznak egy kérdésre sem. Mindenki beleesik egyszer a saját hibájába… Magamhoz húzom egy kis idővel később, ahogy kezemhez ér és úgy kezdem el cirógatni dús, puha hajtincseit, miközben megérzem ám testének hűvösségét is. Azt hittem, hogy az oroszok soha nem fáznak, de hogy honnan, azt senki se kérdezze tőlem, mindenesetre csak letekintek rá és végül pálcámmal találhatja szemben magát. *
- Még a végén kiderül, hogy mégse vagyok orosz. *cukkolom egy kicsit és ez után érzem meg az ugrását, de szerencsére kezem fogja, tehát nem fog leesni és a varázsige is elhagyja ajkamat, melynek következtében gyönyörű teste megérezheti a kellemes meleget is.*
- No miaz? Mégis csak félsz tőlem? *le se vakarhatnám a képemről azt az elégedett vigyort, mely nemsokára megjelenik rajta, így figyelgetem a lányt, majd teszem el ez után a pálcámat. A köszönömre nem reagálok, egyértelműen azért tettem, hogy jó legyen neki. A múlton mindig jó merengeni, így említjük meg azt a bizonyos első találkozást, mely számomra nagyon is emlékezetes még most is és bár nem mondok el rögtön mindent, ami akkor történt, ez nem zárja ki azt, hogy emlékezzek rá. Tehát természetesen nincsenek ködös részletek a fejemben, nem ittam én annyit. *
- Áh, szóval így gondolod, arról még lehet szó. *felelem a halál megmentésével kapcsolatban, miközben arcát fürkészem és nem igazán érzem ki a csalódottságot, hiába szeretné ezt a tudtomra adni. Az viszont ténylegesen érdekelne, hogy mit is szeretne tőlem valójában, de nem hagyhatom ám ennyiben a kérdést, muszáj még olyasmivel is megtoldanom, ami biztosan meg fogja bántani a kicsikét, de hát Galina jól viseli a dolgokat, erről most is tanubizonyságot tesz.*
- Hmm, melyik szeretnél lenni? Nekem mindegy, ezen nem veszünk össze. *vonogatom meg vállaimat és mivel elhúzódik, így kezeimet is leeresztem és ha nem vigyáz magára, akkor akár még a földön is koppanhat. Ő tudja, hogy mennyire húzódik, de most nem fogok utána nyúlni, se megtartani. *
- Őszintén szólva nem tudom, hogy mit akarok. Jól érzem magam veled, nem tervezek semmit. Tudod, carpe diem. *tekintek bele a kékségekbe, majd végül a konyakos üveg után nyúlok, hogy újabb kortyokat ihassak belőle, ez után pedig az üveg száját a lány ajkához érintem, így késztetve rá, hogy igyon csak még egy kis alkoholt, nem gond, ha megárt… engem legalábbis nem zavar.*
- Mondjuk nem értelek… Nem értem, hogy miért akarsz ennyire mellettem lenni. *fürkészem is arcát, miután ivott és az üveg is visszakerült a padra, kezem pedig visszatalál azokhoz a csodálatos szőke tincsekhez, folytatva a nemrég félbeszakadt simogatást.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Vas. Jún. 02 2013, 22:19

//NRT, Daemon - Galina, 2013.05.07//

*Vannak kérdések, melyek után előszeretettel teszem meg, hogy nem válaszolok, és figyelmen kívül hagyom a kérdező felet, de úgy látom, hogy Daemon most nem fog addig békén hagyni, amíg neki tetsző választ nem kap.*
- Teljesen jó válasz a kérdésedre. *Nézek vissza rá, továbbra is tartva a nemtörődöm stílust. Még hogy belézúgtam? Na jó, egy kicsit.* - Amint mondtad, csak rövid ideje ismerjük egymást, nem tudom biztosan, hogy beléd zúgtam-e, ezért lehet, hogy igen. Te mit gondolsz? Nyilván több tapasztalatod van ilyen téren is. *Némi gúny is keveredik a hangomba, nem mintha meg akarnám bántani. Olyan kérdésekre szeretne konkrét választ, amiket én szívesen hagynék a levegőben lógni. Egyelőre. Annak viszont örülök, hogy bepillantást enged a jövőbeli terveibe, hiszen ezzel is többet megtudhatok róla. Egész hétköznapi dolgokra vágyik, bár nem tudom, hogy ezen miért lepődöm meg ennyire. De aztán ki tudja, hogy mit is szeretne azokban a szobákban, ezért rá is kérdezek, a válasz hallatán pedig színpadiasan felsóhajtok.*
- Szerettem volna rossz lenni, de ha nem, hát nem. *Nem fogom válaszért nyaggatni, talán úgy érzi, hogy már így is túl sokat mondott. Elképzelem, milyen arcot vágna, ha közölném vele, hogy cuki, amikor így rám kacsint. A gesztusától persze csak tovább szaporodnak a perverz kis gondolataim, amik a szobákba pakolható hétköznapi dolgokat felváltják egészen más célokat szolgáló eszközökkel… Na jó, ideje kicsit megfékezni csapongó fantáziámat, bár Daemon közelsége nem sokat segít ebben, főleg amikor magához is húz. Az otthoniak halálra röhögnék magukat rajtam, amiért nincs is hideg, mégis fázom. Daemon cukkolására nem válaszolok, el vagyok foglalva azzal, hogy megpróbáljak elugrani tőle, mégiscsak egy pálcát szegez rám. Természetesen ehhez is van hozzáfűznivalója és szívesen válaszolnám neki, hogy ez egy ösztönös reakció volt tőlem, de a vigyor láttán most sem a józanész győz. Nehogy már túl elégedett legyen.*
- Miért félnék? *Tettetett értetlenséggel nézek és ráfogom az alkoholra, hogy attól vagyok ilyen merész, bár igazság szerint csak élvezem, ha cukkolhatom, és még jobban élvezem, ha bosszanthatom. Most hogy így szóba kerül, Daemon valóban sokat segíthetne a dolgon, hogy ne purcanjak ki az unalomtól, ha már magamtól nem találok megfelelő elfoglaltságot. Némi pontosítás után ő is megérti, hogy mire is célzok, és mivel nem zárja ki azonnal a lehetőséget, elégedetten mosolyodom el. Nem telhet el egy fél óra anélkül, hogy ne veszekedjünk, vagy valaki ne sértegesse a másikat, ezért Daemon pótolni is szeretné a dolgot, csak hogy én már túl jól érzem magamat ahhoz, hogy ilyesmivel meg tudjon sérteni.*
- Én magam szeretnék lenni, de ha úgy érzed, hogy szükséged van valamelyikre, akkor kerítek neked. Szóval, kullancsot szeretnél vagy piócát? Vagy mindkettőt? Nem tudom, melyik illik a perverzióidhoz. *Azt hiszem, én vagyok az utolsó a Földön, aki perverzitással vádolhat másokat, de eszemben sincs kihagyni a lehetőséget, hogy tovább húzzam az agyát. Nem mintha pontosan tudnám, hogy miről is beszélek; érzékelem, hogy az alkoholtól már ültő helyemben is kissé szédelgek, amivel nincs is baj, legfeljebb annyi, hogy túl sokat beszélek és olyasmit is kimondok, aminek józanul nem nagyon adnék hangot. Mivel már nem tart tovább, magamnak kell gondoskodni róla, hogy ne essek már le a földre, de sikerül megfelelnem a kihívásnak. Megnyugtat a tudat, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki képtelen eldönteni, hogy mit is szeretne, a mosolyom pedig csak szélesedik, mikor kimondja, hogy jól érzi magát velem. Na, valamit mégis csak jól csinálok.*
- Nem is kell tervezni. *Értek vele egyet, elég nehéz is lenne tervezni, ha nem tudjuk, hogy mit szeretnénk. Egy kicsit elvagyok azzal, hogy a csodás, sötét szemeit nézzem, de aztán megint a közelembe kerül a konyakosüveg. Iszom még néhány kortyot, de csak mert Daemon ragaszkodik hozzá…*
- Miért olyan érthetetlen, hogy veled akarok lenni? *Kérdezek vissza, kicsit hangosabban a kelleténél. Odáig vagyok érte, hogy simogatja a hajamat, órákig el tudnék lenni így, de most pozíciót akarok váltani, úgyhogy kissé nehézkesen, de sikerül vele szemben, lovaglópózban elhelyezkednem az ölében. Most már túlmentem a merészség minden határán, de nem érdekel. Majd józanon pironkodok kicsit miatta.* - Nagyon tetszel nekem, és jó veled lenni. Ez nem elég ok? *Nekem pontosan elég ahhoz, hogy ne akarjak más társaságot keresni magamnak. Végigsimítok az arcán, és életemben először én kezdeményezek egy csókot. Valójában csak az ajkaimat érintem az övéhez, és hagyom, hogy ő döntsön, milyen csók lesz belőle.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Jún. 07 2013, 02:22

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//


*Nehezen tudom felfogni, hogy esetleg Eltont komolyan érdekeltem. Valahogy én mindig úgy gondoltam, hogy ő minden lányt szeret, egytől-egyig és senki se kapja meg azt a kitüntetett szerepet, amire én vágytam. Nem is tudom, hogy mit gondoltam, hiszen barátok voltunk, de annyira még nem kerültünk közel egymáshoz, de tény, én is elbaltáztam. Megkereshettem volna, írhattam volna levelet is, de nem tettem. Talán… talán nekem is jobban elnézést kellene kérnem tőle, végtére is, nagyon fontos nekem, jó lenne, hogyha ezt ő is érezné, de ha magamat adom, akkor talán nem kell szavakba öntenem ezt az egészet, úgyse vagyok a szavak embere. A pirulás egyébként újdonság a számomra, de nagyon is tetszik, jó így látni és meg is cirógatnám édes pofiját, de mégse teszem, megtartom még a kellő távolságot… igen, még. Elég sok mindent szóba hozunk, mesélünk a másiknak, hogy mi mindenen mentünk keresztül az eddigiek során és bár egy kis baki is belecsúszik az anyás dologgal, mégse veszem magamra. Talán majd idővel nekem is jobb lesz, én most már teszek érte, a drogot is félretettem egy időre, aztán ha úgy van, ez így is fog maradni, de ha minden ismét lefelé indul meg a lejtőn, akkor szükségem lesz rá. De most nem akarok erre gondolni, így a sétát is megkezdjük, egyelőre még a parkba maradva és valamilyen szinten mi leszünk a téma, az, hogy visszautasítottam.*
- És egyben milyen egoista is. *nem, nem áll módomban arra is válaszolni, hogy én majd hozzászoktatom ehhez, mivel ha ismét közel kerül hozzám, ha újból több időt töltünk el együtt, akkor sajnálatos módon én is képtelen leszek ellenállni neki, tehát nem lesz itt értelme a szoktatásnak. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy akadna ellenfele a fiúnak, egyáltalán nem hajtanak rám a srácok, max csak szórakozásnak néznek, de semmi több, és kezdem elfogadni ezt, én se keresem már a nagy Őt, majd eljön, ha akar. Eldőlök a puha fűben, úgy figyelek fel a srácra, aki meglep mostani tettével, hogy csak így fölém hajol és az édes pírfoltok el is öntik csinos pofimat. Ajjaj, ez így nagyon nem lesz jó. *
- Bóknak? Hát jó, egye-fene, megengedem, hogy annak vedd. *öltöm ki felé játékosan a nyelvem és nekem is nagyon jól esik ám, hogy végre a hátunk mögé söpörtük a sok komoly témát. Mi mindig olyan jól elszórakoztattuk a másikat, hiányzott és jó, hogy úgy látom, kezd visszatérni. Nem bírom megállni a kis beszólást, hogy meg ne jegyezzem neki ezt a pucsítást, de a megjegyzését hallva hirtelen lendül a kezem, hogy rácsaphassak egy nem túl erőset formás hátsójára.*
- Mondasz valamit! *vigyorodom el, mert tény és való, nincsen rossz feneke, azért láttam már hátulról és bár nem a pasik seggét szoktam elsődlegesen megfigyelni, azért az övét mégis csak kiszúrtam. Nem is meglepő, hiszen bele voltam bolondulva… gáz visszagondolni, hogy milyen cikisen viselkedtem ez miatt, rózsaszín köd, meg minden. Na de ne a múlton rágódjunk, térjünk vissza a jövőbe. A felső tehát elszakad a srácon, mert én nem óhajtok ám most vetkőzni és próbálom figyelmen kívül hagyni az előbbi információt, mely szerint megkaphatnám ám Elton lelkét. Félnék a kezeimben tartani, félnék, hogy megsérülne. Nem vagyok én olyan óvatos, hogy biztonságban tudja nálam.*
- Hát még szép, hogy ravasz vagyok! Te csak ne akarj engem vetkőztetni. *vigyorgok tovább jókedvűen és nemsokára azért a fiú is észbe kap, amikor jelzem felé a helyet, ahol vagyunk, hogy itt mégis csak ésszel kellene lennünk és ahogy sejtettem, bizony elfelejtette… Nekem is kicsit olyan, mintha megállt volna körülöttünk az idő. Ezt szakítom meg a lökéssel, így figyelve, hogy Elton miként dől el mellettem és hozom fel az ital ötletét. Az kell nekünk, annak hála kikapcsolhatnánk és… majd meglátjuk, hogy mi történne. Ahogy oldalra fordulok, barna szemeim egy rövid időre elkalandoznak ajkai felé, de nem, nem teszek semmit, ahogy meg se ölelem ismét, pedig olyan jól esne… Milyen szívesen lennék a karjaiban. Ismét kezdek hülyén viselkedni, tehát észhez kell térnem, így gyorsan döntök is a kérdések felől.*
- Szerintem menjünk a fogadóba, vegyünk egy üveg piát, aztán menjünk el a mocival a hágó környékére. Ott már egyszer úgyis jártunk és ott csak ketten leszünk. Nincs kedvem a sok részeg között inni. *húzom el a számat és majd meglátjuk, hogy Elton benne lesz-e. Max elfutok én az italért, amíg a motorral kint megvár – vagy fordítva -, és már mehetünk is tovább. Miközben ezt tervezgetem, a fiú hirtelen kerül a pocakom közelébe és már azon kapom magam, hogy a borostája bőrömhöz ér, ő pedig fújni kezdi a hasamat. Édes nevetés tör elő belőlem, majd összegörnyedek kissé és lágyan tolni is kezdem a srácot.*
- Hé, ne már, ne csináld, nem bírom! *nevetgélek még mindig, de szerencsére nem kínoz tovább, elereszt és még fel is segít, amit én természetesen engedek neki, két kezem felé is nyújtva, hogy ez után mellé pattanhassak. A cél akkor megvan, tehát irány a fogadó, de csak egy percre, amíg kiadja nekünk a finom piát, aztán a hágó, már ha Eltonnak is megfelel ez a terv. *
- Akkor menjek én a piáért vagy te? Úgyis itt a közelben a fogadó és már alig várom, hogy ismét motorozzunk egyet. *lépek is oda a járgányhoz, amelyen finoman végig is simítok, majd kíváncsi tekintetem újból a srácot kezdi el fixírozni.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   

Vissza az elejére Go down
 
Mystral parkja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next
 Similar topics
-
» Mystic Falls parkja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: