Világ a kapun túl

Tárgy: Világ a kapun túl 2012-09-02, 8:54 pm

*Bizony arra hogy miért dejavu azt a lány se tudhatja, de nincs mit tennie ha a végére akar járni a dolognak át kell lépnie a kaput. Így tévén azonban fura célja lesz az útjának, pontosabban olyan mintha el se ment volna. Ezt hiheti egészen odáig míg jobban körbe nem néz a szobában és le nem megy a kocsma részbe, na mikor ez megtörténik már jelentősen érezheti a változásokat, amik cseppet sem nevezhetőek "normálisnak" mintha az idő meglódult volna mióta ő belépett a kapun. A csapos kissé értetlenül néz rá, először úgy tűnik fel se ismeri a leányzót.*
-Milyen felhajtás kisasszony? Ezt hívják vasárnap esti estének, tudnia kéne ha helybéli hogy ilyenkor a legangyobb a forgalom, zárjuk a hétvégét.*morogja a lány felé, végül eléri a felismerés kb pont akkor amikor a lány megemlíti neki hogy megőszült.*
-Áh... Te pedig megfiatalodtál Chloe, amúgy meg igen, de azt hittem logikus hogy senki se örök életű, engem pedig nem mart meg egy vámpír se, és kifogytam a fiatalító drazséból..*mondja oda egy cinikus mosollyal, a lánynak miközben most már teljesen felé fordul.*
-Várj-várj kislány egyáltalán nem tudom miről beszélsz, legutoljára ha jól emlékszem úgy öt éve láttalak amikor elvégezted a sulit.. amúgy meg mi ez a trükk? Megint kislánynak adod ki magad vagy mi a fene? Amúgy a hírek ellenére eléggé elevennek tűnsz..*dugja az orra az e napi varázsló újságot, ahol bizony az elhalálozottak listáján ott az ő neve, látszólag a csapos se tud semmi különöset, azonban ekkor egy pillanatra egy fiatal férfi fogja meg a karjánál a lányt és húzza kissé arrébb a falhoz.*
-MEgbocsált...*mondja a csapos fele, majd a lányra szenteli minden figyelmét, egyébként egy fiatal úgy harmincas éveiben járó férfiról van szó aki igencsak komolynak tűnik.*
-Na végre már azt hittem soha nem kapod meg azt a nyamvadt kulcsot...Gondolom neked nem mond semmit hogy én ki vagyok, de nekem annál inkább hogy te ki szóval gyerünk mielőtt a nyomunkra akadnának, nem véletlenül hívtalak ide..*morogja komoly hangon, az ajtó felé fordulva a jelezve hogy a lány is kövesse.*

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 9:06 pm

* Kezdek összezavarodni.. a kapun túli hely szinte ugyanaz, mint amilyen volt, de mégis másabb, öregebb és csúnyább.. legalábbis nekem. Iszonyú dühöt érzek, szerintem teljesen jogosan gondolom azt, a csapos szórakozott velem, valami csapdát állított, vagy fene sem tudja, éppen ezért döntök úgy, lesietek a fogadó részbe, s csomó kérdést szegezve neki vonom kérdőre.. de mintha azt sem tudná, ki vagyok és miről beszélek. *
- Ne rizsázz, öregem. * förmedek rá, majd már le is őszözöm, és így tovább, és így tovább, csak ontom magamból a szavakat, mikor eléri a felismerés, én pedig egy mély sóhajjal próbálom nyugtatni magam, a sok sületlenség hallatán. * - Nem érdekelnek a vicceid, inkább mond meg, mi ez az egész, hogy kerültem ide? Mindig is ilyen fiatal voltam, tizenhat vagyok, mégis mennyinek kéne kinéznem? * dohogok tovább, a kulcsot is kicsapva elé, de amiket most mond nekem, csupán pislogni tudok, s máris ordítanék vele, hát nem igaz, hogy miket beszél itt össze.. szinte kitépem kezéből az újságot, melyben tényleg halálhírem áll. *
- Mint mondtam, ennyi idős vagyok, és teljesen eleven.. * kezdeném a magyarázkodást, ám ekkor már érzem is karomon a fogást, s annyi időm van még, hogy a kulcsra csapjam kezem, majd dühösen meredek az engem rángató férfi felé, sürgető szavait majdhogynem figyelmen kívül hagyva. *
- Tényleg nem tudom, szóval megmagyarázhatnád igazán! Mi az, hogy ide kerülök, a saját időmben, majd egyszer csak már a jövőben vagyok, ahol egy nyamvadt öreg azzal jön, öt éve végeztem a Mysterioban, de most fiatalabbnak tűnök, és elevenebbnek, mint ahogy a lapok írják! Meghaltam vagy csak álmodom? * rántom ki kezéből karomat, s ahelyett, hogy megállnék, természetesen követem őt, de úgy, hogy halkra fogom hangom azért, mégis hallhat mindent. * - Szóval, ki vagy te és mi közöd hozzám? Kavarok egy szexi harmincassal? * méregetem most már gyanúsan, mert ha kitalálja, hogy mi együtt, vagy valahogy máshogy is kötődöm, amire jelenleg nem emlékezhetem.. szépen vagyunk. Ám a nagy méregben mintha egy újabb felismerés érne engem is.. *
- Várj csak. Te vagy a sebhelyes az én jelenemből, aki a csaposnak adta a kulcsot? * bukik ki belőlem a mondat, kissé sem nőies hangvételben, kékségeim pedig arcára merednek.. hasonló ez a külső, amit a férfi leírt nekem anno, de a sebhelyet nem látom. Akkor most mi is ez az egész? Magyarázatot akarok! *

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 9:25 pm

*A csapos nem sok mindent tud mondani, ugyanis a lány el lesz rángatva remélhetőleg a kulccsal együtt. A csapos így nem mond már semmit, de a fiatal férfi annál inkább, persze csak azután miután kissé unott arccal meghallgatja a lányt.*
-Hát, nem igazán értem mit kell elmagyarázni azon amit te is kibogóztál, szóval igen a jövőben vagy és a csapos szenilis ugyanis ez már a hatodik éve hogy végeztél mindennel, és valójában meghaltál, kb három napja, és elég nagy port kavart még a sajtóban is, köszönve a hírednek, vagyis hogy pontosítsak a jövőben lévő éned hírének, szóval igazából ők azok akik nem érthetik a dolgot nem te.. Hogy pedig álmodsz e?*néz elgondolkodóan miközben bátran a lány oldalához nyúl és meg is csípi azt.*
-Nem hinném ha pedig mégis akkor igen valósnak tűnik ez az álom nem? *kérdezi, majd kifele indul el az ajtó felé, látszik rajta hogy nem igazán szeretne sokat itt időzni, a kérdésre azonban kénytelen elmosolyodni.*
-Nem akarlak megsérteni de nem, ki nem álhattam a stílusodat, és ahogy látom fiatal korodban sem voltál sokkal jobb, viszont a társad voltam, mondhatjuk hogy egy "cégnél" dolgoztunk, vagyis fogunk dolgozni, és hívj csak Ericnek, a családnevem mindegy..*mondja miközben kiérve az utcára, a városból kifele vezető út fele kezdi csalni a lányt. Az utca egyébként zsúfoltabb láthatóan több bolt nyílt, de ha a lány hátra néz, még mindig láthatja a Mysterio sötét égbe ívelő épületét.*
-Nem.. A csaposnak én adtam a kulcsot, de ezek szerint akkor Dereck követett..*áll meg egy pillanatra majd egy kisebb sóhajjal a másik felé fordul.*
-Nézd tudom hogy nehéz ép ésszel felfogni és ha ehhez hozzá vesszük hogy türelmetlen vagy és a pocsék modorod akkor még nehezebb dolgom lesz de megpróbálom. Sikeresen rést ütöttem az időbe, így egy kaput tudhattam nyitni magamnak úgy 10 percre, szükségem volt rád, de mivel halott voltál így vissza kellett mennem a múltba, gondolom a sebhelyes követett, aki egyébként egy bérgyilkos méghozzá mesterfokon végzi a szakmáját.. Elég sok embert elkapott már, a családodat, végül majdnem téged is, gondolom be akarja fejezni a munkát. Most nyújtsd a kezed.*mondja a keze felé pillantva majd ha megfogja, a lány már érezheti is a húzást, s nemsokára egy kihalt temető előtt állank, amiben egy hatalmas kripta ajtó vezet le a mélybe, viszont érezhetően mágia lengi körül.*
-A dolog ami miatt kerestelek és ide hoztalak Nephilim könyve... ez.. ez olyasmi mint a Necronomicon csak sokkal veszélyesebb.. Mondjuk úgy hogy sikerült megszerezned, viszont elpusztítanod már nem, viszont mielőtt meghaltál volna bezártad ebbe a kriptába és egy igen erős mágiával lezártad, s a halálod előtt egy nappal megkértél hogy pusztítsam el a könyvet, ha esetleg te nem lennél rá képes a probléma csak az hogy senki más nem nyithatja ki a kaput csak te, gondolom nem számoltál a haláloddal..*feleli majd kezeit le engedve kíváncsian kezdi fürkészni a lány arcát, figyelve hogy vajon mennyit értett meg abból amit mondott.*

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 9:45 pm

* Az események pörögnek, én pedig úgy néz ki, a jövőbe kerültem, s immár egy jóképű ismeretlennel pörölök, kinek magyarázata elég durva.. *
- Három napja meghaltam? * suttogom magam elé a szavakat értetlenül, kissé azért rosszul érint most mindez, de hogy híres voltam? Lettem valaki? Ez azért örömteli hír számomra, alakuljon bárhogy a jövőm. Nem is figyelek pár másodpercig rá, a csípés viszont visszazökkent a jelenbe, mire egy szúrós pillantást kap csak, hogy aztán tovább kérdezhessek. Az újabb osztó szöveg viszont cseppet meglep, s mintha visszább is húzódnék még fizikálisan is, hangomban is hallhatja mindezt. *
- Akkor ez most biztos valamiféle lecke az életről.. és mond csak Eric, ez a társas dolog.. valami kém voltam.. voltunk, vagy ilyesmik? * érdeklődöm most már normálisabb hangnemben, talán igaza lehet, de mi van, ha ez is még egy csapda? Fogalmam sincs, de durva életem lehet majd a jövőben.. nem élek sokat, de az emlékezetesebb lesz mindennél. Felismerésem viszont közölnöm kell vele, mikor már nagyban kint járunk az utcán, melyet megcáfol, én pedig most már csak raktározom a hallott információkat. *
- Oké, befogom, csak avass be. Ígérem normális leszek! * ripakodok rá, még ujjammal meg is fenyegetem cseppet, de aztán szép, ám mégis dühös pofim eltávolodik tőle, így burkolózom némaságba, amíg beszél.. szavai szinte megbénítanak. *
- Egy bérgyilkos van a nyomomban, és megölte a családom? De velem nem ő végzett. * hangom halk, szinte már csak suttogok, s ez a következtetésem.. ám akkor hogy haltam meg? Most már ez is érdekel, de csak csendesen biccentek, s meg is érintem erős kezét, melynek következtében bizony köldökömnél jelentkezik a húzás, s most kissé rosszabbul viselem ezt az utazást, cseppnyi hányinger kerülget az érkezéskor, olyannyira elmerültem gondolataimban. Pár másodpercem van csak, hogy körbe tekintsek, megvan még pálcám és a kulcs is, az előttünk álló ajtó, és a hely egyszerűen ontja a mágiát. Kékségeim felé pislognak, miközben elregéli rejtélyes halálomat, és az előtte való napok történését.. *
- A Necronomicon ismerős, és azt hiszem, ez a másik is.. mintha már hallottam volna róla. * rázom meg buksim, s szólalok is meg halkan, a sztori végén viszont automatikusan emelem arcom elé a kulcsot. * - Ezek szerint bíztam benned... * fűzök még hozzá ennyit halkan, majd egy szusszanással összegzem a hallottakat, elterelve gondolataimat. *
- Szóval menjek be és pusztítsam el? Ezért hoztál ide? És mi lesz a bérgyilkossal? És velem? Nem akarok fiatalon meghalni.. megakadályozhattam volna? Képes leszek elpusztítani egyáltalán? * ontom ismét magamból a kérdéseket, elég frusztráló most ez a helyzet, viszont ha ténylegesen az a dolgom, lejussak oda, akkor előbb a kripta ajtaját kell kinyitnom, s valószínűleg a kulcs majd segítségemre lesz ebben. *

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 10:06 pm

*Nem igen tud mit mondani, ő csak ellőt egy két spoilert a jövőről, bár lehet nem kellett volna, a szavakra viszont nem igazán szeretne bővebben válaszolni.*
-Mondhatjuk úgy is hogy kémféle, beszivárgás dolgok, információk megszerzése ilyesmi, de nem akarok sokat elárulni gondolom nem szeretnéd tudni hogy mi-hogy fog alakulni, lehet akkor egészen más lenne, tudod a jövő nincs előre megírva..*rántja meg a vállát, majd nemsokára jöhet a csípés de a ronda nézés úgy tűnik nem ijeszti meg a férfit. Nemsokára azonban mesélni kezd, hogy miért is jött ide, a lány miért hívta át illetve hogy mi történt vele.*
-IGen ahogy mondod és nem nem ő, igazából nem tudja senki se hogy mi történt veled, nincsenek nyomok se semmi hogy ki vagy mi tehette volna.. Lehet hogy éppen a könyv..*gondolkozik el, kissé komor arccal, s ez az arc sejtet valamit. Ezután jön a hopponálás, és a férfi tovább mesél, miközben közelednek a lezárt kripta felé, így árulja el a könyvről szóló dolgokati s.*
-A legsötétebb varázslatok vannak ebbe a könyvbe benne, és sokan azt mondják hogy a könyvnek lelke van, és nem tűri meg hogy bárki használja.. Sokan azt mondják hogy aki eddig kinyitotta szinte azonnal meghalt valamilyen módon, vagy örökre megpecsételte a sorsát.. Azt mondják hogy a könyvet csak a szerzője vagy annak leszármazottai használhatták.. Lehet éppen ez volt a te veszted is. Amúgy igen bíztál bennem, ahogy én is benned, megbeszéltük hogy valamelyikőnk befejezi.*mondja komoly hangján, végül megállnak a kripta ajtaja előtt.*
-Nem tudom a válaszokat, csak egy dologra, nem maradsz egyedül, főként azért kellesz hogy bejuss a kapun. Ezt a kaput egy olyan mágiával láttad el amihez a te élő véred szükséges máséval nem nyílik ki még ha szét bombázzák a helyet akkor se.. Látod azt a bemélyedést?*mutat az ajtón egy kéz lenyomatra, talán nem kell különösebb kommentár ahhoz hogy a lány megtegye amit kért.*
-A gyilkosokkal most ne törődj a fontos az hogy elpusztítsuk azt a sz*rt mielőbb mielőtt olyan kezekbe kerülne mint Dereck... Ki tudja mit lenne képes művelni vele ha a könyv esetleg nem ölné meg őt.. Azt pedig hogy megakadályozhattad volna nem tudom.. Majd ha megint eljutsz idáig kiderül.*sóhajt egyet majd nemsokára már hagyja is a lányt érvényesülni.*

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 10:18 pm

* Érdekes pár dolgot megtudnom a jövőmről.. egy részének örülök, amiket hallok, más részének viszont kissé sem. Kíváncsiskodni viszont nem bűn, ő pedig készséggel válaszol, én persze figyelek, bólogatok. Tehát erre lennék én jó? Érdekes, majd meglátjuk. Ám ahogy ecseteli családom sorsát, meglepő, de kissé még az is megráz.. milyen ember leszek, hogy egy bérgyilkos kajtat a nyomomban? Izgalmas, de előre rettegek, úgy hiszem. Egy könyvet emleget viszont, melyre csak kérdő tekintetemmel találhatja szemben magát, hisz egyelőre nem tudom, miről beszél, a részleteket csak a helyváltoztatást követően óhajtja megosztani velem. *
- Szóval a Nephilim megszerzésére tettem fel az életem, ami aztán megölt? Szép remények, mondhatom. * morgom orrom alatt, de ő tovább beszél, s fel is vázolja a könyv, számomra hátrányos tulajdonságait. * - Akkor sem szerző, sem leszármazott nem vagyok, ez tiszta sor. De biztosan azért zártam be, hogy más se férjen hozzá. Talán mégis ez volt a jó döntés. * merülök gondolataimba, melyeket hangosan közlök is vele, s azt hiszem, ha ez az igazság, ideje megbarátkoznom a sorsommal, s kiélni magam, amíg még lehet.. vagy egész egyszerűen megváltoztatnom a jövőt, ha már betekintést nyerhettem. De most ez a lényeg, a jövőbeli jelen, s egy mosollyal nyugtázom a bizalom dolgát, számomra ez nehézkes, de ahogy ő beszél, el is tudom hinni mindezt. Láthatóan tényleg visszább is fogtam magam az iménti kitörést követően, s már azon agyalok, kiszűrve a fontos információkat szavaiból, miként fogom én ezt elpusztítani, ezt a szörnyűséget. *
- Rendben, megteszem. De biztosíthatlak, ha most átvágsz, a jövőben halál fia leszel. * nézek rá inkább fáradtan, mint keményen, ám ha tényleg ismer engem, tudhatja, nagyon is komolyan beszélek. Az ajtót már felmértem az előbb is, tehát tiszta sor, hová kell kicsi kacsóm, majd szabaddá téve a megfelelő kezet irányítom tenyerem a hely felé.. de még mielőtt hozzá érinteném, megtorpanok a mozdulatban. *
- Remélem sikerülni fog a terved, azt a pár évet még kiélvezném. * pillantok hátra pajkosan csillogó fénnyel vállam fölött szememben, majd egyszeriben hirtelen tolom bele kezem a megfelelő helyre.. várva a hatást. *

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 10:42 pm

-Az de nézd a jó oldalát. Elmondhatod hogy megszereztél olyasmit amit kevesek nem.*mondja komoly hangon, miközben sétál tovább ám a fejtegetésekre csak lassan bólogat.*
-Valószínűleg ez történt, sajnos nem lehet mit tenni, igazából soha nem mondtad el nekem miért akartad ennyire megszerezni azt a könyvet, ha durva kifejezéssel akarnék élni azt kell mondjam a megszállotja voltál, azt mondtad láttad a hatalmát, egészen az utolsó napunkig amikor aztán el akartad pusztítani..*rántja meg a vállát különös elgondolkodó arccal végül pedig elmondja mit is kell tennie a lánynak hogy bejussanak az ő általa lezárt ajtón. Viszont amikor a fenyegetőzés következik a fickó csak elmosolyodik.*
-Te most viccelsz? A társam voltál, de ha ez nem elég akkor szerinted ha annyira át akarnálak verni miért nem kényszerítenélek rá hogy megtedd? Te is tudod hogy a mostani énedet bármikor megölhetném.. téboly.*nevet fel megrántva a vállát, majd arca komolyabb lesz amikor a lány közelíteni kezd a kezével a mélyedéshez.*
-Remélem én is mert ha nem.. abba inkább nem akarok bele gondolni.*mondja, viszont ha a lány beteszi a kezét, érezhet egy igencsak erős szúrást a tenyerén, a vére pedig befolyik a bemélyedésen. Az ajtó vörösen izzik fel egy pillanatra majd egy hangos nyikordulással be is engedi a duót. Egy hosszú egyenletes folyosó vezet lefelé, egy mély kerek formájú terembe. A terem közepén pedig egy emelvény van, amin pedig egy sötét éjfekete könyv, ami zölden izzik. A lány érezheti hogy mekkora energia áramlik ki a tárgyból, ahogy azonban közelebb haladnak egy pillanatra minden elsötétül, majd átkok suhannak át felettük végül aztán érezheti hogy teste egyszerűen megbénul. Mondhatni sóbálvánnyá alakul képtelen a mozgásra, maximum csak szemével. A pech azonban az, hogy társa is, a háttérbe azonban nyugodt halk léptek hangját hallhatják mindketten.*
-Nocsak-nocsak.. Az elveszett bárány vissza tért.. Nem hittem volna hogy valamelyikőtök lesz olyan botor hogy megpróbálja elpusztítani... Nagyon nem volt jó ötlet ez tőletek..*a lány csak annyit vehet észre hogy egy magas hosszú fekete hajú fickó sétál el mellette, fekete hosszú bőrkabátban illetve bőrnadrágban. Az arcát egyenlőre nem látni, csupán annyit hogy bár karcsú de korántsem gyenge a testalkata, illetve igen erős mágia lengi körül.*

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 10:57 pm

* Azért kissé groteszk élményt jelent számomra az, hogy a múltból kerültem a jövőbe, de a halálom is a múlté már, és éppen ennek okát fejtegetem egy jelenbeli énemnek ismeretlen, ám jövőbelinek nagyon is ismerős fickóval. Nevetni lenne kedvem, komolyan, de ez a könyv, s ami információkat megoszt velem saját magamról is, egyszerűen megdöbbent. *
- Ennyire azért nem szomjazom a hatalmat.. ~ Vagy mégis? ~ .. de nem, hiszen minden bizonnyal csak el akartam pusztítani. Reméltem, hogy kinövöm a meggondolatlanságot.. * morgom most sunyin tekintve körbe ezen az új helyen, annyira kusza ez az egész, szerintem amint vissza térek a kastélyba, már egyáltalán ha így lesz, az lesz az első, hogy papírt és tollat ragadok, majd szépen megírom ezt a kis kalandot magamnak, s elteszem a sanyarúbb időkre: legyen valami, ami emlékeztessen arra, mit szabad és mit nem kéne cselekednem. Kétségeim viszont most bukkannak csak elő, órák óta először, mi van, ha meg kellett volna érezzem, csapda ez az egész? *
- Ki tudja, lehet ez a taktikád. * vonom meg vállam őt méregetve még kicsit, majd már, mivel tudom az ajtó titkát, hogyan is nyílik, tenyerem kis tétovázást követően helyezem bele a megfelelő helyre, s már érzékelem is a szúrást, melyre nem rántom el ugyan kacsóm, de egy alapos sikkantás a reakció. *
- Ezt sosem fogom megszokni. * csikorgom fogaim között, a fájdalom leküzdése nem tartozik az erősségeim közé, s mivel érzékelem is vérem áramlását, s láthatom a kapu vörös felvillanását is, most mégis sikerül kissé elvonatkoztatnom: az átjáró utat enged nekünk. * - Micsoda felhajtás.. hippokrax. * szólom még meg a nyikorgást is, s gyógyítom is be vérző tenyerem, aztán remélhetőleg Eric-kel oldalamon indulhatok meg lefelé, s a lépcsőfokokat magunk mögött hagyva egy szép kis terem az, ahová érkezünk, melynek ott pihen közepén a könyv is.. láthatóan nem egyszerű cucc ez. *
- Azta.. ez durva. * borzongok is bele az energia érzetébe, s meg is közelíteném a tárgyat, de nem tehetem. Hirtelen sötétség árasztja el a helyet, pördülnék tengelyem körül, valamivel védenem kellene az átkokat, miközben azért a kulcsot egyik zsebembe rejtem, biztonságba, mert érzem ám, hogy bajba vagyunk, de pillanatokkal később bénultan ácsorgom, előre tartott pálcával.. se beszélni, se mozogni nem tudok, csak tekintetemmel követem az előttem elhaladót, s nyöszörgő hangokat hallatok, már ha tudok. *
~ Ez ki? Ez a bérgyilkos, akit rám küldtek? Remélem hallod a gondolataimat te szemét.. rohadj meg ott, ahol vagy, és eressz el! Rengeteg időm lesz még kinyírni téged.. ó bárcsak már most megtehetném! ~ * bosszankodom magamban, továbbra is mozgásképtelenül, de ahogy elnézem, nem csak én vagyok így. Nem tudom, mi lesz most, de már energiám sincs félni, az adrenalin nem erre késztet, nagyon nem. *

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 11:31 pm

*A férfi már nem válaszol a kérdésre nem igazán van mit, a lényeg hogy bejutottak az ajtón és most már lefele tartanak, s már láthatják is a bizonyos könyvet. Igencsak veszélyes egy darab látszólag s rengeteg energia van benne, mintha valamit belezártak volna abba a könyvbe, vagy valamiket... Viszont sokáig megnézni nincs túl sok idejük ugyanis hirtelen minden elsötétül, ők pedig csapdába esnek. Nemsokára meg is jelenik a rejtélyes idegen, akiből eddig a lány nem sokat láthat. A gondolatok bizony célba érnek, és válaszul hallhatja is a férfi hűvös hangját ,amiben semmi szánalom vagy kegyelem nem érezhető, s félelem sem.*
-Arra nem lesz sok lehetőséged kislány.... Nem áll hatalmadban megölni engem, én viszont tarthatok neked egy kis bemutatót.....*mondja még mindig háttal állva felemeli a kezét, s a lány társa ismét mozogni képes, azonban ez csak a játék része, ugyanis a test felemelkedik, s görcsösen kezd el fulladozni..*
-A könyv nem más mint egy kamra... kamra a lelkeknek amik a könyvbe zárva szenvednek és nem lépik át a túlvilág kapuját... A könyv pedig engem táplál, a lelkük az erejük... A szüleidé és más mágusoké. Halhatatlanná tesz..*hangosan felnevet miközben beszél a fulladozó társ azonban egy pillanat alatt megreccsen s üveges szemmel fordul oldalra a feje... A nyaka egy pillanat alatt eltört. Ezután a test a férfi mellé lebeg, s egy csattanással le esik a földre. Azonban itt még nincs vége, a könyv zölden felizzik s a holttestből valami kék színű foszlány olvad ki.. a Lelke ami aztán a könyvbe szál. Ezután az ismeretlen a könyvet a kezébe veszi majd felnyitva. Még furcsább dolog történik, érezhetően a férfi ereje megnő teste egy pillanat alatt lángba kap, majd megfordulva a lány felé, láthatja hogy fél szemre valóban nem lát, viszont valahonnan mégis mintha ismerős lenne neki nem tudni honnan, a fekete haj néhol őszes de mégis mintha ismerné..*
-Akinek a birtokában van a könyv, azé a benne lévő lelkek hatalma, most már remélem érzed mekkora erő van benne.. És már a barátod lelke is benne van..*nevet fel hangosan, majd kezeit széttárva szinte remegni kezd az egész boltozat néhol megrepedezve felül is alul is, s olyan hangok gerjednek mintha maga a pokol démonait hívná háborúba.*
-Ha le akarsz győzni hogy bosszút állj... előbb bele kell pillants a könyvbe.. De segítek hiszen régóta ismerjük egymást.. a Mysterio könyvtárában a második a polcsora alatt találsz egy rejtett fiókot. Pontosan a démoni megszállások kötet alatt. Ha kinyitod ott lesz a könyv... Most pedig vissza küldelek onnan ahova jöttél.*mondja nevetve, majd a lány felé suhint a pálcájával aki úgy érezheti mintha belülről gyújtották volna fel, de ismét látni a vakító fehérséget majd egy erős húzást, végül erősen csattan valaminek. Mikor kinyitja a szemét a Mysterio folyosóján van, közeleg a 11 óra, és láthatólag senki nincs most a folyosón. Kérdés a lány mit tesz a hatalomért?*

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-02, 11:51 pm

* Úgy érzem, itt a célegyenes, csak el kell pusztítani ezt a könyvet, semmi más dolgunk nincs.. ugyanakkor végső soron mégis csapdába esünk, talán követett minket mindvégig ez a szemét.. gondolhattam volna. Nem vagyok túl képzett, de az állítólagos társam elrejthetett volna minket valami varázslattal, biztosan létezik ilyen. Kétségbeesetten vergődöm magamban, lévén, hogy képtelen vagyok a mozgásra, de magvas gondolataim úgy tűnik, célba érnek: ért a szóból ez a tetű. *
~ Ó dehogy nem.. ha most nem, majd máskor. Csak várd ki a végét, Dereck. ~ * csikorognám én hangosan is mindezt, de a bemutató szónál már rossz sejtésem van.. nem velem kísérletezik, hanem Eric az, kit kipécéz magának, én pedig nyöszörögve tiltakoznék, de nem tudok semmit tenni ellene, csupán csak izzó, kék tekintetem őközte és a szenvedő fél között ugrál, olykor pedig a könyv is látómezőmbe kerül, míg hallgatom szavait is. *
~ Dögölj meg, undorító féreg.. nem véletlenül zártam el előled a könyvet, és ha még egyszer lehetőségem lesz rá, akár a halálom ellenében is megteszem! Nem foglak segíteni a mocskos céljaid elérésében. ~ * pörölök vele határozottan, hangom csípősen szólna, ha beszélhetnék is, s bár tehetetlen vagyok, mégis komolyan gondolok minden egyes szót. De a jelenet még rosszabb, mint vártam.. *
~ Eric.. Eric... neeeeeee!!! ~ * ordítanék most már, egyre rosszabbul érzem magam ebben a helyzetben, s még csak szemeimet sem tudom lehunyni, végig kell néznem mindezt. Erős vagyok, ám egy kövér könnycsepp mégis legurul megdermedt arcomon, s amit eddig nem volt szerencsém látni, az maga a folyamat, ahogyan előbb a könyv, majd pedig ő maga nyeli be a lelket és az energiát, végül pedig arcát is módomban áll megpillantani, amely oly ismerős számomra, de annyira, mégsem tudom hová tenni azt, akit látok.. *
~ Rohadj meg.. ~ * hull tovább néhány könnycseppem ki szemeimből, és igazából az sem tud meghatni, mennyire kegyes, hogy vissza küld a saját jelenembe.. ezek szerint talán már most is körülöttem ólálkodik, nagyszerű. Némi instrukciót hallhatok azért, hogy hol találom a könyvet, az intést látva, meg még egy utolsó pillantást vetve rá ordítanék, ha tudnék.. belül legalábbis ezt teszem, az égető érzés szétárad testemben, borzalmas kínokkal telítve el végtagjaimat, nem beszélve a vakító fényről, majd a csattanást is érzi testem.. s végül lihegve rogyom össze a nyirkos, hűs padlóra, pár másodpercnyi zokogást engedve magamnak, majd végtagjaimat mozgatva, számlálva törlöm is meg arcomat elszántan.. már amennyire ez lehetséges. *
- Szóval újra itthon? Akkor lássuk a medvét.. meg foglak ölni, ezt megígérhetem. * szipogom halkan, dühöm és félelmem egyvelegével, majd szépen felkelek zsibbadt végtagjaimmal a padlóról, felmérve a helyet, hol is lehetek most? S ha megtörtént a beazonosítás, alap, hogy a könyvtár lesz a cél, nem érdekel senki és semmi, bemegyek oda, és előtúrom azt a könyvet, miközben a kulcs jelenlétét is ellenőrzöm zsebemben. *

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-03, 12:02 am

*A lány hiába pöröl, lehet akár olyan dühös amivel elfagyaszthatná a poklot semmit nem segít. A barátja meghalt, a lelke a könyvbe van zárva most már sejtheti hogy talán a szüleié és még ki tudja hány mágusé akit megölt ez a bizonyos "gazfickó" azonban a lány valamiért nem hal meg, sőt lehetőséget kap. Így nemsokára ismét hazai pályán van, pontosabban a saját idejében, csupán pár órával később. Mintha az elmúlt időt egyszerűen átaludta volna. Egyébként a főfolyosón van, s ha megindul a könyvtár fele, pontosan ott, ahol Dereck beígérte észre is vehet egy kis bemélyedést a földbe a polc alatt. Ha felfeszíti a téglát, egy fekete dobozt vehet észre, szép csillogó márványozott doboz, rajta pedig egy bizonyos monogram D.W. Hogy ez mi nem tudni, pontosabban de egy biztos. A férfi ismerte a lányt, vajon honnan? És vajon miért fogalmazott úgy ahogy fogalmazott, illetve miért volt olyan ismerős Chloenak? Nem tudni, viszont egy biztos, a dobozt egy kulcs nyitja, ha a lány észbe kap már sejtheti is mire volt jó az a bizonyos kulcs amit Eric bízott rá még mikor élt. A kulcs simán fordul a zárba s ha felnyitja a dobozt észre is veheti a könyvet melyre szép ezüsmintás hímzéssel rá is van írva "Nephirim könyve" Valami viszont furcsa. Semmi energiát nem érez, csupán csak egy picit, amiből sejtheti mégis van benne mágia.. Ezek szerint ez a könyv csak a jövőben lesz pusztító erejű hála annak a titokzatos idegennek, s mivel a lány már tudja is hogy miért ilyen veszélyes, illetve kiknek a szenvedésével jár a dolog, óriási hatalom rejtőzik benne, de egyben sokak életébe kerül. A lány hiába lapoz bele csupán üres fecniket lát semmire nem megy vele, talán a használatát se ismerte ki még teljesen, úgy tűnik erre eddig csak egy valaki volt képes. Vajon hagyja hogy ismét bekövetkezzen az amit egyszer már átélt? VÁr addig míg a könyv ismét hatalmat szerez s megpróbálja megszerezni mint régen? Vagy most jobban dönt és talán egy mozdulattal megváltoztathatja a jövőt? A döntés csak tőle függ, vajon megkockáztatja e még egyszer azt a szenvedést amit átélt, s a saját életét is oda dobja hogy a mókuskerék ugyan úgy forogjon vagy megálljt parancsol? Ez nemsokára kiderül.*

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-03, 12:20 am

* Kezd egyáltalán nem tetszeni mindaz, amit átélek, mínusz egy ember veszteség, én pedig teljesen tehetetlen vagyok, egészen addig, amíg vissza nem kerülök, elég durva kínok árán az iskolába. Eleinte teljesen elmacskásodva érzem magam, majd ahogy megpillantom tükörképem a padlózatban, bevillan, merre vagyok.. a főfolyosó a közepe mindennek, innen egyenes utam lesz a könyvtárba. Eleinte kocogásban indulok, majd sebes rohanás lesz a vége, idő közben pedig pálcám mellé a kulcs is a kezembe kerül, agyamban kavarognak kusza gondolataim, végül pedig egész egyszerűen, senkivel nem törődve rontok be a könyvtárba.. tudtommal nem zárják, bármikor jöhetnek ide a diákok, és nekem most van hozzá kedvem! *
- Második sor.. démoni megszállás.. második sor.. megvagy. * vetem máris a polc elé magam, hogy kis kutakodást követően meg is találjam a könyvet, melynek gerincén lefelé fut végig ujjam, tovább haladva egész a földig, ahol ott a mélyedés. * - Ez az. Gyerünk.. gyere ki. * teszem szabaddá máris kezeimet, s körmeimmel, majd pálcám segítségével, azt ideiglenes feszítővasnak használva feszegetem a téglát, mit sikerül annyira meglazítani, hogy ki is emeljem onnan, szabaddá téve az utat a lényeghez. Nagyot nyelve érintem meg a dobozt, amelyen egy monogram ácsorog.. *
- D.W.? Dereck.. Walsh? * ötletelek meglepetten, ezek szerint a rokonom lehet az átkozott? De akkor sok minden magyarázatra szorul.. viszont nem érzem szükségét mindezeken elgondolkodni, inkább kiemelem a hűs márványdobozt a helyéről, s máris próbálom kinyitni, ám azt hiszem, a kulcs nélkül, melynek ott a helye, nem fog menni. Ezt véve kezembe használom is a kis tárgyat, majd felütve a tetejét.. ott a könyv. A Könyv. *
- Nephirim könyve. * emelem is ki a dobozból, ám különös.. nagyon nem úgy néz ki, ahogyan az előbb láthattam, alig érezhető benne némi energia, semmi fényesség, és ahogy belelapozok, mintha teljesen üres volna, a fejemben pedig így áll össze a kép. *
- Azért küldtél vissza, hogy megállítsam mégis ezt az egészet? Ha nem most, talán idővel megtaláltam volna a könyvet, de akkor már minden bizonnyal késő lett volna.. most viszont még van lehetőségem. De hogyan pusztíthatnám el? * morfondírozom így, miközben már popómra csücsülök a hideg kövön.. ha vissza zárom a dobozba, akkor idő kérdése, és rátalál Dereck, vagy én magam próbálom biztonságba helyezni, de a végkimenetel ugyanaz. Ugyanakkor ha itt és most megsemmisítem, talán mindennek vége szakad, de akár magamnál is tarthatom, biztonságban. *
- Egy mágikus könyvön nem hinném, hogy segít egy sima tüzes varázslat. * motyogom orrom alá, ugyanakkor a jövőm.. az életem, és mások élete is a tét most. De ki tudja, ha engem táplálhatna a könyv? Ha én irányíthatnám mégis, akkor mi lenne? Hiszen ha ez az ember a rokonom, akkor a halálom nem a könyv miatt következett be, és nekem is jogom van élni vele.. nem tudom, nem tudom. *
- Mit tegyek? * dobom vissza dühösen a könyvet a dobozba.. sorsomat meg kell pecsételnem, s ha most rosszul döntök, minden bizonnyal vége mindennek.. évek kérdése. Pálcám lassan kezembe kerül, de továbbra sem hiszek abban, fel tudnám gyújtani, vagy bármi ilyesmi.. egy próbát viszont megér. *
- Piroinito! * ejtem ki az igét, a könyvre mutatva.. hajszálnyira voltam attól, hogy még csak meg sem próbáljam.. és most sem tudom, mi fog történni, nem tudom. Képtelenség ez az egész.. *

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-03, 12:35 am

*A lány kutakodva a könyvtárban meg is találja a könyvet, pontosan ugyan ott ahol Dereck megjósolta, azonban felmerülhetnek bizonyos kérdések, vajon megéri e megvárni míg a könyv eléri hatalmának csúcsát, vagy most kéne elpusztítani? A lány bizony döntött, méghozzá úgy hogy megpróbálja felgyújtani a könyvet. A cucc szépen lángra is kap, viszont ekkor velőtrázó sikoltás hallatszik a folyosón , majd fura nevetés ami egyre jobban gurgulázva végül elveszik a sötétségben. Vajon ez mit jelenthetett? Nem tudni, ahogy azt se hogy mi értelme volt elpusztítani a könyvet, és miért éppen a szerző mondta el mit hol talál? LEhet hogy annyira féltékeny volt hogy a múlt béli önmagától is inkább elzárná? Vagy netán csak egy cselszövés hogy Chloe úgy érezze minden rendben van, s elaltassa a kétségeit? Ezt nem tudni, de a lány látta mi történhet ha egy ilyen tárgy rossz kézbe kerül. És hogy a jövő mit hoz? Azt még nem tudni hiszen az mindig kiszámíthatatlan, de egy biztos. A fura kalandoknak még korán sincs vége.*

//Nos ennyi volt az esti mese Smile

Remélem jó volt és kielégítette a kalandvágyat egyenlőre Very Happy

Én élveztem//

Tárgy: Re: Világ a kapun túl 2012-09-03, 12:47 am

* Elég sokáig, talán túlságosan is sokáig mérlegelek a könyv fölött, nem beszélve arról, látva a monogramot, logikusan arra gondolok, valami rokonom lehet ez, már csak a kezdőbetűből ítélve is. Ebben persze nem lehetek biztos, hisz majd a családfám megmondja, igazam van-e vagy sem, de nem is ez most a lényeg, mint inkább a könyv sorsa, amely az én kezemben van. Teóriázgatok, s elég hosszasan hányom és vetem meg magamban a dolgokat, míg végül próbát teszek arra, felgyújtanám a könyvet. Furán jönne ki, ha egy ekkora erővel bíró tárgyat ilyen egyszerűen el lehetne pusztítani, de egy próbát megér alapon, legnagyobb meglepetésemre méghozzá simán begyulladnak a lapok, kékségeim is kimeresztem, már-már kezdem is bánni, hogy megtettem mindezt.. de nem szabad, ahogyan megijednem sem kellene, de mégis, egész testemben rezzenek össze a messzebbről jövő sikoltást hallva, pálcámra is rámarkolok, s amelyet először nem igen tudok mire vélni, majd ahogyan nevetésbe csap át, s elhalnak a hangok, szapora lélegzetvételem is lassulni kezd. *
- Talán mégsem állt meg ennyivel a történet? * sóhajtok végül egy aprót, nem tudom, ennek most volt-e bármi köze ahhoz, ami ma velem történt, de logikusan így jött le.. nem sok kell viszont a könyvnek, hogy szénné égjen a márvány dobozkában, viszont én magam szépen lecsukom a fedelét, a kulccsal vissza is zárom azt. A téglát teszem csak vissza helyére, a doboz és a kulcs velem jönnek.. attól, mert úgy tűnik, vége a történetnek, nem lehetek biztos semmiben. Mégis erre fogom feltenni akkor az éltem? Biztonságba kell helyeznem a darabokat is, nem fogom kiadni a kezemből, az biztos. Túl egyszerű volt ez így.. túlságosan egyszerű. Ha mindent visszarendeztem a helyére, a dobozt hónom alá csapva kelek fel a földről, semmit nem hagyva itt, sőt, még a Dereck által említett könyvet is magamhoz veszem, s pimasz módon, na meg mert hulla fáradt vagyok már, és a könyvtárost sem látom sehol, kölcsönzés nélkül viszem ki magammal azt a helységből. S hogy utam most hová vezet? Evidens, hogy a Keleti főtoronyba, ahol szobámba térek, s még mielőtt teljesen magával ragadhatna a fáradtság, ténylegesen papírra vetem a ma történteket.. a dobozzal pedig egyelőre nem tudom, mit teszek majd, de kutakodásba fogok kezdeni a monogramot illetően: nem dereng ilyen rokon, és semmi nem vág össze a történtekkel sem. S ha mindezzel megvagyok, valószínűleg dobozostul fog elnyomni az álom.. már ha képes leszek ezek után nyugodtan pihenni. *

//húúú hát msn-en is mondtam már, iszonyúan tetszett ez a mese, a vége meg főként, de úgy az egész Very Happy

picit sem bánom, hogy Chloe karinak kértem ^^ nagyon-nagyon köszönöm, el volt találva rendesen, és olyan volt, amit szeretek: gondolkodós, kalandos és nem igen véres, csak annyira, amennyire kell ^^ szóval köszönöm még egyszer, várom a következőt, és hát a lánykám sem fog tétlenkedni addig sem, ezt megígérhetem Razz

//