Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 6:31 pm

*A karácsony már elmúlt, lassan jön a szilveszter, s vele az új év. Tartalmas volt az idei Cat számára, hisz nem csak tanult, de tanított is, ráadásul néhány kalandban is része volt. Az utolsó pár héttel ezelőtt történt vele, s bár akkor elég keményen hatott rá, ahogy teltek a hetek, lassacskán túllépett rajta, még ha teljesen el nem is felejtette. Valaki viszont nem is akarja, hogy elfelejtse, mivel a délelőtt folyamán egy levelet talált az ágyán, amiben valaki név nélkült írt a múltkori eseményekkel kapcsolatban. Elmondása szerint segíteni tud felgöngyölíteni az ügyet. Na nem mintha Cat arra vágyna, hogy megtalálja és elfoglalja azt a trónt, de érdekli a dolog, na meg nem kéne hagyni, hogy azok az átkozottak elérjék a céljukat, akik rájuk támadtak. Azóta lázasan jár az agya, s várja a délutáni időpontot, hisz az ismeretlen alak délután 5-re hívta az Árny Hágóhoz.*
-Csak tudnám miért épp a hegyen kell találkozni. Iszonyat hideg lehet ott fent ilyenkor. *töpreng hangosan, a szekrénye előtt térdelve, amiből egy jó vastag pulcsit húz elő.*
-Remélem nem csak én kaptam levelet, és nem csak szórakozik valaki. *motyogja még maga elé, majd egy kis nyögéssel feláll, s már bele is bújik a fekete pulcsiba. Alatta amúgy egy lila felső van, lábait pedig kék farmer takarja. A cipőt is felvette már, hogy ne pulcsiban kelljen még azzal is bíbelődnie, mivel nem akar kimelegedni. Amint megvan, a tükörhöz lép, megigazítja a pulcsi miatt összekócolódott tincseit, majd a sminken is igazít egy picit. Ékszert pillanatnyilag nem visel, de ekkor jön rá, hogy talán valamit nem ártana, így hirtelen rántja ki a fiókot, s markol rá a a kő medálra, ami múltkor is nála volt.*
~Talán most nem felejtem el használni, ha szükség lesz rá.~ *gondolja, miközben a nyakába akasztja a medált. Amint ezzel is megvan, az asztalhoz lép, a pálcáját zsebébe dugja, majd egy kis zacskóval is hasonlóan tesz, amiben kréta, kis gyertyák, ezüstpor, ólomtű és hasonló hasznos holmik vannak. Minden összetett varázslathoz ugyan nincs nála holmi, de pár dolgot inkább gyorsan összedobált, amit talált a szobájában. Amikor ezzel is megvan, magára kanyarítja szürke télikabátját, majd már viszik is lábai a kikötő felé. Amint kiér az iskolából, rögtön behunyja szemeit, s a hegymászás helyett inkább a hoppanálást választja. Némileg előbb érkezett, de jobb, ha ő van itt előbb, akkor biztosabbnak érzi a helyzetét. Ekkor veszi észre, hogy mégsincs egyedül, de szerencsére csak Nath-et látja, nem egy idegent.*
-Szia Nath! Látom te is kaptál levelet. Kíváncsi vagyok, ki ez a titkos idegen, és mit akar tőlünk. *köszönti a másikat, közelebb sétálva hozzá, miközben egy gondolat is átfut agyán.*
~Legalább már tuti nem leszek egyedül.~ *Nath azért egy biztos pont, elég erős a srác, így ha valaki meg is akarná őket támadni, nem lenne könnyű dolga.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 6:44 pm

*Felemelő a tudat, mikor az ember azt hiszi, egy-egy kellemetlen problémán a nagy vihart követően túl van, ám később rá kell jönnie, ez egyáltalán nincs így... nos, az mélyre húzza a morált számomra. Pontosan ez történik most is, s talán hálás lehetnék, hogy az ünnepek után kapok levelet, mely szerint amennyiben rendezni óhajtom a legutóbb felmerült apró problémát a világ elpusztulásáról, akkor találkozóra kell mennem. Nincsen más választásom, hiába szeretném, ha nem volna ez igaz, vagy lenne más lehetőségem, de sajnos nincs, becsületből is muszáj jelen lennem, és természetesen a kíváncsiság is hajt.*
~ Még szerencse, hogy a kedvenc helyemen. ~ *morgok magamban. Nincs jó kedvem, fel vagyok azonban készülve a meglepetésekre, vagy a veszélyre, mert most saját magam sétálok a csapdába. Öltözékem tehát ehhez mért, fekete, de azon túl, hogy számomra jól áll, nem mutat eleganciát, inkább a védelemre és a gyűrődés bírására fektetem a hangsúlyt. Bakancs, több zsebes nadrág, póló, fölötte pedig pulóver, melyet dzsekim takar. Nem fázom, elég meleg az öltözet, ráadásul orosz származással büszkélkedhetem. Van nálam egy kis pénz, mert talán tréfa az egész valamelyik kalandon részt vett tagtól, akkor pedig itallal nyugtatom majd magamat... övemen pálcám lóg, mellette pedig most egy kés is van, kiegészítőként viselem órámat, alatta pecsétgyűrűmet, átellenben teleportgyűrűmet, illetve medálomat. Ismerem a járást, többször voltam már fenn, és nem tetszik, hogy múltkor gyakorlatilag levonatoztunk a hegyről, most pedig itt találkozunk. Időben érek fel, ahogy látom, pár alak is mozog, s amint közelebb érek, fel is ismerem őket.*
- Priviet. Szoval nem gyenge humor akart lenni. Akkor gondolom megint együtt mentjük meg a vilagot. *döntöm félre fejemet, ahogyan őket méregetem. Valahogyan jól esik, hogy itt vannak, többen nagyobb az esélyünk, mintha társak lennének ebben. Kíváncsi vagyok, érkeznek-e a többiek is. Én némán állok, meg sem szólalok, ahhoz túlzottan feszült a figyelmem, ahogyan a tájat méregetem környezetünkben.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 6:50 pm

* Fura, hogy az ünnepeket leginkább egyedül töltöttem, s kivételesen még a bálba sem néztem el, értelme sem lett volna túl sok. De az eddigi unalmasabb órákat követően, a mai napon egy különös levelet találtam szobámban, amelyet már első olvasásra is kitalálhattam, mivel kapcsolatban küldhetett a névtelen illető. Feltételezem legutóbbi kalandunk, mivel nem ért véget akkor, most éri el folytatását, s bár engem cseppet sem érdekel sem a gömb, sem pedig a trón, kíváncsiságom mégis határtalannak bizonyul. Nem értem, én minek kellek oda, de ha már fel lettem szólítva, talán egy próbát megérne a megjelenés. Így kezdem most összeszedegetni melegebb holmijaimat szekrényemből ki az ágyra egy apróbb sóhaj kíséretében: fekete vastag dzseki, sötétkék, garbós pulóver, valamint még egy póló is kikerül, na meg egy farmer, és bakancsom. Csak a Hágóra készülök, szóval bár nem lesz túl lányos az összeállítás, szerintem korrekt, a hideg ellen legalábbis mindenképp, na meg ha annyira borzonganék, egy ügyes varázslat segítségével egy időre meleg érzetét könnyedén meg tudom teremteni magamnak. Lassan, de biztosan magamra is öltök minden hacukát, arcomra azért kevéske, sötét sminket viszek fel, nem hiszem, hogy nagy jelentősége lesz, de na, nézzek ki valahogy. Pálcám kerítem még elő, na meg egy pár, fekete kesztyűt, végül illatos, hullámos hajam összefogom, s így indulok útnak egyedül, le a révészhez, kivel át is vitetem magam Seolra. Nincs sok kedvem most a hoppanáláshoz, levegőre van szükségem, legalábbis egy darabig, tehát ha kiszálltam, egy kis séta következik, méghozzá a Hágóhoz közvetlenül, ahonnan pedig én magam is hoppanálva érkezem a tetejére, s ahogy látom, páran már gyülekeznek itt, többek között Nath is erre lézeng, valamint Cat és Tarkh is, ebből következtetve tehát nem igen én vagyok az egyetlen, aki ma megkapta azt a levelet. *
- Sziasztok! * köszöntöm őket egyszerűen, nem igazán tudnék most mit mondani, főleg Nathnek nem, így pár méterre tőlük állok csak meg, méghozzá közelebb inkább Tarkhhoz, s zsebre dugott mancsaimmal figyelem az eseményeket, picivel érkeztem csak idő előtt, de szerintem amint ötöt üt az óra, egészen biztos, hogy máris történik majd valami. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 7:00 pm

*Esteledni kezd, és úgy tűnik a fiatalok közül mindenki megjelenik, aki megkapta azt a bizonyos üzenetet. A hegység cseneds, csupán a szél zúgását hallani, szinte csontig hatol a hideg. Pár pillanat múlva azonban egy hangosabb pukkanás hallatszik, s a felverődő hóban egy különös idegent pillanthatnak meg, akik nem sokra tőlük érkezett meg, természetesen hopponálva. Magas, úgy az ötvenes éveiben járó, szürke szakálas férfi, skarlát színű szemmel. Öltözete egy fekete köpenyből áll, illetve csuklyából, melyet levéve a diákok fel is fedezhetik, hogy a férfi egyébként teljesen kopasz.*
-Szóval ti lennétek azok akik részt vettetek a kudarcba fulladt találkozón. Bár bizonyítani nincs időm, de ismerem az ügy célját, engem pedig azért küldtek hogy segítsek nektek. *szólal meg komor hangon, közelebb lépve pedig megtörténik a bemutatkozás is.*
- A nevem Dimitrij Sergejevic, központi hírszerzés.. Az ügy amiért az üzenetet küldtem nem tűr halasztást. Mint tudjuk mindannyian a Pendeltonok által szervezett találkozó végén a gömböt ellopták, a magát „Tábornoknak” nevező ember, katonái. A birtokomba jutott információk viszont elárulták, hogy hol lehet a fickó főhadiszállása. Az információk azt is elmondják hogy ez az ember, már régóta keresi azt a bizonyos szerkezetet. Ha van valami információ akkor annak ott kell lennie, ahová most szándékozom elirányítani magukat. Gondolják hogy képesek lennének egy veszélyes feladat végrehajtására? Ha igen fogják meg ezt itt*kérdezi, miközben zubbonya alól egy serleget vesz elő, szeme pedig a diákokra villanva végig méri mindent. Fura hogy nem a felnőtteket keresték fel, eléggé titokzatos egy fickó ez is, de talán ha a dolog végére járnak többet fognak tudni.*

//Ide kérek egy hszt a következő külföldre fog menni : ) Oda én írok először szóval látni fogjátok hova kell menni//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 7:03 pm

*Sajnos nem csak én vagyok most itt, ahogy érzékelem, valaki más is erre hoppanál és ez nem más, mint a vörös hajú cicaszemű lány, így pillantok felé, majd el is mosolyodom őt látva, hiszen kedvelem, mindig is jóban voltunk.*
- Szia... hát igen, engem is érdekelne, hogy mi lesz most. *bólogatok is aprókat, de a kis orosz srác is felbukkan hamarosan, így őt is köszöntöm, majd pedig Rose alakját is észreveszem át, ki igen csak zavaró helyen ácsorog, így hoppanálva már közvetlenül mellette is termek, kezem kezéhez ér.*
- Nem tudtam, hogy lecseréltél egy kiskorúra. *pillantok is szemeibe, kissé talán kihívóan is és igen, sért a dolog, tehát nem fogok jópofát vágni mindehhez, a morgolódás hozzám tartozik. Na persze tudom, hogy egy elsősnek semmi esélye sincs Rose-nál, ahogy ellenem se, főleg azok után, amit tervezek kettőnkért, de mivel az ajándék még készül, én nem siethetek el semmit. Meglátjuk, hogy mi lesz, de még visszamondhatom a dolgot, hogyha Rose így dönt, hogy eltol magától.*
- Amúgy, szerintetek ma hova utazunk? Nem hinném, hogy itt maradnánk, a Mysterio mellett, hanem inkább északot képzelnék el. *nézek is az ég felé és szavaim mindenkinek szólnak, hiszen ha már így összegyűltünk, akkor együtt maradhat a banda, legalább egy ideig, még az is lehet, hogy szükségem lehet rájuk, bár nem mindenit áldoznék be az itt lévők közül. A hideg egyébként engem nem zavar, ilyenkor jó a vérfarkas vér... A pukkanást meghallva viszont már arra is fordulok, érdeklődve nézve végig a kopasz pasin, majd biccentek is felé egyet, oda is lépve hozzá.*
- Üdv! *oh, nem bízom én senkiben sem, szinte... tehát benne se, így én be se mutatkozom, csak végighallgatom szövegelését, el is tárolom magamban az információkat, majd ez után már kezemet a serlegre is teszem.*
- Állok elébe... *érdekel a gömb, a trón, tehát igazából nincs is más választásom, na meg, remélem, hogy jó buli lesz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 7:12 pm

*Nincs túl sok kedve a lánynak ehhez az egészhez, hisz múltkor is eléggé eldurvult a helyzet, ráadásul őt nem is érdekli az a trón. De muszáj cselekednie, ha már egyszer belekeveredett. Így hát megtömött zsebekkel érkezik meg némileg 5 előtt az Árny hágóra, ahol már meg is pillantja Nath-et, így egy kis mosollyal köszönti a lány.*
-Furcsa, hogy ennyi idő után hirtelen valaki így felkeres. *bólogat a kis vörös, közben pedig Tarkh is megérkezik, így ő is kap egy sziát egy kis mosoly mellett. Hamarosan Rose is feltűnik, s felé is int a lányka, de kicsit furán néz, hogy nem megy oda barátjához.*
-Ti amúgy... *fordul vissza Nath felé, aki a következő pillanatban el is hoppanál mellőle, beléfolytva a szót, s hirtelen Rose mellett terem morogva.*
~Úgy látom nem rendeződött a dolog...~ *gondolja magában, de ebbe nem szándékozik belefolyni, nem az ő dolga. Csak türelmesen ácsorog a hegyen, mikor ismét meghallja a srác hangját, s felé pillantva bólogatni kezd.*
-Szerintem is. Ha ennyire nem találják, akkor szerintem be van fagyva valahová. *ért egyet, de ekkor újabb pukkanás hallatszik, majd feltűnik egy csuklyás, nem túl bizalomgerjesztő alak. Cat hátrébb is lép kettőt, miközben a kopasz fejet és a vörös szemeket nézi.*
~Ez meg mi a fene?~ *normális ember nem néz így ki, még ha a hírszerzésnél is dolgozik, így kissé bizonytalanul szólal meg.*
-He... helló. *valahogy nem ilyen fazonra számított, bár konkrét elképzelése se volt. A pasas viszont tovább beszél, a szavakra pedig csak elmosolyodik a lány.*
-Ha tudná, hányszor lehet ezen a környéken nagy veszélybe kerülni... És amúgy is már benne vagyunk. *biccent egyet, majd egy nagyot sóhajtva közelebb lép, s megfogja a serleget. Tekintetéből azonban bizalmatlanság süt, nem ismeri a férfit, nem is épp rokonszenves, így egyelőre nagyonis rajta tartja szép szemeit.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 7:16 pm

* Bár egy pillanatra azért elgondolkodtam azon, figyelmen kívül hagyom a levelet, ugyanakkor mégsem ezt cselekedtem, ennek örömére vagyok hamarosan, még éppen időben, öt előtt, ezen a hideg helyen, távolabb Nathtől, ki hamarosan már mellettem terem, én pedig egy röpke pillantást engedek helyes arcára. *
- Nem cseréltelek le senkire. * nézek Tarkh irányába, s érezvén, hogy keze az enyémet érinti, automatikusan, ha hagyja, legalább addig, míg a gépezet be nem indul, ujjaira kulcsoom sajátomat, ezzel is jelezve, nem áll szándékomban megválni tőle.. csak most fura. Egyelőre bírom a hideget, nem lesz semmi gond remélem, bár a szél elég durván fúj, mintha még bőröm alá is be akarna férkőzni.. de mindezt csak egy összerezzenéssel konstatálom, miközben végigjáratom tekintetem a társaságon, s még pálcám is kézközelbe helyezem, a biztonság kedvéért, na meg mert kezd ám sötétedni is, Nath kérdésére pedig csak megrázom buksimat, majd pedig egy jókora pukkanás jelzi valaki megérkeztét. Fekete gombszemeim természetesen azonnal abba az irányba villannak, s pálcám bár nem baljósan, de automatikusan neki szegeződik, a fekete hacukás figurának, ki túl nyugodtnak tűnik ahhoz, hogy azt higgyem, támadást akar intézni ellenünk, így inkább csak némán figyelem arcát egy darabig, s sebes beszédét, mely kissé sem bizalomgerjesztő, de legalább őszintének tűnik, így kerül a pálca mégis testem mellé. *
- Önnek is jó estét. * jegyzem meg csak úgy mellékesen, bár hallani hangjának hordozásán, hogy igen csak sietős a számára, és én mondjuk továbbra sem értem, miért kéne nekünk segítenie? Nem érzem úgy, hogy szót kéne kérnem bizonyos aggályaim felől, mivel ezt követően csak gyorsan kezd beszédbe a férfi, rengeteg információt megosztva velünk, én magam egy pillanatra tekintek csak a többiek felé, majd kezem lassan a serleg irányába indul, amit felénk nyújt, na meg persze közelebb is lépdelek hozzá, nyilván nem egymás szájában állunk most. *
- Én benne vagyok. Csak térjünk haza élve. * ennyi csak a kikötésem, bár tudom, mindez rajtam múlik, már a saját testi épségem, nem pedig máson, szóval saját felelősségre fogok rá arra a bizonyos serlegre, belül fel is készülve az utazás ezen módjára. Aztán a többit meglátjuk, mi lesz, mi fog történni.. hisz attól, hogy kissé tartózkodó és szkeptikus vagyok az ügy érdekében továbbra is, mivel túl sok itt a bizonytalanság, kíváncsiságom még ugyanúgy hajt előre. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 7:17 pm

*A levél szerint találkozóm van, ezért hát muszáj jelen is lennem. Készülök rá, annak ellenére, hogy egyáltalán nem örülök neki, így megfelelő öltözetben keresem fel a helyet, ahol már volt kalandban részem, s kedvenceim közé tartozik. Ruházatom véd a hidegtől, és inkább harcra valóbb mint az elegáns öltözet, pálcám, teleportgyűrűm és késem pedig segítségemre lesz. Komoran és feszült figyelemmel teszem meg az utat, fürkészve a távolt, hallgatva a neszeket, mivel attól tartok, hogy vagy csapda, vagy átverés az egész, ám amint meg is érkezem, két ismerős arcot vélek látni, innen pedig tudom, nem humoros találkozó. Idő közben Rose is tiszteletét teszi, de Ambrust nem találom sehol, ez pedig figyelmem is felkelti.*
- Ambrus nem kapott levelet? *szólalok meg kíváncsian tekintve az arcokra, ezzel árulva el, hogy bizony én levelet kaptam, ha mondjuk ők nem is feltétlen. Furcsa számomra Rose helyzete itt mellettem, de nem szólok érte, egyszerűen biccentek felé, mert ennyit érdemel, mióta a jeges viszony olvadni kezd. Ekkor azonban Nathaniel veszi át a szerepet, mivel Rose mellé is ér, valamiért fárasztó neki a séta, és a hoppanállást választja, s bár ez nem okoz önmagában semmit, szavai már nem úgy... egyszerűen horkantok egyet, és odébb is sétálok. Ketten akarnak beszélni - azt már nem tudom miért most kell -, én pedig zavarni nem akarok. Hova utazunk? Sehova nem akarok utazni... így vonom össze a szemöldökömet, de ezek után tűnik fel egy ismeretlen, mire ösztönösen markolok rá pálcámra, viszont csupán szólásra nyitja száját, nem támad. Azt el is hiszi, hogy mi vagyunk... hát én pedig azt akkor, hogy ő az, akinek mondja magát. Orosz név. Érdekes. Nem teszem próbára őt, bár nyugtat a tudat, mely szerint bizonyára oroszul is tudok majd vele kommunikálni, ha a helyzet úgy kívánja. A helyzet súlyosságát serleggel mutatni igyekező személy felé azért volna még kérdésem is.*
- Mi az a központi hirszerzes? Komolyan nem annyira sürgös meg az ügy, hogy a magisztereket keressek vele? Ez szamomra eleg hihetetlen... *vonom össze a szemöldökömet. Miért pont most, miért pont itt, és ha nagy szállásra akarunk jutni - már ha akarok -, akkor miért nem sereget hoz? Biztosan nem akar feltűnést kelteni, de számomra, aki általában zajosan, hangosan és orosz módjára intézi a dolgokat, ez egy idő után fárasztó lesz. Amennyiben többen meg is fogják azt, úgy én is követem a példájukat, mert azért nem szeretném cserben sem hagyni őket.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-01-17, 9:56 pm

//NRT: Nymphadora és Axel - 2013.01.17.//

*Nem mondom, iszonyatos félelem járja át a testem, ahogy ismét elolvasom Axel levelét. Csúnya büntetés? Na majd adok én neki... Vékony mosolyra húzódik szép ajkam, miközben halkan fel is kuncogok, majd ez után az éjjeliszekrényem fiókjába rejtem a levelet és végül már készülődésbe is kezdek. Egy szexi, fekete, csipkés fehérnemű kerül rám, csakis Axel kedvéért, hiszen az ott töltött éjszaka bizonyára nem csak alvással fog telni. Ez után egy hosszú szoknyát veszek fel, bakancsot, egy fűzőt és rá még egy pulóvert is, csak hogy véletlenül se fázzak meg. Kéne még valami elegáns kabát is, így kezdek el válogatni a szekrény előtt, majd végül egy hosszú, nagyjából bokáig érő szövetkabát kerül rám. Hajam egyébként kibontva, most teljesen egyenesen omlik végig a hátamon, szép, barna szemeim körül pedig nem túl erős, de mégis látható, fekete smink található. A piercingek a helyén, tehát orromban és ajkamnál, és már csak a két kesztyű van hátra, illetve a pálcám. Amikor minden megvan, famulusomnak intek és már el is hagyom a Midgard hálót, hogy gyors léptekkel érkezzem meg az aulába, onnan pedig ki az épület elé, hogy a révész a túlpartra vihessen. Szerencsére nem kell sokat várakoznom, most semmi kedvem se lenne hozzá, így mogorván biccentek az öreg révésznek, majd a csónakba beülve várok, amíg át nem érünk a túloldalra. Ott csak gyorsan kimászok a ladikból és már útnak is eredek a számomra oly jól ismert útvonalon, őszintén szólva senki másról nem véve tudomást. Hiányzik Axel és látni akarom, bár nem értem, hogy miért nem tudott kijönni a kikötőbe elém, de ha az volt a nagyságos úr kívánsága, hogy a hágónál találkozzunk, ám legyen. Jó pár perc eltelik, mire a hágó aljához érek és mivel nem hiszem, hogy a tetején vagy a túloldalán szeretne ütközni velem, így hát itt várakozok, zsebeimbe süllyesztett kézzel és szép szemeim ide-oda lesnek az éjszakában.*
~ Ajánlom neki, hogy ne várasson meg, vagy nem lesz olyan vidám az este. ~ *na nem vagyok ám morgós, mosolygok is, szóval mindez apró játékosság részemről, de olyan jó lenne már újból érezni ölelését és csodás csókjait. Tudom-tudom, nem szabad csak erre gondolnom, de most mégis képtelen vagyok kiverni a fejemből.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-01-17, 10:22 pm

//NRT - Dora és Axel - 2013.01.17.//

* Én magam kértem arra kedvesemet, hogy a ma estét töltse nálam, tudtommal nem járt még úgysem a Campus területén, és ha erre jön, azt először nálam tegye. Engem látogasson meg, senki mást, s most, hogy végre külön szobám is van, nem kell feltétlenül a rokonok kuckójáig elzötyögni akármilyen módon, Mystralba. Na de mivel nyolcra rendeltem, kivételesen jó fiú leszek, és időben fogok én magam is megérkezni a kívánt helyre. Nem más módon, mint motorral teszem mindezt, amit az utóbbi napokban már a szakházunk mellett tároltam. Nem árt ennek semmi féle hó, na meg amúgy is, érzem rajta, lassan rá fog férni egy csere, de egyelőre nem akarok megválni a drágaságomtól, és ezután sem fogok.. inkább műgyűjtő leszek, úgy döntöttem. Ha pedig mindent szépen elrendeztem szobámban, akkor egy gyors zuhanyt követően, kellemes illatú tusfürdőmmel természetesen, magamra kapok néhány melegebb göncöt, de alapjáraton nem hazudtolva meg önmagam, néhol szakadt holmijaimba bújtatom testem. Felül egy fekete trikó, mely most már előnyösen is mutat rajtam, hisz izmaim alakultak az utóbbi hónapok során, szóval tetkóm is elég lazán néz ki most már. Hajam kiengedve, arcom cseppet borostás, de nem durván, alulra pedig egy farmer keveredik, lábaimra kivételesen új, szinte csilli-villi, fehér tornacipő kerül, a többi már olyan szinten szétszakadt, hogy egyszerűen leeshetnének lábamról. Pulcsi, kabát még az, amit magamra veszek, s ha kiértem a szakház mellé, ahol a motor ácsorog, azonnal rá is ülök, s beindítva a kicsikét berregtetem a motort egy darabig, s hasítok is bele az éjszakába. Nem telik hát csak pár percbe, míg oda nem érek a hágóhoz, szerintem nagyjából akkor, mikor a vörös szépség is megérkezik, szóval hallhatja is az erősödő morgást, na meg láthatja első reflektorom fényét, amelyben sziluettje sejlik fel szemeim előtt, tehát le is parkolhatok mellette pár másodperc múlva. *
- Gyah, de kár azért a hosszú kabátért.. akkor most gyalogolnod kell, különben a földet fogja söpörni.. vaaaagy, le is veheted. És a szoknyát is. * nézek rajta végig vigyorogva, cukkolva őt picit, már most, így kezdésként, persze szavaim egyáltalán nem gondolom komolyan, na jó.. részben lehet, de attól, mert elememben vagyok, nem fogom itt helyben megfektetni, bármennyire is vágyom rá. Nevetve kászálódom hát le a motorról, s elé sétálva kerülnek kezeim derekára, így húzom magamhoz kissé durván, hogy egy vad csókkal köszönthessem. Tényleg imádom őt, borzasztóan jó most látni is, na de végül csak eleresztem, s mélyeket szuszogva fogok egyik kezem ujjai közé egyet, egyenes tincsei közül, eljátszadozva azzal jó pár másodpercig, közben nyilván továbbra is közel tartva magamhoz, amennyire csak lehet. *
- Szia kicsim. * dobok még egy puszit kívánatos ajkaira eközben, de továbbra se fogom be, egyelőre még legalábbis. * - Amúgy meg jó, hogy nem válaszoltál a levelemre, akár kétségbe is eshettem volna, hogy mégsem jössz. * vigyorgom tovább idétlenül, irtózatosan jó kedvem van, már most, és a kis meglepetésemről még nem is tud, ami minden bizonnyal számára is kellemes lesz, és büszke lesz rám, nagyon is. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-01-18, 1:44 pm

//NRT: Nymphadora és Axel - 2013.01.17.//

*Érkezésemet követően nem túl sokára már fel is hangzik a motor hangja és az éjszakában is látni vélem azt a kis fényt, amelyet a motor ad ki magából és ahogy egyre közeledik hozzám, úgy növekszik, akár a hang erőssége, én pedig már össze is fűzöm magam előtt karjaimat, úgy várakozok a másik érkezésére, ki végül oda is érve hozzám már meg is szólít, szavaira pedig enyhe fejcsóválás a válasz.*
- Hogyne, majd most azonnal vetkőzni kezdek a kedvedért. Amúgy is, hogy-hogy nem hoppanálva jöttél? *kérdezek is rá kíváncsian, miközben azt figyelgetem, hogyan is mászik le a motorról, majd lép nemsokára elém, így kezei már derekamat érintik, melybe picit bele is borzongok. Csak lassan csúsztatom mancsaimat a másik kézfejére, végigsimítva rajta, egészen a válláig, ahol aztán nyaka köré kulcsolom kezeimet és végül hozzá is bújok a fiúhoz, nem zavarva az aprócska durvaság, valahogy az nélkül nem lenne igazi a dolog és a csók is pillanatokon belül megtörténik. Barnaságaim lecsukódnak, ajkam szétnyílik, így csókolom őt hosszan, még hajába is túrva, kicsit meg is húzva azt, csak az élvezetesség kedvéért és igen lassan válok csak el tőle.*
- Szia. *mosolyodom el kedvesen, majd már jönnek is a szavak, amiért nem feleltem, én viszont csak Axel nyakához bújok, beszívva finom illatát és egy kis harapással jutalmazom puha bőrét a nyakánál.* - Ezt most úgy mondod, mintha kételkedtél volna abba, hogy eljövök. *suttogom is kedvesen, majd lassan csak-csak eltávolodom tőle egy picikét, úgy pillantok a motorja irányába, majd vissza Axel szemeibe.*
- Eszembe jutott az a nap a temetőben, amikor először láttam a motorodat. Furcsa, hogy olyanok is voltunk egykor egymással, annyira régi emléknek tűnik, ahogy az uszoda is és minden más. *a mosolyom nekem se tűnik ám el arcomról, egyáltalán nem bánom azokat az időket, valószínűleg szükség volt rá, hogy észhez térjek és ez legyen belőlünk, ami most van, bár tény, hogy nem volt egyszerű.*
- Mondjuk megismételni már nem szeretném, főleg, hogy a mérgem már beléd hatolt, azért vagy most velem. *halkan fel is nevetek, emlékezve egy mondatra, amit Axel mondott, hogy az én lényem mérgező, tehát ha most velem van, akkor már ezek szerint az övé is. Nem is értem, miért emlegetem fel a múltat, de most jól esik beszélni róla.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-01-19, 2:15 am

//NRT - Dora és Axel - 2013.01.17.//

* Időben érkezem a megbeszélt helyre, Dora pontosan nem az az ember, akinek várnia kellene rám, éppen elég ideje vagyunk együtt ahhoz, hogy ne várassam meg. Paripám hátán futok be méghozzá, s természetes, hogy nem a szokványos helószia az, mi először elhagyja ajkaimat, imádom cukkolni őt, de csak úgy kedvesen, semmi szemétkedés. *
- Ejnye, mert ki más kedvéért kéne még? Még szép, hogy az enyémért, szóval ez nem is volt kérdés! * ráncolom össze vigyorogva szemöldökeimet, a következőre pedig csak egy vállrándítás a válasz. * - Túl kényelmes az úgy, levegőzni akartam, így pedig legalább, ha te is felülsz mögém vagy elém, kellőképpen közel érezhetlek magamhoz. * búgom most már arcába, ahogy közel sietek hozzá, közel akarom tudni magamhoz, meg akarom érinteni és csókolni, ami nem is várat sokáig magára. Nem vagyok egy kispályás, főleg, ha ilyen jó nője van az ember fiának, akit még szeret is, még jó, hogy nem tudok finomkodni vele, de ő se velem, nem vitás. Hajam húzására csak felmordulok kicsit, amolyan kéjes mordulás ez, még a végén tényleg nem jutunk tovább a hágó aljánál, ha így haladunk, hisz válaszként popójába markolnak kezeim, tudva, hogy minden porcikája bele fog remegni, tehát már most elkezdem húzni a kisasszonyt. Minél előbb, annál jobban fogja vágyni további érintéseimet, tudom én. Na de a kötelezőket is letudom, cseppnyi dorgálást is szólva felé, ám a nyakba harapás most nálam talál be, szemeim lehunyva egy pillanatra borzong meg egész testem ezen cselekedetre. *
- Tyű, de rossz valaki.. egyébként meg tudtam, hogy eljössz, hallgatás beleegyezés. * kacsintok felé, most olyan más, olyan aranyos, kislányos, és enni való, ez a vadság pedig, ami olykor-olykor előtör belőle, egyenesen hátborzongató a számomra, de persze csak is pozitív értelemben. Nem igen szoktunk nosztalgiázni, de most mégis ezzel kezdi, így idétlen vigyoromból egy szeretetteljes mosoly lesz csak. *
- Pfú.. fura így visszagondolni, de eleinte nagyon utáltalak. * fordul át mosolyom egy huncut vigyorba, tudom, ez a szó érdekes, de most már nagyon nem ezt érzem, iszonyúan nem. * - Most meg el sem tudom képzelni nélküled az életem. Vicces. * simítok végig pofiján kedvesen, s ahogy bújik, csak magamhoz ölelve pihentetem egy fejtetőre küldött puszi után ugyanott államat, hogy aztán fel is nevethessek szavaira, és tekintsek újra a szép szemekbe. *
- Elég bunkó voltam, ne is emlékeztess. Bár, nem mintha megbántam volna, hogy megmérgeztél... * bújtatom arcom közel az övéhez, emlékszem ám mindenre, ami velünk történt, s most is egy újabb csókra áhítoznak ajkaim, de ebben csupán csak szeretet érződik. Lassan cirógatja tehát nyelvem az övét, nem csempészek most ebbe semmi vadságot, ám idővel mégis elválok tőle, s kicsit távolabb is lépek, egyik kezem ujjai pedig övéire kulcsolom. *
- Nos, készen állsz belépni a birodalmamba? Amúgy remélem minden rendben veled.. pár dolgot át is kéne rágnunk. * szippantok egyet végül a friss, hűs levegőből, ujjaimmal kesztyűs kézfejét simogatva. Na nem kell semmi rosszra gondolni, csak beszélgetni szeretnék vele bizonyos dolgokról, de előbb még rajta áll, hogy indulhatunk-e hőn imádott motorom hátán vissza a Campus területére, vagy nosztalgiázunk még egy darabig. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-01-19, 2:09 pm

//NRT: Nymphadora és Axel - 2013.01.17.//

*Szerencséje van, hogy nem késlekedik, nem szeretnék itt feleslegesen várakozni vagy akár órák hosszat sétálgatni, bár elég valószínű, hogy nem is tenném, hanem felkeresném a Campusban. Bár még nem jártam ott, de csak odatalálnék hozzá, ezen ne múljon, max megkérdeznék valakit. Viszont mivel itt van és már hozzám is szól, nem is vagyok rest belemenni a játékos beszélgetésbe, a visszakérdezést hallva pedig csak megcsóválom csinos buksimat.*
- Itt a tiédért se, max ha befolyásolsz. *jelentem is ki határozottan, tehát ha szuggerál vagy más módon kényszerít, akkor egyértelműen vetkőzöm, amúgy nem. És mivel ilyesmire nem fog sor kerülni, így semmi félnivalóm a fagyhaláltól. *
- Áh, ezt most megint úgy mondod, mintha nem tölteném veled az egész éjszakát, ahol nagyon is közel leszek hozzád. *vigyorodom is el, de már elém is kerül ez a helyes fiú, így érzem meg csodálatos csókját, miközben én is beleadok ám mindent, haját is kissé meghúzva, melyre a reakcióm fenekem érintése lesz. Annyira szeretném, ha máshol is érintene, még mindig nem értem, hogy mi ez a vonzódás, de nem, nem szabad csak erre gondolnom, néha másról is cseverésznünk, szóval próbálom visszafogni magam, de azért egy harapás még belefér, úgy hiszem.*
- A rosszaságot sose vetkőzöm le, ahogy te se, Axel. *simítok is végig helyes pofiján, majd a motor felé tekintve egy régi emlék jut eszembe. Nem alkottunk mindig egy párt, sőt, igazi ellenségek voltunk, persze a szűk látókörömnek köszönhetően és valahogy Axel se próbált egy ideig normálisan viselkedni velem. Viszont azok az idők már elmúltak, most viszont mégis visszaemlékszünk rá.*
- Akár csak én, Téged, de hát rég volt már. Viszont meglepő, hogy így alakult, hogy mi ketten, egy párt alkotunk. *gondolkodom is el rajta, majd a simi után már oda is bújok hozzá, hogy érezhessem erős kezeinek ölelését. Axel is változott, a teste is sokkal érettebb lett, ahogy az enyém is nőiesebb, most már kezdünk igazi felnőttekké válni, úgy hiszem.*
- Azért nagyon gonosz voltál velem és én is veled, túlságosan is hülyék voltunk. *sóhajtok is fel és inkább el is hessegetem ezeket a gondolatokat, így hunyom le szemeimet és engedek is az érzéki csóknak, tehát lágyan viszonzom, nyelvem lassan kerülgeti a fiúét és karjaim pedig átölelik derekát, testem egésze pedig egyértelműen a fiúéhoz tapad, egészen addig, amíg el nem válunk egymástól és hát ideje indulni is, ott tényleg kényelmesebb lesz folytatni azt, amit most elkezdtünk.*
- Igen, készen. *biccentek is rá, de hirtelen dermedek meg, amikor az utolsó szavak is elhangzanak a fiú szájából.*
- Valami baj van? *kérdezek rá rögtön, cseppet talán ijedten is, majd a válasz után úgy döntök, hogy szépen Axel elé fogok felcsüccsenni. Felhúzom kabátom alját és szoknyámat is, így combjaim ki is látszanak kissé és bár hideg van, ezt ki kell bírnom.*
- Siess, vagy szét fogok fagyni. *nem akarok mágiát használni testem felmelegítésére, majd arra várom, hogy ezt Axel tegye meg, természetesen csakis a beszélgetésünk után. Tényleg fogalmam sincs, hogy mi történt, de nagyon remélem, hogy nincs gond, mert akkor nem tudom mi lenne, ha elveszíteném őt. A logika viszont azt diktálja, hogy nem velem van a probléma, mert akkor nem így köszöntött volna... na de majd kiderül, nemsokára. A motor beindul, mi pedig már a Campus felé is tartunk, én pedig igyekszem megjegyezni az útvonalat, hogy legközelebb már magamtól is odatalálhassak.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-02-01, 8:37 pm

// NRT: Rose és Jas 2013.02.01. //

* Miután elküldtem a levelet Rosenak meglepő módon hamar érkezett rá válasz mi nagy megnyugvással töltött el hisz eljön a találkozóra és azt hiszem ez már fél siker. Titkon örülök, hogy levele igen pozitív hangvételű és nem zárkózott el a segítségadástól, melyről persze még mit sem tud, de azt hiszem tisztában van vele, hogy komoly dologról van szó, hisz nem így, nem e kép keresném fel ha nem lenne oly fontos. Önző lennék? Talán... De lehet ez lépés kell ahhoz, hogy ismét közelebb kerüljünk egymáshoz mint a régi szép időkben s bár tudom, hogy ugyan olyan nem lehet már, de ha ez az ár ahhoz, hogy ismét sűrűbben találkozzunk és osszuk meg egymással nyűgünket, én vállalom. Sok idő telt el, szerintem megértünk már egyes dolgok elfogadásához, meg nem másításához, igaz ha ez mégsem történik meg és a varázslatot sem hajlandó elvégezni Caleben akkor ezt el kell fogadnom, hisz nem azt kérem majd, hogy rúzsozza ki ajkait. A megbeszélt idő előtt érek a Hágóhoz egyedül, Kokit sem hozva magammal, ő már a Campusban lakik akár csak Caleb, tehát ha segít akkor pillanatok alatt el is mehetünk a fiúhoz ki biztosított levélben arról, hogy várni fog minket.*
~ Remélem nem feleslegesen. ~* pillantok körbe a sötét erdőben a lányt várva, de tudom, hogy van időm, így felesleges izgulásba kezdeni. A hideg ellen egy fekete, derékig érő télikabátot vettem fel sötét farmerral és térd fölé érő fekete csizmával, szemem szépen kiemelve feketével ahogy szoktam s ami még látható rajtam az maximum a kesztyűm, hisz minden más kabátom zsebeiben rejtőzik. Ahogy az idő telik úgy leszek egyre feszültebb, legszívesebben már a fiúnál lennék kit rég láttam már, de nem akartam felkeresni az emléktörés elvégzése előtt mert bár javuló tendenciát mutatunk, azt hiszem ez a meg nem született gyerek állandóan körülöttünk lebeg, még ha nem is beszélünk róla.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-02-02, 3:01 pm

//NRT - Jas és Rose - 2013.02.01.//

* Idejét sem tudom már, mikor kerestük egymást ezzel a lánnyal.. régebben pedig történtek bizonyos dolgok, amiket talán próbáltunk helyre hozni, de ezek szerint nem volt elég az akarat egyikünkben sem arra, jóra forduljanak a körülmények. Tényleg ős idők óta nem beszéltem vele, ellenben tiszta sor, jó pár évvel ezelőtt, mikor ide kerültem, ő volt az egyetlen ember hozzám közel, de tényleg igazán közel, Nathanielen kívül, akiért az életem is adtam volna. Igazán jó barátságba kerültünk, így a levél, amiben most arra kér, találkozzam vele, nem csak hogy gyanús számomra, ugyanakkor cseppnyi gyomorgörcsöt is kelt bennem. Nem, nem a találkozás miatt izgulok, inkább csak azért, mert ha nem lenne komoly a dolog, nem tudom, nem hiszem, hogy az én segítségem kellene neki. Részleteket nem árult el, tehát kíváncsiságomat is sikerült felkeltenie, szóval időben leszek ott a megbeszélt helyen, ahová rendelt most engem. Gyors készülődésbe fogva borítja egész testemet végül jó néhány fekete ruhadarab, nadrágom térdig érő csizmában végződik, felülre pedig, garbós pulcsim fölé csak popóm feléig érő szövetkabátom kerül. Gombjait beoldva szürke sálam tekerem nyakam köré, hosszú, hullámos tincseimet szabadon hagyom most, sapka sem kerül fejemre, ellenben pofimon látható némi smink, de csak a szokásos, semmi plusz. Pálcám veszem még magamhoz, majd Narával indulunk most útnak a Hágó felé, ki talán még tiszteletét teszi Jas előtt, idővel úgyis ellenkező irányba sodorja majd a szél. Sétálva érkezem tehát, s ahogy kiszúrom a leányzót, megszaporázva lépteimet kerülök elé, végül pár méterrel előtte lassítok is. *
- Szia! Rég óta vársz? * állapodom meg idővel, nagyjából egy méterre tőle, majd tekintetem Narára siklik, ki a leányzó térdéhez dörgölve buksiját köszönti őt, majd már ha esetleg megkapja jól megérdemelt fülvakarását, már megy is. * - Amúgy mi van veled mostanság? Nem látlak a Campus környékén. * talán lemaradt volna tőlünk? Na meg igen, kissé árulkodóak szavaim is, figyelem azért, ki és merre mászkál ott, őt pedig határozottan nem láttam semerre sem eddig. *
- Miért hívtál ide, és miért kellene pont az én segítségem? * tudja, hogy bízhat bennem, ez részemről mit sem változott, elég meghatározóak voltunk egymás életében, de most mégis, kételyek között libegek, miket mihamarabb ha eloszlatna, igen csak jó volna mindkettőnknek. Egyik lábamról a másikra támaszkodva várom, hogy magyarázatot adjon, nem fogok közbe vágni ez biztos, szóval talán bele is foghatnánk a lényegbe. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-02-02, 8:30 pm

// NRT: Rose és Jas 2013.02.01. //

* A percek lassan telnek, kínzó lassúsággal érzékelem az idő múlását ebben a késő délutáni időszakban s hogy ne eresszek gyökeret meg némileg csillapítsam izgalmam, fel s alá kezdek sétálni zsebre dugott kézzel. Nehéz helyzet ez számomra, hisz a kapcsolatom a lánnyal már hosszú hónapok óta nem olyan mint régen én pedig akkor adok magamról jelet felé ha szükségem van rá. Nem túl szép dolog ezt belátom, de nem tudom kihez máshoz fordulhatnék kiben én is és Caleb is száz százalékosan megbízunk, ki tud rólunk, a babáról s kinek bármelyikünk is engedné, hogy ilyen végzetes varázslatot végezzen el valamelyikünkön. Ez a személy egyértelműen Rose... Mit nem bánok hisz az életem mindig is nehéz volt, sosem sikerült minden zökkenőmentesen s talán ez egyfajta löketet adhat nekünk, hogy túllépjünk a múlton. Amikor érzékelem a mozgást megállok s a kis társaság felé fordulva mosolyodom el, jó látni őt, őket így természetesen Nara is érzékelheti kis kezem simítását kobakján.*
- Sziasztok! Nem dehogy, csak pár perce érkeztem... kicsit előbb jöttem de...* húzom fel kabátom ujját s pillantok az órámra egy vállvonás közepedte, csak nekem tűnt hosszúnak szóval igazán nem várakoztatott meg.*
- Hogy vagy?* teszem fel ugyan akkor a kérdést mikor ő is érdeklődik irántam így újra elmosolyodva döntöm kicsit oldalra a fejem s vonom meg mindkét vállam ahogy kezeim visszadugom kabátzsebembe.*
- Az azért lehet mert nem vagyok oda való... Nem lettem egyetemista.* ezek szerint feltűnt neki mi igazán jól esik,kicsi a valószínűsége annak, hogy állandóan elkerülnénk egymást annak ellenére, hogy biztosan más irányzatot választottunk volna mindketten, ahogy az is, hogy sosem lát elsuhanni az épületek között.*
- Te melyik szakot vetted fel?* őszintén érdekel melyikre esett a választása mivel pár szakirányt eltudnék képzelni Rosehoz tehát kíváncsian várom a válaszát. Mindig is szeretett belecsapni a lecsó közepébe s ez most sincs másként mit igazán értékelek, na nem azért mert oly kínos lenne itt ácsorogni és beszélgetni hanem mert görcsöt kapok a forrókása kerülgetésétől.*
- Még mindig lényegre törő vagy.* ejtem el ezt a kis megjegyzést apró mosollyal ajkaimon de aztán ez szépen felszívódik és komolyra fordítva a szót válaszolok.*
- Mert csak te segíthetsz.* felelem kérdésére nemes egyszerűséggel s bár lehet ez drámainak hangzik rögtön meg is magyarázom miért vélekedek így, egy kis szünetet hagyva térek a lényegre ahogy ő azt kívánja.*
- Egy varázslatról lenne szó. Nem tudom, hogy sokat kérek e de szeretném ha elvégeznéd az emléktörés varázslatot Caleben.* némi időt hagyok a lánynak, hogy átlássa ez milyen rizikós, nem tudom mennyit gyakorolta az elmúlt időszakban de az biztos, hogy nem mindennap alkalmazzuk sem egymáson, sem pedig ellenségeinken egy harcban. Bizonyára az okra is kíváncsi de én ezt most megkerülve a konkrét emléket tárom elé, ha érdekli - márpedig én úgy ismerem, hogy érdekelni fogja - akkor azt is elmesélem neki, hogy tiszta legyen az a bizonyos sor.*
- A babáról lenne szó. Azt szeretném ha a hozzá kapcsolódó emlékeket gyökeresen kiirtanád Caleb elméjéből, mert én nem tudom megtenni.* korlátok közé cseppentem, így hogy egy évvel visszább vagyok jó pár varázslatot nem tudok alkalmazni, ezért van hát rá szükségem, jobban, mint talán ő hinné. Kíváncsian figyelem közbe Rose arcát melyről nem könnyű olvasni, igazán jól tudja palástolni érzelmeit.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-02-02, 8:49 pm

//NRT - Jas és Rose - 2013.02.01.//

* Nem áll szándékomban megvárakoztatni Jast, nyilván nem véletlen kérte ezt a találkát, én pedig picit változtam, sikeresen elkezdtem kinőni késős énemet, és igyekszem levetkőzni rossz szokásaimat is. Mihelyst megérkezünk, Nara a szokásos kedvességgel üdvözli a lányt, majd el is tűnve szemünk elől hagy minket magunkra. Jó hír, hogy nem tartottam itt a hidegben sokáig, így egy halvány mosolyt ejtek is felé, kérdésére pedig biccentek, továbbra is vonalba görbítve ajkaimat. *
- Jól, köszönöm. Szerencsére minden rendben, a körülményekhez képest. * sóhajtok egy aprót, de legyintek is, a kalandunkat nem igen akarom most elmesélni neki, Nath ismét alakít, ami egyelőre csak ránk tartozik, de talán idővel majd beavatom. Viszont én is érdeklődöm őfelőle, feltűntek ám bizonyos dolgok, amit szóba hozva neki, meg is erősít. *
- Hogyhogy? Történt valami? * vonom össze szemöldökeimet, nem vagyok már az a kislány, kinek arcára kiül minden, belül azért cseppet mintha aggodalmat éreznék.. ha szeretné, úgyis elmeséli. Kérdésére persze megkapja a választ, nem titkolom, mit választottam, büszke is vagyok rá! *
- Csatamágus leszek, ha minden jól megy, túl sötétnek találtam a nekromanciát meg a démonológiát, bár mindkettő érdekelne, főleg az előbbi. De van még időm, szóval az egyiket mindenképpen megcsinálom a jövőben. * mondom ezt én, ki nem picit változott meg az utóbbi időszakban, s arról, hogy a lényegre vagyok kíváncsi, csak mosolyomból kiszélesedő vigyorom mond el még többet. * - Igen, azt hiszem ezt az a fazon nagyon nem díjazta, akit ki kellett hallgatnom a minap. * mesélek picit egyetemi élményeimről, s most, hogy így feljön, egész megjön a kedvem hozzá, többet meséljek. De még mindig nem ez a legfontosabb, tehát ha a lényegen túl vagyunk, talán lesz mit megbeszélnünk. *
- Állok elébe, ne kímélj. * vonom ki zsebeimből kezeimet, elég gondterheltnek tűnik arca, a varázslat említésénél pedig már nekem is elszorul a gyomrom. Eskü, a legrosszabb is megfordul fejemben, ám Caleb és az emléktörlés egy mondatban nekem valahogy nagyon nem helyénvaló. *
- A varázslattal nincs bajom, de.. miért, és Caleben? Gondolom megbeszéltétek, de.. * pislogok értetlenül, egyelőre ennyi a nagy feldolgozás, s ahogy mesélni kezdi azt is, mit kéne kitörölnöm a srác agyából, egy mély sóhaj kíséretében csóválom meg fejem egyetlen egyszer lassan, ami nem jelent feltétlenül nemet, de valahogy mégis. Két kezem magam elé emelem, tenyérrel mutatva őfelé, s némileg gesztikulálva kezdek beszédbe. *
- Szóval ha jól értem, azt kéred tőlem, vegyem el az emlékeit a gyerekről? Ez elég nagy rizikó.. túl sok inger ért titeket akkor, és mi van, ha nem sikerül rendesen? Én bízom magamban, ne érts félre, de minden emléket? Tökéletes munkát én nem tudok végezni. Mi lesz, ha egyszer megérzi az űrt, és elkezdi kaparni a dolgokat? Ha valamit lát, vagy érez, és visszaszöknek az emlékek? * kezdek máris aggodalmaskodásba, majd a legfontosabb, két elhűlés közepette most hasít belém. *
- És te? Veled mi lesz? * teszem fel neki a kérdést.. értem már, miért én vagyok az alany, és nem is tudom, tartsak-e ettől, vagy ne, nem tudom.. döntsék el ők, fura ez az egész, bár én rosszat nem akarok nekik, az biztos. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-02-02, 9:53 pm

// NRT: Rose és Jas 2013.02.01. //

*Annyi mindent nem tudok már a lányról így persze, hogy kérdéssel indítok felé, fogalmam sincs mi történik vele, milyennek véli az egyetemi életet s hogy hogy vannak Nathel. Valószínűleg utóbbira azért nem fogok még rákérdezni de a többi bizony érdekelne s bár megkapom a szűk, rövid választ sejtem,hogy szavai mögött több van.*
- Értem. Azért remélem nem durva...* bár őt ismerve ez nincs kizárva de érzékelem, hogy erről most nem akar beszélni mivel a felém irányul kérdése és a legyintés erre utal, tehát elmondom neki, hogy nem lettem egyetemista idén. Ez újabb kérdéseket szül a lányban s mivel nem titok, hogy mi okból lettem kissé hanyag így ejtek róla pár szót.*
- Apámat halottnak nyilvánították miután hosszú időre eltűnt, így az ezzel kapcsolatos dolgok intézése sok időmet elvette. Marie mamát is ide költöztettem Mystralba és otthon is felszámoltam mindent, mára már semmi sem köt Spanyolországhoz.* maximum az anyám ki továbbra is ugyan abban az állapotban fekszik egy szanatóriumban.*
- De nem csak ez miatt. Tudod pár tantárgy amúgy is nehéz volt számomra, szerintem ha van időm rendesen tanulni akkor sem sikerült volna.* lelkileg se voltam mindig toppon szóval tavaly igen csak terhelték a gondok vállaim. De ő neki sikerül így hát kíváncsi vagyok arra melyik szakban képzi tovább magát, el is mosolyodom amint meghallom, hogy csatamágus kíván lenni.*
- Neked való, testhez álló asszem.* mosolyodom el szélesen mit nem tudok levakarni arcomról ahogy máris a lényegre tér, mivel kapcsolatban lesz még hozzáfűznivalója.*
- Nem lettem volna a helyében az tuti...mit kellett csinálnod?* tudom, hogy merőben más a tanulás egyetemen s bár fájdogál az, hogy maradtam harmadikos azért szívesen meghallgatnám mi is történik vele a Campusban. De ezután már én mesélek, így mondva el, hogy egy varázslatról lenne szó, azt is elmondom hogy mit és kin kéne elvégezni. Tudtam, hogy nem várhatok tőle egy jó rendben, menjünk választ így készségesen tárom fel előtte a miértekre való választ, hogy tisztában legyen azzal mit és miért tesz na meg amúgy is elmondanám neki, idővel biztos.*
- Persze, ez kettőnk döntése, ha belemész akkor mehetünk is hozzá, vár minket.* bólintok aprót szavaira, nem, ez nem az én egyszemélyes akcióm mit a fiú tudta nélkül kívánok véghez vinni szóval ez közös döntés. A kiváltó ok pedig a gyerek, én nem szeretnék rá emlékezni a jövőben és ahogy a bagolyházban kiderült a fiú sem, tehát igazán nem fog hiányozni ez az emlék, de Roseban így is kérdések merülnek fel.*
- Tisztában vagyok a következményekkel de őszintén szólva nem tudom mi lesz ha a varázslat elvégződik. Nem tudom miként fogja viselni azt a kis űrt és azt sem tudom, hogy nyomozásba kezd e, de megpróbáljuk. Az a gyerek elválasztott minket Rose...* felelem fájdalmasan mely érzés az arcomra is kiül.* - Ismét közelebb kerültünk egymáshoz de lépten nyomon felmerül a múlt és csak arra tudok gondolni, hogy ő az ok ami elválasztott minket, mert még mindig... nos.* harapom be ajkam.* - Vannak érzelmek.* igen, erről van szó s talán most már megérti miért szeretnénk ezt a varázslatot, hisz akkoriban ott volt velem, látta rajtam is én a fiún is, hogy ez mennyire megviselt minket. Kérdéseire előveszem jobb kezem zsebemből és ujjaim végigszánkáztatom elülső tincseimen ahogy lepillantok a földre majd lassan vissza a szemeibe.*
- Én is átesek ezen a varázslaton...Caleb megcsinálja nekem. Így egyedül te fogod tudni, hogy valójában miért szakítottunk, meg Lilith, de ő nem hiszem, hogy valaha is szóba hozná...* ez a sok kérdés megint picit elbizonytalanít így nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel a kérdést, ő ismer és elfogultság nélkül látja át a helyzetet.*
- Gondolod, hogy nyomozni kezdenénk? Hogy mindenképpen ki akarnánk deríteni miért mentünk szét?* ismerve magunkat lehetséges, de nem is tudom...ahj, ez az egész nem túl egyszerű. Reménykedve pillantok rá, láthatja fontos ez nekem,ahogy Caleb is, azóta sem éreztem soha azt, hogy boldog lennék szóval kissé félve, várakozón intézem hozzá a legfontosabb kérdést.*
- Segítesz?* igazából nem tudom kihez forduljak ha nemet mond, valószínűleg akkor senkihez és talán ezzel az emlékkel kell együtt élnünk tovább, igaz akkor kérdéses, hogy Calebbel együtt avagy külön...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-02-06, 6:08 pm

//NRT - Jas és Rose - 2013.02.01.//

* Beszélgetésünk elejére más azt mondaná, csupa udvariassági kört futunk, de nem. Most nem így van, érzem én magam is, és ami azt illeti, talán jobb lenne, ha többet mondhatnék, és fogok is, idővel. *
- Csak a szokásos. Tudod, hogy sosem voltak köztünk zökkenőmentesek a dolgok, és kezdem azt hinni, mára már mindkettőnknek ugyanolyan nehéz a másikkal. * mosolyodom el titokzatosan, minden bizonnyal nagyon is jól tudja, Nathről beszélek, ki másról is tenném? Nekem ő az életem, történt bármi is a múltban, és ez sosem fog változni. A körülmények ellenben igen, és bizony engem is felvet a kíváncsiság, miért nem láttam őt az elmúlt időszakban, és főleg miért nem a Campus környékén? A hír sajnálatos, ugyanakkor a következőket hallva se leszek túlságosan feldobva, így egy sóhajjal pillantok szemeibe, feketeségeim kicsivel sem enyhébben tekintenek rá, mint ezelőtt pár másodperccel. *
- De most már rend van az életed ezen részében, Mystralban pedig jó helyed lesz vele. * próbálom a pozitívumokat kiemelni, s mivel mással egyelőre nem lehetek tisztában, nem is tudnék sokat hozzáfűzni. * - Egyszer talán én is beugrom egy teára. * mosolyodom el halványan végül, ezt akár veheti felhívásnak keringőre, már ami kettőnk közti kapcsolatot illeti. Pár szóban természetesen még a sulira is kitér, mikre fejem automatikusan le-lebiccen egy-egy bólintás erejéig. *
- Nos, akkor azt javaslom, nézz szét az egyetemi szakok között, szerintem fogsz olyat találni, ami kellő motivációt ad a felkészüléshez. * vetem orra elé a mézesmadzagot, az utolsó hetekben nekem is céljaim lebegtek szemeim előtt, na de szavaim nem zárják ki azt se, segítek neki, ha igényli, mi természetesen a jövő zenéje, és szerintem nem is kell említenem neki, nem véletlenül vagyok most is itt és nem más beszélget vele hasonló dolgokról. A csatamágus szak viszont tényleg az enyém, magaménak érzem a választást, a kihallgatást felhozva pedig rögtön kíváncsiskodni kezd, mire röviden választ is adok neki. *
- Spirituális ismeretek órán elvitt minket Sideris a fekete mágusok börtönébe.. mint az Azkaban, csak fordítva. Mindenki kapott egy-egy rabot, és ki kellett hallgatni őket, kihúzni bizonyos információkat belőlük. Ha érdekel, részletesen elmesélem majd később. * mondok is valamit, és nem is, érzem én, hogy ettől fontosabb dolgunk is akad most, szóval rövid úton szólítom fel arra, mesélje el az okot, ami oly fontos, hogy rám lehet szüksége. Hallgatom is, majd két hitetlenkedés és elhűlés közepette azért megtalálva hangomat öntöm szavakba aggályaimat is a dologgal kapcsolatban. Nem egyszerű, sőt.. rengeteg dolog zavarhat közbe, a varázslat után is.. ahj, ekkora terhet vegyek a vállamra? De ahogy hallom, Caleb is képben van, szóval csak számomra zsákba macska ez az egész. *
- Jó, de előbb még.. * rázom meg fejemet is, mielőtt annyira megindulnánk, hisz vannak megfelelő indokaim arra, miért nem tartom jó ötletnek ezt az egészet, ami nem azt jelenti, nem segítek, egyszerűen csak tudni akarok mindent, mi miért történik. A miértre legalább megkapom a választ, ők ketten ismét közel kerültek, ami nem rossz egyáltalán, sőt.. és az indokokat is megértem, de akkor is. *
- Amennyire ismerem őt, nem biztos, hogy nyugodni fog. * tekintek rá aggodalmasan fúrva feketeségeimet az oly jól ismert szempárba, de a legfontosabb eddig eszembe sem jutott. Sokkol minden szavával, nem tagadom. * - Lilith? Majd maximum beszélek vele, bár kizártnak tartom, hogy beleavatkozna a dolgaidba. Van egy stílusa, de esze is. * ismerem el azért ezt, nem a legszimpatikusabb az a lány, ellenben tartom valamire, ahogy őt és Calebet is, és akadékoskodásom sem ellenük irányul. A nyomozás kérdését felvetve már tekintetem inkább az eget járja, s szépen ki is térek a lány elől, fel-alá téve pár lépést. *
- Csak remélni tudom, hogy nem. * halkul el hangom, a rövidke szócskára pedig szinte teljes testemben megmerevedem, arcom felé fordul, majd végül egy lassú bólintással egyezem bele, s intek is a Campus felé. * - Induljunk. Essünk túl ezen minél hamarabb.. de ha valamit elrontok, vagy túlbuzgók lesztek, én esküszöm, nem állok jót magamért. * fenyegetem is meg, de hangom valahogy mégsem kemény, mint inkább aggódó, s szemeim csillogásából is láthatja, nem bántanám őket egy ujjal se, de a rizikó igen nagy. *
- Akkor hozzá megyünk? Melyik szakot választotta? Egy ideje nem beszéltem vele. * kérdezem csak azért, hogy tudjam, melyik házba kellene irányítanom magunkat, s ha elárulja, részemről némán folytatom addig utunkat, egyet s mást át kell gondolnom.. összegeznem kell ezt az egészet magamban, el kell hinnem, képes vagyok rá, s meg kell szoknom a gondolatot, olyan terhet fogok hordozni és veszek át tőlük, amit irtó gyorsan el is kell felednem, mindenki érdekében. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-02-07, 4:48 pm

// NRT: Rose és Jas 2013.02.01. //

* Bizony sejtem én, hogy a szerelméről való kapcsolatáról van szó s ahogy azt sejti tudom azt is, hogy sosem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, olykor a nehézségek elkerülhetetlenül nehezedett rájuk így szavaira bólintok,talán majd egyszer részletesebben is elmeséli mit jelen pillanatban nem is várok el hisz még ki tudja miként alakulunk mi ketten annak ellenére, hogy eljött, mi pozitív. Kérdésére megosztom vele, hogy miért is maradtam a harmadik évfolyamban, sok minden történt az elmúlt időszakban vele is és velem is miről csak sejtésünk sem lehetett de ezt most orvosoljuk,hisz amint érzékelem mindkettőnk sorsa érdekli a másikat a történtek ellenére. Ez bizonyítja azt is, hogy egy rejtett célzás is megejtődik Rose felől mire egy hosszú pillantást vetek rá, majd elmosolyodva bólintok.*
- Persze, bármikor... ő is szívesen megismerne szerintem hisz annyiszor meséltem már neki rólad.* az egyetlen olyan kívülálló személy ki elfogultság nélkül látja át az élet dolgait, így bármit és bármiről mesélhetek neki, meghallgat.* - Sokat jelentene ez nekem.*bizonyára érti, hogy ezt a mi "barátságunkra" értem mit talán még helyrehozhatunk, ő volt az első a lányok közül kivel elmélyítettem kapcsolatom s ez sosincs feledésben. Na de tovább beszélgetünk az iskoláról és Rose egyetemi életéről, feladatairól mit kíváncsian hallgatok s ez annyira sikerül is, hogy szinte már feledésbe is merül részemről miért is kértem ezt a találkozót melyre a lány hívja fel figyelmem. Őszintén, kertelés nélkül - hisz annak itt most nincs helye - avatom be Calebbel közös tervünkbe melyhez ő is szükségeltetik, tudom, hogy ez egy nagy kérés és hogy teherként fog rá nehezedni de nem tudok kihez máshoz fordulni, ő az egyetlen olyan személy melyben mindketten megbízunk. Lassan megindulunk,mit egyenlőre nem tudok egy igennek venni hisz annyi kérdést intéz felém a lány, de elmondom neki, hogy a fúval való kapcsolatom alakulása ennek varázslatnak a függvénye mivel az a kellemetlen emlék folyton folyvást felemlítődik köztünk mi nem sok kellemes pillanatot szerez. A sok kérdésnek köszönhetően már én is kezdek kételkedni így kíváncsi vagyok az ő véleményére, hogy szerinte miként fogja ezt az egészet viselni az Exortusos fiú, de ahogy sejtettem ugyan arra gondol amire én.*
- Meglehet.* pillantok vissza a lányra hisz ezzel nem tudok vitatkozni, benne van a pakliban. Talán ha senki nem beszél majd neki a dologról - vagy éppen nekem, hisz ez a varázslat rajtam is el fog végződni - akkor idővel megnyugszunk ha úgy alakul, Roseon kívül még Lilith van beavatva de ő szerintem biztos nem fogja szóba hozni és ezzel Rose is egyet ért.*
- Szerintem se... amennyire megismertem ő nem olyan ki mások dolgával foglalkozik. Egyszer került szóba köztünk de többször se, szóval tapintatos és kedves, nem gondoltam volna elsőben de igazán jóban lettünk.* csak ki kellett kicsit kaparni a felszín alatti részt mit meg is tettem s azóta se bánok. Újra felteszem a lánynak a kérdést mire ő elgondolkodva kémleli az eget s láthatóan igen csak gondolkodik, azt nem kérem s nem is várhatom el tőle, hogy ha Columbot játszanánk vagy éppen Horatio-t akkor állítson le minket, hisz neki is megvan a maga élete a maga gondjaival, de ezek után már lényegretörően teszem fel a kérdést, hogy segít e. Meg is állok a céltalan kis séta közben s várakozón, izgatottan várom válaszát mit nem siettetek így mikor int az egyetem felé és szóban is biztosít segítségéről lassan behunyom a szemem és felsóhajtok. A megkönnyebbülés jeleit le sem tagadhatnám.*
- Köszönöm!* legszívesebben megölelném s már lépek is felé az ügy érdekében de aztán mégsem jutok el a cselekvésig, helyette zsebre vágom kezeim és megindulok mellette a körletek felé.* - Remélem nem okozunk neked gondot. Tényleg bízom abban,hogy ez nem fog megtörténni.* mást ez ügyben nem igen tudok mondani hisz nem tudom miként reagálunk majd így hát inkább a kérdéseire felelek melyekre tudom a választ.*
- Igen, írtam neki levelet, hogy ma estefelé érkezünk. Nem voltam biztos abban, hogy belemész csak egy megérzés volt, szóval elvileg vár minket.* tekintek rá mosolygósan, huncutul csillogó szemekkel.* - Na kettőt találhatsz....az Exortust.* ahogy a lányhoz úgy a fiúhoz is passzol a választott szak tehát ha minden igaz akkor Rose vezetésével jutunk be a Campusba s azon belül is az említett szakba. Sosem jártam itt, tehát nem megzavarva a néma csendet mi szükséges a leányzónak én a látványt veszem szemügyre - már amennyire ez lehetséges a sötétben s próbálom az utat is megjegyezni mert reményeim szerint nem most jövök erre először és utoljára. Ha elértük az épület ajtaját vetek Rosera egy pillantást majd párszor kopogok a hatalmas ajtón jelezve, hogy megérkeztünk.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-06-14, 12:50 pm

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06. --> Előzmény a parkból//

*Ugyan oly régen történt legutóbb, de továbbra is teljesen megszokott köreinkben, hogy hülyülünk a másikkal. Ez Rachel és köztem az első perctől megvan, bár a találkozgatások közül nehéz felidéznem melyik is volt igazán az első. Nincs túl jó memóriám. Emlékszem a dolgokra, de nem tudom őket sorba rendezni. Azonban figyelmemet most nem a képzelgés, hanem az édes kis nyelvecske köti le, amit sajnos nem áll módomban megszerezni. Kár érte.*
- Még? *Kérdezek vissza reflexszerűen. Magas labda és az ilyeneket mindig le kell csapni, bár lehet, hogy hagynom kellett volna, hogy elevezzen a feledés ladikján. Tényleg érdekel a válasz, érdekel az, hogy van e még nála esélyem, hogy engedi, hogy még egyszer közel kerüljek hozzá. Talán most közelebb is, mint legutóbb, hisz most már én sem vagyok szemellenzős. Bonyolult ez a dolog kettőnk között az már biztos.*
- Na add nekem az ártatlant, átlátok rajtad asszony! *Mélyítem el egy kicsit a hangom, majd jó kapitány módjára még tengeri akcentust is varázsolok hozzá, amit a filmekből már minden bizonnyal ismer. Lehet, hogy túlzok? Biztosan. Kicsit? Sőt, nagyon, de én már csak ilyen vagyok, mindig kell egy rossz mesélő, aki hiteltelenül adja elő a történteket. Meg amúgy sem árt a szeplős szépségnek egy kis önbizalom növelés. Ha nem lennék ennyire önző akkor a saját egomból adnék neki, de az csak is az enyém.*
- Akkor majd elhitetem veled. *Kihívás elfogadva. Vigyázni kell az ilyen ajánlatokkal, mert lecsapok a lehetőségre és van, amikor könyörtelenül kihasználom a helyzetet. A válasz azonban jogos, hisz tetteim eddig az ellenkezőjéről árulkodtak, de nem kell ennek így maradnia, sőt ami azt illeti nem is fog. Teszek az ügy érdekében. Azonban itt az idő dobbantani a parkból méghozzá egy közös ismerőssel az alkohollal. Remek programtervvel állt elő a cruos, eszem ágában sincs visszautasítani.*
- Vezettem már rosszabb állapotban is. *Kacsintok rá sokat sejtetően és minden bizonnyal el tud hozzá képzelni egy pár helyzetet. Mennyi baromságra rá tudnak engem beszélni. Mielőtt azonban távoznánk, egy utolsó csíny még kell, ami most jelen helyzetben egy jól sikerült pocakfújás.*
- Igen is. *Teszem két ujjamat a homlokomhoz, majd hanyagul tisztelegve elhúzom onnan. A kívánságlista kész én pedig már is a bolt felé kocogok. Egy gyors oktatás a motor melegítésével kapcsolatban mielőtt végleg lelépnék. A fogadó nincsen messze főleg az én hosszú lépteimmel, így már is visszaérek a piával a kezemben és egy új szürke pólóban.*
- Jól néztek ki így együtt. *Állok meg egy pillanatra, hogy gyönyörködjek a pillanatban. A macsó beállást is felveszem, kezek összekulcsolva, fej kicsit oldalra döntve, elégedett félmosoly. A motorhoz lépve kiszedem a gyújtásból a kulcsot, kinyitom az ülészárat, majd felpattintom azt. Jelenleg egy szerelő szett, elsősegély doboz illetve egy kisebb pokróc van benne, amibe becsavarom a piát, majd szépen visszapakolok mindent.*
- Így ni. *Ülök fel máris a járgányra, majd megvárom, hogy a leányzó is kényelmesen elhelyezkedjen és megkapaszkodjon.*
- Már is indulunk kapitány. Zászlók fel. *Lépek rá a kuplungra, majd gázt adok. Szépen lassan kezdünk el csordogálni. Kikecmergünk a parkból, majd az útra lépve már is indulhatok. Az emberek hallják a motor mély és tisztet parancsoló hangját már messziről, így a gyalogosokat se kell nagyon kerülgetni. Pillanatok alatt a városon kívül leszünk, ahol már is komolyabb sebességbe kapcsolhatunk. Este is van így az idő hűvösebb főleg, hogy a hegyekhez közeledünk, de nem fogunk megfagyni hiszen nyár van az idő kellemes, bár lehet hosszú távon nem lesz melegünk. Gyönyörű ez a táj, nekem legalábbis nagyon tetszik. A motor lámpájának fényében keresek számunkra egy megfelelő helyet, amit rövidesen kb 800 méterre a bejárati úttól meg is találok.*
- Jó lesz? *Szólók hátra kicsit hangosabban, hogy a leányzó is hallja és ha Rachel is beleegyezik, akkor szépen begurulunk a két fa közé egy hegyrész tövébe. Leállítom a motort, de a lámpát nem kapcsolom le, hogy lássunk is valamit és miután leszálltunk le is támasztom a járgányt.*
- Kapitánynak jelentem, hogy megjöttünk. *Vigyorgok elégedetten, majd felnyitva az ülést a lány kezébe nyomom az üveget.*
- Fogd meg egy kicsit. *Teszem természetesen hozzá, majd leterítem a pokrócot, hogy kényelmesen legyünk, ezután valami tűzről gondoskodok. Pár a közelben lévő kisebb követ összehordok, hogy valamiféle kört rakjak ki, amihez ágakat a közeli fáról török. Nem túl humános, de nincs a csomagtartómban gyújtós.*
- Piroinito. *Lobban be a rögtönzött kis tábortüzünk hangulatos fényt teremtve és egy kis meleget. Mielőtt letelepednék, lekapcsolom a lámpát, hogy ne merüljön az aksi, majd Rachel mellé telepszek.*
- Megfelel az elvárásoknak? *Szeretnék a lány kedvébe járni és most nem úgy mint a legutóbb, hogy megint pofon legyen a vége.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-06-19, 10:28 pm

//NRT: Galina - Zaine, 2013.05.19., előzmény a klubhelyiségben.//

*Felháborodással tölt el kijelentése, hiszen én, mint szakember tudom, ha valóban ismerné a capoeirát, akkor nem mondana ilyet. Az nyilván fel sem merül bennem, hogy lehet más véleménye akkor is, ha már tud róla egy s mást. Alapvetően nyugodt természetű srác vagyok, azonban most pillanatok alatt futok ki sodromból, mert nem is tudja, mit vált ki belőlem a mondat. Rajtam mindenki keresztül néz, persze, ott vagyok, ellenben soha a középpontban, s az egyetlen, ami a szürke közegből emel ki - az alkatomon kívül -, az maga a capoeira.*
- Inkább azt sajnáld, hogy úgy beszélsz valamiről, hogy nem ismered. *morgom még oda, ilyen egyszerűen nem nyugtat le, ellenben kezdek higgadni, mikor hallom szavai csengéséből, és látom arca vonásaiból, főként szemből, melybe meredek, hogy valóban komolyan gondolja, amit mond. A kiengesztelés sem marad el, melyet utólag tudok be annak, így masszíroz meg, s meg kell mondjam, valóban finom keze van, ebben érti a dolgát, kíváncsivá is tesz a folytatást illetőleg.*
- Nem hiszem, hogy te akarnál, bár itt mindenki bántani akar mindenkit. Csak van pár őrült módszer az izmok lazítására. *magyarázom neki, miért is gondolom így, mert ez valóban nem ellene irányult. A pihenés után döntünk a mozgás mellett, ebben a meleg időben, valami hidegebb tevékenység reményében. A hágó, s a hócsata erre pontosan alkalmas, főleg a díjazást figyelembe véve.*
- Persze, hogy tudom. Jamaicai vagyok. Azért viszont tudni szeretném, mibe is megyek bele, szóval ez a forró köves masszázs, miről is szól? *kérdezek rá, hogy a készülődés után, az út közben ne maradjunk csendben. Valahogyan hirtelen érdekel ez a masszázs, hiszen az előző is nagyon kellemes volt, s kíváncsivá tesz ez a lány irányába. Talán még szemtelenkedni, pimaszkodni is tudnék vele, ezért ül ki arcomra egy pajkos mosoly.*
- Mondd csak... vállalsz máshol is masszírozást? *vonom fel szemöldökömet, én pedig remélem érti, hogy mire gondolok, ha mást nem, akkor bugyuta vigyoromból. Ahogyan viszont érdeklődni kezd, egyszerűen nevetek fel. Nem is tudom, látszik rajta, hogy nem az utcán élt, akkor nem tenne fel ilyen kérdéseket. Biztosan valahol elzártan, valami helyen, ahonnan minden más szemszögből látszik.*
- Vajon? Hát azért, hogy megvédjem magam a sikátorokba, és pénzért szétverjek pár szájat. *mondom el neki őszintén, s kíváncsian figyelem, mint vált belőle ki válaszom. Én őszinte ember vagyok, semmit nem takargatok, nincs értelme. Az egyik az, hogy aki hozzám illik, annak rögtön viselnie kell ezeket, el kell fogadnia, nem kell neki türelmi időt adnom, hogy később világosítom fel az igazi valómról. A másik, hogy én nem játszom meg magam. A harmadik pedig, hogy amúgy is kiderülne, ha titkolni akarnám.*
- Azt viszont nem tudom, téged miért vonz a masszírozás. Nagyon otthon vagy benne, ahogy éreztem, meg ahogyan látom. *utalok arra, hogy ő is mesélhetne ám magáról, miközben az úton haladunk. Keresztül az iskolán, át a révésszel a nagy vízen, s Mystral utcáit magunk mögött hagyva érve ki a hágó aljához, a várostól nem messze, tehát az út nagyobb része még előttünk van, de nem is árt ez a bemelegítés, ami a sétával jár, tekintve a tevékenységet, melyet majd folytatni fogunk.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-06-21, 6:58 pm

//NRT, Galina - Zaine, 2013.05.19.//

*Én szinte mindig mindenről úgy beszélek, hogy nem ismerem, emiatt viszont nem fogok sajnálkozni. Az viszont mégis zavar egy kicsit, hogy olyasmit szóltam le, ami ilyen közel áll Zaine szívéhez, és látom rajta, hogy ezt bizony nem lesz könnyű elfelejteni. Nem baj, úgy néz ki, hogy mégis ki lehet engesztelni valamivel, és meg is teszek mindent azért, hogy ne morgolódjon tovább. A kérdésére viszont felnevetek, ha tudná, hogy én mennyire nem tudok fizikai fájdalmat okozni másoknak… lelkit, azt igen, de attól neki végképp nem kell félnie.*
- Megnyugodhatsz, ez nem tartozik az őrült módszerek közé, szerintem élvezni fogod. *Sőt, biztos vagyok benne. Összeszedem kicsit magamat, hogy végre elindulhassunk, teljesen felpörgök a játék gondolatától. Egyelőre rövid ujjú pólóban vagyok, a pulcsit bőven ráérek később is felvenni.*
- Nagyjából ugyanaz, amit az előbb csináltam neked, a kövekkel viszont sokkal jobban átjárja a testet a meleg. *Igazság szerint nem tudom, hogy érzésre mi a különbség, hiszen engem még soha senki nem kényeztetett így. Nem akarom neki túlrizsázni a dolgokat, főleg mert engem is megfogott valami a mondandójából.* - Még soha nem jártam Jamaicán. Nem sokat tudok róla, az alapadatokon és néhány sztereotípián kívül. Tudod, reggae, rum, szivar és marihuána. *Persze, hogy tudja, ha már onnan származik. Irigylem érte, hogy napsütötte tengerpart mellett élhetett. A masszázzsal kapcsolatban van még kérdése, én pedig ránézek, nem tudom eldönteni, hogy komolyan kérdezi-e, és hogy arra gondol-e, amire én. De amikor látom a vigyorát, tudom, hogy igen, valószínűleg ugyanarra gondolunk.*
- Természetesen. *Válaszolom abszolút komoly arckifejezéssel.* - De a teljes szolgáltatást csak az aktuális barát élvezheti ki. *Nem mintha lenne olyanom. De Daemonnak szívesen megmutatnám, hogy mit tartalmaz a teljes szolgáltatás. Szeretnék kicsit többet megtudni a capoeiráról, nem ezért mert szeretném megtanulni, egyszerűen érdekel, hogy Zaine miért szereti ennyire. A válasza viszont eléggé meglep és úgy nézek rá, mintha csak most látnám először.*
- Sokan tanulnak ilyesmit csak úgy hobbiból. Nem tudtam, hogy te nem abba a táborba tartozol. *Magyarázom, hogy miért nem olyan egyértelmű, hogy miért is kezdte el tanulni. Nem merem megkérdezni tőle, hogy ezek szerint utcagyerek-e, félek, hogy megsértem vele.* - Szóval szükséged volt rá, hogy pénzért ilyesmit vállalj? *Érdeklődve nézek rá, ez nálam már családi és szakmai ártalom. De neki is van kérdése felém, és mivel semmi titkolnivalóm nincs, ezért nem vagyok rest válaszolni.*
- Kedves vagy, de sehol nem vagyok egy professzionális masszőrhöz képest. *Ismerem be, de azért a pozitív véleménye odacsalja a vigyort az arcomra.* - Csak azt csinálom, amiről úgy gondolom, hogy biztosan jó érzés lehet. A lényeg, hogy a partner élvezze a dolgot. Azon kívül pedig nem nehéz megtalálni azokat az izmokat, amiknek szüksége van némi lazításra. Nem olyan nagy ördöngösség. *Vonok vállat, mert tényleg nem gondolom úgy, hogy bármi extra tudással rendelkeznék. Végre elérünk a hágóhoz, én pedig gyorsítok a lépteimen, hogy előbb a havas részekhez érjünk. Mondjuk nem tudom, hogy minek akarok ennyire rohanni, nem fut el a hó… igazság szerint rettentően lelkes vagyok.*
- Mivel nem csapatban játszunk, nincsenek szabályok. Az veszít, aki előbb feladja. *Szinte biztos vagyok benne, hogy ha ragaszkodnánk az ’eltaláltak, akkor kiestél’ szabályhoz, akkor nagyon hamar véget érne a játék. Azt ugyan nem tudom, hogy Zaine mennyit hócsatázott életében, de mivel Jamaica trópusi ország, valószínű, hogy nem sokat.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-07-13, 6:56 pm

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Oly sok kérdés van bennem, melyekre nem tudom, hogy valaha is megtudom-e a választ, de fiatal vagyok és még előttem az élet. Mi van akkor, hogyha ismét csalódás ér? Nem szabadna folyton sajnáltatnom magam, hogy én senkinek se kellek, hogy engem mindenki megbánt… próbálkoznom kellene, tovább és még tovább, egészen addig, amíg végül el nem jön az az illető, akinek én is megfelelek. 16 vagyok, lehet, hogy egy idő után nekem nem lenne elég a másik, ideje lenne kicsit komolyabban viselkednem... vagy inkább, komolytalanabban?*
- Igen, még. *felelek is egyszerűen a kérdésére, mivel tény és való, hogy még mindig tetszik nekem, hát miért vágnám el örökké a kettőnket összekötő kicsinyke madzagot? Adok esélyt annak, hogy bármi legyen, hogy jól érezhessük magunkat és én is nehezen tudnám visszafogni magam, amikor érzem ezt a bizonyos vonzódást kettőnk között még mindig… Azért jól esnek ám Elton szavai, ahogy próbálja növelni azt a kevéske önbizalmamat, hogy nagyobb legyen és talán egyszer sikerülni is fog neki. Ideje ismét több időt eltöltenünk együtt, akkor talán minden jobb lenne, nekem is és neki is. *
- Hogy elhiteted velem? A hitegetést nem szeretem. *pillantok is szép szemeibe, mert ha azt hiszem, hogy belém szeretett és mégse… az ismét borzaszót élmény lesz, de ha valójában ez fog történni… nah, abba még belegondolni se merek. Ideje most már lépnünk, tehát fel is kelünk a puha fűből, hogy tovább álljunk. Először valami italt kellene szerezni, utána pedig már a motorra pattanni és elhúzni innen, ahol oly sok ember van, hogy csakis kettesben lehessünk Eltonnal. Ahogy hallom, nincsen problémája a vodkával, így nekem már csak türelmesen várnom kell, amíg vissza nem tér hozzám. Azért a motort előmelegítem, ahogy azt a fiú mondta, majd ahogy meglátom, érdeklődve pillantgatok felé. Ez a beállás… kissé el is nevetem magam őt látva.*
- Annyira viccesen nézel így ki. *öltöm ki felé aranyosan nyelvemet, majd oda is engedem a járgányához, hogy eltegye a finom kis itókát, mely bizonyára majd fel fogja dobni kettőnk között is a hangulatot. Ahogy minden megvan, motorra fel és már itt sem vagyunk. Eleinte csak a városban kerülgetjük az embereket, de ahogy elhagyjuk, már kissé erősebben kapaszkodom Elton derekába, hogy véletlenül se pottyanjak le mögüle és úgy élvezem a száguldást. Már volt részem vele motorozni és nagyon élveztem akkor is. Nem is tudom, hogy melyikükkel volt jobb, vele vagy Axellel… mindkettő fiút nagyon kedvelem. Na de a szőkét hamar ki is verem fejemből, így érkezünk meg nemsokára egy kisebb ösvényre, én pedig már felelek is a kérdésére.*
- Persze. *nekem aztán mindegy, hogy hova megyünk, így hát megvárom, amíg begurulunk a végső helyünkre és ez után már le is szállok a motorról. Azért a csillagok és a Hold tesz róla, hogy lássunk valamennyit, de mint érzékelem, erre Elton is gondolt.*
- Nem fog így lemerülni az aksi? *teszem fel a nagy kérdést kíváncsian, miközben már meg is kapom a piát, amit nem vagyok rest ki is nyitni és meghúzni galád módon. Van még elég és nem hiszem, hogy a srác sajnálja. Kíváncsian figyelgetem a másik ténykedését, így kerülnek elő a kövek, majd pedig a fadarabok is, amelyek összegyűjtésében én is segédkezem és kissé meg is lepődöm a tűzön.*
- Így már nem lesz gond a motorral, nem hittem volna, hogy tábortüzet is gyújtasz. Ez így nagyon romantikus ám. *ismerem is be, miközben ledobom magam a pokrócra, úgy várom meg Eltont is, hogy csatlakozzon hozzám és már a kezébe is adom az üveget.*
- Persze, hogy megfelel. *mosolyodom is el kedvesen és egy hirtelen ötlettől vezérelve fekszem el, méghozzá úgy, hogy fejem a másik ölébe kerüljön és szép, barna szemeim a csillagos eget is nyugodtan láthassák.*
- Jó egy kicsit elmenekülni a világ elől és úgy elvonulni, mintha nem lenne itt senki más se. *kezdek is bele a beszélgetésbe, majd kezem a fiú egyik keze után nyúl, amit ha elérek, akkor az ölembe veszem és kedvesen cirógatni kezdem. Nem tudom, hogy mi célom mindezzel, de most jól esik és talán nem csak nekem…*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-07-30, 9:37 am

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Rachellel töltött délután egész jól kezdődik. Új titkot, események és nem várt fordulatok lepnek meg minket. Lehet, hogy a különtöltött öt hónap után mind a ketten kicsit megváltoztunk és végig gondoltunk ezt azt. Nem tudom pontosan Rachel hova jutott vagy, hogy hova akar menni, sőt még a saját céljaimat se tudom, de az biztos, hogy megpróbáljuk rendezni sorainkat.*
- Nem hitegetlek… jajj, de ezt most hogy mondjam másképp? *Gondolkodom el egy pillanatig, de úgy is érti, hogy gondoltam, ezért helyette összevonom a szemöldököm és elmélyítem a hangom.*
- Ne kötekedj velem asszony! *Fenyegetem meg a leányzót, hisz önbizalmat akarok neki adni, nem pedig megint egy pofont az élettől. Ezt bizonyítja az is, hogy megpróbálom normálisan szórakoztatni is. Például egy együtt töltött kufirc nélküli délután, közös motorozás vagy kis ivászat, de ami ennél is jobb hogy ezeket most egy gombócba gyúrjuk. Eddig nincsen semmi gond, pia, csaj és egyenlőre még az eszem is a helyén, sőt most már mi is megérkezünk, az általunk megegyezet helyre. Kiválasztok egy jónak tűnő kis zugot, majd megpróbálom megfelelőre varázsolni.*
- Így igen, de nem marad égve a lámpa. *kacsintok rá ravaszkásan, majd már is faágakat kezdek el gyűjtögetni, hogy egy kisebb tábortüzet rakjak össze magunknak. Nem nagy, de hát nem is mágjának terveztem. Ezután lekapcsolom a lámpát, majd szépen álomba merítem a motort.*
- Romantikus? *Pillantok fel kérdőn, majd meg lepetten. Rövid ideig elgondolkodom, számat félrehúzom, szememet pedig felfordítóm. Végül csettintek kettőt a nyelvemmel és a lányra nézek.*
- Ha valami romantikus az csöpögős, ha valami csöpögős akkor az nyálas, ha valami nyálas, akkor az nem nekem való. *Szavaimat megerősítés képen meg is rázom. Én meg a romantika sajnos nem férünk össze, kioltjuk egymást, mint a tűz és a víz. Persze ez a kijelentés nem akadályoz meg abban, hogy a csinos barna mellé heveredjek. Az üveget át is veszem, amiből húzok egy jó nagyot, majd még egy kisebbet végül pedig visszaadom Rachelnek had kortyolgassa a tartalmát. Meglep, hogy Rachel az ölembe fekszik, de jól esik közelsége, sőt egyik hatalmas tenyerem egyből tincseivel kezd el játszogatni.*
- Szerintem mi nem menekülünk a világ elől. Azt a depisek, az érvágók és az őrültek teszik. Mi ennél sokkal önzőbbek vagyunk. Kizárjuk a világot és egy üres lyukat hagyunk magunk után. *Kacsintok rá, majd megjelenik jellegzetes fél vigyorom. Még, hogy menekülni… abból hiányzik az önzőség. Ami viszont jelen helyzetben jelen van, hisz hagyom, hogy szabad kezem Rachel bitorolja, hogy élvezhessem érintését és cirógatását. Másik kezemmel még mindig a haját simogatom, de egy pillanatra abbahagyom, hogy arca egyik oldalán végigsimítsak.*
- Látszik szemedben a tűz lobogása. Te kis vadóc. *Szélesedik meg vigyorom, majd megpöckölöm az orrát, ezután kezem visszatéved simogatásához. Tekintetem az ég felé fordítom, majd olyan jön ki a számon, amit én magam se gondoltam volna, hogy kimondok. Igazából azt se tudtam, hogy erre gondolok.*
- Végig rád gondoltam a hajóút során. Nagyon hideg volt és éheztünk is, mindenkinek rossz volt a hangulata, többen betegek voltak és meg is haltak. A hangulat mélyponton volt, de mindig jobb kedvem lett, ha rád gondoltam, csillapodott az éhségem és már is kevésbé fáztam. * Tekintetem elmereng a sötét bájban, amikor ezeket mondom, de lefordítom arcomat, hogy Rachelre nézhessek, majd halványan elmosolyodom.* - Azt hiszem, te tartottál életben.