Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Kłomino (NRT-s játékhelyszín)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Csüt. Jan. 24 2013, 13:52

*A harcnak még nincs vége. Az a szomorú, hogy a társaságból többen már nincsenek valami jól, de küzdeniük kell, nem szabad feladni, mivel már tudják a célt, már csak oda kellene jutni. Mindenesetre ahogy az épületbe kerülnek, felgyorsulnak az események és bár a három sebesült sincs túl jól, talán az életben maradás ösztöne és az adrenalin segít majd nekik is életben maradni.
Tarkh támadása tehát sikeres, az egyik mutáns lény hanyatt is dobja magát és két másikat el is kaphat az árnyak segítségével, de csak a távol tartásra van ereje, arra már nincs, hogy szét is tépje őket, főleg úgy, hogy egy csáp fok egy ellenfelet... Tehát egyelőre ő így tud haladni, de e is több, mint a semmi.
Mathis a jól bevált taktikához folyamodik, tehát először az árnygömbök, majd pedig az árnycsápok segítségével darálja le az ellenfelet, mivel valóban jól csinálja, a fej nélküliségnek hála már csak néhány mutáns dög egyes testrészei mozognak, de ezek már nem jelentenek igazi fenyegetést. Jó sokan vannak azért ők is, képesek a normális harcra, tehát van esélyük, főleg, hogy az ellenfél még csak nem is képes a mágiát használni.
Jas viszont valamire nem emlékszik jól, mivel a varázslat, amit használni szeretne, az csak halottak ellen jó, ezek a lények viszont élőhalottak, tehát őket már irányítja valaki, van céljuk, így képtelen átvenni fölöttük ezzel a varázslattal az irányítást. Tehát bár a terv jó, de sajnos nem teljesen halottak, így ő neki mással kell próbálkoznia, ha sikeresen részt akar venni a harcban.
Alexi jól tudja, hogy a tűz remek ellenfele ezeknek a lényeknek, így minden varázslata neki is jól működik, tehát elég szép számmal esnek el ezek a szörnyek, melyek között gépies, és mutáns lények is vannak, sőt, a zombik is megtalálhatóak közöttük. A lényeg viszont az, hogy még vannak, de hála a csapat munkájának, tényleg fogyatkozóban. A terv viszont jó ötlet, hogy valaki előre megy, valaki olyan, aki azért már egy ideje tanulja a mágiát és van tapasztalata, így a fiú egy csodálatos átváltozást hajt végre, majd hamarosan már hollórajként repül át az ellenfél feje felett, egyenesen lefelé, le a pincébe, ahova így le is tud jutni, de meglepő módon néhány lépcsőforduló után már nem találkozik további ellenfelekkel. Ahogy leér, viszont már érezheti is újból a hideget, ahogy a jólelkű szellemeket is megláthatja, akik egy sarok felé mutatnak, amely tele van kacatokkal. Ha elpakolja onnan a felesleges dolgokat a srác, már láthatja is a bombát. Időzítős, tehát ha nem maradnak az épületben, hanem eltávolodnak, akkor talán még túl is élhetik valahogy ezt az egészet. Mindenesetre bár régi ez a dolog, az egyik szellem Alexi mellé kerül és mutogatni is kezd neki a beindításáról. A fiú tehát ha képes arra, hogy ezt beindítsa, tehát követi az utasításokat és beállítja, hogy hány perc múlva robbanjon, már szólhat is a többieknek a visszavonulásról, mivel itt akkor végeztek.
Varg viszont okos döntést hoz azzal, hogy nem csak harcolni marad, hanem a visszafelé vezető utat tisztítja meg, hiszen valóban ha itt maradnak a robbantáskor, mind meghalnak és semmit se ért az egész. Tehát a fiú már létre is hozza a varázslatot, melynek hatására egy kész Hulk alakul ki belőle. A teste még bírja, de a fél órát valószínűleg nem fogja tudni kibírni, de talán annyi időre nem is lesz szüksége, hiszen Alexi már úton van, így ha a fiú gyors lesz, akkor Vargnak se lesz komoly baja a kimerültségen és a vérmérgezésen kívül. Mindenesetre az erőbeli fölény most nagyon sokat jelent, könnyedén tudja eltaszítani magától a szörnyeket és bár néhány karmolást és harapást szerez, ez talán még nem szegi kedvét a harctól.
Alinox mivel nem használ valami erős varázslatokat, így létre tudja hozni őket, tehát néhány árnygömb tesz kárt az ellenfélben, majd ez után a tűz is, ahogy azt Alexi is javasolta. A sóbálvány átok egy mutáns lényt állít meg kis időre, míg a robbantást két zombit repít hátra.
A lényeg, hogy addig tartsa fenn ezt a harci állapotot a kis csapat, amíg a bomba beindul és Alexi visszatér a kellő információval, tehát hogy húzzanak el az épületből. Közeleg a vége, a kérdés már csak az, hogy megússzák-e élve.*


//Most viszont Alexi írja meg az első hsz-t, hogy tudjanak a többiek is mit csinálni a harcon kívül.//
Vissza az elejére Go down
Alexi Solsagan
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 971
Csatlakozás : 2010. Feb. 23.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Odin háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Pént. Jan. 25 2013, 19:18

*Most, hogy ismét összegyűlt az egész csapat, ráadásul a két kísérleti nyúl víziókat is látott, amik a hely elpusztítására utalnak, ideje, hogy nekivágjanak a bombához vezető útnak, ami talán valahogy kijuttatja innen őket. Azaz, az egészen biztos, hogy kijutnak, csak az a kérdés, hogy egyben, élve, vagy apró darabokban a bomba, netán a félig robot dögök miatt. Bár Varg csak a bombára emlékszik, a nyomkereső ruszki most kapóra jön, mivel ő felismeri azt az épületet, aminek a pincéjében található a szerkezet. Pechjükre az éppen az, amelyiket Alexi és Jas maguk mögött hagytak, hogy életmentőt játsszanak. Az épület tele van azokkal a hibrid dögökkel, amiknek legfőbb céljuk, hogy őket darabokra szedjék. Ahogy beérnek a házba, mindez hamar kiderül a többiek számára is, amikor tömegesen veszik őket körbe. Ennyi pokolfajzatra még Alexi sem számított, az élőhalottakról már nem is beszélve, de mivel élni akarnak, mindenki támadásba lendül, ki-ki a maga módján vagy erejéhez mérten. Az viszont nem megoldás, hogy mindenki itt áll és harcol, ki tudja, mennyien vannak még, így Alexi felveszi hát a hollóraj alakot, hogy előre repülhessen a bombához. Mielőtt azonban még elindul, hátrapillant Hihetetlen Varg-ra, aki épp puszta kézzel aprítja a dögöket.*
-Hidd el, én sem akarok elszállni. *feleli, az utolsó szónál kicsit elvigyorodva, mivel a következő pillanatban megannyi hollóvá alakul, s elrepül a többiek feje fölött. Egy ideig még jó adag dögöt lát maga alatt felfelé nyomulni, akikkel a többieknek kell elbánniuk, viszont pár kanyar után úgy tűnik, hogy a sor végére ér. Hiába, egyszer ennek a pincének is ki kell ürülnie, és hát így sincsenek kevesen ezek a szörnyetegek. Amint viszont leér az üres pincébe, s ismét emberi alakot ölt, rögtön körbe is pillant.*
-Akkor keressük azt a bombát. *súgja maga elé, s természetesen még nem szünteti meg a varázslatot, jó lesz az visszafelé is. A hűvöset viszont megérzi, így ismét körbepillant, s észreveszi a szakadt szellemeket, akik egy sarok felé mutogatnak.*
-Kösz Casper! *veti oda neki, majd már oda is lebeg a lim-lomokkal teli sarokhoz, s elkezdi félrehajigálni a holmikat. Elég sok kacat van itt, de ahogy egyre több mindent dob a háta mögé, úgy bukkan elő lassan egy régi, méretes bomba is, amit Alexi végig is mér.*
-Kis aranyos. Nem szívesen lennék itt, amikor ez elpukkan. *kicsit leporolgatja a szerkezetet, így az időzítőt is észreveszi rajta, ami jó jel, legalább van némi esélyük megmenekülni.*
-Számlálós. Remek, talán lesz így annyi időm, hogy szóljak a többieknek, hogy nem értek a bombákhoz, mielőtt repülünk. *ez a holmi nem varázsvilágból való, hanem mugli bomba, ami bár nem zavarja a fiút, hisz ő is csak félvér, az már inkább, hogy milyen öreg holmi, ehhez pedig nem sokat konyít. Az egyik szellem viszont mutogatni kezd mellette, mire odakapja fejét.*
-Mit akarsz? A beindítást mutogatod? *kérdi, de úgy tűnik, pechjére egy néma szellemet fogott ki, vagy csak ő volt a helyi pantomimes, mert egy árva szót nem szól, csak kalimpál.*
-Én beindítom, de ha rögtön robban, esküszöm, hogy még rojtosabbra rúgom a segged odaát! *morogja, majd végül vesz egy mély levegőt, s elkezdi nyomkodni a különböző gombokat a szerkezeten. Lassan, de biztosan fény gyúl a kijelzőn, s úgy tűnik, a bomba beindul, de...*
-Most ez mennyit mutat? *kopogtatja meg a számlálót a srác, mivel az épp a percjelzőnél haldoklik. Az látszik, hogy a másodpercek peregnek vissza, de nem ártana tudni, mennyi idejük van vissza.*
-Francba! Remélem nem találkozunk egyhamar! *szól a szellemhez, majd ismét szétválik teste egy csapatnyi madárrá, s elindul visszafelé. Amint eléri a többieket, leszáll egy pillanatra, ismét alakot öltve.*
-Aki túl akarja élni... vagy legalább megpróbálni túlélni, az sürgősen húzzon ki a házból! A bomba beindult, de fingom sincs, hány percünk van, behalt a kijelző! Nyomás! *azzal ma már harmadjára röppen szét teste, s amilyen gyorsan csak tud, ki is repül az épületből, s csak ott alakul ismét át, s szünteti meg a varázslatot, ahol felébredtek.*
-Mortalium. *ejti hát ki a szükséges igét, pálcáját maga felé fordítva, így teste visszaereszkedik a földre, a fekete rongyok és tollak pedig eltűnnek róla, ismét olyan alakban látható, ahogy ide érkezett.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Vas. Jan. 27 2013, 14:37

[Mindenki]

*Borzalmas állapotban, de talán látom a fényt az alagút végén. Természetesen nem haldoklom - egyelőre -, és nem ezért, hanem mert egy bomba jelentheti a menekülést, s bár rengeteg kérdés vetődik fel bennem a biztonsággal kapcsolatban, jelenleg ez az egyetlen lehetőség. Muszáj bíznom magamban, a látomásokban, mely nem természetes úton képződik, és bár fáradt vagyok, fájdalmaim vannak, nehezen figyelek már magamra, és a külvilágra, így indulunk meg, hogy haza is juthassak. Út közben a csapat másik fele is érkezik, ám hiába érdeklődöm a nagy beszélgetés közben, Mathis nem ad választ.*
~ Amíg ezt elmondtad, fontosabbat közölhettél volna helyette. ~ *morgok magamban, és mivel egyáltalán nincs kedvem csevegni, tartalékolom az erőmet, ezért nyilván nem azért kérdezem, mert örülök a találkozásnak, és tea mellett szeretném megvitatni az eddig történteket. Már mindenki ideges, nehezen birkózunk a feladattal.*
- Persze, el ne mondd mivel alunk szemben, es mi hasznal ellenük. *vetem neki oda, mert hihetetlen, hogy nem vagyunk képesek maximálisan együtt dolgozni. Kezd olyan érzésem lenni, hogy senkit nem érdekel a másik, és csak azért vagyunk együtt, mert így az egyénnek nagyobb az esélye. Mondjuk én is itt hagynám a fele társaságot... a lényeg, hogy mindenkinek van szerepe, ezért nem lehet külön utakat járni. Én nem élem túl Jas nélkül, ők pedig ha nem mentenek meg, valószínűleg nem tudnak a bombáról. Utunk azonban egy ház felé vezet, melyet felismerek, azonban ahogy beérünk, már látom, hogy ez nem lesz könnyű, ám Alexi még most sem ad le magából.*
- Kapd össze magad ember, most mar olyan sz*rok a dumaid, amilyen allapotban en vagyok. *morgom az orrom alatt neki, de nem foglalkozom ezzel tovább, ideje haladni. Haladnánk, ha lehetne, azonban hirtelen állják utunkat az ellenséges... valamik, s mint hallom, pillanatokon belül vesz uralmat fölöttünk a káosz. Mindenki támad és védekezik, s szerencsére szemem sarkából látom, ahogy Alexi is távozik, Varg keményít, és Mathisék is kiveszik a dolgukat az aprításból. Muszáj legalább a menekülő utat tisztogatni, de az sem hátrány, ha Alexinek nem jut már lent ellenfél, mivel ő felelős a bombáért. A magam részéről próbálkozom, s most a csápok segítségével harcolok. A széttépés nem megy, de ez nem probléma... egyszerűen hajítom őket el, arra talán még van erőm, hogy lendítsem, a földre vágjam őket, s ott mások áldozatai lehetnek. Én tehát ezt csinálom, mindig a két közelebbi áldozatot tartom meg, egy ideig bárki szabadok lődözgetheti őket, de sokat én sem várok, taszigálásba kezdek a csápokkal, hogy ne férkőzhessenek közel, s lehetőség szerint a falnak és a földnek kenem őket, még ha nem is okoz ez bennük hatalmas kárt. Remélem a többiek is tartják magukat, s így ellen tudunk állni, ám egy idő után Alexi szavaira leszek figyelmes. Egy pillanatig dermedten állok, mivel gyűrűm nincs, magasabb szintű varázslatot kezelni nem tudok most, tehát ha ki is tudnék jutni gyorsított módon, akkor se lenne hozzá erőm, ezért nekem gyalog kell indulni. Arra talán van idő, ha nincs, akkor legalább fájni nem fog. Bizonyára a többiek is indulnak, így most továbbra is a csápokat használom, hogy az utat tisztítsam, magam elől taszítva el az ellenfeleket... nem kell halottnak lenniük, nem kell sérülést szerezniük, elég, ha a falhoz vagy a földhöz szorítom és vágom őket, hogy ne legyenek útban, s remélhetőleg a többiek is indulnak majd, tehát én kifelé veszem az irányt, s mivel a varázslást minimalizálom, inkább a haladásra fektetem a hangsúlyt, hogy időben érjek ki, hiszen az út nem ismeretlen, hullák szegélyezik a visszafelé vezető ösvényt is, én pedig erőmet megfeszítve haladok előre, kifelé. Meglátjuk, sikerül-e.*

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Hétf. Jan. 28 2013, 18:10

*Ez nem Alinox napja, eléggé megjárta ezen a kis kalandon. Eléggé le van már gyengülve, mind fizikiailag, mind mentálisan. Talán hamarosan viszajuthatnak a Mysterio-ba ennek a kulcsa, egy bomba egy közeli épületben van, ha minden igaz. Azonban ott is összefutnak a mutánsokkal, zombikkal, kikkel ismét harcolni kell. Alinox nem bízza a véletlenre a dolgokat, inkább gyengébb varázslatokkal próbálkozik, és szerencsére hatástalanít s néhány ellenséget, és ezt teszi a többi diáktársa is Alexi kivételével, aki a bombát ment keresni. Még néhány átkot kiszór az előzőekből, ám ezután meghallja Alexi szavait.*
- Azért ez így tök jó... *morog kicsit orra alatt, mikor halla, hogy a fiú nem tudja, mikor robban a bomba.*
~Bár lenne elég energiám hoppanálni, de nem kockáztathatok... futnom kell...~ *szalad át az agyán ez a gondolat az exortusos leányzónak, majd összeszedve minden megmaradt energiáját, és a felgyülemlett adrenalint felhasználva elkezd futni a kijárat felé. Út közben egyszer-kétszer megbotlik, de remélhetőleg minden komolyabb gond nélkül kijut a szabad levegőre, ahol eltávolodik pár méterre az előbbi épülettől, majd a térdére támaszkodva próbál levegőhöz jutni. Iszonyatosan gyengének érzi magát, sokáig már nem fogja bírni valószínűleg, sok volt ez így neki rövid időn belül, így Alinox bízik abban, hogy most már visszajuthatnak végre valahára az iskolába.*

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Hétf. Jan. 28 2013, 19:33



[Mindenki]

*A kocka el van vetve, és a szerepek kiosztva, Alexi magára vállalta a bomba beindítását, és ahogy látom ezzel a varázslattal sikeresen el is fogja érni a helyszínt, úgy hogy különösebb segítségre szorulna, na meg ismerve valamennyire a fiút, nem az a fajta, aki egykönnyen hagyná ott bárhol a fogát. Így nincs mit tenni harcolni kell, a többiek már belevetik magukat, nekem viszont még időre van szükségem. Hogy miért? Mert a varázslat amivel próbálkozok elvesz pár percet, cserébe hogy utána aktívan tudjak segíteni a többieknek. Szerencsére még maradt bennem annyi, hogy sikerrel véghezvigyem a varázslatot, melynek hatásaként, testem nemsokára növekedni kezd, széttépve rajtam némi ruhát is, és izmaim is sokkal nagyobbak lesznek. Egy félmosollyal konstatálom hogy sikerült a dolog, majd izmaimat megfeszítve indulok el, hogy puszta kézzel aprítsak a dögök között. Azonban nem kívánok egy helyre koncentrálni, hanem meg akarom tisztítani az egész utat, vissza felé, ahonnan jöttünk, mert ha az Inflás fiú beindítja a bombát, kötve hinném hogy mindenki élve ki tudna jutni innen időbe, a temérdek mutáns dög miatt. Így aztán utam felfele vezet, hol ellenfeleimnek vagy a fejét tépem le, vagy a falhoz vágom őket, vagy pedig egyszerűen össze zúzom lényeg, hogy törni szeretném magam előtt az utat. Persze ez még így sem egyszerű, még ha meg is van a fizikai előnyöm ütésálló nem vagyok így jó néhány karmolást kapok be a harcok közbe, köszönhetően annak, hogy teljesen közelharcot vívok. Észre se veszem, mindjárt, de a vállamon és mellkasomon máris jó néhány karmolás éktelenkedik. Én azonban próbálok tovább haladni, egészen míg el nem érem a felső szintet, tehát ahonnan lejöttünk ide.*
~Fenébe ezek rengetegen vannak~*morgom magamban, miközben erős ütésekkel próbálom a falhoz vágni a körülöttem lévő ellenfeleket. A többieket nem igazán figyelem, remélem ők is tudják hogy előbb utóbb ki kell jutni innen, ha máskor nem is, most biztosan kikristályosodik ez a tény is a szemük előtt, ugyanis bár nem nézek hátra, de Alexi hangját hallva azt hiszem van okom arra, hogy siessek.*
-Hogy a franc állna bele ezekbe a taiwan-i kütyükbe... Ez az egész kóceráj bármikor a levegőbe röpülhet, mi meg még mindig bent vagyunk...*vonom le hangosan a következtetést, egy pillanatra figyelve a madárrajra, aki feltehetően Alexi, és bizony valószínűleg ő éri el leghamarabb a kijáratot.*
~Mákos, te már nem fogsz ropogósra sülni~*rázom meg egy fura mosollyal a fejemet, valami fura belső indíttatásból most nevetni lenne kedvem. Talán a bennem lévő szerek, a stressz, és a hirtelen megnövekedett adrenalin okozhatja, de valamiért hálás vagyok ennek az egyvelegnek ezért az érzésért. Addig sem félek.*
~Már csak pár méter~*nézek magam elé, előre szegve a fejemet, majd egy lendülettel futni kezdek, próbálva kezeimmel felöklelni, falhozvágni a megmaradt lényeket, míg ki nem érek, ebből a borzalmas épületből. Érzem hogy fáradok, a testem valószínűleg nem fogja kibírni ezt a terhelést fél óráig, és előre sejtem, hogy ha ennek vége úgy esek össze mint egy zsák, de addig még van némi időm, tehát megteszem ami tőlem telik. Ha sikerül kijutni, épp bőrrel kijutni, tekintetemmel megkeresve Alexit lépdelek mellé, egyenlőre még nem szakítva meg a varázslatot. Csupán kezeimet össze fűzve, nézek az épület irányába, miközben fejem Alexi fele is dől.*
-Nem volt rossz ötlet, ez a madáralak... Amúgy szerinted mekkorát robbanhat ez a cucc? Csak mert ha egy hidrogén bombát indítottál be, gyanítom hogy itt se leszünk nagyobb biztonságba*Kezdem mondani, úgy mintha csak az időjárásról kezdenék el beszélgetni a másikkal.*
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Hétf. Jan. 28 2013, 20:01

* Azt sem értettem már, hogy kerültünk ide, és azt se, mi ez az egész felhajtás.. a tényekkel bár tisztában vagyok, amit ha mindenki összeverődött, többek között az orosz, elsőként legalábbis ő az, aki megérdeklődik felőlünk. Én magam nem óhajtok itt leállni magyarázni, mi ez, miért, hogyan és a többi, jelenleg mérlegelnünk kell, és van fontosabb dolgunk is annál, hogy trécseljünk egyet az itteni élményeinkről, méghozzá a bomba felrobbantása. *
- Tarkh, a teadélutánt tegyük át máskorra. * szúrom még oda neki, egy idő után én is kihozható vagyok a sodromból, ezek szerint hiába vagyok birka türelmű, kicsit belefáradtam, hogy egy normális szava nincsen hozzám soha, akkor én miért lennék vele kedves? Nem leszek, most pedig inkább a csapat épségére kellene figyelnie neki is, ahogyan nekem, és a többieknek, hisz amint leérünk, lentebb ebbe az épületbe, pillanatok alatt vesznek körbe minket a fura külsejű lények.. akik láthatóan nem pusziért jöttek, hanem egészen pontosan az életünket akarják. Nagyon remek, tényleg, így én magam, a saját módszereimmel próbálkozom irtani őket, ami egyébként továbbra is sikeresnek minősül, s hiába, hogy akadnak köztünk nem picit leharcolt egyének, mindenki belead apait anyait a dologba. Az ellenfél fogy, s nagyon úgy néz ki, Alexinek is hasonló gondolatok járnak a fejében, miket én szavakba is öntök, már ami a bombát illeti. *
- Sok sikert, mi tartjuk itt a frontot! * kiáltok még utána, s bár a hollórajjá alakulása tetszetős, és meglepő is, meg kell hagyni, hasznos kis varázslat, de nem most fogok ezen is elámulni, inkább tovább sorozom az ellenfelet, méghozzá az idősebb tag szavaira hallgatva kerülnek X-be testem előtt kezeim, egy újabb támadási forma, míg vissza nem jön: *
- Ignis pilas! * rántom szét akkor karjaimat, mikor éppen esedékes, s a tűzgolyókat egyértelműen a fejek irányába lövöldözöm. Nem lényeg most az, kabátom megcincálódik a tűzben, vagy ilyesmi, a túlélés a fontos jelenleg, nem egy ruhadarab.. ezt még gyszer elismételve igyekszem én magam is figyelni az esetleges árnyhasználókra, s ha Alexi vissza tér, Vargnak pedig sikerült a kifelé vezető utat megtisztítania kellőképpen, pálcámmal kezemben tekintek szét egy másodperc erejéig. *
- Akkor most sprint. * igen, egy pillanatnyi elhatározás az egész, semmi más, nem tudom, vissza térünk-e egyáltalán a saját világunkba, mármint a Mysterioba, hogy túléljük-e, de a bennem lévő adrenalin, amely a harc következményeként felgyülemlett, tesz arról, hogy egész egyszerűen át/keresztülcikázzam a maradék ellenfélen, vagy azok füstölgő darabjain, testrészeken, esetleg még mozgolódó ellenfeleken.. a kiút a legfontosabb most, szóval felvéve a nyúlcipőt, ha kell, még út közben szórok néhány árnygömböt, lassítani viszont már csak a friss levegőn fogok, így fordulok hát szuszogva a kint várók felé, mely egyébként hamarosan enyhül is. *
- Szóval, most mi legyen? Szeretem a tűzijátékokat.. de nem ilyen közelről. * vonom fel egyik szemöldököm, becsatlakozva a két sráchoz, tehát Alexihez és Varghoz, párat még bólogatva is Varg szavaira. * - Mennyi időnk van? * intézem most kérdésem Alexihez, őszintén, tétlenek vagyunk most már.. idegeskedni sincs agyam, így hangom meglepően nyugodtan cseng, mert ez a robbanás nem lesz pici, ha az egész helyre kiterjed, az már egyszer szent. *
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Csüt. Jan. 31 2013, 14:06

*Ez a végső harc csapatmunkát igényel, hiszen annyi ellenfél van, hogy nem bírnak el velük külön-külön. Kapóra is jön, hogy többen maradnak harcolnia, Varg a visszafelé vezető utat tisztítja meg, Alexi pedig lefelé tart, a bombához. Szerencséje van, ugyanis a szellem segít neki, így bár a kijelző nem teljesen működik, mégis sikerül a srácnak ezt az ősöreg szerkezetet működésre bírnia és mivel kattog is halkan a bomba, tudhatja, hogy ideje visszatérni a többiekhez és elhagyni ezt az épületet. Ahogy ez megtörténik, a fiú mindenkivel tudatja, hogy a bomba bármelyik percben robbanhat és ahogy érzékelheti, mindenki veszi a lapot. Semmi felesleges duma, hanem rohannak is kifelé. Az út Varg-nak hála nagyrészt meg lett tisztítva, de minden diák igyekszik még simábbá tenni a kifelé vezető utat és ahogy kiérnek, már nem lesz idejük semmiféle beszélgetésre se, tehát a kérdéseket meg kell tartaniuk maguknak vagy majd esetleg egy következő alkalomra, ugyanis a föld beremeg, alulról érkezik ez a hang és erő, mely elsőként az épületet kezdi el romba dönteni, azt, amelyikből kijöttek. Néhány hörgés hallatszik bentről, ahogy azok a lények is elpusztulnak, majd a robbanás még jobban kiteljesedik, így nemsokára már csak a nagy tűzet érzékelik, semmi mást, ugyanis a bomba ereje akkor, hogy ezt az egész környéket felemészti és a diákok teste is eltűnik… A tűzet talán egy pillanatig érezhetik meg, de ez után már semmi, csak utaznak, mintha az az univerzum lenne, oly fekete és üres minden, míg végül a földön nem találják magukat, méghozzá az erdő egy bizonyos részén. Tudják, hogy nem álmodták ezt a kalandot, testükön ott vannak a sebek, érzik a fájdalmat és bizony ha a sebesültek nem jutnak el a gyógyítóhoz, mindannyian meghalhatnak, hiszen Vargban és Tarkh-ban működik a méreg, Alinoxnak pedig durvák a sérülései, nagyon le van már gyengülve. Tehát ideje valahogy visszatérni a Mysterioba, de a lényeg, hogy nem semmi kalandban volt részük és túlélték. Nem tudni, hogy hogyan, de talán a szellemek segítettek nekik azzal, hogy most már örök békében élhetnek a túlvilágon, hála annak, hogy megsemmisült ez a szörnyű hely, mely életük során annyi fájdalmat okozott nekik.*

//Köszönöm szépen a részvételt és a kitartást is az NRT-s mese miatt. Smile Remélem, hogy élveztétek, én igyekeztem kitenni magamért, számomra is még újabb jellegű volt ez a fajta mese. Záró hsz-t írjatok mielőbb, hogy lezárhassam a témát és ezzel az egész mesét, szóval ha kérhetem, most ez ne legyen elhúzva, hiszen nektek se kell sok mindent beleírni az utolsó hozzászólásba.

Varázstárgyak: azokat utólag fogjátok megkapni, mert mindenkinek olyan erejű tárgyat fogok adni, amilyen teljesítményt nyújtott a mese során, tehát amilyet megérdemel. Smile Ezt még ki szeretném nyugodtan gondolni, de majd mindenki tudni fog róla, nem kell aggódni. //

Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Pént. Feb. 01 2013, 14:15

* Ebben a nagy káoszban mi körül vesz minket lehetőségem sincs gondolkodni, ezért lehetséges az, hogy több olyan varázslattal is próbálkozok amelyeket még józan paraszti ésszel sem vetnék be főleg, hogy tudom hasztalan. Több apróbb varázslatot használok hát a dögök irtására, taroló, kaszaboló átkot, árnycsápot melyekkel a zombikat szakítom darabjaikra. Sokan vannak s bár mindannyian küzdünk, írjuk őket mégsem érzékelem azt, hogy valaha is elfogynának. Borzasztó érzéseim vannak, úgy érzem, hogy szó szerint a halál torkában ácsorgok és bármit teszek nem jutok vele sem előrébb sem pedig hátrébb. Alexi lesz az aki a szerkezetet beindítja míg Varg a kivezető utat tisztítja meg, mi pedig tördeljük az ellenség létszámát. De vajon lesz időnk kijutni a házból? Fogalmam sincs de továbbra sem adom fel, az nem lehet, hogy amikor az életem kezd helyre jönni akkor hív magához a jó isten ki hagyja, hogy ilyen helyek működjenek, embereket kínozzanak és alakítsanak át valami mutáns döggé. Kétlem, hogy létezik a mindenható de azért jó néha rágondolni. Érzem, hogy az erőm kezd fogyni,már igen csak megvisel egy egy varázslat létrehozása így az Infaltusos srác épp időben tér vissza és osztja meg velünk azon aggodalmát, hogy a bomba mindjárt robban, jó lenne lelépni innen. Több sem kell nekem,azonnal csapot-papot hátrahagyva iramodok meg a megtisztított kijárat felé, nem emlékszem, hogy valaha is ilyen szinten futottam volna az életemért s arra sem,hogy futottam e már feleslegesen? Mert hogy ez az egész kóceráj felrobban az tuti de vele együtt mi is. A totális zavar és halálfélelem kebelez magába s amint kiérek az épületből mint valami veszett őzike úgy nézek jobbra-balra azt latolgatva merre is fussak. Na meg minek? Nem tudom, hogy ezek után mi következik de érzem hogy a lábam alatt megremeg a föld és a robbanás bekövetkezik mi hörgést von maga után mi szintén a föld felől érkezik. Az épületek is sorra robbannak össze s kezdenek el lángokban égni, már éppen valami imát rebegnék el magamban mikor valami külső erő elragad s azon kapam magam,hogy lebegek a semmiben.*
~ Tehát ilyen a halál...~* gondolom amint a nagy semmit érzékelem, sokkal vészesebbnek, fájdalmasabbnak gondoltam így megnyugvás számomra, hogy ez nem így van. Meglep hát, hogy talajt érzek a lábam alatt s ahogy körbenézek egy erdőben találom magam s ahogy körbenézek úgy látom mindenki megvan. Esélytelen, hogy a halálban mindannyian ugyan oda érkezzünk így hát megkönnyebbülten guggolok le s hajtom fejem a térdkalácsomra mély levegőket véve. Ez nem a halál, hanem Seol sziget, megmenekültünk s ettől a tudattól legszívesebben ordítanék. Sosem féltem még ennyire így kell pár perc míg összeszedem magam s ekkor állok fel kissé meggyötörten, sápadtan, hogy aztán a sebesültebbek felé forduljak.*
- Ha kell valakinek segítség szívesen...* felelem talán magam bűntudata miatt is, hisz az épületben Alexi szavait követően meg sem fordult a fejemben, hogy valamelyiknek is segítsek. Ha úgy van szívesen elkísérem őket a gyógyítóig, egy biztos, mindenképpen visszatérek a Mysterioba, vissza a Napkőhálóba és lemosom magamról a történtek mocskát még ha az emlékeimből nem is tudom, ott elevenen fognak élni a látottak még jó ideig.*




// Köszi ezt a mesét, én nagyon élveztem, tetszett a sztori is szóval jól megcsináltad mint mindig. Very Happy Ha lesz több NRT-s mese szó nélkül jövök, szóval gratula. Smile A varázstárgyat meg kíváncsian várom. Razz //
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Pént. Feb. 01 2013, 14:25

*A végjátékra eléggé eldurvul a helyzet. Nem elég hogy sokunk már lesérült, de még azt a bombát is meg kel semmisíteni, úgy hogy több tucat ilyen mutáns lény van a nyakunkon. Szerencsére Alexi magára vállalja ezt a megtisztelő feladatot, mi viszont egyedül maradunk így a ránk támadó ellenséges hordákkal. Nem tudok mit tenni, tudom hogy ez a varázslat ki fog készíteni, főleg hogy a bennem lévő méreg is dolgozik, de nincs kedvem itt meghalni, így a testemet túlhajtva próbálok utat törni egészen míg meg nem sikerül tisztítani a kifele vezető utat. A többiek is jól helyt állnak, és szerencsére azt hiszem engem se kerül el a szerencse, no meg Alexi is sikeresen bevégzi a feladatát, ennek köszönhetően nemsokára már fent folytatódnak a kalandok, érzem ahogy a föld megremeg, s a hörgéseket is. Tekintetem pedig idegesen járkál ide oda.*
~Ez nagyon nem jó így~*fut át az agyamon , de csak egy pillanatig, mert ezután érzem a tüzet, szinte már a bőrömön, de felkiáltani sok időm nincs mert ezután különös utazásra indulok. Olyan mintha a semmiben történne, vagy valahol az univerzum eldugott szélén. Fura, talán ilyen lenne a halál? Lehet mind meghaltunk a robbanásba..? Már majdnem a gondolataim végére érek, mikor szemeim hirtelen pattannak fel, és most látom csak meg hogy egy erdőben vagyunk, ajkaim közül jó néhány köhögés is felszakad, miközben próbálom feltornászni magam, de ennek csak az lesz a vége, hogy felülnöm sikerül.*
-Most túléltük? Vagy meghaltunk vagy mi?*kérdezem, kissé olyan arccal , mint aki nincs tisztába a vele történtekkel, s ez így is igaz. Ezután viszont hirtelen remegek meg, a testem azt hiszem pont most készül feladni a harcot, és nemsokára vissza is zsugorodik a normál állapotába. Hirtelen tör rám a remegés, úgy érzem minden porcikám teljesen megsemmisül, és még a sebesülések és a vérmérgezés is dolgozik bennem, amit azoktól a szellemektől kaptam.*
- Azt… azt hiszem jobb lenne ha a sebesülteket elvinnénk a gyógyítóhoz..* morgom komor hangon, mintha nem is lennék teljesen tiszta, majd hirtelen próbálok meg felkelni, s teszek is talán pár lépést, azonban már út közbe kezd sötétedni a világ, s az izmaim is feladják a harcot, még hallom Jas szavait, de hiába fordulok felé, válaszolni nem tudok ugyanis nemsokára össze is esem. Azt hiszem én ma már a saját lábamon nem fogok feljutni a gyógyítóhoz, azt pedig csak remélem, hogy lesz aki talán segít ebben.*

//No bocsi hogy ilyen későn, de elég sok dolgom volt Smile Szóval köszi szépen a mesét, nekem iszonyúan tetszett, és ez nem túlzás Very Happy Jó volt kicsit nyugiba játszani így, és jobban ki tudtam játszani a helyzetekre való reakciót is, szóval köszi, szerintem nagyon jó volt Smile Az ájulást azért játszom ki a végén mert így reális, a méreg, a kapott sebek, és az utolsó vari miatt is Smile //
Vissza az elejére Go down
Alexi Solsagan
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 971
Csatlakozás : 2010. Feb. 23.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Odin háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Pént. Feb. 01 2013, 16:34

*Most, hogy már tudják, melyik házban is van a bomba, nincs más dolguk, mint bemenni, le, egészen a pincéig, és beélesíteni. Ezzel persze csak az az egy a bökkenő, hogy Alexiék épp onnan mentek át Vargért és Tarkhért, s bizony jól emlékeznek rá, hogy van ott még pár hasonló dög, mint amivel megküzdöttek. De azt még Alexi sem gondolta volna, hogy annyi, mint amennyibe belefutnak. A kis csapat harcolni is kezd velük, a finn viszont inkább előre repül a bombáért, hisz nem ártana azzal is kezdeni valamit, s nem ennyivel a cél előtt elpatkolni a dögöktől. Sikerül is lejutnia, majd be is élesíti a szerkezetet, a gond csak az, hogy a kijelzője tönkrement, így fogalma sincs, mennyi idejük maradt. Miután visszarepült a többiekhez, értesíti őket, hogy mihamarabb húzzanak ki a házból, s ahogy látja, mielőtt még ismét tovaszállna, a kis csapatnak se kell kétszer mondani, azonnal menekülőre fogják. Természetesen ő ér ki leghamarabb, el is távolodva kissé az épülettől. A többiek is jönnek, Varg pedig mellé is sétál, s egy kérdéssel áll elő.*
-Fogalmam sincs, milyen bomba ez, de nem volt kis darab. Szerintem szépet fog pukkanni. *feleli, majd Mathis felé fordul, aki szintén őket választotta társaságul.*
-Gőzöm sincs. Az egyik toprongyos szellem mutogatta, hogy mit nyomkodjak, de a kijelző csak a másodperceket mutatta, a többi része behalt. Talán 1-2 perc... *kezdi, de ekkor hangos robbanás hallatszik, a föld is beleremeg.*
-Vagy kevesebb... *morogja, miközben bentről is morgolódás hallatszik addig, míg az épület össze nem dől. A robbanás viszont még nem ért véget, újabb hullám érkezik, megrázva a földet és a házakat, amik omladozni kezdenek, de a lángok is felcsapnak, elérve ezzel a diákokat is.*
-B@sszaaaa meeeeeg... *kiáltja a finn, miközben arca elé kapja kezét, na nem mintha az sokat jelentene, ha így is-úgy is meghal. Pár pillanatig érzi a lángokat, majd minden elsötétül, ő pedig csak lebeg az ürességben.*
~Hát ennyi volt. Nem hittem, hogy a mocskos nácik miatt döglök meg. Bár lehet, hogy orosz volt az az átkozott bomba. Fú, de seggbe rúgom a kis ruszkit ezért odaát.~ *hiába, ő sosem változik meg, még a "halálban' is ugyanaz jár a fejében, de aztán a sötétség szertefoszlik, s a kis csapattal együtt egy erdőben találja magát a fiú, a földön fekve. Hirtelen ő maga is meglepetten pislog körbe, ahogy szétnéz, már-már beletörődött, hogy mehalt, de mikor meghallja Varg kérdéseit, csak felé pillant, majd hirtelen robban ki belőle a nevetés, s dől ismét hanyatt, ő már felismerte a helyet.*
-Üdv a Pokolban öregem! Ez a seoli erdő! Túléltük! *nevet tovább fáradtan egy kis ideig, majd lassan feltápászkodik. Ő is eléggé elfáradt azért, még ha állapotilag lényegesen jobban is van a többieknél. A lángok kissé megtépázták ugyan, de ez semmiség ahhoz képest, hogy Varg szinte rögtön az indulása után összeesik, s elterül a földön.*
-Há' nehogy már most purcanj ki, mikor megmenekültünk. *nyögi a fiú, miközben feltápászkodik, majd Varg mellé lép, s megnézi, hogy él-e még a másik. Élni él, de hogy gyógyító nélkül meddig, az jó kérdés. Ekkor viszont hátrapillant a többi leharcoltra, majd egy sóhajjal megrázza a fejét.*
-Egyszerűbb lesz a gyógyítót lehívni... *morogja az orra alatt, de aztán már el is hoppanál a másik Inflatusos fiúval a kikötőig, hogy onnan testlebegtetéssel felvigye az első emeletre, ahol majd elláthatják. Cipelni nem fogja a másikat, de ennyit azért segít, s a többiek érdekében szól is a gyógyítónak, hogy vannak még kint páran hasonlóan remek állapotban, s ha nem akar létszámcsökkenést, akkor menjen értük, mert neki elég volt mára a kalandból. Mivel ő nem sérült meg, így maga mögött is hagyja a gyógyítót, s visszatér szobájába, ledobja magát egy székre, s átgondolja az imént történteket, mert nem volt egy egyszerű kaland az iménti.*

//Köszönöm a mesét, nekem nagyon nagyon tetszett, és még ennél is jobban élveztem. Very Happy Szerintem szuperül sikerült, és bár tény, hogy sokáig elhúzódott, de kifejezetten élveztem, hogy normálisan, életszerűen lehetett reagálgatni a többi kari megszólalására meg mindenre, de szerintem ez látszott is nálam rendesen. Very Happy Még egyszer köszi, és biztos lehet benne, hogy a következő meséden is részt fogok venni! Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Szomb. Feb. 02 2013, 13:01

*Már eléggé híján van az energiának az Exortusos leányzó, így érthető, hogy nem igazán lelkesedik azért, hogy még néhány lénnyel harcolniuk kell, amíg Alexi a bombát intézi. Nem használ erős varázslatokat, hogy ne ájuljon el végelgyengülésben, de szerencsére azért ezzel is eléri a kívánt hatást. Egy idő után Alexi jön, hogy a bomba bármikor robbanhat, így kiszalad Alinox, és nem sokkal azután, hogy kiér, a föld remegni kezd, majd egy robbanás következik, a leányzó pedig néhány pillanatig érzi a lángokat is, majd csak a sötétség.*
~Ez lenne a halál? Nem is volt olyan vészes...~ *gondolja, de aztán érzi, hogy fekszik valamin, egy erdőben. Lassan feláll, ismerős neki a terep, szerencsére már Seolon vannak. Varg elájul, Alinox is azt tenné legszívesebben, de még valahogy visszavonszolja magát az iskolába, de ez beletelik időbe, mert nagyon le van gyengülve, és most, hogy biztonságban van, a sebei miatt a fájdalmat is érzi, így megkönnyebbülés, mikor végre odaér a gyógyítóhoz. Nem semmi kis kaland volt ez, és bár azért izgalmas volt, reméli, hogy most egy ideig nem keveredik megint ilyenbe.*

//Nagyon élveztem a mesét, bár a leányzóm kicsit megjárta, de hát ez van Very Happy Köszi a mesélést, jó volt, mint mindig Smile //

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Szomb. Feb. 02 2013, 14:48

* Úgy érzem, nekem is oroszlánrészt kell vállalnom abban, minél simább és egyszerűbb legyen a kifelé vezető utunk innen.. már ha egyáltalán lesz még olyan. A hibrid lények viszonylag gyorsan fogynak, részemről legalábbis teszek ezért, aztán meg a többiek is küzdenek utolsó erejükből is, s aki a mélybe száll, szó szerint, nem más, mint az a hosszú hajú srác, kit eddig nem igen ismertem, de most meg kell hagyni, csapatmunkából ötös. A hirtelen jött összhang meg is hozza hatását, Alexi hamarosan megjelenik, s mindannyiunkat távozásra buzdít.. én pedig így is teszek részemről, hogy hamarosan már odakint társuljak be melléjük, egy röpke eszmecserére. Hallani vélem még kérdésemre Alexi válaszát, mire csak egy sóhajt hallatok, de ahogy fülem érzékeli a lenti robbanást, na meg azért a hely is minden bizonnyal megremeg, hirtelen nyílnak tágabbra szemeim.. a futás nem hiszem, hogy sokat segítene, lelki szemeim előtt pedig igen csak lepereg elég sok minden.. eszembe jut a családom, az otthon töltött évek, a Mysterios élményeim, Shalmira, és igen, egyetlen barátom, Ginger bájos arca is felsejlik lelki szemeim előtt. Annyi időm sincs, hogy hátat fordítsak a szörnyűségnek, Alexi választékos reakciójához mérten én magam bár csak egy megrettent ordítást hallatok, s érzékelem azt is, ahogyan a tűz néhány másodpercre, lehet az csak egy pillanat is akár, körül ölel minket, majd egyszeriben minden megszűnik létezni. Gondolataim sincsenek, csupán csak emlékképek kerítik hatalmába agyamat továbbra is, ebben a sötétségben, melyben szinte már-már könnyűnek és légneműnek érzem magam. *
~ Ez annyira groteszk.. valahogy nem így képzeltem a halált. ~ * nem, nem agonizálok, magamba sem roskadok, egész egyszerűen próbálom felfogni a körülményeket, de annyira különös ez az egész. S ha a meglepetésekből nem lett volna még elég, ez a végtelen sötétség megszűnik, hátam alatt hideg jelentkezik, és mintha szilárd talajt fogna testem, zöld szemeim pedig fák lombját pillanthatják meg, felettünk az éggel. *
- Seol? * bökök ki ennyit Alexi szavai hallatán, s most már csak arra tudok koncentrálni, a srác nevet, mindenki más, ahogy feltápászkodom és láthatom, életben van, belőlem pedig egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki. Hát mégis túléltük? Nem ijedtem meg túlzottan, vagy csak magamnak sem akartam bevallani, hogy így cselekedtem belül.. de a lényeg, hogy ujjaim görcsössége kienged, pár másodpercig még ugyan markolom kezeim alatt a földet, melytől minden bizonnyal csupa kosz leszek, de annyira nem érdekel. Megvan minden végtagom, és bár felér számomra egy csodával ez a túlélés, mégis csak ez az, ami számít. Részemről rendben vagyok, nem ért különösebb sérülés, tehát hamarosan talpra állva sietek a többiek segítségére én magam is, miután Alexi elhoppanált Varggal. *
- Szerintem várjuk meg a gyógyítót. * javaslom én magam is, nekem a hoppanálás még nem megy, tehát maximum csak támogatni tudok bárkit is, aki ismét Alinox lesz, mivel nagyon úgy tűnik, a leányzó két lábán indul meg az említett személy felé. Nem fogom egyedül hagyni, tehát végül hozzá társulva segítem őt fel a kastélyba, s amíg el nem látják, s nem biztos az állapota, ott is tartózkodom egy darabig, hogy azután mint mindenki más, szobámba térve vágódjak be a zuhany alá kapásból, amit szerintem egy kiadós pihenés fog követni.. vagy némi kutakodás ezután a hely után. Klomino.. soha többé. *

//nos, én is írtam, picit késve, de igyekeztem kereket zárni Smile először is, nagyon köszönöm a mesét! másodszor, nekem tök jó volt, hogy nrt, bár nem írtam km-es hosszúságú hszeket, volt normális idő kigondolni, és reagálni, ahogyan Lucius is mondta. szóval nekem összességében a sztori is tetszett, a töri ezen részét kivételesen még szeretem is, a valóságalapra reagálva itt, meg a lebonyolítás is Smile garantált, hogy jövök a kövi nrt-s mesédre is, nekem nagyon bejött ^^ és bocsánat, hogy volt idő, mikor rám is várni kellett sokat, így jött ki a lépés, de komolyan, 10/10 egyértelműen, aztán a kövi is legyen legalább ilyen szuper, igen csak magasra tetted a mércét magadnak Razz//
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   Szomb. Feb. 02 2013, 19:24

*Az események láncolata a végéhez ér, ezt érzem, és talán reménykedem is benne, mert nem érzem magam jól, sajog mindenem, és tudom, ha nem jutok gyorsan orvoshoz, akkor nem lesz már rá szükség, csak egy sírra. Utolsó nehezítésként nem vagyunk egyedül a bomba társaságában, mert talán védik is ezek a borzalmas szörnyetegek, de még sérülten is elegek vagyunk ahhoz, hogy távol tartsuk őket magunktól, többeket el is intézzünk, illetve Alexi ahogyan a bombához indul, a visszafelé vezető utat tisztítsuk meg. Ez jó ötlet, mert kételkedem benne, hogy képes vagyok időben jutni ki, a többiekben pedig nem reménykedem: egészen egyszerűen azért, mert kizárólagosan annak reményében tartunk össze, hogy így nagyobb az esélyünk, de ahogyan én, úgy ők is bárkin át is gázolnánk azért, hogy életben maradjanak. Amit tudok megteszek, most csak erre koncentrálok, és meglepő módon már nem pattognak fejemben a gondolatok, inkább fáradt vagyok, de erőszakosan koncentrálok arra, hogy ne essen bántódásom, ebben pedig csápjaim segítenek, melyekkel az ellenfeleket tartom távolabb. Ki akarok jutni, élve, és nem engedek semmilyen negatív érzést vagy gondolatot csírájából nőni, mert nem engedhetem meg a luxust magamnak, hogy esetleg ezek miatt hibázom. Éppen időben érkezik Alexi, s szavai nyomán felcsillan a remény, bár a vég sötét árnya is mögöttem várakozik, viszont nincs mit tenni, ahogyan mások, úgy én is kifelé veszem az irányt, söpörve magam elől a szörnyeket, s ahogyan ki is jutunk, fáradtan fordulok meg. Hallom, érzem is a föld remegését, és bizony az épület látja kárát a robbanásnak, én pedig valahol tudom, hogy nem lehet már menekülni. Fáradt vagyok, még arra is, hogy bármire gondoljak, mert csak a tüzet érzékelem már, utána pedig semmit. Pontosan így képzeltem el a halált: a semmi, az üres, a vég. Ennek ellenére hamarosan az erdő illata csapja meg orromat, szemem pedig kinyitva érzékelem, hogy fák között vagyok, a többiek pedig élnek.*
~ Ez nem lehet a túlvilág. ~ *vonom össze szemöldököm, de most már fáradt vagyok bármilyen összetett cselekvéshez, tehát nem érdekel senki, amerre ők mennek, oda követem őket, természetesen az iskola felé, mert ahogyan érzékelem, erre is fény derül. Muszáj látni a gyógyítót, majd az helyre tesz engem. Remélhetőleg hamar épülök fel, és majd egészségesen, nyugodtan tudom rendezni magamban a történteket.*


//Köszöntem a mesét, nekem tetszett a kidolgozása, érdekes volt, és bár sokáig tartott, de ez az NRT-nek köszönhető. Smile Szerintem NRT-s mesénél te is, meg mi is kicsit kiesünk a lendületből, de mint láttuk, ez most nem megy a mese minőségének a rovására, szóval ügyes voltál, szépen vezetted le, izgalmasan, tehát ha lesz következő, akkor ott leszek.//

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Kłomino (NRT-s játékhelyszín)   

Vissza az elejére Go down
 
Kłomino (NRT-s játékhelyszín)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Külföld :: Mese helyszínek-
Ugrás: