A szakház

Tárgy: A szakház 2012-12-28, 3:27 pm

Elemista szakház

A szakház Elemista

//A Mysterio épületével ellentétben itt, az egyetemi körletekben nem lesznek külön létrehozva a helyszínek, mivel kevés diák jár még egy szakra, ezért felesleges lenne. Ezért a megadott helyszíneket kapcsos zárójelbe vagy off jelbe kell beírni, hogy ki hol játszik és így nem lesz kavarodás egyik helyen sem.
A szakházban lévő helyszínek: aula, társalgó, konyha, koedukált fürdő, gyakorlóterem, kis könyvtár, játékterem. Ha egyéb helyszínötlet van, akkor azt csak úgy játszhatjátok ki, hogyha előtte engedélyt kértek a házatok magiszterétől, hogy lehet-e. Ha ő rábólint, akkor kijátszható (pl. nekromantáknál egy kripta), ha pedig nem, mert nem érzi reálisnak, akkor az ötletet el kell vetni. De nyugodtan lehet javaslatokat tenni és ha elfogadásra kerül, bekerül majd az adott hely a felsorolt helyszínekhez.

A szakházakba minden diáknak, aki az adott szakra jár, külön szobája lesz, tehát senkivel se kell osztozkodni, erre pedig majd minden karakter egy új témaként hozhatja létre az adott helyet a szobáját, de csak akkor, hogyha játszik is ott. Tehát addig ne hozzon létre senki se saját hálót, amíg nincs ott játék, csakis a játék kezdete előtt, mert sok felesleges témának nincs értelme.

Ha bármi kérdés felmerül bennetek, akkor megtaláltok minket a fórumon és MSN-en is, jó játékot! //

Tárgy: Re: A szakház 2014-04-11, 9:02 pm

//NRT: Colette és Gabriel – 2014.04.11. – a szakház aulája//

Hiába vagyok már itt vagy négy éve, továbbra se mondhatom azt, hogy túl sok ember vált volna fontossá a számomra, hogy túl sok emberhez kötődnék, de Colette más. Más, mint a többiek, mert bár furcsák vagyunk mind a ketten a magunk módján, mégis, valahogy sikerült megtalálnunk a közös hangot és úgy érzem, hogy a barátomnak tudhatom. Éppen ezért is tartok jelen pillanatban az Elemista szakház felé, mivel a ma délutánra megbeszéltünk egy találkozót. Szükségem van rá, szeretném, ha elkísérne valahova, és nagyon remélem, hogy nem fogja visszautasítani a dolgot. Természetesen azt nem mondtam el neki előre a levélben, amelyet ma vitt el hozzá a bagoly, hogy mi is a cél vagy hogy miért kell neki is jönnie, mindezt meghagytam a személyes találkozóra, csupán csak annyit tudott a leányzó, hogy ki kell csípnie magát és valami szép, előkelő ruhát kell magára aggatnia. Aranyvérű ő is, tehát bár nem sűrűn szoktunk kiöltözni, bizonyára neki is van mit felvennie, ahogy én nekem is, így egy fekete öltönyben sétálok be a számomra már jól ismert aulába, ahol egyelőre még nincs ott a lány. Az ingem vérvörös, a nyakkendőm fekete színű, hosszú hajam pedig szépen omlik a vállaimra. Elegáns vagyok, olyan, amilyennek még Colette se látott eddig, de mindennek eljön egyszer az ideje.
~ Remélem hamarosan itt lesz. ~ - pillantok körbe és mivel még egyelőre úgy néz ki, hogy várnom kell, így le is dobom magam a kanapéra, majd kissé türelmetlenül kezdek el dobolni ujjaimmal a puha ülőalkalmatosságon.

Tárgy: Re: A szakház 2014-04-11, 11:47 pm

//NRT: Colette és Gabriel – 2014.04.11. – a szakház aulája//

Barátság. Ez a kapcsolatforma nem is igazán található meg Colette ismerősi körében, vagy legalábbis nem vette eddig észre, hogy valaki így állt volna hozzá. Vannak emberek, akikkel jóban van, de addig nem mer senkit sem barátnak nevezni, amíg nem tud róla sok mindent. Jó-jó, vannak olyan kortársai, akivel kicsit jobban jön ki, mint a többivel, sőt talán egy-kettő embert ki is tudna így emelni, de.. áh, mindegy. Ha nagyon belegondolunk, talán Galinát tényleg a barátjának mondhatja, hiszen kinézné a lányból, hogy ő érte akár tűzbe is ugrana. Na és persze akkor még itt van Gabriel, akitől mostanában kapott egy meghívást, bár pontos helyszínt nem igazán mondott. A fiú, akivel soha nem gondolta volna, hogy ilyen jól ki fog jönni. A kettejük kapcsolata legelőször úgy indult, hogy oké.. eltűrik egymást, sőt kivételesen nincs is bajuk egymással. Aztán ahogyan a többi diák idegesítő stílusa ellökte őket más emberektől, úgy kerültek ezek ketten egymáshoz még közelebb. Mindig is akart egy fiú barátot, hiszen többnyire csak lányokkal szokott ismerkedni, és már hiányzott neki a változatosság. Igen, talán ez a srác mégiscsak megüti számára a barát mércét, jobban is, mint a többi személy, mert meg képes magát vele értetni, és bármilyen körülményben számíthat rá, ha kell. Most viszont Gabriel kérte meg őt egy szívessége, vagyis inkább hívta meg őt egy alkalomra, csak Colette nem igazán tudta, hogy mi is lehet ez az alkalom. Csak annyit tudott az egészről, hogy csinos ruhában kell mennie, és semmi más. Se kép, se hang. Elég nehézkés neki csinos ruhát keresnie, hiszen már jó ideje nem volt ilyenekre szüksége, maximum iskola ünnepségeken, de ezeken kívül tényleg semmi. Nem tudja, hogy milyen stílusra kelljen számítania. Vegyen fel valami szexi, kivágott ruhát? Ugyan, és ha valami komoly helyre mennek? Akkor talán jobb lesz valami estélyi. Bár ez is rizikós, mert ha mégsem valami nagy puccos helyre kerülnek, akkor egy kicsit égő lesz a túlzott ünnepélyesedés. Végül egy egyszerű kis szépségben állapodott meg, ami talán egész tűrhető lehet mindenhova. A haját szépen kivasalta, a sminkjére még nagyobb odaadással készült, és a ruháját is tízszer megigazította, mielőtt kilépett az ajtón. Talán egy kicsit késett, de csak nem számolja fel neki a srác, mivel Colette mégiscsak nőből van.
- Szia. Rég láttalak.. örülök, hogy hívtál. – mászik oda a fiú háta mögé, majd óvatosan megöleli hátulról. Ezután lassan felemelkedik, átsétál a kanapé másik oldalára, és szemügyre veszi a fiút. A szemei kikerekednek, és egy elismerő füttyszót ereget ki magából.
- Hűha, te aztán kicsípted magad. Hová is megyünk? – virítja a nagymosolyt, majd érdeklődő pillantásokat vet a fiú felé. Már nagyon érdekli, hogy mi is lehet ez a nagy titkolózás, és hogy a kedves barátja hova szándékozik elcibálni. A randi gondolat persze meg sem fordul a fejében, hiszen tudjuk, hogy ő egy kicsit különlegesebb lány, mint a többi. Leginkább valami előkelő vacsorára gondolt, vagy esetleg valami táncra. Talán valamire meg is akarja kérni őt? Bízik Gabrielben, hogy megint hozza a formáját, és nem csak valami hülyeség miatt kényszerítette a vöröskénket szép ruhába.
- Ugye nem festek ki túl gázosan? – pillant magára végig, majd megigazítja egy kicsit a haját, és csábító pislogással próbálja fokozni a karizmáját. Reménykedik benne, hogy nem öltözött túl hülyén az alkalomhoz, és hogy azért a kedves partnere tetszését is elnyeri a ruhája.

Tárgy: Re: A szakház 2014-04-13, 7:13 pm

//NRT: Colette és Gabriel – 2014.04.11. – a szakház aulája//

Szerencsére még bőven időben vagyunk, inkább mondtam korábbi időpontot a lánynak – hiszen mégis csak nőből van -, minthogy elkéssünk, így idegeskedés nélkül foglalok helyet a szakház kanapéjában úgy, mintha otthon lennék. Nem vagyok, ez tény, de ettől függetlenül jópárszor megfordultam már ezeken a falakon belül, így mindent jól ismerek, akár csak a lány szobáját, aki azért megjöhetne már végre. Ideges vagyok, ez tagadhatatlan, mert ez a mai este hosszú lesz, talán túlságosan is, de hiszek benne, hogy nem lesz gond. Nehogy már pont ilyesmitől tartsak, amikor bármelyik démonnak meg simán nekimegyek. A köszönés hallatán viszont fejemet azonnal hátra fordítom, majd elmosolyodva fordulnék testemmel is Colette felé, hogyha nem előzne meg ölelésével.
- Rég? A pár nap az neked rég? – nevetek is fel kissé, majd finoman végigcirógatok az engem ölelő egyik kezén és ez után kelek csak fel, hogy a másik elé magasodhassak, hiszen nagyobbra nőttem, mint a vöröske, bár ez így normális a férfiaknál. Szégyen is lenne, hogyha alacsonyabb lennék nála.
- Muszáj volt, de ahogy nézem, te is kitettél magadért. Köszi, ez sokat jelent nekem! – biccentek is felé udvariasan, de egyelőre még nem bökném ám ki a kérdésére a választ, majd csak egy picikét később, most inkább a szép ruhát, csinos sminket és elegáns cipellőt veszem szemügyre.
- Gázosan? Ugyan már… Ilyenkor sajnálom, hogy nem a férfiakat szereted. – kacsintok felé, kissé cukkolva is a másikat, majd ez után jobb karomat felé tartom, jelezve ezzel, hogy karoljon belém, és szerintem sejti azt is, hogy hoppanálni fogunk. Én tudom a célt, tehát neki egyelőre semmi mást se kell tennie, csak megfognia engem, hogy néhány másodperc múlva egyenesen Franciaországba repülhessünk, annak is egy zsúfoltabb városrészébe.
- Néhány perc séta után odaérünk. – jegyzem is meg, miközben kivezetem a lányt a főutcára, hiszen egy kisebb sikátorféleségbe hoppanáltam, hogy egy mugli se vegyen észre bennünket, de nem eresztem továbbra se el. Megfagyni talán nem fog, de ha mégis, akkor finoman át is karolom a törékeny derekat, miközben arcom kezd idegesebbé válni.
- Tudom, hogy nagy kérés, de… - lassítok, majd végül megállok és még mielőtt folytatnánk utunkat nézek a másik szemeibe. Muszáj tisztáznom vele valamit, még most, amíg kettesben vagyunk. – …másra nem számíthatok. El tudnád ma estére játszani azt, hogy a barátnőm vagy? Ez fontos lenne… a szüleim miatt. Egy bálra megyünk, ahova minket is meghívtak és elég kellemetlen lett volna egyedül érkeztem, te pedig a barátom vagy. – tudja, hogy egy ilyen fontos alkalmon nem kell se megcsókolnia, se semmi, de mivel amúgy is a lányok felé vonzódik, így talán nem lesz olyan vészes számára ez a feladat. Akár egyfajta játéknak is felfoghatja, és én pedig majd meghálálom. Talán lesz olyan alkalom majd a jövőben, amikor neki lesz szüksége én rám.

//Szerintem te még írj ide, én pedig majd a következő hsz-emet majd külföldre írom. Smile

//

Tárgy: Re: A szakház 2014-04-13, 8:19 pm

//NRT: Colette és Gabriel – 2014.04.11. – a szakház aulája//

Gabriel mindig is egy különleges személy volt a számára. Nagyon kevés olyan férfi volt az életében, akik nem akartak bejutni a bugyijába. Oké, lehet ő is örülne, ha esetleg betekintést nyerhetne oda, de nem hangoztatja, vagy ha mégis.. nem úgy, hogy számára kellemetlen legyen. Attól függetlenül persze, hogy leszbikus, nem azt jelenti, hogy partnerkereső radarral van felszerelve. A mostani lelkiállapota inkább hasonlítana egy aszexuáliséra inkább. Persze ez a „mostani lelkiállapot” inkább egy négy éves állapot, de sebaj. Kilencven százalékban túltette magát Camille-on, a többi meg nem számít. Most viszont Colette-nek Gabriellel kell foglalkoznia, és nem az idegesítő gondolatain. Az első kettő kijelentésére elmosolyodik, a harmadik megjegyzésre viszont már meg kellett szólalnia.
- Hát.. talán majd egyszer jön valaki, aki átcsábít a jó oldalra. – kacsint kacérkodva a fiúra, viszonozva a humoros megjegyzését. Nagyon-nagyon szereti húzni a fiú agyát, főleg úgy.. hogy tisztában van a testi adottságaival. Persze a fiú se semmi, és azért már nem egyszer fordult elő, hogy az ő fejében is megfordult a nézetváltás gondolata.. de nem ment neki. Pedig nagyon szívesen választana magának egy olyan partnert, mint a fiú. Jó fej, tökös srác, és vakmerő. A tipikus dominánsabbik fél, akit el tudna képzelni maga mellett, csak sajnos.. fiú. Amikor Gabriel elkezdi tartani a karját, hogy Colette karoljon bele, egy pillanatra megilletődik, aztán leesik neki a tantusz, hogy hopponálással fognak eljutni arra a helyre, amit ő annyira titkol. Azért reménykedik benne, hogy nem valami irritáló üzleti megbeszélésre viszi, mert nem igazán bírja az olyanokat. Pedig biztos valami ilyesmiről van szó, de talán mégsem pontosan erről. Nem tartott egy percig se, míg a fiú és a lány egy városi sikátorban találták magukat. Az idő sokkal hűvösebb volt, mint a kellemes szakházi előteremben, amit kisebb hidegrázással ki is mutat a lány. Gabriel ezután úriember módjára átkarolja, amin ismét elmosolyodik. Érdekes páros, azt meg kell jegyezni. A fiú szerint pár perc séta és ott is lesznek a célnál. De vajon mi a cél? Ugyanis még mindig nem kötötték az orrára. Az utcán sétáló emberek hangjából gyorsan megítélte, hogy Franciaországban vannak, ám többre nem futotta. Aztán végül a kedves úriember is megadta magát, és elregélte a kérését, amire a lány röhögéssel reagált. Nem számított volna egy ilyen nagyvonalú kérésre, de nagyon bejött neki az eset.
- Ugye tudod, hogy sokkal fogsz nekem ezek után jönni? – kérdezte ismételten nevetve, na meg persze helyeslésként, hogy benne van a buliban. Ez természetes, hiszen ő az a lány, aki minden ilyen kalamajkában szívesen részt vesz.
- Aztán nehogy félre lépj, életeeeem..~ – cukkolja a fiút, bár jobb, ha hozzá szokik, mert Colette biztosan húzni fogja az idegeit. Valóban hosszú éjszaka elé néznek, de minden bizonnyal élvezetes is lesz. Még soha senki sem kérte fel ilyenre, de erre valahol a tudatalattijában mindig is várt. Egy jó kis színészkedés a sok aranyvérű bájgúnár között. Biztos lesz kaviár, meg pezsgő, és még sok nemesi hülyeség. De vajon kik a fiú szülei? Nagyon várja már, hogy megismerhesse őket. Szerencséjükre a lány is ilyen közegben nőtt fel, így nem kell betanítani neki semmi marhaságot, otthon fogja érezni magát az ilyen közeg között is. Úgyis már szinte hiányzott neki ez az egész dolog. Talán ha ezt az estét túlélik, a fiút is hazavihetné, és bemutathatná neki a háztartását. A szülei biztos nem érnének rá, de a „nevelőihez” úgyis szorosabb kötelék fűzi őt, mint a vérszerinti szüleihez, akik a varázserőn, és az aranyvéren kívül nem sok mindent hagytak rá. Na jó.. több milliárd dollárt, de ez számára semmi komoly dolog.
- Van még valami fontos dolog, amit tudnod kéne rólad, drágám? – dugja ki a nyelvét utoljára, hiszen a szülők előtt már nem igazán élvezheti ki a szívatása minden pillanatát. Milyen káár.. de egy-két hónapig még biztos vissza fogja ezt hallani a fiú. Colette sose felejt..

» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház
» A szakház