Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Gyógyítói rezidencia

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 12 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 08 2010, 11:53

*Odasétál a lány ágyához és megpróbálja felkelteni, de ahogy keze hozzáér a puha bőrhöz rögtön el is veszi, hiszen Alexa hírtelen kel fel, majd végül dől vissza.*
- Megijesztettelek? *kérdi egy apró mosollyal a lánytól, majd ez után hallja ám azokat a kérdéseket is, amiket feltesz és egy kis szünet után válaszol neki, hiszen joga van tudni Alexának, hogy még is mi volt, még ha nem is minden apró részletet.*
- Nem képzelődtél. *rázza meg kissé fejét, majd kíváncsian tekint a zöld szemekre.*
- Hát, pontosan én se tudom, hogy mi történt. Megjelent az a két furcsa alak, aztán harcoltak egymással, ahogy mi is azokkal a szolgákkal vagy mikkel és a végén te elájultál. Én még megpróbáltam harcolni azzal a démoni lénnyel, de nem sok sikerrel. *tekint végig meztelen felsőtestén, ahol az árnyak vágta sebeket láthatja a lány, tehát hogy jó pár vágásnak a nyoma található a fiú testén.*
- De szerencsére a gyógyító gyorsan dolgozik. Tegnap pedig még épphogy megmentett minket az a fazon, akivel az erdőben találkoztunk, aztán meghalt, én meg ide hoztalak. Ennyi. *fejezi be a történetet, ami most elég rövidre sikerült, de hát nincs mit tenni, tényleg körülbelül ennyi történt azon a napon. Viszont gondolatai most más felé járnak. El kell mondania a magiszterének, hogy mi történt, hisz ez nem lehet véletlen. Na de ahogy a lányra néz, látja rajta, hogy nincs a legjobban, így végül úgy dönt, hogy egy kicsit még ráér a férfi.*
- Szerintem gyere, felkísérlek a szobádba és akkor tudsz pihenni. Még is csak barátságosabb lehet ott, mint itt. *nem tudja, hogy a lány éhes, tehát úgy érzi, hogy jó helyet mond azzal, hogy menjenek a szobába. Fel is áll az ágyról, majd jobb kezét nyújtja Alexa felé, természetesen azért, hogy kisegítse.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Aleksandra Radjenovic
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 472
Csatlakozás : 2010. Jun. 03.
Kor : 25

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 08 2010, 12:11

- Egy kicsit.
*Lesüti a szemét. Nem sokszor van zavarban, az ilyen ritka pillanat az életében.
Figyelmesen hallgatja végig a nem túl tündérmese-szerű történetet. Érdekesen alakul az eddigi itt léte, de hát ha nem tud ellene mit tenni.... Meg mondjuk jó, ha van egy kis izgalom, nem akar beledögleni az unalomba. Viszont nem biztos benne, hogy EZEKNEK az izgalmaknak mindennapossá kellene válniuk az életében. Mondjuk... hete eggyel boldogan ellenne.
A fiú sebét látván felszisszen, és a vállához kap, mintha érezné a fájdalmat. Igen, ezért nem szeret mindenféle balesetekről-sérülésekről hallani, hisz valahogy mindig elképzeli a fájdalmat, akármennyire is nem akarja... Mint most. Megrázza a fejét, hátha elfelejti a gondolatot; többé-kevésbé sikerül is, bár inkább kevésbé.*
- Sajnálom, hogy... nem tudtam segíteni.
*Nem tudja megfogalmazni máshogy a dolgot, hisz nem mondhatja, hogy "Bocs, amiért elájultam"... Arról igazán nem tehet.
Elfogadja a fiú kezét, és nagy nehezen, de végre feláll az ágyról. Kinyújtózkodik, és mély levegőt vesz, hogy cseppet felébredjen. Nem nagyon van kedve most a szobájába menni és éhen maradni, úgyhogy arcába sepri a haját, hogy eltakarja zavarát, és úgy szólal meg.*
- Izé... nem mennénk inkább az Étkezőbe? Vagyis... Nem kell velem jönnöd, ha nem akarsz, de én már nagyon éhes vagyok. Tegnap ebéd óta nem ettem egy falatot sem...
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 08 2010, 12:20

*Csak halványan elmosolyodik a lány zavarát látva, de nem mond rá semmit. Aranyosnak tartja ezt a reakciót, de minden gondolatát megtartja magának, akár csak eddig. Most már Alexa is láthatja, hogy Nath nem a bunkóbb fajtából való, csupán csak neki is vannak rossz napjai és a tegnapi kis találkozásuk nem hiányzott neki, most viszont már nincs gondja a társasággal. Mesélni is kezd nemsokára, de ez a mese nem olyan, mint amiket a kisgyerekek hallgatnak este az anyukájuktól - legalábbis jobb családoknál - hanem inkább túlságosan is valóságszerű és igaz. Ezt bizonyítják a fiú sebei is. Ahogy viszont Alexa a saját vállához kap, kissé meglepődik a cselekedeten.*
- Csak nem neked is fáj a vállad? *kérdi kissé kíváncsian, majd ez után hallja a szavakat és mosolyogva rázza meg fejét, ezzel még jobban összekócolva amúgy is kócos fürtjeit.*
- Ne butáskodj már. Legalább nem esett bajod. *mondja kedvesen és már fel is kel az ágyról, hogy kisegítse a lányt, aki ha felkel, el is lesz eresztve.*
- Gondolom nem éppen erre vágytál az első pár napodon. *húzza el kissé a száját, majd megropogtatja nyakát, hisz picit sikerült elfeküdnie.*
- De talán most már nem lesz gond. Főleg ha elkerülöd a társaságomat. Nekem valahogy mindig sikerül bajba keverednem. *vigyorodik el. Viccesen hangzik és így utólag már Nath se a szenvedésekre emlékszik vissza hanem arra, hogy az élete tele van kalandokkal. Tehát élvezi az itt töltött perceket és kezd ilyen téren mazochistává, függővé válni. Nem bírná ki, hogy ha nem történne semmi se vele.
Na de nemsokára meghallja, hogy a lány még nem akar a szobájába menni, hanem inkább az étkezőt választja, ami nem rossz ötlet, hisz Nath is megéhezett.*
- Szívesen veled tartok. Nekem se fog ártani egy kiadós ebéd, de még felfutok egy pólóért. Tudod, nem akarom, hogy mindenki lássa a sebemet... nem kéne elijeszteni a diákságot. Tehát az étkezőben találkozunk. Csak menj lefelé a lépcsőn és ott megtalálod az aulát. *mondja neki kedvesen és ez után már el is indul a nyugati főtorony felé. Szívesen tartana Alexával, de hát nincs mit tenni, tényleg fel kellene vennie valamit és ha a lány követi az utasítást, akkor nem is fog eltévedni. Így hagyja hát el Nathaniel a gyengélkedőt és remélhetőleg pár perc múlva már az étkezőben újra találkozni fognak.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Szomb. Jún. 12 2010, 18:56

* Ahogy megérintették a kulcsot, az abban a pillanatban vissza is repítette őket a kastélyba, egész pontosan oda, ahonnan indultak, tehát a főfolyosóra. Roselelkileg még mindig össze van törve, de a legfontosabb most az, hogy Cat jó kezekbe kerüljön, a lelki sebeket elég lesz később is ápolgatni. Mindketten koppannak a földön, Cat hálás lehet, hogy eszméletlen, legalább ezt a fájdalmat nem érzi.. Rose idegesen tekint körbe a helységben, s egy fokkal nyugodtabb is lesz, tehát tényleg visszaértek a suliba. Mennyire jó, így még sosem örült ennek a helynek, mint most. Kábán ugyan, de egész gyorsan túrja elő táskájából pálcáját, a falhoz vonszolja magát négykézláb, majd feltornázza lelkileg elnyűtt testét annak segítségével. Pálcáját Cat felé irányítja, kimondva a lebegtető igét: *
- Mobilicorpus. * hangja halk, de ereje még épp elég ahhoz, hogy kitartson a varázs, nagy nehézségek árán a gyógyító rezidenciájáig. *
- Segítség, segítsen valaki! * kezd hangos kiabálásba, mikor felér, s már szalad is elébe a gyógyító, kissé mérges fejjel, hogy itt nem kéne ordibálni. De mikor meglátja az egész testén sebesült lánykát, rögtön átveszi a lebegtetés feladatát Rosetól, majd teszi a dolgát, mentve a menthetőt. Rose csak elszenvedi magát a legközelebbi üres ágyig, feltornázza rá magát, majd eldől, semmivel és snekivel nem törődbe összegubózik, átöleli térdeit, majd féktelen zokogásba kezd. Nehéz lesz feldolgoznia a látottakat, és lehet, hogy hosszadalmas is, de az biztos, hogy addig itt marad, amíg Cat magához nem tér, és meg nem bizonyosodik róla, hogy jól van a leányzó, na meg amíg ő maga is megnyugszik legalább egy kicsikét. *
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Szomb. Jún. 12 2010, 19:19

*Az egész testében érzett fájdalom és sokk miatt a vörös hajú lány elájul, bár még utolsó erejével megfogja a kulcsot. Csak remélni tudja, hogy Rosenak is sikerült ezt megtennie. Szerencsére ez így is van, így nemsokára vissza is térnek az iskolába, ahol egy nagy puffanással földet is érnek, bár ebből így most semmit nem érez Cat, bár amennyire fáj mindene, lehet, hogy már fel se tűnne neki. Ezután Rose összeszedi maradék erejét és testlebegtetés segítségével felcipeli Catet a gyógyítóhoz. Normál esetben biztos, hogy elsüllyedne a lányka szégyenében, hisz szinte teljesen meztelen és úgy van végiglebegtetve az emeletek között, de szerencsére erről nem tud és remélhetőleg más nem is látja. Bár most nem is nyújtana valami izgalmas látványt, leégetett bőrrel. Amikor felérnek a gyógyítóhoz, az azonnal az ágyba is fekteti a sérült lányt, majd gyorsan kever neki egy szérumot, amitől majd visszanő a bőre. Nem lesz a leggyorsabb folyamat, de legalább hatásos, de mivel iszonyú fájdalommal jár, ezért jóideig még nem fog magához térni a kis vörös. Csak fekszik az ágyon, betakarva, eszméletlenül. Ha felébred, nagyon hálás lesz Rosenak, amiért felhozta ide rögtön, de egyenlőre még csak nem is tud a külvilágról, és gyógyulásáig nem is fog tudni. Egy kis kényszerpihenőre van szüksége, de ezek után ez nem is csoda. Rose egy jó ideig még vele marad, várva, hogy a lányka felépüljön, bár a gyógyító is megmondta neki, hogy ez el fog tartani egy darabig, de a sentinel lány hajthatatlan, nem mozdul bajtársa mellől. Addig egy másik ágyon ő maga is kisírja fájdalmait és szenvedéseit, melyeket a cruciatus átok miatt szenvedett el.*
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Szomb. Jún. 12 2010, 19:29

*A leányzót kezében fogva érkezik meg a gyógyítóhoz, tehát az első emeletre, ahova be is nyit, majd hírtelen nem is nézve körbe siet oda egy szabad ágyhoz.*
- Elnézést, segítene? *kéri meg a gyógyítót és a lány mellé sétál, aki még mindig vérzik. A gyógyító már végzett Cat-tel, így hát oda is sétál Alexához, akit bekötöz, majd szépen nekiáll gyógyító italt keverni és bekötözni sebeit. Caleb csak most tekint körbe. Rose... egy síró lány, de nem ismeri. Nem érti, hogy mi történhetett, de ahogy szemei tovább vándorolnak, észreveszi Cat-et. Szívverése hírtelen kimarad, ahogy meglátja azt a lánykát, akivel elég jó barátságba kerültek és azon nyomban oda is rohan hozzá, letérdelve a kis vörös ágya mellé. Csak a nyakát és vállait látja a takaró miatt, de már az is borzasztó.*
- Oh, Cat, mi történt? *kérdi és közben nagyot nyel, majd végigsimít a lány vörös hajtincsein és végül elereszti. Kezei ökölbe szorulnak ahogy feláll, majd egy székért megy és oda is húzza a lánykához. Határozottan eldöntötte, hogy addig nem fogja elhagyni ezt a szobát, amíg a lány ki nem nyitja szemeit és el nem mondja, hogy mi történt. Biztosan nem véletlen az, hogy Rose sír, Alexa ájultan fekszik és ki tudja még hogy kinek mi baja történt. Tehát Caleb marad, aztán most játssza itt az őr szerepét addig, ameddig szükséges.*
Vissza az elejére Go down
Aleksandra Radjenovic
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 472
Csatlakozás : 2010. Jun. 03.
Kor : 25

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Szomb. Jún. 12 2010, 19:55

*Gyengén, felületesen érzékeli a világot. Fülében tompán dübörög a vér. Érzi, hogy két erős kar megragadja, és felemeli a hideg földről. Érzi a teste hullámzását is, ahogy a lépcsőn cipelik felfelé... Aztán megint semmi. Csak lebeg. Úgy érzi, mintha beszippantotta volna egy fekete lyuk... Bár hallani hallja - már amennyire hallhatja a zubogó vértől - , mi történik odakint, de nem érti... A szavak összefolynak, teljesen értelmetlennek hatnak... Mintha valami undorító nyelven beszélnének a körülötte lévők. Még a sírást is kacagásnak értelmezi... A sötétségben próbálja mozdítani a tagjait, próbálja nyitni a száját, de semmi nem történik... Aztán egyszer csak zuhanni kezd, megállíthatatlanul, és közben sikít... Ám ez a sikítás már valóságos, mindenki hallhatja, aki ebben a helyiségben tartózkodik. Szeme előtt hirtelen kivilágosodik minden, szája elé kapja a kezét, és úgy ül fel, mintha csak egy rossz álom lett volna... Vagyis felülne, de nem tud, hisz az oldala még mindig sajog. Hatalmasat nyög, aztán visszarogy a párnájára, mozdulni sem bír. Nana nevető arcát látja, ahogy felé közelít a tüzes vassal...*
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Hétf. Jún. 14 2010, 23:54

*Több, mint két nap telt el azóta, hogy néhány diák valami furcsa tornádó miatt átrepült egy másik dimenzióba, és csak szörnyű szenvedések árán tudtak visszatérni saját világukba és a Mysterioba. Cat és Rose a jeges házat választották, remélve, hogy azzal jól járnak, ehelyett viszont nagyonis megszenvedték ezt a választást. Cat azóta is a gyengélkedőn fekszik és alszik. De ez csak a gyógyítónak köszönhető, aki olyan szérumot kevert neki, ami nemcsak visszanöveszti a savas víz által lemart bőrét, hanem eme fájdalmas folyamat alatt folyamatosan álomban tartja. A lányka teste mostmár jelentősen szebb, bár még tökéletesnek nem nevezhető, viszont végre felébredt. Lassan, nagyokat pislogva nyitja ki szemeit, hisz egyenlőre bántja a fény, amit két napja nem látott. Amikor ezt megszokták a szép íriszek, akkor jöhet a furcsállás, hogy mit is keres a gyengélkedőn. Egy kis ideig értetlenül pislog körbe, majd meglátja valamivel arrébb Roset, így bevillannak neki a szombati események, bár a végére nem emlékszik. Calebet is észreveszi megint egy picivel arrébb.*
~Caleb? Ő hogy-hogy itt van?~ *gondolja magában, majd megpróbál lassan kicsit feljebb ülni, ám ahogy helyezkedik, a takaró csúszik róla lefelé, egyre nagyobb részt mutatva domborulataiból. Ám mielőtt még túl sok látszódna, észbe kap a kis vörös és feljebb húzza. Bepillant a takaró alá és látja, hogy teljesen meztelen.*
~Mi... miért vagyok én meztelen?~ *kérdi magától némán. A válasz egyszerű. Ahhoz, hogy a bőre meggyógyulhasson, nem érhetett ruha a testéhez, így teljesen meztelenre vetkőztette a gyógyító. A lányka kicsit feljebb tornássza magát az ágyon, bár ez még nem megy fájdalommentesen. Ismét a testére pillant, ami még elég piros, az új bőr még nem tökéletes. Kicsit fel is szisszen, majd maga előtt összeszorítja a takarót és úgy fogja szorosan magára.*
-Sziasztok! *köszön a másik két diákra a leányzó, majd kérdez is.*
-Ti miért vagytok itt? És én? Mi történt Rose? *kérdezgeti a lány a másikat, arról pedig fogalma sincs, hogy két napot átaludt.*
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 15 2010, 00:02

*Mivel az utóbbi időben szinte minden napját itt töltötte Caleb Cat miatt, csak enni és fürdeni járt el, így hát nem meglepő, hogy most is itt van. A leányzó ágya mellett ücsörög, hátradőlve a kényelmetlen széken és szemei le vannak csukva. Elaludt bizony, de nem távolodott el Cat-től, hisz aggódott a leányzóért, nagyon is. Amikor viszont meghallja a köszönést és a további szavakat, hírtelen pattannak fel szemei és néz a kis vörösre.*
- Cat! *szólal meg és már ott is terem a lányka ágyánál, két kezével gyengéden átölelve a kicsinyke testet, nem érdekelve, hogy a lánykán nincs ruha, így a meztelen hátát simogatja.*
- Hát végre felébredtél. Úgy aggódtam, nem tudtam, hogy mi történt. *nyel egyet és kissé eltávolodik a lánytól, de azért még egy puszit ad neki az arcára, úgy pillant rá.*
- Mondd, hogy érzed magad? *kérdi kedvesen, majd Rose-re tekint és kíváncsian várja a történetet, hogy még is mi történt ezekkel a lányokkal. Alexa már nincs a gyenguszon, azt látja, de ez a vörös leányzó bizony csak nem akart felébredni.*
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 15 2010, 00:11

* Calebhez hasonlóan nagyjából átöltözni, fürdeni és enni lépett le kicsit, de sietett is vissza, mivel nagyon nem akarta magára hagyni a leányzót, és tényleg szeretett volna itt lenni, mikor az felébred. Az ő, mármint Rose szenvedései már alábbhagytak, nem is sírt egy ideje, de azért szemein még látszik a kiakadás kevésbé sem derűs nyoma. A Cat mellett lévő ágyon ücsörög most törökülésben, maga előtt egy könyv, méghozzá nem más, mint amit legutóbb kihozott a könyvtárból. Cat hangjára természetesen ő is rögtön felfigyel, hirtelen hapja oda fejét, majd egy halvány mosolyt intézve a lányka felé mászik le óvatosan az ágyról, s áll meg Caleb mellett. *
- Jó reggelt, álomszuszék. * üdvözli kedvesen, egy pillanatra a lányka vállára téve egyik kezét, nagyon is örül neki, hogy jobban van, és fel is éledt, na meg hogy bőre is szépen gyógyul visszafelé. A lány kérdéseire először elmosolyodik, majd végigfut rajta a hideg, de persze válaszolni azért csak fog. Tekintete kissé most üres és semmibe merengő, nem olyan, mint amilyen általában szokott lenni, de picit talán érthető is a dolog. *
- Hát, vártuk, hogy felébredj, nem akartunk itt hagyni. * kezdi egy kis sóhajjal karöltve, majd folytatja is egy mégnagyobb után. *
- Nem tudom, mennyire emlékszel, de felkapott minket az a tornádó, aztán arra a fura helyre kerültünk... és mikor sikerült végre átjutni azokhoz a nagy épületekhez, választanunnk kellett, ki melyikbe megy. Mi a jegesbe mentünk, és.. * kicsit megakad, nem is akar emlékezni mindarra, amiket látott akkor a Cruciatus átok miatt. * .. és aztán ki is kellett jutnunk onnan. Nekem a lelkem, neked a bőröd bánta. * bök a lányka teste felé, majd sandán Caleb felé tekint, hogy ő vajon mit szól a sztorihoz, persze Cattel egyetemben. *
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 15 2010, 00:29

*Ezen a késő esti órán végre eljön az a pillanat, amikor Cat ismét magához tér és végre felébred. Nem tudja pontosan, miért is van itt, hisz emlékszik nagyjából a dolgokra, de egy idő után nincsenek emlékképei. Feljebb tornássza magát az ágyon, majd megszólítja két ismerősét, akik az ágya közelében üscörögnek. Hangjára először Caleb pattan fel, majd már oda is siet a kis vöröshöz és átkarolja és megsimogatja. Egyrészt furcsa érzés, mert a takarót leszámítva teljesen meztelen Cat és ilyen közel még nem volt meztelenül Calebhez. Sőt, egy fiúhpz sem. Arcán így pír jelenik meg, de egy kis fintor is.*
-Caleb. Kérlek vigyázz, még fáj a bőröm. *mondja, majd a srác szemeibe néz és azok csillogni is kezdenek pár szó után.*
-Te... te aggódtál... értem? *kérdi akadozva és szemei egyre csak csillognak, míg arca is pirosabb lesz.*
-Azt hiszem már jobban vagyok. Bár a bőröm még fáj. *válaszol a srácnak, majd Rose felé tekint, aki közben szintén mellé ért.*
-Mennyit aludtam? *kérdi az álomszuszék szócska után, hisz ahogy elnézi, Rose már jobban van, mint utolsó emlékei szerint volt, így biztosan eltelt már valamennyi idő. De vajon mennyi?*
-Kedves tőletek. *egy-egy mosolyt küld mindkettejüknek a lányka, majd ekkor hallja, hogy Rose mesélni kezdi a történteket. Kirázza a hideg, ahogy hallgatja a történetet és beugranak az emlékképek, majd a végén biccent egy kicsit.*
-Igen, az odaúta emlékszek, meg a házakra is. Szörnyen hideg volt. Emlékszem, hogy te... *elhallgat, hisz látszik még Roseon is, hogy nincs a legjobban.*
-Te hogy vagy? *kérdi, majd folytatja.*
-Utoljára valami kádféle rémlik, bár ebben nem vagyok már biztos... Nem emlékszem. *mondja valami tanácsra vagy kisegítésre várva, majd ismét a fiúra pillant.*
-És te hogy-hogy itt vagy? Te nem voltál ott ezen a különös úton. *néz érdeklődve a másikra a lányka, majd ismét elurqalkodik rajta a furcsa érzés, hogy lénygében ruha nélkül beszélget a sráccal, így Rose felé fordul.*
-Pssz-pssz! *szisszeg oda a lánynak és ujjával is mutatja, hogy hajoljon közelebb a sentinel lány.*
-Hol vannak a ruháim? *kérdi suttogva. Ha egyenlőre felvenni nem is tudja őket, de jó lenne tudni, merre találja.*
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 15 2010, 00:47

*Ahogy a lány felébred, Caleb már ott is terem az ágyánál és magához is öleli a kicsinyke teremtést, majd kezével gyengéden simítani is kezdi a meztelen hátat.*
- Vigyázok nyugi. *mondja kedvesen mosolyogva és ez után kissé eltávolodik tőle, úgy figyeli a csillogó szemeket. Majd amikor meghallja a választ, csak végigsimít a vörös tincseken és egy kis puszit lehel Cat homlokára.*
- Persze, hogy aggódtam te kis buta. Hát nem erre valók a barátok? *dönti kissé oldalra a fejét, ahogy a lányt figyeli, majd ez után Rose-re tekint, aki mesélni is kezd. Caleb ahogy hallja, el is húzza a száját, majd aprót sóhajt.*
- Borzasztó, ami manapság az iskolában történik. *szólal meg végül és hagy pár szót a lányoknak is. Ahogy viszont szóba jön az, hogy Caleb hogy is került ide, a fiú egy üres ágy felé tekint.*
- A főfolyosón találtam egy ismeretlen lányt. Vérzett pár helyen és felhoztam. Aztán amikor megláttalak, tudtam, hogy nem hagyhatlak itt, tehát azóta Rose-al itt őrzünk. *pillant a lánykára, hiszen már valószínűleg váltottak pár szót azóta, hogy itt ücsörögnek Cat mellett. *
- Amúgy hiányoztál és szerettelek volna látni, de nem ilyen körülmények között. *nyújtja ki egyik kezét a lány felé és reméli, hogy a kis vörös érti a célzást, mi szerint a kicsinyke kezet szeretné megfogni és ha megkapja, két keze közé veszi és gyengéden simogatni is kezdi. Ne durván, tényleg csak gyengéden, hogy még véletlenül se okozzon fájdalmat.*
- Tudod mit Cat? Ha kijutottál innen, elmegyünk Mystralba és meghívlak egy sütire. Na? *kérdi kedvesen, hisz szívesen töltene több időt ezzel az angyali teremtéssel. Az utóbbi időkben úgy is alig találkozott valakivel és Jasmine is szépen elkerüli, ugyanis sose futnak össze, legalábbis azóta a beszélgetés óta nem is látta a lányt.*
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 15 2010, 01:02

* Csak figyeli, ahogy Caleb kifejezi örömét a lány irányába, még nem esik le neki eleinte, hogy ez az a Caleb, aki az ő Jas barátnőjének nagyon is tetszik. Nem mintha ez most olyan fontos lenne, inkább az a lényeges, hogy Cat és ő is egyben vannak, sőt, hogy mindneki túlélte kisebb-nagyobb sérülésekkel ezt a kis kalandot, remélhetőleg. *
- Kettőt, azt hiszem. De rád is fért, és pihenned is kell még, a gyógyító nem fog elengedni szerintem egyhamar. * mondja neki, itt egy adag villámokat szóró tekintettel pillantva a fiú felé, hogy ne nagyon ölelgesse már Catet, várhat még az, amíg felgyógyul, csak pár napról lehet szó. És hát persze, hogy itt maradt, ez nem is volt kérdés. Röviden elmondja, mi is történt, ám valószínűleg a két legfontosabb részletet kihagyva, hogy mi is történt egészen pontosan kettejükkel odabent. Caleb is lereagálja a dolgot, Rose pedig egy gyatra félmosollyal bólint most a lányka felé. *
- Túlélem, bár borzasztó volt, amiket átéltem azalatt az idő alatt.. de azóta még nem találkoztam Nathel. * be is villan neki egy-két kép abból, amiket látott, hát, nem ismételné meg, ha nem muszáj, nem nézné vissza a rövidfilmet. El is hessegeti a gondolatot, majd egy újabb bólintás következik. *
- Igen, egy kádba kellett bemásznod. Jeges víz volt benne és sav, ami leégette a bőröd. Azután jöttünk vissza csak a suliba, szenvednünk kellett a zsupszkulcsért. * nyel egy nagyot, majd egy kis ideig figyeli csendben a fura párbeszédet, néha grimaszkákat is vágva hozzá, amikoris Cat magához nem inti. Közelebb is hajol, természetesen, megtámaszkodva az ágy szélében, majd elhajolva a lánytól. *
- A ruháid leégtek rőlad, lemarta azt is a sav, de figyelj csak? Szerintem nagyjából egy a méretünk, felszaladok és hozok neked pár göncöt, ha gondolod. Addig is tudtok beszélgetni egy kicsit. * néz felváltva Catre és Calebre, majd úgy is tesz, ahogy az imént mondta, tehát sietve elhagyja a gyógyító rezidenciáját, felszalad néhány holmiért a Nyugati toronyba, s nagyjából tíz perc múlva már vissza is ér. Leteszi a leányzó lábához a kis csomagot, amiben minden lényeges dolgot megtalálhat, majd picit még álldogál ott, de végül távozásra adja fejét. *
- Én azt hiszem, megyek is, ha nem haragszotok. Még egy fürdés hátra van, és talán Nathet is megtalálom valamerre, ha más nem, hagyok neki egy levelet. Örülök, hogy jobban vagy, és majd benézek holnap is, oké? * néz mosolyogva a lányra, majd Calebhez fordul. * - Te pedig hagyd pihenni is majd szegényt. * mondja neki, aztán egy integetés kíséretében el is hagyja könyvével kezében a gyenguszt. *
~ Csak azt tudnám, miért ölelgeti ez Cat-et, én úgy tudtam, hogy Jas.. na mindegy, nem az én dolgom. ~
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 15 2010, 01:33

*Ébredése után Caleb egyből letámadja Catet és simogatni kezdi, és bár lehet, hogy ezt kedvességnek szánja, de egyenlőre mégis fájdalommal jár a leányzó számára. Ezután hallja, hogy Caleb aggódott érte, mire elpirul és vissza is kérdez rá. Erre még egy puszit is kap a sráctól, így arca már lassan eléri hajának színét.*
-De, persze. A barátok... fontosak. *mondja, az utolsó szót gyorsan hozzátoldva, majd Rosetól érdeklődik egy kicsit.*
-Két napot? Te jó ég. *kissé elképed a lányka és bizony ő is érzi, hogy még mindig nem hagyhatja el a gyengélkedőt, mivel nincs még olyan állapotban. Ugyan ő fekszik ágyhoz ragadtan, de emlékszik rá, hogy Rose is elég rosszul járt, így ő is aggódva érdeklődik.*
-Azóta nem? De... miért itt ültél mellettem, mikor őt kellett volna megkeresnek, hogy megnyugodj? *kérdi és szemei még inkább csillognak, de most egy könnycsepp ki is csordul. Most nagyon meglepődött Cat, hogy Rose sokkal inkább vele törődött és érte aggódott, minthogy a saját lelkivilága megnyugtatása végett megkereste volna Nathet, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nincs semmi baja. Úgy érzi a lányka, hogy bár fájdalmas ok miatt, de szerzett egy újabb barátot Rose személyében. Közben ismét az emlékekről kezdenek beszélni és Cat belerázkódik, ahogy Rose feleleveníti, hogy mi is történt vele. Emlékezni még nem igazán emlékszik rá, csak egy-egy kép villan be, de épp elég ennyi is. Valószínűleg egy idő múlva a jelenet nagy része rémleni fog neki, pedig nem vágyik erre az emlékre.*
-Ez szörnyen hangzik. Csak tudnám, miért történnek vagy történhetnek ilyesmik a suliban... *elhúzza száját, hisz tényleg elég veszélyes egy iskola ez. A ruhái felől is érdeklődik kicsit a lány, de azok már csak emlékek. Rose viszont rögtön felajánlja, hogy hoz párat a saját ruhái közül, majd mielőtt Cat megszólalhatna, már el is rohan.*
-Rose... *próbál még utána szólni, de már hiába, így Caleb felé fordul, aki szintén elmeséli, hogy került ide.*
-Hiányoztam? Tényleg? *kérdi kissé megremegő hangon, újra felcsillanó szemekkel, majd halkan hozzáfűzi.*
-Te is nekem. Néha jó lenne beszélgetni. *mondja a kis vörös, de közben lesüti szemeit, de a kinyújtott kezet még megpillantja. Kis ideig tétovázik, mit is csináljon, de egy kis kedvesség és gyengédség most kimondottan jól jön neki, így lassan belehelyezik pici kezét a srácéba és hagyja, hogy az simogassa. Ezután egy kedves ajánlattal is előáll a fiú, mire mosolyogva pillant rá a lányka.*
-Ez nagyon jól hangzik. De nemám elfelejteni, mert akkor a dupláját hajtom be. *végre ismét jókedvűen mosolyog a Cruorisos leányzó. Közben Rose is visszaér a holmikkal, így Cat csak rámosolyog.*
-Köszi Rose. Ígérem, amint tudom, visszaadom őket. *mondja egy mosoly mellett, majd ismét Calebre pillant.*
-Ha megkérlek, feltennéd ide az asztalra? *mutat maga mellé fejével a vörös hajú lány, hisz fájdalmas is lenne lehajolni a lábaihoz a csomagért, na meg akkor valószínűleg többet mutatna magából, mint amennyit akar. Rose viszont távozóra is fogja, így ismét felé fordítja buksiját.*
-Mégegyszer köszönöm. És találd meg mielőbb Nathet, hogy te is megnyugodhass. *mondja, majd biccent.*
-Várlak. *mosolyog a holnapot illetőleg, majd a Calebhez intézett szavakra a srácra mosolyog. Ezután ásít is egy nagyot.*
-Caleb. Ha nem haragszol. Azt hiszem én is visszaaludnék. Még nem érzem túl erősnek magam és fáradt vagyok. De holnap te is benézhetsz... ha szeretnél... *mondja egy kedves mosollyal, majd neki is mutat, hogy hajoljon közelebb. Ha a srác megteszi, akkor egy puszit kap az arcára.*
-Köszönöm, hogy aggódsz értem. Jól esik. *egy kedves mosoly, amit egy újabb ásítás tör meg.*
-Akkor hát jó éjt! *ha minden igaz, akkor a srác meg is érti, hogy pihennie kell a lánynak, így Cat ismét visszatérhet az álmok birodalmába.*
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Kedd Jún. 15 2010, 01:46

*A leányzóval bizony barátok, ezt mindketten tudják, még akkor is, hogy ha nem tudnak olyan sűrűn találkozni, ahogy azt szeretnék, de talán majd kissé megnő ezeknek a találkozásoknak a száma idővel. *
- Igen, két napot. Azóta itt vagyunk. *mondja mosolyogva a lánynak és hagyja, hogy had beszélgessen egy picit a két lány, hiszen Rose is várt Cat ébredésére, nem lesz Caleb se olyan, hogy most közbeszóljon. Neki az is most épp elég, hogy a cruorises leányzónak nincs komolyabb baja. Amikor viszont a kád is szóba jön, a fiú csak sóhajt egyet.*
- Borzasztó lehetett. Nagyon sajnálom. *tudja, hogy nem az ő hibája, de valamit még is mondani szeretne. Egy kis susmorgás is megtörténik, amire most a fiú nem mond semmit, csupán csak figyeli, ahogy Rose elmegy kis időre és végül ismét kis időre kettesben lehet a vöröskével.*
- Persze, nem kérdés. És örülök, hogy én is neked, de tudod, bármikor megkereshettél volna. *koppint gyengéden a lányka orrára, majd ez után kezét is felé nyújtja. Látja a tétovázást, így egy apró sóhaj után megszólal.*
- Nyugodtan megfoghatod, nincs barátnőm. *mondja teljesen magabiztosan, hiszen jelen pillanatban tényleg egyedül van és nem is akar semmi rosszat se a lánykától, csupán csak megnyugtatni, így hát a sütit is szóba hozza.*
- Nem felejtem. Ha felépülsz, írj egy levelet és már megyünk is. Rendben? *kérdi vigyorogva, majd már Rose is betoppan, így a fiú csak rátekint. Aranyos a lány, de még is túlságosan is aggódik Cat miatt.*
- Hidd el, én is a legjobbat akarom neki és békén fogom hagyni. *bólint egyet a sentinel kisasszony szavaira. Még egy "sziát" intéz felé és ez után ismét a lánykára tekint. Meghallja a nevét, így rögtön a szemeibe pillant és várja is a kérést.*
- Oh, hát hogyne. *hajol is le érte, majd már oda is teszi az asztalra, ahova a leányzó szeretné.*
- Persze, jövök holnap is. Ez esetben, pihengess és aludj jól Cat. *közelebb is hajol a lányhoz, majd amikor megkapja a puszit, felkel és betakarja a piciny teremtést és végül a homlokára ad egy kis puszit is.*
- Szia. *egy apró mosolyt még küld a lányka felé és végül ő is elhagyja a gyengélkedőt, hogy a mai éjszakáját már a szobájában tölthesse.*
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 16:26

*Rettenetesen rossz napok azok, amelyeket Nil elvesztése után Daph átél és így hát nem is meglepő az se, hogy most a gyengélkedőn fekszik. Alszik a lányka, hiszen kapott pár nyugtatót és csuklói is be vannak kötve. Na nem próbálkozott többször öngyilkossággal azóta, mégis mély vágások díszelegtek rajta. Mivel meleg van, így nincs betakarva a lány, csak egy fekete, aranyos, de még se annyira túl dögös hálóingben fekszik az egyik fehér ágyon. Az ablakok nyitva, a gyengélkedő még is üres, a lány pedig nyugodtan aludhat. Az egész napot átaludta, a nyugtatók hatnak és amikor ismét kibukik, a gyógyító gondoskodik az újabb adagjáról, tehát nem hagyják veszni a lányt, hogy maga alatt legyen. Egy biztos, a sentineli kötelességeit egy ideig nem lesz képes végezni. Szemei egyébként kissé pirosak, be vannak duzzadva, arca fehér és még enni se hajlandó. Magát hibáztatja mindenért és jogosan, hiszen ő tette mindezt és így mindenkit elveszített. Kezdődött Josh-al, majd Nil és Takot is útközben eltávolította magától a hülyeségeivel, tehát Siriust nem is számítva - hiszen az a legfájóbb a számára - tényleg elszúrta az egész életét és valahogy nem érzi úgy, hogy kéne folytatnia.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 16:34

* Mivel rohadt meleg van mindenhol, Tak a szobájában maradt egész álló nap, besötétítve a helységet, csak épp annyi fényt hagyva, hogy kis kísérletezgetése látható legyen legalább számára. Szobatársai sem zavarták, s valami új főzeten törte fejét, csak úgy, nem tudott már mit kezdeni magával. Igen ám, valamiből nem volt megfelelő az adag, így a főzet szépen felrobbant. A szoba tiszta trutyi lett, na meg annak nagy része, szóval a forró lé a fiú karjaira fröccsent, csúnya égési sérüléseket okozva ezzel az indián karján. Jöhet a kérdés, miért nem a toxi teremben bíbelődött, és miért nem volt óvatosabb? Na ezek mind mind jogos dolgok, d emindegy, a baj már megtörtént. A szobát majd később rendbe teszi, de sérüléseit nem akarta tovább rontani egy ismételten elcseszett varázslattal, főleg, hogy ma párbajszakkör és ott azért normálisan kéne kinéznie. A cél most tehát a gyógyító rezidenciája. Morcos képpel lép be, szét sem nézve máris az említett személy felé véve az irányt. Secc perc helyre lesz hozva minden sérülés, de azért egyik karjára kap egy csinos kis kötést, ott picit mélyebb volt a seb, na meg valami bájitalt, amiből pár napig ha kortyolgat, rendben lesz minden. Szépen megköszöni a gyógyítónak a segítséget, majd már kifelé is venné az irányt, ám amikor az ajtó irányába fordul, az egyik ágyon heverő alakra esik pillantása. Megtorpan, nem hisz a szemének, mit keres itt Daphne bekötözött csuklókkal, békésen szunyókálva? Odabattyog mellé, fájó tekintettel nézve végig a lányon. *
~ Veled meg mi történt? ~ * jön máris a gondolat, de amíg nem tud semmit, nem fog idegeskedni, csak leül az egyik közeli székre, várakozva, hogy hátha felébred a leányzó. Fejét kezeibe temetve ücsörög, gondolkozva azon: miért? *
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 16:40

*Amikor hangokat hall a szobában, kissé mocorogni kezd, de még nem ébred fel, csupán csak az álmok mezejéből kezd el lassan kitántorogni, majd amikor széket húznak mellé, nagyon lassan nyílnak ki szemei. Most már egy fokkal szebben nézhet ki, de még mindig látszik rajta, hogy valami baja volt. Párat pislog, igazából az ablakon át néz kifelé, mivel ágya az mellett van, majd amikor fejét a másik irányba dönti, meglepetten néz Takodára.*
- Csak képzelődöm? *kérdi nagyon halk hangon, de még se magában a kérdést, majd még párszor pislog, kissé meg is dörzsölgetve szemeit, majd végül ajka mosolyra húzódik.*
- Szia... *köszön, ahogy tudatosul benne, hogy a másik itt van. Kezét gyengén felé nyújtja, tenyérrel felfelé, reménykedve benne, hogy meg lesz fogva.*
- Te mit keresel itt? És... és mi történt a kezeddel? *kérdi kissé ijedten, majd még mindig picit kábán ül fel lassan, a nagy párnának támaszkodva és kezdi el nézegetni a kötést, majd néha a kék szemeket. Nem igazán tudja, hogy minek köszönhető, hogy pont az indián jött ma ide, de nagyon örül neki és ez szemei apró csillogásából is látszik, még ha jobban most egyszerűen képtelen is kimutatni.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 16:54

* Aki ellátja saját baját, szívjon, és jöjjön a gyógyítóhoz. Tiszta lúzer a srác. De annyira nem súlyos a dolog, majd elmúlik, legalábbis ha követi a gyógyító utasításait. S mikor már hagyná el az utálatos, kórházszagú helyet, akkor veszi csak észre Daphnet. Agyában ezer kérdés, le is ül mellé, kicsit pihen, és vár az ébredésre. Percek múltán halk, kétkedő hangot hall, hirtelen emelve fel fejét. *
- Nem hinném. * válaszol most már aggodalmas arckifejezéssel. Feláll a székről, majd egy lépést tesz az ágy felé, segítve a lányt a felülésben, na meg persze a felé nyújtott kezet is elfogadja. S ha Daph már kényelmesen, stabilan ül az ágyon, Tak mellé telepszik, de csak az ágy szélére, nehogy a gyógyító beszóljon vagy valami. *
- Ezt én is kérdezhetném tőled. * néz le kékségeivel a bekötözött csuklókra, idő közben mindkét kezet kezeiben tartva, csak nézve a vékonyka csuklón lévő kötéseket. *
- Áh, csak bénztam és megégettem magam egy forró löttyel. Meggyógyul, azt mondta a gyógyító, pár nap és rendbe jön. * vonja meg vállát, nem érdekes most mindez, inkább Daph ittléte érdekli inkább. *
- De mond csak. Ezek itt micsodák? És a szemeid.. sírtál? * kérdez rá a piros szemecskékre, s ajjajj, ismételten az a fránya vészcsengő. * - És Nil miért nincs itt veled? Ő tette ezt? Esküszöm megölöm, ha bántott. * picit meg is szorítja a lányka kicsike kezeit, de nem fájón, s arcán is látszik, hogy egyre mérgesebb és aggódik, meg dühös. De amíg Daph nme mondja el, mi történt, nincs indok a haragra, így nyugtatni próbálja magát agyban, amilyen gyorsan csak lehetséges. *
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 17:06

*A fiú nemsokára rá tekint, majd amikor hallja a választ, még boldogabb lesz, hogy nincs egyedül. Nilt napok óta nem látta és tudja, hogy most már nem fog visszajönni, így ismét sírhatnékja támad, de könnycsatornái már egyszerűen képtelenek rá, így is fáj az egész arca és szemei is. A fiú idő közben felkel és odaül a lányka mellé, még segítve is neki a felülésben, így Daph kissé rá is dől a fiúra és hagyja, hogy mindkét kezét megfogja a fiú és amikor hallja a kérdést, csak nyel egyet, nem szeretne most őszintén válaszolni, de még is fog, hisz nem hazudós, mindig őszinte volt és Tak megérdemli, hogy tudja az igazat, de előtt rajta a sor, hogy válaszoljon a kérdésre és ez meg is teszi.*
- Oh, vigyázhatnál magadra kissé jobban. Ne akard, hogy aggódjak érted. *mosolyodik el kedvesen, mikor már a srác is beszél és elég sok kérdést tesz fel neki, így buksiját kissé lehajtja és motyogni kezd.*
- Elmondtam neki, hogy mi történt közöttünk és ő itt hagyta az iskolát... Nem bántott, ha ő nincs, már lehet nem élek. *a kezeire tekint közbe és lassan bontogatni kezdi a kötést az egyik csuklóján, így nemsokára a fiú láthatja a mélyebb vágásnyomokat, de most már szépen gyógyulnak, szinte alig látszanak.*
- A doki szerint a kötéseket még egy ideig rajta kell hagynom és... és nem enged ki innen. Folyamatosan nyugtatókat ad. Tudod, nem gondoltam volna, hogy soha többet nem fogom látni. *egy pár könnycsepp is megindul a szemeiben, még is csak van még mit kikönnyeznie, de kötögeti lassan, kissé ügyetlenül vissza a fáslit is idő közben.*
- Azt mondta, hogy soha nem fogom többé látni. *hüppög is egy kicsit, de próbálja tartóztatni magát, viszont teste időnként meg-megremeg és nyel is párat.*
- Én... én szeretem őt, de örökre elveszítettem. Azt mondta, hogy legyek boldog veled és... és nagyon összevesztünk, én pedig nem tudtam feldolgozni és még mindig nem tudom... Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom. *nem törődve a ruhával, a kötésekkel, a fiú nyakába borul és ismét sírni kezd. Most szüksége van valakire, jobban, mint eddig bármikor. Eszébe jutnak ismét a régi emlékek, a barlang, a beosztás... a bál és még oly sok más és ismét érzi, hogy nem bírja, de a nyugtató tabletták továbbra is ott vannak az ágya melletti asztalon, bár látszik, hogy jó pár elfogyott már belőlük.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 17:28

* Daph látványa most inkább aggodalmat kelt a fiúban, nme pedig mérhetetlen örömöt, bár oké, azt is, de ne így találkozzanak már. Odatelepszik mellé, Daph ébredezni kezd, s hamar beszédbe is elegyednek. Tak nem tudja mire vélni az ittlétet, sajátját megmagyarázza, s kpa is rá egy nagyon aranyos gesztusú választ. Elmosolyodik, semmi több, nem kell őérte aggódni, hülyeség, de most nem ez a lényeg. Kérdez hát, hagyja, hogy a lányka neki dőljön, nincs ebben semmi gond. Elképzelései szerint az már amúgy is megtörtént.. de Daph beszélni kezd, magyarázva a történteket, szépen lebontva az egyik kötést csuklójáról. Tak csak némán hallgat, ledöbbent arrcal nézegetve a vágásokat a csuklón. *
- Te megőrültél? Meg akartad ölni magad? * ennyit tud kinyögni, teljesen lesápad, mintha valami hulla ücsörögne a lányka mellett, akiből lassan a könnyek is előtörnek, s sírdogálva omlik a fiú nyakába. Takban pedig igencsak vegyesek az érzések. Kezdve onnantól, hogy ezt ő is elszúrta, ez az ő hibája is.. ha nem hagy a kísértésnek, akkor Nil és a lány még mindig együtt boldogan. Aztán meg Nil, ha annyira szeretik egymást, miért hagyja el Daphnet, fájdalmat okozva neki? És az is közbe jön a gondolkodásban, hogy minek próbálkozik még mindig? Minek áltatja magát az indián? Ez a csaj tényleg Nilt szereti, így bele kell törődnie a baráti szerepkörbe. Mély sóhajok törnek fel tüdejéből, keze gépiesen, lassan ölelik magukhoz kis idő elteltével a lányt. *
- Sss, ne sírj. Biztos, hogy vissza fog jönni. Ha szeret, nem hagy itt csak úgy. * fáj neki, amit mond, de ez van. Legalább neki Daph mellett kell maradnia, mint egy barát, semmi több. Ám mégis mérges és nem érti, mi ez az egész, de legyen, ha tud, akkor segít. *
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 17:36

*Beszélni kezd a kérdést hallva, majd lassan lebontja csuklójáról a kötést és meg is mutatja a fiúnak, majd amikor hallja a szavait, elszégyenli magát, hiszen tudja, hogy ez hülyeség, de valahogy mindig ebbe menekül a lány.*
- Neee... nem tudom, valahogy úgy éreztem, hogy úgy is mindig mindenkit megbántok és ő is elhagyott, hogy nincs miért élnem. Neked is mindig fájdalmat okozok Tak, én utálom magamat ez miatt. Nem is értem, hogy te miért vagy most is itt és miért aggódsz értem. Én ezt meg sem érdemlem. *megöleli a másikat, jól esik most neki, hogy itt van, bár arról fogalma sincs, hogy mit gondolhat az indián srác. Hallja a nyugtató szavakat, de végül elereszti picit a másikat és a szemeibe néz, miközben próbálja eltűntetni könnyeit.*
- Ő...ő már soha nem fog visszajönni, ezt megmondta. Megpróbál majd elfelejteni. Én tudom, hogy komolyan mondta, hogy nem tér vissza. Azt hittem, hogy nem hagyna el soha, ha szeret, de megtette. *lassan csak elereszti a másikat, majd zsepiért nyúl és szépen ki is fújja nóziját.*
- Neked is el kellene hagynod, azt érdemlem. Ha egyedül vagyok, legalább senkit se bántatok meg. *hajtja le picit ismét a fejét, majd szipog még párat, de azért a másik kezét két kezében forgatja és néha gyengéden megcirógatja.*
- Menj el nyugodtan, nem akarom, hogy ilyen állapotban láss és... és nem akarlak ismét elszomorítani. *engedi el végül a másikat, majd lassan elfekszik az ágyon, oldalára fordul, hátat fordítva Takodának és párnája búrja a fejét. *
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 17:49

* Első reakciója nagyon is jogos és úgy látszik, ezzel a lány is tisztában van. Azok a sebek.. mind butaság. *
- Komolyan nem jut el a tudatodig, hogy fontos vagy nekem? És neki is, ez biztos. Akármennyi hülyeséget csinálsz, viselned kell a következményeit. Az élet nehéz és igazságtalan, de te. Legalább te ne légy velem az, és ne akard kinyírni magad még egyszer. Ez önzőség, semmi más. * motyogja neki, semmi indulat, egyszerűen nem tud magához térni a hírtől. Öngyilkosság? Eszébe se jutna soha, semmi értelme. Öleli a lányt, óvatosan, kedvesen, aztán el is ereszti, ha ki akar bújni az ölelésből, hát tegye csak. *
- Jó, maradjunk ebben, ha annyira ragaszkodsz hozzá. * emeli maga elé kezeit védekezőleg. Bár szerinte nem így lesz, hisz ha két ember ennyite kötődik egymáshoz, annak így nem lehet vége,ezt a hülye is tudja. Orrfújás közben egy fájdalmas pillantást vet a lányka felé, végigsimítva annak arcán, kisöpörve onnan füle mögé egy kósza tincset. *
- Jaj, Daphne, ne légy már buta. Az nem te vagy, ne beszélj ilyen hülyeségeket. Nem hagylak itt, nem teszek szívességet, hogy ismét megpróbáld eltenni magad láb alól. * jelenti ki határozottan. Eztán fordít neki hátat a leányzó. Tak bizony szomorú, nagyon szomorú. Feláll, megkerüli az ágyat, szépen leguggol a lányka fejéhez, hogy arcuk nagyjából egyvonalban lehessen. *
- Pont azzal szomorítasz el, hogy eltaszítasz magadtól. De ha ezt szeretnéd, legyen. Lökj el megint, szenvedj, sírj, szedd a nyugtatóidat, és ha szépen megkérsz, még egy borotvát is becsempészek neked, ha mindez nem lenne elég. * hangja most már közönyös, dacos és kissé mérges, ugyanakkor mérhetetlenül szomorú is. Nem az a sírós fajta, egyáltalán nem, de kékségei most kicsit jobban csillognak a kelleténél. Ezután nem szól semmit, csak felegyenesedik, még egy utolsó pillantás a lányka felé, aztán megfordul, s igyekszik elhagyni a szobát. Fordított pszichológia? Lehet, sőt, biztos. Szembesítés? Az is. Ha hagyva lesz, szépen kisétál a szobából, mintha lelépne onnan, de csak a folyosóig megy, megállva a hideg fal mellett, annak vetve hátát. *
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 18:04

*A fiú szavait hallva kissé alább hagy a sírása, hiszen kezdi megérteni, hogy mit is tesz. Akármilyen is a lány, még is sokan vannak, akik kedvelik és akiknek hiányozna, így csak nyel egyet, majd aprókat bólogat is.*
- Igazad van, ne haragudj, tényleg. Te is fontos vagy nekem és... és én másra már nem is számíthatok. *bújik oda a fiúhoz, mivel tényleg nem akar önző lenni és hisz Tak szavainak, tehát Nil és az ő kérésére nem fogja többször megpróbálni megölni magát, mert azzal semmit se érne el, csak tényleg véget vetne a saját életének és ezzel a leges-legjobban megbántaná szeretteit. Kibújik végül a másik kezei közül, orrot fúj, majd még egy kis önkínzás a lány felől. Mindenkit el akar taszítani magától, akik fontosak a számára és ez tényleg nagyon, de nagyon buta dolog.*
- Te mindig olyan kedves vagy velem. *pillant a másik szemeibe, majd végül még is úgy dönt, hogy elküldi a fiút, hátat fordítva neki, de Tak még mielőtt elmenne, elé sétál, leguggol, így tekintetük találkozik és amikor meghallja azt a pár mondatot, szíve ismét összeszorul és a fiú már megy is el, ő pedig csak fekszik, megdermedve az ágyon. De nem... most nem lesz hülye, nem fog hibázni, így ahogy tud, felpattan és mivel még kissé kába, így először térdre esik az ágy mellett, szépen beütve magát. Összeszorítja fogait, nem fogja így hagyni elmenni az indián srácot, tehát összeszedi minden erejét és még mielőtt Tak kilépne az ajtón, utána siet és elkapja karját, bár tény, hogy inkább kissé öleli, mert muszáj támaszkodnia valakire.*
- Nem akarlak eltaszítani magamtól, soha nem akartalak. Kérlek, bocsáts meg. *hajtja le fejét, neki a fiú mellkasának és most nem engedi el. Fél, hogy ismét egyedül marad, ettől fél talán most a legjobban.*
- Mindenben igazad van, azt kívéve, hogy Nil valaha is visszatér. Szeretnék a közeledben maradni, mert úgy érzem, hogy én ezt egyedül nem bírom ki. Maradj velem. *néz végül a másik szemeibe, gyengéden végigsimítva még egyszer a szép arcon és ahogy látja a kék szemeket, ismét érzi, hogy sírhatnékja van. Túlságosan legyengült, de nem törődik vele, tartja magát.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Pént. Júl. 23 2010, 18:15

* Az első adag fejmosás mintha kicsit pozitív hatással lenne a lányra, úgy tűnik, kezdi kapisgálni a dolog lényegét, de amiket ezután mond, na meg hogy elfordul a fiútól, na az nem az előbbi dolgot támasztja alá. Így Tak belkezd a második felvonásba, mely teljesen őszintén jön neki, s valahogy hatnia kell a lánykára. Hitelesebb az alakítás úgy, hogy mindezt komolyan gondolja, s bizony fáj neki ez az egész. Ez csak egy szakítás, oké, fontosak egymásnak meg minden, de hogy öngyilkosság.. vagy kísérlet, mindegy, így se meg úgy se enyhít a dolgokon. S ahogy elmondta, amit akart, szépen feláll, majd emgindul kifelé. Pár másodpercig semmi, majd mocorgást hall. Na meg azt is, hogy Daph elesik az ágy mellett. De most kemény lesz, nem fordul vissza, csak megy előre, ám mielőtt még kiérne a rezidenciáról, a halk léptek már a háta mögé is érnek, s a kicsiny, sebes kéz már fogja is az erős kart. Tak felé fordul, lomhán, arca vonásai megkeményedtek, szeme még mindig csillog, de nem borul a lány nyakába, kell az most, hogy kemény legyen, úgy igazán. Hallgatja a szavakat, s érzi, ahogy Daph mellkasának dől. Szemeit lehunyja egy percre, s nyel egyet, majd kinyitja a kékségeket, hogy tekintetük találkozhasson. *
- Veled maradok. * ígéri meg már ki tudja hanyadjára, majd a lány derekára helyezve kezét, segíti az ágy felé tipegni az erőtlen teremtést. * - De pihenned kell, hogy megnyugodj és jól légy. * hangja változatlanul színtelen, de majd rendbe jön, ha ez kell a lánynak, hogy meg legyen ihesztve, hogy egyedül m,arad, akkor ezt kapja, ha máshogy nem megy. *
- Gyerünk, lefeküdni, pihenni, aludni. Itt maradok, csak próbálj megnyugodni. * szól még, s ha Daph hallgat rá és szépen lefekszik, ő ismét visszacsüccsen a székre, onnan figyelve a leányzót, annak egyik kezét kezében tartva, néha végigsimítva a finom bőrön. Van min agyalni ezek után, az biztos. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   

Vissza az elejére Go down
 
Gyógyítói rezidencia
Vissza az elejére 
5 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 12 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Első Emelet-
Ugrás: