Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 12:53 pm

* Aggódva tekint Troy-ra, ki kisebb habozás után közli a rossz hírt. Nem igazán érdekli ki a rossz hír hozója, ő ezért senkire sem orrolna, hisz nem az ő hibája, csak is az övé. Ez szép lassan kialakul benne, magát hibáztatja, magát okolja a történtekért, miközben megannyi érzelem kavarok kicsiny, sebesült lelkében. ~ Egy nagy nulla vagyok...egy nulla, egy semmi...~ gondolja megtörten, meredt tekintettel lesve saját, immáron tiszta kezét. Nincs igazán képbe, nem érzékeli jó ideig a külvilág mozzanatait, teljesen lesokkolódott. A depresszió rövid időn belül hatalmasodik el rajta, ahogy a könnyek is hamarosan megindulnak szemeiből. A hosszúra nyúlott csend után, melyben sötét, saját magát hibáztató gondolataival volt elfoglalva, egy igen buta kérdést intéz a másikhoz, mivel lerí Troy-ról, hogy nem igazán mozdult el az ágy mellől. Ez is csak lelki feldúltságát igazolja.
A meredt nézés nem hagyódik abba, igazából úgy tűnik mintha nézne, bámulna, de nem lát semmit, így most a hálás köszönet is elmarad, mi utólag talán megfog történni. Érzékeli amint süpped az ágy s hogy átkarolják, így borul abba az irányba amerre "vonják", nem igazán ellenkezik, mint ahogy nem is segít a dolgon. A szavakat hallja, de értelmét érti, itt már nincs mit tenni.*
- Igen? Visszaadod a babámat és Calebet?* kérdezi halk, síri hangon, teljesen reménytelennek látja a helyzetet, ahogy saját magát is, így nem hiszi, hogy bármit is lehetne tenni. Persze nem a fiú felé irányul ez a kedv s teljesen megérti ha megunja siránkozását és lelép, de most egyszerűen nem képes "normálisan" viselkedni, nem tud még egyenlőre kilábalni a történtekből. De ez nem csoda, hisz pár órája történt az egész.
Szavai után elnyúló zokogásban tört ki, eláztatva immáron könnyel a másik így is megtépázott ingjét. Nem igen tűnik úgy, hogy abbaakarná hagyni, így pár perc múlva könnyáztatta arccal, kissé vonyító hangon ül fel.*
- Me...menj el....kérlek....úgysem tudsz mit tenni!* hüppögi szipogva, törölgetve arcát, miről egyenlőre nem tudja eltüntetni a folyamatosan hulló könnyeket.*
- Mehheenj!* kérleli rápillantva, nem igazán látja csak a körvonalait, nem szeretné ha így látná, bár a tegnapiak után tök mindegy lenne.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 1:05 pm

* Eléggé rosszul érzi magát, így is hogy neki kell a rossz hírt közölni, de még Jasmine sem igazán működik együtt. Az elhatalmaskodó depressziót normálisnak gondolja, mivel most veszítette el a gyermekét, és próbál valahogy segíteni neki, de csak nem akarja. A kérdésre nagyon is dühös lesz, bár ezt az érzés elnyomja magában, és normális, halk hangon szólal meg. *
- Egy olyan srácot akarsz vissza, aki magadra hagyott mikor állapotos voltál? És most ő miért nincs itt?
* Érdekes két kérdést tesz fel Jasmine-nak, bár tuti, hogy megint elküldik, de most szerinte igaza van. Semmit nem tett azért, hogy haragudjanak rá, még magára sem hagyta Jasmine-t mikor baj volt. Végig hallgatja, ahogy elsírja magát a lány, és próbálja megnyugtatni, hogy simogatni kezdi. Viszont abban nem ért egyet, hogy miért küldik el már megint, mikor itt van vele, és lelki támaszt nyújt. *
- Nem hagylak magadra. Az nem jó, ha egyedül depresszióba esel. Sikerül ki lábalnod belőle, csak ne ess kétségbe.
* Mondja halkan, nem érdekli, hogy nem tud semmit sem tenni, vagy hogy hogyan néz most ki. Gondolja, hogy nem könnyű most Jasmine-nak, de ha itt marad, az még rosszabb lenne a másiknak. Megsimítja az arcát, és újra megöleli, ha addig ki nem rúgták az ágyból. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 1:20 pm

*Azonban a fiataloknak társasága akad, jön Alice is, aki már felkelt, hogy elláson pár járó beteget s egy influenzás házimanót. Most viszont hallja, hogy Jasmine felkelt, és sír, Troy hangját is hallja kiszűrődni. Lendületes léptekkel érkezik, hófehér ruhát és hajpántot visel, bár a virág most hiányzik róla. Zöld szemei viszont élesen világítanak a fehérhez képest, de ez annyira nem zavarja.*
- Jó reggelt!*Köszön emelt hangon, s ahogy elnézi Jast, úgy tűnik Troy már elmondta neki, mi történt. Csak egy mélyet sóhajt, hogy lehet nem ezzel kellett volna kezdeni, de most már mindegy. Odaül Jasmine másik oldalára, s átkarolja a lány vállát, de nem mondd neki semmit, mert igazából feleslegesnek érzi, hogy ezt magyarázni kelljen, helyette Troyra pillant.*
- Menj, fürödj meg végre, mert borzalmasan festesz. Mondtam, hogy aludj egy kicsit* Mondja a srácnak csendesen. Nem parancsoló vele, de tényleg rá férne némi rendrakás és addig is kicsit békén hagyja Jast.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 1:31 pm

* Érdekes egy helyzet, ugyanis a leányzó még nem látja be maga előtt, hogy jobb ez így, jó hogy így történt ahogy történt. már jócskán benne járt ama intervallumban, hol még elvetethető a gyerek, s mivel eddig nem lépett semmit az ügy érdekében, úgy tűnik nem is tett volna semmit. Képtelennek érezte magát arra, hogy megölje saját gyerekét, legyen akárhány éves is. Így a hír után kiborulva dől Troy vállára/ mellkasára, ki magához vonja s megpróbálja nyugtatgatni. Sok mindent nem ér el vele, csupán azt, hogy kihozza belőle, azt amire a legjobban vágyik jelen pillanatban: a gyerekre és Calebre. Ez viszont "feldühíti" a fiút s két olyan kérdést intéz felé, ami még inkább sírásra készteti őt.*
- Neee...kérlek, ne gyötörj!* nyöszörgi fulladozva a könnyektől, tudja, hogy részben ő a hibás azért amiért nincs itt az a fiú, de legalább ennyire okolja ezért őt is. Sírva ül fel s kérleli, hogy menjen el, de a fiú erre nem hajlandó, így tehetetlenül dobálgatja kezét az ölében.*
- Te is velem tartasz?* kérdezi kis grimasszal az arcán, mármint a depresszióba, ha már nem hagyja magára, had szenvedjen saját levében. Időközben Alice is megérkezik ki helyet foglal a másik oldalán s szó nélkül karolja át vállát. Jas csak mered maga elé miközben záporoznak szemeiből a könnyek. Nem tud mit mondani, nincs semmi mondanivalója, leginkább egyedül akar lenni, de úgy tűnik erre várnia kell még. Hallja az utasítást a gyógyítótól, de nem igen figyel a fiúra ki tényleg ramatyul fest, de ez is csak az ő hibája, így ismét csak nyöszörgős, sírós hangot hallat.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 1:51 pm

* Teljesen érthető, hogy most így viselkedik a lány, de szeretné, hogyha ugyanaz legyen, mint régen, bár ez nem fog így lenni, mert egy élet elvesztése eléggé fájdalmas. Ő nem emlékszik már rá, de két embert elveszített, és bár nem érzi a hiányosságát, mert megszokta, mégis most beleéli magát a lány helyzetébe. A kérés, amit szeretne, csak egyet lehetne teljesíteni, de azt sem érti, hogy miért. *
- Nem gyötörlek, csak elmondom az igazat.
* Mondja halkan még mindig, és valóban nem akar elmenni, itt marad a lánnyal és ezt el is mondja. Nem hagyja magára semmi esetre sem, és nem egyezik bele, amit kérdez Jasmine-tól. *
- Nem, de te sem csinálhatod ezt.
* Ezt nyomatékosítja, de nem kiabál még mindig. Mikor bejön Alice rátekint, és a köszönésre bólint. Végig nézi ahogy átkarolja a lányt, és elveszi tőle. Ahogy felszólítják, megrázza a fejét. Miért nem érti meg senki sem, hogy nem akarja itt hagyni Jasmine-t? *
- Nem megyek.
* Makacsolja meg magát, nem akar menni és itt sem akarja hagyni a másikat. Nem érdekli az sem, hogy ramatyul néz ki. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 1:58 pm

*Úgy tűnik a fiatalok között kicsit megint elmérgesedik a dolog, hiszen kiabálásokat lehet hallani, bár mire odaér Alice, ezek elhalnak s csak Jas sírása töri meg a csendet, Troy pedig tehetetlenül néz. Alice végig méri mindkettőt, egyik sincs jó bőrben. Jasmine megyötört, ami érthető is, Troyra pedig némi alvás férne rá, hiszen eddig itt virrasztott. Most először Jasmine-nek segít.*
- Nem lesz könnyű utad és sajnos, helyetted egyikünk sem tudja megtenni, maximum segíteni, én mégis azt mondom, előbb magadban kell ezt lerendezned. Feküdj vissza kérlek kicsit még.*Mondja a lánynak, majd felkel, s hamarosan egy pici, tengerkék fiolával tér vissza.*
- Ezt idd meg. Hosszú ideig nem fogsz felébredni, de nem nem lehet megmondani, meddig. Addig nem, amíg végig nem érsz ezen az úton, amin most kell.* Reméli érti Jasmine, hogy mire céloz a nő. Bár a teste mély alvás állapotába kerül, hogy pihenhessen a trauma és a sírás után, a szellem most éber marad végig, hogy sikerüljön megbirkóznia azzal ami történt vele, hiszen az első lépés mindig önmagunkban a rend.
Remélhetőleg Jas nem ellenkezik s újra "elalszik", Alice pedig visszatakarja, majd Troyhoz fordul.*
- Most már felesleges itt virrasztanod. Mikor majd felkel, még ugyan úgy nyomott hangulatban lesz de már tudni fogja hova tenni azt, ami történt, s veled és a többi barátjával túltenni magát a dolgon. De tartsátok távol a barátjától, ha lehet, őt most ne keverjétek ebbe bele, hacsak nem azért, emrt tud segíteni. Most pedig sipirc!* Int az ajtó fele, s igyekszik ki terelni Troyt, hiszen Jas-nek nyugalom kell, neki pedig alvás, Alice-nek meg dolgozni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-12-21, 2:12 pm

* Nem érti, hogy Troy miért ilyen makacs és miért nem megy el, úgysem tudnak mit tenni s ráadásul egyedül akar maradni saját bajával. Mert ez az övé s senki más nem tud ezzel megbirkózni csak ő, bár úgy tűnik még nem hajlandó a helyes útra térni s szépen átgondolni a dolgokat. Csak siratja magát, szerencsétlenségét, gyerekét és kedvesét, azaz volt kedvesét, úgy érzi nincs miért élnie, senkit sem érdekel, de persze ezt nem kürtöli világgá, nem olyan hülye. Két fájó pontot érint Troy kérdései, mire kínlódva kérleli, hogy ne kínozza, ő ebbe most nem fog belemenni, mivel senki sem ismeri a hátteret csak ők ketten és Rose.*
- Ennél jobb alkalmat nem is találhattál volna az igazságszolgáltatásra.* feleli szipogra hullatva könnyeit, majd a gyógyító is megérkezik ki némán "gyászol" vele, majd pár kedves szót intéz hozzá mire megrázza a fejét.*
- Nem akarok megbirkózni semmivel...* tagad továbbra is s ahogy lefeketetik először nem enged, majd nincs más választása alapon visszadől a párnájára. Kéri Troyt hogy hagyja magára, menjen el, eleget virrasztott mellette éjszaka, de az nem hajlandó rá, még akkor sem mikor a gyógyító asszony kéri.*
- Menj kérlek...a kisasszonnyal akarok beszélni.* kéri ismét hátha hat rá valamit, persze hazudik, mert nincs feléje sem mondandója, de nem várja el a másiktól, hogy továbbra is ilyen állapotban ücsörögjön mellette. Egyedül akar lenni. Végül is a fiú elmegy, még ha eddig nem akaródzott neki, de remélhetőleg tiszteletben tartja kérését.
Amikor a kis fiolát felé nyújtják megrázza a fejét, nem akar megint bódult lenni és aludni sem akar többet.*
- Nem kell!!* tiltakozik szemét törölgetve, megmakacsolva magát fonja keresztbe karjait a mellkasát egészen addig, míg bizonyára utolsó lehetőségként lefogják és belé erőltetik a szert. Mikor ez megvan dühösen néz a nőre.*
- Miért nem hagy? Hagyjon itt pusztulni!* sír tovább egészen addig, míg nem a kotyvalék hatni nem kezd s pilláit ismét nehéznek nem érzi, karjait, lábát könnyűnek s belül a lelkében is azt a határtalan nyugalmat. Végül persze elalszik, mit sem ért már a másik kettő szavaiból, így mély álomba merülve tér arra az útra, melyre a gyógyító kis okossága tereli.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-01-27, 3:35 pm

- Nem a láz, Rose, higgy nekem kérlek. Tényleg így volt, valami démon csalt oda. *magyarázza és nagyon látszik rajta, hogy ez így is történt és vajon a tanársegéd lányka hogy magyarázná meg az előző sebeit? Persze, magán ejtette, rossz vicc lenne. Na de végül csak felemelkedik a teste, hiszen a cél nem más lesz, mint a gyógyító, így hát Caleb csak tovább hallgatja a lány szavait, hiszen mást nem igen tud tenni, de legalább beszélni még megy neki.*
- Én vigyázok, most először fordult elő velem ilyesmi. Mintha veled még soha, semmi gond se lenne, szóval kérlek ne rám fogd. *elfordítaná fejét is, dacolva a szépséggel, de hát nincs mit tenni, ez most nem megy neki, így hát hamarosan megérkeznek a csónakhoz, majd pedig fel az első emeletre, egyenesen a gyógyítóhoz, aki most már bizonyára alszik, tehát nincs itt.*
- Szerintem hagyj csak itt, majd biztosan jobb lesz. Nem akarom, hogy így láss. *sóhajt fel kissé, hiszen ez az igazság, de talán Rose majd leteszi valamelyik ágyra, hiszen van itt bőven választék.*
- És szeretném, ha ez közöttünk maradna. *néz komolyan még a másik szemeibe, hiszen nem kéne ezt hirdetni, annyira ciki lenne, ha más is megtudná, hogy ennyire szerencsétlenül járt.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-01-27, 3:42 pm

* Persze, ahogy hallgatja a fiú szavait, maga sem gondolja komolyan, hogy mindez egy lázálom volt, vagy valami ilyesmi.. de akkor is képtelenségnek hangzik, így egy sóhajjal nyugtázza a dolgot, majd már emeli is a fiút pár szóval tűzdelve a mozdulatot. *
- Jaj, mintha csak Nath-et hallanám. Komolyan, ti fiúk csak ellenkezdni tudtok? * csóválja meg fejét lágyan elmosolyodva, na de nincs miért fecsérelje az időt, tehát hamar kerülnek a csónakba, onnan pedig már csak kis séta a gyógyító, tehát remélhetőleg nem lesz semmi gond sem a fiúval. Na de a hölgyet nem látja semerre sem Rose, így hát csak óvatosan teszi le az egyik kényelmesnek tűnő ágyikóra a srácot, viszont ahogy hallja szavait, kissé mintha megkeményednének szép vonásai. Kicsit még áll az ágy végében, majd szépen oda sétál a fiú mellé, úgy pillant le rá. *
- Most komolyan, szégyelled? Ebben semmi rossz nincs, vagyis van.. de Caleb, bárkivel előfordulhat, és én nem foglak itt hagyni, szóval ne is próbálkozz. * szól rá ellentmondást nem tűrő hangon, mely tőle kissé meglepő is lehet, na de máris mellette csücsül az ágyon, kezét pedig a fiú egyik kezére helyezi. Baráti gesztus ez részéről, semmi egyéb. *
- Jó-jó, nem mondom el senkinek. De most már igazán megjelenhetne ez a nő. * pislog kissé aggodalmaskodva körbe, Nara pedig eközben felugrik az ágy végébe, hogy a fiú lábánál telepedhessen le kis időre. *
- Érzel valami változást? Bizsergést vagy valamit? Vagy még mindig semmi? * kérdi most tőle, ezt tényleg nem érti, milyen különös lény lehetett az? *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-01-27, 4:04 pm

- Én nem vagyok Nath. *jelenti ki határozottan, majd végül megérkeznek a gyógyítóhoz és nemsokára a fiú már az ágyon fekszik, miközben úgy folytatják a beszélgetést és amikor Rose arca keményebbé válik, csak pislog párat a srác.*
- Ahj Rose, de mégis miért maradsz itt? Nem kéne, tényleg megleszek... *bizonygatja, de ekkor már érzi is a másik kezét a kezén, majd rámosolyog a lányra.*
- Tudod, többször elgondolkodtam már azon, hogy milyen lenne, ha Te és Én... szóval ha az én párom lennél. *nem is tudja, hogy miért mondja most ezt, de most úgy érzi, hogy ezt el kell mondania, hiszen bizonyára jó lenne, hiszen Rose nagyon is szép lány, ezt tudhatja magáról és érdekes egyéniség. Na de végül témát váltanak, így ígérteti meg a fiú a másikkal, hogy mindez közöttük marad.*
- Nem érzek semmi mást, csak azt, hogy fáradt vagyok. *veszi most már lassabban a levegőt, majd pár percig csak nézi a szép arcot és bár viszonozná a simítást vagy valami, de már csak arra eszmél fel, hogy szemei lecsukódnak és az álmok mezején jár és ha minden jól megy majd, holnapra talán kutya baja se lesz és a gyógyító is rálel, majd ez után ismét élheti tovább mindennapjait.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-01-27, 4:14 pm

* Továbbra is csak mosolyogni képes a fiú ismételt kis dacán, csevegne ő erről nagyon szívesen, ám a gyógyító most sokkal fontosabb, na de nem úgy tűnik, hogy sikeres az akció, hiszen nem találják a nőt, így hát marad a nyugi, lehetőleg. *
- Mert, mert csak. Mert aggódom érted és mert fontos vagy és nem akarom, hogy bajod legyen, na. Szóval hagyd ezt, kérlek. * válaszol kissé hevesen, na de mancsa a fiúéra kerül, mely gesztus csak megerősíti iménti szavait, tehát tényleg így is gondol mindent, ám amiket Caleb most mond neki, nos arcán átfut előbb egy nem kis meglepettséget sugárzó kifejezés, majd egyszeriben szép fehér pofija mintha vörösre váltana, gyors iramban húzza el kezét a fiúéról, s fordítja el tekintetét felőle, ezzel együtt már le is ugrik az ágyról. *
- Talán tényleg jobb lenne, ha magadra hagynálak. * hangja halk, s igencsak meglepett és kétkedő. Ennyire naív lenne? Kizárt, hiszen érzi, tudja, hogy kedveli őt ez a fiú, és ő is Calebet, de ennyire azért mégsem kellene.. s bár semmi kedve itt hagyni most a fiút, még Nara is megmoccan ezen párbeszéd hallatán, Rose pedig zavartan tereli a témát egy kis érdeklődéssel a fiú hogyléte felől. *
- Szerintem pihenj, az lenne a legjobb. Biztos megmaradsz.. khm. * pislog oda egy enyhe mosollyal, majd int, s már Nara is az ajtó környékén jár, Rose pedig vissza sem néz, kisiet a helyről, tehát azt sem láthatja, hogy a fiú elalszik. Na de valahol a folyosó közepén megszólal benne a lelkiismeret, így tétován lépdel vissza a kórház-szagú helységbe, s Caleb ugyan nem tudja, de megvárja mellette a nőt, gondolkozva ezen az egész sületlenségen. Na nem, ez nem maradhat annyiban.. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 5:56 pm

*Egy sóhajjal nyugtázza Zoárd meggyőződését. Továbbra sem hisz neki, inkább csak kitartóan cipeli az úton.*
-Igen, biztos.
*Túlzottan nagyon nem is érdekli, hogy ivott, vagy megmérgezték, mert mióta cipeli, azóta már csak azt várja, hogy lerakhassa Zoárdot, de hát ha már elkezdte cipelni, akkor a saját önérzetét nem fogja megsérteni azzal, hogy feladja. Sóba jön Péter is, de beszélgetőpartnere amennyire tud beszélni, annyira nem tudja felfogni, amit hall.*
-Nem kérdezted.
*Rándít egyet szabad vállá,a további fecsegéssel nem is igen foglalkozik. Persze felelhetné, hogy ő a gumicukrot szereti, amivel körülbelül úgy ismerkedett meg annak idején, mint valami ősember, de ezt a pillanatot nemigen érzi megfelelőnek az ismerkedésre. hamar el is érik a révészt, de persze nem is a részeg Zoárd lenne a srác, ha nem esne a vízbe. Inkább át is röpteti őt a túlpartra miközben próbál nem röhögni, elvégre akkor elég nagy kakiban lenne a fiú, de sikerül a pókerarc, így exos nebuló is átröppen, miközben tovább szövegel. Ahogy a lány is partot ér, kissé lefogja a másik karjait, hisz így nem tudnak tovább menni, majd felsegíti a földről.*
-Na gyere Superman, megyünk a dokinénihez.
*Ha a fiút sikerül talpra segítenie, akkor be is mennek a kastélyba, s némi botladozás után az első emeletre mászva beesnek a gyógyítói rezidenciára, ahol aztán már kissé durván le is dobja a srácot az első adandó ágyra, mert már elég erősen kezdte nyomni a vállcsontját, meg egyébként is össze meg vissza fecsegett.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 6:19 pm

*Azt elismerem, elég idegesítő lehetek most, bár én ebből semmit nem érzékelek, lévén jó kedvem van, egy enyhe rosszul léttel párosítva, ami így még belefér, csak ne énekelnének a majmok ilyen hangosan. Valahonnan a hónom alól viszont egyre türelmetlenebb sóhajtásokat hallok, ami nem jó jel, így megpróbálom magam csöppet visszafoni, mivel nem akarok automata járókeret nélkül maradni.*
- Jaj de morci valaki.* csiripelem még mindig fülig érő szájjal, mert az én jókedvemet maximum egy tucat altató pirula tudná befolyásolni, vagy egy sóbálvány átok, bár az meg eléggé kényelmetlen lenne, szóval remélem az utóbbit választja a doktor néni. Míg ezen gondolkodom, ami beletelik jó néhány percbe jelen pillanatban, már partra is raknak és hamarosan Illya lépteit is meghallom, majd húzást érzek, így kényszerítem bizsergő tagjaimat, hogy feltápászkodjak a földről.*
- Hideg van. Valahogy a hajmosás kellemesebb szokott lenni.* ráncolom össze a szemöldököm, mivel átázott pingvinjelmezemben kezdek fázni egy picit.*
- Superman? Akkor azért tudtam repülni! De menő vagyok! Ugye nem kapok szurit?* kérdezem kiskutyakölyök szemekkel pislogva valamerre, amerre Illyát sejtem, majd engedelmesen követem a kastélyba, jókora tócsákat hagyva magam után. Amint a gyógyítói rezidenciához érünk, kísérőm ledob egy ágyra, hogy csak úgy nyekkenek, amitől megint hányingerem támad, így jobb, ha megint odébb ugrik. Ekkor jelenik meg a gyógyító boszorkány is, aki egyből elkezd fölöttem körözni, mintha valami jósgömb lennék és belőlem akarná megtudni a jövőt. Ezt aztán olyan viccesnek találom, hogy hangosan felnevetek, mire a doki csak ennyit közöl:*
- Ismeretlen méreg jutott a szervezetébe. Hol szedted össze?* pillant az ápoló Illya felé, ha még itt van egyáltalán és nem surrant ki az ajtón most, hogy megszabadult a terhétől.*
- Jól tetted, hogy ide hoztad. Ha még egy órát vársz, lehet, hogy nem éli túl, vagy teljesen becsavarodik.* Míg beszél, feltűri hófehér ruhaujját és nekilát leszedni rólam a vizes ruhát, ami felettébb zavar, noha egyre kevésbé fázom már.*
- Muszáj ezt? Határozottan tiltakoznom kell hölgyem! Na nem, azt már nem! Az alsónadrágom marad!* kiabálom míg két kézzel kapaszkodom az alsómba, közben nagyon remélem, hogy Illyában van annyi hogy legalább félre fordul és nem örömködik szorult helyzetemen. Végül úgy tűnik, hogy a doki megkegyelmez, így ezek után nekilát kiszedni a véremből a mérget, ami kívülről úgy néz ki, mintha csipkedne, de mikor ujjai elhagyják a bőrömet, szürkés folyadéknyalábok is távoznak a testemből, hogy egy tálkában gyűljenek össze.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 6:28 pm

*Egyre kevésbé van beszélgetős hangulatban és többnyire csak morran egyet-egyet, hátha Zoárd észre veszi magát, bár erre kevés az esély.*
-Ha ilyeneket mondasz, akkor számíthatsz rá, hogy beléd bökök valamit, de az nem szuri lesz, hanem konyhakés.
*Mindeddig igyekezett visszatartani mogorva modorát, de ahogy megy fel benne a pumpa, ez egyre kevésbé sikerül, s sólyma is figyelmeztetőleg meglegyinti fejét.*
-B***meg Orceyia!
*Türelmetlenül húzza a fiút a kastélyba, majd a lépcsőn nagy nehézkesen teszik meg a fokokat, de végül sikerül elérni a gyógyítót, ahol le is dobja a srácot. Erősen mehetnékje van már, s míg a fiú küzd a gyomortartalmával, ő már az ajtót közelíti, de a boszorkány őt szólítja meg.*
-Mystralban. Majdnem lehányt. De nekem most már sok a dolgom meg a tanulnivalóm, úgyhogy megyek is. Viszlát! Szia Zoárd!
*Sietősen ki is lép az ajtón és továbbra is morogva döng fel a lépcsőkön a szobájába, sólyma pedig némán követi őt. Nincs neki baja Zoárddal, de most kifejezetten az idegeire ment ezzel az üres locsogással, s reménykedik, hogy ha még egyszer összefutnak, akkor ezt mellőzni fogja a másik.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 6:42 pm

*Én szenvedek és zagyválok felváltva, Illya pedig morog, tehát kijelenthetem, hogy fenomenális párost alakítunk a kastélyba menet, de rosszkedv még csak meg se környékezhet, szóval nemigen veszem észre, hogy lassítani kéne. Annyira nem ismerem Illyát, szóval még mindig csodálkozom rajta, hogy csak így feláldozta magát, amiért gondolatban beírok neki jó pár piros pontot, amikből aztán ha sokáig bámulom őket, kékek meg zöldek lesznek, de akad sárga is, amit nem szeretek, így inkább becsukom a képzeletbeli ellenőrzőt.*
- Konyhakés? Hát habos tortának nézek én ki?! Vagy hálaadási pulykának?!* kérdezem mártírarccal, mélységesen megbotránkozott hanggal csillantva meg gyatra színészi képességeimet. Illya viszont kezdi elveszteni a fejét, ezért egy igencsak csúnya szóval illeti a csirkéjét, bár természetesen magamra veszem, mivel ekkorra már rég megfeledkezem a szárnyasról.*
- Inkább nem, kösz.* vihogom fejhangon, majd engedelmesen tovább sétálok a gyógyulás rezidenciája felé, ahol le is leszek pakolva egy ágyra, mint valami krumplis zsák.*
- Szia, és köszi!* kiáltom utána két ordítás között, mivel meglehetősen fáj a gyógyító méregtelenítési technikája.*
- Valahogy a gyümölcskúrát jobban szeretem. Az is méregtelenítő...* pillogok felfelé ártatlan szemekkel, de megmentőm, vagy éppen kínzóm - attól függ, milyen szemszögből nézzük- válaszra sem méltat, csak csipked még vagy egy órán keresztül, hogy utána bekenje apró sebeimet, amiket a furcsa eljárás okozott selymes bőrömön. Mihelyt végez, nagyjából el is múlik a méreg hatása, így elszáll a jókedv is, és nem marad más utána, mint tompa fáradtság. Alighogy nagy nehezen becsavarom a hajam egy törölközőbe és magamra kényszerítem az oda készített pizsamát, már végig is nyúlok egy száraz ágyon, hogy mély, álomtalan álomba merülve kipihenjem a nap fáradalmait.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 9:24 pm

Már órák óta rajzolgatok, amikor rájövök, hogy kissé elgémberedtem, így hát felkelek végül az ágyamról és nyújtózom egy kicsit, majd néhány felülés és fekvőtámasz után ismét visszaveszem az irányt az ágy felé, melyre csak úgy ledobom magam és elhelyezkedem félig fekvő helyzetbe. Persze elég vicces, hogy csak így cipőben. Ugyanis van rajtam cipő. Kettő is. Méghozzá két szép fekete edzőcipő, meg van hozzá rajtam farmer is, meg egy fekete izompóló is. Pontosabban csak szeretnék, mert hirtelen erős fájdalom áll a derekam jobb oldalába, majd ahogy fordulok, hogy megnézzem, mi az, egy apró reccsenést is hallok. Most már gyorsan ugrom fel és meg is találom a bűnöst, egy 5B-s ceruza az, aminek viszont nincs meg a hegye. Kissé pánikba esve nyúlok a derekam felé, ahol érzem is, hogy a hegy a derekamba fúródott, mivelhogy a ceruzát körülbelül tíz perce hegyeztem ki. Ezt hívják úgy, hogy munkahelyi baleset, már ha nevezhetem így, azonban ez nem változtat a tényen, hogy kétségbe esek. Egy grafitdarab van a sebemben! Te jó ég! Ijedten indulok meg a folyosókon, majd némi ijedt sietős sétálás után meglelem végre a gyógyító szobáját és kiabálva be is rontok.*
-Segítség! Segítség!!!
*Riadtan állok a rezidencia közepén míg a gyógyító meg nem érkezik először ő is ijedten, majd amikor úgy látja,hogy semmi bajom, kissé bosszúsan néz rám, mire felhúzom a pólómat és megmutatom a gyilkos ceruza által fertőzött sebet.*
-Beleállt a ceruza hegye az oldalamba! Vérmérgezést fogok kapni!!!
*Végül a boszorkány elterelget egy ágyhoz, ahol hasra fekszem, ő pedig egy nagy csipesszel közelít felém, mire én megint óbégatni kezdek, s amikor a hegyet kiszedi, akkor még jobban kiabálok. Ekkor már azt hisze, hogy vége van a megpróbáltatásaimnak, de ekkor ráönt a sebemre valami löttyöt, ami iszonyatosan csíp, én pedig összerándulok.*
-Meg akar ölni!?
-Ki kell fertőtleníteni! Te csak maradjál nyugton!
*beletörődve a helyzetembe lerakom a fejem, de ekkor már semmi nem csíp, szúr, vagy fáj, mindössze a gyógyító motyog el néhány szót, majd távozik, miközben még a tudtomra adja, hogy elmehetek, én viszont még néhány pillanatig csak fekszem az ágyon és bámulok magam elé. Csak most ébredek tudatára, hogy úgy viselkedtem, mint egy óvodás. Hát öcsém, ez tök gáz!*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 9:42 pm

*Épp a semmi közepén lebegek öntudatlanul, mikor valaki éktelenül óbégatni kezd. A vaksötétben tapogatózva keresem azt, aki kétségbeesetten segítségért üvölt. Először is, hogy lecsapjam, amiért kirángatott kábult szendergésemből, másodszor azért, hogy esetleg segítsek neki, ha komoly a baja. Közben a zajszint még magasabbra hág a szobában, így hamarosan felfogom, hogy valójában a gyógyító kezei között vergődő alak ad ki ilyen hangokat. Első pillantásra nem ismerem meg a fiút, így pislantok néhányat, hogy könnyebben fókuszálhassak, és újra megnézem magamnak a srácot...Hát másodikra se ugrik be, de talán azért, mert még nem láttam. Azt viszont első pillantásra vagy inkább még előtte, első hallásra megállapítom, hogy ha kicsit csiszol a technikáján, még akár operaénekes is lehet belőle. A hangereje legalábbis már megvan hozzá. Míg a doki kiműti a hátából a grafithegyet, vagy mit, addig csak csendben feljebb csusszanok, a törülközőt letekerem a hajamról, hogy gyorsabban száradjon, majd felhúzott tappancsokkal kárörvendőn figyelem az előadást.*
- Na, belehaltál már?* kérdezem, mikor végre elhallgat és a védőnő is kisiet, csak hogy utána ismét visszatérjen egy zöld löttyel teli pohárral, amit felém nyújt. Ezzel még nem is lenne gond, ha nem lenne csípős és savanyú egyszerre, amit megnyúlt arcom is tanúsít.*
- Egyébként kihez van szerencsém? Csak hogy tudjam, kinél kell majd hajnali 3kor ébresztőszolgálatot teljesítenem az előbbiért.* közöm egy angyali mosollyal, míg nekiállok egy félszáraz tincset tekergetni, hogy addig se érjen csupasz felsőtestemhez. Egy kórházi ágyhoz mérten csupán egy pizsama alsó van rajtam, így egyből megakad a szemem a fekete izompólón.*
- Új kórházi trend?* bökök a pólóra, amin kicsit elidőzik a szemem, na de nem olyan nagyon sokáig azért. Azt be kell vallanom magamnak, hogy szép teste van, de a Kékhajú nyomába sem érhet. Nem mintha pillanatnyilag lenne olyan srác, akit egy lapon lehetne említeni a kedvesemmel.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 10:08 pm

*Ahogy éppen előadom a hiszterica primadonnát, egy gúnyos hang megüti a fülemet, mikor már végre békén hagy a gyilkos boszi. Kíváncsian fordítom a fejem a hang irányába és egy lányt pillantok meg. nem! Egy fiút! Vagy mégis inkább lány? Végül rádöbbenek, hogy esetleg ha nem csak a fejét nézném, akkor rá is jönnék így lejjebb tekintek, keresve a domborulatokat, de nincs domborulat.Pedig így félmeztelenül tökjó lett volna,ha lett volna. Végül poénra veszem a beszólását.*
-Még nem, de megfoglak hívni a temetésre, mert te voltál az, aki az utolsó perceimben velem volt.
*Nem érzem szükségét, hogy mindezt magamra vegyem, hisz nem én vagyok az, akit lánynak néznének. Ekkor visszatér a megmentő boszi, akit amúgy két perce még a pokolra se kívántam és ahogy elhalad az ágyam előtt, felkiáltok.*
-Csókolom az arany kezét-lábát bella donna!
*Csak egy lesajnáló pillantást kapok, így visszafordulok a sráchoz, aki immáron a nevem iránt érdeklődik.*
-Christiano Lugano.
*Kényelmesen elfészkelem magam, miközben azért ha már itten bókolok, akkor kicsit szemügyre veszem a gyógyítót. Igazából annyira nem is tetszik. Mármint a feje. De a tompora egészen formás. na persze ezt már annyira nem fogom kinyilvánítani, mert nem vagyok paraszt és az ő kegyeit egyébként sem akarom elnyerni. A kis szösziét annál inkább. Így hirtelen, ahogy a lány eszembe jut,a homlokomra is csapok. Elfelejtettem szólni neki, hogy elkészültem a rajzommal. Azt hiszem, hogy innen a bagolyházba veszem az irányt és röppentek neki egy levelet, amúgy is szeretném már látni.*
-Naná! Ez lesz ezentúl a kötelező viselet.
*Kissé beleélve magamat rugózok is kettőt az ágyon. Hát igen, igazi "nagybeteg" vagyok. Kicsit el is röhögöm magam a saját hülyeségemen.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 10:20 pm

*Ha a hajam alapján lánynak néz, én a visítása hallatán pláne annak mondtam volna, na de mindegy is, végeredményben mindketten fiúk vagyunk, csak neki azért több izom jutott. Nem mintha kedvem lenne izomtrikóban flangálni, de ha már így felvert az álmomból, akkor legalább megnézem magamnak, hogy legyen valami jó is az ébredésben. Rögtön beszólással kezdem, ami nem is csoda, mivel ébredés után mindenki morci, kivéve ha kakaóval és egy szelet finom csokival vár valami dögös pasi, legalábbis az én esetemben, de azért le merném fogadni, hogy a hölgyek 99%-ának bejönne ez a fajta ébresztőszolgálat.*
- A fehér vagy a vörös rózsát szereted? Csak hogy tudjam...* morgok még egy picit, majd valamivel kedvesebbre veszem a figurát, viszont mikor elkezdi a felém közelítő dokinéninek csapni a szelet, megint elfog az émelygés, amit a mentolos lötty kicsit talán enyhít, de így is megmarad valamennyi belőle utóhatásként.*
- Nem idős egy kicsit hozzád?* kérdezem csodálkozva, de hát ízlések és pofonok, így hamar elkezdek a neve iránt érdeklődni, mivel az én kis bosszúmhoz ez elengedhetetlen infonak bizonyul.*
- Én pedig Zoárd volnék.* mutatkozom be és kezet is nyújtanék, ha nem lenne közöttünk még egy ágy, így azonban nincs kedvem feltápászkodni.*
- Még jó, hogy csak viccelsz. Nekem körülbelül elmenne hálóingnek.* fintorgok egy aprót, amint elképzelem magam benne, majd eszembe ötlik a cerkahegy, mivel a nyoma még mindig ott vöröslik a srác hátán.*
- Csak nem bosszút állt a modelled akit rajzoltál?* kérdezem egy apró mosollyal, mivel el nem tudom képzelni, hogyan állhatott bele a saját cerkájaa hátába.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-06-29, 10:31 pm

*A visszakérdezésre már szívből fel tudok kacagni, majd vidáman ki is térek a két lehetőség között.*
-Igazság szerint a vöröset én szeretem adni a lányoknak, úgyhogy legyen fehér inkább.
*Ahogy a gyógyító visszatérnem tudom befogni a számat és eleresztek egy kis beszólást, nem mintha különösebben érdekelne, bár az tény, hogy a keze valóban aranyból van. Kissé csodálkozva fordulok asovi kis srác felé.*
-Én csak a kezét meg a lábát akarom. Mást nem. Mert a kezét jól használja, a lábán meg majd viszi a kezét. Vágod?
*Vidáman rávigyorgok, majd be is mutatkozom neki, s az övére is biccentek egyet, miközben össze-vissza ficergek, mert nem találom a helyem. Persze ha már mindketten itt vagyunk, akkor beszélgetünk is, nehogy belehaljunk az unalomba, hisz az szörnyű lenne. Szavaira csak legyintek egyet.*
-Ugyan! Bele lehet nőni.
*Nem veszem olyan hudenagy dolognak az izmot, elvégre nem egy létfontosságú dolog. Én szeretem, ha van, meg szeretek is mozogni, de hát ha valakinek kényelmesebb nélküle, szíve joga. Bár ez a srác legalább hízhatna egy kicsit, mert szerintem kórosan sovány. Ugrándozom az ágyon ülve, majd a kérdése folytán egy pillanatra megállok.*
-Mi? Ja, nem! Dehogy! Csak az ágyon maradt a ceruzám és elég nagy lendülettel belefeküdtem. Épp akkor hegyeztem ki és beleállt a derekamba.
*Ilyenkor azért örülök, hogy nem lufifiú vagyok, mert akkor most leeresztenék. Végül aztán felállok, mert nem tudok egy helyben maradni, hogyha nem csinálok közben semmit. és mivel most nem csinálok semmit, muszáj sétálnom kicsit a szobában.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-08-07, 9:44 pm

~Hát nem egy leány álom.~ *vetődik fel a gondolat, amikor már harmadik napja fekszem a nekem kijelölt ágyon. Egy-két bordám megzúzódott, a kezem szerencsére csak könnyen megégett, és az a mély vágás a mellkasomon sem tűnik biztatónak. Egy hét minimum kell, mire a seb eltűnik. A kezem bekötve, és semmi esetre sem hagyhatom el a Gyógyítói Rezidenciát. Társaságom nem igen akadt eddig, egy-két könyvvel eltudtam ütni az időmet, kicsit tanulgattam, utánanéztem a dolgoknak, de most már elég kellemetlen egyedül feküdni ebben a nagy szobában, fájdalmakkal küszködve. Néha felülök, sétálok pár lépést, hogy azért mozogjak is, de ennyi a napi elfoglaltságom. Talán még két nap, és elhagyhatom a szobát.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-08-07, 9:53 pm

*Egész nap fejfájással küzdött, és mivel már órák óta nem múlik el, hiába pihen, ezért a gyógyító rezidencia felé megy, hogy valamilyen gyógyszert szerezzen. Ki is lép az Amarillisz hálóból, és az első emelet felé megy. Ma egyébként egy egyszerű fehér top van rajta, egy sort, és papucs. Haját jobb oldalra összegumizta, szóval egy oldalon omlanak a vállára a hosszú barna tincsek.
Mikor belép a helységbe, a szekrényhez lép, ahol gyógyszer után kutat, ám ekkor mocorgást hall meg az egyik ágyról, mire kicsit ijedve hátrafordul. Körbe se nézett, mikor bejött, meg se fordult a fejében, hogy valaki akár lehet is bent.*
- Szia! *köszön rá a srácra mosolyogva, aki kicsit ismerős neki. Talán a bálról, vagy valamelyik óráról.*
- Hát te miért kerültél a gyógyító rezidenciára? *érdeklődik kedvesen, miközben egy pohár vizet tölt magának, és beveszi a pirulát. Ha minden igaz, 20 percen belül hatnia kéne. Mikor végez, közelebb lép a fiúhoz, és leül a mellette levő ágyra. Ha nem küldi el, akkor szívesen itt marad egy kis társaságnak a diáktársa számára, hiszen nem lehet túl izgalmas egyedül feküdni a szobában.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-08-07, 10:01 pm

*Éppen a nagy semmittevés közepén vagyok, amikor megzavar a bambulásban az ajtó nyitódása. Egy lány lép át az ajtón, és az útja a szekrényhez vezet. Próbálok felé fordulni, ekkor hall meg engem. Nem tűnik ismerősnek a lány, talán a nevét már hallottam valahol.*
- Szia! *köszönök vissza neki szintén mosollyal az arcomon, hiszen végre van egy kis társaságom, remélem nem siet sehová, ahogy látom komolyabb panaszra nincs oka.
- Szép sztori. Megtámadtak Mystral-ban. A bal kezem megégett, pár bordám megzúzódott, ja, és van egy vágás a mellkasomon. *válaszom közben felemelem az említett kezem, megmutatom a heget, nem a legszebb látvány, de ő érdeklődött. Közben leül a mellettem lévő ágyra, így feltételezem, hogy még marad egy kicsit.*
-A nevem Scott, még nem találkoztunk. Exos vagyok. Hát te? *mutatkozom be, közben az ép kezemet a lány felé nyújtom egy kézfogásra. Kicsit nehéz a mutatvány így sérülten, de azért csak sikerül valahogy megoldanom.

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-08-07, 10:16 pm

*A fejfájásával már nem tud mit kezdeni, ezért a gyógyítói rezidencia felé bandukol, hogy valami gyógyszert találjon magának. Ott azonban egy fiút pillant meg az egyik ágyon feküdni, akihez oda is lép, miután bevette a pirulát.*
- Mit csináltál, ami miatt megtámadtak? *érdeklődik, majd mikor megmutatja a srác a sebét, kicsit elhúzza a száját. Nem túl szép látvány, de látott már cifrábbat is.*
- Alinox vagyok, és szintén exos. *mutatkozik be, és elfogadja a felé nyújtott kezet, majd visszaül az ágyra. *
- Meddig kell még bent maradnod? Mennyire súlyosak a sebek? *kérdezi, miközben lerúgja a papucsát, és törökülésbe helyezkedik az ágyon. *
- Nem nagyon unalmas egész nap csak itt feküdni? Nem unatkozol? Én biztos már megőrültem volna a tehetetlenségbe és a semmittevésbe. *mondja, és egy kicsit sajnálja Scottot emiatt.*
- Régóta jársz a Mysterio-ba? Ami engem illet, én április óta vagyok itt. *mondja, és mivel még mindig rettenetesen hasogat a feje, ezért könyökét a térdére támasztja, lehunyja a szemét, és halántékát kezdi masszírozni, ezzel próbálva javuló hatást elérni.*
~Teljen már le az a 20 perc, különben felrobban a fejem!~ *sóhajtozik magában, és mivel nem akar tiszteletlen lenni a sráccal szemben, ezért újra ránéz, és úgy várja, mit válaszol a fiú.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2011-08-07, 10:26 pm

*Végre társaságom akad a három napos semmitevés és fetrengés után, és most nem a gyógyító az. Egy barna hajú lány jön be, először gyógyszerért, aztán le is ül a mellettem lévő ágyra.*
- Igazából semmit, de ha jól vettem ki, akkor a pénzemre hajtott. Az édességboltban láttam, aztán egy sikátorig követett. *mesélem tömören a sztorit, közben felidézem a történteket, a harcot, és hogy hogy sikerült diadalt aratnom. Megmutatom a sérüléseimet, és úgy látom a lánynak sem nyerte el a tetszését. Hát még nekem.*
- Talán másodikos vagy? Igaz még csak egy órán voltam, de ott szerintem nem láttalak. *kérdezem Allinox-tól, hiszen a Toxicológián egész biztos, hogy nem láttam.*
- A gyógyító azt mondta, úgy egy hétig feküdjek, néhányszor sétáljak. Három napja vagyok bent, szóval én úgy gondolom, még két napig leszek itt. *hát az ugyan nem egy hét, de az a két nap nem a világ, ezt az orvos is megértheti.*
- Friss hús vagyok, másfél hete érkeztem. Április óta biztos több mindenben volt részed. *mosolygom, és ahogy elgondolkodom, rájövök, hogy szinte én vagyok itt a legkevesebb ideje.*
- Hidd el már nagyon ki van a ... unalmas. Lassan begolyózok, de többnyire olvasok, énekelek magamban, meg próbálgatok járni. A legrosszabb az, hogy nincs senki most itt. Jó, nem azért mondom, de igazán lesérülhetne valaki, legalább lenne társaságom. *képzelődöm nevetve, hisz' rosszat nem akarok. A lányt figyelem, megállapíthatom, hogy csinos, szép lány, de úgy látom nincs épp a legjobban.*
- Ahogy elnézlek te sem vagy makk egészséges. Gyomorrontás, fejfájás? *kérdezősködöm, hiszen látom, ahogy a fejét masszírozza, ezt nem unalmukban szokták csinálni az emberek.*