Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 Gyógyítói rezidencia

Go down 
+60
Sophie Black
Conrad Dietrich
Slash Daniels
Rachel Williams
Sean Derly
Laura Lillien Larsen
Ashi Angel
Yvonne Ricci
Völgyesi Félix
Thomas Gledhill
Gabriel Perez
Brian Valentine
Sairus Macrain
Lycoris Ozera
Patrick Davis
Elisaveta Varlock
Aristarkh Y. Zhukov
Wera A. Flinders
Vixilien Sandanez
Gabriel Farell
Élias Adachi
Jessica Turner
Alinox Ingren
Scott Reid
Christiano Lugano
Havasi Zoárd
Illya Imbecairwen
Octavia Blackwood
Alice Morrighan
Zoé Calylas
Tyler Holden
Faith Craven
Ryan Bourton
Nil Moriarty
Hunyadi Péter
Isabella Bartolo
Jane Smith
Aysha Darkblood
Troy Clayton
Miranda Reyes
Takoda Turner
Caleb Valerious
Catherine Waters
Aleksandra Radjenovic
Lucius Benedict Fenris
Gaius Lucullus
Nathaniel Cornwlade
Azaria Daraghi
Varg Yrjanfrost
Jasmine Miels
Lysagh Siobhain
Lilith Corivan
Alexi Solsagan
Ruby Rose Re
Lionel Dustsnow
Josh Barker
Daphne Alucard
Michelle Norton
Sirius Alucard
Mesélő
64 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 16 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-13, 8:20 pm

* Gabriel kicsit bágyadtan, de elvigyorodik a lány cinikus szavait hallva. *
- Azt hiszem mindkettő. * mondja Vixinek, majd folytatja is. *
- Igen... nem tudom mit akart, de úgy tűnt mintha.... MI? * Gabrielnek egyből erőteljesebb lesz a hangja, és hirtelen felül, aminek köszönhetően a macska már másodszor néz megvetően, de ezúttal gazdájára. Viszont ismét fájdalom hasít a testébe, így kénytelen visszafeküdni halk szitkozódások közepette. *
- Hogy érted, hogy megtámadtak? Ki? Miért? Hogyan??? * élénkül fel, s egykettőre kitisztul az agya, mintha valamiféle delíriumos álomból ébredt volna. Persze azért még mindig kába az agya a gyógyszertől Nem olyan rég történt az eset, hogy máris cigánykereket hányhasson a betegszobán. Max szimplán tudna hányni jelen pillanatban, de szerencsére nem érez rá késztetést. Ekkor Vixi hirtelen a macskára tereli a szót, s Gabriel a morcos, visszafekvő állatra tekint, aki meglehetősen jól tűri a lány simogatását, pedig gonosz tekintetéből nem ez olvasható ki. *
- Ma vettem, végre volt egy kis szabadidőm... * magyarázza Gabriel. * - Igazából neki köszönhetem az életem... talán nem véletlenül... * gondolkodik el. * - Sokat álmodtam mostanában macskával legelőször akkor amikor... nos... khm... veled aludtam. Azóta sokszor volt még ilyen, úgy éreztem valamilyen jel lehet ez. És hát... tényleg... épp akkor ugrott a férfi arcába amikor az kiakarta mondani az avada... * elharapja a mondatot, mert ekkor felrémlik benne egy kép... egy kép amiben ő mondja ki a gyilkos átkot a sebesült, elhoppanáló férfi felé. Az átok pedig nem röppent tovább... *
- Vix azt hiszem... * nem tudja kimondani a mondatot, mivel a lány ekkor közli vele, hogy nem tud rá haragudni, s egyszerűen képtelen elrontani ezt a pillanatot azzal, hogy közli, lehet, hogy megölt egy embert. S ekkor hirtelen a lány valamiféle elgondolásból fogja magát és bemászik mellé, amint Gabriel alaposan meglepődik, és egyszer kétszer fel is szisszen amikor a lány meglöki itt ott ahol még mindig elég érzékeny. *
- A javasasszony nem hiszem, hogy örülni fog ennek. * jegyzi meg halkan, de azért mosolyog, és átszenvedi a karját a lány alatt, hogy átölelhesse. *
- Egyébként... jó is, hogy itt vagy, mert nincs rajtam alsó... * kezd bele vigyorogva, majd miután a lány ezt lereagálta, gyorsan hozzá teszi: * - Nyugi nyugi, csak vicceltem! Legalább tudod, hogy megmaradok. * mosolyog, majd felsóhajt, és Vixi fejéhez dugja a fejét. *
- Nem kerültelek... * válaszol meg végül halkan egy nem rég felhangzott mondatot. * - Sosem kerülnélek... csak... így hozta... a.... valami. * fejezi be végül a mondatot olyan hangon, ami arra utal, hogy erről most nem igazán szeretne beszélni. *
- De inkább mesélj a támadásodról. * teszi végül hozzá. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-13, 8:36 pm

*Csak elmosolyodom a szavain, de ahogy hallom, hogy valaki megtámadta, nem tudok mit tenni, de csak előtör belőlem az, hogy saját támadásomat is hozzáfűzzem, mivel nem csak vele történt valami, hanem velem is és akkor ő nem volt ott, pont akkor, amikor oly nagyon szükségem lett volna rá. Viszont Gabe csak felpattan, én pedig pislogva meredek rá és figyelem, ahogy hamarosan vissza is fekszik az ágyában.*
- Egy srác, nem tudom, hogy ki az a klubban... meg akart erőszakolni, de szerencsére nem lett gond... De mindegy, most már nem számít, csak azóta kicsit félek, éppen valamiféle gyógyitalért jöttem most ide, amikor megláttalak. *magyarázom a fiúnak is, majd hamarosan a cicát kezdem el simogatni, nem zavarva, hogy miféle tekintettel néz rám, hiszen nem karmol meg, tehát nem lehet olyan nagy gond az, hogy hozzá merek érni. *
- Hát ez van, gondolom fontos dolgaid voltak... főleg hogy én se fértem bele az idődbe egy picit sem. *vonogatom meg vállaim, mintha nem számítana, de ahogy hallgatom a továbbiakat, bizony kellemes emlékként jut eszembe az a fogadói este, akkor olyan jó volt minden.*
- Akkor tényleg jó, hogy megvetted és tudod, azt az éjszakát se kell így mondanod, hiszen semmi se történt, barátok vagyunk, ezt már megbeszéltük. *ő kérte, én pedig igyekszem ehhez tartani magam, tehát nem akarom, hogy ezen agyaljon, nem akarok én már tőle úgy semmit. Azaz hát de, dehogynem, de olyan mélyre rejtem, amilyen mélyre csak lehet. Amikor viszont beszélni kezd, nem teszek mást, csak bebújok szépen mellé, próbálva nem zavartatni magam, hiszen barátok vagyunk és már aludtunk együtt, tehát szerintem ebbe nincs semmi rossz, így bújok hát oda hozzá, de ahogy hallom a szavait, csak a szemeibe nézek.*
- Ha te örülsz neki, az elég... Vele majd én intézkedem és mivel rendes nő, nem lesz vele gond. *természetesen ha zavarom Gabe-et, el fogok menni innen, de addig maradok és ahogy érzékelem, hogy átölel, ismét furcsa megnyugvás járja át a testem, így bújok hát picit oda hozzá, olyan jó most mindez és valahogy meghitt is, ami cseppet megrémít, de én akartam ide jönni, nem fogok most már eltávolodni tőle.*
- Hogy mi??? *kezdem el a kérdésemet, hiszen ha nincs rajta nadrág az úgy... de végül a vigyorából már tudom, hogy viccelt és bár szívesen lelökném most az ágyról, mégse teszem, hiszen beteg...*
- Oh azt eddig is tudtam, kemény srác vagy. *vigyorgok rá, majd végül fejem az övéhez dugom, de nem zavaróan, csak aranyosan, miközben kezével játszadozom, mint akkor, spiccesen a fogadóban.*
- Nem láncolhatlak magamhoz, hogy mindig velem foglalkozz, de legalább rendeztem a dolgokat Cainnal és most már nem akarjuk megölni egymást és egy régi ismerősömmel is találkoztam és jót mulattunk. *gondolok itt Kyle-ra, akit tényleg jó volt látni ismét és remélem, hogy ezt majd sűrűbbé fogjuk tenni, bár ez nem csak rajtam áll. Ahogy viszont a kérdést hallom, csak nyelek egy aprót, majd végül eleresztem a kezét és a cicus buksiját kezdem el simogatni.*
- A klubban voltam, összetalálkoztam Cainnal és veszekedtünk. Aztán ott hagytam, elmentem táncolni, de egy srác teljesen rám tapadt, elkezdett... elkezdett tapizni és vetkőztetni és... ha Cain akkor nem ment ki a karjai közül, akkor nem is akarok belegondolni, hogy mi történt volna. *sóhajtok fel, hiszen igen csak fáj ez az egész, annyira mélyen érintett, ahogy felhúzta a szoknyám és oly közel járt a bugyimhoz.*
- Ilyen közel még senkihez se kerültem és nem pont egy vadidegen, két méteres gorillát képzeltem el magam mellé. Talán nem lep meg, hogy azóta nem igazán voltam Seolon, főleg nem egyedül. Félek attól, hogy ismét meglátom vagy hogy valaki más bántani fog. *remélem, hogy nem nevet ki, de tényleg így van... Kezem visszakerül a fiúéra, miközben picit meg is szorítom azt, majd fejemet is jobban a másikéhoz fúrom.*

//fagyi//
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-13, 11:29 pm


// Megvolt a fagyi szünet, jön az olvadás Very Happy //

* Gabriel bekötözött arcán olyan indulat suhan végig amitől még a legkeményebb fenegyerek is megrettenhetne. *
- Akkor lemegyek veled a klubba, megmutatod ki volt az, én pedig szépen elbeszélgetek vele. Jobb ha beleegyezel, vagy mindenkit végig átkozok azon az istenverte helyen. * morogja indulatosan, és tisztán látszik rajta, hogy hiába a bágyadt elmeállapot, komolyan gondolja amit mond. *
- Az pedig nem számít mi dolgom volt. * legyint egyet dühösen, de rögtön meg is bánja mert ez is igencsak fájdalmas most. Inkább csak hagyja, hogy a lány bebújjon mellé, és ezzel lecsillapítsa haragját, és egy új, egészen más érzésnek adjon teret ezáltal. Ám a következő kis beszámolónál ismét összeszalad a szemöldöke. *
- Cain... * morogja a lány szavai után. * - Remek... * mondja keserűen. * - Akkor előbb megátkozom, aztán varázsolok neki egy csokor virágot. Úgy tűnik remekül bejött akkor a csók. * mondja gúnyosan, félre húzva a száját. * - Figyelj Vixi, talán jobb ha nem maradsz velem, még a pasid leátkozza a hajat a fejemről. * mondja komoran. * - Azt már meg se kérdezem, hogy ki volt az a másik akivel szintén jól szórakoztál.....
* Ám amikor a lány tovább meséli a történetet kicsit megenyhül a goromba modora, és már már féltőn pillant Vixire, csak egy gúnyos köhintést iktat be Cain nevének elhangzásakor. Végül még szorosabban húzza magához Vixit, és mély sóhaj szakad fel egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasából. *
- Nem csodálom, hogy félsz tőle. * mondja egészen halkan. * - Igazából... felnézek rád amiért még mindig képes vagy az maradni aki eddig is voltál. Az én kicsi Vixim... * néz a lányra különösen csillogó, jég kék szemeivel, melyek néha oly sötétek mint az éjszakai égbolt, néha hidegek és sápadtak mint a távol messzeségbe nyúló havas gleccserek, néha pedig lehetetlen kékségük vetekszik a tenger morajával. Mintha a fiú hangulatával változna az egész.
Gabriel lágyan lenyúl a lány arcához, és megcirógatja azt. Ujjait belefonja a barna hajzuhatagba, s lassan köréjük csavarja a selymes fürtöket. Mély levegőt vesz, ezzel beszívva a lány hajának édes illatát, mely olyan akár egy csokor nárcisz, vagy liliom... Majd kibogozza belőlük, s ujjbegyei végig futnak a lány nyakán, majd a vállán, végül az egész kezén, egészen Vixi kézfejéig, mely az ő másik kezébe fonódik. Olyan puha... olyan finom a bőre, hogy Gabrielt szinte égeti az érintése, mégsem hagyja annyiban. Kiveszi a lány kezét kezéből, majd nagyon lassan maga felé húzza azt, felfelé fordítja, s belecsókol a tenyerébe olyan lágyan és puhán, amilyet talán még soha senkitől nem tapasztalt a lány. Hosszú sóhajt lehel a lány csuklójára, majd lehunyja a szemét, és a kelleténél kicsit erősebben szorítja meg a lány ujjait ahogy uralkodni próbál önmagán. Végül a hideg ujjak lesiklanak a lány kezéről, Gabriel pedig nem mond semmit, csak elfordítja a fejét. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-13, 11:47 pm

*Nem pont most akarom elmesélni mindezt, hiszen a fiúnak is van éppen elég gondja, de ahogy figyelem tekintetét, majd hallom szavait, csak meglepetten pislogok rá párat és aprókat bólogatni is kezdek.*
- Jó-jó, nyugalom... ha akarod, megkereshetjük... *inkább nem is ellenkezem, úgyse biztos, hogy Mystrali a srác, lehet, hogy csak éppen erre járt és az egyik hajó legénységének a tagja, mely már rég tova szállt. Azért az meglep, hogy ennyire hirtelen haragú a fiú és hogy így megvédene, de mégis igen csak jó érzéssel tölt ez el az egész, ohgy így aggódik értem. Viszont próbálkozunk a témaváltással is, így mesélek egy picit, de a szavaira egyre inkább csak meglepett arcommal találja szembe magát, majd végül amikor a másik srácról is mond pár dolgot, ujjamat lágyan az ajkára teszem.*
- Ne beszélj már hülyeségeket! Nem történt semmiféle csók és nem is fog. Nem voltam rá képes és nem is akarok vele csókolózni, ő pedig minden, csak nem a pasim. Mert megvédett, ezért nem gyűlölöm, de nem akarok tőle semmit. A másik srác pedig egy régi ismerős, egy aranyos fiú, akivel koriztam, de vele se volt semmi. Ne kezd már megint, nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy nem szoktam pasizni... *csúszik le ujjam az ajkáról, majd húzom is szépen azt vissza magamhoz, így sóhajtva egy aprót, hogy már megint nekem kell magyarázkodnom.*
- Senkit nem csókoltam meg és nem történt senkivel semmi... De nem tudom, hogy te miért féltékenykedsz, én már meg se merem kérdezni, hogy amíg nem találkoztunk, te hány lánnyal voltál együtt. *fordítom el tőle fejem is, hiszen tudom, hogy milyen, észrevettem már, hogy nem veti meg a lányokat és ő maga is mondta már nem egyszer, tehát biztos vagyok benne, hogy remekül érezte magát. Mégis én érzem úgy, hogy nekem nem szabadna, de miért? Ki ő nekem? Az a baj, hogy fogalmam sincs... inkább csak tovább folytatom a mesélét, amikor talán már a fiú is picit elhallgat, így mondom el azt, hogy bizony majdnem megerőszakoltak és nem tudtam mit tenni ellene. Érzem a szorítást, mely picit meglep, de nem ellenkezem, csak pici kezem öleli át gyengéden, de ahogy tekintetünk találkozik, úgy kezd el most már ismét nyugodtan beszélni a fiú.*
- A Te Vixid? *kérdezek vissza halkan, szinte hitetlenkedve, hiszen nem értem most ezt... az előbb szinte egy könnyű lánynak vázolt, aki a fiúkkal "úgy" szórakozott, amikor tudja, hogy szűz vagyok és hogy mi velem a helyzet, most meg ez. Egyszerűen képtelen vagyok kiigazodni rajta, de mégis elhallgatok, csak azokat a csodálatos, kék szemeket figyelem, miközben keze az arcomhoz ér, én pedig csak lehunyom barna szemeimet és egy kis mosollyal jelzem neki tetszésemet. Ahogy viszont keze tovább vándorol, úgy fut át a hideg a testemen, miközben nyelek egyet és igen csak zavarban érzem magam, ettől a közelségtől és érintésektől, de ahogy jön a puszi, akkor már egyszerűen képtelen vagyok mit tenni, közelebb hajolok hozzá és egy pici puszit lehelek az arcára, szinte már az ajka szélére, de mégse érek oda, az számomra tilos, úgy érzem.*
- Miért fordulsz el? *suttogom halkan a fülébe, miközben most én próbálok meg felbátorodni, így fogom meg lágyan a nyakát, figyelve a sebére és hogyha engedi, akkor fejét magam felé fordítom.*
- Szeretem, amikor ilyen vagy velem... *folytatom halkan, utalva az előbbi tettére, mely oly csodás volt, még senki se viselkedett velem így és annyira belsőséges mindez, hogy szinte hihetetlen, hogy nem egy álom, hanem velem történik ez. Úgy tennék valamit, lépnék, de annyira félek, hogy ismét kioszt, hogy mit képzelek vagy ellök magától, így egy picit közelítek hozzá, szinte orrunk hegye is egy rövidke időre találkozik, de aztán félénken visszafektetem a fejem a párnára, elmosolyodom és inkább maradok annál, hogy lágyan cirógatni kezdem arcát, úgy figyelve azokat a csodás szemeket.*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 12:19 am

- Meg is fogjuk. * dühöng tovább a fiú, majd egészen kikel magából, sokkal jobban mint azt szerette volna. Vixi pedig csak csodálkozó szemmel reagál az egészre. Eleinte. De Gabriel már sejthette is, hogy nem csak ennyi lesz a reakciója a csípős lánykának. *
- Te mondtad, hogy meg fogod csókolni, azt gondoltam meg is tetted, azért lettetek hirtelen olyan jóban. Úgy látom nélkülem is remekül el voltál. Caincivel elmentetek biztos iszogatni, lehet még vele is felmentél a fogadóba és.... * elharapja a mondatot és inkább csak indulatosan elfordítja a fejét, és konokul a plafont próbálja bámulni, ami ha kicsit erősebb lenne a mágiája, lehet le is szakadna ettől a tekintettől. * - Ahhoz képest, hogy nem szoktál pasizni meglehetősen sok pasi társaságában vagy olykor olykor, nem gondolod? * morogja továbbra sem nézve a lányra. A féltékenykedés szóra csak mordul egyet mint egy veszett kutya. *
- Nem féltékenykedek! Miért féltékenykednék?!Nem féltékenykedek! * mérgelődik, majd néhány percig csönd van, s amikor újra megszólal már ismét nyugodt a hangja. * - Igazad van... nincs hozzá jogom, hogy így beszéljek veled... * mondja csöndesen. * - Azt csinálsz amit akarsz, és azzal vagy akivel akarsz.... elvégre..... mi csak barátok vagyunk... csak azt akarom, hogy... tényleg jó legyen neked és azt kapd végre amit megérdemelsz....
* Ekkor jön a kisebb közjáték, amit maga sem tudja miért művel. Csak végig simít a lányon, majd belecsókol a tenyerébe, és máris úgy érzi magát mint egy kisfiú akit rajta kaptak a szaloncukor fosztogatásán. Rögtön elfordul, de mint azt előre sejthette, nem ússza meg ennyivel.
" Miért fordulsz el? "
Gabriel nem válaszol semmit, csak elkezdi fixírozni a még mindig névtelen macskát, amikor Vixi maga felé fordítja őt, és egészen közel kerül a lányhoz. Amikor Vixi lassan kiejti a szavakat, szinte az ajkába suttogva ismét gyengének érzi magát, és ez az érzés meglehetősen ijesztő számára. Gabrielen olyan borzongás fut végig amely feledteti minden fájdalmát, és mindne eddigi tettét, elfeledteti vele a ma délután történteket, elfeledteti vele...
... de Vixi hátrébb csúszik, és csak rámosolyog, s ekkor nyomban eszébe jut minden. Túl sok minden. *
- Vix, most mondtam el... * suttogja. * - Azt akarom, hogy azt kapd amit megérdemelsz. Nem pedig azt ami csak tönkre tenné az életed.... * érinti meg gyengéden a lány kezét, mely az arcát cirógatja, s leteszi a kecses kis kacsót maga mellé az ágyra. *

Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 12:33 am

*Egyszerűen már nem értem ezt az egészet, hogy már megint mi rosszat tettem, de ahogy hallgatom a fiú szavait, bizony most nagyon is bántónak érzem és szemeim is könnybe lábadnak. Túl érzékeny lettem manapság és nem tudom felfogni ezt az egészet.*
- Miért bántasz folyamatosan Gabe? *kérdezem tőle igen csak halkan, miközben most bizony én fordulok el, hogy szemeimet is megtörölgessem kissé, nem akarom, hogy sírni lásson, lehet, hogy meg sem érdemli.*
- Úgy beszélsz rólam, mint egy szajháról, lehet, hogy ez nem is barátság, mert mindig megbántasz, elmondasz mindennek és úgy viselkedsz velem, hogy mindig rosszul érezzem magam. Miért? Miért gondolod azt, hogy mindig más kell? *nem fogok védekezni, most lett elegem, egyszerűen nem látom értelmét, tök felesleges. Lehet, hogy a fiúk közül ismerek többet, ne ma lányokból, de ez nem az én hibám és semmit se csinálok velük, de lassan ott tartok, hogy már csak azért is lekötöm magam bárkivel, hogy békén hagyjon és higgye csak azt, hogy van valakim, akkor nem fog gondolatban mindenki mással lefektetni.*
- Ahogy mondod, te akartál a barátom lenni, amikor tudod jól, hogy tetszel nekem, szóval ne te mondd meg, hogy mit tegyek. *nem akarok ma vitázni, ennyit még kimondtam, kész, vége, nem fogok tovább beszélni erről, hanem inkább elmesélem a fogadóban történteket, majd ez után már meg is történik a furcsa érintés, melyet Gabe kezdeményez, de ahogy elfordul, bizony nem vagyok rest magam felé fordítani. Ilyenkor annyira imádom, amikor ilyen kedves és nem bunkó velem és már csak azért se hagyom itt, kezdem megismerni, tudom, hogy van egy borzasztóan rossz oldala, de én itt maradok és kész... Szívem szerint még közelebb bújnék hozzá, legszívesebben megmutatnám neki, hogy milyen fontos is a számomra, de ezt nem tehetem meg, így húzódom el kissé, de ahogy hallom a szavait, ismét csalódottságot érzek, egyszerűen már nem tudom, hogy mit akar és mit nem.*
- De... *kezdek bele, viszont már azt érzem, hogy kezemet elteszi magam mellé, én pedig csak csalódottan sütöm le szemeimet.*
- Én nem akartam rosszat. Annyira tanácstalan vagyok... azt akarod, hogy elmenjek? *na igen, azok a könnyes szemek most is előtörnek, de én csak inkább vissza próbálom tartani, de olyan nehéz, szinte képtelenségnek érzem.*
- Jól van... legyen, ahogy kéred... *szólalok meg pár hosszú másodpercnyi hallgatás után, majd most már határozott tekintettel nézek bele a szemeibe.*
- Akkor befejeztem mindent, a barátod leszek és egy rossz szót se szólok, de cserébe én is kérek valamit... *ajkamba harapok, majd picit ismét zavartan kezdem el birizgálni a fiú ujját.*
- Csókolj meg! Csókolj meg úgy, mintha szeretnél, mintha nagyon fontos lennék neked... kérlek... csak egyszer és többet nem fogok semmi zavarót tenni... *nem akarok könyörögni, de egyszerűen én félek lépni, félek mindentől és tudom, hogy mit akar, eltávolítani magától, de mégis közel tartani, de csak egy csók az egész, talán megkaphatom, talán nem fog elküldeni... ha meg mégis vagy hülyének néz... hát akkor, így jártam, nem tudok mit tenni, de annyira jó lenne csak egyszer érezni, hogy valaki szíve mélyén is engem akar, mégha ez csak amolyan álca is lenne, de... én most valóban erre vágyom és bár lehet, hogy meglesz a következménye, de nem érdekel.*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 1:04 am

* Gabe meglepetten pislog Vixire. *
- Én.... én nem... * motyogja, s nem is tud többet mondani. Látja a lány arcán a fájdalmat és pontosan ez az amit sosem akar. Vixi közel került hozzá, így fontos lett neki, és aki fontos neki annak nem akar fájdalmat okozni. Márpedig tudja, hogy Vixinek csak azt fog. Hagyja, hagy történjenek az események úgy ahogy történniük kell, aztán máris megbánja, hogy túlzottan elgyengült. Utána pedig ismét majdnem sikerül. Vixi szemlátomást csalódottnak tűnik, amiért elemelte a kezét magáról, de úgy véli elég magyarázatot adott a lánynak rá, hogy miért ne. Vixi mégis tovább kotnyeleskedik. Nem is ő lenne az, s ha nem lenne ilyen kényes a szituáció, talán még el is nevetné magát az egészen. Nagy levegőt vesz, majd kifújja, s nem is pillantva a lányra válaszol. *
- Igen... * olyna nehezen jönnek ki a szavak a száján. Nem. Nem azt akarja, egyik porcikája sem kívánja, hogy elmenjen a lány. Mégis ez jött ki a száján, és nem képes rá, hogy más mondjon. * - Igen, talán az lesz a legjobb.... ha elmész...
* Ám ekkor Vixi olyat mond, ami hallatán Gabrielnek elakad a lélegzete. Nem néz a lányra, csak konokul tovább bámulja a plafont, és egymást kergetik a gondolatok a fejében. *
~ Uramisten.... ez.... most.... ezt mégis hogy? Te jó ég.... nem tehetem.... ha elutasítom egy életre megharagszik.... lehet.... ajjj.... nem.... nem szabad.... ha megteszem tudni fogja, hogy..... mégis.... hogy a jó égbe tud ilyen helyzetbe hozni? Hogy hozhat ilyen helyzetbe? Miért csinálja ezt velem??? ~
* Kezével belemarkol a takaróba, és lehunyja a szemét, mintha csak a halálos ítéletének kihirdetése következne, majd végül megszólal. *
- Vixi... * kezdi nagyon lassan, és próbál semmiképpen nem nézni a lány szemébe. * - Ha azt mondod maradsz csak a barátom.... bár eleve csak erről volt szó.... akkor miért akarnád, hogy megcsókoljalak? És miért pont én? Vix én.... nem akarok elrontani mindent.... így is elég közel járok hozzá.... van neked fogalmad róla, hogy.... ki vagyok?
* Mély levegőt vesz és úgy dönt, jobb ha valamelyest tiszta vizet önt a pohárba kerül amibe kerül. A lány felé fordul, és mélyen a szemébe néz. *
- Én gyújtottam fel az üzletet Mystralban.... egyetlen gyűrűért amit nem tudtam megvenni pénzzel mert nem volt eladó... elborított a kapzsiság, és a düh, hogy van amit nem tudok megvásárolni.... ezért nem érdekelt kinek esik baja, és kinek teszem tönkre az életét megtettem.... álmomban.... sokszor teszek olyan dolgokat amiket ébren nem szeretnék, de megteszem és élvezem.... és egyre kevésbé van bűntudatom miatta..... és kikészültem egy mumustól nem rég, mert az anyámat és a húgomat láttam halottan, nem mellesleg téged is, aztán pedig saját magamat, amint épp magamra támadok, és azt mondom mindezért én vagyok a hibás..... ma pedig megtámadott egy férfi, aki gyilkosnak nevezett, pedig nem is öltem meg senkit soha.... de azt hiszem... azt hiszem őt megöltem.... már védtelen volt, nem kellett volna bántanom... de amikor hoppanált felé küldtem az avada kedavrát, és az átok eltűnt a fekete füstben..... szinte.... magától jött... mintha... mintha a véremben volna... * egy kis szünetet tart majd folytatja. * - Amíg nem találkoztunk, együtt voltam egy lánnyal... mert el kellett nyomnom magamban az érzéseimet, amit a közeledben nem tudok megtenni és kerülnöm kellett Téged.... ha veled vagyok gyenge vagyok.... és nem lehetek gyenge.... Vixi.... tolvaj vagyok.... sokkal gyarlóbb, gyengébb és bűnbe esőbb mint az hinnéd, és az is lehet, hogy.... hogy tényleg gyilkos vagyok.... és az a férfi.... az a férfi.... félelmet láttam a szemében amikor rám nézett.... fogalmam sincs ki volt az, de olyan bánat volt a szemében, olyan rettegés.... én pedig... én csak a pálcához nyúltam és... és...
* Elhalnak a szavai, s Gabriel ezüst tekintete eltűnik sűrű, fekete pillái alatt. Néhány percig nem szól semmit, nem is tudja mit mondhatna, majd ismét Vixire pillant, s különösen csillog a szeme. *
- Fontos vagy nekem... nem akarom, hogy bajod essen én csak... * bele boxol a párnába, nem törődve vele, hogy minden porcikája rémségesen fáj. *
- Ezek után.... még mindig azt akarod, hogy megcsókoljalak? * néz ismét a plafonra, s nem mer egyetlen pillantást sem vetni a lányra. *


A hozzászólást Gabriel Farell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2011-10-14, 3:16 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 1:28 am

*Nem ad választ a kérdésemre, pedig annyira szeretném tudni, hogy miért bánt folyamatosan, mert azt csinálja, de ezek szerint én vagyok túl gyenge, hogy nem tudom elviselni. Ő ilyen, tudhatnám már, hiszen amióta megismertem, ezt érzékelem rajta, minden találkozásunkkor, újra és újra és néha egyre erőteljesebb, durvák dolgok tőrnek elő belőle, de én így is nagyon kedvelem, így se akarom elveszíteni és képes vagyok ezért szenvedni is. Viszont amikor érzéki és kedves, mint ahogy most, hogy a tenyeremet puszilja és engem simogat, egyszerűen elolvadok tőle. De ahogy elfordul, nem értem, hogy miért teszi, így próbálom hát megtudakolni tőle, de amikor azt mondja, hogy menjek el, csak halkan felsóhajtok.*
- Reméltem, hogy nem ezt mondod... *de rendben, elmegyek én, de nekem ez nem lesz jobb mindettől, viszont egy feltételem lenne, így szépen ki is fejtem azt Gabe-nek, aki láthatóan lesokkol most mindettől, látom rajta, ahogy agyal azon, hogy mit kéne tennie vagy mondania, furcsa, hogy most azon aggódik, nehogy megbántson.*
- Mert én többet is szeretnék, mint barátságot, ezért is kérném azt a csókot, hogy ezzel tovább lépjek és túllépjek rajta. Így lehetnék igazán a barátod. *persze ez mind hazugság, akkor még nehezebb lenne, de félek, hogyha most nem, akkor soha nem fogom megérezni ajka melegét, nyelvének érintését és ahogy közben engem ölel. Olyan csodálatosnak képzelem el, de félek, hogy ez továbbra is a képzeletemé marad. Viszont amikor mesélni kezd, kíváncsian kezdem el fürkészni a szemeit, de nem szólok közbe, csak hallgatom, hogy mit mond, nem is szólva közbe, csak a végén nézek bele elkomorodva a szemeibe.*
- A Mysterioban már sokan öltek embert, én magam is... mert muszáj volt. Ha nem ölöm meg, Ő öl meg engem, ezen túl kell lépned Gabe. *egy kis szünetet tartok, majd végül én magam is a plafon felé fordulok, hogy egy darabig azt fürkésszem szép szemeimmel.*
- Ha már mindig megbántasz, akkor azt nem értem, hogy miért más lányt kerestél? Miért mindig más kell neked? *fordítom végül vissza felé a fejem, úgy keresve szép szemeit.*
- Nekem nem számítanak a rossz tettek, nem egy fehér mágiát használó mágustól várom, hogy megcsókoljon Gabriel... Ennyire nem kívánsz? *viszont most már nem hagyom, hogy ez így alakuljon tovább és játszadozzon velem, hanem egyszerűen felülök, majd lábaimat is lelógatom az ágyról, de még nem szállok le.*
- Akkor felfogtam, hogy neked mindig más kell... Én vagyok egy naív, hülye lány... Utálom magam... *pattanok is le az ágyról és bizony hangom is egyre inkább sírdogálós, elegem van, kész, most már betelt az a bizonyos pohár és ki is loccsant, nem tudom megállni a fájdalmat és magamban tartani, mert annyira rosszul esik, ahogy így játszik velem. Nem hiszem el, hogy neki számít egy csók, semmit se rontanánk el, de ha nem, akkor nem, felfogtam én, barátok, hát hogyne, örök barátság, semmi több. Viszont nem megyek el sehová se az ágy mellől, csak állok ott, a cipőim mellett és mereven nézek előre, engedve, hogy a sós könnycseppek beborítsák arcomat és testem néhai remegését láthatja max a srác, semmi mást, de már nem kell félnie, mindjárt megyek és már itt se leszek, nem zavarom őt tovább.*

//fagy Sad //
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 2:49 pm


// Olvad //

- Vix, nem érted, hogy épp most nem bántalak? * kérdezi Gabriel hangot adva a lány egy korábbi kérdésének, majd egyre értetlenebbül áll a dolgok előtt, főleg amikor a lány elkezd arról beszélni, hogy ő nem csak barátságot akar holott már tisztázták nem egyszer, hogy csak az és semmi más. És nem véletlenül. *
- Vixi, fontos vagy nekem... * kezd bele halkan a fiú. * - Hát nem érted? Épp ezért nem akarom.... nem akarom, hogy bajod essen.... én pedig csak bántanálak.... nem véletlenül építettem fel egy saját szabályrendszert, amit veled is tisztáztam... * magyarázza a lánynak, de az szinte meg se hallja. Vagy csak nem érdekli. * - És ha megcsókollak az miben lesz jobb? Csak mindent elrontunk. Fájdalmat fogok neked okozni... azt mondod egy fiúval sem voltál még, és én hiszek neked.... gondolod épp a mély vízben kellene kezdened? Már így sem nagyon tudsz mit csinálni velem, nem tudod hová tenni a viselkedésemet, mi volna ha együtt volnánk? Ha kételkedsz ebben kérdezd csak meg Lien Chant! Azt hiszem oda jár ahová te... * gondolkodik el, és most jön rá, hogy igazából két hetet volt a lánnyal, de még azt sem tudja melyik szakra járt. Igazából azt sem tudja, hogy Kate Wilson melyik szakra jár, aki miatt befuccsolt a kapcsolatuk, ugyanis Lien meglátta amint Katetel csókolózik egy elhagyatott folyosón... na de ezt inkább nem említené meg Vixinek ha egy mód van rá. Viszont ekkor jön az újabb téma, a gyilkosság, és Gabriel hirtelen nem tudja, hogy csodálkozzon, vagy pedig magát átkozza amiért erre nem gondolt, hiszen a Mysterioba nem szende tündérkék járnak, ez nem egy Roxfort, vagy Beauxbattons. *
- De Vixi.... nekem akkor már nem kellett védekeznem... ártalmatlanná tettem... és épp elhoppanált... * ám inkább nem folytatja csak gondolataiba merül, s csak akkor néz újra a lány felé amikor az feláll, és úgy tűnik tényleg menni készül. *
- Vix mondom.... épp nem bántalak... épp most nem... * nagyot sóhajt, aztán folytatja csak. *
- Tényleg képesnek éreznéd magad rá, hogy megbirkózz.... épp velem?
* Ám Vixi csak folytatja a siránkozást, és Gabriel nem is tudja mi bosszantja tovább, a lány viselkedése és értetlenkedése, vagy pedig az, hogy tényleg nem tehet semmit. Végül amikor Vixi már végérvényesen indulni készül dönt. A lány háttal áll neki, így nem láthatja, amint gyengéden ledobja a macskát a földre, majd a kis asztalon heverő pálcáját megfogja s lendít vele egyet. Hirtelen sötét lesz az egész szobába, és a sötétítők és behúzódnak az ablakokon, így erős félhomály uralkodik el. Gabriel pedig visszateszi a pálcáját az asztalra, majd nem törődve a fájdalommal feláll az ágyról, és a lány mögé lép. Megfogja a hosszú barna hajat és kisimítja a nyakáról, majd mint egy vámpír, lassan fölé hajol, és megcsókolja a puha bőrt. Érzi azt a csodálatos illatot, mely ismét megborzongtatja, s remegve fut végig testén a vágy. Megragadja a lány karját, és egyetlen gyors mozdulattal maga felé fordítja. Mind két kezével fogja Vixi vállait, s egészen magához húzza. A lány még a remegését is érezheti. Gabriel odahajol hozzá, és orrával végig cirógatja a lány arcát, belecsókol a fülébe, majd orrával tovább siklik a lány orrához. *
- Ezt akarod...? * suttogja, s hangja megbicsaklik. A következő pillanatban pedig Vixi ajkaira veti magát. De olyan hevesen, ahogy csak egy hurrikán pusztít. Csókolja, harapja, s közben magához szorítja a lányt. Majd egy hirtelen lendülettel lábával kigáncsolja Vixit, de nem eshet el, hiszen erősen tartja, így Gabriel csak azt érte el, hogy nyugodtan mozgathassa kedve szerint a lányt, s Vixi hamarosan az ágy felé kerül, majd ott Gabriel elejti, és puhán landol a takarón. Ám nem ad neki egy percnyi levegő vételt sem, máris felette van, s két kezét megragadva a lány feje felé kormányozza, s ott gyengéd erőszakkal lefogva Vixi csuklóját felé tornyosul, s ismét csak csókolja ahogy csak bírja az ereje, s közben egész testével a lányra simul. Olyan régóta vágyott már erre, hogy el sem tudja képzelni miért nem tette meg eddig. Nem tudja, mert elfelejtett mindent, hogy miért tartotta magát távol a lánytól, mitől próbálja megóvni, elfelejtett mindent. Nem maradt több.... csak a keserédes vágy. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 3:08 pm

*Nem értek én már semmit, hogy mit miért tesz velem, de mindig csak azt hallgatom, hogy fontos vagyok neki. De aki fontos, azt miért bántja, azzal miért viselkedik így? Mindennek érzem magam, csak fontosnak nem, így hát értetlenül rázom meg a fejemet, ahogy a szemeibe nézek.*
- Nem, nem vagyok neked fontos! Ha az lennék, akkor túllépnél már a saját önsajnáltatásodon... *vetem oda neki mérgesen, mivel csak játszik velem, közel tart magához és amikor megrendül mindez, visszahúz és kedves, de amikor túl közel kerülnék, akkor pedig elüldöz, jó messzire és ez a körforgás soha nem áll meg. *
- Nem érdekelnek a szajháid, akikkel játszadozol Gabe! És te csak ne félts engem... éppen ez az, te veled érzem magam a legnagyobb biztonságban, benned bízom meg a legjobban, ki mást engedhetnék közel magamhoz? Én nem vagyok Te! Én nekem nem kell más, nekem nem kell váltogatnom a pasikat, hogy tudjak magamról dolgokat, felfoghatnád már végre, hogy ismersz engem és tudsz rólam mindent, akkor miért játszod a vakot? *buknak ki belőlem a szavak, egyre inkább, egyre tovább, majd amikor a gyilkossággal jön, már az se tud érdekleni, nem mondok rá semmit, nála ridegebb, durvább embert is ismerek, aki képes lágy lenni, akkor ő miért nem? Vagy talán mással tud csak velem nem, már nem tudom felfogni, így pattanok fel és bizony könnyeim is előtörnek, már nem érdekel, legyen ez, akkor hagyjuk a fenébe egymást, már unom, hogy így viselkedik velem.*
- Szerinted eddig mit csináltam? Ellöktelek magamtól vagy melletted voltam? Te vagy az, aki mindig távolabb tolsz, nem én megyek magamtól... *pillantok vissza rá, miközben szemeim is megtörlöm, nem fogok itt tovább sírdogálni, majd fent, a szobámban... de ahogy azt érzékelem, hogy hirtelen besötétedik, csak megállok, szinte megdermedve és hamarosan már hallom a puha lépteket a földön. Igen, mögém lép, de nem mozdulok, most nem fogok, meglátjuk, hogy már megint mivel jön nekem, de ahogy megérzem a hamam eltúrását, majd az édes puszit a nyakamon, egész testemben megremegek, majd szemeim is lehunyom kissé.*
- Olyan hihetetlen, hogy Téged akarlak? *bukik ki belőlem a kérdés, majd már az erős fogást érzem, így fordulok hirtelen a fiú felé, majd nézek bele szemeibe, miközben csak cirógatásait érzékelem, ahogy kezeimmel átölelem derekát és nem szabadulok szemei fogságából.*
- Én nem akarom, hogy visszafogd magad, én így kedveltelek meg és elfogadtalak annak, aki vagy. *simítok végig lágyan a hátán, hiszen előttem nem kell megjátszania magát. Tudok már róla pár dolgot, közel engedett magához, akkor ne most toljon már el. A másodperceg írtózatosan lassan telnek, de ahogy ajkamra kerül az ajka, úgy hunyom le rögtön a szemem, majd kezeim felvándorolnak testén és átölelem nyakát. Egy lágy csókra számítok, de ez nem az, ez követelőző, szinte agresszívnek mondható, ahogy ajkamat harapdálja, de én erre vágytam, egész testem... szinte forró tűz éget belül, ahogy nyelvem viszonozza a vad táncát, ahogy beszívom ajkát és nyelvét, ahogy az én fogaim is a bőrével ismerkednek. Had szorítson, nem érdekel, ha oly nehezen jutok levegőhöz, csak ennek a csóknak élek, melyről azt hittem, hogy soha nem tapasztalhatom meg és oly édes, oly csodálatos, mint amilyet még soha nem kaptam, teljesen beleremegek, miközben hajába túrok, tarkójánál karmolom meg érzékien... de a következő pillanatban már hirtelen kerül el tőle ajkam, ahogy érzem a gáncsolást, ami oly hasonlít én magamhoz is, de a meglepetésemet már nem tudom szóvá tenni, hála annak, hogy az ágyba kerülök. Kezeimet az ágyra teszem, így tompítva az amúgy is lágy esésemet, majd már a következő pillanatban Gabe ismét fölém kerül, én pedig teljesen beleremegek, de nem kellemetlenül vagy a félelemtől, akarom őt, oly nagyon. Kezeimet is lefogja, én pedig csak játékosan ellenkezek eleinte, de oly nagyon feltűzel most ezzel, ilyen érzésem még nem volt. Tényleg tud valamit ez a srác, ajkam tovább csókolja ajkát, majd hamarosan ha engedi, áttérek az arcán át a nyakára is, hogy apró puszikat, szívásokat adjak neki, de lábaim idő közben próbálják átkarolni derekát, csak óvatosan, de így is biztosítani akarom, hogy velem maradjon. Halkan szuszogok a fülébe, miközben továbbra se állok le, nem, most nem akarok, csak vele maradni, még hosszú órákig érezni a közelségét, de szavaknak itt most nincs helye, így lefogott kezeimmel simogatom erős kezeit, hosszú ujjait, ahogy érem őket, miközben ajkam tovább puszilgatja, ismerkedik hófehér testével.*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 3:48 pm

* Gabriel már nem szól semmit a lány szavaira. Nem is nagyon érdekli Vixi mit mond most és miért. Kicsit besokallt, hogy a lány mindig csak beleköt valamibe, és nem érti meg amit mondani akar neki. Végül úgy dönt, ha annyira arra vágyik, akkor megadja neki. Nem vállal érte felelősséget, hisz már elmondta neki ezerszer, ha nem többször miről is van szó.
Így csak elsötétít, aztán pedig feláll, és Vixihez lép. Lágyan belecsókol a nyakába, majd megfordítja, és engedve vágyainak, olyan heves lesz mint amilyennek még sosem tapasztalhatta a lány. Az összes eddigi, magába fojtott vágyat most mind Vixin éli ki... de hát ki máson is élné? Épp miatta volt elfojtva az a sok vágy. Hamarosan az ágyon kötnek ki, s tetszik neki a lány eleinte ellenkezése, de érzékeli, hogy nem komoly, hisz hamarosan Vixi ajkai tévednek a nyakára, s Gabriel apró sóhajokkal adja tudtára, hogy ez most mennyire jólesik neki. Persze van más is ami ezt tanúsítja, de ezt csak Vixi tudhatja, más nem. És eztán a lány lábai hirtelen a derekára fonódnak, ami még inkább arra készteti Gabrielt, hogy most már ne álljon meg. Olyan erővel kezdi el ostromolni a lány nyakát, hogy csoda ha nem marad nyoma. Egyre hevesebbé válik a dolog, s immáron a lány mindkét csuklóját összefogva egy kézzel tartja, a másik pedig elindul felfedező útra Vixi nyakán, oldalát át, olyan helyekre, melyeken ezidáig még sosem járt....
... majd hirtelen megtorpan, s elereszti a lány kezét,s Vixi felé emelkedik az ágyon. *
- Ezt nem kellett volna... * suttogja remegve, majd gyorsan legördül a lányról, és felül az ágyra, előre hajol - most érzi csak, hogy mennyire fáj a még félig beforrt seb - és kezeibe temeti arcát. *

Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-14, 4:11 pm

*Én már csak ilyen vagyok, akár csak ő, szerintem egyikünkkel se könnyebb. Viszont szavaimra most már nem óhajt reagálni hallhatóan, hanem csak mögém lép, megpuszil, majd nemsokára ajkunk egy édes csókban találkozik, mely igen csak vad lesz és durva, de valahol ez érthető, mivel oly nagyon kívántam már őt és most úgy érzem, hogy ő is ugyanígy kívánt engem. Lehet, hogy ez nem így van, de most jó ezt gondolni, miközben már az ágyra is kerülök, ahol ajkát egy ideig még nem eresztem, de végül a kezeim tiltakozása abbamarad és most már kényeztetni kezdem őt, a nyakát, így hallgatva édes sóhaját, tehát ezek szerint az ösztöneim jól mondják, hogy nem csinálom én most ezt olyan rosszul. Lábaimmal is átölelem őt, így húzva méginkább magamhoz, de ez után ő veszi át ismét az irányítást, egyik kezemet fogva most már le nyakamat támadja, melytől picit felszisszenek, mivel fáj és érzékeny a bőröm, tehát bizonyára látszani fognak támadása eredményei, de csak fejemet oldalra döntöm, hogy méginkább hozzám férjen, de keze máris tapogatni kezd, ismerkedni testemmel, melyet most csak csukott szemmel, halkan sóhajtozva élvezek, hiszen így még nem bántak velem és nem is bánom, oly nagyon tetszik ez a hevesség, ahogy lefogja kezeimet is még mindig.*
- Annyira jó most így veled... *buknak ki belőlem halkan a szavak, de amikor már azt érzem, hogy megtorpan, majd elereszt és végül felemelkedik az ágyon, csak kipirult arccal nézek rá, értetlenkedve, miközben picit megsimogatom cseppet fájó csuklóimat, de mégis tetszett ez a durvulás, engem is beindított... nem tudok mit tenni. A nyakam is fáj kissé, de jólesően, nem akarom, hogy elmenjen, így ülök fel én is és bújok oda a fiúhoz, egyik kezét két kezembe véve.*
- Ne mondj ilyet... ennyire rossz volt? *teszem fel kissé rekedtesen a kérdést, miközben lassan felkelek, majd nemsokára elé lépek és úgy térdelek le féltérdre elé, figyelve az arcát, amelyről próbálom lefejteni kezeit.*
- Én velem így még soha nem bántak és... nem akarom, hogy ez legyen az első és egyben az utolsó alkalom. *sütöm le szemeimet is picit még mindig elpirulva, bár nyakamon már láthatja a fiú, hogy picit belilult ott, ahol harapdálta, de mégis boldog vagyok, oly kellemes volt mindez. Egy kis ideig még nézem, majd végül fejem lágyan az ölébe hajtom, miközben picit meg is simogatom combját. Nem akarom, hogy ismét eltoljon magától és itt se akarom hagyni, vele akarok maradni, most már biztos.*

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 9:16 pm

// Olvadunk //


* Gabriel meg se hallja a lány szavait, annyira belemerül abba amit csinál... ám szépen, lassan, komótosan bár, de eljut a tudatáig Vixi mit mondott, és valahogy épp ez az ami teljesen visszarángatja őt a jelenbe. Elengedi hát a lányt, és olyan gyorsan gördül le róla, mintha egy mumus elől menekülne. Ám mielőtt fellélegezhetne, Vixi máris bújik és elveszi a kezét, Gabriel viszont kicsúsztatja az ujjai közül, és visszaemeli az arca elé. *
- Ne butáskodj. * hallatszik a dünnyögés valahonnan a fekete haj és a két tenyér közül. *
- Úgy érezted, hogy rossz volt? * kérdezi egy bizonyos dologra célozva, hiszen Vixi legyen is akármennyire antipasizó, a szüzek attól még nem együgyűek és tudatlanok. Gabriel azonban nem hagyja, hogy a lány elvegye kezeit, viszont nem ellenkezik amikor az ölébe hajtja a fejét. Egyik kezével továbbra is eltakarva az arcát, másik kezével lenyúl a lányhoz, és megcirógatja a haját. *
- Én meg azt nem akarom, hogy ez legyen az első alkalom. * mondja megnyomva két igen fontos szót, és reméli Vixi érti mire céloz ezzel. *
- Gondolj bele... nem voltál még senkivel... és épp itt akarnád a gyengélkedőn, úgy, hogy nekem fájdalmaim vannak, neked viszont még nagyobb fájdalmaid lehetnének... nem lennék túlságosan gyengéd most... ~ bár lehet, hogy máskor sem... ~ * teszi hozzá gondolatban. * - Márpedig most nem tudnék megállni.... ez is csak a szerencsén múlott....
* Gabriel elengedi a lányt, és szenvtelenül kikúszik alóla, majd bebújik a takaró alá, és visszafekszik az ágyba. *
- Későre jár... * jegyzi meg alig hallhatóan. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 9:26 pm

*Nem értem hirtelen, hogy mi ez a nagy váltás, hogy mi nem tetszett neki vagy már megint mi fogja vissza. Nem ellenkeztem, én is akarom, hát tudhatja jól, már oly régóta és én magam is úgy érzem végre, hogy akar engem, hogy nem mást akar csókolni, hanem csakis engem, erre meg... elhúzódik tőlem és inkább csak visszakérdezéssel magyarázza meg a dolgokat, amire csak lágyan megcsóválom a fejemet.*
- Úgy éreztem, hogy boldoggá tett, ezért se értem, hogy miért... miért hagytad abba. *ismerem be neki, de mivel kezeit nem engedi elvenni maga elől, így csak rádőlök a lábára, majd halkan sóhajtva kezdem el lágyan cirógatni a combjánál, na nem érzékien, csak normálisan, teljes mértékben most a megnyugtatás a célom, semmi más. *
- Én nem is azt akartam, hogy szeretkezzünk, csak... csak csókolózzunk. Szerinted nekem ilyen könnyen menne? Máris odaadnám magam? Mert akkor nagyon tévedsz! *emelkedem fel, nézve igen csak komolyan a szemeibe, hiszen nem vagyok ennyire könnyen megkapható, egyszerűen csak egy kicsit jól akartam érezni magam, ez nem jelenti már rögtön a szexet, nem lehet ennyire hülye gondolkodású.*
- Én most nem akartam semmi mást, csak csókolózni, ölelkezni, hozzád bújni és veled maradni! *ismétlem meg önmagam, mert kezdem úgy érezni, hogy nem érti meg mindezt és szerintem rajtam is állt volna, hogy meddig megyünk el, nem csak rajta. Viszont ő most csak felkel és bebújik a takaró alá, majd már hallom is a távozó szavakat. Majdnem mondom is, hogy értem, akkor lépek, de nem... Nem fogom hagyni, hogy mindig az legyen, amit ő akar és lerázzon magáról, így szépen visszaülök az ágyára, majd szépen be is fekszem mellé, kezeimet pedig fejem alá teszem, úgy nézek a plafon felé.*
- Akkor aludj jól! Én megmondtam, hogy nem megyek el és most már biztos nem fogok, ennyi! *fordítom felé a fejem, úgy figyelve meg szép szemeit, majd végül jobb kezem kihúzom fejem alól, még egyszer végigcirógatok az arcán, az egyik fekete tincsén is végighúzva ujjaimat, majd hirtelen hajolok közelebb hozzá, hogy egy gyors puszit nyomjak az ajkára, majd mint egy huncut kislány, már hátat is fordítok neki, picit összébb is gömbölyödöm, tehát hagyom, hogy ne vegyen rólam tudomást, de akkor se fogok eltávolodni tőle, tehát itt fogok maradni, egészen reggelig.*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 9:44 pm

* Gabriel lemondóan sóhajt fel. *
- Tudom, hogy Te csak azt akartad Vixi, de most mondtam el, hogy nem tudnék megállni, és ha bele lendülök ököllel is püfölhetnél.... bár nem hiszem, hogy tudnál, vagy akár akarnál is ellenkezni... * szólal meg egy kicsit az egó, de már vissza is fekszik az ágyba. Igazából ettől a dologtól nagyon is retteg, de ezt be nem vallaná a lánynak. Sosem volt még dolga szűz lánnyal, és tudja, hogy mennyire heves tud lenni. Egyikőjük számára sem sült volna el jól most ez a dolog. Vixinek fájdalmat okozott volna, és lehet, hogy a lány többet szóba sem állt volna vele - ami lehet, hogy szintén jobb volna mindkettőjüknek - neki pedig borzalmas bűntudata lett volna, ami ismét közelebb viszi afelé a lelketlen, kegyetlen Gabriel felé, aki nem akar lenni, mégis egyre gyakrabban bújik ki belőle. Pedig nem is az apja vére. De hát akkor ki lehetett az igazi apja? Darth Wader, vagy ki a fene? Aztán majd felbukkan, hogy álljon át a sötét oldalra? Megmosolyogja az asztali lámpát a gondolatra, ám ekkor érzi is, hogy Vixi keserű szavai ellenére bebújik mellé, és csak nem tágít. Hirtelen az fut át az agyán, hogy még nem ütött meg nőt, de ez a kotnyeles tyúk.... aztán ismét csak elvigyorodik a gondolatra, és hirtelen fordul meg a lány felé miután az egy puszit adott neki a semmiből felbukkanva. *
- Cserfes kis boszorka, hát mindenképpen ki akarsz hozni a sodromból? * kérdezi vigyorogva, majd elkapja a lányt, maga felé fordítja, és ismét a szájára tapasztja a száját, de szinte azonnal el is húzza a fejét tőle, és iszonyatos csiklandozásba kezd. *
- Hát semmivel sem lehet téged elűzni? * vigyorog tovább miközben egy percre sem hagyja a lányt nevetés nélkül. Majd végül elengedi Vixit, és elkomorodva könyököl a lány felé. *
- Miért pont én?
* Ennyi jön ki a száján. Többet most nem képes mondani. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 9:54 pm

*Egyértelműen nem akartam én többet, csak azt, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat és ez egy ideig ment is, de most mégse mehet ez tovább és nemsokára Gabe fel is világosít arról, hogy szerinte nem is tudtam volna, sőt nem is akartam volna ellenállni neki.*
- Hidd el, hogy nem hagytam volna és szerintem erősebb vagyok nálad. Tudod, a kardvíváson kívül a közelharchoz is értek, ha hiszed, ha nem, tehát ne légy ennyire nagyra magaddal. *pillantok bele a szemeibe, hiszen nem hagyom ám, hogy azt higgye, mindig az van, amit ő akar, ezért is bújok be szépen mellé, majd jelentem is ki, hogy én itt maradok. És hogy miért? Mert bár elküldött már nem egyszer, tisztában vagyok vele, hogy belül nagyon is örül, hogy itt vagyok vele. Úgy érzem, hogy bár nem egyszerű, de kezdem kiismerni szépen lassan ezt a fiút és így még egy gyors puszit is tudok lopni tőle, majd már el is fordulok, így hagyva magában forrongani a srácot, aki már nem is olyan mérges, úgy hallom jókedvű hangjából.*
- Ha a válaszom igen, akkor az zavar? *kérdezek rá, de már vissza is leszek fordítva felé és egy gyors puszit még kapok, amiről már azt hiszem, hogy talán picit több is lesz, de már csak a nevetés tőr elő belőlem, ahogy kezeimmel próbálom elkapni kezeit, így védekezve, egyre jobban össze is gubózódva előtte.*
- Neee... ne csináld, kérlek-kérlek... *már szinte könnyezek a nevetéstől, de aztán csak elereszt, így nagyokat lélegezve fekszem el az ágyon, kíváncsian, picit kipirult arccal figyelve a fölöttem támaszkodó srácot, gyengéden végigsimítva most már az oldalán.*
- Ezt én is kérdezhettem volna... hogy miért pont bennem bíztál meg és meséltél el oly sok mindent magadról. Megfogtál, úgy, ahogy vagy. Hogy nem vagy az a tipikus jó fiú, vannak hibáid, akaratos vagy és még elég sok tulajdonságod... Tudod, akármennyire is hihetetlen, de még az is tetszik, amit néha utálok benned. *pislogok fel rá szépen, majd hirtelen kapom el a nyakát és húzom magamhoz, hogy megölelhessem még egyszer és ez után suttogok csak a fülébe.*
- Már nem tudsz elmenekülni, így jártál. *puszilom meg füle tövét, majd már el is eresztem, így gurítva le magamról a fiút, huncutul figyelve a reakcióját.*
- Na de tessék aludni, mert különben soha nem gyógyulsz meg. *fordulok felé teljesen normálisan, hiszen ideje most már pihizni és én is kezdem érezni a fáradtságot bár... még egy kicsit el tudnám ütni az időt, de azért csúnya a sebe és nem ártana pihentetnie.*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 10:05 pm

- Erősebb.... * morogja Gabe a lány szavait hallva. * - Ha ilyeneket mondasz nagyon nem leszünk jóban, és a végén kénytelen leszek bebizonyítani, hogy nem úgy van, ahogy azt Te elképzeled. * mondja, majd már el is fordul az ágyban fekve, egészen addig amíg Vixi ki nem hozza a sodrából, de igazán, viszont szerencséje van a lánynak, hogy Gabriel őnagysága éppen jó kedvében van, mert így csak egy alapos csiklandozással bünteti meg a lányt. *
- Na most ki az erősebb? * vigyorog Vixire. * - Még egy csiklandozást sem tudsz legyűrni. * ugratja szokás szerint, mert valahogy kibukik belőle egy kérdés, s legnagyobb meglepetésére még választ is kap rá, amint egy szó nélkül hallgat végig, végül pedig jó pár perc elteltével szólal csak meg miután alaposan kigondolkodta magát a választ illetően. *
- Még mindig nem ismersz eléggé Vixi.... és ez baj.... elég nagy baj... * sóhajt fel. * - Egyébként, hogy én is válaszoljak... fogalmam sincs miért bíztam meg benned azonnal. Az ilyesmi ösztönösen jön nálam. Igazából ez vagyok, egy ösztönlény. * vallja be. * - De az is lehet, hogy csak megtetszett a csini fürdőruhád. * szúr még egyet oda vigyorogva, de már le is gurul a lányról Vixnek köszönhetően, persze azt is hozzá kell tenni, hogy most kifejezetten hagyta magát, ami nála ritka. *
- Inkább neked kéne elmenekülnöd. * válaszol még a suttogásra, és elég komolynak hat a hangja, bár a sötétben vajmi keveset látni az arcából. *
- Jól van... de... jobb lesz ha reggel elmész mielőtt a gyógyító betoppan, mert lehet, hogy jóban vagy vele, de nem hiszem, hogy túlságosan örülne, hogy itt vagy velem egy ágyban. Több okból sem. * mosolyog még a lányra, majd lefekszik ő is, végre elnyúlik az ágyon úgy ahogy neki kényelmes - amennyire elfér a lánytól - és pár perc múlva már olyan mélyen alszik, akár egy medve a barlangjában. És ki tudja... talán most éppen Vixiről álmodik. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 10:15 pm

*Csak elvigyorodom a fiú szavain, hiszen egyre inkább tudom, hogy mi nála az a pont, ami oly könnyen felsérthető és a férfiúi büszkesége az pont ilyen.*
- Már alig várom, hogy bizonyíts. *öltöm ki rá nyelvemet is, de amikor csikizni kezd, akkor bizony elnevetem magam. Ez mégis csak alávalóbb dolog, mint a lefogás, nincs ezen mit szépíteni, tehát össze i shúzom magam, ahogy csak tudom és nem is tudok most erre válaszolni, hiszen a nevetés az megakadályoz minden más ténykedésemben. Ahogy viszont fölém hajol, úgy adom hát meg a kívánt választ is őnagyságának, méghozzá elég hosszadalmasan, tehát remélem, hogy elégedett is lesz azzal, amit hall.*
- Szerintem meg eléggé ismerlek, de mivel nem óhajtok eltávolodni tőled, így van még időm, még jobban megismerni. *döntöm meg kissé a fejemet is, majd ahogy a fürdőruhás részt hallom, már szinte le is pereg rólam a dolog, csak elmosolyodom, de mást nem mondok, hiszen már értem, hogy miért csinálja, hogy ugrasson és már csak azért se adom meg neki az örömöt, hogy ezt megtegye. Legörgetem magamról, majd kijelentem, hogy nincs menekvés, amire egyértelműen neki is muszáj valamit válaszolnia.*
- Hát hogyne... *bólogatok is rá, majd ahogy hallom, hogy mennem kéne időben, egy darabig nem reagálok rá, bár tisztában vagyok vele, hogy igaza van.*
- Nem vagyok jóban vele, tehát eltűnök majd reggel, ne aggódj. Aztán nekem hamar kikerülj innen, vagy minden este az ágyadban leszek. *hangzik el a hatalmas fenyegetőzés is tőlem és mivel igen csak elfekszik az ágyon, nem vagyok rest odabújni hozzá és fejemet is a vállához fúrom. Így alszunk el mindketten és bár nekem ez még mindig igen csak nehezen megy, hála azoknak a szörnyű rémálmoknak, ma szerencsére nem kísértenek...*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 10:30 pm

- Meg tudnám szokni... * válaszol még a lány szavaira, bár inkább magának beszél, mert olyan halkan mondja, hogy még világosban sem lehetne látni, hogy mozog a szája, s Vixi talán meg sem hallotta ezeket a szavakat. Reményei szerint. Aztán a lány odabújik hozzá, Gabriel pedig nem ellenkezik. Bár tudja, hogy nagy hülyeséget csinál most ezzel, de hát ha ő is jól érzi magát vele... aztán miután nagy nehezen leküzdi magában a vágyat, hogy megerőszakolja a lányt, hamarosan mély álomba merül, és már nem törődik semmivel.
Álmában meg megrándul néha, bár már sokkal nyugodtabban alszik mint régen. Legalább már nem dobálja magát, és ezzel nem veszélyezteti Vixit azzal,, hogy lerúgja a veséjét. Valahogy minden sokkal könnyebbnek tűnik mióta eljött otthonról. Még a lelke is. Az apja mindig csak akadályozta és bántotta, nem törődött vele, csak ha verni kellett valakit, vagy jól odasuhintani a pálcával, vagy csak provokálni. Itt viszont... életében először... igazán szabad volt...
Mikor kinyitja a szemét, halvány napsugár csíkot fedez fel a takaróján... majd oldalra pillantva Vixit, s azonnal felrémlenek benne az este történtek. Ráébred, hogy hol van, miért, hogy került oda, és, hogy mi történt a lány és közte. Rémülten húzódik el Vixitől, mintha attól félne, hogy hirtelen vámpírrá változik, és ráveti magát. Ám a mozdulatnak hála megkönnyebbülten érzi, hogy már nem fáj annyira a tegnap szerzett átokheg, mint legutóbb. Tehát csak hat az a pár bájital és varázslat amit a gyógyító adott neki és végzett rajta. Szerencsére, hiszen mégis csak ő a gyógyító, értenie kell a munkájához.
Vixi édesen alszik, s nem akarja felébreszteni, viszont el sem akar menni a rezidenciáról, mert a javasasszony akkor minden bizonnyal kinyírná, hogy utóvizsgálat, és az ő beleegyezése nélkül elmegy. Így csak oldalra fordul az ágyban, s tisztes távolságban maradva Vixitől nézi amint halkan szuszogva alszik. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 10:40 pm

//Másnap reggel//
*Nem szándékoztam túlságosan sokáig itt maradni, hanem reggel lelépni, ahogy azt ígértem, de mivel általában elég sokáig alszom, így talán az se meglepő, hogy nem én ébredek hamarabb, így csak halkan szuszogok picit, majd úgy 10 perccel Gabe ébredését követően kezdek el már én magam is mocorogni, majd szép szemeim is lassan kinyílnak, majd tisztul a kép is és jókedvűen el is mosolyodom, ahogy eljut a tudatomig, hogy hol vagyok, na meg hogy kivel egy ágyban.*
- Jó reggelt! *köszöntöm halkan és még picit közelebb is megyek hozzá, próbálva hozzá is bújni a fiúhoz, hiszen olyan jó volt vele az este és most valahogy semmi negatívumra nem tudok gondolni, csak rá. Egy kis időre még lehunyom szemeimet, kiélvezem az ébredés minden apró pillanatát, majd végül nagyon lassan emelem fel a fejemet is.*
- Öhm, el kéne mennem? Vagy már lebuktunk? *teszem fel a nagy kérdést, édesen és egyben igen csak kómásan pislogva a fiúra, miközben kezem az övére téved és szépen magamhoz is húzom azt, hogy megölelhessem a hófehér kezet.*
- Jobban vagy valamennyivel? *nem áll módomban még leszállni, egy picikét úgy érzem, hogy beszélgethetünk, bár ki tudja, lehet, hogy a tegnap történteket mára már mind megbánta a fiú, én pedig ismét csak hoppon maradok és jobbnak látom majd elfeledni ami volt.*
- Először aludtam az a rémálom nélkül... azóta, amióta a klubban... szóval tudod. *harapok ajkamba is és jónak látom ezt most megosztani Gabe-el, hiszen meséltem neki, hogy ott majdnem megerőszakoltak és hogy azóta nem tudok aludni, de most, hogy velem volt és egész este a közelében maradtam, valahogy minden nyugodtabban, kellemesebben telt és ezt neki köszönhetem, tehát tudatom is vele értelemszerűen.*

//Pici fagy//
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 11:46 pm

// Nagyon olvad Very Happy //


* Gabe nem marad sokáig egyedül ébren. Vixinek mintha radarja lenne rá, hogy mikor kel fel a fiú, és pár perccel később már ő is ébren legyen. A fogadóban sem aludt sokkal tovább mint ő... no de itt legalább nem nyit rá a fürdőben. Igaz ami igaz, most igencsak jólesne neki egy fürdés, vagy inkább zuhany, hiszen a sebei azért annyira gyorsan biztos nem gyógyulnak, hogy máris vígan lubickolhasson valahol. Ám mielőtt ezen komolyan eltűnődhetne, a lány máris rápillant, és köszönti őt. *
- Jó reggelt... * köszön vissza halkan, s Vixi máris vészesen közelít felé. Legszívesebben most eltolná a lányt, de még ő sem érzi annyira bunkónak magát, hogy ezt a tegnapi után csak úgy megtegye. Így hát hagyja, hogy közelebb menjen, hogy elvegye a kezét, de nem öleli át, csak pislog a párnájáról a lány felé. *
- Nem tudom. Szerintem még nem buktunk le, azt már észrevettük volna. * mosolyodik el halványan arra gondolva, hogy a gyógyítónő valószínűleg mindkettejüket kiugrasztotta volna az ágyból. *
- Biztos a súlyosabb betegekkel kezdi a napot, úgyhogy még el tudsz slisszanni. * mondja, majd mocorog egy kicsit, hiszen kényelmetlen neki ez a testhelyzet a kötéseit illetően. *
- Egy kicsit igen. De gondolom kell még pár nap amíg teljesen elmúlik. Persze lehetett volna rosszabb is. * mondja változatlanul komor arccal. Pedig igazán mosolyoghatna is. Valami hasonlót követelne meg az illem. Ám Vixi felhozza a klubban történteket, s Gabriel arcán árnyék suhan át. *
- Örülök, hogy mellettem legalább nem álmodsz rémeket. * mondja rekedten, majd előre nyúl, és egyfajta gesztusként kisimítja a lány arcából kócos haját. *
- Elkenődött a sminked. * jegyzi meg csak úgy mellékesen miközben visszahúzza a kezét maga mellé. *
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vixilien Sandanez


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-16, 11:57 pm

*Egyértelműen felébredek, hogyha mellettem mocorog valaki és mivel Gabriel fészkelődött, így én se voltam képes tovább ébren maradni. Egy picit még pislogok rá, majd köszöntöm őt és közelebb is bújok hozzá, így fogva meg kezét is, de most nem érzem, hogy úgy vonna magához, mint tegnap este, amikor hosszú idő után ismét találkoztunk és ez azért picit bánt, nem is értem, hogy most miért, megint tettem valamit, ami nem tetszett őfelségének?*
- Aham, biztosan feltűnt volna... *motyogom magam elé,majd érdeklődni is kezdek egy picit, de elég hamar utalva lesz rá ismét, hogy el kellene mennem, tehát hogy most még el tudok, hogyha úgy van és azért ezzel én is tisztában vagyok ám, így bólintok egy aprót.*
- Rögtön slisszanok... *bólogatok is magam elé aprókat, majd szépen el is mesélem neki, hogy most sikerült jól aludnom. Szeretek egyszerűen a fiú közelében lenni, nem tudom letagadni és nem is akarom most már, közel került hozzám és erről nem csak én tehetek, hanem ő is, nehogy már mindig rám legyen fogva ez az egész, ami kialakult bennem.*
- Elkergeted a rossz manókat. *mosolyodom el picit, majd ahogy a hajamat arrébb kotorja és hallom a megjegyzést, csak halkan sóhajtok, majd elhúzom a fejemet is, így ülve fel az ágyra.*
- Ez is én vagyok... *viszont egyre inkább érzékelem, hogy valami baja van és zavarja az én pici szívemet a helyzet, így teszem le lábaimat a földre, majd fordítom vissza felé a fejem, miután egy picit megtöröltem a szemem alatt, tehát nagyjából rendbe hoztam az amúgy se túl nagy sminket.*
- Valami baj van? *kérdezek inkább rá, miközben belebújok a cipőimbe is, tehát akár ráfoghatjuk most már arra is, hogy most érkeztem, bár a kócos hajam még buktató, de annyira nem érdekel, hogy az hihetetlen.*
- Akkor... én lépek. Látom, hogy nem vagy rám kíváncsi, így nem maradok, majd valamikor úgyis ismét összefutunk... hetek múlva, majd ha ismét meguntál pár csajt. *vonok vállat is és hangom is teljesen normális. Ismét elértem oda, hogy én aggódtam miatta, elmondtam neki, hogy mit érzek, csókolóztunk is és engedtem, hogy megérintsen olyan helyen is, ahol nem kellett volna és még egy kis kedves gesztusra se telik tőle, hogy megpusziljon vagy megöleljen... Akkor meg menjen máshoz, nekem ez tényleg nem kell.*
- Szóval... igen, én megyek is. *tűröm fülem mögé a hajamat is zavaromban, mivel nem így képzeltem a reggelt, tehát lassan megkerülöm az ágyát is, hisz tényleg nem akar látni már itt.*
- Szia... *intek felé egy szelíd mosoly mellett, majd ez után cseppet szomorúbbá válik a képem, miközben ha minden igaz, el is hagyom a gyengélkedőt.*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gabriel Farell


Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-17, 12:09 am

* Vixi úgy tűnik észreveszi, hogy valami nincs rendben. Igazából Gabriel nem is tudja megmondani magának, hogy az a baj, hogy valami nincs rendben, vagy pedig az, hogy túl nagy rendben érzi magát. A lány lehet, hogy kicsit megsértődik azon, amit a sminkjére mondott, mert rögtön fel is kel, és elfordulva megigazítja azt, ami várható is volt egy nőtől. *
- Nem azért mondtam mert baj.... ah, hagyjuk... * sóhajt fel a fiú, ám ekkor Vixi már meg is kérdezi, hogy baj van e, Gabriel pedig a lány példáját követve felül az ágyon, ám nem mer közelebb menni hozzá. Nem akar kétszínűnek tűnni, és ha most hirtelen elkezdene ölelkezni az olyan volna, mintha csak a lány kedvéért tenné pedig nem. Így hát inkább marad ott ahol van, csak ülve. *
- Nincs baj. * mondja ki végül. * - Azaz, hogy... * kezd bele, de rájön, hogy vajmi keveset érne most bármilyen érvvel. * - Igazából nincs semmi. * mondja végül, és nem is feszegeti tovább a témát. Vixi viszont igen. Gabriel szemöldöke a homloka közepére szalad és hirtelen köpni nyelni sem tud a lány szavait hallva. Valóban nem tudja mit mondhatna erre. Kiabáljon, visszakozzon, könyörögjön? Mi értelme volna bármelyiknek is? Ám mire eljut odáig, hogy bármit is mondjon végre, a lány már el is indul. *
- Vix! * ugrik meg az ágyból, ám a hirtelen mozdulattól belehasít a fájdalom az átokhegekbe, pedig már épp kezdte elhinni, hogy ismét "sebezhetetlen". A lány viszont addigra már nincs sehol. Gabriel pedig üres tekintettel fekszik vissza az ágyra, hogy egy utolsó vizsgálattal otthagyhassa majd a gyengélkedőt.
Egy valamire viszont azonnal rájött. Hogy a lelkében soha sem volt... és nem is lesz sebezhetetlen... ezt most érzi csak igazán. *
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
Christiano Lugano


Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-19, 10:01 pm

//Külföldről, régebbről//

*Kissé elmosolyodom, majd megrázom a fejemet. Tudom én, hogy nem értek hozzá, én maximum a ficamokkal bánok el, hiszen az velem is gyakran előfordul, de a törés már nem az én asztalom. Inkább adok neki egy zsepit, s igyekszem kissé megnyugtatni, de elindulni sem ártana, így hát ezt meg is említem, meg hogy nem ártana felöltözni sem.*
-Csak tessék. *nyújtom felé a pólót, s amíg ő magára húzza, én előszedem a zsupszkulcsot. se nemsokára már indulásra készek vagyunk. A leányzó hóna alá nyúlok, s felhúzom, ezzel meg is támasztva, majd amikor megragadja a kulcsot, vissza is röppenünk a suliba, de persze véletlenül sem a gyógyítóhoz, így ismét utazhat egyet a hölgy.*
-A limuzin előállt. *kapom fel, s rögtön el is viszem őt a gyógyítóhoz, ahol az első ágyra lepihentetem, s nemsokára megérkezik a gyógyító, szemügyre véve Wera lábát. Fogalmam sincs, mit csinálnak vele, de én azért megvárom, mert tudni szeretném, hogy jól van.*
-Azért remélem, jól érezted magad. *pillantok a lány zöld szemeibe reménykedve. Persze ez a baleset nem kellett volna, de előfordul az ilyesmi, nem a mi hibánk. Nem tagadom, hogy tetszik ez a leányzó, így aztán nem utolsó szempont, hogy vajon máskor is eljönne e velem. Kérdőn pillantok fel a gyógyítóra, de ő egy mukkot sem szól, csak elmegy valamiért, így aztán nem leszek sokkal okosabb, hogy mi a stájsz.*
-Na, látod, már minden rendben lesz. Lehet, hogy matricát is kapsz, mert bátor vagy.
*Próbálom egy kicsit feldobni Werát, habár matricát nem valószínű, hogy bármelyikünk is kap, mert azt utoljára hatévesen kaptam a fogorvosnál.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
Wera A. Flinders


Gyógyítói rezidencia - Page 12 Elemista
Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime2011-10-19, 10:18 pm

* Pánikolok azért rendesen, volt már nem is egy törésem, de ettől rosszabb nincs, én pedig rühellem a fájdalmat, a hosszan tartó fájdalmat pedig még inkább. Nem is engedem, hogy hozzám érjen, hiába akarna jót, tudom én azt, de jobb a lelkemnek, ha anyatigrisként védelmezem sérült lábam még magamtól is. A pólóm viszont hamarosan megkapom, ahogy többi cuccom is, így pedig a zsupszkulcsot megérintve jutunk is vissza rövid úton a suliba. Cseppet szédelgek, így ismét belé kell kapaszkodnom, nem kenyerem a fájdalom, ez van. *
- Ez most úgy még pont kellett. * dörmögöm orrom alatt, célozva a mágikus utazás utóhatásaira itt, de pillanatokkal később, egy újabb szisszenéssel kerülök ölébe, csak némán figyelgetve az utat, megszólalni sem tudok, csak lennénk már ott.. percekkel később helyben is vagyunk már, csak félve kukucskálok a gyógyítói rezidenciában mindenfelé, szemeim pedig összeszorítom, ahogy fogaimat is, mikor az ágyra leszek téve. Természetesen újabb fájdalomlöketet ad lábam felé, felfelé az, hogy a sérült végtag úgymond földet ér, de a gyógyító úgy tűnik ad nekünk néhány röpke másodpercet még kettecskén, úgy látszik, nem akarja elsietni a dolgot. *
- Persze, hogy jól, csak.. nem tudom, ez itt nagyon nem hiányzott, sajnálom. * sütöm le szemeimet bűnbánóan, ujjaimmal az alattam lévő lepedőt piszkálgatva zavartan, fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani, de nem szándékosan tettem mindezt, az is biztos. Na de a javasasszony végre megérkezik, morog valamit arról, hogy csúnyán elbántam magammal, és hogy itt kell töltenem pár napot, szem előtt kell lennem, míg a csont beforr, mert nem lesz ám móka és kacagás mindez. El is spurizik mellőlünk ismét, én pedig izgatottan kezdek mocorogni az ágyban, sikeresen kivakarom magam alól a takarót, amivel be is takarom ép végtagjaimat, fejem pedig a párnán pihentetem. A hallottakra elmosolyodom persze, de nem túl őszinte most ez a mosolygás, bár azért értékelem a törődést. *
- Nem kell ám itt maradnod, ha nem akarsz. Be leszek ide zárva, de nem várom el, hogy itt őrködj folyamatosan. * bököm meg most már kicsit nyugodtabban ujjammal egyik kezét, de még mielőtt bármit válaszolhatna, vissza is tér a gyógyító, valami undorító színű maszlaggal egy bögrében. Ezt márpedig meg kell innom, reggel, délben és este pár napig még jó sok adagot, úgyhogy hajrá. Pár pillanatig csak nézegetem és szagolgatom a varázsszert, majd nagyot nyelve emelem poharam. *
- Hát akkor.. egészségemre. * hunyom le kétkedve szemeim végül, majd egy szuszra le is húzom a bögre tartalmát. Cseppet fintorgok, de azért ettől rosszabbra számítottam, mégsem olyan borzalmas ez. Bokámban viszont enyhe zsibogás érződik, mely erősödik, végül pedig lanyhul, talán fájdalomcsillapító is van ebben, nem kevés. *
- Azt hiszem, függő leszek, mert ez nagyon jó érzés. Mármint, hogy nem érzek semmit. * hajtom vissza fejem újból a párnára, majd ásítok is kicsit, s egyre laposabbakat kezdek pislogni is. Ennyire erős lenne ez a szer, hogy elszenderednék tőle ilyen hamar? Bár el is fáradtam, de pilláim tényleg egyre nehezebbek, fogalmam sincs, meddig fogom így kibírni, ébren. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Gyógyítói rezidencia - Page 12 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyógyítói rezidencia   Gyógyítói rezidencia - Page 12 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Gyógyítói rezidencia
Vissza az elejére 
12 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 16 ... 20  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Első Emelet-
Ugrás: