Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-02-27, 12:20 am

*Nem is értem, hogy juthat valakinek eszébe ilyesmit tenni, hogy miért jó neki az, hogy feldühít valakit és a famulusának képességeit erre használja, de attól tartok, hogy nem fogok erre egyhamar választ kapni, így egy testlebegtető varázslathoz fordulva emelem a magasba a fiú testét, miközben ha minden igaz, a serval is követni fog minket. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, de ahogy nézem, hogy vérzik a feje, minden helyen egy-egy csepp vérét hagyva maga után és időnként elveszíti az eszméletét, akaratlanul is megsajnálom, nem akartam bántani, ennyire pedig végképp nem. Talán ez a sajnálat az oka annak, hogy ott maradok mellette, amikor felébred és amikor már a gyógyító kezd el foglalatoskodni vele, de én azért tisztes távolságban állok az ágy mellett, pálcám pedig már oldalamnál van, tehát nem óhajtom többet ma használni, remélhetőleg nem lesz rá szükségem. A fiú felébredését figyelve nézem végig a famulussal való bánásmódot és ez már sokkal inkább a kedvemre való mint az, amit az előbb láttam, odafent, a tanulószobában. *
- Szívesen. *motyogom is halkan a köszönetre, majd kis idő múlva már láthatóan beszélni kezd a fiú. Az állat mancsát viszont most nem fogom meg, valahogy elment a kedvem a barátkozástól, így megmaradok a tartózkodó lánynál, aki valójában is vagyok.*
- Én nem szoktam csak úgy bárkivel beszélgetni, de ez nem jelentette azt, hogy átnézek rajtad. Még csak nemrég érkeztem, nem is tudom, hogyan kellett volna elkezdenem ezt az egészet. Olvasni mentem a tanulószobába, nem barátkozni, szerintem ez egyértelmű. *ismerem is be őszintén, majd a kérdésnél kissé megilletődve kutatom zöld szemeit, végül lassan bólintok egy nagyon picikét, miközben kezeimet összefűzöm ölem előtt.*
- Igen, mert nem volt szép, amit tettél és hogy ezért bántottalak Téged. Nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni. *ismerem is be, majd végül megrázom fejemet is.* - Én ezt nem akarom, ezt az egész helyet, nem vagyok rossz ember, nem vagyok ide való… *az utolsó négy szót már csak magam elé súgom, végül hátsóm a szomszéd ágyra kerül, így csüccsenek le oda, majd hajtom le fejem, bámulva lassan magam elé. Hova kerültem? Mi lesz itt velem? Nem akarok gonosszá válni, gyilkossá, nem akarom ezt az egészet… talán még most kéne elmenekülnöm innen.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-02-27, 12:38 am

*Különös viselkedést szül az érdekes szemléletem életemről. Ilyen vagyok, talán átlagos, kedves, de mélyen én sem vagyok olyan, mint más, ezt tudom, ezért nem tűröm azt, hogy át is nézzenek rajtam. Sajnos baleset történik, mert túl feszítem a húrt, ezért támad meg a lány saját provokációmra, melyet famulusommal együtt színjáték során ejtünk meg. Hamarosan tehát rövid magyarázkodást követően a gyengélkedőn állunk meg, s ki tudja miért, de Elinor marad, én gyógyulok, a kép tisztul, emlékeszem, és most már beszélek is, mialatt famulusommal törődök. Amint társalgásba kezdünk, ki is derül, hogy mi volt az akadályozó tényező.*
- Hű, de merev valaki. *jegyezem meg hirtelen csodálkozva, fel is vonva szemöldökömet. Még maradok az ágyon, szeretnék pihenni, mert bár jobban vagyok, ez természetesen nem csodaszer, hogy bármit rögtön teljesen helyre is hozzon. Kell idő ahhoz, hogy átgondoljam a történteket, hogy miképpen jutottunk el ide, és a hibám is felszínre kerüljön. Famulusom, mikor nem kap viszonzást, egyszerűen tapos rajtam végig, és ugrik a lány elé, hogy lába mellé kerüljön, és oda dörgölje némileg a fejét. Remélhetőleg nem talál elutasításra, mert akkor sértődés lesz, ezért egyelőre mosolyogva figyelem a jelenetet.*
- Tudod, itt nem fogod egyedül túlélni, ha pedig igen, nem leszel olyan, mint voltál. Kellenek barátok. Itt úgy kell játszani, hogy túléld, nem a szabályok szerint... tehát ha kedved van, akkor beszélgess nyugodtan. *próbálok neki finoman tanácsot adni. Azért nyugodalmat hoz rám, hogy nem néz rajtam át, s most is szerénynek, félénknek, naivnak tűnik, viszont merevsége ellenére is kedvesnek. A bólintására csak felsóhajtok, de nem fogok bocsánatot kérni tőle. Láthatja, hogy nem szerettem volna ilyen véget, és a famulusomnak is mondtam, hogy sajnálom, de azért nem én vágtam a másikat a falhoz.*
- Akkor nagyon eltévedtél kicsi lány. Itt sajnos muszáj lesz. Van aki többet kap az anyagból, van aki kevesebbet... de mindenki kap. *mondom, viszont amint hallom, suttogásra is fogja, s mint látom, már ő sem biztos abban, hogy jó helyen van. Azért itt nem minden negatív, elijeszteni sem szeretném, mert rengeteg pozitív élmény is várja itt, csak kemény lesz az élet. Muszáj nyugtatom kicsit, hiszen nem látja a teljes képet. Gondolkodni kell majd legközelebb, bár nem tudhattam...*
- Akkor hogy kerültél ide? Figyelj, ez egy feketemágus képző, de nem isszuk egymás vérét. Vannak nagyon kedves emberek, persze vannak nagyon bunkók, mert ide végletek járnak szerintem, de mi is... ugyanolyan emberek vagyunk. A fontos, hogy megmaradj magadnak, és akkor mindegy, hova jársz. *mosolyodom el, s bár nem tudom mennyit fog hatni szavam, azért próbálkozok. Talán témát kéne terelni, olyanra, amit ő is szeret, s ahogy famulusomra nézek - aki galádul hagy most cserben engem -, úgy jut eszembe egy egészen kézenfekvő kérdés.*
- Mi a kedvenc állatod? Tudod az én famulusom szervál, védelmi aurát képez körülöttem és érzelembefolyásolást használ. Jég az eleme, beren a jelleme, ő a hűséges társ. *mesélek neki kicsit, hátha érdekli, s famulusom is szerepelni szeret, ezért mutatja be elemét, a jeget, el is kékesedik, jeges lesz szőre, de ez neki nem árt. Pár pillanat múlva tér csak vissza eredeti állapotához.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-02-27, 12:55 am

*Nem szeretnék még távozni, amíg nem tudom, hogy minden rendben van vele és nem szenved komoly károsodást az agya… miattam. Így amikor felkel és a gyógyító is megnyugtat arról, hogy holnapra már kutya baja sem lesz, csak ma kell bent töltenie az éjszakát, egy picikét el is mosolyodom és ez után kezdünk beszélgetésbe Zaine-el. Remélem, hogy most normálisan fog mindez alakulni, nemsokára úgyis megyek, de pár szó erejéig még maradhatnék, úgy hiszem.*
- Ez nem merevség kérdése, egyszerűen ha úszni mentem volna, akkor se beszélgetni akartam volna, hanem úszni, nálam ez így működik. *ismerem is be, tehát így már talán ő is jobban fogja érteni a dolgokat, hogy mit miért is teszek, és miként. Bizonyára számára furcsa lehetek, de az emberek különbözőek, éppen ez a világ lényege, ha mindannyian egyformák lennénk, unalmassá válna a lét. A servallal viszont még nem fogok kezet, picit haragszom rá is, de ahogy leugrik gazdája mellől, majd hozzám dörgölőzik, automatikusan cirógatom meg selymes bundáját és szép szőrét is és egy kedves kis mosolyt is kap most tőlem.*
- Idővel fogok, de egyelőre így megfelel nekem, nem kell tanácsokat adnod. *pillantok is szemeibe és szavaim se durvák, elutasítóak, egyszerűen most így érzem ezt az egészet helyénvalónak, ennyi az igazság. Nem tudom, hogy mennyire vagyok ide való és ezt hamarosan a srác is hallhatja, de a szavaira én már nem mondok semmit, inkább a következő kérdésére koncentrálok.*
- Apám küldött ide, hogy tanuljak és ő ezt a helyet látta a legtökéletesebbnek nekem, én pedig hiszek neki. Idővel bizonyára megtalálom a magam érdeklődési körét, szóval nem kell féltened. *próbálok megfontoltan beszélni és el is hinni azt, amit mondok, de sajnos nem olyan egyszerű ez az egész, ahogy azt én gondolom, sajnos félek attól, hogy nem fogom megállni itt a helyem. *
- A sárkányok… imádom őket. Tudod, Norvégiában is sok él… *mesélek is egy picit, így bökve ki azt is, hogy hova valósi vagyok, majd ez után pillantok a serval felé, akiről hallhatom is a dolgokat, illetve láthatom is azt, hogy milyen is a jég elem.*
- És hogy hívják? *és igen, ekkor jut eszembe, hogy én még csak be se mutatkoztam, így cseppet pironkodva, elszégyellve magam árulom el saját nevem.*
- Én egyébként Elinor vagyok, Elinor Jörmungandr. Téged hogy hívnak? *kérdezek is rá kíváncsian, mivel már egy ideje beszélgetünk, de meglepő módon egymás nevét még nem ismerjük.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-02-27, 1:16 am

*Pontosan azért történik az, ami, mert számomra érthetetlen a másik viselkedése, bár számára talán az enyém az. Hamarosan magyarázatra szorul, viszont kérdéses, hogy talán érdemes lett volna-e előbb beszélni, és nem ilyen csúnya kerülőutat tenni. Tulajdonképpen nem értem őt még mindig, hiába magyarázza, tehát meg is rázom fejemet, viszont látszik, hogy nem akarom neki kiszabni, mit tegyen.*
- Hát, te tudod, én nem akarlak megváltoztatni. Csak szerintem lehetnél szociálisabb, de majd rájössz, hogy neked mi a kényelmes. Én mindenhol szoktam ismerkedni. *mosolyodom el, majd már amint a famulusommal is békét köt, úgy bólintok szavára, hiszen nem tudok többet tenni, és talán nem is kell. A kérdésemre persze felel, ezért vonom fel szemöldökömet, majd tekintetem és fejem a takaró felé fordul, ha a szülők kérdése kerül szóba. Nem gondolkodok azért sokat, mert már nem érint, sikeresen léptem rajta túl több éve.*
- Engem a szüleim utcára vágtak, nekem nem mondják meg mit csináljak. Gondolom azért engedelmeskedsz apádnak, bár itt nagyon hamar fogsz önálló lenni. Minden rendben? *mondom el véleményem és teszek is fel hirtelen egy igen személyes kérdést, hiszen ha probléma van otthon, nyilván nem velem osztja meg, ha alapjában véve beszélgetni sem szeretett volna, mert a kérdés így értendő, a témához kapcsolva. Szerencsére mintha azért szavaim nyugtatnák kicsit, vagy talán csak kemény lány.*
- Nem, nem tudtam. Mugli származású vagyok, itt ismerkedtem meg a mágiával. *mondom, s remélem, hogy neki ez nem okoz gondot, mert nem szeretem, ha valaki azért néz le, mert sárvérű vagyok. Szerinte. Ahogy sejtem, az állatos téma meg is ragadja a figyelmét, ezért maradok itt.* - Melyik a kedvenc fajtád? Talán a norvég tarajossárkány? *pislogok rá egy kis mosollyal, hiszen ezt is árulja el, ahogyan beszél, a származását. A famulus is parádézik kicsit, tehát hamarosan a neve szóba kerül, úgy mosolyodom el. Bizonyosan nem tudja, ki után kapta a nevét, hogy ki a jamaicai híresség, de nem vetem szemére. Távol éltünk egymástól.*
- Nesta. A kedvenc énekesem nevéből egy darab. Azt jelenti, tiszta. *gondolkodom el hangosan. Mire utal? Hát... én sokkal jobbnak tartom magam, jellemileg, erkölcsileg, még a furcsa látásmódommal is, mint a többi diákot. Nekem ez jutott. A gondolatokból bemutatkozása rángat ki, pislogok is nagyot a nevére, kezdem szégyellni a saját nevem szegényes kiejtését.*
- Fú... nagyon különös neved van, de szép is. Az enyém Zaine Warhurst, Exortus. *nyújtom most felé kezemet, de érdekes mód, mintha a tenyerem félig-meddig felfelé mutatna, valahol a kézfogás, és a felfelé fordított tenyér között. Kíváncsi vagyok, elfogadja-e. Nekem itt kell maradnom éjszakára, de ha megy, jó tudni, mi a neve, ha még keresném esetleg.*

//Fagyunk.//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-02, 10:18 am

// NRT: Dr. Engelaar és Zoé - 2013.03.02. //

* Most már bánom, hogy nem lustálkodtam szobám falai között, így utólag persze rettentően okos az ember, de nem, nekem korán fel kellett kelni, hogy a délelőttöm nagy részét ismétléssel töltsem. Ennek meg is lett az eredménye, jelenleg az aulából mászok fel az első emeletet véve célba, hogy azonnal a gyógyító színe elé járuljak mielőtt még teljesen megbénulnak az idegeim vagy megfulladok, igazából nem tudom mi lehet a bajom a monoklis kobra marásától mivel nem néztem utána mivel járna az, ha megharapna. Már miért is harapna meg? Eddig sosem fordul elő még pólyás koromban sem, mindig ügyesen be tudtam cserkészni és le tudtam csapolni a kívánt mérget, meg sem fordult a fejemben, hogy most, sokkal tapasztaltabban figyelmetlen leszek - jó bevallom észre sem vettem - és elkap. Nem tudom mennyi időm van - már ha egyáltalán halálos - de ezt nem hagyom annyiban annak ellenére sem, hogy korai még az idő, végtére is a gyógyítónak bármikor a rendelkezésünkre kell állnia. Ahogy végre valahára felérek végigsétálok a folyosón s ahogy közeledek úgy kezdem egyre rosszabbul érezni magam, pont olyan ez mint mikor hazafelé tartok és pisilnem kell; ahogy közelebb érek célomhoz úgy érzem azt, hogy egyre jobban kell. Ha jobban megnéz az ember nem láthat rajtam semmi különöset, noha a fekete nadrágom szárán a vádlim környékén két kis lyuk fityeg, ez mind árulkodok arról, hogy valami bántalom ért. A két kis sebből apró csermelyként folyik vérem egyenesen rá a zoknimra, mi magába szívva nedvesíti lábam. Felül egy mély dekoltázsú fehér felső és egy boleró szerű kis szintén fekete kabát, a sivatagba indultam ezért a magassarkú helyett valami kényelmesebbe bújtam de a sminkről azért nem mondtam le, feketével vannak kiemelve szemeim és hajam a szokott módon szorosan összefogva. Ahogy odaérek ahhoz a bizonyos ajtóhoz szó nélkül nyitok be és azzal a lendülettel kiáltom el magam, mit sem törődve az esetleges itt éjszakázó betegekkel, az én dolgom most fontosabb mint sem mások álma miatt aggodalmaskodjam.*
- Hahó! Doki!* teszem be az ajtót és sétálok beljebb, csend van és alig van mozgás ezekben a korai órákban szóval elvileg még a hulla is meghallja, hogy megérkeztem. A legközelebbi ágyra le is teszem magam s várakozva kezdem magam diagnosztizálni, kezd a víz kiverni és mintha a mozgás is nehezebb lenne, de vajon ezek a tünetek nem csak a páni félelemnek köszönhetők és bebeszélem magamnak? Fene se tudja... azért vagyok itt, hogy kiderítsem.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-02, 7:37 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

*Bár a tegnapi napon került sor az érkezésemre, mégsem voltam hajlandó munkába állni. Ki kellett pihennem az utazás fáradalmait, de ma már minden adott, hogy birtokba vegyem a rezidenciámat. Fekete, fűzős bőrcipőt viselek, ezen felül bőrövemnél találkozik a szintén fekete nadrágom, és sötétszürke ingem, amit most egy fekete nyakkendővel egészítek ki. Az egyik kalapom a fejemen van, így indulok először a nagyterem felé, hogy megreggelizzek, majd pontban hatra érkezek meg a rendelőmbe. A névtábla stimmel, nagyon helyes, mert büszke vagyok a nemesi híremre és nevemre, szóval egyelőre semmi kivetni valóm nincs. Be is nyitok az új birodalmamba, ahol máris egy manóval találom szembe magam, aki szorgosan tisztogatja az íróasztalt.*
- Jó reggelt Dr.! A nevem Florah! *Mutatkozik is be nekem, de elfelejti megosztani velem, hogy mit is keres ő itt, ebből következtetek arra, hogy nem túl precíz, én pedig sebészként azt nem szeretem.*
- Viszont. Dr. Haulerwi, ha kérhetem. Takarító, vagy asszisztens? *Pillantok rá szigorú tekintetemmel, kihangsúlyozva a nevem is. Nem tudom, hogy mire számíthatok egy feketemágus képzőben, de a tiszteletet elvárom, legyen az diák, vagy manó. Ő válaszol, hogy asszisztens, majd elkezdem a kipakolást, szóval helyre kerülnek a kalapjaim, egy mappa is kikerül az asztalra, majd jön a lényeg. Mivel nem a hivatalos szakterületem a növények magas ismerete, ezért csak itt tudom felhasználni ezt a tudományágat, szóval el is kezdem kipakolni az egyes szérumokat, növényeket, mintákat. Akadnak kísérleti fázisban lévő szerek is, ezeket külön helyezem el, nehogy összekeverjem, bár ez rám nem jellemző. A kipakolás időigényes feladat, de két óra alatt végzek mindennel, tehát bejárhatom a rezidencia többi termét, az elsőben ágyak vannak, normál körülmények, a második ajtó mögött viszont már el vannak egymástól választva. Jól tudom én, mikre vannak ezek fenntartva, mint ahogy azt is, mi lenne akkor, ha lenne még egy ajtó...De az nálam nem fog előfordulni, csak pozitív eredményeim vannak. Tehát a fertőző betegek termét felmérve hallok egy hangot a rendelőből.*
~Doki...itt mindenkibe bele kell verni a tiszteletet?~*Bosszankodok magamban, miközben oda is érek a lányhoz, gyorsan végigmérve őt, és éles szemeim egyből észre is veszik a probléma okát.*
- Dr. Haulerwi vagyok. Milyen kígyó marta meg? *Villan rá tekintetem, ami talán ijesztő is lehet a szemem körüli lilaságnak hála, de nem tehetek róla, családi vonás ez. Közben intek neki, hogy feküdjön fel rendesen az ágyra, és ha ez is megvan, akkor neki is kezdek a dolgomnak. Felhajtom a nadrágját, hogy jobban szemügyre vegyem a marást, majd felvázolom előtte a helyzetet.*
- Túl lehet élni. De jobb ha tudja, hogy az ittlétem alatt még senki sem hagyta el ezt a helyiséget élve...*Jelentem ki egy halvány mosolyt megengedve magamnak, majd egy kis hatásszünet után be is fejezem a dolgot.* - Ugyanis ez az első napom. Szóval maguk mindig keresik a bajt, vagy ez kivételes? *Kérdezem is meg, nem törődve azzal, hogy talán kicsit ráijesztettem. De minden jól be kell vezetni, én pedig így szoktam, szóval az érdekel, hogy mennyire gyakoriak az ilyen esetek egy ilyen iskolában, ahol a rosszfiúkat képzik. Közben azért végzem a dolgom, és mivel ez nem olyan súlyos eset, letesztelem a manót is.*
- Florah, gézt, alkoholt, és a zöld fedelű dobozt! *Adom ki az utasítást, amit remélhetőleg pontosan el is végez. A géz és az alkohol még talán világos, de a doboz már az én tulajdonomban áll, azokat kell neki hamar megtanulnia, ha a kedvemben szeretne járni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-02, 8:20 pm

//Olvad Zaine-el – bocsi srácok, gyors befejezzük és már itt se vagyunk Very Happy

//

*Az események addig fajulnak, amíg a gyógyítónál nem kötünk ki és Zaine meg nem lesz vizsgálva. Szerencsére nincs súlyos baja, tehát nem kell attól félni, hogy maradandó agyi sérülést szerez a fallal való találkozás miatt, így bele is kezdhetünk egyfajta beszélgetésbe, de meglepő módon nem tart engem valami szociálisnak, ami hallatán érdeklődve pislogok rá.*
- És ezt abból a rövidke időből vontad le, amíg láttál? *kérdezem is meg tőle kíváncsian, mivel teljességgel butaság az, amit állít.* - Nincs bajom az ismerkedéssel, csak nem a könyvtárban szoktam, ahogy azt az előbb is kifejtettem neked, tehát szociális vagyok, de majd talán idővel rájössz te is. *nem ragozom tovább a dolgokat, azt hiszem, hogy felesleges lenne, vagy megérti, amit mondani szeretnék neki vagy nem, ez most már úgyis rajta áll. Mesélek egy kicsikét apámról is, hogy miatta vagyok itt, a másik válasza viszont igen csak meglep, így nyelek is hozzá.*
- Sajnálom… ami történt. *pillantok is szemeibe, de az apámnak való engedelmesség már kissé sok, egyre kevésbé szimpatikus nekem ez a srác.* - Nem engedelmeskedek, hanem tisztelem őt, ez két különböző dolog. Ő a legfontosabb az életemben. *persze, hogy minden rendben, csak az nincs, hogy így viselkedik. Azt hiszem, hogy mi ketten két külön világot alkotunk és ennek a két világnak nem tesz jót, hogyha találkoznak. Próbálunk találni azért egy olyan témát, ami esetleg mind a kettőnkhöz közel áll, így a sárkányokat már fel is hozom neki, de mivel mugli szülők gyermeke, így nem igazán tud róluk sokat.*
- Értem… szerintem nagyon csodálatosak… *kezdek is bele, de hallhatóan ismer egy sárkányt, amely Norvégiában honos, én viszont most már kissé elmosolyodva rázom meg a fejemet.* - Nem. Tudod, a mi családunk már több száz éve nevel egy fajt, a Jörmungandr sárkányokat, a birtokunkon nagyjából egy tucat megtalálható. *mesélek is erről sugárzó arccal, mivel nagyon tisztelem ezeket a lényeket és én szeretném majd átvenni a családi dolgokat, a sárkányok pedig hozzánk tartoznak, és a viking mitológiákig nyúlnak vissza, bár szerintem Zaine nem tudja, hogy ki is volt az a Jörmungandr a skandináv mitológiában, de most nincs is kedvem mesélni róla, talán majd máskor, már ha egyáltalán érdekli a téma. A famulus mivel békét szeretne kötni, engedek is neki, így simogatom meg kissé, majd kezdek el róla érdeklődni és miután a nevét megtudom, már biccentek is, jelezve, hogy értem és ez után mutatkozok be én magam is, hiszen ez eddig még nem derült ki a fiú számára, ahogy az én számomra se az ő neve.*
- Köszönöm! *lepődök is meg a kedvességen, majd amikor kezét felém nyújtja, tenyérrel felfelé, kissé meglepődöm, de sejtem, hogy nem tudja, mit jelent, így végül belehelyezem saját kacsómat, hogy megrázhassam az övét.*
- Örülök. *mondom azt, ami illik, mert egyébként nincs teljesen így, eddig még így érzem… *
- Hogy van a fejed? *mostanra márt talán hatott a gyógyító itala, talán jobban van, mindenesetre ezt még meg szeretném tudni, mielőtt elköszönnék tőle, amire nemsokára sor fog kerülni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-02, 8:42 pm

*Igen gyorsan vagyok képes ítélni, mert hiába mondják, hogy ne ítéljek külső alapján, az öltözködés, a viselkedés és a cselekedetek mind-mind meghatározóak, és ebből következtetéseket tudok levonni. Nem érdekelt sosem az olyan érv, hogy valaki nem magát adja... attól nem lesz pozitív róla a véleményem, de ugyanúgy elítélem. A kérdésére tehát bólintok is, de tovább beszél, ezért nem válaszolok azonnal, csak némi gondolkodás után.*
- Hát, az lehetséges, de aki barátkozós, az mindig képes rá. Én például képes lennék könyvtárban is, tehát nálam nem lehetsz szociálisabb. Persze engem mindig emberek vettek körül, nyugtalanít a hiányuk... *ismerem be neki őszintén, de nem zavar, ha nem gondolja így, engem nem kell győzködni, hiszek neki majd, ha látom, hogy igaza van, mert eddig nem cselekszik úgy. A következőkben sem rejtem el véleményemet, sem múltamat, elég nyílt vagyok, de kijelentésére fejemet rázom. Nem szeretem, ha sajnálnak engem, sose tudtam elviselni, bármennyire is kedves emberi próbálkozás alapvetően.*
- Nem kell, így kellett történnie. *felelem, hiszen szeretem ezt hinni, azonban azt nem várhatja el, hogy a szülő-gyermek viszonyról hasonló lesz a gondolatom, mint neki, mikor különböző módon, különböző közegben nevelkedtünk, más-más következtetést vontunk le, más történt velünk és már példa volt a szemünk előtt. Nekem nem hiányzik a szülői szeretet, nem is tartom sokra a családot, mint fogalmat, mert engem az emberi kapcsolatok érdekelnek, kategorizálás nélkül, ő viszont ehhez másképpen áll...*
- Mi történt az édesanyáddal? Őt nem említetted. *vonom fel szemöldökömet, mert azért furcsa, hogy egy lánynak az apjával legyen nagyon jó kapcsolata. A fiúk apások, a lányok anyások, bár néha ez fordul, de alapvetően úgy tudom, így van. Végre egy olyan témára terelődik beszélgetésünk, mely mind a kettőnket érdekel, érint és közös a nevezőnk is.*
- Szerintem elég félelmetesek, olyan nagyok, és varázslatosak, de van bennük szépség. *mondom, hiszen azért én már tanultam a sárkányokról, mikor viszont egy kijelentéssel él, a számat is eltátom hozzá, állam leesik, tekintetem hitetlenkedőre vált, még szemöldökömet is felvonom, elakadó lélegzetemmel együtt. Nocsak... mik derülnek ki, azonnal fel is csap bennem a vágy, hogy azonnal induljak, szemlére, ami a birtokot és a sárkányokat illeti. Döbbenten fújom ki a levegőt hangosan.*
- Hú, hát... valóban, igazad van, a lovak már ódivatúak... El sem tudom képzelni, milyen lehet nevelni őket, hogyan kell... akkor viszont te ismerheted őket nagyon. Szabad a bejárás a birtokra, látogathatóak? *tudakolom is meg, mert még nem láttam ezt a fajt, se képen, se élőben, és nagyon kíváncsi lennék rájuk. Itt az ideje késve bár, de a bemutatkozásnak, ami meg is történik, köszönetére pedig finoman mosolyodok el, amikor pedig a kezembe helyezi övét, nem engedek a rázásnak, hanem egyszerűen, de gyorsan húzom magamhoz közelebb, hiszen ülök, és az intim szférájába is belekerülhetek, persze úgy, hogy nincsenek zavaróan közel arcaink egymáshoz.*
- Látom, bánt téged még az eset. Néha hülye tudok lenni, de ne tartsunk haragot, sajnálom, hogy támadásra késztettelek a helyzettel. *suttogom neki, majd egy huncut kis mosoly is arcomra szökik, és gyorsan, remélhetőleg váratlanul, de egy apró puszit nyomok az arcára, ha közel van még, vagy egyáltalán a közelembe kerül, s csak ezek után engedem el a kezét. Kérdésére önkénytelenül túrok a hajamba, kicsit tapogatva koponyámat, de végül egy mosoly szökik ajkaimra.*
- Kicsit hasogat, kicsit érzékeny, de megmaradok, ne aggódj! *dőlök most már hátra az ágyon, hogy pihengessek, mert valóban arra vagyok ítélve, és gyógyulni szeretnék, ezért nem kockáztatnék. Nem dobom ki a lányt, de sejtésem szerint nem fogja sírva tölteni a napot az ágyam mellett, holtra vált arccal a kezembe kapaszkodva... feltartani sem szeretném.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-02, 8:57 pm

*Azt hiszem, hogy nem fogunk tudni közös nevezőre jutni, mert hiába próbálom meg elmagyarázni neki, hogy milyen is vagyok, ő mintha nem értené. Bizonyára nagyon mások vagyunk és ez az oka ennek, így csak halkan sóhajtok, nem idegesítve fel magam igazán rajta.*
- Nem mondtam, hogy nem vagyok rá képes, ahogy azt se, hogy nálad szociálisabb vagyok. *csak ennyit mondok kissé belefáradva a témába, tehát nem mondok mást rá, inkább hagyom, hogy tovább lépjünk a témán és inkább a család kerül szóba, így tudom meg, hogy Zaine-t kitették az utcára, tehát egyáltalán nem volt olyan élete, mint például én nekem. Ő tudja, hogy mit szeretne, de én ettől függetlenül még sajnálom, szomorú az, ami történt vele, nem tudok rábólintani és azt mondani, hogy nem sajnálom, amikor nincs így. *
- Hogy édesanyámmal? *kérdezek vissza hirtelen, majd ajkamba harapom, lesütöm szemeimet és el is fordítom picit a fejem.* - Ő már nincs az élő között. *ismerem is be halkan, de nem akarok tovább erről beszélni, főleg nem egy idegen fiúnak, így amikor témát vált, rátérve a lényekre, máris sokkal szívesebben cseverészek vele, mesélve a sárkányokhoz fűződő viszonyomról, illetve arról, hogy nekünk is vannak ilyen teremtményeink, méghozzá olyanok, amelyeket a családunk fejlesztett ki, keresztezve a különböző fajokat.*
- Igen, közöttük nőttem fel, ezért a nagy ragaszkodás. De amikor találok egy új sárkányokról szóló könyvet, amit még nem olvastam, rögtön elolvasom, hátha megtudok még valamit róluk. *mesélem is, de a szabad bejárásnál csak nemet intek buksimmal.* - Nem, dehogy is, ők a családhoz tartoznak, nincs köze másnak hozzájuk. Csak az láthatja, akiket mi engedünk a birtokunkra. *magyarázom is el a fiúnak, majd végül a bemutatkozásunkra is sor kerül, így a kinyújtott kézbe helyezem saját, kicsinyke kezemet, és már ráznám is meg, amikor hirtelen magához húz a fiú, így az ő ágyára csüccsenek át, kissé rá is dőlve Zaine-re és arcomat el is borítja a pirosság ettől a közelségtől. *
- Én nem… izé nem haragszom, de nem tagadom, hogy bánt. Kijátszottál és mást hoztál elő belőlem, mint aki én vagyok. *ismerem is be, de ez után jön a puszi, mely oly gyorsan és váratlanul történik, hogy ez után hirtelen pattanok fel és lépek is pár lépéssel hátrébb, még mindig pirospozsgás arccal, tehát láthatóan nem vagyok én hozzászokva az ilyesmihez és nem is tudom nagyon, hogy mit kéne mondanom. Inkább érdeklődöm még tőle, majd bólogatok is a válasz hallatán.*
- Az… az jó, örülök. De én… szóval nekem mennem kell, szia! *biccentek felé még egyet kissé idegesen, mert nem tudom még mindig, hogyan kellett volna fogadnom ezt a lépést és hogy miért is kaptam. Hiszen… még csak nem is jöttünk ki igazán jól, túl szép se vagyok, miért… miért tette ezt? 180 fokos fordulatot teszek és már távozom is a rendelőből, de azt hiszem, hogy a mai nap egy részén biztos ezen az apró, kedves gesztuson fogok gondolkodni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-02, 9:06 pm

*Olyanról nem kell sokáig vitatkozni, amelyben nem értünk egyet. Majd talán el jön az idő, hogy nem így lesz, hogy igazat adok neki, vagy ő ismeri be, hogy téved, most azonban ilyen helyzetben nem bölcs dolog ezzel fárasztani egymást, tehát szavaira egyszerűen bólintok, annyiban hagyva a témát. A következő sem jobb, sikeresen találok rá olyanra, mire nem kéne, ezért mikor választ kapok, kissé el is szorul a torkom. Erről még én is tudom, hogy rossz.*
- Sajnálom. *mondom most én, amit előzőleg ő, és most talán ő nem vevő rá, ha magamból indulok ki... nem tudhatom. A sárkányok már szerencsére olyan téma, mely mind a kettőnknek tetszik, hiszen én sem véletlen vagyok ezen ház tagja, imádom az állatokat, a természetet, tehát érdekel is, leköt, lenyűgöz, akár csak a lányt, kinek ebben nap mint nap része lehetett. Jó neki.*
- Kár, szívesen megnéztem volna őket, sose láttam még sárkányt élőben. *sóhajtok most én fel, mert valóban fáj érte némileg a szívem, de nem fogok most rajta ragadni, nem kérem meg, hogy engedjen be a birtokra, hiszen nem ismer, én se tenném a helyében, és nem kell mindig tolakodni, hiába szeretnék néha, hogy figyelembe vegyenek. Lesz még rá alkalmam, hogy összebarátkozzunk, ha esetleg úgy alakul, és több közös pontot is találunk magunkban, akkor pedig talán egyszer mutat nekem sárkányt. Külföldön se jártam még nagyon. Mikor viszont közelebb húzom, látom, hogy zavarba jön, de élvezem, ha így viselkedik egy lány a közelemben, ezért mosolygok rá, és kutatom tekintetét kíváncsian az enyémmel.*
- Többet nem fordul elő. *zárom le a témát, majd adok neki egy apró puszit, a távolodást pedig engedem, nem vetem meg ezért, szórakoztat a helyzet, hiába teszem ezt csak kedvességből és nem gonoszkodásból. Amint sejtem távozni készül, nekem sem ártana pihenni, tehát már integetek neki, s megvárom, míg elmegy, és csak utána fekszem az ágyra teljesen vissza, majd hunyom be a szememet, hogy az álmok mezejére lépjek egy ideig, míg fel nem épülök.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-03, 1:50 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

* Fogalmam sincs mi történik velem vagy mi fog, minden esetre nekem megvannak az elképzeléseim, hallottam már kígyó támadásokról de hogy ez monoklis kígyó milyen istenverte méreggel van megáldva... arról dunsztom sincs. Felettébb idegesítő helyzet, oda a gyakorlásra szánt délelőttöm hála figyelmetlenségemnek. Ahogy felérek az elsőre és végigsétálok a folyosón, lépteim a gyógyító rezidenciájához vezet hova szó nélkül nyitok be s sétálok el egy szabad ágyig, felhíva magamra a figyelmet mert bizony itt vagyok. Meglep, amikor egy sápadt, karikás szemű manus lép oda hozzám és mutatkozik be, hisz én a nőcit vártam, ez látszik meglepett pillantásomon is.Vajon hova tűnt?*
- Üdv Doki, én meg Zoé Calylas.* futom is le gyorsan a tiszteletbeli köröket s pillantok le lábszáramra ahogy az után érdeklődik, hogy milyen kígyó is mart meg.*
- Honnan tudja, hogy mi bajom? Még meg se kérdezte...* kíváncsiskodik kicsit, sötét nadrág van rajtam és az a két kis lyuk nem igazán feltűnő, tehát talán jogos a kérdésem. Mégis eleget téve kérdésének felelek miközben leveszem cipőim, hogy aztán kényelmesen, kinyújtott lábakkal üljek fel az ágyra, intése erre a mozdulatra sarkall.*
- Monoklis kobra.* válaszolok nemes egyszerűséggel miközben figyelem miként veszi szemügyre sebem ami picit de nem is itt a lényeg így hát szavaira nem állom meg, hogy ne járatassam szájam, így emelem rá kérdő mégis nagyot néző tekintetem, pláne, hogy azzal ijesztget, hogy innen élve még nem jutottak ki. Persze kis idővel kiderül, hogy csak ugrat s az is, hogy ez az első napja így grimaszolva egyet pillantok el róla de aztán sötétségeim visszvándorolnak rá.*
- Fanyar egy humora van... szóval én leszek itt az első pánciense. Rossz fényt vetne magára, ha egyből egy hullával indítana...* dőlök picit hátra két kezemmel támaszkodva meg, így arcom megpihentetem vállamon s letekintek a sebemre.*
- Nem is ebbe a pöttynyi lyukba halok bele hanem a méregbe. Mielőtt még közöltem volna önnel, hogy melyik faj harapott meg már ki is jelentette, hogy túl fogom élni. * pillantásom vissza siklik a férfira várakozón, hogy némi magyarázattal szolgáljon talán elhamarkodott kijelentésére hisz továbbra is érzem a verítékezést, a heves szívdobogást bár ezeket lehet csak a hely hozza ki belőlem. A kérdéseire enyhén megvonom vállam majd kissé elmosolyodva mondom el véleményem és tapasztalataim.*
- Van aki legalább annyiszor tér be ide mint a mosdóba, erő, tapasztalat kérdése ez, nem mindenkinek mennek jól a dolgai. Persze egy-egy keményebb óra után számíthat a páciensekre, nem az oroszkrémtorta receptjét tanítják ebben a suliban de gondolom ezzel tisztában van.* én is jártam már itt párszor, de ki nem? Szerintem sok olyan diák fordul meg itt ki ne tespedett volna legalább egyszer egy ilyen ágyon. Ahogy meghallom az utasítást pillantásom a Florah nevezetű manóra siklik - legalábbis annak vélhető irányába - de mivel jelenleg nem látom így a doki részesül ismét benne.*
- Nem kéne valami főzet a méreg hatástalanításához? Bocsi Doki nem akarom felülbírálni tudományát de órán mintha az egyik lányt megharapta volna egy ilyen hüllő és Mordana egyből adott neki valamit.* aztán lehet rosszul emlékszem és az egy másik óra volt, másik hasonlóan veszélyes jószággal, én csak nem akarok elpatkolni, ez itt a lényeg.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-03, 2:37 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

*Nem rossz ez a rendelő, bár a magánklinika jobban fel volt szerelve, azért ennek is vannak előnyei, tehát itt használhatom a mágiát, és a saját gyógyszereim, amiket mugli helyeken nem. Egyelőre csak elkezdem a berendezkedést az ízlésem szerint, és persze körbejárom a helyet, amit egy kissé kétségbeesett kiáltás szakít félbe. Szép, az itteniek már korán reggel nem bírnak magukkal, na de nekem ez csak jó, így legalább van dolgom. A lány is bemutatkozik, de nem esik le neki az, hogy nem szívlelem a "Doki" megszólítást, azt hagyják az általános háziorvosokra, hisz én azért annál többre vagyok hivatott. Én képes vagyok megállapítani így is, hogy mi a probléma forrása, de ő csak kételkedik. Kérdem én, ő az orvos, vagy én?*
- Elég csak önre néznem. A nadrágját átáztatta a vér, ha nem is nagyon, de észrevehető. A többi tünet pedig eléggé árulkodó. *Elmagyarázom neki a dolgokat, hisz ő valószínűleg nem orvosi szemmel látja a dolgokat, tehát nem tudja, mire kell figyelni, és miket kell észrevenni. Ezzel nincs is semmi probléma, ő feketemágusnak tanul, az enyém pedig egy teljesen más szakma, olyan, amiért jóval hálásabbak az emberek. Kérésemnek enged, szóval már közelebbről is megnézhetem a sebet, ami elém tárul, és szavai alapján világossá válik a helyzet súlyossága, ami nem olyan vészes. Egy bólintással veszem tudomásul, hogy pontosan milyen állatnál húzta ki a gyufát, aztán kicsit fura módon, de közlöm vele, hogy ez az első napom, és jó lenne, ha elárulna egy-két dolgot a diákok sérülési szokásairól, már csak azért is, hogy tudjam, mire számítsak.*
- Ezt bóknak veszem. De tudnia kell rólam azt is, hogy eddigi pályafutásom során mindenki a saját lábán távozott, elégedetten. *Azért megnyugtatom, és elhessegetem még a gondolatát is annak, hogy itt valaha holtan kerülne ki a kezeim közül. Továbbá az sem szükséges, hogy még jobban megijedjen és bepánikoljon, mert az csak rontaná a jelen helyzetet.*
- Sebész, és gyógynövény specialista vagyok. Ebből adódóan tökéletesen tudom, hogy mivel kell megfékezni egyes mérgeket, mielőtt még súlyosan roncsolná a szervezetét. *Alapjában nem vagyok egy bőbeszédű típus, de amikor ellátok valakit, akkor kötelességem tájékoztatni a dolgok menetéről, hogy semmilyen hirtelen inger, esemény ne érje a beteget. Közben megkapom a választ a korábbi kérdésemre is, ami a diákokat illeti, és rájövök, hogy nem fogok sokat unatkozni, és malmozni, ami nem is baj, hiszen gyógyítani jöttem ide. Egy biccentéssel veszem tudomásul a dolgot, mert közben figyelnem kell a dolgomra is az ő érdekében, szóval ki is adom az első utasítást Florahnak, aki el is somfordál a kért dolgokért, de a lány továbbra is kételkedik bennem, ami kezd bosszantani.*
- Fogalmam sincs, hogy ki az a Mordana, de ha ő olyan jól érti a dolgát, akkor miért nem hozzá fordult segítségért? *Villan rá a tekintetem, mert nem szeretem, ha egy diák szeretné megmondani, hogy mit, és hogyan csináljak. Közben visszatér a manó is egy fém tálcával, rajta a gézzel, az alkohollal, és egy zöld dobozzal, amit kinyitok, és beleszagolok.*
- Ez nem jó, a másik zöldre van szükségem! *Intek is a dobozkák irányába, kezébe nyomva a rosszat, és remélem, most már jót fog nekem hozni. Ezért az egyért nem hibáztatom, mert hozzá kell szoknia a dolgaimhoz, amit nem várhatok el egyik percről a másikra.*
- Rendben, akkor most lefertőtlenítem, míg Florah idehozza az ellenmérget, kicsit csípni fog. *Közlöm vele, hogy mivel is kezdem a tényleges kezelést, persze csak doktor nyelven, mert a "kicsit csípni fog" kifejezés nem teljesen igaz, meg lehet érezni azért rendesen, de ez a legalapvetőbb lépés mindenféle seb esetén. Florah is megérkezik a másik dobozzal, amit szintén le ellenőrzök, na ez már megfelel nekem.*
- Most még kicsit hagyom, hogy dolgozzon az alkohol a seben, nem árt most neki, aztán pár perc múlva ebből a folyadékból fogok a két sebre önteni. Egyelőre nem fogom begyógyítani, ahhoz vissza kell jönnie három óra múlva. *Vázolom is fel ismételten a helyzetet, miszerint az ellenméreg beadásra fog kerülni, de a sebet eltüntetni még butaság lenne, mert ha probléma merülne fel, akkor vágást kéne ejteni a lábán, az meg felesleges kellemetlenség.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-03, 6:17 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

* Szerencsére nem kell sokat várnom a Dokira mivel hamarosan egy férfi lép felém kinek kinézete olyan mint aki menten összeesik vagy mintha nem aludt volna hét napja, de úgy tűnik a bemutatkozásból, hogy ő lesz akihez fordulnom kéne, így hát nincs itt gond, nem fogok kimúlni. Remélem. Hogy s hogy nem de tudja mi a bajom mi meglep s szóvá is teszem miközben eleget teszek kérésének és felülök az ágyra.*
- Jól van, érti a dolgát.* mosolyodok el kissé, nem mintha tesztelni akartam volna de azt hiszem jó kezekben leszek. közlöm azt is milyen állat harapott meg, mi továbbra is bosszant s ez a bosszúság kiül arcomra is, de ez hamar fel is szívódik s átváltozik ijedelemmé ahogy azt ecseteli a fazon, hogy innen élve nem mentek ki tőle. Szerencsére csak poénkodott de igazából nem volt ez vicces, nem kéne a szívbajt is rám hoznia mert akkor itt tengődök a társaságában napokig.*
- Nem annak szántam.* húzom el a számat s bizony nem mutatom de már nem izgulok azért, hogy milyen ellátásban lesz részem, mégis csak ő a szakember s amint hallom még senki sem patkolt el a kezei között. Hozatja is a manóval a szükséges cuccokat de nem igazán erre számítottam, valami ellenszerre gondoltam elsősorban hisz mégis csak méreg van a szervezetemben, szóvá is teszem mindezt, tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy könnyű eset.*
- Áh, jól van... idővel majd biztos megbízok magában nem de? Úgy sincs más választásom...* biztos, hogy fogunk még találkozni hisz a keményebb idők most fognak még csak eljönni, vállamra hajtva fejem kezdek mesélni arról, hogy milyen sűrűn látogatnak el ide a diákok, sajnos vagy sem de az emelet ezen része legalább olyan járatos a diákok számára mint az étkező. Elnézem ahogy a manó meghozza a kívánt eszközöket de a kétség megint csak hatalmába kerít igazából már rég lehúztam volna valami borzalmas ízű löttyöt, nem akarom, hogy a szükségesnél tovább a szervezetemben maradjon a méreg, főleg hogy egy órán a tanársegéd lány egyből megitatott a lánnyal valamit. Láthatóan akadékoskodásom kezdi kihozni sodrából a férfit mi nem volt szándékom csak tisztában szeretnék lenni azzal miért nem adja már oda az ellenszert.*
- Jó, jó nyugi Doki. Azért mert itt a gyógyítás helye, ő tanársegéd és jól ért a bájitalokhoz, mérgekhez szóval bizonyára nem véletlenül kapta meg a lány azt az ellenszert. De ha úgy gondolja ráér az akkor hát nem tudok mást tenni mint kivárni...* azt hiszem jobb lenne ha meghúznám magam picit mivel igen kiszolgáltatott helyzetben vagyok, de az olyan izé... az nem én vagyok, ha van véleményem azt elmondom minden helyzetben tehát ez van. Figyelem a férfi minden mozdulatát s ahogy a fertőtlenítést hozza szóba úgy húzom el a szám de bólintok, nem lesz kellemes az fix. Meg is történik a cseppentés s fokozatosan érzem a csípő érzés erősödését mire már az ágyneműt is markolnom kell torz grimaszolás közepedte ahogy hátra is dobom magam, ez több mint nem kellemes.*
- Miért nem tudnak már cégre kitalálni valami kevésbé fájdalmas szert? Csomó mindenre képesek, erre miért nem?* nem, nem hiszti attól én még távol állok de igazából nem is értem én ezt. Hallgatom további szavait miszerint a sebem begyógyítása csak később fog megtörténni mire bólintok, csak nem lesz maradandó de hát ő tudja.*
- Idegösszeomlást kapok addigra az unalomtól.* Ugyan mit tudnék csinálni így ha vissza kell rohangálnom? Szerencsére a nehezén túl vagyok, az égető érzés kezd apadni így hát felülök s megnézem maradt e még ép bőr a sebem körül mivel úgy éreztem szét mar az a cucc.*
- Oké, szóval akkor kerek három óra múlva vissza kell jönnöm. Más fontos tudnivaló?* érdeklődöm meg s ha megkapom az ellenszert akkor bizonyára nincs további maradásom, szépen felveszem cipőm és távozóra veszem a dolgot.*
- Köszönöm.* biccentek aprót és kisétálok a helyiségből, hogy visszatérhessek szobám falai közé és a gyakorlati ismétlés helyett elméletibe vessem magam.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-04, 9:44 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

*Gyorsan túlteszem a kétségein, már ami engem illet, mert első látásra nem igazán bízik sem bennem, kételkedik abban, hogy ránézésre megállapítom a probléma forrását, de én biztos vagyok a dolgomban. Sok beteg hiszi azt, hogy mindig olyan sérüléssel jönnek, amit most látok először, de legtöbb esetben tévedniük kell. Én persze értek ahhoz is, hogyan kell eltüntetni az emberek mosolyát, de most nem az a célom, hanem csak a diákokról szeretnék érdeklődni, csak hát kicsit érdekesre sikerül. Morbid humorom is dicséretet kap, bár ezt csak én veszem annak.*
- Kár. *Jelentem is ki röviden, majd következő szavaimat az asszisztensemhez intézem, akit meg kell szoknom, ugyanis emberekhez vagyok én szokva, nem pedig manókhoz. A kisasszony akadékoskodni kezd, mintha megkérdőjelezné a tudásom, de én egyelőre csak megnyugtatom, hogy tudom, mi a feladatom, és azt el is végzem jól, hála az ismereteimnek.*
- Talán. Vagy akár eljárhat másik orvoshoz is, de ott kétlem, hogy például egy törés esetén hat hétnél kevesebb idő alatt meggyógyulna. *Tény, hogy fontos dolog a bizalom az orvos-páciens kapcsolatban, de én sosem harcoltam ezért, inkább csak szimplán kiérdemeltem, de ezt nem kötöm az orrára, nem akarom befolyásolni ilyenekkel, szóval döntse el ő maga, hogy megbízik-e bennem később, vagy sem. Florah is érkezik, és majdnem jól is teljesíti a feladatát, annyi különbséggel, hogy ha ezt a szérumot adnám be neki, akkor gyomorproblémái adódnának, azt meg nem akarjuk, szóval visszaküldöm a törpét. Közben tovább akadékoskodik a leányzó, ami már kezd sok lenni nekem.*
- Ez is ugyanolyan gyors, csak én nem bájitalnak hívom a dolgot. Egyébként pedig inkább örüljön, hogy nem itatok meg magácskával mindenféle löttyöt. *Világosítom fel ismét, mert jól tudom, mik a hátrányai az ilyen italoknak, senki sem szereti az ízüket, viszont az én gyógyszereimet nem is kell megízlelje, ugyanis a sebre kerül. Még, hogy tanársegéd...Egy fiatal diákhoz csak ne méregessen engem senki. Elkezdem a seb lefertőtlenítését, ami természetesen nem nyeri el a tetszését, de nem is erre van, bár a szervezete még hálát mondhat neki a későbbiekben.*
- Nyugalom, nem tart sokáig. Vannak kevésbé fájdalmas módszerek, de azok kevésbé hatásosak is. *Válaszolom megnyugtató hangnemben, tudom jól, milyen érzés, bár mindenkinek más a fájdalomküszöbe. Közlöm vele még azt is, hogy mik fognak történni a továbbiakban, de nem repes az örömtől, sikerül is leszűrnöm, hogy talán egy igen aktív leányzót látok el éppen.*
- Oh, akár maradhat sakkozni. *Ajánlom fel egy félmosollyal, ami nem tart sokáig, de a sakkozást magam sem gondolom komolyan. Na nem azért, mert nem szeretek, hanem mert nem olyannak nézem, aki hajlandó lenne huzamosabb ideig egy helyben ülni, és hol az asztalt, hol az én szememet bámulni. Közben az alkohol is megteszi a hatását, szóval egy darabka gézzel leitatom azt, ezzel megszüntetve az azzal járó fájdalmakat. A folyadékból cseppentek öt-öt cseppet mindkét pöttyre, aztán egy könnyű kötést teszek rá, hogy ne érje semmi bántalom.*
- Pontosan. Ne vegye le a kötést, és lehetőleg ne is áztassa el azt, lényegében szeretném úgy látni három óra múlva, ahogy most van. *Hangzanak is el utolsó tanácsaim, még mielőtt eltávozna. Most már nem fogja verni a víz, sokkal jobban fogja érezni magát, és ha minden jól megy, már pedig miért ne menne, akkor három óra múlva egy egészséges lány fog bekopogtatni az ajtómon.*
- Nagyon szívesen, akkor a viszont látásra. *Köszönök is el tőle egy kis időre, aztán rendet rakatok a manóval, én pedig folytatom a további dolgaimat, amik a kipakolást illetik.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-09, 12:09 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

* Első találkozásom az új Doktorral nem éppen zökkentőmentes ugyanis nekem hála akadékoskodok, a miérteket cincálgatom mivel a tökéletes külsőm és az egészségem a legfontosabb a számomra, véleményem szerint ő meg nem a kellő sorrendben lát el, de hát mit tudok tenni? Ő az ész e téren tehát jobb lenne ha idővel megbíznék benne, ugyanis jó ideig a Mysterioban fog munkálkodni, már ha persze beválik.*
- Ebben az általunk élt világban nem sokra mennék egy mugli orvossal... nem hiszem, hogy akadna Mystralban magához hasonló képességű orvos, tehát marad maga.* pillantok merészen szemeibe kissé talán kihívón is de ez nem flört gyanús, inkább a bizalomnak szól. A manó meghozza a dobozt de úgy tűnik még neki is bele kell rázódnia a dolgokba mivel rosszat hozott de hamar előkeríti a megfelelőt így jöhet a beígért fertőtlenítés amire a férfi felhívja a figyelmem, hogy nem lesz kellemes. Tudom... és ezt hamar meg is érzem ahogy a két pöttynyi sebemre aprókat cseppent, fokozatosan kezd hatni a szer egyre erősebben és erősebben míg én már kínomban a lepedőt markolászom és elfekszem az ágyon.*
- Akkor is kifundálhatnának valami kevésbé fájdalmasabbat. Az embernek így is van elég baja ha a gyógyítóhoz jön, nem hiszem, hogy tetézni kéne.* makacskodok tovább mivel úgy érzem igazam van, olyan fejlett már ez a világ nem igaz, hogy nem lehet erre is kitalálni valamit. Erős lány vagyok, legalábbis én annak tartom magam így túlteszem magam ezen kellemetlen érzeten és ahogy a java végbe megy szervezetemben úgy ülök fel ismét s figyelem miként itatja fel a maradék alkoholt miközben szárazon megjegyzem, hogy nem boldogít az a tudta, hogy még vissza kell jönnöm. A reakciójára felvonom fél szemöldököm, gondolom csak viccel, de hát igazsághoz híven adok valami választ erre az invitálásra.*
- Kedves, de nem tudok sakkozni. Meghaladja a képességeimet...* bár nem erről van szó miért ne mondhatnám? Igazából egy baromi unalmas dolognak tartom akár csak a golfot és a többi elmét aktivizáló tevékenységet, én inkább a tettek embere vagyok de szó mi szó tényleg nem tudok sakkozni, nem azért mert hülye lennék lennék, hozzá hanem mert nem érdekel. További információkat oszt meg velem az úr miközben megkapom az ellenszert is és a kötést minek ugyan így kell majd kinéznie ha visszajövök.*
- Megteszek minden tőlem telhetőt.* szállok is le az ágyról miután lehúztam a nadrágom szárát és a cipőimbe is belebújtam. Természetesen megköszönöm a segítségét mivel bár nem mutatom túlzottan de hálás vagyok érte majd elhagyom a rezidenciát és visszavonulok szobámba.*

~~~ ooooo ~~~

* Valamivel később mint három óra lépek be ismét a Doki birodalmába, kopogás helyett szavakban jelezve ismét azt, hogy megjöttem.*
- Kopp-kopp!* tekintek körbe nem nyugtatva meg hosszabb ideig semmin és senkin tekintetem így hamar kikötök ugyan azon az ágyon melyen pár órával ezelőtt csücsültem. Csak a szóban forgó lábamat bújtatom ki a cipőmből s teszem fel azt kinyújtva míg a másikat lógatom, hajlékony vagyok szóval egyáltalán nem kényelmetlen ez a pozíció. Míg ideér addig szépen feltűröm a nadrágom, hogy hozzáférhessen a kötéshez mi se nem nedves se nincs leszakadva tehát semmi bántalom nem érte, védte a nadrágom szóval tök jó kislány voltam.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-09, 1:52 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

*Azért zökkenőmentesnek nem mondható az ellátás folyamata, méghozzá azért nem, mert a mai fiatalság nagyon okos...vagyis annak hiszi magát. Én pedig nem szeretem az ilyet, szóval tudtára is adom, hogy nem én vagyok a világ egyetlen orvosa, nyugodtan kereshet mást is, nem fog nekem azzal szívfájdalmat okozni.*
- Na látja, erről beszélek, szóval kénytelen most beérni velem. *Oh, és a mai diákok elég magabiztosak is, de bizonyára Ms. Calylas sem tudja, hogy nagy önbizalommal még nagyobbat lehet koppanni. Erről viszont nem nekem kell felvilágosítani, hanem majd megtapasztalja, ha pedig nem, akkor egy nagyon szerencsés embernek mondhatja magát. A másik ok, amiért nem megy simán a kezelés, a manó tudásának hiánya, amit én elnézek egyelőre, majd megtanulja, de nekem most fertőtlenítenem kell, szóval okozok néhány kellemetlen pillanatot a leányzónak. Részben igaza van, akadnak kevésbé fájdalmas módszerek egy seb fertőtlenítésére, de azok kevésbé hatásosak, az én szérumom pedig még csak kísérleti szakaszban van, nem fogom rajta tesztelni, felelőtlenség lenne.*
- Dolgozom rajta, de nem akarom magát kísérleti nyúlként használni, szóval egyelőre marad ez. *Na most már csak abbahagyja az önfejűséget, és elhiszi nekem, amit mondok, mert nem szeretem a sok felesleges panaszkodást. Közben ráébresztem arra, hogy nem úszhatja meg annyival a dolgot, hogy elmegy, és kész, hanem még egyszer vissza kell jönnie, méghozzá pontosan három óra múlva. Fogalma sincs, hogy mit csináljon három óra alatt, pedig az sok idő, de ha tényleg nincs ötlete, akkor maradhat velem sakkozni, mivel ezt ajánlom fel, persze csak viccből.*
- A sakk az okos emberek játéka. *Válaszolom neki hideg hangon, talán megsértem? Lehet, de az ilyesmi apróságok tőlem megszokottak, különben is, én csak helyeslem azt, amit ő állít, szóval egy szava sem lehet a modoromra. Ha esetleg azt várná, hogy megpróbáljam eloszlatni a képességeiről alkotott negatív véleményét, hát rossz helyen jár. Beszélgetésünk közben megkapja az ellenmérget is, végül pedig egy kötést, és szigorúan meghagyom, hogy ilyen állapotban szeretném látni három óra múlva. Biccentek neki, majd elköszönök, és folytatom a kipakolást, amit korábban is elkezdtem.*

//3 óra múlva...//

- Hmm... *Hangzik el tőlem csak ennyi, amikor az órára pillantok, hisz már régen itt kéne lennie, hacsak nem keveredett valami bajba ismételten, és azért nem érkezik meg. Könyveimet a pálcám segítségével lebegtetem a helyükre, amikor nyílik az ajtó, és belép a lány.*
- Nem-nem, előbb kopp-kopp, aztán nyit! Egyébként nagyon harapok a pontosságra.. *Pillantok először a lány szemébe, majd az órára, és ismét vissza rá, miközben már meg is találja a helyét az ágyon.*
- Hogy érzi magát? Szédülés, túlzott verejtékezés, hallucináció? Esetleg fájdalom? *Kérdezek is rá, sorolva a dolgokat, amiket nem kéne, hogy érezzen, miközben veszem le a kötést a lábáról. Ha nemleges választ kapok, akkor minden rendben van, gyógyíthatom is be a sebet, de ha netán mégsem így lenne, akkor más módszerekhez kell folyamodnom, azonban én bízok az általam készített orvosságokban, és azok hatásában.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-09, 2:37 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

* Sikeresen megbeszéljük azt, hogy be kell érnem a férfi tudásával vagy mehetek máshova, amihez nem igazán fűl a fogam no meg szerintem egy muglit is megizzasztanék ha egy óra utáni állapotba esnék be hozzá, az ő tudásához mérten bizonyára napokig rostokolhatnék kórházban ami körülbelül annyit jelentene, hogy elmegyek órára, kikötök nála, felgyógyulok - talán - és ismét megyek órára. Örökös körforgás lenne szóval szépen csendben maradok és elfogadom Dr. Haulerwi ellátásának folyamatát míg nem a fertőtlenítés következik, ez évszázadok óta ugyan olyan fájdalmas mi meglepő a mai ismereteket figyelembe véve.*
- Annak nem is örülnék...* motyogom miközben szép lassan kezd csillapodni a csípőérzés, jön az ellenméreg s végül a kötés és pár tanáccsal is el leszek látva, de hogy mit csináljak így három órán keresztül... azt tudom, hogy sakkozni nem fogok s bár sejtem, hogy a levegőbe beszél a férfi, nem gondolja komolyan az invitálást mégis közlöm vele, hogy ez nem az én asztalom. Szavaira flegmán pillantok rá és ugyan ezzel a hanglejtéssel pillantok rá, hát nem lesz a szívem csücske ez a manus.*
- Szóval burkoltan azt is mondhatná, hogy sík hülye vagyok mert nem tudok holmi hülye bábukat ide-oda rakosgatni?* teszem rendbe lábam és veszem fel a cipőt is hogy aztán lepattanva az ágyról induljak meg a kijárat felé kissé szárazan köszönve meg segítségét még ha ezért hálás is vagyok.*

// 3 órával később... //

* Nem szívlelem ha valaki hülyének néz de muszáj visszatérnem a gyógyítóhoz ahogy azt meghagyta, így nyitok be a helyiségbe és kopp-koppolok jelezve, hogy megérkeztem, de már indulok is az ágy felé.*
- És ha csak egy bőrcafat tartja az alkarom akkor is ügyeljek a sorrendre?* vonom fel szemöldököm mialatt szépen feltűröm a nadrágszáramat. Késtem valamicskét mi meg is lesz jegyezve, megvonom a vállam s kissé hátradőlve, két kezemmel megtartva felsőtestem pillantok rá.*
- Megesik.*nőből vagyok és a pontosság nem tartozik az erényeim közé de ezzel most nem tudok mit kezdeni, talán ezért nem fog ellátni? Akkor megoldom magam. A kérdéséket számba véve döntöm vállamra arcom miközben figyelem miként szabadít meg a kötéstől s végez el egy varázslatot minek hatására eltűnik az a két apró nyom,mi arról árulkodott, hogy megharapott valami.*
- Hát...* sóhajtok fel kissé s egyik kezemre hagyatkozva támasztékilag helyezem a másikat a hasamra, hogy aztán szép lassan felcsúsztassam egészen a mellemig és ott kicsit eljátszadozzak a ruhán keresztül.* - Talán itt egy kicsit...* nézek szemérmetlenül a férfira, egyik tünettel sem rendelkezem ahogy a mellem sem fáj, csak ugratom Mr. Szigort bár az is lehet átlépek egy határt. Minden esetre vetek egy pillantást arcára s akár komoly, akár megbotránkoztatott avagy meglepődött én bizony felnevetek s felhagyok ezzel a viselkedéssel egészen addig míg fel nem veszem cipellőm.*
- Nincs semmi bajom, kössz Doki.* kelek fel kacsintva rá egyet, nem leszek a kedvenc betege az biztos de hátén ilyen vagyok, szabados és kihívó akár csak gátlástalan, így szórakozott mosollyal az ajkamon hagyom el a szobát, hogy a nap további részében elüssem valamivel a szabad időm.*

// Köszönöm szépen a játékot, tetszetős személyiség a Doki, szerintem találkozunk még ha nem is Zoéval. //

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-09, 6:43 pm

// NRT: Zoé és Dr. Haulerwi - 2013.03.02. //

*Akárhogy is próbálja vitatni a tudásom, mégiscsak be kell érnie velem, mert bár ő nem tudja egy ilyen rutinkezelésből, én profi orvos vagyok, és ezt a tényt nem csak úgy állítom, hanem alapja is van. Persze, mint a legtöbb betegnek, neki is vannak kivetnivalói a fertőtlenítési módszerekkel kapcsolatban, de végül is érthető, tényleg nem a legkellemesebb érzés, amikor egy amúgy is fájdalmas sebet elkezd valamilyen folyadék csípni, marni. Nekem persze erre is alakul egy megoldásom, és ezt tudtára is adom, valamint azt is, hogy nem rajta szeretném kipróbálni a dolgot.*
- Na látja..*Halkulok el, hogy ténylegesen a dolgomra tudjak koncentrálni, pontosabban az alkohol leitatására, ezáltal csökkenek a fájdalmai, majd következik az ellenszer csepegtetése, és végül a kötözés. Szóba hozok egy sakkozást is, de csak komolytalanul, amiből egy érdekes helyzet alakul ki.*
- Én nem állítottam ilyet. Egyébként nem attól lesz okos, hogy ide-oda rakosgatja a bábukat, hanem ahogy rakosgatja. De hiába is mondom, ha nem ismeri a játékot.. *Az, hogy nem tud sakkozni, nem jelenti azt, hogy buta, de az már inkább, ahogyan kiakad, és kifejti a véleményét a játékról, szóval lényegében akár igazam is lehet, de nem vagyok én pszichológus, hogy ilyeneket állítsak, szóval a lelkére kötöm, hogy vigyázzon a kötésre három órán keresztül, majd térjen vissza.*

//3 órával később//

*Késve, de megérkezik a sérült, aki már egész jó bőrben van, szóval ahogy látom, hatott a szer, amit a vérébe juttattam. Persze egy kis illemóra ismét ráfér a hölgyikére, de mintha kezdenék hozzászokni a kevésbé tisztelettudó stílusához.*
- Akkor már mindegy...*Rázom meg a fejem, bár lehet, hogy tudnék mit kezdeni egy olyan sérüléssel, de nagyon veszélyes, kockázatos. A késedelemre is teszek megjegyzést természetesen, de ez sem hatja meg, én pedig kezdek belefáradni a dologba, szóval inkább folytatom a munkám, és elkezdem kérdezgetni, miközben vetek egy pillantást a sebre, ami jóval szebben néz ki, mint korábban. Ez a "hát" és a sóhaj nem túl biztató, de pillanatok múlva rájövök, hogy csak tréfát próbál űzni belőlem, mind a nézésével, mind pedig a melleivel. Hát, a kisasszony melléfogott, ha azt hiszi, ennyivel levehet a lábamról.*
- A mellrákkal nem szabad viccelődni, abba tényleg belehalhat. *Válaszolom a szokásos hűvös tekintetemmel, nem tudom, mire számított, de tényleg nem szokásom felvenni a fiatal kislányok szórakozásait. Jól tudom érezni magam a társaságukban, hogyha normálisan, éretten viselkednek, de ez róla egyelőre nem mondható el. Így hát a manónak intek is, hogy ide a pálcámmal, majd ha kézbe kapom, egy intéssel be is gyógyítom a két kis sebet.*
- Kész! *Állok is odébb, miközben felírom a nevét, meg egyéb dolgokat a füzetembe, ahová a betegeim neve, és panasza szokott kerülni, plusz a kezelés, megjegyzés. Közben ő felöltözik, és távozik is végre.*
- Szerintem van, de azt már nem tudom megoldani. Önnek pedig Dr. Haulerwi, és nem Doki. Minden jót! *Igazítom meg nyakkendőmet egy nemes mozdulattal, majd hátat fordítok, amint távozik. Voltak már problémás pácienseim, de ilyen még nem, azt hiszem.*

//Én is köszöntem, tetszett nekem is a játék, várom majd a következőket Very Happy

//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-14, 10:15 pm

//Lisbet – Doki 2012.03.14 NRT//

*Megint itt az ideje elmennem a féléves kontrollra. Fel kell mérni az idegeimet, vannak e sérüléseim, megvizsgálni az anyajegyeket, beállítani az inzulin szintemet és a többi és a többi. Már megszoktam, és a kérdésekre is rutinosan fogok válaszolni, bár kitudja, hogyan végzi itt a doki a kivizsgálást. Voltam már kontárnál, aki mű belepillantást vetet a kartonra megnézte a nyirokcsomókat és hazazavart. Ennyire azért nem lesz egyszerű az eset. Ezért is szorongatom magamnál a papírjaimat. A legutóbbi novemberben volt, de ahhoz visszautaztam Washingtonba. Ráadásul a sulinak itt új dokija van valami megjegyezhetetlen nevű. Kíváncsi vagyok hogyan fog reagálni a többoldalas kórlapomra nem is beszélve a régebbi sérülések könyvéről. Belépve egy nagyon fehér helységbe találom magamat, szememet hirtelen bántja az éles fény, de nem megyek sokkal beljebb először megvárom a dokit.*
- Jó napot! *Köszönök be előre, hogy felfigyeljenek jöttömre, majd továbbra is a mappát szorongatva belépek várva a választ. Ha nincs itt senki, akkor megfordulok, és majd később visszajövök. Megjelenésem azonban most meglehetősen egyszerű. A kivizsgálás miatt most nincsen rajtam semmilyen ékszer kivéve a száj PC-t, de ha a doki kéri azt is kiveszem. Szemem sincsen most kontaktlencse, hisz az is megvizsgálásra kerül. Ami még különleges lehet az ismerőseimnek, hogy hajam kivételesen össze van fogva egy magas copfban. Ruházatom egyszerű, egyértelmű, hogy ideöltöztem. Rövidnadrág, trikó és egy tornacipő mind citromsárga színben.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-14, 10:54 pm

//NRT: Lisbeth-Engelaar, 2013.03.14.//

*Jól mondta az első kislány, tényleg zajlik itt az élet, ami a betegségeket, sérüléseket illeti, de ez nekem csak jó, így van dolgom. De ez a nap valahogy mégiscsak kivétel, a rossz idő miatt talán visszavettek a diákok a kalandvágyból, és az a helyzet, hogy egész nap itt ülök egyedül, pontosabban a manó társaságában, és zajlik az agytágítás. Sok a saját készítésű gyógyszer, amit Florah nem ismerhetett korábban, de elég gyorsan tanulja a dolgokat, a dobozok felét már ismeri is, és akár önállóan is képes hozni nekem a szükséges orvosságot, mert természetesen azt is a fejébe verem, hogy mi mire való, nem elégszem meg csak azzal, hogy a neveket tudja. Senki sem mondta, hogy könnyű az asszisztensemnek lenni, de szerencsére nem nyafog a kihívás miatt, és ez azért becsülendő. Igazából nem tart már olyan sokáig a mai műszakom, aztán mehetek is a dolgomra elvileg, de a vacsoraidő most van, nekem pedig itt kell maradnom.*
- Florah, hozzon nekem a nagyteremből egy hidegtálat! Ne túl sokat, és mehet zöldség is, tudja már..*Ha már ilyen házimanó asszisztensem van, akkor azt ki is használom, így távozik a manó, és észreveszek egy leányzót is az ajtóban, aki éppen betoppan, ahogy Florah elmegy.*
- Inkább jó estét! *Javítom is ki egyből, nyolc óra elmúlt, szóval nálam ez már nem a jónapot kategória, sőt, lassacskán már a jóéjt köszönési forma is helytálló lenne. De milyen sárga az én sötét ruházatomhoz képest...A fekete cipő és farmer a szürke, hajszálcsíkos inggel és szürke nyakkendővel tökéletesen tükrözi a stílusom.*
- Miben segíthetek? Vagy csak hozta az esti mesét? *Mutogatok is a mappájára egy komoly tekintet kíséretében, bár azt hiszem, sejtem a problémát, és az azt jelenti, hogy hosszú este elé nézek. De semmi probléma, nekem ez a dolgom, szeretem is csinálni, szóval egy ilyen rutinfeladat nem jelenthet nagy gondot.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-14, 10:55 pm

//Lisbet – Doki 2012.03.14 NRT//

*Kicsit izgulok a ma este miatt. Nem szeretem váltogatni az orvosaimat, de most már muszáj megint elmenni egy kontrollra. Az itteni az 5. vagy a 6. lesz pontosan már nem is tudom. Persze apát sose vettem az orvosok közé, pedig a legtöbb estben Ő gyógyított meg vagy éppen okozta a baleseteimet. Jó néhányszor volt már belőle balhé, a sok zúzódás láttán mindenki azt hitte, hogy családon belüli erőszakról van szó, ami lényegében igaz is volt, hisz tenyésztett kísérleti nyúlnak használt.
Ez az orvos, viszont nem fogja ezt tudni, pusztán az adatokat tárom elő és, hogy ebből Ő mit von le az már az Ő problémája. Menet közben azonban megérkezem, így köszönök is be illedelmesen, de nem helytállón. Igazat kell adnom tényleg estét kellett volna mondanom.*
- Kontrolra jöttem már, ha Önnek alkalmas. *Készséges vagyok és visszafogott. Ő az orvosom és semmi értelme bunkóznom vele, mert ahogy én állok hozzá Ő is úgy áll hozzám. Én viszont figyelek az egészségemre és értékelem, ha normálisan megvagyok viszgálva. Mindenkinek kell, hogy legyen mániája, nekem a dokik.*
- A kartonom. *Nyújtom is át a vastag mappát. Minden féléves kontroll benne van 10 éves korom óta, illetve a sérülések papírja meg a többi, úgy néz ki, mint egy százoldalas orvosi olvasmány. Kinyitva a tömböt a doki ilyen kis fincsiségeket találhat, ami egy táblázatba szépen össze van szedve, sőt még hely is van a folytasnak

Mappa tartalma:
1-es típusú diabétesz
postaxialis polydactylia
syndactylia III. típus a balkézen
hajlam a Parkinson kóra

Korábbi sérülések:
Agyrázkódás, Alkartörés, syndactylia eltörése, gyerekkori asztma, szepszis, hepatitisz, 2 napi kóma, kulcscsonttörés, botulizmus, meddőség

Nem túl könnyű olvasmány, de talán megbirkózik vele.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-14, 11:23 pm

//NRT: Lisbeth-Engelaar, 2013.03.14.//

*Folyik az esti gyógyszerész tanfolyam Haulerwi módra, ez a manó meg fog mindent tanulni ha törik, ha szakad, mert olyan nincs, hogy nem. De a nagy semmittevésben, mivel a diákok ma nem teszik tönkre magukat, megéhezem, és leküldöm az asszisztensem a nagyterembe, hozzon nekem valami harapnivalót estére, de már ezt is megszokhatta, hiszen minden este így zajlik. Távozásakor érkezik valaki, akiről hamar kiderül, hogy nem szórakoztatni jött, hanem általános kivizsgálásra, pont ahogy tippeltem. Hát igen, az évek és a rutin..*
- Nocsak, egy udvarias diák! Ezt fel kell írnom a naptáramba. *Teszem hozzá, hisz a köszönés nem volt megfelelő, de az alap hozzáállása tetszik. Ha ilyen lesz a későbbiekben is, akkor könnyedén fog zajlani a kontroll, persze csak ha nem találok semmi rendellenességet. Bár ahogy jobban megnézem a lányt, a bal keze fura. A kartont átveszem, és el is kezdem lapozgatni. De ez..borzalmas!*
- Aha, szóval az elmúlt nyolc évben versenyt futott, hogy összeszedjen mindenféle betegséget, sérülést..*Van itt elég sok dolog, összenőtt ujjak, Parkinson kór veszélye, fizikai sérülések, mérgezések...Mivel is kezdjem, talán az egy reflex vizsgálattal, úgyhogy intek is az ágy felé, hogy üljön fel, én pedig hozom is a kellékeket, amivel ellenőrzöm a reakcióidőt. Közben megérkezik Florah is, aki egy másik intésre az asztalra teszi az ételem, amivel most nem tudok foglalkozni.*
- Készítse elő a szem- és fülvizsgálati eszközöket közben. *Nézek is a manóra, aki kihelyezi a táblát a falra, amin számok és betűk láthatóak, ezzel majd megállapítom a látását, és persze egy nagy fejhallgató is előkerül, amiből különböző hangokat fog hallani. De ez a jövő zenéje, egyelőre maradjunk a reflexvizsgálatnál, szóval a térd alatti reflexpontot kopogtatom meg néhányszor, várva a reakciót.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-20, 6:30 pm

//Lisbet – Doki 2012.03.14 NRT//

*Újabb fél év, újabb kontrol és újabb doki. Szinte évente váltogatom őket, de ez talán most tovább bírja. Nem szándékozom egyik napról a másikra dobbantani innen, szóval a doki váltás már csak azon múlik, hogy Ő mikor lép le innen. A kivizsgálás izgalmas dolog, így izgatott vagyok, de izgulok is. Nem tudom milyen ez az új orvos, de remélem, hogy nem egy hentes boltban szerezte be a diplomáját. Volt már hozzá szerencsém és egyáltalán nem akarok megint egy ilyenbe futni, ezért is választottam a sulit és nem a város kórházát. A Mysterio roppant igényes hely, így bízom abban, hogy ez ügyben is helyesen jártak el.*
- Úgy gondolja, hogy ez ritkaság az iskolánkban? *Ráncolom össze homlokomat, majd szemöldökömet felvonva nézek az orvosra. Tényleg vannak udvariatlan emberek, de azért a többségük nem az, minden esetre nekem külön öröm, hogyha jó lappal kezdhetem az ismerkedést.*
- Mondjuk úgy, hogy házhoz jött. Tájékoztatnom kell még Önt arról, hogy egy lap hiányzik a kartotékból. Felületesen ugyan, de nem érzékelek fájdalmat. *Azt, hogy ennek mi a neve, meg hogy melyik ideg sérülése okozta ezt a problémát már fogalmam sincsen a lényeg, hogy van és erről neki tudnia kell. Most, hogy ezt is letisztáztuk már is az ágy felé tartok, ahol a vizsgálatok fognak zajlani. Nincsen, különösebb menete ennek az egésznek minden orvos azt vizsgál, amit akar, vagy amit szükségesnek érez.*
- Nem állt szándékomban zavarni, nyugodtan vacsorázzon, majd később visszajövök, akár időpontra is. *Elvégre én ráérek, és itt legalább nem kell heteket várni egyes időpontokért. Mindenesetre addig nem mozdulok, amíg arra nem kér, hogy távozzam.
A reflex vizsgálat azonban tökéletesen zajlik, minden ingerre jól reagálok. Tudom, hogy a szememmel és a fülemmel sincsen semmi baj, de ha meg akarja vizsgálni, akkor csak tessék. Nyugisan ücsörgök, nem hajt a tatár.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-03-22, 7:10 pm

//NRT: Lisbeth-Engelaar, 2013.03.14.//

*A vacsorám futárját elküldöm a nagyterembe, de közben érkezik is valaki, akinek egyébként a köszönése koránt sem helyt álló, de miután ezt a hibát kijavítom, nem tudok más kivetnivalót találni a páciens viselkedésében, sőt, még meg is jegyzem, hogy kedvemre van a stílusa.*
- Úgy gondolom. Legalábbis e falakon belül ritkaság. *Jelentem ki hideg hangon, bár ez valószínűleg azért van így, mert a legtöbb betegem lesérült, tehát keresi a bajt. Akik pedig keresik a bajt, azoknak mindig van egy stílusuk, amiket én nem vagyok sem képes, sem hajlandó elviselni, ezért inkább próbálok változtatni rajtuk, amit majd az idő múlásával megköszönnek majd nekem. Közben kézhez kapom a kartont, és kiderül belőle, hogy Ms. May valóban bővelkedik sérülésekben, betegségekben, nekem pedig a feladatom, hogy ezen betegségek állapotát ellenőrizzem, javítsak rajtuk.*
- Akkor megspórolunk némi érzéstelenítőt. *Válaszolok az új információra, ami valóban hiányzik a papírok közül. Közben egy kis hűvös mosoly is kiül a szám szélére, de nem sokáig, hisz a helyzet koránt sem vicces, erre csak az átlag emberek mondanák, hogy mázlista, én viszont tudom, hogy komoly hátrányokkal járhat az ilyesmi.*
- Itt marad! Ez hideg tál, nem fog kihűlni, én pedig nem fogok ennyi idő alatt éhen halni. *Villan rá szigorú tekintetem, ugyanis a munka az első, amit el is kezdek egy térdreflex vizsgálattal, szerencsére ezen a téren nincsen semmi probléma, de úgy érzem, lesz máshol. A manónak is kiadom az utasítást, egy le is kerül a takaróvászon a számokról és betűkről, valamint a nagyméretű fejhallgató is előkerül.*
- Üljön ide, takarja el jobb szemét, és olvassa a jobb oldali betűoszlopot. Utána ugyanezt ismételje meg a bal szem eltakarásával, csak a számok oszlopára vagyok kíváncsi. *Húzok is egy széket a megfelelő helyre, majd miután megtörténik a leolvasás, és az értékelésem is elhangzik, akkor a fejére nyomom a fejhallgatót, és különböző frekvenciájú hangokat fog hallani.*
- Azt a kezét emelje, amelyikkel fülével hallja a hangot. *Majd Florah felé is intek, hogy csönd, és én sem beszélek többet egészen addig, amíg véget nem érnek a hangok. A fejhallgató lekerül, és az egész készüléket az asszisztensem kezébe nyomom, s csak utána húzok egy széket magamnak is, méghozzá vérnyomásmérővel a kezemben.*
- Most megmérem a vérnyomását, amit majd az inzulin szint mérése fog követni. *Közlöm vele a dolgok állását, majd jobb karjára fel is csatolom a szorítót, pumpálok rajta párat, majd a sztetoszkópot a vénájához helyezem, hogy halljam a bizonyos dobbanást.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2013-04-02, 2:57 pm

//Lisbet – Doki 2012.03.14 NRT//

*Kivizsgálás miatt el kell ugranom a dokihoz. Mivel nincsen jobb dolgom és egy kicsit unatkozom is, így eme esti órában nézek el a gyógyítói szoba felé, ahova illedelmesen be is köszönök. Szerencsére ez elnyeri a doki tetszését. Nem szeretnék rossz benyomást gyakorolni rá, hisz kitudja mennyi ideig, még Ő fog ápolgatni engem és nem éppen a legkellemesebb dolog, ha az ember rosszban van a doktorával. Azonban úgy tűnik jól nevelt diákok eddig nem nagyon néztek el erre, legalábbis az elbeszélés alapján erre kell, hogy következtessek. Menet közben vaskos kartonom is átadásra kerül, amit Engelaar tanulmányozni is kezd. Felhívom figyelmét arra, hogy egy betegségem nincs feltüntetve a lap elejére, amit neki, majd pótolnia kell, illetve ezzel jeleztem is, hogy milyen kivizsgálás fajtára lesz még szükségem.*
- Valahogy úgy. *Kuncogok egy félmosoly kíséretében. Egyet kell, hogy értsek, hisz ez tényleg így van, ennek ellenére kicsit vicces így gondolni a dolgokra. Jelenlétemmel, viszont úgy tűnik, hogy megzavartam az orvos vacsoráját. Felajánlom a távozás lehetőségét, de hideg és szigorú pillantásban lesz részem. Rögtön helyet is foglalok az ágyon, ahol a térdreflex vizsgálat veszi kezdetét. Az idegeimmel jelen pillanatban nincsen semmi baj, szépen lendül, majd emelkedik a lábam. Ezután arrébb leszek ültetve a szemvizsgálathoz. Általában szokott bent lenni kontaktlencse, de az is csak dioptria nélkül, most viszont a vizsgálat miatt nem tettem be, így szürke szemeimmel kezdem el felolvasni a betűket és számokat.*
- JE,TC,UH,KL,HZ,GT,KD,SE,AO,BN,FB. * A bal szememmel semmi probléma, minden bizonnyal a jobbal sem lesz gond.*
- 42,78,31,73,12,48,32,24,34,71,27,73,22,31. *Még a legalsó vízszintes vonalban lévő számokat is elolvasom. A szemem remekel, most jöhet a fülem. A fejemre is pakolják a fülest, amit kicsit megigazítok, majd ahol hallom, hogy felhangzik a sípolás emelem a kezem. Jobb,jobb,bal,jobb,bal,bal és így tovább, miközben a frekvencia magassága változik. Szerintem itt sem volt probléma, de csak a doki tudja, hogy mit hallottam és mit nem. Általában a legkisebb neszt is kiszúrom úgyhogy csúnya lenne, ha most kiderülne, hogy azok inkább dübörgések, mint neszek. A vizsgálat azonban halad tovább a saját medrében, így már is a vérnyomás mérés következik. Átnyújtom az elém telepedő dokinak a bal karomat. A ruhával nem kell foglalkoznia, hisz trikóban vagy, így nincs semmi, ami megakadályozza a vizsgálatban.*
- Rendben. *Válaszolok még mielőtt elkezdené a pumpálást, hisz menet közben még mocorogni sem szabad. Érzem, ahogy erősödik a szorítás, majd a lüktetést is érzem a kezemben, de túlságosan enyhén ahhoz, hogy megállapítsam milyen is vagy, hogy hagy e ki ütemet biológiai motorom.*