Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
A Tábornok erődje I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
A Tábornok erődje I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
A Tábornok erődje I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
A Tábornok erődje I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
A Tábornok erődje I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 A Tábornok erődje

Go down 
5 posters
SzerzőÜzenet
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 7:20 pm

A Tábornok erődje QE9OC0tvAwMBVlMeEgVR
-Kém vagyok fiam, és nyugalom nem a minisztérium küldött. Ami a kérdésedet illeti azonban nem áll módomban válaszolni...*VÁlaszol komor hangon Tarkhnak, végül elő is veszi a serleget.*
-Arról nem kezeskedhetek.*mondja egy fura komor arckifejezéssel Rose irányába, az ilyen feladatok mindig veszélyesek. Amint a diákok megfogták a serleget, érezhetik is a húzást, mely nem tart tovább pár pillanatnál. Nemsokára lábuk sziklás talajon ér földet, amit pedig látnak egy nem mindennapi látvány lehet számukra. Éjszakába burkolódzó sötét fennsíkon állnak, előttük pedig egy óriási város, melynek középpontjában egy még hatalmasabb erőddé épített vár áll. Láthatólag nehéz eljutni odáig, ám ez nem minden. Alattuk a városban, szabályosan járőröző embereket vehetnek észre, néhányuk fáklyákkal, néhányuk pálcával közelekedik. Úgy tűnik az össze verbuvállt sereg, ami itt állomásozik, igencsak nagy létszámra duzzadt. Totális támadással biztosan nem jutnak el a várig, valahogy túl kell járniuk a járőrözők figyelmén. Innen fentről egyébként elég sok minden látszik, így az is, hogy egy méretes "légió" hagyja el a nyugati kaput. Láthatóan valamilyen készültségbe vannak.*
-Az erődbe kell eljutnotok. A megfigyelőink szerint, az elmúlt fél évbe, rengeteg dolog ment itt keresztül, pontosabban szállítottak ide. RÉgi ereklyéket, varázstárgyakat, mágikus fegyvereket. Mindet a középen látható főépületbe. Okom van feltételezni, hogy bent lehet valamilyen terem, ahol ezeket őrzik, vagy feljegyzések, információk a Trón hollétérő, láthatólag nagyon keresnek valami után, és a múltkori "baleset" következtében már nem kételkedhetünk benne hogy mire is áhítozik ez a Tábornok. Viszont óvatosnak kell lennetek,ha itt át is juttok, azt mondják az erőd maga tele van csapdákkal, illetve lehet megtalálhatjátok itt magát a főnököt is. Ez a fickó veszélyes, és ha már megtalálta hogy merre lehet a Trón, akkor elkéstünk. Tehát nem árt siet...*mondja, de hangját, egy hatalmas ordítás szakítja félbe, s a diákok felett egy fekete pikkelyes sárkány is elszáll a levegőben, óriási robajt kelltve. A fickó azonban eltűnt, úgy tűnik gyávább, minthogy a diákokkal tartson, tehát innen csak magukra számíthatnak.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
Nathaniel Cornwlade


A Tábornok erődje Inflatus
Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 31
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 7:29 pm

*Bár válaszolnék más esetben Cat kérdésére, amit csak elkezdett, de most mégis más dolgom van, méghozzá Rose-hoz érkezni, így pillantok hamarosan az inflatusos lányra, ugyanis nem kéne itt mindenki előtt a cirkusz, nem érzem úgy, hogy ennyire hűde összevesztünk volna, ennél rosszabb is volt már bőven. A választ hallva viszont csak biccentek és amikor kezét megérzem az enyémben, most én lepődök meg. Ez hirtelen váltás az előbbihez képest, de jól esik, így nem utasítom el, hanem meleg kezembe zárom kicsinyke mancsát és az orosz felhorkanásánál felvont szemöldökkel tekintek rá.*
- Tán van valami probléma? *kérdezem meg tőle rideg tekintettel, nem szívlelem a fiút, pedig szerintem múltkor is próbáltam normális lenni vele, de most Rose miatt cseppet ideges vagyok, ő érte simán ölök, mindenféle szívfájdalom nélkül, és hát néha labilis vagyok. Talán ha Rose okos, sejtheti, hogy a telihold is közbejátszik mindebben és rájön arra, hogy nem kéne feszélyezni, mert ilyenkor kissé kiszámíthatatlan vagyok, de ő itt van velem, tehát segít, ha olyan van, úgy hiszem. Ambrus amúgy hidegen hagy, nem is ismerem a srácot, szóval erre a kérdésre én nem tudok válaszolni, ezért se mondok rá semmit, inkább csak a férfi megjelenésekor fogom meg a serleget, ugyanis sejtem, hogy miért jött ide, nem is tudom, hogy minek kell kérdésekkel traktálni. A hely viszont, ahova kerülünk, igazán magával ragadó, nagyon is tetszik nekem, még akkor is, hogyha ez az ellenség és még Rose kezét is eleresztem, hogy zsebembe nyúlhassak. Szemeibe nézek, majd a gyűrű az ujjamra kerül.*
- Neked nem tudtam csinálni, fogalmam se volt róla, hogy te is itt leszel és az én varázstárgyam rajtad nem működne. *sóhajtok is fel, de legalább engem nem kell féltenie. Ez után pálcám ismét kezembe veszem, miközben türelmesen végig is hallgatom az instrukciókat és már tudom is, hogy mit kell tennem.*
- Nos, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de hoppanálni nem kellene, ahogy a gyűrűt se használni, mivel azt megérezhetik. *pillantok itt körbe, mielőtt azt akarnák tenni, mert talán van valamiféle védelem erre a célra, ahogy a Mysterionál is, tehát én minden bizonnyal így tennék.*
- Szóval én megyek a nekroportállal. Mindenki vigyázzon magára... főleg te. *szorítom meg a lány kezét, ahogy felé nézek végül és nem érdekel, mit szól hozzá, egy lágy csókot lehelek puha ajkára és ez után már el is végzem a megfelelő varázslatot, tehát először megvágom kezemet egy tőrrel, mely amúgy bakancsomba volt eddig tűzve, majd kezeimet a magasba is emelem és szépen lassan engedem csak lefelé.*
- Portus Morsus! *mondom is ki a varázsigét és mivel elég jól megy a nekromancia, sokat is gyakoroltam, egyre kevésbé visel meg a kapu létrehozása, ahová nem szándékozom senkit se magammal vinni. A sárkány viszont most érkezik meg hozzánk, a kísérőnk pedig eltűnik, én viszont nem óhajtok itt leragadni egy ilyen csodálatos lénynél, tehát el is tűnök a kapuban, hogy a gravitációnak ellent mondva végigszáguldhassak a település fölött, így kerülve oda az egyik ablakához a várnak, egy felsőbb ablakához méghozzá, ahol bekukucskálok, ha sikerül eljutnom odáig és majd az után döntöm el, hogy bemegyek-e vagy másik ablakot keresek-e magamnak. Remélem, hogy a többiek meg tudnak bírkózni a maguk feladatával, hát ez van, én nem vagyok valami jó csapatjátékos...*
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
Catherine Waters


A Tábornok erődje Bestiamester
Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 31
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 7:41 pm

*Ismét összegyűlt a kis csapat, bár a múltkori létszám nem teljes. Ez Tarkhnak is feltűnik, s rákérdez, mire Cat megértő mosollyal von vállat.*
-Múltkor is alig élte túl szegény. Lehet, hogy inkább nem kísérti most a sorsot. *feleli, s bár neki sincs hozzá sok kedve, jóval több varázslatot ismer, ráadásul ő már jártas az efféle meglepetésekben, bár tény és való, hogy sűrűn sikerül megsérülnie, sőt, már volt, hogy ő is majdnem ott hagyta a fogát. Közben megjelenik a névtelen levelezőtárs is, aki a legkisebb mértékben sem nyeri el Cat bizalmát. Se külsőségekben, se szavai alapján nem nyugszik meg a lány, de arra azért elmosolyodik, hogy a veszélyre figyelmezteti őket a másik. Mintha múltkor nem tűnt volna fel, hogy az életük lehet a tét. Sok mindent azonban nem árul el a hírszerző, csak elővesz egy serleget, amit meg is fog a kis csapat, majd már változik is a táj. Amikor ismét minden tisztán kivehető a kis vörös szemei elkerekednek.*
-Hű, a mindenit. Ez hatalmas. *pislog nagyokat, miközben a tájat pásztázza szemeivel. Rengeteg ember van itt, minden bizonnyal mind a tábornok katonái. Némi hallgatás után végül megszólal a férfi, így a cicaszemek ismét rá irányulnak. Hosszas monológot ad elő, amit végül egy sárkány szakít félbe, mire Cat is egy kisebb sikoly mellett hajol lejjebb, nehogy magával ragadja az állat. Amikor viszont arrébb repül, ismét felpattan, s utána tekint.*
-Ez így már veszélyesebb. Sárkányokról eddig nem volt szó. *jegyzi meg hangosan, majd megfordul, de a pasas már sehol.*
-Remek. A bátor harcos csak idáig vezetett minket. Nem is vártam mást. *dünnyögi, majd a sárkány irányába tekint.*
~Csak tudnám, hogy csinálja, hogy nem fal fel mindenkit ez a sárkány. Hogy tudja irányítani?~ *persze az is lehet, hogy csak nem látja őket az állat, fene tudja, de mindenesetre óvatosnak kell lenni. Nath már bele is veti magát a feladatba, mire Cat is matatni kezd a zsebében, s előhúz egy ólomtűt.*
-Sok sikert mindenkinek! *azzal már fel is karcolja bal kézfejére az Alfát, a jobbra az Omegát, mire remélhetőleg az árnyak közé burkolózik. Elég sötét van itt, tehát ez nem okozhat problémát. Amint ezzel megvan, a tűt zsebre teszi, pálcát ragad, s a lábai előtt körözgetni kezd vele, miközben a megfelelő igét is kimondja.*
-Nimbus involatus. *ha sikerrel jár, egy kis légörvényt hoz létre maga alatt, amivel aztán átsuhanhat a sereg fölött, ráadásul még a sárkányok se fogják látni őt. Az egyetlen furcsaság az a repülő felhő lehet az égen, de talán azt önmagában még senki nem kezdi el támadni, de majd kiderül, ő mindenesetre erősen koncentrál, hogy haladhasson, de közben azért figyel a környezetére is, hogy nehogy leszedje valaki.*
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Ruby Rose Re


A Tábornok erődje Csatamagus
Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 7:46 pm

* Tényleg nem fordult meg a fejemben egy percre sem, hogy esetleg külön váljanak hosszabb távra útjaink Nathel, így Cat szavaira figyelve csak nemet intek buksimmal. Azért olyan nagyon messze nem vagyok, hogy ne jusson mindez el hozzám is, és bizony jelzem is a fiú felé, hogy hozzá tartozom, ő pedig hozzám, méghozzá leginkább a kézfogással, de talán ezt még meg kellene beszélnünk. Ami persze nem most lesz, mert hogy máris úgy tűnik, ötöt üt valahol egy óra, és egy férfi jelenik meg előttünk, ki magyarázatba kezd, mi is ez az egész. Én tényleg csak annyit szeretnék, éljük túl ezt a kalandot is, mást egyáltalán nem akarok, amit persze sem ő, sem pedig más nem tud garantálni, de kíváncsiságom hajt, így megérintve a tárgyat érzem meg szinte azonnal a húzást, mely ugye nem tart túl sokáig, így fekete szemeim hamarosan egy teljesen új, eddig ismeretlen helyszínt láthatnak. *
- Mi ez a hely? * suttogom kissé elképedve magam elé, és hát hallom a férfi szavait, a magyarázatot, de inkább leköt a látvány. A lábunk alatt elterülő város, vagy inkább lábaink előtt elterülő, központjában egy zordon, robosztus várszerű épülettel kissé sem kecsegtető látvány, ugyanakkor mégis vonzó valamiért, magam sem értem igazán. *
- És itt hogy jutunk át? Mert gondolom az lenne a cél, ott.. amúgy meg én értem, hogy nem vagyunk harcképtelenek, de azért ez így mégis csak túlerő, nem kicsit. * nézek most már le a fáklyás menetelőkre, majd a férfire vissza, persze vannak ötleteim még, nincsen erről szó, de most már némán hallgatom szavait, melyben egy újabb adag magyarázat következik, de még ezelőtt Nath szavaira intek csak nemet fejemmel. *
- Nem szükséges amúgy se, tudod, hogy vigyázok magamra. * küldök felé egy kis mosolyt is, és hagyom, hogy elengedje kezem, majd már újra a szakállas fazon kerül figyelmem középpontjába. *
- Szóval akkor vagy itt van az a cucc, vagy nincs. Hát sokkal nem leszünk előrébb. * mordulok most én fel, végül Nath ötletelése vonja el a figyelmem ismét. Hát, az én fejemben azért megfordult a hoppanálás lehetősége, mint opció. *
- Te is vigyázz magadra! * engedem útjára, tudom, hogy mennyire öntörvényű, szóval csak egy apró sóhajt hallatok a kézszorításra, s igen, most számomra meglepő a gesztus, tehát a csók, de ugyanakkor mégis viszonzom mindezt. Cat szegény minden bizonnyal nem igen érti a helyzetet, én se túlzottan, de amint elenged, kissé összébb kapva magam pillantok a lány, majd Tarkh irányába, mivel hallom az ordítást is, így húzom be cseppet nyakam, s tekintek az ég felé, ahol az a bizonyos sárkány libbent el felettünk. * - Nagyszerű. * egyenesedem is ki, a férfire tekintve, jobban mondva csak hűlt helyére, hiszen nagyon úgy fest, eltűnt. S vele együtt Nath is beleveszni látszik a "szellemvilágba", én viszont nem fogok tétlenkedni, ha veszély, jöjjön a baj csőstül.. szóval egyik kesztyűm lehúzva használom ki a sziklák adta lehetőségeket, s vágom is meg csuklómat, hogy aztán egy Nathéhez hasonló portált nyissak. Vérző kezem lefelé húzom magam előtt a levegőben ugyebár. *
- Portus morsus. * mondom az igét is, s a kapu nyílik is. Nem durva a hatása számomra sem, vagy legalábbis megszokható, hisz nem ez az első, de nem is az utolsó alkalom a használatára, majd ha Tarkh még pár nélkül akad, felé fordulva húzom vissza kesztyűmet. * - Nos, akarsz repülni megint? * mert ha igen, és felé nyújtott kezemet megfogja, minden bizonnyal átlépünk a másik világba, hogy Nath után szellemeskedve a különös várig, szintén egy ablakot támadjunk be, de egy olyat, amely az egyik alsóbb szintről nyílik. Talán ha van itt pince, esetleg ott őrizhetik ezeket a cuccokat.. nem tudom, de számomra minél lentebb, annál jobb. *
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Aristarkh Y. Zhukov


Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 7:49 pm

*Találkozónkra nem csak én készülök fizikailag és szellemileg is, úgy látszik többen jelennek meg a kijelölt helyen, egymás után érkezve. Ambrus hiánya fel is kelti figyelmemet, mivel múltkor bár nem vele harcoltam, ettől függetlenül érdekesen beszélgettünk el. Humoros személyiség, szegény talán nem is tudja, ezért sajnálom, hogy nincs itt. Remélem nem kapták el, míg esetleg ide is tartott.*
- Az igaz... *felelem Cat-nek, és el is gondolkodom azon, hogy talán nekem sem kellett volna jönni. Persze van ami ennek ellent mond, de mind a két verzió mellett szól indok. Mivel nem óhajtok zavarni, így a pártól - mert nyilván azok, ezt még én is tudom -, tovább is állok, viszont érdekes volna, ha nem jegyezném meg saját gondolataimat.*
- Da. Jobban szeretem, ha a nevemen szolitanak, nem pedig jelzökkel illetnek alaptalanul. *felelem. Hiába néz rám, hiába erősebb mint én, nem nyelek mindent, főleg úgy, hogy hozzá sem szóltam a barátnőjéhez, mivel eleve nem vagyunk jóban, arról pedig nem én tehetek, hogy mellettem állt meg és nem mellette. Nincs kedvem azonban a tinédzser drámához, és figyelmemet is hamarosan más köti le. Egy ember jelenik meg, nekem pedig van hozzá kérdésem. Az egy dolog, hogy orosz neve van, úgy is néz ki, de ez nem jelent abszolút és feltétlen bizalmat, hiába hisz kilétünkben, és hiszek én is neki egy ideig. Szerintem ezt a problémát túl gyerekesen kezelik, ideje volna a magiszterekkel kapcsolatba is lépni, de nem teszik meg, sőt... Nem felelek neki, csupán fintorral jutalmazom. Nem áll módodban? Nagyszerű. Mivel azonban mindenki benne is van a kalandban - talán csak én ódzkodom kicsit -, ezért én is megfogom a serleget, így kerülök a többiekkel együtt egy számomra ismeretlen vidékre. Rögtön méregetni kezdem pálcámat szorítva, nem tetszik a hely. Lenyűgöző látvány, de a hangok és a mozgások... rengetegen vannak, kizárt, hogy ezt túléljük, ehhez talán az iskola összes diákja kevés lenne. Közben persze orosz társam magyarázásba kezd, ugyan azt mondja el mint eddig, akár egy gép, én pedig hevesen bólogatok rá, hiába nem tetszik az ötlet, egészen addig, míg meglepő esemény nem történik. Hatalmas zaj, rezdülök is rá, megfeszülök, kutatom a forrást, mely láthatóvá is válik egy sárkány képében. Döbbenten figyelem. Hát... arra emlékszem, hogy Lucius bánt már el ilyennel állítása szerint, de nem áll rendelkezésünkre magiszter. Óh várjunk csak... nem is hívtuk őket. Magánakció az egész, ingatag lábakon, talán még új beszélgetést is eredményez Siderisnél, én azonban már arra figyelek, hogy egyel kevesebb a létszám.*
- Ugy, tünj csak el, hozz szegyent a fajtamra! *morgok, sóhajtva méregetve a többieket is. Most mihez kezdjünk? Több ötlet is eszembe jut, de mindegyiknek ezer buktatója van, veszélyes, talán nem is működne, illetve van amihez felszerelésem sincs. Nekem marad a gyűrű, ha megérzik, ha nem. Illetve ez is marad, de Rose úgy dönt, hogy a régi utat választja, ezért pedig hálás vagyok.*
- Persze, mondjuk utana a baratod gyilkol meg, de az mellekes. *vigyorodom most el, meg is fogva a kezét. Azért én volnék az egyetlen, aki a saját nyakába szabadítja az ellenséget. Követem tehát a lányt, ismételten átélve azt a furcsa varázslatot, amivel múltkor az életemet mentette meg, s nem is távolodom el mellőle, most ő vezet.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 7:55 pm

*Miután megérkeznek a diákok elég hamar megkapják az információt, amit a férfi adni tudott. A hely azonban koránt sem barátságos, mindenütt őrök, harcosok, nem lesz egyszerű eljutni a város szívébe ahol maga az erőd van. Pedig valahogy el kell, a diákok pedig meg is próbálkoznak vele, miután a férfi eltűnik.

[Nath]
Hamar dönt, és a Nekroportál sikeresen össze is jön. Elég okos megoldás, hogy elkerülje az avatatlan szemek figyelmét, s mindezidáig sikerrel is jár. Hamar szeli át a levegőt, kétségtelenül ő jut el először az erődhöz, azonban ahogy az ablakokhoz ér, hirtelen mintha valami vibrálást érezne maga körül, hirtelen mintha a saját maga álltal nyitott kapu nyílna meg újra. De most magától, s mintha egy ismeretlen erő húzni kezdené őt kifelé. Olyan érzés lehet mint amikor az ember egy hirtelen örvénybe kerül. Nath is érezheti, hogy hiába feszíti meg minden erejét, egyre jobban közeledik a kapuhoz ami ha kell erőszakkal rántja vissza a való világba. Szerencsére egy párkány van alatta ami az ablakokhoz vezet, tehát nem esik nagyot Az ablakok viszont nyitva vannak, bár egyenlőre csak sötét folyosókat látni a másik oldalon, de néhány ajtót is, ami talán vezethet valahova, azonban a folyosókon posztoló őrök már annál zavaróbbak. Kettő éppen most közeledik a párkány felé.

[Cat]
A lány is a rejtőzködést választja, és igencsak jól teszi. Szerencsére a körülmények elegendőek ahhoz, hogy használja az árnyjárást, bár az ezt követő varázslattal már kisebb kockázatot vállal be. Minden esetre csodával határos módon át is jut a város felett, azonban ha körbe néz láthatja, hogy néhány sötét ruhásnak feltűnt a ténykedése, néhányan pár átkot is küldenek felé, de láthatólag ők se tudják mire vélni a dolgot. A következő bástyánál ami egyébként az épület északi oldala, le kell szállnia, és hogy miért? Az a bizonyos szárnyas gyík ugyanis éppen mikor a várhoz érne repül át felette kis hijján eltalálva a farkával a lányt. Lehet a varázslók nem látják, s előlük rejtve maradhat, a sárkánynak viszont jó a szaglása, s még elkaphatja. Láthatólag nyugtalan ugyanis Cat közelében kering a levegőbe.* A bástyáról egyébként vezet egy lejárat, egy sötét lépcső, ami az erőd folyosóira vezet, viszont egy két főből álló örség is massírozik. Őket talán jobb lenne elhallgattatni.

[Rose, Tarkh]
Hasonlóan járnak el mint Nath, azonban hála a kastély védelmének, ők is ugyan úgy járnak mint a fiú. A különbség csupán az hogy őket pontosan a főbejárat fölött kapja el valami. Minthat két vöröses démoni csáp nyúlna fel, s ragadja meg mindkettő lábát. Láthatóan ez a varázslat még a holt világba is áttér, a probléma csupán csak az hogy ez a valami most ellenállhatatlan erővel húzza le a párost, egészen odáig míg a főkapuhoz nem érnek. Ott azonban most már mindketten érezhetik az égető fájdalmat, tehát muszáj kilépniük a nekroportálból. Ahogy ez megtörténik azonban egy őrjáratra lehetnek figyelmesek, nem is oly messze tőlük. A fura az egészbe az , hogy ezek az emberek sápadtak, szinte már hullaszínük van, s néhányuknak már elkezdett le rohadozni az arcáról a bőr. Lehet nem is teljesen emberek? Lehetnek vagy huszan, és láthatólag nincs kiút, azaz egy van, egy kisebb ajtót láthatnak beépítve a falba, bizonyára valami rejtett hely lehet, s ha megindulnak felé, kinyitva láthatják, hogy bizony egy sötét alagútba jutottak, ahol roppant erős forróság uralkodik. A forróság fölülük jön*

//Ha lehet mindenki írja meg a hszeit 20 perc alatt : ) //


Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
Nathaniel Cornwlade


A Tábornok erődje Inflatus
Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 31
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:09 pm

*Nem akarok sokáig a sárkány közelében maradni, tényleg nem lenne értelme a dolognak, így hát a nekroportálba betérve indulok is meg és érzékelem is nemsokára, hogy Rose és persze az az idegesítő kis orosz is így tesz. Csak megcsóválom a fejemet és bár tudom, hogy Rose miért tette mindezt, de akkor is idegesítő, hogy ismét rajta fog lógni, védhetné a saját hátsóját, amikor elsős voltam, akkor is képes voltam magamról gondoskodni. Na de a lényeg, hogy kicselezem az őrséget, így érkezem meg a fenti ablakok egyikéhez, de az erő, amit érzek, bizony sejtem, hogy fájhatna, ha nem lenne rajtam a gyűrű.*
~ Atya ég, mi a fene történik? ~ *kérdem is magamtól, miközben egyre jobban kerülök vissza a valóságba, át a szellemvilágból és nemsokára már teljesen a párkányon is állok, hátamat a falnak döntve, úgy sóhajtok is fel nagyokat, ugyanis nem valami bizalomgerjesztő ez az egész és be is kukkantok a nyitott ablakon át és próbálom felmérni, hogy be tudok-e jutni, de ahogy átkukucskálok, hamar észre is veszem, hogy nem vagyok egyedül, két ellenfelem is van, akikkel hamar kellene végeznem, tehát nem támadhatok akármivel, így a defenzív-offenzív mágiához folyamodom.*
- Aerisiccus, Aerisiccus. *intek először az egyik, másszor a másik ellenfél mellkasa felé, tehát a légszomj átokkal támadok, így hirtelen össze is fognak esni, de még mielőtt esetleg megszabadulnának az átoktól - már ha ismerik -, gyorsan betámadom az egyiket.*
- Avada Kedavra! *végzek is vele, majd fordulok a másik felé és pálcámat tenyerembe helyezem, miközben kimondom a Drainusi hatalom varázsigéjét.*
- Visius seronia! *az ellenfél nem fog tudni védekezni, tehát vagy meghal az előbbi átoktól, vagy nem... azaz nem, mert nem engedem még neki.*
- Tartsd vissza a levegőt! *parancsolom neki, ezzel mentve meg az életét, miközben szemeiből véres könny fakad fel és már jön is a következő parancsom.*
- Itt van a gömb? Hol tartjátok? És még az is érdekelne, hogy a vezetőd itt van a kastélyban? És ha igen, merre? *lehet, hogy sok a kérdés, de hogyha nem akar szenvedni, akkor bizony csicseregni fog nekem, mivel nem látok itt most más őrt és ez elég nagy kínokat okozó varázslat. Persze van más is a tarsolyomban, hogyha kell...*
- Ha nem felelsz, egyesével rothasztom el a testrészeidet. *villannak meg sötét szemeim, ez csak amolyan mellékes információ, miközben pálcám az ellenfélen van, már a varázsige kimondása óta, tehát mindent jól csináltam és nem is óhajtom feloldani az átkomat, szenvedjen csak, bizonyára megérdemli...*
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Ruby Rose Re


A Tábornok erődje Csatamagus
Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:11 pm

* Miután a nekroportál megnyitására sor kerül, ismét felajánlom segítségemet Tarkh részére, aki el is fogadja ezt, így térünk át a másik világba, míg én csak magamban mosolygom szavain, nem is nagyon illetem fennhangon a dolgot. Nem hiszem, hogy ez meg fog történni, tehát vezetem utunkat egészen addig a bizonyos várszerű építményig, és pontosan csak addig az ablakig, amit kiszúrtam magunknak. Nem is nagyon beszélek hozzá, csak koncentrálok az előrehaladásra, ugyanakkor mikor elérjük azt az ablakot, érezvén a testembe nyilalló fájdalmat a fura vibrálás után, egyik, szabad kezem kapom ajkaim elé még épp időben, mielőtt hangos ordításommal hívnám fel magamra a figyelmet. Nem engedhetem el viszont a srácot, így hát még inkább rászorítok kezére, és érzékelem is, hogy valami elkap.. nem is értem, mi ez, ténylegesen értetlenül meredek a jelenségre, amelyre reagálni sem tudok különösebben, ugyanis elkapott, és lefelé húz minket, a főbejárat elé, le a földre.. és ez az égető fájdalom. *
- Át kell mennünk.. vissza a rendes világba. * nyekergem a srácnak, s még éppen szerencse, hogy csuklómból szivárog vérem, hiszen az előző módon ismét nyitok egy átjárót, ugyanúgy téve mindent, és máris visszavánszorgom vele együtt, már ha lehetséges, saját világunkba. * - Szerintem valami őrző izé volt, de akkor már mindegy lett volna, ha hoppanálunk. Lehet egyszerűbb, és kevésbé fájdalmas. * tápászkodom fel szuszogva, minden végtagomban zsibogva a földről, és engedem is el az orosz kezét, így kerül figyelmem középpontjába most már a zombinak kinéző tömeg. *
- Tarkh! * kiáltom a srác nevét, pálcámat pedig vízszintes vonalban húzom magam előtt, majd ezt egy körbe zárom, közben az igét sem hanyagolva: * - Ignis velius! * hozok létre magunk körül egy tűzburkot, nem hiszem, hogy az orosz olyan messze lenne tőlem, és mivel a testem átjárta fájdalom miatt igen gyengének érzem magam, nem hinném, hogy komolyabb támadást tudnék mérni rájuk. Tekintetemmel most már nem is rájuk fókuszálok, a haláli menetre, hanem inkább menedék után kutatok, amely meg is jelenik szemeim előtt, nem túl messze, egy falba épített ajtó formájában. *
- Gyere, erre! Bemegyünk oda. * közlöm nemes egyszerűséggel, remélem követ is, hisz úgy látszik innen, közelről, az ajtó nyitva áll, remélhetőleg az egy perc is letelt már, aztán a burok megszűnik, mi pedig az alagútba jutunk, a csukott ajtó menedékében. * - Érzed ezt? Vagy csak nekem van melegem? Még nincs itt a klimax ideje.. * bontom meg máris nyakamnál a dzsekit, s kezeimet a falaknak tolva igyekszem rájönni, merről jöhet a hő? Fentről.. de mi lehet odafent? *
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
Catherine Waters


A Tábornok erődje Bestiamester
Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 31
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:15 pm

*Bár cseppet sem tűnik biztonságosnak ez a küldetés, főleg, ha az előző kalandból indulnak ki, de győz a kalandvágy. Muszáj tenniük valamit, hogy ez a bizonyos tábornok ne találja meg a trónt, különben ki tudja, milyen világ fog eljönni, de hogy nem jó, az egészen biztos. Ekkora hatalommal a kezében az illető brutális pusztítást vihet véghez, ami még rájuk is kihathat. Így hát a serleg megfogása után máris megérkeznek egy igen különös helyre, ahol a méret igenis számít. Már a sereg száma is hatalmas, de a város közepén elterülő erődítmény mindent visz. Cat alig akar hinni a szemének, de már itt vannak, nincs mit tenni. Még pár infót elárul az orosz pasas, bár túl sok új dolgot nem mond ezzel, majd egy sárkány is feltűnik. A kis vörös szereti őket, nem véletlenül ment Bestiamesternek, de azért azt nem szereti, ha őt akarja megenni valamelyik. Szerencsére csak elsuhan a fejük fölött a lény, de a férfinek, aki idehozta őket már ez is sok volt, menekülőre fogja. Jó lett volna még egy ember a kis csapatban, de ha az ilyen nyápic, jobb is, ha inkább eltűnik, mint hogy hátráltassa őket. Nath végül hamar akcióba lendül, eldönti, hogy nekroportállal kerüli meg a sereget, Catnek viszont továbbra sem a kedvence a nekromancia, így ő inkább más utat választ. Szerencsére előrelátó volt, s pakolt pár holmit a zsebébe, így ólomtűt is, amivel pillanatok alatt az árnyak közé bújik, majd egy légörvénnyel indul útnak a város felett. Nem teljesen feltűnésmentes, ezzel tisztában van, éppen ezért nem is halad túl gyorsan. Egy az erőd felé rohanó felhő azért elég gyanús, de ha csak lassan száll, talán nem szúrják ki. Egy ideig be is válik a terve, s gond nélkül közeledik a hatalmas erődítmény felé. Már a mosoly is kiül arcára, mikor egy átok suhan el mellette. Majdnem felsikolt hirtelen, de szája elé kapja a kezét. Ha hangot ad, rájönnek, hogy tényleg nem csak egy felhő úszik az égen, és az egész sereg ellene fordul. Nagyot nyelve igyekszik kitérni a támadások elől, de azt is csak finoman, hogy ne legyen feltűnő. Az egyik kaszabolóátok viszont eltalálja ennek köszönhetően, mire vére ki is serken. Felszisszen, de összeszorítja fogait, kezét pedig a sebre szorítja, nehogy a vér elárulja. Bár le nem csöpög, egy sárkány kiszagolja őt, s olyan közel száguld el mellette, hogy majdnem leveri az örvényről. A hirtelen ijedtségtől el is kezd oszlani az örvény, de szerencsére még időben összeszedi magát a lány, mielőtt lezuhanna.*
~Le kell jutnom innen, mielőtt lezuhanok.~ *nem ez volt a legbiztonságosabb út, ezzel tisztában volt előre, de meg kellett próbálnia, és végülis eléri az erőd egyik bástyáját, ahová le is ereszkedik.*
-Immotus. *suttogja el az igét, mire az örvény megszűnik, s lábai szilárd talajra érnek. Gyorsan begyógyítja a sebét, hogy ne vérezzen tovább, majd körbepillant. Egy lépcsősort ki is szúr, ahol le tud osonni az épületbe, viszont őrök védik. Bár nem látják őt, még megérezhetik, akár a sárkány, mivel bár korábban fújt magára parfümöt, de a kellemes női illat közelről azért érződik.*
~Ki kell ütnöm őket.~ *fut át agyán a gondolat, miközben felpillant az égre, nem támad-e ismét a sárkány. Végül közelebb merészkedik az őrökhöz, pálcáját az égre emeli, s egy újabb igét hallat.*
-Aeris velius. *a terve az, hogy a légburokkal a falhoz vágja az őröket, mivel a lökéshullám elég erős ehhez, ráadásul direkt közelebb is jött hozzájuk. Így ha nem is halnak meg, biztos elájulnak egy időre, ő pedig leosonhat a lépcsőn. Ha sikerül, az árnyjárást még nem szünteti meg, amíg tudja, igyekszik ezzel elrejteni magát.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Aristarkh Y. Zhukov


Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:18 pm

*Hamarosan változik a helyszín, köszönhetően egy zsupszkulcsnak, az ember ki hozta pedig el is tűnik a sárkány jelenésére, egyedül hagyva minket ebben a kaszárnyában, a hatalmas tömegekkel rendelkező szálláson. Szidom is érte, ám a probléma fent áll. Hogyan jutunk oda be? Mindenkinek van rá ötlete, Nath megy előre. Ezt nem csodálom, viszont eszembe ötlik Sideris szava, mely szerint ez a fiú életébe is kerülhet. Elég keménynek tartom, valahogy ezt nem nézem belőle ki, most azonban meginog benne a hitem. Tényleg túlságosan vakmerő? Nem lehetek benne biztos, és nem is érte kell aggódnom. Cat szintén a saját módszeréhez folyamodik, amit én eszköz hiányában nem tudok ismételni, ezért döntenék már a gyűrűnél, hiába a figyelmeztetés, mikor Rose marad utoljára. Most sem hagy itt, ezzel pedig kis időn belül már a meglepetések sorozatát okozza számomra, de végül el is fogadom segítségét, mert jól jön. Együtt tesszük meg hát az utat, a nem is oly ismeretlen varázslattal, ám ahogyan a kastély közelébe érünk, hirtelen érzem meg, hogy valami nincs rendben. Lábamat és társam lábát is elkapja valamilyen csáp, melyet egyelőre nem tudok azonosítani, ellenben lefelé húz minket, melynek hiába akarok, nem tudok ellent mondani, ezzel pedig Rose sincsen más módon. A kellemetlen akkor lesz, mikor a fájdalmat is érezni kezdem, nem tudom mi okozhatja, viszont ez nem normális, úgy kezdek el küszködni, fogamat össze is szorítva, megfeszülve, sziszegve a fájdalomtól, ami porcikáim mardossa. Követem a lány példáját, most ő az okosabb, rá kell hagyatkoznom, tehát ahogyan ő, én is kilépek a portálból, a földre érkezve. Zihálva kapom elő pálcámat, szegezem előre.*
- Ha nekünk nem sikerült, a baratodnak sem, de talan igazad van. *közlöm a másikkal gondolatomat, mikor zajokra leszek figyelmes, mozgásra, tekintetem pedig az őrjárat felé fordul. Nem jó... nem jó, mert sokan vannak, bár tűrhető a létszám, talán képesek leszünk velük birkózni, bár nem ez az első ötletem. Inkább kéne osonni, míg nem vesznek észre, keresem hát az utat, melyet fel is használhatok, s szerencsémre pillantásom oda téved, amikor a lány is észre veszi azt. Nem tetszik a tömeg, már éppen emelném a kezemet, hogy varázsoljak, természetesen árnymágiát alkalmazva, de már ismerem az igét, így lemondóan hanyatlik le csuklóm, hiszen közel állok hozzá, teljesen mellette. Próbálom nyugtatni magam, vele együtt hátrálni, egészen az ajtóig, ahol én is érzem ám a meleget, mely nem természetes, számomra talán feltűnőbb.*
- Nem tudom mi ez, de nem szeretem a meleget es a tüzet. Remelem nem valami tüzes hely van fölöttünk... *pillantok a plafonra, és próbálok gondolkodni is, hogy mi tévők legyünk. Nyilván az utat követjük, s nagyon remélem, hogy nem jönnek utánunk, mert akkor mással kell próbálkozni. Talán ha meg is látjuk őket, be lehetne majd omlasztani az alagút végét...*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:29 pm

[Nath]

*A fiú sikeresen megússza a dolgot, még jó hogy a párkány elég széles. Az őrök azonban könnyen leleplezhetnék, azonban szerencsére nem voltak elég gyorsak. Nath első átka telibe találja az egyiket aki fulladozni kezd, s így aztán térdre is esik, láthatólag erre nem számított, a légszomj átok hamar talál, sikeresen is a halálos átok azonban kioltja az egyik életét. A fulladozó nem igazán tudja mi a helyzet, de a következő átok láthatóan fájdalommal tölti el, így ordít fel miközben most már remeg a földön. Szerencsére Nath szavai megmentik attól hogy még meg is fulladjon, így már csak egy átok hatása alatt van, ami éppen elég ahhoz hogy beszélni kezdjen, bár láthatólag mintha valami, vagy valaki gátolná abban, hogy csicseregjen.*
-Elkéstél… A gömb.. a gömb már úton van. A tábornok el… elvi..*a következő pillanatban azonban egy hangos toccsanással robban szét a férfi koponyája. Nath pedig ha felnéz, egy ismerős arcot láthat meg. Találkozott már vele, kb egy hónapja, akkor még nem dőlt el melyikőjük az erősebb.*
-Úgy tűnik te sosem tudod hol állj meg kölyök. Itt az ideje hogy egyszer s mindenkorra elhallgattassalak..*mondja, miközben egy átkot is küld a fiú felé, Nath pedig ebből annyit vehet észre hogy a talaj szinte felrobban a lába alatt. A férfi azonban nem áll meg ennyivel, ám következő lépése fura. Egy rúgással berugja maga mögött az egyik ajtót, és behátráll a terembe. Nath ha el akarja intézni utána kell menjen, de a terem fura.. Már kintről látni a zöldes fényt amit áraszt, ha bemegy, a terem közepén pedig meg is pillanathatja a férfit. Az egész teremben egyébként érezhető a fekete mágia, mintha földöntúli erők lennének itt. Talán ez lesz kettejük arénája?*

[Cat]
*A lány okos, láthatóan inkább csendesen próbál megközelíteni bármit is. A probléma azonban csak az, hogy lentről jó pár átok támad rá, amik közül úgy tűnik még súrolja is egy a leányzót. A sárkánnyal azonban már más a helyzet, lehet hogy láthatatlan, de a lény kiszagolhatja. Jól is dönt mikor leszáll. A lépcsőn lefelé a két őrnek esélye sincs, egyrészt mert még mindig nem látják a lányt, másrészről pedig a támadása erős hatással van rájuk. Konkrétan mindkettő a falnak kenődik, az egyiknek még a nyaka is eltörik a másik nyöszörögve ájul el a padlón. Ha a lány körbe néz, láthatja, hogy a folyosóról csupán csak egy út vezet, az pedig lefele, mélyebbre és mélyebbre. Lehet több száz lépcsőfok is. Útja végén viszont egy fura, különös falrészt meg, melybe egy Trónust véstek, láthatóan barokkos stílusban. Ez talán valami jel lehet? Lehetséges, a fal egyébként nem lehet túl vastag, ha a lány akarja meg tud bizonyosodni mi van mögötte. Azonban ha cselekedni akar gyorsan kell tennie, mert hirtelen ordítás és remegés rázza meg az építményt. Hogy ez annak a jele lehet hogy esetleg valami kiszagolta e? Nem tudni, de egyenlőre több őr nincs a környéken.*

[Rose, és Tarkh]
*A védmű rajtuk is kifogott, így nemsokára a földön vannak. Támadni azonban még nem szükséges, láthatóan az őrség nem mindegyike ember. Lehet hogy élőholtak alkotják a sereg főgerincét? Nem tudni de talán ennek köszönhető , hogy nem veszik észre őket, míg ők bemennek az alagútba. A forróság azonban egyre elviselhetetlenebb, és mire a folyosó végére érnek, szinte már izzadnak. Mintha valami kazánházba kerültek volna. Egy út vezet felfelé, egy faragott kőlépcső, ami azonban fent várja őket, az minden várakozásukat felül múlja. Egy ragyogó vörös tűzgömb, legalább négy méter magas, és ugyan olyan széles. Katonák őrzik, pálcával a kezükben. A gömbből érezhetően óriási erő sugárzik, lehet hogy ez működteti a védővarázslatokat, egyfajta mágikus reaktor? Így talán érthető lenne a dolog. Azonban ha valamit akarnak tenni, akkor itt kell, ugyanis az ajtó mögöttük egy hangos kattanással bezárul s az itt lévő örség is neszelni kezd.*
-Betolakodók, megkeresni őket.*még csak a parancsot hallhatják, egyenlőre de most már tudhatják hogy keresik őket, kéne valamit tenni.*
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Ruby Rose Re


A Tábornok erődje Csatamagus
Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:42 pm

* A kezdeti nehézségeket követően, mely egy cseppnyi fájdalommal jár, a földön való kikötést követően figyelmem nem lankad, így inkább menedék után néznék, nem pedig támadásba lendülnék. Nem igen érzem szükségét, hisz az oszladozó alakok, ha már a tűzburok közelébe sétálnak, számukra az is jelenthetné a véget, szóval ezen nem stresszelek tovább, bízom egy perces felállított védelmemben, így veszem észre végül az alagút bejáratát, ahová be is térünk az orosszal. Érdekes egy hely, nem tagadom, főleg ez a meleg aggaszt nagyon.. *
- Figyelj, szerintem le tudnám fagyasztani, de nézzünk körbe inkább először. Ki tudja, mi lehet itt felettünk? Ha zsákutca, azonnal intézkedem. * nézek vissza rá, immár dzsekim cipzárját is lehúzva félig, érzem, hogy homlokomon egy-két verejtékcsepp is megjelenik, na meg egy Lumossal elővarázsolt pálcafényben most már azt is láthatom, van még tovább is ez a folyosó, amelynek végén mintha volna egy lépcsősor is. Na jó, dzsekim eddig tartott, majd lesz másik, így szabadulok is meg tőle, egész egyszerűen elhagyva magam mögött a folyosón, s közben kezemmel is intek a fiúnak, immár pulcsiban, hogy kövessen. Némaságba burkolózom ezek után, s óvatos lépteimmel haladok felfelé, komolyan, mindjárt meggyulladok, szerintem, bár nem túl nőies, de hátamon is kialakulhatott egy jó kis izzadtság folt, mintha szaunában lennék. De a lépcső tetejére érve, amit látok, durva, de lenyűgöző. Az óriási, több ember magas és széles tűzgömb még szembogaraimat is összehúzza, oly nagyon fényes. *
- Szerintem tuti köze van a mágiához.. sőt, talán maga a mágia. * nem is tudom jobban megfogalmazni suttogva, amit gondolok, de ekkor hallom magunk mögött az ajtó kattanását, s egy néma anyázás közepette fordulok a srác felé, hisz már hallom is a vezényszót. * - Hajrá. * szólok csak ennyit, majd már nyílt, csuklómon lévő sebembe szúrom pálcámat, fel sem szisszenve cseppet sem. *
- Laviantus. * ejtem ki az igét, koncentrálva nagyon is, majd ha minden igaz, zölden villan fel, aminek fel kell, így ha bárki a pálcám által hal, szolgámként éled újra. És most erre tudok csak gondolni, hiszen fogalmam sincs, mennyien lehetnek, de nem hiszem, hogy egy ilyen gömböt oly kevesen őriznének. Szóval úgy döntök, magára hagyom a fiút, legyen ez most jó tanulópénz neki, s előre menve, karomon feltűrve pulcsim ujjait is szegezem előre pálcám. Becélzom a gömböt irányként, és talán a meglepetés ereje megfelelő lesz az első utamba kerülő számára: *
- Avada kedavra! * villan is remélhetőleg a zöld fény pálcámból, s teszi hidegre az első szembe kerülőt, majd pedig ha vannak többen, bizony néhányukkal el is bánok. Halálnemekre koncentrálva figyelem meg az ellenséget: * - Ex orbalis! Ex orbalis! * teszek el remélhetőleg minél többet, szívmegállással főként, vagy agyérelzáródással, vagy hasonló, lazább halálnemekkel, hisz ha esetleg az oldalamon élednek újra, legyenek egészségesek.. és hát remélem sikerülni fog mindez, majd még egy burkot is vonok magam köré: *
- Ignis velius! * ezt az előző módon téve, végül ha eddig nem tántorított el senki tervemtől, még egy-két halálos átok elhangzik felőlem, no meg.. * - Aerisiccus! Aerisiccus! * alkalmazom a légszomj átkot is, feltételezhetően nem ketten lesznek itt, akiknek neki kell mennünk. *
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
Nathaniel Cornwlade


A Tábornok erődje Inflatus
Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 31
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:43 pm

*Nem vagyok valami lassú, tehát jól tudok harcolni, annyi éles helyzetben voltam már és éltem át oly sok dolgot, hogy nem érzem úgy, hogy két egyszerű őrrel ne tudnék elbánni. Így először mindkettőt semlegesítem egy-egy légszomj átokkal, majd hamar végzek is az egyikkel, tehát a zöld fény már meg is indul a pálcámból, kiontva ezzel egy életet, amit én teljesen rideg tekintettel nézek végig. Nem áll szándékomban szánakozni, már kiölték belőlem mindezt, nem érzem magam teljesen emberinek, annyi mindenen mentem már keresztül, tehát jöhet is a kínzás, én pedig csak felciccenek a hallottakra, nem akarom elhinni, hogy elkéstem. Annyira lefoglalja a figyelmemet a kihallgatás, hogy fel se tűnik a pasas, aki végez is áldozatommal, így egy kis agydarabbal és véradaggal lesz gazdagabb fekete ruhám. Nem hat meg, csak dühösen nézek rá, de legalább azt megtudtam, hogy itt már felesleges tovább kutakodni, bár ki tudja, hogy miféle átkokat láthatnék még itt.*
- Én nem bíznám el ennyire magam. *csóválom is meg a fejem, de ekkor jön az átok, ami nem túl erős, csak egy robbantás, tehát már védekezek is ezek ellen.*
- Protego! *egy egyszerű pajzs most elegendő lesz, de most, hogy látom, hova hátrál az ellenfelem, bizonytalanul nézek a terem felé. Ha onnan nyer erőt, ez az ő birtoka, erősebb lesz nálam... Miért mindig én kapom a nehéz melót? *
~ Oké, a gyűrű nálam, talán nem lesz gond. ~ *bíztatom is magam, mert nem tagadom, félek attól, hogy mi vár rám odabent, de átlépek a küszöbön, így érve be a hatalmas terembe és tekintek is körbe, érezve a mágiát, melynek ereje igen csak csábító, és nem tudom, hogy az enyém mennyire is ér fel vele. *
- Mi ez a terem? *kérdezek is rá, na nem beszélgetni szeretnék, de mégis, olyan különleges itt minden. Viszont tudom, hogy most nincs túl sok lehetőségem a harcra, veszélyes az ellenfelem, de remélem, hogy a nekromancia továbbra is mellettem áll, nem fog csalódást okozni. Tudom, hogy csapatok ellen kéne alkalmazni és úgy, hogy védenek, de most nem áll ez módomban, tehát kezeimet előre teszem és már mondom is a varázsigét.*
- Solus soliris. *a koncentrációm közben kezeimet zöldes szikrák veszik körül, én pedig erőmet megfeszítve húzom szét kezeimet, amely nem valami egyszerű, mind fizikailag, mind szellemileg megerőltető a számomra, de szerencsére ma telihold van, így még őrültebb vagyok ezen az éjszakán. A hátam mögött lassan megjelenik egy négy méter sugarú kör alakú portál, amelyből már át is törnek az átlátszó lelkek.*
~ Támadjátok meg, vigyétek el a lelkét! ~ *parancsolom is meg nekik, hogy mi a feladatuk, az átjárót pedig nyitva is tartom, tehát igen sebezhető vagyok jelen pillanatban, de kockáztattam és talán még nyerhetek. Fáradok és ez arcomon, remegő kezeimen is látszik, de a rengeteg lélek már meg is támadja ellenfelemet, így óhajtják magukkal vinni az alvilágba, ahol megkapja azt, ami jár neki: az örökké tartó kínt.*
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
Catherine Waters


A Tábornok erődje Bestiamester
Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 31
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:44 pm

*Nem volt épp egy sétagalopp a repülőút, de szerencsére megússza kisebb sérüléssel, bár óvatosnak kell lennie, mivel egy sárkány kiszagolta a vérét, s rá pályázik. Mázli, hogy már elég közel ért az egyik bástyához, így le is ereszkedik rá, mielőtt még sárkánykaja lenne belőle. Miután karját is rendbehozta, körbepillantva szúrja ki a lépcsősort, az egyetlen utat, ami vezet innen valahová. A gond csak az, hogy két őr is védi. Nem túl nagy túlerő, így a kis vörösnek csak pár pillanat kell, hogy kiagyalja, milyen varázslatot használjon, amivel rögtön ki tudja ütni mindkettőt úgy, hogy nem kelt vele nagy zajt. A légburok tökéletesen megfelel ennek a célnak, ráadásul egy kis időre még védve is lesz, így hát gyorsan létre is hozza, miután közelebb sétált a két férfihez. Két másodpercen belül az őrök nyekkennek is a falon, az egyiknek jól hallhatóan eltört valami csontja, s mivel elég furcsán bukik félre a feje, valószínűleg a nyaka adta meg magát. Miután biztossá vált, hogy egyikük sem tud már rá támadni, a Cruorisos leányzó nekivág a végeláthatatlannak tűnő lépcsősornak.*
-Te jó ég. Ez egészen az erőd aljáig vezet? *kérdi magától, miközben gyorsan szedi lábait egymás után.*
~Csak itt meg ne szédüljek vagy rosszul ne lépjek...~ *na abból szép kis esés lenne, de szerencsére épségben leér, útját viszont egy fal zárja el, rajta egy trónnal. Fél percig piheg, majd jobban megnézi a szimbólumot, s elhúzza a száját.*
-Ha ez az, amire gondolok, akkor nagy bajban vagyunk. Bár nem hinném, hogy csak két őrrel védenék a trónt. *motyogja maga elé, miközben előhúzza zsebéből a tűt, hogy megszüntesse az árnyjárást. Ekkor hall meg azonban egy nagy üvöltést maga mögül, mire hirtelen rezzen össze, el is ejtve a tűt.*
-Fenébe... *hajol le gyorsan, a földet tapogatva, miközben a háta mögé pillant.*
-Mi a fene volt ez? *nyel nagyot, majd végre megtalálja a tűt, de most mégsem szórakozik a varázslat megszüntetésével. Talán még jól is fog jönni, hogy egyelőre láthatatlan, így a zsebébe dugja a kis fémdarabot, s pálcát ragad.*
-Deprimo! Deprimo! *mondja ki többször is az igét, miután kicsit elhátrált a faltól, mivel nem tudja, mennyire lesz nehéz azt berobbantani, de az biztos, hogy nem akarja úgy megvárni, hogy kiderüljön, mi is van mögötte, hogy a falhoz van szorítva. Igaz, arról sincs fogalma, hogy mi lesz a fal túloldalán, de ezen még ráér aggódni.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Aristarkh Y. Zhukov


Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 8:50 pm

*Rose lesz most is társam, csak úgy mint múltkor, s pontosan azt az utat választjuk, mint az előző kalandnál. Működik is, ahogyan követem őt, viszont amikor a kastélyhoz érünk, valamilyen védő mágia lép életbe, fájdalmat okozva számunkra, melyet én is érzek, kezd kellemetlenné válni, főleg azon gondolkodom, képes vagyok-e elviselni, viszont a lány időben talál megoldást. Ki kell lépnünk és ki is lépünk a portálból, ezzel szüntetve meg a fájdalmat, s mivel a csápok lefelé húznak, így a földre érkezünk. Nem pihenhetünk, éppen képesek vagyunk az állásra, mikor járőröket pillantok meg, Rose szintén, s ahogyan mérem fel őket, kezd tisztulni a kép. Nem biztos, hogy élők, tehát észre sem vesznek, így nincsen szükség Rose varázslatára, egyszerűen az ajtón keresztül tűnünk el, melyet mind a ketten észlelünk. A hőség azonban iszonyatos, ahogyan haladunk, úgy szaporázom lépteimet nagyot sóhajtva, hogy minél előbb hagyhassuk magunk mögött az egészet. Már éppen kezdenék vetkőzni, ám a kijárat is felsejlik előttem, fejemmel pedig felé is intek, út közben ellenőrizve Rose helyzetét. Óvatosan teszem egyik lábam a másik után, míg a lépcsőn sétálok, próbálva halk lenni, fel-fel pillantva, hogy előbb vegyem észre az esetleges támadókat, viszont ez nem történik meg, helyette az ajtó zárul be mögöttünk nagy zajt verve, én pedig már hallom a hatását. Nincs időm tehát fel is mérni a teremben lévő furcsa jelenséget, csak a lány szavait hallom, de már nem arra figyelek.*
- Gyorsan, biztosan es sokat. *súgom oda Rose-nak, mivel én akarom leadni az első varázslatot, nem védekezéssel kezdenék. Biztosan bele fog telni több másodpercbe mire meg is találnak, én viszont előre szegezett pálcával várok, s ha fel is bukkan előttem egy, akkor támadok, ellenkező esetben én magam megyek utánuk.*
- Obstructo! Stupor! *mondom, mert nyilván muszáj lesz mindegyik ellenfelet eltüntetni azért, hogy haladhassunk. Nem elégszem meg egy emberrel, többen is lehetnek, s remélhetőleg Rose is hasonlóan cselekszik, úgy szegezem pálcámat, ha pedig inkább több, de akár egy ellenfelet látok ismét, akkor szintén támadásba lendülök.*
- Deprimo! *robbanok feléjük, s amint hallom, Rose is hasonlóan cselekszik. Erősebb mágiát is kéne használni, de nagyon zavar a tűzgömb. Fogalmam sincs, mi lehet, viszont nem tetszik, ezért próbálok tőle távol kerülni, mivel az árnymágiának a tűz nem tesz jót. Végül előre is szegezem pálcámat, rajzolok egy kört vele, és átbökök rajta az egyik ellenfél irányába.*
- Fatum orbium! *próbálkozom azért meg vele, lehetőleg nem a tűzgömb irányába küldve. Amennyiben nem működik, akkor marad az alapvető varázslat, bár ez sem fog gondot okozni. Szerencsére Rose most nem tervez tűzzel védeni engem, bár talán pont most lenne rá szükség. Ki tudja milyen erős mágusok. A létszám nem feltétlen párosul a minőséggel.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:06 pm

[Nath]
*A fiú ha tehetné még bizonyára teljesen kikérdezné az életben maradt katonát, de erre nincs ideje, ugyanis valaki tesz róla, hogy embere ne beszéljen többet a kelleténél. Szerencsére Nath kivédi a robbantást, így neki nem esik bántódása, azonban a terem ahová ellenfelét üldözi egyáltalán nem mindennapos hely.*
-Egy terem ahol hallhatatlan vagyok…*Csupán csak ennyit mond őrölten röhögve a férfi, s Nath észre is veheti, mintha fura zölde energia foszlányok hatolnának be ellenfele testébe. Bizonyára egyfajta töltöttséget adva neki ezzel, tehát a fiúnak nem lesz könnyű dolga. Azonban a varázslat amire készül, nem fizikálisan hat az ellenfélre, hanem konkrétan ez azonban már sokkalta veszélyesebb lehet. A varázslat sikerül a férfi pedig hirtelen indul meg felé.*
-Meg ne próbáld…*csupán csak ennyit kiállt ordítva felé, őrült tekintettel, de a lelkek szinte ellepik a testét, s kitépve belőle azt , szinte át is viszik azonnal a kapun túlra. A test egy pillanat alatt össze esik, a fiú előtt, láthatóan teljesen halott. Ha a fiú azonban bemegy, egy hatalmas asztalt láthat, egy térképpel, ahol Oroszország, azon belül is szibéria van megjelölve a térképen, fölé írva a Trón neve. Ez már információ lehet a fiú számára, egyben félelmet is kellthet, mert ezek szerint a tábornok már tud róla. Azonban van itt más is, különböző rajzok, írások, amiben kiderül, hogy nemrégen kísérletek folytak itt, a tökéletes mágus katona megteremtéséhez, akiben nincs i jóság, csak szimplán sötét gonoszság, és feltétel nélkül képes szolgálni a gazdáját. Ha jobban megnézi egy ilyen katona tervrajzát is láthatja, azonban az a fura háromszög a fején, írtózatosan hasonlít valamire, vagy valakire. Éppen arra akit most ölt meg. Sokat gondolkoznia azonban nincs ideje, ugyanis a háta mögül egy moccanást hallhat. S ha megfordul, láthatja hogy az imént kivégzett fickóba ismételten szállni kezdenek, azok a zöldes energia hullámok. A következő pillanatban izmai megremegnek, s nemsokára talpra is áll. Pontosabban felállás közben tűnik el, s pár pilanat múlva Nath előtt terem, s írtózatos erővel markolva a torkára emeli fel a magasba a fiút.*

[Cat]
*A lány egyre mélyebbre ér a toronyban, és nemsokára meg is láthatja azt a bizonyos ajtót. Bizony valami van ez mögött, és ha Cat átrobbantja meg is láthatja mi. Sajnálatára azonban nem a trónt találta meg, ám ez nem jelenti hogy nem valami fontosat. Egy tervrajzot, ami egy hegyet ábrázol különböző üregekkel a hegy belsejében pedig különböző termeket fedezhet fel. Az egyikben magának a trónnak a rajzát is. Tehát a lány tudja, hogy pontosan hol is lehet a trón. Egy hegy mélyében, de hogy ez melyik hegy, arról több információ nincs. Azonban van itt még valami, egy dátum a probléma csak az, hogy a jövő hónapot jelöli. Hogy mit is jelenthet pontosan nem tudni, talán egy határidőt? Meglehet, kérdés hogy ezzel az információval nem több kérdés merül e fel a lányba. Több információt itt nem találhat, a kiút viszont csak fent található. Egy darabig egész nyugodtan vissza is tud meni, azonban mikor már érezné hogy biztonságba feljut, úgy robban be mellette a fal, s pár méterre tőle a sárkány ordító feje türemkedik be. Bizony ez a dög pontosan tudja hogy itt van, és most az életére tör. Még nincs bent teljes testel,csupán a feje, de úgy tűnik minden erejével arra van, hogy betömje magát a lányhoz.*

[Rose és Tarkh]
*Ők bizony benne vannak a szószba, bizony nem is kicsit. A probléma csak az hogy az ellenfél túlerőben van. Szerencsére nem kell őket félteni, Rose alkalmas átkot talált, abban hogy saját ellenségeit állíthassa az oldalára, így nemsokára ki is bontakozik a csata. Az átkok egy része betalál, néhány zombiként kel újra, s támadja meg régi bajtárást, Tarkh robbantásai és árnygömbjei pedig csak mégjobban felfűttik a kedélyeket. Láthatóan eléggé kiegyensúlyozott a csata, s még azt is lehetne hinni, hogy a páros legyőzi az itteni kis helyőrséget, amikor valami váratlan dolog történik. Egy kósza varázslat (Talán éppen Tarkh-é) indul meg a gömb felé, majd egy pillanat alatt be is ivódik. Egyenlőre még nem történik semmi, talán még az ellenség se fogja fel mi történik, a következő percben azonban a gömb felszíne repedezni néhol robbani kezd, láthatóan valamit nagyon felsértett.*
-Tűnjetek innen az egész nemsokára a levegőbe repül..*hallhatnak egy ilyedt hangot, és ez most már a duó tudtára is adhatta, hogy bizony a gömb így vagy úgy de a levegőbe repül. Kérdés, hogy mekkora detonációval jár ez, de egy biztos, nem ártana sietnie, ha el akarnak tűnni innen. Csupán csak egy lépcső vezet innen felfelé, ami az előcsarnokba visz, egyébként már ott is áll a bál, láthatóan most már mindenki tisztában van a bajjal, néhol rohangáló mágusokat pillanthatnak meg, láthatóan húzzák a nyúlcipőt.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
Nathaniel Cornwlade


A Tábornok erődje Inflatus
Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 31
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:15 pm

*Nem tudom, hogy mi lehet ez a terem, ahová most kerültem, de az biztos, hogy számomra semmi jót se ígér, mégis, nem hiszem el azt a pasinak, amit mond. Viszont ha ennyire biztos a dolgában, akkor a lélekörvényt kell alkalmaznom nála, mivel ha a lelkét kitépem a testéből, akkor a test még életben marad, én viszont végzek itt. Nem túl egyszerű a művelet, de sikeresen létre is hozom a kutat, amelyből elő is törnek a lelkek, magukkal ragadva ellenfelemet, én pedig lassan zárom össze kezeimet, ezzel a kutat is, tehát minden lelket visszaparancsoltam az alvilágba. Elég nagy erőket mozgattam meg ma, fáradok, de még nem adhatom fel, mivel talán végeztem mára, így lépek oda az asztalhoz, figyelve meg a térképet és teszem is el zsebembe, majd a rajzok után esik le, hogy miféle lénnyel is volt dolgom. Ilyen hatalmas erőt adnának egy katonának? Ebből is elteszek egy jegyzetet, tehát szépen elrejtem zsebembe, de a következő pillanatban már meg is érzem, hogy elém kerül ellenségem és torkomat fogja, így emel fel engem. Szemeim megvillannak felé, de nem fogom én ezt így hagyni, éles körmeim segítségével iszonyatos erővel vágok testébe, át a bordákon, bele a húsába, hogy egyetlen mozdulattal téphessem ki a szívét. A telihold segít, már majdnem elindítom az átváltozást is, de nem, még visszafogom magam, észnél kell lennem, így nemsokára ha szerencsém van, a szív kezembe kerül és talán most már vége lesz ellenfelemnek is, vagy legalábbis elenged. Ez után engedek csak ösztöneimnek... valóban halhatatlan? Széttépve is az marad? Testem alakulni kezd és hamarosan már egy hatalmas, fekete farkas jelenik meg a másik előtt, szívét szétmarcangolom, majd véres pofámmal szedem szét testét, hiszen egy vérfarkas nagyobb jóval, mint egy normális farkas, tehát apró cafatokra óhajtom őt szétcincálni, nem foglalkozva már a további vér és húsdarabokkal, amelyek beborítják testemet.*
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Ruby Rose Re


A Tábornok erődje Csatamagus
Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:19 pm

* A folyosón felérve, ahol már szívem szerint minden ruhám ledobálnám magamról, egy igen különös jelenségre lehetünk figyelmesek. De nem lesz túlságosan sok időnk, hisz kiszúrnak minket odabent, így Tarkhal bár váltunk még pár szót, én magam megyek előre, hogy a meglepetés erejét kihasználva, mert ugye ők nem tudják, mi hol és hányan vagyunk, csak hogy vagyunk, míg nekem vannak sejtéseim, be is robbanok közéjük, egy előzetes varázslatot alkalmazva, a biztonság kedvéért. Egyszerűen fűt az adrenalin, és csak lövöldözöm az átkokat, miközben a hullák feléledni látszanak, és egy egész durva csata alakul ki, kiknek nagy része a mi oldalunkon éled újjá, az én segítségemmel. Nem tölt el büszkeség, és nem is érzem nyeregben magam, s hogy kinek a vétkére, de éppen oda figyelek, mikor a gömb is bekap egy átkot. Lehet akár ez az én figyelmetlenségem is, s újabb két átok között már látom a bajt, hiszen egy ordítás is felhangzik a bent lévők egyikének irányából, ki minden bizonnyal jobban tudja, mi történik ezzel a tüzes szerkezettel, ha valami eltalálja. *
- Te jó ég.. * nézem most már én magam is a gömböt, melynek felszíne néhol repedezni kezd, és őszintén szólva, amúgy is fehér bőröm most talán még jobban elsápadni látszik a kisebb robbanások láttán. Pár másodpercre megmerevedem. A burok még védelmez, de kétségeim sincsenek afelől, mindenki menekülőre fogja, és én leszek a legkisebb gondjuk. Agyamon nem egy megoldás fut át, mintha egy lapozgatós könyvben lennénk. Ha lemegyünk a lépcső felé, ránk szakad az egész. Meghalunk. Ki tudok innen hoppanálni? Maximum az ajtó elé, de ugyanúgy berobbanhat minden, és szintén végünk. Talán a nekroportál megfelelő volna.. s még életem egy szakasza is lepereg szemeim előtt, de végül az egyik menekülő tag nekem jön, vállamnak méghozzá, így eszmélek fel ismét lemerevedésemből, s ma már sokadjára, de még egyszer utoljára megpróbálom a portált létre hozni. Erőfeszítés, erőveszteség.. és most már minden bizonnyal durvábban fogom érezni ezt, de nem baj, utolsó erőmmel meg kell próbálnom. A tőlem nem messze lévő oroszhoz sietek, miközben varázsolok is, koncentrálva, s közben a gömböt is figyelem, és ha a portál megnyílt, bár tényleg erőtlennek fogom érezni magam, ismét ráfogva csuklójára húzom be őt magammal az egyetlen logikusnak vélt menekülési útvonalba. S ha mindezzel megvolnánk, nem tudom, ha befelé nem engedett a fura védelem, kifelé fog-e, de én egyenesen előre, kifelé kezdek evickélni ebben a szürke világban, vele együtt. S ha nem fog meg a védelem, minél messzebb igyekszem innen, de nem túl messze, hisz Nathet ismét nem hagyhatom egyedül.. és nem is szándékozom, bár tudom, vigyáz magára, és ki tudja, mi kijutunk-e innen egyáltalán? Szóval kifelé veszem vele az irányt.. aztán meglátjuk, mi lesz. Ha a védelem megállít, marad a hoppanálás. Több ötletem tényleg nincs. *
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Aristarkh Y. Zhukov


Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:26 pm

*Hiába történik meg a menekülés miután fenn is akadunk a falon, sajnos egyáltalán nem mondható a helyzet tökéletesnek. A meleg még semmi, ennek ellenére ahogyan egyre beljebb megyünk, szerencsére úgy, hogy nem üldöznek minket, hamarosan egy lenyűgöző teremre találunk. Fogalmam sincs, mi az a hatalmas gömb amit rejt, és nem is akarok találgatásokba folyni, időm sincs rá, mivel ezek után már az ajtó záródása hívja fel magunkra a figyelmet. Nem várok, én akarok először támadni, a meglepetés ereje még mindig velünk lehet, egészen addig, míg meg nem találnak minket, tehát előre lépve kezdek el küzdeni, csak úgy mint Rose. Sokan vannak, de mi pedig képzettek, ezért hiába a túlerő, derekasan álljuk a sarat, repkednek az átkok, harsognak a hangok, Rose keményen küzd, én pedig azzal amim van, így pedig fogyatkozik az ellenség is. Egészen addig, míg nem történik valami, aminek nem kéne... fogalmam sincs, hogy pont az én varázslatom-e, de sejtésem szerint magasabb mágia, nem egyszerű robbantás, viszont akármi okozza, a gömb repedezni kezd, én pedig döbbenten állok.*
~ Nem jó... ~ *merevedek le, és ellenfeleink is érzik a szituációt. Most inkább már ők menekülnek, nem is támadnak, tekintetem pedig azonnal a kifelé vezető utat keresi. A lépcső el is vezet, de képesek vagyunk-e elég idő alatt kijutni? Fogalmam sincs, meg kell próbálni. Semmi nem garantálja, hogy a gyűrű bent is működik a védő varázslaton túl, vagy a kár a hoppanállás, a saját bőrömön megtapasztalni pedig nincs kedvem. Rose akit keresek tekintetemmel, a lány viszont mintha fagyott állapotban lenne. Ne... ne most.*
- Rose, gyerünk, ebredj. Muszaj mennünk! *rázom meg én is akkor, mikor neki is ütköznek, s fel is eszmél, intézkedik, ellenben amit csinál... biztos működni fog? Enyhe kétely fog el, főleg a fájdalom miatt is... bár még mindig a legjobb esélyeink közé tartozik ez, bár ha ez működik, talán más is.*
- Ha nem müködik... akkor futas, vagy hoppanallas. En tudok teleportalni, remelhetöleg sikerül. *közlöm vele, mutatva fel gyűrűmet is. Ne mindig engem hurcoljon, ki tudja, nehezebb-e két emberrel a hoppanállás. Amennyiben sikerül, akkor ismét vele lépek be a kapunk, sokadjára, fogva a kezét, követve őt, ha pedig nem, hát akkor marad a gyűrű, és azt használva próbálok menekülni.*
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
Catherine Waters


A Tábornok erődje Bestiamester
Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 31
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:28 pm

*A két őrt sikerül hamar kiiktatnia a lánynak, s bár jó adag lépcsőzés vár most rá, ez legyen a legnagyobb problémája. Legfelebb picit húzni fog holnap a lába, és még feszesebb lesz amúgy is formás popsija. Amikor viszont leér az utolsó lépcsőfokhoz, egy fal állja el az útját, amin egy trón rajza látható. Nem biztos benne, de megvan a lehetőség rá, hogy itt van a trón. Ahhoz mondjuk elég gyengén lenne védve, na meg annyira nem is valószínű, hogy már a falon feltüntetnék mindenki számára, de sose lehet tudni. Túl sokat viszont nem agyalhat rajta, mivel a háta mögül hatalmas üvöltés hangzik fel. Minden bizonnyal a sárkány térhetett vissza a környékre, ez pedig nem éppen életbiztosítás. Gyorsan átrobbantja a falat, hogy biztosabb helyre mehessen, s míg el nem ül a porfelhő, arcát karjával takarja el. Fél perc múlva végre látszik, hogy sikerrel járt, feltárul az út, így be is sétál a terembe, ahol egy kinyitott tervrajzot pillant meg.*
-Ez meg mi? *lépdel közelebb, s alaposan szemügyre veszi a tervrajzot, ami egy hegyet ábrázol, több helyen üregekkel, biztosan valamiféle termek lehetnek. Ahogy tovább vizsgálgatja, kiszúrja a trónt is, mire felcsillannak a szemei.*
-Megtaláltam! Megvan a trón... egy... hegyben. *örül meg hirtelen, de aztán csak motyogni kezd, mivel pontosabb infója nincs a hegyről. Egy dátumot még kiszúr a lapon, mire összevonja szemöldökét.*
-Ez mi? Mi lesz januárban? Csak nem... *nagyot nyel, hisz ki tudja, hogy rájött-e már a tábornok, hol is van a trón, s már csak idő kérdése, hogy megszerezze. Gyorsan magához veszi a tervrajzot, összetekeri, majd megindul visszafelé.*
~Ezt a többieknek is látniuk kell. Remélem jól vannak.~ *gondolja magában, miközben amennyire tud, siet felfelé. Ez jóval fárasztóbb, mint lefelé volt. Szinte már majdnem teljesen feljut, mikor berobban mellette a fal, nekivágva őt is az egyik oldalnak, mire hangosan felnyög, s legurul pár lépcsőfokot. Szerencsére sikerül megkapaszkodnia, viszont a tervrajz kiesik a kezéből, s gurulni kezd lefelé, a törmelékekkel együtt.*
-Neee! *kiáltja a kis vörös, majd gyorsan pálcát ragad.*
-Geminio! *kiáltja, mikor az egyik szikla szinte már teljesen maga alá temeti a lapot. A duplázó bűbáj segítségével igyekszik másolatot készíteni, s ha sikerül, gyorsan magához is vonja.*
-Invito tervrajz! *kiáltja ismét. Biztonságos helyre kell most tennie, hogy mégegyszer elő nem forduljon ilyesmi, így feljebb húzza pulcsiját, majd behúzza hasát, s a nadrág alá, a bugyija elé gyűri be gyorsan a lapot, majd a sárkányra pillant, ami már okádja is tüzét.*
-Ignis velius! *sikkantja, miközben meghúzza a vízszintes vonalat, majd kört is rajzol. Tudja, hogy a sárkánytűz nagyon erős, nem tudni, hogy reagál rá a pajzs.*
~Már úgyis biztos észrevettek minket.~ *gondol vissza Nath szavaira, s erősen koncentrálva igyekszik kihoppanálni a tetőre. Messzebb nem megy, segítenie kell a többieknek is. Először azonban magát kell mentenie, így a sárkány szíve felé mutat pálcájával.*
-Ego flammatum! *hangzik el az öngyulladáshoz szükséges ige is, ami szerencsére ilyen lényekre is hat, s talán van is elég ideje létrehozni, ha már a sárkány a járatba tuszkolta magát.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:40 pm

[Nath]
*Bizony a fiú megtalálja a tervrajzokat, ami nem csak a Trón helyét jelöli meg, hanem még egy bizonyos katonáról is szól. Sötét üzelmek folyhattak itt, és ha valóban ilyen hadsereget akarnak előállítani, jobb ha Nath tud róla. Ki tudja hogy mennyi lehet még ebből? Talán csak egy prototípus, talán több. A gondolkodást azonban a hirtelen moccanás szakítja félbe, és Nath érezheti is hogy valaki vasmarokkal szorítja a torkát. Minden bizonnyal ha a fiú még pár másodpercet ad neki, talán el is törheti, láthatja a szemei ürességét, hogy nem állítja meg semmilyen szó, de szerencsére a srác hamar cselekszik. Ebben segítségére is van a telihold, ami még jobban feltáplálja az erejét. A kéz így elemi erővel csapódik bele az ellenfélbe, s meg nem áll egészen a szívig. Az átváltozás sikeresen végbe megy, s kiderül, hogy ez a katona se volt hallhatatlan, a szíve nélkül ugyanis most már valóban meghal. Szemei kihülnek, a vöröses tekintet teljesen elfeketedik, és a test is rothadásnak indul. A szív amit a fiú farkas alakban pusztít el, pedig alvadt fekete undormányos vérként csöpög le nemsokára a szájáról. Ebben a pillanatban azonban megérezheti a robbanást, aminek következtében az egész épület megremeg. Jó lenne minél előbb elhagyni azt, és hogy merre? Ha a folyosóra vissza ér, az ablakon át nem messze egy fura kékes villanást láthat, mintha egy portál nyílna meg. Talán vérfarkasként is tudja már uralni annyira az elméjét , hogy tudja oda kell menjen. A kastélyból viszonylag most könnyen kijut ugyanis elég nagy a káosz az emberek inkább a saját életükért futnak.*

[Rose és Tarkh]
*Valószínűleg már ő is tudhatja, hogy nagy bajba vanna, a gömb repedezni kezd, és bizony meglehet már csak a méretéből adódóan is, hogy a detonáció, nem hogy a kastélyt, de még a területet is letörli a térképről. Okos ötlet is lenne a lánykától a nekroportál, hiszen most senki se figyel rá, ám valamiért a varázslat nem sikerül. A portál egyszerűen nem nyílik meg előttük. Meglehet ő rontott el valamit, vagy még mindig a védővarázslatok működnek? Ezt nem tudni, viszont egy biztos. Ha nem tűnnek el nagy bajba fognak kerülni. Ebben a pillanatban, talán reményfénynek tűnhet, hogy az egyik fal hirtelen robban be mellettük, fullasztó porral megtöltve a levegőt. Viszont ami jó hír, hogy egyben utat is nyit kifelé. Kint már áll a bál, néhol tüzek törnek fel, és az épület egyre jobban remeg, ám ők is látják a messzeségben felvillanó kékes portált. Innentől talán nem kérdés, hova is vezet az útjuk. Tarkh dönthet, ő bizonyára simán megúszhatja a dolgot, hiszen a gyűrűvel oda tud jutni. Ám valóban elmenne Rose nélül? Rajta áll, hogy vele együtt ha kell gyalog futnak el a portálhoz, vagy a srác bevetve a gyűrűjét inkább a biztos kiút mellett dönt, de egy biztos, bármit tesznek sietni kell. Azonban futás közben, egy fura dolgot hallhatnak, mintha többen is azt kiálltanák , hogy „Vissza Vorgjonica-ba” Hogy ez egy város e, vagy valami más, enm tudni , de talán értékes információ lehet számukra.*

[Cat]
*A Cruorises lánynak sem könnyű a sorsa, bár megtalálta a tervrajzot, és az értékes információkat benne, de mégis egyedül egy fedél alatt egy gyilkos sárkánnyal, azért nem egy leányálom. Szerencsére Cat sem esett a fejére, és úgy tűnik a hidegvérét is sikerült megőriznie, így a tervrajz biztonságban lesz nála, még ha az előbb majdnem el is vesztette. A sárkány azonban csak tuszkolja, és tuszkolja be magát, fogait csattogtatva, majd hirtelen szétnyitva a száját bizony perzselő tüzet indít Cat felé. A lány pajzsa szerencsére éppen időben jelenik meg, így ő megússza a szénné égést. Azonban maga is elámulhat, a sárkány tűz erejétől, hiszen bár pajzsa bírja, de a tűz hatására a burok akkorára nő, hogy szinte már az egész torony lángokban áll megolvasztva még a köveket is amiből össze rakták. A sárkány viszont csapdába esett, nem tud felreppenni, s a tűz még rá is vissza vetül. Bár kívülről a sárkány pikkeje erős, de Cat következő támadása nem is kívülről hanem belülről fog akcióba lépni. Így a cruorises tanársegéd, talán először láthatja, hogyan gyullad fel belülről ez a lény, aki reakcióként csak őrülten rázza magát, szinte porrá zúzva a tornyot maguk körül, egészen addig mígnem belső szervei szétégvén a lény össze nem esik remegve. Catnek nem árt vigyázni , hogy ne temesse őt is maga alá a rom, ugyanis a lény tett róla, hogy mindjárt beomoljon az egész. Egyetlen esélye ha kiugrik, a toronynak abból a részéből ahol most van. Ha így tesz,akkor nemsokára ő is a város szívében találhatja magát , ahol már a káosz szinte felemésztett mindenkit. Aki tud menekül , aki nem az pedig meghal. Ő is megpillantja a portált, talán nem kell kétszer mondani hogy ez az egyetlen esélyük , hogy elhagyják a területet.*

Ha a diákok mind elérik a portált, átlépve érezhetik is a húzást, mely a Seoli titkok erdejébe repíti őket. Éppen időben ugyanis, a mag amit Rose és Tarkh látott, pont ezután robban fel, elsöpörve nem csak a várat, hanem az egész várost is, s nemsokára csak hatalmas gombafelhő tanúskodik róla, hogy itt bizony valami oltári nagyot pukkant. A diákok is érezhetik a detonáció erejét, ugyanis a kapu bezárulása közben néhány tűzoszlop tör ki belőle. Éppen hogy megúszták a mai kis kalandjukat, s talán elmondhatják, hogy még többet tudnak arról hol találják a Trónt. De hogy ezen információk félelmet vagy reményt szülnek e? Nos az kiderül a jövőben.*

//Huh na, köszöntem a részvételt, remélem nem volt senkinek se túl unalmas, vagy nyakatekert Smile A végét kicsit direkt húztam meg hogy kész legyünk időben Smile //
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
Nathaniel Cornwlade


A Tábornok erődje Inflatus
Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 31
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:50 pm

*Nem gondoltam volna, hogy ez a valami még fel fog kelni, de mégse hagyhatom, hogy fenyegessen, így nemsokára szívét kitépve kelek ki teljesen önmagamból és kezdem is el marcangolni a másikat, de a robbanás félbeszakít mindent, így meg is remeg a talaj, én pedig a falnak ütközöm. A gyűrű egyébként már nincs rajtam, az átváltozás során lekerült ujjamról, de a lényeg az, hogy tudom, el kell húznom innen, így ruháimat felkapom és már szaladok is el arra, amerről jöttem. Jobban sajnos nem tudtam körbenézni, pedig érdekelt volna, hogy pontosan mi minden van még itt, de most nincs erre időm, tehát vérfarkas képességeimet bevetve rohanok a portál felé, amelyben el is tűnök, hogy hamarosan már egy ismerős erdőbe kerülhessek. Farkasként nyúlok el a hűs fűben, majd nemsokára már fejemet felemelem és úgy tekintek körbe, figyelve meg, hogy mindenki jól van-e, majd végül felkelek és Rose-hoz sétálok, fejemmel hozzábújok a lányhoz, majd ez után intek neki. Nem szándékozom mindenkivel megosztani az információkat, amik a nadrágomban vannak, így felkapom a cuccaimat és el is ballagok, eltávolodva a kis csapattól, hogy egy fa mögött alakulhassak vissza emberré. Tarkh szerintem még nem tudott a vérfarkasságomról, de most már megláthatta igazi valómat és pár perc múlva emberként lépek vissza eléjük, testemen pedig fekete-vörös vér keveréke díszeleg, néhány húsdarabbal.*
- Nem tudom, hogy nektek milyen kalandotok volt, de nekem elég fárasztó. Viszont most már az a fura pasas nem lesz az utunkban. *többet most nem mondok, csak fáradtan leülök, a fának dőlve, remélhetőleg Rose-al együtt és hogyha a lány csatlakozik hozzám, karjaimba is zárom őt. Megtudtam pár dolgot, de most nincs kedvem mesélni róla, majd talán összefutunk valamikor és megbeszéljük, ki mit tudott meg vagy esetleg megtartom magamnak az információkat, még magam sem döntöttem el. Kicsit még itt maradok, aztán majd később visszatérek vagy egyedül vagy Rózival a Mysterioba.*

//Köszönöm szépen a mesét, nekem nagyon tetszett, de tényleg. Smile Szóval várom a zárását is.//
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Ruby Rose Re


A Tábornok erődje Csatamagus
Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 9:57 pm

* A harc nem mérgesedik el túlságosan, sőt, egy bizonyos pontig, míg nem a gömbbe nem csapódik be egy átok, még úgy is tűnik, visszük a dolgot. De ez a tüzes mágiakupac itt előttünk durvább, mint gondoltam.. máris fenyegető hasadásokba kezd felszíne, na meg ezek a robbanások is csak azt sugallják, el kell tűnnünk innen. Persze számomra lehet, hogy most jön el a vég, hisz jó pár másodpercre sikerül leblokkolnom, mely állapotból két dolog "éleszt fel", az egyik egy belém ütköző menekülő, a másik pedig Tarkh maga. *
- Mi? * nyikkanok csak ennyit, majd utolsó erőmből még egy nekroportállal próbálkozom, de persze tudhattam volna, hogy nem fog menni ilyen könnyen.. * - Tarkh, ha ez nem megy, a védelem pedig még mindig kint van, az épület körül, akkor itt halunk. Ha ez berobban, szerintem a futás sem lesz elegendő. * csóválom meg szép fejemet, most már szemeimben láthatja a kétségbeesést is. Természetesen csak Nath gondolata kering fejemben, mert ha tényleg itt válok péppé, ezen a szent helyen, én a túlvilágról komolyan meg fogok tenni mindent azért, hogy vissza jöjjek. Esküszöm. De még mielőtt teljesen drasztikusnak látnám a helyzetet, a fal robban be nem messze tőlünk, így utat engedve a biztos kijárathoz. *
- Te menj a gyűrűvel! * mutatok ujjára kissé talán hangos hanghordozással, de sürget az idő, és szerintem egyedül könnyebben boldogulunk. Nekem nem más a tervem, mint a rohangászó, rikoltozó emberek között, kik egy fura dolgot ordítoznak, elérni a kijáratként funkcionáló berobbant járatot, s előtte megállva egy pillanatra nézek körbe a távolban, ahol bizony meg is láthatom azt a bizonyos kék kapuszerűséget. Arra koncentrálva, nem is figyelve másfelé, tudom, hogy Nath jól van, oda is hoppanálok remélhetőleg, még utolsó erőmmel. S ha sikerült, és a többiek is megvannak, vissza sem nézve száguldom át a kapun, amit egy ugrással teszek meg, s végül ismerős fák közé zuhanó testem gurul még pár métert, majd egy törzs állít csak meg.. így hallom még a durva detonációt, és érzékelem is karjaim menedékébe bújva a tűzcsóvákat. *
- Vorgjonic.. Vorgjonic.. * nyöszörgök csak ennyit, ennyi égett bele tudatomba, s ha elillan a tűz, igyekszem ropogó végtagjaimat helyre pakolni, s bár fájdalmas mindez, de akár még fel is tápászkodni. * - Ezt mondták a menekülők.. "Vissza Vorgjonic-ba." Nektek ismerős? * görnyedek kétrét a rönknek támaszkodva, fájdalmaim vannak igen, azért nem tetszett most ez, de egy ismerős ordas közelít hozzám, kinek buksijához fúrom az enyémet egy hosszú pillanatra, s értve a jelzést zuttyanok vissza inkább a földre. Kimerültem.. tehát így várom vissza kedvesemet, ki hamarosan meg is érkezik, én pedig édesen, szuszogva, kissé kimerülten és harctól bűzölögve bújok hozzá, nem áll szándékomban ugyanis itt hagyni. *
- Aggódtam érted.. és amúgy mindenem fáj. * emelem fel végül fejemet, s most már az én ajkam talál az övére, még kezemmel is magam felé fordítva arcát, így csókolom meg, nem foglalkozva most egy darabig a többiekkel, szerintem ezt úgy sem fogják végig nézni, hisz nem kell gyertyát tartaniuk semmihez, így később kettesben fogunk távozni innen, nem áll szándékomban nélküle lelépni. *

//én is köszönöm a mesét, örülök, hogy mégis részt tudtam venni, mert tök jó volt ^^ várom a kövit Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Catherine Waters
TS Cruoris
TS Cruoris
Catherine Waters


A Tábornok erődje Bestiamester
Hozzászólások száma : 655
Csatlakozás : 2009. Dec. 10.
Kor : 31
Tartózkodási hely : Onix háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Metamorf mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 10:01 pm

*Hasznos tervrajzot talált a lány, még ha a pontos helyet nem is árulja el neki a rajz, akkor is előrébb vannak, mint eddig. Már csak ki kéne jutni a toronyból, és megkeresni a többieket. Ahogy viszont útnak indul a hosszú lépcsősoron, már majdnem sikerül kiérnie, mikor berobban az iménti sárkány, ami már egyszer meg akarta kóstolni, Nagyot koppan a kis vörös a szemközti falon, de szerencsére nem ájul el, a tervrajz viszont kiesik a kezéből. Nem törődve most a tűzokádóval rögtön pálcát ragad, s másolatot készít a papírból, amit gondosan el is dug nadrágjába, nehogy kiessen a zsebéből, majd már fel is veszi a harcot a sárkánnyal. Tudja, hogy nagyon erős a páncélzata ezeknek a lényeknek, így nem mindegy, mivel támad, ám mielőtt még bármit tehetne, először védekeznie kell. Hatalmas tűzcsóva indul meg felé, amit sikerül kivédeni az utolsó pillanatban, bár a hőjét így is érzi a leányzó. Olyan erős a tűz, hogy a torony is omladozni kezd tőle, így mindenképp jobb, ha menekülőre fogja. Ki is hoppanál a tetőre, s bár a sárkány a saját tüzéből is szépen kap, ő most belülről égeti el a lényt. Bár kedveli a sárkányokat, inkább az vesszen, mint ő. Úgy tűnik, hat az ige, mivel a sárkány vergődni kezd, egyre jobban szétverve a bástyát, ami inogni is kezd.*
-Ez így nagyon nem lesz jó. *pillant körbe hirtelen a leányzó, miközben kihátrál a sárkány csapkodó farka elől. Egyre nagyobb darabok hullanak alá a toronyból, de végül a sárkány megadja magát, s elpusztul. Az omladozást azonban mindez nem fékezi meg, s a torony borulni kezd a lánnyal együtt. Sikoltva, kimeredt szemekkel kezd el zuhanni a Cruorisos lány, de kiszúr egy világító foltot, valamiféle portált a város közepén, amin keresztül menekülnek az emberek. Az az egy esélye maradt, ha ő is átjut rajta, így ismét behunyja szemeit, s odahoppanál elé. Bár még meg akarja nézni, hol vannak a többiek, mivel pont a portál elé érkezett, a tömeg magával sodorja, így pár pillanat múlva máris egy erdőben találja magát. Elsőre nem ismeri fel a helyet, így a földön kúszva egy fatörzshöz hátrál, de ahogy körbenéz, kezd feltűnni neki, hol is lehet, ráadásul a többieket is megpillantja.*
-Élünk! Sikerült! *nyögi maga elé, majd hirtelen húzza feljebb pulcsiját, s nyúl be nadrágja alá. Nem, nem magához nyúl, a tervrajzot keresi, ami szerencsére átvészelte ezt a kalandot, így a lány egy kis mosoly mellett dől hátra a fának. Csak ezután kapcsol, hogy a mozdulata és ez a mosoly kívülről elég félreérthető, így elpirulva kapja ki a kezét, s zavartan pillant Nathre, aki közben megszólal.*
-Hát... kezdő Bestiamesterként rögtön kaptam egy sárkányt a nyakamba. *mosolyodik el fáradtan, a tervrajzot viszont most nem húzza elő így mindenki előtt. Majd megvizsgálja még, és felkeres vele valakit, de nem most.*
-Azt... azt hiszem jól esne most egy fürdés és az ágyam. Majd beszélünk. *kel fel lassan, majd egy halvány mosoly mellett int a többieknek, s lassan megindul a kastély felé. Tényleg elég életveszélyes megkeresni ezt a trónt...*

//Én is nagyon köszönöm, jó kis mese volt, nagyon élveztem! Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Aristarkh Y. Zhukov


Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime2012-12-28, 10:01 pm

*Harc kezdődik, hiába nem figyelnek fel ránk az élőholtak, a meleg alagút vége bizony egy maghoz vezet, mely elég furcsa, fogalmam sincs mi az, viszont jól őrzik. Ennek megfelelően kezdünk el harcolni, én és Rose, s sikeresen forgatjuk a pálcát, hullik az ellen, ám végül hiba csúszik a tervbe. Talán az én varázslatom, talán az övé, vagy másé, ha egyáltalán varázslat okozza, repedéseket visz végbe a magon, és a kiáltások szerint bizony csúnya robbanás fog történni. Nem tudom milyen nagy lehet, de nem akarom itt nézni, ezért inkább a távozás mellett döntök. Talán képesek vagyunk ki is jutni... ezért kezdem el rázni a lányt, melynek hatása is van, ám hiába erőlködik, nem jön létre a portál. Egyáltalán nem biztos, hogy az ő hibája, viszont így nagyban csökken az esélyünk.*
- Francba... nem baj, gyere, menjünk. Kapd magad össze! *kapom el hirtelen vállánál, és csattanok fel, hiszen mégis mit képzel, hogy fel akarja adni? Már gyalog óhajtanám az utat járni, mikor hirtelen robbanás hangzik, érződik is, a fal pedig leomlik. Szemem arra pillant, próbálom a port elől takarni, néhány köhögés is felhangzik részemről. Tiszta por vagyok, mocsok, alig kapok levegőt, keveset látok, fáradok, hatalmas a zűrzavar az időm pedig fogy. A távolban viszont villan egy portál, talán kapu, de kék fénye jól látszik. Vajon működik-e a gyűrűm? Ez az egyetlen lehetőség, mert az épület ingásából érződik, hogy egyáltalán nincs jó állapotban... ahogy Rose sem. Tud-e hoppanállni?*
- Rendben, ügyesen. Szedd össze magad! *magyarázom neki hagosan és érthetően, mivel nyilván nagy a hangzavar is, s remélhetőleg érti, nem zavarja meg a kint uralkodó káosz. Nagyon remélem, hogy képes hoppanállni, meg is ütöm finoman a hátát, jelezve, hogy induljon, s ha ő is elhoppanáll, akkor én is használom a gyűrűmet a kapu elé kerülve. Persze figyelmem nem kerüli el a kinti zaj... és a mondat, ami fülem is éri el. Ez egy információ... talán. Amint a kapun át is lépünk, érzem, hogy távolodunk a helytől, és hamarosan a titkok erdejében találom magam. Fáradtan dőlök neki az egyik fának, le is csúszva kicsit a földre, szemlélve, hogy mások is itt vannak-e. Érdekes látvány tárul a szemem elé, egy farkas, de ahogyan vizsgálom, kétlem, hogy közönséges farkas... ez pedig hamarosan bizonyítást is nyer. Fáradt vagyok, ezért csupán kezemet emelem fel köszönésképpen, s gyűrűm segítségével most már szobámba is kerülök, ahol egyszerűen dőlök az ágyra. Soha többet nem megyek ilyen találkozóra, az biztos, mert alapvetően nem éltem volna túl.*


//Köszi a mesét. Elég fáradt vagyok, de örülök hogy időben végeztünk, ez így pont elég hosszú volt és izgalmas! Kíváncsi vagyok a befejezésre is! Smile//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





A Tábornok erődje Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Tábornok erődje   A Tábornok erődje I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A Tábornok erődje
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Külföld :: Mese helyszínek-
Ugrás: