Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
Axel Knoxville szobája I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
Axel Knoxville szobája I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
Axel Knoxville szobája I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
Axel Knoxville szobája I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
Axel Knoxville szobája I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 Axel Knoxville szobája

Go down 
3 posters
SzerzőÜzenet
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Axel Knoxville szobája Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2013-02-01, 4:54 pm

Axel Knoxville szobája Black-and-purple-style-bedroom_www.kepfeltoltes.hu_

Ahogy belépünk a szobába, egy viszonylag sötét, de annál tágasabb helyen találhatjuk magunkat: a modern stílus hidegségét hivatott tompítani a drága selyemtapéta, mely egy cseppnyi viktoriánus jelleget ad az egyébként otthonos szobának, ahol leginkább a fekete, és a Cruoris ház lila színe dominál. Bal felé pihen tehát az ágy, mely teljesen Axel ízlését tükrözi, jobb felé pedig egy félig összepakolt dobszerkó, a mellette lévő sarokban pedig jó pár motoralkatrész. A beépített szekrényt szemben egy faltól-falig függöny takarja, mely a plafontól egészen a földig ér, de többfunkciós ez a mély lila anyag is, mivel ha úgy tetszik, a Campus többi szakházára és a parkra néző ablakokat is el tudja takarni magassága és hossza miatt, de könnyedén el is lehet húzni onnan, elősegítve ezzel a fény beáramlását, és a kilátást egyaránt. Egy asztal került még a szobába, melyhez egy szék is társul, de ezek leginkább a dob és a motorhoz valók alatt helyezkednek el amolyan tároló-pakoló funkciót betöltve, az ágy fölé pedig a fejrészhez jó pár bakelit van felakasztva, valamint néhány dobverőt és kisebb-nagyobb cineket erősített fel a srác, amik között egy falra erősített, kétlapos, rövidke könyves polc is található, jó néhány jegyzet pihen ott, na meg könyvek is, de ez leginkább csak amolyan átmeneti tárolóként szolgál, mivel az igazán fontos dolgokat a beépített szekrény rejti, azzal az óriási függönnyel. A fennmaradó sarokban pedig, valahol az ágy és az ajtó között pedig Tocho helyét hivatott mutatni az az óriási fekete párna, ami egyébként az ágy szerves tartozéka, s amit a huncut famulus ügyesen ki is sajátított magának.


A hozzászólást Axel Knoxville összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2013-06-15, 5:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Axel Knoxville szobája Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2013-02-01, 4:55 pm

//NRT - Dora és Axel, szakház aulájából - 2013.01.17.//

* A Hágót követően egyértelműen a Campus a cél, így lassan, de biztosan sikerül is kikötnünk jelenlegi lakhelyemnél, ennél a csodás kis kastélynál. Berendezkedtem már, úgy ahogy, de még mindig elég puccér a szobám, szóval van még mit alakítani rajta. Erre persze lesz még időm, ugyanakkor épp ideje volt már, hogy elhozzam ide barátnőmet, ki a motorról leszállva, a kis műsorral még meg is mosolyogtat, ezek a pillanatok mélyen belém égnek, de tényleg. *
- Iszonyúan aranyos tudsz lenni néha. * bukik is ki belőlem a kedves megszólalás, befelé menet, ahol persze már nem sietünk sehová, szóval le is lassítunk picit, hogy szétnézhessen, na meg hallhassam picit terveiről. * - Azt csak te tudhatod, de ahogy ismerlek, úgyis magasra teszed a mércét, akármi legyen. A nekro nem lesz könnyű, az biztos. * simítok egy tincset füle mögé, majd egy újabb puszi is elcsattanhat, ám ahogy hallom az elsősökről alkotott véleményét, evidens, hogy az új szobatársra asszociálok azonnal. Meg is lep picit ez a reakció, amit produkál, majd egy amolyan "Áh, értem!" fellélegzéssel fogom fel szavait. *
- Talán megpróbálhatnál nyitni mások felé is. Hidd el, akadnak még olyan jó arcok itt, mint én. * húzom is ki büszke vigyorral magam, ellenben eszemben sincs őt megváltoztatni, egy perig se gondolok ilyesmiket. * - De távol álljon tőlem, hogy megváltoztassalak, én így szeretlek, amilyen vagy, és ez sose fog megmásulni. * csendesül el vigyorom egy őszinte mosollyá, na de mivel azt kérte, mutassak meg pár helységet idebent, felfelé irányítom lépteit, továbbra is közel tartva magamhoz, kap is némi ismertetést az itt lévő dolgokról, mi merre, meg ilyenek, sőt, végül még a közös fürdő gondolatára is kitérek. Nos, ahogy gondoltam, azért van véleménye, bár meglehetősen szolid, nocsak. *
- Nem lesz itt semmi gond, ne aggódj. * reagálom le egyszerűen, bár tény, hogy hűséget fogadtam azzal, együtt vagyok vele, nem pedig vakságot, és hát gyengém a női nem, ugyanakkor mégis képes vagyok megzabolázni magam, tehát ennyit erről. A közös fürdés gondolatára meg már szinte azonnal borsózik a hátam, a szó pozitív értelmében.. imádom ezt a vörös démont, de nagyon. *
- Ami késik, nem múlik. Na de hajrá, menjünk, helyezzük kényelembe magunkat. * mérem végig egy mély sóhajjal tetőtől talpig, s be is irányítom bentre, de ahogy látom, továbbra sem olyan elveszett. Keze ha a kilincsen és benyit, először egy sötét helységet pillanthat meg, ám ha belépünk, én magam a falon lévő kapcsolóhoz érve teremtek némi fényt. Így válik láthatóvá fekete bőrkanapém a szoba egyik oldalán, mely kihúzhatós, tehát egyben fekvőhelyként is szolgál. Ezzel szemben a túloldalon egy asztal pihen, mely mellett két szék is helyet foglal, s kivételesen közepén egy tepsi, lefedve alufóliával, benne némi finomsággal, na meg két tányér, és evőeszközök is láthatóak ott. *
- Gondoltam ennél. Én csináltam! * csukom be magunk mögött az ajtót, csendesen szólva hozzá. Láthatja, tágas a szoba, de még elég gyér a berendezés, bár így is az egyik sarokban motoralkatrészek, a másikban egy félig összeszerelt dobszerkó.. szóval tipikus, na meg a kanapé felett még egy polc látható a falon, melyen néhány könyv pihen, pálcámmal együtt. * - De ha nem akarod megkóstolni, megértem.. először csináltam ilyet, anyám közben fel és alá járkált a konyhában, majdnem kigyulladt az egész. * vigyorodom el, nem az én művészetem ez, de majd meglátjuk, hogy fog ízleni neki. Kabátját természetesen eközben lesegítem, hogy az ajtó mellett lévő szekrénybe akaszthassam bőrdzsekimmel együtt, aztán pedig majd jöhet az evés, és a többi dolog, szépen sorjában. *
Vissza az elejére Go down
Bagoly

Bagoly


Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2012. Sep. 27.

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2013-03-24, 4:49 pm

"Szia Kicsim

Bár nem említettem, de észrevettem, hogy valami nincs rendben és mintha bántana valami. Szeretném ezt megbeszélni, mivel remélem tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem. Örülnék, hogyha áprilisban eljönnél velem egy szép helyre, távol a Mysteriotól és mindentől, ami itt van és kikapcsolódnánk, csak mi ketten. Ott mindent átbeszélhetnénk majd.
A pontos időpontot majd leegyeztetjük, a helyet pedig bízd rám.

Remélem, hogy benne vagy, nem örülnék, ha visszautasítanál.

Szeretettel: a te Dorád"
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Daphne Alucard


Axel Knoxville szobája Cruoris
Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 30
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-01-03, 5:28 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03. (Előzmény: Cremus kastélya)/

*Ha nem jönne most Axel, akkor igen, minden bizonnyal semmi se maradna belőlem holnap reggelre, de ez szerencsére nem így történik, így meg leszek mentve, majd amikor mindkét vámpír már a halál közelébe kerül, a srác is odajön hozzám. Csak lassan nézek fel rá, próbálva előbb felismerni, hogy ki is az, aki segített rajtam, majd ez után kis idővel kezdem el magyarázni, hogy szeretném, ha ez a mostani helyzet nem látna napvilágot, ha közöttünk maradna. *
- Csak úgy szégyellem magam. *pislogok is bele szemeibe, ismerve be most ezzel azt is, hogy tudom, az én hibám is volt, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Még egy elsős is talán képes lett volna ettől a két gyenge vámpírtól megvédeni magát, hiszen bizonyára nem túl régóta lettek azok, akik, de én? Tényleg szégyen. *
- Hogy mi? Nem... én… dehogy. Miért tettem volna? *nem is értem, hogy képes ilyesmit feltételezni most rólam, így cseppet dühösen pillantok rá, de ez a düh hamar el is tűnik, amikor segítségét kérem. Képtelen vagyok most bármit tenni, rá vagyok utalva, így hát hamarosan meghallom, hogy vissza fog vinni a szakházamba. Igen, én még úgy hiszem, hogy az enyémbe. A famulus felé pillantok, de egy apró mosolynál többre most nem futja, inkább próbálok csak megkapaszkodni a fiú vállaiba, amikor felemel.*
- Ez nem tolakodás. Így is hálás vagyok. *főleg, mivel tényleg nincsen semmiféle kapcsolat se közöttünk, rohadtul távol állunk mi a barátságtól is. Nem is értem, hogy miért, pedig szerettem volna megismerni Axelt, de soha se alakult úgy, most pedig… most pedig az életemet köszönhetem neki, az adósa vagyok. Kissé jobban vállaira markolok, amikor megtörténik a hoppanálás, majd amikor a fiú szobájába kerülünk, kissé meglepetten nézek körbe. Gyönyörű ez a hely, nagyon tetszik, de mégis…*
- Miért ide hoztál? Gondolom… nálad vagyunk. *nem is értem, hogy miért nem a Cruoris szakháznál tett ki, de inkább el is hallgatok és ha letesz, akkor leülök valahova. A kabátot még mindig összefogom magam előtt, hogy ne mutasson többet, mint kellene és a kicsinyke szoknyát is most igazítom csak meg jobban. És ahj, most érzem csak, hogy ezek a szemetek sikeresen fel is izgattak még az imént, ez még kellemetlenebb.*
- Le akarok fürdeni. Undorodom a saját testemtől. *mivel a véremmel együtt némi alkohol is már távozott a testemből, így képes vagyok azért valamilyen szinten normálisan is beszélgetni, felfogni a másik szavait is. De… lenne még ugye előtte még valami.*
- Meggyógyítasz? *kérdezek még rá visszafogottan, miközben lassan lehámozom magamról a csizmákat, így a pálcám is kissé arrébb gurul, de az engem most egy pillanatra se zavar, nem törődöm vele, csak a másikra koncentrálok.*
- Ezért cserébe az adósod vagyok, remélem tudod. *nekem ez fontos, hogy valamikor meghálálhassam majd neki. Biztos szükséges lesz majd valami szívességre vagy akármire, én pedig akkor ott leszek.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Axel Knoxville szobája Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-01-03, 5:56 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

* Jöhettem volna hamarabb is, de a sors biztosan nem véletlenül rendezte így a dolgokat, minden történik valamiért. Ám rövid úton sikerül lerendezni a támadókat, nem is kell a továbbiakban tartania attól, hogy bárki neki esne valami miatt ismét. Nem igazán tudok belegondolni konkrétan helyzetébe, nem vagyok nőből, akivel ilyesmiket lehet művelni, de a szégyen, amit mond, szinte harapható most a levegőben. Épp ezért nem is firtatom ezt, inkább valami más irány felé terelem a kommunikációt, ami inkább nekem megnyugvás, mint másnak lehetne az. *
- Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Nem hallottad még? * válaszolok szinte félvállról véve felháborodását, ami természetesen jó jel, azt jelenti, őszintén nem akarta ezt, nekem pedig ennyi bőven elég, hogy ne hagyjam itt saját vérében. Tudok én nagyon bunkó is lenni, változtam az idők során, ám ő nem érdemel ilyesmit, inkább önként választom a rajta való segítést, felszólítást sem igazán kéne kapjak erre. Tochoval röviden rendezzük le a továbbiakat, én pedig egy poénosabb megjegyzést próbálok tenni, mire logikusan nem úgy kap jelen helyzetben, ahogyan normális esetben várná az ember, tehát bár szakházat említettem, igen, másodpercek múlva nem kis meglepetés érheti. Helyszínt változtatok ugyanis, nincsen ott több keresni valója sem neki, sem pedig nekem, érdeklődő kérdése pedig azonnal nekem lesz szegezve, mihelyst az egyébként kellemesen kivilágított helységbe érkezünk.. kicsit kupis, kicsit alvás szagú, de az enyém. *
- Úgy értettem a szavaidat, maradjon köztünk a dolog, az én számlámon pedig már így is annyi van az utóbbi időben, hogy plusz-mínusz egy meg nem történt jó kis szex mit sem számít. Persze azért ha kérdezik, csak jókat mondj, lehúzni nem ér. * teszem is le lassan, addig tartva erős kezeimmel, míg stabil ülő helyzetbe nem ereszkedik valahol, mondjuk az ágyon.. törött lába ugyanis nem hiszem, hogy elbírná valami sokáig. Hangom ugyanakkor most már lazább, nyugisabb, megtanultam gyorsan túl lenni az ilyesmiken, abból semmi hasznom nem származik hosszú távon, ha a düh és harag irányít.
Nem igazán figyelem meg külsejét egyébként, így azt sem látom, ahogyan igazgatja magát, mivel rövid időre hátat fordítva neki varázsolok elő az asztalról egy poharat, és egy üveg ásványvizet, amelyből töltök is neki egy adagot, vissza térve hozzá pedig átnyújtom neki, nem picit lehet dehidratált az alkohol és a vérveszteség miatt. *
- Persze, semmi akadálya, de kikísérlek majd, ha nem gond. Nem akarom, hogy ott ess össze. * válaszolom határozottan, konkrétan úgy, hogy még csak vitatkozni se legyen kedve. Törölközőt kutatva indulok a letakart sorszekrény felé, kérdését ekkor hallom, mire egy néma biccentés a reakció, s egy fekete, nagy kupac, puha, négyrét hajtott törölköző a válasz. * - A lábaddal kezdjük szerintem, az néz ki a legrosszabbul. * teszem le mellé a törölközőt, majd térdelek is le elé, így azért nagyjából egy magasak lehetünk most, szóval könnyedén elérem a kényes részeket, kezdve a törött csonttal, ha felkészült rá, ha nem. *
- Tudom, mivel makacs vagy, mint egy öszvér, de azért remélem nem lesz rá alkalom, hogy behajtsam. * vonom elő eközben pálcámat, majd egész egyszerűen a törés látható része felé irányítom pálcám, s mondom is ki azt a bizonyos igét. * - Hippokrax. * nem tökölök holmi sínpólyákkal, részemről ez marad, az apróbb sérüléseket, zúzódásokat a magnetizáció is meg fogja enni egykönnyen, ha minden igaz, bár ez a legdurvább, nem feltétlenül fájdalommentes a folyamat. *
- Szerintem a többit majd azután, ha lezuhanyoztál, különben csak benne marad a kosz, meg minden szar. * célzom itt nyílt sebeire, de végül csak leteszem a pálcát, hogy arca duzzanatához közelítve kezemmel alkalmazzam azon magnetizációt. * - Nem vall rád, hogy ennyire elereszd magad, úgy értem annyira, hogy tehetetlen legyél.. csináltak veled még valamit? * gondolom érti, mire gondolok, nemi erőszakra, aminek az aktus is a része. Ha az nem történt meg, talán nincsen akkora gond, kiderül idővel. De arca és lába immáron rendben, ennyi pihenés ellenben még beleférhet, mielőtt a fürdőbe indulnánk. Tekintetem nem is nagyon vonom el arca irányából, barnaságaim nyugtatóan pislognak felé, s természetesen a legőszintébb választ várom tőle. Remélem érzi azt, hiába kellemetlen a helyzet, nem ciki megosztania velem az igazságot, bár nem vagyunk hatalmas barátok, valamilyen szinten bízhat bennem, ezt már tapasztalhatta nyilván közös munkánk során. *
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Daphne Alucard


Axel Knoxville szobája Cruoris
Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 30
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-01-04, 12:37 am

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

*Nem is értem, hogy kérdezhet most tőlem ilyesmit. Miért engedtem volna két vámpírnak? Én… nekem az ilyesmi nem szokásom, főleg nem egyszerre kettejüknek. Jó, végülis most, hogy egy picikét megpróbálok bele is gondolni a dolgokba esik le, hogy nem egy diák a Mysterioban nagyon szívesen kezd ki a vámpírokkal… hihetetlen, hogy elfelejtettem.*
- De… igazad van. Csak kicsit rossz passzban vagyok. De én tényleg nem akartam ezt. *akkor nem lennének könnyesek gyönyörű, zöld szemeim és nem érezném ennyire a szégyent, mint most. Talán most már Axel is hisz nekem, és segít, így emel fel nemsokára, majd hoppanálunk el erről a helységről, így kerülünk egy számomra idegen helyre. Idegenbe, de gyönyörűbe.*
- Meg nem történt szex? Én… miért mondanék ilyesmit? Csak simán beszélgetni is átjöhettem hozzád, nem kell rögtön komplikálni. *csóválom meg a fejem, de nem sokáig jutok benne, mivel a nyakam iszonyatosan elkezd fájni, így fogom is meg ott, ahol nemrég a harapás ért. Nem is értem most nagyon, hogy miért is hozakodott elő ilyesmivel, eszemben sincs ilyesmiket híresztelni. Mindenesetre lecsüccsenek a puha ágyra és kissé végig is simítok az ágyneműn.*
- Nagyon szép a szobád. *bukik ki belőlem ez a kis kedvesség, majd miután megigazgattam magam, már felém is nyújt egy pohár vizet, én pedig hálás pillantással veszem el tőle.* - Köszi! – nem húzom le egyszerre az egészet, de azért pár nagyobb kortyot megiszom. Nem kicsit esik most jól, mégis, a bugyim nedvessége miatt most egy fürdőre jobban vágyom és ezt hamar Axel tudtára is adom. *
- Nem, nem gond. *rázom meg kicsit fejem, mely szintén nem sikerül tökéletesen, de azért valami lesz belőle. Mi mást mondhatnék erre? Fogalmam sincs amúgy se, hogy merre van itt a fürdő és talán tényleg elkél a segítség, nem kéne lezúgni a lépcsőn még ezek után. A törölköző mellém kerül, én pedig már lábamra is pillantok, amivel a fiú kezdeni szeretné. Ahogy elém térdel, úgy pillantok szőke tincseire, majd arcára is… miért nem vettem én eddig úgy igazán észre őt? Pedig olyan rendes és jól is néz ki, bánom már, hogy nem ismertem meg, de talán majd most… még úgy sincs késő.*
- Elég csúnyán néz ki. *utalok a lábamra, amely már el is kezdett bedagadni, de nem szólok most ezzel kapcsolatban már semmit, Axelre hagyom a gyógyítást, inkább azt jegyzem csak meg, hogy most már az adósa vagyok, amit ő is tud és ezt egy kis mosollyal nyugtázom.*
- Úgy tűnik, hogy valamennyire azért mégis ismersz. *pillantok szemei felé, majd a pálca is előkerül és nemsokára jöhet a varázslat. Megmarkolom kezeimmel az ágyneműt, és kissé fel is mordulok a fájdalom hatására, de nem fogok sírni se nyafogni. A mágiával se lehet érzelemmentesen javítani – legalábbis nem teljesen -, de ettől függetlenül ezerszer jobb az érzés, mintha a nélkül tennénk helyre a csontot. Még nem tökéletes a lábam, de azért már lényegesen szebb és a duzzanat is fel fog majd szívódni hamarosan.*
- Köszi, ez elég borzasztó. *szorítom össze még kissé ajkaimat, majd biccentek a továbbiakra.* - Oké, ahogy szeretnéd, csak tüntesd majd el rólam a harapásuk nyomait. Nem akarom látni őket. *némi dühöt vehet észre szép szemeimben, de amikor kezével arcom felé indul, automatikusan húzódom cseppet hátrébb. Nem értem rögtön, hogy mit szeretne, de amikor megérzem a kellemes meleget, a magnetizációt, sikerül cseppet megnyugodnom, ami egészen addig tart, amíg Axel nem kezd el faggatózni. Cseppet lehajtom a fejem, majd gyűrögetni kezdem kicsit a takaróját.*
- Nem erőszakoltak meg, de… a kezükkel mindenhol megtapogattak és… és azok a szemetek majdnem elérték, hogy orgazmusom is legyen. Szerintem utána akartak belém hatolni… Ezért undorodom magamtól, mindenhol érzem a kezüket és a bugyim is… nem kellene, hogy beinduljak erre az egészre, ez… ez egyszerűen nem normális. *szívem szerint már le is dobnám magamról a ruhákat, de türelmesnek kell lennem. Most Axelnél vagyok, muszáj valamilyen szinten kibírnom még ezt a néhány percet. Nem szívesen beszélek erről, ezt tisztán láthatja rajtam, így most már kérlelően nézek szép szemeibe.*
- Ne kínozz kérlek te is, had mosakodjak meg. *főleg ezt a bugyit venném már le, az a legidegesítőbb most az egészben. Tehát ha enged, akkor lassan magamhoz fogom a törölközőt, így teszem le az ágyára a kabátját és kelek fel lassan. A lábam még mindig nagyon fáj, de talán bicegve és a fiú segítségével el tudok majd jutni a fürdőig.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Axel Knoxville szobája Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-01-11, 9:56 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

* Értheti most már, miért is kérdezem, ami eszembe jutott, ismerek én is olyat, aki önszántából dobná magát oda egy vérszívónak.. nem is egyet. Ám megértő biccentésem, s némi közjátékot követően máshol kötünk ki, egészen pontosan szobámban, mely helység magyarázatára is sor kerül. Érthető, hogy meglepetten reagál, ez még a jobbik eset, mivel a jelen helyzetet tekintve akár utálkozni is kezdhetne, de nem így történik, hát akkor illik ám a magyarázat. *
- Az egy dolog, hogy én mit tudok, az meg egy másik, hogy mások mit hisznek. Nem egy pletyka röppent fel, mióta szünetelünk Dorával. Nem mintha különösebben izgatna, csak gondoltam készülj fel, ha netán téged is betámadna vele valaki. * adok remélhetőleg megfelelő magyarázatot arra, amit mondani merészeltem, mosolyom pedig köszönetképp igyekszik felé szobám dicséretére. * - Én vagyok ez az egész hely, azt hiszem, szóval idővel fura is lesz itt hagyni. * reagálok azért szavaimmal is, egy röpke körültekintéssel egybevonva, miközben előkerül az a víz, láthatóan tényleg jól esik most neki az ilyen jellegű odafigyelés, tőlem pedig ez a lehető legkevesebb, amit tehetek érte. Ebből kifolyólag ajánlom fel segítségem, már ami a fürdőig való eljutást illeti, nem is lesz visszautasítva figyelmességem, amelyet egy törölköző elővarázslásával tetézek, majd pedig máris, nem turbó tempóban ugyan, de nem is túl komótosban fókuszálok a törött végtagra. *
- Ja, jól elintézett az a mocsok.. * mormogom orrom alatt, helyeselve szavaira. Egy pillanatra ismét ott vagyok agyilag, újra játszódik fejemben a látvány, egyszerűen gyűlölöm ezeket a tagokat, nem is kicsit. Talán ő is megtudja majd, miért vagyok ilyen nagyon ellenséges velük, bár mára már megtanultam kordában tartani magam, ép eszem kell előtérbe helyezni. S mivel most is erre van szükség, egy pillanatra találkozhat tekintetünk, miszerint ismerem én őt valamennyire, nos igen. Jó megfigyelő vagyok, felé eresztett kedves mosolyom is erről a kis titokzatosságról tanúskodik, de a kínzást is meg kell ejteni, csupán azért, hogy mihamarabb túl legyen a nehezén. *
- Katona dolog, elmúlik. Gondolj arra, hogy volt már rosszabb is! * nézegetem még a már összeforrt csontot, majd arcára szegezve tekintetem indítom meg arra kezem is. Feltűnik ám, hogy meglepi a dolog, így egy másodperc tört részére meg is állnak ujjaim, de végül mégis sikeresen alkalmazom a magnetizációt, majd végül hangom sem hallgat el, egyelőre nem. *
- Figyelj, a tested ösztönös reakcióit nem mindig tudod kontrollálni. Ezért ne ostorozd magad, bár elhiszem, hogy nem érint túl jól a dolog. * eresztem le végül kezem, szavaira pedig egyértelműen biccentve állok fel elé, s kezem nyújtva próbálom sugallni, akár belém is karolhat, vagy ahogy neki jól esik, úgy induljunk meg kifelé innen.
Mivel a szinten is van egy fürdő, nem megyünk túlságosan messze, csak a folyosó végéig, de közben sem kukulok azért meg. Inkább a beszéd, mint hogy arra gondoljak, esetleg benn ragadok vele a fürdőben.. nem. Nem itt és nem most, nem ebben a helyzetben, mivel azért az emberségem előrébb való a fránya férfiúi kíváncsiságomnál. *
- Jobbra megyünk. * bököm ki, mihelyst kilépünk az ajtón, csak pár méterre sétálunk, nem olyan vészes. * - Egyébként tényleg, merre jártál az este? Legalább jól szórakoztál, amíg úgy nem döntöttél, hogy okos dolog egyedül, részegen visszasétálni, csöppet sem hatalmas kerülővel a Campusba? * vonom fel szemöldökeimet kissé csálé, de mégis rejtett mosollyal. Nem akarom a témát feszegetni, nem is érdekel más, mindent tudok, amit szerettem volna, szóval most jöhet a tématerelés ezerrel. *
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Daphne Alucard


Axel Knoxville szobája Cruoris
Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 30
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-01-13, 8:46 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

Axel szobájába érve furcsa dolgokat mond nekem, olyanokat, amiket nem igazán tudok összetenni még egyelőre. Már miért kéne azt hinnie bárkinek, hogy volt közünk egymáshoz, amikor ez nincs így? De hamarosan megtudom ám a dolgok okát, így lepődöm meg nem is kicsikét.
- Hogy mi? Szüneteltek? De… hát miért? – oké, nálunk is azért elég sokan néztek, hogy szétmentünk Nillel és bár én azóta próbáltam helyrehozni azt, amit elrontottam, mégse tudtam. Nil már nem akar engem, már nem kíváncsi rám és akárhányszor találkozunk, mindig csak vita lesz a vége. Szóval… talán tényleg hagynom kellene.
- Ha nálam próbálkozik valaki ilyen szöveggel, akkor hamar meg fogja keserülni… talán még emlékezni se fog arra, amivel vádolt. – mosolyodom el kissé és nagyon is sejtheti a srác azt, hogy mire gondolok ez alatt. Nem érdekelnek igazán a módszerek, nem fehér mágiát űzünk itt, szóval… miért is ne tehetnék azt, amit én akarok? A helyet is azért megdicsérem ám, mivel nagyon tetszik, rendkívül otthonos és ezek szerint nagyon is Axelre illő. Hű, tényleg van mit megtudnom még róla, úgy érzem. Egy kis vizet is kapok, amelynek hála leöblíthetem kissé a torkomat, majd megtörténik a gyógyítás is. Fáj, ez természetes, de nemsokára ezerszer kevésbé fog, szóval ki kell bírni ezt a kis kínt, hogy ismét normálisan nézzen ki most törött végtagom.
- Hát igen, megéltünk itt egyet s mást. – biccentek is hozzá, de ez után nyúl arcom felé, amit eleinte nem értek, de aztán hamar leesik, hogy ott is csak segíteni akar. Kedves tőle, hogy nem jegyzi meg tartózkodó viselkedésemet, így miután az arcom rendbe jön, már el is árulom neki azt, amire kíváncsi, hogy mi mindent is tettek velem, de… nem beszélek erről szívesen. Nem vagyunk azért olyan szintű viszonyba se, meg amúgy is, túl nagy szégyen ez a számomra, hogy pont én voltam ennyire védtelen.
- De ostorozom, mivel rettenetes érzés. Te is ezt tennéd a helyemben! – nézek is bele most már szemeibe és jó ideig le se veszem róla tekintetem. De aztán végül a törölközőt magam elé fogom, a kabát az ágyon marad, és ez után helyezem mancsom kinyújtott kezébe, hagyva, hogy segítsen felkelni és kissé még rá is nehezedem, így bicegve indulok meg majd az oldalán a fürdő felé.
- Mák, hogy nem kell lépcsőzni. És tényleg bocs, hogy a terhedre vagyok, gondolom nem így tervezted ezt az estét. – egy szomorú sóhaj, miközben tovább haladunk a megfelelő ajtó felé, de Axel persze ismét faggatni kezd. Nem túl kellemes számomra erről beszélni, így csak morgok felé valamit.
- A fogadóban voltam és igen, jól éreztem magam… egyedül. Kicsúszott az irányítás a kezemből az életemmel kapcsolatban, nem tudtam, hogy mit veszíthetek. Talán megérdemeltem, most már jobban észnél leszek. – végül csak elérjük az ajtót, így eresztem el a másikat, ha esetleg a csapig besegít, hogy most már abba támaszkodjak meg, de a törölközőt nem engedem továbbra se lejjebb. Felé tekintek, majd az ajtó felé.
- Megleszek és vissza is találok a szobádba. Szóval nem kell ám őrt állni vagy ilyesmi. – ez akart lenni a nagy kiküldés, hogy menjen csak vissza, én pedig addig elleszek. Valószínűleg így is tesz, annyira nem vagyok már rosszul és olyan gyenge nő se, hogy ezen sírdogáljak, szóval ha magamra hagy, akkor lassan neki is kezdek a vetkőzésnek, majd a fürdésnek is és nagyjából fél óra múlva bicegek csak visszafelé a fiú szobájába. Testemen a törölköző van, a ruháim a fürdőben egy széken pihennek, hajam pedig elég nedves, hiszen azt is megmostam, mindenhol szerettem volna teljesen tiszta lenni.
- Mondd csak, hatalmas kérés lenne néhány ruha és az, hogy itt tölthessem az estét? Jó lesz nekem egy kanapé is odalent. – utalok a nappalira, szóval tényleg nem akarok ám itt zavarni vagy valami, de nem igazán szeretnék most ilyen állapotban mondjuk Josh elé kerülni a Cruoris szakházban és mivel Axel még nem volt a szobámban, így oda se tudna velem hoppanálni, az erőm pedig nekem még távolról se tért vissza. Le is ülök az ágyra, amíg megkapom tőle a választ, mivel fájó lábam miatt nem valami egyszerű állva maradni.
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Axel Knoxville szobája Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-02-01, 1:04 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

Teljesen érthető, hogy akad mit megmagyaráznom. Hozzá szoktam az értetlenkedő arcokhoz, ahhoz a kevéshez, aki értesült már a dologról, s akikhez most ez a lány is társul.
- Szeretem őt, de az a nagy szerelem valahogy elmúlt. Észhez tértem, mielőtt még megcsalhattam volna, de úgy éreztem korrektnek, van annyira fontos a számomra, hogy kérjek egy kis időt. Mert tudod én sosem voltam az a hűséges fajta, szóval ez a pár év, amit vele töltöttem, már túlszárnyaltam vele önmagam. És azt hiszem, kezd visszatérni a rossz fiú, amit nem tudok sokáig elnyomni. - ki kell élnem magam, most ezt érzem, de fura is, mert nem vágyom másra, vagy franc se tudja. Vágyom, de ez az én dolgom, ám egy mosolyt szavai azért előcsalnak arcomra, tökös csaj ő, de ha nem lenne az, akkor sem érdekelnének túlzottan mások gondolatai. Ám de rövidesen a fekete leves következik, némi figyelmességgel vegyülve részemről: lába többnyire rendbe lesz téve, majd arcára is kitérek röviden, némi szótlan közjáték után, ami jelen helyzetben talán természetes. Még így is jó, hogy ennyire bízik bennem, ellenben úgy hangzik, hiába próbálom nyugtatni, nem fog menni.
- Nyilván felrónám magamnak, ezzel nem fogok vitatkozni. - biccentek rövid gondolkodás után, állva tekintetét, egyáltalán nem azért téve ezt, hogy hamarabb szabaduljak, hanem mert tényleg így gondolom. - De tényleg próbálj ne gondolni erre, mint inkább arra, most már minden rendben lesz. Én ott voltam, te pedig tanultál az esetből. Rohadt nehéz, de idővel megemészted. - fordítom el végül arcom felőle, hogy megindulhassunk lassan, de biztosan a fürdőbe azután, hogy stabilizálta magát mellettem, némi kapaszkodás segítségével.
- Ha a terhemre lennél, egyszerűen ott hagytalak volna. Tudod jól, hogy vannak ilyenek is. - sóhajtok egy apróbbat megjegyzésére, szerintem nem fog ezzel kekeckedni, hisz nem egy sulis tagot tudnánk mondani, aki lazán megtette volna ezt. S mivel én próbálok némi kommunikációt kezdeményezni, de hangulata ismételten elsötétülni látszik, talán meglepő, de mosolyogva rántom meg vállaimat, s így lököm felé hülyeségem.
- Legközelebb talán szólhatnál, ha ilyen akcióra készülsz. Amúgy is rám férne egy kis szórakozás, a jobbik fajtából. - próbálok úgy válaszolni erre is, hogy a gondok felől máris a jövőbe tekintsen. Akár azt is el tudom képzelni vele, benne lenne egy jó kis külföldi koncertezésben, legalábbis amennyire ismerem, nem feltétlenül mondana nemet. No de ennek említésére még nem jött el az idő, bár talán nem lenne rossz tényleg megdobni egy ilyet. Most az a fontos, túl legyen a zuhanyon, ahová egy darabig bekísérem, de ahogy hallom, egyedül is meglesz.
- Oké, vettem a lapot. Ha valami van, sikíts. - kacsintok egyet játékosan, s már el is illanok onnan, vissza szobámba, ahol addig, míg ő ténykedik, az ágyba dőlve kapok le a polcról egy könyvet, s azt kezdem olvasgatni. Jó ideje el van már, szóval épp összecsukva a könyvet kezemben ülök fel az ágyon, hogy megnézzem, minden rendben van-e, de kintről a léptek, és ajtóm nyitódása határozottan aggodalmaim ellen van. Egy gyors másodperc alatt futtatom végig tekintetem a csinos test látható részein, mely egyre közelebb halad hozzám, s végül majdnem mellettem kötve ki áll elém a nagy kéréssel.
- Felőlem akár az ágyba is bedőlhetsz, aludj csak, pihenj, ha jól esik. Én egy darabig úgysem hiszem, hogy fogok. - kelek is fel lassacskán, hogy a letakart gardróbszekrény elé kerülve emeljek ki onnan egy pólót, s egy boxert, amelyekkel mellette foglalok helyet, ölemben a ruhákkal, tekintetem pedig nyakára siklik. - A harapásnyomod még megvan. - szóval ha gondolja, gyorsan túleshetünk ezen is. S ha így dönt, ismét magnetizációt alkalmazva tüntetem el onnan a csúnya emléket, ami után megkaphatja az alvós szettet.
- Gondolom ez átmenetileg megfelel. - adom is kezeibe a cuccot, ha így rendben van, majd felnyalábolva az ágyról olvasni valóm pártolok át az asztalhoz, neki háttal ülve le, ami számára is kényelmesebbé teszi az átöltözést.. hacsak nem szégyellős annyira, hogy kitessékeljen a saját szobámból, vagy éppen kivonuljon, vissza a fürdőbe. S mivel nem tudhatom, melyik opciót választja, így visszafogva magam leskelődés terén inkább a könyvbe temetkezem, szavak nélkül, természetesen, amúgy is csupa érdekes dolog az, ami ebben van. Semmi vámpírok, semmi mágia, csupán csak egy jó krimi, ami kikapcsol teljesen.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Daphne Alucard


Axel Knoxville szobája Cruoris
Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 30
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-02-01, 6:24 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./


Teljesen meglep az, amit most Axel mesél nekem, hogy ő és Dora már nincsenek együtt. Na nem mintha bármelyiküket annyira is ismertem volna, ez nincs így, de akkor is… évek óta együtt voltak már, most pedig rá is akarok kérdezni arra, hogy mi történt közöttük, hogy miért ez az egész. Amikor viszont beszélni kezd, egy apró nyelés következik, majd lesütöm szép szemeimet és úgy meredek magam elé. Meg se szólalok, egészen addig, amíg ő be nem fejezi a történetet.
- Ugyanezt éreztem én is Nillel… pontosan ugyanezt. De most, hogy szétmentünk és bár egy picit szórakoztam mással is, úgy érzem, hogy hatalmas hibát követtem el és hiányzik nekem. – lassan nézek fel a szőke hajú fiúra, majd egy szomorú sóhaj után folytatom. – De már nem kellek neki, ahogy valahogy másnak sem. Szóval én megbántam, most pedig szívom a levét, mert senkinek se kellek úgy igazán. Szar ügy. – tényleg ez a helyzet és talán Axel is még észhez térhet időben. Nem tudom, hogy nála mi hogy alakul, de én is a nagy szabadságra vágytam és ennek ára is volt. Még szegény Takodánál is bezavartam a kapcsolatba, de ők együtt maradtak, pedig nem lett volna szabad lefeküdnöm vele, talán meg se érte. A régi vonzódás már ott se a régi, ő boldog a húgával, én meg… hát még a mackóm is eltűnt. Ryan iránt kezdtem többet érezni, nagyon szépen alakult minden, de egyszerűen vége lett, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Ez is volt az egyik oka annak, hogy ittam, annak, hogy elkezdtem zülleni mostanság, de talán ezt már szavak nélkül is kitalálja. Axel továbbra is kedves velem, segít a sebeimen és bár a harapásnyomokat későbbre hagyja, tudom, hogy azok is el lesznek majd tűntetve, még mielőtt aludni térnék.
- Majd igyekszem túllépni rajta, de ahhoz még egy pici idő azért kell. – mégis csak most történt ez az egész, a támadás, a vérem szívása, majdnem megerőszakolásom, szóval nem megy ez egy óra alatt, de bízom abban, hogy Axel társasága segíteni fog majd nekem. Ideje viszont megindulni a fürdő felé, szeretném már tisztára mosni magam és ebben ő se akadályoz meg, így segít eljutnom odáig, én pedig közben elmesélem azt, hogy miért is ittam ma ennyit. Túl sok volt, hülye voltam. A válasza viszont nagyon is megdöbbent, így nézek rá hatalmas szemekkel.
- Én nem gondoltam volna, hogy te szeretnél velem bulizni. De… jó lenne. Szóval örülnék, ha valamikor elugranánk valahova. – tényleg csak kikapcsolódni szeretnék, ez nem von maga után semmit, viszont ha már így segített nekem és amúgy sincs róla rossz véleményem, miért ne lehetnénk idővel barátok? Szeretném megismerni Axelt, ez most már biztos. De az egy picit még várat magára, előbb a mocskot kéne lemosnom magamról, méghozzá teljesen egyedül, amit a srác is megért szerencsére.
- Jójó, na menj! – csóválom meg a fejem most már egy aprócska mosollyal, így ha tényleg távozik, és be is csukja maga mögött a fürdő ajtaját, akkor levetkőzöm, majd el is kezdek fürdeni, hogy jó idővel később, egy szál törölközőbe csavarva térhessek vissza a szobájába. Tudom, nem siettem el a dolgot, de kellett nekem is némi magány, és ez most pont jó volt arra. Ahogy viszont visszaérek, lassan a másik elé sétálok, majd elő is állok kéréseimmel. Persze nem biztos, hogy megengedi és segít, de azért egy próbát megér a dolog és szerencsére pozitívak lesznek szavai is.
- De nem akarlak ám zavarni. Nekem nem gond, ha melletted alszom, de nem szeretném, ha neked ez esetleg kellemetlen lenne. – ismerem is be, miközben lassan utána fordulok, úgy nézem a kutakodását a szekrényében, és nemsokára elő is kerül egy felső, na meg egy boxer is. Kedves, nagyon is, hogy így segít nekem, sőt, még a nyomokat is eltűnteti a nyakamról.
- Még nem próbáltam meg, hogy tudnék-e rendesen varázsolni. Bár a pia mintha kiszállt volna belőlem, gondolom az adrenalin miatt, szóval köszi. – hagyom is tehát, hogy rendbe tegyen, majd amikor megkapom a cuccokat, aprót biccentek is a fiú szavaira. Ahogy arrébb sétál, majd el is fordul, lassan szedem le magamról a törölközőt, majd ahol még vizes vagyok, kissé megtörölközöm, ez után pedig már meztelen testemre fel is kerülnek a fiú ruhái. A hajamat is kissé még megtörlöm, hogy ne vizezzek össze mindent, majd le is csüccsenek az ágyra.
- Megvagyok. – jelzem is felé, hogy akár meg is fordulhat, ha akar. Viszont mivel melleim nem éppen kis méretűek, így azért Axel felsőjében is szépen látszanak, ahogy a kis bimbók is, amikre néhány fekete hajtincs is ráhajlik most.
- Olvasni szeretnél vagy nézünk egy filmet? Gondolom van laptopod és… hát még nem vagyok annyira álmos. – lassan feljebb csúszom az ágyában és akkor ha már így megengedte, hogy maradjak, be is bújok a takarója alá, de nem fekszem el teljesen, szóval ha filmezhetnénk, akkor lássak valamit majd.
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Axel Knoxville szobája Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-02-01, 6:49 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

Ha már szóba került az én gondom is, pár szóban felvilágosítom a jelen helyzetekről, elvégre nincsenek titkok, egyszerűen csak nem reklámozzuk hatalmas, kastélyméretű transzparenseken. De ahogy kommenteli az eseményeket, mintha tényleg átélte volna ugyanazt, mint amin mi is keresztül megyünk jelenleg Dorával.. és hát némileg ijesztőek a szavai, de hogy pont én tanuljak más hibájából? Kizárt.
- Érzem ennek a súlyát, de hazudnék, ha újra belemennék ebbe, legalábbis most azonnal. Nem tudnék neki hazudni, érzéseket nem lehet megjátszani. Szeretem, és fontos, és kötődöm, de nem tudom. Talán egy kis idővel később változik, és újra kezdődik, nem tudom. - sóhajtok én is egy hangyányit, de az azért fura, hogy őrá nincsen szüksége senkinek. - Lehet, hogy ha nem hajszolod, csak sodródsz, valami majd kialakul idővel. Olyan nincs, hogy nem kellesz senkinek. - kerítek mosolyt azért arcomra, s igen, kimondatlanul is érzem, hogy valami nem oké, s hogy van ennek köze az iszogatáshoz. Én is cselekedtem ezt, buktam is egyet motorral, pedig akkor még nem is azért menekültem a piába, mert komoly gondok voltak, hanem csak spontán. Nem jó ez így, tény, de elmúlik, ahogyan ez a mai esemény is, ami vele történt, idővel a semmibe foszlik, s a lelki sérülés is elmarad. Biccentek tehát szavaira, nem firtatom tovább a témát, inkább elkísérem a hőn áhított fürdőig, miközben elejtek egy finom kis célzást is.
- Miért ne szeretnék? Alig ismerlek, de lenne pár ötletem, amit nem biztos, hogy visszautasítanál. Egyébként meg sosem késő elkezdeni a haverkodást, ideje lenne komolyabban is, nem csak felületesen. - válaszolok normálisan vigyorogva felé, na de beérünk a fürdőbe végül, ahol magára kell hagynom, ő pedig míg készül, én pihenő módba teszem magam. Rám is rám fér a nyugi, amit jelen esetben az olvasásból a Daphneval való foglalkozás vált fel, de kicsit sem bánom, valahogy jól esik törődni az emberekkel, jelen esetben vele. Ez valahogy kirángat a sötét hétköznapokból, hogy valami jót cselekszem.
- Nem zavarsz, és nem kellemetlen. Szóval nyugi, egész egyszerűen próbáld elfogadni, hogy a világ legjobb fej emberére akadtál. - vigyorgom rá úgy, mint a tejbe tök, kölyökképem erősebb vonásai meg is lágyulnak, s ha rám pillant, ha arcomra néz, ugyanazt a lökött tinédzsert láthatja bennem egy percre, aki akkor, pár évvel ezelőtt félig alvó állapotban várakozott a lépcsőn. Ez az énem még mindig megvan, akkor vagyok igazán önmagam, ha ilyen lehetek, s most épp ez jött ki, ez az idióta, aki természetesen ruháért kutat a lánynak, s további segítségeket nyújt neki, ahogy visszatér mellé.
- Nem is baj, amúgy is megígértem, hogy eltüntetem. Máshol nincs? - konstatálom azért azt is, hogy józanodik rendesen, gondolom a víz is, meg egyáltalán az őt ért sokk sokat segített, s ha nincs más sebesülés, harapás, bármi, kis időre hátat fordítva neki igyekszem ellent mondani a folyamatos kísértésnek. Nem is pislogok hátra, már csak akkor, mikor szól, hogy készen van, részben pedig már az ágyba is pakolja magát.
- Nem hangzik rosszul. Valami vicces kéne most, ha jól gondolom. - emelgetem meg szemöldökeimet, nem hinném legalábbis, hogy valami agymozgató krimi lenne a legmegfelelőbb, sírni és romantikázni meg nem akarok, tehát ezt tudok javasolni. S mivel a félig továbbra is szétkapott dobszerkó alatt pihen az áldozat, a könyvet letéve nyalábolom fel két cin alól, s teszem is az asztalra, míg bekapcsol, a zsinór eligazgatásával egyetemben.
- Családi üzelmek? Nem olyan régi film, de nagyon király. - pillantok hátra vállam felett, válaszára várva, s ha jónak ítéli, vagy van más ötlete, akkor az kerül elindításra. S mivel a kényelmet kedvelem én is, így villany lekapcs, laptop az asztalon, én pedig cipőimet lerúgva egész egyszerűen ledobom magam mellette az ágyon, rám még majd vár egy zuhany, de az teljesen ráér. - Azért ha úgy érzed, aludnál, csak nyugodtan. Pihend ki magad, és addig maradsz reggel, amíg jól esik. - lesek rá most már ilyen közelségből, kedves szavaimmal fordulva irányába, melyek következményeként egy halvány, de annál őszintébb mosoly is kerül helyes képemre. No de azért visszanézek a film felé, a hangerő remélhetőleg megfelelő, és bízom benne, ő is hasonlóan jókat fog nevetni rajta, mint amilyeneket én tervezek.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Daphne Alucard


Axel Knoxville szobája Cruoris
Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 30
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime2014-02-06, 2:11 pm

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./


Nagyon meglep az, amit hallok, hogy most már Axel-ék sincsenek együtt. Sose ismertem egyiküket se igazán, se a fiút, se pedig Nymphadorát, de abban biztos vagyok, hogy jól megvoltak, hiszen elég régóta tartott a kapcsolatuk, de mintha ott is hasonló lenne a gond, mint ami nálunk volt Nillel és ezt nemsokára a fiú tudtára is adom, aki mintha kicsit meglepődne ezeken.
- Persze, ezt neked kell eldöntened. – bólogatok is hozzá, majd egy kisebb mosoly még megjelenik pofimon, amikor a bíztatást hallom. Furcsa, régen annyi ember rám volt kattanva, manapság pedig a nagy semmi a jussom. Talán most már túl idős lennék egyesekhez? Áh… fene tudja… de tényleg nem ártana ismét normálisan viselkednem, mert ez a Daph ma nem én voltam, teljesen lejárattam magam. Jobb is, hogy nem ragozzuk túl a témát, inkább rátérünk egy közös szórakozás említésére, ami szintén meglepő, de nagyon is jól hangzik.
- Jó lenne valamerre együtt is elmenni és igen, szívesen megismernélek. Szóval megegyeztünk, valamikor bulizunk egy jót, együtt! – bólintok is rá, de aztán már a fürdés kerül előtérbe. A fiú magamra hagy, én megfürdök, majd némi idő múlva térek vissza hozzá és mint megtudom, nem zavarja, ha itt töltöm az éjszakát, méghozzá mellette. Nem fogok rámászni, eszem ágában sincs, egyszerűen csak tényleg nem szeretnék még visszamenni a Cruoris szakházba és most ezek után egyedül maradni. A sérüléseim is el lesznek tűntetve, majd ez után a kapott ruhákat szépen magamra veszem és be is bújok utána az ágyba. De még nem akarok aludni, jó lenne mondjuk egy filmmel elterelni a gondolataimat és amikor hallom, hogy ő is benne van, szélessé válik csinos mosolyom.
- Igen, az jó lenne. Van ötleted? – kérdezek rá kíváncsian, miközben Axel már elő is keríti a laptopját, ami nemsokára az asztalon foglal helyet, én pedig a párnákat igazgatom éppen magam mögött.
- Öhm, még nem láttam, de hiszek neked, biztos jó film lehet! – bólogatok is rá, majd amikor minden késznek tűnik, a srác is bekerül mellém. Lassan felé tekintek, majd elmosolyodva csóválom meg a fejemet.
- Köszi, de végignézem veled a filmet. Az első közös filmezésünk. – szavaimból kiveheti, hogy remélem, hogy lesz még több is. Na de most már a filmmé a főszerep, ideje rá koncentrálni és ahogy mondtam, végig is nézem, nagyon is jó hangulatban. De miután vége és Axel elmegy fürdeni, én nem bírom őt már megvárni, így alszom el egyedül, majd bizonyára utána ő is követ és valamikor délelőtt pedig vissza is térek majd a saját szobámba.

//Most már mi is megnéztük ám ezt a filmet és tényleg jó volt. Very Happy Na de köszi a játékot, kell majd még velük. Razz //
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Axel Knoxville szobája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Axel Knoxville szobája   Axel Knoxville szobája I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Axel Knoxville szobája
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Axel Knoxville
» Axel Knoxville
» Axel Knoxville
» Axel Knoxville és karakterei
» Melville ház - Axel egy rokonának lakhelye

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Campus, az egyetemi körlet :: Aurorvadász szakház-
Ugrás: