Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Pént. Május 10 2013, 23:50

[Ház- Lis]

*Bár nincs szükségem potyautasokra és nem is lelkesedem értük, most ennek az egynek mégis hálás lehetek, hogy rám akaszkodott, hiszen fontos információkat oszt meg velem, és még csak sokáig se marad. Ezt követően Lissel kezdenénk brainstormingba, ha nem zavarná meg a dolgot egy termetes kreatúra, amivel harcba is szállunk. Én egy picit jobban bele is merülök, így még megtoldom Lis támadásait.*
-Így is fáj a karom, gyógyítanom kell majd! *kiáltom vissza a magyarázatot, hiszen fölöslegesen én se meríteném magam, de ez most nem téma, meg jó volt látni, hogy működik még a dolog, hiába gyakoroltam ezt már lassan két hónapja utoljára. Persze a küzdelem koránt sem olyan egyszerű, hogy az ellenség elpusztul és kész, előbb a sav jön, ami az én esetemben csak a kabátomba kerül, Lis viszont rosszabbul jár. Aggódva nézek felé, de engem is fájdalmak kezdenek gyötörni, így annak tudatában, hogy a lány úgy is tud magával mit kezdeni, én hozom rendbe a karomat, hogy ezt követően Lis immár láthatóan ragadja meg a kezem.*
-Naná, ez semmiség volt csupán. *vigyorodom el én is, mert ilyen helyzetben jót tesz, ha van egy kis felengedés, de perc se telik bele s már a házhoz rohanunk, hiszen tudjuk, hogy ott a menedék és egy kulcs a megoldáshoz. Fittyet hányok a taszító jelenségekre, mert csak a megoldás lebeg a szemem előtt, hiszen ha mással kezdek foglalkozni, akkor bajba is kerülhetek és lankadhat éberségem. Lis suttogását azért hallom, hiszen nem állok messze.*
-Én se ezt terveztem... *morgom el a bajszom alatt, míg a lány megszabadul a szívtől. Eggyel kevesebb nyomasztó jelenség. Majd Lis másolatot szerez a könyvből, mire helyeslően bólintok, hogy jó ötlet, még most is vehetjük akár hasznát. Ezt követően pedig át is tanulmányozzuk és okosabbak is leszünk valamennyivel, de még mindig távol vagyunk a sikertől.*
-Ha valaki hatalmat akar, az gyakran nem gondolja át, hogy mibe kerül és így meggondolatlan dolgokat cselekszik. *ennyit tudok hozzátenni a dologhoz, ami a helyzet ok-okozati összefüggését illeti, viszont ezt információk hiányában fölösleges boncolgatni. Én javaslok egy lehetőséget, de Lis ezzel nem ért egyet. Viszont én se hagyom teljesen annyiban a dolgot.*
-Szerintem nem lennék hosszú életű csali. *biggyesztem le picit az ajkam. Nem értékelem magam alul, de tisztában vagyok dolgokkal és reálisan próbálom látni a helyzetet.*- Nem valószínű, hogy egy ilyen lény ellen akár egy támadás erejéig is ki tudnék tartani, vagy ha igen is meg lenne az ára. A pszichokinézist én is be tudom vetni éppenséggel, bár mivel most pontosan kell célozni, nem biztos, hogy érdemes megkockáztatni. Mert csak egy lehetőség van. Neked viszont meg van az esélyed, hogy magadra vond az érdeklődését és a támadásaidtól valóban veszélyben érezze magát, amíg én cselekszem. *ennyiben áll az én koncepcióm. Talán megvilágítja, hogy én nem hősködni akarok, hanem végig gondoltam, amit mondtam, teljes mértékben. Így vagy úgy, de a tőr egyelőre az én balomban van. De sokkal több idő nincs az ötletelésre, mert intenzív támadás alá esik a tudatunk, amit igyekszünk védeni. És kedves barátunk még üzen is nekünk a holttesten keresztül, amit Lis meg is semmisít.*
-Talán arra, hogy mint a könyv mondta, uralhat más alacsonyabb rendű démonokat. *figyelmesen olvastam, hiszen az információ is az életet jelenti és én amúgy sem vagyok lassú felfogó képességű ilyen téren szerencsére. Így pontosan tudom, hogy mi volt leírva s ezért értem, hogy a test mire gondol.*
-Oké, viszont amikor itt lesz, nekünk ki kell majd menni, bentről nehéz lenne szíven szúrni. És időnk sincs sok, mert az átalakulás előtt kell, amiről nem tudjuk, hogy hol tart. *de Lis szemmel láthatóan tudja ezt, hiszen már cselekszik is, és előtte ellát információval én pedig bólintok, hogy értem és meglesz, amit kér, ahogy tőlem telik. Végül a lány meg is kettőzi magát, amin már meg se lepődök, hiszen előre szólt, na meg már egy ideje látok furcsa dolgokat, ez az egész kevésbé meglepő, mint lehetne. Viszont pálcám emelem és készítem magam, hogy ha bármi történik, meg tudjam védeni List, hiszen különösen fontos számomra. És nem is kell sokat várni, hogy meg is kezdődjön a balhé ismételten, némi tűzzel, hogy legyen hangulatvilágítás is számunkra. És jön az ellenfél is, ami valami groteszk pestis doktorra emlékeztet, ahogy az ablakon keresztül megnézem magamnak. Lis a klónt próbálja védeni érhető módon, én meg rá koncentrálok. Viszont kezdek tocsogni a vérben és a szagot is érzem, és a hangot is hallom, ami felkelti érdeklődésem és kezdődik egy gondolatsor megfoganni a fejemben, de Lis félbeszakítja azt és tárgytalanná teszi.*
-Akkor mennem kell veled, mert elég kockázatos így a dolog, kiszolgáltatott leszel. Amíg nem egyesültök, magamra tudom vonni a figyelmét. *válaszolom, és meg is indulok gyorsan az ajtó felé, amit feltárok s már pálcám célra is mered. Sok lehetőségem nem volt, most a racionális gondolataimat felülírták a kötelékek, mellesleg ebben is van ráció, Lis nélkül nem jutnék messzire. Önzetlen lépésem miatt lehet így se fogok, de legalább a lánynak megadom a lehetőséget. De nem vagyok készületlen, így már az ajt nyitása után, ahogy kilépek, neki is kezdek a védő varázsnak.*
-Salvio Hexia! *ennyinek elegendőnek kell lenni, hogy a tűzgolyók közül benyeljen párat, és Lis villámaival se kell számolnom, mert elég messze vagyok. Ilyenkor nem is mennék közel, mert a nagy térköz varázslásnál praktikusabb. Viszont nem állok mint jóllakott napközis, hanem egy árnygömböt is elküldök a szépség felé.*
-Fatum Orbium! *a megfelelő pálcamozdulattal célzom be a dög fejét, hogy kicsit letörjem a lelkesedését és Lisnek legyen ideje komolyabb pusztítást véghez vinnie. Kérdés, hogy ez így elegendő lesz-e. Ha nem, akkor kész vagyok a védekezésre, nem érhet készületlenül a támadás.*

//Salvio Hexia- védő bűbéj
Fatum Orbium (árnymágia)- árnygömb//
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Szomb. Május 11 2013, 18:04

//Hegy//
*Amikor átérnek, a nem kevés emberi hús, és bél maradékon, bizony szembesülniük kell, hogy egy labirintusba érkeztek , nem éppen a legjobb a helyzet, és ez csupán csak romlik, attól a látomástól, amit Lis láthat. Előttük jó néhány út van, azonban az egyik különösen világos, már már démoni tűzzel ég. Slash az egyedüli akinek szimpatikus, ez a koránt sem bizalomgerjesztő út, viszont ahogy betér a folyosóra, a fal mintha össze zárulna mögötte, tehát teljesen elzárja őt a többiektől. Hogy ez a lépése rossz volt e vagy sem, nem lehet tudni, egy biztos, nagy bajban van oda bent.

[Lis, Zaine, Kenan]
A csapat ezen tagjai úgy tűnik biztonságos utat keresnek, távol a fényes folyosótól, így egy másikra találnak rá. Ez a hely sötétebb, csendesebb a másiknál. Talán éppen ezért lehet hogy rosszabb is? Az könnyen meglehet, ugyanis ebben az elátkozott hegyben, ha valahol csend uralkodik az sose jelent jót. Nemsokára már a sötétben tapogatóznak, és mintha a mögöttük lévő út lassan eltűnni látszanék, ezután viszont fura dolog történik. Mintha hirtelen léptek volna ki egy párkányról, és az univerzumba értek volna. Lehet vizuális csalódás vagy valami más oka, ezt nem tudni, közel s távol semmit csupán csak csillagokat láthatnak, maguk alatt, felett mögött, és mellett, s olyan csend uralkodik hogy még a saját szívverésüketi s hallani talpuk alatt pedig a semmiség uralkodik, mintha egy láthatatlan járdán mennének. Ebben a végtelennek tűnő univerzumok közötti csillagsétán, csupán egyetlen egy valamit vehetnek észre maguk előtt a messzeségben. Egy ajtó körvonalait, fura egy játék ez, ha lehet egyáltalán játéknak nevezni. A csendből azonban hirtelen halk, majd egyre erősödő zúgást hallani, és ha hátra néznek láthatják, hogy tucatnyi, lény közeledik feléjük. Még messze vannak de egyre közelednek, méghozzá az elpusztításuk céljával. A támadók kinézete eléggé fura, nincs egyetlen egyforma mindegyik, valamilyen furán groteszk, emberi deformáció, melyek most démoni hordaként szegülnek a diákok nyomába. Nincs túl sok választásuk, hogy mit tegyenek, látszólag csak egyetlen reményfény létezik a számukra, de vajon elérnek addig oda, mielőtt üldözőik beérik őket?

[Slash]
A fiú egyedül maradt, ez ellen nincs mit tenni, ráadásul vissza se tud menni, mivel a bejárat mögötte össze zárult. Tehát elemezve a helyzetet egyedül maradt, ezzel tucatnyi kikelőfélben lévő szörnyszülöttel. Az első sikeretlensége rögtön a csöveknél kezdődik. Meglehet mintha húsból és szerves anyagból lenne, de a varázslat vajmi kevés hozzá, hogy elpusztítsa, éppen csak kicsit megkarcolja, tehát sok mindent nem ért el vele. A robbantó varázslat valamivel már sikeresebb, nemsokára a kis démonszerű gyermekek beleitől és belsőségeitől lesz mégcsúfosabb a padlózat, ám még így varázsolva is rengeteg idő, míg mindet elpusztítja, főleg egyedül! Erre azonban nincs ideje, mert nemsokára megérkeznek az első kifejlett démonok is. Slash merész, hogy egyedül leáll velük harcolni, és a varázslatai rendre be is találnak, a démonok véreznek ordítanak az egyik a falnak is vágódik a lökéshullámtól, de ettől még nem hallnak meg, láthatóan csak sokkal idegesebbek lesznek, s most már ordítva rontanak a fiú fele. Ekkor azonban Slash erős fájdalmat érezhet a nyakánál, mintha egy kéz markolná meg s emelné el a földtől. Nemsokára maga felé is fordítja a fiú testét, és láthatja, hogy egy ilyen szép példány kapta el, és rohamosan folytja kifelé a szuszt a gyerkből. A következő pillanatban azonban egy még nagyobb sunggal dobja el, a fiú pedig jó pár métert repül, áttörve a testével, egy vékony falat. Valószínűleg pár csontja meg is repedhetett az ütődéstől, de még szerencséje, hogy ennyivel megússza. Azonban ha feltápászkodik láthatja, hogy a fal amit sikeresen áttört testével, egy másik terembe vezette, ami méreteit tekintve bizony nagyon nagynak mondható, de mégis van itt valami amire nem árt figyelnie. Egy fura burokszerű képződmény, amiből az előbb látott csövek indulnak. Pontosabban innen indul ki minden cső ami a friss vért szállítja táplálékként. Ezzel az információval talán maga a fiú is megbírkózik, ám gondolkodásra nincs sok ideje, mert az előbb kikelt lények, bizony nem restek követni őt ebbe a terembe is.*

//Ház//
*Úgy tűnik a két fiatal sokminden megtudott ami segítségükre lehet, vagy ha annyit nem is, de mindenképpen többet mint amikor az elején voltak. Lis elég kockázatos magánakciót vállal be, amikor megkettőzi önmagát. Erős, és cseppet sem energia takarékos varázslat, de megvan vele a célja, és ezt el is éri vele. A démon úgy tűnik elébújt, hogy lemészárolja a duót, kezdve a lány klónjával. Valószínűleg Lis is rájött, hogy közbe kell avatkozni, így ő és a fiú elindulnak kifele a házból, de kiérni, már csak Lis ér ki, ugyanis éppen miután elhagyja a házat, méretes tűzgömb hasít el mellette telibe találva Luciust. A fiúnak azonban szerencséje van a védekező búbájnak valószínűleg az életét köszönheti, ugyanis a gömb így nem hozzá érve, hanem közvetlen előtte robban fel, ezzel hátra taszítva a fiút egyenesen a ház padlójába. Azonban a robbanást továbbiak követik aminek hatására az egész építmény össze dől, a fiú alatt pedig elrepdezik a fa, és ő maga lezuhan. Lis tehát egyedül maradt.

[Lis]
A tűzburok szerencsére megvédi a klónt, legalábbis ideiglenesen biztosan. A démont azonban ez nem zavarja, úgy tűnik tényleg arra megy ki, hogy minél nagyobb káoszt teremtsen. Ezt csak tovább fokozza, mikor Luciust eltünteti az útból, így már csak a lány maradt, aki szembe nézhet vele, immáron ismét egy testben, lévén az akciója sikeres volt. A légburok nem volt egy rossz ötlet, nem számít rá a démon, így a hatást követő pillanatokban erőnek erejével csapódik hátra, egy döledező fát is kidöntve, de ezzel csupán csak lélegzetvételnyi időt hagy Lisnek a pihenésre, és a felkészülésre. A lány azonban minél hamarabb véget szeretne vetni a harcnak, ami érthető is, a probléma csupán csak az, hogy mielőtt kimondani a csontpusztítás varázsigéjét, hirtelen hasít valami bele a fejébe, s a pálcás keze mintha önnáló életre kelne, hirtelen fordul a lény fejéről valamivel lejjebb, indul meg, s mintha valami fizikálisan tartná vissza attól, hogy kimondja az igét. Nem kell zseninek lennie a lánynak, hogy kitalálja a lény a fejében akar győzelmet aratni, ám érezhetően akadályokba ütközött. Talán úgy tűnik a lány mégsem véletlenül vette fel a Spirituális ismereteket? Nagyon úgy néz ki, mivel Lis érezheti hogy próbál a lény hatni rá 100%osan nem sikerül, túl erős a másik mentális védelme. Azonban erre maga a démon is rájön, így egy pillanat alatt kerül a háta mögé a karjánál megragadva őt, s egy pördüléssel a ház még felszínen lévő romjai elé vágja. A lény érintése is fájdalmas, egyszerre érezheti Lis úgy mintha elégett volna a karja, de ez nincs így, csupán csak nagyon sok égés nyom látható rajta azon a részen ahol az imént megragadták, és tucatnyi vágás is van rajta, amiből most folyik a vér rendesen. A démon azonban úgy tűnik tombol a dühtől, s saját kezével próbál a lánynak esni egy ugrással, ám ha Lis figyelmes az épület romjai között megláthat valamit megcsillanni. A kést amit a robbanás következtében olybá tűnik Lucius elhagyott. Egy biztos, a lány elég nagy gondban lehet, az előbb szerencséje volt hogy a démon elengedte, lehet a következő eset már sokkal rosszabb lesz, főleg hogy ebből a példányból nagyon erős energiák érezhetőek.

[Lucius]
A fiú érezheti hogy zuhan a romokkal együtt, lehet vagy 6 méteres is ez a gödör amibe belepottyant. Ám érkezése mégsem egyenlő a halállal. Szerencsére folyékonyra érkezik, pontosabban egy föld alatti tóba ami korántsem tűnik egy kellemes helynek. A víz hideg mint a jég, és amikor felszínre érkezik, és felnéz, láthatja hogy feljutni sem lesz gyerekjáték. Egyenlőre tehát lent ragadt a semmi közepén. Vagy mégsem? Ha körbe néz hangos csörömpölést, és cuppogást hallhat, s ha a tóból kievickél, egy járatra is rálelhet, a járat vége azonban olyasmit rejt, ami valóban megdöbbentheti a fiút. Egy focipálya méretű termet, ahol valami készül, valami olyan ami csak még több veszélyt sugall. 4-5 méter átmérőjű kőből készült kört láthat a terem másik végébe, ami éppen érkezésekor aktiválja is magát. Hirtelen vöröses fény árasztja el a kör közepét, ami lassan áttetszővé válik, s a túloldalán, egy más világot láthat a fiú. Vöröses fények, tomboló tűz, kietlen kopár hegycsúcsokat, mintha csak egy ablakon nézne ki, és a démoni világ szíve tárulkozna elé. Nem kell sokat találgatni, hogy rájöjjön, egy az emberi és démoni világok közötti átjáróra bukkant. Hogy ezt a fent küzdő dzsinn építette e egyedül, vagy azok az idióták akik meghaltak, fene se tudja, egy biztos, ha ez az átjáró azt a célt szolgálja, amit egy átjáró szolgál, az nem jelenthet semmi jót, főleg hogy a túloldalon, komor torzszülött démoni lények légióit látni a háttérben, amelyek közül néhány csenevész csatlós már át is ért a kapun. A fiúnak tehát társasága akadt, akiken vagy így, vagy úgy de keresztül kell mennie, hogy lezárja az átjárót, mert ha nem más biztos nem fogja megtenni helyette.*

//
Srácok annyi kérés lenne, hogy aki pl bukott, de olyan varit használ amit már úgymond ismerhetett az előző évből tehát használta stb , szóval amiről írtuk a hírt is főoldalra, fórumra, az írja offban jelezze nekem a kívánt varázslatot, alátámasztó linkkel, különben figyelmen kívül hagyom. Idézek

"Bukott karakterekre vonatkozóan

Egy kis szabálymódosítást hajtottunk végre az évet ismételő karaktereknél, hogy senkinek se legyen kellemetlenség majd a jövőben. Smile Íme:

"Bukott karaktereknél: ha egy karakter évet ismétel, akkor az logikusan azért történik (usertől függetlenül), mert a karakter valamiből nem ment át az év folyamán, így azt a jövő évben újból kell tanulnia. A reálisság miatt viszont a karakter még emlékezhet bizonyos varázslatokra, amiket elsajátított és használt az előtte lévő évben. Viszont csak akkor tudunk elfogadni olyan varázslat használatát, amelyre az adott karakter az előző évéből emlékezhet és még nincs leadva az adott évben, ha a karaktert irányító user bizonyítékot tud adni arra, hogy a karaktere használta abban az évben azt a varázslatot. Bizonyíték lehet: órán való részvétel, háziban való használata az adott varázslatnak, mesén/programon való használata az adott varázslatnak. Ha nincs ilyen bizonyíték, akkor viszont bukott karakter nem használhat a fórumon addig előző évi varázslatot, amíg ismét le nem lesz adva az a tananyag."

Bizonyítékot pedig ilyenkor linkben kérünk, tehát az adott usernek kell visszakeresnie a játékát, ahol használta ezt a varázslatot, tehát ezt ne tőlünk várjátok el! Pl. a mostani mesén is nyugodtan lehet e szerint cselekedni, ha van bizonyíték, elfogadjuk a varázslatot. Smile (Offba lehet dobni a linket, amely bizonyítja a varázslat használatát.)"//

Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 22
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Hétf. Május 13 2013, 11:57

//Az (z)űrben//

*Nem túl kellemes fürdőbe csobbantunk. Ugyan iszappakoláson se voltam még, de szerintem ezek után nem is óhajtom, majd kipróbálni. Gyomrom többszöri próbálkozás után végre abbahagyja az összehúzódást, hogy kiadja azt, ami nincs benne. Gusztustalan ez a helyzet, amibe keveredtünk és szerintem napok múlva is ennek a gödörnek és fürdőnek a szagát fogom érezni bőrömön, főleg a hajamon, az én szép hajamon. Inkább nem is gondolok rá, hogy mindenem csupa vér. Valahogy a cipőm nedves cuppogását is próbálom kizárni. Rémes mennyi hely van az emberi agyban. Nem elég, hogy enyhe pánik van jelen, félelem, idegszálak feszülése még undorodni is van ideje. No meg gondolkodni, hogy akkor az elénk kerülő labirintusba most melyik úton is menjünk. Előérzeteim és a látomásaim teljesen paranoiássá varázsolnak és a kivilágított fényben szinte megjelennek a betűk: VESZÉLY, VESZÉLY! Természetesen eszem ágában sincs arra menni, inkább kiválasztunk valami másik utat. Ugyan egyáltalán nem érdekel a másik két fiú sorsa, de fülem megakad beszélgetésükön. Kenan is hasonlóan gondolkodik, mint mi, viszont Slash vaskalapos és belesétál a csapdába. A fal bezárul mögötte végleg elzárva tőlünk őt. Halk sikkantás lesz a falak mocorgására a válaszom.*
- Mi lesz velünk? *Pillantok Zaine-re. Nem óhajtok itt meghalni és jelen pillanatban igencsak kétségbe vagyok esve. Próbálok nem pánikolni, de még egy ilyen jelenet és szakadnak a húrok. Próbálok koncentrálni és megőrizni hidegvéremet, de nehéz. Szükségem van kapaszkodóra, hogy érezzem, van, ami itt tart. Közelebb lépek Zaine-hez és ha megengedi, akkor megfogom kezét. Természetesen azt, amelyikben nem a pálcája van, Xeno addig elücsörög a vállamon. Nem tudom, hogy fogunk kijutni, de az biztos, hogy egy darabig ezek a képek fognak beleszövődni hajnali rémálmaimba.
Most már hármasban vagy kettesben… nem is tudom pontosan, hogy Kenan velünk van e. Egy a biztos, hogy elindulunk egy másik irányba, ami kitudja hova visz. Sötét és csendes járatot találunk. Ez sem túlbíztató, de ezen a helyen egyáltalán van olyan? Agyam horrorra kattant része halványan kis képeket vetít nekem, amiben a halál nemek különböző változatai jelennek meg, innen is látszik, hogy idegeim kezdik feldobni a szolgálatot.*
- Lumos. *Varázsolok világosságot, mert nem túl előnyös, hogy csak kis famulusom lát a sötétben. Ugyan ebben a minden fényt nélkülöző sötétben nem látunk sokat, de legalább előttünk egy kis rész meg van világítva, bár kell idő, míg szemünk hozzászoknak a fényhez. Ez valamilyen szinten számunkra hátrány, de nem bírtam volna a tök sötét folyóson végigsétálni. Aztán egyszer csak eltűnik a lábunk alól a talaj. A folyosó eltűnését nem fedezem fel, mert nem nézek a hátam mögé, de ez igen csak feltűnő jelenség. Igen csak meghökkent a kép, amit látok, hiszen… hiszen ez az univerzum. Agyam erősen dolgozik, hogy feldolgozza a képet, majd valami értelmet is párosítson hozzá, de ezzel elkésett, nekem aztán már édes mindegy mi történik, csak jussak ki innen.*
- Ez nem lehet lehetséges ugye? *Teszem fel a nagy kérdést, nem mintha várnék rá választ, de mintha így könnyebben működne az agyam.*
- Persze, hogy nem. Hagyd már abba a pánikolást. Mióta vagy te szőke hisztis pics*? Gondolkodj már kicsit, az univerzum légüres tér, nem tudnál lélegezni illetve sétálni. Honnan jött ez a hisztérikus hajlam Lis? Pasi van az oldaladon és már is megkergülsz? Tudd meg, ha éreznéd, most megcsipkednélek. Tényleg egy pofon lehet nem ártana neked. Te mit gondolsz? *Mered rá érdekes Zaine-re. Hát igen, Xenofilíus sosem a kedvességéről volt híres, de így szeretem és talán egy kis józanodással is járnak szavai. Teljesen logikus, amit mond.*
- Inkább annak az ajtónak a körvonalai szúrnák ki szürke szemeidnek gyenge fényét. *Forgatja meg hozzá szemeit szokás szerint. Tekintetemmel egyből az említett tárgyat kezdem el keresni. Amit megpillantom, fellobban bennem a remény és érzem, ahogy a vér a lábamba kezd el csorogni futása késztetve.*
- Fussunk. *Szorítom meg a fiú kezét, ha még mindig fogja, ha nem akkor csak pusztán kiejtem ezt a szót és már is rohanásnak eredek. Hallom, ahogy bakancsom a láthatatlan járdának csapódik, Xeno szárnyának suhogását, ahogy felszáll, hevesen verő szívemnek ritmusát. Idilli és léleknyugtató pillanat ez, de mindössze csak pár percig élvezhetem a szívfacsaró csendet, amikor szörnyű zajok fúródnak be az illúzióba. A zúgás mindenhol ott van, amit egy horda közeledése okoz. Nem érdekel, mik támadnak ránk, nem érdekel, hogy néz ki. Tartani kell a távolságot, hogy előbb érhessek oda az ajtóhoz, mint ők hozzám. Nem hagyom abba a rohanást, csak szaladok előre. Érzem, ahogy lábamban az izmok nyúlnak, mozognak és feszülnek, hogy növeljék a tempót. Szőke hajam csak úgy lobog mögöttem, miközben kezemmel lendületet veszek. Három dolog van, amire figyelek: Xeno, Zaine és a tömeg. Ha túl közel kerülnének, vagyis a varázslat hatósugarába, akkor minden gond nélkül fordulok hátra egy kicsit, hogy átkot küldjek feléjük.*
- Reducto. *Reményeim szerint ez több ellenfelet is eltalál hátrataszítva őket, amiknek zuhanó teste, csak még tovább löki a mögöttük lévőt kisebb láncreakciót kiváltva. De ha csak az a pár izé lesz eltalálva nekem az is jó csak odaérhessek az ajtóhoz.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Kedd Május 14 2013, 00:41

//Démonokkal, a burkos teremben//


*Eddig még tűrhető volt a helyzet, de most, hogy a két kívülálló hozzám szólt, kezd ki lenni a tököm, ezért előbb visszavágok nekik, megvédve a hirtelen jött ötletem, majd egy kis undorító dolgon átvágva döntök az egyik alagút mellett, amiben egy kis tűz is látható. Úgy gondoltam, hogy majd Kenan is jön velem, de vagy a tétovázása miatt, vagy csak mert ott akart maradni velük, kint marad, mögöttem pedig bezárul a fal. Én persze hirtelen mozdulattal fordulok meg, és ütök rá párat ököllel, de mind hiába.*
- Hé! Hallotok?? *Gondolom nem, szóval már csak magamra számíthatok, így el is indulok a folyosón, kilyukadva egy nagy, vérrel teli terembe, aminek az oldalán csövek futnak végig, láthatóan szállítanak egy kis husit egy másik helyiségbe, ahová én be akarok nézni. Előbb azért bepróbálkozok, hátha szét lehet szakítani a csöveket, de annál keményebb anyagból készültek, szóval most annál maradok, hogy átgázolok a vérrel teli részen, majd berobbantom annak a teremnek az ablakát, ahol a csövek végződnek. Bent pedig egy rakás tápos kis kölyök van, de igencsak gyorsan nőnek, ráadásul nem is emberek, így kapnak néhány robbantó varázslatot, s ezzel talán felhergelem a szülőket, meg nagybácsikat, mert öt ördög-démonszerű lény bukkan fel a vérből, avagy az alvilág könnyű búvárai rám találnak. Persze tudom, hogy ezek az én belsőségeimre pályáznak, de abból nem kapnak, az is biztos, így szabdalom fel kettő mellkasát, egy harmadikat pedig küldök a falnak, de sajnos még mindig élnek. Pálcámat emelem a következő varázslathoz, hogy egy újabb támadással likvidáljam őket.*
- Petrificukrrhrr..*A szót konkrétan belém fojtja az egyik dög, akiről megfeledkeztem, s ahogy a nyakamnál fogva felemel, pálcás kezemmel egyből oda is kapok, lábammal pedig kapálódzok a levegőben. Maga felé fordít, ekkor találkozok egész közelről a fém ékszerekkel díszített arccal, és talán nem ez a legjobb időpont a trófea gyűjtésnek, én mégis előrántom a késem a fojtás ellenére. Pálcás kezemmel próbálok belemarkolni a fülébe, hogy legyen egy kapaszkodópontom, amivel még fájdalmat is okozhatok neki, majd a késemet is belevágnám a fejébe, de erre nem tudok sort keríteni, egyrészt köhögés tör rám, másrészt pedig a füléből egy darabot leszakítva neki leszek hajítva a falnak, ami mintha gipszkartonból lenne, olyan gyenge, szóval át is szakítom a dobás ereje miatt, de ahogy földet érek, késem a helyére kerül, kezem pedig a sajgó bordáimra. Ez kell még nekem, csonttörés.. Teketóriázni viszont nem érek rá, mert ahogy körbenézek, egy nagyobb terembe kerültem, amolyan csöbörből vödörbe dolog ez, annyi különbséggel, hogy a csövek nem ide, hanem innen szállítanak.*
~Várjunk csak..~ *Asszem rádöbbenek arra, hogy ez itt a központi raktár, vagy mi a fene, szóval ha ezt kiürítem, akkor véget érhet a kis dögök növekedése. Zseni vagyok! Már csak annyi a dolgom, hogy megfelelően irányítsam a robbantást, mégpedig úgy, hogy a kiáramló erős vérsugár majd a közeledő démoni lényeket mossa el. Igen, így lesz a jó..*
- Descendo! Deprimo! *Amennyiben az egyik nem, akkor majd a másik varázslat talán beválik, én pedig oldalról figyelhetem, hogy a démonokat a saját maguk által összegyűjtött vér lök hátra, de ez a sok vér nekem is okozhat problémát, ha meghaladja a két métert majd, mert úszni nem tudok, szóval gyorsan menni kéne valamerre. A darab fület, amelyen lóg két karika is, zsebre vágom, ellenőrzöm a késemet az övemen, aztán neki is vágok a kijutásnak: a hatalmas üreg másik irányába indulok, minél távolabb a buroktól és a keltetőtől.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Kedd Május 14 2013, 14:16

*Ez a megkettőződés nem volt annyira jó ötlet, mint ahogy azt eredetileg gondoltam, ugyanis túl erős a démon, mely megtámadja a klónomat, így Lucius felé pillantva bólintok neki.*
- Köszi, örülök, hogy segítesz. *mosolyodom el kissé, a fiú szemeibe nézve, de tovább nem várok, hanem kisietek a házból, hogy oda juthassak a másik énemhez és egyesülhessek vele és bár ez sikerül, Luciust elveszítem. Hirtelen történik meg a robbanás, így gyönyörű szemeimet arra kapva láthatom, ahogy a ház összedől, a fiú pedig eltűnik a szemeim elől.*
- Lucius! *kiáltok utána, de sajnos nem mehetek közelebb hozzá, belül csak remélni merem, hogy nem esik baja, mert bár már nem vagyunk együtt, számomra ő nagyon is fontos személy, vigyázni akarok rá és azt, hogy ő is itt legyen most nekem. Valahogy a jelenléte segített, erősebbnek éreztem magam, de most? Mindenesetre nem állhatok le, így létrehozom magam körül a légburkot, mely időt adhat nekem és ad is, ugyanis a démoni lény hátra esik, egyenesen egy fához, így esélyem nyílik egy erősebb támadást alkalmazni, de… *
~ Mi történik? ~ *eleinte még nem értem, de aztán hamar leesik, hogy a fejembe került, így rázom meg buksimat is, mintha bármit segítene a dolog és érzem, egyre jobban, hogy hiába állítom fel a mentális védelmemet, erősebb nálam, nem megy a varázslat, pedig talán azzal véget vethetnék mindennek. Ekkor kerül mögém, majd karomat elkapva dog rajtam, így puffanva érkezem meg a törmelékekre, miközben fel is kiáltok a fájdalomtól. Arcom is véres, ahogy karom is, és testem is jó pár zúzódást szerzett, ahogy ide került, így remegek, szinte mozdulni se tudok.*
~ Nagyon fáj. ~ *pár könnycsepp is végighull arcomon, miközben karomra nézek. Megvan még szerencsére, de nagyon csúnyán néz ki és rendesen vérzik, ahogy koponyámból is egy vércsík indul meg arcom felé. Csak lassan hátra fordulok és látom, hogy most nincs időm a gyógyításra, akármennyire is fáj a testem, de ekkor szúrom ki a tőrt és erőmet összeszedve pszichokinézissel a lény szíve felé indítom, hogy leszúrhassam vele és megsemmisíthessem. A tőr felemelkedik és minden bizonnyal elég gyorsan indul meg a démon felé, én pedig csak reménykedni merek a sikeremben.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Kedd Május 14 2013, 14:52

//Az űrben//

*Eddig viszonylag rendben volt a helyzet, na de amikor leérünk a csúszdán, ami Slash közreműködésével került ide, és beleérkezünk ebbe a sok trutyiba és undorító dologba, kezd elegem lenni belőle. Igyekszem hangot is adni eme érzelmemnek, miközben átvágok ezen a rémes szakaszon, aztán egy időre elhallgatok, hogy körülnézzek, és döntsek, merre kell menni. Az a tüzes folyosó nem túl szimpatikus, és nem szívesen mennék arra, szóval ezt elmondom a havernak is, de ő van annyira tűz-őrült, hogy ne hallgasson rám, és menjen előre. Már egy sóhajjal igyekeznék utánamenni, mert ha egyedül megy, akkor lehet feldobja a bakancsot, de lassúságomnak ára van, mert a folyosó hirtelen lezárul. Slash bent ragadt, én meg kint.*
- A fenébe, kellett neked így sietni!*csapok rá ököllel a falra, ami az imént jelent meg, de valószínűleg nem hall, és hiába is próbálnám berobbantani az akadályt, nem sikerülne. Ezért mit kell tennem? Mennem a másik kettő után, akik úgy láttam, nem Slash szíve csücskei, ennek nyilván okai vannak, de nekem egyelőre a szolidaritáson kívül semmi okom az utálásukra, legfeljebb a csirke idegesítő károgása az, ami zavar. A csirkét megenni kell, nem házityúknak tartani. Pálcámmal a kezemben indulok el a másik folyosón, ami jóval sötétebb és csendesebb annál, amelyiken a haver indult el, aki nyilván máris bajban van, de bízom benne, hogy a szörnyek nem fogják túl sok darabra tépni, felismerni azért jó lenne. A folyosón viszont egyre sötétebb van, és sosem jó sötétben tapogatózni, így nem tudom, mihez közeledem, hova lépek, szóval világosságra van szükség. Egy pálca erre persze nem elég, úgyhogy én is használatba veszem a pálcát.*
- Lumos.*még jó, hogy megtanultam ezt a varázslatot néhány héttel ezelőtt, így tudok hogyan varázsolni, és a varázslatnak köszönhetően látni. Még mindig nincs nappali világosság, de most legalább tudom, hova lépek. Bár ne tudnám, jön néhány másodperccel később a gondolat, amikor, mintha egy párkányról lépnék le, eltűnik a lábam alól a talaj. Egy egészen kis pillanatra megdermedek, és úgy érzem, a szívem is leáll ebben a pillanatban, ami bajos lenne, hiszen még fiatal vagyok és élni akarok, de ledermedt agyamba eljut a helynek a képe. Ez a hely olyan, mint az űr, csillagok mindenhol, alattam, fölöttem, mellettem. Nem olyan, mintha egy hatalmas épület tetejéről néznék le a mélybe, ez egészen más. Nem ijesztő. Sőt, ahogy egyre több részlet eljut hozzám, úgy gondolom, egész frankón néz ki az univerzum ilyen közelről. De túl nagy a csend. Rühellem a csendet, pláne az ilyet, amitől feláll a szőr a hátamon.*
- Hahóóóóó!*kiáltok bele a csendbe, hogy kipróbáljam a visszhangot, és hogy halljam a saját hangomat, hogy ne legyen ennyire nagy csend. Felemelem az egyik lábamat, majd egy kicsit előrébb helyezem és tapogatózom vele, hogy arrébb is van-e ilyen láthatatlan út, vagy csak itt, és ha előrébb lépek, akkor lezuhanok valahova. Szerencsére előrébb is van út, ez megnyugtató, úgyhogy lassan elindulok, így tőlünk elég messze, a távolban egy ajtó körvonalait pillantom meg. Megvan az új úti célom. Elindulok arrafelé, de igyekvésemet hirtelen új hang akasztja meg, zúgás a távolból, de mögöttünk. A vállam fölött hátranézek, alig pár másodpercig, aztán előrefordulva futni kezdek. Nem volt sok idő az a pár másodperc, amíg a mögöttünk lévő hordát megfigyeltem, de az is elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem akarok közéjük keveredni. Inkább futok. Ahogy a közmondás mondja, szégyen a futás, de hasznos.*
- Obstructo! Reducto!*valahogy távol kell tartani őket, amíg elérem azt az ajtót, mert ezek a dögök rohadt gyorsak, bár igaz, én is hozzá vagyok szokva a megerőltető fizikai cselekedetekhez, de jobb varázslattal is távol tartani őket. Nem akarok a vacsorájuk lenni!*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Kedd Május 14 2013, 22:30

*Úgy látszik a káosz nem hatott annyira jól ránk, nem feltétlenül a legjobb döntéseket hozzuk, hiszen eleve széthúzott a társaság, most meg épp ezért nem tudunk pontosan mit kezdeni a helyzettel. Az információk felének én és Lis már birtokába jutottunk, de a másik rész is elég fontos, így azt kéne most megszerezni. Ahhoz pedig szükségünk lenne magára a lényre, amit elő kéne csalogatni s emberhiány okán Lis magát kénytelen megkettőzni. Ha valamelyiket magunkkal hoztuk volna, most ki küldhettük volna erre a célra, de ez a lehetőség nem játszik. Mivel Lis kockáztatott, védenem kell és elvonnom a démon figyelmét. Elfelejtkeztem érzelmeim miatt a legfőbb alapelvek egyikéről: "Senkiért se dugd ki a fejed a fedezékből, hacsak nem születtél hősnek..." úgy látszik a lány most azt csinált belőlem, de ez nem jelenti azt, hogy óvatlan lennék, mert védem magam, ahogy az ajtót kinyitom és ezzel jól is járok. Egy villanás tölti be látóterem a tűzgolyó miatt és a robaj, robbanás pedig a fülemet kapcsolja ki, a nyomás és a robbanás letaszít valahova mélyre. Most már Lis miatt sincs időm aggódni, csak az életbe kapaszkodnak rémült gondolataim, mert nem tudom, hová zuhanok. A csobbanás kellemesen lep meg, ugyanakkor új feladatot is ad, mert fel kell jönnöm a felszínre, amit kissé lezsibbadt tagjaim el is végeznek. A hideg víztől izmaim összerándulnak, nem egyszerű így tempózni, de nem okoz akkora problémát, mert már négy hónapja sanyargatom magam majdnem aszketikusan ilyesmi edzésekkel, így probléma nélkül bukkanok fel és köpök ki a számból egy adag véres vizet, meg köhögök párat. Nos igen, zuhanás közben elharaptam a szám, így most onnan vékony csíkban szivárogni fog még egy ideig.*
-Remélem megdöglik az az earsling... *motyogom magam elé, amíg kimászom a tóból. Mert felfelé biztos nem mehetek, az nyilvánvaló. Ám a hideg vízből minél előbb ki akarok jutni. Amint ez megvan, még egyszer felfelé nézek, hogy nem-e tudnék sziklát mászni, de gyorsan le is teszek erről. Ehhez felszerelés kéne minimum, meg mondjuk kevésbé kimerült állapot. Egy szál pálcámmal (amit eddig görcsösen szorítottam, hogy el ne veszítsem, mintha az életem lenne) ez bajos lenne. Viszont hangok ütik meg a fülemet, amelyeket eddig nem hallottam, mert csengett és zúgott a robbanás és zuhanás, na meg a vizes élmény után. Rögtön elönt az adrenalin ismét, hogy ragadozóként pásztázzak körbe, de semmi veszélyeset nem látok, csak egy járatot. El is indulok, mert ez az egy lehetőségem van. Pálcám fenyegetően mered a semmibe*
-Lumos! *mert látnom is kéne valamit, most, hogy bemegyek és megszűnik a lyuk által adott fény. Percekig megyek így, a cipőm alatt csikorgó kövek idegőrlő hangját hallgatva, belül pedig egyre feszültebb leszek, mire elérem a nagy termet. Meglep a mérete, de amit benne látok, az még inkább, el is felejtem egy pillanatra minden nyűgöm. Még tetszene is, amit a megnyíló átjáróban látok, ha nem ebben a helyzetben lennénk, hanem mondjuk egy fali képen látnám, netán egy könyvben. Az viszont, ahogy a dögök megkezdik az átkelést, visszarázódok a csodálkozásból.*
-Remek, most takaríthatom a más mocskát... *egy kis angol cinizmus segít elviselhetőbbé tenni a helyzetet, de szép kilátás, hogy egy átjáróval kell valamit kezdenem, amin egy rakat démon akar átkelni, hála kedves tüzes dzsinnünknek, mert akárki is nyitotta ezt, csak a dzsinn javát szolgálta vele. Akárhogy is, az eddigi harcok csak bemelegítésnek voltak jók, most rajtam a világ szeme, így cselekszem is. A pálca adott és hozzá a tudás is.*
-Reducto! *jön is egyből egy taroló, én pedig megindulok lassan célpontjaim felé. Arcomon vicsor jelenik meg, ahogy most már komolyabb kárt igyekszem tenni bennük, hiszen ezzel csak zavart akartam kelteni soraikban.*
-Deprimo! *ennek kaszálnia kell, mert a sorok közé robbantok, és nem is egyszer teszem meg ezt, hanem többször megismételve, közben haladok előre, hogy a bezárásra is megteremtsem a lehetőséget. Ha jobban megindulnának felém, úgy a gyorsabb csoportba robbantok, vagy tarolóval szedem le őket. Célzott árnygömböknek, vagy ilyesminek itt nem sok haszna lenne.*


//Lumos: világító varázslat
Reducto: hátráltató ártás
Deprimo: robbantó varázslat//
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Kedd Május 14 2013, 23:26

//Űrben//

*Minimális módba kapcsolok: csak a lényeg számít, azon ösztöneim működnek és szerveim kapnak több ellátást, amik a túléléshez kellenek, így is reagálok, és az egészet csak fő pontokban és vonalakban látom, hogy egyszerű úton juthassak el a végéig. Ezért nem is nagyon figyelek apró részletekre, mint viták, vagy emberek beszélgetései, csak arra ami lényeges, s a döntésünk most az. Mogorván nézem a Slash mögött záródó ajtót, úgy érzem most látom utoljára, de nem sajnálom. Lis kérdése ránt innen vissza.*
- Majd én megvédelek. *helyezem pálcás kezem a vállára, s azt is engedem, míg a szemébe nézek, hogy a kezemet fogja meg. Nyilván feldúlt, nekem nem csak én kellek élve, hanem ő is, mi egy csapat vagyunk, partnerek és társak, ha pedig az ő teljesítménye csökken, az én esélyeim is romlanak: nem csak humánus indokból nyugtatom őt. El is indulunk tehát, egy sötét és csöndes részre, ami már nem tetszik, de talán szimpatikusabb, mint a dühöngő gonosz.*
- Lumos! *varázsolok én is fényt a pálca végére, ha már a másik kettő is, s így azért látunk valamit, aztán pedig... valóban valami különlegeset. Én is bár figyelek, de nehezen érzékelek már, most valahogy inkább koncentrálok Lis kezére mint kéne, azonban ennek is hirtelen szakad vége, amikor döbbenetes látvány tárul a szemem elé. Azonnal torpanok meg, s rögtön vonom le a következtetést tanulmányaim alapján, hogy ez normálisan nem lehetséges, de ez itt mágia.*
- Szerintem... mágiával minden lehetséges, de kétlem, hogy valóban itt vagyunk. Talán csak trükk. Mintha el akarnának minket a valóságtól szakítani, hogy megőrüljünk. *rázom meg a fejemet magamnak, engem viszont nem nyugtalanít a hely, furcsa módon inkább szépnek és érdekesnek találom. Nekem a mágia még ismeretlen annyira, hogy ez alapvetően lenyűgöző legyen, és egy-két percre nem a veszélyt látom a helyzetben, hanem a csodát. Persze azért Lis és madara most is alkotnak, bár nem méltatom különös figyelemre, azért a kérdést hallom.*
- Lányokat nem verünk Xeno. Lis amúgy is szépen hátsón billentene, ha pofozkodnék. *vigyorodok el, egy kicsi vidámságot hozva ebbe a sötét álomba. Mert nem vagyok már benne biztos, hogy nem álom csak az egész. Azonban ezen nem sokat gondolkodhatok, mert a hangok az én fülemet sem kerülik el, főleg úgy, hogy egy ajtót is láthatnak szemeim, amerre Lis menne, és pont támogatom az ötletét egy szó nélkül, futásnak eredek, mikor érkeznek a zajok. Mozgás közben tekintek hátra, talán nem is érdekel mit látok, csak az, hogy nem barátot.*
- Reducto! Obstructo! Stupor! *próbálkozok három rövid varázslattal, mert tudnom kéne, mi használ ellenük, milyen ellenfelek, és elsődleges cél most a haladás, nem a koncentrációt igénylő nagyobb varázslatok. Kétlem, hogy mindig harcolni kéne, én pedig jó kondiban vagyok, tehát nem okoz gondot a tempó növelése, csak bírja a lány is.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Csüt. Május 16 2013, 16:45

[Hegy: Lis, Kenan, Zaine]
*Érdekes helyre keveredtek, mintha a csillagok között járnának. De hogy ez valóság vagy csupán ámítás, azt nem lesz idejük kideríteni, ugyanis nemsokára egy hordányi üldözőt kapnak a nyakukba. Harcolniuk kell, de egyben az ajtót is elérni, hisz ki tudja hányan lehetnek ezek a lények, szerencsére a hátráltatás bevállik a diákoknak, az üldözőik közül így jó néhány a „porba” zuhan, és jelentősen lassul. Ennek köszönhetően nemsokára elérik az ajtót, amit ha feltépnek, egy terembe érkeznek. Viszont ahogy átlépik a küszöböt, hirtelen érezhetnek egy cseppet sem kellemes érzést, mintha az egész testüket áram járná át egy pillanatra, néhány helyen mintha fel is hólyagosodnának. Csak egy pillanatig tart, de nem a legkellemesebb pillanat annyi szent. Azonban az üldözőiktől megszabadulva, most már nyugodtabban nézhetnek körül hol is vannak. Egy csigalépcső aljába, ami fefelé vezet, mintha valami roppant magas torony süvegébe tartanának. Azonban pár másodperc múlva már mindannyian egy fura látomást láthatnak, ami fájdalmas bevillanással jelenik meg a szemük előtt. Egy hatalmas vöröses követ látnak, egy álványon, melyből óriási erő sugárzik kifelé. Talán mindannyian sejthetik, hogy ez is egy jel, meg kell találniuk azt a valamit, és elpusztítani, ha ki akarnak innen jutni élve. Mivel egy út van, így eltévedni nem fognak azonban ha egybe fel szeretnének érni sietniük kell. Másodpercek alatt növekszik meg a hőmérséklet ami már fájdalmat is okoz mindhárom diáknak, testük lassan de biztosan de nem fogja bírni, ha sokáig itt maradnak, ezt már csak onnan is sejthetik, hogy bőrük a karjaikon mintha lassan sebesedni kezdene*

[Hegy: Slash]
*A fiú egyedül maradt, és nem számíthat más segítségére, csupán csak önmagára, a problémákkal hamar szembetalálkozik, mikor megtámadja őt jó pár démon. Szerencsére nem szenved halálos sérülést, viszont a szerencséje, az hogy az őt ért támadás követkeményében eljutott a keltető szívéhez. Itt kéne valamit kezdeni, méghozzá gyorsan, mert ha ezek a kölykök valójában felnőnek, nem lesz ember aki megállítja őket, ezt pedig talán senki se szeretné. Az ötlet azonban, bevállik, és a fiú varázslata nyomán, a vér szinte gejzírként csap ki a felrobbanó burokból, ami bár nem lesz 2 méteres, de szana széjjel spriccálva és folyva, beteríti szinte a srác egész ruháját. Azonban a következmények egészen máshogy sikerülnek, mint ahogy azt Slash gondolta volna. A falak hirtelen megrepednek majd lassan dőlni is kezdenek, miközben szinte harsonaként harsannak fel, a démoni tápláléktól megfosztott csecsemők, érces reszelős hangon, a fiú után érkező pár démonból kettőt agyon csap a mennyezetről lehulló szikla darab, azonban egy még maradt, ami igencsak veszélyes lehet, lévén éppen őt készül tovább támadni, azonban úgy tűnik ennek a két teremnek annyi, tehát ha nem a démon akkor a nemsokára bekövetkező összeomlás öli meg a fiút, tehát amilyen gyorsan tud, fel kéne húznia a nyúlcipőt, az már más kérdés, hogy közben hogy jut át a megmaradt ellenfelén.*




[Erdő: Lucius]
*A fiú elég mélyre zuhant, de szerencsére megúszta a dolgot, méghozzá szó szerint. A víz nem biztos hogy kellemes, de amit ezután lát, az még ennél is rosszabb. Bizony ha nem pusztítja el a kaput, akkor hamarosan megpecsételődhet a harc végkiemenetele, tekintve hogy a démoni hord a túloldalon jelentős fölényben van. Pár kisebb létforma már meg is érkezik a mi világunkba, Lucius pedig támadásokkal próbálja csökkenteni ezt a számot. A fiú sikeresen jár, néhány démon a falnak vágódik, néhányba egyzserűen lyukat üt a robbantással, de hiába esik el pár démon, ha a helyükbe ismételten érkeznek a portálon túlról. Ha valamit tenni akar a fiú, akkor most kell megtennie, mert lehet pár démont még megöl, de ha nem kezd el foglalkozni a kapuval, ez a kezdeti siker, szinte biztos hogy teljes bukással fog zárulni, méghozzá Lucius részére. A kapu elég nagy, és láthatólag kemény anyagból készült, de bizonyára van valami a varázslatok tárházában ami segíthetne a problémán, kérdés a fiú késlekedik vagy megteszi amit meg kell.*

[Lis]
*Szegény lány, úgy tűnik egyedül maradt a Dzsinnel lévén a társaság jó része egészen más irányba ment, Lucius pedig a mélybe zuhant. Az ellenfél egyáltalán nem könnyű eset, nagy ereje van, és ráadásul még a lány fejében is matatni akar. Veszélyes lehet ha teljesen tudná uralni a lány akaratát, ha sikerülne neki, talán Lis esélyei egyenlőek lennének a nullával, azonban a lány akarat ereje szerencsére erősebb, így csak a varázslata nem válik be. Nemsokára felgyorsulnak az események, és Lis a romok közelében találja magát, a démon támadása által, aki most már dühöngve próbálja befejezni amit elkezdett, tehát a lány megölését, azonban egy valamire nem számított. Lis kihasználja az adottságait, és pszichokinézissel emeli fel a tört, ami a lény felé száguldva nemsokára bele áll a mellkasába. A démon hirtelen áll meg, térdre esve, miközben fejét lefele fordítja a késre, aminek szúrása nyomán vöröslő fényességgel kezd olvadni a seb, majd ez tova terjed, az egész felsőtestére, a karjaira, végül a koponyájára is, mit még egy utolsó pillantásra a Cruos lány felé fordít, majd ordítva emésztődik el a lángok között, és nemsokára teste szétolvad a talajon. A következő pillanatban azonban, több kékes portál is nyílik amiken emberek lépnek ki, mindegyiken csuklya van arcukat egyiknek sem látni. Az egyik viszont kiválik a csapatból, és mielőtt még Lis szólhatna bármit is, kezét a homlokára teszi, és a lány érezheti, hogy ha a fáradtsága nem is, de a fájdalmai lassan alább hagynak. Az alak szinte mozdulatlan mindezen percek alatt, végül felegyenesedik, ügyelve rá, hogy arcából a lány vajmi keveset lásson, csupán csak elővillanó fehéres tincsei engednek némi következtetést, hogy arc is van a csuklya alatt.*
-Megfelelt*Mondja mély morózus hangon, a társainak, akik csak kőszobor módon állnak nem sokkal mögötte, lehetnek vagy 4-5en, de hogy kicsodák-micsodák arról nem tudni , ahogy a szándékaikról sem egyenlőre.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Szomb. Május 18 2013, 01:11

*Elég dinamikussá váltak az események mostanra, igazából amióta elértük a tisztást, komoly a pörgés, viszont belülről az egész sokkal időtlenebbnek tűnik, egészen addig, amíg Lis fedezésére nem csinálok magamból "feláldozható gyereket" ahogy a 16. századi katonai nyelv mondta. Legalább valami plecsnit kapnék a végén... Ezért kerülök a jeges tóba, ahonnan csak kikecmergek, hogy valami lehetséges megoldás után nézzek, elsősorban mondjuk kijutni a helyről, így keveredek újabb fantasztikus kis teazsúrba, már nem is tudom lassan, hanyadszor kéne az életemért aggódnom, ha tenném, ezúttal holmi démoni hadsereg miatt. Ugyanakkor az csak megzavarna, próbálom ennek helyét mással kitölteni. Mint ahogy a kígyó esetében is váltottam "személyiségben" ez most sincs másképp. Így, hogy kilátásom van egy kis "rendcsinálásra" bele is vetem magam a helyzetbe, nekiállok kicsit ritkítani a populációt, hogy lassítsam az átkelést és kevesebb problémám legyen, ha bezárom az egészet. Viszont azon kapom magam, hogy megint belefeledkezem a pusztításba. Nem szabad berzerker módjára viselkednem. Ezt az is tudatosítja bennem, hogy egyre több dög közelít. Most kell tennem valamit, amíg az én javamra kiegyensúlyozott a helyzet. Ezért kapnak még egy tarolót, hogy időt nyerjek magamnak, majd szinte ösztönösen, más megoldást nem látva, a kőkört veszem kezelésbe. Gyorsan pörgő agyam csak azt a kiutat látja, hogy az átjáró körét törjem meg, ezáltal a fennálló varázst megszüntetve.*
-Deprimo!*nem bízom a véletlenre, kétszer is odarobbantok a kör felső részébe, és az remélhetőleg beomlik, az átjáró pedig megszűnik majd funkcionálni. Amennyiben ez megtörténik, nekem már csak az itt rekedtekre van gondom: azokat igyekszem leszedni változatosabb eszközökkel: tarolók, kaszabolók, árnygömbök vannak most repertoáron, mert nincsenek már olyan sokan remélhetőleg.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 22
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Szomb. Május 18 2013, 14:00

*Nem életem legjobb napja lesz ez a kis kalandozás, az már biztos. Hiányzott egy kis kalandozás, egy cseppnyi izgalom, de egyáltalán nem ilyenre gondoltam. ÉN nyugodt kis lopkodásra szántam el magam, erre tessék… úgy néz ki, démon kaja leszek és az én belső szerveimet is hatalmas medencénkbe fogják tárolni, amibe sikeres belecsúszdáztunk. De ha ez az információ nem lenne elég nekem, utazzunk az űrbe. Kezdik idegszálaim felmondani a szolgálatot,, még jó, hogy két barátom itt van nekem, sokat segít jelenlétük. Rohanunk az ajtó féle, hogy megmeneküljünk a minket üldöző horda elől, de ez önmagában nem elég, így néha hátrafordulunk, hogy egy-egy varázslatot küldjünk rájuk. Bírom a tempót, sőt fokozni is megpróbálom, bár szerintem testem kihozza magából a maximumot. Nem is vagyok rest feltépni magam előtt az ajtót, vagy ha ezt már valaki megtette, akkor csak simán berohanni rajta. Természetesen Xeno sem maradt le, repülve könnyedén tudott követni minket. Nem érdekel hova érkezem csak el innen el, majd belépve és kizárva őket foglalkozom a helyszínnel.*
- Oké, hogy megbeszéltük, hogy összejárunk balhézni, de nem ilyenre gondoltam akkor. *Próbálom kimondani a mondatot két lihegés között Zaine-nek. Nem is olyan régen a konyhában megegyeztünk, hogy sűrűbben kalandozunk együtt, de ezt erős túlzásnak érzem, bár tény, hogy kiderült ez-az menet közben a fiúról, jobban mondva a jelleméről, de ezt majd csak később fogom értékelni, hisz most minden bajom van. Szépen, lassan lesokkolt agyamig menet közben eljut egy igen csak kellemetlen információ, minta testem vezetővé vált volna, csak úgy cikázik benne a feszültség. Megvizsgálom magamat, hogy tényleg így van e, mert fáradt agyam nem képes dolgozni. Alkaromon tetoválásaimat pár hólyag díszíti, amiket finoman meg is nyomok.*
- Au. *Szokatlan, hogy érzem ezt a fájdalmat, de ebből is látszik már, hogy fáradok, no meg amúgy sem vagyok teljesen érzéketlen. Az áramütéstől meg-meg remegnek ujjaim és szemem is szúrósan fájni kezd, amit gyors egymás utáni pislogással próbálok csillapítani. Megnézem csapattársaimat, hogy hogyan vannak, amikor kiszúrom a földön heverő famulusom.*
- Xenofílius! *Kiáltok fel, majd azonnal mellette termek. Gondolom Ő is megérezte az áramütést, amit pici szervezete nem visel túl jól. Szárnyai szanaszét, eszméletlen és egyik szemhéja rángatózik.*
- Ó Istenem! Térj magadhoz. *Veszem finomban kezembe törékeny testét, majd fejét kezdem el simogatni mire szépen lassan magához tér. Legszívesebben magamhoz szorítanám, de tudom, hogy az fájna neki. Kicsit kómás még, de elkezdte összeszedni magát. Még mindig a kezembe tartva felállok, és úgy kezdem el nézni a tornyot, amibe belerohantunk. Egyetlen út van csak, felfele egy csigalépcsőn, ami kitudja megint hova visz minket.*
- Ááá. *Szorítom össze fájdalmasan szemem, amikor megérkezik egy újabb látomás. Egy nagy piros kő.*
- Miért akarja ez az izé, hogy megtaláljuk? *Nem ez az első jel, ami egyre közelebb és közelebb visz minket hozzá és ez igen szokatlan, hisz ki hívja magára ellenségeit? Vagy netalán azért hív be minket, mert biztos vereségünkben? Mekkora hatalma van ennek a helynek, lénynek, bárminek, ami most itt játszik velünk? Rengeteg gondolat és kérdés kavarog a fejemben, sok mással egyetemben, de nem érek rá és jelen pillanatban nem is tudom őket megemészteni.
A teremben hirtelen őrült forróság lesz úrrá, mintha bezárta volna minket egy melegedő lábosba. Hát ilyen lehet főt ráknak lenni, minden esetre én kiakarok jutni innen.*
- Tarts ki! *Suttogom baglyomnak, aki még mindig kómásan pilled kezeimben, ezután Zaine mellé lépek, majd magam elé engedve őt követem. Ugyan elvagyok már fáradva, de nem itt ér véget az életem. Összeszorított szájjal haladok egyre előrébb, miközben testemet mintha láng nyelvek nyaldosnák.*
~Fáj! Egyre jobban fáj.~ *Szökik könny a szemembe, miközben sebesedő kezemre pillantok. Xeno könnyű teste, most ólomsúlyként nehezedik karomra, ami egyre fájdalmasabban lüktet, azonban az érzés nem múlik, egyre jobban csak terjed testemen és érzem, ahogy a sebek elkezdtek felkúszni nyakamon is.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Vas. Május 19 2013, 12:06

*Nem elég, hogy először a csúszda alján belebotlunk egy nagy rakás belsőségbe, de miután kikecmergünk belőle, még Slash-t is elzárja a másik folyosó, ahol az a nem túl bizalomgerjesztő tűz lobogott, úgyhogy persze, hogy neki oda kellett sétálnia. De még itt sincs vége, mert azért nem fogok ott maradni a lezárt folyosón és szobrozni, amíg ki nem nyílik, hanem megyek tovább. Mellékes, hogy nem egyedül. Egy furcsa helyre érkezünk, ami olyan, mintha az űr lenne, egy pillanatra be is pánikolok tőle, de nem tart sokáig, és már jó bulinak tűnik próbálgatni, hogy van-e visszhang. De hamarosan nem érzem magam olyan szuperül, mikor a nyomomban liheg egy nagy rakás ronda, undorító szörnyeteg. Szerencsére látom a fényt az alagút végén, azaz az ajtót, és nem is habozok elindulni felé, méghozzá nagyon szedve a lábaimat, és hátralövöldözve az üldözőkre, hogy lelassítsam őket, és szerencsére nem csak én teszek így, a szörnyikék pedig lelassulnak. Elérjük az ajtót, én pedig lovagiasan hagyom, hogy a másik kettő essen át előbb rajta, majd lendületből vágom be magam mögött az ajtót. Az első pillanatban fel sem fogom, mi az az érzés, ami átcikázik rajtam, de aztán a fájdalomnak köszönhetően leesik, és veszettül szentségelni kezdek.*
- Azt a rohadt, ki vezetett áramot ebbe a sz*r küszöbbe?*egy biztos, ha valaki felelős ezért, meg akarom találni. A fenéket szórakozzon velem még az árammal is! Általában órákig tart, még egy ilyen után lenyugtatom magam, de most muszáj gyorsabban megtennem ezt, mert a végén még itt maradok. Na, nézzük, mi ez a hely. Felfelé tartó csigalépcsőnek tűnik, valószínűleg azért, mert az is. A fájdalom hirtelen jön, ösztönösen szorítom kezemet a fejemre, és csukott szemeim mögött megjelenik egy kép. Egy nagy vörös kő egy állványon, a belőle sugárzó erő szinte hanyatt dönt, csak hát nincs itt, és a látomásnak vége.*
~Oké, ha ennyire akarod, akkor kinyírlak.~*határozom el magam véglegesen, és gyorsan lépkedni kezdek felfelé a csigalépcsőn. Még szerencse, hogy jó kondícióban vagyok, és egy hosszú lépcsősor nem okozhat nekem gondot. Vagy csak azt hittem? Alig lépek fel néhányat a lépcsőn, amikor a hőmérséklet hirtelen emelkedni kezd, mintha egy rohadt kemencében lennénk. Így érezhette magát a boszorkány a Jancsi és Juliskában. Én viszont nem akarok megsülni, mint az a boszi. Testi erőm most segít valamelyest, meg az akaraterő is szerepet játszik abban, hogy ne álljak meg, de hamar csurom víz lesz a ruhám és az izzadtság elkezd lefelé csorogni az arcomon. Egy olyan valakinek, aki mínusz fokokban is jól érzi magát, ekkora hőség pusztító. Én pedig ilyen valaki vagyok. Harmadikként a másik kettő mögött lépdelek egyre feljebb, de egyre lassabban. Egyre jobban bennem van az érzés, hogy meg kéne állnom pihenni, mert ebbe belepusztulok.*
- Rohadj meg!*kiáltok fel dühösen. A címzett kiléte egyelőre ismeretlen, de remélem, hogy hallja, és igyekszik meg is rohadni. A düh jó dolog, erőt is ad, de el is veszi azt. Fura egy dolog ez. Ha a forróság nem lenne elég, még a karom is sebesedni kezd, a sebek pedig minden másodperccel egyre nagyobb felületen vannak jelen. Ha nem ér véget hamarosan ez a csigalépcső, néhány percen belül valóban le fogok állni, ezért remélem, a düh legyőzi addig a fáradtságot és a fájdalmat, amíg felérek ezen a lépcsőn.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Vas. Május 19 2013, 12:57

*Nehezemre esik elfogadni a tényt, hogy Lucius most már nincs velem, de érzem, hogy nincs a romok alatt, nem zúzták össze a kőtörmelékek, tehát reményeim szerint jól van, mégha nem is teljesen épen. Meg kell találnom, ma még találkoznom kell vele, megbizonyosodva arról, hogy nem történt nagy baja, de az a gond, hogy jelen pillanatban én is halálos veszélynek vagyok kitéve. Több gondolatot nem is tudok volt kedvesemre fordítani, ugyanis harcolnom kell, most már ismét egy alakban ezzel a démonnal, akiről egyelőre még nem tudom, hogy dzsinn-e vagy sem, de az biztos, hogy nem fogom hagyni magam. A varázslatom viszont sajnálatos módon nem jön létre, a fejemben turkál ez az átkozott, és pillanatok múlva azon kapom magam, hogy egy erős dobással a romokban landolok. Mindenem fáj, több sebből vérzek, így elég nehéz koncentrálni, mivel én is csak egy lány vagyok, a fizikai testem nem oly erős, mint a mágikus erőm, ezért érzem rendesen a fájdalmat. Viszont a veszély, az adrenalin segít gondolkodnom, nem adhatom fel, mert ha nem teszek semmit, akkor meghalok, végem és meglátogathatom anyámat a túloldalon. Bár utóbbi kecsegtetően hangzik, mégis elhúznám még néhány évig, hiszen itt van nekem Scott, mi lenne vele, nélkülem? Nem, bele se akarok gondolni, tehát utolsó energiámat összeszedve tekintek a földön heverő tőrre, amelyet szerencsére Lucius valahogy itt felejtett és a következő pillanatban az át is száguld a levegőben, egyenesen a démon mellkasába kerülve.*
~ Remélem, hogy sikerül. ~ *szorítom ökölbe ép kezemet, miközben láthatóvá válik a tőr ereje, ahogy felemészti ezt a lányt, így egy apró mosolyra futja, ezek szerint nem szúrtam el. De nincs időm összeszedni a tőrt – ha még itt van egyáltalán -, se semmi másra, mivel több kékes portál jelenik meg körülöttem, így megremegek és megrázom fejemet is.*
~ Ne, több ellenséggel most nem tudok elbánni. ~ *elég volt ez az egy démoni teremtmény is, több belőle már igazán halálos lenne rám nézve. Ahogy megjelennek a csuklyások, érzékelem, hogy ezek másképp néznek ki, mint az előbbi lény, és az egyik még elém is sétál. Hátrálnék, de nincs hova és már csak azon kapom magam, hogy homlokomhoz ér az ismeretlen keze, majd testem fájdalmai kezdenek elmúlik.*
~ Meggyógyít? De hát miért? ~ *nem tudom, hogy mi hasznuk van nekik ebből, mindenesetre nem mozdulok, csak akkor, amikor elereszt ez a fehér tincsekkel rendelkező úriember. Ekkor kelek fel lassan és értetlenül tekintek rá, a társaival most nem is nagyon foglalkozva.*
- Megfeleltem? Miben? És kik maguk? Csak nem maguk hozták létre ezt a démont? *pálcám azért kezemben szorongatom, mert ha ezek teremtették, akkor bizony nem hagyhatom ezt szó nélkül. Bár ez a gyógyítás, erősek lehetnek, de tényleg nem tudom, hogy kik ők, ahogy azt sem, hogy mit akarnak tőlem. Nem teszek egyébként semmiféle fenyegető lépést sem, csak a kérdéseimet hallhatják.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Hétf. Május 20 2013, 00:03

//Lis-el.//

*A titokzatos, majd a veszélyes utat most a különös váltja fel, ahogyan az űrbe lépünk. Őszintén mondom, hogy számomra ez érdekes, lenyűgöző, ám nem sokáig gyönyörködhetek a látványban, vagy elmélkedhetek, mert hamarosan ismét üldözők vesznek minket célba. Természetesen azonnal menekülni kezdünk, s hogy nem érjenek be minket, hátra-hátra küldünk átkokat, mivel célba is érünk hamarosan. Nem lesz azonban most sem kellemes az út, mert már nem tudok másra figyelni, csak az engem hirtelen érő áramütésre. Riadalom keletkezik bennem, még meg is ugrok tán, ahogyan a szívem, de aggodalomra nincs ok, ez a kellemetlenség csak pár másodpercig tart, ám így is borzalmas érzés. Míg ezt próbálom elnyomni magamban, látszik, hogy nem csak én küszködök gondokkal.*
- Biztosan jól lesz... *lépek oda a lányhoz nyugtatólag, mikor már a famulusát tartja a kezében. Beszélgetésre viszont most sem lesz idő, mert hirtelen ér minket a látomás, melyben én is részesülök, így már tudom, hogy mi lehet a cél, annak ellenére is, hogy Lis elég értelmes kérdést tesz fel. Nem tetszik a helyzet, de nem is tudok ezzel mit kezdeni.*
- Nem érdekel miért akarja, hogy megtaláljuk, ha ezt akarja, hát ez lesz. *mordulok, s már indulok is meg sebesen, a lányon tartva a szememet, hogy felfelé haladjak. Nem kicsi pálya ez, meg kell mondjam, szerencse, hogy fizikailag karbantartom magamat. Akad azért nehezítő körülmény is, a hőmérsékletet hamarosan érzem, s egy ideig tolerálom, hiszen meleg országból származom, ám mikor abnormálisan magas lesz, az én teljesítményem is csökken, mert tudom, hogy baj van.*
- Viszem most én! *kapom ki a madarat a lány kezéből, mikor látom, hogy szenved vele, a lényeg, hogy hamar érjünk fel, ennek érdekében én gyorsan szedem a lépcsőket, és ez talán a lányon is segít majd, már ha egyáltalán engedélyezi a műveletet. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tenni, de ha komolyabbra fordul az esemény, hát akkor majd hirtelen találok ki valamit, egyelőre mást nem igazán tehetek, mint futok, abba az irányba, amerre tudok, és amerre a többiek mennek, mert a követ sejtik ott.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Hétf. Május 20 2013, 00:53

*Ja, nagy gázban vagyok eléggé, nem tetszik, hogy egyedül maradok, sőt az sem tetszik, hogy itt van egy rakás kölyök démon. Na meg hamarosan megjelennek az ősök is, akik közül néhányat meggyengítek, de a negyedik elkapja a nyakam, és nekivág a falnak, így egy trófeával a kezemben, légipostával érkezem meg a következő terembe, ahol van valami nagy hólyag tele vérrel. Na lassan összeáll a kép, valaki ezt megtöltötte vérrel, lepakolt ide egy rakat démontojást, amiből kikeltek a kis férgek, és most csövek szállítják innen odaát a vért, meg minden egyéb hülyeséget. Nekem pedig ez ellen kell tennem, méghozzá úgy, hogy az általam átszakított részt érje el a vérsugár. Ez egész jó tervnek tűnik, csakhogy a Deprimo után nem igazán lesz jó a kivitelezés. Nem a démonokat találja telibe a vér, hanem engem, és az egyre nagyobb lyuk miatt több vér áramlik ki, aminek hamarosan áradás lesz a vége, szóval menekülni kell, de ismét félbeszakít valami. A falaknak annyi, omladozik minden, ráadásul ezek az átkozott pokolfajzatok is nekiálltak idegesítően ordibálni, és ha mindez nem lenne elég, akkor három démon követ még mindig. Kettővel szerencsére leszámol a roskadó terem, de ez akár velem is megtörténhet, és..és marhára nem tudom, hogy hova menjek innen. Azt tudom, hogy ezt az egyet még ki kell nyírni! Nincs túl közel még, mert a futással jelentős előnyre tettem szert, így van még időm megidézni két árnycsápot, szóval pálca a magasba, majd jöhet a varázsige.*
- Umbra Vincula! *Hangzik el, és meg is jelenik két fekete csáp, amik rögtön a démon irányába indulnak, s el is kapják a nyakát, majd egy hirtelen rántással roppantják el a nyakcsigolyáit, ezzel megfosztva őt az élettől. Egyelőre nem szüntetem meg a csápjaimat, hanem velük együtt megyek vissza oda, ahol átszakítottam a falat, de megint vérben gázolok a kiürült buroknak hála. Célom az a hely, ahol korábban bezáródott magam mögött az ajtó, szóval most berobbantom azt, ha törik, ha szakad. Meg is érkezek, s mivel más veszély most éppenséggel nem fenyeget, így leeresztem pálcám, megszakítva az árnycsápokat, és most jöhet egy kis durrogtatás!*
- Deprimo! Deprimo! Deprimo! *Suhintok is a lezárt járat felé néhányszor, majd ha elillan a füst, akkor meglátom, hogy mi lesz az eredménye..*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Kedd Május 21 2013, 23:58

[Lis, Kenan, Zaine]
*A csapat egyre jobban benne van a slamasztikában, úgy tűnik már a végén járhatnak, s csak a lépcsőkkel kel megküzdeniük, de ez sem megy egyszerűen, főleg hogy az idővel is versenyezniük kell. Hőseink ugyanis ha nem járnak hamar a rejtély végére, meglehet élve égnek el itt. A látomás sokat segíthet, talán jobb lenne ha hinnének neki, bármennyire is fura, az egész mégis más támpontjuk nincsen. Elhagynak jó pár lépcsőfokot, mire megláthatnak egy méretes fából készült ajtót, mely bár nem nyílik ki, de talán tudnak valami módot, amivel betörhetik a bejáratot. Ha ez sikerül, megelevenedik a látomás, immáron kézzel foghatóan, ugyanis a terembe érve megláthatják azt a bizonyos követ is. Körülötte fura vöröses szikrák láthatóak, észrevehető hogy sok energiát tárol. Nem tudván mást tenni, talán már ők is sejthetik hogy el kéne pusztítani. Saját kezüleg azonban ez esélytelen, ha egy lépést is tesznek felé, hirtelen lesz még elviselhetetlenebb a hőség. Talán nem kéne próbára tenni mit bír a szervezetük, jobb ha az átkoknál maradnak. A kő viszont meglepően jól bírja, így mindannyian ki kéne venni a részüket. Ha így lesz a kő hirtelen megreped, és egy villanással be is robban. Hirtelen érezhetik hogy a hegységnek az a része ahol ők vannak megremeg, és a kövek nagydarabban kezdenek aláhullani. A terembe azonban be tudnak menni most már, és ha körbe néznek láthatják hogy a földrengésnek hála, egy elég széles rés keletkezik a falon, ami egy sötét folyosóra vezet. Nem sokáig lesz sötét, ez a folyosó és meglehet jó lenne ha össze szednék magukat, mert ha maguk mögé néznek, láthatják hogy a mögöttük lévő területet forró láva önti el ami a mélyből tőr elő. Ha végig mennek a folyosón nemsokára fényt pillanthatnak meg, ami pontosan a hegy kapujától nem sokra engedi ki őket, egy keskeny bevágásra, úgy 2 méterrel a föld felett. Innen már csak le kell kászálódniuk, s ha minden igaz, itt még Slashbe is belebotolhatnak. A köd eltűnt, tehát ha akarnak vissza tudnak menni a csapattól elvált tagokhoz is, azonban pár pillanat múlva a hegy felől egy óriási robaj hallatszik, a sziklák megrogynak, a kapu amin pedig nemrégen bementek beomlik örökre.*

[Slash]
*A fiú jól megjátszotta a szerencséjét, a burok elpusztítása ugyanis beindított valamit. A lények nem kapnak több táplálékot, valószínűleg velük már nem is kell foglalkozni, ha minden jól megy itt hal meg az összes. A kifejlett lények közül kettőt agyon is csap az omladozó mennyezet, azonban egy még mindig van aminek el kéne látni a baját. Szerencsére a fiú, most már erősebb varázslathoz folyamodik, aminek hatására, sikerül is megölnie a megmaradt démont. Ezután azonban futni kell, méghozzá igen jó fele, ugyanis az egyetlen út az ahol bejött. Szerencsére egy két deprimo után a bejárat enged, és össze is omlik, ahogy rá pár pillanatra a mennyezet is. Ezután viszont a hegyet egy még nagyobb rengés rázza meg, ami ha Slash nem vigyáz még meg is tántoríthatja, s láthatja, hogy a folyosók megtellnek lávával. Egyetlen út maradt, ahol bejöttek, tehát fel a lépcsőn, majd ki a bejáraton, de nem ártana minél gyorsabban, mert ez a hely nemsokára megadja magát. Talán ez a másik csapatnak köszönhető? Nem érdekes, mivel ha nem ússza meg nincs minek örülni, ha azonban elég gyors, éppen miután kiteszi a lábát a küszöbön, megy végbe egy mégnagyobb rengés, ami a mögötte lévő boltozat teljes beomlásával jár, ami maga alá temeti ezt az egész poklot, a fiú mögött lévő bejárattal egyaránt. Szerencsére kijutott, s ha körbe néz láthatja a hármas csapatot is, nem sokra magától, éppen leugrani egy magasabb párkányról.*

[Lucius]
*A fiú picit mélyebbre került a kelleténél, de szerencsére életbe van, megúszta a zuhanást, hála annak, hogy vízbe esett, azonban ezzel nem érnek véget a megpróbáltatások. Nem elég, hogy pár démonnal találkozik, még ráhárul a feladat, hogy a kaput bezárja. Szerencsére nem egy nebántsvirág a fiú, így az első pár démont sikerül kivonnia a forgalomból, azonban ha a kapuval nem foglalkozik, mindez semmit nem ér, ha a túloldalról ez a démoni sereg átér, valószínűleg neki itt érnek véget a kalandjai. A fiút azonban nem ejtették a fejére, és robbantó varázslattal támadja meg a kaput. Az eredmény elég látványos, a robbanások után néhány kékes szikra megy végig a kapun a követkeő pillanatban pedig egy elég erős detonációval robban szét, elpusztítva a még közelben lévő démonokat. A detonáció a fiút is a földre löki, de szerencsére az ütődésnél nagyobb fájdalmat nem érezhet. Mire felkel, már csak füstölgő romokat lát maga körül, és egy lépcsőt, ami fura mód a ház pinceszintjére vezet. Természetesen a házból már csak romok vannak, de néhány lökéssel eltakaríthatja a fent lévő romok egy részét, és kimászhat a felszínre, ahol épp még láthatja ahogy pár csuklyás alak egy portált nyit, és elhagyja a területet, természetesen ha addig Lis nem megy el, őt is láthatja illetve a démon maradványait, de hogy ez idáig mi történt itt, arról már csak akkor lehet fogalma, ha a lány elmeséli.*

[Lis]
*A lány küzdelme véget ér, a démon igencsak erős volt, és hajszál híja, hogy nem ölte meg a lányt, de Lis győzelmet arat. Szerencsére nem véletlenül lett egyetemista, megvan a magához való tudása, és ereje is, azonban a győzelem nem volt könnyű, és eléggé kimeríti a Cruos leányzót. Ezután viszont olyasmi történik, amire talán semennyire se számított, a portálok megnyílnak, s ismeretlen alakok jelennek meg, akik közül egy kilépve lassan gyógyítani is kezdi Lis-t. Fura lehet a lánynak, főleg hogy a gyógyítás közben elhangzott szavak, is eléggé sok kérdést vethetnek fel.*
-Nem kell tartanod semmitől, nem mi hoztuk létre, nem áll szándékunkban ártani nektek, ellentétben másokkal, akik napról napra sokasodnak. Mi egyenlőre csak megfigyeltünk, de nem avatkozunk be..*mond eleinte ennyit a lánynak, majd lassan elhúzva a kezét, a másik felé nyújtva, és ha Lis megfogja fel is segíti őt. *
-Előttünk értetek ide, bár segíthettünk volna, de kíváncsi voltam rá, mire vagytok képesek egymagatokban. Azonban nem mondhatom, hogy ha közvetlen nem is, de közvetve vigyáztunk néhányotokra, akik rászorultak. Ha minden jól megy, ők is nemsokára visszatérnek.*Lis nem tudja, hogy a többiekkel mi történt, de talán ez most nem is annyira fontos az ő részéről. Azonban minden kérdésére láthatóan még nem kapott választ, eddig is elég titokzatosnak tűnnek ezek az idegenek, s ez ezután sem változik, a férfi beszéde vissza fogott, látszik, hogy csak akkor beszél, ha feltétlen kell. *
-Az arc nélküli testvériséghez tartozunk egyenlőre legyen elég ennyi a számodra, és ha tényleg kíváncsi vagy mire is feleltél meg..*nyúl be a köpenye alá, és nemsokára egy nyakláncot nyújt át a lánynak. Külsőleg nincs benne semmi különös hétköznapi ezüst nyaklánc, amin egy különös szimbólum díszeleg. Egy piramis forma, amit két kard szel ketté, közepén egy apró vérvörösen izzó kő villódzik.*
- Akkor a városi fogadósnak mutasd meg ezt, a következő szavakkal címezve „Mors omnia solvit.” Ha megteszed találkozunk, újra és minden kérdésedre megkapod a választ.*Mondja szinte suttogva a hang, a csuklya alól, a következő pillanatban pedig intve a többiek felé, ismét megnyílnak a portálok, és a csapat ahogyan jött, el is ment, szinte észrevétlenül, hisz csak Lis láthatta őket. Azonban kérdés, hogy ez milyen kérdéseket vet fel a jövőbe.*

[Mindenki]

Vajon ez a veszély csak a véletlen műve volt, vagy ennél rosszabb idők várnak a diákokra, nem tudni, de egyenlőre mind túlélték, és most csak ez számít. Hogy innen együtt, vagy külön külön mennek haza már az ő dolguk, az erdő szabad utat enged, immáron szabadon visszatérhetnek a városba, vagy az iskolába is ha úgy akarják . Az eltűnt diákok is megkerülnek, szerencsére pár mély vágás, néhány zúzódás és az erős emlékezet kieséstől ami az elmúlt 1-2 órára vonatkozik, ezektől elvonatkoztatva, nincs különösebb bajuk, ők az erdőben térnek magukhoz*

//Nos ennyi lett volna, köszi mindenkitől a részvételt Smile //
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Szer. Május 22 2013, 12:24

*Őszintén szólva fogalmam sem volt róla, hogy én a dzsinnel küzdöttem, csak egy szimpla démonnak hittem, mert ahhoz képest, hogy mennyire tartottam tőle, úgy hiszem, egész egyszerű volt végül legyőzni őt. De ezek a kapuk és a rajta átsétáló alakok… nehezen tudom hová tenni őket, főleg akkor, amikor nem is ártó szándékkal közelednek felém, hanem rendbe hozzák meggyötört testemet. Bár a test helyre jön, a fáradtság nem múlik, mivel rengeteg energiámba került a harc, olyan varázslatokhoz folyamodtak, amelyek teljesen leszívtak, de ettől függetlenül még ébren vagyok, ezért kérdezek is, és még meglepő módon válasz is érkezik minderre, tehát szép szemeim a hófehér hajtincs felé pillantanak, miközben a szavakat hallgatom.*
- Megfigyeltek és nem avatkoztok bele? Ez így elég furcsán hangzik. Mégis mit gondoltok, kik vagytok? *na igen, mintha egy Isten beszélne így bizonyos teremtményekről vagy valami felsőbb rangú illető, én pedig az ilyeneket nem kedvelem. Ezért is kelek fel önerőmből, nem fogadva el a segítő kezet, ezt még képes vagyok megtenni, de idő közben tovább figyelek elhangzó szavaira.*
~ Szóval a többiek is jól vannak.~ *ezt azért jó hallani, főleg Lucius miatt, mivel aggódtam érte, de ezek szerint most már nem kell, egészben van. Még mindig nem tudom, hogy mi van kettőnk között, de azt igen, hogy továbbra is fontos nekem és nem akarom, hogy baja essen, de szerintem ez már nem fog megtörténni, legalábbis ma nem.*
~ Arc nélküli testvériség? Most meg ez a medál? … Vajon tényleg nincs arcuk? ~ *na igen, én már kombinálom tovább magamban a dolgokat, miközben elveszem a számomra egyébként nagyon is tetszetős ékszert és azt nézegetve hallgatom a szavakat, amelyeket majd el kell mondanom, ha válaszokat szeretnék.*
- Azt azért kétlem, hogy mindenre felelnének nekem… de majd meglátjuk. *jegyzem is meg, és igen, még eldöntöm, hogy mit teszek, bár sejtem, hogy fel fogom keresni őket. Ők viszont el is indulnak, magamra hagyva engem, így tekintek fel lassan a sötét égboltra, majd végül körbehordozom tekintetemet is. A többieket még nem látom és ki tudja, hogy ide térnek-e vissza vagy egy másik helyre, én viszont fáradt vagyok, sok mindent át kell gondolnom magamban, ezért nem várok rájuk, tehát nem leszek itt, mire visszatérnek, így hagyom hátam mögött ezt a rémes helyet és térek vissza a szobámba, ahol kipihenhetem a nap fáradalmait és áttanulmányozhatom majd kissé a medált.*

//Köszönöm a mesét! Jó volt List vinni, szóval tetszett. Smile //
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Csüt. Május 23 2013, 14:32

*Sosem szerettem a nyarat, az mindig túl meleg volt, és minden nyárba majd belehaltam, de ez annál százszor rosszabb. Ezt tuti nem élem túl, ha továbbra is ilyen meleg lesz. Viszont azt tudom, ha elérem azt a ronda nagy követ, amit a látomásban láttam, akkor vége lesz az egésznek, szóval mégsem adom fel, mert az valljuk be, elég ciki lenne, inkább megyek tovább. Nagyon jó érzés, mikor meglátom az ajtót, mert az ajtó azt jelenti, hogy nem kell tovább felfelé kutyagolni a lépcsőn, hanem tartunk valahová, ahol talán ott lesz a kő. De az ajtó zárva. Amennyire pipa vagyok jelenleg, egy bezárt ajtó nem jelent akadályt.*
- Deprimo!*fenéket fogok vacakolni holmi ajtónyitó varázslatokkal, nincs ahhoz türelmem, a brutális módszer most jobban tetszik. Ha pedig megnyílik az út, sietve belépek a terembe. Itt van a kő, ami benne volt a látomásban. Aha, szóval téged kell megsemmisíteni, cimbora. Semmi akadálya. Nyilván ebben lesz segítségem a másik kettő személyében. Elsőnek megpróbálok közelebb menni, de a hőség még nagyobb, úgyhogy sietve elhátrálok, és inkább úgy döntök, nem a közelharcot választom a kővel szemben. Ha közelebb megyek, megsülök, és azt nem akarom. De itt az ideje összetörni ezt a rohadt követ!*
- Deprimo! Deprimo!*nem tudom, mennyi kell a kőnek, hogy darabokra törjön, de ahányszor csak kell, annyiszor ismétlem meg az igét. Aztán hirtelen megreped, és egy villanás után berobban. Már a villanásnál teszek egy félfordulatot, és a kezemmel védem a fejemet, nehogy megsérüljön szép arcom. Na meg a többi sem. De ez még nem minden, mert hirtelen a padló is remegni kezd, de nem csak az, úgy tűnik, a hegy többi része is remeg. Annak kell remegnie, mert ez nem én vagyok. A kövek is elkezdenek potyogni, úgyhogy vigyáznom kell, hogy jó helyre essen, azaz ne oda, ahol én vagyok. A kerülgetés közben észreveszem a rést a falon, ami egy folyosóra vezet, és úgy tűnik, az az egyetlen út, így arra indulok. Jól gondolom, mert amikor magam mögé nézek, látom, hogy a másik helyiséget láva önti el. Még egy dolog, ami nagyon meleg.*
~Most már elmehetsz a…~*pontosan oda, de nem foglalkozom többet a lávával, inkább indulok tovább a folyosón. Szerencsére egész jól látok a sötétben, de nem kell sokáig erőltetnem a szemem, mert hamarosan fényt pillantok meg. Na, az a bizonyos fény annak a bizonyos alagútnak a végén. Kilépek a fénybe, egy két méteres párkányra, nem olyan messze attól a kaputól, ahol bejöttünk. Mivel a két méter nem olyan magas, nem félek innen leugrani, egyszerűen a párkány szélére állok, majd leugrok. Érkezésnél kicsit behajlítom a térdem, hogy a lábam ne törjem ki, majd azonnal előrébb megyek. Jól is teszem, mert néhány másodperc múlva a kapu egy nagy robajjal beomlik, örökre. Hát én örülök neki. Gondolom, a megérkező Slash is csak haza akar menni, mint én, fürödni, szóval valószínűleg együtt megyünk, ezért nem rohanok előre.*
- Nocsak, túlélted? Mi volt azon a folyosón?*piszkálódom egy kicsit, és teszem fel a másmilyen jellegű kérdést, mert nyilván ő is tapasztalt egyet s mást, és engem érdekel, szóval jól teszi, ha elmondja. Én mindenesetre, ha visszaérek a szobába, egy fürdővel kezdem. Egy jó hideg fürdővel!*


//Köszönöm a mesét! Jó volt, tetszett. Smile //
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Csüt. Május 23 2013, 14:56

*Bár csurom vér a ruhám a burok rossz szakadásának hála, azért mégis örülhetek a fejemnek, hogy nem az én vérem áztatja a ruhát. De nem csak ennyi a bibi, ugyanis azok a dögök még mindig nem nyugszanak, és gondolom most már a kölykeik visítása is csak feltüzeli őket, így nem tehetek mást, mint támadok. Szerencsém azért tovább fokozódik, mert a terem is velem van, két szikla agyoncsap két démont, szóval már csak egyet kell elintéznem, de már nem szórakozok, hanem elővakarom az árnycsápokat, és azzal tekerem ki a nyakát. Ami pedig biztos, hogy menni kell innen, mert a végén a terem engem is ki akar majd nyírni, legalábbis erre utalnak az omladozó falak és a mennyezetről potyogó sziklák is, és az egyetlen út az lehet, ahol bejöttem, így a vértavon keresztülgázolva érkezek meg a korábban bezáródott járathoz, hogy nekiálljak robbantgatni egy kicsit, és láss csodát, ahogy eloszlik a por, egy nyílás fedi fel magát.*
~ Na ezt megcsinálhattam volna korábban is..~ *Mondom magamban, mert a fene se gondolta volna, hogy ennyivel vissza tudtam volna jutni, de mindegy is, nem érek rá ilyen apróságok miatt időzni, valahogy fel kellene mennem. Egy rengés következik, minek hatására beleszédülök a belekbe, amin már korábban átjöttünk, így majdnem ki is dobom a taccsot, de csak sikerül visszatartani, és átgázolni az undorító dolgokon, melyek nemsoká finom pörköltté főnek össze a lávának köszönhetően. A csúszda szerencsére már visszaalakult lépcsővé, így nem kell ezzel is szenvedni, csak simán felcsoszogok véres cipőmben, de a ruhámból áradó bűz egyre elviselhetetlenebb, így szépen megválok a felsőmtől, akárcsak a nadrágomtól, szóval most egy szál gatyában és egy pár cipőben megyek felfelé, kezemben a pálcámmal, késemmel. A rengések szaporodnak, szóval sietnem kell, így amikor meglátom a bejáraton beáramló fényt, elkezdem jobban szedni a lábaimat, már-már futok, és milyen jól teszem, mert ahogy kilépek, beomlik az egész cucc, és nagyjából velem egyszerre érkeznek a többiek is.*
- Kiirtottam egy nagyobbacska családot.. Na és felétek? Kenan, mikor jegyzed már meg, hogy a szemetet nem cipeljük? *Biccentek a másik srác felé, de ami hirtelen bevillan, hogy mi lehet a többiekkel? Hol a francban lehetnek? Talán ők is hazakerültek, vagy kerülnek valahogyan, mert hogy én most rohanok a Ragnarockba, az is biztos...*

//Elég pöpec mese volt, nekem tetszett, köszi Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 22
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Pént. Május 24 2013, 09:54

*Kezdek lassan a végkimerülés stádiumába jutni. Mindig tudtam, hogy nem jó az állóképességem a sok nyavalyám miatt, de most első kézből tapasztalni igen csak kellemetlen. Nem viselem túl jól a megpróbáltatásokat. Legközelebb, ha ekkora tömeget látok inkább a másik irányba megyek. Most, viszont a lábaimra kell koncentrálni, hogy felemeljem őket a lépcsőn és ne hanyatt essek bennük. Hatalmas a hőség, sebeket okoz rajtam, miközben Xeno és kómázik. Nagyon aggódok miatta és Zaine is érdeklődik felőle, de nem tudom, hogy van. Kedves és figyelmes gesztus tőle, hogy cipelné helyettem a madarat, de Xeno tartja bennem a lelket, nélküle lecsücsülnék a földre és várnám, hogy felszabaduljak. Küzdenem kell, nem mehet csak így el, dolgom van még az életben és Zaine is számít rám. Végre felérünk az ajtóhoz, bár bőröm igen csak megsínyli. Ezután lesz egy körünk a gyógyítóhoz, remélem teljesen rendbe tudja hozni. Azonban az ajtó csak hiú remény, hiába feszülök neki nem nyílik. Elkeseredetten rázom a fejemet, majd hátrálok, hogy a fiúk kezdjenek vele valamit. Nekem már nincsen erőm a varázsláshoz. Igen kockázatos lenne szerintem megpróbálkoznom vele, ezért is reménykedem benne, hogy most már vége a harcnak és csak menni kell. A motorikus mozgásokra talán még képes vagyok. Szerencsére a fiúkban még van szufla, így már is be van törve, így tárulhat szemem elé, a fejünkben a nem rég megjelent látomás. A piros kő, amiből hatalmas energia sugárzik kifelé. A látomás alapján és ahogy végig gondolom minden bizonnyal elpusztításra vár. Nem tudom lesz e elég erőm ahhoz, hogy én most csatározásba kezdjek. Igen csak lelassulva álldogálok egy helyben, hogy akkor mit is kéne most kezdenem, de nem hagyhatom maximálisan magára a fiúkat. Előkerül vörös színű pálcám és a kőre mutatva már is varázslásba kezdek.*
- Fatum orbium. *Szedem össze végső erőmet a kör megrajzolásához, majd elpöccintéséhez. Lehet. hogy nem jön össze, mert annyira le vagyok gyengülve, ezért küldök utána, még egy átkot.*
- Deprimo, Deprimo. *A hirtelen varázsolgatástól kicsit megszédülök, ezért a falnak kell dőlnöm. Ezután a nap után igen csak ki kell majd pihennem magam. Hármunk együttes ereje alatt azonban megreped a kő, majd szépen fel is robban nekipasszírozva a falnak. A robbanás miatt a hely igen ingataggá válik, lehet, hogy a kő energiája tartotta fent ezt a kócerájt, de jelen pillanatban túl kimerül vagyok, hogy ezen gondolkodjak, helyette az aláhulló köveket kikerülve próbálok elindulni valamerre miközben körülöttem minden remeg. Nem túl egyszerű így sétálni, néha-néha megbotlok vagy a bokám szalad ki alólam. Ilyen lehet másnaposnak lenni. A gondolattól még a gyomrom is felfordul. Próbálom magam összeszedni, de érzem, hogy erőm végén járok. Már kezdem feladni a botorkálást, amikor végre megpillantom a rést a falon és vele együtt megérzem a szabadulás ízét.*
- Kijutunk. Kijutunk. *Suttogom kábán magam elé és egy kicsit a kezemben heverő madárnak is. Ettől a kis lökettől meggyorsulnak lépésim és mintha stabilitásomat is visszakaptam volna, azonban a sötét rész, nem a kinti éjszakát mutatja, hanem egy folyosót. Éppen magamba roskadnék egy nagy sóhaj kíséretében, amikor mögöttem láva szalad felém. Nem túl kecsegtető a látvány, félelem költözik belém, így kezd el totál kimerül szervezetem gyors hajrában adrenalint termelni, hogy izmaimba energiát juttasson, hogy kiszabaduljak innen. Érdekes folyamat, sőt annyira bonyolult, hogy agyam nem tudja lekövetni és már csak azt érzékelem, hogy kint vagyok, valami zuhanás is lebeg a buksimban, aminek horzsolásait is vélem felfedezni. Így egyszerűbb volt lejönni két méter magasból. A földön ülök, lábaim szanaszét, de Xeno még mindig ovó karjaimban. Megnézem hogy van, de mintha kezdene magához térni, gyorsabban mozog mellkasa. Figyelmemet szunnyadó famulusomról a robbanás vonja el és rövid elégedettség suhan át arcomon a bomlást figyelve.*
- Nem akarok többet balhézni…. ebben a hónapban. *Jegyzem meg Zaine-nek, majd rövid hisztérikus kacajban török ki. Ez már csak ilyen. Azonban kétlem, hogy én a tömeghez somfordálok, inkább itt maradok és üldögélek egy kicsit.*

//Köszönöm a mesét, tetszett. Lehet nem Lis volt a legjobb választás, de nem bántam meg. Túl van első meséjén a kisasszony Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Szomb. Május 25 2013, 18:07

*A mai nap rengeteg alkalommal fordul meg a fejemben, hogy itt a vége, talán itt kéne, hogy szabaduljunk, de nem jön el a pillanat, egészem mostanáig, mert most viszont szinte az ereimben érzem, hogy valami mozgásra késztet, a látomás egyértelművé teszi, hogy talán most kell egy utolsó hajrá, és vége ennek az őrült játéknak. Se én, se más nincs jól, főleg nem Lis, illetve a famulusa, nekem pedig rájuk is kell figyelni, ezt is teszem, nem csak magamat védem, nem csak magamra koncentrálok, hanem a lányra is, és madarára, őket is segítem, ha tudom, szemmel tartom. A hőség most már elviselhetetlen, ezért mozgok gyorsabban, bár minden lépés kínszenvedés, szíven hangosan dobog, mintha minden egyes ütésnél az én sebességemet szeretné növelni, mert érzi, ha ez a forróság, ami fullaszt és bőrömet égeti, tovább folytatódik, annak nem lesz jó vége. Darabosan érzékelem az eseményeket, csak futok, Lis-t figyelem, majd mikor egy ajtó ér az utamba, neki is ütközöm, de nem azért, hogy betörjem, hanem mert nem figyelek, szinte fáradtan csapódom neki.*
- Hátra! Deprimo! *nyújtom ki a karomat, hogy kicsit hátra tudjam tolni a lányt, mikor neki sikertelen a kísérlete, majd egy egyszerű igével lehetőség szerint be is robbantom az ajtót, a kilincsnél, arra célzok, hogy sérüljön, ha pedig nem volna elég, akkor egy rúgás még megy tőlem, ebben otthon vagyok, ekkora erő már szabad utat kell nyisson nekünk. Valóban, érzem hogy itt a vége, pár lépés, és az elpusztítandó is fel-fel tűnik, mire egyszerűen nagy szemeket meresztek elsőre. Meg sem fordul a fejemben, hogy a varázslás mellett máshoz kéne fordulni, így fáradtan dőlök neki a falnak, szájon át véve a levegőt lihegek, majd egy pillanatra hunyom be a szemem, hogy ha csak időlegesen is, de minden megszűnjön létezni. Pár másodperc, és visszarántom magam a semmiből, ez elég pihenés ilyenkor, a pálcát már előre is szegezem, és remélem, hogy a többiek is segítenek.*
- Deprimo! Reducto! *csatlakozok hát én is be, és valóban van is hatása, nem is kicsi. Őszintén szólva kezdek megijedni, hogy valami balul sült el, mert bár érezhetően valami történik, valami ami nekünk kedvez, ez az egész hely is az összeomlás szélére kerül, így a remegésben és robbanásban, a leomló törmelékek között kezdek el köhécselni a portól, s egyensúlyomat vesztve terülök el a földön. Gyorsan tápászkodom fel, a karcolásokkal, horzsolásokkal, ütésekkel nem foglalkozom, egyedül Lis-t ragadom karon, és arra menekülünk, amerre tudunk, gyors, de óvatos tempóban. Hab a tortán a láva megjelenése, a többieket követve azonban hamarosan ki is tudunk jutni, s hamarosan valóban friss levegő töltheti meg a tüdőmet. Hálásan esek a földre, hogy pihenjek, talán Lis is vár, szavaira pedig már csak bólogatni tudok, itt helyben képes lennék bedobni a szunyát. Az még várat magára, mert némi pihenés után, nem is törődve a többiekkel, vagy további, minket nem érintő eseményekkel, egyszerűen indulok meg valószínűleg a lánnyal, hogy hazataláljak. Ott majd alszom egy nagyot.*


//Köszönöm a mesét, én élveztem, és szerintem nagyon érdekes is volt. Smile//
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   Kedd Május 28 2013, 15:47

*Remélem nem sok őrület van már hátra ma, mert kezd kicsit sok lenni egy bizonyos szempontból. De most nincs sok időm foglalkozni ezzel, mert épp egy rakat démon próbál meg a mi síkunkra átkelni és nekem kell megállítani őket. Neki is állok, hogy kicsit ritkítsam őket, ezzel megtorpantva a rohamot, hogy legyen időm a kapura. Persze a valóságban nem minden olyan mint az elméleti elképzelés, most belemerülök a harcba, így kicsit elbambulok és nem sok időm marad a kapura, de szerencsére még időben észreveszem, így még két robbantó varázslattal rendezem a problémát, hogy megint a földön kössek ki, a légnyomástól csengő füllel és kába fejjel. Már igazán hozzá szokhattam volna ehhez ma, most mégis váratlanul ért, be is szívtam némi port, amit feltápászkodva köhögök ki. Nem a legkönnyebb feltápászkodni, de ahogy enyhül a zúgás a fejemben, már nincs gond. Ahogy körbenézek, hogy mégis hogy jussak ki innen, egy lépcsőre figyelek fel, amit eddig nem vettem észre. Ez az egyetlen kiút, így meg is mászom szépen a fokokat, hogy a romos ház pincéjében lyukadjak ki. A romok közül se könnyű kijutni, de csak kibotorkálok anélkül hogy beleakadnék valamibe. Odakint már nyugalom van, ezek szerint a dzsinnel sikerült leszámolni. A többiek viszont már elmentek, bár nem tudom, mi lehet velük, bízom benne, hogy jól vannak. Majd kiderítem holnap, de most arra tudok gondolni, hogy zuhanyozzak és aludjak egyet, így el is indulok az immár nyugodtabb erdőben a kastélyba, ahol majd rendbe szedem magam és lefekszem aludni, másnap meg majd megpróbálom List megkeresni, hogy megkérdezhessem, mi történt, amíg én a föld alatt voltam.*

//Köszönöm a mesét, élveztem és azt is köszönöm, hogy türelemmel voltál Dem, amíg megírtam a zárót Smile //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)   

Vissza az elejére Go down
 
Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
 Similar topics
-
» Kezdetek Erdeje
» Holt Állatok Erdeje
» Holt állatok erdeje
» Driádok Erdeje

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Külföld :: Mese helyszínek-
Ugrás: