Vixilien Sandanez

Tárgy: Re: Vixilien Sandanez 2013-06-15, 8:58 pm

Ha a neved hallom, mindig mosolyognom kell, azt hiszem, tőled vadócabb teremtéssel még sosem találkoztam, a szó legpozitívabb értelmében. Fent a Hágón, mikor elsőnek találkoztunk, egy pillanatra azért elgondolkodtam azon, a kardok, amik nálad voltak, ha tovább duzzogok és sajnálom magam, a nyakamat nyesik rövidesen, de szerencsére nem került erre sor, és így van ez mind a mai napig. Gyönyörű lány vagy Vixi, páratlan szépségű. Tiszteled magad, ezért pedig én is téged, és tudod, ha egy szóval kéne jellemeznem azt a tüneményt, ami vagy, akkor az a tisztaság lenne. Megbízom benned, talán a barátomnak is tartalak, nagy kár, hogy irtózatosan régen láttalak, és mára már alig tudom, mi van veled. De remélem ez változni fog, szükségem van egy barátra, lehet, hogy pont rád, aki ha rossz napom van észhez térít, ha pedig jó, velem nevet. Jessie mellett sokat változtam, de mégis begubóztam emberi kapcsolatok terén, aminek a hátrányát én is kezdem érezni. Keresni foglak téged, meg kell próbálnom építeni ezekre a remek alapokra kettőnk között. Csak remélni tudom, hogy te sem bánnád!

Tárgy: Re: Vixilien Sandanez 2013-06-15, 9:59 pm

Jaj, Vixi.. én nekem az óta is lelkiismeret furdalásom van, hogy először találkoztunk. A beosztás, aminek a végére már majdnem sikerült elérnem, hogy megölj. Hát.. lehet, hogy én is azt tettem volna a helyedben. Szánalmasan viselkedtem veled, nagyon bunkó voltam, annak ellenére, hogy te csak kedves akartál lenni velem. Éppen ideje lenne oda állnom eléd és bocsánatot kérnem tőled, annyira, de annyira sajnálom, hogy olyan szemét voltam.. mert éppen te vagy az, aki többet ér kettőnk közül, nem is kevéssel. De ha egyszer össze szedem magam, azt hiszem, megpróbállak meghívni egy kávéra, reménykedve abban, el tudod nézni, mennyire nem voltam veled korrekt.

Tárgy: Re: Vixilien Sandanez 2014-02-22, 11:57 pm

Fogalmam sincs, mi keltette fel bennem az érdeklődést feléd. Természetesen gyönyörű vagy, talán nem is láttam nálad szebbet még, és a forrongó stílusod is kedvemre van, de közel nem találkoztunk annyit, hogy mélyebben megismerhettelek volna, s ezért ragaszkodnék. Azt tudom, hogy valami nem engedi, hogy feladjam, és "eláruljalak", még akkor is, ha nem vagy a párom. Szeretnék a közeledben lenni, és boldog lennék, ha számomra kedvezően alakulna a kapcsolatunk, de be kell valljam, a kétely azért ott van bennem. Nem egyszer fordult elő, hogy úgy tettél, mint aki esélyt ad, mint aki rendezi velem a dolgokat, de a végén mindig Noelnél kötöttél ki. Nem tudom, meddig tűröm ezt, és a lehetőségek között az is ott van, hogy feladom, mert ha őt választod többször, annak nyilván oka van. Férfiként bánt a vereség, főleg az, hogy nem tudom az okát. Én sem szeretem, ha kihasználnak, még akkor sem, ha van olyan része ennek, amit élveztem, vagy élveznék. Valahol belül a ragaszkodásom ellenére is fáj, amit velem művelsz, de talán a jövőben ez változni fog.