Krishana Quinn

Tárgy: Krishana Quinn 2014-01-11, 8:42 pm

Név: Krishana Antares Quinn
Születési hely: Velence, Itália
Születési idő: 1995. július 17.
Vér: Aranyvér

Ház: Inflatus
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Kinézet:
A családjára jellemző jellegzetes vonások közül mind felfedezhető Krishanán, ami azért is nagyon furcsa, mert e tulajdonságok csak a fiú utódokon szokott megmutatkozni.
A dús, hosszú koromfekete haja lágyan omlik a hátára egészen a lapockáig. Göndör fürtökben végződő fekete haja nagyon jól mutat hófehér bőrén. Sose volt napbarnított a bőre, nem is állna neki jól. Az erősen mélykék, nagy szemei akaratlanul is vonzza a tekinteted. Ha rád néz, olyan érzésed, támad, mintha a titkaidat fürkészné. Ki tudja, lehet, igazad is van. Pisze orra és telt, rózsás ajkai szépen íveltek. 168 cm-es magasságát, kecses, vékony alakját és zengő hangját édesanyjától örökölte. Bal lapockáján hordozza az Örökös jegyét, a skorpiótetoválást, mely mindkét ollójába egy-egy szál virágot tart. Ezen kívül van még egy tetoválása, de ezt csak annak mutatja meg, akit a bizalmába fogad.

Jellem:
Tipikusan az az ember, aki a háttérből figyel, és mindent alaposan kielemez. Megjegyzi a körülötte lévő emberek erősségeit és gyengeségeit, és mikor kell, felhasználja ezen információit. Nem irányító típus, de döntéshelyzetekben megpróbál mindent számításba venni és az alapján helyesen dönteni. Talpraesett, nem fél a kihívásoktól, kalandvágyó természete miatt szinte mindig belekeveredik valamibe. Legrosszabb, ha unatkozik, akkor mások bosszantásával üti el az idejét. Nem szereti, ha hátba támadják, vagy becsapják, ezért is mindig gyanakvó és távolságtartó először, mindenkiben a hátsó szándékot keresi, gyakran mindhiába. Ez csodálkozásra készteti, de ennek ellenére soha nem tárulkozik ki, még barátai előtt sem… ezt ki kell érdemelni. Társaságkedvelő és barátságos természete előjön, miután megismerte környezetét és feloldódott. Természetére a makacsság nagyon jellemző, ha valamit a fejébe vesz, nem tágít, amíg el nem éri. Családját nagyon szereti, és ha valakit a bizalmába fogad, azért tűzön-vízen át is kitart. Gyakorta borúlátó, a legrosszabb dolgot feltételezi mindig, ezért gyakran hallani ki a hangjából maró cinizmust vagy iróniát. Szereti megtéveszteni az embereket, emiatt nem könnyű kiigazodni rajt. Ennek ellenére, ha valaki a bizalmába fogadja, azt nem fogja elárulni. Olykor nagyon bizonytalan tud lenni, bárkivel és bármivel kapcsolatban, de ebből a külvilág felé semmit nem mutat. Imádja a változatosságot, a káoszt és a szabadságot, ha túl nagy a rend körülötte, gyakran megteremti magának az otthonos környezetet.

Előtörténet:
1995 legforróbb napjának éjjelén látta meg a napvilágot Krishana. Az éj hosszú-hosszú gyötrelmek tanúja volt aznap, de mire megérkezett a pirkadat már egy boldogan mosolygó anyukát köszöntött síró újszülött csecsemőjével. Az asszony Velence egyik eldugott részén adott életet lányának egy bába segítségével. De nem pihenhetett sokat pár óra múlva már kezében gyermekével férje családjának otthonába tartott. Még aznap éjjel odaért, és az ajtó előtt hagyta egyetlen gyermekét egy levél kíséretében, melyben leírta férje sajnálatos halálát és a lánya nevét. De semmi mást, még egy nyakláncot tett a levél mellé, lányának hagyaték gyanánt. Miután becsöngetett a londoni ház ajtaján, soha többet nem látta senki.
Krishana így került apja öcséhez és annak feleségéhez, aki szintén azon az éjjelen adott életet egy lánygyermeknek, Carmennek. Krishanát - vérségi varázslat után - egyből befogadták, és úgy döntöttek újdonsült nevelőszülei, hogy sajátjukként nevelik fel, elhallgatva a lány elől valódi szüleinek kilétét. Nem sok idő kellett, egyből igazi család lettek ők így négyen.
Ahogy cseperedett a két lány szemmel látható különbségek voltak köztük, melyet a család a kétpetéjű ikerterhességgel magyarázott. Krishanának hamar megmutatkoztak mágikus képességei, míg testvérének csak évekkel később. A két lány kapcsolata felhőtlen volt, mindent együtt tettek, elválaszthatatlanok voltak, mint egy igazi ikerpár. Gyerekként nagy csínytevő volt, mindig a családja bosszantására törekedett, melybe sokszor bevonta húgát is.
8 éves korukban sorsdöntő esemény következett be: apjuknak ki kellett választani kettőjük közül ki lesz az, aki tovább viszi a családi hagyományokat, vagyis az örökösét. Ki tudja mért, de Krishanát választotta, így rá szakadtak olyan kötelességek, melyeknek soha nem fordíthat hátat, de ő mindezt akkor még nem tudta. Apja egy különleges bűbájjal is megpecsételte választását, megjelölve ezzel a lányt a család címerállatával, egy skorpióval, de ezután jött csak a neheze. Krishanának ezután már nem játék volt az élete, apja okította etikettre, politikára, gazdaságra, vagyonkezelésre, tiszteletre, felelősségre és minden olyan dologra, amire a család örökösének tudnia kellett. Testvérével való eddigi szoros kapcsolata meglazult, egyre zárkózottabb lett, testvérének egyre nehezebben nyílt meg. Ezen az is sokat rontott, hogy az örökösséggel járó dolgokról nem tudott beszélni, varázslat kötötte, csak és kizárólag apjával tudott erről beszélgetni. Lassan elátkozta azt a napot, mikor az Örökös lett, de viszont testvérének sem akarta ezt a sorsot, ha már ő nem lehet szabad, akkor Carmennek legyen meg ez. Szüleivel még mindig nagyon jó volt a kapcsolata, bár olyan nyílt és közvetlen sohasem volt, mint amilyen a két testvér közt feszült.
Ahogy tovább cseperedett úgy nőttek a kötelességek, a feladatok és az elvárások is, egyre jobban meg kellett felelnie, és nem tehetett mást, saját életének rabja volt. Apja próbált neki segíteni, ne érezze magát fogságban, de nem sokat tehetett, varázslat kötelezte őt is, ahogy a lányt is. Első nagyon hangos szóváltásuk akkor volt, mikor felvételt nyert a Roxfortba Carmennel együtt, de őt nem engedték el, csak a húgát. Hosszas kiabálások, akaratlan mágiakitörések árán, de végül kompromisszumra jutott az apjával: 15 éves korára megtanul mindent, amit kell, és elmehet a Roxfortba, Carmen után. Krishana húga távozása után még jobban befordult, szüleivel ezután sokáig csak akkor beszélt mikor feltétlenül szükséges volt. Úgy érezte, a világ ellene fordult, és ő haragudott mindenkire. Ekkor kezdett el hegedülni tanulni, nem sok tehetség szorult belé e téren, de kottáról szépen meg tanult játszani, bánatát hegedülés közben sírta ki. Tanulást egyre komolyabban vette, szülei elől gyakran menekült a könyvtárba és temetkezett hatalmas lexikonok társaságába. Húgával eleinte hetente írtak egymásnak, ahogy múlt az idő úgy ritkultak testvére válaszai is. Nyaranként Carmen visszajött, de ő csak újdonsült barátairól és az iskolájáról mesélt, ők kötötték le az idejét. Krishana ekkor érezte úgy először, hogy soha semmi nem lesz már a régi.
15 évesen elkezdett lehetséges mágustanodák után kutatni Európa szerte. Egy dologban biztos volt, nem akart testvére után menni, messze akart lenni Londontól, ahol szabad lehet, legalábbis a családjától távol szeretett volna lenni. Tanulmányaival remekül haladt, apja teljes mértékben elégedett volt előmenetelével. Sok kutatás után rátalált egy képzőre, és egyből tudta, ez lesz az, amit keresett. Szülei nagyon ledöbbentek mikor számon kérte rajtuk akkori ígéretüket, ők rég elfeledték. Úgy hitték, húga után menne, de tévedtek. Anyja egyből megtiltotta a dolgot, apja nem szólt semmit. Hiába érvelt Krishana, könyörgött, nem hatott szüleire. Elkeseredettségében Krishana végleg bezárkózott családja előtt, igazi valóját elrejtett jó mélyre. Ahogy teltek a hónapok úgy kezdett teljesen élőhalottá válni. Tette, amit kell, úgy viselkedett, ahogy elvárták, de szemei minduntalan üresek maradtak. Változása csak apjának tűnt fel, neki is sokáig tartott rájönnie mi zajlik Krishanában, vagyis hogy mi nem zajlik, kezdte végleg feladni. Anyja és húga nem sokat foglalkoztak vele kérése után, haragudtak rá, hogy nem a Roxfortba akar menni.
Egy szép júniusi reggelen együtt reggelizett az egész család, mikor az apja váratlan bejelentést tett. Elengedte Krishanát a Mysterious Feketemágus képzőbe. Anyja egyből ellenkezni kezdett, de a férj nem engedett a döntéséből. Hana szemei nem csillantak meg, ahogy apja remélte. Csak akkor változott vissza Hana valódi önmagává pár percre, mikor búcsúkor megölelte apját és megköszönte neki. Eljött az idő, hogy ne csak tanuljon, hanem tapasztalatokkal is gazdagodjon.