Serafina Damiana

Tárgy: Serafina Damiana 2014-01-11, 9:55 pm

Név: Serafina Damiana
Születési hely: Salerno, Italy
Születési idő: 1993
Vér: Félvér

Ház: Exortus
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Kinézet:
Hiába is próbál vadnak és szilajnak tűnni, mindenki látja rajta, hogy egy törékeny szépség. Megvannak benne a jellegzetes olasz vonások, de édesanyja amerikai génjei is felsejlenek az arcán. Egyenes, sötét barna haja eltakarja szív alakú arcát. A keskeny szemei, melyet mindig fekete tussal erősít meg, állhatatos tekintetet kölcsönöz neki. A fekete, alacsonyan ívelő szemöldök tökéletesen illik a jelleméhez. Az orra egyenes, hegyes, mely azt jelenti, hogy kitartó, kudarcot nem ismerő ember. Szája keskeny vonallá szűkül, amikor koncentrál. Az öltözékét tekintve igen egyszerű. Farmert visel mindig, tornacipővel, vagy topánkával. A pólói is elég egyszerűek. Fehér, fekete vagy szürke a domináns színösszetétel rajta.

Jellem:
Kemény külső érző szívet takar. Az idő megtanította, hogy hogyan ellenálljon a rossz dolgoknak. A felszínen ő egy kemény, rendíthetetlen lány. De ha mélyebbre ásunk, meglátjuk a sebezhetőségét, a gyenge pontjait. Mert mindenkinek vannak, még ennek a fiatal lánynak is. Amikor senki nem látja, előveszi a naplóját, és neki sírja el a bánatát, oda önti ki a lelkét. Senkinek nem panaszkodik, mert fél a következményektől. Bár az apjától sosem félt, sosem utálta a verések után sem, de akkor meggyűlölte, amikor az gyilkosnak nevezte. Egyébként céltudatos lány, aki mindennél fontosabbnak tartja a szemei előtt lebegő elhatározást, amiért mindent megtesz, hogy teljesítse.

Előtörténet:
1993-ban, egy viharos hajnalon született. Édesanyja, Katherina nagyon örült a leány áldásnak. Rögtön Serafinának keresztelte, a boszorkány nagyanyja tiszteletére. Mert Katherina nagyon szerette a nagyanyját.

Gyermekkorában vidám, virgonc gyermek volt. A szülei imádták, mindent megtettek érte, lesték a kegyeit. Óvták az élet minden kegyetlenségétől. Bár sokszor költöztek, a lánykát ez jobban nem hatotta meg, mert maximum egy évig tartózkodtak egy helyen, így nem tudott szorosabb barátságot kialakítani semelyik gyermekkel sem. Már tizenegy éves volt Serafina, amikor egy napon Katherina bejelentette a férjének, Paolo Damianának, hogy gyermeket vár. A férfi nagyon örült, és bízott benne, hogy mindenképpen fia születik. Segített az asszonynak, elvégezte helyette a házimunkát, így minden este kimerülten rogyott a fotelba. Serafina is várta az öcsikét, vagy hugikát. Neki mindegy volt, csak testvér legyen. Kilenc hónappal a fogantatás után az egyik este Katherina vajúdni kezdet. Paolo bevitte a kórházba a nőt és a gyermekét. Serafina olyan zaklatott lelkiállapotban volt, annyira féltette az édesanyját, hogy beszaladt a szülőszobára, és rátette az anyja hasára a kezét. Ekkor mutatkozott meg először Serafina hatalmas varázsereje, mert amikor megérintette az édesanyja pocakját, az asszony a nagy erőtől, elvetélt. Senki sem tudta később megmagyarázni az esetet. Serafina pedig olyan mély depresszióba süppedt, hogy észre sem vette az idő múlását.

Eközben az iskolában jeleskedett még. Sokat tanult, így a folyamatos bánatát a tanulásra tudta fogni. Az éltanulók között volt, sokan ki is csúfolták. Mindig ezzel piszkálták, hogy hogy lehet, hogy szép, és még okos is? Serafina magába burkolózott, így barátkozni sem nagyon barátkozott. Az egyik idősebb fiú egyszer kikezdett Serafinával. Beszorította a sarokba, és fogdosta. Serafina visszafojtott dühét most a fiúra bocsátotta, aminek az lett az eredménye, hogy kitörtek az osztály ablakai. A leány persze elszaladt, és az igazgatóság hívta az édesanyját, aki jött is, de a hídnál, ami a fő folyón ívelt át, hirtelen megcsúszott, és a korlátot átszakítva belezuhant a sebes folyásba. Így soha, senki nem tudta meg, hogy Katherina boszorkány volt.

A férfi a lányt hibáztatta. Soha nem tudta neki megbocsátani, hogy miatta kelt útra azon a napon az asszony. Serafina is magát hibáztatta a tragédia miatt. Ezután az életükben minden megváltozott. Az édesapja elkezdte verni, csak hogy rajta vezesse le a szeretett felesége elvesztése iránt érzett dühöt. Egyre többet utaztak, így a lány lassan a legtöbb országot már felfedezte. Soha többé nem használta az erejét.

Szép, ifjú hölggyé cseperedett, akinek olthatatlan tudásszomj volt a lelkében. A tanulásba temetkezett, az ő titkos, rejtett kis világába. A fiúkkal sem foglalkozott, pedig lett volna kérő szép számmal. Egy fiúnak mégis engedett, aki nagyon kedvesen és kitartóan udvarolt. De amikor megkapta, amit akart, rögtön odébb állt. Innentől kezdve Serafinát nem izgatta az élet másik oldala.

Tizenöt évesen költöztek Velencébe. Itt az apja egy hentes üzletben dolgozott. Paolo élete a marhahús és a hurkák jegyében telt. A lányáról szinte tudomást sem vett, ami nyomot hagyott a fiatal lány lelkében.

Amikor tizenhat lett, a születésnapján megkapta élete legnagyobb verését. Soha nem hitte volna, hogy az apja képes ilyesmire, de azért kapott a lány, mert elment szórakozni az egyedüli barátnőjével. Amikor hazaért, az apja egy bottal várta, égő fejjel. Sok mindent mondott a lánynak, amit eddig nem, de a legjobban az esett neki rosszul, amikor az apja azt vágta a fejéhez, hogy gyilkos. Soha ekkora fájdalom nem érte. Se testi, se lelki. Gondolkodás nélkül használta az Erőt. A szobában minden tárgy felemelkedett, a kandallóban fellobbant a tűz, és kicsapott, valamint minden törékeny tárgy szilánkokra tört. A lány ezután összecsomagolt, és elment otthonról. Az apjával soha többé nem találkozott, és reméli, hogy nem egyhamar jön el a találkozás pillanata.

Egy híd alatt lakott, amikor megkapta a levelet, hogy felvették az iskolába. Boldog volt, hogy egy új életet kezdhet. A maradék, innen-onnan koldult pénzéből megvette a szükséges kellékeket, majd elindult egy jobb élet reményében az iskolába.