Havasi Zoárd

Tárgy: Havasi Zoárd 2014-01-11, 10:05 pm

Név: Havasi Zoárd
Születési hely: Magyarország
Születési idő: 1993. november 19.
Vér: Aranyvér

Ház: Exortus
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

Kinézet:
Magas, szikár alkat. Zsenge kora ellenére egész lényéből határozottság és felsőbbrendűség árad, hasonlóan a hófödte csúcsokhoz, melyek közt nevelkedett. Hosszú, kissé hullámos, barna haját egy fekete szaténszalaggal fogja laza lófarokba. Néha be is fonja csaknem földig érő loboncát, ám néhány kósza tincs mindig az arca körül lengedez. Ezüstszürke szemei általában komolyságról igyekeznek árulkodni, még akkor is, ha mosolyog, ám fiatalsága miatt gyakran kiolvasható még belőlük némi bizonytalanság. Vegetáriánus étrendje miatti vékonyka alakját legtöbbször drága, lezser ingekkel, fehér vagy fekete pólókkal ellensúlyozza. Imádja a nyakkendőket, külön szekrényben tartja gyűjteménye legszebb darabjait, melyeket nem feltétlenül köt meg, van hogy csak átdobja vállán.
Ékszert nemigen látni rajta, csupán egy diszkréten csillogó, apró köves fülbevaló és egy ezüst nyakkendőtű ékíti kissé lágy, lányos vonásait.

Jellem:
Eléggé összetett jellem. A nyilvánosság előtt midig patyolattisztára suvickolt énjével hódít, bőségesen kamatoztatva az illemtanórán tanultakat. Mindenkivel szemben udvarias, a kevésbé előkelőkkel talán kicsit távolságtartóbb, de mindig mindenkivel igyekszik megtalálni a közös hangot. Eléggé sokoldalú és látszólag minden érdekli, ami a környezetében lévők körül történik, ám korántsem felebaráti elkötelezettségeinek tesz eleget, ha megengedi, hogy a vállán sírd ki magad. Egyszerűen csak azért teszi, mert az információ hatalom. Határozott fellépésű, szeret a figyelem középpontjában lenni. Valójában azt is megkövetelik tőle, hogy emberi mivoltát feledve, szemrebbenés nélkül, kíméletlenül átgázoljon mindenkin, kihasználva és végsőkig kiszipolyozva a többieket. Hogy barát volt tegnap vagy ellenség, az teljesen mindegy. Számító típus, ezért sosem türelmetlenkedik, mert megszokta, hogy mindent megkap, amit csak kíván. Igazi, elkényeztetett úri csemete. Ő a „Szívességbank” elnöke, tehát ha megszorultál, ne habozz segítséget kérni tőle, családi kapcsolatai révén szinte bármit könnyedén el tud intézni, persze a megfelelő fizetség ellenében, amely sosem mérhető pénzben.
Ezek után nehéz elhinni, hogy valahol nagyon mélyen, a lelke legbelsőbb zugába száműzve pislákol még némi remény és hajlandóság arra, hogy egyszer majd megszabaduljon az álarcától, és becsületes emberkén, színjáték nélkül, valós erényeivel érdemelje ki mások szeretetét és megbecsülését.

Előtörténet:
1993. november 19-én született a család egy alpokaljai birtokán, Magyarország peremvidékén, szülei egyetlen törvényes gyermekeként. Richard és Krisztina a magyar varázslótársadalom legbefolyásosabb mágusaiként az évek során hatalmas vagyonra, tekintélyre és továbbra is remekül profitáló kapcsolatokra tettek szert. Házasságuk csak látszólag telt boldogságban és mély egyetértésben, hiszen ezt követelte meg a látszatvilág, melynek farkastörvényei Zoárd életét is befolyásolták már egészen a kezdetektől. Szülei a hatalmas családi kastélyban teljesen elszigetelve éltek egymástól, így a dada gondjaira bízott Zoárd csak a nyilvános fogadásokon látta őket együtt mutatkozni. A színfalak mögött azonban mind a ketten saját szeretőt tartottak, így idővel Zoárdnak több féltestvére is született, ám egyiküknek sem volt olyan „kiváltságos” helyzete, mint a lassan felcseperedő fiúcskának. Messze földről érkezett, neves tanítók okították a legkülönfélébb tudományokra, mihelyt megtanult folyékonyan beszélni. Az élet minden területéről átfogó képet kapott állandó mesterétől, ám egyik sem számított olyan fontosnak, mint a nyelvek ismerete, a retorika, kommunikáció, politika, jog és a különböző országokban elfogadott és megkövetelt etikett és társasági szabályok területén szerzett tudása. És akkor még nem beszéltünk a különféle bűbájokról és rontásokról, melyek apja véleménye szerint elengedhetetlen kellékei egy valamire való „üzletembernek”, noha köztudott tény volt, hogy az öreg Richard nem hanyagolta el az alvilági kapcsolatait sem. Zoárd eleinte nagyon nehezen szánta rá magát a tanulásra, folyton hisztizett, főleg mikor látta, hogy féltestvérei naphosszat a kertben játszottak, vagy a dada elől menekültek hangosan kacagva, végigrobogva a kastély valamennyi, előkelően felcicomázott fogadótermén. Az ekkor 10 éves fiú csak akkor adta fel heves ellenállását, mikor egy nap apja ellentmondást nem tűrő hangon elmagyarázta neki, hogy őt szánta örököséül, így nem kevesebb a feladata, mint hogy ha eljön az ideje, tehetségét és rátermettségét apja barátja, a mágiaügyi miniszter előtt kell bizonyítania, hogy Richard esetleges halála után elfoglalhassa annak vezető pozícióját. Apja nézetei és magas elvárásai először megrémítették a kisfiút, de hamar felismerte, hogy ha érvényesülni akar ebben a világban, akkor előbb olyan szörnyeteggé kell válnia, mint tulajdon szülőatyja. Álmodozó kiskamaszként még mert olyan nagyszabású tervekről fantáziálni, hogy ha majd Richardot egyszer félreállítja az útból, ő majd igazságosan, korrupció nélkül és egyáltalán emberi módon irányítja majd beosztottait. Gyermeki ártatlanságát azonban szép lassan kiirtották belőle a kemény tanulással, felkészüléssel és egyre több unalmas, egyhangú társasági rendezvényekkel, állófogadásokkal töltött esték, melyek remek vizsgalehetőséget nyújtottak számára. Hogy mik voltak a tételek? Bájvigyor, olcsó bókok a figyelméért harcoló nemes fruskáknak, felületes társalgás, apró, finom célzások, mellébeszélés, képmutatás, valamint a magasabb körökben terjedő piti kis pletykák átfogó ismerete. Őszbajszú mestere minden gyötrelme ellenére alig vetett egy-egy szánakozó pillantást a lélekben megtört, elkeseredett, mégis folyton felálló, tovább küzdő tanítványára. Anyja még ennyi figyelmet sem szentelt neki. Prímán eléldegélt az ügyes cselszövésekkel, rideg fortéllyal maga köré szőtt álomvilágban, élvezve a pompát, amiért szerény véleménye szerint alaposan megdolgozott. Zoárdot is csupán egy apró áldozatnak tekintette, melyet készséggel meghozott annak érdekében, hogy továbbra is ott maradhasson a társadalmi események középpontjában. Fiút szült, ahogy Richard követelte és részéről le is volt zárva a történet. Az „otthon” hidegsége, a nyomában loholó, vihorászó lánycsapatok és az egyre több, rá nehezedő felelősség arra késztette Zoárd törékeny lelkét, hogy valós érzelmeit mindörökre rejtse kőmaszk alá, megőrizve annak, aki majd az álarc mögé látva értékelni tudja valódi személyiségét is, nem csak az ilyen olyan megfontolásból elkövetett, haszonnal kecsegtető politikai manővereket. Már ha egyáltalán létezik ilyen ember. Abban azonban teljesen biztos volt, hogy az apja által – természetesen pusztán politikai megfontolásból – egyre inkább pedzegetett házasság egy bizonyos Kőszegi Írisszel, egyáltalán nem az a fajta kapcsolat lenne, ahol végre rátalálhat a boldogságra. Ezért életében először, burkolt formában ugyan, de ellent mondott apjának. Úgy érezte, a 16. születésnapja közeledtével kijár neki annyi önállóság, hogy szabad akaratából visszautasítsa a Kőszegi család házassági ajánlatát. Már csak azért is, mivel már ismerte valamennyire a nem túl eszes, de annál jószívűbb Íriszt, így azzal az ürüggyel, hogy bőven van még mit tanulnia, beiratkozott az első mágusiskolába, amely elég távol esett a családi birtoktól ahhoz, hogy jó pár évre kimenőt kaphasson. Ilyen formán a lány érzéseit sem sértette meg, ugyanis egyre biztosabban érezte, hogy gyerekkori tapasztalatai miatt képtelen lenne egy nővel komolyabb kapcsolatot kialakítani. Természetesen eme nyugtalanító felfedezését, melyben különben sem volt még teljesen biztos, nem kötötte az apja orrára, mivel ezzel egyenesen aláírta volna halálos ítéletét. Noha kívánságával, hogy hadd tanulmányozza a sötét varázslatokat is, pár órácskára sikerült kivívnia atyja egy csipetnyi elismerését, ám afelől nem voltak kétségei, hogy az iskola zárt falai közt is megtalálja a módját, miképpen tartsa szemmel a lassan felnőtté érő Zoárdot. Mindezek ellenére az ifjú megkönnyebbült szívvel látott neki az utazása előkészületeinek, főként, hogy így elhalaszthatja az időpontot, mikor oltár elé kell vezetnie egy gyanútlan lánykát.