Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
Marisse Dubois - készül I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
Marisse Dubois - készül I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
Marisse Dubois - készül I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
Marisse Dubois - készül I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
Marisse Dubois - készül I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 Marisse Dubois - készül

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Marisse Dubois

Marisse Dubois


Hozzászólások száma : 1
Csatlakozás : 2014. Feb. 02.

Marisse Dubois - készül Empty
TémanyitásTárgy: Marisse Dubois - készül   Marisse Dubois - készül I_icon_minitime2014-02-02, 5:08 pm

Marisse Dubois

Név: Marisse Dubois
Kor: 19
Született: 1994. április 07.
Hol: London
Évfolyam: 3. évfolyam
Ház: Exortus ház
Vér: félvér

Jellem:

Marisse annak idején, amikor az iskolába került, elsős éveiben kicsit visszahúzódó volt, de néhány háztársának köszönhetően gyorsan beilleszkedett és sikerült feloldódnia is. A visszahúzódó lányból egy életvidám, barátságos és segítőkész lány lett, aki imádta a társaságot, szívesen töltötte idejét barátaival, s még a tanulást sem vitte túlzásba, bár azért arra ügyelt, hogy mindig a lehető legjobb eredményeket produkálja.  Kedvessége mellett intelligens leányzónak bizonyult, aki próbálta elkerülni a vitákat, s inkább ésszel oldotta meg az elé gördülő problémákat, mint sem hirtelen haraggal. Tanulmányaiban jó eredményeket ért el, nem volt kiváló tanuló, akadtak tantárgyak, melyekben kevésbé jól teljesített. Ilyen volt például a repüléstan, attól az órától mindig rettegett, főként a tériszonya miatt, amit sajnos nem sikerült leküzdenie az évek során. Bénázásaira a háztársai is felfigyeltek, többen gúnyolódtak is vele, hogy ő az a boszorkány, aki hat seprű hátáról is leesne, de Marisse sosem törődött a rosszindulatú megjegyzésekkel. Kíváncsi természet révén párszor már megkapta az „aki kíváncsi, hamar megöregszik” című mondatot, de ezt egy legyintéssel tudta le, nem zavarta, hogy sokan ezt gondoltál róla.

Sosem volt kacér, kirívó teremtés, a fiúkkal mindig jól kijött, de haverságon kívül  Ő sosem mert tovább lépni. Tizenhat éves korában mégis úgy alakult, hogy összeismerkedett egy sráccal a "gonoszok házából", aki egyébként is nagyon tetszett neki. A srác kihasználva Marisse akkori naivságát teljesen megbolondította őt, aztán, miután megszerezte, amit akart, a lánynak is búcsút intett. Lelke először akkor sérült igazán, akkor fogadta meg, hogy soha többé nem dől be senkinek és legközelebb kétszer is meggondolja azt, hogy mikor mit tesz. Magába zárkózott, mire édesanyja elvesztése is rátett egy lapáttal. A lány az esetet követően egy falat vont maga köré, azóta sokkal komolyabban viselkedik, nem sokat mosolyog, ha tetszik neki valami, azt is csak egy halvány mosollyal nyugtázza, nem szívesen mutatja ki az érzéseit. Nyugodt jellem, kerüli a balhés helyzeteket, azonban, ha valaki bajban van és úgy érzi, hogy segítenie kell, akkor határozottan lép fel és kiáll a gyengébb védelmében.
Kedveli a mugli dolgokat, erről persze soha, senkinek nem mesélne. Nagyon szeret olvasni, énekelni és táncolni, valamint imád bájitalokat kotyvasztani. Anyja halála óta sokkal jobban odafigyel a húgára és az apjára, anyáskodó viselkedést vett fel, s ez miatt megromlott a kapcsolata Ellievel. Nehezen viseli el azt, ahogyan a húga viselkedik, szeretne segíteni rajta, de sokszor nem találja a megfelelő megoldást. Könnyű őt megbántani, érzékeny lélek, de ha valaki megsérti, azt próbálja elfojtani magában.

Kinézet: Középmagas lány, átlagos testalkattal, kerekded formákkal. Haja vöröses, hullámokban lóg vállaira, szeme kék. Bőre fehér, egy kis pirosítóval dobja fel. Nem használ sok festéket, éppen csak a szemeit szokta kiemelni egy kis szemceruzával.

Ruhaviselete változó, nagyon szereti a szoknyákat topokkal, blúzokkal. A lazább viseletet is kedveli, mikor milyen kedve van. Ha lusta, akkor farmert vesz fel egy tornacipővel, ha igazán jól akar kinézni, akkor választja a szoknyát egy magas sarkú szandállal.

Előtörténet:

- Nem érti meg, hogy nem kaptam semmilyen értesítést? De… hallgasson meg, befizetem a számlát, csak adjanak még egy hetet, kérem!- Apám kétségbeesett szavait még a konyhában is hallani lehetett, jól tudtam, hogy nehézségekkel küzd, de azzal is tisztában voltam, hogy nem tudok neki segíteni, legalábbis nem úgy, ahogy én szeretnék. Anya halála óta nem találta a helyét, nem tudott megfelelően koncentrálni a munkájára , amiben sorozatos hibákat követett el. Rosszul állt a szénája a cégnél,  ő mégis arra törekedett, hogy felnevelje lányait, Elliet és Engem. Féltett és óvott minket, próbált nekünk mindent megadni és a lehető legjobb nevelésben részesített minket. Anya elvesztése miatt mégis minden a feje tetejére állt, mindegyikünk másként dolgozta fel a veszteséget. Míg apa a munkába temetkezett, Ellie pedig teljesen kifordult magából, addig én egy falat húztam magam köré, megkomolyodtam, úgy is mondhatnám, felnőttem és másként látom a világot.
- Csesszék meg, csesszék meg! – Apám őrjöngve püfölte odakint a telefont, mire összerezzentem és egy pillanatra megtorpantam a kakaó kevergetésében, amit pár perccel korábban készítettem zsírszegény tejből. Lecsúszva a konyhaszékről, kezembe fogva a bögrémet a nappali felé lépkedtem, ott láttam meg apámat, aki fejét lehajtva, halántékát masszírozva ücsörgött a fotelben.
- Mi történt?- Kérdeztem alig hallhatóan, miközben közelebb sétáltam, s letelepedtem mellé, az ülőalkalmatosság karfájára, majd egyik tenyeremmel megérintettem Apa vállát. Felpillantva rám, halvány mosolyt küldött felém, de szomorú tekintete mindent elárult, s akkor már tudtam, hogy az anyagi helyzetünk miatt történhetett valami rossz.
- Nincs baj kicsim, majd minden helyre jön, ne aggódj. – Mosolyogva simította meg arcomat, homlokomra egy puszit nyomott, majd felállt és megropogtatta a csontjait.
- Ne idegeskedj apa, előbb-utóbb minden helyre jön és mi mindig itt leszünk neked Ellievel.- Rámosolyogtam, próbáltam elkapni tekintetét, s addig el sem eresztettem, míg válaszmosoly nem érkezett. Apám kicsit összeborzolta a haját, s feltűrte pulóverének ujjait.
- Jól van, most pedig kezdődjön a munka, a dolgozószobámban leszek, ha kell valami, nyugodtan szólj. Apropó…a húgod még mindig tanul? Ma egész nap nem láttam, aggódom érte. – Összeráncolt homlokkal pillantott rám, nem akartam neki hazudni, de az igazat sem akartam bevallani. Ó, ha tudná  hogy Ellie az utcákon lófrál este nyolc után, akkor a végén még ez is felidegesítené őt és nem tudna a munkájára koncentrálni.  
- Igen,  még tanul. – Füllentettem a béke és nyugalom érdekében, egy erőltetett mosolyra támaszkodva, de én magam rettentően ideges voltam, egyrészt azért, hogy hazudnom kellett apának, másrészt azért, mert féltettem a húgomat, s haragudtam is rá. Egy éve még teljesen átlagos lány volt, rendesen tanult, de pár hónapja megváltozott. Csak a jó ég tudja, hogy miféle dolgokat csinálhatott a haverjaival, de féltettem attól, hogy szörnyű galibába keveri magát, s tudtam jól, hogy a muglik közt ez hamarabb bekövetkeztet, mintha varázslókkal együtt élnénk.

Elgondolkodva kortyolgattam a kakaómat, tulajdonképp nem is értettem, hogy annak idején apáék miért döntöttek úgy, hogy Londonban éljünk. Mindketten varázsló családból származtak, anyám végzett boszorkány volt, aki élete végégi a  Minisztérium alkalmazásában állt. Apám is varázsló család sarja volt, de ő sosem mutatott  tehetséget a varázslatok terén, így a megfelelő vizsgáit sem tudta teljesíteni annak idején a varázslóképző intézményben.  Nyilván csak ez lehetett az ok, hogy apa ne érezze magát félembernek, ő tarthassa el a családot.

Az órámra pillantva aggodalmam még inkább nőtt, sóhajtva kortyoltam bele a kakaómba, mikor nyílt a bejárati ajtó, s átlépte a küszöböt füstös szemű húgom, aki úgy nézett ki, mint egy sztriptíz bárból szalajtott ribanc. Még a kakaót is félrenyeltem, mikor megláttam a szerelését és azt, hogy dülöngélve lépdel beljebb.
- Merlinre Ellie!- Suttogva, szemöldökömet dühösen ráncolva léptem mellé, miután letettem a kakaómat, megragadtam karját és gyorsan a konyhába húztam őt.
- Teljesen el vagy ázva és mi ez a ruha rajtad? És ez a füstszag. Apa már keresett, azt mondtam neki, hogy tanultál. Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Azonnal menj fel a szobádba, utánad megyek! – Dühös voltam rá, bár csöndesen, mégis lekorholtam őt, amiért ennyire felelőtlenül viselkedett az utóbbi időben. Rá sem ismertem arra a lányra, akit a húgomként ismertem, döbbenetes, hogy mit tett vele az a pár hónap.
- Nem vagy az anyám, szállj le rólam! – Kirántva karját a kezemből felsietett az emeletre, s hallottam, ahogy bevágta az ajtaját. Megrezzentem a puffanásra, egy pillanatra elgyengültem, szemeimben egy könnycsepp csillant fel, de nem hagyhattam, hogy úrrá legyen rajtam a félelem, és a kétségek, melyek jó ideje gyötörtek. Tudtam, hogy erősnek kell lennem, nem csupán magam miatt, hanem az apámért , s a húgomért, aki csak most töltötte a tizenhatot. Mindig is féltettem őt ettől az élettől, el akartam kerülni azt, hogy hibákat kövessen el, úgy mint én, de hirtelen attól féltem, hogy már nem tudom megmenteni Őt. Idegesen felsiettem utána, erőt véve magamon, leküzdve a  gyengeségeimet, bekopogtattam, próbáltam bejutni a szobájába, de elküldött. Mélyet sóhajtva, némi gondolkodás után léptem csak el az ajtajától, majd célba vettem saját szobámat. Egyedül éreztem magam, tudtam, hogy apám dolgozik, s nem zavarhatom, tudtam, hogy a húgom látni sem akar, mert azt hiszi, át akarom venni anyánk szerepét. Pedig én csak jót akartam neki, semmi mást.


A szobámba lépve, becsukva magam mögött az ajtót kicsit fellélegezhettem. Odabent nem látta senki, ha sírok, ha nehezen veszem a levegőt, s ha magányosan kémlelem a csillagokat az ablakból. A széles , párnákkal fedett párkányba mászva felvettem szokásos pozíciómat, hátamat egy párnának döntöttem, egyik lábamat felhúztam, másikat kinyújtottam, s kipillantottam a Baker Streetre, ahová kövér hópelyhek varázsoltak egyre vastagabb takarót. Eszembe jutott, mikor megérkezett a levél, melyben közölték, hogy felvételt nyertem a Mysterioba. Anyám ujjongott és szorosan magához ölelt, apám csöndes mosollyal fogadta a hírt, Ő is büszke volt rám, még ha ezt nem is mondta. Mindketten azt akarták, hogy anya nyomdokaiba lépve én is elvégezzem az iskolát, s később majd a Minisztériumban töltsek be fontosabb szerepet.

Gondolataimból hangos csörtetés szakított félbe, odalentről hallatszódtak a neszezések, s mondanom sem kell, hogy rettentően megijedtem, összerándultam egy pillanatra ott az ablakban. Pár pillanat kellett csak, hogy erőt vegyek magamon, majd talpra szökkenjek és lerohanjak, hogy megnézzem, mi történt apával. Ő az irodájában állt, hófehér arccal, nyakkendőjét lazítva dőlt a falnak, úgy tűnt, mintha rémet látott volna. Én a futástól pihegve támaszkodtam meg az ajtóban, s kérdő tekintetem reá szegeztem.
- Mi történt? Apa, jól vagy? – Aggódva léptem közelebb hozzá, de egy szó sem jött ki a torkán, nagyon megijesztett. Le kellett őt ültetnem, gyorsan vittem neki egy pohár vizet, s kellett néhány perc, mire annyit tudott kinyögni, hogy jól van. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett, s valószínűleg ő sem akarta elmesélni azt, hogy kik keresték fel aznap éjjel…

Az eset óta pár hónap telt el, húgommal a karácsonyi szünet végeztével visszakerültünk a Mysterioba, s azóta sok minden történt. Többek közt volt szerencsém újra találkozni Will Carsonnal, akit mérhetetlenül gyűlöltem első óta. Ő volt az a fiú, aki kihasználva a naivitásomat , lelkemben oly érzéseket nevelgetett, amitől különlegesnek éreztem magam. Ő elhitette velem, hogy fontos vagyok neki, naivan bedőltem a trükkjeinek, s elég volt két hónap arra, hogy rájöjjek, ő maga a sötétség. Csak addig törődött velem, míg megszerezte azt, amit akart, utána ott hagyott, eltaszított magától, teljesen összetört. Most pedig úgy tesz, mintha semmi se történt volna , ráadásul, szemet vetett a húgomra. Gyűlölöm Willt, hogy nem képes elkerülni minket, azért pedig még jobban, hogy most Elliet szeretné becserkészni magának. Nem tudom, mi tévő legyek, a húgom nem hallgat rám, azt sem tudja, mi történt velem annak idején. Félek, ha bármit is mondanék neki, azt hinné, hogy kitaláció, s még inkább Will karjaiba sodornám őt...
Vissza az elejére Go down
Sideris Valbraith
Magiszter
Magiszter
Sideris Valbraith


Hozzászólások száma : 29041
Csatlakozás : 2009. Nov. 22.
Tartózkodási hely : Pécs / Északi főtorony
Üzenet :
A láthatatlan sebek felemésztik a lelkemet.
Még most is a sötétség mélyén élek, nem tudok nem rá gondolni.
Vöröslő reszketéssel érnek véget az álmok, mikor találkozunk, sorsunk megváltozik.


Rangok
Ház: Cruoris - Házvezető
Betöltött poszt: Magiszter
Évfolyam: -

Marisse Dubois - készül Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marisse Dubois - készül   Marisse Dubois - készül I_icon_minitime2014-02-02, 5:56 pm

A jellem részben említetted a repüléstan órát. Mint tudhatod, a Mysterioban nincs ilyen tantárgy, ezek le vannak írva a házak ismertetőinél, szóval, hogy miket tanulhatnak itt a diákok. Vagy írd át azt másik tantárgyra vagy fogalmazd bele azt, hogy a Mysterio előtt járt egy másik mágusképzőbe, egy olyan helyre, ahol alap dolgokat tanítottak nekik (mint pl. a repüléstant) és ott kapta meg ezeket a megjegyzéseket. Ha alapba is így gondoltad, akkor okés, csak ugye ezt nem írtad oda, én pedig nem tudom. Smile

Kinézet: ez elég rövidre sikeredett. Amúgy se várunk hosszút, de ez még így rövid, szóval kérlek legyen meg a min. 80 szó. Ha nem ilyen tőmondatokat írsz és ilyen felsorolásokat, hanem normális mondatba fogalmazod azt, amit írtál, plusz beleírod a szeme színét, akkor biztosan meglesz, szóval ezt kérlek bővítsd ki!

Vér: ha a karaktered szülei mindketten varázslók, akkor a karaktered aranyvérű, nem pedig félvér, ezt is kérlek írd át. Smile

Előtörténet:
Iskola: a Mysterio egy feketemágus képző, a te karaktered szülei pedig inkább pozitívabb emberek voltak, az anyuka is a Minisztériumba dolgozott. Ha a karid a Mysterioba kerül, akkor utána tuti, hogy nem fog a Minisztréiumba dolgozni, mivel az a Mysterio ellensége, szóval ez az ET-dben így hibás. Ez a hely nem olyan, mint a Roxfort, itt nem jó mágusokat képeznek, ezt pedig az ET-dben így hibásan írtad. Kérlek találj ki valami okot, hogy miért is pont a Mysterioba ment tovább tanulni a karaktered (a fekete mágia kezdte el érdekelni az anyja halála után vagy egy hirtelen jött rokon beszélte rá, aki a fekete mágiában volt érdekelt, bármi jó) és akkor írd át azt is, hogy így tuti, hogy nem a Minisztériumba menne majd tovább tanulni, szóval ezt a szüleinek is tudniuk kellett… így örültek vagy éppen nem ennek a lehetőségnek.

Az ET-dben még akadtak hiányosságok, mert bár utaltál néha a múltra, ez így még kevés. Térj ki arra is, hogy milyen volt a gyerekkoruk, illetve az anyuka halálát se hagyd ki. Szóval szép ez így, hogy kiemelsz egy részletet, de bőven nem ad válaszokat egy csomó mindenre.

Ha kibővítetted mindazzal, amiket kértem, akkor szólj és megnézem újra. Smile
Vissza az elejére Go down
 
Marisse Dubois - készül
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Információk :: Előtörténetek :: Félbehagyott előtörténetek-
Ugrás: