Sötét sikátorok

*Az emberek itt Mystralban elkerülik a sikátorokat, és jó okkal is teszik; általában nekem sincs ilyen helyen dolgom, most viszont azok közé tartozom, akikkel egyesek nem szeretnének itt összefutni. Nem mintha olyan veszélyes lennék, de sikerült olyasvalakibe botlanom, aki most már jobb, ha tart tőlem. A férfi most közvetlenül a fal mellett áll, ha tehetné, szerintem egybeolvadna a téglákkal, csak hogy szabadulhasson, nem mintha ezt engedném neki. Csak néhány centivel lehet magasabb nálam, de fizikailag még így is erősebb, még sem mer megmozdulni: talán mert varázspálcámat közvetlenül a nyakának szegezem, másik kezemmel pedig a kabátját markolom. Olyan közel állok hozzá, hogy a testünk szinte összeér, de most kivételesen nem zavar ez a fizikai közelség, épp mással vagyok elfoglalva. A famulusom, Zena, az egyik közeli ablak párkányán pihen, abból pedig, ahogy tartja magát egyértelmű, hogy milyen büszke magára, hiszen ő segített nekem becserkészni ezt a férfit.*
- Tessék… tessék, itt van, ennyi van nálam… *A pasas remegő kézzel nyúl a kabátja zsebébe, én pedig követem minden mozdulatát, mert a varázspálcája ugyan jó néhány méterre tőlünk a fal mellett hever a sötétben, ki tudja, hogy mit hord még magánál. De csak néhány papírpénzt húz elő, és feltartja maga elé, mint valami pajzsot. Elengedem a kabátját, hogy elvegyem a pénzt, de a tekintetem egy pillanatra sem hagyja el az arcát. Nem vagyok elragadtatva, nem ezzel tartozik nekem. Persze mentegetőzik és azt ismételgeti, hogy csak ennyi van nála, nekem viszont elegem van a játékaiból. Elengedem és hátra lépek, majd ismét rászegezem a pálcát, kört írok vele a levegőben, miközben magamban a szükséges varázsigét ismételgetem. Elégedetten nézem a rémült arckifejezését, ahogy a mellkasához kap és úgy próbálja kapkodni a levegőt, mint egy partra vetett hal. Ha eddig nem ismerte a fojtó átkot, most biztosan megtapasztalhatja, hogy nem valami kellemes dolog. Nem akarom megölni, csak egy kicsit bántani, és ahogy térdre esik már el is engedem az átok alól. Szeretném, ha végre komolyan venne, ez remélem, hogy segíteni fog ebben. Elég alélt állapotban van, engem viszont nem érdekel tovább, hátat fordítok neki, a pénzt pedig a farmerem zsebébe gyűröm. Ma egyébként minden fekete rajtam, a sportcipőm, nadrágom, topom és kabátom is; legalább beleolvadok a környezetembe*

*Nem számítok rá, hogy errefelé olyasvalakivel is összefuthatok, akinek nem szívesen mutatnám meg ezt a nem éppen szelíd oldalamat. Ha nem lennék annyira elfoglalva az előttem szenvedő férfivel, akkor feltűnne, hogy a famulusom elhagyja eddigi helyét, hogy repüljön egy kört az általa is ismert lány körül, ezzel üdvözölve őt. Én egyelőre nem akarom megölni a pasast, bár nagyon rászolgált, mégis visszafogom magamat. Miután elteszem a pénzt eszembe jut még egy átok, aminek a hatását szívesen bemutatnám neki, és már emelném is a pálcámat, amikor meghallom a másik lány hangját. Nem vettem észre a közeledését, ezért kicsit meg is ijeszt, és az első szava után ő lesz az, akire ráfogom a varázspálcát, de egy másodperc múlva már le is engedem.*
- Meglopott. Szia, Ginger. *Persze rögtön előkerül a barátságos énem, mikor felismerem barátnőmet, hiszen egyáltalán nem akarom megijeszteni vagy bántani.* - Ezt én is mondhatnám neked. *Jegyzem is meg egy félmosoly kíséretében, hiszen kettőnk közül inkább ő az, aki nem illik ebbe a környezetbe. Nem mintha ártatlan és naiv lenne, ismerem már annyira, de tudomásom szerint nem éppen olyan alkat, aki ilyen helyeken bonyolítaná a bajos ügyeit. A földön fetrengő pasas kezd végre kicsit magához térni, legalább is kezd visszatérni az értelem a szemeibe; szinte hálásan néz Gingerre, talán azt hiszi, hogy a másik segíthet neki? Vagy hogy én békén hagyom, csak mert társaságunk akadt?*
- Harcos, ez? *Nézek is a férfire, a gúnyos hangomból pedig mindenkinek érthető lehet, hogy mindennek gondolom, csak annak nem.* - Csak egy mocskos tolvaj. De ezt majd később még megbeszélem vele. *Eszemben sincs több idő fecsérelni rá, ha már sokkal jobb társaságom is akadt, ráadásul később még úgyis megtalálom. Elfordulok tőle, egy pillantásra sem méltatom tovább.*
- Nem kellene errefelé egyedül járnod. *Mondom Gingernek, most már csak neki szentelem a figyelmemet. Egyáltalán nem megrovó a hangom, ráadásul ugyanezt akár ő is mondhatná nekem, de engem biztosan nem féltenek annyian, mint őt.* - Csak azt ne mondd nekem, hogy direkt ide készültél, mikor elindultál a kastélyból. *Előbb hinném el, hogy eltévedt vagy csak le akart vágni egy sarkot.*

*Sokban számítok a famulusom jelenlétére, ha bárki ártó szándékkal közeledne, azonnal figyelmeztetne, hogy legyen időm reagálni. Ezért is engedem meg magamnak, hogy a férfin kívül ne figyeljek most másra és ezért történik meg, hogy egy jó ismerős a frászt hozhatja rám. Nekem kellene Gingertől bocsánatot kérnem, amiért pálcát emelek rá, hiszen az én hibám volt, hogy így meglepett. De ehelyett csak arra a kérdésére válaszolok, hogy mit is tett az előttem fekvő varázsló. Nem gondolnám, hogy ennyire érdekli a téma, a kérdéseket hallva csak elmosolyodom, bár minden humor vagy jókedv nélkül.*
- Időt és pénzt. De ne törődj vele. *Nem sok mindent lehet tőlem ellopni, de ezt inkább nem is részletezném a másik lánynak. Utálom, hogy olyan csóró vagyok, amilyen, ennek a férfinek pedig sikerült feldühítenie azzal, hogy egyszerűen nem fizeti ki, amivel még mindig tartozik. Nyilván azt hiszi, hogy az én türelmem véges, ideje bebizonyítani neki, hogy ez nem pont így van. De nem szeretek anyagi dolgokról beszélni azokkal, akikkel nem üzletelek, de Ginger felvetése azért nekem is tetszik. Meg kell hagyni, hogy egész jó ötletei vannak. Visszanézek a férfire, akinek valamennyire sikerült ülő helyzetbe tornáznia magát, tekintete pedig köztem és Ginger között jár. Próbál mentegetőzni, és hajtogatja az ígéreteit, de azonnal elhallgat, mikor észreveszi, hogyan nézek rá. De most tényleg nem akarok vele tovább foglalkozni, ezért is fordítom a másik lány felé a figyelmemet. Rákérdezek, hogy mi hozta erre, a válaszát hallgatva pedig próbálok komoly fejet vágni, de elhiszem, hogy bosszantó lehet a számára. Az elhangzottakra nem válaszolok egyelőre, de egy kocsmázásban azért most benne lennék én is.*
- Persze. Mehetünk. *Most nem igen kell győzködni engem se, de mielőtt még elindulnánk, leguggolok a még mindig földön gubbasztó férfi elé, és az állát megfogva kényszerítem, hogy rám nézzen.*
- Tudod, szerintem Gingernek igaza van, fel kellene eleveníteni néhány ilyen régi szép szokást. Te mit gondolsz erről? *Mondom is a pasasnak, olyan hangon, mintha csak a ritka kellemes időjárásról társalognék vele. Látom a szemeiben a gyűlöletet, ó, hogy szeretne mindkettőnket megátkozni, de nem zavar, sőt, a bosszúságom ellenére is nagyon jól szórakozom az arckifejezésén.* - De lásd, kivel van dolgod, kapsz még egyetlen nap haladékot. Holnap megkereslek, és ne is próbálkozz eltűnni előlem. Ha nem lesz nálad a részem, akkor levágom mindkét kezed, plusz egy szabadon választott testrészt. Ne aggódj, megígérem, hogy olyasmit választok majd, ami a kezeid nélkül úgyis használhatatlan lesz számodra. *Villantok rá egy ártatlan mosolyt, majd miközben elengedem az állát hátra is lököm a fejét úgy, hogy elég nagy erővel ütődjön a téglafalnak. Ezek után elégedetten állok fel újra, akár indulhatunk is. Nem szólalok meg, amíg ki nem érünk a sikátorból, csak utána fordulok barátnőm felé.*
- Tudjuk jól, hogy nem vagy védtelen. *Mondom nyugodt hangon, visszatérve kicsit az előbbi témánkra.* - De ettől még nem szeretnénk, hogy bajod essen. Mások nevében nem beszélhetek, de én ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek, amiért ilyesmivel bosszantalak. *Vigyorgok is a másikra, mert szerintem ő is tudja, hogy ettől még úgy sem változik semmi. Most, hogy magunk mögött hagytuk a sikátort már egész jó a kedvem, a varázspálcám viszont még mindig a kezemben van, nem is szándékozom eltenni.*
- Na és, hogy telt a Valentin nap? *Most rajtam van a szemöldök vonogatás sora; általában nem érdekel mások magánélete, főleg nem a szerelmesek ünnepe, de Ginger legalább ismeri a komoly kapcsolat fogalmát, úgyhogy néha nem állom meg, hogy ne kíváncsiskodjak tőle.* - Amúgy ha már a jeles napoknál tartunk, nemsokára Szent Patrik nap lesz, idén kipróbálhatnánk végre a zöld sört. *Nem vagyok odáig az alkoholokért, de ezzel kivételt tennék; amíg odahaza voltam nem volt lehetőségem ilyesmire, és ha nem kell egyedül mennem, akkor végre én is bepótolnám ezt a hiányosságot.*

*Nem szeretnék nagyon visszautasító lenni Gingerrel, de ennek a dolognak a részleteit nem szeretném itt megbeszélni vele. Elhiszem, hogy kíváncsi, nincs is ezzel baj, eleget tudok kérdezősködni én is. Ez most nem bizalom kérdése, de amíg zavaró tényezőként itt van ez a pasas is, addig nem bocsátkozom részletekbe. Viszont innentől nem is szeretnék a kis „üzletfelemnek” annál több figyelmet szentelni, mint amennyit nagyon muszáj, főleg mert szóba kerül egy kis kocsmázás és női dumcsi. Azt azért én is tudom, hogy mi ér többet. Tehát búcsúzóul megfenyegetem egy kicsit a pasast, túlzásba nem viszem a dolgot, úgyis tudhatja már, hogy ha nem tartja magát ahhoz, amit mondtam, akkor szó szerint megkapja majd, amit beígérek neki. De mára ennyi elég is belőle, úgyhogy hátrahagyva őt elindulunk Gingerrel kifelé a sikátorból.*
- A jelek szerint nem túl kifizetődőbe. *Húzom el a számat, mikor a másik lány csak nem tudja visszafogni a kérdéseit. Nem zavar vele, tényleg nincs bajom a kíváncsiságával, csak felbosszantott a férfi.* - Vérről van szó, sok vérről, és nem volt könnyű megszerezni. Nem tudom, hogy kinek és mire kell, talán valami rítushoz, vagy valaki fürödni akar benne… nem érdekel, csak az, hogy ez az idióta elfelejtette megadni a részemet a fizetségből. *Adok is magyarázatot, hiszen tényleg nem titok. De találok ennél jobb témát is, vagyis olyat, ami úgy érzem, hogy szintén némi magyarázatra szorul. Tudom, hogy Gingert bosszantja, ha ennyire óvni akarják, meg tudja ő védeni magát, de a dolog nem erről szól. Az az orosz nyílván szerelmes belé, és nem akarja elveszíteni, én pedig igazi barátként tekintek rá, és ezért nem szeretném, ha baja esne.*
- Szeretnék ott lenni, amikor legyőzöd. Csak hogy lássam az arcát. *Nevetek is fel, mert már magától a gondolattól is jól szórakozom. Nincs különösebb bajom azzal a sráccal, de ez tényleg olyan látvány lenne, amit nem szívesen mulasztanék el.* - Mondom, tisztában vagyunk vele, hogy meg tudod védeni magad. De ettől függetlenül is még tovább fogunk idegesíteni a dologgal. *Jelentem is be, de nem túl komoly hangon, nem szeretném tovább bosszantani a másikat. Majd legfeljebb bosszúból talál valamit, amivel meg engem idegesíthet. De mielőtt még nagyon durcás lenne, inkább terelem a témát, amolyan csajos dolgok felé. Nem szoktam a magánéletéről faggatni, de ha már ilyen neves ünnep van mögöttünk, és nekem senkim sincs, akivel ünnepelhetnék, hát belekíváncsiskodok az ő napjába.*
- Nem volt extra… se bilincsek, se ostor? *Rázom is meg a fejem némi tettetett csalódottsággal, de persze ezt sem gondolom komolyan. Tény, hogy jól elszórakozom a fura humorommal, Ginger meg már úgyis megszokhatta ezt tőlem. Nekem fogalmam sincs, hogy milyen szerelmesnek lenni, pláne, hogy milyen tartósan együtt lenni valakivel. A Valentin napról viszont eszembe jut egy számomra sokkal szórakoztatóbb dátum, és nem is lennék igazi ír, ha életemben egyszer nem tartanám meg Szent Patrik ünnepét. Azon aztán nem fogok megsértődni, hogy Ginger nem tudja pontosan, mi is ez az ünnep, ha jól tudom, amúgy is csak néhány éve kezd nemzetközibb lenni a dolog.*
- Nem szeretnélek a száraz részletekkel untatni, a lényeg, hogy Írország legismertebb védőszentje a pasas, ezért megérdemel egy ünnepet. De ha engem kérdezel, akkor az írek csak szerettek volna egy napot, amikor nyugodtan és büntetlenül piálhatnak, ráadásul az egyház jóváhagyásával. *Végül is, ki hibáztathatná érte az íreket?* - A sör pedig csak sör, csak ételfesték van benne. Nyugi, nem lesz tőle bajod, de ha szeretnéd, előkóstolok mindent, bár akkor nem garantálom, hogy marad neked valami. *Nevetek is megint; igen, most már egészen jó kedvem van. Látszik azért, nem mindegy, hogy az ember kivel tölti az estéjét. Lassan odaérünk a kocsmához, nem voltunk tőle túl messze.*
- A lényeg, hogy mindenki jól érzi magát, és egy napig senkinek nem kell foglalkoznia a nyűgjeivel. Igazából még én sem nagyon ünnepeltem meg. Tavaly nem akartam egyedül visszamenni Írországba, előtte meg aztán szó sem lehetett ilyesfajta züllésről. *Nagyanyám szavait használom, hallottam tőle ezt elégszer. Meg is nézhettem volna magamat, ha bármit is meg merészelek ünnepelni, amire ő nem adott engedélyt. Ha legalább kitagadott volna érte vagy valami, de nem, inkább pokollá tette mindenki életét. De nem fogom hagyni, hogy az ilyen irányú emlékeim elrontsák a kedvemet, úgyhogy egy széles mosollyal folytatom a mondókámat.* - Legalább megismerhetnél egy igazi ír pubot, a hangulatával meg mindennel, remélem ez már elég vonzó?