Colette Blackbourne

Tárgy: Colette Blackbourne 2014-04-09, 5:34 pm

Név: Colette Blackbourne
Kor: 19
Nem: Nő
Vér: Aranyvérű
Szak: Exortus
Évfolyam: Egyetemista

Kinézet: Ha szembe jön veled egy rövid, sötétvörös hajzuhataggal, és mandula alakú, élénkzöld szempárral rendelkező fiatal rocker lány, akkor.. hát nem éppen száz százalék.. de esély van rá, hogy vele futsz össze. Kifejezetten szemrevaló hölgyemény, szépségét pedig még inkább kiemeli örökké sápadt, porcelánfehér bőre és karakteres vonásai. A 166 cm-es magasságával nem mondható magasnak, de voltaképp alacsonynak sem. Karcsú vonásai vannak, hiszen szerencséjére az örökölt génjei nem igazán engedik meg neki, hogy felszedjen pár kilót. Alsó ajkán található két piercing, ezen kívül még a fülében és a hasán található testékszer. Ha a ruhákról és a stílusáról van szó, akkor leginkább a rockerekhez illő öltözködés áll hozzá a legközelebb (ami a fekete szín, a láncok és szegecsek megjelenését jelenti), bár világképéhez méltóan szeret színeket is belefűzni ebbe a fekete stílusba, már csak azért is, hogy egyedi legyen. Éppen ezért nem ritka, ha kék-fehér inget látsz rajta, vagy éppen zöld pólót. Ez talán annak köszönhető, hogy a szíve igencsak közel áll az elemekhez, így ezt szereti az öltözködésén is kimutatni. Sminkelni szokta magát, és szeret hosszabb időt is fordítani a küllemére, bár másokon nem igazán tartja számon a külső megjelenési hibákat. Alapelve, hogy ő tökéletes legyen, bár a többieken nem említ meg egy hibát sem. A hátán található egy különleges tetoválás, amin a négy elem színeit jelentette meg, így erősítve meg még inkább, mágikus hovatartozását.

Jellem: Szabadlelkű, és mindenképpen individualista. Bár az, hogy mindentéren szereti a saját vágyait az első helyre helyezni, az nem jelenti azt, hogy mindenki mást el is tipor ennek köszönhetően. Szeret küzdeni a céljaiért, a vágyaiért, és nincs számára annál jobb érzés, amikor teljesül egy álma, de ezt szeretné úgy megtenni, hogy közben a lehető legkevesebb embernek okoz ezzel fájdalmat. Jó is meg nem is, gonosz is meg nem is. Természetesen emiatt mindenképpen semleges beállítottságúnak vallja magát, ami talán korrekt is az ő szemszögéből. A tudás, a fejlődés, és a profizmus számára az egyik legfontosabb dolog, bár néha eljönnek a napok, amikor annyira túlhajtja magát, hogy utána pár napig csak lustálkodni van kedve, és lazítani. A szívéhez nagyon közel áll a természet, ezért is sok olyan dolgot szokott csinálni, amitől még jobban érzi ezt a közelséget. Kiülni a nyári esőben, és meditálni.. felmászni egy magas helyre, és érezni, ahogyan a lágy szellő elsúgja minden bánatát.. vérbeli elemista, és ezt le sem tagadhatná. Rossz tulajdonságai közé tartozik, hogy nagyon trehány (főleg a saját szobájára értve), gyakran kitör belőle a lusta énje (szinte minden második nap), és ha felhúzzák, akkor akár a tűz, úgy lobbantja fel áldozatát. Végül fontos megemlíteni, hogy erkölcsi törvényei közé tartozik az egyensúly, így szereti megtartani a mértéket minden között, legyen szó külső-belső tulajdonságokról, elme-testedzésről, vagy éppen a négy elem közötti egyensúly megőrzéséről.

Előtörténet

Ausztria fővárosában, Bécsben született. Szülei nagy üzletemberek, így a folytonos utazás még a terhességi idő alatt sem volt elhalasztható számukra. Így került a szülőpár Ausztriába, és így született meg ilyen távol az „anyai” háztól Colette. Édesanyja a születésétől fogva három évig még otthon maradt vele, majd onnantól kezdve a háztartási tagokra, és a nevelőkre bízták nevelési feladatokat. Nem azért mert nem szerették, hanem mert meg akarták adni neki a legjobbat. Nem akarták, hogy folyton velük kelljen költöznie, pénzt viszont szerezniük kellett valahogy, így ez volt a legpraktikusabb döntés. Na de, hogy hol is élte le az életének gyermekéveit? Franciaországban, Párizsban. Világvárosból világvárosba. Már ebből a pár sorból is látszik, hogy csodálatos élete volt, legalábbis az anyagi szűkölködéstől nem kellett félnie. A komornák, és komornyikok kedvesek voltak vele, és a magántanároktól pedig mindent megtanulhatott, amire szüksége volt. Boldognak érezte magát, bár a szülei hiányát nem sok minden tölthette ki számára. Szerencsére azért a nagyobb ünnepeken, és a születésnapjain hazautaztak (vagy legalább küldtek neki egy ajándékot, ha elhalaszthatatlan dolguk volt), így enyhítve a lány hiányérzetét. Tizenkét éves korában úgy döntött, hogy az általános iskola utolsó két évét a kortársai mellett szeretné befejezni, hogy legalább egy rövid ideig megtudja, milyen a nem magániskolai élet. Mivel magántanulóként egy évvel tovább sikerült jutnia, mint kortársai, így könnyedén becsatlakozhatott a nála egy évvel idősebb tanulók közé. A szociális élet számára teljesen mást jelentett, mint eddig. Messziről mindig látta, hogy milyen is egy-egy diákközösség, de ilyen közelről még soha nem érezhette. Tetszett neki ez a folyamatos pörgés, a tanárok változatossága, és a vele egy nézettel bíró gyerekekkel való szórakozás. Persze ahogyan a többi gyereken, úgy rajta is előtörtek a kamaszodás első jelei, ami alatt a szexuális vonzalmat lehetett érteni. Colette-el valahogyan viszont mégis csak máshogy járt el a természet, mint a többi társával. Őt valahogyan nem érdekelték az ellenkező nem figyelemreméltóbb tagjai, sőt semmi különösebb érzelmet nem váltottak ki belőle. Helyette inkább a saját nemére kezdett összpontosítani, bár érezte, hogy ez nem valami normális dolog, sőt.. rendellenes. Nem akarta magát elfogadni, és el akarta nyomni az érzéseit, de ebből csak az jött össze, hogy még inkább összezavarodott, és végül hagyta magát az érzelmeinek. Egy nap odament egy osztálytársához, akit már egy jó ideje figyelt a leghátsó pad, védelmező távolságából, ám sikerült összeszednie a bátorságát, és lám.. itt állt a lány előtt.
- N-nézd.. Camille. Lehet, hogy ez furcsán fog hangzani.. – szedte össze a gondolatait a lány előtt, hiszen amit eddig kitervelt, az mind elveszett a homályban a nagy izgalomtól.
- Én.. nem érzek irántad közömbösen.. sőt.. sokkal többet érzek, mint baráti szeretet. Szeretlek.. – nyögte ki végül nagy nehezen. A másik lány legelőször meglepetten nézett rá, végül elmosolyodott, és válasz helyett egy csókot nyomott Colette ajkaira.
- Rendben, akkor járjunk. – jelentette ki határozottan Camille. Főhősnőnk szíve hirtelen majd kiugrott a helyéről, hiszen soha nem érezte magát még ilyen boldognak.
Attól a naptól kezdve tehát járni kezdtek ők ketten.. Colette és Camille. Az utóbbi lány kicsit vadabb stílusirányzatot követett, mint Colette. Hosszú fekete haja volt, sötét ruhákat vett fel, piercingjei voltak, és hát.. kifejezetten a rockerekhez és a metalistákhoz tartozott. Ezek a tulajdonságai valahogyan a mi kis ártatlan lányunkra is ráragadtak.. mondhatni ráragadt egy kis jó ízlés. Kis időn belül ő is átvette ezt a „különleges” öltözködési stílust a saját jegyeivel vegyítve, és az alsó ajkán is szép lassan megjelentek az első piercingek. A szülei és a nevelői csodálkozva nézték lányuk hatalmas változását, de nem szóltak bele.. tudták, hogy egyszer az ő ártatlan kislányuk is megízleli a nagyvilágot és a saját stílusa után fog menni.
Egy évvel a két lány összemelegedésére a kapcsolatnak vége lett. Az okára már talán nem is emlékeznek, talán egy kisebb-nagyobb összerezzenés miatt lehetett, vagy talán valami komolyabb eset is történhetett, de ez már nem lényeg. Colette-et megviselte a szakítás, és egy hétig nem is nagyon akart kijönni a szobájának kis zugából. Az élete egyetlen értelme az a lány volt, és hirtelen a céljai, a vágyai, és az álmai megszűntek létezni. Nála ezek kulcsfontosságúak voltak, és mivel a személyisége alapkövei összedőltek, így a lány teljes énjére is ez a sors jutott. A szülei látták, hogy új reményt kellett adniuk a lányuk számára, ezért hát bevetették a családi titkot, mint mentsvárat a lány számára.
- Kislányom, gyere ide.. beszélnünk kell. – hívta magához az anya a lányát, hogy elbeszélgessen vele egy kicsit komolyabb dologról, mint amiről eddig valaha is beszélgettek.
- Igen, anya? – mászott ki a sötét szobájából a lány, bár a meg szokott tökéletes külsejét most inkább egy élőhalottra lehetett volna hasonlítani. Ez alatt az egy hét alatt a fürdéseinek a száma kicsit megcsökkent, de azért még tűrhető volt, ugyanis néha-néha elsétált egy tükör előtt.
- Van egy dolog, amit már rég el kellett volna mondanunk, de úgy gondoltuk az apáddal, hogy lehet jobban járnál ha nem tudnál erről a világról. De tévedtünk, hiszen nincs jogunk megvonni tőled azt a helyet, ahova tartozol.
- Milyen világról beszélsz anya? Én ezt most nem értem.. maffia család vagyunk, vagy mi? – kezdett neki az értetlenkedésnek. A héten most először keltette fel valami a figyelmét, de az nagyon.
- Boszorkány vagy. Mágus. A mágia pedig igenis létezik, és nem csak tündérmese. Olyan vagy, mint én és az apád. Mágiahasználó. – próbálta alaposan kifejteni a mondandóját, bár eléggé félre sikerült.
- Hogy.. mi? – a lány többször is megcsípte magát, mert nem értette, hogy ez most vajon egy vicc vagy egy álom? Az igazság semmiképpen nem lehetett, legalábbis az ő eddigi tudása szerint.. lehetetlen. A mágia létezik? Ezt már jó párszor hallotta az évek folyamán, a tv-ben ülő jósnőtől kezdve a nyolcadikos okkultfanatikus osztálytársaival bezárólag, de egyik sem volt valami bizalomgerjesztő. Nem hitte volna, hogy pont az édesanyjától fogja ezt újra hallani. De ő csak nem hülyéskedne vele, amikor látja, hogy milyen helyzetben van. Vagy mégis? Ezt most már tényleg ki akarja deríteni.
- Bizonyítsd. – utasította az anyját egy kis hitalapozásra, ami talán jogos is volt az ő számára. Az édesanyja intett egyet a levegőbe, és pontosan egy méterrel mellette egy rókaalak jelent meg, lángoló testtel. Colette szeme majd kiesett a csodálkozástól, bár legalább már elkezdett hinni a „varázslásban”.
- E-ezt.. eddig miért nem mondtad? És mi a fene ez? – ugrott fel a lány izgatottan, bár hangulata néha az idegeskedésbe is átváltott. Eléggé fel volt dobva, de.. meg is volt lepve, hiszen soha nem hitte volna azt, hogy a szülei képesek.. varázsolni. Az anya elmagyarázta a lányának az egész világmindenség lényeges alapköveit, amit egy éjszaka alatt nagyjából ellehetett mondani. A familiárisáról is beszélt neki egypár szót, de a végére már Colette-nek annyira fájt a feje a sok új információtól, hogy inkább elment aludni.
Másnap friss fejjel, a tegnapi információáradatot megemésztve a szülei elé állt, és beleegyezett abba, hogy tizenhat évesen beírassák egy a szülei által is elfogadott mágus akadémiára, ahol meg tanulhat ő is mágiát használni, mint az ősei. A választás a Mysterio Feketemágus képzőre esett, ahova a tanévkezdés elején már be is iratkozott. Az iskola Új-Zélandtól nem messze, a Csendes-óceánon fekszik, így a szülei hopponálva gyorsan el is tudták a közeli varázslóvárosba juttatni. Magára a szigetre egy révész segítségével tudott bejutni, majd a szigetre érkezése után egy felelős diák segítségével megkapta a szobáját, ahol a hátralévő három évét elvileg tölteni fogja. Izgalom, tudásszomj, és kalandvágy jellemezte a belső világát, hiszen egy eddig számára ismeretlen világba esett bele, úgy.. hogy a szülei közül mindketten aranyvérű mágusok. A tanévet nehezen kezdte meg, hiszen maga az iskola hatalmas volt, és még nagyon idegen volt számára az egész.. de nagy nehezen ráérzett a dologra.
Az első évben megismertették vele a mágia alapköveit, beosztották az Exortus szakra (persze ezt már a felvételiben is közölték vele), és sikeresen megismerkedett a szobatársain kívül pár szak-, és évfolyamtársával. A szakjához méltóan különleges érzéke volt az elemi mágiákban, legalábbis főleg az ilyen varázslatokban, amit a következő évben már kamatoztatni is tudott. Az év végi vizsgát sikeresen letette, és még az első napjánál is nagyobb izgalommal kezdett neki a második évfolyamnak. Az új évben egy új társra is lelt, egy sivatagi famulus róka személyében. Az elemi mágiatanulásra még jobban ráfeküdt, de a társasági életét sem hagyta cserben. Hamar eltelt számára ez a három év, és minden év végi vizsgán is egész szép eredményben teljesített. Büszke volt magára, de elégedett sosem. Mindig tudta, hogy van még mit fejlődnie, főleg így.. hogy megtalálta az életének az új céljait, és teljesen elködösítette a múltjainak szomorúbb napjait. Amikor eljött végül az egyetemi évek ideje, nem volt kérdéses, hogy melyik szakirányba kapaszkodjon meg, hiszen már a második évtől kezdve ezekre a tantárgyakra gyúrt leginkább. Az élete jól telik, a hétköznapjai bár szürkék mégis élettel telik, és napról napra egyre inkább szomjazik a kalandokra, és a tudásra, mint még eddig soha..

Tárgy: Re: Colette Blackbourne 2014-04-09, 6:08 pm

Na, hát azt kell, hogy mondjam, teljesen jó előtörit írtál, hibátlan volt, mindenre odafigyeltél és tényleg látszik, hogy mindennek utána is olvastál a fórumon, aminek nagyon örülök. Smile

Szóval üdvözöllek az oldalon!

Nincs más dolgod, mint beírni a famulusod, a szakválasztásodat és utána nekiesni a játéktérnek. Ajánlom a játék egyeztetést, amit te is csinálhatsz magadnak nyugodtan, a játékra hívást, facebook csoportot, szóval mindent. Very Happy

Nézz körbe, aztán ahogy észrevettem, feltalálod te magad. Razz

» Colette Blackbourne
» Colette Blackbourne