Sötét rúnasor (A folyosó)

Tárgy: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-01-22, 9:59 pm

Amint felérsz a Keleti toronyba, egy hosszú, sötét folyosóval találod magad szembe. Ez a hely tényleg csak átjárásra alkalmas, de a sötétben megbúvó ablakoknál is el lehet tölteni egy kis időt. Ezekből, az ablakokból, lelátni a révészre, és Seol-szigetének egy kis részét is megpillanthatod. Ám ha tovább haladsz, és Exortusos vagy, akkor egy festményre lehetsz figyelmes.
Erről a folyosóról betévedhetsz a Tükrök termébe, és ha figyelmes vagy felfedezheted az Álmok birodalmát rejtő termet is.

Sötét rúnasor (A folyosó) Sotetrunasor

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-01-30, 4:50 pm

-Hatalom? Én csak azt kérdeztem, hogy ha ez ordítás, akkor az minek fog számítani... mondtam, hogy bemutatom, milyen ha ordítok, de nem muszáj. Nem szokásom, amúgy se...*vonja meg a vállát, nem ordít ő ha kell, ha nem, sőt, utálja is, ha ordibálnak, de azért fontosak a benyomások, amiből lehet, hogy a lány azt szűri le. Csak tessék... *
-Nekem nem szólt senki róla, de most majd pótolom a mulasztást.*válaszol a lányra pillantva, elvégre csak ennyi a feladata, útközben majd abba is belegondol, hol lehet még hely. *
-Azért összetörnöd nem kell magad ezen. *emeli meg kicsit a szemöldökét arra a nagy mosolyra, úgyse őszinte, akkor meg minek azt?*
-Csak gondoltam megkérdezem, mielőtt elkönyvelsz pofátlannak. Mert sok minden vagyok, de azért az nem feltétlenül. *mondja csendesen, és tovább fújja a füst karikákat, amíg el nem szívta azt a szál cigit, utána elnyomja, aztán még elrakja a csikket, majd feláll, ha a lány már útra kész.*
-Ezt csak értékelni tudom. Maradjon az én bajom, hogy ott hagyom ezt az egész hülye címet. Nem tudom a többiek hogy képesek elviselni egy rakás drágaság mindenféle nyavalyáját. *jegyzi meg teljes mértékben nyugodtan most már, egy apró sóhajt követően, aztán inkább csak elindul, nincs is olyan nagyon messze a másik torony, szerencsére. Ismét zsebébe mélyeszti a kezeit, és lépked, amerre az útja viszi. *
-Ha megkérdezem, honnan érkeztél, fogsz válaszolni? Pusztán dokumentációs célból, csak nehogy azt hidd, hogy érdekel. *fordul a lány felé egy pillanatra, majd inkább újra csak a padlót nézi maga előtt, majd újra felpillant nagy hirtelen. *
-Elfelejtettem a sablon szöveget a tudtodra adni... üdv az Exortusban, a házvezető Aoifé Siobhain magiszter, bizonyára már tisztában vagy vele, hogy toxicológia és rúnamágia tanárnő... a keleti toronyban van minden exis helység, és ha bármi bajod akadna, akkor a sentineleknek szólj, az nincs benne, hogy ne nekem, de lehetőleg tényleg ne nekem. *mondja határozottan, valahogy nincs sok kedve még egy felvonáshoz a "Hogyan öljük fel egymást" című darabból, Mordana éppen elég volt. *

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-01-30, 5:11 pm

- Hát, inkább kihagynám. Tudom, hogy milyen az ordítás és nem vagyok oda érte. *húzza el kissé a száját, hiszen tényleg nem kíváncsi arra, hogy ordítozzanak vele, még csak az hiányzik, hogy itt is olyan szörnyű legyen az élete, mint ami volt odahaza. *
- Pofátlannak? Nem tervezem, hogy ilyesminek könyvellek el, de ha te ezt gondolod, hát gondold, nem igazán érdekel. Na meg ahogy kinézem ebből az ismerkedésből, te se kedvelsz engem. *vállat von, nem kellenek neki barátok, remekül elvan ő saját magával is. Tanulni jött ide, hogy majd bosszút állhasson az apján, de ehhez a tanuláshoz nem feltétlenül kellenek neki barátok. Mondjuk tegnap Varg szavai kissé elgondolkodtatták, hogy azért pár alap varázslat megtanulásához kell valaki, de majd csak akkor fog szólni bárkinek is, hogy ha nem megy neki a könyvből. Közben a srác bosszankodik egy sort, de erre nem igazán figyel a lány, valahogy nem érdekli a dolog. Majd Jal letárgyalja magában a dolgokat, ő pedig nem fog tanácsokat adni, amúgy is hülyeség lenne, legalábbis ahogy magából kiindul. Lassan viszont követni kezdi a srácot, majd megint megkapja azt a kérdést, amit tegnap is, azaz ma hajnalban. *
- Dániából. De soha többet nem térek vissza, azaz majd egyszer, de akkor is csak egy napra. Gyűlölöm azt a helyet. *és a sok emléket is, amelyek mind fájó nyomot hagytak az életében, a sok verés, bántalmazás. Nem meglepő, hogy ilyen ez a lány, amilyen, de ezt Jal nem tudhatja és nem is kell tudnia. *
- És ne aggódj, nem hiszem az, hogy érdekel. *lassan felzárkózik a srác mellé és végighallgatja a sablon szöveget. *
- Oké, értem. Akkor majd ha van valami, szólok valakinek, aki nem te vagy, világos. Nyugi, nem fogom rád erőltetni a társaságomat. *feleli vállat vonva, majd egy kis ideig csöndben mennek egymás mellett, de ekkor a lánynak eszébe jut valami, egy kis gyakorlás, így picit lemarad a fiútól, majd előveszi a pálcáját. *
~ Varg szerint nem nehéz, biztosan menni fog. ~ - Lumus. *mondja ki a varázsigét, bár nem helyesen, de ezt ő nem tudhatja és így semmi se történik. * ~ Mi a... ~ - Lumus, lumu... na már... *közben pálcájával bőszen mutagat, de csak nem akar neki sikerülni, de nem adja fel, tehát tovább próbálkozik, csak nem lesz hülyének nézve.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-01-30, 5:50 pm

-Én azt nem mondtam, hogy nem kedvellek. Igaz, az ellenkezőjét sem, mert nem is viszonyulok hozzád sehogy sem, azt leszámítva, hogy ilyen vagyok... de ha te úgy érzed, hogy nem kedvellek, én nem fogok azon nyavalyogni, hogy javítsam a szürkeállományodban ezt az elképzelést, elvégre azt gondolsz, amit akarsz. *válaszol ő is egy vállvonással. Nem élete legszebb napjain van túl, bár volt ennél rosszabb is, de mindent egybevetve semmi kedve jópofának lenni, nem feltétlen a lány miatt.*
-Értem. *válaszol, megjegyezte, hogy Dánia, és kész, a többi már a lány dolga, bár azt is végighallgatja.*
-Nem erőltetés kérdése, de ha nem leszek tovább Sentinel, akkor nincs amiért nekem szólni. Ott van arra a szobatársam, meg a barátnője, meg van még egy srác, fölösleges, hogy én egyem mások idegeit, mások meg az enyémet, és közben átkozom azt, akinek az én nevemet kellett kiszúrni.*pillant a lányra, nem kell az magára vegyen bármit is. Maga elé bámulva megy tovább, szinte észre sem veszi, hogy a lány lemarad, elgondolkodott, hol is lett így elrontva minden. Csak a varázsigére kapja fel a fejét, és fordul vissza. Aztán megrázza a fejét, és sóhajt egyet. *
-Sose tanultál varázsolni?*kérdezi nyugodtan, és próbálja azért nem megsérteni a lányt, ha van olyan, amibe nem szokása belekötni, akkor ez, mert senki nem tehet arról hová születik, és ennek függvényében arról sem, ha mugli szülők gyermekeként csöppen ebbe a világba. Inkább visszasétál, és előhúzza a zsebéből a pálcáját, ami amúgy nyírfából van.*
-Lumos... látod, így... *mutatja a varázslatot, azzal az apró, nem túl nehéz, vagy legalább is számára nem túl nehéz mozdulattal, ami hozzá tartozik, és erre kigyúl a végén a fény. *
-Na most már biztos menni fog. Ha... *kezd bele, aztán észbe kap, és kicsit megrázza a fejét. Miért is játssza ő most itt az irgalmas szamaritánust? Jó lenne tudni, Inkább nem mondja tovább, csak ajkába harap, majd már inkább indul is tovább a folyosón.*
-De talán menjünk inkább, hogy ne kelljen tovább elviseld a társaságomat. *jegyzi meg még, majd elhallgat, elrakva a pálcáját is. *

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-01-30, 6:07 pm

*A srác úgy tűnik, hogy kissé bővebben kifejti a saját kis véleményét, ezzel elmagyarázva Azariának, hogy neki semmi baja sincs vele és nem viszonyul hozzá sehogy. *
- Jól van, megértem én, elég egyszer is mondani. *csupán csak ennyit mond, majd a kérdésre szépen meg is adja a választ, viszont meglepetésére Jal nem kérdezősködik, hanem csak szimplán elkönyveli magában, hogy Dániából származik a lány. *
- Nagy teher lehet sentinelnek lenni... *csupán csak ennyit mond, majd végül csöndben baktatnak tovább és ekkor jöhet a lemaradás és a gyakorlás, hogy azért valami hasznossal töltse az idejét és mivel tanulni jött ide, ég a tudásszomjtól. Nem meglepő, hiszen varázsló, de még se tud varázsolni, azaz eddig még nem próbálta, de most már megteszi és nem igazán érdekli, hogy ki milyen véleménnyel lesz róla ez miatt. Viszont akárhogy is próbálkozik, csak nem jön össze, így egyre jobban rángatja azt a szerencsétlen pálcát és nemsokára már Jalnak is feltűnik, hogy mit ügyetlenkedik, így vissza is fordul felé, majd megrázza a fejét.*
- Nem, nem engedték... *ismeri be őszíntén, majd figyeli, ahogy a fiú létrehozza a kis fényt a pálca végében és halványan el is mosolyodik. *
- Azt hiszem, hogy értem. *pillant fel a srác szemeibe, majd most ismét megpróbálkozik, de természetesen a helyes varázsigével.*
- Lumos. *és jöhet a Jaltól ellesett egyszerű pálcamozdulat. Majd láss csodát, sikerül is. *
- Nahát. *szemei megcsillannak, majd most már egy őszínte mosollyal a fiúra néz, de addigra Jal már elfordul, így kapcsol, tehát gyorsan elteszi a pálcát, majd felzárkózik a sentinel mögé.*
- Nem zavar a társaságod... csak furcsa. Tudod, annak, aki egész életében egyedül volt, minden beszélgetés nehéz. *halk sóhaj, majd most ő maga rázza meg a fejét, nem fog tovább fecsegni, hiszen ez Jalt úgy se érdekli, így inkább csak megy utána, remélhetőleg a klubhelyiség ajtajáig, ahol kissé megigazítja a vállán lévő táskát, majd az ajtót szemléli, most már esze ágában sincs a fiúra nézni.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-02-26, 11:56 pm

*Újra csak az iskolát fedezem fel, kell is. Sokáig fogom ezeken a folyosókon koptatni a cipőmet. Egy hosszú ujjú póló van rajtam (ujja fekete, póló része fehér) és egy kék farmer. Végül találok egy padot ami épp optimális, egy kis pihenésre. A farmer zsebéből elő veszek egy kis könyvet. Amit el is kezdenék olvasni, de elég sötét van. Így előveszem a pálcámat és a megfelelő mozdulatokkal fényt csiholok, miközben halkan el mormogom a Lumost. Ezek után fél kézzel kinyitom a könyvet azon az oldalon ahol tartok és elkezdem olvasni. Kísérteties csönd van, hogy is szokták ezt mondani? Síri csönd és hulla szag, Na itt pont ugyan ez a szituáció van, hulla szag nélkül. Bár ha jól tudom itt van valahol a krematórium is. Szó ami szó, elég érdekes helyre kerültem, ami iránt vegyes érzelmeket táplálok.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-02-27, 12:13 am

*Mit csinál az ember lánya, ha szőke hercegből hiánya van? Hát egyszerű a válasz, megkeresi, legalább is Johanna így szokta. Mivel a Hellway hercegmentes környezetnek bizonyult, amikor arra járt nem is olyan régen, hát így elindult a kedvenc helyek felkutatására, és a vad becserkészésére, mert az úr még a szelídítés fázisába visszacsúszik néha. Fekete nadrágjában, és fehér pöttyökkel tarkított, buggyos ujjú, melle alatt szalaggal megkötött élénkzöld blúzában tánclépésben lépked előre, kettőt előre, egyet vissza, és persze, egy kis csipőmozgás is mindehhez. Nyakában az apró kis négylevelű lóherét mintázó medál néha ide, néha oda libben, és ő meg vígan zsebeibe mélyeszti a kezeit, zöld szemeit meg fekete cipellőire irányítja, és figyeli a cipő orrára bigyesztett pici fekete csokrokat, követve azokat. Szőke haja összekötve egyetlen copfba, zöld tincse vígan ficánkol egymagában, és rakoncátlanul előre csúszik füle mögül, folyamatosan arcába omolva. Nem dúdol, de azért ő maga hallja a belső zenét, amire most lépked, aztán hirtelen két láb kerül a látóterébe, és még mielőtt orra bukna, egy ugrással kerüli ki az egészet, aztán megfordul, és fejét csóválva szólal meg.*
-Nézhetnél a lábad elé, ha egyszer jövök. *jegyzi meg vigyorogva, aztán elneveti magát, majd jobbjával átlépik a fiú lábain, kissé terpeszben megáll, és lábujjhegyre ügyeskedve magát előre hajol, és meglesi a könyvet, miközben valószínű, hogy hajtincsei a fiú arcát súrolják. *
-Mi jót olvasol? Sajna fejjel lefele nem megy...*jön a kérdés, aztán felemeli a fejét, és a fiú szemeibe néz, végül kissé sem zavartatva magát rávigyorog, és a kezét nyújtja. *
-Szikszay Johanna, Sentinel... a hercim szerint idegesítő vagyok, de ne se törődj a véleményekkel, én szerintem csak kommunikatív, és rettenetesen szociábilis. Egyébként te ki vagy? Még nem láttalak... *mondja, és csak úgy pereg a nyelve, mint mindig. *

//fagy//

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-03-01, 10:35 pm

*Még mindig ez a csönd, vagy mégsem. Lépéseket hallok, egyre közeledik bárki is az. Végül majdnem átesik rajtam, de reflexei a toppon vannak. Megjegyzésére, csak fel pillantok, de már farkas szemet is nézünk.*
- Nem ügyelhetek minden ember biztonságára. *Felem pimaszul, de hangnemem szórakozott.* - Mugli írótól van. Egy psycho-horror regény. Épp illik a környezetbe, nem de? A fejel lefele olvasással ne törődj, nekem se megy. *Remélem ezt nem úgy fogja fel, hogy én minden tudó vagyok, hanem úgy, hogy nehéz megcsinálni //Ezt jól megaszontam... De remélem érthető... Very Happy

//.*
- Cristopher Ben McKeat, exortus, örvendek. *Felállok és kézfogás helyet a lány kezére lehelek egy csókot.* - Nincs azzal semmi gond, ha valaki mindig boldog, szeret beszélgetni és kedves, barátságos. *Mondom, lágy, kedves hangon.*
- Viszont ha már így össze futottunk.... Gondolom háztársak vagyunk, hisz itt más sentinelek nem járkálnak, csak exortusosok, ha jól mondom. Na de, nem vagyok beosztva, tudsz rajtam segíteni? *Pillantok a lányra kérdőn.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-03-01, 11:13 pm

*A pici csokrok hol ide, hol oda libbennek, ahogy teszi a lépéseket, aztán egyszer csak két lábszár is bevillan a képbe, ami majdhogynem besegít, hogy a föld vonzásának engedve hasra vágja magát. De végeredményben bizony mégiscsak a reflexei győzedelmeskednek a fizikával szemben, és megáll. Kissé mátrixos volt a mozdulat, de összejött, és a következő pillanatban máris vigyorogva próbál belepislogni abba a könyvbe, amit a fiú olvas, kevés sikerrel.*
-Te is mugli származású vagy? Nyáh, nem tudom elolvasni így, miről is van itt szó... esetleg egy címet mondasz? *továbbra is kíváncsi tekintet mered a fiúra, és bizony fogja feladni, már csak azért sem, mert a horror nála tuti befutó.*
-Áh, köszi. Végül is, azt ő sem mondja, hogy mindez rossz, egyszerűen csak, hogy néha sokat beszélek. *elmosolyodik, huncut módon ajkába is harap, miközben kissé forgolódni kezd, ahogy ott áll, jobbra, balra, jobbra, majd ismét balra, kezeit háta mögött összekulcsolva. *
-Én is örven... dehek... *meglepődött, és köhögési rohama is lett egy kicsit, szóval nagyon nagyon nem várt erre, de aztán elmosolyodik, hogyne örvendene, ez a dolga amúgy is.*
-Öh, igen, persze. Exi... és egyébként azt hiszem, a hercim miattad volt mérges tegnap, mert nem talált meg. De biztos csak elkerültétek egymást, szóval gyere csak... *széles mosoly, azzal már indul is vissza a folyosón, továbbra is tánclépésben, aztán visszafordul. *
-Hümm... asszem a... a... nem tudom melyik szobában laksz, de majd meglesem a káhában, jó?*mosolyodik el, aztán bevárja a fiút.*
-Egyébként te honnan érkeztél köreinkbe?*kérdezi kíváncsian. *
//fagy//

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-07, 7:24 pm

*A mai napon nincs igazán terve, hogy merre is menjen, így inkább csak a keleti főtorony folyosójáig sétál. Nem volt sok kedve a szobájában maradni és valahogy a klubhelyiség se tűnik számára most annyira hűűű de jó helynek. Így került tehát most ide, ahol az egyik ablaknál megáll, majd kinyitja azt és már érzi is a friss levegőt. Elmosolyodik, de csak halványan, majd már ki is ül a párkány szélére, élvezve a kellemes kilátást, na meg a tiszta levegőt, amelyet az óceánnak köszönhet. Ma egy fekete nadrágot visel és hozzá hófehér, ujjatlan felsőt, amely ismét csak kihangsúlyozzák izmos testét. Lábain fekete sportcipő található és körülbelül ennyi, a fiú viselete. Ismét sportos, bár még nem tudja, hogy merre viszi a lába. Lehet, hogy ismét elmegy egy kicsit az árny hágóhoz, hegyet mászni vagy esetleg az erdőbe futni. Viszont amíg ezek a gondolatok között van, bizony előkerül a könyv is, amely eddig is nála volt és azt kezdi el olvasgatni. Egyik lábát felhúzza a párkányra, a másikat pedig lefelé lógatja, úgy nézi tovább a vaskos darabot és néha lapozgat egyet. Nem igazán köti le a figyelmét, így elég sűrűn tekint hol a folyosóra, hol pedig az óceán nyugodt vízére, de azért a jelmágiát illene tudnia, így hamarosan halad is tovább a könyvvel.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-07, 7:37 pm

* Szokatlanul gyorsan kapkodja lábait a Keleti Főfolyosó lépcsősorain, kezével éppen hogy érintve a hozzá tartozó korlátot, így csak végigsimítja e kisebb út során. Az elmúlt pár napban vagy nem érezte jól magát vagy a házik halmozták el, így nem igazán volt ideje felkeresni a srácot, bár még jócskán van mit pótolnia s magolnia, de számára is vannak határok. Szeret tanulni, de nem egyfolytában, így most kis lábait az Exortus ház folyosójára téve indul meg a klubhelyiség felé. Fpgalma sincs hogyan fogja értesíteni a srácot, hisz nem tud bemenni, de majd feltalálja magát. Ha jön egy diák sürgős sentineli ügyre hivatkozva elküldet a fiúért. Nem kell azt neki tudnia, hogy csak ő akarja látni. Így pici elégedett mosollyal ajkain tart az ajtó felé, míg nem pillantása megakad egy alakon ki a kitárt ablaknál olvasgat. Amint felismeri a fiút kicsit megkönnyebbül hogy nem kell senkit sem átvernie, így egyenesen hozzá tart s mikor odaér megsimítja a srác szabad vállát.*
- Megkíméltél egy iszonyú nagy hazugságtól.* fordul a srác elé de kezét nem veszi el róla.*
- Amúgy szia!* egy kis tétovázás után lágyan megpuszilja ajkait, úgysem látja senki s nem hiszi hogy a fiú bánná. Ha meg igen nos...akkor nem talál viszonzásra.*
- Mi jót csinálsz? * siklik pillantása a vaskos könyvre s amint elolvass a címet elhúzza a száját.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-07, 7:44 pm

*Elég sokan megfordulnak a mai nap a folyosón, így egy idő után a fiú már nem is figyeli azt, hogy ki megy ki vagy be a klubhelyiségből. Viszont ahogy a léptek közelednek felé, majd pedig a vállán érez egy picinyke kezet, kissé meglepetten pillant oldalra és már meg is látja azt a szép barna szempárt.*
- Nocsak. Hát te meg mit keresel itt? *kérdi vidám hangon, majd a puszit viszonozza is, de ez után már el is engedi azzal a kezével a könyvet, amelyiket nem fog a lányka, majd megfogja lágyan Jas tarkóját és kissé közelebb húzza magához, hogy egy kellemes csókot adhasson neki. Ez után lassan eltávolodik tőle, majd ismét kíváncsivá válik tekintete.*
- Hazugságtól? Még is mire gondolsz? *kissé oldalra billenti fejét, ahogy figyeli a leányzót, majd a kérdés után a könyv borítójára mutat, mert bizony be is csukta az előbb egy egyszerű kézmozdulattal.*
- Jelmágia... tudod, ha már egyszer exortusos vagyok, muszáj jónak lennem belőle. Na meg sentinel is lennék és hogy ha valaki pont tőlem akarna tanulni, muszáj lesz válaszolnom, na de elég volt mára. *mondja, majd maga mellé teszi a könyvet és ez után egy kis helyet csinál a lánynak a párkányon, magyarul összébb húzza magát.*
- Gyere csak, örülök, hogy látlak. *mondja és ez után kezét a lány felé nyújtja, hogy ha leült, akkor is foghassa beszélgetés közben.*
- Képzeld, egyik nap találkoztam a barátnőddel, Lyennel. Aranyos lány. *kezd bele a történetbe és közben továbbra is figyeli a másikat, hogy vajon hallott-e már arról a találkozásról Jasmine.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-07, 8:04 pm

* Amint érintésével felhívja magára a figyelmet lágyan elmosolyodik ahogy megpillantja az ismerős arcot, nem is hitte volna hogy ilyen jóleső érzés tölti el a viszontlátás örömétől.*
- Történetesen téged. Eltelt pár nap s gondoltam megnézem mi van veled.* mióta megismerte szinte minden nap találkoztak, de az elmúlt napban valahogy nem sikerült összefutniuk s bizony a lány sokat gondolt rá. Egy habozós szájra puszival köszön a fiúnak mit a srác viszonoz is, hamarosan viszont ismét érezheti gyengéd érintését s hosszú, forró csókját mibe térdei is beleremegnek. Ahogy ajkaik elválnak s belepillant a smaragdzöld szemekre egy kérdést is kap, mire alsó ajkába harap egy kis huncut mosoly kíséretében.*
- Valami fontos sentineli ügy miatt elküldtem volna érted egy ki vagy befelé tartó diákot. Mivel nem tudok bemenni....* vonja meg jobb vállát fejét is felé bólintva.*
- De mindegy már...* mivel hogy a fiú pont itt a folyosón fogott neki az olvasásba s ezt Jas is kiszúrja.*
- Az jó... én nem repdesek érte tegnap is órákat szenvedtünk Jane-el a házival. Remélem tőlem senki nem akar majd kérdezgetni...rossz ajtón kopogtatna.* pillant a könyvről vissza a fiúra, nem az erőssége de hát ez van, nem fog falnak menni tőle. Caleb helyet szorít neki s fel is tornássza magát a párkányra, kezét a fiú kezébe helyezve.*
- Én is örülök hogy "megtaláltalak", szerencse hogy nem sétálgatsz valahol.* akkor meghiúsult volna terve miként felkeresi, nagy ez a kastély s a szabadba is lehetett volna, nem indult volna meg keresgélni. A képzeld szónál felvonja szemöldökét s kíváncsian hallgatja a srác szavait. Amint meghallja hogy kivel is találkozott lágyan elmosolyodik.*
- Én is kedvelem. Jó fej csajszi, sokat szoktunk beszélgetni.* arcán a szokásos mosoly látható.*
- Nem találkoztam vele két napja...* olykor elkerülik egymást, mindegyiküknek megvan a maga dolga, bár furcsálja hogy Lynessa nem szólt neki valahogy, de hát nem kell mindenről tudnia.*

//pici fagy//

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-07, 10:25 pm

//olvadozunk^^//

*A leányzótól bizony megkérdi, hogy még is mi járatban errefelé, viszont amikor meghallja a választ, arcán lágy mosoly jelenik meg és bizony látszik a fiún, hogy örül a válasznak.*
- Tudod Jasmine, erre vártam. *ismeri be őszíntén, majd egy kis szünetet tart, még mielőtt a másik félreértené szavait.*
- Hogy vajon neked mikor jutok eszedbe és mikor keresel meg. Nem akartam a nyakadon lógni... *mondja végül, majd ez után megtörténik az a kellemes csók, amit a fiú szépen el is húz és végül kissé elereszti a leányzót, figyelve annak minden arcrezdülését, de nem szólal meg, megvárja a választ és a mosolya úgy szélesedik ki, ahogy Jas beszél.*
- Nahát, te ilyen furfangos leányzó vagy? *kérdi vigyorogva és bizony tényleg mindegy, de azért kíváncsi lett volna, hogy Jas kit talál a nemes cél érdekében, akivel elküldetett volna Calebért.*
- Tudod, nekem se tetszik igazán, de hát ez van, bele kell jönnöm. *vállat von és ez után jöhet egy kis helycsinálás a leányzónak, akinek kis kacsóját is megfogja természetesen.*
- Ha olyan van, írhatsz ám levelet is, meg fog találni a bagoly és ha hívsz, igyekszem ott lenni, ahol te szeretnéd. Rendben? Így talán neked is könnyebb lenne és... *itt ismét egy kis szünetet tart, majd bizony olyat mond, amit Lyntől tud.*
- Véletlenül se fordul majd elő, hogy esetleg Troy sétál ki azon a festményen. *bök kezével a folyosón lévő festményre, amely bizony egy átjáró az Exortusosok klubhelyiségébe.*
- Lyntől hallottam, hogy tőle kaptad az első csókodat és logikusan következtettem arra, hogy jártál is vele. *nem látszik, hogy zavarná a dolog vagy hogy féltékeny lenne arra, hogy ha Jas Troyal találkozik, hiszen nincsenek együtt és beszabályozni se szeretné a másikat. Viszont azért ezt a kis megjegyzést nem akarta kihagyni. Kis szünetet tart még, amíg a lány arcát nézi, hát ha leolvas belőle valamit, majd ez után Lynt is szóba hozza.*
- Mi az uszodában futottunk össze. És valóban jó fej, csak kissé mint ha félénk lenne. De azt tudom, hogy fontos vagy neki. Mindenképpen meg akarta tudni, hogy mit érzek irántad. *most az ő mosolya is kissé huncuttá válik, miközben ujjával körkörösen simogatni kezdi a leányzó kézfejét, de zöld szemeivel a másikét figyeli.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-07, 10:57 pm

* Elárulja mit is keres az Exortus folyosón mire a srác mosolya kiszélesedik s mintha szemei is jódkedvről árulkodnának.*
- Hát most itt vagyok.* simítja meg gyengéden arcát s kezét szépen lassan lecsúsztatja a mellhasára.*
- Eszembe voltál...talán többször is mint kellett volna.* arcán nem látszik, hogy ezt bánta is volna, csak órán volt zavaró tényező, de hát lehet egyébként sem sikerült volna az a kotyvasztott bájital. Szinte már várja, hogy a srác megcsókolja úgy mint első alkalommal s mikor ez megtörténik odaadóan visszonozza a hosszú csókot. Ajkaik eltávolodnak de nem pillant el tekintetéről, derekasan bevallja miként küldetett volna a fiúért.*
- Leleményesnek kell lenni, mivel nem tudok bejutni.* vonja meg vállát jókedvűen, kevés szabály van a suliban de ez az egy nem fog kifogni rajta. Felül a párkányra a fiúval szemben s kezeibe csúsztatja kezét, párkányon lévő lábát felhúzza maga felé, hogy még jobban elférjenek. Amint a bagolyozás felmerül aprókat bólogat, igaza van a srácnak, de semmiben sem szerette volna megzavarni s ha már a szobájában találja több esélye van annak hogy nem is éri így. Amikor megemlíti Tryot szemöldökét összeráncolja.*
- Miért gondolod úgy hogy zavarna ha összefutnék vele? * kérdezi vissza, nem tudja hogy honnan veszi egyáltalán Troyhoz bármi köze is lenne, így kíváncsian pillant a fiú szemeibe, de következő szavaival már meg is magyarázza rejtett gondolatait.*
- A kis lepcses.* mosolyodik el, de nem haragszik a lányra. A lány elpillant a folyosó felé de rövedesen a sötétbarna szemek a fiúéban állapodnak meg.*
- Logikus lenne igaz? De nem...nem jártunk Troyal ez egy kicsit zavaros mert én azt hittem hogy nem mindkeivel csókolózgat az ember csak a barátjával de rá kellett jönnöm hogy ez nem így van.* itt egy kicsit el is mosolyodik, hisz Caleb sem a pasija, de hát azóta rájött, hogy ez másképp is lehet. Annyira nem érdekli már a dolog, próbál minél kevesebbet gondolni rá ami sikeresen megy is neki, csak ha meglátja akkor keríti hatalmába valami dühféle meg még valami mire még maga sem tudott rájönni. Tudja Ly-ről hogy szeret sportolni így nem is csodálkozik azon hogy az uszodában futottak össze.*
- Hát ez kedves tőle.* neveti el magát, nem is gondolta volna a lányról hogy puhatolózik a fiú érzéseit illetően.*
- Nem kértem meg rá...biztos vagyok benne hogy megérzem ha...kialakul.* dönti el fejét oldalra s mosolyodik el lágyan, hát ez még a jövő zenéje rendesen.*
- Kicsit maga alatt van most bár nem mutatja, lehet azért kíváncsiskodik ennyire.* majd meg is kérdezi tőle amint találkoznak. Lepillant a kezeikre majd felsőtestével felé dől egy játékos mosoly kíséretében megpuszilja a fiú ajkát, csókra vágyik a szentem, így nyelvével megsimítja ajkait s mikor szabad utat nyer be is lopakodik vele s szép lassan elindítja a nyelvek táncát.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-07, 11:19 pm

*A lány kedves simításánál végig abba az elbűvölő szempárba néz, majd halványan el is mosolyodik. Bizony tudja, hogy tetszik a lánynak, de hogy mivel érdemelte ki, hogy ennyire, arról fogalma sincs. *
- Ez hízelgő. *csupán csak ennyit mond, majd bizony ajkaik találkoznak és egy hosszú, forró csókban forrnak össze. Hamarosan a leányzó helyet foglal a párkányon és bizony Caleb említést tesz Troyról, akiről bár túl sokat nem tud, még is épp ésszel ki tudja logikázni a dolgot, hogy több közük volt egymáshoz, mint barátság és ezt hamarosan meg is osztja a leányzóval.*
- Jó kérdés. Tudod, kicsit gondolkodtam és van egy olyan érzésem, hogy ő volt az az "állítólagos barát", aki miatt szomorú voltál és most már egyre jobban úgy is érzem. *mondja és bizony szemeivel kíváncsian figyeli a leányzót, majd tovább hallgatja és ahogy megtudja, hogy bizony ők nem voltak együtt, kissé meglepődik.*
- Ezért félsz attól, hogy én is csak ki foglak használni? *kérdi egy kis szünetnyi idő után és bizony tényleg kíváncsi arra, hogy mit fog válaszolni neki a lány.*
- Én úgy érzem, hogy még nem ismerlek és azért nem mondom ki, hogy járunk, mert szerintem felesleges. Hogy ha úgy alakul, érezni fogjuk, mind a ketten. De lehet, hogy más fog megtetszeni vagy neked vagy nekem és akkor ha visszaemlékszünk erre a kapcsolatra, akkor egy kellemes élményként marad majd meg. *nem akarja lefektetni a lányt és Caleb úgy is érzi, hogy teljesen korrekt volt a viselkedése. Direkt szólt már előre és ahogy hallja, Jasmine is meg van elégedve ezzel a kapcsolattal, ami azért tényleg kellemes és Caleb se figyelt úgy fel egy lányra se még, mint Jas. Jó, Lynnek mondta, hogy csinos, de ez teljesen más tészta.*
- Gondoltam, hogy nem kérted meg. És bizony, érezni fogod. *bólint rá a dologra, majd ez után a leányzó ismét közel hajol hozzá és puszilgatni kezdi az ajkát, majd már érzi is Caleb a puha nyelvet. Kissé óvatosan nyúl a lány mögé, megfogva Jas derekát és lassan közelebb húzza magához és bizony viszonozza azt az édes csókot, miért ne tenné? Senki se tiltja meg nekik és ez így van jól. Viszont miután véget ér, gyengéden végigsimít még a leányzó arcán.*
- Érdekelne, hogy mi volt Troyal. Elmesélnéd? *kérdi kissé komolyabban, zöld szemeit le se véve a lányról. Nem akarja elrontani a hangulatot, de tényleg kíváncsi és most itt a lehetőség, hogy megtudja a kérdésére a választ.*

//fagy//

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 2:01 pm

// Olvad//

* Szavaira elmosolyodik s ajkaik csókban forrnak össze. Csak az igazat szólta s úgy gondolja miért is ne tudhatná Caleb is, hogy gondolt rá s nem felejtette el, hisz kellemes találkozásaik voltak mire szívesen gondol vissza. A hosszúra nyújtott csók felgyorsítja vérkeringését, arca is enyhén kipirul akár csak ajkai. A szó egy fiatalemberre terelődik, mit nem bán ugyan de nem érti miként gondolja a srác, hogy nem szívesen találkozna vele. Történetesen van benne egy kis igazság, de ő nem beszélt neki erről a dologról még egyszer sem, de nagy ész sem kell hozzá kitalálni hogy volt hozzá köze, pláne hogy Lynessa elárulta kitől kapta első csókját. A fiú kíváncsi szemei elárulják hogy megerősítést vár ez ügyben s mivel egyébként sem titok rábólint.*
- Ő volt.* mondja némileg halkabban lepillantva kezeikre, hüvelykjével körkörösen simogatni kezdi a másik kezét miközben válaszol a kérdésére mi újabb kérdést szül. Nagy barna szemeit a fiú szemeibe fúrja és lassan bólint egy aprót.*
- Részben. De a kettő együtt nem ugyan az s a helyzet sem. Ő nem mondta mik a szándékai ha egyáltalán voltak mert utólag valahogy úgy vettem ki szavaiból hogy csak azért engedett közelebb magához mert én akartam.* húzza el a száját kipillantva az ablakon de nem csendesül el.*
- Pedig amikor találkoztunk nekem nem úgy tűnt.* emlékszik vissza arra a napra mikor a folyosón összefutottak majd a szükség szobájában kötöttek ki. Minden bizonnyal félreértette a fiú viselkedését, azt hitte elindult valami közöttük s hogy a fiút nem érdeklik más lányok. Hát tévedett mint kiderült s szépen pofára is esett. Vegyes érzelmek kavarognak benne, nem tudja hibás e vagy sem, de abban biztos hogy egyáltalán nem tetszett neki az hogy kikezdett Aysha-val. Tekintete visszasiklik a fiúra amint elmondja maga véleményét "helyzetükről" s egy halovány félmosoly is megjelenik fehér orcáján. Jasmine biztos nem kezd más sráccal míg Caleb kering gondolataiban, azért a lányok helyzete sokkal kényesebb s bizony tudja hogy miként gondolnak azokra a lányokra kik százfelé csapják a szelet. Egyébként sem büszkélkedik heted hét határon túli tapasztalatokkal és másik srác sem keltette fel érdeklődését. Nem minden sráchoz vonzódik kit jóképűnek tart ez azért nem mellékes.*
- Tudom...és hidd el díjazom hogy őszintén szóltál szándékaidról.* szélesedik ki félmosolya, rajta állt, hogy belemegy e ebbe a dologba vagy sem s amint látszik nem visszakozott e "viszonytól", kedveli a fiút, szeret a társaságában lenni, vonzódik hozzá, nem bánta meg döntését egy pillanatig sem. A helyzet akkor válik majd érdekessé s ez a lányban is felmerül miközben a fiú véleményét hallgatja, ha csak egyiküket érinti Ámor nyila. Patt helyzet, talán minden romba dőlne, hisz nincsenek szabályok "kapcsolatukban" a másik arra kacsingathat akihez kedve tartja.Egy picit megrázza fejét hogy kiűzze eme gondolatokat, semmi szükség így előre szaladni, lesz ami lesz az idő a megoldás mindenre.
Lynessa is szóba kerül meg a kérdezősködése, ő nem kérte a lányt hogy faggassa Calebet mit is gondol s érez iránta hisz nem is mesélt kettejükről. Közelebb hajol a sráchoz, először kívülről érinti ajkait majd bebocsájtást nyerve belülről ízleli meg, még közelebb kerülve hozzá. Jobb kezét a fiú arcára teszi s lágyan megsimítja a csók közben, miután véget ér nem húzódik vissza kényelmesen elhelyezkedik az ölében, már amennyire ez a párkányon lehetséges. Viszont utána kap egy kérdést mire találkozik tekintetük, hangja is komolyabbnak hangzik s tekintete is fürkésző. Fejét a fiú vállára hajtja, egyik kezével a fiú kezét keresi s miután rálel ujjait ujjai köré kulcsolja.*
- Sokszor összefutottunk s szerettem vele lenni. Ha arra vagy kíváncsi szerettem e vagy szeretem e még...*mondja megvonva vállát s kicsit elsötétül pillantása ahogy szemöldökét is összevonja, bár ha szeretné most biztosan nem egy másik srác ölében időzne, de hát ezt mindenki másképp gondolja.* Nem. Amikor megtudtam hogy összeszűrte a levet egy másik lánnyal történetesen Aysha-val kit barátnőmnek tekintettem, kiölt belőlem minden érzést mit feléje tápláltam. Nem tudok ránézni a nélkül hogy ne jutna eszembe az amit tett, persze ő ebben nem talált semmi kivetni valót.* morogja utolsó szavait, még mindig képtelennek tartja hogy április elsejére hivatkozott a fiú tettét illetően, de hát Troy már csak ilyen.*
- Mit szeretnél konkrétan tudni? * azért nem akarja untatni a fiút bár ő kérte hogy meséljen, azonban elég zavaros és hosszú ez a történet, s mindig történt velük valami.*
- Én is szeretnék ám ezt azt kérdezni.* emelkedik fel huncut mosollyal, könyökét a fiú vállára teszi, mutatóujját ajka szegletére helyezi.*
- Voltál már szerelmes? Azt tudom hogy sok lánnyal megfordultál, de hogy éreztél is e valamelyikőjük iránt bármit is azt nem.* konkrétan nem akarja megkérdezni hogy volt e hasonló viszonya bárkivel is és komolyabbra fordult e a dolog köztük, bár ha szerelem első látásra volt az megint más tészta.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 2:36 pm

*Érdekli, hogy milyen a lány múltja, hogy mi mindent élt át eddig, de először inkább a szerelmi élettel kapcsolatban kérdezősködik Jasmine felől, hiszen rengeteg idejük van még, hogy sokkal több mindent megtudjanak egymásról. Így hát a fiú pár bevezető kérdéssel kezd, majd ez után egy kis ideig a csöndet választja és hallgatja a gyönyörű, dallamos hangot, ahogy a lány beszél és amit mond, nagyon is érdekli, hiszen ez egy olyan dolog, amivel meg tudja majd ismerni és tudja, hogy ha az ő kapcsolatuk esetleg komolyabbra fog fordulni, még is mire számítson.*
- Még jó, hogy nem ugyan az. Tudod, pár dolog engem is zavar. Az egyik ilyen az, amikor máshoz hasonlítanak, de örülök, hogy te ezt nem teszed. *mosolya lágy, hangja kellemes továbbra is, ahogy végigsimít a lány kezén másik kezével, majd hamarosan több információra is fény derül.*
- Akkor tényleg kihasznált, legalábbis a szavaidból arra következtetek. Furcsa egy srác lehet, de már most úgy érzem, hogy nem leszünk jóba, bár engem őszíntén szólva nem is érdekel. *mondja kissé játékosan elmosolyodva és tényleg hidegen hagyja, hogy Troy utálni fogja-e vagy sem. Minden bizonnyal nem fogja kedvelni, ha egyszer Jas most vele van. *
- Én nem szeretek semmit se elsietni, mert annak nem lesz jó vége. Saját tapasztalat. *húzza el kissé a száját, majd sóhajt egyet és hamarosan már egy hosszú és kellemes csókot ad a leányzónak, miközben ő maga is a karjaiba zárja, majd ez után egyik keze a másikét fogja, míg a másik Jas térdég és combját simogatja. Nem zavaróan, csupán csak kedves szándékból. A lány tovább beszél és úgy tűnik, hogy őszínte is Calebbel, ami sokat jelent a srác számára, viszont amit hall, az őszíntén meglepi.*
- A barátnőddel? De hát... ez mekkora szemétség már? Na meg, Aysha nem is olyan szép, mint te, teljesen mások vagytok és én például soha nem nyúlnék úgy hozzá. *vág egy kisebb fintort is, mivel neki az a lány nagyon nem tetszik. Kissé meg is rázza a fejét, ahogy erre az egész szituációra gondol.*
- Ez undorító, már bocs, hogy ezt tette veled. Ha összefutok azzal a Troyal, lehet, hogy nem tudom majd megállni, hogy el ne mondjam neki is a véleményemet és hogy ne tudja, hogy mi mindent is veszített el. *bizony nem olyan srácból faragták Calebet, mint aki visszafogja magát, hogy ha olyanról van szó és Jas fontos lett neki, hiszen a suliban ő került eddig a legközelebb a fiúhoz. *
- Én tényleg nem értem ezt a Troyt. Mondta volna előre akkor, hogy ne számíts szerelemre vagy valami. Mert ez így tényleg csúnya volt. * mondja, majd halkan sóhajt és úgy tűnik, hogy ismét kérdezhet, ami egy jó dolog.*
- Inkább témát váltok. Mesélj a gyerekkorodról. Milyen életed volt? Mit szerettél csinálni? *kérdi kedvesen, majd szemei kíváncsian megcsillannak, amikor hallja, hogy bizony Jasnek is lenne pár kérdése.*
- Nocsak... állok szolgálatára a hölgynek. *fejét kissé oldalra dönti, de a kérdés nem lepi meg. Csak figyeli a másik arcát, majd lassan végigsimít az arcán.*
- Van egy nagy hibám... még soha nem voltam szerelmes. Kedveltem azokat, akikkel együtt voltam, nagyon is, de nem voltam egyikükbe se szerelmes. Soha nem tudtam kimondani azt a szót, hogy Szeretlek. *halk sóhaj, majd fejét nekidönti a falnak, kis időre lehunyja szemeit, majd végül ismét a lányra tekint.*
- Számomra még ismeretlen az az érzés és félek, hogy soha nem leszek rá képes. De talán majd egyszer minden megváltozik. Ezért is volt több barátnőm, mert nem tudtam megszeretni őket, kerestem az igazit, akit talán majd egyszer megtalálok, de nem sietem el a dolgot. Nem állok a kapcsolatok útjába, de aki nem tudja ezt megérteni, az sajnos így járt. Nem mondom ki azt a szót, amíg nem érzem úgy, szerintem ez így korrekt. *kissé lehet, hogy furcsa felfogása van a srácnak, na meg ez a viselkedés is az, hogy még soha nem érzett szerelmet, de Caleb már csak ilyen. Még mindig keresi azt a párt, aki majd ilyen téren megváltoztatja és majd ebből az énjéből is jobbat farag.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 3:12 pm

* Készségesen beszámol a feltett kérdésekre mi rövidebb távú múltjával kapcsolatos, miben egy fiú is szerepel. Nem titok, hogy közel érezte magát hozzá s azt hitte több lesz köztük, de a sors útjai kifürkészhetetlenek mint megannyi diák, így útjaik elváltak.*
- Nem vagyunk egyformák, így kár is összeméricskélni az embereket.* fűzi szavaihoz gyengéden, egyébként is más a szituáció így felesleges is. A két fiú egyébként sem hasonlít egymásra, bár egyiket sem ismeri úgy isten igazából. Beszámol a maga véleményéről miként is látta a helyzetet s szóba kerül miért is lett pipa Jas.*
- Furcsa és kiszámíthatatlan. Maga sem tudja szerintem hogy mit akar s az hogy egy olyan lánnyal kezd ki, ki nem is tetszik neki az számomra érthetetlen.* de legalább tudjuk ilyen is van s lehet szép számmal történnek ilyesmik a suliban, na de ez nem az ő dolga. Caleb kisebb "felháborodásán" lágyan elmosolyodik.*
- Az volt, de most már mindegy, ő tudja mi célja volt ezzel.* vonja meg vállát, már nem érdekli s nagyon nem is akarja megfejteni a srác szándékait. Úgysem tudná.*
- Szerintem szép Aysha...csinos, de nem nekem kell hogy tetszen.* mosolyodik el szélesen, az a hír járja egészen sokaknak tetszik, ízlések és pofonok, mindenki mást lát az illetőben. Viszonozza a csókot s közelebb bújik a sráchoz, érzi érintését mibe kellemesen megborzong, nem hiszi hogy valaha is hozzátudna ehhez szokni. A csók végeztével elkényelmesedik az ölében s tovább folytatja, bár nem tudja mire is gondol a srác konkrétan, így minden félét mesél Troyról. Caleb szavaira elmosolyodik, sosem kapott ilyen szavakat senkitől s bizony ez megmelengeti szívét.*
- Ugyan ne is törődj vele. Nincs tapasztalata a lányok terén, nem tud bánni velük.* ezt tőle hallotta s bizony ennek jelei is vannak, megbántotta őt is s mást is, még fejlődnie kell ez ügyben. Arra hogy csúnya volt bólint s amikor másról kezd el kérdezni a fiú meg kell hagyni örül neki.*
- Nyugodt gyermekkorom volt...egészen csendes kislány voltam, öt éves koromig állítólag meg sem szólaltam. Szerettem ülni és figyelni az embereket, így sok mindent megtudtam az emberekről. Legfőképp a szakácsnőt és a dadusokat szerettem lesni.* mosolyodik el ajka ahogy visszagondol hogy ücsörgött a sámlin s figyelte a nagyhangú főzőasszonyt.*
- Babázni....* kuncog egyet, egész szép kis babagyűjteménye van otthon miktől nem hajlandó megválni, de erről nem kell tudnia senkinek.*
- Tulajdonképpen minden féle kézimunkát, néha még most is nekiülök ha kedvem tartja.* bár mostanság egyre kevesebbet fűzi a gyöngyöket s hímez, de hát ezt nem bánja cseppet sem. Ő is kérdez a sráctól, mit csendben végig is hallgat, kicsit meglepődik hogy nem volt még szerelmes, de ha bele gondol maga sem.*
- Ezzel megleptél...azt hittem tudod milyen érzés.* simítja meg kezét, tapasztalata van a srácnak azt tudja, így azt hitte komolyabban is érzett már valaki iránt. Esetleg több lány iránt.*
- Te milyen gyerek voltál?* érdeklődik viszont egy huncut mosoly kíséretében s felpillant a fiú arcára.*
- A mágia miként került életedbe? Beleszülettél vagy...?* hagyja lógva a kérdést, sok féle képen kerülhetett vele kapcsolatba, nem akar tippelgetni.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 3:32 pm

*A Troyal kapcsolatos témát most már nem fogja tovább ragozni, mivel nem érdekli annyira a srác, sőt, egy cseppet se. Megtudta azt, amit akart, tehát hogy Jasminet megbántotta és hogy a lány nem fog vele összejönni, így ez a kis gond már is kilőve, mivel ezek szerint a másik Exortusos sentinel srácnak most már lejárt az ideje és átvette a helyét Caleb.*
- Aysha? Hát szerintem meg egy cseppet sem. *vállat von, neki bizony nem tetszik és ezt ki is jelenti. Egy cseppet se az ő ízlése az, ahogy a lány kinéz, de ez magánvélemény. Talán hogy ha másnak kell, majd összejön vele, de Jas biztos lehet benne, hogy ő semmit se akar majd attól a lánytól, na meg nem is volt neki annyira szimpatikus, amikor találkoztak. Olyan furcsa volt és az a stílus, ahogy beszélt. Na de arra a csajra se akar most gondolni, így inkább tovább érdeklődik a lány eddigi életével kapcsolatban.*
- Hmm, ez furcsa. Talán muglik között nőttél fel? Mert szavaidból úgy veszem ki. *mondja kissé kíváncsian, majd ez után ő is mond pár dolgot a szerelemről és Calebről, amely két különböző dolog, legalábbis a srác eddig így érzékelte a dolgot.*
- Hát, lehet, hogy meglepő, de ez az igazság. Bár annyira nem bánom ám, így legalább soha nem ért csalódás. *mondja kissé mosolyogva, hiszen ha bánná se tudna mit tenni ellene, így inkább együtt él a dologgal. *
- Hmm, hogy én? Elég makacs és önfejű. Mindig azt akartam csinálni, amihez kedvem tartotta, de apám nem engedte. Mindig igyekezett beszabályozni. Amúgy, én beleszülettem a mágiába. A családom aranyvérű. Tudod, nekem is bizonyítanom kell, hogy megérdemlem, hogy Valeriousnak mondjam magam. Nehéz volt ám, mert ha valamit nem úgy tettem, ahogy kellett, akkor apám rendre megbűntetett érte. De mára úgy érzem, hogy sikerült mindaz, amit szeretett volna. Egyetlen örökös vagyok, olyannak kell lennem, mint az őseim. *vállat is von, hiszen most már tényleg beletörődött ebbe a sorsba és annyira nem is zavarja már az a sok minden, amit elvárnak tőle.*
- Tudod, bárkivel együtt lehetek, de feleségem az csak is aranyvérű lehet majd. Meg vannak még ilyen hülye kitételek, na de egyik család se egyforma. *lassan ismét végigsimít a lány puha arcbőrén és kíváncsian figyeli, hogy mit fog majd szólni mindehhez Jas.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 3:59 pm

* A fiú válaszán felkacag, bár a fogadóban már hallotta tőle hogy nem szimpatikus neki, de meg kell hagyni hogy ezt Jas nem is bánja. Nem mintha mással kívánna versenyezni, de jó egyes dolgokat tudni.*
- Oké, nem firtatom tovább.* emeli fel védekezőleg a kezét, majd vissza is ejti egy mosoly kíséretében az ölébe s megfogja a fiú kezét. A fiús témát kellően kivesézték s más vizekre eveznek, így a lány elmeséli csendes gyermekkorát s azt hogy mivel is foglalta le magát játék képen. A kérdésnél aprót bólint, mivel feje a vállán pihen.*
- Igen. Csak pár éve tudtam meg hogy anyám boszorkány volt. Sosem találkoztam a mágiával csak itt a suliban.* így tiszta lappal indult, senki nem tanított neki semmit, de hát ez nem is csoda, apja nem varázsló s úgy tűnik titkolta is előle ezt a világot. Azt hogy a fiú nem volt szerelmes kicsit meglepte, de persze a tapasztalat és a szerelem nem köthető össze, nem lételeme a másiknak.*
- Igazad van.* ért egyet a fiúval kicsit elgondolkozva, tekintetét végigfut a folyosón majd felemeli a fiúra s úgy hallgatja végig gyermekkorát.*
- Mindjárt gondoltam.* vigyorodik el kidugva hozzá rózsaszín nyelvét.*
- De legalább foglalkoztak veled s neveltek még ha néha nem is úgy sült el ahogy szeretted volna. Még mindig jobb mintha levegőnek néztek volna.* így is gondolja, mivel nagyon jól tudja milyen is az ha az embert semmibe veszik. De nem konyul el, hisz ezzel megtanult együtt élni, az apja rákényszerítette már kiskorában mivel sosem volt otthon. Nem volt benne biztos, de sejtette hogy fiú aranyvérű, s ahogy hallgatja milyen elvárásoknak kellett megfelelnie elhúzza ajkait.*
- Ajaj...ez nem hangzik túl jól...akkor nem is volt igazi gyerekkorod?* kérdezi lágyan, egy tincset eltúr a füle mögé, miközben hallgatja a házasságról szóló feltételeket, mire elkerekednek szemei.*
- Csak aranyvérű? Jézusom...még jó hogy nem szabják meg kivel érintkezhetsz, társaloghatsz.* megforgatja szemeit s szája is kissé elhúzódik, nem lehet könnyű e kritériumoknak megfelelni, ilyenkor érzi úgy hogy nem bánja hogy nem aranyvérű s nem rangos családból származik, bár azért a nagyapja igen csak híres üzletember s ő is kitagadta fiát anyja miatt.*
- De ezen majd ráérsz akkor rágódni ha eljön az időd...addig még hancurozhatsz azzal akivel akarsz.* mosolyodik el lágyan s lassan megcsókolja a fiút, kezével végigsimít arcán s mozdulata egészen kinyúlik a fiú hajáig, mibe lassan bele is túr. Miután elválnak ajkaik a mosolya nem lankad, s fürkésző tekintettel pillant szemeibe.*
- És ha nem találsz lányt akkor apádék választanak neked?* kérdezi a zöld szemekbe merülve, az is megeshet hogy egy olyan leányzó sem ragadja el Caleb szívét ki aranyvérű családból származik.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 4:12 pm

- Hű, az érdekes lehet. Mindenesetre, hogy ha segítség kell, akkor szólj ám. Lehet, hogy nem néznéd ki belőlem, de elég szépen forgatom a pálcám és meg tudlak tanítani pár hasznos dologra. *mosolyodik el lágyan és természetesen most csak segíteni szeretne Jasminenek, hiszen egy ilyen helyen el van veszve az, aki nem tudja úgy alkalmazni a mágiát, ahogy a többiek. Ez után Caleb is mesélni kezd arról, hogy milyen is volt az élete és elég sok mindenbe beavatja a lányt, de hát nem is titok.*
- Igen, foglalkoztak velem. Miért, veled nem? *erről még nem tud túl sokat, de valahogy sejti, hogy Jas-nek nem volt éppen annyira boldog családi élete, mint a srácnak.*
- Amúgy valóban nem volt igazán jó gyerekkorom. Tudod, mindig törtetnem kellett előre, hogy kiemelkedő legyek és megtanuljam azokat a dolgokat, amit a családom is ismer. *magyarázza a lánynak, majd hamarosan elmeséli azt is, hogy bizony csak aranyvérű lehet majd a menyasszonya, máshoz nem mehet hozzá.*
- Tudod, nem akarják megrontani a családi vért. Így hát csak aranyvérű lehet majd a gyermekeim anyja. *magyarázza a lánynak, bár ő lehet, hogy ezt nem érti, de Caleb nagyon is és ő se szeretne feltétlenül félvér gyermeket, de ezt most nem fogja a lány orrára kötni, mivel kedveli és nem zavarja, hogy ő nem aranyvérű.*
- Bizony, akivel csak akarok. *mondja halkan és bizony érzi is ám a csókot. Sejti, hogy ezt miért kapja. Valószínűleg a lány fél attól, hogy egy idő után a vére miatt el lesz dobva, de Caleb annyira még nem hallgat a szüleire, hogy ne kezdjen ki más emberekkel, pedig a szülei Jasmine-nek se örülnének és talán ezért lenne veszélyes őt hazavinnie. A csók hosszúra nyúlik és a fiú is közben végigsimít a leányzó nyakán, majd miután ajkuk elválnak, ismét kap egy kérdést, de ezen csak halványan elmosolyodik.*
- Tudod, nem választhat helyettem más. Max segítenek vagy úgynevezett véletlen találkozókat csinálnak majd. Mindenesetre, az eddigi őseim is találtak magukhoz méltó párt. Én is fogok, mert muszáj lesz. *azért egy picit meglepődik a másikon, hogy ennek ellenére nem húzódik el Calebtől és nem viselkedik vele másképp, pedig biztosan nem esnek jól neki ezek a szavak.*
- De az még nagyon messze van, én pedig nem akarok még arra gondolni. 30 éves koromig kell házasodnom. Addig még rengeteg időm van boldognak lenni, na meg még bármi történhet annyi idő alatt. Talán még az ő hozzáállásuk is megváltozik, csak szoktatni kell őket a tudathoz, hogy nem feltétlen a nemes családokból választok majd magamnak párt. *magyarázza, miközben kissé közelebb húzza magához Jasminet. Tényleg nem tudni, hogy mi lesz 10-15 év múlva, de Caleb még nem akar olyan elől járni, hiszen még csak most jött a Mysterioban. Élvezni szeretné a diákéveit.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 4:47 pm

* A mágia újdonság számára, azaz már nem de érkezése előtt nem igazán volt alkalma használni vagy nézni mire is lehetünk vele képesek, mivel fogalma sem volt neki arról, hogy ilyesmi létezék. A mesék és mondák más tészta, párat ő hallott. Az ajánlatra elmosolyodik s bólint. Hülye lenne ha nem tenné.*
- Rendben van, ha tudsz olyat mit itt nem tanítanak, azt meglesném. Ahhoz képest egészen jól megy csak nekem is vannak gyengéim egy pár tantárgyból.* vonja meg a vállát, ami nem is igazán érdekli azt nehéz megtanulni, annak ellenére hogy jó tanuló. De hát van ilyen s tudja is magáról, hogy béna itt-ott. A fiú szavaiból kiderül hogy nem is igazán volt gyermekkora, mert meg kellett felelni az elvárásoknak, mire Jas hozzáfűzi véleményét, így egy kérdés is felmerül Caleb-ben.*
- Nem igazán. Apu mindig távol volt s ha otthon is volt rideg volt és távolságtartó. Nem mutatta ki felém szeretetét...már ha egyáltalán érez ilyesmit irántam.* kicsit rosszul érinti, de már beletörődött, így nem viselik meg a tények,így az sem, hogy őt okolja anyja állapotáért. Így a fiú örülhet, még ha olykor korlátok szabadultak elé. Azon hogy a fiúnak csak aranyvérű menyasszonya lehet pettyet elszörnyed, de még ha nem is látszik rajta érti s tudja hogy ez miért van.*
- Persze teljesen megértem. Csak hát ez is egy olyan kritérium mi vagy össze jön vagy nem.* persze addig még rengeteg ideje van a fiúnak s biztosan megtalálja majd a hozzá illő párt. Gyengéden megcsókolja s kezeivel beletúr a hajába, a hosszúra nyújtott csók felpezsdíti vérét s miután elválnak ajkaik szaporábban veszi a levegőt. Nem ringatja magát hiú ábrándokba így nem távolodik el a fiútól, fiatalok még s bizony még őt sem érdekli abszolúte hogy 10-15 év múlva mi lesz, most a jelen a fontos legalábbis annak próbál élni, senki sem tudhatja hogy évtizedek múlva mi is lesz.*
- Akár csak a régi időkben...nekem nem tetszik az érdek házasság.* vonja meg a vállát, visszataszítónak találja, de szerencsére erről nincs is szó, rengeteg szép és kedves anyarvérű lányka rohangál a világban. További magyarázatára elmosolyodik, lesüti szemét majd kis idő múlva felpillant rá csillogó tekintettel.*
- Kétlem hogy így lenne...de ebben a világban semmi sem biztos s bármi megtörténhet. És még messze is van...* ad igazat neki, s fejét visszahajtja a vállára, kezeit a nyaka köré fűzi s egy hosszú pillanatig csendben marad, s a hallottakon gondolkozik, majd sóhajtva felemeli fejét s orrát hozzáérinti az övéhez.*
- Lassan mennem kell...körbejárom még a folyosókat és pár leckém is maradt még.* amihez egyáltalán nincs kedve de muszáj megcsinálnia. Lassan lekászálódik a párkányról majd a fiú felé fordulva lágyan elmosolyodik s lassan megcsókolja. A leányzó egyre bátrabb a csók terén s mikor ajkaik találkoznak puha nyelvét átcsúsztatja a fiú ajkai közé s lassú táncot járva körözni kezd az övé körül, olykor visszahúzva sajátját, kezei közben tarkóját cirógatják. Minden jónak egyszer vége szakad így a csóknak is, lassan eltávolodik a fiútól s nehézkesen kinyitja pilláit.*
- Örülök hogy "megtaláltalak". * mosolyodik el majd még egy utolsó gyors puszit ejt ajkára.*
- További szép napot!* feleli csillogó tekintettel s elindul a lépcső irányába s lassan lekocog az aulába, hogy végigjárja a főfolyosót.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-15, 4:57 pm

- Hát, biztos van olyan, amit még nem tudsz, de ha minden igaz, már nem sok. Akkor majd egy délutánt rászánunk erre. *mondja kedvesen, miközben szemeit le se veszi a másikról. Ez után ismét csak hallgatja a leányzó szavait, amelyek most már apukája körül is forognak, így fejét lassan oldalra is dönti, kissé rá ezzel Jasmine-ére.*
- Nem lehet jó, nem irígyellek... ~ bár magamat se ~ *mondja halkan és lassan végigsimít ismét a leányzó arcán, majd pedig a nyakán is, de természetesen semmi rosszat nem akar, csupán csak kedves lenni és gyengéd.*
- A jövő kifürkészhetetlen. Majd csak lesz valahogy, de te se rágódj rajta, még messze van és tényleg nem számít. *ettől függetlenül már meghívta magához Jast és el is fogja vinni, bár hazudni nem fog a szüleinek azzal kapcsolatban, hogy bizony a Cruorises lányka félvér és nem aranyvérű. Úgy is kiderülne és annak nem lenne jó vége. Csak azt reméli a fiú, hogy nem lesz baj ebből az egészből. De addig még úgy is haza fog menni és beszélni is fog a szüleivel, mert ha muszáj, akkor inkább lemondja a lovaglást a birtokon és elviszi máshová a leányzót. Jasmine meg fogja érteni, ezek után biztosan.*
- Hát jó. Nehéz lesz elengednem, de muszáj lesz. *ahogy orruk összeér, csak halványan elmosolyodik, majd egy kis puszit ad a pisze nózira, ez után pedig hagyja, hogy a leányzó leszálljon és végül megcsókolja Calebet. A fiú ismét lehunyja szemeit, majd viszonozza a kellemes csókot és ez után még egy puszi is megtörténik közöttük.*
- Én is. Szia Jas. *köszön el tőled kedvesen és még egyszer végigsimít a lány arcán és végül elereszti kezei közül. Csak figyeli, ahogy eltűnik a hosszú folyosón, majd ő maga még ott marad az ablaknál egy kis ideig, majd végül visszatér a szobájába.*

Tárgy: Re: Sötét rúnasor (A folyosó) 2010-04-25, 8:53 am

*Erre inkább nem mond semmit, valahogy az lesz a legjobb mindkettejük számára. Nem kell, hogy úgy viselkedjen, mint egy katonai táborban... Már csak azért sem lesz udvarias, és nem fogja a súlyos táskát le venni a lány vállairól. A kérdésre nem készült, mert ki akarna ennyire rohanni? Biztos, hogy Miranda elfáradt, ezt a magiszter is aláírja, de hogy ennyire siessen... Na ehhez sincs hozzászokva, de ha ezt a "kis találkozót, és idegenvezetést" inkább hanyagolja majd a következőkben.*
-A Sweet Dreams-be fog kerülni, lesz egy lakótársa, az egyik sentinel.
*Rezzenéstelen arccal darálja végig a szöveget, mivel őt semmilyen kérdéssel nem lehet zavarba hozni. Na jó talán, ha a magánéletéről kérdeznék, de azt úgy sem fogja elárulni, főleg nem diákoknak. De mindegy is, hála az égnek nem kellett várnia, Miranda a nyomában. A keleti tornyot veszi célul, mivel az, az ő "tornyuk". Felvezeti Miranda-t, legalább is ő megy, és majd a lány lépést tart vele, ha tud, legfeljebb lassít, hogy ne hagyja el teljesen, mint egy táskát.*
-Ez amelyik toronyban vagyunk, a keleti torony. Itt van az exortus-nak a klubhelyisége, és a hálókörleteik. Ezt csak mi látjuk. Mindegyik háznak külön tornyuk van, és még nekünk is magisztereknek. Ha engem megszeretne keresni, akkor az északi toronyban kezdje.
*De azért reméli, hogy nem fogja érdektelen hülyeséggel pazarolni Zaria idejét. A folyosón még egy darabig kíséri Miranda-t, majd mikor megállnak a klubhelyiség előtti képnél, megáll és megszólal.*
-Én idáig jöttem, de ne féljen, bent már várják magát. Ha van kérdése a sentinelemnek felteheti, és ő még elmond pár dolgot, amit jó lesz ha megjegyez.
*Ezzel búcsút intett, és eltűt a folyosón, vissza az északi toronyba, az irodájába, és újra elveszve az ügyes-bajos dolgaiban.*

» Sötét sikátorok
» 2. emeleti folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Alagsori folyosó