Iskolai kikötő

*Az étkezőből egyenesen ide jövök; egyik kezemben még mindig ott van a szalvétába tekert szendvics, amit ebéd gyanánt akartam elfogyasztani, de miután megint kitört odabent a harc két „alfahím” között, úgy döntöttem, inkább a friss levegőt választom. Nem félek attól, hogy megsérülök vagy ilyesmi, de nagyon unom már a céltalan vitákat arról, hogy ki a jobb ebben vagy abban, kinek befolyásosabb a családja vagy hogy ki a jobb aranyvérű... Amúgy is át kell mennem Seolra, mindegy, hogy mikor indulok. A révészt egyelőre sehol sem látom, és bár nem vagyok egy türelmetlen alkat, azért jobban örülnék, hogy nem ebben a szeles hidegben kellene itt ácsorognom. Terepre tervezett öltözék van rajtam: barna vadászbakancs, egy kissé már viseltes, kényelmes farmer és szürke polárpulcsi. Télikabát helyett csak egy sötétszürke dzseki van rajtam, nem pont ilyen időbe való, de sokkal könnyebben mozgok benne, ez pedig most többet számít. Vállamon keresztben átvetetve egy fekete szövettáska van, egyelőre csak a varázspálcám van benne, amit viszont elő is veszek, ha már boszorkány vagyok, legalább ne fagyoskodjak itt.*
- Aestus. *Mondom is ki a varázsigét, miközben magamra mutatok a pálcámmal, és pár másodpercen belül már érzem is a hatását. Igen, így már sokkal jobb, nem fázom, úgyhogy miután elteszem a pálcát neki is állok, hogy szépen nyugodtan kivégezzem a szendvicset. Megint pénzszűkében vagyok, de ha minden jól megy, akkor estére nem kevés összegnek lehetek a boldog tulaja. Csak jönne már a révész.*

*Nem igen számítok társaságra, ha valaki mégis erre jár, akkor kevés az esély rá, hogy meg is szólítson. Nem mintha nagyon bánnám a dolgot. Amíg eszegetek és várom a révészt érkezik még két diák, de kölcsönösen levegőnek nézzük egymást. Lassan elfogy a szendvics, a szalvétát a zsebembe tűröm, és mivel most már tényleg nincs jobb dolgom, kezdek kicsit türelmetlen lenni a várakozás miatt. Nem foglalkozom a cipőkopogással, amit magam mögött hallok, nyilván csak még egy diák, akit figyelmen kívül lehet hagyni… de egy pillanat alatt megváltozik a véleményem és a hangulatom is, mikor meghallom az ismerős hangot. A rajtam oly ritkán látható, őszinte mosoly kúszik az arcomra, ahogy hátrafordulok.*
- Nem veszek én el olyan könnyen. *Mintha nem én lettem volna az, aki az első itt töltött hetében vagy tucatszor eltévedt a kastélyban, a környékről már nem is beszélve. De az már rég volt.* - Szia. Jó látni. *Dareia egyike azon kevés embereknek, akikkel képes vagyok szót érteni, és hálás is vagyok neki, amiért annak idején nem hagyott magamra az első két mondatom után.*
- Még mindig nagyon furcsa elképzeléseid vannak a jó időről. *Mosolygok tovább, hiszen nem gondolom komolyan, nem bántani akarom, pontosan tudom, hogy tényleg semmi baja az ilyen idővel. Kicsit azért irigylem érte, én soha nem tudtam hozzászokni a hideghez; mielőtt ide kerültem mindig próbáltam elkerülni, hogy ilyen időben ki kelljen menni, de akkoriban nem érdekelt senkit, hogy mennyire fázom. Ma már szerencsére áthidalhatom a problémát egy egyszerű bűbájjal. De Dareia kérdezett is tőlem, szóval válaszolhatnék is.*
- Egyébként nincs semmi különös, lefoglalt a tanulás meg a vizsgák. *Vonok vállat, nincs ezen mit túlmagyarázni, gondolom, hogy neki is ismerős a helyzet. Ez is egy olyan időszak volt, amikor semmiért sem adtam volna ki a kezemből a tankönyveket, és jaj volt annak, aki meg mert zavarni.* - Az erdőbe megyek, a patikus megint talált valamit, amit be kellene gyűjteni neki. De legalább fizet érte. *Biztos bevételt jelent nekem az az öreg, mert tényleg mindent elhisz az állítólagos gyógynövényekről meg egyebekről, és nem is lehet meggyőzni az ellenkezőjéről, amíg ki nem próbál mindent. Bemutatnom nem nagyon kell, meséltem már róla nem is egyszer a másik lánynak, főleg, ha segítségre volt szükségem.*
- De inkább te mesélj, történt valami említésre méltó? *Érdeklődöm is, valószínűleg ő többet tudna mesélni, mint én. Közben végre feltűnik a révész is, bár most, hogy végre társaságom is akadt, nem is olyan sürgős átjutnom.*

*Örülök neki, hogy Dareia útja éppen erre vezet, mert azért én is szeretek olyan emberekkel beszélni, akiket érdekel, amit mondok. Nem vagyok meglepve rajta, hogy cseppet sem fázik, sőt, még tetszik is neki az időjárás, hiszen tudom, hogy honnan származik.*
- Hasonlóban éltem én is, szerintem pont ezért szeretem jobban a szikrázó napsütést és a meleget. *Soha nem voltam kibékülve az ír éghajlattal, utálom a hideget, Dareia szülőhazájában is szerintem csak az első télig lenne velem gond, mert biztosan megfagynék. De hagyjuk is az időjárást, beszélhetünk másról is, így kerül szóba, hogy kit és mi foglalt le az elmúlt időszakban. Az iskolai tevékenység mindenkinél ugyanúgy jelen van, az lenne a csoda, ha valakit nem temetnének maguk alá a könyvek egyszer-kétszer, főleg a vizsgák idején. Én mindig is szívesen tanultam, és előbb fogom magam beásni a tanulmányokba, mint hogy céltalanul bolyongjak valami felesleges kaland után epekedve. Természetesen néha azért nekem is kell a szórakozás, csak nincs rá igényem olyan sokszor, mint általában másoknak. A tanulással kapcsolatban pedig fel is merülnek még kérdések.*
- Ha minden igaz? Én egy év múlva biztos, hogy egyetemista leszek. *Jelentem is ki egy széles mosollyal és némi tettetett magabiztossággal, hiszen addig még bármi történhet, de ettől függetlenül a terveim még ezek. Soha nem gondoltam, hogy elég lesz az a három év, igenis megcélzom az egyetemet.* - Azt hiszem, hogy ha összejön, akkor a Cruoris szakra megyek. De meg kell mondanom neked, nem volt könnyű választás. *Hiszen mindegyik szakirány tetszik, de mégis csak választani kell, így talán az a legjobb nekem, ha ezen az úton haladok tovább.*
- A későbbiekre viszont még nincsenek terveim. Az a baj, hogy túl sok dolog érdekel, és egyszerre szeretnék belevágni mindenbe. *Bizony, hajt a lelkesedés, de én is tudom, hogy ez teljesen járhatatlan út, előbb-utóbb úgy is meg kell találnom, hogy mi az, ami leginkább érdekel. De addig remélhetőleg van még pár évem, úgyhogy nem most kezdek el aggodalmaskodni, az csak növelné a bizonytalanságomat.* - Te tudod már, hogy az egyetem után merre tovább? *Tudom én, hogy kalandor szakra jár, de ennél több részletet nem ismerek, erről a témáról nem igen beszéltünk még. Megemlítem neki, hogy most hova tartok, túlzottan lelkes ugyan nem vagyok, de szükségem van a pénzre és végül is nem tűnik túl nehéz feladatnak, amivel megbíztak, bár úgy látom Dareia nem tudja pontosan, hogy kiről is beszélek. Lehet, hogy még nem is volt szerencséje ahhoz az emberhez.*
- Tudod, az a szakállas öreg Mystralban, aki mindig rá akar sózni valamit azokra, akiket sikerül elkapnia egy pillanatra. Nem tudom kiejteni az igazi nevét, úgyhogy ő csak a patikus. *Nem tudom, hogy így mennyire lesz ismerős a másiknak, végül is szerencséje van, ha még nem találkozott az öreggel. De inkább rá terelném a szót, hátha izgalmasabb dolgokról is mesélhet, bár a válasz alapján most neki is inkább eseménytelen az élete.
- Sajnos nem igazán tudok miről mesélni, tényleg unalmas most az életem. *Mentegetőzök egy bocsánatkérő mosollyal.* - De azt hiszem nekem sem ártana kicsit kirúgni a hámból, ahogy mondtad. Szóval ha megfelelő társaság vagyok és ráérünk mindketten, akkor majd mehetünk is. *Most már én is vigyorgok, tényleg nem fog ártani ha végre mást is csinálok a tanuláson meg a hobbikon kívül, mielőtt lassan olyan leszek, mint egy kókadt penészvirág. Talán nekem sem ártana kicsit utazgatni. Közben végre megérkezik a révész is, nem szólok semmit a késés miatt, felesleges is lenne, szerintem nem nagyon érdekli.*
- Erről a szórakozásról jutott eszembe, tudsz valami jó helyet a Pokol szája klubon kívül? *Kérdezem, miután végre mindenki beszállt a csónakba és elindulunk a túlpart felé. Halkan beszélek, nem azért mert bármit is titkolni kellene, de nem szeretem, ha a címzetten kívül mások is hallják, hogy miről beszélek éppen.* - Nekem kezd kicsit unalmas lenni, mintha mindig ugyanazok az arcok lennének ott. *Nem mintha olyan sokat jártam volna ott, de mégis ez az érzésem vele kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy az a tömeg úgy leszívja az ember energiáit, hogy utána napokig nem akarok társaságot magam köré.*

*Nem nagyon beszélgettünk még a tanulással kapcsolatos dolgokról, hiszen nem ez a világ legizgisebb témája. Én természetesen szeretném tovább folytatni a tanulmányaimat, és mindent meg is teszek az ügy érdekében, de annyira azért nem vagyok magabiztos, mint ahogy azt most mutatom. Hálásan Dareiára mosolygok, én is nagyon remélem, hogy összejönnek ezen irányú terveim.*
- A kalandor szak is eszembe jutott, akárcsak a többi, de mégis csak választani kellett egyet közülük. De ha mindennel próbálkoznék, ami érdekel, azt hiszem, még hatvan évesen is az itteni padokat koptatnám. *Nem mintha lennének terveim az iskola utáni időkre, de mégse legyek én itt a legöregebb diák. Érdekelnének viszont Dareia iskola utáni tervei is, és nem is kell csalódnom benne, én is úgy gondoltam róla, hogy egy darabig nem igen akar majd egyhelyben ülni. Azon mosolygok, hogy úgy tűnik, nem csak én vagyok az, aki nem csak egy szakirányt végezne el szívesen, az önálló élet meg úgyis érdekli már az ilyen korú fiatalokat. Ráadásul a családtól is függetlenedni lehet, ez csak jó lehet; bár nem nagyon tudom, hogy a másik lány milyen kapcsolatban van a családjával, nem igen akartam erről kérdezősködni, féltem, hogy akkor nekem is mesélni kellene a saját díszes rokonságomról. Megemlítem még, hogy éppen merre tartok, és szóba kerül, hogy kinek a megbízásából; Dareia jól látja a helyzetet, valóban nem igen megy az öregnek az üzlet, de addig ez engem nem érint, amíg van pénze kifizetni.*
- Azért ha egyszer mégis összefutsz vele, légyszi ne átkozd meg, nekem most még jól jön, hogy segítségre van szüksége. *Nevetek is, mert tényleg simán el tudom képzelni a helyzetet.* - Dolgozom én bárkinek, aki megfizeti. *Legyintek is, mert ilyen téren aztán nem vagyok válogatós, csak amennyire kell. De végül csak előkerül, hogy mindkettőnk élete kicsit eseménytelenül zajlik mostanában. Az enyém nem is csoda, nem sokat teszek azért, hogy történjen is valami említésre méltó, de néha azért nekem is hiányzik a tömény szórakozás. Jól esik, amit Dareia mond, végül is én is tudom, hogy ha nem akarna nem lenne itt, de akkor is jó hallani, hogy valakinek számít az ember társasága. Viszont ha szórakozni mennénk, akkor én nem mystrali célt képzelek, kicsit unom, hogy szinte mindig csak ugyanazokkal az emberekkel lehet összefutni.*
- Ha vámpírok közé mennék, az nem barátkozás céljából lenne. *Mondom is nevetne, mert nekem ugyan eszemben nincs pont velük haverkodni. Ettől függetlenül érdekelne a tanyájuk, nagyon is, de majd máskor.* - Úgy értettem a túl unalmasat, hogy már mindenhol voltam, ami Mystralban jelenleg érdekel. *Próbálom is magyarázni a dolgot; tényleg nem vagyok egy bulizós alkat, de egy helyre általában csak egyszer teszem be a lábam, ritka az, ami másodsor is képes érdekesnek tűnni. A csajos tombolós napban persze én is benne lennék, még győzködni sem kellene és a másik lány ötlete is nagyon tetszik. Hawaii szigetén ugyan nem sokat tombolnék, magamat ismerve csak fetrengenék a meleg homokban a napon, de a másik lehetséges úti cél nagyon is felkelti az érdeklődésemet.*
- Most hogy így mondod, én szívesen megnéznék egy-két kaszinót. *Ó, még bankot is szívesen robbantanék, de ezt nem említem meg, nem akarom, hogy a másik túl anyagiasnak tartson. De az a város tényleg tele van olyan lehetőségekkel, amiknek én nem nagyon tudnék nemet mondani.* - Mikor indulunk? *Kész, engem teljesen felvillanyozott az ötlet, képes lennék akár most útra kelni, de sajnos még nem lehet. Azért remélem, hogy Dareia nem csak poénból mondta az egészet, ha mégis, akkor kénytelen leszek rábeszélni, hogy mégis menjünk.*

/NRT Dareia és Una, 2014.01.29./

-Meglehet hogy elég furán néznél ki 60 éves fejjel, de szerintem kiérdemelnéd a „legokosabb diák” címet az is biztos – Nevet felszabadultan a másik szavain. Meg kell hagyni tényleg egzotikus látványnak lehetne nevezni Una-t öregdiákként, de talán ennyire azért nem kerül sor még ilyesmire. Ezután szó esik a jövőről és bizony kiderül hogy DAreia szeretné látni a világot, de talán ezen nem is kell csodálkozni, hisz mindig is kalandvágyó leányzó volt, és úgy tűnik még mindig nem gyógyult be a feje lágya ebből a szempontból.  A másik lány meg annak a kuruzslónak dolgozik, na még ilyet, lehet legszívesebben megátkozná az ilyen öreg kecskéket, de hallgat barátnője kérésére, így inkább csak kissé duzzogva csóválja meg a fejét.
- Nem értem mit eszel azon a fickón és a munkáin, de ha egyszer csőbe húz valamiért ne hozzám gyere panaszkodni – Mondja már most figyelmeztetve Una-t bár tény ha jönne panaszkodni úgy is meghallgatná, és ezt jól tudja a másik is. A témáknak azonban még koránt sincs vége,  bár egy közös nevező talán lehet most bennük jelenleg. Túl nyugodt az élet, nem történik semmi említésre méltó, és ezt bizony hamar orvosolni kéne. Láthatóan mindkét lánynak megvannak a maga elképzelései. Una vámpíros szavaira viszont Dareia csak megrántja a vállát.
-Nekem különösebb bajom nincs velük, ameddig nem az én véremet akarják szívni, nem kötnek belém az utcán, vagy nem akarnak megkínozni és megölni. Igazából nem ismerek közülük egyet sem, de igazából nem is érdekelnek, az a klub jó távol van innen, gondolom nem is véletlenül .Ritkán vegyülhetnek csak a magunk fajtákkal,  sokan bizonyára nem tudják milyen lehet az a hely. – Feleli kissé elgondolkozva, és bár fura mód szereti a kalandokat, láthatóan ez a dolog nem igazán érdekli.  Lehet azért mert nem kedveli a vámpírokat, vagy csak már túlságosan megszokta azt hogy itt ólálkodnak a környéken.  Tovább hallgatva a másikat viszont az a bizonyos mosoly kezd egyre szélesebb lenni Dareia pofiján.
- Hát ezt csak úgy orvosolhatjuk, ha kicsit elhúzunk innen – Feleli amolyan félvállról, pedig neki megvannak ám a tervei, maximum még nem közölte a másikkal. Nemsokára azonban ez is megtörténik, így hadarja el ötleteit Unanak, figyelve rá, hogy vajon mennyire keltette fel érdeklődését a leányzónak?
- Azokat nem nézni kell, nameg……  Lehet ott csinálni más őrültségeket is. Egy ideje már próbáltam elcsábítani oda Vargot is de a srác fülig szerelmes, a rokonokra pedig már ideje sincs – Feleli mosolyogva, s tekintetéből érezhető hogy már kitervelt valamit csupán az a kérdés még hogy mit.
- Mondjuk mit szólnál hozzá, ha gyors elhúzunk a szakházba átöltözök, felkészülök az estére és utána? Addig legalább megnézheted az én kis birodalmamat? – Kérdezi meg a másiktól, remélhetőleg ez a válasz tetszeni fog a lánynak is.

*Van egy olyan érzésem, hogy ha még mindig itt lennék vénasszonyként, akkor nem csak a legokosabb diák címét kapnám meg. Nincsenek még komolyabb terveim a jövőmet illetően, de még úgyis van pár évem eldönteni, hogy mi legyen. Nekem is megfordult a fejemben, hogy világot is lehetne látni, de annyira már ismerem magamat, hogy tudjam, csak addig érdekes egy idegen város vagy ország, amíg meg nem érkezem oda és utána maximum még néhány óráig. Bezzeg egy régi könyvtár vagy levéltár, azokban akár heteket is el tudnék tölteni. Ahogy beszélgetünk szóba kerül, hogy miért is hagyom hátra egy kis időre a kastélyt, Dareia véleménye pedig cseppet sem lep meg, az utolsó mondatán pedig csak mosolygok. Nem szokásom panaszkodni, bár ha mégis rám törne a vágy, hogy nyavalyogjak, akkor a szavai ellenére tudom, hogy hozzá fordulhatok. Amúgy ha az öreg nem tartaná magát a megállapodásunkhoz, nem panaszkodnék, csak rövid úton megtanítanám rá, hogy engem senki nem verhet át. Nagyon úgy tűnik, hogy nem csak az én életem telik most eseménytelenül, de szerencsére akad társaságom, aki szintén unatkozik, így nem kell egyedül kotlanom a kérdésen, hogy akkor mit is csináljak. Még azok az átkozott vámpírok is szóba kerülnek, és osztom a másik lány véleményét; amíg úgy tesznek a közelemben, mintha nem is léteznének, addig én sem zavartatom magamat. Annyira. Miután elmagyarázom, hogy miért is tartom most éppen unalmasnak Mystralt, már jön is Dareia teljesen logikus következtetése, ami után felvont szemöldökkel, érdeklődve nézek rá, amíg felsorolja, hogy szerinte merre is tudnánk lelépni egy kicsit.*
- Én sem csak nézelődésre gondoltam, ha már odamegyek. *Nevetek fel, érdekes is lenne, ha csak azért mennék, hogy aztán hatalmas szemeket meregetve sétáljak körbe, mint valami vidéki parasztlány, aki életében nem látott még neonfényt. Dareia mondatának többi részére viszont csak elhúzom a számat.* - Gondolom. Mindenki szerelmes… szerencsére, így legalább van indokod, hogy velem menj Vegasba. *Meg tudom ám ragadni én is a lényeget. Egyébként kellőképpen fellelkesít az ötlet, és ha épp nem lenne más dolgom, akkor én lennék az, aki megpróbálná rábeszélni a másikat, hogy induljunk azonnal.*
- Végül is, az erdő nem fut el. *Csak nem kell sokáig győzködni magamat arról, hogy hagyjam a fenébe a gyűjtögetést, és élvezetesebb dolgokra koncentráljak.* - De előtte muszáj lesz nekem is átöltözni. Ha így akarnék besétálni valahova, még hátra zavarnának a szolgálati bejárathoz, hogy legyek kedves kivinni a szemetet… vagy valami hasonló. *Tény, hogy nem éppen úgy vagyok öltözve, mint aki kaszinóba készül, legfeljebb, mint egy lepukkant alkalmazott, de szerencsére ez könnyen orvosolható. Idő közben átérünk a révésszel, én pedig olyan lelkesen ugrok ki, mintha egy halom ajándék várna a szárazföldön.*
- Jó neked, hogy végre saját szobád lehet. Engem megőrjítenek a szobatársaim. Néhány hete az egyiket sikerült elnémítanom két napra, azóta azért nem ugrálnak annyit… de még mindig jelen vannak. *Csak hogy panaszkodjak egy sort valamiről. Nem tagadtam soha, hogy jobb szeretem az egyedüllétet, de ezt nem kell túlragoznom, Dareia úgyis tudja már. Szeretnék már én is egy kis „saját birodalmat”. Már csak néhány hónap… de az iménti kis kitérő után csak visszatérnek a gondolataim Vegashoz.* - Mit gondolsz, vannak varázslók a biztonsági emberek között? *Szinte biztos vagyok benne, hogy a válasz igen, de jó az ilyesmit előre tudni. Szerintem nem kell titkolnom, hogy ha lehetőséget látok némi „könnyű nyeremény” megszerzésére, hát nem fogom majd vissza magam. Csak majd jó lenne nem lebukni.*

*Engem sem kell sokat győzködni, hogy csak úgy átruccanjak Vegasba, mert ha már az embernek lehetősége van rá, miért is ne. Persze nem csak maga a város vagy a csillogása vonz, nem, a kaszinók azok, amik engem a legjobban érdekelnek, és a rengeteg lehetőség, amit tartogatnak. Már nem is érdekel, ami miatt eredetileg eljöttem a kastélyból, elhalaszthatom egy vagy két nappal a gyűjtögetést. Szóvá teszem, hogy annak azért örülök, hogy Dareia rám gondolt társaságként, és örömmel veszem tudomásul, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, hogy nagyon is jól megvan holmi szerelem nélkül. Így azért máris nem tűnök olyan abnormálisnak a saját szememben. Olyan lelkes vagyok, hogy képes lennék rohanni, és meg sem állni Vegasig, de nem csak a másik lánynak lenne még dolga előtte, nekem sem ártana valami elfogadható külsőt varázsolni magamnak. Elhiszem, hogy Dareianak igaza van, és abszolút nem foglalkozna senki a kinézetemmel, de még sem szeretnék ilyen szakadtan odaállítani. Talán tényleg nem tűnnék ki a tömegből, de inkább nem kockáztatom a dolgot. Hallottam én is az ilyen esküvőkről, amikhez tulajdonképpen csak egy engedély kell, és ha akarja az ember, bármikor összeházasodhat két perc alatt a választottjával, bár el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet mindez egy csillaghajónak berendezett kápolnában. Igazából magát az Enterprise-t sem tudom, hogy milyen, mert hiába vagyok sárvérű, az ilyen kultuszfilmek sajnos kimaradtak az életemből – nagyanyám a pokolra is átkozott volna, ha ilyesmit mertem volna nézni - és azóta sem pótoltam be a dolgot. Szóba kerül Dareia saját szobája is, és nem fogom tagadni, hogy mennyire vágyom már én is egyre, már ez is önmagában vonzó az egyetemben. Nem vagyok rosszban a szobatársaimmal, de annyira más a személyiségünk, hogy az elmúlt évek alatt sem tudtam megszokni őket, az pedig nem titok, hogy miért átkoztam meg az egyiküket nemrég.*
- Folyamatosan csak beszélt, de tényleg be nem állt a szája, ha kifogyott egy témából, akkor rögtön talált másikat. *Magyarázom is, hogy miért is kapta a két napos némítást. Nem nagy dolog, nem tudom, hogy rajtam kívül ez hány embert is zavarna, de nálam elszakadt az a bizonyos cérna.* - Persze nem mindig csinálja ezt, de akkor nagyon rájött a dumálhatnék, nekem pedig nem volt türelmem hozzá. *Tömören ennyi a lényeg, azzal pedig nyilván nem mondok újat, hogy bárkit megátkozok, ha elveszítem a türelmemet, nem ez volt az első eset. De majd az egyetemen legalább nem kell ilyesmivel foglalkoznom, ha csendben és egyedül akarok lenni, akkor csak magamra zárom a szobaajtót és kész. Felvont szemöldökkel nézek a másikra, mert hát rólam olyasmit feltételezni, hogy esetleg megbukhatok? Na, ott lenne vége a világnak. De Vegas most jobban leköti a gondolataimat, ezért is térek vissza a témához, mikor már a kikötőben vagyunk. Érdekelne, hogy vajon kik állhatnak alkalmazásban a kaszinókban, Dareia válaszát hallva pedig szélesen elvigyorodok.*
- Ne aggódj, senki nem fogja észrevenni, ha esetleg valamelyikünk varázsolni akarna. *Ki más akarna, természetesen én, és ezért is érdekelne, hogy a biztonságiak szempontjából mire lehet számítani. No nem fogok eszement módjára hadonászni a varázspálcámmal, igazából csak egy-két bűbájt szeretnék majd bevetni. Nem tudom, hogy ténylegesen hány varázsló dolgozhat ott, de ha mágus létemre lenne egy kaszinóm (mert miért ne lehetnének ők is tulajok), én biztosan alkalmaznék párat, hogy észrevegyék, amit a muglik nem ismerhetnek fel. De ez úgyis majd csak ott fog kiderülni.*
- Elintézek még gyorsan valamit, meg beszerzek pár cuccot, és mehetünk is. *Ha fiatalabb lennék, képes lennék egy helyben toporogni az izgatottságtól, hogy induljunk már.* - Egy óra múlva találkozunk! *Szinte meg sem várom a választ, már rohanok is, nem köszönök el, minek, nemsokára úgyis találkozunk, addig viszont beszerzem, ami kelleni fog. Azt hiszem, egy kicsit most tényleg be vagyok sózva, mintha még életemben nem jártam volna Vegasban… tényleg nem jártam.*