Vendégszoba az angol delegáció számára

Tárgy: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 6:08 pm

Az északi toronyban található ez a szoba is, amelynek ajtaján ha belépnek, egy nagyobb nappaliban találja magát az ember. Innen öt szoba nyílik, az öt Delegációs tag számára.

Angol Delegációs tagok:

Gaius Lucullus
Caldor Dreskov
Amethyste Evans
Merle Chevalier
Lucius Benedict Fenris

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 6:49 pm

*A szavai használnak, mivel a férfi bólint, majd hamarosan Nath is meg tud mozdulni. Kissé hírtelen jött ez az egész, így egy lépést hátrébb lép, majd csak Gaius szemeibe néz, mindenesetre még se mond most semmit, hanem inkább csak bólint arra, hogy ő megy elől, bár nem szívesen fordít hátat a delegáció tagjainak, még sincs nagyon más választása. Baja úgy se eshet, azt nem engedné a minisztérium és remélhetőleg a magisztere se. *
- Rendben, tegeződjünk, bár én már sikerese letegeztelek az első pillanatban is. *pillant itt a lány felé, mert hát le se tagadja, hogy mennyivel szívesebben kommunikál vele. Sokkal bizalomgerjesztőbb, mint az a római nevű alak, talán ezt tudták a minisztériumban is és azért is küldték pont őt ide, hiszen nem csak ijesztgetni kell a diákokat. Már nagyban haladnak a lépcsőkön, amikor meghallja a kérdést és hírtelen áll meg. Lassan fordítja fejét a férfi felé, majd kis ideig csak a szemeit nézi. Valahogy tudja, hogy nincs értelme hazudnia, hiszen úgy is tudják, hogy mi történt itt.*
- Baleset volt. *mondja kissé halkabban, bár tény, hogy direkt tette, meg akarta ölni Siriust, hogy jobb legyen neki. Na de nem ácsorog tovább, kissé szaporább léptekkel indul meg az északi torony felé, majd kezd el nézelődni és hamarosan meg is látja azt a szobát, ami a vendégeké.*
- Nekem nincs kulcsom, elvileg nektek van. *pillant a nőre, majd kissé távolabb áll meg. Ő személy szerint nem szándékozik tovább menni, de most nem lép le, valahogy már kezd beletörődni, hogy az nem megy olyan egyszerűen.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 6:58 pm

-Még jó pár évig*hagyja annyiba a dolgot, de nem tesz többet, csupán lezárja a témát, nem kell pontosan tudni senkinek hogy kicsoda, és itt most leginkább Nathra gondolt. Nemsokára már meg is indulnak az északi torony felé ahol elméletileg a szobájuk lesz, bár a férfi attól lehet még nem fogja gyakran látogatni*
-Sokan mondják hogy a látszat, csal , akkor még elég aktív kor elé néz, ha minden jól megy*mondja a nőnek válasz képpen, közbe kérdez a sráctól is egysmást. A válaszra kicsit felcsillannak a szemei*
-Hmm , csupán kíváncsi voltam, tudja balesetek mindig vannak, ha akarja egyszer elbeszélgethetünk erről is*bizony lassan halad nem akarja túlságosan elilyeszteni a srácot, majd a nő kérdésére kicsit oldalra dönti a fejét*
-Ó csupán egyszerű érdeklődésnek szántam az urfi felé, azt hiszem hogy nem sokan hallhatták, bár lehet hogy más esetekbe igazat adnák neked*mondja bólogatva, majd lassan megérkeznek a szobához , kulcsa már van így egyszerűen ki is nyitja a szobát, majd a srácra néz*
-Nem mondom érdekes szoba, egész jól fest*néz körbe amikor kinyílik az ajtó majd ismét a srácra néz*
-Remélhetőleg egyszer lesz időnk kicsit hosszabban elbeszélgetni, nyugalmasabb időben is. Bejönni van kedve esetleg?*apró kérdés csupán *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 7:29 pm

-Egyébként is zavar, ha magáznak. Nem vagyok annyira idős, és annyira távolságtartó sem, hogy magázni kelljen. *válaszol, nem sértődik ám meg rajta, ha egyből letegezik, bár azért annyi van benne, hogy szereti megbeszélni, ki hogy szereti. De a közvetlenség részéről alap, így inkább tegezzék. *
-Az imént mondtam el, hogy ha csak lehetséges, akkor tegezzenek az emberek, és ennek értelmében nagyon szépen kérlek, ne magázz, főleg, hogy együtt fogunk dolgozni az elkövetkező nem tudom mennyi időben. *néz a férfira, és igen is szépen kérte, szóval tessék figyelembe venni a szavait, mert ez a hol így, hol úgy, nagyon zavaró. A váratlan kérdés őt is meglepi, nem hogy a fiút, bár a válasz is furcsa. Elképzelések, bizony mindenki másképpen látja. Ő gyilkosságként fogalmazná meg, bár odatéve azt, hogy kegyelemdöfés volt. *
-Érdeklődés, vagy sem, nem hiszem, hogy közösségi fórumon kell megtárgyalni. Bár eddig is adhatott okot mindenféle szóbeszédre... bár gyilkosság helyett kegyelemdöfésnek nevezném. Utána olvastam annak a méregnek, és nem volt más választása, bár ezt valószínűleg te is tudod. *közli a véleményét teljesen higgadtan, igen, így gondolja, és ettől nem tágít. Bár ő azért sokkal kevésbé szokott ilyen határozottan odavágni kérdéseket az emberekhez, a megfigyelés a módszere.*
-Óh, persze, kaptam egyet. *mosolyodik el, majd máris leveszi a válláról a táskát, és kutatni kezd benne, csak éppen lassabban megy ez neki, mint a férfinak. A női táska hátrányai, azért megtalálja ő is, majd belép az ajtón, majd szétnéz, és visszafordul.*
-Egy tea?*kérdezi a fiúra nézve, az talán vonzóbb ajánlat, mint Gaius személye a maga tárgyilagos hozzáállásával. *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 7:40 pm

*Úgy tűnik, hogy a nő nagyon határozott és nem egyszer magyarázza el a férfinek, hogy tegezze, nem öreg és nem akarja a magázódást és ezt Nath meg is mosolyogja, bizony teljesen egyetért a nővel. Viszont ez a mosoly eltűnik az arcáról, amikor Gaius felteszi neki a kérdést, de azért válaszol, hiszen felesleges lenne hazudni.*
- Ön túl sokat szeretne velem beszélgeti. Tudja, sok diák van ám még az iskolában, nem csak én, tud majd másoktól is informálódni, ha valami annyira érdekli. *mondja kissé ridegen, majd a nő szavai meglepik, így Thyste felé fordul.*
- Maga nagyon sokat tud... viszont ha tudják, hogy én tettem, akkor miért kérdezte? *pillant itt most a vámpír felé, hiszen most már egyre gyanúsabb lesz a számára és ez nem meglepő. Közben mindketten behívják, egyikük beszélgetni, míg a másik teázni. Hááát, valahogy most már úgy érzi, hogy egyik delegációs tagba se bízhat, hiszen a teába bármit bele lehet keverni, de a beszélgetés se túl csábító.*
- Valamiért úgy érzem, hogy nincs sok választásom. Inkább essünk túl azon a beszélgetésen, utána talán békén hagy. *pillant Gaiusra, majd végül a nőre.*
- Máskor szívesen teáznék, de a kedves kollégája teljesen rám szállt és most már szeretném, hogy ha nyugtom lenne. *magyarázza meg, majd besétál és be is csukja maga mögött az ajtót, majd a vámpírra pillant, várva, hogy akkor most merre is menjen.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 7:48 pm

-Majd próbálkozok vele, tudod néha kicsit zavaros, ez a sok tegeződés és magázódás, főleg hogy volt amikor inkább az utóbbi volt előnyben*mondja a lány felé, de majd igyekezni fog, ezen ne múljék, a következőre viszont kicsit megdermedve néz a nőre*
-Egyenlőre engem a pontos adatok érdekelnének.. de majd rájövök , azt hiszem hogy a fiatal úrnak még van mit mondania. DE ahogy látom jól informált vagy*mondja kicsit komolyabb hangon, miközben megrándul egy arcizma. Idő közben megérkeznek a szobához*
-Csupán mert még azt hiszem van pár kisebb ajtó amit nem nyitottunk ki*mondja komoly hangon, a srác felé, viszont többet nem mond. Végül úgy tűnkik hogy a lány meg akarja bent hívni egy teára a srácot, a férfi csupán komoran áll, kérdően nézve a fiúra*
-Helyes döntés a fiatal úrtól*mondja komoly hangon majd ha elvállnak ő maga is biccent a lány felé*-A mielőbbi viszont látásra*mondja a lánynak, bár tudja hogy még találkoznak, majd a srác felé fordul*
-Azt hiszem hogy valahol lent az alagsorba megfelelő is lenne*mondja komoly hangon majd ha a srác vele jön akkor megindul*
-Amúgy ne aggódjon, ha megtudom amit szeretnék, látni se fog*teszi hozzá*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 8:13 pm

-Hát igen, különböző korok különböző szokásai. De most ez van, és ha lehet, akkor inkább tegezz. *néz a férfira, és bizony határozott, tudja ő, hogy mit akar. Ha nem lenne határozott, soha semmit nem érne el, ez biztos. *
-Szeretek utána olvasni a dolgoknak, és mivel egy ritka méregről van szó, ezért tüzetesen megnéztem mindent, ami ezzel kapcsolatos, beszéltem egy druidával, meg ha minden igaz, akkor itt van toxicologus is. Majd őt is megkérdezem, de azért szeretem tudni, mi is a helyzet. Nem minden azon múlik, hogy tudjuk sarokba szorítani a másikat. *és megnézi a férfit, most már biztosra veszi, hogy vámpír, de ezt talán majd négyszemközt megbeszélik legközelebb, amikor összeakadnak, nem most fogja megtárgyalni. Az ő ajánlata el lesz utasítva, amit nem vesz zokon egyelőre, hiszen ki sincs pakolva még, épp megérkezett, de majd legközelebb, kinyitja az ajtót, aztán azért még visszafordul.*
-Majd legközelebb elhessegetem a kollégát melegebb égtájakra, csak mert az inkvizíció kora már a múlté, már vagy harmadik évszázada... *néz a férfira, és komolyan gondolja, bár egy kicsit ez most élezve volt, de akkor sem szereti ő az ilyen szúrjunk a kérdéseinkkel dolgot, nem biztos, hogy a másik válaszolni is tud rá, vagy azt válaszolja hirtelen, amit kellene. *
-Viszlát.*mondja még, majd becsukja az ajtót, és megszabadulva a kabátjától már neki is lát kipakolászni, amint körbenézett. *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 8:19 pm

- Szerintem az Ön hozzáállása sokkal jobb. ~ és nekem is jó, hogy ennyi mindent elárul nekem. ~ *mosolyodik el kedvesen a nő felé, majd végül úgy dönt, hogy ideje túlesni a dolgon és beszélni Gaiussal. Így hát felé fordul, majd amikor meghallja, hogy hova is mennek, igen csak meglepődik.*
- Az alagsorba? Még is minek? *neki ugyan fogalma sincs róla, hogy egy vámpírral van dolga, így kissé elhúzza a száját, de a további szavak hallatán mint ha belül egy kis félelmet érezne. Addig nem lesz békén hagyva, amíg mindent el nem mond, hát ez nem hangzik túl jól. Thyste felé pillant és most már szívesebben maradna inkább teázni, de tudja, hogy azt nem lehet, most már mennie kell.*
- Rendben, szívesen jövök majd, viszlát. *köszön el a nőtől, majd a vámpír után néz és lassan, kissé kelletlenül indul meg utána és remélhetőleg hamarosan már az alagsor sötét folyosóját róják, ahol csak néhány fáklya világít. Nath nem szólal meg, nem igazán tudja, hogy mit mondhatna, tehát a férfin a sor, hogy beszéljen.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 8:24 pm

[Amethyste Evans szobája]

*Ha a híresztelések igazak, akkor bizony a férfi egy ismerős nőt tudhat a Mysterio épületén belül, mivel Thystevel már volt szerencséje összefutni, bár annyira még nem ismeri a nőt, de annyi bizonyos, hogy Gaiusnál ezerszer jobban kedveli, ugyanis a vámpírt egyszerűen ki nem állhatja. Na de az élet már csak ilyen, nem kedvelhet az ember mindekit, főleg nem egy élőholtat, aki most egy ideig a főnöki pozíciót tölti be. Ahogy odaér az északi toronyba, csupán csak elhalad a vámpír és egy fiú mellett és kíváncsian néz végig rajtuk, de csak biccent, most mást nem mond. Inkább előveszi ő maga is a kulcsát és kinyitja az ajtót, majd be is zárja maga mögött. A szobájában már ott vannak a cuccai, tehát az miatt nem kell aggódnia. Ahogy viszont meglátja Thyste nevét az egyik ajtón, rögtön arra is indul, majd kopogtat párszor. Ha a fiatal nő ajtót nyit, akkor egy fekete bőrnadrágot és hosszú, bőrkabátot viselő férfit láthat, akin egyébként még felül egy selyeming található, szintén fekete színben. Haja kissé fehér, de ez a mágia miatt, van, így jár az, aki mindent feláldoz a hatalomért. Hiába 28 éves, többnek néz ki, de ez nem zavarja, őt már nem tudják érdekelni az ilyen apró dolgok. *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 8:41 pm

*Már félig kipakolt, bár még szerencsére egyenesen a szekrénybe pakol is be, és így nincs minden szanaszét. Bár az egész azért nagyon menetirányban van így is, amikor kopogást hall. Na még ki hiányzik a porondról, sóhajt egy aprót, aztán megigazítja a lila rövid ujjú inget, ami most rajta van, így kabát híján, és elsétál az ajtóig. Remélhetőleg nem Gaius jött vissza ilyen hamar, azt a beszélgetést végül is még tolná kicsit, de hát neki akkor is egyértelmű, amit senki nem mond ki. Lenyomja a kilincset, majd óvatosan kinyitja az ajtót, és biza meglepődik, hogy alig jut szóhoz. Aztán elmosolyodik, és kitárja az ajtót.*
-Szia...Caldor. Huh, amikor Sam bácsi azt mondta nekem, hogy lesznek ismerősök is, ne lepődjek meg, nem is sejtettem, hogy rád gondolt. *jegyzi meg, és annál azért 26 éves fejjel már kicsit érettebb, hogy a másik nyakába ugorjon, mert hű de rég nem látta, az másként is kimutatható.*
-Gyere beljebb, bár még minden menetirányban van, és olyan, mint egy csatatér a szobám, de lesz majd rend is. Fél órája vagyok itt, ahhoz képest jól haladok. Amúgy miújság? *kérdezi, majd becsukja az ajtót, és pár dolgot hirtelen arrébb pakol, ami úgy nagyon nincs a helyén. *
-Esetleg teát? Az előbb megpróbáltam beszélni Nathaniellel, és gondoltam meghívom egy teára, úgy kötetlenebb az egész, erre Gaius nekivágja, hogy ölt már embert, most meg lecsapja a kezemről. Hát én lehidalok attól pasastól. Vámpír, mi? *egyből a sűrűjébe vágott, de azért még mindig kicsit fel van háborodva, még ha jól kontrollálja, akkor is. *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 8:54 pm

*Nem várat sokára Thyste és már ajtót is nyit a férfi előtt, aki a mosoly láttán halványan elmosolyodik. Nem az ő szokása a túl nagy mosolygás és az öröm kimutatása, de azért megkedvelte ezt a fiatal nőt, így biccent felé, majd lassan besétál.*
- Szia Thyste, rég láttalak. *beljebb sétál, majd ezüstös szemei körbenéznek. Bizony látszik, hogy még nagyban pakolászik a lány, de ez nem zavarja, inkább csak kényelmesen elhelyezkedik az asztal mellett, az egyik széken, de tekintete hamar megtalálja a másikét.*
- Minden rendben. Kissé meglepett, amikor megtudtam, hogy te vagy az egyik ember az ötből, akit a minisztérium ide küldött. Nem veszélyes egy kicsit neked ez az egész? *kérdi lassan végignézve a lányon, hiszen továbbra is csak egy törékeny testű nőt lát, aki bár animágus, előtte még sose fedte fel igazi hatalmát, így Caldor továbbra se tudja, hogy még is mire számítson tőle, hogy ha esetleg bajba kerül, mert ő megvédi, ha kell, de nem bármi áron. *
- Teát? Miért is ne, köszönöm. De kérlek ne rakj bele túl sok cukrot és tejjel kérném, csak angolosan. *mondja egy kedves mosollyal, majd tovább hallgatja a másik szavait és kissé meglepődik.*
- Láttam őket lefelé sétálni... ezek szerint ő Nathaniel. Hallottam már róla, reggel Gaius említette. Ezek szerint rendesen ráállt a kölyökre. Nem is baj, mindent meg kell tudnunk az itt történtekről, bár az ő módszereit ismerve kissé azért sajnálom a srácot. *egy vámpír, aki igen csak veszélyes és nem ijed meg semmilyen eszköztől se. *
- Még azt is kinézem belőle, hogy kinyírja a srácot csak azért, hogy mindent megtudjunk. *végül meghallja a kérdést és lassan bólint.*
- Az... nem is akármilyen. De már régóta gyűlölöm, még se ölhetem meg... de talán egyszer majd lehetőségem lesz rá. Most itt vagyunk mindannyian, de ha minden a mi javunkra áll, akkor akár... *ne fejezi be a mondatot, a másik kitalálhatja, hogy mire is gondolt. Akkor talán meg tudják ölni a vámpírt, bár kissé veszélyes lenne, de úgy is sok errefelé a zűrzavar, mindent el lehet tusolni.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 9:30 pm

*Gyorsan még ezt-azt elpakol, ami úgy nagyon nem odavaló most, visszagyömöszöli a táskájába, vagy be a szekrénybe, majd a kérdésen kissé meglepődik. Kevésbé törekszik arra, hogy pókerarcot mutasson, vagy egyhangúan mosolyogjon, mint Gaius jelenlétében, vagy Nathanielében, így megáll, és kissé rosszallóan csóválja meg a fejét.*
-Mintha apát hallottam volna. Ugyanezt kérdezte tegnap... de Sam bácsi szerint nem, és szerintem sem. Bár valószínű, hogy megint láb alatt voltam csak otthon, azért jöttem én. De úgy nézek én ki, mint aki nem tud magára vigyázni? *kérdezi kicsit széttárva a karjait, majd még odébb rak egy stóc könyvet, hogy el lehessen menni rendesen, aztán leül az asztalhoz egy pillanatra.*
-Nah, pont ezért fogod majd belerakni te.*mosolyodik el, aztán előkotor egy dobozt, és kipakolja belőle szépen a csészéket, pontosan két fekete csészét, a többit meg egyelőre félreteszi, majd eltűnik egy pillanatra, amíg odakészíti a teát, aztán visszatérve ismét leül, menetkész állapotban, hogy ha sípol a teafőző, azért tudjon odaérni. *
-Ahham, ő az. Furi, hogy sikeresen leszólított a folyosón, mert diáknak nézett. Most komolyan, hány évesnek tűnök? *teszi fel a kérdést, az biztos, hogy nem annyinak, mint amennyi, hanem sokkal fiatalabbnak. Kicsit elgondolkodik közben, majd megszólal, előre dőlve, hogy jobb kezével fel tudjon könyökölni, és állát tenyerébe támassza.*
-Abból a szempontból előnyös, hogy senki se nézné ki belőlem, hogy ki vagyok. Egész könnyen elvegyülök a diákok között.*mosolyodik el elégedetten, majd mivel sípol a teafőző messziről, ezért felugrik.*
-Pillanat.*mondja gyorsan, még mielőtt eltűnne, aztán megérkezik egy tálcával, és rajta ott a két csésze tea, meg van mellé cukor és tej. *
-Na hozok kiskanalat, is csak egy kis türelmet. *pillant fel, még nem pakolt ki, tessék elnézni neki. Gyorsan kipakol még pár dobozt, aztán hamarosan meglesz, és odarakja azt is tálcára, majd leülve maga elé húzza a csészéjét, és cukrot tesz a teába, ő úgy szereti.*
-Nekem egyébként sehogy se szimpatikus. Könnyebben is ki lehetne szedni dolgokat a fiúból, én mondom, az inkvizíció kora lejárt, és burkoltan elküldtem nyaralni, kár, hogy ő a főnök.*húzza el kissé a száját, sehonnan sem tűnik szimpatikusnak az úr, és úgy tűnik, nincs egyedül.*
-Hát értelek... na de talán hagyjuk kicsit, úgy is sokat leszünk még vele egy légtérben. Merre voltál úgy elveszve utóbb? *kérdezi kíváncsian, miközben lassan keresztbe rakja egymáson a lábait, és a teáját kortyolgatva figyel. *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 10:30 pm

*A lány szavaira csak halványan elmosolyodik. Még maga is furcsálja, hogy ismét találkoztak és hogy rá tud mosolyogni, na de nem sokan ismerik ezt az arcát, Thyste pedig olyan a számára, akár csak a testvére lenne, így természetes, hogy előtte nem azt a rideg arcát mutatja, mint amit ma Gaiusnak.*
- Őszíntén szólva igen, pontosan úgy nézel ki. De ezt nem rosszból mondom, kérlek ne értsd félre. Tudom, hogy az iskolában is kiemelkedtél. *mint ha egy cseppet aggódna is a lányért, de tűzbe azért nem teszi érte a kezét. Hat évig jóba voltak, de azóta nem igazán találkoztak, mindkettejük jövője másképp alakult, most még is úgy néz ki, hogy ismét keresztezték egymást, méghozzá azonos oldalon és most derült ki Caldor számára, hogy bizony a minisztérium alá tartozni Thyste is. Közben megtudja, hogy a cukrot és a tejet majd neki kell beletennie a teába, de ez egy cseppet se zavarja, éppen ellenkezőleg, még talán jobb is így.*
- Öhm... nem tudom, 20 körülinek. Bár az a Nathaniel gyerek se tűnik 16-nak. Furcsa, manapság nehéz megállapítani bárkiről, hogy hány éves is valójában. *mondja egy kicsit elgondolkodva, majd bólint az elvegyülést hallva, ez után viszont Thyste felpattan és hamarosan minden oda lesz pakolva elé, így két kanálnyi cukrot és egy kis tejet tesz a teába, majd elkezdi kevergetni.*
- Köszönöm. *biccent hozzá, ahogy illik, majd e közbe Gaiusról is szó esik.*
- Kár bizony... de a minisztériumnak biztosan volt rá oka, amiért őt tették meg irányítónak úgymond. Bár tényleg nem tudom, hogy milyen módszerekkel dolgozik, viszont annak, aki tud gondolatot olvasni, könnyebb dolga van, mint nekünk. *gondolja és közben már kortyol is egy kis teát.*
- Hmmm, ízletes. *dícséri meg, ahogy azt illik, majd a kérdés hallatán kis ideig vár és a csésze is visszakerül az asztalra. Látszik rajta, hogy nem tudja, most őszínte legyen-e vagy sem, de végül bólint, úgymond magában konstatálva, hogy az lesz.*
- Tanultam. Jó sokáig. *azt most nem fejti ki, hogy kitől, meddig, hol és mit, valahogy nem számít és nem is akar erről több szót beszélni, egyszerűen még nem tudja, mennyire is bízhat meg ismét ebben a vörös hajú nőben.*
- Gondoltam csak beköszönök hozzád, van még elég sok dolgom és így nem maradok sokáig. Lassan nekem is el kell kezdenem puhatolózni a diákoknál, bár nagyon nem szeretem az ilyesmit. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én inkább a harcot szeretem, nem pedig az előtte lévő unalmas napokat vagy heteket. *ismét a teát veszi a kezébe, majd folytatja az iszogatást, de közben szürke szemei a nőt nézik.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 11:02 pm

-Hát sose kviddicseztem, de azért nem vagyok olyan törékeny... meg egyébként is... egy fekete cicust ki bántana, ha nem karmolok. *mosolyodik el, aztán pár pillanat alatt átalakul, karcsú, és kecsesen mozgó fekete macskává, egy ugrással a férfi ölében terem, és hát igen, kék szeme még az övé, az nem változott kicsit sem, de lehunyja a szemeit, és dorombolni kezd. Egészen hihető, hogy ártatlan kis eltévedt házi kedvenc, nem egy olyan varázsló, aki a minisztériumnál dolgozik. A következő pillanatban ismét a földön terem, majd visszaalakul, és leül a székre.*
-Elég meggyőző voltam? Tudom, hogy a szemem kék, de az annyira nem feltűnő, egy sziáminak is az. *jegyzi meg, majd teaügyben intermezzót iktat be, és siet is vissza hamarosan.*
-Hát rólad azt mondanám, jóval idősebb vagy, mint amennyi igazából, de azért nem nézel ki rosszul, és még felismerhető is vagy. Hasonlítasz régi önmagadra. *mosolyodik el, majd újabb szünet, és meghozza a beígért teát, aztán ha kész, akkor bele is kortyol.*
-Igazán nincs mit. *válaszol, aztán hallgatja a férfi szavait, elmosolyodik arra, hogy ez jól sikerült, hát azért elvégre angol, még szép, hogy teát főzni megtanult.*
-Azt megkérdezhetem, mit? Vagy már annyira nem bízol bennem, hogy elmondd. Csak arról hallottam, hogy vérmágus lettél... Nem tudom, mit hallottál rólam, de az az egy nem igaz, hogy az animágiát arra használom, hogy a minisztériumnak kémkedjem. Pletyka csak... valahogy túl sokan utálnak, de mindig is belekeveredtem mindenbe, amibe csak lehetett, ez most sincs másképp. Valamit összebarmolok, Sam bácsi meg elküld a világ végére, hogy csend legyen. *sóhajt egyet, és azért ő egészen nyitott, nem fogja megkérdőjelezni, hogy a másikban- bízhat-e. Mindig is bízott, csak aztán elváltak útjaik, és most keresztezték egymást, jó pár év után újra.*
-Ennél jobbat nem is tudtál volna kitalálni. Nem tudom, már hány éve nem láttalak, és fogalmam sem volt, hogy a minisztériumnak dolgozol. Egy hete kaptam egy fényképet, meg egy nevet, Gaiusét, hogy ő a főnököm, csomagoljak, meg jöhetek ide, az Isten háta mögé. Erre itt futok össze veled... azért hiányoztál. Írhattál volna néha egy fél sort, hogy még élsz. *jegyzi meg, és aztán lerakva a csészéjét, feláll, majd az első mozdulata az, hogy megöleli a férfit, jó néhány év után már ideje.*
-Óh, ismerlek ám, mint a rossz pénzt. Csak néha ezt is muszáj, én ehhez szoktam... a harc, az olyan, hogy legutóbb a társam majdnem belehalt. Nem éppen nekem való... *válaszol, miközben ismét visszaül a helyére, és megissza a maradék teáját is.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-05, 11:33 pm

- Animágia...hasznos tudomány, de még se annyira erős, mint például a vérmágia, legalábbis szerintem. *mondja, de ekkor a nő átváltozik és hamarosan már a fiú ölében van és kényelmesen el is helyezkedik, lehunyja szép, kék szemeit is dorombolni kezd. Caldor pedig csak elmosolyodik, majd ösztönösen simít végig a cicus fején, majd pedig a hátán és utána még a farkán is, de most már vigyorog. *
- Rendkívül meggyőző voltál. *mondja mosolyogva és bizony tényleg aranyos kiscica volt a nőszemély és igen csak elnyerte a tetszését.*
- Egy ilyen hízelgő házikedvencet szívesen elfogadnék ám. *egy apró utalás még arra, hogy tényleg meggyőző volt a lány és hogy észrevette ám a hízelgést is. Nagyon is ínyére volt a dolog.*
- Oh, köszönöm kedves szavaidat, te se nézel rosszul. Viszont sajnos a külsőm kissé tényleg idősebbnek néz ki, de ez engem nem zavar, pár év ide vagy oda, teljesen mindegy nem? *kérdi vállat vonva, érdeklődve fürkészve a másik szavait, majd mesélnie kéne, de nem igazán mond semmit, viszont Thyste még is tud valamit, legalábbis szavaiból hallatszik.*
- Vérmágiát, ahogy mondod. Ezzel összefügg ugyebár a nekromancia, a démonológia és még sok hasonló kedves dolog, de a lényeg, hogy tökélyre fejlesztettem a tudásomat. Majd talán egyszer megmutatom, de most nem szeretnék bűvészmutatványokat tartani, nem vagyunk már gyerekek. *egy kedves mosoly azért még megjelenik az arcán, majd a további szavakat hallva kissé meglepődik.*
- Hát én nem hallottam semmi ilyesmit se. *mondja őszíntén, hiszen furcsa volt számára az, hogy a lány csak kémkedne. Nem küldenek egy ilyen küldetésre egy egyszerű kémet, a lánynak értenie kell valamihez.*
- Mihez értesz még? Mesélnél róla egy kicsit? *érdeklődik kicsit, majd meghallja a szemrehányást, mi szerint írhatott volna vagy valami.*
- Öhm... bocs. *csupán csak ennyire futja, majd meg lesz ölelve és ezt hírtelen nem tudja hova tenni. Olyan régóta nem volt érzelem senki iránt, hogy most ez az ölelés szinte újnak számít. Azért kezeivel lassan átfogja a lányt, de nem öleli meg túlságosan, azt azért még ne várják tőle.*
- El kell, hogy keserítselek, de már nem igazán ismersz. Más lettem Thyste. *mondja kissé megrázva a saját fejét, majd a lány szemeibe néz.*
- Ha nem a harc való neked, akkor még is mi? Csak nem azt akarod mondani, hogy ez az egész minisztériumi állás nem neked való? *érdeklődik kissé szúrósabb tekintettel, mivel nagyon úgy hangoznak a lány szavai, mint ha legszívesebben inkább kimaradna ebből az egészből, ami itt folyik.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-06, 12:41 am

-Mindennek megvan az előnye meg a hátránya... *mosolyodik el, aztán hamarosan máris macskaként ugrik a férfi ölébe, és kezd dorombolni. Bemutatja, mi az amit tud, és bizony azért eléggé természetesnek hat így most, mintha igazi cica lenne, fel se tételezné az ember, hogy egy varázslóval van dolga éppen.*
-Csak macskát, vagy mondjuk én is hízeleghetek?*kérdezi elmosolyodva, bár azért nem kell komolyan venni, nem éppen szokása a hízelgés, csak hát a cicusnak ez természetes. Vagy mégsem csak az van? Nehéz olvasni a kusza gondolatai között.*
-Azt nem mondtam, hogy esetleg nem válik előnyödre, hogy idősebbnek nézel ki... látszik, hogy sokat tapasztaltál. Én meg jól tartom még magam. *mosolyodik el, aztán szünet, majd visszatér, és folytatódik a beszélgetés. *
-Hát azért van hírneved, hagyjuk meg. És nem is várom el, majd biztos látok még érdekes dolgokat tőled, főleg, hogy most már esélyed sincs, hogy szem elől tévesszelek. *válaszol, szigorúan komoly arcot vágva hozzá, eztán bizony nem fogja hagyni, hogy az úrnak nyoma vesszen. *
-Legilimencia, átoktörés és animágia, mindössze ennyi... ami végül is nem nagy kunszt, bárkinek összejön, ha nekiül. *válaszol, nem fog ettől nőni a mája, mert micsoda, ennyit megtanulni szerinte. Huszonhat éves, még szép, hogy eddig sikerült valahogy ennyit összekaparnia. Hamarosan megöleli a férfit, és bár hiányzott, valahogy mégis más az egész. Furcsa... távoli. Ennek ellenére még tud örülni ennek is, csak a kérdésen lepődik meg, majd megrázza a fejét.*
-Nem tudom. Nem vagyok auror, Isten ments, így is csak bajom van néha velük, mert hát értek a kristálymágiához, és az már fekete mágiának számít, és chhh... unom, hogy csak pletyka van, meg sokszor nem jönnek össze a dolgok, a lehető legtöbbször kerülök bajba... és egyébként már nem vagy ott. Igaz, Sam bácsi mindent elsimít, csak már más, mint a suli. Nem az, hogy nem nekem való, mert izgis, és bírom, csak ez a bajkeverősdi... kicsit félek, hogy most is elszúrok majd valamit. Az elmélet tökéletes, de a gyakorlattal bajom szokott lenni.*válaszol őszintén, ha már kérdezték. *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-06, 1:52 am

- Inkább ne. Tudod jól, hogy nem nőként tekintek rád, bármilyen csinos is vagy. *mondja kissé komolyabban és lehet, hogy a nő ezt csak poénnak szánta, sajnos mostanra a férfi túl rideg lett ahhoz, hogy bármi ilyesmit is viccnek vegyen és nem is igazán érdekli most senki. Jól érzi magát azért a nővel, főleg a régi emlékek miatt, de azok most rettenetesen távolinak tűnnek.*
- Hírem? Azért annyira nem nagy, ne túlozzunk. *mosolyodik el halványan, viszont továbbra se igazán tudja hova tenni a nő szavait. Követni fogja? Még is minek? Már nem ugyanolyan a világ, mint régen volt.*
- Nem járnál jól vele, hidd el. *mondja kissé halkabban, majd csak bólint egyet az elhangzott tanulmányokra. Caldor szerint az egyik se olyan hűű de jó, de ő már csak ilyen és ezzel most nem szándékozik megbántani a másikat. *
- Szerintem hogy ha nem megy neked ez az egész, akkor inkább még most szólj valakinek, nehogy gond legyen. *lehörpinti az utolsó adag teáját, majd lassan felkel.*
- Én viszont köszönöm a teát, de most megyek. Jó pakolászást és majd még biztosan összefutunk, szia. *köszön el tőle, majd még egy apró mosolyt küld felé, ez után pedig elhagyja a szobát és két ajtóval arrébb megy be a sajátjába.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-06, 3:20 am

-Azért nem kell ám komolyan venni mindent. Vagy már nem érted a poént? *kérdezi kicsit komolyabban, nem áll szándékában egyébként sem kikezdeni Caldorral, mert hát háztájon nem vadászunk alapelven éli az életét, munkatársak és barátok kiütve, vagy a végén baj lenne belőle, ismerve önmagát. *
-Olyannak ismertél meg, mint aki túloz? Igen is megvan a hírneved szakmai körökben, ahol nem vagyok jártas ugyan, de hallok ezt-azt. *válaszol, és nem arra értette, hogy követni fogja, megvannak a saját módszerei. Felsorolja a tanulmányait is, majd a bólintásra elhúzza a száját. *
-Mondtam én, hogy semmi nagy. De hát mindenki nem lehet vérmágus se... egyezzünk meg. *mondja egy mosollyal, megbökdösve kicsit a férfi mellkasát, bizony ám, ha nem lennének különbségek, akkor az úgy kemény lenne.*
-Hé... kuss legyen. A megfigyelést szeretem, meg egyébként is, csak kissé ambivalens. De túlélem, meglesz. Nem rossz, ha nem rontok el semmit sem.*vonja meg a vállát, nem kell piszkálni, mert annak nem lesz jó vége.*
-Örültem, hogy találkoztunk.*válaszol felállva, majd egészen az ajtóig kíséri a férfit.*
-Neked szép estét és köszi. Szia-*köszön el, majd becsukja az ajtót, és megy is visza pakolni, egyszer azt intézi el még az alvás előtt.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-07, 4:30 am

[Amethyste Evans szobája]

-Te jó ég, Merle... őszintén sajnállak, mindig idiótábbnál idiótább alakokat fogsz ki. Remélem, itt nincs túl sok belőlük, vagy netán vonzod őket?*kérdezi, a nő vállára téve egy pillanatra jobb kezét, majd a végére elneveti magát, Nem gondolta komolyan, csakis viccelődik, mint mindig.*
-Az is, nem tudom, hogy jött össze neki. Csak összejött... szerintem néha simán peches. *húzza el a száját, elvégre történnek azzal a lánnyal olyan banális balesetek, hogy az ember el se képzelné, hogy ilyen is lehet. Közben sorra említésre kerülnek az emberek, nagy nevek, majd a Ladyvel kapcsolatos véleményre csak kelletlenül bólint egyet. *
-Először találkoztam vele tegnap, és a fiúval is. Erre feltesz a jelenlétemben egy olyan kérdést, hogy maga fiam ölt már embert? Hát ez... esküszöm eszméletlen. Én nem tudom elhinni, hogy ilyen felettesem van, értem, hogy ő vámpír, valószínűleg gondolatolvasó, meg minden ilyesmi, bár én is legilimnetor vagyok, de hát kinek hogy. Tuti mesterkedik valamiben, amit nem mond el. *rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben felfele haladnak lassan. *
-Úgy érzem most még, hogy menni fog. Nem kell megvesztegetni, de talán a megfélemlítés sem megy nála. Okos fiúnak tűnik, és Gaius meg egyszerűen maradinak és olyan, akár egy inkvizítor. Szerintem tudja, mit akarunk, de nem biztos, hogy mindenről igazat mond. Nem vagyok tisztában még sok mindennel az adatokon kívül, csak látom, hogy értelmes, bár talán szívesebben jön hozzám teázni, mint a tisztelt vámpír fogait bámulni. Egyszer majd kap tőlem egy kis szenteltvizet, az az érzésem. *mondja komoran, lassan már irritálja a vámpír titokzatossága, és egyáltalán maga a személye.*
-Azt hiszem, csak most jön még a java. De itt is vagyunk. *kulcsot húz elő a zsebéből, majd beengedi a nőt a szobájába, és szétnéz. Már sikerült kipakolni, és rend van, akár egy katonánál. *
-Foglalj helyet. És tessék...*egy mappát rak az asztalra, ami eddig a fotelban volt, aztán meg hoz két poharat, s egy üveg nem éppen átlátszó, víz állagú folyékony valamit, amiből tölt. *
-Nah, akkor egészségedre. *mosolyodik el, aztán koccinthatnak, és iszik is. *
-Egyébként nézd meg a negyedik oldalt. Az az érzésem, hogy ez az egész több, mint egy gyilkosság. Előkerül egy ritka méreg, és megöl egy felfedező szellemű diákot. Az már mellékes, hogy az ikertestvére is megpróbál öngyilkos lenni... feldolgozatlan trauma. De ez... egy társa leszúrja, és ő maga meg félig kiszárad, már feketedésnek indul. Talán köze van a régi iskolához, feltételezés, de egy szál, amin elindulhatunk. Beszélni kellene annak a fiúnak a szellemével, ha el lehet érni. *néz fel, miközben maga alá húzza a lábait, és hangosan gondolkodik. *

//fagy//

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-08, 5:05 pm

-Ha van nála valamilyen információ , akkor szerintem úgyis megtudod tőle*mondja mosolyogva, nem becsüli fel Lucius képességeit csupán tudja hogy nem kispályás*
-Ó... azt hiszem hogy nekem a hozzá állásommal van a legkisebb baj, elvégre olyan nagy baj hogy nem szeretek totojázni?*kérdezi egy félmosollyal oldalra döntött fejjel*
-Az egész iskola a fekete mágia meleg ágya , akár csak régen, ez nem változott. Még mindig fura... Bár élőben csak most járok itt először*mondja csendesebben miközben megérkeznek az iskolába. A férfi célzására csak kicsit elhúzott szájjal mosolyog*
-Vicces Lucius... amúgy tudod.. nem kedvelem a koporsókat, maradok az emberi fekvő helyeknél*mondja egy félmosollyal, majd biccent és akkor felvezeti a férfit. Nemsokára már az északi toronyban vannak, az egyik szoba előtt ahol Gaius előhalászik egy kulcsot majd a férfi felé nyújtja*
-Ha esetleg nem kaptál kulcsot az enyém itt van, én úgy se fogok gyakran itt járni... fene akar egy olyan helyen aludni ahova besüthet a nap*teszi hozzá*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-08, 5:27 pm

-Én is úgy vélem, hogy sikerül majd értelmesen elbeszélgetni vele. *bólint, majd a kérdésre kicsit megrázza a fejét.*
-Ezen kár tovább vitázni. Az én véleményem továbbra is az, hogy vámpír létedre túl hamari tudsz lenni időnként. Pedig neked aztán végképp nincs hová sietni. *Gaius szavaira ismét csak biccent, hisz ahol a fekete mágia hatalma uralkodik, ott mindig érezni valamit a levegőben, de ez a Mysterioról különösképp elmondható. Miután kicsit Lucius is körbepillantott úgy dönt, mostmár szívesen elfoglalná a szobáját, de előtte még kicsit piszlálódik a társával. A válaszra mosoly ül ki a férfi arcára, majd egymás mellett indulnak meg az északi torony felé. Amikor az szobához érnek, Gaius egy kulcsot ad a másiknak, amit Lucius el is fogad.*
-Jók a megérzéseid, nem kaptam még, bár ez valószínűleg annak tudható be, hogy még nem kerestem fel a magisztereket. De ha neked tényleg nincs rá szükséged, akkor elfogadom, köszönöm. *azzal el is veszi a kulcsot és benyit a szobába.*
-Van egy olyan érzésem, hogy a napon kívül Caldor közelsége sem éppen fogadra való. *mondja, majd a saját szobájához sétál.*
-Akor hát örültem, hogy összefutottunk és köszönöm az útbaigazítást. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ismét összefutunk. *biccent a másiknak, majd be is nyit a szobába és lepakolja a holmiját.*
-Jó éjt, Gaius! Bár neked inkább jó reggelt. *mondja egy félmosollyal, majd ő maga is bemegy a szobába és becsuklya maga mögött az ajtót. Jól fog jönni neki egy kis pihenés.*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-08, 5:34 pm

-Minden esetre sok sikert hozzá*mondja a a férfinek elvégre azért reméli hogy megtud valamit, annyival egyszerűbb dolguk lesz*
-Lehet... de eddig türelmes voltam, tudod ha az egyik módszer nem jön be jöhet a másik. Bár azt hiszem hogy a véleményünk továbbra is kétfele oszlik el, de ez legyen a legkevesebb*mondja a férfi felé oldalra döntött fejjel. Közben elérik a szobát, a férfi pedig elmosolyodik*
-Hmm nem csak a megérzéseim, és nem lesz rá szükségem, valahogy kiráz a hideg ettől a toronytól, túl világos*mondja a férfi fele majd elmosolyodik*
-Őszíntén szólva, ha lenne rá lehetőségem megszabadulnák tőle, minél hamarabb*mondja egy félmosollyal bizony a férfinek igaza van*
-Azt hiszem ha akarnánk ha nem össze futunk, tudod egy melón dolgzunk*mosolyodik el majd int a férfi felé és elindul a folyosón*
-Neked is viszlát Lucius*köszön el, majd nemsokára lépteit elnyelik a vízhangok*

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-10, 12:33 am

[olvad, Thyste-tel]

* A nő megjegyzésére küld felé egy szúrós pillantást. Bár neki ez sohasem ment ilyen helyzetekben, mikor csak megjátssza magát, ám annál inkább jobban, mikor komolyan is gondolja.*
- Vonzom őket, ezért csámpázol mellettem, te nyávogó szőrcsombék! * vág vissza, de fel is nevet, jelezve ezzel, hogy ő sem gondolta ám ezt olyan komolyan. A Tarás dologra viszont csak elmosolyodik, s fejét csóválja. Nem ez volt az első alkalom, hogy szegény lány így elbánik magával. De na, van még mit tanulnia. Ám Gaiusra és Nathanielre terelődik a szó, amire Merle már komolyan odafigyel, nem elviccelve a dolgot. *
- Gaiust elég hírből ismerni, cicusom. Én sem ismerem másként, de hangsúlyozom, rühellem a módszereit. Nem értem, mit gondol. A felettesünk? * sikkant fel már szinte Merle. Soha nem csípte, ha valaki ugráltatja, főleg ne egy vérszívó tegye ezt. * Na, ehhez nekem is lesz egy-két szavam. A legilimenciáról annyit, hogy gyerekjáték. De egyébként mit csinált? Csak nem rávette a fiút valami butaságra? Remélem, több esze van annál a srácnak, hogy a szolgája legyen annak a vérszopónak. * csikorgatja fogai között az amúgy igencsak nyugodt nőszemély. Gaiusról hallhat egy rövidebb beszámolót, amikre csak bólint, vagy épp nemlegesen int fejével. Nem egyformák, lehet, hogy pont ez volt a cél a választásukkor. *
- Tea? Teát említettél? Ha nem bánod, én is ott lennék, mint csendes megfigyelő. * néz rá ezzel célozva arra, hogy bizony ő is igényt tartana arra a bizalom dologra, no meg az ismerkedésre a fiúval. *
- De azt hiszem, személyesen is felkeresem. De adok még neki pár napot, ne kezdjük ki rögtön az elején a fiút. Elég attrocitás lehet neki Gaius is, egymagában. Hát ha még öten mennénk neki egyszerre? * teszi fel a kérdést, ami igazából kijelentés volna. Megérkeznek közben, s be is térnek a szobába. Merle körbehordozza tekintetét a helységben, szája pedig egy halvány félmosolyra húzódik. *
- Még mindig ez a rend. Hát, az én szobámban a káosz fog uralkodni, bár, nincsen sok holmim. * neveti el a mondat végén. Talárját leveszi, s az ágyra teszi, kissé összehajtva, csak úgy nagyvonalakban. Ő maga pedig a felkínált helyhez sétál, s bele is csüccsen. A mappa láttán felcsillan a szeme, de figyeli Thyste javaslatait is azzal kapcsolatban, így gyorsan oda is lapoz, de csak miután megkapta italát is, s koccintottak kedves ismerősével. *
- A votre santé! * mondja ő is a jókívánságot, s a nőhöz hasonlóan le is húzza italát. Kicsit fintorog utána, de aztán arcán megint az ismerős mosoly látható. * Kellemes, kellemes. De még mielőtt kérnék még egy pohárkával, átnézném ezt a szépséget. * céloz itt az aktára, aminek ngyedik oldala már repesve várja, hogy Merle beleolvasson. Nem rest átfutni azt, majd tekintete Thyste arcán állapodik meg. Végighallgatja mondanivalóját, majd összecsukja az aktát, feláll a fotelből, s sétálni kezd fel s alá a szobában. *
- Azt hiszem, egyet kell értsek veled. Trauma, de ennek semmi köze sem a méreghez, sem az alapítókhoz. Talán tényleg mélyre kell ásnunk, egészen odáig, hogy Mysterio több száz évvel ezelőtt. * kis szünetet tart, most nem néz a nőre, bár szemben áll vele, de mégis mintha a semmibe révedne tekintete, karjait pedig melle alatt öszefonva tartja. * Ez a méreg az egyik legrosszabb, már amennyit értek hozzájuk. Mindig is érdekeltek ezek a kis fondorlatos löttyök, bár elég keveset tudok róluk. De abban nem vagyok teljesen biztos, hogy a halott fiú akár testét akár lelkét szóra tudjuk bírni. Lényegében megsemmisült egy része. Egy egyszerű varázslattal próbálkozhatnék, kezdetnek. De nem tudom, hogy a feltámasztás mennyire volna sikeres. Egyébként meg nem hinném, hogy többet tudna nekünk mondani, mint Nathaniel. * néz végül Thystre. * Volt még ott valaki akkor este? Egyébként ezek a falak..rejtély. * tekintete komor, hangulata méginkább. Felveszi az asztalról a poharakat, s tölt még egy kis italt mindkettejüknek. *
- Nem Nathaniellel kezdem, valaki mással. Az ikertestvérével, kíváncsi vagyok a leányzóra, mert ha jól emlékszem, lány. Daphne? Ha jól tévedek? * kérdezi sietve társától. *

[és fagy is^^]

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-12, 1:48 am

-Kösz, kösz... legalább egy véleményen vagy Sam bácsival. *nem túl illedelmes módon nyelvet ölt, de hát nem éppen a leghivatalosabb közegben vannak, így úgy érzi megteheti. Kezeit ismét zsebeibe mélyeszti, és csak folyik a szóáradat, vörösre festett ajkai csak öntik a szavakat, a nő meg győzze hallgatni mellette. *
-ÉN hírből se nagyon ismerem. Csak onnan tudom, hogy vámpír, hogy egyszerűen fura, és azokat a jellemzőket mutatja, amik illenek erre a fajra. Sam bácsi mutatott egy képet mielőtt eljöttem, meg csatolt hozzá egy nevet, és fura mód nem nézhettem bele a dossziéjába sem, mert nem tudom miért... talán nincs is neki. A lényeg, hogy akkor nem tudtam, ki ez, de ismersz, elég volt hozzá fél óra. És biztosan állítom, hogy egy oltári nagy barom, már bocs a szóhasználatért. *vonja meg a vállát, hiszen megvan a véleménye és a szakmai tekintély minden esetben nem egyenlő azzal, hogy valaki rendes emberileg is. Vagy vámpírilag?*
-Kösz, de egyébként nem tudom... arról még nincs fogalmam sem, hogy mit akar, vagy mit tesz, csak rászállt. És titkolózik, de azért majd rájövök, miben mesterkedik.*jegyzi meg, kissé elgondolkodva. Biztos benne, hogy ez nem sokáig lesz titok előtte, mert nem hülye, és hamar megfejti a titkokat, megvannak a módszerei. *
-Részemről nyugodtan... te sosem zavarsz. Vagy majd a végén én megyek át cicusba, úgy kevésbé keltjük a vallató bizottság kinézetét. Megoldható.*bólogat, őt nem zavarja, ha a nő is bent lesz, elvégre Merle is a bizottság tagja, és neki is tudni kellene minden szükséges infót.*
-Hát az már igaz. Így is sokkoló lehetett, amikor kettőnkbe botlott bele. Láttam az arcát, amikor megjelent Gaius... na de hát ez van... ezt kell szeretni, vagy éppen nem szeretni, és én nem szeretem. De júniusig túl kellene élnem. *újabb vállvonás, már egyszerűen nem tud mit kezdeni az egésszel, pedig két napja, hogy itt van, és az még kevés is. *
-Hogy milyen nagyon ellentétesek vagyunk... de ezért bírlak. *mosolyodik el, végül is szinte mindenben ellentétei egymásnak. Közben koccintanak, és máris elterelődik a szó a kutatásuk célja irányába.
-Ha más nem, akkor van itt egy toxicologus prof. Talán beszélhetnél vele te, amíg megpróbálom kideríteni, mire készül Gaius. *dönti oldalra a fejét, szépen megfogalmazott kis kérés, hogy ne neki kelljen már mindenkivel beszélni. *
-Nem tényleg Daphne... és nem is rossz. Talán ő is tudhat valamit. *bólogat, majd eszébe jut még ez az, felcsillannak a szemei. *
-Egyébként tudtad, hogy ide jár Amy Worsdworth fia? A legkisebb... nekem fogalmam se volt róla, hogy neki három gyereke van, csak még mielőtt jöttem el, felkeresett. El nem tudtam képzelni, hogy a minisztérium látnoka miért keres engem, erre közli, hogy van egy olyan érzése, hogy a fia valami ökörségre készül. És akkor is fontos, ha a férje kitagadta... mert auroréknál így szokás. Azt a pasast se bírtam soha, na de a lényeg, hogy a nő mondta, hogy figyelhetnék néha a fiára, mert túl rosszak az előérzetei. Te érted ezt? *kérdezi egy vállvonással, még nem tudja, mire vélje az egészet, de majd csak lesz belőle valami, vagy alakul az egész. *

Tárgy: Re: Vendégszoba az angol delegáció számára 2010-03-12, 2:47 am

- Áh, hírből is elég. * válaszol közömbösen Merle, csóválja azért fejét még, de Gaius vámpír. És ezen nem tudnak változtatni, csak remélni lehet, hogy nem csinált semmit azzal a fiőval. *
- Amúgy meg ha valamibe belerángatta a kölyköt, kiszimatolom. Ugyanúgy érzékeny vagyok a vámpírokra, mint a zombikra, holtakra vagy vámpír-kezdeményekre. Szóval ajánlom neki, hogy fogja vissza magát. * szemei szikrákat szórnak, kissé felhúzta magát Gaiuson, de ideje lenyugodni. *
- Ugyan, nem hiszem, hogy megharagudna, ha ketten mosolyognánk rá. De azért másokra is rá kell szállni. Apropó. Kik voltak még ott a gyilkosságnál? Érdekelne. * kérdez, de már meg is érkeztek, és ha minden jól megy, már isznak is végre egy kis vérpezsdítőt. Az akta átnyálazása után az agykerekek beindulnak, ahogy az meg van írva. Elő is áll egy-két homályos gondolattal Merle, tőle megszokott módon. Thyste pedig okosan válaszol is rá. Merle oda is kapja fejét, fürkésző tekintete megint midnenfelé mászkál a szobában. *
- Igen, emlékszem, az egyik magiszter. A napokban felkeresem, biztosan tud valami használhatót mondani. És most, hogy így mondod, nem is olyan rossz ötlet ez így. De nekem sem ártana találkoznom vele, na meg a többiekkel sem. Bár, meg kell valljam, inkább magamnak és veled dolgozom, mint nekik vagy velük. * fintorog egyet, majd felveti, hogy az ikertestvérrel kellene beszélgetni egy kicsit. *
- Felkeresem őt is, csak el ne felejtsem, kivel kell beszélnem a napokban még. * lehúzza a kitöltött Brandyt, mára elég is lesz ennyi, a másik poharat pedig a nő kezébe adja, s figyeli annak szavait. Közben újra helyet foglal a fotelban, s egy szót sem akar elereszteni füle mellett. *
- Iiigen, hallottam. Botrány is volt belőle. Ahogy mondod, auroréknál így szokás. * csóválja fejét. * Dehát ha a fiú itt van, nincs mit tenni. De milyen megérzésekről beszélsz? Remélem nem lesz újabb áldozat, vagy nem kerül elő újabb szarkofág, vagy ilyesmi. Lassan rémálmaim lesznek, feketére száradó hullákkal. * fintorog, nem mintha meghatná a dolog * De azért erre kíváncsi lennék. Egy baglyot megérhet, nem? * kérdez, ujjai között forgatja a poharat, s azt a pár cseppet szuggerálja, ami még a pohárban maradt. A cseppecskék megremegnek, s hirtelen örvényleni kezdenek a pohár alján. Merle elméjével játszadozik velük, de megszakítja a műveletet s visszateszi az asztalra apoharat. *
- Nem fogom feltámasztani a fiút. Elég volt neki egyszer meghalni. Maximum ha muszáj lesz. * dönti el végül hangosan, hátát vetve a fotelban. *

//fagy//

» Famulus lista (csak a 2. , 3. évfolyam számára)