Curriculum- első emeleti folyosó

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-03-01, 6:52 pm

//NRT: Alice és Jake – 2014.03.01.//

Ez a délután soha se akar a végére érni és átfordulni végre estére, amikor lehet is csinálni valamit. Nem tehetek róla, de egyszerűen unatkozom. Tudom, tanulnom kéne, hogy az egyetemi szakválasztásnál majd a legjobb helyre kerüljek és persze, hogy sikerüljön ez az év is, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy az hihetetlen. Igen, még olykor nekem is lehetnek nyűgös napjaim, amikor képtelen vagyok feltalálni magam, pedig az ilyen nagyon nagy ritkaság ám. Jelen pillanatban is csak a folyosókat rójuk az én Lucymmal, néha ide-oda nézelődve, hátha kiszúrunk valaki ismerőst, akit majd boldogíthatunk és… az első emeleten mintha imáim meghallgatásra lelnének. Mák, hogy ma nem pakoltam magamra az ékszereimet, így az öltözetem nagyjából hétköznapinak tűnik, hála annak, hogy most nem a magam által elkészített kollekciókban vagyok. Olykor ilyesmi is előfordul és a mai tréfán ez remekül be fog majd válni, úgy hiszem.
- Lucy, változtass meg, valami dögös csajjá és utána bújj el, mintha itt se lennél. – a lényeg az, hogy az előttem sétáló srác ne vegye őt észre és engem se ismerhessen fel. Nem telik bele sok időbe, nemsokára, rövid, szőke tincseim hosszabbak lesznek és gyönyörű, vörös színűek, arcom is kissé átalakul, így egy igazán bájos kis csajszi válik belőlem, aki most egy igazi pasifaló lesz. Csak egy órán át hat a varázslat, tehát gyorsnak kell lennem. Elő is libbenek a folyosón, mintha csak most járnék erre és amikor kiszúrom a fiút, szép szemekkel pillantok felé, félénkséget tettetve, amikor meglátom.
- Öhm szia, ne haragudj, de tudnál nekem segíteni? Még új vagyok itt és azt hiszem, hogy fogalmam sincs, hogy merre van a tanulószoba. – hangom kissé magasabbá varázsolom, majd szavaim végén enyhén ajkamba is harapok, végül most már a másik arcát fürkészem, le se véve róla a tekintetem. – Nem szeretek egyedül tanulni, szóval jó lett volna, ha megtalálom azt a helyet. – na, talán bekapja a horgot az én kis barátocskám. Nehéz megállnom amúgy, hogy ne röhögjem el magam, de még egyelőre megy. Amúgy öltözetemre visszatérve most egy vajszínű pulcsit viselek, V kivágással és egy testemhez simuló, fekete nacit, sportcipővel. Tudom-tudom, ez nem túl extra, de néha jó az ilyen is és ha valaki szép, az bármiben szép… A terv egyébként az, hogy bevegye ezt a közös tanulásos dumát, ami persze simán jelenthet mást is, főleg, ha ajkamra és szemeibe néz. Csak ne áruljam el magam a tekintetemmel, hiszem szemeim színét nem tudta megváltoztatni a famulusom, de ez is több, mint a semmi, én nagyon igyekszem, így lépek cseppet még közelebb is hozzá, és szinte észrevétlenül ér hozzá felkarom Jake karjához.

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-03-01, 9:27 pm

//NRT: Alice és Jake – 2014.03.01.//

Mivel baromira semmi kedvem tanulgatni és inkább társaságra vágyom, megindultam a Játékterembe, de csodák csodájára nem találtam ott senkit. Senkit, bakker! El lehet ezt hinni? Úgyhogy elhatároztam, hogy egy kicsit gitározgatok itt a folyosón, és remélem, hogy nem jön egyik Magiszter sem erre, hogy maradjak már csendbe és másszak le a hangszerek barlangjába. Most nem sok kedvem van ott lenni, most csak a saját szórakoztatásomra zenélgetek itt a folyosón. A poén kedvéért azért a fekete kalapom ott pihen előtte a földön, a falnál, hogy ne zavarjon senkit az elhaladásban, de azért látható is legyen, hogy "Hahó! Adományt elfogadok!". Persze vélhetőleg nem sokat fogok gyűjteni, Mystralba könnyebb dolgom lenne amúgy, és ezzel tisztában is vagyok, de most nem sok kedvem van lemászni oda. Egyszerűen csak egy kis társaságra vágyok és lehet, hogy a zenével ide csábítok valakit. Nem is tévedek sokat, mert vagy a zenére, vagy nem (nem is érdekel), egy dögös vörös közeledik felém, áll meg mellettem és szólít meg. Ujjaim megállnak a húrokon és felnézve mérem végig a lányt. Igyekszem, hogy ne nagyon dülledjen ki a szemem és ne essen le az állam a földre, minden esetre azért elég látványosan képedek el az előttem ácsorgó gyönyörűség miatt. A döbbenetet egy kedves-csibészes mosoly váltja fel és úgy nézek fel a lányra.
- Helló! A tanuló szoba? Egy emelettel feljebb... - válaszolok egyszerűen, de érződik, hogy még nem fejeztem be a mondatot, így hát néhány pillanatnyi csend után folytatom is:
- De szombat van. Ilyenkor bűn tanulni, de tényleg - nevetem el magamat és megcsóválom a fejemet, majd lassan felállok.
- Jake vagyok. Hát Te? - nyújtok kezet a lánynak mosolyogva és igyekszem a legjobb formámat hozni. Egy fekete farmert viselek, sportcipővel, egy fehér inget, aminek a felső gombja ki van gombolva, valamint rajta egy egyszerű fekete mellényt. Kezemen szokásos bőrkarkötőm van, és egy gyűrű a mutatóujjamon. Lopva ismét végignézem és mivel nem látok mellette famulust, biztos vagyok benne, hogy elsős a hölgyemény. Király!

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-03-02, 10:17 pm

//NRT: Alice és Jake – 2014.03.01.//

Rendkívül örülök neki, hogy Jake-nek pont most támadt kedve itt gitározgatni, mivel nagyon is bírom a srácot, már évek óta jóban vagyunk és bár nem tartom csúnyának, mégse volt még soha, semmi se köztünk. És hogy valaha ez változni fog-e? Áh… nem hiszem, én lepődnék meg a legjobban rajta. Némi játék viszont most belefér, ami bár gonosz tréfa, de csak nem veszi majd a szívére. A szőke tincsek tehát vörössé válnak, arcom némileg megváltozik, a famulusom pedig elteleportál a közelből, hogy még csak véletlenül se buktasson le. Testalkatomon egyébként semmi változás se megy végbe, alapba jó alakom van, jól nézek ki, csak nem mindenki figyel fel rám. Engem mondjuk ez nem zavar, nem vagyok én egy nagy pasizós, csak ha pont olyan napom van, mint mondjuk most, bár mint mondtam, Jake-re nem úgy nézek. Némi szórakozás viszont nekünk is kijár és szerintem ő se fog megharagudni rám. Ahogy felé sétálok, rögtön érzékelem ám, hogy feltűnik neki jelenlétem, és ez után már jöhet is az ál-duma, hogy a tanulószobát keresem. Jobb most nem jutott egyébként hirtelen eszembe, a hely meg amúgy is mindegy, csak valamit kell keresni, aztán ennyi.
- Oh, tényleg? Azt hittem, hogy ezen a szinten van, mintha ezt mondták volna. – teszek úgy, mintha zavarban lennék és oly nagyon dühítene saját bénázásom. Igazából tényleg szar duma volt, mást kellett volna keresnem, a fene essen belém. De talán még nincs veszve minden, mivel ahogy végignézett rajtam, úgy érzem, hogy bevált az ötletem, legalábbis egyelőre.
- Lehet, de tudod… szóval még új vagyok itt és nem szeretném véletlen se, ha gyengének tűnnék a többiekhez képest. – sütöm le picit szemeimet és most már kissé mosolyra is görbül a szám. Ahj, de rohadt nehéz megállni, hogy ne áruljam el magam. Nem biztos, hogy jó színésznő lennék, de még egy picikét, legalább egy kicsit. Jó is, hogy elneveti magát, így kevésbé feltűnő az én mosolyom. Jake is felkel hamarosan, így most már kissé felém tud tornyosulni, mivel nem vagyok ám túl magas lány és amikor kezét nyújtja, én is ösztönösen megfogom az övét, majd közelebb hajolva hozzá nyomok egy puszit arcára.
- Én Jess vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak, Jake. – még egy röpke szempilla-rebegtetés is belefér és ez után eresztem csak el lassan kezét. Na jó, akkor haladjunk.
- Szerinted tanulás helyett mivel kellene most foglalkoznom? Talán… van valami ötleted? – teszek úgy, mintha nagyon-nagyon unatkoznék és képtelen lennék feltalálni magam. Kíváncsi vagyok amúgy is, hogy ez a srác vajon hogy tud csajozni, ideje, hogy meglássam, hiszen én sose tapasztaltam magamon.

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-03-02, 10:52 pm

//NRT: Alice és Jake – 2014.03.01.//

Alice valóban igen dögös csajszi, de valahogy nem az én típusom ez a steampunk dolog. Hogyha megjelenne valami "egyszerűbb" ruhába, lehet, hogy leesne az állam, de így igazából soha nem néztem meg őt úgy, mint nőt. Jó segge van, csinos arca, és alakja, de inkább haverként gondolok a lányra, aminek amúgy nagyon is jó, mert hát együtt kezdtük az iskolát és azóta ismerjük egymást. Minden esetre most abszolút nem gondolok arra, hogy átverés áldozata vagyok, méghozzá pont Alice által. Az ujjaim lassan megállnak a húrokon, amiket eddig pengettem a folyosón, és szinte szájtátva pislogok a felém sétáló vörös csajszira. Úgy tűnik, hogy a leányzó igencsak zavarban van, mikor közlöm vele, hogy még csak nem is jó szinten keresi azt, amit keres. ÉS amúgy is szombat van, ki az, aki szombaton tanulni akar? Hogy pénteken... Hát jó, átnézni az aznapi dolgokat. Vasárnap? Jó, még az is elmegy, mert akkor készülünk a hétfőre. De szombaton? Bakker, ki az a stréber, aki szombaton... Áhh, mindegy is. A lényeg, hogy vigyorogva állok fel és közlöm a leányzóval, hogy bizony nem jó emeleten van ahhoz, hogy a tanuló szobába üsse el az idejét. Felállva kicsit közelebb sétálok hozzá, a gitáromat a falhoz támasztva, majd kezet nyújtok és be is mutatkozom. Igencsak meglep a lány közeledése, hiszen egy puszit is nyom az arcomra, amire egy döbbent pillantást kap tőlem és egy széles, pajkos vigyort.
- Szervusz Jess! - rázom meg a kezét, és nem engedem el, hanem lágyan közelebb rántom magamhoz, és közelebb lépek, majd én is nyomok egy puszit az arcára.
- Örvendek a találkozásnak - nézek mélyen a szemébe és titokzatos mosollyal, végül elengedem a kezét és kicsit hátrébb lépek. A kérdésére lassan megforgatom a szememet és igyekszem nem túl elégedett fejet vágni.
- Hát, ha gondolod felkísérhetlek a tanuló szobába - ajánlom fel titokzatosan vigyorogva, majd elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- De sétálhatunk is egyet odakint, elég jó idő van és sok szép ~és magányos, sötét~ hely van odakint - folytatom az ajánlatot, és remélem, hogy a leányzó kíváncsi és igazi felfedező típus, mert akkor elég könnyű lesz elcsábítani egy kis "sétára".

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-03-03, 3:59 pm

//NRT: Alice és Jake – 2014.03.01.//

Hát igen, nem éppen úgy tűnik, hogy jó szöveggel indítottam, de talán még nincsen minden veszve. A tanulószobáról tehát tájékoztat Jake, de több szót nem mond a tanulással kapcsolatban. Nem egy stréber a srác, ezzel én is tisztában vagyok és talán nem is baj, hogyha most témát váltunk, méghozzá áttérve a bemutatkozásra. Egy puszit nyomok tehát helyes pofijára, majd ez után árulom el neki kitalált nevemet. Hogy miért pont Jess-t, mondok? Egyszerűen most ez ugrott be először és igazából mindegy. Amikor viszont kezem nem ereszti el, hanem kissé magához von, cseppet meglepődök a tettén, de tényleg csak egy pillanatra. Teljesen bevette a csalit, ez már biztos, így leszek én is egy puszi tulajdonosa és csak ez után enged el. Érdekelne, hogy ő szerinte merre kéne akkor most mennem, ha nem a tanulószobába. Vajon milyen kreatív Jake? Van valami ötlete? Nem marad ám csendben, rá is tér egy kinti sétára, amin csak egy picikét gondolkodom el, de végül biccentek.
- Végülis most még nincs olyan hideg kint, hogy fáznék pulcsiban, szóval mehetünk. Úgy hallottam, hogy van valamiféle várrom Seolon. Te biztos jártál már ott, megmutatod? – a Krorun várromra gondolok természetesen. Ijesztő egy helyen mondják, én mégis olykor szívesen fordulok meg arra. Nehéz ám rám hozni a frászt és mivel eddig semmi gond se történt ott velem, most se tartok ilyesmitől. Ha tehát a fiú beleegyezik az ötletbe, akkor minden bizonnyal együtt fogunk lesétálni az aulába, majd ki a kikötőbe, ahol a révész már át is visz minket a ladikján Seolra. Kicsit azért hűvös van kint, de ez segít nekem tovább játszani a szerepemet, mivel a csónakban cseppet neki is dőlök a fiúnak.
- Te egyébként hányadikos vagy? Csak mert nem tűnsz éppen elsősnek… biztosan erős varázsló vagy. – a fiúk szeretik, hogyha az egojukat dícsérik, így ennyi még belefér. Remekül játszom a buta libát úgy hiszem, és szerencsére még a varázslat is hat egy ideig. Ahogy telik az idő, azért egyre jobban belejövök a dologba… Ha pedig végre Mystralon vagyunk, akkor Jake vezetésével bizonyára nemsokára a Krorunk várromban leszünk, persze csak akkor, hogyha a fiú ismeri azt a helyet.

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-04-23, 10:06 pm

//NRT: Athalie és Mihail – 2014.04.23.//

Igazán érdekes az első napot a betegszobán indítani, mert sikerült verekedésbe keverednie. Onnan indult az egész, hogy valaki megjegyezte, hogy nem idős-e kicsit az első évhez, mire visszaszólt, aztán az illetőnek is volt replikája, amire meg már neki annyira nem, hát behúzott egyet, hogy csend legyen. Aztán kapott. Szerencséjére monoklija nem lesz, szerencsétlenségére azonban megindult az orra vére és a felső ajka sem maradt sértetlen, még ha túl is élte kevés karcolással. Jobbnak látta inkább felkeresni a gyengélkedőt, mielőtt még rondán nézne ki, mert bár cseppet sem jellemzője a hiúság, azért rondának lenni neki sem felemelő érzés. Éppen elég volt, amikor sokan azon voltak leakadva a környezetében, hogy olyan, mint egy fiú. Na persze lányosan öltözve is tudja használni az öklét, ami nem éppen egy nőies megmozdulás, de amíg Freya nem látja, addig nem fáj neki. Különben is az elmúlt egy évben, vagy több lett volna egy évnél, nem emlékszik már pontosan, szóval ebben az időszakban mellette volt ő is, mert ugye, mint kiderült, a családjában hullanak az emberek, mint a legyek. Először az anyja tűnt el nyomtalanul, valószínű, hogy már meg is halt, aztán a nagyanyja halt meg, majd az apja. Nemrég a nagynénjéről derült ki, hogy gyógyíthatatlan betegséget örökölt a felmenőitől, a nagybátyja kisebb ámokfutásba kezdett, és ott hagyták minden közepén egy tizenkét éves okostojással meg a két éves unokahúgával, aki még az egészből nem értett semmit. Nem mintha nem szeretné őket, de örült tegnap, hogy végre kicsit szabadulhat abból a káoszból, és megint tanulhat itt. Már hiányzott. Kilépve a gyengélkedőről először is az orrát tapogatja meg, hogy biztos egyben van-e, majd megáll a folyosó közepén és kabátja zsebeibe mélyesztve kezeit, végignéz a falakon. Iszonyúan régen járt itt, már szinte elfelejtette, hogy is néz ki, mi merre vezet. Újabb épület-felfedező túrára lesz szüksége, ha így áll a helyzet, márpedig így áll.

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-04-24, 12:01 am

/NRT: Athalie és Mihail – 2014.04.23./

Tekintettel arra, hogy az éjjel az én nappalom, nagyjából egy órája tértem magamhoz, egy kiadós szunyókálásból, most pedig az erdőbe készülök, ki a szabad levegőre, egyszerűen vágyom a jó időbe, nem tehetek róla. Állandó tartozékaim most nincsenek velem, az íjpuska, a tegez, és minden egyéb most királyi helyén pihen szekrényem egy polcán, mondhatni 'ágyban, párnák közt', egyedül Uzza az, aki előttem barangol, kivételesen hagyom, hogy ő vezessen.
A folyosók többsége csendes már ilyenkor, csupán pár elkószált lélekkel futunk csak össze, kik vagy most mennek az éjszakába, vagy épp nyugovóra akarnak térni, a foltos hiéna ugyanakkor nyugalomban caplat előre, olykor-olykor kényesen megállva nyújtóztatja át elgémberedett végtagjait. Mostanában túl lomha, hiába cipelem magammal mindenhová, egyszerűen nincs mit tenni, szinte már-már kedvtelen a szentem. S hogy teljes legyen a dolog, a sokadik sarkon befordulva tesz még pár métert előre, majd szépen lelassít egy újabb, utunkba kerülő alak mögött. Nincsen szó hátba támadásról, vagy ilyesmiről, egyszerűen csak úgy nyúlik teste minden porcikája, mintha lelkében rejtett macskauraság volna, vagyis pardon, inkább hölgyemény: halk, ám annál barátságosabb, szokatlanul kedves, élvezkedő nyüszögést hallat, mely természetesen porcikái nyúlásának fontos tartozéka.
Én magam nem állok meg, csak lágyan mosolyodom el a kis színjátékon, s így hátulról nem is ismerős az alak egyelőre, tehát szépen ki is kerülöm őt, kósza tincseimet túrva hátra, jól megszokott helyükre, ám mivel pár lépést követően sem látom lábaim körül a famulust, lazán, menet közben fordulok vissza a leányzó irányába, kinek közelében még mindig ott a hiéna.
- Uzza! - ejtem ki csak nevét, nem gonoszan, vagy erélyesen, mint inkább lágyan. Szeretem őt, ő az egyetlen élőlény, akit megtűrök magam mellett. Rengeteget változtam az elmúlt időszakban, tényleg sokat. Például felhagytam a vadász életmóddal, vagy legalábbis nem feltétlenül állatokon gyakorlom azt, ha úgy hozza a sors.. de most mást hozott, egyszerűen ki is röppen mindenféle gondolat fejemből. Sápadt, napfényt rég nem látott arcomon szinte tapintható a döbbenet, amiből süt a zavarodott felismerés.. hát kit láthatnak szemeim itt, és most?
- Athalie? - biccentem meg fejem kissé, kezeim automatikusan hosszú bőrkabátom zsebeibe kerülnek. Szerelésem tehát a szokásos, csupa fekete, a húszsoros pedig továbbra is lábaimon csörömpöl, de ha jól figyel, valami mégis megváltozott. Nem tűnök már olyan elveszettnek, önmagamat keresőnek, mintha vonásaim is érettebbek lennének annál, mint ahogyan régen látott. - Hát te? Mióta vagy itt, újra? - lépek felé néhány apróbb lépést, közben pedig már Uzza is mellém oldalaz, füleit hegyezve figyeli az eseményeket. Nem szólok mást, egyszerűen csak ezernyi gondolat tölti meg agyam a semmiből. Kedveltem ezt a lányt, furán alakultak találkozásaink, aztán egyszer csak eltűnt, se szó, se beszéd, én pedig azt sem tudtam, hol keressem. Nem várok tőle magyarázatot, hogy mi történt, egyszerűen csak örülök, hogy ismét láthatom, most talán tovább marad, jobban megismerhetem saját kis világát.

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-04-24, 12:52 am

//NRT: Athalie és Mihail – 2014.04.23.//

Kezeit zsebébe mélyesztve ácsorog a folyosó közepén, és éppen azon töpreng, hogy itt minden a régi, miközben ő meg rengeteget változott. Talán csak az arca maradt a régi, még a tekintete is megváltozott, valahogy több élet rejlik benne, mint amikor legutóbb itt volt. Először érzi úgy, hogy ez a hely itt most szabadsággal kecsegtet és nem valami kényszerhez kapcsolható. Önszántából jött vissza, senki sem győzködte, hogy tegye ezt, és senki nem ragaszkodott hozzá, hogy ne tegye. Jó érzés. Hátradönti a fejét, felbámulva a plafonra is, igyekezve felfedezni minden egyes négyzetmétert, ami látható, és emlékezetébe vésni azt, közben pedig hosszú, feketére festett haja hátraomlik egészen le a csípőjéig, és így még közel egy arasszal hosszabbnak tűnik, mint amekkora valójában. Belegondolva, szereti ezt a helyet, és elmosolyodik egy pillanatra lehunyva a szemét, majd hirtelen a semmiből az az érzése támad, hogy figyelik. Eddig sem volt kihalt a folyosó, de elmentek mellette az emberek. Többnyire ismeretlenek voltak, akik nagyon jól tették, hogy nem vették figyelembe, de most ez más érzés. Valaki vagy éppen valami ott áll mögötte, ő meg inkább nem mozdul, találkozott már nem éppen kellemes társaságnak nevezhető egyedekkel, legyen szó emberről, famulusról, vagy házi kedvencről. A név, ami elhangzik, inkább utóbbi kettőre enged következtetni, de hirtelen ez foglalkoztatja a legkevésbé, már csak azért is, mert ismerősen cseng a hang. Biztos benne, hogy nem hallotta még ezt a verziót, talán mélyebb lett, karcosabb, nem tudná megmondani, de van benne valami, amitől mégis az az érzése, hogy találkozott már a hang gazdájával. Hallva a lépéseket előre fordítja a fejét elszakadva a mennyezet nem túl érdekes látványától, majd elmosolyodik abban a pillanatban, amikor meghallja a nevét. Az arc már sokkal ismerősebb, még annak ellenére is, hogy láthatóan a fiú is változott.
- Szia. - köszön kezdetnek még mindig mosolyogva - Jó újra látni téged, Mihail. Éjszakai séta? Csatlakozhatok esetleg? - kérdezi végül, még mielőtt a feltett kérdésekre válaszolna, aztán szeme sarkából szépen maga mögé pillant, mi is figyeli. Hiéna? Nem tudná megállapítani, milyen, de elég jellegzetes az ábrázata ahhoz, hogy erre az állatfajra tippeljen.
- Famulus? - teszi fel a gyakorlatilag költői kérdést, de azért megvárja a választ, még mielőtt lépne párat előre a fiú irányába. Talán még első találkozás alkalmával se tartotta a három lépés távolságot, úgyhogy most sem látja értelmét az egésznek, bár a nyakába sem fog ugrani, ilyesmitől nem kell tartani az ő társaságában még mindig, bár mostanra ez inkább valamiféle felnőttesebb magatartásnak köszönhető és nem annyira a régi emberekkel szembeni negatív hozzáállásának. Igazít egyet a felsőjén, ami fekete, a Walpurgis leányai egyik lemezének borítóképével van díszítve, csípőjén övvel összefogva, és combközépig ér a nadrágját részben feleslegessé téve, már amennyiben az lenne a célja, hogy mindenki megbámulja. A haján is csavar egyet, bár az ennek eredményeként nem rendeződik szép kis csigába, sőt sehogyan sem, csupán a teljes hajzuhataga a vállai mögé lesz utasítva egyetlen mozdulattal. Még mozdulat közben ráncolja össze hirtelen a szemöldökét, ahogy eszébe jut, hogy ő még nem is válaszolt a feltett kérdésekre, így ismét megszólal.
- Egyébként... még nem válaszoltam. Ma jöttem vissza, remélhetőleg hosszabb időre, mint legutóbb. Sok minden változott az utóbbi egy évben? - érdeklődik, miután válaszolt, egyelőre nem akar nagyon kitérni arra, miért is tűnt el, bár legalább rövid magyarázatot jó lenne adni, csak azt még meg kell fogalmazni, úgyhogy kicsit halasztja még a dolgot, amíg összeáll, mit is mondjon.

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-04-29, 8:53 pm

/NRT: Athalie és Mihail – 2014.04.23./

Akár úgy is fogalmazhatnék, nem várt akadályba ütközünk az egyik folyosón. Jobban szólva, egyik cselekvést követi a másik, én pedig rövidesen már egy olyan emberrel találom szemben magam, kinek ittlétére távolról sem számítottam. Fura, s különös most ez nekem, nem érzem kellemetlennek a viszont látást, hisz miért is kellene? Egyszerűen fellelkesülve belül ejtem ki a rég nem látott lány nevét ajkamon, végül pedig a néhány értelmesnek mondható szócska összeáll egy egész kis hadsereggé, melyek elősegítik azt, nem csak nyúlánkká vált alakommal közelítsek hozzá, de mondani valómmal is. Lágy mosolyom teljesen világossá teheti számára, bár meg vagyok lepve, nem is kicsit, mégis, örülök neki, hogy itt van, ismét testközelben.
- Téged is. - reagálok előbb egyre határozottabban, végül bátran bólintok kérdéseire: mindkettőre igen a válasz, természetesen. - Már épp kérni akartam. - reagálok még őelőtte, nem siettetem, s nem vagyok türelmetlen sem, mivel már afelől is megbizonyosodhattam az előbbi másodpercekben, egy darabig még velem tart, egészen remek ez, s nagyon úgy fest, a foltosnak sincs ellenére, s Liának sem kell túlságosan tekeregnie csípőből, hisz a nőstény már mellettem ácsorog.
- Ő itt Uzza. - bólintok kérdésére, melyre ezzel együtt az állat nevét is megtudhatja, ez is szerves tartozéka a hiénának, ki természeti környezetében bár máshogy viselkedne vele, most csak nyugalmasan, már-már barátságosan nézegeti magának a leányzót, ami természetesen nem jelenti azt, ne támadná meg abban a pillanatban, mihelyst veszélyesnek érezné, vagy arra utasítást kapna. Ilyesmiről szó sincs, és nem is lesz, csak velem együtt pislog a csinos kisasszonyra, kinek hajbabrálása láttán én magam cseppet elmosolyodom, helyesedő vonásaim pedig továbbra is neki lágyulnak.
- Türelmesen hallgatlak. - fonom egybe lassan karjaimat mellkasom előtt, s úgy pislogok rá, mintha valami vallató bizottság volnék, ami nyilván nem túl reális, arckifejezésem sem tanúskodik ilyesmiről, ellenben valóban érdekel, amit mondani akar, s ami valljuk meg, nem sikeredik túl hosszúra, kérdést persze régi szokásához híven sikerül feltennie.
- Van, ami nem változik. - lesek fel a mellettünk pislákoló gyertyák egyikére egy sóhajjal, majd testem mellé eresztve kezeimet biccentek hívogatóan, s sarkallom is indulásra. - Gyere, út közben mesélek, bár hogy őszinte legyek, a te élménybeszámolód jobban érdekel. Nem vagy túlságosan bőbeszédű. - pillantok le rá felvont szemöldökkel, no meg Uzzán is ott vagyok fél szemmel, csak a biztonság kedvéért.
- Egyébként itt most minden olyan nagyon normális, és átlagos. A napok csak úgy követik egymást, mintha rohannának valahová, de semmi különös változás nem történt. Vámpírok még mindig élnek a közelünkben, más hírrel nem tudok szolgálni, szóval te jössz. - kezdek hát lassú sétába, amit nem itt tervezek befejezni, ezt pedig mindjárt az orrára is kötöm, nehogy azt higgye, idebent fogjuk róni az unalmasabbnál unalmasabb köröket. - A túlpartra indultunk, oda is elkísérsz minket? - érdeklődöm meg még ezt felőle, aztán tényleg az övé lesz a pálya, jó hallgatóság leszek, csupán csak figyelgetni fogom őt, bár azt még nem döntöttem el, ő maga is változott-e, vagy csak engem csapott meg az újdonság szele, esetleg látok tovább is annál már, hogy ember, esetünkben nő, méghozzá a szebbik fajtából, régen ugyanis nem igen érdekelt ez a téma, de hát ma már ez is másként lehet.

Tárgy: Re: Curriculum- első emeleti folyosó 2014-05-13, 8:28 pm

/NRT: Athalie és Mihail – 2014.04.23./

Nem számít társaságra, főleg nem a kellemesebb fajtából, miután nemrégiben még érkezése örömére is kikezdték jó kis indítás gyanánt, de hát az ilyeneket mindig is hamar túllendült. Mihailt viszontlátni viszont nem is annyira rossz dolog, sőt még mosolyt is csal az arcára a felismerés, hogy kivel áll szemben. Nem túl sok emlék fűzi ide, amióta csak az iskola diákja lett, családi okok miatt több időt töltött távol, mint amennyit itt, de a fiúra határozottan emlékszik néhány másik ominózus arc mellett, akik azóta valószínűleg már végeztek is. Tarkh talán nem, de ki tudja, majd talán megkeresi, ha egyáltalán eszébe jut. Mosolya csak szélesebb lesz attól, hogy csatlakozhat, majd a hiéna is bekerül a látóterébe, hát megszemléli alaposabban.
- Szép állat - jegyzi meg elismerően, mert hát tőle ez aztán tényleg hatalmas bók Uzza részére, aztán meglepetten pislog párat a folytatásra, mielőtt kuncogni kezdene.
- Mondd csak, ezt még gyakorlod is? Ez most pont úgy hangzott, mint amikor a nagybátyám előszed valami hülyeségért. Hozzáteszem, gyakorlata van vallatásban, rengeteg gyakorlata - jelenti ki, hogy azért ne nézzék értetlenül, mi is tűnik neki annyira szórakoztatónak. Visszagondolva már tényleg nagyon félvállról veszi Ericet minden ilyen megnyilvánulásával együtt, kinőtt belőle, hogy féljen tőle. Egyszerűen nemtörődöm, de az kitartóan. Azért csak sikerül befejezni a kuncogást, inkább figyel a fiú szavaira, majd nem kell kétszer mondani, hogy elinduljon. A lépteire továbbra sem a kecses a legmegfelelőbb jelző, de fiúnak se nézhető már minden gond nélkül, ennyit a nagynénjének sikerült elérni, mióta képbe került önkéntes anyapótlékként. Kissé meglepi ez a leplezetlen érdeklődés, nem sok mindent tudna mondani hirtelen, úgyhogy inkább végigvárja, amíg a fiú beszél, addig is összeszedegeti a gondolatait, közben bólogatással jelezve, hogy azért figyel ám, nem jár agyilag teljesen más dimenziókban.
- Ha nem megyek addig az agyadra, naná - válaszol a kérdésre egy laza vállvonás kíséretében ismét elmosolyodva, aztán ha már Mihail többször is említette, hogy szűkszavú, meg mesélhetne, vesz egy nagy levegőt, és igyekezve tartani vele a lépést, belekezd.
- Annyi sok dolog igazából nem történt. Apa meghalt fél éve, most meg van egy egész váram, amiből jobb, ha nem teszem ki a lábam, ha ott vagyok, mert még mindig utálja a teljes környék a családomat. Egyébkét tök üres, csak az egy szál vérfarkas lóg arra, akinek apám annak idején megmentette a szűrét a csürhe környékbeliek villáitól. Még mindig unalmas, és hideg, az egyedüli jó dolog, hogy szép a kilátás. Igazából többnyire ott lógattam a lábamat, már amikor nem a nagybátyám erőltette az általa kiképzésnek nevezett verjünk zöldre engem című műsorát, hogy szokjam az életet. Kész Spárta, de legalább már én is tudok pár szép színes és fájdalmas zúzódást okozni neki bakancs nélkül is... de úgy ennyi történt... röviden szólva szétuntam az agyam is, jólesik visszajönni emberek közé - bőbeszédűnek továbbra sem kifejezetten az, de legalább félszavaknál többet sikerült kihúzni belőle.
- Na és mit tervezel a túlparton? Gondolom, nem egy egyszerű békés esti levegőzés a cél a könnyebb alvás érdekében, vagy igen? - érdeklődik, és ha őszinte akar lenni, meglepődne egy igenlő válaszon, de majd mindjárt kiderül, mit is tervezett mára Mihail.

» 2. emeleti folyosó
» Alagsori folyosó
» Sejtelmes folyosó
» Magiszteri folyosó
» Sötét rúnasor (A folyosó)