Az elhagyatott lápvidék

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 9:06 pm

*Az állatok beszerzése nem volt túl bonyolult feladat, mindkét diák ügyesen meg is oldotta, tehát most már két nyúl és egy béka társaságában vannak, egészen addig, amíg a magiszter az egyik növényt meg nem mérgezi, miután át lett az alakítva, így hát a kérdés ismét adott a diákok felé, kik meg is próbálnak válaszolni, de a határos kérdésnél picit elakadnak.*
- A határa az csupán annyi, hogy állatokon, embereken és varázslényeken hat csak, szóval démonon és élőhalotton például nem. Egyébként a növény addig marad életben, ameddig valójában maradna és addig marad mérgező is. Ha esetleg levágják vagy felgyújtják, a mérge is megszűnik, ahogy akkor is, ha kiszárad. De ha valaki gondosan ápolja, akkor nagyon sokáig életben maradhat. *felel is rögtön erre a kérdésre, majd végül ismét egy kis elmélet következik.*
- A növényátalakításnak is két fajtája van. Az egyikkel egy egyszerű átformálás történik, a másikkal pedig képesek vagyunk azt az előbb látott módon megmérgezni. *ezt az előbb direkt nem mondta el, hogy hagyjon valami izgalmat az óra végére is. Mondjuk, gondolhatták volna a diákok, hogy nem lesz ennyire gyenge az órai anyag, hogy csak egy szimpla növényt tudjanak létrehozni.*
- A sima növény egy varázsige után jön létre, mint ahogy azt az előbb is mondtam, azzal semmi baj se lesz, de hogyha a varázsló mérgezővé akarja tenni, akkor az után kell még a második fajta varázslatot elvégeznie! Fontos megjegyeznem, hogy egy sima növényt nem tudunk ilyen szinten rögtön mérgezővé tenni, csak az általunk létrehozott új növényt tudjuk ilyen módon veszélyessé formálni! *ez azért szintén nem mindegy, tehát ha rögtön ezt csinálják, egyszerűen semmi se fog történni. Megvannak az átváltoztatásnak a szakaszai.*
- A méreg hatását is láthatták az előbb. Ha bárki hozzáér ahhoz a növényhez, akkor a testén az erek kiduzzadnak, majd hirtelen kezd el mindenhonnan felszakadni a bőre, így több helyről kezd el vérezni, miközben iszonyatos gyengeség lesz úrrá rajta, tehát mindenét tuti nem fogja tudni meggyógyítani, maximum csak egy nagyon erős mágus. A vére egyébként fekete színű lesz és pár perc alatt így el is vérzik az illető, hogyha nem segítenek rajta! De segíteni vagy egy gyógyító tud vagy egy teljes erejében lévő mágus, akár az, aki tett a mérgezésről, szóval a lényeg az, hogy olyan személy segítsen neki, akinek nincsen baja, az képes lassan, de biztosan meggyógyítani. A gyógyulás után viszont szintén gyenge marad az egyén, tehát aki meg lett mérgezve. *valószínűleg nem újdonság a diákok számára, hogy egy méreg miféle hatással bírhat. Ez nem egy méregkeverés, ahhoz Sideris amúgy se ért túl sokat, mivel nem is az ő asztala a dolog, így hát esze ágában sincs olyat tanítani, de egy kis mérgezést szeret belecsempészni a tantárgyaiba, ahogy azt már vérmágián is mutatta.*
- Egy harcban nagyon is jól jöhet ez a fajta mérgezés, mivel egy kis pitypangot biztosan senki se találna veszélyesnek vagy egy kis bokrot vagy akármi mást, esetleg üldözés közben! Most viszont Önök jönnek, alakítsák át a saját növényüket, majd tegyék mérgezővé és utána az állatukon próbálják is meg, hogy működött-e. *ha kész vannak, akkor Sideris majd csak int a pálcájával az adott állatok felé, hogy azok felébredjenek a kábulatból és hogy a nebulók is bebizonyosodhassanak arról, hogy mindent jól csináltak, mert az előtt nem kapnak más feladatot.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 9:26 pm

*Az állatok beszerzése után Sideris tart is egy kis bemutatót a varázslat erejét illetően. A mérgezés elég durván hat, hiszen amint hozzáér a nyúl az egyik levélhez, rögtön megdermed, majd kínok között vérzik el, méghozzá fekete vért hullatva. Meglepő fordulat ez a metamorf mágiát illetően, hisz eddig ilyesmi nem volt az átalakításban, de ezek szerint ez is hozzátartozik a dolgokhoz, amitől erősebbé válik ez a tárgy. A kérdések viszont kissé fogósra sikerülnek most Sideristől, így nem is túl magabiztosan próbálkozik Josh sem, amikor válaszokat ad. A nő viszont hamarosan kifejti, hogy mire is gondolt válaszként, így újabb és újabb infókat igyekszik fejben tartani a sentinel srác. Ahogy viszont a nő mesél, egy kérdés meg is fogalmazódik a fiúban, így vár, amíg a nő egy kis szünetet tart a mondatok között, de aztán felteszi azt.*
-És ők hogyan tudnak segíteni? Vérátömlesztéssel vagy hogyan? *kérdi, hisz attól még, hogy ő nem feltétlen lenne képes megmenteni valaki életét, ha ez a méreg a szervezetébe jut, attól még érdekelné, hogy más hogyan teszi azt meg. A nő végül még egy jó adag információt oszt meg a két diákkal, s Josh már most biztos benne, hogy vacsora után biztosan a könyvtárba fog menni, mert bár érthető az anyag, akkor sem akarja, hogy bármelyik információ elvesszen a homályban. Amint viszont minden fontos dolog elhangzott, Sideris felszólítja a diákokat, hogy alakítsák át a növényeiket, s utána mérgezzék is meg azt, hogy a saját állatjukon is kipróbálhassák a hatását. A fiú vissza is lép a növényéhez, amire rá is szögezi azonnal a pálcát, majd már mondja is az igét.*
-Planta mutacio! *természetesen már előre elképzelte azt a cikláment, amire a varázslat közben is folyamatosan koncentrál. A pöttyös levelű, apró sárga virágú növény végül lassan formálódni kezd, s egy-két perc elteltével végül lilás-fehéres virágokkal tarkított ciklámen lesz belőle. Ez a növény mondjuk már önmagában is mérgező, de azért nem úgy, hogy az ember csak hozzáér és meghal. Azt a hatást most fogja elérni, ugyanis a pálca továbbra sem emelkedik el a virág fölül.*
-Aconitum! *hagyja el az újabb ige a fiú száját, s azon nyomban el is dobja a békát, mikor az azt tartó kezén az egyik ujj vége felszakad, s a vére a virág szirmára csöppen. Ahogy az imént látta, az rögtön el is feketedik, majd volt-nincs vércsepp, magába is szívja a ciklámen. Ezután elteszi pálcáját, majd felveszi a békát, s rápillant az ájult állatra.*
-Ez nem a te napod. *azzal le is rakja a növény mellé a brekit, s már készítené elő újra pálcáját, hogy felébreszti, de megteszi ezt helyette Sideris. A béka fel is ébred, s hangos, kótyagos kuruttyolással ad ennek hangot. Ahogy viszont elugrana a növény mellett, ő is elköveti a hibát, amit a nyúl is. Ugyanaz a képsor zajlik le ismét, mint pár perccel ezelőtt. A béka megmerevedik, teste megfeszül, nem sokkal később pedig már fekete vérben fürödve, örökre elnémulva fekszik a növény tövében.*
-Hatásos, az már biztos. És nem túl megnyugtató, hogy semmi nem látszik rajta, melyik növény van így megmérgezve. *főleg azért nyugtalanító ez, mert egész addig így marad egy növény, amíg valami miatt el nem pusztul, márpedig ez azt jelenti, hogy akár évekig tud létezni egy-egy ilyen gyilkos növény, lesből szedve áldozatait.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 9:27 pm

*Eddig csak kisebb feladatokat kellett teljesíteniük az órákon, például keresni egy növényt, vagy elkábítani egy állatot, de ezek után ő is, és diáktársa is szemtanúi lehetnek magának a növény-átalakításnak, ám azzal, hogy létrejött a bokor fehér rózsa, még nincs vége, hiszen Sideris csinál még valamit, minek következtében az elengedett nyúl hozzérve elég csúnya véget ér. Kérdés következik, ami a határokat illeti, Alinox túl bonyolultan gondolkozott, ő másmilyen határokra gondolt, de tényleg a magiszter által mondottak tűnnek logikusnak. Alinox nem szívesen lenne áldozata egy ilyen varázslatnak, semmi kedve úgy végezni, mint az a nyúl az előbb. Nemsokára nekik kell elvégezni az előbb látott műveleteket, minek az exos sentinel leányzó neki is áll. Gyorsan felidézi, hogy is csinálta Sideris, aztán már képzel is maga elé egy narancssárga gerberát, ami a kedvenc virága.*
- Planta mutacio! *mondja, ez idő alatt pedig pálcáját az óra elején választott piros virág gyökere felé néz. A virág formálódni kezd, és néhány perc múlva megjelenik a szép gerbera, pont úgy, olyan szép szirmokkal, ahogy azt Alinox elképzelte az előbb. Nincs ideje azonban gyönyörködni benne, hiszen mérgezővé is kell tenni.*
- Aconitum! *ejti ki a második varázsigét, miután a gerbera csúcsa felé egy kört rajzol. Érzi, hogy bal kezén felszakad a bőr, és rácseppen a vér a virágra, pontosabban a szirmára, és a néhány perce látott módon elfeketedik, majd újra felölti a narancssárga színt. Reméli, sikeresen elvégezte a varázslatot, így már csak tesztelni kell. Siderisnek hála a nyúl, amit nemrég elkábított magához tér, de még mielőtt ez megtörténik, Alinox közvetlenül a gerbera mellé teszi az állatot, hogy még véletlenül se kerülje ki, mikor felébred. Ha magához tér, és hozzáér, ha minden úgy megy, ahogy azt ő szeretné, akkor az megdermeg, erei kiduzzadnak, felszakad a bőre, és a fájdalmas hang mellett folyik a fekete vére, mitől hamarosan el is vérzik. Egy kis szívfájdalma emiatt a lény miatt is van, de ez elmúlik, van még nyuszi elég a környéken.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 9:35 pm

*Bőven akad mit mesélni még ezzel az órával kapcsolatban, de amikor Josh megszólal, feltéve a kérdést, a nő már hallgatja is a tippjét.*
- Reméltem, hogy jó választ fog adni. Először vérátömlesztéssel kell a mérget eltávolítani az adott illető szervezetéből, majd az után akármilyen módszerrel rendbe tudja tenni. Ilyen a magnetizáció is vagy bármi más, egyéntől függően. *remélhetőleg teljes választ adott a srácnak és ez után már jöhet is a gyakorlás is.*
- Josh, mint mondtam, a pálcamozdulat is fontos. Először a növény gyökerére mutasson és ne feledje, hogy a mérgezésnél pedig a csúcsánál kell egy kört rajzolni... *még most szól, mivel a fiú nem figyelt erre láthatóan, de amikor a második ige is elhangzik, a diákok ujjával semmi se történik.*
- Én mentálisan vágtam meg a saját ujjamat, tehát Önök ne várakozzanak a semmire, vágják meg az ujjukat és utána jöhet a cseppentés, addig nem fog semmi se történni. *mosolyodik el picit és még fejét is megcsóválja, mivel igazán aranyosak, ahogy így várják, hogy az ujjuk megsérüljön, csak azért, mert nála ez megtörtént. Na de a siker csak elérkezik, az állatok pedig meghalnak.*
- Az óra végéhez érkeztünk. *kezét kinyújtja, tenyérrel felfelé, majd két hófehér papír jelenik meg rajta, ezeket pedig oda is nyújtja a diákoknak.*
- A házik... tegyék is el őket, aztán elmondom a további feladatukat. *pillant is egyik diákról a másikra, majd ha készen állnak, bele is kezd.*
- Induljanak el a Mysterio felé, de majd út közben pár növényt mérgezzenek meg. Maguk után küldök pár bestiát és bár a végén végezhetnek velül más fajta varázslattal is, de értékelném, hogyha legalább egyet sikerülne fejenként csapdába csalniuk és egy ilyen növény által megölniük! Tehát menjenek és ha mind a négy meghalt, akkor az órának is vége. Engem már nem fognak itt találni, tehát ne essen bajuk. *figyelmezteti is őket, mivel senki után nem óhajt menni, a feladat egyértelmű. Négy bestia lesz, 2-2 fejenként, velük kell hát megbírkózniuk és az egyiküket legalább egy ilyen növénnyel megölni. *
- Kapnak tőlem időt, hogy varázsoljanak, tehát csak ügyesen cselekedjenek! Indulhatnak... *és ha a diákok megindulnak, a nő ismét varázsolni kezd, így bizonyos varázsszavakat mond maga elé, halkan, de figyeli is a diákokat, tényleg hagyva nekik úgy 10 percet, mivel a varázslatok is időigényesek, de ahogy ez az idő lejár, 4 hatalmas hiéna jelenik meg, melyek tényleg jóval nagyobbak, mint amilyennek lenniük kellene. Elég gyors állatok is ezek, így indulnak meg a fiú és a lány után, tehát az ő dolguk, hogy sikeresen végezzenek a saját adagjukkal és utána már vissza is jutnak majd a terembe. Remélhetőleg egyikük se lesz oly ügyelen, hogy a saját mérgező virágukba esnek bele. A nő egyébként el is hoppanál a lápvidékről, ő befejezte az órát és majd Alinox és Josh is végez, ha sikereresen túljutnak ezen a megpróbáltatáson.*

//Köszi a részvételt. Smile

//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 10:03 pm

*Még felmerül egy kérdés Joshban, méghozzá az, hogy egészen pontosan hogy lehet meggyógyítani egy így megmérgezett egyént, s úgy tűnik, nagyrészt már ő maga meg is válaszolja saját kérdését, ugyanis Sideris már csak a magnetizációt fűzi hozzá. Bólint is egyet a srác, egy kis mosoly mellett, hogy megértette, majd már neki is áll varázsolni, legalábbis ő úgy gondolja, de hogy hogyan, hogyan se, sikerül megfeledkeznie a pálcamozdulatba. Valahogy azok teljesen elvesztek az információk tömkelegébe, így hiába mutat csak a növényre, nem történik semmi, de Sideris még időben figyelmezteti. Kissé zavartan pillant fel hirtelen a nőre, majd el is vigyorodik.*
-Oh, tényleg, rendben... ~De hülye vagyok.~ *meg is csóválja fejét, majd újrakezdi a folyamatot. Most a növény gyökerei felé mutat pálcájával, s már mondja is az első igét.*
-Planta mutacio! *pár percet várnia kell, de végül csak átalakul az ismeretlen növény ciklámenné, így a feladat első része meg is van. Amikor viszont tovább akarna haladni, ismét meghallja a nő szavait, bár ez most mindkettejükhöz szól. A nő mosolyát látva ő is ismét elvigyorodik, s rá is pillant Alinoxra.*
-Nagyon megy ez ma nekünk. *nevet fel, majd visszafordul a saját növénye felé, s miután megvágta ujját, egy kört rajzol a virág fölött pálcájával.*
-Aconitum! *a vére a virágra cseppen, s most végre tényleg sikerül is mérgezővé tennie azt. A béka is fel lesz végül ébresztve, s el is játssza a maga szerepét, amikor nekiugrik a virágnak, s végül fekete vért folyatva elpusztul. Nem egy szép halálnem, de hatásos, az már biztos. Amikor sikerült elvégezni a feladatot, Sideris be is jelenti az óra végét, ami így a végső bénázás után talán nem is fog megártani. Nincs baja az órával, de jobb lesz, ha inkább még egyszer átnézi majd az anyagot a könyvtárban, mert úgy tűnik, ma nincs igazán formában. Örül azért neki, hogy perceken belül vacsorázhat is, így mikor megjelenik a nő kezében a két fehér lap, kissé megkönnyebbülten pillant rájuk, viszont a további szavak meglepik, miközben zsebrevágja a sajátját.*
-További feladat? *kérdi, de persze a nő magától is elmondja, szinte rögtön a kérdés után. Ahogy hallgatja a feladatot, nem is a bestiák zavarják, hanem inkább az, ami eddig is aggasztotta ennél a varázslatnál.*
-Szóval mérgezzünk meg pár növényt. Remek, akkor erre a környékre se jövök sétálni egy ideig. *ki tudja, melyik növény meddig marad meg, s válik általuk mérgezővé egy érintéssel, tehát jobb nem kockáztatni. A nő végül elengedi őket, némi lépéselőnnyel is, így ismét biccent felé a srác.*
-Akkor viszlát! Szia! *pillant Alinoxra is a nő után, majd rögtön meg is indul a suli felé. Inkább még most elköszönt a másik sentineltől, mert talán jobb nem pont ugyanarra menni, és véletlenül belefutni a másik mérgező növényébe. Némi sétálgatás után meg is áll az egyik ismeretlen bokor mellett, s a gyökérzete felé mutat.*
-Planta mutacio! *pár perce megint elmegy, mire hasonló rózsabokorrá teszi, mint amilyen Siderisé volt, de ezzel még nem végett. Még szerencse, hogy nem gyógyította meg ujja hegyét, így csak ledörzsöli a száraz vért a kis sebről, s jöhet a második ige, persze a körrel a növény fölött.*
-Aconitum! *a vér le is csöppen, s a bokor magábaszívja, Josh pedig inkább nagy ívben kerüli ki, hogy még véletlenül se érjen hozzá. Ahogy a suli irányába közeledik, még pár növényen és kisebb bokron alkalmazza ezt a kettős varázslatot, mikor meghallja a csaholást maga mögött. Hátrapillantva meg is látja a két hatalmas hiénát, mire szemei el is kerekednek.*
-De kis cukik... remélem legalább az egyik... *kezdi, de inkább hátrálni kezd a szöveg helyett. A következő pillanatban viszont az egyik hiéna megdermed, s szörnyű vonyítások mellett kezd több helyen felszakadni rajta a bőr. Úgy tűnik, ő belefutott az egyik mérgezett növénybe.*
-Egy megvan. Már csak a másiknak kéne. *viszont úgy tűnik, az a dög az istenért sem akar a növények felé menni. Mintha tudná, hogy jobb, ha kikerüli őket, de az is lehet, hogy csak ösztönösen inkább Josh-t követi, aki szintén kikerülgeti a virágokat, hisz nem tudja, melyik lehet épp Alinoxé. Sajnos neki is félbe kellett hagyni az egyik átalakítást, miközben meghallotta a két dögöt, így egy csapdája odalett. A hiéna viszont megindul felé, így Josh is futni kezd. Lehet, hogy engedve lett a másféle varázslat is, de ő most ezt akarja használni. A saját csapdáit ismeri, így el is kezd kissé visszafelé futni, és bizony a hiéna is követi őt. Amikor pedig a sentinel srác elfutott a rózsabokor mellett, hirtelen fordul meg, s emeli pálcáját a dögre.*
-Reducto! *az ugró állat mellkasát el is találja a taroló átok, mire az hátrarepül, egyenesen a rózsabokorba, le is tarolva azt. A következő pillanatban már hallani is lehet a társáéhoz hasonló vonyítást, az ő haláltusáját viszont közelebbről nézheti végig a srác. Nem egy szép látvány továbbra sem, így még mielőtt teljesen elvérezne az állat, Josh már inkább továbbáll, de hogy nehogy valamelyik mérgezett növényhez hozzáérjen, inkább körözni kezd lábai előtt a pálcával.*
-Nimbus involatus. *ejti ki a megfelelő varázsigét is, mire hamar a levegőbe emelkedik, így az iskoláig hátralévő utat inkább repülve teszi meg.*

//Köszi az órát, nekem tetszett, érdekes kis anyag volt, de veszélyes is ezáltal, hogy megmarad a növény. Very Happy

//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 10:05 pm

*Nem túl bonyolult, de kétségkívül hasznos varázslatot tanulnak ma a Metamorf mágia órán. Mielőtt nekiállnának ők is megcsinálni a növény-átalakítást, Joshnak kérdése lesz, mire Alinox is odafigyel, mert bár neki ez akkor nem jutott eszébe, később lehet gondolkozott volna rajta, hogy hogy lehet segíteni az esetleges áldozaton. Ezek után nekilát a feladatnak, de mikor a mérgezést akarja elvégezni, nem érti, miért nem vágódik el az ujja, de aztán elmosolyodik saját magán, mikor meghallja a választ erre. *
~Ez benne a szívatós...~ *gondolja magában jókedvűen, majd megvágja az ujját, és onnantól folytatódik minden az előbb említettek szerint. A nyúl nagy szenvedések közepette meghal, és ahogy oldalra néz, látja, hogy sentinel társa is minden bizonnyal sikeresen hajtja végre a feladatot. Alinox véleménye szerint gyorsan elment az óra, elveszi a házit, összehajtogatja, és elteszi abba az apró zsebbe, ami a cicanadrágon van. Azonban mielőtt elmennek, még van feladatuk, így mikor a magiszter befejezi a mondandóját, elindul. Néhány méter megtétele után megáll az egyik kisebb bokornál, ami szinte teljesen az út közepén van.*
- Planta mutacio! *mondja a varázspálcáját a bokor gyökerére irányítva, miközben lelki szemei előtt egy kb bokáig érő zöld kúszónövényt képzel el, ami végigfut az úton. Mikor megjelenik, Alinox a túloldalára lép, majd belekezd a megmérgezésbe is. Rajzol egy kört a növény csúcsa felé, majd jöhet a varázsige.*
- Aconitum! *picit megnyomkodja ujját, mi az előbb meg lett vágva, így abból rácsöppen egy csepp vér az egyik levélre, elfeketedik, majd újra rendes zöld lesz. Ezzel végzett, remélhetőleg a hamarosan megjelenő bestia legalább egyike beleesik ebbe a csapdába.Tovább halad kissé, majd létrehot még egy növényt átalakítással. Egy nagyobbacska, kis kék bogyós bokrot alakít majd át egy hasonló méretű rózsabokorrá.*
- Planta mutacio! *ismét a pálca a gyökereken, képzelet bekapcsolva, és pár perc múlva meg is jelenik a rózsabokor.*
- Aconitum! *újabb kör a megfelelő helyen, egy csepp vér, és hamarosan már a rózsabokor is mérgező lesz. Pont időben, mert hallja a dobogást, vagyis Sideris rájuk küldte a bestiákat, amik óriási hiénák most. Biztos Josh is létrehozta a saját mérgező növényeit, de Alinox most arra koncentrál, hogy az övéi beválljanak. A kúszónövénybe sikeresen belebotlik az első hiéna, ki megdermed, erei kiduzzadnak, bőre felszakad, és hamarosan elvérzik, fekete tócsát hagyva maga körül. Társa ezt látva kikerüli a növényt, és teljes sebességgel szalad az exos felé, ki távolabb a rózsabokortól, de igyekszik úgy állni, hogy ha a bestia jön, az beleütközzön. Hát nem jön össze, a hiéna elviharzik mellette.*
- A francba... Avada Kedavra! *öli meg egy szempillantás alatt az állatot, mielőtt az ráugorhatna. Jobban örült volna, ha a második is meghal a mérgező növény miatt, de hát a magiszter elvárását teljesítette, az egyik ennek következtében halt meg, szóval elégedetlen csak nem lesz. Remélhetőleg mind a négy bestia halott, így az órának vége, Alinox pedig visszaindul az iskolába, hol azért a biztonság kedvéért lejegyzi az órán tanultakat és tapasztaltakat.*

//köszi az órát, nekem is tetszett Smile

//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 5:10 pm

*Az éjszakát szokás szerint munkával töltötte, majd visszatérve a kastélyba a fél napot átaludva próbálta kipihenni a fáradalmakat, s mivel a délutánra semmi egyéb programja nem akadt, így újabb feladatot elvállalva kénytelen volt a szigetre robogni, hogy összeszedje a szükséges növényeket az egyik kuncsaftnak. Nem tudja pontosan, hogy mihez is kellenek majd ezek, de igazság szerint nem is kifejezetten érdekli, a lényeg az, hogy a határidőn belül összeszedjen mindent, a nyolc óra viszont veszettül közeleg, így kénytelen sietni egy kicsit.
Jelenleg, kezében egy listával, gondosan ügyelve arra, hogy hova lép, halad végig az egyik ösvényen. Előtte famulusa lődörög, s ellenőrzi, hogy merre mehetnek anélkül, hogy nyakig merülnének a lápban. Hiába kellemesen csöndes és távoli ez a hely, így se nagyon nyeri el tetszését, így igyekszik minél hamarabb eltűnni innen, tehát nem húzza az időt nézelődéssel és egyebekkel, csak és kizárólag arra figyel, hogy megtalálja a lapon szereplő növényeket, amikhez szerencsére tökéletes és pontos ábrák is tartoznak, segítve a keresést.*
- Kettő megvan, maradt hét.*sóhajt kicsit, majd rövid kutakodás után előszed egy tollat, mivel áthúzza a következő növényt is, amit ezután a derekára erősített övtáskába pakol. Borzasztó melege van, így ruházata csak egy tornacipőből és világos farmerből áll, felső nincs rajta, így a hátán és jobb karján lévő géz, valamint a régebbi sebhelyek is láthatóak. Ezeket általában eltakarja, de kevés esélyét látja annak, hogy bárki itt lenne rajta kívül, tehát nem látja értelmét annak, hogy belesüljön a pólójába.*
- Karak, erre!*int a hatalmas fekete kutya felé, ki a srác hangját hallva azonnal visszatér hozzá és megindul a megfelelő irányba és hol a lapra, hol a lába környezetre pillantva próbálja összeszedni a következő alapanyagot is.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 5:22 pm

*Illya unott arccal hagyja el az iskolát famulusa kíséretében, s a friss helyett párás levegőre lépve nyújtózik egy nagyot. Fekete sortot és fekete topot visel magasszárú tornacipővel. Egy kis kémlelés után elindul csak úgy az orra után, majd véleménye szerint biztos távolságba érve az iskolából előhúz egy szál cigarettát, s rágyújt. Ráérősen ereszti ki a füstöt, míg lassan lépdel, majd a sólyomra pillant.*
-Ez a meleg marhára nem nekünk való. Ez olyan...nagyon...meleg! *Való igaz, a lányt maga a meleg időjárás fárasztja ki ennyire, melyhez Finnországban sosem szokott hozzá és valahogy az utóbbi két évben rájött, hogy ez miért nem is hiányzott neki soha. Pöttöm lábai a lápra viszik, hol egy ideig egyedül bandukol, míg észre nem veszi a távolban, ami lassan nincs is annyira távol, a szőke fiút, aki talán gombászik, vagy isten tudja mit csinál és úgy be van bugyolálva, mint egy múmia.*
-Te jó ég, most jöttél valamelyik koncentrációs táborból? *Vonja fel kérdőn fél szemöldökét, miközben a gombászó egyént lesi és hogy mit szed vajon, mivel virágot biztos nem. A famulus is kíváncsiskodva közelíti meg az ismeretlent, s a másik famulust, tisztes távolságot tartva a levegőben, majd cserreg egyet. A leányzó bólint, majd a fiúra pillant kíváncsian. Feltehetően a suliba jár, de az biztos, hogy nem a szaktársa. Egy inflást messziről ki lehet szagolni, ráadásul akkor már látta volna a klubhelyiségben, vagy valami. A szöszi fej azonban még csak halványan sem ismerős. Még az is lehet, hogy valóban most jött valami kínzókamrából. Vagy nemes egyszerűséggel balhés gyerek.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 5:48 pm

*Újabb csúnyácska növényzetet hajít a táskájába, ami jó dolog, de még így is bőven maradt keresnivaló alapanyag, tehát megállás nélkül halad tovább, egészen addig, míg fel nem tűnik neki famulusa egyre feszültebbé váló viselkedése. Érdeklődve nézi egy ideig a kutyát, majd körbepillant, hogy látja-e a közeledőt, hiszen az állat viselkedése pontosan arra utal, hogy egy ismeretlen jelenik meg hamarosan. Egyelőre viszont nem lát senkit, így folytatja tovább a dolgot egészen addig, míg Karak vicsorogni nem kezd, mivel párhuzamosan, hallja is a kérdést.*
- Tessék?*emeli meg szemöldökét kicsit és kérdőn pillant az ismeretlen leányzóra, hiszen fogalma sincs róla, hogy mégis miről beszél. Rövid merengés után viszont csak sikerül összekaparnia annyi tudást, hogy rájöjjön, mi is ez a tábor, valamint az is leesik neki, hogy tetoválásait fedő gézekre gondolt a másik.*
- Ja hogy ez? Nem igazán sérülést takar, a többi meg már régi.*bök egy pár évvel ezelőtti, de még mindig remekül látható és elég csúnyácska vágásnyomra, mi mellkasát díszíti. Közben pedig felegyenesedik és teljesen a lány felé fordul, na meg alaposan végig is méri, bár kizárólag csak azért, hogy megállapítsa látta-e már valamikor. Feltételezi, hogy ő is az iskolából érkezett, bár azt nem tudná megmondani, hogy melyik évfolyamot tapossa, abban viszont majdhogynem biztos, hogy nem elsős, kivéve persze, ha a mellette lévő állat mégsem famulus.*
- A fene. Egy centit se mozdítsd arrébb a lábad!*kapja fel a fejét és morran a leányzóra, mikor meglátja, hogy a virág, amit már egy jó ideje keres ott van a cipője orránál. S most, hogy végre megvan kilő felé és néhány lépéssel átszeli a távolságot, majd lehajolva kitépi a növény a földből, persze csak akkor, ha Illya megfogadta a parancsot és valóban mozdulatlan maradt.*
- Három megvan.*vigyorodik el elégedetten, mikor ez is a táskája mélyére süllyed, majd megsimogatja mellé érkező és még mindig vicsorgó famulusa fejét, akit így próbál visszafogni valamennyire.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 5:59 pm

*Ismét kérdőn felvonja szemöldökét a lány, de nem különösebben kérdezősködik, mert úgyis elmondja a pöcök, ha akarja. Ismét famulusára pillant, ki immáron lejjebb ereszkedik, s hol a kutyát, hol a gazdáját méregeti, bár feltételezhetően Brian nem eszik sólymot. Kissé elmosolyodik, majd a felkiáltás hallatán elkerekednek jégkék szemei, s nem is mozdítja a lábát, ahogy a kérés szólt, mindössze a lány szája nem áll be.*
-Izé...ugye nem vagy lábfetisiszta? *Kíváncsian pillog a másikra, amíg az kiszedi a növényt, ő pedig után rögtön odébb is lép egyet, melyre a combján díszelgő tigris megvonaglik a mozdulatra //és ez nem azt jelenti, h Illyának cellulitisze van!//.*
-Toxi? *kérdezi kíváncsian, miközben a famulust bizalmatlanul méregeti, s a sólyomnak is int, legyen szíves visszatérni hozzá, mert nem igen zárta a szívébe ezt a nagy szőrpamacsot, akiben minden megvan, amit utál: szőrös, négy lábú állat. Az elégett cigit a földre ejti, s alaposan eltapossa, mielőtt valami láptüzet okozna vele, majd visszafordul az ismeretlen diákhoz.*
-Illya vagyok. Ő meg Orceyia és rém zajos. *Az állítást igazolva a madár rikolt egyet, ámbár nem azért, hogy igazat adjon kisgazdájának, hanem inkább méltatlankodásképpen, mert elvégre senki nem szereti, ha becsmérelgetik, még egy sólyom sem.*
-Gondolom ide jársz *dönti oldalra fejét a lány nagyokat pillogva a fiúra, s kezeit zsebre vágja, hogy ne legyen túl illedelmes és jófej.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 6:16 pm

*Nem igazán számított arra, hogy bárkivel összefut itt, így nem igazán van felkészülve semmiféle beszélgetésre, ami látszódik is távolságtartó magatartásán, na meg azon is, hogy legszívesebben messzire robogna innen, ha nem lenne fontos dolga a lápon. A kérdésre azért válaszol, de mivel a leányzó nem érdeklődik tovább, így ő se veszi a fáradtságot arra, hogy magyarázatot adjon bármire.*
- Hö? Nem tudok róla, hogy az lennék, de ha esetleg mégis, akkor se a te lábad érdekelne.*dörmögi miközben azzal van elfoglalva, hogy sérülés nélkül kiszedje a növénykét a földből. Nem izgatja különösebben a leányzó, hiszen van már, akit szeret, s ugyan azért megszemléli azt, akivel összefut, de semmi egyéb szándéka nincs. Mindenesetre a tigrist is figyeli egy ideig és csak a kérdés hallatán pillant fel újra.*
- Nem, munka.*ingatja meg fejét egy kicsit, majd egy rövid, de annál szigorúbb pillantást küld famulusa felé, mivel jelzi, hogy komoly megtorlásokra számíthat, ha elkezd itt verekedni, mert jelenleg nincs hangulata ahhoz, hogy újabb ellenségeket szedjen össze, van belőlük elég.*
- Örvendek Illya. Én Brian vagyok, ő meg Karak.*biccent egyet röviden és a famulusa felé is mutat, mintha nem lenne egyértelmű, hogy mégis kiről beszél. A kutya pedig mintegy üdvözlés gyanánt kivillantja tűhegyes fogait, amik komoly sérülések ígéretét hordozzák magukkal, ha a lány hirtelen mozdulatot tenne az állat felé, bár a famulus szerencsére elég jól nevelt ahhoz, hogy nem támadjon addig, míg parancsot nem kap erre.*
- Jól gondolod, feltételezem te is. Melyik ház?*érdeklődik kicsit. Úgy véli, hogy nem a cruo, mert akkor nyilván látta volna már valamikor a múltban, de egyáltalán nem rémlik neki ilyesmi, tehát nagy a valószínűsége, hogy nem ugyanarra a szakra kerültek.*
- És csak sétálgatsz vagy te is keresel valamit?*kíváncsiskodik kicsit. Erősen kétli, hogy épeszű ember csak úgy sétálgatna erre, de ki tudja, vannak itt érdekes alakok, lehet most is egy hasonlóval sikerült összefutnia.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 6:29 pm

*Kissé elnagyoltan felsóhajt, majd vidáman felnevet. Kétségkívül nem a világ legszebb darabjai az ő vékony virgácsai, és nem valószínű, hogy Brian véleménye lesz ebből a szempontból számára a döntő.*
-Ó, ezek szerint te nem fogod megerőszakolni őket, Remek! *Kíváncsian nézegeti a fiú tevékenységét, aki virágot szed, de valószínűleg nem szabadidős tevékenység gyanánt, a válasz azonban meglepi. Ugyan ő maga elszegényedett mint a templom egere, de valahogy suli mellett nem különösebben fűlött a foga munkavállaláshoz. Már alapvetően is büdös neki a munka, ami azt illeti. Eközben a bemutatkozásra is sor kerül, így már a két diák rettentő okosnak érezheti magát. A lány egy grimaszt vág a vicsorra, valahogy a ráijesztés nem jött be, sólyma azonban védelmezőn vállára telepszik. A furcsa kis nonverbális kommunikációból Brian kérdése zökkenti ki a finn törpét.*
-Mi? Ja! Infla. *Vigyorodik el kissé kihúzva magát. Tudja jól, mi a közvélemény a szakjáról, de ez őt cseppet sem érdekli, mert szereti az összes retkes tanulójával és furcsaságával együtt.*
-Csillámpónikra vadászom. *feleli komoly arccal, s a poént a srác majd vagy veszi, vagy nem, de a leányzó hülyeség nélkül képtelen élni és ebben az sem gátolja, hogyha valaki csak körülbelül öt perce ismer.*
-Na és te kit készülsz legyilkolni? *Megfordul a fejében egy s más a gyilkosság kapcsán, ami még a fent említett toxicológiával is összefüggne, de végül elveti az ötletet. Akinek szaktárgya, azt nehéz méreggel átvágni... Még akkor is, ha megbukott belőle...*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 6:49 pm

- Ettől nem kell félned, eszem ágában sincs.*csóválja a fejét és kezdi úgy érezni, hogy ez a beszélgetés nem épp az ő türelméhez illik. Mindenesetre dolga van, így nem áll neki siránkozni, inkább összeszedi a növényt és csak ezután folytatja a kommunikációt. Látja a másikon a meglepődést, de ezt elkönyveli annak, hogy ez a csajszi is dúskál a pénzben, így nincs is szüksége olyan tevékenységre, mint a munka. S ugyan nem kifejezetten kedveli az ilyen embereket, de ezúttal visszafogja a kikívánkozó sértéseket.*
- Valóban? Nem tűnsz inflásnak.*dönti meg a fejét egy egészen kicsit és alaposan szemügyre veszi a lány arcát. Viszont semmi olyat nem tapasztal rajta, ami miatt sütne róla, hogy ebbe a házba jár, s a személyisége se tűnik se depressziósnak, se hullaszeretőnek.*
- Mi?*nyög fel és olyan arccal mered a másikra, amit az emberek azoknál az őrülteknél használnak, akiknél nem tudják eldönteni, hogy szimplán csak ostobaságot beszélnek, vagy veszélyesek is a környezetükre. Bárhogy is legyen, azért hátrál egy kicsit és továbbra is gyanakodva szemléli a másikat.*
- Én senkit, azt, hogy a megrendelő mire akarja használni ezeket nem tudom és nem is érdekel túlzottan.*rántja meg a vállát, majd irányba állítja famulusát és néhány lépést halad visszafelé, mielőtt megtorpanna és rövid merengést követően a lány felé fordulna.*
- Ha már úgyis ennyire ráérsz humorizálni, akkor segíthetnél is egy kicsit.*fordul felé féloldalasan és ha Illya beleegyezik a dologba, akkor ketté tépi a listát és az egyik felét a hölgyemény kezébe nyomja.*
- Majd meghálálom.*teszi még hozzá, mert nem akar tartozni senkinek és szívességet se igazán szeret kérni, legalábbis ingyen semmiképp.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 7:04 pm

*Kissé felkuncog a megállapításon. Feltehetően nem Brian az első aki így gondolja első ránézésre, s ez a lányt cseppet sem zavarja, hisz amíg az emberek megtéveszthetőek, addig ő mindig lépéselőnyben lesz. Ez még a hasznára fog válni egyszer, abban biztos.*
-Az sosem baj. *Vigyorodik el, s egy apró mozdulattal megcirógatja vállán üldögélő famulusát. Kétségkívül jól szórakozik a cruorises diák meglepett reakcióin, főleg amikor a csillámpónikat emlegeti. Igen...ezt egyes cruo-sok már meg tudták szokni, Brian még új ebben az Illya-világban. Feltehetően az is marad. Ezen is elkuncog egy darabig, majd kíváncsiskodni kezd a másik tevékenysége felől, melyből legalább a melójával tisztába jön. Végülis nem lehet olyan rossz meló ezeket a gazokat tépegetni... Bár ki tudja. Kissé meglepetten pislog, amikor végül munkára szólítják fel, mert hát gőze sincs, hogy mit is keresnek, de végül a kezébe nyomják a fél papírt, melyet átfut, majd keresgélésre indul. Ennél morbidabb jelenetet is ritkán látni, mint hogy Illya virágot szed. Brian komám, szerintem vésd az eszedbe...*
-Azt jól teszed. *Dünnyögi a leányzó, majd megindul jobbra, mert arra nincsenek esőerdők. Egy növénykét hamar meg is lel, melyet nagy nehezen kiszedve felegyenesedik, s a szöszire pillant.*
-És te komolyan virágszedésből élsz? *A meló persze értelemszerűen nem arról szól, hogy japán művészek szintjén csokrot kössenek belőlük, de mondjuk ki: ez bizony virág szedés. A növénykét a srác felé nyújtja, mert ő bizony semmiféle szütyőt nem hozott magával, kézben meg nem sok kedve van tartogatni. Tulajdonképpen elgondolkodtató, hogy ha tényleg ennyi, akkor még be is vállalhatná. Nem fenyeget az a veszély, hogy elfárad, vagy ilyesmi, bár szép gondolat az is, hogy valakit a Gyűrűk Urával halálra verjen.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 7:25 pm

*A lány valóban nem a tipikus inflások táborát erősíti, de hát biztosan van oka annak, hogy abba a házba került amibe, s ismervén az oda járó alakokat, függetlenül attól, hogy a lány első pillantásra nem tűnik se gyilkolásra, se kínzásokra hajlamosnak, de azért nem árt vigyázni, hiszen elképzelhető, hogy csak technikai szempontból olyan, amilyen. A szavak hallatán aztán csak bólint, valóban jól jön, ha valakiről nem süt egyből a személyisége, így könnyebben átverheti az ellenfeleit.
S már épp kezdené úgy érezni, hogy nem is akkora katasztrófa, hogy összetalálkozott Illyával, mikor az szóba hozza a csillámpónikat, amikkel aztán végképp nem tud mit kezdeni, s a megrökönyödést elrejteni is elfelejti hirtelen, így jelenleg minden meglátszódik az arcán. Mindenesetre mikor kiderül, hogy Illyának semmi dolga, kihasználja a lehetőséget és kezébe nyomva a fél cetlit segítséget kér tőle, persze mindezt nem ingyen.*
- Óvatosan szedd ki őket.*szól még a másik után, mielőtt elindulna az ellenkező irányba, hogy összeszedjen egy már korábban kiszúrt növényt, mit a megfelelő helyre pakol és elindul a lány után, hogy meglesse talált-e már valamit.*
- Mi? Dehogy. Amolyan szállító vagyok. Megszerzek bármit, amit az ügyfél kér, persze csak akkor, ha rendesen megfizet. Illetve mást is elvállalok.*általában nem osztja meg a munkája részleteit senkivel és ilyesmit most se szándékozik tenni, na de megeshet, hogy a lánynak is szüksége van valamire, amit nem tud olyan egyszerűen beszerezni, ez pedig azt jelentené, hogy plusz bevételhez jutna, ami nem lenne rossz dolog. Az egyéb dolgokat pedig még ennyire se fejti ki, azt csak akkor említi meg részletesebben, ha épp ilyesféle munkát ajánlanak fel neki.*
- Kösz.*elveszi a felé nyújtott növényt és azt is elpakolja, majd rövid számítást végez és kicsit el is mosolyodik.* - Négy megvan, már nincs olyan sok. Á, ott is egy.*kissé arrébb tolja a lányt, ügyelve arra, hogy azért ne lökje bele a lápba, majd elhalad mellette és kitépi a nagyobbacska sötétzöld növényt, majd háromba tépi és így rakja bele a szütyőjébe.*
- A sólyom famulus?*bök a madár felé, miután kihúz még egy nevet a listáról és a következő keresésére indul.*
- Na és mit szeretnél a segítségért cserébe?*emeli meg szemöldökét kicsit, majd egy újabb növény felé indul, de mikor a közelébe ér kiderül, hogy a levél formája nem megfelelő, így kis sóhajjal távolodik el tőle és indul tovább, bár közben néha-néha a leányzó felé pislog.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 7:45 pm

*Egy grimaszt levág a megjegyzésre, mert nem olyan hülye ő, mint amilyennek tűnik, csak általában lusta gondolkodni, mert ahogy a mondás tartja, a lustaság fél egészség. Hamar rá is lel egy növénykére, mely azonban nem gátolja őt a további fecserészésben, így egy kicsit faggatja a fiút erről a munkáról, hátha hasznára lehet a dolog. Féloldalasan elvigyorodik, mert szokás szerint a rosszaságon jár az esze.*
-Ugye tudod, hogy ez állati félreérthetően hangzott? *Eközben a "gazzal" odasétál Brianhez, s a kezébe nyomva tovább keresgél piercingjét rágva nagy elámmal, míg ő nem kerül terítékre a kérdések sorozatában. Orceyiát emlegetve kissé ábrándosan rá is pillant a madárra, az egyetlen állatra, akit megtűr.*
-Bizony hogy az. A legjobb a világon. *Végül aztán megrázza fejét és tovább keresgéli a növényeket, de ez már így a végére amikor csak egyet keresnek, nehezebb feladat. A kérdésre kissé elgondolkozik, majd egy széles vigyor elterül hófehér pofiján.*
-Egy üveg hazai vodka megteszi. *Már fejében el is képzelte, hogy azt a vodkát kivel fogja elfogyasztani, ugyanis legjobb tudomása szerint az ő drágája még nem ivott igazi finn vodkát, így most igazán itt az ideje. Egy sóhajjal hátrarázza hosszú, fekete haját a nagy reménytelen keresésben, de végül nem adja fel, ezegyszer akár még be is fejezhet valamit, még akkor is, ha ez csak egy kóró megtalálása.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 8:06 pm

- Félreérthetően? Egyébként miből gondolod, hogy nem azt értettem alatta, amit gondoltál?*áll meg egy pillanatra és teljesen komoly arccal méregeti a másikat. Nem volt olyan nehéz rájönnie arra, hogy mi is jutott először az eszébe, s ugyan semmi ehhez hasonlót nem szándékozik elvállalni, de erről a másiknak nem kell tudnia, azt hisz, amit csak akar.
A madarat figyeli egy ideig, mielőtt megkérdezné, hogy ő is famulus-e, a válasz hallatán pedig bólint egyet, bár azt nem igazán érti, hogy egy madár mégis mire használható, vitatkozni viszont továbbra se akar, így inkább gondosan elhallgatja további véleményét.*
- Ha elárulod, hogy honnan származol, akkor vedd úgy, hogy megvan. Legkésőbb holnap megkapod.*nem nagyzol vagy hasonlók, egy üveg vodkát megszerezni nem nagy dolog, így könnyedén teljesíteni tudja a kérést, s mivel a lány is az iskolába jár, így elküldeni se lesz túl bonyolult neki. Közben persze a dolgát végzi, így lépeget tovább, folyamatosan a földet bámulva, míg végül egy kis vigyorral rátalál a maradék három növénykére, mik érdekes módon közvetlenül egymás mellett foglalnak helyet.*
- Végre.*csapja össze a tenyerét elégedetten, majd leguggolva egyesével kihúzza őket és gondosan a tasakjába helyezi őket, majd a listát ismételten végigfutja, hogy tényleg megvan-e minden és csak ezután fordul ismételten a lány felé.*
- Mennem kell, hogy elküldjem ezeket, mielőtt elszáradnak. Köszönöm a segítséget, a piát meg majd küldöm. Csáó.*int a lány felé, majd famulusának is jelez, hogy ideje lenne menni és ezután szépen sarkon fordul és elindul visszafelé, továbbra is ügyelve arra, hogy ne lépje le az ösvényről, majd útját egyenesen a bagolyház felé veszi, hogy azonnal fel tudja adni a szállítmányt.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-06-21, 8:17 pm

*Kissé elgondolkozva pillant fel az égre, majd végül kénytelen elismerően bólogatni, van valami abban, amit mond.*
-Végül is nem tudhatom... *Annyira nem érdekli, hogy Brian prostituálódik e, vagy sem, inkább a növényt keresi, hogy megkaphassa érte jutalmát, míg famulusáról is fecserészik egy sort. Egyébként egy madár irtó hasznos főleg ha légitámadást kell intézni. Egy fentről jött váratlan támadás mindig jól jöhet és postásnak sem utolsó, így Illya megspórolhatja az utakat a büdös és undorító bagolyházba. Felemelkedve kissé elmosolyodik. Szép emlékek ugyan nem fűzik oda, de azért szereti a hazáját.*
-Finnországból. *A növényt sem kell már sokáig keresgélni, mert végül a fiú találtja meg, ami egyébként Illyának nincs különösebben ellenére, mert neki addig se kell turkálnia a földben, meg semmi. Brian sietve távozik.*
-Pá! *löki oda a rövid búcsúzást a lány, majd ő inkább lassan és ráérősen battyog vissza a suli felé, s út közben még elszív egy cigarettát, mielőtt visszatérne a négy fal közé tanulni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-10-05, 3:13 pm

//toxicológia, 3. házi, első rész//

- Ezerjófű... zsálya... piros gyűszűvirág... és kakukkfű... jah... és fehér üröm, el ne felejtsem... fehér üröm. *az ujjain számol, miközben félig lehunyt szemmel oda se figyelve arra, hogy mi van a lába előtt, igyekszik felidézni a teljes hozzávaló-listát. Muszáj megcsinálnia azt az elixírt is, ha évet akar lépni. Már utánaolvasott annak, hogy az ellenméreghez szükséges fél liter vér elvesztése mivel jár, no meg pókot kellene fogni végre, és patkányfarkat szerezni, de egyelőre a növényeket akarja begyűjteni, mielőtt beköszönt egy hosszabb esős időszak mondjuk és el kell halasztania az egész dolgot. Lassan lépked az ösvényen a láp felé. *
- Na még egyszer... ezerjófű... kakukkfű... zsálya... üüüü... fehér üröm... és mi volt még... valami virág... jah, piros gyűszűvirág. Fuuh... *Farzsebéből előszedi a kisméretű növényhatározót, aminek sajnos a képei nem a legszebbek, háborgott is már ezen egy sort, viszont attól még elég pontosan meghatározzák, hogy mi hol lelhető fel. Fellapozza a könyvet, otthon már előre betűrte a sarkokat a szükséges oldalakon, az origami legegyszerűbb formáját gyakorolva. Az ezerjófűhöz nyitja ki, és figyelmesen beleolvas.*
- Centakiprin... sverozid... nem érdekel... lelőhelye... legelőkön, erdős, bokros helyeken nő, de lápokon is megterem. Nagyszerű... hátha akad itt is. Csak van valahol... *csukja be a könyvet, és visszateszi a zsebébe, majd el is indul előre, tovább az ösvényen, igyekezve elkerülni az iszaposabb és veszélyesebb területeket, abban a reményben, hogy talál majd itt ezerjófüvet. Sokáig nem is kell vándorolnia szerencsére, egy kissé élettel telítettebb, még zöldülő résznél megáll. Figyelmesen néz körül, homlokát is összeráncolja, mint mindig, ha nagyon belead mindent, aztán kisimul az arca és elégedett mosoly terül szét rajta, amint észreveszi a növényt. Már nem virágzik, azaz inkább csak néhány utólagos rózsaszínű kis kezdemény vagy maradvány van rajta, de az ernyője miatt eltéveszthetetlennek tűnik. Közelebb lép, mire a zsombék csak úgy eltűnik jobb lába alatt, és bokáig belemerül a sáros- iszapos lébe. Undorodva húzza ki a lábát, és rázza meg, mintha az sokat segítene ezen. Idegesen fújja ki a levegőt, és inkább ellenőrzi most már, hogy vajon biztos pont-e az, amire lép, nem rohan. Óvatosan eljut a majd egy méterrel az ösvény mellett lévő csomóhoz, és előszedi a kését, hiszen azt írták, erős szára van és sarlóval gyűjtik be, csokroslag. Azért egy egész nagy csokrot nem szed, hiszen egy adag elixírhez kell öt szál, meg ha ellenmérget is akar gyártani, ahhoz még annyi, így végül mégis majdnem fél csokorra valót gyűjt be, elvágva a szárukat úgy pár centivel a gyökér fölött. Összefogja őket, összecsukja a kést, visszateszi a zsebébe. Az ösvényre visszaérve megnyugszik, nem sikerült beleragadnia semmibe sem.*
- Akkor most jöhet a többi... irány az erdő *jegyzi meg csak úgy magának, elégedetten bámulva a kezében tartott kisebb csokorra, és el is indul vissza az erdő felé, be kell gyűjtenie még néhány hozzávalót, mielőtt nekilátna az elkészítésnek. *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-11-16, 9:03 pm

*Fogom az üres hátizsákomat, és úgy döntök, hogy ma valami hasznossal fogom elütni a délutánt, estét. A nagyteremben még mindig nagy a kupi, de összeszedek némi kaját, ugyanis most nem inni, nem füvezni, nem bulizni megyek, bár kitudja..Nincs olyan vészesen hideg, Egy melegítő van rajtam, a tornacipőm, és egy vastagabb pulcsi. Amióta itt vagyok, nemigazán tartom magam formában, legalábbis testileg nem. Elindulok a suliból, és nagyjából fél óra futás után megakad a lábam a sárban. Kihúzom, és ráeszmélek, hogy valami mocsárba keveredtem. Nem is kell nekem más, egy kis ugráláshoz, futáshoz tökéletes, és szellemileg is a toppon kell lenni, mert ha nem nézek a lábam elé, akkor lehet engem sem néz többé senki. Nagyobb fűcsomókon, köveken ugrándozok, mint valami béka, de nekem jól esik végre a mozgás. Nem olyan, mint L.A.-ben lépcsőkön és háztetőkön ugrálni, de megteszi ez is. A veszélyfaktor megegyezik nagyjából. Feltűnően szilárd talajra érkeztem, amiről nem kell egyből elugranom, olyan, mint valamiféle ösvény.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-11-16, 9:21 pm

*Mint mindig, este én is Mystralban, vagy annak környékén teszek látogatást. Szükségeltetik a megélésemhez, illetve edzéshez, tanuláshoz is, ahhoz, hogy felfedezzem a környezetet, az embereket, lehetőségeimet. Most szintén szokásos ruhám van rajtam, mivel azokból nem bővelkedem, ezért hát egy szakadt, fehér tornacipő található lábamon, amihez fekete melegítőnadrág illetve fekete kapucnis pulóver társul, ám a cipzárja felhúzva, tehát nem látni pólómat, s arcomba hajtott csuklyája miatt vonásaimat sem. Mint mindig, most sincs rajtam kiegészítő - mert nem rendelkezem ilyennel -, nincs nálam pénz - mert tartalékolom -, és pálcám a farzsebemben. Olyan helyre szándékozok menni, ahol még nem jártam, ezért ismeretlen útvonalra tévedek, miközben tekintetem a sötétséget kutatja. Gondolataimba mélyedek, de az utat is megjegyzem közben.*
~ Remélem nincsenek erre vámpírok. Persze talán szétrúgnám a seggét valamelyiknek... ~ *elmélkedem, s ismételten eszembe ötlik Vixilien is. Hamarosan ahogyan képes vagyok kivenni az éjszakában, illetve a talajból érzékelem, bizony mocsaras területre tévedek, s meg is torpanok, hogy az utat kinézzem magamnak, mert fel akarom fedezni. Veszélyes, tudom jól, de a veszély az életem, tehát nem hat meg. El is indulok, vigyázva arra, hogy hova lépek, ám hamarosan egy alakot veszek észre a távolban. Nem tudom kivenni teljesen, de úgy gondolom, itt az ideje, hogy bátor legyek, vagy botor, mert az idő és a hely megfelelő, talán olyanra akadok, akit titkon keresek kíváncsiságom miatt.*
- Hé! Te vámpír vagy? *szólok oda, s most vagy bántódásom esik, vagy szerencsém lesz, vagy pedig ostobát csinálok magamból. Az a következőkből fog kiderülni, mert én megállok, várva, hogy az idegen is ezt tegye, vagy közeledjen is, ha már megszólítom. Nem muszáj vámpírnak lennie, de ittlétének oka már furcsa... Talán nem árt egy kicsit szaglászni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-11-16, 9:42 pm

*Miután elhagyom az iskolát, kóborlok egy kicsit, és megtalálom a tökéletes helyet az esti edzésre. Ide oda ugrálva a fűcsomókon, egy ösvényre érkezek. Stabilnak, biztonságosnak tűnik, úgyhogy megpihenek. Kiveszem az üvegem a táskámból, iszok egy picit, megeszek egy korábban összedobott szendvicset. Indulnék tovább, de megtorpanok. Zörejt hallok a magas fűszálak között, odanézek, és egy sötét figurát látok, azt hiszem kapucni van rajta.*
~Na most mi az istent csináljak, mi van, ha többen vannak?~*Hátranyúlok a táskámhoz, kikapom belőle a késem, bár egy ilyen helyen nem hiszem, hogy sokra megyek vele. Pár percig állunk egymástól távol, majd felém kiabál, vámpír vagyok-e.*
-Ha nem feded fel magad, könnyen azzá válhatok. Ki vagy, és mit keresel itt?*Erősen rámarkolok a késemre, kitudja, lehet hirtelen nekem rohan.*
~Talán jobban jártam volna, ha Los Angelesben egy stukit szerzek be, és nem csak egy kést.~ Efféle gondolatok szaladnak végig a fejemben, elfutni nem akarok, ha erősebb mint én, úgyis utol ér, ha meg nem, akkor majd ő futhat előlem.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-11-16, 9:50 pm

*Sétám most ismeretlen ösvényekre vezet, így jutok el a láphoz is, melyet hamarosan észlelek. Ez a célom, tehát nem fordulok vissza, hanem megindulok, s hamarosan egy alakot pillantok meg, mire gondolatok kezdenek cikázni a fejemben. Mióta Vixilien mesélt a vámpírral való kapcsolatáról, rengetegszer eszembe jut az ismeretlen alak, és amit a vámpírokról tudok. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek, meg is akarom ismerni, és meg is akarom leckéztetni, attól függetlenül, hogy sikerülne-e vagy sem. Elbizakodott vagyok, éppen ezért szólítom meg, mivel az időpont, sötétség és helyszín is ideális... talán a rejtekébe igyekszik, talán valakit ott fog megölni, tehát ilyen gondolatok közepette várom a válaszát, ami meg is érkezik. Meglepő, ahogy ki tudom venni mozdulatit a sötétben, s feleletére elnevetem magam hangosan, vidáman, de mégsem barátságosan.*
- Szóval nem vagy. Akkor ne is támassz velem szemben elvárásokat, mert most te vagy az, aki érdekes helyzetbe került. Nem neked kell tőlem félni, nekem kell veled elővigyázatosnak lenni. *jelentem ki félre billentett fejjel, ahogyan rajta is tartom szememet. Nálam nincsen kés, csak a pálcám, és bár nem vagyok jó varázsló, hála a Vixiliennel való gyakorlásomnak, pár alapvető átkot ki tudok szórni, hogy elmenekülhessek, vagy védekezzek. Kétlem, hogy ilyen téren gyengébb volna nálam, bár igaz, hogyha közel kerül, akkor fizikai összecsapás is lehet a vége, én pedig tanultam harcművészetet és most is űzöm.*
- Mit keresel itt és ilyenkor? *kiabálok oda, s lassan közelíteni is kezdek felé. Nem árulkodik testtartásom fenyegetésről, ennek ellenére készenlétben vagyok, megfeszülnek izmaim, ahogyan várom reakcióját, a válaszát, és a következőket. Már most érdekes a helyzet, tőlünk függ, hogyan végződik.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-11-16, 10:46 pm

*Aktív edzés, figyelek mindenhova, hiszen kissé veszélyes a terep. Tökéletes a magány, legalábbis azt hiszem, egészen addig, amíg egy ösvényre érek, eszek pár falatot, és feltűnik egy sötét alak. Tuti, hogy nem valami mumus, eléggé ember formája van. Áll egy helyben, akárcsak én. Előveszem a késem, amin megcsillan a hátam mögül világító holdfény. Állítólag sok fura fazon él Mystralban, úgyhogy nem tudom, ki lehet az, és mit akar itt ilyenkor. Ha valami nagy varázsló, akkor nem sokra megyek a késemmel, lehet hogy éppen ezzel fog megölni. Viszont amikor hozzám szól, egy fiatalabb srác hangot hallok, ez kissé megnyugtat, de még mindig idegesít, hogy nem tudom ki az. Méghogy én vámpír, utálom a vámpírokat, pedig még egyet sem láttam. Válaszolok neki, erre pedig a szemtelen kinevet, engem, Slasht. Na nem mintha ez a név errefelé sokat jelentene...*
-Amennyiben rosszak a szándékaid, jobban is teszed, ha elővigyázatos vagy.*A kés pörög a kezemben, hol dobásra készen, hol szúrásra. Az abrakadabra még nem áll közel hozzám, de mindenesetre közelharcban veszélyes ellenféllé válhatok.*
-Én éppen az esti kocogásommal vagyok elfoglalva.*Tudatom vele, miközben észreveszem, hogy közeleg. Látszólag nincs nála semmi, ami számomra nem biztató, mi van, a átvarázsol valami békává..*-Maradhatsz távol is, jól tudok célozni, de azért kösz. Ki vagy te? *Nem árt, ha tud pár képességemről, és az sem, ha tudom, ki az az elvetemült, aki ilyenkor osonkodik egy mocsárban.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-11-16, 11:16 pm

*Ki az, aki itt edz? Én sem ezért jövök, sokkal inkább a felfedezés öröméért, és kíváncsiságért. Tulajdonképpen keresek valakit, de ez már csak rám tartozik, tehát nem fogom közölni, sem elmondani... még Vixiliennek sem. Ellenben csalódnom kell, mert az alak, akit látok, koránt sem vámpír, s miután pár szó intézek feléje, teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy nagyjából alkatából ítélve, és hangjából, korombeli ember lehet. Ennek ellenére abban is kételkedem egy idő után, hogy egyáltalán varázsló...*
- Ha rosszak lennének a szándékaim, nem szólítottalak volna meg... *morgom, mivel egy feketemágus tanoda tagja nem fogja csak úgy körömfont módszerrel megkörnyékezni áldozatait... hát... talán igen, de nem én. Nekem sosem ez volt a stílusom. Ellenben következő válaszán felnevetek. Ha nem varázsló, akkor most újat fogok neki mondani, nem fogja elhinni, de majd megmutatom... ha pedig varázsló, akkor mire van oda a késére? Nem is értem. Az egy dolog, hogy szeretem a közelharcot, mert pálca nélkül arra is kell hagyatkozni, de miért tegyem azt, ha van pálca, és előnyben vagyok? Ez nem ugyanaz, mint Luciussal... ő jobban varázsol mint én, nyilván közelharcot választok, de most ebben a helyzetben én vagyok "Lucius", tehát az ő elméletét támogatom.*
- Célozni? Mi csillog, csak nem vágóeszköz? Amennyiben nem bozótvágó, akkor fel is... *inkább ki sem mondom, csak legyintek.* - Nálunk, itt, Seolon, tudod varázsolni szoktak. Eltévedtél? *teszem fel a kérdést, mert ezek után egyszerűen turistának nézem. Persze nem tudom, hogy egy turista mennyire szokott kocogni, azonban talán minden nap tartja kirándulás közben is az életritmusát. Bolondok a népek ebben a világban, én mondom.*
- Egyébként ki az, aki itt kocog? *nyomom meg az "itt" szót, elvégre ez nem a legalkalmasabb hely erre. Most mondanám, hogy nem fogok bemutatkozni, de én szólítottam meg, vesztes helyzetben vagyok ilyen téren, akkor is, ha jellemem nem ezt a lépést diktálná.*
- Zaine. Kétlem, hogy sokat számít a nevem. *állapítom meg, s innentől kezdve várom az ő nevét is, mert most már talán tiszta nekem, hogy ebből nem lesz komolyabb balhé. Olyanok vagyunk, mint két majom, ki veri hangosabban a mellét. Inkább most szállok ki, mielőtt ciki lesz.*