Mysterio Feketemágus képző - 1460- 1700 as évek

*A másik kettő nem is veszi észre a srácot, így ő észrevétlen be tud jutni a szobába. A férfi éppen háttal áll neki de az ajtó csapásra megfordul, és kissé furán méri fel a srácot.*
-Hmm legalább most már ezt is tudom szóval...*akarná folytatni, de ekkor jön a medáll, a férfi nem emlékszik a srácra, a medálra is úgy néz mintha most látta volna először. Kicsit megforgatja az ujjai között majd leteszi az asztalra*
-Nem tudom hogy került magához. Egy biztos . Nem tőlem. Nem szokásom medálokat készíteni főleg nem tanítványoknak*keze a srác homlokához is ér miközben beszél*
-Mondja csak Nathaniel nem beteg esetleg? *kérdezi továbbra is hűvös hangon, de ekkor egy másik hang üti meg a srác fülét, ami egy szobából érkezik mellettük. Egy fiatal kislány hangja. Úgy tűnik meg van illetődve és fél is*
-Most már kimehetek?*kérdezi de a férfi egy pillanatra abba az irányba néz. Nathaniel nem láthatja hiszen egy fal és egy ajtó van köztük, amit a férfi intésre be is csuk*
-Nemsokára, csupán lerendezek egykét dolgot*mondja befelé lágy hangon majd a srác felé fordul, úgy tűnik nagyon nem akarja hogy a srác többet lásson be oda*
-Remélem, nem további mesék miatt keresett fel, tudja elég nehéz nap áll mögöttem*mondja most már komolyabb hangon*

*Sikeresen bejut a szobába, majd be is csukja maga mögött az ajtót és úgy tekint a másikra. Most már elhatározta magát. Bizony beszélni fog ezzel az emberrel, ha törik, ha szakad. Át is nyújtja a medált, majd beszélni kezd. Ez után viszont Caleb csak a kezei között forgatja és úgy nézi azt.*
- Nem is Ön készítette, azaz nem a múltban. A jövőben... szóval. Ahj, miért érzem úgy, hogy nem hisz majd nekem? *kérdi magától, de azért visszaveszi a medált, majd ismét a nyakába teszi és mielőtt még mondhatna valamit, a kislány felé pillant, de nem lát belőle túl sokat.*
- Ő ki? *kérdi, de hamarosan meghallja, hogy bizony nemsokára ki lesz dobva, így hát nincs más megoldás, muszáj a másiknak meghallgatnia, így pálcát ránt és a magiszterre irányítja.*
- Muszáj végighallgatnia. Fontos, mert lehet, hogy már csak pár percem van. *mondja teljesen komolyan és nem tudja, hogy ennek mi lesz a vége, de szépen hadarni is kezd és már mondja is a magáét.*
- Ön küldött ide. A jövőben, 2010-ben ismét létrejön ez az iskola, amely az óceán alá fog sűllyedni, méghozzá lehet, hogy még ma. Összetűzés lesz a három magiszter között. Kettő elárulja az egyiket, szerintem Önt és mindenki meghal. De Ön valahogy életben maradt, csak másik testben és visszaküldött, hogy megtudjam, mi is történt. Lehet, hogy ez most bonyolult, de tényleg ez az igazság. És... segítenie kellene, ha tud. Van valaki, aki később öt szarkofágba helyezi majd a lelkét. A szarkofágokba pedig öt árny lesz. Nem tudom, hogy ki az és hogyan, de esetleg tud valamit ezekről? *lehet, hogy tényleg össze-vissza beszél, de úgy érzi, hogy minél több információval kell szolgálnia a másiknak, hogy hiteles legyen, bár most már tényleg nem lepődne meg azon, hogy ha a pálcája miatt ő járna rosszul.*
- Kétszáz éve és száz éve is találkoztunk. Először a beosztás után, másodszor pedig akkor, amikor az a másik férfi, nem tudom, hogy melyik ház magisztere kínzott egy félvért azért, mert a testvére auror. Akkor megmentett, aztán beküldött órára. Nem emlékszik? Kérem, segítenie kell... *mondja most már kissé tanácstalanul és lassan leereszti a pálcáját és nekidől a hűs falnak, miközben nézi a másikat.*

*Valahogy nagyon nem érti a srác szavait, de hiszen nagyon össze is van kavarva amit mond, na és eléggé hihetetlenül is hangzik*
-Talán azért mert tényleg így van*mondja nyugodt megértő hangon arra hogy a srácnak milyen érzése van, ezután viszont nemsokára megjelenik a pálca, de a férfi ahelyett hogy megijedne vagy dühbe gurulna kicsit felnevet, persze közbe hallgatja a srácot*
-Szerintem ahhoz nincs sok köze hogy ő ki*rendezi le a lányos dolgot majd a következőre a férfi ahelyett hogy tenne valamit csak lassan lehunyja a szemét. Ha a srác figyel a falból különös démoni alakok jelennek meg, kicsit hasonlóak mint amivel beosztáson találkozott, csupán sötétebbek, veszélyesebben hatnak*
-Maga szerint mi félni valóm van?*kérdezi még mindig nyugodt hangon lehunyt szemmel majd a következőkre is válaszol*
-Az egész történet amit mondott teljesen kusza, valamint nem hinném hogy valamikor a jövőbe ilyet tennék, szerintem jobban tenné ha felkeresne egy gyógyítót. Ha szeretné Ms CArpentert lehívhatom, ami a kínzásokat illeti, a múltban egész sokszor megtörtént, ezekről már legendák zengenek az iskolában. És ha most megbocsáltana*mondja amikor a másik leteszi a pálcát, ő kinyitja az ajtót*
-Még sok dolgom van.....*szól ismét hideg, kissé parancsoló hangon utalva arra hogy a srác hagyja el a szobát*

\\FAgy\\

//olvad//

*A lányt észreveszi, de nem tud meg túl sokat, de talán nem is számít. Látja közben a démonokat, de ezek nem tudják elijeszteni, hiszen látott már sokkal durvábbat is a másiktól.*
- Nem tudom... nem értem, hogy mi történt régen. De valami biztosan volt, valahogy megölték és az iskola is eltűnt. *magyarázza továbbra is, de ekkor hallja meg, hogy gyógyítóhoz kéne fordulnia, amire csak egy csúnya nézés a válasz, majd látja ám az ajtót, de esze ágában sincs elhagynia a szobát.*
- Nem megyek sehová. Hogy lehet ilyen értetlen? Ön szerint hogy lehetséges visszaküldeni valakit egy másik életbe? A testem nem itt van, azaz nem csak itt, hanem a jövőben, Önnél. Megölt ahhoz, hogy visszatérhessek. Hinnie kell nekem. *most már tényleg egyre jobba érzi, hogy nem tud mit tenni. Pedig csak emlékszik rá a másik, de ezek után, ha ismét találkoznak, talán majd több esélye lesz rá.*
- Talán ha megérinthetném a pálcáját, akkor történne valami. Mr. Cornwlade azt mondta, hogy a pálca sok halált látott már. Lehet, hogy meg kéne fognom. De azt úgy se fogja megengedni... *húzza el a száját, de azért próbálkozik, hát ha. Elvégre, veszítenivalója már nincs.*

-Biztosan Nathaniel, nekem viszont most nincs időm arra hogy ezeket a mendemondákat hallgassam tehát ha megbocsál.....*akarná befejezni, de a srác úgy tűnik csak nem akar elmenni a terepről. A srác szavait viszont éppen hogy csak befejezi, a férfi pálcája már lendül is és a fiú csak annyit érezhet hogy úszik a levegőben, magyarán szólva kirepül az ajtón, és egy huppanással a fenekén ér földet a folyosón*
-De... elmegy. És nem vagyok ismeretes téridő mágiában, de ha egyszer megtudom, majd elmondom magának.*mondja komor hangon, miközben a pálca is lassan vissza csúszik a helyére, az utolsó kérésre viszont lassan elhúzza a száját*
-Eddig egy embernek se sikerült hozzá érnie a pálcámhoz, anélkül hogy rá pár pillanatra ne lelte volna a halálát. Szóval ha nem akar borzalmas kínok között meghalni ne kérjen ilyesmit. ÉS most viszlát.*zárja rövidre a dolgot, és a kezével intve bevágódik a srác előtt az ajtó. Úgy tűnik Nathaniel most sikertelen volt. Viszont ha figyel, a főfolyosó felől fura hangokat hallhat*

*Látja, hogy a pálca lendül és a férfi még mindig nem bántja, csupán csak kipenderíti a szobájából, a fiú pedig a földön landol. *
- Áucs... *mondja, de már fel is pattan és úgy néz a másikra. *
- Maga annyira önfejű. És még nekem mondja mindig ezt meg azt, hogy gondolkozzak. Ön nem akar elhinni semmit. Nem furcsálja picit, hogy háromszáz éven belül már harmadszorra lát? Bár azt nem tudom, hogy Ön hogy élhet olyan régóta, de akkor is találkoztunk már... *de ekkor eszébe jut a pálca is, de a válasz kissé egyértelmű, így csak sóhajt egyet, nincs mit tenni. Viszont ekkor hall valami furcsát a főfolyosó felől, így már meg is indul arra, kissé talán túl gyorsan is.*
~ Ez az egész nehezebb lesz, mint valaha. De ha Demien még egyszer ki mer oktatni, akkor legalább már vissza tudok vágni, mert ő is borzalmas volt. ~ *gondolja végül, majd befordul a sarkon és nemsokára már ott is van, ahol a hang forrása volt.*

*A srác utolsó szavaira már nem mond semmit se a férfi csupán bevágja az ajtót, és minden elcsendesül. A fiú viszont nemsokára fura hangokat hallhat a folyosó végéről. Ha a srác eléri a sarkot nem messze meg is hallhatja a beszélgetést. Egy női és egy férfi hang. Ha a srác kinéz bizony nem láthatja őket, olyan mintha mindketten árnyékba lennének takarva*
-Mint mondtam ha eljön az idő elintézem... de most jobb ha eltüntök... egyenlőre ő van jobb helyzetbe.*szól egy hűvös ismeretlen hang. ÉS Nathaniel mintha érezhetően ismerné is ezt a hangot,nem is kicsit.... VAlahonnan nagyon ismerős neki*
-De ha átversz... akkor te is meghalsz. Tudom hogy egy ideig az ő szolgálatába voltál*szól a nő ideges, dühös hangon, mire ,apró hallk kacaj hangja telíti meg a termet*
-Lehet hogy akkor így volt, de most már máshoz tartozom... Mindegy tegyetek amit akartok, én csupán egy biztos pont vagyok itt...Aztán, megkapjátok amit akartok....

*A fiú meg is indul a hang irányába, majd a saroknál hírtelen lefékez, hiszen beszélgetést hall. Elég furcsa, főleg úgy, hogy a férfi hangja ismerősen cseng a számára. Így hát lassan kikukkant, de ahogy kiveszi a beszélgetést, bizony hallja, hogy tervet szőnek valaki ellen és az a valaki minden bizonnyal Caleb lesz. Lassan kihúzza magát, majd kilép a folyosó takarásából és megindul a folyosón úgy, mint hogy ha mi sem történne és ő csak egy sima, egyszerű diák lenne. Nem néz semerre, csupán csak kényelmes léptekkel halad a hang irányába, miközben kezeit zsebeibe csúsztatja, de néha fekete szemei ide-oda nézelődnek.*
~ Honnan is ismerős ez a hang? ~ *agyal magában, mert most nagyon nem tud rájönni, így hát csak megy tovább, reménykedve benne, hogy hamarosan bizony rá fog jönni.*

*A srácnak bizony nagyon is ismerős lehet ez a hang, mintha rossz emlékeket kelltene benne, rossz érzésekkel, amikor megindul feléjük viszont még nem kivehetőek az alakok , viszont a hangjuk annál inkább*
-Akkor majd add meg a jelet... VÁmpír vagy tudod hogy kell*csupán csak ennyi hangzik el, és bizony ha NAthnak jó az esze rá is jöhet hogy miért volt olyan ismerős ez a hang. Viszont sokmindenre nincs már sok ideje hiszen a kép megint kezd sötétedni, és a fiú előtt megint minden homájba borul. A kövtkező képek ismét a szobájában fogadják, pár évvel később, 1804ben*

*Ahogy egyre közelebb megy, már meghall egy apró információt is, ami mindent megmagyaráz a számára. Vámpír... tehát akkor, akkor az csak is egy ember lehet, azaz nem is ember, hanem lény. Hírtelen ledermed, ahogy feléjük pillant. *
- Gaius... *súgja szinte maga elé a szavakat, majd ekkor érzi ismét azt, hogy mindjárt elájul. *
~ Ne most... ~ *mondja szinte csak magának, majd már ismét az ágyban fekszik. *
~ Hát ez remek. ~ *gondolja, majd dühösen csapja le a párnáját a földre. Most már kissé unja ezt az egészet, hogy amikor megtudna valamit, hírtelen másik időbe kerül. A naptár ismét az első, amit megnéz.*
- 1804... akkor most nem telt el sok idő. *gondolja, majd felvesz egy normális, fekete ingfélét és így lép ki az ajtón, majd ha minden igaz, akkor a klubhelyiségen is át fog vágni, de hogy most merre is viszi majd az útja, azt még nem tudja. Kezdi úgy érezni, hogy a magiszterével nem megy semmire.*
~ Bár... most nem telt el sok idő. Talán ismét meg kéne próbálnom. ~ *gondolja, majd elég sietősen indul el abba az irányba, ahol múltkor volt Caleb szobája.*

*A srác bizony most nem "aludt" sokat hiszen az évszám csupán pár évvel lett több, viszont kérdés miért. Nathaniel lassan végig is haladhat a folyosón viszont valami furcsa dolgot vehet észre. SEhol egy teremtett lélek, mintha az egész diákságot a föld nyelte volna el. A MAgiszter szobájának ajtajához érve viszont fura dolgokat vehet észre. A zárat mintha feltörték volna, de a férfi nincs bent. Valami történt annyi biztos. Ha a srác bemegy a szobába most már láthatja a másik szoba tartalmát, amit legutolsó találkozásrkor a férfi nem engedett megnézni. Egy elég különös gyerek szoba, feltehetően lakott itt valaki , valamikor régebben. A terem közepén viszont egy fura, rúnasor is van, ami egy pentagrammát, valamint két fordított R betüt és egy U-t ábrázol. Ha a srác olvasott a rúnákról tudhatja hogy ez a Kirekesztő rúnasor jele. TEhát valakit nem akartak innen kiengedni. Sok gondolkozásra viszont nincs sok idő hiszen messziről mintha robbanások ráznák meg a kastélyt, és sikolyok, kiáltások zengenek fel, nem is olyan messziről*

*Eleinte fel se tűnik neki a nagy csend és üresség, kissé talán még fáradnak is érzi magát, de ahogy halad, bizony észreveszi, hogy nem találkozott egész idő alatt senkivel se.*
~ Hol lehetnek az emberek? ~ *kérdi magától ahogy körbenéz, de időközben megérkezik a professzor szobájához. A zár feltörve, így Nath be is siet, majd ekkor veszi észre a másik szobát is.*
~ A lánya? De... ki lehet az ő lánya? ~ *kérdi magától, majd ahogy visszatér a dolgozószobába, észreveszi a földön található idézőkört, majd pedig a rúnákat is. Még jó, hogy pár napig bújta azt a régi könyvet, így sejti, hogy miről is lehet szó.*
- Ez kié lehet? Milyen démoni lényé? *a hideg futkos a hátán, amikor meghallja a robbanásokat és automatikusan a főfolyosó felé indul, hiszen emlékszik, hogy ott volt egy nagyobb mészárlás és lehet, hogy ez az az idő, amikor mindennek vége lett. Így hát most már futva indul el abba az irányba.*

*Bizony mire a fiú a főfolyosóra ér láthatja ahogy a diákok is szanaszét rohannak, és lent már dúl a csatazaj. Különös sötét vörös rúhás csukjás alakok lepték el az alsó szinteket, és mindegy szálig lemészárolják a lent lévő diákokat. A védők között csupán pár felnőtt korú van. Talán az iskolai személyzet tagjai akik elkeseredett harcot vívnak. Ha a srác figyel lent észre veheti a különös nőt, és a kínzással megismert férfit is. A nő éppen egy idősebb férfit tép ketté, majd borít lángokba puszta pálca mozdulattal, míg a férfi az egyik védő arcára teszi a kezét. Ekkor viszont a srác fura dolgokat láthat, mintha az élet energiája átáramolna a férfiba. DE valami más is hiszen egy pillanatig mintha felvette volna az elesett alakját. A következő pillanatban viszont berobban az oldal fal, és egy női elkeseredett hang segélykiáltását hallani onnan.*

*A főfolyosón hasonló dolog vár rá, mint amire számított. Elkezdődött a nagy csata és bizony a vérengzés már nagyban folyik. *
~ De miért tették? Hiszen egykor ők is magiszterek voltak. ~ *a fiú hírtelen dermed le ismét, egyszerűen nem érti, hogy mindezt miért kell és amit lát, az borzalmas. Látott már sok szörnyűséget, de mindezt nem gondolta volna. Az egyik nő éppen széttép valakit, míg az a furcsa férfi elszívja valaki életerejét. Nath lábai mintha megremegnének, bizony most mennie kell, minél messzebb innen, mert nem akar meghalni. ekkor hallja meg a női hangot, így rögtön arra tekint, majd inkább megindul abba az irányba. Nem igazán tud mit tenni, valahová mennie kell, csak az a baj, hogy most már őt is látják. Időközben pálcáját a kezébe csúsztatja és igyekszik a legészrevétlenebb maradni, bár szívesen tenne valamit, de sajnos képtelen rá.*

*Úgy tűnik a csata közbepette szerencsére sikerül áthatolnia a támadókon, mígnem egészen el nem jut a falig. A női hang bizony egy fal mellől ,a törmelékeket elrakosgató fiatal lány, aki ahogy meglátja Nathanielt, kérlelően nézz felé, de ebbe a kérlelőbe van valami fura meglepettség is*
-Kérlek segíts a báttyám bent rekedt....*kéri a fiút, és ha Nathaniel segít elpakolni a köveket, bizony meg is találják az alatta elhelyezkedő fiatal fiút. Még lélegzik és talán eszméleténél is van, de sokkot kapott.Viszont van itt valami furcsa is. A fiú egész lényében majdnem úgy néz ki mint Nathaniel. Az összes Cronfield jegyet magán hordja, csupán a haja kissé világosabb, talán mint Nath-é. Fura egy dolog, a fiú érezheti úgy mintha majdnem tükörbe nézne. A lány csak egy hálás mosolyt ejt*
-Köszönöm hogy megmentetted. Gyere ki kell jutnunk innen*mondja miközbe megpróbálja talpra rángatni a másik fiút és a folyosó vége felé menni. A folyosó vége amúgy a kikötőbe nyílik ahova a diákok és a megmaradt védők is sietnek. Valószínűleg hajók várják őket kint hogy elmenekülhessenek. DE a forgatagot egy hang szakítja félbe*
-Hova bújtattad Caleb*ordít egy férfi hang parancsolóan, mintha valakit, vagy valamit meg szeretnének találni. Nemsokára viszont ha a fiú vissza néz, lángokat láthat meg... fura túlvilági lángokat, és egy alakot akinek a testéből mintha fekete tűzként terjedő démonok vállnának ki, elégetve a támadók jó részét, mellette pedig egy középkorú férfi pálcával a kezébe, szintén átkokkal támadva a két támadóra. Mostanra a támadók közül is már csak a két Ex magiszter maradt.*

*A fiú bizony elég sietősen indul arra, amerre hallja a lány sikolyát és amikor odaér hozzá, már hallja is, hogy segítséget kérnek tőle.*
- Ne félj, segítek. *mondja kedvesen, majd szépen el is kezdi pakolászni a köveket és ekkor látja meg azt a fiatal fiút, aki eddig a kövek között volt. Nath kissé meglepődik, pislog is párat, de azért kisegíti a fiút.*
~ Úgy néz ki, mint én. Talán egy ősöm? ~ *kérdi magától, majd végül segít a kislánynak is, hogy kisegítse a testvérét. Viszont a kikötő felé még is megáll, biccent a köszönömre, majd visszaindul a főfolyosóra. Neki úgy sincs hová mennie, innen már nincs sok lehetőség, így hát áll a kapuban és figyel. A hangot hallja és van egy sejtése, hogy kit is kereshetnek.*
~ A kislány. ~ *minden bizonnyal már nem olyan kicsi az a lány, mint amikor látta Nath, de nem számít, hiszen már látja is a tűzet és a démonokat, majd pedig a magisztert is, aki úgy tűnik, hogy küzd a két másik magiszterrel. Nath kissé megszorítja a pálcáját és úgy figyeli az eseményeket.*
~ Csak tudnám, hogy mi alapján kerülök egyik időről a másikra. ~ *nem érti, hogy mi történt a köztes időben az iskolában és Calebbel, de nagyon érdekelné, hogy ez az egész hogy jutott el idáig, amikor eleinte minden normálisnak tűnt. Aztán az a kínzás, majd pedig a magiszter folyamatos változása. Minden olyan kusza a számára és nem akar összeállni a kép, hogy miért is támadtak Calebre ezek ketten.*

*Miután sikeresen kimenekültek, a fiú láthatja a finálé közeledtét Viszont nem ártana ha beljebb menne mert a víz egyre csak emelkedik és emelkedik. Vagy a kastély süllyed? A kapubolt beomlik a srác mögött, és bizony láthatja hogy az aula padlózatának repedésein is most már ömlik be a tenger sós vize. Nemsokára egy morajlás, és az épület balra dől, de a négyes még mindig küzd egymás mellett.A Caleb melletti ember viszont úgy tűnik nem bizonyult elég erősenek. A falakból, fura árnyak jönnek elő, amik mintha körül ölelnék a testét, és leégetnék róla a bőrt. A végső csapást már Caleb adja le. Pálcájából zőld fény süvít a társa mellé, valószínűleg meg akart akadályozni a szenvedését. A férfi ezután már egyedül marad a másik kettővel ellen. Átkok és ellenátkok süvítenek egymásnak, bizony a mozgásuk is felgyorsul. Az épület pedig ebben a csatában lassan de biztosan omlik darabokra. Caleb pálcájából hirtelen fény tör ki, a másik kettőjéből pedig valamilyen vörös színű csóva, és az átkok egymásba csapódásakor, hirtelen fényesség és egy észveszejtő robbanás tölti be a termet. A lépcsők össze omlanak, és a tenger szintje megint megemelkedik .Lassan már derékig ér.A törmelékben lévő porfelhőben viszont CAleb, görnyedt alakjára lehet figyelmes Nath. Látszik a másikon hogy már nem fogja sokáig bírni, szinte az egész teste remeg ahogy szedi a levegőt. A másik két sötét árny viszont közeledik felé, Egyik a pálcáját rá irányítva, egy lökéssel a fallnak taszítja a magisztert míg a másik apró suhintásokkal , mély vágásokat ejt a mellén. A férfi fel fel ordít, most már majdnem minden sebből vérzik, viszont ekkor, Nath felé néz. A tekintete nyugodt, mintha tudta volna hogy mi lesz. Csupán csak fejével biccent egyet a srácnak majd a következőkbe arra lehet figyelmes, hogy a férfi testét különös sötét fény világítja be. DE nem kívülről.. hanem mintha belülről jönne, és egyre csak növekedne és növekedne. Ha Nathaniel körülnéz, a kikötő felől még egy fura alakot láthat a hajón. Egy fiatal szőke lányt, akinek tekintete mintha pontosan az iskola felé szegeződne. Nem tudni hogy ennek van e jelentése vagy sincs , de elgondolkozni már nincs rá idő. A férfi testét lassan elemészti a fény, majd mindent elvakító világosság tör fel, és egy robbanás. A fiú szinte nem is érzi ahogy a testét szétroncsolja, és örökre eltünteti a robbanás lökés hulláma, de úgy tűnik tanúja lehetett hogy is pusztult el régen a Mysterio*

*Az épületet kezdi elárasztani a víz és bizony minden bomladozni kezd körülötte, így hát Nath csak beljebb sétál és figyeli az élet-halálra menő harcot. Kissé remeg a látványtól, főleg, amikor Caleb társának a bőre eltűnik. Fejét hírtelen fordítja el, ezt már nem képes nézni. Ekkor veszi észre, hogy jön a zöld fény és a másik megmenekül, de ez után ismét megindul a harc, majd hamarosan Caleb már a padlón van, a törmelékek között. Nath ösztönösen indul meg felé és már meg is szólal.*
- Hagyják abba! *és remegő kezét a két alak felé irányítja, hiszen ott fogja a pálcát és úgy érzi, hogy most már közbe kell avatkoznia. Ekkor viszont meglátja a másikat, aki felé néz és biccent. Nem érti, hogy mindez hogy lehetséges, de egy biztos, hogy segíteni akar. Kissé gyorsabban közelít feléjük, nem akarja meglátni azt, ahogy magiszterét kivéreztetik, hiszen ez a halál oly borzalmas. A fiú csak hártrapillant és a törmelékek között meg is lát egy fiatal lányt, aki kissé hasonlít ahhoz, akit Caleb védelmezett vagy rejtegetett a szobájában.*
~ A lánya lehet. ~ *ekkor érzi, hogy a fény egyre erősebb és bizony le is csukja szemeit, majd már jön is a robbanás és érzi, ahogy egy időre a levegőre repül, majd ez után képszakadás. A srác már nem tud semmit se tenni, mozogni se. Úgy látszik, hogy a Mysterioval együtt ő maga is elpusztult és lehet, hogy most már soha többet nem fog felébredni. Megtudta, hogy mi történt, többet látott és tudott meg, mint eddig bárki Demienen kívül és lehet, hogy ennek tényleg az volt az ára, hogy többet nem térhet vissza. Vagy a magisztere meg tudja menteni? Vissza tudja hozni ismét az életbe? Biztosan képes rá, azt mondta, hogy csak egy kis időre van szüksége...*

» A Mysterio története
» Mysterio Egyetem
» Titkos börtön a Mysterio alatt