Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-07-28, 9:57 pm

// Olvad //

- Ez aranyos. * Mosolyog egy sort, majd már kezdetét veszi a játék. Tekintetével próbálja követni az árnyékot, hogy merre fut. De persze nem hagyja magát, utána fut, és még egy kijelentést is tesz. Először a mászókát veszi célba, majd ahogy eltűnik a csúszdában, egy mosollyal az ajkain, kezd el a csúszda felé menni. Ahogy felmászik, és meglátja a srác haját, utána nyúl. Kezén érzi Dan haját, és erre egy elégedett mosoly terül szét az arcán. *
- Meg vagy. * Jelenti ki, majd lemászik a csúszdáról, és a mászókáról is, és várja a fiút, hogy kimásszon a rejtekhelyéről. Ha ez megtörtént akkor szólal meg. *
- Mondtam, hogy elkaplak. * Ölti ki a nyelvét, majd mutató ujjával meg is böki a másikat. Eltekint a távolba, majd újra a fiúra, és közelebb is lép hozzá. Azért nem nagyon szeretné, hogyha valami rátámadna, és biztonságban érzi magát, hogyha Daniel a közelben van. *
- Szerintem nem sokára vissza kéne menni. * Tekint a játszótér bejáratához, majd körbe egészen végig pásztázza a tekintetével a helyet. A hinta nyikorgásra elhúzza a száját, majd zavartan megvakarja a tarkóját, és a fiúra próbál koncentrálni. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-07-28, 10:22 pm

*Mély levegő vételekkel próbálja lenyugtatni a szívverését, és a légzését, hogy ne kapkodja annyira a levegőt, és a zihálásával ne bukjon le. Néha kitekinget a csúszda takarásából, hogy lássa merre van Cass, de sehol sem látja a lányt. Visszahajtja a fejét a csúszda takarásába, majd egy kezet érezz a hajában, amire értelmetlenül pillant fel, de amint meghallja Cass hangját kicsit elhúzza a szája szélét.*
- Igen.
*Felfelé pillantva kiölti a nyelvét, és visszahúzva kimászik a csúszdából, bár itt akad egy kis problémája, ugyanis kis híján átbukik a peremén. Cassidy mellé sétál, ajkain most már egy kis mosoly található. A mondataira csak lehorgasztja a fejét, és elismerően bólint párat.*
- Szerencséd volt.
*Morogja az orra alá. A mellkasának megbökésére kicsit megtántorodik, és elgondolkozik egy pillanatra.*
~ Talán most van itt az alkalom. ~
*Mélyre beszívja a levegőt, és hangosan egy sóhajtással fújja ki. Cass-re pillant, és akkor látja, hogy a lány nem felé figyel, így egy pillanatra meggondolja a tervét. Majd újra felé pillant, és közelebb is lép hozzá, amire csak még jobban megzavarodik. Amikor Cass beszél nyel egy nagyot, így talán nem hallja ennek a hangját. Kicsit zavartan néz a lányra, és a szavak sem jönnek ki olyan könnyen az ajkán.*
- De, szerintem is... Már mint, hogy vissza kéne menni, de... Előtte még egy játékot? Már mint, hogy én vagyok a fogó.
*Eléggé zavarosak a mondatai, de nem késlekedik. Finoman megfogja Cassidy kezét, és félénken hajol közelebb hozzá. Egy pillanatra megáll, amikor alig pár centi választja el az ajkaikat. Még egyszer nyel egyet, hogy ezzel vezesse le az idegességét, majd még közelebb hajol Casshez, annyira, hogy ajkaik egy csókban forrjanak össze.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-07-28, 11:09 pm

* Amint felfedezi Dan-t a csúszdában, egy kisebb mosoly kerül az arcára, majd csendben feloson, hogy elkapja a fiút. Ezt hangjával is jelzi, majd amint lemászik a csúszdáról, megvárja a srácot, míg leér. Amint ez megtörténik, egy kicsit hezitál még, mert nem szeretné, ha valami felfalná őket. Ahogy ezen elkezd gondolkozni, közelebb lép Daniel-hez, és egy csomószor körbe is forgatja a fejét, hogy időben tudja, hogyha valaki feléjük igyekszik. Amikor meghallja a másik hangját, felé fordul, és elégedett mosoly terül szét az arcán. *
- Szerencse?! Na, persze. Eeeeez tudás. * Az elején tettetett meglepődöttséggel kérdez vissza, hangjában lehet hallani, hogy nem vár rá választ, majd csak, hogy húzza a srácot egy kicsit kötözködik. *
- Miért nem inkább nappal játszunk ilyet, akkor legalább látjuk egymást. * Teszi fel az ötletet, majd mikor a kezén érzi a másikét, letekint rá. A szíve egyre gyorsabban kezd el verni, fogalma sincs, hogy miért, és amikor közelítenek felé, egy aprót nyel, majd a pár centire, lehunyja a szemét, és szinte érzi Daniel levegő vételét. A csókot viszonozza, eleinte gyengéden, és félénken, majd egyre bátrabb lesz. A kezei felcsúsznak a fiú nyaka köré, és nem akarja, hogy abba maradjon ez a pillanat. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-07-28, 11:51 pm

*Az elégedett mosolyra csak megint kiölti a nyelvét, ez amolyan válasz lenne a mondataira is. Ő erre még mindig azt mondaná, hogy szerencse, de inkább nem szólal meg többször, csak nézi, hogy mennyire elégedett magával Cassidy. Bár neki semmi gondja sincsen ezzel a kötözködéssel. Az ötletére csak egy aprót von a vállain.*
- Akkor túl egyszerű lenne.
*És ő akármennyire is szerencsétlen mégsem szereti az egyszerű dolgokat, meg amúgy is, ha már játszanak, akkor játszanak komolyan. Látja Cass-en, hogy ő is ideges, amitől egy kicsit megnyugszik. Jó az a tudat, hogy nem ő csak ilyen ideges ebben a helyzetben. Még éppen észreveszi, ahogy a lány lehunyja a szemeit, de ő csak akkor hunyja le a sajátjait, amikor már az ajkaik összeértek. Érzi ahogyan Cass félénken, és bizonytalanul, de viszonozza a csókját. Ez őt arra készteti, hogy egy kicsit bátrabban csókolja meg a lányt újra, és újra. Egy pillanatra ez a csók áradat félbe szakad, amikor a karjaival átöleli a nyakát, de miután felfogta, hogy mi is történt újra egy édes csókot ad a lánynak. Kezeivel szint úgy átkarolja a lányt, csak ő a derekánál, és egy kicsit közelebb húzza magához, hogy a testük is összeérjen a csók alatt. Hogy ez a hormonok vagy a helyzet hatása azt ő maga sem tudja, de lassan eltávolodik a lánytól, bár nagyon nincs ínyére a dolog. Szemeit kinyitja, és úgy tekint a lányra, majd kicsit zavartan szólal meg.*
- Remélem nem bánod a dolgot.
*Reménykedő pillantásokkal néz Cassidy-re. Bár ebből a hosszú csókból nem mondaná azt, hogy nem akarta a lány, mivel nem viszonozta volna akkor.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-07-29, 12:13 am

- Ebben mondjuk van valami. * Teszi hozzá, és egy mosolyra húzódnak az ajkai. Mikor észreveszi, hogy közelebb hajolnak hozzá behunyja a szemeit. Érzi, ahogy az ajkaihoz ér a fiúé, és egy kicsit ki is nyitja a száját. Ahogy a nyelveik összeérnek, még hevesebben kezd el dobogni a szíve, és már a torkában érzi. Annyira ver a szíve, hogy nem csodálná, ha Daniel érezné. Ez az első csókja, és most már tökéletesnek érzi, és abba se hagyná, főleg, hogyha a fiú ilyen jól csinálja. Kezei a nyaka köré fonódik, és határozottabban áll a csókhoz. Érzi, ahogy a derekára kerülnek az "ismerős" kezek. Bele is mosolyog a csókba, majd közelebb is lép a másikhoz, hogy testük összeérjen. Amint elválnak az ajkaik, ő még nem nyitja ki a szemét, de szeretné még élvezni a srác ajkait. A mondatra megrázza a fejét, és a másik mellkasához dől. Még egy kicsit leszeretné nyugtatni a szívverését, és most tökéletes neki ez az este, főleg, hogy itt vannak kettesben. Egy kis idő után eltávolodik Daniel-től, és feltekint a szemeibe. Az övéi csillognak, és nem is találja a szavakat. Valahogy nem szeretne elválni a sráctól, de mégis muszáj lesz, hisz valamikor kell aludnia. *
- Most már szerintem menjünk vissza. * Arca kicsit piros, meg zavarban is van, de ezt megpróbálja nem kimutatni. Kezét a srác kezébe helyezi, és egyet lépet hátra, finoman maga után húzva a másikat. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-07-29, 1:04 am

*Szintúgy az első csókját élvezi Cassidy társaságában, és életében nem hitte volna, hogy ennyire jó lehet egy csók. Ezt még sokszor akarja átélni, de egyedül csak Cassidy-vel. Megkönnyebbülten veszi a levegőt, amikor a lány nemlegesen megrázza a fejét. A kezei felcsúsznak a lány hátához, és finoman végig simít rajta, ahogyan a mellkasához dönti a fejét. A saját fejt pedig a lány fejtetőjére hajtja, és így szívja magába Cass finom illatát. Az eltávolodásra kicsit megzavarodva pillant a másik szemeibe. De, amint meglátja a lány csillogó szemeit ez a zavarodottság eltűnik, és szinté örömtől csillogó szemekkel néz a másik szemeibe. A szavaira csak egy aprót bólint.*
- Rendben van. Amúgy is kezd már hűvös lenni, nem szeretném, ha megfáznál.
*Hangján hallatszódik az aggódás, és elengedi a lány derekát. Végül aztán kéz-kézben elsétálnak a holdfényben az iskola felé.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 5:54 pm

* Nem igazán tud magával mit kezdeni napok óta, ennek ellenére szépen lassan mégis összeszedi magát. Nath lelépett, de a leányzó azért még bízik benne, hogy egyszer, tök váratlanul betoppan, és akkor a nyakába ugorhat, mint régen, vagy bármi más. De most próbál kikapcsolni, így első útja a könyvtár felé vitte, hogy kivegyen valami olvasnivalót, ami elvonja a figyelmét mindenről, aztán pedig bedobta magát a révész csónakjába, az úticél pedig nem más, mint Mystral. Egy röpke séta után már a játszótérre vezető ösvényen bandulok, mintha már járt volna erre azelőtt, de na, arra inkább nem is akar emlékezni. Gyomorforgató még a gondolat is.. pár határozott lépés után elé is tárul a keresett helyszín. A játékok, hinták, mászókák és egyebek még így napközben sem mutatnak valami bizalomgerjesztő képet, de ez most kevésbé sem számít. Az első, legközelebbi hinta felé veszi az irányt Rózi, amint odaér, bele is csüccsen. Egy aprót meghajtja a hintát, majd egyensúlyozva előkerül a könyv is. Külvilág kikapcsolva, olvasás és nyugi indul. Kósza tincseit a szél viszi mindenfelé, lévén, hogy frissen mosott, illatos haja leengedve pihent eddig vállain és hátán elterülve, amúgy pedig most egész összeszedetten néz ki: fehér rövidnadrág, fekete topán és szürke póló. Arca picit nyomott, ámkedve nem valami rossz, hamarosan újra a régi lesz, muszáj tovább lépnie. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 5:59 pm

*A leányzó teljes nyugalomban olvasgat és úgy tűnik, hogy minden békés, ahogy az neki tetszik, viszont ekkor mintha az egyik bokor megmozdulna... majd kissé arrébb is egy. Mintha lenne mögöttük valaki vagy valami... nem lehet tudni, hogy mi is az, hiszen ha a lány meglátná, hirtelen egy árnyfoltot látna... hihetetlen, csak nem meg akarja támadni valaki vagy valami. Hogy ha utána akar nézni a dolognak, akkor viszont körbe kell néznie, mert ez az egész nem olyan egyszerű. Nathaniel irányítja ezt a lényt, bár még nem olyan könnyű neki, de amennyit gyakorolt, most elérheti a célját, viszont fiú alakját sehol nem láthatja a leányzó, de az a lidérc mintha mögé kerülne, majd hirtelen elé, de nem közelíti még mindig meg a leányzót. És hogy mire megy ki ez az egész játszadozás? Azt csak a fiú tudhatja, mindenesetre elég ijesztő lehet a tény, hogy nincs egyedül és olyan, mintha valaki rá vadászna.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 6:08 pm

* Úgy érzi, jól tette, hogy kicsit kimozdult, máris érzi a levegő jótékony hatását, főleg a hintázás miatt is. Nem is löki gyorsan a játékszert, csak néha emeli lábát egyensúlyozásra, s lassanként mintha maga a hinta is megállna, annyira belefeledkezett az olvasásba. Talán két-három oldal után felpillant először a napfényes égboltra, hunyorogva természetesen, aztán körbenéz, picit mozgolódik a hintában. Lehet, hogy már paranoiás is? Mintha mégsem volna egyedül. *
~ Áh, csak a kép.. az meg mi a fene volt?~ * kezd bele agytekervényei forgatásába, ahogy meglátja, hogy nagyjából vele szemben moccan meg az egyik bokor, majd kicsit arrébb is. Valami árny, semmi kétség, legalábbis ezt gondolja. Óvatosan csukja össze a könyvet, közben gyanakvóan pillantva mindenfelé, meglepő hidegvérrel. Kimászik a hintából, bele teszi a könyvet, majd szépen a pálca is előkerül. *
- Na gyere haver, nem fog fájni.. * súgja maga elé, figyelve, ám érzékeli, mintha mögötte lenne valami, hirtelen fordul arra, aztán vissza, mivel ismét elé került az a valami, amiről most már határozottan állíthatja, hogy nem egy árny. A fura jelenséggel nem foglalkozva néz körbe ismét, még mindig olyan érzése van, mintha figyelnék, így arra enged következtetni, hogy ennek a valaminek a gazdája is itt lehet valahol, így csak leereszti pálcáját, majd lassan megindul körbe a játszótéren, figyelve mindenfelé, hátha felfedezne valakit. *
- Nem tudom, ki vagy, de ha szórakozni akarsz, mással tedd. * hangja élesen cseng, nem kiabál, csak kicsit hangosabban szól, mint az előbb. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 6:20 pm

*A lány elég hamar kiszúrja, hogy nincsen egyedül, ami nem meglepő, hiszen okos teremtés, Nath is azért választotta párjául. Most viszont célja van jöttének. Oh, nem hagyta el Charlest és nem is akarja elárulni, csupán csak a lányhoz jött és hogy ha már itt tartott, a lidércet is magával hozta, akit lassan irányít is. A lány viszont ekkor szólal meg, hogy jöjjön elő, így hát a furcsa lény végül kisétál a bokrok mögül. Magasabb a lánynál, alakja nem teljes, látszik rajta, hogy ne e világi lény. Viszont ha a lány megnézi, hirtelen mögötte terem, majd közvetlen Rose arca előtt.*
- A gazdám Téged akar. *hangja idegen, földön túli, de nem tiszta. Bizony beszélni a lidércen keresztül nem egyszerű, de Nathnek most már megy valamennyire.*
- Tedd el a pálcád vagy megbánod. *látszik rajta, hogy erős körmeivel bármelyik pillanatban kész széttépni a lányt. Bizony a fiú nem uralja még teljesen, tehát jobb lenne talán, hogy ha a lány hallgatna rá, hiszen egy ilyen lényt nem könnyű legyőzni... nagyon nem, bár az ő dolga, hogy harcol-e vagy sem.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 6:30 pm

* Amint egyszer itt meg ott terem előtte az a fura lény, Rose máris felfedezőútra indul. Talán mégsem a játszóteret kellett volna választania nyugalom végett, hisz eddig nem úgy tűnik, mintha a külvilág is ezt akarná, vagy legalábbis annak a valaminek az irányítója. Szépen közli is, leeresztett pálcával, lassú léptekkel haladva valamerre, hogy jó lenne nem játszadozni, jelen pillanatban amúgy sem biztos, hogy jó vége lenne a dolognak. Pillanatokon belül meg is látja a magas, furcsa kinézetű alakot az egyik bokorból kifelé jövet, de nagyjából ugyanabban a pillanatban szem elől is veszti, s amint ismét tiszta lesz előtte a dolog, ez a valami már előtte is áll, igen közel, s beszélni kezd hozzá. Hát, Rose nem a megfélemlíthetőségéről híres, így mégcsak hátrébb sem áll. Lassan nézi végig az alakot, s mivel fogalma sincs, mivel van dolga, nyilván nem fog támadni. *
- Nos, akkor szólj a gazdádnak, hogy itt vagyok, felesleges, postást használnia. * csikorogja fogai között, farkasszemet nézve az illetővel. Eléggé céltudatos nézés ez, ám hallva a megszólítást, arca mintha ellágyulna, gonosz mosolyra húzódva. A magabiztosság a lényeg. *
- Erre gondolsz? Hát jó, essünk túl rajta. * először meglóbálja a pálcát a lény arca előtt, majd szépen belecsúsztatja nadrágja farzsebébe. Nem áll valami biztosan ott a pálca, de jobb, mint a semmi. Kezeit karba fonja maga előtt, egy lépést hátrébb lép, s oldalra döntött fejjel szól ismét az alakhoz. *
- Tehát, hol hagytad a kisgazdád? * kérdi pökhendin, majd csak csendben vár, mást amúgy sem tud csinálni. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 6:40 pm

*Azért nem olyan tiszta ez az alak, az arcán látszik, hogy nem e világi lény, de a lány nagyon pökhendinek tűnik, de a lény még nyugton marad, bár kezeit kissé megropogtatja. Amikor viszont a lány a keze előtt lebegteti meg pálcáját, úgy tűnik, hogy kiesik a fiú irányítása alól, hiszen még csak tanulja és elkapja a lány kezét, erősen beleharapva, így a pálca valószínűleg a földön köt ki és a lány alkarjából egy darabot ki is harap, majd már támadna is a mellkasra, illetve a nyakra, hogy széttépje áldozatát, amikor a semmiből megjelenik Nath.*
- Állj! Engedd el, most. *szól rá akaratosan, nagyon koncentrálva, de szíve sebesen dobog, aggódik Roseért, viszont most nem tud rá nézni, irányítania kell ezt a szörnyeteget.*
- Menj haza. *utasítja végül, mivel a lidérc elereszti a lányt, de annak vére csúnyán megered a kezéből, de más nem sérült meg. Valószínűleg megijedt és majd a gyógyítóhoz kell mennie, de most láthatja szerelmét maga előtt. Nath arca kissé sápadt, arcizmai keményebbek, mint régen és fekete szemei se csillognak már olyan életvidáman, mint régen. Öltözete fekete, akár a halál.*
- Miért kellett felhergelned? *lép a lány elé, letekintve rá, dühös tekintettel, majd a kezére néz és pálcáját rá irányítja. Egy sebkötöző bűbáj is elhangzik, így a lány nem veszít talán több vért.*
- Ezzel mehetsz a gyógyítóhoz... *sóhajt fel kissé, majd végül kezét a lány felé nyújtja, hogy ha akarja, felsegíti.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 6:52 pm

* Rose szépen meglengeti azt a pálcát az alak előtt, aki vagy ami nem igazán úgy reagál, ahogy a lány gondolta volna. Minden olyan hirtelen történik, a lény hamm, bekapja Rose pálcát tartó kezét, mire a lány felől egy hangos kiáltás is felhangzik. Talán a mozgolódás, és karja rángatása sem vezet a jó cél felé, így is sebes lesz a keze, na meg apálca is a földön, s végül ő kerül ki vesztesen a közdelemből: minusz egy darab a karból, mely igen fájdalmas. Először, annyira koncentrál az alakra, hogy fel sem figyel Nath hangjára, csak már mikor karja el elsz ereszve, ő maga pedig vérző karját szorítva rogy térdre a földön. Könnyek szöknek a szemébe, de nem sír, ettől keményebb csaj ő. Most már másik keze is véres, de nem baj, felmarkolja szabad kezével a pálcát, de nem áll fel, csak lomhán, egy mély lélegzettel fordítja a közeledő fiú felé arcát. Szíve dobog, nem is kicsit gyorsan, már-már rendellenesen. *
- Miért kellett rámuszítanod? * kérdésre kérdés, méghozzá jogos. Talán a közeledés ezen formája ez, amit Rose, hát valljuk be, nem igazán tolerál. Le sem veszi a fiúról sötét tekintetét, bizony ez nem is hasonlít az ő kedvesére, sem kívülről, sem hangulatra. Már nem. Ahogy megtörténik a varázslat, szépen be is lesz kötözve a seb, ám a kis megjegyzésre csak felhorkan, majd a felé nyújtott kézre néz, de nem fogadja el, megy az neki egyedül is. Fel is áll gyorsan, leporolja magát kicsit, de a sebes kéz igencsak fáj és a fehér kötés is lassan átvérzik. *
- Miért jöttél? * néz csillogó szemekkel a fiúra, ám nem csak fájdalom van benne, hanem méreg is. Most mit kéne tennie vagy mondania? Mert hogy nem ugrik a srác nyakába, az is biztos. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 7:04 pm

*Senki se erre számított, egyszerűen a lány megint túl nagyra tartotta magát, pedig egy ilyen lénnyel szemben ezt nem szabadna, így egy kis húst veszít, na meg vért és hamarosan már Nath is megjelenik, aki menti a menthetőt, így a lányra néz, majd miután a lidérce elhagyta Mystral környékét, a lány felé fordul.*
- Hogy rád uszítani? Te hergelted... *néz rá komoly szemekkel és nem tudja hova tenni ezt a választ egyszerűen. Így inkább csak megrázza fejét, majd begyógyítja a csúnya sebet, bár tény, hogy ez a kötés sokáig nem lesz elég, de még se fog tőle elvérezni Rose. Amikor viszont felsegítené kedvesét - ha még az egyáltalán - akkor ismét elutasítás éri, így aprót bólint és hátrébb lép.*
- Ahogy akarod. *hangja továbbra is hűvös, na meg ez a kérdés ismét. Ilyet még is hogy lehet kérdezni tőle?*
- Szerinted? Miattad vagyok itt Rose... hiszen nekem csak te vagy. *néz komolyan a lány szemeibe, majd pár másodpercig csöndben marad és végül elmondja azt, amit szeretne.*
- Azt akarom, hogy hagyd itt a Mysteriot és csatlakozz hozzánk. Nem tudnálak megölni, hogy ha Charles azt akarná. Hidd el, ez a jobbik oldal, a győztes oldal, mert se a magisztereknek, se senkinek sincs ellene esélye... *hangja továbbra se barátságos, de látszik szemein, hogy aggódik a lányért, ezért is akarja elvinni innen, méghozzá magával.*
- Vagy menj haza és vissza se gyere. *fordítja el most már fejét, hiszen ha a lány nem csatlakozik, akkor legalább mentse az életét... mert ha ide jut a régi magiszter és átveszi valamelyik mostani magiszter helyét, ez az iskola megváltozik és nem lesz jó dolga azoknak, akik ellenszegülnek akaratának.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 7:18 pm

* Történik, ami történik, hát Rose igazán nem tehet arról, hogy nem tudja visszafogni magát, valószínűleg ezért is szívja meg mindig az ilyen esetekben. A hergelésre nem mond már semmit, csak megrázza fejét, s a fiú segítsége nélkül áll talpra, meg is érdeklődve rögtön, hogy miért is jár errefelé Nath. *
- Igen? Csak én? Ha jól emlékszem, amikor legutóbb találkoztunk, ezzel kicsit sem törődtél. * lép most ő közelebb a sráchoz, egészen közel hajolva hozzá, így arcuk már majdnem egy szintben van, bár ahhoz még lábujjhegyre is kéne állni. Nem akar ő genyóskodni, nem is megy neki rendesen, de azért a halotti mágia előtti találkozás megérintette belül. Arca izmai meg-megrándulnak, és a fenébe is, érik az a kövér könnycsepp. Nem is megy arrébb, így hallgatja végig a fiú szavait, melyek egy részről meglepik, más részről már számított rá. Először nem reagál, majd a következő mondatot meghallva, s hogy Nath még fejét is elfordítja, na, erre már meg kell szólalni. Ép kezével fordítja maga felé a srác arcát, a szemeibe akar nézni, ki tudja, mikor látja ismét a csodás szempárt? *
- Nem kérhetsz tőlem ilyet.. nem hagyhatom őket csak úgy ott. A barátaimról beszélsz.. nem fogok ellenük fordulni, ha kell, az életem adom értük és bárkiért, aki ott van. Neked is ott lenne a helyed. * ráncolja szemöldökét, hangja halkan, ám annál határozottabban cseng. Fáj neki ez az egész, de mit tehetne? A döntést már meghozta, és nem fogja megváltoztatni.. csak ha szükséges. *
- Nath, én szeretlek, és őszintén remélem, hogy ezt te is tudod és hogy számít valamit. De ezt nem tehetem meg, sajnálom. * fáj neki, amit mond, legjobban annak örülne, ha együtt lehetne a fiúval, de nem akárhogy, nem így. A könnycsepp már útnak is indul pofiján. Neki fáj legjobban, hogy elutasítja az "ajánlatot", de nem fogja ilyen könnyen feladni, hiszi, hogy ez még fordulhat jóra, nem kell, hogy rossz vége legyen. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 7:31 pm

*Nem válaszol a lány kérdésére, a múltkor, ami történt... annak oka volt, ahogy mindig, mindennek van. Így picit vár, majd végül a lány szemeibe néz, aki egész közel kerül hozzá.*
- Te se várhatod el, hogy jókedvű legyek, amikor az előtt egy órával körülbelül jó pár embert gyilkoltam meg... ártatlanokat is, nőt is és gyereket. *lassan végighúzza arcán a kezét, fájdalmasan, erre nem büszke, de már nem tud mit csinálni vele. Ahogy viszont felajánlja a másiknak, hogy csatlakozzon, majd hazaküldi és elfordul, Rose tesz róla, hogy szemeibe nézzen.*
- Nekem ott van a helyem, Charles mellett. Demien se tudott visszatartani, te se fogsz. *simít végig gyengéden a lány arcán, majd ez után hallgatja a további szavakat is.*
- Ha szeretnél, velem jönnél, főleg, hogy még a lehetőséget is megadom neked. De nem, te nem engem szeretsz, hanem azt a srácot, aki itt voltam. Akiért minden csaj rajongott, a magiszter kis kedvence volt, mindig normális és kedves... azaz a legtöbb esetben. De ahogy meghozok egy döntést, ami nem egyezik a te nézeteiddel, máris eldobsz magadtól, nekem ez nem kell, kössz. *nem törődik a könnycseppel, már nem hatja meg, hogy ha sírni látja a lányt.*
- Keress magadnak olyat, aki átvette a helyem, akiért szintén odavan a sok lotyó. *lép egyre hátrább a lánytól, bizony menni készül, de még nem teszi meg, még nem képes rá teljesen, hogy elszakadjon az ő kicsi Rózijától.*
- De ha megtudom, hogy más hozzád ér vagy vonzódni kezd hozzád, ne aggódj, örömmel küldöm át hosszú kínok között a túlvilágba és azt is, aki neked megtetszik. Ezt jobb, hogy ha tudod. *és hogy ha a lány nem mond különösebben semmit, akkor a fiú alakja el fog tűnni a szemei elől, de még lehet az is, hogy marad. Minden Rose reakciójától függ.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 7:48 pm

- Nath, én ezt nem tudtam. * közli komoly arccal, félelem nem látszik sem szemében sem arcán. Nem, eldöntötte, hogy nem fog félni, vagy legalábbis Nathnek ezt nem szabad tudnia és éreznie. Nath kis monológjára jön Rose válasza, közben maga felé fordítva a kedves, ám most meggyötört arcot. S ahogy beszél hozzá a fiú és végigsimít pofiján, egy pillanatra lehunyja szemeit, kiélvezve és jól elméjébe vésve a pillanatot, talán megbocsátható ez a reakció. *
- Sosem dobtalak el magamtól.. ne mond ezt. A érzéseim pedig nem változtak semmit és nem is fognak. Abban viszont igazad van, hogy a nézeteink nem egyeznek. És ez most nem egy olyan dolog, amibe gondolkodás nélkül beleugrom. * szögezi le, de már jön is az a fránya könnycsepp. Nem csinált ő sem mindig mindent jól, de ha most a fiúval megy, amely oly csábító számára, de szíve helyett eszére fog hallgatni, annak nem biztos, hogy jó vége lesz. Nem fogja elárulni diáktársait, a magisztereket.. bármnnyire is fáj neki, hogy nem tart Nathel. *
- A sok lotyó? Nem vagy eszednél.. Hát kössz, ezzel most engem is minősítettél. * hangja keményebb, ez most bizony feldühítette, nem igazán gondolja magát azon lányok közé. A következő szavakra pedig egyszerűen nem is tud mit mondani. Belül örül, féltékenység, semmi kétség effelől, tehát Nath szereti, pici szíve egy adagnyira legalább megnyugodhat. *
- Ne.. ne menj még.. * suttogja, hiába van messzebb a srác, nyilván hallja. Rose határozott léptekkel közelít felé, majd szépen megállva előtte, nem is olyan messze, komolyan, pislogás nélkül néz a fiú szemeibe, lábujjhegyre tornázza magát, s innentől már tiszta lehet, mit szeretne. Nem, nem megy vele, ettől kisebb a vigasz, ami talán fájó, de legalább szép emlék, s amiből talán Nath is érezhetné, hogy Rose érzései most inkább erősebbek, mint gyengébbek. Kicsi kezei a fiú vállára csusszannak, óvatosan, tétován, nem tudja, mi lesz a reakció. Egy búcsúcsókot szeretne, semmi többet, ám az engedélyre még vár. Nem is akarja, hogy vége legyen.. nem így. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 8:04 pm

- Persze, hogy nem tudtad. Nem kell mindent tudnod, addig vagy biztonságban. *hangja még mindig komoly, de látszik rajta, hogy szavai őszinték, hisz ha mindenről beszámolna neki, Charles biztosan bántaná a lányt, túl könnyen képes bárkihez hozzáférkőzni. Na de ez után hosszan beszélgetnek és amikor a lány kitér azokra a lotyókra, akik oda vannak érte, kissé felnevet.*
- Rose, ne légy hülye. Nem rád értettem, ezt tudhatnád... hanem azokra, akiket nem érdekel, hogy te vagy nekem és engem akarnak. *ha a lány elgondolkodik szavain, rájöhet arra, hogy nem megbántás akart ez lenni és hogy azok a lányok, akik ilyenek, bizony megérdemlik ezt a minősítést is. Na de a fiú távozni akar, de persze, hogy féltékeny, nem tagadja, sose tagadta és tényleg képes lenne megölni bárkit, aki az ő Rózijához hozzáér, hiszen az, hogy most elválnak, nem jelenti azt, hogy szabad az út valaki másnak, na meg azt se, hogy ő mást akarna, mert nem akar. Kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy valami csajt összeszedjen. Na de amikor megkezdődik a pipiskedés, majd az apró kezeik is vállára kerülnek, kicsit vár, nem igazán tudja, hogy most mit csináljon.*
- Ne nézz így rám... inkább a gyógyítóhoz kellene menned, biztosan nagyon fáj. *utal itt a lány kezére, melyre rá is pillant és végül ismét a fekete szemekbe néz. Egyik kezével közelebb húzza magához a lányt, vékony derekát érintve, míg másikkal pedig gyengéden beletúr a puha hajtincsekbe és ajka megindul a lányé felé. Szemeit lehunyja, majd hogy ha minden igaz, akkor megtörténik a búcsúcsók, melyre mindketten vágynak, nagyon, de nagyon. A fiú kicsit szorít az ölelésen, na nem fájón, csak hogy Rose érezze, tényleg kell neki. Nem siet el semmit, hosszú percekig csókolja szerelmét, majd ez után ajkaik elválnak és elereszti lassan a lányt.*
- Most menj vissza, egyenesen a gyógyítóhoz. Én se maradhatok tovább... *Charlesnak valószínűleg nem fog tetszeni az se, hogy a srác itt járt, de nincs mit tenni, már megtörtént. Még egy apró, kedves mosolyt vet a lányra, hiszen szereti ezt a kis lököttet, attól eltekintve, hogy remekül megy nekik a vitatkozás is. Ez után viszont lehunyja szemeit és alakja eltűnik a szigetről és ismét Charles otthonába kerül, ahol valószínűleg a szobája lesz a cél...*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-01, 8:19 pm

* Érdekesen alakul a beszélgetés, és Rose durcázik is egy kicsit, ezen a lotyós dolgon. A nevetésre csak kimereszti szemeit, igencsak aranyosan, majd fújtat egyet, hát jó, elhiszi ő, de na. Azért ezen mégiscsak fenn kellett akadni. *
- Hát, azokat meg én kínzom meg. * von vállat hetykén, és ismét karba teszi maga előtt kezeit, megfeledkezve sebéről, mely ugyan vérzik és fáj is neki, de Nath jelenléte még ezt is elfeledtette vele egy időre. Mikor viszont a fiú menni készül, hát persze, csak azt ne gondolja, hogy simán hagyja a kis morcogós, csak úgy lelépjen kedvese. Meg is állítja, háh, csábereje még mindig megvan, ez jó, nagyon jó. Csak néz a fiú szép szemeibe, egy ideig nem téve semmit, csakis óvatosan cirógatva a srác nyakát, majd a kis megjegyzésre most ő mosolyodik el. *
- Igen, nagyon. * hagyja annyiban, de a mosoly lassanként el is tűnik, ajkait most más foglalja le, méghozzá a lehető legédesebb dolog a világon, amit csak el tud képzelni. Lehunyja szemeit, ahogy a fiú ajkai az övéhez érnek. Puha nyelve bebocsátást kér a túloldalra, és eszében sincs megszakítani az eseményt egyhamar, hiszen ki tudja, mikor lesz legközelebb? Mert hogy biztos abban, hogy lesz, épp ezért nem is uralkodik el pici szívén a fájdalom s a szomorúság. Fél és aggódik a fiúért, de nincs mit tenni. A csók közben bizony ő sem pihenteti kis kezeit, finoman beletúr Nath hajába, olykor pedig hátát vagy mellkasát simogatja, végül a fiú arcát véve kezei közé, nagyon is élvezve a szoros ölelést. Mikor a csók megszakad, egy pillanatig még lehunyva tartja szemeit, majd lassan nyitja ki azokat, egyenesen a másik feketeségeibe tekintve, bólintva egy határozottat. *
- Vigyázz magadra.. * súgja maga elé halkan, homlokát a fiú vállára hajtva, végül ismét felnézve rá, viszonozva a halvány mosolyt, ám egy szempillantással később, mintha levegőt ölelne, nincs már előtte senki. Igen, tudja, hogy Nath képes teleportálni, így nem is lepi meg nagyon a dolog. Azért még reménykedve körbenéz a játszótéren, mely ezentúl az elsőszámú kedvenc helye lesz majd, semmi kétség. Eztán egy mély sóhaj, majd felnyalábolja a hintában hagyott könyvet, s a révész segítségével, gondolataiba burkolózva ő is visszatér a kastélyba, egyenesen a gyógyító a cél. Ez a seb most nem játék. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-28, 8:42 pm

// Olvad - Gregori párbajteremből //

* Miután végig nézte a srácot, aki rendelkezik egy igen csak izmos felső testtel, eljátssza a gyenge nő szerepét és segítséget kér. Meg is kapja hiszen a fiú kihúzza a tört. Mikor felé nyújtja elmosolyodik*
- Köszönöm* Motyogja egy mosoly kíséretében s az övére erősíti az eszközt. Pár kérdést is fel tesz mely úgy tűnik, a fiú számára sok. Közben a pad felé halad ahol köpenye van.*
- Ja bocsi* Szégyelli el magát kicsit mert nem akarta elárasztani a srácot kérdésekkel. Neki fel sem tűnt hogy milyen gyorsan beszélt. Na de ez van. A köpenyt fel is veszi majd az alma felé indul. A fiú már az ajtó felé indult el elvileg.*
- Hozok uzsit * jegyzi meg dallamos hangját és hát két embernek egy alma talán kevés, de ő szívesen osztozik egy ilyen helyes sráccal. Nem húzza az időt ő is elindul s a szabad szó is elhangzik így már a szöszi tudja is hova fognak menni. Mikor a fiú előre engedi el motyog egy köszit.*
~ Figyelmes fiú~ * Tűnődik el és közben a fiúra pillant.*
- Van valami hobbid? * Kérdezi meg érdeklődve miközben haladnak kifelé a suliból. Közben a lány az almát dobálja ahogy szokta mikor van kezében. Ez nála olyan ösztönös dolog. Bizony kell a révész segítsége hogy oda érjenek ahova kell.* - Hát nem épp a legszebb hely ahova megyünk de nem is olyan csúnya* Jegyzi meg csak úgy s a csónakba csücsen. Mivel a srác új így valószínű hogy nem járt még erre, de ez a szöszi nem zavarja. Amint kiszállnak a csónakból el is indul a játszó tér felé. Közben hol a srácra pillant hol az útra.*
- Nem nagyon látlak órán vagy lehet még nem is láttalak bocsi de nem jó a memóriám. Jársz egyáltalán?* Bizony a kis szöszinek nem jut eszébe hogy a srác új. Mondta meg minden de hát ő ilyen kis szeles és olykor feledékeny is. Lassan meg is érkeznek a játszó térre.*
- Na ide jöttünk.* Pillant a srácra s a lán meg sem áll a hintáig.*
- Szeretsz hintázni?* Kérdezi meg érdeklődve s ő bele is ül az egyik hintába és lassan meglöki magát.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-28, 9:13 pm

* Diana-nak segít kihúzni a tört majd oda is adja neki. Mivel eléggé unja magát szová is teszi s örül hogy a lány sem ellenkezik hogy máshova menjenek. Mivel ő nem ismer semmit így a lányra bízza milyen helyre menjenek. Nem is húzza sokáig az indulást már indul is az ajtó felé. Diana még összeszedi a cuccait majd ő is az ajtó felé libeg. Kinyitja az ajtót Diana-nak ahogy azt kell. Nem egy papucs fajta de azért nem tapló, hogy ne fogja meg egy lánynak az ajtót, főleg a csinos lányoknak. Elindulnak bár Greg nem tudja hova de követi a lányt. *
-Nincs mit cica! * súgja a lány a fülébe majd széles mosolyt húz arcára egy kacsintás kíséretében. A lány kérdésére szívesen válaszol mivel igen van neki és ezt nagyon szereti is űzni *
-Van, igen! Én táncolok! És nagyon szeretem! Ezzel is sok lányt levettem már a lábáról * mutat Diana-nak egy mozdulat sort majd visszadobja a kérdést *
-És neked mi a hobbid? Várj, várj...kitalálom! A tőrdobálás!? * néz a lányra ismét csak széles mosollyal közben követi a lépéseit hol jobbra hol balra fordulnak, míg elérnek egy csónakhoz. * ~na ezzel meg hova megyünk?~ * teszi fel magának a kérdést, nem mint ha valamitől félne csak nem tudja elképzelni hogy hol fognak kikötni. Természetesen Diana-t követve ő is beül a csónakba s már indulnak is.*
-Nem voltam még órán * nem áll neki magyarázkódni hogy miért nem ha valamire még kíváncsi a lány rákérdezhet. Még mindig a lányt követve halad majd odaérnek a bizonyos helyre. *
-Hát nem nagyon szoktam hintázni de te csak ne zavartasd magad * a hintával szemben lát egy kis vasoszlopot mire leteszi magát kezeit összefonja s így néz a lány felé ki önfeledten hajtja a hintát *
-Mesélj magadról valamit!Mondjuk van e barátod? * bár egy iskolában vannak és lehet a tanulásról kéne hogy kérdezzen de ez a téma valahogy elöbb eszébe jut. Ül a vas ülökén s a lányt méregeti *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-28, 9:39 pm

* A cica szóra fel emeli egyik szépen szedett szemöldökét és kíváncsian körbe pillant hogy vajon hol lát a fiú egy cicát. Valahogy nem gondolja hogy rá használták a jelzőt. Ő már csak ilyen. A fiúra pillant.*
- Hol van a cica?* Kérdezi meg s fejét még mindig, ide oda kapkodja. Közben sétálnak na de nem telik csendben az út és a hobbik kerülnek szóba. Mikor a fiú tánca perdül a lány szemei fel ragyognak.*
- Azt nem is csodálom! Nagyon jól csinálod* Mosolyodik el és már kérdezne de kapja a vissza kérdezést így egy kis időre csendbe marad. Legalább is addig amíg a fiú kérdez sőt mg egy poént is bedob amire szélesen elmosolyodik.*
- Neeeeeem. Én festeni és rajzolni szeretek. Mindent ami szép azt megörökítem.* ~ Téged is meg kéne ~ * Mondja a kis művész lélek a másiknak és gondolatban hozzá fűz valamit. Ő pasizás terén kissé béna és nyuszi is. Most vár viszont fel teszi a kérdését amit már az előbb is akart.*
- Minden műfajba jeleskedsz? Tehát szamba, rumba és a többiben is?* Kérdezi meg s kíváncsian a másikra pillant. Tényleg érdekli hogy miben jeleskedik a helyes srác.*
- szabad megkérdezi hogy miért vagy magánügy?* Kérdez rá hogy a srác miért is nem volt még órán. Persze ha semmiköze hozzá hát akkor nem fog megsértődni.*
- Mondjuk én is csak ritkán járok be* Motyogja maga elé kissé eltűnődve. Lassan meg is érkeznek a játszó térre s a lány a hintában csüccsen és hajtani is kezdi magát. Nem élvezi sokáig mert a fiú nem tart vele.*
- Egyedül nem jó* Vonja meg pici vállait s a fiúhoz megy. Ha szabad akkor bizony le is ül a fiú mellé. A kérdés meglepi mert egyrészt nem várta más rész eszébe nem jutna hogy valakinek is tetszene.*
- ööö hát nekem olyan nincs de miért kérdezed?* csak úgy rákérdezett. Kissé furán működik a szöszi de hát ez van.*
- Egy ilyen helyes fiúnak biztos van barátnője* csúszik ki a száján a gondolat és nem direkt mondta. Kissé el is szégyelli magát, de a reakció érdekli illetve hogy van e vagy nincs*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-28, 10:03 pm

-Hol a cica, ez jó! Hát ki más lenne! Te! Vagy nem tetszik? Úgy látom nem sűrűn hívnak így! * kacéran rámosolyog a lányra meglepi szerénysége, első pillantásokra másnak tűnt. *
-Hát kösz szépen! * büszkén kihúzza magát mivel jól esik neki hogy abban amit csinál jó s másoknak is tetszik. *
-Majd ha gondolod megtaníthatok egy párlépést! * majd bedob egy viccet mit hál istennek a lány is jól vesz majd hallgatja is az ő hobbiját *
-Az jó! Akkor majd egyszer lefeshetnél *Greg igen nagy önbizalommal rendelkezik bár ezt soha nem tagadta aki ismeri tudja hogy szeret viccelődni na meg hát ugye azt is hogy kicsit egos. A lány következő kérdésére összehúzott szemöldökkel néz s fintorral a száján válaszol *
-Nem, isten mencs! Én a hip-hop-ban nyomulok meg az ehhez hasonlókban! Mért te az ilyen hapsikra nyomulsz? Mert ha igen azért rögtönözhetek neked egy kis csípőcsavarást! * bohockódva elkezdi rázni csípőjét, szó ami szó ez nem az erőssége de a poén kedvéért bármire képes. *
-Nincs konkrét oka, egyszerűen nem! De ha tudtam volna hogy ilyen csini bigék is járnak ide biztos minden órán ott ültem volna! * kacsint ismét a lányra, imádja a lányokat zavarba hozni, remélhetőleg most is sikerül majd, de ha nem akkor van még bók a tarsojában. *
-Gyere csak ide, ne félj nem harapok! * veregeti meg a mellette lévő helyet s ajálgatja Diana-nak ki egyedül nem élvezi a hintázást. *
-Én ezt nem hiszem! Pedig elég... hogy is mondjam öh... mutatós vagy! * Diana-nán látszik hogy meglepi a fiú kérdése de habozás nélkül vissza is érkezik a kérdés *
-Itt még nincs! * válaszolja csábos mosolyával s rafinált kis nézésével, kíváncsi a lány reakciójára, vajon elküldi e a fenébe vagy valami más!? *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-28, 10:27 pm

* Nem kapcsol a jelzőre, de mikor leseik neki a fiú jóvoltából szegyélősen elvigyorodik.*
- Igazából senki ne hív így, de azt nem mondanám hogy nem tetszik. Amúgy hány lányt hívsz még így? Csak ha egy tömött szobába leszünk tudjam hányan fognak oda fordulni* Elvigyorodik és a fiúról le nem venné kék szemeit hiszen tetszik neki amit lát. A tánc kerül szóba nem csak szóba de egy kis rögtönzött bemutatót is kap melytől szemei felragyognak.*
- Az tök jó lenne, de nehezen tanulok szerintem* Tűnődik el hogy vajon mennyi időbe telne neki az elsajátítás. Hát ő soknak gondolja de végül is kitudja? Még nem próbálta.*
- Szívesen lefestenélek valamikor* Mosolyodik el kedvesen és ismét a fiúra pillant.*
- Neked aztán van önbizalmad, de végül is érthető* Jegyzi meg s mosolya kiszélesedik. Rákérdez ám arra is hogy más műfajokban jeleskedik-e. A csípő csavarásra elneveti magát. Nem kell félre érteni nem kineveti a srácot.*
- Édes vagy, de a hipp hopp az nálam is nyerő, meg feszessé teszi az embert* jegyzi meg s pillantása a fiú mellkasára majd a hasára vándorol. Póló nélkül jobban látná a dolgokat de így is megfelel neki. Az órára járás kerül szóba s a válaszra kissé zavarba jön. haját hátra is dobja.*
- Köszönöm* Ennyit mond csupán a rejtett bókra legalább is ő annak vette. A hinta egyedül nem jó így hát a fiúhoz sétál s helyet is kap mellette. A fiú eléri nála hogy apró pír jelenjen meg arcán a következő megjegyzésével. haját ismét hátra dobja zavarában.*
- Köszönöm szépen most kicsit növelted az egó szintemet* Jegyzi meg s tényleg így. Talán el kellene hinnie hogy annyira azért nem csúnya ő. Idővel biztos elfogja. Az egórról eszébe jut valami*
- Neked nem kell a szomszédba menni ha jól gondolom.* Vigyorodik a fiúra mert az lejött neki hogy ő nem valami szerény srác amivel egyébként semmi baja. A válaszra ismét a Fiúra pillant.*
- Ezek szerint máshol van. Hm.........hányan vannak?* Kérdezi meg játékosan s kezd a fiú társaságában fel oldódni. Végül is még soha nem találkoztak így érthető hogy csak most kezd fel oldódni. Közben a játszottért pásztázza csak úgy. De a szeme sarkából nézi a helyes arcot olykor.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-08-28, 10:57 pm

-Na akkor én ezentúl így hívlak! Hogy hányan...hát ne aggódj itt a suliban nem hívok senki mást így úgyhogy ettől ne félj! * nem hazuttolja meg magát ő olyan amilyen s ha valakinek nem tetszik nem kell vele lennie, de eddig itt erről szó sincs. A lányka kissé félénk de Gregori mindent megtesz hogy feloldja. Jól is megy s ahogy azt Greg várta Diana néha-néha belepirul, de neki ez tetszik s csak ez is növeli a már így is csordultig teli egóját. *
-Biztos belejössz majd! Akkor majd megbeszélünk egy időpontot és mutatok párlépést! Vagy tudod mit!? Add meg a számod és majd rád csörgök! * elő is veszi telefonját s írni is kezdi a nevet, természetesnek vezsi hogy megadja a számát. "Diana Mysterio" * minden nevet így ír be mivel sok helyen jár és így könnyen betájolja hogy honnan is ismeri az illetőt. *
-Felőlem, lefesthetsz de akkor nem lesz rajtam más csak egy alsónadrág! Vagy legyen csak egy cillinder? * nevetve vonja föl s alá szemöldökét majd tovább hallgatja a lányt *
-Nem kell ezt köszöngetni, ami tény az tény! * szeret bókolni a lányoknak s az újja köré csavarni őket. *
-Hát nem kell az biztos! Mikor hol!?Éppen ahol vagyok! Nem tartom számon! Mivel sokat járunk a csapattal fellépni így elég sok helyen megfordulok. * fűzi hozzá még ezt az apró kis információt, gondolja jó ha tudja hogy ezt még az elején tisztázzák. Feláll a vasülőkéről majd kicsit kinyújtózik majd beletúr egy cseppet hajába melyet a szél is kicsit összeborzol. Karjait egymásba fonva áll meg a lány előtt majd így szól hozzá*
-De ha gondolod te is közéjük tartozhatsz * megfogja a lány tarkóját majd maga felé húzza s nem cicózva ajkát a lányéra biggyeszti s egy erőteljes csókót nyom a szájára majd nyelvét is átdugja legalább is próbálkozik, a folytatás csak a lányon múlik, bár Greg nem nagyon szereti ha visszautasítják *

//fagy//