Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-13, 7:43 pm

- Van benne valami, bár én erről a témáról nem sokat tudok.* mosolygok szégyenlősen, hisz azért nem lehet elfelejteni, hogy honnan is jöttem. Azt is felhozom, hogy lehet nem is fogunk jól kijönni egymással. Ezen is túljutva elindulunk fagyizni, mielőtt a játszótérre mennénk. Útközben megkérdezi, hogy tetszik-e valaki.*
- Hát úgy pár emberrel, de mind más, és mégse érzem úgy, hogy bármelyiküknél többet éreznék barátságnál. Ez nem negatívság, csak puszta tény.* vonom meg a vállam. Ki is kérjük a fagyinkat, és el is indulunk végre a játszótér felé.*
- Hű ugye tudod, hogy ez elég félreérthetően hangzott.* nevetek fel, és ami a csoda, hogy nem pirulok bele. Így mér sokkal jobban érzem magam Kyle-val, hogy nincs az a nyomasztú légkör, mint az elején. És fel is merek engedni, hisz most ismerkedünk. Hirtelen ötlettől vezérelve adok egy puszit az arcára. Fogalmam sincs, hogy ez honnan jött, csak úgy jött. El is érünk a játszótérre, és meg is rohamozom az egyik hintát. Kyle is követ, miközben a hobbymról kérdez.*
- Otthon nem igazán csinálhattam akármit is. Általában a szobámban voltam és olvastam, vagy a kastélyban járkáltam. Persze volt olyan is hogy néha kimehettem egy kicsit, de akkor sem nagyon csináltam semmit, csak ültem egy fa alatt. Meg néha apámmal kilovagoltunk.* mesélem el neki. Tényleg unalmas egy életem volt, de erről nem tehetek.*
- Ó igen már egy jó ideje itt vagyok, csak eddig nem volt alkalmam teljesen kipakolni, mindig volt valami jobb ötletem, most is félbehagytam, és eljöttem. Na jó bevallom kicsit lusta is vagyok.* vigyorgok rá és a hintámmal együtt szembe fordulok vele.*
- De még te sem válaszoltál.* igen észrevettem ám.*

// Fagy//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-14, 8:40 pm

// Olvad //

* Arról faggatom tovább, hogy kikkel találkozott, mert hát ha már belemerültünk a témába akkor végigviszem a dolgot, de amint hallom senki konkrét nem merült fel, mi azért rám nézve jó. Nem mintha konkrét terveim lennének vele. sosem tervezek.*
- Értem, ha nincs akkor nincs, egy gonddal kevesebb.* vonom meg a vállam mosolyogva s azért elérünk a fagyis standig is, hol kikérjük azt az ízkombinációt amire vágyunk s tovább sétálunk egészen a játszótérig.*
- Rossz az aki rosszra gondol.* pillantok rá kacsintva, bár az az érzésem, hogy tetszett Bri-nek ez a kétértelműség. S talán magam is tetszek neki mert hirtelen egy apró kis puszikát cuppant a pofimra mi igazán jól esik de mégis kíváncsi vagyok miért kaptam.*
- Ezt miért? Mert olyan édes vagyok?* vigyorodom el mivel lehet el is rontom ezt a dolgot, de hát én ilyen vagyok. Meg is érkezünk a játszótérhez hol is foglalunk egy-egy hintát s míg fogyasztom a fagyimat mi igen erőteljesen olvad ebben a melegben a hobbijáról kérdezgetem de elsőre ez nem igazán sikerül. A második nekifutásra azért hallok valami mi nem valami érdekfeszítő számomra, de hát ki tudja miért nem csinált soha semmit.*
- Már ne haragudj de ez borzasztónak hangzik. Nem érdekel semmi? Nem akartál soha semmit sem kipróbálni?* némi ellentét felmerül kettőnk között mert én pont az ellentettje vagyok s mikor a csomagolásra is szó kerül igen csak megdöbbenek.*
- Akkor jó gyűrödtek lehetnek a ruháid. Hogy hogy órákig tart a csomagolás? Hoztad a hátadon az otthonod vagy mi? Ha tehetném talán segítenék de sajna nem tudok.* mivel hogy nem tudok bejutni az ő klubhelyiségükbe így a szobájába sem mi nagy nagy kár.*
- Hm mire is?* nem ugrik be mit kérdezett így hát ha megemlíti ismét akkor elő is állok a válasszal.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-14, 8:59 pm

* Elmesélem neki, hogy nem igazán tetszik senki akivel találkoztam, hisz tényleg mindenki annyira különbözik tőlem, igaz lehet hogy velem van a gond.*
- Ez is egy hozzáállás.* mosolyodok el miközben el is érjük a fagyi standot, ahol aztán kérjük is az adagunkat. Miközben sétálunk a játszótérig Kyle megejt egy igencsak kétértelmű szöveget.*
- Oké, lebuktam.* nevetek fel, hisz ez egy kicsit abszurd. Mármint hogy nekem perverz fantáziám legyen, bár az is igaz, hogy néha szokott lenni, csak most épp nem. Hirtelen ötlettől vezérelve adok is egy puszit az arcára.*
- Hát persze, mi másért.* bólogatok mosolyogva. Végül is van benne valami, csak én ezt nyíltan nem merném kimondani. El is érünk a játszótérre, hol aztán a hobbimról kérdez, mit csak a második nekifutásnál tudok normálisan megválaszolni.*
- Nem pont, hogy sok minden érdekel. Csak a szüleim nagyon védtek öhm mindentől. Ezért nem is volt lehetőségem semmi olyat csinálni, ami szerettem volna. Ha ki is mehettem egyáltalán a kastélyból nyolc őr kísért, és így kicsit nehéz is lett volna akármit is csinálni. Szóval a saját házam volt a börtönöm.* remélem így érthető, mert igen ez egy elég bonyolult történet. De milyen fura, hogy amíg nem kerültem ki onnan, nem is tűnt annyira bonyolultnak.Azt is elmesélem, hogy még nem igazán pakoltam ki, de láthatólag ezt is félreérti.*
- Nem a ruháim már az első körben a szekrényben landoltak. Már csak az ilyen kis tárgyak díszek, képek, könyvek stb. maradtak hátra, amik nélkül még bírok létezni.* nevetek fel. Tulajdonképp nekem a ruháim a legfontosabbak, ezért is vagyok allergiás a ráncokra, na de ez megint egy másik történet.*
- Hát hogy neked mi a hobbid? Vagy mit szeretsz csinálni?* tettem volna még hozzá valamit, de inkább meggondoltam magam*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-14, 9:15 pm

* Talán a jókedve hozza ki belőle de kapuk egy puszit az arcomra mi jól esik ugyan akkor meg is lep s cukkolva picit rá is kérdezek ennek miértjére.*
- Akkor ezt bóknak veszem. De jó nekem!* sóhajtom e magam továbbra is mosolyogva, ritkán kapok bókot s most ha még el is viccelem én tudom, hogy ez nekem jól esik és növeli egomat is. Szerencsére azért a játszótérre is megérkezünk hol laza hintázásba kezdünk miközben a hobbijáról hallgatom. Mindenről szó van csak kikapcsolódási dolgokról nem esik egy szó sem de ennek miértjét hamar meghallhatom.*
- Oh hát az nem kaffa... Akkor örültél, hogy elszabadultál mi? Bár úgy, hogy nem tudod miről maradsz le nem is hiányozhat...* gondolkodom el hangosan s végre már az édes tölcsért is rághatom mert sikeresen lenyaltam már két olvadozó gombócot.*
- Na és mit szeretnél mindenképpen, a legjobban kipróbálni?* vetem fel a kérdést.* - Legyen az bármekkora őrültség is.... ki vele.* fordulok felé vigyorogva s egészen addig nem is eszek tovább míg elő nem áll valamivel. A pakolásról is esik pár szó bár valamit félreértettem mert csak már az apró cseprő dolgai vannak hátra így hát bólintok majd visszakérdezem mire nem is válaszoltam.*
- Jaaa... hát én minden olyat mit legalább ketten lehet csinálni és abból az egyik nő.* vigyorodom el de kisvártatva fel is röhögök mert nem tudom magamban tartani ezt a pozitív felindultságot.* - Na jó csak hülyülök bár kétség kívül a szex közel áll hozzám. Nah de...* sóhajtok, hogy megnyugodjak majd már csak mosolyogva folytatom tovább.*
- Tényleg mindent amit ketten lehet....* nevetek fel ismét s tán még a a vállam is rázkódik az újdonsült nevetéstől.* - Hú hát ezen nem tudok túljutni...szóval biliárdozni, játszani minden félét, bulizni, ismerkedni.* zavarom le gyorsan, hogy túljussunk ezen a témán mivel piszkos egy fantáziám van.*
- Táncolni...te szeretsz táncolni? És énekelni tudsz?* terem ez irányba a beszélgetést bár tudom magamról, hogy bármi kapcsán ki tudok lyukadni a szexnél.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-14, 9:34 pm

* Adok neki egy puszit szimplán felindulásból, de ahogy elnézem tetszik neki, így én is megkönnyebbülök. Közben nyalok a fagyimból is nehogy szétolvadjon.*
- Oké.* nevetek fel, ezt a Kyle-t sokkal jobban bírom, mint azt aki a mólón volt, így nem is kell tettetnem, hogy jól érzem magam, bár nem mintha tudnám. Kitérünk a hobbikra, mire én egy hosszú leírást adok a múltamról.*
- Hát tényleg nem, és igen örültem, hogy idejöttem, bár voltak necces helyzetek, de túléltem.* mosolyodok el, hisz már nagyjából túltettem magam a történteken, bár a vámpír még gyakran főszerepet játszik az álmaimban.*
- Hu, hát öhm nem is tudom. Bulizni egy jót, meg igen hegyet mászni.* vigyorodok el, mivel a másodikat lehetetlennek tartom, hisz igen csak gyengécske vagyok. A pakolásról is szó esik, amit megint csak félreért, így elmagyarázom neki, hogy csak a pici dolgok maradtak ki. Aztán rákérdezek arra, hogy ő mit szeret csinálni.*
- Ó értem.* nevetek fel, gondoltam hogy ő ilyen, de mégis ez vicces.*
- Hm. Már egyszer biliárdoztam, mikor apuval az egyik útján egy kocsmában kötöttünk ki.* na jó ez most elég durván hangzott, de tényleg így volt. Végül is jól elvoltam.*
- Táncolni, hű a szalon táncok mennek, mivel kötelező volt tanulnom.* forgatom meg a szemem.* Bulizni még nem voltam szóval.....* el is húzom a szám, mert még bele gondolni is rossz, hogy milyen gáz lehetnék.*
- Az énekléssel meg úgy vagyok, hogy ha olyan kedvem van akkor éneklek, és teszek rá másnak mi a véleménye.* rántom meg a vállam. Közben a fagyim már jócskán fogy, hisz nem hagyom, hogy kárba vesszen. Hirtelen kipattan az agyamból egy kérdés.*
- Mond csak, neked mi a fontos egy lányban? Mármint mi alapján döntöd el, hogy érdemes-e vele tovább foglalkoznod?* azt hiszem ez így érthető. Erre tényleg kíváncsi vagyok.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-14, 9:53 pm

- Mit értesz necces helyzet alatt?* ragadom meg ezt a szót szavai közül, mert hát eltudom képzelni mi minden történhet itt, de akkor már mondjuk meg a frankót, ne kerteljünk össze vissza. Ettől függetlenül tőlem jóval zárkózottabb életet élet ez a lány s egy röpke pillanatig még meg is bánom, hogy letámadtam a könyvtárba, de mivel jól esett, így el is hessegetem ezeket a gondolatokat. Hogy mi mindent szeretne ebben az új életében véghez vinni a lány azt meg is hallgatom, végül is egyet értek vele, bár ennél valami elvetemültebbre számítottam.*
- A buli az érthető....de a hegymászás? Mégis melyikre akarsz feljutni?* gondolom nem valami kis homokbuckára gondol, a hegymászáshoz neves, nagy hegyeket kötök. Rövidesen én mesélek kedvenc elfoglaltságaimról s bizony le is ragadok egy tevékenységénél mit orba szájba tudnék csinálni így hát kell egy kis idő míg ezen túljutok de én nem bánom, addig is jól szórakozom. Mikor megtudok szólalni akkor is csak páros dolgokat említek meg, mert szerintem ketten csinálni valamit sokkal érdekesebb és izgalmasabb mint egyedül. Még unatkozni is. További kérdéseket is intézek felé s közben a fagyimat is el fogyasztom, hihetetlenül jól esett még vagy három ilyet betudnék lökni szó nélkül. De tuti nem megyek már vissza...*
- Majd eljutsz egyszer bulizni is....van itt egy klub nem messze hétvégenként jó kis bulik vannak. Ha gondolod egyszer lenézhetünk...* ajánlom fel, mert hát én amúgy is ott leszek s ha ez minden vágya akkor ne egyedül menjen már szívesen elkísérem.*
- Ez így igaz.*értek vele egyet majd hamarosan egy fogós kérdést kapok mire megkapaszkodok a hinta láncába s tologatom magam továbbra is.*
- Hm elsősorban szeretem ha egy lány jól néz ki... szexi, aranyos.... ha nem néz ki számomra jól ki is kerülöm de ezzel szerintem nem csak én vagyok így.* pillantok ki rá oldalra apró mosolyt küldve felé, majd visszatekintek magam elé.* - Ápolt legyen és vonzó, értelmes, legyen pár közös tulajdonságunk, elfoglaltságunk....és éreztesse velem, hogy én vagyok a férfi.* szerintem nincsennek nagy igényeim, de ezt így alig tudom megfogalmazni mire azaz kire vágyok hosszú távon.*
- Egy lotyónál elég ha jól néz ki és van némi kémia, úgyis egy pár óra erejéig érdemes velük foglalkozni, mert többre nem érdemesek. Na de neked? Te mit vársz egy fiútól? Mit nézel meg egy sárcon először?* fordulok felé a hintával így fejem kissé lehajtom mert egyszer megcsavarodik a lánc s így pillantok rá kíváncsian fürkészve kedves arcát.*

// Befagyunk, befagyunk //

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-30, 2:04 am

-Hihi, nem így értettem.*Röhögi ki a lány, bár nem szép dolog, de a pia hatása alatt nem tudja kontrollálni a nyelvét.*-Nem úgy értettem, hogy nincsenek udvarlóim. Hanem hogy sok haverom nincs és nem si volt soha. De azért jól esik, hogy nem hiszed el, hogy nem voltak pasik az életemben.*Mondja lány, miközben megtörölgeti a szemét, mely már könnyes a nevetéstől. Egy futó mosolyt ereszt a srác felé, majd hozza az újabb kört.*
-Ugyan már.. észre sem lehet majd venni, hogy picit cikkcakkban mész. Max majd támogatlak.*Ugyan azt már nem említi meg, hogy ő is olyan részeg mint a srác, de azért még trükközik egyet. A végén feláll, és kifelé indul. A srác bukdácsolásán csak kislányosan vihog, majd kilépnek az éjszakába.*
-Gőzöm sincsen, de ha annyira itt akarsz szunnyadozni, akkor felőlem.. csak menjünk sétálniiii...-Mondja egy nyűgös öt éves hangján, majd nekimegy egy kukának.*
-Ugye tudod, hogy bent a sörös fickót csúnya volt kinevetned? De jól esett ez a kis pszichonézis...*Sóhajt egyet, majd belekarol a fiúba, miután majdnem elnyalt egy padban.*-Utcára nyílik a kocsma ajtó.. Ismered ezt a dalt?... kihallatszik belőle a szép muzsika szó. Vagy várj.. még énekelhetünk Marylin Manson-t is. Tőle is tudok pár dalt. Bár nem ilyen vidámakat..*Hangosan elkezd röhögni, majd ahogy elérik a játszóteret, felragyog az arca. Félelmetes, mint mindig, sötét és kietlen.*
-Na, most már tudod, hogy miért hívjál félelmetes játszótérnek.*Egy nagy sóhajjal leül a hintára, majd a fiú felé fordul.*
Ha már felhoztad akarva akaratlanul a pasi témát, akkor ugye nem baj, ha visszakérdezek?*Keresi a megfelelő szavakat, amivel kevéssé lehetne bunkó vagy akaratoskodó, de nem találja azokat, így előrukkol a legegyszerűbb kérdéssel.*-Na és neked van csajod?

//Fagyás Scottal..//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-07-31, 11:45 pm

//Toxicologia- 4. óra//

*Határozott célja nem lévén került a játszótérre a leányka, majd ahogy meg is találta a legmegfelelőbb szöget a rajzoláshoz, le is telepszik, majd előszedi a ceruzákat, a vázlatfüzetet és a színeseket.*
~Nem kellenek ide világos színek...~*Gondolja, miközben cselekszik is, elrakja a vidám ceruzákat. Ahogy el akarja rakni az eszközöket a táskájába, egy gömbölyű fiola gurul ki a kezébe. Valóban, toxikológia után a tatyójában hagyta a bájítalt, amit készített, de mivel neki erre most nincs szüksége, ezért elteszi vissza a táskájába. Így lát neki a munkának, először felskiccelve mindent a papírra. Ha valamibe belemelegszik, soha sem figyel oda a környezetére, így történik most is a szoknyás leányzóval, aki kizárva a külvilágot csak a rajznak szenteli magát. De jobb lenne ha felpillantana, hiszen egy rongyos külsejű úriember közeledik éppen felé, pálcáját feltartva.*
-Hejj kislány! Mit csinálsz idekint ilyen későn? Nem tudtad, hogy veszélyes alakok is mászkának erre így esténként?*A leányzó felpillant a hang tulajdonosára, és rögtön felpattan, pálcájával a kezében. De a lerongyolódott külsejű fiatalember elhátrál, leengedve varázsbotját, de nem téve el.*-Nem magamra célozgattam, kedves. Hanem azokra akik ne adj isten bántani akarnák...*
-Miért, maga nem olyan, aki bántani akarna? Idejön, feltartott pálcával, és még azt mondja, hogy nem akar bántani?*Kérdezi a lány hitetlenkedve, de ő is leengedi a jobb karját, inkább a pszihokinézisre koncentrál.*
~Ha a pasas bántani akar, max a kezébe hajítok egy ceruzát...~*Dönti el, de sajnos rossz pillanatot választot a gondolkodásra, hisz ezt a percet használja ki a férfi, hogy lefegyverezze a lánykát.*
-Incarcerandus!*Mondja ki a férfi, majd a lány már érzi is, hogy köré szorosan kötelek tekerednek. Habár nem látja egyiket sem, mégis érzi a szoros kötegeket. Így hátra esik, meg is ütve kis buksiját.*-Na, kisasszony. Mosmár beszélgethetünk! Én nem akarok semmi mást, csak egy kis kalandot. Ugye tudja kiskegyed, hogy mennyire magányos ember vagyok. Se asszony, se kölkök... aztán már nincs is minek lenni...*A férfi még beszél, és a leányzó látszólag figyel is, de közben a pálcát keresi a földön, melyet az előbb ejtett le. Mikor kezében érzi a fa anyagát, lassan mozgó szájjal ejti ki a szavakat, hogy támadójának ne tűnjön fel.*
-Finite Incantatem!*Érzi, hogy máris kezdenek letekeredni róla a kötelek, megszűntetve az átkot. De még vár, a kellő pillanatra, mikor is előrántja ismét pálcáját, és a férfira szegzi azt.*-Relaxo!*Mostmár nem rest hangosan is komondani a varázsigét, de mintha semmi sem történt volna, a férfi körül szinte lepereg az átok. A lány értetlenül áll a dolgok előtt, de a férfi önelégült mosolyát látva, hamar rájön, hogy mi történhetett, hogy mivel nem számolt.*
-Nos, kis hölgy, nem vagyok én annyira tanulatlan, hogy ne tudja egy egyszerű védővarázslatot magam köré vonni... de most aztán, hogy bántani akartál, most aztán már betelt a pohár.*Háborodik fel a támadó, és a tekintete is elborul, mint valami őrültnek.*-Mostmegleckéztetlek kislány! Piroinito!*Szinte ordítja a férfi, mire Serafina meglátja a tüzet, és épp hogy csak sikerül lebuknia előre, de szerencséjére csak egy kicsi kapja el, ezt érzi az égett haj szagon.*
~ A hajam visszanő...~*Ám érzi a hátában a fájdalmat, ami annyit tesz, hogy az is megpörkölődött. Gyorsan a hátára fordul, ám érzi, hogy mindene sajog, mintha megverték volna. Lehet, hogy nem csak a hátát kapta el a tűz? Most ezzel nem törődi, hiszen a következő pillanatban kirepül pálcája a kezéből, majd pár méterre tőle földet is ér. A lány mostmár mérgesen néz a férfira, akinek az előbbi elmeháborodottságát mintha elfújták volna, újra nyugodt, és kiegyensúlyozott.*
-Megpróbálsz tovább küzdeni, és lehet hogy a következő pillanatban egy tiltott varázslattal megöllek, vagy pedig velem jössz, és semmi bántodásod nem fog esni...*Próbálja folytatni, de a lány a szavába vág.*
-Rendben, veled megyek. Csak az a kikötésem, hogy a cuccomat hagy vigyem. Nagyon szeretem ám ezeket a holmikat...*Mutat maga köré, majd amikor a férfi kis gondolkodás után bólint, lassan, fájdalmasan nyögve felkászálódik, és összeszedi mindenét. Támadója közben már a pálcáját hozza, és ahogy egymás mellé érnek, a lány érzi, hogy eljött az idő végre. Kezét, mely eddig észrevétlenül pihent táskájában, most előkapja, és az üvegcsét egy határozott mozdulattal a fickóhoz vágja, méghozzá a fejéhez, a két szeme közé. A robbanó hang után, ami azt jelezte, hogy sikerült, a célpont elérte a kívánt helyet, elkezd a férfi arca eltűnni. Először az orra maródik le, majd egy pici a szeméből is, mely ennek határása elkezd kifolyni. A leányzó nem kíváncsi a többire, inkább kikapja a pálcáját a kezéből, a másikat pedig pszichonézis segítségével jó messze elszállíttatja. Nyúlcipőt húz, majd otthagyja a vergődő férfit a játszótéren. Mindene fáj, de majd felszalad a gyengélkedőre, ha máshogy nem tudja megoldani. De minél messzebb legyen ettől a helytől, annál jobb lesz neki, így nyargal fel hamarosan a szobába, ahol még mindig remegve, rögtön ágyba bújik.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-01, 11:24 pm

//Olvadunk Serafinával//

-Majd lesznek itt a suliban. *ezzel és még egy mosollyal bíztatom. Serafina csak hozza az újabb és újabb pohár piát, nem is tudom mennyit ihattam már.*
-Csak nem szlalomozok annyira, talán olyan sokat még nem ittam. *beszélek itt hülyeségeket, hiszen már az is gondot okoz, hogy kimenjek a kocsmából.*
-Francos szék, az előbb még nem láttam, hogy itt lenne. *kijutunk az utcára, és úgy látom Serafinának is vannak azért gondjai a gyaloglással.*
-Valaki biztos megbűvölte a francos kukát meg a széket, hogy csak így bepofátlankodnak elénk. *elgondolkozom a mondatomon és sikerül rájönnöm, hogy hülyeségeket beszélek.*
-Persze hogy tudom, de vicces volt, mit tehetnék, ügyes kis trükk volt. *magamban visszaidézem a bent látottakat és ismét elmosolyodom. Serafinának egy kis támaszt nyújtok, miután kikerült egy padot.*
-Szép manőver, te tényleg jó pilóta lennél! Persze hogy ismerem a dalt. *majd elkezdem fütyülni a dallamát. Úgy látszik a lány ismerős környéket vél felfedezni, hiszen nagyon megörül a játszótérnek és nyomban le is ül a hintába. Körbenézek, és tényleg kissé félelmetesnek néz ki így első látásra. A bokor felé sandítok, mert hangokat hallok, de semmit nem látok, így lehuppanok Serafina mellé a másik hintába.*
-Hát nem zártam volna a szívembe, ha mondjuk hétévesen járok itt először. *sóhajtok egyet, kissé megdörzsölöm a szemeimet, mert szédülök, de legalább a hányinger nem kerülget... még. Tekintetem a játszóteret járja, tényleg, talán ha nappal lennénk itt, akkor még egészen tetszene a hely. A következő kérdésre csak fintorgok egyet. *
-Már elég régóta nincs. De a suli előtt igazából nem is próbálkoztam, hisz' úgy is itt leszek egy jó darabig. Te jössz. Most mond meg nekem őszintén, régóta vagy itt, ennyi idő alatt hányan próbálkoztak nálad? *kérdezem, közben lendületet veszek a hintázáshoz.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-01, 11:40 pm

-Már van egy pár, de... nem tudom.*Sóhajtok egyet, majd magamelé, a poharamba nézek. Kissé izgalmas látványt nyújthat két részeg fiatal, de ezzel most nem törődve hozom az újabb és újabb piákat. De ahogy kiérünk, mind a kettőnknek meggyűlik a baja a láb emelgetéssel.*
-Ohh köszönöm. Nem nehéz, csak egy kis kon-cent-rá-ci-ó kell.*Tagolom a szót, így nem is rontom el, de közben azért egy csinos kis pukedlit is levágok, majd énekelve-ugrándozva indulok el mellette.*
-De ugye tudod, hogy szét is püfölte volna a fejedet az a bengál állat, ha nem jövünk ki onnan.*Bólogatok, mint aki biztos benne ,hogy a fickó megütötte volna, vagy inkább engem, tekintve hogy én részesítettem egy sör zuhanyban a tarkóját.*
-Hát, nem egy szép látvány.. mondjuk rózsaszínre festve még jobban beijednék tőle.*Rázkódom össze, miközben elképzelem.*-Picit olyan lenne, mint Drakula pink tütüben.*Ahogy ezt is elképzelem, felhőtlen röhögés szakad fel a torkomból, és addig abba sem bírom hagyni, ameddig ki nem pottyanok a hintából. Nagy nehezen visszamászok, és a fejemet a láncnak döntöm.*
-Pedig ki nem néztem volna belőled hogy régóta nincs csajod. De ha már nálam tartunk, akkor bevallom, még nem nagyon kerestem barátot.*Gondolkozok, hogy vajon a Calebbel töltött estét az orrára kössem e, de inkább hagyom, nem akarom, hogy barátságunk legelején egy olcsó lotyónak nézzen.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-01, 11:54 pm

*Ivászat a kocsmában, egy varázstrükk, sok kör rövidital, aztán már is Mystral utcáin bandukolunk.*
- Hát ha ütni próbál túléltem volna, mert úgy érzem most olyan manőverekre vagyok képes, hogy röhögve kerülgetném az ütéseit. Viszont ha egy betalál, röhögve fekszem a földön.. Ugyan már, varázslók lennénk, vagy mi a fene! *na mondjuk az nem lenne túl megnyerő, ha a második napomon a Mysterio-ban kocsmai verekedésen kapnának. Szívnék, mint a torkosborz. Közben a félelmetesnek látszó játszótérre érkezünk.*
-Rózsaszínre festve valószínűleg idehánynék tőle. Hmm.. én már megmondom őszintén nem tom, hogy higgyek-e a vámpíroknak -val -ra -ban. Minden filmben máshogy néznek ki, aztán megfinganak a végén. *jó érzés lehuppanni, mert már forog velem a világ. Serafinára pillantok, ahogy bemutat egy kényszerleszállást a hintából, de mintha mi sem történt volna, visszaül.*
-Tíz pontos gyakorlat, gratulálok. *tapsolok, majd lekapom a kapucnit a fejemről. Így szabadabbnak érzem magam. Mélyet szívok a friss, hűvöskés levegőből, majd a holdra nézek és bámulom.*
-Ugyan miért nem? Ilyen nagy nőcsábásznak tűnök? *végiggondolom az eddigi kapcsolataimat, majd elégedetten mosolygok, megveregetem a saját vállam, de azért akkora csajmágnes nem vagyok.*
-Ha már itt tartunk, ez igaz rád is. Még szép, a fiúknak kéne téged keresniük, bár nem hiszem, hogy nem bámulnak meg, amikor elmész előttük. *mosolygok a lányra, majd felpattanok a hintából, asszem ez a hintázás meghozta az eredményét.*
-Ó jajj, hipp-hopp jön Vuk! *majd a bokorba rohanok a sürgős dolgom miatt. A másodperc törtrésze alatt odaérek, ám el is múlik az érzés és nyugodtan sétálok vissza a hintához. Serafina mögé állok és finoman segítek a hintázásban.*
-Na csak lazíts, majd én löklek. Világbajnok hintalökő vagyok.

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 12:12 am

-Haha.. max ápolgattalak volna ott a kocsma közepén. De szerintem ebben az állapotban az egyetlen varázslat, ami kijött volna a szánkon, az a Avis lenne. Azzal meg max madár kakit szabadítanánk az öreg fejére, semmi többet.*Eközben már az utca kövét koptatjuk, minek következménye az, hogy randizunk pár tárggyal, de az már nem is számít, amikor megérkezünk, és lehuppanunk a hintába. De sajnos én kipottyanok, de a dicséretre csak horkantok egyet hangosan, majd visszaülök. A kérdésre csak elröhögöm magamat, ittasan más reakciót ne is várjon tőlem a mellettem ülő fiatal ember.*
-Nos, nem vagy a legrosszabb pasi... Mindent egybevetve minden a helyén van rajtad, és szerintem igen, eléggé nagy szoknyapecérnek tűnsz fiacskám.*Fenyegetem meg játékosan, majd elkezdek dúdolni egy számot. A következő megjegyzésére csak legyintek, majd válaszolok, sűrű szemforgatások közepette.*
-Olyan szép azért nem vagyok, hogy utánam forogjanak...*Nem fejezem be a mondat végét, inkább elkezdem magamat hajtani a hintán. De mikor Scott megemlíti, hogy találkozik mindjárt Vukkal, izgatottan pattanok fel.*
-Tényleg? Szerinted adna autó gramot? Kiskoromban imádtam azt a mesét.*Sóhajtok, de mikor leesik, hogy mire céloz, szorongva megállok, és csak egy kérdésre futja.*-Jól vagy? Segítsek?*De mikor megjelenik, egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében visszaülök a hintába, majd mikor mögém áll, jóleső remegés fut végig a gerincemen.*
-Mondj olyat, amiben nem vagy jó.*Dörmögöm magam elé, de ahogy kérte, elengedem magamat.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 12:31 am

*Már el is felejtettem, hogy mi a neve a kocsmának. Az ilyen részletekre ittas állapotban emlékezzen, akinek három anyja van. Hatalmas akadályok állják az utunkat a játszótér felé, de sikeresen elérjük az úticélt. Mindketten leülünk a hintába és ejtőzünk egyet.*
-Reméltem hogy nem rosszabbat mondasz, de azért köszönöm a véleményt. *az önkritikájára csak horkantok egyet és felhúzom értetlenül a szemöldökömet.*
-Nos, akkor sok közös nincs bennünk a srácokkal, én forgok. *ezek után valamiféle róka kívánkozik előtörni a testemből, de a bokorhoz vezető úton lelankad a lelkesedése a külvilág iránt.*
-Óh. Engem mindig felidegesített, hogy sose mutatták annak a francos Simabőrünek a fejét. *húzom össze a szemem a bokortól visszajövet.*
-De jól vagyok, köszi. *jól esik az aggódása, és úgy döntök, hogy most meghintáztatom. Mivel kissé több bennem az ital jelenleg, mint mondjuk nagyanyámban, ezért komolyan veszem a kérést.*
-Kihívás elfogadva. Nem tudok énekelni, a rajzoláshoz sincs nagy tehetségem, és a kézügyességem is a kukába való, de hál'Istennek a fociban ez nem mutatkozik meg. Továbbá az autókhoz se értek, pedig férfiből vagyok, rossz emberismerő is vagyok, tekintve, hogy nem sok barát vár odakünn'. Idegességemben sokszor rágom a körmöm, ami ugye esztétikailag elég rossz szokás. Hmm például kislabdahajításban is ügyetlen vagyok, csak a 30-as határt súrolom. Soroljam még ezeket a többnyire lényegtelen információkat, vagy inkább maradjak kussban? *mosolygok a lányra. Egész szép kis monológot hoztam össze így részegen. Közben minden lökés után jobbra lépek, hogy oldalról csodálhassam Serafinát, ahogy a szellő belekap a hajába. Megint hallottam valamit a bokor mögül, de inkább nem szólok semmit.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 12:44 am

-Utcára nyílik a kocsmaajtó...*Éneklem újra, miközben hintázgatunk Scottal. A megjegyzésem célba talált, ezért csak elégedetten mosolygok magamon,miközben bólintok.*
-Hova forogsz?*Kicsit nem értem, tekintve hogy részegen eléggé nehéz a fél perccel ezelőtti tevékenységre visszaemlékezni. Inkább megragadom a láncot, és tovább éneklek.*-Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó.*De ekkor társam rosszul lesz, így tudatlanul lépkedek utána. De amikor feljön a Sápadt arcú, csak gondolkodva félrehajtom a fejemet.*
-Igazad van. Szerintem is idegesítő. De én olyan bajszosnak képzelem el, sűrű szemöldökkel és szúrós szemekkel.*Ráncolom össze én is a homlokomat, miközben mögém áll és elkezd lökni. A lábaim légüres térben kalimpálnak, amitől egy picikét megijedek, de egy tizenhat éves nagylány csak nem rosál be a hintától. Így érdeklődve hallgatom inkább a beszámolóját, néhol csak bólogatok, jelezve, hogy folytassa. De mikor megáll, csalódottan pislogok fel a szemeibe.*
-Hát még érdekelne, hogy miben nem vagy jó, tekintve hogy eddig bármit csináltál, abból csak jó dolog sült ki.*Nézek bele a szemeibe makacskodva, miközben megvetem a lábaimat, hogy ne tudjon lökni. Inkább szembe fordulok vele, úgy bámulom miközben folytatja remélhetőleg hibái sorolását.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 1:05 am

*Telnek a másodpercek, a percek, az órák, és mi még mindig Mystral városában lazulunk. *
-Hát mondtad, hogy a fiúk nem forognak utánad, mert nem vagyok olyan szép. Erre mondtam hogy én forgok.. asszem. *látszólag Serafina jól elszórakoztatja magát az énekléssel, de ez a vidámság engem is feldob. Kissé rosszul leszek, ám nyugodtan mustrálom a helyzetet, miszerint minden OK.*
-Hmm én sosem próbáltam elképzelni. Na de hanyagoljuk a témát. Csak felidegesítem magam ezen a rohadt Vuk-on. *visszasétálok a hintákhoz és Serafinát kezdem lökdösni. Jó kislányhoz mérten végighallgatja, amit zagyválok, látszólag nem unja magát. Befejezem a mondandómat, és ő kérlelő szemekkel néz rám. *
-Igen?! Nos, remélem is, hogy ez a jó szerencse ezek után is megmarad mellettem. Te most élvezed, hogy az én bénázásaimat hallgatod, mi? *mosolygok rá, miközben a szemembe néz. A szemkontaktust tartva a hinta 'védőrúdjára' könyökölök, és így előre tudok dőlni. Mélyen a lány szemébe nézek és egész közel hajolok hozzá, szinte csak centik választanak el tőle.*
-Nos, sok fiú ismerősömmel ellentétben nem igazán tudok főzni, sütni, ha magamnak kéne kaját csinálnom, akkor a menü szendvics lenne müzlivel. Igazából a látásom nem a legjobb, a sportorvosnál mindig csalok a látásvizsgálaton. Ha nézek egy filmet, általában szoktam beszélni a szereplőkhöz, hogy ezt csinálja, azt csinálja. Nem tudok barkácsolni. Általában sose tanulok, az óra előtti pár perces szünetben nézem át a dolgokat és a jó Istenhez imádkozom a menekülésért. Nem tudok bűvésztrükköket, és ha mondjuk sétálsz velem az utcán pár kilométert, richtig harmincszor megbotlok majd. Igazából elég rendetlen is vagyok, de hát a rend azoknak való, akik lusták megkeresni a dolgaikat. Néha túlzottan is magabiztos vagyok, annak ellenére, hogy nem biztos, hogy igazam van és a kudarcot nem igazán tudom elviselni. Mondhatnánk, hogy finnyás vagyok, a húsos kajákon kívül nem sok mindent szeretek. Nos, eleget tudtál meg a prezentációmból? *nézek mélyen a lány szemébe és mosolyodom el.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 1:17 am

-Hihi.. akkor propellernek készültél te, csak célt tévesztettél.*Próbálok humoriálni egyet, mi ilyen állapotban nem nagyon megy szegény agyamnak. Az énekelgetés viszont elvonja a figyelmemet mindenről, meg egy kicsit fel is dob, bár már kezdem érezni a pia elmúlását. A józanság nem kenyerem, és nem is akarom, hogy most az legyen, így rimánkodok halkan, hogy egyszer csak csapjon fejbe egy liter pálinka. De csak nem jön az áldás, így Mr. Vuk lesz a téma, de láthatólag ez felhergeli Scottot, így egy vállrándítással leakadok a témáról. A kérdésre csak egy jó nagy fejbólintással válaszolok.*
-Igen, kifejezetten élvezem, hogy megtudhatom, hogy minden fiúnak van gyenge pontja. Habár nem mutatják ki.*Húzom el a számat, hiszen tapasztalatból tudom, hogy inkább harapnák le a nyelvüket, minthogy elmondják a gyengéiket. A beszámoló végégig csak kussolok, de amikor elhallgat a fiú is és közelebb hajol, én is csökkentem a távolságot, és így csak pár centire tőle, suttogva kérdezem meg.*
-Na, és a csókkal hogy állsz?*Kérdezem, majd megteszem a maradék távolságot, de nem csókolom meg, csak súrolom ajkaimmal a száját. Ezek után felpattanok, és elindulok a csúszda felé.*
-Na, látom jó kis beszélőkéd van. És szerinted miben vagy a legtehetségesebb, a leg... tökéletesebb?*Kérdezem, miközben leülök a csúszda aljra, majd hátradőlök, így már a csillagokat bámulom a srác helyett.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 1:32 am

-Van az úgy. *ha még teljesen részeg lennék, valószínűleg nevettem volna, de valahogy nem értettem a poént. Azért benyomok egy álmosolyt, hogy ne legyek bunkó. Abbahagyjuk a rókás mese által keltett Simabőrű témát, majd a rossz tulajdonságaimról kezdünk beszélni. *
-Persze, hisz' mi is emberek lennénk nemde bár? Persze hogy nem, túl makacsak vagyunk. *vonom meg a vállam Serafina mondatára, ezután egy monológba kezdek a saját hibáimról, rossz tulajdonságaimról, közben végig a lány szemébe nézek. Az előadás végén csak néhány centi választ el tőle, most a szívem a torkomban dobog. A következő kérdését még értelmezni sem tudtam, amikor az ajka az enyémhez ér, végigfut az ereimben az adrenalin, a boldogság. A lágy inspiráció után Serafina a csúszda felé veszi útját, de olyan lendülettel pattant ki a hintából, hogy az a lökettől kicsit megindult és majdnem fejen vágott engem. Szerencsére Mátrixos képességeim nem hagytak cserben és tökéletesen arrébb hajoltam. Végignézem ahogy a lány elnyúlik a csúszdán, mi tévő legyek?!*
~Maradj itt, úgy is a csillagokat bámulja, várd ki a sorod.~ *mondja angyali felem.*
~Na mi lesz Angyal Bandi egy ilyen kezdeményezés után hagyod elfutni a prédát. Gyerünk te szerencsecsomag cserkészd be a lányt, vesd be magad apatigris.!~ *mondja a határozottabb, ördögi felem. Egy közepes hangerejű 'Roar' csatakiáltást hallatva -nem tudom mit gondolhat most a lány- indulok a csúszda felé. Ahogy odaérek, a lány kissé széttárt lábai közé lépek, megfogom a csúszda két szélét, és fekvőtámasz helyzetben a lány fölött elmosolyodom, majd lenyomom magam egész közel hozzá.*
-Hát, nem állok vele hadilábon. *és gyengéden megcsókolom, aztán felnyomom magam álló pozícióba.*
-Nos, nem is tudom. Ha választanom kellene, talán a foci.. Igen, határozottan a foci.

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 1:43 am

-Emberek?*Vonom fel a szemöldökömet, meglepetsét mímelve, miközben egy hajtincsemmel kezdek babrálni.*-Igen, de szerintem a nők makacsságán nem tesztek túl. Tekintve, hogy elég néha egy-két csábos mosoly, egy kis pucsítás, és máris be van dobva a törölköző.*Magyarázok, miközben felmerül a kisróka, és a Sápadt bőrű, valamint vissza is telepszem a hintába. Ezután elkezdi Scott elemezni a hibáit, amind én magamban jót mulatok, de kívülről ez nem látszódik. De azért érdekel is, természetesen, de amikor befejezi, és elég közel hajol, én egy gyors kérdést felteszek neki, majd egy még gyorsabb puszival le is zárom a száját. Amikor még hátra pillantok gyorsan, látom, hogy majdnem fejbe kapta hímnemű társamat a hinta, de csak egy bocsi félét morgok, majd ledőlök a csúszdára. Nem veszem észre, mikor érkezik mellém a fiú, csak arra eszmélek fel, amikor már felettem van. A csók rövid, de ez a rövid alkalmat kihasználva beletúrok a hajába, majd gyorsan el is engedem, amikor elhúzódik. Megnyalom a számat, nem volt olyan rossz az a csók, mint gondoltam volna. Remélhetőleg erre nem fogunk emlékezni, mert akkor biztos, hogy józanon nem tudnék a szemébe nézni. Mondjuk Caleb-bel szexeltünk, és józan voltam, de az más volt, akkor érzelemmentesen ment a dolog. Aztán én is felülök, hosszú lábamat keresztbe vetem, és rákönyökölök, így bámulok fel a fiúra.*
-Mióta focizol, hogy ennyire szereted, és ennyire jó vagy belőle?*Kérdezem tőle, miközben elkezdek felmászni a mászókára, ahonnét egy gyors csúszással meg is érkezek eredeti helyemre, a fiú elé.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 1:55 am

-Jó, de azért ti is elájultok, hogyha megláttok egy jóképű, kigyúrt állatot. *szállok harcba a lánnyal, de úgy érzem, neki van igaza. Kis rosszullét, hintázás, egy puszi és Serafina a csúszda alján ül. Odamegyek hozzá, és egy érdekes pózban megcsókolom egy rövid időre. A lány beletúr a hajamba, ezzel tönkretéve kőkemény 3 perc munkáját, de őszintén most ez igazán nem érdekel. Örülök, hogy nem ellenkezett, mondjuk ebben közrejátszhat az is, hogy nem kevés ital mennyiséget öntöttünk magunkba. A történtek után felállok, de ez kissé kényelmetlen beszélgetéshez, így ledobom magam a csúszda elé, és így figyelem a lány csúszását. A végeredmény az, hogy ugyanúgy ül előttem. *
-Nos, ha jól számolom, hat vagy hét éve. De persze az első évek nem voltak olyan komolyak, inkább csak technika, meg a gyorsaság növelése, stb.. A komoly amerikai focit csak 2-3 éve toljuk, amikor is egymásnak, egymásra ugrunk, ütközünk, ütünk satöbbi. Sajnálom, hogy itt nem tudok játszani, már most hiányzik, pedig három napja játszottam utoljára. *megigazítom a frizurámat, feldobom a kapucnit és az égre nézek. *
-Hamarosan hajnalodik, plusz hamarosan teljesen józan leszek. Szerintem induljunk vissza a suliba, ha jól számolom, akkor talán a bál előtt pár órával felébredek, már ha Victor nem pont most akar bemutatkozni, ugyanis még nem találkoztam a szobatársammal. Ja de amúgy, akkor látlak holnap a bálon? *majd odaállok a lány elé és a kezemet nyújtom, hogy felsegítsem, aztán hogy elinduljunk vissza, a Mysterio-ba, ezután a remek este után.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-08-02, 2:05 am

-Az nem ugyanaz. Amúgy meg ne általánosítsunk, kérlek.*Mondom, hiszen rám nem sűrűn vonatkozik az, hogy beájulnék egy izomagytól. Inkább az ilyen lájtos testű vadállatok jönnek be, így egy kicsit, alig észrevehetően végigmérem a fickót, és nyugodtan konstatálom, hogy nem, nem egy izomkolosszus. Ezután jön a majdnem rókamóka, egy kis hintázás, és a puszi, amit öntudatlanul nyomok a srác szájára. Így indulok el a csúszdához, ahol is lefekszem. Akkor jön oda hozzám a srác, és csókol meg. Legszívesebben egy belefelejtkezős csókcsatát vívnék a száj tulajdonosával, de inkább felülök, majd letámadom a csúszdát. Szerencsére ugyanabba a pozícióba érkezek, így történetesen zavartalanul folytathatjuk a társalgást.*
-Tyűha! Az aztán szép... De ha hiányzik, miért nem beszéled meg a magiszterekkel, hogy csapatot alakíthass? Vagy ott van a kviddics... Nem tudom, hogy szoktak e lenni játékok, mindenesetre pálya az van. De mindegy.*Mosolygok fel a srácra, majd elfogadom a felém nyújtott kezet. Így indulunk el, még egy kicsit szédelegve, de a klubhelyiségben már totál józanul válunk szét, és mindenki megy szunyálni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-09-07, 11:09 pm

*Bár már késő este van, s meglehetősen sötét, de Cat cseppet sem érzi fáradtnak magát. Sőt mi több, egyenesen úgy érzi, muszáj kimennie a friss levegőre, mert zavarja a négy fal közti bezártság. Nem klausztrofóbiás, egyszerűen csak most a szabadságra vágyik, a szabad égre és levegőre, ami a szobájából nem éppen elérhető. Na nem mintha most a szobájában lenne, hisz már egy ideje bolyong a suli falai között céltalanul, de csak most tisztázódott benne az érzés, hogy mire is vágyik legbelül. Éppen ezért halad most a főfolyosón, csupán pár lépésnyire a bejárattól. Könnyed lépteivel nem csap zajt az amúgy már üres folyosón, mindössze a hatalmas ajtó halk nyikorgása töri meg a zavartalan csendet míg kinyílik, majd becsukódik az ajtó. A kis vörös máris kint áll világoskék farmerében és hófehér topjában a lépcsők tetején, de hirtelen végigfut testén a hideg.*
-Hű, most már azért nincs olyan meleg. Hiába... közeleg az ősz. *mondja ki halkan gondolatait, miközben az oldalára kötött világosszürke cipzáros felsőt magára veszi. Előrelátó volt, ami most a szerencséje, mivel így nem kell visszamennie a szobába, s máris haladhat tovább. A révész is szerencsére ennél a szigetnél rostokol éppen, így most rá se kell várni, aminek köszönhetően pár perc múlva már a másik szigetet rója a lány. Mélyeket szippant a friss, hűvös levegőbe, miközben kényelmes léptekkel halad a főutcán. Most viszonylag nagy a nyüzsgés, de nem azért, mert mindenki vásárolgatni jött, épp ellenkezőleg. Most zárnak a boltok, így az összes árus ezekben a percekben zárkózik be. Na nem mintha Cat most valamelyiküket is keresné, de még csak a fogadó sem számít kiszemelt céljának. Inkább csak elsétál mellette, lopva bepillantva azért az ablakon, hátha lát bent valaki ismerőst. Amikor viszont az út végére ér, s elpillant jobbra, apró mosoly jelenik meg csinos arcán. A következő pillanatban már sétál is a játszótér felé, s nem is rest belecsüccsenni. A fém halkan nyikorogni kezd, ahogy a kis vörös lendületbe hozza a hintát, s lehunyt szemmel élvezi a friss levegőt a szabad ég alatt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-09-07, 11:25 pm

* Semmi másra nem vágytam, mint hogy ismét felkavarja valami az életem, hogy legyen min újra naphosszat gondolkoznom és rágni magam. Kezdek egyenesbe jönni, de mégis kizökkent valami mindig.. borzalmas. Az óta nem is láttam Jessie-t. Fogalmam sincs, itt van-e még egyáltalán, s azt sem tudom, rá vagyok-e dühös, vagy az állítólagos szüleimre, esetleg magamra. Nem tudom. A legegyszerűbb az lett volna, ha maradok a rezervátumban, nem jövök ide tanulni, és akkor egészen biztos minden a normális kerékvágásban haladna. De az élet sajnos nem ilyen egyszerű, ezt én is tudom, bár akkor is nehezemre esik újra megbirkózni a gondolattal, tartozom valahová, vagy legalábbis itt az újabb lehetőség. Hogy kiszellőztessem fejem, a mai napon újra és újra, Mystralba jöttem le még késő délután. Egy korai vacsora a fogadóban, egy hosszú séta a szigeten, most pedig már egy ideje a főutcán ücsörgöm az egyik padon, kezemben pedig fehér papírzacskó, amiben a mai adag boldogsághormon pihen, különféle gumicukrok formájában. Meglehetősen lassan fogy most a finomság, amit amúgy pillanatok alatt képes vagyok elpusztítani, és most nem is esik annyira jól, mint általában. Ám ahogy itt ülök, és újabb mélyre szántó gondolatok hasítanának elmémbe, egy nagyon is ismerős teremtésen akad meg a szemem, ahogy figyelgetem az arra járókat. Mire felfogja agyam, kit látnak szemeim, a leányzó már bőven hallótávolságon kívül kerül, a nagy zsivajban pedig nem is biztos hogy hallaná, utána kiáltozom, így míg látom, merre megy, gyors iramban állok fel a padról, húzom nyakamnál kicsit összébb fekete kapucnis pulcsim nyakát, s indulok is meg utána. Ahogy elfigyelem, a játszótér felé tart, talán jó is lesz kicsit beszélgetni vele, aranyos lány, és amúgy is rég találkoztunk, nekem pedig semmi szükségem a Jessie-hez hasonló makacs jellemekre jelen pillanatban. A játszótérhez érve láthatom is, amint hintába ül, s bele is lendül a hajtásba, én pedig csak zsebembe gyömöszölve a papírzacskót sétálok oda elé, nem túl hangosan szólítva meg, nehogy kiessen nekem ijedtében. *
- Szép jó estét, Cat. Csatlakozhatom hozzád? * kérdem kíváncsian nézegetve arcát, s ha megkapom az engedélyt, helyet is foglalok a mellette lévő hintában, lábam a földön, így tolom magam előre meg hátra, közben a fémszagú szárba is belekapaszkodom, fejem felé fordítva. *
- Rég láttalak, mesélj, mi van veled mostanában? * teszek fel egy újabb kérdést, addig jó nekem, míg ő beszél, én pedig hallgatok. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-09-07, 11:45 pm

*Lehet, hogy a sötétség teszi, vagy az, hogy rég találkoztak szemtől-szemben, esetleg az, hogy nem is annyira figyelt, de Cat nem szúrja ki Takodát a főutcán, nem úgy a srác, aki nem sokkal később már utána is indul. A kis vörös célja a játszótér, legalábbis azóta, hogy megpillantotta a hintát az utca végére érve. Mivel amúgy üres a játszótér, ilyenkor már senki nem nagyon tölti ott az idejét, így neki tökéletesen megfelel egy kis nyugodt hintázásra. Bele is ül az egyik nyikorgó fémszerkezetbe, s lassan hintázni kezd benne. Nem lök nagyokat, csak egészen lassan, lágyan ringatózik, miközben lehunyt szemmel élvezi a levegőt. Azt viszont, hogy Takoda követi őt éppúgy nem vette észre, mint magát a fiút a főutcán. Így mikor a srác kis idő múlva megszólítja, bár nem akarja, de mégis sikerül kissé megijeszteni Catet. Na nem annyira, hogy kiessen a hintából, de az összerezzenése egyértelműen látszik, ahogy a pár zavart pislogás is.*
-Áh, szia Takoda. Persze, gyere csak nyugodtan. *biccent egy kis mosoly mellett a Cruorisos leányzó, s szép szemeivel végigköveti a fiú útját a mellette elhelyezkedő hintáig. Tak is lassan mozgásba lendíti ülőhelyét, miközben egy kérdést is feltesz diáktársának. A válasz először egy mély sóhaj lesz, majd egy apró fejrázás, s csak ezután jönnek maguk a szavak.*
-Semmi különös. Csak élem a magam kis életét a könyvekkel. De most muszáj volt kijönnöm. Valamiért nem bírtam megmaradni a sulin belül. *el is húzza kissé száját a szavak mellé, hisz ha Tak valamennyire ismeri őt, akkor tudhatja, hogy ő igencsak vidám természetű alapjáraton, de most valahogy más.*
-Nem tudom, mi lelt, gondoltam talán a friss levegő jót tesz. *vonja meg vállát, majd félretűr egy rakoncátlan vörös tincset a füle mögé, s most ő pillant kérdőn a másikra.*
-Na és veled? Minden rendben mostanában? *nem igazán tudja, mit is kérdezzen hirtelen, hisz régen, amikor megpróbáltak beszélgetni elég nehézkesen ment nekik, és ami azt illeti, nem is igazán vitték túlzásba a próbálkozást. De talán ez a mai este majd változtat ezen, hátha találnak valami közös témát.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-09-08, 12:02 am

* Bizony sikerül észrevennem a lánykát, s nem is vagyok rest követni őt. Na persze nem rosszból teszem ezt, egyszerűen csak bamba vagyok, megesik mostanság. A játszóra érve viszont felesleges teketóriázás nélkül szólítom meg, szándékosan halkítva hangomon kicsit, de láthatóan még így is megijed picit. Egy sajnálkozó mosolyt küldve felé biccentek is, s birtokba is veszek egy másik hintát, kényelmesen el is helyezkedve benne. *
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. * szólok bűnbánóan, de persze érdeklődöm is felőle, ha már sikerült összefutnunk ilyen késői órán. Szavait hallva számomra a lehető leglogikusabb dolog jut eszembe, melynek hangot is adok, vállam párszor megvonva hozzá. *
- Nem lehet, hogy túl sokat tanultál? Kell egy kis pihenés néha, azt sose felejtsd el. Vagy valami baj van? * húzom össze kék szemeimet, így pislogva felé párat, csak nem gond, ha kérdezősködöm, nem muszájból teszem, határozottan érdekel most a dolog. A levegőről való elmélkedésére igazat adva bólogatok, hangot is adva ennek. *
- A levegő mindig jót tesz, szóval szerintem jó döntés volt kijönnöd. De amúgy nem félsz egyedül kint, ilyen későn? * kérdezek rá az elég nyilvánvaló tényre, hisz hiába boszi a kicsike, és hiába jó boszi, vannak gonosz emberek is, ő pedig mégis csak csinos egy teremtés. Párat lökök a hintán, kicsit erősebben, ez után csak keresztbe téve lábaim hagyom, hogy lelassuljon alattam a „jármű”, s most rajtam a sor, hogy sóhajtsak egyet, majd egy halk, fájdalmasan hangzó, rövidke nevetéssel összegezzem a dolgokat. *
- A rendben az enyhe túlzás, de bízom benne, hogy egyszer minden úgy megy majd, ahogy én akarom és ahogy nekem a legjobb. Egyébként sokat gubbasztok én is a könyvek felett, ha épp nem tudok mit kezdeni magammal, ami egy kicsit beteges. Ennyire nem voltam pedáns soha. * vigyorgok rá fáradtan, de most ez van, ezt kell szeretni, idővel minden jó lesz, érzem. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-09-08, 12:28 am

*A hirtelen jött hang sikeresen megijeszti picit a lánykát, még ha Tak pont ügyelni akart ennek ellenkezőjére, akkor is. Amikor viszont a fiú bocsánatot kér, Cat megrázza vörös buksiját.*
-Semmi baj, csak nem számítottam társaságra. *feleli őszintén, majd az érdeklődő kérdésre egy mély sóhaj után felel is. Nem szokott ő túl sűrűn rosszkedvű lenni, igazából most sem az, csak olyan semmilyen hangulatú. Ezt el is mondja a fiúnak, az okfejtésre viszont csak értetlenül pislog.*
-Hogy érted azt, hogy túl sokat? Én azért tanulok, mert szeretek tanulni. *méghogy túl sokat. Persze, meglehet, hogy valakinek túl sok lenne az az idő, amit ő a könyveivel tölt, de neki ez így jó, ő tényleg szeret tanulni.*
-Amúgy nincs baj, vagy legalábbis nem olyan konkrét dolog. Csak most kicsit kedvetlen vagyok, ennyi. *vonja meg ismét vállait halványan elhúzott szájjal. A levegő jótékony hatásáról megegyezik a véleményük Takkal, amikor viszont a srác a félelemmel hozakodik elő, Cat körbepillant. Tényleg elég sötét van, és bár játszótérről van szó, ilyenkor nem olyan bizalomgerjesztő ez a hely, de ő mégis rögtön ide tévedt.*
-Tudom, ezt az előbbi megijedésem után nehéz elhinni, de nem. Nálam van a pálcám, rengeteg varázsigét ismerek, és tudok magamra vigyázni. Legalábbis legtöbbször. *az utolsó szavak már valamivel halkabban lesznek hozzáfűzve, miközben le is pillant a lány a földre, majd szép szemeit ismét Tak kék íriszeire emeli.*
-Miért, te félsz? Vagy ez valami ijesztegetős trükk, hogy lásd, megijedek-e? *érdeklődik egy kis mosoly mellett, hisz nem nézne ki ilyesmit ebből a srácból, bár az is igaz, hogy nem ismeri valami túlzottan. Ezután viszont visszadobja az iménti labdát, s most ő érdeklődik Tak hogyléte felől, a válasz pedig hasonló körítéssel érkezik, mint nála. Csendben figyelve végighallgatja a srác szavait, majd a végén kissé megköszörüli a torkát.*
-Köszi. Akkor ezek szerint én is beteges vagyok. *jegyzi meg kissé elfintorodva s oldalra pillantva, de nem rág be vagy veszi magára jobban a dolgot. Inkább csak visszafordul, s lök egy újabbat a hintán.*
-Na és mi az, ami ennyire nincs rendben mostanság? Persze csak ha elárulod. *a szavak mellett a cipzár hangja is hallatszik, ahogy picit feljebb lesz húzva a kis vörös felsőjén, mert hát tényleg hűlnek már az éjszakák, főleg így az óceán közelében.*

//fagy//