Kviddicspálya

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 8:32 pm

- Azt látom. De legközelebb figyelj oda jobban. * toldom még meg ennyivel szentbeszédemet, ha seprűre ül az ember fia, tényleg nagyon kell vigyázzon magára, minden egyes mozdulatára, én már csak tudni vélem. Na de nem óhajtom tovább folytatni ezt, így inkább újra seprűre pattanva fejtem ki a véleményem a látottakról, és a leányzó hozzáállásáról is. *
- Végül is igazad van, így a korrekt. Csak az a nagy kár, hogy ma már nem ilyen világban élünk, ami úgymond a totális tisztességet képviseli, és sajnos egy fecske nem csinál nyarat. * szólok oda ismét elég negatívan neki, bár ez már nem feltétlenül a leányzó mentalitásának becsmérlése lenne, egész egyszerűen az egész világé, hisz tényleg, akár akarjuk látni, akár nem, minden van manapság, csak becsület nem. És ha magamból indulnék ki, én tuti nem vennék újat.. hiába lenne ezerre pénzem.. sőt, velem meg sem történne ez a baleset! Igen, megelőzném, ha már annyit papoltam, alapja is lenne, ennyi. Ám miközben fejtegetem véleményem kicsit sem burkoltan a lánynak, mert ugye a Főnixről beszélek, amit Mystral főutcáján találhat meg, merő véletlenből találok neki olyasmi szavakat mondani, amelyekre nagyon is oda kellene figyelnem. Legutóbbi tapasztalatom alapján, mely ízelítő volt jövőmből, kérdéses, hogy ha élni akarok, meg túlélni, menni fog-e ez emberek nélkül? Mindenkit nem fordíthatok magam ellen. *
- Tessék? * nézek rá értetlenül, tehát meghallotta, sőt mi több, fel is figyelt szavaimra.. * - Nem tudom én.. szóval elég drágák azok a seprűk és nem úgy nézel ki, mint aki vehetne egyet díszből. Akkor már megtetted volna, és egy biztonságosabb darabon repkedtél volna itt példának okáért, nem azon a rozogán. * bátorodom fel végül, s lovallom is bele magam a dologba, láthatóan fölényeskedve akarok én ebből is kijönni. Nem hiányzott már más mára, mint egy kiadós ki vita, amelyben zavartan veszek részt, főleg, hogy saját seprűm is elég rozoga, ám kezelni azt tudom, semmi kétség. *
- De ha kell, besegítek. * vetek még ennyit oda neki, körözve párat körülötte, hogy a hűs levegő lohassza az arcomon kerekedő pírt. Szégyellem magam, és ez pocsék érzés. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 8:49 pm

- Ha lesz legközelebb. *jegyzi meg, most valahogy nem biztos abban, hogy még egyszer értékelné, ha úgy kellene felmosni netán, nem mintha problémát jelentene, de ha otthon kitudódik, akkor nem lesz hálás a fejmosásért. Egyszer alkalom még elmegy, valahogy lenyeli az apja, de ha még egyszer előfordulna. Inkább nem próbálja ki, hol vannak a határok. *
- Nem is az a célom. *von vállat, amúgy meg a legkevésbé sem érdekli, más mit tenne a helyében, ő általában azt teszi, amit mások nem. Meg ha már ott vannak azok a seprűk, ahogy ő onnan vett kölcsön, másnak is lehet mág rájuk szüksége, tehát szerez egy másikat a törött helyett és kész. Majd a napokban megkeresi azt üzletet is, és elrendezi a dolgot. Azt az utolsó szót meg lehet jobb lett volna nem hallani, de hallotta és fenn is akad rajta. A hozzáfűznivalót is meglepetten hallgatja végig, majd megrázza a fejét hitetlenkedve.*
- Annak, ahogy kinézek, teljesen más oka van, nem kellene ez alapján leírni egyből, bár nyugi, nem te vagy az egyedüli, aki ezt gondolja. Egyáltalán nem ismersz, de ha tudni akarod, csak azért nincs seprűm, mert az apám úgy gondolja, hogy éppen elég tökéletes módja van annak, hogy meghaljak, nem kell még egy a sorba... ezért repültem csak párszor, hiába szeretnék. Még ha igazán tehetséges lennék, akkor sem hagyná... *válaszolja, nem hisztizik, egyszerűen csak nem tudja felfogni, hogy muszáj mindenkit külső, név, származás szerint megítélni. Összehúzza magán a felsőjét közben és még mindig sántálva indul el az öltöző felé. Időnként annyira kiábrándítóak tudnak lenni az emberek számára- főleg, ha ráadásnak kizárólag a negatívumokra figyel. Azért még megfordul az öltöző ajtaja előtt.*
- Miért nem hagytál ott egyébként? *kérdezi hirtelen, mert egyáltalán nem az az ember, akit megmenteni rohanna bárki is csak úgy, minden meggondolás nélkül. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 9:01 pm

* A személyes dolgaiba én már nem igen szólok bele, tehát ha repül még, akkor repül, ha beszerzi azt a seprűt, megteszi. Én csak egy kéretlen véleményt nyilvánítottam, na meg saját tapasztalataimat osztottam meg vele, amikkel egyáltalán nincs írásos törvényekbe foglalva, hogy élnie is kell, vagy aszerint kell cselekednie. *
- Igen, azt mindjárt gondoltam. * forgatom meg cseppet szemeimet egy halk, ám annál drámaibb és színpadiasabb sóhaj keretein belül, és hát nem is fecsérlek több szót erre sem. Nem fogok vitába szállni vele, hogy márpedig ezt akarja, hát minek? Értelmetlen volna az egész. S bár szánt szándékkal a nyakam tenném rá, hogy nem akarom se megbántani, se olyan nagyon durván kitolni vele, hát persze, hogy mégis sikerül. Gratulálok Chloe, hozod a formád, mint mindig. S talán még meg is magyaráznám, ha tudnám, a teljes igazságot, hogy mit miért gondoltam, na meg fura mód előtör belőlem némi őszinte megszólalás is. Komolyan nem tudok mostanság elmenni magamon, különös dolgokat sikerül produkálnom, meg valamiféle nyekkenést is, miközben hallgatom a fura küllemű lány szavait. *
- Mesekönyvbe illőek a szavaid, komolyan, és igaz, tényleg nem ismerlek. * rázom meg buksim, eszem ágában nincs bocsánatot kérni, ám az már mosolyra fakaszt, amolyan lekezelően hitetlen mosolyra, hogy a drága apuci így akarja visszafogni a leányzót. * - Szóval túlteng benned a szuicid hajlam? Bár ezt gondolhattam volna abból, amilyen ügyesen nekibalettoztál annak az oszlopnak. Csoda, hogy te törtél majdnem ketté, nem az. * szállok le ismét a földre, de ezen szavaim is elég nagyzolóak, hiába érzem belül ennek a súlyát, s még ha mellé tippelek belül, tehát hogy spontán, vagy valami oknál fogva tényleg öngyilokra hajlamos a leányzó, mégsem mutatnék ki egyetlen csepp együttérzést sem. Követni kezdem a bicegőt, így hallom újabb kérdését, ami már nem az első ittlétem alatt, bár Zaine esete cseppnyivel másabb volt. *
- Még a végén rám kenik, hogy elbénáztad a landolást és elő vesznek. * vonom meg vállam pimaszul, mosolyom hasonló, de láthatóan csak álarc az egész. Persze továbbra sem tágítok mellőle, aminek oka nem más, mint az a szemernyi emberség, ami bennem pihen valahol.. s ha kicsit is okos, feltűnik neki a szitu. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 9:18 pm

*Egyelőre menne is a dolgára, egyelőre hagyja a fenébe az egész repülés dolgot, jobb lenne összeszedni m,agát, és mondjuk a tanulásba ölni a fölös energiáit újra, vagy valami kreatívabb megoldást találni a problémáira, mert az oszlopnak csapódás nem tetszik neki sem. Az eltört seprű helyett jó lenne másikat szerezni, ám amikor rákérdez, hol is lehetne, akkor furcsa dologgal szembesül, ami most valahogy rosszul esik, mert egyszerűen megalázó számára, amit Chloe mond.*
- Nem szándékosan csináltam, és ha szuicid hajlamaim lennének, már millióegy okot találtam volna arra, hogy öngyilkos legyek, mert nem kellene megerőltetnem magam... bár lehet azzal jobban járnék. Kihalna a Rapace család, és vele együtt minden marhaság, amit nekem sikerült örökölni... nagyszerű ötleteket adsz. *válaszolja. Nem hiszi, hogy senki nem értené meg, milyen az élet neki, egyszerűen csak nem hajlandó mindenkinek elmesélni, hogy mi van, mert az olyan áldozatosdi, és nem kell sajnálni, az végképp nem hiányzik. Inkább majd túléli valahogy egymaga, ameddig lehet ezt az egészet húzni, és abból nem származik másnak baja. Most viszont innen már igazán szívesen menne, nincs kedve ahhoz, hogy a lány hirtelenjében olyan képet alkosson róla, amilyen soha nem volt. Az a kép, amit ő alkotott, neki tökéletes. *
- Emiatt már nem kell aggódni. Kösz. *válaszol, és sántál tovább. Emberség ide- vagy oda, nem hülye, csak emberismeretből majdnem nulla, ez aztán nagy hiányossága, amiből néha származnak érdekes helyzetek. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 9:30 pm

* Talán egy pillanatra meg kéne állnom, vagy legalább magamba szállni egy kicsit. Jó volna, ha meg tudnám fagyasztani a világot, ki tudnék törölni emlékeket mások fejéből, mert ismét sikerült bizonyítanom azt, mennyire egy szemét dög tudok én lenni, még akaratomon kívül is. Semmi önsajnálat, az nem a reszortom, sőt mi több, rühellem az olyanokat, de az is látható, ahelyett, hogy pátyolgatnám szegény lányt, még jó párat bele is döfök szavaimmal. Érzékelhető mindez.. talán tényleg meg kéne erőltetnem magam? S egyre csak biztosabb vagyok ebben, miközben elhallgatom a hirtelen felindulásból elkövetett őszinteségi rohamát. Nyálas, de elég sok terhet cipelhet szerencsétlen csaj, ha így kibukik egy ócska kis poén miatt. *
- Szóval akkor te vagy az utolsó, apai ágon? Hát, ezzel nem vagy egyedül.. de ha jól értelmezem, a szüleid már nem élnek.. * hagyom nyitva a mondatot, mintha ezzel most sikerült volna egyenesen belém fojtania a szót, és minden szuszt, ami arra sarkall, adjam csak a fellengzős libát. Úgy tűnik, némi leosztás engem is észhez tud téríteni, s így azért már más mindennek a szemlélete, amit most kapok és látok belőle. Sok mindenre enged ugyanis ez a röpke történet következtetni, minek egy részét elé is társam, hasonlóan véletlenül, mint előző durva beszólásomat, s ha érzi, cseppnyi empátia mintha szorult volna belém, ez talán felfogható némi bocsánatkérésnek is, ahogyan az is, továbbra is vele tartok, követem, mintha óvnom kellene, ezután nehogy tényleg valami bajt csináljon magával. *
- Jó, szemét voltam.. várj már meg. * tör ki belőlem mégis végül direktebb módon néhány elnézést kérő szó, mikor már kellé érek, de ettől konkrétabb tőlem nem fog elhangozni, az is biztos. * - És most mégis mit gondolsz, hová mész? Az öltözőben nem lesz segítség. Gyere, menjünk vissza a kastélyba, nem foglak itt hagyni. * szökkenek elé, közölve mindezt ellentmondást nem tűnő hangon, s állítom is meg egyik előre tartott kezemmel. Nem tudom, mennyire fog kapni a lehetőségen, hogy őszintén segítsek neki, s innentől elég nyilvánvaló, hogy a jó szándék vezérel, még ha modorom nem is mindig gyémántos csillogású. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 9:51 pm

*Ritkán szokott kiborulni, de most mégis sikerült. Nem olyan igazi látványos hiszti, azt sosem produkált, csak nem bírja magában tartani a szavait, pedig lehet jobban járna vele, ahogy talán azzal is, ha lennének szuicid hajlamai, de azok éppen nincsenek. Minden hülyeséget ezek szerint mégsem örökölt. Azért még visszafordul arra a nyitott mondatra. *
- Igen, én vagyok az utolsó, de apám otthon van Izlandon, anyám meg elhagyott... *tisztázza a helyzetet, ha már vannak Chloe-nak feltételezései. Élnek a szülei, csak közelebbről egyiket sem érdekli, hogy mi van vele. Empátiát és társait nagyon ritkán vesz észre, és ez szintén nem az a helyzet, amúgy is eléggé nincs jól, és gyakorlatilag most lett nem kicsit megrugdosva, így inkább az öltözőt veszi célba. Legalább leteszi a törött seprűt, amit még mindig a kezében tart. *
- Maradjunk annyiban, hogy őszinte vagy és békén hagysz, lehet? *kérdezi, majd arra, hogy mit tesz az öltözőben, megemeli a seprű maradványait. *
- Vissza a kastélyba, de előtte letenném ezt. *válaszolja, majd a szekrény tetejére teszi, amiből nemrégiben még kivette a repülő alkalmatosságot. *
- Úgy sincs, akinek elmondjam, hogy segítettél, vagy éppen nem segítettél, egyedül is visszajutok valahogy. Nyugodtan menj vissza repülni, ha már azért jöttél, de kösz, tényleg. *válaszolja megrázva a fejét. Nem fog tovább erőlködni, ha a lány mindenképpen menni akar a kastélyig, de ha mégis meggondolná magát, egyedül is visszabiceg valahogy. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 10:08 pm

* Van képem még a szülei felől is érdeklődni, tehát családi hátterére is rákérdezek, kicsit sem burkoltan. Sőt, inkább teljesen nyíltan, ha már ezidáig csak magam alatt vágtam a fát, talán jó volna mégis némi jó pontot szerezni nála. Indok az nincs, lehet csak magamnak akarok bizonyítani, tudok én kedves is lenni? Szépen végig is hallgatom, ha már így felhoztam sajátos logikám, s bólogatva párat fogom a hallottakat, és próbálkozom nem túl sajnálkozó, de valahol mégis megértő képpel konstatálni mindezt. *
- Nem túl pozitív kép, mit ne mondjak. De ha ez segít valamit.. az enyémek meg állandóan bosszantanak. És valahogy már azt sem tudom értékelni, hogy egyáltalán léteznek. * adok most én is magamból válaszként egy darabot, nem igen akad, akinek nyílok itt. Zaine volt az első, és eddig úgy tűnt, az utolsó is, de hát hiába, az álarc az álarc, a színésznek meg néha pihennie kell, és olykor én is tehetek kivételt. Ám még mielőtt teljesen belemerülhetnék az önsajnálatba, vagy arra ösztönözném szavaimmal a leányzót, csöpögjünk már még egy kicsit, kategorikusan közlöm vele, nem tágítok mellőle, és ő sem teheti ezt, maximum a holttestemen keresztül. *
- Nem.. csak részben. Őszinte leszek, de nem hagylak békén. * zavarodok meg egy picit, fejem is megrázva cseppet, majd elállva útjából eresztve mégis hagyom, hogy tegye, amit szeretne, mármint a seprűvel. És hát most tényleg úgy érzem, őszintén normális akarok lenni, így hallva szavait, cseppet bosszankodva ragadom meg egyik csuklójánál fogva, másik vállamra vetve seprűmet. *
- Annyira nem érdekel, ki mit gondol. Akkor sem foglak itt hagyni, majd repülök máskor, szóval inkább gyere, mert te sem akarhatod, hogy a révészig rángassalak, Athalie. * eresztem el végül, szúrós pillantást lövellve felé, és ha tovább hisztizik, az sem izgat, együtt fogunk most távozni innen, hogy a révész csónakjába pattanva szállítódjunk vissza az iskolába. Ha kell, pálcám is segítségül hívom, hogy eljuttassam a gyógyítóig, aki majd szépen helyre hozza esetleges zúzódásait is. És akkor azt hiszem, elég volt ennyi mára, gazdagodtam egy újabb, teljesen más élménnyel.. elgondolkodtató volt, annyi biztos. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-09-16, 10:34 pm

- Az se rossz. *jegyzi meg, ha már a felmenőknél tartanak, ő a maga részéről majd egy éve nem is járt otthon lassan, legfeljebb a nagybátyjáékig merészkedik el, mert ott legalább tudja, hogy annak a barátnője úgy tesz, mintha érdekelné, mi van vele, és az valahogy más. Egész jó. Nem áll szándékában csöpögni, minek is tenné? Nem is szeret beszélni arról sem, ami nála fennáll, csak ha már ránézésre gondolnak róla valamit, legalább megpróbálta tisztázni, hogy ez oltári nagy tévedés. Közben eljut lassan az öltözőig, a szekrény tetejére teszi a seprűt, és nem érti, miért követi még mindig a lány, nem volt elég az, hogy eddig piszkált már mindent, amit csak egy ilyen rövid ismeretség során meg lehet piszkálni? Hitetlenkedve rázza meg a fejét, amikor Chloé válaszol a kérdésére.*
- Mit vétettem? Beismerem azt is, hogy igazad van, csak zárjuk már ezt le, jó? *nagy szemekkel néz, na ilyet szokott a legkevésbé csinálni. Ő a sérthetetlen és főként érzéketlen kreaálmánya a természetnek éppen majdhogynem könyörög, félretéve a megszokott szerepet és nem játssza a trollt. Tény, van, ami már neki is igazán sok, és az elmúlt napok tetejére ez a mai már csak a hab volt a tortán, de az jó alaposan és csőstől. Ahelyett azonban, hogy visszamenne repülni, Chloé inkább a csuklóját ragadja meg, így kénytelen megindulni mellette egyenesen a rév irányába. *
- Pedig lehet a repüléssel jobban járnál... *sóhajt egyet, de megadja magát, nincs már se kedve se energiája hadakozni, ahhoz túlságosan is fájnak a hirtelen beszerzett trófeái még úgy is, hogy az orra már rendben van. Megy inkább a révig egészen, majd még a gyógyítóhoz is hajlandó lesz elemenni abban a reményben, hogy ezután végre békén hagyják, bár ki tudja, lehet a végére még változik is kicsit a véleménye a lányról, a kezdethez képest úgy tűnik még normális is tud lenni, amit azért értékel, még ha nem is hangoztatja. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-07, 5:29 pm

//Kalandos harc a pontokért, 2. forduló//

*Végre úgy döntött, hogy csak azért is beszerez egy jó minőségű seprűt. Pár napja már ezt illetően konzultált a sportszerüzletben az eladóval, aki ismeri is a seprűket, hogy milyet lenne érdemes venni. Az otthoni seprűk még a nagyanyja korából származnak, mint kiderült, a nagynénje elég jól repült, csak aztán kitalálták, hogy veszélyforrásnak éppen elég az átok. Ő azért lett letiltva, mert az apja úgy gondolta, veszélyes dolog, pedig annak idején párszor még kviddicsezett is, amikor Eric Kalle segítségével megpróbálta megtanítani néhány dologra. A cikesz például arra volt jó, hogy hogyan vegyen észre minden egyes rezdülést és csapjon le, miközben még ellenfele is van; a gurkó arra, hogy hogyan hárítson el akadályokat, na meg jó kis erőgyakorlat, nem beszélve a menekülésről, ha megbolondul. Azóta itt vette rá magát, hogy ismét levegőbe emelkedjen, de vagy sokat felejtett, vagy a seprű volt rém régi, esetleg ő szórakozott, a lényeg, hogy nekiment az első útjába akadó póznának. Most azonban összeszedte minden bátorságát, az iskolai készletbe vett egy pótseprűt, amivel fel is szállt párszor azóta, minden különösebb baj nélkül, most meg végre beszerezte jó néhány galleon ellenében a vadonatúj Nimbusz ’11-esét, ami már javított változat és egyébként is igazán gyönyörű darab. Metszőollót is szerzett hozzá helyben, meg seprűnyél fényező krémet, ami a táskájába kerül, már indulna is, amikor meghallja, amint egy sorral odébb, a Jólsep-R gyártmányú seprűk között zajló beszélgetés egy foszlányát. *
- Hallottad, hogy holnap itt játszik a Woollongong Warriors is? Elég komoly ez a selejtező... bár úgyis tudjuk, ki fog nyerni. Minden évben a Thundelarra megy tovább. Tény, hogy az vörös feketék agresszíven játszanak és jól. Na de a Woollongong se kutya, bár most új a csapat az ezüst-kékeknél, Shaw átigazolt a Moose Jaw Meteorites-hoz, mert ott jobban fizetnek, egy héttel a selejtező előtt, winslet és Moore is csak most szokja, alig egy hónapja kerültek be... az új terelőnek még a nevét se volt időm megjegyezni, de később talán megnézem. Most úgyis a Canberra Crows játszik a Moutohora Macows-al. Fogadok, hogy most is veszítenek. .. *mondja a férfihang valakinek, pontosabban éppen lelkesen magyaráz, de a további részletekre Athalie már egyáltalán nem kíváncsi. Szóval ezekről a mérkőzésekről rebegett valami igazán zavaros mondatot nemrégiben az eladó. A seprűvel a kezében ezennel ki is sétál a boltból, és jöhet egy kis repülés. Egyrészt, mert gyorsabb, másrészt azért is, mert úgyis látni kell, hogy esetleg nem rángat-e. Felszáll vele, és örömmel tapasztalja, hogy igazán simán megy minden, remélhetőleg oszlop nem jön elébe, hogy rácsavarodjon. Ha már a levegőben van, akkor a kviddicspálya felé veszi az irányt, ahol meglepően nagy a népsűrűség, hiszen éppen játék zajlik, nem kell nagy ész ahhoz, hogy megállapítsa. Leszáll inkább kint, aztán ha bejutott a lelátóra, akkor alaposabban szétnéz, mielőtt leülne. A Canberra Crows fekete-szürkében játszik, az eredményhirdető tábla alapján elég gyengén, ugyanis a piros-sárga-kék Moutohora vezet százhetven- húszra, de amíg ugye a cikesz nincs meg, nincs vége a mérkőzésnek. Talán jó lenne egy helyet is találnia magának, ahová leülhet. Szétnézve most veszi csak észre, hogy nem messze tőle ezüst-kék taláros játékosok állnak egy csoportban. Meglepődve és félig mosolyogva néz feléjük, hiszen ezek a Woollongong csapata, középen meg a magas férfi, aki olyan idegesen magyaráz valamit a többieknek, éppen a csapatkapitány, Griffith. *
~Vajon mitől lehet olyan ideges. Áh, biztos stratégiát tárgyalnak meg... vagy ilyesmi. ~*fut át az agyán, de azért mégis közelebb lép, legalább lássa, milyen felállásban játszanak ma. Ugyan nem ők a Falmouth Falcons, de hasonlóan agresszív a taktikájuk. Csak érdeklődésképpen nézte meg az ausztrál kviddicstörténetet, és akkor bukkant rá a nevükre, aztán elolvasott róluk minden fellelhető írást. A csapatkapitányt egy interjú mellett látta képen, amiben arról kérdezték egy hónapja, hogy igaz-e, hogy a terelőjük elmegy. Már akkor rebesgették, hogy Shaw átigazol Amerikába. Közelebb érve felismeri a másik terelőt is, Talulah Finnegant, aki nő létére meglehetősen férfias vállakkal rendelkezik, és hírhedten szépeket tud mondani játék közben. Nem lenne az ellenfele a pályán, az biztos. Elnézi a játékosokat, és közben az is eljut a füléig, amiről beszélgetnek. Éppen a szépeket morgó terelőjüknek magyaráz a csapatkapitány.*
- Finnegan, hallgass már el és próbáld megérteni, hogy két hajtóval nem léphetünk pályára. Lehet, hogy Moore és Black megoldaná, de meg kell lennie a létszámnak ahhoz, hogy játszhassunk.*mondja a kapitány, kissé ideges hangon, ami valahol érthető. Athalie nem akart szándékosan hallgatózni, de ha már hallotta ezt, akkor nem mozdul, csak zavartan nézelődik, szeretné tudni, hogy érdemes-e maradnia, vagy nem lesz mérkőzés.*
- Az a hülye Shaw átigazolt... ne szívd mellre, Crewey, nem azért mondom, mintha nem lennél jó terelő, de még új vagy és egy hét kevés, hogy összeszokjon a csapat. Most meg Huntington is kidobja a taccsot, pedig nélküle kevesebb az esélyünk. Mintha üldözne a balszerencse éppen. Valakinek ötlete? Nem azért jöttem, hogy a pálya széléről nézzem a mérkőzéseket. *csattan fel a Timnek nevezett szőke férfi, miközben hátba veregeti barátságosan a Paulnak nevezett új terelőt. *
- A rohadt életbe... az a k... tanulság ebből, hogy legközelebb lesz cserejátékosunk. Oké, hogy Laura a világ leggyorsabb fogója, végtére is vasággyal van negyven kiló, de csak kell valaki, akit behívhatunk tartaléknak, ha valami van, például, mint most. Hogy lehet egy kórós ragyásodást ilyenkorra időzíteni... mindegy, szurkolunk neki, hogy hasson az a bájital holnapig, és idén esélyt kap a Canberra Crows is bejutni a döntőbe... bár ahogy elnézem, nekik a tárt kapu se lenne elég, olyan gyengék. *morogja Finnegan, és felnéz a játékra, ahol a cikeszt még mindig nem kapták el, de úgy tűnik, a Moutohora fogója valamit észrevett, mert éppen száguldásra váltott. *
- Hjaj, fogd már be Finnegan. Keresünk valakit hirtelen... az a legfontosabb, hogy a létszám meglegyen, amikor pályán vagyunk. *jelenti ki a csapatkapitány és ekkor találkozik tekintetével Athalie tekintete. Nyel egyet, mintha rajtakapták volna valami rosszon, és megfordulva gyors léptekkel indul az első szabad hely irányába, meggörnyedve kicsit, és seprűjét szorongatva. Szabályosan menekül onnan.*
- Hééé...hééé, hozzád beszélek, te lány. Ne rohanj már, nem eszünk meg. *hangzik fel mögötte éppen Griffith hangja. Elsápad egy kicsit és megáll, de nem néz fel, csak lesüti a szemét. *
- Mennyit hallottál? *kérdezi a férfi, de meglepő módon a kérdés nem vádaskodó, nem is számon kérő, egyszerű kérdés csupán. Athalie még mindig zavartan pislog maga elé, a seprűjét nézegetve, közben meg a szurkolók nem messze tőlük elég vadul kezdenek üvölteni, úgy látszik, a fogók észrevették a cikeszt és azt hajkurásszák. *
- Hát... én... én... nem.... csak véletlen... volt... de... azt, hogy... hogy nincs... nincs meg a létszám. *nyögi ki zavartan.*
- Pont ez a helyzet. Sam Griffith vagyok, a Woollongong Warriors csapatkapitánya. Ezüst-kék...biztos rémlik. Szóval... Huntington lebetegedett és semmi esélye annak, hogy ma pályára tud lépni, így létszámhátrányban vagyunk. Kell valaki, aki beugrik helyette, vagy a bíró lefújja a játékot. Ha jól gondolom, akkor a seprűt használni is tudod, nem csak dísznek hordod magaddal. Nem nagy kunszt az egész, az Aotearoa-val játszunk most. Mindig gyengék... Moore és Black pedig jó hajtók, megszerzik a pontokat, te csak maradj a levegőben. Mit gondolsz, menni fog? Hm... lehet róla szó, hogy pályára állj? *kérdezi a rövid magyarázat után, miután még félre is vonta az útból a lányt a lelátó mellé, megfogva a vállát. Szegény lány már azt se tudja mit mondjon, hebegjen, ezt nem hiszi el. Csak felpislog nagy szemekkel, kérdő tekintettel, és hitetlenkedve rázza meg a fejét. *
- Na? Ha jól nézem, Huntington szerelése még jó is lesz rád... ööö... *néz végig a lánzon, és a mondat végét meg nyitva hagyja, kérdőn nézve, egyértelmű, hogy névre vár. *
- A... Athalie... Athalie Rapace. Szóval... ha... ha muszáj... nem... nem vagyok egy zseni. *hebegi még mindig zavartan, miután már egy sort bólogatott arra, hogy tudja, kik az ezüst-kék színben játszók. *
- Csak repülni kell tudni. Black... vagyis csapat...*a többiek felé tolja, vállánál fogva*- Ő itt Rapace, az aktuális hajtó erre a játékra Huntington helyett. Végszükség esetén... Moore, figyelj már... mondom, végszükség esetén passzoltok neki, de a lényeg, hogy felszálljon velünk és lehetőleg a levegőben maradjon. Na... ő Black, ő meg Moore... a hajtók, Crewey és Finnegan, a terelők... és Winslet, a fogónk. Na, mars az öltözőbe. Black, keresd meg neki Huntington cuccait. *mindenkinek elmondja a nevét, majd kiadja az újabb utasítást, mire a barna hajú nő, az egyik hajtó bólint, és már tereli is az öltöző felé sietősen. Odafent valami történt közben, mert üdvrivalgásban tört ki a szurkolók fele. Kíváncsian pillant fel, a kijelzőn éppen megjelenik az eredmény, háromszázhúsz- harmincra győzött a Moutohora. *
- Siessünk... még tíz perc, amíg levonulnak, és megmutatják a mi kabaláinkat. Az alatt át tudsz öltözni... és ne izgulj, csak a levegőben kell maradnod és kész. Nem lesz nehéz. *vállon veregeti Athaliet mosolyogva, majd betereli az öltözőbe és egy táskát tesz elé, van benne teljes felszerelés, ezüst-kék ruha, talár, térdvédők, minden, ami csak kell. A seprűje éppen kéznél van, azt már nem kell kölcsönkérnie. A lehető leggyorsabban öltözik fel. Kintről közben behallatszik a sonorus-bűbájjal felhangosított bemondó hangja. *
- HÖLGYEIM ÉS URAIM. MOST KÖVETKEZIK AZ AUSZTRÁL WOOLLONGONG WARRIORS ÉS A AOTEAROA ARDENTS. MÁR BE IS VONULT AZ AUSZTRÁL CSAPAT KABALÁJA... AKAROM MONDANI BEREPÜLT, HISZEN Ő EGY HIPPOGRIFF. ÍME WOOLLONGA. *hallatszik, közben ő meg őrült sebességgel kapkodja magára a ruhákat, és még mindig nem hiszi el, hogy tényleg ki kell mennie a pályára, mint ennek a csapatnak a fogója. Hát, kvaffot már látott életében legalább. *
- ÉS MEGÉRKEZETT MONGORIA IS, AZ AOTEAROA KABALÁJA... VAJON MEDDIG ÉL EGY EKKORA SÁRKÁNYGYÍK? NA DE... MOST MEG LÁSSUK A CSAPATOKAT. AZ AOTEAROÁNÁL PÁLYÁRA ÁLL... IZÉ SZÁLL... HEHE... ÉRTIK... *próbál poénkodni a bemondó, Athalie gyomorgörcse pedig csak nőttön nő közben, így egyáltalán nem értékeli az egészet, sokkal inkább olyan arcot vágva figyeli mikor jelez a bíró, mint aki citromba harapott. Ez valami rossz vicc lehet, amiért hallgatózott, aztán meg bemondják Huntington nevét mindjárt, legalábbis nagyon reméli. *
- SMITH, AZ ŐRZŐ, WELLINGTON, BRIEM, HUHANA, A HAJTÓK, ANAHU ÉS WATSON A TERELŐK ÉÉÉS... TAANE... AZ ELLENFELEKNÉL PEDIIIIG... ITT JÖN GRIFFITH, BLACK, MOORE, HUNTINGTON, FINNEGAN... SHAW HELYETT MÁR CREWEY LÉP PÁLYÁRA ÉÉÉÉÉS.... WINSLET... MOST SÚGJÁK, HOGY A HAJTÓKNÁL VÁLTOZÁS VAN, HUNTINGTON BETEG, HELYETTE RAPACE JÁTSZIK. ÚJ JÁTÉKOS... A BÍRÓ NEM MÁS, MINT SZELIM BEN ABHZAL EGYIPTOMBÓL... ÉS FELSZÁLLÁSRA JELEZ... ELKEZDŐDÖTT A MÉRKŐZÉS... MÁRIS BLACKNÉL A LABDA, BRIEM A KÖZELÉBE SEM ÉR... FINNEGAN ELTERELI A GURKÓT EGYENESEN BRIEMNEK, AJAJ, EBBŐL MÁRIS BÜNTETŐ LESZ... DE NEM... BRIEM AZ UTOLSÓ PILLANATBAN KITÉR...HUHANA LECSAP A GURKÓRA, AMI MÁR SZÁGULD IS WINSLET FELÉ... CREWEY TERELI GYÖNYÖRŰEN... BLACK HALAD ELŐRE... ÉÉÉS BEDOBJA A KVAFFOT... ÉS EZZEL TÍZ- NULL AZ AUSZTRÁLOK JAVÁRA... *tudósítja a férfi a helyzetet, a díszpáholynál állva, nagy lelkesedéssel, közben meg a pályán zajlik az élet. Athalie is kiáll a pálya szélére, miután először is kissé megtaszítják, hogy mozduljon már a többiekkel. A jelzésre felemelkedik, és elkeseredetten pislog körbe. Már majdnem megnyugodott, amikor kimondták Huntington nevét, aztán javított a bemondó és a sajátját hallotta. Ez egyszerűen hihetetlen. A levegőben egyelőre csak kapkodja a fejét, tényleg komolyan gondolták, hogy kizárólag a levegőben kell maradnia, más feladata nincs. Azért előre repül, ha mégis netán szükség lenne rá.*
- OHOOO... A WOOLLONGONGNÁL GONDOK VANNAK. FINNEGAN A RÉGI, DE MOORE NEM TALÁLJA A HELYÉT, HIÁNYZIK HUNTINGTON A TRIÓBÓL... WELLINGTON ELKAPJA A KVAFFOT ÉÉÉÉS... BEDOBTA. CREWEY NEKIMEGY ANAHUNAK... A BÍRÓ SZÁNDÉKOSNAK ÍTÉLI, WELLINGTON BÜNTETŐT DOB ÉS AZ AOTEAROA VEZET TÍZ PONTTAL. GRIFFITH CSALÓDOTT... SZÉTCSÚSZIK A CSAPAT... BRIEM ELŐRE REPÜL... NÁLA A KVAFF... ÉS ELVÉTI. AOUUU... A WOOLLONGONG MA MINTHA SZÉTCSÚSZOTT VOLNA KICSIT... MINTHA ÜLDÖZNÉ ŐKET A BALSORS... A AOTEAROA MÁR ÍGY IS TÍZ PONTOS ELŐNYNEK ÖRVEND. BLACK ELŐRE TÖR... VÁRJUNK CSAK... ÁTPASSZOLJA MOORE-NAK, AKI... ÓÓÓÓ.... EZT BIZONY SMITH ELKAPTA. RÓLA AMÚGY TUDNI KELL, HOGY ANGLIÁBÓL IGAZOLT ÁT FÉL ÉVE. JÓL JÁRT VELE A CSAPAT. *tudósít a fent a páholynál a férfi, és közben azért Athalie is tapasztal egyet s mást a pálya forgatagában. Például a kijelzőn meglepően gyors ütemben íródnak át a számok. Ugyanakkor az is feltűnt, hogy a gurkók veszettül száguldanak, egyre veszélyesebb a pályán lenni, a kvaff pedig folyamatosan gazdát cserél, Black elég aktívan küzd érte, de nem feltétlen passzol, hiába ordít előre neki Moore válogatott, nyomdafestéket nem igazán tűrő kifejezéseket, elvész a hangja a szélben és a szurkolók zajában.
- TE JÓ ÉG... ÚJABB TÍZ PONT AZ AOTEAROÁNAK... WELLINGTONNAK KÖSZÖNHETŐ. MÉG SOHA NEM VEZETTEK EKKORA ELŐNNYEL. A WOOLLONGONG EDDIG MINDIG BEHOZTA A LEMARADÁST RÖVID IDŐN BELÜL, DE VALLJUK BE, MA NINCSENEK FORMÁBAN... SMITH PEDIG EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS. EMLÍTETTEM MÁR, HOGY ANGOL VÁLOGATOTT VOLT A TAVALYI IDÉNYBEN? MEGLÁTSZIK... DE MOST MOORE-NÁL A KVAFF, ELŐRE TÖR... SZÁGULD ÉS JÖN FELÉ A GURKÓ... KITÉR, DE NEM SIKERÜL BEDOBNI, NEKICSAPÓDOTT WATSONNAK... WELLINGTONNÁL A KVAFF, PASSZOL.... ÉS BENT VAN. FINNEGAN DÜHÖS... GRIFFITH INKÁBB CSAK ELKESEREDETTEN KAPKOD... ÉS MOORE-NAK SIKERÜL BEDOBNI DE EZ MÉG MINDIG KEVÉS. A WOOLLONGONG HÉT ÉVE NEM SZENVEDETT VERESÉGET MÁS CSAPATTÓL, CSAK A THUNDELARRATÓL... DE HÁT A THUNDELARRÁTÓL KI NEM? NA DE UTOLJÁRA HÉT ÉVE KAPOTT KI A CANBERRA CSAPATÁTÓL A WOOLLONGONG. AZOK VOLTAK A SZÉP IDŐK A CROWS MÁRA MÁR CSAK ÁRNYÉKA ÖNMAGÁNAK... *mondja a tudósító a magáét egészen lelkesen. *
- Szorítkozzon a lényegre, kedves Withfield... *szól közbe mellette egy másik férfi, mire ismét visszatér a helyzet vázolásához. *
-NEGYVEN- TÍZ AZ AOTEAROA JAVÁRA. SMITH FENOMENÁLIS, DE MOST MÁR GRIFFITH IS BELENDÜLT. *jelenti ki röviden és tömören, közben meg Griffith újabbnál újabb jókívánságokat hangoztat, túl ideges most már, talán azért sem megy annyira a koncentrálás. Most már azért ő is előre törekszik, és amikor Black idegesen nézelődik körbe, amint rárepül két hajtója is az ellenfélnek, most végre kinyitja a száját. *
- ITT VAGYOK... BLACK... ITT *nyújtja fel a kezét, fél kézzel kapaszkodik a seprűjébe, és most bizony repül felé a kvaff. Éppen, hogy sikerül elkapni, és már repül is vele előre a seprű hátán. Most ő lesz a célpont, egyből felé tart már egy hajtó, majd a társa is felzárkózik, és mindjárt beérik. *
- MOORE... *kiabál, és érzi, hogy ez a szél a ráadás, ami itt van, holnap meg sem fog tudni szólalni majd, olyan sok hangja lesz ennek eredményeként, most azonban éppen csak átadja a labdát, annyira közel repül hozzá a másik hajtó, mintha félne, hogy nem ér el hozzá a kvaff másként, aztán már dobja is és ez bement. Újabb tíz pont. Még Athalie is felujjong ezen örömében, a nézőkről nem is beszélve. Ez már nem is olyan nagy különbség, és ha a fogó elkapja a cikeszt, akkor semmi vész. *
- NEGYVEN- HÚSZ... TAANE ÉSZREVESZ VALAMIT. BLACK MAJDNEM LESODORJA BRIEM-ET, DE ÖVÉ A KVAFF ÉS... TÍZ PONT A WOOLLONGONGNAK. TAANE KÖZBEN BEGYORSUL. BIZONYÁRA A CIKESZT LÁTJA. SZÁGULDANI KEZD, ZUHANÓREPÜLÉSRE VÁLT, WINSLET KÖVETI ÉS... Ó NE... VRONSZKIJ MŰBUKÁS VOLT, ÉS BEDŐLT NEKI. ELHASAL. NEM MOZDUL. ROHAN A MEDIMÁGUS, DE... FUH... NINCS BAJ, FELÁLL ÉS FELTARTOTT KÉZZEL JELZI, HOGY SEMMI BAJA. ISMÉT A LEVEGŐBE EMELKEDIK. A BÍRÓ ENGEDÉLYT AD A JÁTÉK FOLYTATÁSÁRA. MOORE-NÁL A KVAFF... MEGY ELŐRE...*száguld is vele rendesen a férfi, kikerüli az egyik terelőt, és ő meg most először a saját nevét hallja, miközben pislogva nézi, hogy repül felé a kvaff. Hirtelen kapcsol és nagyon gyorsan nyúl utána, még mielőtt leesne a labda, vagy valaki más elhappolná. Magához is szorítja, és közben hallja Moore hangját, amihez Black is csatlakozik hirtelen. *
- RAPACE, DOBJ... *kiáltják egyszerre, és meg is próbálkozik vele, ha már annyira előre jutott, fél kézzel szorítva magához a kvaffot és kapaszkodik, elsuhan mellette egy gurkó, és dob. Smith utána kap, és nem megy be, de az őrző visszadobja az egyik hajtónak, majd a passz nem sikerül rendesen. Visszafordulva épp elkapja az orra előtt elrepülő kvaffot, szétnéz és már át is passzolja a közelben lévő Blackne, mintha égetne, de a lényeg, hogy pillanatokon belül meg is van az újabb tíz pont nagy nehezen. *
- BLACK BEDOBTA... KEVÉSEN MÚLT, DE A WOOLLONGONG KEZD MAGÁHOZ TÉRNI...KÉT MEGLEPŐEN JÓ ŐRZŐT LÁTUNK, DE A CSAPATOK...EGY ÓRÁNYI ELKESEREDETT KÜZDELEMNEK SZINTE ALIG VAN EREDMÉNYE. MOORE ÉS BLACK MINTHA EDDIG NEM IS LÁTTA VOLNA RAPACE-T. EGYÁLTALÁN KI EZ A LÁNY? RAPACE-NÁL A LABDA, NEM SIKERÜL BEDOBNI, SMITH HUHANÁNAK DOBJA, HUHANA WELLINGTONNAK PASSZOLNA, ÉS... RAPACE ELKAPJA A LABDÁT... IGAZÁN CSAK MOST KAPCSOLÓDIK BE. A KVAFF MEGY BLACKNEK ÉS MEG IS VAN A TÍZ PONT. EZ SZÉP VOLT... ÉS... WINSLET KÖZBEN ÉSZREVETT VALAMIT. BEGYORSUL... LEFELE SZÁGULD A SEPRŰJÉRE HAJOLVA, TAANE KÖVETI. KINYÚL, AZ UTOLSÓ PILLANATBAN NEM SIKERÜL FELKAPNI A SEPRŰT... BUKFENCET VET, DE... MEGVAAAAN... IGEN, MEGVAN. WINSLET ELKAPTA A CIKESZT ÉS VÉGE A MÉRKŐZÉSNEK. NEGYVEN- NEGYVEN... ÉS SZÁZÖTVEN A CIKESZ. ISMÉT GYŐZÖTT A WOOLLONGONG WARRIORS CSAPATA.*Harsogja a bemondó, miközben olyan az egész, akár egy gyorsított felvétel. Majd egy órányi száguldozás után a fogó leesik a seprűről, bukfencet vet és diadalittasan emeli fel a kezét, markában ott vergődik a cikesz. Elmosolyodik, miközben a többiek le is szálltak, és éppen rávetették magukat ujjongva szerencsétlen fogóra. Leszáll, és el is oldalogna az öltözőbe, ha Finnegan nem kapná el a nyakánál fogva, és berántja a nagy rakásba. Úgy tűnik, eddig kicsi volt. Felnyög, amikor valaki a veséjébe könyököl, de örül ő is azért, főleg, hogy ehhez a győzelemhez valamivel még hosszá is járult, bár igaz, hogy minden a cikeszen múlt a végére, de akkor is járt a kezében a kvaff legalább és nem sikerült elejteni. Nagy dolog, neki legalábbis. Mosolyogva kikászálódik végre a kupacból, és most már tényleg megközelíti az öltözőt, ahol visszaveszi a saját ruháit, összehajtogatva téve le a többit az egyik padra, majd ezért cserébe autogrammot kér még, mielőtt seprűjével egyetemben visszatérne az iskolába. Ez a nap sem ment el csak úgy hiába.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-07, 6:13 pm

//Kalandos harc a pontokért, 2. //

*A mai délutánt úgy terveztem, hogy lent töltöm a szigeten, hiszen nem mindennapos eseménynek lehetnek szemtanúi az emberek, akik a napokban lelátogatnak. Ugyanis Seol tartják az idén az ősi kviddics selejtező meccseit. Ameddig nem tartoztam szerves részként a varázslóvilághoz, nem igazán tudtam semmit erről a sportról, de ahogy teltek az évek egyre jobban megkedveltem. Persze annyira nem, hogy én magam is kipróbáljam, valahogy a labdakergetés-t nem nekem találták ki, inkább nézem szívesebben egy stadion egyik helyéről. Mint hogy más dolgom nincsen, így aztán ma ide látogatok le, a révész szerencsémre, mint mindig most is segítőkész, és bár a szokásos hullakomor arcával, de azért mégis átszállít a szigetre, ahol partra szállva már tudatosan indulok el a kviddics pálya felé. Gyalog elég messze van, de nem érdekel szeretek sétálni, Xerxes egyébként nincsen velem, bár ő is valahol itt leledzik a szigeten, de kötve hiszem, hogy famulusomat érdekelné ez a sportág. Megérkezvén azonban nem kis csodálkozásomra, ahogy látom jó páran összegyűltek, hogy megnézzék ezt a neves eseményt, kíváncsi vagyok, hogy mikor látott ennyi embert ez a hely. A pálya nézőterére beérve pedig már rögtön szembe is ötlik, hogy bizony az egyik meccs már javában dúl. Nem mondom, igazi öngyilkos merényletnek tűnik innen alulról, ez a rengeteg mutatvány a levegőben, bizony ezek nem ma kezdték az ipart. Gondolataim messze szálnak, s kicsit el is mosolyodok a látványon egészen addig, ameddig egy seprűs suhan el mellettem kis híján elkaszálva a fejemet.*
-A**ád*kiálltok oda a meglepetéstől, és egy kis ijedtségtől is, hiszen ez igencsak közel volt. Lehet talán feljebb kéne menni, de ahogy látom a „derék” városiak már az összes jó helyet elfoglalták. A meccsnek amúgy is nemsokára vége kell, legyen, talán a következőre már tudok szerezni valami jó helyet addig meg megpróbálom elkerülni, hogy esetleg fejbe, dobjanak egy gurkóval. A következő meccs fog úgy is érdekelni, hiszen abban szálnak seprűre a németek, nevezetesen a Heidelberg Harrier csapata. Ahogy azonban álldogálok, fura hangok ütik meg a fülemet, valahonnan a pálya széléről, éppen alólam. Mivel legalul állok eléggé sok mindent hallani innen így ezen meg sem lepődök, viszont azon már igen amit hallok, ugyanis egyáltalán nem egy vidám beszélgetés fültanúja voltam, és ahogy hallom éppen annak a csapatnak akadt problémája akik miatt lejöttem.*
- Hans-t kiütötte valami betegség a csapat szálláson, olyan láza van, hogy azzal egy béremeletes lakást lehetne fűteni egy hétig, ráadásul okád mint a lajtos kocsi, ma nem fog pályára lépni..*mondja az egyik hang, ami egyébként valószínűleg egy fiatalabb játékostól eredhet, a válasz azonban nem várat magára.*
- Csodás , ezek szerint terelő nélkül fogunk maradni, nem mondom pompás hogy most kapta el valami nyavalya…*A hang igencsak dühös, bizony sejtem hogy ennek nem lesz így jó vége, megfordulva kihajolok a korláton, hogy valamit lássak is már a hang mellé, és amit látok cseppet sem jobb mint amit hallottam, tényleg a Harrierrel vannak problémák ráadásul ahogy látom a csapatkapitány tajtékzik az idegességtől.*
- Akkor most mi a fenét fogunk csinálni Mathis?*kérdezi egy zömökebb játékos, fel le járva a pálya szélén, miközben bele bele rúg a gyepbe.*
- Semmit, szólunk hogy nincs meg a csapat, aztán lehúzzuk a rolót, és húzunk haza… *mondja, és már készülne szólni a játékvezetőnek. Én viszont magam sem tudom miért, hirtelen ugrok át a korláton, KB pontosan közéjük ezzel nem kis meglepetést keltve. Igazából francért se tudom miért tettem ezt, bizonyára megint erősebb a kalandvágyam mint a józan ítélőképességem, hiszen ezek mellett még csak labdába se rúghatok, főleg hogy annyira még a kviddicset se bírom.*
-Te meg ki a frász vagy kölyök, és mit keresel itt. Ide kizárólagosan a csapat tagjai léphetnek.*hangzik felém eleinte kissé idegesen a kérdés, és a szavak egyenesen a kapitány szájából, azonban az én arcom megőrzi komolyságát, láthatólag nem igazán ijedtem meg.*
-A nevem Nil, ti pedig akik ahogy hallottam nincsenek meg elegen… Ne mondjátok már srácok hogy ennyi? Feladjátok egy tag veszteség miatt hol van a váltás?*kérdezem kicsit megrökönyödve, ha már lejöttem szeretnék valami csatát is látni, de ha ezek valóban elhúznak akkor nem fogok.*
- A kviddicsben nincs váltás… Úgy hogy hiába adsz ilyen ötleteket nincs más lehetőségünk hacsak nem venné át valaki most a helyét…*kezd bele, de aztán hirtelen ér a felismerés, hogy még végig se mondta szinte amit elkezdett, igencsak furán kezd el méricskélni engem.*
- Ööö Igen?*kezdek bele kissé értetlenül, hiszen kezd frusztrálóvá válni a dolog, remélem a fickónak nincsenek homofób vonásai, mert akkor jobb ha most Tűnök el.*
- Te még hasonlítasz is rá… mi lenne, ha beállnál kölyök, csak egy meccs, de nekünk a tovább jutást jelentené..*kezd bele, az én arcomról meg úgy olvad le az a fura mosoly, erről azért nem volt szó. Egy gyors cigire gyújtok majd védekezve emelem fel a kezemet.*
- Na nee…. én nem mondtam hogy beállok, amúgy se vagyok jó kviddicses, szerintem simán elvesztenétek ha én is beállnék, ráadásul seprűm sincsen.*teszem még hozzá, hátha ezzel jobban megerősítem a dolgot, ám ekkor már az egész csapat szinte minket figyel.*
- Ne kéresd már magadat, te mondtad hogy nem adhatjuk fel, akkor te miért tennéd? Csak nem berezeltél. Nincs más dolgod mint védeni minket a gurkóktól, mi a többit elintézzük.*kezd bele egy gúnyos mosollyal, és azt hiszem ismeretlenül is jól eltalálta hogy mivel lehet engem felhúzni.*
- Nem rezeltem be, egyszerűen csak nem így készültem.*kezdek bele ám végül felsóhajtok, nem bírom ha gyávának titulálnának, végülis csak repkedni kell.*
- Egy sör a fogadóban..*mondom meg az árát a segítségnek, elvégre drágábbért is kockáztattam már az életemet, az pedig hogy két eszement labdát vagdossak ide oda, ami bármikor eltalálhat, igencsak beillik élet veszélyeztetésnek.*
- Meglesz, még tiszteletbeli csapattagnak is fogadunk, de most aztán dologra. Bemutatom neked Leon-t ő a másik terelőnk..*mondja, s ebben a pillanatban a kezembe is nyomják a felszerelésemet, és egy seprűt is. Nem mondom pompás, hogy a fenébe csinálhattam ekkora hülyeséget? Mindegy már bevállaltam, na meg egy pofa sör a Harriers tagjaival azért mégis valami.. Ahogy látom a meccsnek vége, most mi következünk, így seprűre kéne szállni, így miután felhúzom a mezt, ideje lenne felkészülni is. A másik csapat tagjai már a levegőbe emelkedtek, s látván a címert kissé el is húzom a számat.*
-Áh.. szóval a Stonewall Stromers, nem mondom csodás, gondolom ti se gondoltátok, hogy ez könnyű menet lesz..*kezdek bele húzott szájjal. Ha a németek nem jönnek bizonyára ezeknek drukkoltam volna, a kanadaiak ugyanis nem rosszak még ebben a sportágban, Rebnond a fogójuk páratlan, és fiatal kora ellenére máris nagy tehetségnek nevezik, nézzük csak ott van még Klark a tank, a fickóról azt mondják egyszerűen lesöpri az embereket a pályáról, pedig csak egy mocskos hajtó, inkább nem is sorolom a többieket, kész horror ez most nekem.. *
-Te balról én jobbról védek..*mondja a terelőtársam, én pedig csak bólintva jelzek neki, miközben már mi is a magasban vagyunk, én pedig rá is igazodok a bal szélre. Nem mondom sose volt a kedvencem a seprűs utazás, és most mégúgy se lesz az. Rakoncátlanabb, mint egy ló, bár azért meg tudom ülni. Ahogy azonban a meccs elkezdődik, úgy gyorsulnak fel az események is, fejemet ide oda fordítva próbálom követni a dolgok menetét, de egyszerűen olyan gyorsan repülnek, olyan manőverekkel amit nehéz követni.*
~Anyám, mibe mentem bele, ezek mellett eltörpülök..~*dőlök rá kicsit a seprűre, ezzel nagyobb iramot diktálva követem a csapatot, megpróbálva óvni őket ezen a félen, s bizony észre kell vegyem, hogy nem hagyományos seprű van alattam, ez már valódi sport kiszerelés, sokkal gyorsabb mint ami nekem van. Be kell, valljam, ha nem félnék attól, hogy a falnak megyek, vele még élvezném is. Ahogy azonban telik az idő, úgy látom társaim elkeseredett küzdelmét, amihez túl sokat nem tudok hozzá tenni, főleg hogy én nem tudok olyan jó manővereket, sem mint ők. Jók, de nem eléggé a kanadaiak igencsak erős iramot diktálnak, és bizony kétszer már úgy süvítettek el mellettünk a Kvaff-al hogy szinte észre se vettük 20-0 eddig az arány. Megint mi támadunk, már túljárhatunk a félpályánál, amikor megjön az első igazi kihívás is számomra nevezetesen egy Gurkó..*
-Remélem, eltalálom, mert ha nem…*kezdek bele, ezzel nagyot taszítva a golyón, ami el is repül valamerre. Még szerencse hogy tovább nem ment, mert különben a mellettem lévő egyik hajtót találta volna el, ő pedig biztosan nem köszönné meg a dolgot. Minden esetre a közepe táján már kezdek elég jól belejönni. Bár koránt sem mondhatom még azt, se hogy tudok kviddicsezni, de legalább nem esek le a seprűről, ami azért már előny rám nézve. A gurkók elütése csak részlegesen sikerül, a legtöbb elszáll mellettem, egyszerűen nem érzem még a módját, hogy normálisan eltaláljam, főleg egy ilyen pörgős meccsen. A csapat viszont kezdi felhúzni magát.*
~ni, csak még lehet, hogy nyerhetünk is…~*morfondírozok el magamban, ahogy az eredményjelző táblán meglátom a 70-60os arány már igencsak kiegyenlített.*
- Húzzuk meg kölyök, adj bele apait, anyait..*kiállt rám a mellettem elhúzó egyik hajtó, én pedig csak jobban rádőlve a járgányra, követni kezdem. Ha sikerül bevinnie a pontot kiegyenlíthetünk. Ahogy azonban szállok előre, tekintetem a hirtelen oldalról támadó Gurkóra lesz figyelmes, ami bizony vészesen közel van.*
-A fenébe….*kiálltok, miközben meglendítve az ütőt, el is találom a labdát. A hajtót megvédtem, a pont is megvan viszont üröm az örömben, hogy a hirtelenség azt okozza, hogy bizony a csuklóm ki is ficamodik az ütés erősségétől, az ütő pedig kiesik belőle.*
-A rohadt életbe..*morgom egy pillanatra megállva. Nem nekem való ez a sport, nem tudom hogy fog menni a seprű irányítása, és még a gurkók ütlegelése is egyszerre, főleg ütő nélkül.*
~ Mi a fenét késlekedik a fogónk, netán teázik?~*kezdem ideges tekintettel keresni, ahogy látom a fickó nagyban kergeti is, a az ellenség fogójával vállvetve, azonban a kanadai gyorsabb, egy erős lökéssel maga mögé utasítja a mi fogónkat, s szinte már karnyújtásnyira van hogy elkapja a cikeszt.*
~Kész vesztettünk..ha eléri vége a meccsnek, de hogy lehetne meg akadályozni, vagy várjunk csak..~*Pillantásom egy arra repülő gurkóra esik, ami fele erősen koncentrálni is Kezdek, méghozzá úgy hogy az az ellenfél fogója felé iramodjon meg.. Valahogy le kell lassítanom, és ha már sokat nem tudok hozzá tenni, mivel kviddics tudásom nagyon nincs, hát akkor ezzel járulok hozzá. Ha minden jól sikerül a pszichokinézis segítségével mozdítom el a gurkó repülési vonalát, ami egy az egyben ütközik a fogóéval. A fickó hirtelen lassít be, és egy csavarral kerüli ki a támadó labdát, ám ezzel szinte teljesen le lassul, s ez elég ahhoz hogy a mi csapatunk fogója elé iramodjon, s pár pillanat alatt, egy ügyes manőverrel elkapja a cikeszt.*
-Ez az, nyertünk.~Remélem a turpisságot nem látta senki~*teszem hozzá magamban, hiszen nincs mit szépíteni a dolgon csaltam, de ezt senkinek nem kell tudnia még a csapattársaknak se, akik most öröm ujjongásban kőröznek a placcon. Nekem azonban ennyi bőven elég, nemsokára már a földre ereszkedek, és leveszem a mezt, próbálva lehetőleg észrevétlenül eltűnni, mivel a kviddicshez való viszonyulásomat egész jól bemutattam ma, és ez nem éppen pozitív dolog. Egy meccs alatt négyszer- talán ötször találtam el azt a nyavalyás labdát. Ám mégse tűnik olyan egyszerűnek hogy elmenjek.*
-Hé várj. Csak szeretném megköszönni hogy bejöttél.. Bár tény valóban nem hazudtál.*mondja, és bizony tudom is hogy a tudásomra érti, én azonban csak megrántom a vállamat.*
-Fő hogy megúsztuk halálos baleset nélkül.*erőltetek egy mosolyt az arcomra, de ekkor a másik csak vállba vereget, majd mellém lép.*
-Mindegy, a mezt meg a seprűt tartsd meg, talán emléknek még kellemes lehet, és akkor egy sörre a vendégünk vagy.*mondja ravasz mosollyal, én pedig valamelyest most már őszíntébben elvigyorodva bólintok. Fura egy nap volt annyi szent, de egy biztos. Nem mostanában akarok ilyen bestia hátán lovagolni, főleg nem éles küzdelemben.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-07, 6:51 pm

//Kalandos harc a pontokért 2. forduló//

*Ezen a szép napon a lány a kviddicspálya felé tart, hogy megnézze a kupáért folytatott mérkőzéseket. Különleges esemény ez, hiszen mióta itt van, meg tudomása szerint azelőtt sem rendeztek ilyen mérkőzést Seol kupáért. És hát természetesen egy ilyen ritka alkalmat nem szabad elhalasztani. Már a csapatoknak is utánanézett és eldöntötte, kiknek fog szurkolni, úgyhogy mindenre felkészült. Az eseményre csupa melegítőt vett felé mindenhová, mert lehet, hogy sokat kell majd egy helyben ücsörögni és közben majd lehűl a levegő. Ha meg meleg lesz, leveszi a pulcsit. Szőke haja kibontva, a nyakában a nyaklánca, a pálcáját pedig a melegítője zsebébe tűzi. Famulusával halad éppen a pálya felé, és abban reménykedik, hogy jó helyet talál. Bár igazából nem is lényeges a hely, mert mindenki a magasba fog nézni, de azért jó lenne. Már messziről hallja a tömeg morajlását, és mikor közelebb ér, már a játékosokat is látja a magasban. Megáll, hogy onnan nézze, de először is a talárjukat lesi meg, hogy nem maradt-e le a kedvencei mérkőzéséről. Szerencsére nem, ezek mások. És a meccs is a vége felé jár, úgyhogy közelebb megy a lelátókhoz, hogy leülhessen.*
- Most mit csináljunk? Lia nélkül nem tudjuk megcsinálni..*üti meg a lány fülét egy csalódott hang, és oldalra pillant. Hat fiatalt lát, négy fiút és két lányt. Mindannyian kviddicstalárt viselnek. Electra meglepődve veszi észre, hogy ők az a csapat, akiknek szurkolni akar.*
~Mi történhetett?~*teszi fel magában a kérdést, és ott marad, hátha meghall többet is. A csapat folytatja a beszélgetést.*
- Ez nem igazság!!*bosszankodik az egyik lány.*.* - Olyan sokat készültünk erre a meccsre, de mivel Lia volt olyan kedves, hogy lebetegedjen, most búcsút mondhatunk a kupának! Nem igaz, hogy pont most kellett elkapnia valami nyavalyát!!*Electra pedig pár méterrel mellettük állva végre megérti, mi a baj, és nagyon szomorú lesz. Most kereshet másik csapatot, akiknek szurkolhat. De ezt nagyon nem akarja!*
- De valamit tennünk kell! Nem lehetne, hogy hatan játsszunk??*kérdezi reménykedve a másik lány, mire az egyik fiú, aki a csapatkapitány, leinti.*
- Hogy játszhatnánk? Minden csapatban muszáj meglennie a hét embernek. Ezt elbuktuk..*erre ő és minden csapattársa csalódottan lehorgasztja a fejét és mély hallgatásba burkolóznak. Aztán egyszer csak a csapatkapitány félrepillant, és meglátja az őket figyelő szőke hajú leánzót. Felkapja a fejét, sugdolózik valamit a csapattársaival, amit a lány nem hall, mert olyan halkak, aztán mind felnéznek, és a csapatkapitány odainti magukhoz a lányt. Electra nem biztos benne, hogy ez neki szól, körülnéz, hogy van-e még valaki a közelben, de senki.*
- Igen, te!*mondja a srác, és újra int a lánynak.*
- Sziasztok.*köszön nekik, mire mind a hatan visszaköszönnek.* - Sajnálom, hogy hallgatóztam. És azt is, hogy nem játszhattok. Nektek szurkoltam volna.*kér bocsánatot a lány, de a csapat tagjainak arcán nincs rosszallás, sőt, mosolyognak rá, végül a szószóló, azaz a csapatkapitány szólal meg.*
- Ugyan, rá se ránts. Viszont szeretnék kérdezni valamit tőled… ööö…
- Electra.*segíti ki a lány.*
- Szóval, Electra, tudsz repülni??*fejezi be a kérdést a fiú, és a mosolya átmegy reménykedőbe, mire a szőke leányzó megsejt valamit, hogy mit terveznek ezek hatan, de még nem biztos benne.*
- Igeen. Miért?*kérdezi hát kíváncsian.*
- Mint halhattad, az egyik csapattársunk, Lia, megbetegedett, de így nem tudunk pályára lépni. Azt szeretnénk hát kérni, hogy nem állnál-e be erre az egy meccsre Lia helyére??*böki ki végül a csk srác a kérésüket, mire a szőke lány hitetlenkedve néz rá, és először azt hiszi, rosszul hallotta, de látva a tagok reménykedő arcát, már tudja, hogy jól hallotta.*
- Hogy én? De én nem vagyok olyan ügyes. Persze, örülnék, ha segíthetnék nektek, de még sosem játszottam, és tuti tök béna vagyok.*mondja csalódottan, hogy ilyen módon nem segíthet nekik, de meglepetésére a csak srác megint csak legyint.*
- Ezzel ne törődj! Az is jó, ha csak próbálkozol, mi mindent elintéznénk, csak kell még egy tag, hogy játszhassunk és megnyerhessük a meccset..*magyarázza el neki a srác, mire kezd reménykedni, hogy akkor talán segíthet.*
- És milyen posztra kéne beszállnom? Ugye Lia nem fogó volt?*kérdezi reménykedve, mert ha az lenne, akkor nagy bajban lenne a csapat.*
- Nem, Lia őrző. A három hajtó Jenny, Mira, és Peter, a terelők Nick és Jay, én pedig Alex vagyok, a fogó..*mutatja be a csapatát Alex, minden névnél a név gazdájára mutatva.*- Szóval, segítesz nekünk?*kérdezi meg újra Alex. A lány egy kicsit eltöpreng, és az ötlet veszélyeire gondol, de végül is soha nem érdekelte, hogy valamilyen játék veszélyes lehet, és sosem sérült meg egy játék közben sem, úgyhogy miért is ne? Viszont a poszttal van egy kis gondja, őrzőnek ő nagyon nem jó, de muszáj segítenie, és talán a csapattársai majd megakadályozzák, hogy az ellenfél a közelébe kerüljön a karikáknál.*
- Persze, benne vagyok!*vágja rá, mire a csapat hat tagja hálás mosollyal néz rá. És mivel az előző meccsnek már vége, ők következnek a meccsben, úgyhogy nem árt sietni. Electra gyorsan kap egy talárt a csapat színeiben, és megkapja az őrző Ted seprűjét. A csapattársai szerint nem zavarja őt, hogy használja a seprűjét, ha neki köszönhető, hogy játszhatnak. A seprűkhöz egyébként nem ért, de ezen még ő is látja, hogy nagyon profi. Sokkal jobb, mint az a seprű, amelyiken először repült, és amelyik végül ledobta a tóba és elrepült egyedül valahova messzire. Máris kezdődik a meccs, úgyhogy felszáll a seprűre, és amint elhangzik a meccs kezdetét jelző sípszó, a magasba röppen. A lány a karikákhoz repül, a játékvezető pedig feldobja a kvaffot, amire egyszerre hatan rontanak rá. A srácok ügyesek, ezt még a tapasztalatlan szőkeség is látja, de mégis az ellenfél hajtója szerzi meg a kvaffot és indul meg a karikák felé. Electra megmarkolja a seprű nyelét és nagyot nyel, próbálja meg kitalálni, hova próbálja majd dobni a labdát a fiú, de az az utolsó pillanatban megáll, átdobja a társának, és a lánynak már nem marad elég ideje kivédeni, így bent van! 10:0, az ellenfél javára. Electra bosszankodik, és szégyelli is magát egyszerre.*
- Csak ügyesen, kislány!!*kiáltja oda neki Jay, mire Electra bólint, és eltökéli, hogy a következőt kivédi. A labda Jenny-hez kerül, ő pedig elszáguld az ellenfél karikái felé. Peter és Mira is követi, hogyha passzolni kellene, ott legyenek. A lány egy pillanatra leveszi a szemét a hajtók csatájáról, és Alexet keresi meg a tekintetével. A srác felettük jó pár méterrel köröz a pálya felett és a cikeszt keresi, de láthatóan nem találja. Mire visszanéz, a kvaff már Peternél van, és az ellenfél karikái felé megy vele. De az ellenfél egyik terelője felé küldi a gurkót, ami majdnem eltalálja a srácot. Peter nagy nehezen fent marad a seprűjén, azonban a labda kiesik a kezéből, és a föld felé indul. Öt hajtó megy a a föld felé, és végül Mira olyan ügyes, hogy elkapja a labdát. Az ellenfél egyik hajtója azonban nekiütközik a lánynak, így az ő kezéből is kiesik a labda, és végül az ellenfél egyik hajtójánál köt ki, aki azonnal rádobja. Electra azonban most sikeresen kivédi, amivel a legjobban saját magát lepi meg. Ám a kvaff, ahogy lepattan a lányról, újra az ellenfélhez kerül, és a szőkeség figyelmetlensége miatt bemegy. 20:0, ez baj.*
~Nem igaz, hogy ilyen béna vagyok. Miattam fogunk veszteni.~*gondolja, és a csalódottságtól mindjárt elsírja magát, de inkább mégsem, hiszen lesz ennél rosszabb is. Bárhogy is igyekszik a csapatban mindenki, a kvaff rendszeres kikerül a kezük közül, és betalál az ő karikáikba. Alex is bőszen keresi a cikeszt, de a kis aranylabda mintha felszívódott volna. Két terelőjük, Nick és Jay is mindent megtesznek azért, hogy akadályozzák az ellenfelet, de fél óra múlva az állás csak 160:10. Alex végül időt kér. A csapat leszáll a fűre, és tanácskozni kezdenek.*
- Ha így folytatjuk, ki fogunk kapni. Szükségünk van egy jó tervre..*kezdi Alex, mire a többiek bőszen bólogatnak.*
- Szerintem el kéne kapni a cikeszt, és akkor nyerünk.*jegyzi meg Nick.*
- Igen, csakhogy ha most kapom el, döntetlen lesz. Fiúk lányok, még egy tizest kell szereznetek..*néz végig a két hajtó lányon és egy hajtó fiún, majd jelzi a játékvezetőnek, hogy folytathatják. A két csapat ismét a levegőbe száll, a kvaff Electra csapatához kerül. Pontosabban Jennynél van, aki átpasszolja Mirának, Mira Peternek, Peter pedig vissza Jennynek. A barna hajú Jenny felkészül a dobásra, de akkor az ellenfél egyik hajtója belérepül, a kvaff kiesik a lány kezéből és az ellenfél egyik srácához kerül.*
- Hé, ez csalás!*mondja felháborodottan a szőke lány, de a vaksi játékvezető mintha nem látta volna a szabálytalanságot, megy tovább a meccs. A felháborodott peter nekimegy a hajtónak, mire a srác kibillen az egyensúlyából, és majdnem leesik a seprűről, és a kvaff szerencsére nem megy be. A labda pár perc múlva viszont bemegy, ám nem hozzájuk, hanem az ellenfélhez. Az állás 160:20. Electra újra Alexet figyeli a szemével. És igen! Úgy tűnik, a srác megtalálta a cikeszt, és most azt üldözi. Csakhogy az ellenfél fogója is azt üldözi, tehát nincs könnyű dolga a srácnak. Ám Jay, az egyik terelő az ellenfél fogójára küldi a gurkót, ennek köszönhetően Alex marad az egyetlen, aki a cikeszt üldözi. Mindenki a fogót figyeli, senki sem figyel a többiekre. Ez öreg hiba. Még az ő csapatuknak a hajtói is a csapatkapitányt figyelik, ahogy mindenki más. De az ellenfél hajtói készülnek valamire. A kvaff náluk van, és nagyon csendesen és lassan, hogy senkinek se tűnjön fel, a karikák felé araszolnak. Electra is a fogót figyeli, a karikákra már nem is figyel. De akkor a hajtó, akinél a kvaff van, megindul felé jó gyorsan, és arra készül, hogy bedobja. A lány megpillantja a suhanó csíkos szeme sarkából és elkapja a tekintetét a fogóról. Visszaindul a karikáihoz. Csakhogy a hajtó nagyon gyors.*
~Nem mehet be. Akkor nem nyerünk!~*gondolja kétségbeesetten, és még gyorsabban száguld a karikák felé. A hajtó nekirugaszkodik és eldobja a kvaffot a középső karika irányába. Electra összeszorítja a száját a nagy koncentrálásban és idegességtől, és végre megérkezik a karikához! Tesz egy negyed fordulatot, felemeli a seprű végét, a kvaff nekiütődik a seprűnek, és a kvaff új pályára kerül! Ebben a pillanatban Alex elkapja a cikeszt! Csakhogy a nagy sietségben a lány elveszti az egyensúlyát, a keze lecsúszik a seprűről és előrebukik. Rémülten tágra nyílik a szeme és sikolyra nyílik a szája, de nincs hangja. A seprű kikerül a lábai közül és már igazán rémes gondolatai támadnak, mikor valaki megfogja a karját, és a háta mögé ülteti a lányt. Mikor visszanyeri a lélegzetét, felismeri, hogy ez itt Peter háta, és Peter az, aki segített neki.*
- Ügyes voltál. De az életedet nem kellett volna kockára tenned.dícséri és dorgálja meg egyszerre a fiú, de hangjában mosoly bújkál, Electra pedig most, hogy már biztonságban van, boldogan mosolyog. Nyertek! Mindenki leszáll a földre, és egyszerre ünnepli a csapat Alexet, aki elkapta a cikeszt, és Electrát, akinek egyáltalán köszönhették a játékot, és aki az utolsó pillanatban is megmentette őket.*
- Nagyon köszönjük a segítségedet. Sosem felejtjük el..*ígéri meg Alex, a többiek pedig mind mosolyogva bólogatnak.*
- Semmiség, nagyon boldog vagyok, hogy segíthettem nektek.*mondja mosolyogva a lány, miközben örömében magához öleli kis famulusát, aki a pálya mellől nézte végig gazdija és csapata játékát. Ezután következik az ünneplés. A csapat meghívja a szőkeséget, hogy ünnepeljen együtt velük, most is, és majd később elmennek a városba, hogy ott folytassák tovább az ünneplést, Electra pedig boldogan beleegyezik. Nagyon jó kis délutánt fog eltölteni új barátaival!*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-07, 7:03 pm

//Kalandos harc a pontokért, 2. //

*Ki gondolta volna? Itt rendezik a Seol szigeti kupát, tehát a Mysterio közeli kviddicspályán, környező országaink csapatai versenyeznek a díjért, valószínűleg látványos léglabda meccseket játszva. Ma kedvenceim emelkednek levegőbe, Moszkva Medvéi néven, s természetesen ellátogatok a mérkőzésre. Életem része a játék, iskolaéveimben, és azon túl egy országomban híres csapatban játszottam, elméletileg és gyakorlatilag is képzett vagyok a sportágból, ezért szeretnék bajnokságot látni a házak között, ezért tanítok lépten-nyomon repülést, ezért edzek még mindig, tervezek a jövőre ilyen irányban, valamint ezért van meg seprűm a kellékekkel, s könyvekkel. Mondhatni megszállott vagyok. A délutáni Nap még süt, de fényén kívül ereje már nem teljes, ellenben őszi szellők járják a természetet, fehér fellegeket terelve a kék égen, így hozva kellemes időjárást a versenyzéshez. Ezt konstatálom, mikor feltekintek, s finom mosollyal arcomon közeledek lassan a lelátók felé, miközben fülemet elmosódott duruzsolásként éri a kommentár hangja. Öltözékem szolidan egyszerű, fekete sportcipőből, hozzá tartozó fekete nadrágból illetve pólóból áll, kiegészítőként bal kezemen családi pecsétgyűrűmet és órámat, átellenben karkötőmet viselem, míg nyakamban medálom lóg, övemen pedig pálcám. Még pár lépés…*
- Quenell szépen hárít, de Goldhawk meglátja a cikeszt, és már üldözőbe is veszi. Hol marad Frewin? Magára hagyja a küzdő csapatát? *hallatszik a kommentátor hangja, mialatt a bejáraton átvágva a tömegen felfelé lépdelek a lépcsőn, egészen az egyik lelátóig. Figyelmem közben a magasan cikázó játékosokra terelődik, kik meglátásom szerint a végjátékot hajszolják, hiszen a két fogó már hihetetlen sebességgel száguld egymás mellett, hogy az előttük fénylő aranylabdát markukba zárhassák, míg a hat hajtó a kvaffot igyekszik feltartóztatni, vagy éppen véres csatában kitépni egymás kezéből, a terelők által, mint teniszlabdát küldött gurkók elől menekülve. Színes, forgó kavalkád bontakozik ki fölöttem, vad madarak táncához hasonlatosan.*
- Hogy érted, hogy képtelen pályára állni? *üti meg a fülemet egy kétségbeesett mondat, s pillantásom most lecsúszik az alant található vörösbe öltözött csapatra, kiktől elhangzik a kérdés, és akik a normálissal ellentétben hét helyett hatan vannak. Bizonyára felmérik a terepet, azért nincsenek az öltözőben. Azonnal felismerem őket jelzésükről, egy kalapács helyett terelő ütőt markoló medvéről, jellegzetes keleti vonásaikról nem beszélve. A kedvenc csapatom. Előrébb hajolok, hogy rájuk lássak, és jobban halljam őket, így a meccsről érdeklődésem most rájuk terelődik, valamint a kommentátor hangja is háttérzajként süvít el fülem mellett, inkább diszkréten, de hontársaimra figyelek.*
- Beteg lett. Ha felküldjük, leesik, de biztos nem kapná el a cikeszt. *rázza a fejét csapatkapitányuk, a többiek elégedetlen morajára. Ez nem jó hír. Fogó nélkül egy mérkőzés eleve vesztes, elvégre az ezen a poszton játszó sportolón múlhat a végeredmény. Tehát valószínűleg veszíteni fognak, ami engem is sajnálattal tölt el.*
- Kell valaki a helyére. Nincs cserejátékosunk? *teszi fel hirtelen a kérdés valamelyik, mire mindenki közelebb araszol, hogy jobban hallhassa a választ, s önkénytelenül én is előrébb hajolok, immár jól láthatóan. Nem feltűnő, hogy majdnem kiesek a pályára, mivel a folyamatos ordítás, dörömbölés, tapsolás és morajlás mellett még a kommentár hangját is ki kell szűrnöm.*
- Nincs… *morogja a kapitány, majd tekintete az égre téved, mintha onnan várna megoldást, ám közben rajtam is elsiklik, s vissza is talál. Egy pillanatig csak farkasszemet nézünk, majd magyarázat nélkül inti közelebb társait legnagyobb meglepetésemre, kik halkan suttogva bólogatnak párszor, mielőtt mindenki rám tekintene.*
- Hé, te! Gyere le! *int nekem a vezér, mire egy szó nélkül megindulok a lépcső felé, hogy lejuthassak a pályára, áttaposva közben a tömegen. Perceken belül kíváncsian érek le melléjük, őszintén szólva sejtelmem sincs miért hívnak, de talán megkérhetném őket, hogy adjanak valami emléket… ez csábító.*
- Igen? *kérdem teljesen higgadtan, ám belül feszít az izgalom, szemeim is csillognak, és tekintetem ide-oda villan a játékosokról, kik hasonló érdeklődéssel vizsgálnak engem, mintha reményt látnának bennem. Zavaró, méregetéssel is felér…*
- Nem tudom mennyit hallottál… de nincs fogónk, lebetegedett. Te viszont megfelelő alkatú vagy hozzá. Játszottál már ilyet?*kérdezi határozottan vezetőjük, engem pedig szorongás fog el annak hallatára, hogy egyértelmű volt hallgatózásom. Általában bátor vagyok, pimasz, de nem a kedvenc csapatommal szemben… bennük érzem a profizmust, tisztelem őket, és igazi rajongóvá válok.*
- Kicsi korom ota jatszom… csapatban is. Fogokent. *adok egyszerű és magabiztos választ, mire mosoly ül ki a többiek arcára. Egy pillanatnyi csönd, majd egymásra néznek, s pár bólogatás elmúltával szólal meg ismét pontosan akkor, mikor a mérkőzés végét jelző sípszó a levegőbe hasít, s fejemet odakapva látom, hogy éppen a cikeszt lengeti kezében az egyik játékos.*
- Akkor állj be a helyére, ez megtiszteltetés, úgyhogy ne okozz csalódást! Vedd fel a talárt! Egyszerű a taktika: repülj magasan, ne keveredj balhéba és vigyázz magadra, míg meg nem látod, és el nem kapod a cikeszt! *hangzik az utasítás, míg felém nyújtanak egy talárt, mit könnyedén magamra húzok a pólómra. Könyök és térdvédőt is kapok, melyeket segítenek felcsatolni a gyorsaság érdekében, végül pedig ujjatlan kesztyűt húzok kézfejemre.*
- Rendben, biztosithatom, hogy nem okozok csalodast. Ertem a dolgomat. *bólogatok közben nem bírva magammal, úgy érzem, seprű nélkül repülhetnék, tehát az izgalomtól megszólalni sem tudok, inkább a mérkőzésre koncentrálok… olyan régen nem repültem élesben. Pár kéz éri hátamat, és felém nyújtják a csapat hivatalos seprűjét, mit kicsit kétkedve fogadok.*
- Mi a baj? *kérdi társam, mire megrázom a fejemet. Mit mondjak? Képtelen vagyok máson repülni? Ez nem igaz, az viszont igen, hogy edzés hiánya nélkül csak a sajátomon tudok teljesen koncentrálni, tehát a játékom meg sem fogja közelíteni az övéket, hiába a sokévi tapasztalat. Rengeteg meccs és edzés van mögöttük, ami előny számukra.*
- Csak jobb szeretem a sajatom… kar, hogy nem hoztam el, alairhatnatok… *morgolódom kicsit, mire felnevetnek, de több idő nincs az eligazításra, mivel az már valószínűleg régebben megtörtént nekik. Egyszerűen felsorakozunk, s a kapitányt követve elrugaszkodunk, hogy a magasba repüljünk. Szél csap az arcomba, felerősödik a hűvös, vakítóbb lesz a Nap, de az alattam hallható ováció mindenért kárpótol. Messze ellátok, de a környék helyett inkább egy bemelegítő kört téve próbálgatom a seprű határait, tehát gyorsulva száguldok körbe, elmosódott foltokként látva alattam a lelátókat. Amint észreveszem, hogy a két csapat gyülekezik, beállok én is a körbe, saját térfelemre, alant pedig a bíróra szegeződik figyelmem.*
- Vörösben a Moszkva Medvéi csapat, kik cserejátékost állítottak be, lebetegedett fogójuk, Michail helyére. A csapatkapitány Vladimir, egyben őrző, oldalán a két terelővel, Boris-szal és Ivan-al. A három hajtó pedig Dimitrij, Nikolaj és Sergej. Szerencse, hogy látjuk őket, kétes volt szereplésük esélye! *bömböl a kommentátor, míg mindenki megtalálja a helyét, én pedig szememmel követem a játékosokat, mikor nevük elhangzik, kik integetnek a nézők felé. Az én nevem nyilván nem hangzik el, hiszen a hirtelen beállítás miatt nem hozták még nyilvánosságra.*
- Kék színekben pedig az Amerika Csillagai. Aaron a csapatkapitányuk, egyben fogó, őrzőként Charley játszik, Brian és Caleb a két terelő, a hajtók pedig Donald, Gilbert és Henry nevet viselnek. *mutatják be a másik csapatot is, kiket ismét tekintetemmel követek, egy ideig elidőzve a fogón. Kistermetű, tipikusan öntelt arckifejezéssel, de olyan nyámnyila jellemmel és kiállással, mint a többi csapattársa. Ellenben az oroszok… mind mogorva tekintetet öltve ülnek seprűjükön hatalmas és szilárd termetükkel. Kérdés, hogy játék szempontjából kik a jobbak… Szerencsére sikeresen lehiggadok ebben a szünetben, s mélyen belélegezve nyugtatom magam és készülök a mérkőzésre.*
- A szabályok ismertek, tisztességes játékot várok el! *hangzik a bírótól, míg a két kapitány közelebb repül, és kézfogással köszönti egymást, természetesen megpróbálva akkora kárt okozni ezzel a másikban, amekkorát tud… s most az amerikai távozik fintorogva. Helyes.*
- Bíró Hans Fischer elengedte a cikeszt, s már a két gurkó is felrepült. Most lép a kvaffhoz… és magasba dobja! *kommentálják az eseményeket, én pedig nem figyelve a hirtelen egymásnak repülő két csapatnak, máris feljebb repülök, morogván félrerántva seprűmet az elém bevágó ellenséges fogó elől. Amint látom, csapatom testi erejét próbálja meg kihasználni, de nagy termetük könnyű célponttá teszi őket a gurkókkal szemben, illetve a kicsi, de gyors amerikaiak is termetükhöz igazodva játszanak, és próbálják kicselezni a lassabb oroszokat. Felérek, pár méterre az alattam zajló körtánctól, így biztonságos környezetben szemlélhetem az eseményeket. Tekintetem elsőként a mérkőzést figyeli, s megállva próbálom kikövetkeztetni, hogy vajon melyik csapat az erősebb. Amint látom, a három amerikai hajtó megindulva passzolgat egymásnak, s hiába száguldanak feléjük a társaim, vagy kikerülik őket, vagy pedig gyorsaságukat kihasználva elpasszolják a labdát, s vészesen közelednek a karikák felé is. Vladimir védekezni próbál, és… nem sikerül, csellel az utolsó pillanatban másfelé dob, így egyelőre tíz ponttal vezetnek, amit természetesen folyamatosan kommentálnak.*
- Vajon vezethet-e húsz-nullára az amerikai csapat? Mindjárt kiderül, hiszen Donald már a póznáknál van, és bár helyezkedik Vladimir is… de az utolsó pillanatban passzolnak Henry-nek, és felőle érkezik a dobás, így az orosz őrző képtelen kivédeni azt. *harsogja a kommentátor, s ez nem tölt el boldogsággal. Ekkor hirtelen elkapok tekintetemmel egy pillanatot, mikor az amerikai fogó láthatóan összesúg az egyik terelőjükkel, majd laposan rám néz, s mire felfoghatnám, hogy mi történik felém a másik terelőtől, ki figyeli a társaik testbeszédét, felém repül egy gurkó… szemem sarkából látom csak, amint iszonyatos sebességgel száguld felém a tömör golyó, az utolsó pillanatban pedig elkapom seprűmet teljesen ösztönösen, de nem gyorsulok, tehát majdnem hátrafelé zuhanok le, hiszen kézvédőmnél súrol a kemény labda, viszont időben sikerül megállítanom a szerencsétlen zuhanást, és megkapaszkodom.*
- Az új fogó máris leesik?*kacag a bemondó, aminek nem vagyok hálás, egészen aggid, míg meg nem látom, hogy az esetem egy pillanatra elcsalja az ellenfél csapat figyelmét, így a hirtelen meginduló Nikolaj átvágva rajtuk erőteljes pontot szerez. Dühödten fordulok a nevető amerikaiak felé, s tehetetlenségemben körbe indulok a pályán, hogy végre a cikesz után kutakodjak, viszonylag eredménytelenül, mert a pár elmosódott folt a játékosoknak köszönhető, és az egy-egy csillogás sem az aranylabda jele.*
- Szedd össze magad, és figyeld a cikeszt. Gyorsak ezek a szemetek, de talán jutunk velük valamire, viszont nem biztos, hogy sokáig elég lesz a fizikai fölény. *mordul rám csapattársam, az egyik terelő, ki odarepül hozzám, s azzal a mozdulattal az érkező gurkót is az ellenfél csapata felé pofozza. Csupán bólintok neki, igaza van, torkom is összeszorul, és elsuhanva keresgélek a levegőben. Pár pillanattal később ismételten arany foltra leszek figyelmes, tehát gyorsulva hajtok utána, érezve közben az arcomba csapó szellőt és hallva talárom lebegését. Egyre közelebb érek, most már fel-le emelkedve az aranygolyó után, ám mikor kezemet nyújtanám, hogy gyorsulva elkapjam az egyenes szakaszban, lökést érzek a vállamnál, így pár métert odébb suhanok. Oldalra kapva fejemet látom, hogy megérkezik az ellenfél is, s természetesen megfeszülve robbanok vissza, őt is odébb lökve, néma tusakodásba kezdve a levegőben, mit a vállunk bán.*
- Takarodj, vagy anyad kiskanallal kapar össze a földröl! *morgom neki oda, mire ő vicsorogva kap felém, de túl távol vagyok, tehát elhajolva előle nevetem ki, és pillantok a cikesz felé… ami már nincs előttünk. Sikeresen lefoglaltuk egymást, a golyó pedig egyszerűen eltűnt ismét, tehát szitkozódva lassítok, hogy felmérjem a környezetemet, hagyva, hogy a másik is rájöjjön hibánkra. Csalódottan csóválom fejemet, főleg, mivel ahogyan észreveszem, ismételten támadásba lendül az amerikai csapat, s most Gilbert lendül támadásával ellenkező irányba, így cselezve ki őrzőnket, ezzel harminc-tízre vezetve. Már mellékes a tömeg zúgása, vagy a kezdeti bizonytalanság, elememben érzem magam, de elkeserít a sikertelenség. Ennél jobb vagyok! Reménykedve nézem végig, ahogyan az oroszok nyílfej alakzatban repülve törnek át a védők falán, és szereznek még egy pontot, de ez nem elég az egyenlítéshez.*
- Gyorsaság ellen erő. Az amerikaiak csellel szereztek ismét pontot, míg az oroszok nyílt támadással. Vajon a most érkező tengeren túliak támadását sikerül-e feltartóztatni? *hangzik a kérdés. Igen… sikerül, ugyanis Boris és Ivan egyszerre ütnek a gurkóba, ezzel felbontva az államokból érkezők támadóalakzatát, s a berepülő Sergej egyszerűen hatalmasat rúg a labdát birtokló mellkasába, méterekre kisodorva ezzel őt, és eltávolítva tőle a kvaffot. Megszólal a síp, a bíró pedig egyetlen mozdulattal ítél büntetőt az amerikaiaknak, kik felállnak hozzá, és a sérült társul helyett mást küldve próbálnak pontot szerezni, ám sikertelenül, mert hárít az őrzőnk. Kezd eldurvulni a meccs, csapatom szabálytalansághoz folyamodott, az amerikaiak pedig láthatóan többet akarnak büntetőnél. Hiába, nincs kiállítás, folytatódik a játék, s úgy érzem ideje nekem is előlépnem. Magasba reppenek, majd láthatóan veszek észre valamit, ami nincs… és zuhanórepülésbe kezdek. Nem kell sok, meglátva engem csatlakozik hozzám az amerikai fogó is, de nem szól, hanem az általam üldözött tárgyat próbálja bemérni. Látom a szemében a felismerést, hogy a bolondját járatom vele, de közel a föld, én pedig felkapva seprűmet még kacsintok rá egy utolsót, s felfelé veszem az irányt. Lepillantok, a mosolyomat pedig némi csalódottság árnyékolja be. Nem esik le a seprűjéről, egyenesbe teszi, de szépen a fölhöz vágja annak végét, így nem csak lábai fájhatnak, hanem felszerelése is sérül, én azonban ezzel nem követek el szabálytalanságot.*
- Óh, úgy látszik a Vronszkij-műbukás ismeretlen az amerikai fogó előtt. Kár, hogy ennek ellenére ismételt összehangolt támadással vezetnek. Előttük pedig nem ismeretlen a Csorszkov-féle csel, hiszen a kvaff magunk alá ejtésével lóvá lehet tenni még az orosz őrzőt is. *magyaráz tovább a kommentátor, ám az esetet én nem látom, mert éppen a cselen dolgoztam. Szomorú tekintettel fürkészem a harcteret, s ebben a pillanatban ismételten meglátom a cikeszt. A póznák között szlalomozik, irányomat tehát arra veszem, teljesen ráhajolva a seprűre, hogy gyorsuljak, s most nem érdekel a nyomomban száguldó amerikai sem, ki fájdalmas fintorokkal csatlakozik a haszjába. Átvágok a játékosok között, direkt érdekesen kerülve őket, hátha neki csapódik üldözőm valamelyiknek, de ez nem történik meg, tehát egyesen a saját póznáim felé tartok, lehagyva a közeledő amerikai hajtó-fogatot is, s hirtelen befordulva kanyarodok irányba, érezve, hogy a mögöttem loholó játékos mellettem pár centire ismétli meg a mozdulatot. Előttem három póznával van a keresett golyó, tehát meg is indulok az oszlopok egyik felén én, a másikon az ellenfél. Bevágok elé az első rúd lehagyásánál, ezzel kényszerítve őt hirtelen megállásra, de fordulékonyságával már átveszi eredeti helyemet, ahol indultam, én pedig nem törődve sem az őrzővel, sem a közeledő hajtókkal, ismételten bevágok elé. Hirtelen karomat súrolja a kvaff, így pályát változtatva csapódik a karikák szélének, azonban ezt egy másodperc után figyelmen kívül hagyva az utolsó póznánál indulok meg, ahol lebeg a cikesz, mintha ránk várna, mintha szórakoztatná a szlalomozás. Pontosan egyszerre érünk oda, elvégre fogótársam sem tétlenkedik, a másik oldalon elindulva próbálja megszerezni az aranylabdát, s akkor nyújtja kezét mikor én… viszont az övét félrelökve zárom kezembe én a cikeszt, s tartom magasba.*
- Elkapta a cikeszt a Moszkva Medvéi csapat fogója, ezzel nyereséget hozva csapata számára! *hallom még kommentálást, és a bírói sípszót, társaim pedig felém repülnek, körbevéve engem. Örömteli vigyorral fogadom a gratulációkat, a hátba veregetéseket, és figyelem az elsunnyogó amerikai csapatot.*
- Jó voltál! Tényleg ügyes vagy, csak bele kell jönnöd. Ha hozod azt a seprűt, szívesen dedikáljuk… *ajánlja fel a kapitány, én pedig mosolyogva bólogatok is. Elszorul a torkom, talán nem most játszottam a legjobban, de életem eddigi legnagyobb győzelme volt, ráadásul egy szívemhez közeli csapattal, helyen. Kár, hogy Ginger nem látta… de majd elmesélem neki. Pár tiszteletkör után ereszkedünk csak le, hogy visszaadjam a talárt és seprűt, majd az iskolába siessek, és sajátomat elhozva találkozzam velük a pályától nem messze, egy kis beszélgetésre, és aláírásra… Megéri ellátogatni a Seol szigeti kupára.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-08, 1:53 am

//Kalandos harc a pontokért, 2. //

*Lucius a mai nap úgy döntött, hogy kimegy a pályára, hiszen a Seol kupát itt rendezik meg idén, ami elég rangos esemény, hogy körbenézzen. Arról nem is beszélve, hogy nagyon oda is van a sportért, ez az egyetlen sport, amit szeret igazából. Sőt, az egyetlen, amit játszik is, ha lehetősége. Így hát felvette farmergatyáját, bőr cipőjét, egy fekete pulcsit, meg egy farmer kabátot s kiment az említett helyszínre.
Most épp meccs közi szünet van, ezért a lelátók közt őgyeleg, hogy menjen az idő. Nemrég volt italért, mert egy jó pofa vajsör ilyenkor jól esik, meg meg kellett olajoznia a torkát, hiszen a következő meccset a kedvenc csapata játssza s a szurkolás igénybe veszi jelentősen a torkot. A színes kavalkádban az egyik félreeső páholy bejáratnál viszont zöld-vörös foltokra lesz figyelmes. Ezek csapata színei, így arra veszi az irányt, hátha egy szurkolói csapat, akikhez csatlakozhat, de ahogy közelebb ér kiderül, hogy ez maga a Walesi Vörös Sárkány kviddics csapat. Ennek felettébb megörül a fiú, de az se kerüli el a figyelmét, hogy a csapat kapitány Morgan meglehetősen vörös arccal és ingerülten beszél a többiekkel.*
~Utána kéne járni...~ *és már meg is indul a megfelelő irányba, de mielőtt odaérne, szépen oldalra húzódik s nekidől egy tartó oszlopnak, onnan figyel. A csapat nagyjából háttal van neki, így nem vehetik észre.*
-... hogy ne hagyjátok az oroszokkal inni Murray-t! Nem lehet rátok semmiben számítani? Most oda az egyik hajtó! *ezt kapta el a csapatkapitány mondókájából, aki feldúltan túr a hajába mondata végén. A csapat tagjai kicsit mormognak egymás közt, de az egyik terelő azonnal replikázik.*
-Nem tíz éves és nem vagyunk sem pesztonkák, sem az óvónénijei! Mégis mit vártál? Te is velünk buliztál, olyankor nem lehet úgy figyelni. De ahelyett, hogy minket cseszegetsz, inkább azon törd azt a szőke üstököd, hogy ki fog helyette játszani! Mert ha hazamegyünk meccs nélkül...*de mondatát nem fejezheti be, mert egy alacsonyabb, zömök, fekete hajú csapattag, a másik terelő fejezi be kappan hangján.*
-Akkor cseszhetjük az egész szezont és rohadt doxitojással fognak hajigálni a kölykök! *kicsit karakán, de a többiek bólogatnak. Az őrző, Colin csak a nyakát nyújtogatva néz körbe, mintha keresne valakit.*
-Mit nézel hé! Ez nem a caernavorni vásár! *csattan fel Morgan, majd pillantása Luciusra esik. Valahogy még ingerültebb lesz, bár rejtély, hogyan csinálja s a fiúhoz viharzik.*
-Te meg mit bámulsz? Tetszik az ingyen műsor mi? Ha ennyire érdekel, akkor akár be is állhatsz, nem mindegy, hogy a pályán vesztünk, vagy így esünk ki? *a többiek pedig sutyorogni kezdenek, de Luciust a helyzet nem hozza zavarba. Elrugaszkodik az oszloptól, majd a kapitányság szemébe nézve replikázik. Hangja nyugodtan cseng és határozottan.*
-Rendben, szívesen játszok. Walesi vagyok én is, Anglesey-ből jöttem. És eddig is hajtó poszton játszottam. A nevem Lucius. ~miért is ne?~ *kérdezi magától. Nagyon leégni nem fog, legalábbis reméli. De szereti a csapatot és bármit megtenne jelen esetben, hogy legyen akár egy szikrányi esélyük is. A kapitány szemmel láthatólag tanakszik, majd valamit a mokány terelő a fülébe súg, mire összenéznek és bólintanak.*
-Rendben, akkor te játszol Lucius! Gyere, az öltözőben megkapod a talárt és a seprűt. *láthatóan megkönnyebbültek a csapattagok s mindegyikük biztatóan veregeti meg Lucius vállát, amikor közéjük áll. A feszültség elpárolgott, tudják, hogy most már rajtuk múlik minden, a létszámból nem lesz probléma. Így mennek az öltözőbe, mindenki a saját gondolataiba merülve, a játék előtti természetes gyomorgörcs miatt. Odabenn Lucius felveszi a zöld talárt, melynek szegélyei vörösek s a mellkason egy vörös sárkány, a hátán pedig a szám és név is vörös betűkkel. Kis várakozási idő van, amíg hallani, hogy a közönség visszatér, a zaj egyre nagyobb, de ahogy kilépnek a pályára, egyenesen kirobbanó az ováció. Az Athéni Kimérák csapata, az ellenfél is kiér a pályára. Lucius gyomra görcsben, totális izgalom járja át, izzadó tenyerében szorongatja a seprűt. A csapatkapitányok kezet fognak, de ezt fel se fogja, csak a sípszót hallja, ami mintegy álomból ébreszti. Seprűre fel is irány a tágas levegő ég! Odafent aztán csodálatosan megnyugszik as rác, kizárja a közönséget s csak a játékra figyel. Azt a légzést és ön szuggesztiót alkalmazza, amit harci szituációban is.*
~Nyugi, ez csak játék...~ *emlékezteti magát folyamatosan. Volt egy kisebb taktikai megbeszélés pár mondatban a másik két hajtóval. Így most laza alakzatban repülnek a kvaffot birtokló görögök felé. A terv be is jön amire gondoltak, mert a mokány terelő, Dave leüti a kvaffos játékost. Ekkor gyorsítanak be a hajtók.*
-Alám Lucius! *üvölti Sean a fiúnak, miközben egyre gyorsulnak. Lucius engedelmeskedik, s csökkent a magasságon, Sean alatt van. A walesi hajtó megszerzi a labdát s a válla fölött átdobva cselpasszal hagyja zuhanni a labdát, amit Lucius szerez meg s a jobbra kirepült Walternek dob át, aki az utolsó métereket megnyomja és gólt dob.*
-Nem rossz ződfi! *kiált Walter Luciusnak. A srác vissza vigyorog és két ujját felmutatja V alakban. Ők vették szárnyaik alá, hisz a csapatkapitány fogó, így ő el van foglalva. Ám a kezdeti siker nem minden, ezután borzalmasan alakul a meccs. A görögök teljesen vérszemet kaptak a kezdeti kudarctól s egymásutánban több gurkó is a walesi játékosokon csattan. Lucius ki tud térni jó reflexei miatt, de a két hajtó kótyagos lett cseppet. Az agresszív játékstílushoz valamelyest tudnak alkalmazkodni, de erőtlen védekezésen túl többet nem tudnak produkálni, így ők hamar elvesztik a kvaffot és nem szereznek pontot, míg a görögök már a százhatvanadik pontnál járnak, mikor a kommentár hangjára felfigyelnek.*
-Ééés megindultak a cikeszért! Igen, Morgan meglátta, így fejhosszal vezet! *a háromtó gyorsan egymásra néz s bólintanak. Most, vagy soha!*
-Figyelj L.! Tudják, hogy te vagy a gyenge pont, aki gyorsan kitér. Lepjük meg őket. Karvalyfej, te vagy a csúcs! *Sean villám eligazítását elhadarja. Dave, a terelő is figyelt, s bólintott. Lucius is bólint, hogy érti. Na rajta a világ szeme, ismét egy kis gyomorgörcs. Újult erővel esnek neki a rohamnak. Morgan sikerében bíznak, ő a mezőny legjobbja szinte, míg a görögök góljátékukkal tudnak csak nyerni szinte. Most ismét gurkót kap a kvaffos görög s a három hajtó szoros támadó ékben suhan a labdáért, amit Lucius meg is szerez, de nem marad nála. A labda megy hátra Walterhez, onnan Sean-hoz kerül. Lucius felé ütnek egy gurkót, de valami ördögi fondorlat hatására a srác macska ügyességgel fordul fejjel lefelé seprűjével, így mutatva be egy szép kitérést, majd fent van s már kapja is a kvaffot.*
~Győzelem, győzelem!~ * mantrázza. Elszánt és mindenre kész, egy szép meglehetősen agresszív testcselt vet be egy görög ellen, -a srác megtáltosodott-, majd karját dobásra emeli és megszerzi a meccs utolsó gólját. A három hajtó tisztelet körbe kezd, mire Morgan elkapja a cikeszt s a meccset lefújják. Az egész csapat a levegőben ujjong, a nézők a lelátón. A kilátástalan meccs vége diadal lett, bár paraszt hajszállal és nagy szerencsével. A csapat tiszteletbeli tagja lett ezzel Lucius.*
-Megcsináltad! Nagy vagy öcskös! *borzolja össze Morgan Lucius haját, mikor már az öltözőben állnak. Lucius csak elmosolyodik, most ő a legboldogabb ember a világon, úgy érzi. Viszonozza az öleléseket, kézszorításokat. A srác valódi kabala lett. Van itt ölelkezés, öröm, meg minden. Este is hatalmas banzáj és ünneplés lesz.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-08, 5:25 pm

//Kalandos harc a pontokért 2.//

*Nagyban zajlanak a kviddicsmeccsek az őszi szezonban. Illya is erre kíváncsi természetesen, hiszen Finnországból is képviseltetik magukat, s br nem fog mostanában oda visszatérni, azért ettől függetlenül még szurkol hazájának. Bőrnadrágot, s ünnepi alkalomból egy XS-es fekete férfiinget visel bakanccsal és bőrkabáttal. Hamar eléri a pályát, ahová most famulusa nem kísérte el. Nem élvezné a madár a meccset, a leányzó viszont, bár egy sportközvetítés nem köti le különösebben, mégis kijött tüntető hallgatásával szurkolni. Befurakszik nagy nehezen a lelátóra, habár nem mindenki díjazza, hogy „kedvesen” gyomron könyököli őket, de hát kit érdekel. Még a korábbi meccs végére érkezik, mely nem igazán érdekli, így tovább furakszik, hogy találjon magának egy helyet valahol elöl. Már éppen elővenné bunkóbbik modorát és lehuppanna egy testes hölgyeményre, amikor egy ismerős talárt pillant meg. Pontosabban ismerős színűt, ugyanis a Helsinki Halálosztók lila-arany színeibe öltözött fogóját látja maga előtt aggodalmas arccal, majd eltűnik a szeme elől a lány. Illya azonban kíváncsi lány lévén odalép a lelátó korlátjához, s a csapat beszélgetésére kezdi hegyezni fülét, hogy vajon mi az aggodalom oka.*
-Nem…Ez így nem fog menni. Henkka nem tud pályára állni.
-És mégis mit akarsz csinálni egy terelő mínuszban?
*A lány idegesen kapja fel fejét, majd finnül elég hangosan el is káromkodja magát. Henkka a világ legjobb terelője, legalábbis Illya szerint és nélküle óriási pácban van a Halálosztók csapata. A káromkodása viszont igen hangosra sikeredik, melyre az egész kviddics-csapat felkapja fejét, majd néhány pillanatnyi sugdolózás után a fent említett fogó megindul a lány felé, aki mindebből semmit nem észlel, gondolataiba merülve, mindaddig, amíg a hölgyemény meg nem jelenik mellette, s meg nem kocogtatja vállát, majd finnül meg is szólítja.*
-Szia! Jól hallottuk, hogy te a mi nyelvünket beszéled?
-Ööö…igen, izé…igen. *Kissé zavartan pislog a játékosra, mert nem akarta ezt ő ilyen hangosra, s igazából arról sincs halvány lila gőze, hogy mi a fenét akarhat tőle a fogó, azon kívül, hogy ugyanonnan származnak. Ez a hely nem a legalkalmasabb az új barátságok kötésére.*
-Mondd, konyítasz a kviddicshez? *A leányzó szeme még nagyobbra kerekedik, mert hát konyít ő, hisz mi mást keresne itt, de ez hogy jön ide? És ez miért fontos? Végül bólint egyet bizonytalanul, mire a finn játékos int, hogy kövesse, ő pedig tanácstalanul ingatva fejét, engedelmesen lépked utána. Nem igazán érti ezt az egész helyzetet, s csak megilletődötten áll, míg a játékosok tárgyalnak, kizárva őt a beszélgetésből, s egyre kevésbé érti, hogy mit keres itt. Aztán a csapatkapitány, Pauri kilép a körből, s őhozzá lép oda.*
-Hát… nem vagy egy nagydarab, de fogadok, van benned agresszió.
-Hát…Hát izé… *egy pillanatra belegondol a dologba, majd egy kicsit magabiztosabban válaszol már.* -Talán túl sok is.
-Remek! Ki tudnál segíteni minket? Tudod, Henkka gerincsérüléssel van kórházban. Az sem biztos, hogy helyre tudják hozni. Csak egy terelőnk van.
-É…mármint én? De..de én még sose kviddicseztem élesben.
-Épp itt az ideje. *Kacsint rá a magas, húszas éveiben járó férfi majd meglobogtat előtte egy lila-arany talárt, rábízva a döntést, hogy elfogadja e azt. Néhány pillanatig meredten bámul a ruhadarabra, majd elveszi a másik kezéből, s a csapat női tagjaira pillant segélykérőn.*
-Izé…talán…talán nem ingben kéne…
-Gyere! Adok egy pólót! *Int neki az egyik hajtó, majd megindul az öltöző felé, ahol az inflás kezébe is nyom egy pólót, majd magára hagyja, hogy elkészüljön a meccsre, melynek kezdetéig csupán néhány perc van hátra. Kissé tétován gombolja ki az ingét, majd néhány pillanatnyi bambulás után sietősebben felkapja a pólót és a talárt, majd csatlakozik a többiekhez. Továbbra is kissé zavartan álldogál. Nem is csoda, hiszen nem szokás naponta felkérni valakit egy profi csapatba, hogy helyettesítsen. Csak így, ismeretlenül. De már itt van és elfogadta az ajánlatot, ideje seprűre ugrani és pofozni azokat a gurkókat. A csapatkapitány még utoljára rákacsint szemtelenül, majd felszáll. Sietve követi Illya is a többieket, hisze nem lenne jó, ha bárki miatta potyogna le. Bal kezében harcra készen áll az ütő, ő pedig ki is lő, mint a nyíl a pálya közepe felé, ahol már körben áll a két csapat a kezdésre várva. A lány a kör bal szélén feszülten vár, míg, fel nem repül a kvaff, majd abban a pillanatban kilő, mint a nyíl, hogy megtalálja magának a tökéletes posztot. Néhány pillanat múlva a gurkók is belépnek a játékba, s az egyiket azonnal el is pofozza az ellenfél irányába, aki azonban könnyedén kitér előle, majd sikeresen fogad egy passzt. Illya dühösen káromkodik egyet, ahogy a férfi után pillant, aki már a karikák felé húz. Újabb gurkót küld felé, de ezúttal már az ellenfél játékosai védik a kvaffot, mely hamar be is repül, s így a helsinki-i csapat hátrányba is kerül. Kissé kétségbeesetten pillant a többiekre. Nem érzi ugyan, hogy az ő hibája lenne a pont, de azzal is tisztában van, hogy a csapatjáték arra jó, hogy mindig legyen kit hibáztatni. A következő fél órában rendületlenül pofozgatja a fekete golyókat, melyek hol célba találnak, hol nem. Annyi azonban biztos, hogy akkorákat sóz oda, mint az ágyú, s ezt a csapatkapitány meg is jegyzi neki, amikor időt kérnek.*
-Nagyon brutálul ütsz kislány. Még a végén elgondolkozunk, hogy maradj. *a mondat végén szúrósan pillant a másik terelőre, aki nem különösebben remekel, ahogy eddig sem. A csapatban mindig Henkka volt a sztár, s nem is a semmiért.*
-Áh, nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet…izé, tudjátok én még suliba járok, meg minden.
-Majd azért gondolkodj el rajta. *vigyorog rá utoljára a kapitány, majd vissza is térnek a pályára. Az elmúlt fél órában csupán egyszer sikerült bejuttatni a kvaffot a karikába a másik csapattal ellentétben, akik sikeresen begyűjtöttek már 80 pontot. A meccset már csak az mentheti meg, ha a Halálosztók fogója elkapja a cikeszt, mert ekkora hátrányt már nehéz lenne behozni. A két fogó azonban csak lesi a kis aranyszínű labdát, ami Illya feje mellett jelenik meg. Egy pillanatig nézi az apró gömböt. Ha szól, akkor a másik is észreveszi. Ha nem, akkor viszont Jonna sem. Végül úgy dönt, hogy most vagy soha. Máshogy nem nyerhetnek. Éles füttyszó hasít át a pályán, melyre a Halálos fogó felkapja fejét, majd vigyorogva indul meg az inflás felé, s a várakozásoknak megfelelően a másik fogó is. Ekkor Illya azonban már el is röppen a helyszínről, mert egy gurkó felé tart. Van bizony terve, minden csak a célzáson és az erőn múlik. Az erő megvan, a célzás még kérdéses, de egy próbát megér a dolog. Bal keze hátrahúzódik, majd a fekete golyó felé lendül, elütve azt a fekete-zöld mezbe öltözött fogó felé. A lány szinte lassított felvételben látja azt a néhány pillanatot, amíg a gurkó eléri az ellenfél fogóját, majd durván a hátába csapódik, s így a helsinki-i lány mindjárt rá is markolhat a kis aranyszínű cikeszre. Ekkor felharsan a bemondó hangja is.*
-ÉS A HELSINKI HALÁLOSZTÓK FOGÓJA ELKAPJA A CIKESZT, MEGMENTVE EZZEL A CSAPATOT. A MECCS EREDMÉNYE 150:80 A HELSINKI HALÁLOSZTÓK JAVÁRA! *A csapat üdvrivalgásban tör ki, s Illya boldog vigyorral arcán száll le közéjük. Mindannyian a két lányt veregetik hátba szorgosan, hogy milyen jól csinálták. A gratulációk hada után a fogó nagy lendülettel Illya nyakába is ugrik.*
-Zseniális vagy! NYERTÜNK! *A lány szemében örömkönnyek csillognak, s habár az inflatusos ennyire nincs meghatódva, ő is boldogan vigyorog rá vissza, majd megindul az öltöző felé, hogy megszabaduljon a koszos meztől és az izzadtságtól, majd csatlakozhasson a csapathoz a nagy ünneplésben.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-08, 8:02 pm

//Kalandos harc a pontokért 2.//

*A hétvégén, a szigeten kerül megrendezésre a Seol szigeti kupáért a kviddics meccs. Szeretem a kviddicset, jó játék, élvezetes nézni, de még soha nem fordult meg a fejemben, hogy játsszak. Egyik kedvenc csapatom is részt vesz a selejtezőn. Amíg Amerikában éltem apámmal, addig rendszeresen nyomon követtem a mérkőzéseket. Mindig drukkoltam, hogy a nekem kedves csapat nyerjen, ám mióta elszöktem, azóta ez a múlt emléke maradt. Kíváncsiságból és nosztalgiából keresem fel a mérkőzés helyszínét. Egy kicsikét most is elfogult vagyok, mert nem megyek ki az összes meccsre, csak régi kedvenceimet óhajtom meglesni, hogy most is nyújtják-e formájukat. Persze tudom, hogy azóta minden bizonnyal már majdnem minden játékost lecseréltek, de talán bennük is meg van az, amit régen a nagy csapatban szerettem.
Menet közben már messziről ki lehet szúrni a röpködő labdákat, embereket, szálló színes foltokat. Mosoly szökik, az arcomra miközben egyre közelebb érek. A hangosító megint jól fel van szerelve már ide hallani a kommentátor gyors, hadaró, de még mindig tisztán érthető beszédét. Sosem értettem, hogy tudnak ilyen gyorsan és tisztán beszélni egyszerre. Ahogy hallom a meccsnek nemsokára vége, nem is húzom tovább az időt a lelátók felé veszem az irányt, hogy keressek magamnak egy helyet a tömegben. Nem bánom, ha nem lesz ülőhelyem, úgy sem szeretek üldögélni, no meg, ha jó a meccs kinek ne lenne kedve pattogni?
Miközben közelebb araszolok a nézőtérhez tőlem kicsivel jobbra már sorakozik is az egyik csapat. Fehér-fekete-ezüst színekben pompázik köpenyük mellükön, a kétfejű sas címer. Azonnal tudom, hogy ez az én csapatom, akik miatt ma kimásztam ide, ezért széles mosolyt villantok feléjük. Ám mosolyom elveszik a sok aggódó arckifejezés mellett. Megtorpanok és oldalra döntött fejjel vizsgálgatom őket. Két ember fel-alá járkál miközben egy harmadik beszél hozzájuk, a maradék három csak nézi őket. Ide hallani a beszélgetésüket bár nagyon kell fülelnem ahhoz, hogy minden szavukat tökéletesen értsem.*
- Kevesen vagyunk. Így nem állhatunk pályára. Ki fognak állítani minket. Ki kell találnotok valamit! *Pánikol a sétáló párhoz beszélő egyén. A többiek egyre letörtebbek. Valaki mérgesen leül a földre és a füvet kezdi el tépkedni, miközben egy másik a vállát szorítja, bár kísérete reménytelen.*
- Csak találunk valakit. Kizárt dolog, hogy a szigeten ne legyen legalább egy ember, aki nem tud játszani. *Hallatszik a zsörtölődés.*
- Nem is kell, hogy tudjon játszani. Elég ha megtudja ölni a seprűt és úgyahogy ismeri a szabályokat. Sőt az sem fontos. *Áll meg az egyik sétálgató. Valószínűleg Ő a csapat kapitánya, az Ő képe a legelgyötörtebb. Kevesen vannak. Valaki hiányzik, a kviddicshez hét emberre van szükség, ők pedig csak hatan vannak. Ebben a sportban nincsen csere ember, ha valaki kiesik, kiesett a csapat, kivéve, ha nem tudnak valakit pluszban beállítani. Ez lehet egy meccsre készülő csapat legrosszabb rémálma.*
- És ha adnánk neki valami gyógyszer, elixírt? Az orvosnál tuti van valami? *Pillant fel a füvet tépegető csávó. Minden bizonnyal Ő a legfiatalabb.*
- Akkor is túl gyenge lenne a játékhoz. Felé jönne egy gurkó és leesne az ütéstől a seprőrűl. *Ez egy okos és kapitányhoz illő megállapítás.*
- Hát, akkor vége. *Adják fel páran. Tényleg reménytelennek tűnik az eset. Sajnálom őket. Egy pillanatra megfordul a fejembe, hogy akkor inkább hazamegyek, de nem. Veszek egy mély sóhajt, majd fejcsóválva kicsit lelombozottan elindulok a lelátó felé. A csapatban lévő egyetlen lány azonban kiszúr engem és gyorsan a kapitányhoz szökken. Mivel nem figyelek rájuk, ezért ezt nem is veszem, észre csak a felkiáltásra pillantok meglepetten hátra.*
- Hé te lány! Ott a kalapban. Várj csak egy kicsit! *Kezd el felém kocogni az általam csapatkapitánynak vélt egyén és az előbb még vele sétálgató egyén.*
- Hello! Tök jó, hogy erre jársz. Segítened kéne. Kiesett…. Tudsz repülni seprűn? *Vált át hirtelen egyik mondatból a másikba. Kérdése meglep, és ez látszik is az arcomon. Eltelik, pár másodperc mire felfogom, hogy mit is kérdezett. A döbbenettől beszélni is elfelejtek, ezért csak bólintok.*
- Ezaz *Kezd el örömködni az egyik mire szúrós pillantást kap a CSK-tól.*
- Ez fantasztikus hír. Segítened kell nekünk. Kiesett az egyik játékosunk nekünk meg sos-ben szükségünk van valakire, vagy is rád. *Rázza meg a fejét. Nem kispályás a csávó. Egyből a lényegre, mintha egy szuperhős lennék, aki most készüli megmenti világot, mintha egyedül én lennék képes betölteni ezt a posztot.*
- Arra gondoltam, hogy ha lenne kedved vagyis ha akarsz jobban mondva szeretném… az isten verje meg! Akarom, hogy beszálj…. A gurkó vigye el. Beállnál a csapatba? *Ez aztán a vívódás. Szürke szemeim elkerekednek. Kedvenc csapatom kapitánya ilyen ajánlattal áll elém. Értetlenül rázom meg fejemet. Ezt így hirtelen nem tudom hova tenni.*
- Nélküled kizárják a csapatot! Meg kell tenne! *Szól közbe most már a másik is nagy barna szemeit felém meresztve, könyörgőn pillant rám. Közben megszólal a meccs végét jelző kürt és a tömeg tomból. Pont úgy, mint a fejemben a gondolatok. El sem, hiszem, de a srácoknak igaza van. Nélkülem kiesnek és akkor bukták a selejtezőt.*
- Rendben. Milyen poszt? *Pillantok most már a CSK kék íriszeibe. *
~De még, hogy milyen kék!, hogy nem vettem ezt eddig észre?~ *Taglóz le hirtelen a felismerés, de már kis két oldalról belém karolnak úgy cipelnek el a csapat felé, akik szintén neki állnak öröm táncot járni, ezután átpasszolnak egy csajnak, míg a banda a pályára áll.*
- Hello én Maggie vagyok és őrző! Michel esett ki az egyik terelőnk. Az ő posztjára fogsz beállni. A terelő feladata… *Kezdi el magyarázni a szabályokat, de leintem.*
- Köszi, ismerem a szabályokat, de még soha nem játszottam, sőt őszintén szólva nem vagyok a seprű ördöge. Nem biztos, hogy sokra mentek velem.*
- Ugyan azzal ne is foglalkozz. Már évek óta együtt játszunk, mi megoldjuk a meccset. Neked csak annyi a dolgod, hogy maradj a seprűn, ne légy útba és ha nagyon ügyes akarsz lenni akkor terelgeted a gurkót. Senki nem vár tőled csoda tettet. *Hu, ettől egy kicsit jobban érzem magam, bár még továbbra is haszontalan vagyok.*
- Oké én igyekszem majd. Megtisztelő a feladat, ti vagytok a kedvenceim, de….
- Hagyd csak. Most mi tartozunk neked hálával. Itt a talár vedd fel gyorsan, mert 3 perc múlva megyünk a pályára. *Mosolyodik el, majd már is magamra hagy. El sem, hiszem, hogy ekkora slamasztikába kerülök. Rémesen fogom érezni magam, miután kikaptunk, de ha már megígértem, akkor segítek. Gyorsan magamra kapom a szerkót és összefogom a hajam, hogy ne legyen útban. Találtam hozzá hullámcsatot, ezért egy kontyban rögzítem. Be kell, hogy valljam jól áll a fehér-fekete-ezüst triós összepárosítás. Ettől egy kicsit megnőtt az önbizalmam, de amikor a többiekhez sétálok ütővel, seprővel a kezemben a torkomban kezd el dobogni a szívem. El sem hiszem, hogy tényleg kiállok a pályára.
Remegő gyomorral lépek ki a pályára. Mark a csapatkapitánya megy elől Andyvel. Előttem párban a két szerelmes Maggie és Allan. Mögöttük mi a terelők Adammal és leghátul Bob a fogó. Kíváncsi vagyok mi lesz a meccs végeredménye. Tekintetem folyamatosan a pályát járva. Először megfigyelem a másik csapatot, de nem ismerem őket, gondolom Európából jöttek. Ezután a nézőket kezdem el figyelni. Könnyű megállapítani, hogy ki melyik csapatban drukkol, mert kedvenceik színeit viselik. Ahogy látom az ellenfelünk, azaz a zöld-arany csapatnak is van tábora csak úgy, mint nekünk. Nem tudnám megmondani melyikből, van a legtöbb, de talán a fehérek viszik a pálmát. A csapatok felsorakoznak, mindenki elfoglalja a helyét és már indul is a meccs. A kvaff azonnal repül és a játékosok már passzolgatják is. Igyekszem kikerülni a játszó zónából ám én sokkal lassabbnak bizonyulok, mint társaim, ezért egy rutinos mozdulattal meg is kerülnek. Egyenesen a karikák felé cikáznak ám az őrző hárít és a másik csapaté a labda, de Adam közbeszól és feléjük üti a gurkót, ami már ki is szúrt magának egy játékost, aki ahhoz, hogy megússza az ütést kénytelen volt bukfencezni ám elhagyja a labdát, amit Mark ki is használ. Hú eszméltlenül jók, alig bírom szemmel nyomon követni a labdát ám ekkor valaki a nevemet kiálltja.*
- Lisbeth! Labda! *Azonnal keresem a fémgolyót, ami felém röppen. Nem figyelve merre csapom csak elütöm a labdát, ami meg is célozza Bobot, aki mérgesen kezdi el rázni felém az öklét. Vetek felé egy bocsánat kérő pillantást, de már nem látja, mert a másik csapat fogójával versenyez és kergetik a cikeszt ügyesen kikerülve az útjába kerülő kvaffot. El sem tudom képzelni, hogy képesek ennyi fele figyelni, azonban nekem is össze kéne szednem magamat. Szürke szemem Adam alakját keresi, hogy róla puskázzak. Alattunk most komoly harc indult el. A másik csapat terelője bele is üti a labdát a taktikázó csapatunkba mire Adam megindul, de látom, hogy messze van, ezért én is a seprűmre fekszem és gyorsítok. Emelem az ütőt készen a feladatra és sikeresen hárítom az Andy felé repülő labdát, aki ezt az egészet észre sem veszi. Megszerzi a maga labdáját és már is a karika felé repül, ahol egy ügyes trükkel bedobja az első pontunkat.*
- 10 PONT A Sweetwater All-Stars. MÁR CSAK 20 PONTTAL VEZETENEK A LENGYEL Grodzisk Goblins CSAPAT. A MECCS ALIG KEZDŐDÖTT EL ÉS MÁR IS BRAVÚROS TRÜKKÖKET LÁTHATTUNK. EZ IZGALMAS MECCSNEK IGÉRKEZIK EMBEREK. REMÉLEM NEM FOGATTAK NAGY TÉTEKBEN, MERT A MECCS SZOROS ÉS CSAK AZ UTOLSÓ PERCEK FOGJÁK ELDÖNTENI KI LESZ A NYERTES! *Hatalmas lelkesedéssel harsogja a bemondó az eredményeket, ami szinte öt percekként változik általában a másik csapat javára, de 2-3 pontnál sosem vagyunk jobban lemaradva, de ahogy látom és hallom ez is bőven elég nagy előny a másik csapatra. A kvaff folyamatosan útón van, sosincs egy szabad perce és csapattársaim mindent megtesznek, hogy behozzák lemaradásukat. Igyekszem én is mindent beleadni a lehető legtöbbször bezavarni a másiknak, de láthatóan jobbak nálam. Adam is egyre jobban fárad látom arcán a kimerültséget. Mindannyian 1000%-os bedobással szoktak játszani, de neki most két ember feladatát kell ellátnia hiába vagyok itt én is. Javítok a helyzetükön ez tény. Egyik ütésemmel, amire a legbüszkébb vagyok majdnem sikerült kiütnöm egy játékost a nyeregből, de terelő páromnál ez érezhetően többször előfordul. Azonban az én tapasztalatlanságom nem csak a terelő posztig terjed. Azáltal, hogy kevésbé vannak megzavarva a játékosok Maggie-nek is többet kell védenie. Nagyon lelkesen küzd Ő is, minden becsúszott pontnál szikrákat szór a szeme, de nem adja meg magát. Nem tudom honnan van ennyi energiája, de mintha nem is fáradna. Mark is folyamatosan mondja a formációkat, dobja be a cseleket taktikázik, irányítja Allent és Andyt. Látszik, hogy összeszokott a banda, amiből én, mint szőke folt lógok ki. Bob is már harmadjára kerül közel a kis cikeszhez, amire a bemondó szinte sikít a mikrofonba. Nyomában van a belga fogó is. Nincs sokkal lemaradva és ha Bob ront vagy a cikesz irányt vált akkor Ő már is ott van és megfogja a labdát.
- Figyelj! *Suhan el mellettem kiabálva Allen felhívva a figyelmem a mögötte repülő vasgolyóra. Fejemben pillanatok alatt össze áll a kép. Ez most vagy sikerül, vagy kiesik a Sweetwater csapat. Látom, hogy Adam is a labda fel tart és ha nem ütöm el gyorsan, akkor ő a női Csk felé tereli a gurkót. Veszélyes merényletet hajtok végre, de beszállok Allen és a gurkó közé, ami csak úgy süvít a levegőben. Tompán hallom Adam kiáltását, hogy vigyázzak, de nem foglalkozom vele. Emelem az ütőt és magamban fohászkodom, hogy eltaláljam a labdát. Minden idegszálammal a feladatra koncentrálok és ütök….
A levegő mintha belassult volna. Szinte látni véltem a leheletem párásságát, a gurkó varrását, de igazából minden olyan gyorsan történt. Felemelt ütőm lesújtott, eltalálva a labdát ezzel megváltoztatva annak repülési irányát. Egyenesen a fogók felé repül és csak remélhetem, hogy sikerrel járok. Látom, hogy a zöldbe bugyolált terelő próbálja megakadályozni tervemet és sikerül is… nem, nem sikerül! Elvéti az ütést, a gurkó tovább repül és eltalálja a belga fogó seprőjét. Kibillentve egyensúlyából, felborítva őt, ezzel a földet csókoltatva meg vele. Pár másodperccel később Bob ujjai a gyors kis labdára fonódnak. Szélesen vigyorogva és kiabálva emeli fel a labdát jelezve, hogy miénk a 150 pont.*
- ÉS AZ AMERIKAI CSAPAT MEGSZEREZTE A LABDÁT. BOB MAD ELKAPTA AZ ARANYCIKESZT EZZEL 150 PONTOT SZEREZVE CSAPATÁNAK. ÍGY AZ ÁLLÁS 210- 160, NEM IS 170 A BELGÁNAK SIKERÜLT BEVINNIE MÉG EGY LABDÁT, DE MÁR NEM LESZ IDEJÜK EGYENLÍTENI UGYAN IS A MECCSNEK MINDJÁRT VÉGE. 10, 9, 8, 7, 6… *De már nem hallottam a visszaszámlálás végét. El sem akartam hinni, hogy tényleg nyertünk. Adam mellettem termett, Andy Maggie-hez repület egy csókra, Mark és Allen, pedig Bobhoz siettek gratulálni. Adam mondott nekem valamit, de bevallom őszintén nem érettem, mert a tömeg újjongot, Ő pedig elhadarta ez egészet. Mi is odamentük megünnepelni Bobot és egymást. Egészen az öltözőig tartott a nagy örömködés a fékevesztett boldogság. Mindenki az élményeit mesélte, ugyan azt a pillanatot mindegyikük másképp élte át. Bob csak a labdát látta és arra eszmélt fel, hogy eltűnt a másik fogó. Nem szóltam közbe, torkomban gombóc nőt, de Adam leleplezett és elmesélte, hogy a gurkó elé álltam és lecsaptam a labdát. Kicsit túlzott, ami ellen tiltakoztam, de lehurrogtak. A csapat kapitány odalépett hozzám miközben a többiek még mindig a meccsről áradozta.*
- Köszönöm, hogy segítettél, nélküled biztos nem sikerül volna, sőt el sem indulhattunk volna, de amit utoljára tettél az egyszerűen felejthetetlen volt. Köszönöm, hálás vagyok az egész csapat nevében is. *Csak úgy szikrázott a kék szempár, majd hirtelen közrefogta arcomat és megcsókolt. Beledermedtem az érintésbe még sosem csókolóztam, ezért az érintést nem is viszonoztam csak megfagytam, de Markot, ez nem zavarta. Még egyszer megveregette a vállamat, majd kiterelte a csapatot egy fénykép erejéig. Meg se tudtam mozdulni csak, amikor kimentek. Gyorsan felkaptam a cuccom, majd át sem öltözve eltűntem az öltözőből. Örülök, hogy segíthettem és általam nyert a csapat. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem felejtem el sosem és abban is, hogy a holnapi nap folyamán lévő meccsekre is elfogok jönni.*
//Bocsánat, hogy csak most küldöm, de most értem rá.//

//Csapat:
1. Maggie – örző
2. Michel – terelő (Lisbeth)
3. Adam – terelő
4. Allen – hajtó
5.Mark – hajtó (csk)
6. Andy – hajtó
7. Bob – Fogó//

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-19, 1:56 pm

//NRT: Electra és Axel - 2012. 10. 19.//

*Pár hete volt itt Seolon a bajnokság, és egy szerencsés véletlennek köszönhetően a leányzó beállhatott játszani abba a csapatba, amelyiknek szurkolt volna. Az az alkalom nagyon tetszett neki, úgyhogy azóta akar megint repülni. Sportosa öltözött az alkalomra, melegítő alsó és felső, és a felső alá persze egy kényelmes póló. Kviddicshez nem öltözhet csajosan, sajnos, de kibírja. Szőke haját, ami már egészen hosszú, ugyanis a válláig ér, egy copfba fogja össze, és semmi smink. De ez nem hátrány, mert a leányzó így is nagyon szép. A nyakláncát viszont nem hagyja a kastélyban, azt is viszi magával, de majd nagyon vigyáz rá, hogy ne vesszen el. Semmi körömlakkot nem tesz fel sportolni, amit kicsit sajnál, mert van egy új szerzeménye, amit még Párizsból hozott majd egy hete, és aminek nagyon szép színe van. A pálcája pedig a zsebében, ezen kívül már semmi más. Barti társaságában éri el a kviddicspályát, ahol először is körülnéz, hátha van itt még valaki, akivel esetleg játszhatna egy kis meccset, vagy versenyezhetne, vagy akármi, de senki, teljesen kihalt a pálya. De sebaj, ő egymagában is tökéletesen elvan, úgyhogy már megy is a raktár felé, hogy kihozza onnan az egyik seprűt. Az iskolai seprűk nem annyira jók, mint az, amelyikkel a bajnokságon repült, de azért lehet használni, és ahogy látja, nem is olyan rossz, mint az, amelyik első repülése alkalmából ledobta a nyeregből. Mivel a seprű teljesen jó, felül rá és már száguld is a magasba. Famulusa a lelátókról figyeli és szurkol neki. Hogy miért, az jó kérdés, de azért szurkol, nyávogásával biztatja a gazdiját, aki nem is hallja ezt. Ő nagyon jól elvan a magasban, száll ide-oda, és cseppet sem unja.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-19, 9:23 pm

//NRT - Electra és Axel - 2012.10.19.//

* Számomra megvolt a kiadós ebéd, elég hamar, de lévén, hogy sokáig alvás miatt a reggeli meg kimaradt, éppen időszerűnek láttam becsapni egy jó adag magyaros ételt. Szeretem a különleges ízeket, de ha már az én hasam teli, nem árt, ha famulusomra is vigyázok. Éppen ez a cél most, tehát a kölyök oroszlán étvágyának csillapítása, ezért vagyunk itt, vagyis most már csak vagyok, egyedül hasítva előre motoromon a szigeten, még nem elérve Mystral városát, inkább az iskola birtokolta területeken kószálok. Jó pár óra szabad időm van, hiszen a lirhil sem tud mindig kiszabadulni a kastélyból, na meg tervezem, hogy addig esetleg ellátogatok a hágó irányába, meglesni, hogyan is haladnak a munkálatok. Izgatottan várom már a jövő évet, de ha már sentinel vagyok, vagyis még mindig, legnagyobb örömömre, akkor talán egy futólagos ellenőrzés belefér, még a kviddics pályánál is. Így fordítom hát két fa között áthaladva az ellenkező irányba gyönyörűségem első kerekét a kormány segítségével, s jól hallhatóan fel is bőgetem a motort, így iszonyatos sebességgel, önfeledten kurjongatva és így elég hangosan érkezem, vagyis farolok be a kviddics pálya szélére, még a lelátók előtt, a füves részre nem beteperve a motorral. *
- Most itt hagylak egy kicsit, de mindjárt jövök. * paskolom meg a még berregő állat oldalát alattam, végül pedig a kulcs elfordul, így a berregés is leáll, s ki is húzom azt helyéről, mely kopottas farmerom zsebébe kerül, s miközben leszállok és a kulcsot sikeresen elpakolom, egy doboz cigi kerül ki annak előbbi helyéről, melyből az egyik máris számba kerül, és ha a gyújtó is megvan, csak egy kattintás, és tüdőzhetem is lefelé az egészségtelen nikotint. *
- Ahj de jó.. tiszta életérzés. * nézek körbe vigyorogva két mélyebb slukk között, leengedett, hosszú szőke hajam arrébb hajítva vállam felett, így indulok meg a pálya belseje felé, ahol, mint már kintről is láthattam, valami kis szöszi repked. * - Nicsak, társaság. * konstatálom befelé trappolva szakadt tornacipőmben, felül pedig a szokásos fekete póló van, szemeimen pilóta napszemüveg figyel. Tetoválásom jól látszik, a minap erősíttettem meg a kopott vonalakat, így néhol még kis pirosság, gyulladás is látható, de nem vészes. Egyre jobban mutat ez rajtam, ahogy edzem, és gyúrom magam kifelé, de csak módjával.. a sör/pókhas még mindig menő ugyebár. Na de ahogy befelé haladok, fel-felpillantok a levegőbe, ismerős a leányzó, azt hiszem, tudom is, hogy ki ő, de nem akarom úgy igazán megzavarni. Helyes, egyre inkább érett képemen persze a jól megszokott vigyor terül el, így dobom le magam a pálya szélére, nem vesződve azzal, felmenjek a lelátókra, tehát a nyivákoló cicát sem láthatom, és nem is igazán hallom, csak Electrát figyelem, a szőke, vicces Cruos lánykát. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-20, 1:29 pm

//NRT: Electra és Axel - 2012. 10. 19//

*Kedve támadt a leányzónak repkedni egy kicsit, és ha neki kedve támad valamihez, akkor nagyon hamar meg is teszi azt a valamit. Így most a levegőben repked, melegítőszerkóban, ami bár nem a kedvence, kényelmessége miatt mégis szereti. Már percek óta a pálya felett repked, és a póznákat kerülgeti ki akadályként, mikor eszébe jut, hogy labdával kéne játszani. Egyedül nem olyan, mint partnerrel, de mondjuk ha a fogóságot gyakorolná, az menne egyedül is. Csak elereszti a cikeszt, és megpróbálja elkapni. A gondolat teljesen szöget üt a fejében, úgyhogy elkezd lefelé ereszkedni, szálltában odaintegetve a lelátón szurkoló cicájának. A pálya felé tekintve aztán észrevesz a zöldtől egy teljesen elütő dolgot.*
- Hm?*húzza fel a szemöldökét kérdőn, de mástól nem várhat választ a levegőben, csak magától, úgyhogy kicsit jobban megerőlteti szép szemecskéit, így észreveszi a szőke üstököt és izmos alkatot. Van egy sejtése, ki lehet az, és a gondolatra egy vigyor szökik fel az arcára, de előbb meg kell bizonyosodnia róla, tényleg az-e az illető, akire gondol, mielőtt nagyon örülni kezdene. Így most a szertár helyett a pályára száll le, pár méterre csak a napszemcsit viselő srác előtt.*
- Axel!*még az "álarcban" is felismeri a srácot, gyorsan le is ugrik a seprűről, odafut hozzá, és üdvözlésként egy puszit nyom az arcára.*
- Ugye nem baj, ha így köszönök? Nálunk barátok között ez a szokás.*magyarázza meg a dolgot mosolyogva, világosan a srác tudtára adva ezzel, hogy a barátjának gondolja, és nem azért puszilta meg, mert le akarná csapni a barátnője kezéről.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-20, 1:58 pm

//NRT - Electra és Axel - 2012.10.19.//

* Motorozáshoz és egy kis szétnézéshez tökéletes most az idő, és azt hiszem, én vagyok az, aki a legboldogabb, ha a "kötelezőket" egy kicsit, kellemes társasággal még meg is lehet szakítani. Mert hát itt vagyok immár a kviddics pályánál, két szerelmem közül az egyikkel érkeztem, aki most arrébb vár rám egy darabig, majd beérve bizonyosodom meg arról, magamat egész egyszerűen ledobva a fűbe, hogy az egyik kis védencem, mert hát hiába tökös a kiscsaj, mégis annak tekintem, tehát Electra röpköd most felettem. Egyáltalán nem áll szándékomban megzavarni, vagy megszakítani a gyakorlás műveletét, csupán csak egyre rövidül cigim, és figyelem, ahogyan kajtat a cikesz után. Nos igen, nekem ez sosem ment, inkább a földön vagyok két lábbal, vagy két keréken, mint a levegőben, semmi nélkül. A cikeszt tekintetem máris elveszíti, ellenben két slukk között azért feltűnik, napszemüvegem felett kikandikálva, hogy a szöszkének is feltűnt a jelenlétem, s már felém is tart, vagy legalábbis a föld irányába. *
- Szia szöszi. Gyakorolj csak, én elvagyok itt. Ingyen mozi! * tápászkodom fel nevetve szavaim között, a parazsat kilökve a szűrő elől, s éppen akkor lépek rá, hogy elnyomjam azt, a csikk nélkül, azért szemetelni nem fogok, mikor oda érkezik hozzám, igen nagy iramban, s hévvel kapom az üdvözlő puszit arcomra. Magyarázat is párosul a cselekedethez, mire én csak vigyorgom egy amolyan őszintén Axeleset, s vállam megvonva reagálok is neki. *
- Engem ugyan nem zavar, tudtommal jóban vagyunk. * nézek szemeibe, persze részemről sem több ez, és nem igen hiszem, hogy lesz bármikor is. Dora a mindenem, és őszintén, semmi kedvem elveszíteni. Vele akarok lenni, ám ettől még nem fogadok vakságot, vagy hogy barátaim nem lehetnek esetleg nőnemű egyedekkel nem társalgok, mivel ez gyakorlatilag teljes képtelenség, már ha csak arra gondolok, nő ismerősöm sokkal több, akikkel valamire való viszonyt tudok felmutatni. *
- Na és hogy-hogy egyedül röpködsz? Mondanám, hogy beszállok, de ez nem igen az én sportom. Szurkolni azt tudok, de játszani nem igazán szeretek. *mélyesztem zsebeimbe kezeimet, miután szemeim elől fejem tetejére helyezem át a napszemüveget. Mégis csak beszélgetünk, és úgy érzem, ennyivel igazán megtisztelhetem Electrát. *
- Barti legalább elkísért? * lesek körbe érdeklődve, picit el is fordulva felőle, de továbbra is bambaságomról teszek tanúbizonyságot, mivel nem sikerül kiszúrnom a cicust. Szóval vagy felhívja rá a gazdi a figyelmem, vagy ő maga, vagy sajnálatos módon elmarad a fülvakarás, a macsek legnagyobb sajnálatára. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-20, 2:38 pm

//NRT: Electra és Axel - 2012. 10. 19//

*Már egy jó ideje röpköd a levegőben gyakorolva egy kicsit a fogó szerepét - bár csapatban játszani azért nem akarna - mikor megpillant valakit a pálya közepén. Ismerős az alak, úgyhogy leszáll vele szemben, így pillantja meg Axelt. Egyből le is pattan a seprűről, és egy puszival köszönti a srácot.*
- Helyes.*bólint egyet széles mosollyal, szomorú is lett volna, ha a srác máshogy gondolná, mert ő az egyik itteni legjobb barátja, egy barát, akivel bármikor el tud lenni és szórakozni, és akinek szereti a társaságát.*
- Egyébként nem hinném, hogy olyan élvezetes lenne a mozi.*nevet fel a leányzó, reagálva a srác előbbi szavaira, ami az üdvözlés következtében még elmaradt. Tud repülni, az igaz, de nem profi, meg hát alulnézetből biztos nem olyan élvezetes, mint a lelátókról.*
- Á, csak gyakoroltam. Tudod, itt volt a bajnokság, és eléggé megtetszett a dolog. Na és miért nem szeretsz repülni? Nem szereted, ahogy a szél az arcodba fújja a hajad?*vigyorog rá a srácra a leányzó, és kezébe fogja egyik hosszú hajtincsét, majd el is engedi. Axel haja hosszabb, mint az övé, mert az övé csak vállig ér, de neki nagyon tetszik ez a hosszú haj, és jól is áll a srácnak. Közben Axel a napszemüvegtől is megszabadul, vagyis leveszi, így már szemtől szemben beszélgethetnek.*
- Persze, hogy el, ő is itt van.*mutat a lelátók felé, ahonnan már fut is feléjük a kis vadmacska, pár másodperc múlva már oda is ér, és hozzádörgölődzik Axel lábához, várva a simogatást, amire számít tőle.*
- Na és Tocho hol van? Ebédel?*les át Axel válla felett, hátha megpillantja a famulust, de persze sehol sincs a kis oroszlán, Barti most nem fog tudni játszani vele.*
- Na és te mit csinálsz itt, ha nem akarsz repülni? Esetleg nem akarsz megtanulni? Lehet, hogy megszeretnéd.*próbálja győzködni a srácot, bár ahogy ő ismeri, nem lesz ez nagy siker, de próbálkozni mindig szokott, erről a szokásáról nem mond le.*
- Amúgy ha a kviddics nem a te sportod, akkor mi az?*kíváncsiskodik lelkesen, valami olyasmire gondolva, mint a foci, mert varázssportot nem ismer a kviddicsen kívül, úgyhogy valami varázstalan dologra gondol. Ekkor pillantja meg a vöröses tetoválást, és ujját végighúzza felette, de nem érinti meg, ha esetleg olyan, hogy fáj.*
- Hát ez?*pillant fel Axelre, majd vissza a tetoválásra. Elég csúnya így vörösen, de persze azt is tudja, milyen jól néz ki a vörös szín nélkül, most csak azt nem érti, miért van ilyen színe ennek a tetkónak.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-20, 3:09 pm

//NRT - Electra és Axel - 2012.10.19.//

* Mindig öröm, ha egy kedves ismerőssel hoz össze a sors, s most épp a seprűjén repkedő Electra az, ki így kerül utamba. A puszi természetesen nem zavar, bár őszintén remélem, később sem fogja többnek gondolni a dolgokat velem kapcsolatban, tehát nem többnek, mint most. *
- Dehogynem. Hidd el, ügyesebben csinálod, mint én! * biztatom azért egy kicsit, mert hát ez az igazság. Nézni tényleg szeretem ezt a sportot, a szurkolás egy jó társasággal nem rossz program, de hogy én magam seprűre üljek, és kergessem a labdákat? Na ahhoz komoly dolgoknak kell történnie. Ezt persze vele is megosztom, ahogyan ő maga is elő áll számomra eddig ismeretlen információkkal, de mindegy is, valószínűleg nem tartózkodtam itt éppen akkor, a szigeten. Nem meglepő ez manapság.. mindig akad dolgom, sulin kívül is. *
- A repülés nem is lenne rossz, de a játék maga, azt nem nekem találták ki. Szóval tudok repülni, méghozzá elég magabiztosan, de nem szeretem a kviddicset művelni. És képzeld, a szél sem szokott össze veszni ezzel itt. * mutatok hajamra, persze csak vigyorgom azon, ahogy hozzá ér egy tincshez, melyet hamar el is ereszt, én pedig famulusa felől érdeklődöm, s amerre mutat kacsójával, arra fordítom fejemet is, így látva meg a felénk tartó cicát. Ösztönösen guggolok le hozzá, így várva, hogy megérkezzen hozzám, s természetesen nem marad el a kedves üdvözlés részemről sem. *
- Szia Barti! * vakargatom hát az állatot, a leányzó kérdésére viszont fejem csóválom csak, mint láthatja, egyedül vagyok. * - Igen, és én arra nem vagyok kíváncsi, meg amúgy is jól esik a csönd. Néha bánom, hogy egy örökmozgó dumagépet teremtettem magam mellé. De persze nem komoly ez.. csak most jól esik a nyugi. * magyarázom meg, miért vagyok most egyedül, ám az ittlétem miértje továbbra is kérdéses. *
- Nem, tényleg megy, csak nem a kedvencem, ennyi. Amúgy pedig erre jártam, és ha már sentinel vagyok, igyekszem mindenfelé kiterjeszteni a figyelmem. Gondoltam erre lesek, hogy minden rendben van-e, de ahogy látom, te is és minden más is épségben van. Szóval ne is vandálkodj később sem! * kelek fel beszéd közben, végül koppintok is egyet az aranyos nózira, miután körbe kémleltem az egész pályát. Tényleg nem érzem magam itt olyan komfortosan, de nem vagyok egy hisztis kislány, tehát kis időt kibírok a kíváncsiskodó alsóbb évessel. *
- Hát látod, olyan nem igen van. Mostanában elég sokat edzem, eljárok kondizni meg futok, mert hát kell a jó erőnlét ahhoz, hogy.. szóval csak úgy. Az izomzat bejön a csajoknál. * vigyorodom el végül kajánul, nem szándékszom beavatni a családi ügyeimbe, a jövőbeli terveimbe és a jelen életvitelembe. Nem akarom sem terhelni, na meg köze sem lenne hozzá úgy igazán, hiába vagyunk jóba. Addig jó a körülöttem lévőknek, amíg nem tudják, mi a szitu manapság, s ez alól persze csak az asszony a kivétel, senki más. S most kifejezetten örülök, hogy van mire terelni a témát, egy pillanatra bennem ragadt most a szusz, de ahogy emeli kezecskéjét tetkom irányába, egy hajszálnyit arrébb húzom karom, nem tudom, mit szeretne, és erre most vigyáznom kell. *
- Ja semmi, csak újra varrattam, volt egy-két vonal, ami megkopott. Meg hogy a színek újra frissek legyenek, bizonyos időközönként meg kell csináltatni, de nem vészes. Pár nap és lehúzódik a gyulladás, csak éjjel irritálják az anyagok. * gondolok itt akár a takaróra vagy a lepedőre, az ágyneműre, s ha már itt tartunk, végig nézve rajta vonom fel szemöldököm. *
- Várj csak. Most esik le, hogy semmi csajos gönc. Veled meg mi történt? A kviddicsért mindent? * vigyorgom gonoszul, miközben egy újabb cigi kerül számba, s ha a tűz is meglesz, már szívom is. A leányzót nem kínálom, eddig sem dohányzott, nem hiszem, hogy most fogja elkezdeni, vagy ha mégis, vagyunk olyan viszonyban, hogy kérjen, esetleg kiszolgálja magát. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-21, 10:17 am

//NRT: Electra és Axel - 2012. 10. 19.//

*Mindig nagy öröm, mikor találkozik a sráccal, így örömét kifejezve mosollyal és egy puszival üdvözli Axelt.*
- Igen? Akkor ez már egy ember. A suliban szerintem a repülni tudók táborában én nagyon a sor végén vagyok, mert még nem tudok túl régen repülni.*nevet fel a leányzó, azt mutatva ezzel, hogy nem nagyon érdekli a dolog, nem baj ha utolsó, nem is az a lényeg.*
- Na, ez tök jó! Te akkor biztos ügyesebben repülsz nálam, én pedig jobban kviddicsezek nálad. Egál van!*csapja össze a tenyerét széles mosollyal az arcán, majd mikor Axel a famulusáról érdeklődik, a lelátók felé mutat, ahonnan már tart is feléjük a kiscica. Odaérve Barti a srác lábához dörgölődzik, és dorombolva fogadja a simogatást. És mivel az ő famulusa már itt van, érdeklődik a srácéról is, de amint látja, az oroszlán nincs itt.*
- Nálam csak az örökmozgó jelző igaz. Én pedig azon gondolkodtam, talán második képességnek a beszédet kellett volna adnom, de nekem jó így is.*végül is, Axel példájából kiindulva lehet, hogy nem túl jó kombináció egy lirhil személyiség és a beszéd képessége. Akkor aztán duplám résen kéne lenni, mint simán csak a lirhillel. Viszont tovább kérdezősködik a sráctól, hogy akkor miért is van itt, ha nem repülni jött, így megtudja, hogy Axel most nagyon szorgalmas volt, végezte sentineli feladatait.*
- Igenis, uram!*vágja vigyázzba magát, bokáit összecsapva és egyik kezével szalutálva, nagyon komoly arccal, de pár másodperc múlva el is neveti magát.*
- Egyébként, ha vandálkodásra adnám a fejem, és te jönnél rá, milyen büntetést adnál?*kérdezi vigyorogva a leányzó. Feltételes kérdés, mert ő biztos nem fog vandálkodni, talán csak véletlenből, nem szándékosan.*
- Hú, akkor igen elfoglalt lehetsz. És mondd, ha az izomzat bejön a csajoknál, fordítva is igaz?*kérdi félre döntött fejjel, mosolytalanul, de a komolytalanság a szemében azért látszik. A félbehagyott és megváltoztatott végű mondat azért nem kerülte el a figyelmét, annyira nem buta, csak épp amihez nincs köze, mert személyes, arról nem fog kérdezősködni, igen diszkréten. Ezután viszont észreveszi Axel vörös színű tetoválását, amire rá is kérdez.*
- Olyan régen van már meg, hogy újra kellett húzni a vonalakat?*kérdezi, miközben kezét vissza is húzza maga mellé, biztosan fájna, ha hozzányúlna, úgyhogy nem is teszi, inkább csak nézi, ha valamit nagyon muszáj. Axel viszont most felfedezi melegítős öltözékét, és pár kérdés közepette egy gonosz vigyor is felkerül arcára, amire Electra egy apró nyelvöltéssel reagál, majd vigyorogva kezd neki a hosszú monológnak, miközben Axel cigit gyújt meg és kezdi szívni.*
- Nem, nem adok fel a kviddicsért mindent, csak azért vettem fel ilyeneket, mert nem lenne jó, ha szoknyát vennék fel és a szél rossz helyekre fújná, és teljesen idegenek magándolgokra kapnának rálátást. Meg persze jön a hideg is.*legyint egyet a végén, majd folytatja a beszédet, még nem fogyott ki a szavakból.*
- Egyébként képzeld, pár hete voltam Párizsban, és nagyon jó volt! Nagyon gyönyörű város, és a boltjai! Milliónyi csajos cuccot hoztam onnan, szóval a ruhatáram miatt nem kell aggódnod.*és más miatt sem, mert a ruhákon kívül rengeteg kiegészítőt hozott Párizsból, körömlakkok, sálak, ékszerek, és még ki tudja, mik.*
- Te már voltál Párizsban? Ha még nem, akkor mindenképpen el kell menned oda, és vidd magaddal a barátnődet is, mert párosban biztos jobb, mint egyedül.*ez persze nem panasz, ő egyedül is nagyon jól érezte magát és tökéletesen jól elvolt, csak nem volt senki mellette, akihez beszélhetett volna.*
- Na és az edzésen kívül miket csinálsz mostanában? Például készült az egyetemre?*ő még sajnos csak a harmadikra, de Axel már egyetemre mehet, úgyhogy természetes, hogy erre is rákérdez, mert érdekli a dolog, bár neki addig még minimum egy év van hátra.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-23, 8:50 pm

//NRT - Electra és Axel - 2012.10.19.//

* Kissé kikerekedett szemekkel, érdeklődve hallgatom, vagyis figyelem a leányzó szavait, melyekkel összesíti a közös kviddics illetve repülési tudásunkat, végül egy vigyorral intézem el a dolgokat. *
- De azért vigyázz magadra. * intem óva a pattogós teremtést, majd idővel már a famulusról érdeklődöm, ki idő közben ügyesen-okosan hozzám vándorol, s a jól megérdemelt simogatását és szeretgetését hajtja be. Persze Tocho hiánya is feltűnik a lánykának, mit én rövid úton magyarázok meg neki, s továbbra is figyelmesen hallgatom teóriáit a különféle jellemzőkkel kapcsolatban. *
- Nekem is jó, ne érts félre. Szeretem, meg minden, igazi vagány, mint én. * vigyorodom el kajánul, hát persze, hogy magamhoz hasonlót teremtettem, nem pedig saját képem gyökeres ellentétét, tuti nem értettük volna meg egymást, nekem pedig igen is fontos a kommunikáció, ha egy állatról van szó, még akkor is. Na de a cicu gazdijára is kell ám néznem, tehát lassacskán feltápászkodom a macska kényeztetéséből, s mivel ittlétemre terelődik a szó, arra is reagálok, végül egy cseppnyi poénkodással is, melyet természetesen ért a szöszi, s le is csapja a labdát, a maga módján. Én magam vigyorogva kezdem forgatni szemeimet, végül fejem csóválva gondolkodom tovább. *
- Hát látod, ezen még nem gondolkodtam. Valószínűleg jófej lennék, nem árulnálak be a magiszterasszonynak, hanem inkább veled tetetnék rendet, már amennyire lehetséges. Bár.. jobban belegondolva a jó ismerősökre mindig ráfér egy kis szívatás. * adok némi utalást kába vigyorral arra, viccre venném az egészet, de hát na. Valami féle komolyságot is kéne erőltetni magamra, ami nem igen megy.. pedig a ranghoz a felelősség is hozzá tartozik, s annak ellenére, hogy most itt poénkodom, szerintem tudnám normálisan kezelni a helyzetet, tapasztaltam már itt eleget. Tovább kérdezősködik, s szerencsémre nem kérdez rá a megakadásra, amiért még hálás is lehetek. *
- Mármint hogy nekem bejönnek-e az izmos csajok? Áh, nem. Legyen formás, és strapabíró is, de magamon sem viselem el a szálkákat, nem még hogy a lányokon. Egy nő legyen nőies! * jelentem ki kerek-perec, hiszen ezt gondolom, majd cseppet elhúzódom felőle, mert hát tetkómnál a bőr most még érzékeny, amit nem kéne piszkálnia. De csak kíváncsi, én pedig cigimet szivornyázva meredek a pirosas részekre. *
- Egy ideje megvan már, jó pár éve. Csak a pulcsi, meg póló, meg ilyenek koptatják, aztán így szebb. * vonom meg vállam végül, felmérve én magam, aztán őt is, majd kis csipkelődés még belefér alapon beszéltetni kezdem őt magát. Nos, ez olyan nagyon jól sül el, hogy válaszán csak nevetni kezdek, ám még mielőtt reagálhatnék, máris csacsog tovább, egy párizsi útról, meg a ruhatáráról, és hogy mindenképpen látogassak el oda, lehetőleg Dorával. *
- Lehet, hogy megfogadom. Egyedül sem jártam még arra, bár ő nem kifejezetten ez a típus. De ki tudja, még az is lehet, örülne. * gondolkodom el máris, elpöccintve most már a csikket is, s ekkor, újabb kérdésére természetes, hogy szerelmeim jutnak eszembe. *
- Azt is, igen. Meg alap a motorozás, és Dora, felváltva. Amennyi időt tudok, vele töltök, megérdemli. * veszek vissza gyermeteg vigyoromból, őszinte mosoly terül hát el férfiasodó vonásaimon. Tényleg szeretem azt a lányt, nincs mit tenni. Belebolondultam, ez van. * - Na és neked valami fickó? Mert olyan nincs, hogy ilyen cuki csaj csak tanul meg Bartizik és néha repked. Szóval? Hódolók vannak már? * mert hogy azt hiszem, legutóbbi találkozásunkkor még nem igen büszkélkedhetett ilyesmivel a leányzó, de hát ha már ilyen jóban vagyunk, érdekelhetnek engem is az ilyesféle dolgok. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-10-24, 3:49 pm

//NRT: Electra és Axel - 2012. 10. 19//

*Lelkesen ecseteli a srácnak, mennyire is ért a kviddicshez és a repüléshez, és közben nagyon örül annak, hogy vannak a kastélyban olyan emberek is, akik elviselik ezt a folyamatos szóáradatot, ami tőle jön.*
- Persze, vigyázok.*bólogat nagyokat, majd Barti is megérkezik a neki járó simogatásért, amit semmiképpen sem szeretne kihagyni, a lány pedig közben Tocho-ról érdeklődik, meg is kapja rá a választ, majd a famulus személyiségéről ejt pár szót, hogy miért jó és miért nem, és hogy neki azért így is tökéletes.*
- Még szép, hogy az! Sőt, Tocho talán vagányabb is, mint te.*nyújtja ki a srácra mókásan a nyelvét, majd rákacsint, és végül visszaáll természetes, széles mosolya. Közben Axel a macska simogatását is felfüggeszti, feláll, majd arról kezdenek el beszélgetni, mi járatban is van errefelé, és így sentineli feladataira terelődik a szó és arra, mit tenne, ha rendbontáson kapná a leányzót.*
- Ne máááár! Ne élj vissza sentineli hatalmaddal!*dorgálja meg ujját rázva, viccesen a lány Axelt, majd a srác kába vigyorán kezd el ő is vigyorogni. Ez a vigyor levakarhatatlan, főleg akkor, mikor Axel a társasága, mert valahogy mindig a poénkodásra lyukadnak ki, de nem is akarna komoly dolgokról beszélni vele, úgyhogy ez így teljesen jó. Valaki mellett csak ki kell élnie magát, nem süthet el minden jó poént csak Bartinak. Na de tovább is kérdezősködik, a visszakérdezésre bólint, hogy igen, arra gondolt, aztán kíváncsian hallgatja a választ.*
- Szóval a testépítők kilőve, mi? Na és az olyan, hogy izmos, de nem batár nagy izmai vannak, hanem csak annyi, hogy látszódjon az ereje?*na most hirtelen nagyon izgatni kezdte ez az "izmos csaj mennyire jön be" téma, de hát ez van, ilyen butaságok járnak sokszor a leányzó fejében, nem tehet róla, túlteng az energia, és ha nem adja le, akkor ilyesmik jutnak az eszébe. És persze emiatt is lesz vicces. Ezután észreveszi a vörös szélű tetoválást, amihez hozzáközelít a kezével, de nem fogja meg, mert biztos fájdalmas lenne, nem hiába vörös.*
- Egyik barátom épp azt tervezi, hogy tetováltat a vállára, de még nincs meg tizennyolc, és a szülei azt mondták, nem csinálhatja meg addig, míg felnőtt nem lesz.*szigorú szülők, az már biztos, de Electra
úgy szereti őket, mintha a sajátjai lennének, mert a fél gyerekkorát ott töltötte náluk, mert a srác három éves kora óta a legjobb barátja. Na de Axel csipkelődése beindítja benne a dumagépet, és a tényleges válasz után elkezdi mondani, hogy járt Párizsban, mit csinált ott, mi volt ott, és ha a srác még nem volt, akkor menjen el oda a barátnőjével, mert nagyon romantikus város.*
- Az a lényeg, hogy gondoltál rá, nem igaz?*tárja szét a kezét mosolyogva, majd most már ő kérdez, hadd beszéljen egy kicsit a srác is.*
- Neked van motorod? Nem is tudtam.*csodálkozik el a lány, majd hamar túllép rajta, és szokásos lelkesedésével beszél tovább.* - Én még sosem ültem motoron.*jegyzi meg csak úgy, mellékesen, ha Axel akarja célzásnak veszi, ha nem, akkor nem, de semmiképp sem sértődik meg. Axel következő kérdésén vidáman felnevet, jó a srác dumája, a bókot meg, hogy ő cuki, bezsákolja a raktárába.*
- Ó hát elvétve akad. Amikor a városban volt a vursli, egy srác el akart hívni a fogadóba, de annyira kifárasztott az akadálypálya, hogy nem mentem el. Meg amikor itt volt a kviddics bajnokság, egyik csapattal tök jóban lettem, kedvesek a srácok.*na hát ezek nem nevezhetők ténylegesen udvarlóknak, talán csak a vurslis srác, de vele azóta nem futott össze Mystralban, úgyhogy ennyi.*
- Amúgy ha indokolni szeretném, hogy miért nincs, azt mondanám...*megköszörüli a torkát, beáll színész-pózba, és elváltoztatott hangon kezd beszélni:* - Az én életemben csupán három férfinak van helye. Az apámnak, Bartinak, és Marco Hietalának.*színész-póz vissza, normális hang, és íme, kész a pár másodperces előadás.*
- Egyébként úgy nagyjábóóóól... kb. egy éve vagyok szingli. Mikor idejöttem, akkor szakítottam a barátommal.*meséli Axelnak mosolyogva, mert az már régen volt, és már nem bántja. Egyébként meg úgy gondolja, vannak olyan jóban Axellal, hogy ilyeneket is elmondjon neki.*
- Tényleg, ha már ilyenekről beszélgetünk, itt az ideje kivesézni a zenei ízlésedet. Szóval, ki vele!*játssza most a rendőrnénit, aki kifaggatja a bűnözőt a bűnéről, de közben alig tudja visszafogni a mosolyát, úgyhogy látszik, ezt is ugyanolyan komolytalanul veszi, mint minden mást.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-11-02, 3:42 pm

//NRT - Electra és Axel - 2012.10.19.//

* Nem firtatom már a repülés témát tovább, s idővel a famulus simogatás is lejárt lemez, egyben Tocho figurájával, kit most nélkülöznöm kell. Egy kis vicceskedés azért belefér, már ami a galibát illeti, s hát nem tennék én neki keresztbe, ezt ő is tudhatná. *
- Na nyugi, csak vicceltem! * emelem védekezőleg kezeimet magam elé, tenyereimet mutatva irányába. Számból persze lóg a cigi, de a vigyor így sem maradhat el, s mikor a testépítő csajokról kérdez, nekem azokról mi a véleményem, hát fujj.. nem kérnék egyből sem, köszönöm. *
- Egyre jobb. Mert te ilyen szeretnél lenni? * érdeklődöm két slukk között egy aprót, majd ha a választ megkaptam, mert remélhetőleg lesz, folytatom is a véleményem kinyilvánításával. * - Azért a pálcáját tudja megemelni.. na jó, viccet félre téve, bármennyire is kemény csaj a barátnőm, és imádom ezért, egy pasinak általában jobban bejönnek a törékeny nők. Tudod, lehet rájuk vigyázni, meg keményebbnek érzed magad tőle, felelős vagy. Szóval ne növessz izmokat, csak a láthatatlan határig! * bököm meg egyik felkarját mosolyogva, de persze ez az ő döntése, nem az enyém, és nem is nekem kell, hogy tetsszen ugyebár. Tetkóm viszont mindenkinek központi kérdés, ha beszélni nem is szoktam róla, de megnézni mindig megnézi a kíváncsi embertömeg, s Electra sem kivétel ezalól. *
- Ugyan.. én tizenöt voltam, mikor megcsináltattam. Kicsit nyúlt is az óta, de a tetkosom csodákra képes, úgyhogy kijavította a hibákat is. Meg szerintem nem éri meg vasszigorral fogni egy gyereket. Engem például sosem fogtak, így kiélhettem magam, ahogy akartam, mára meg nyugisabb vagyok, szóval valamit jól csináltak az őseim. * mondom az utolsó szavakat mosolyogva, hisz szeretem őket. Az apám a legnagyobb ász a Földön, az édesanyám pedig a legokosabb és legszebb nő, mindketten teles tele élettel, nyugalommal, megértéssel. Kellhetnek ennél jobb szülők? Persze hogy nem, s jelenlegi páromnál sem kell jobb, aki tényleg megérdemel bármit. *
- Hát, ami azt illeti, nem nagyon. Tőlem Párizs nagyon távol áll, szerintem tíz perc után kerülgetne a hányinger a csókolózó pároktól. * fintorodom még el pluszban, s mondom ki őszinte gondolataimat a dologgal kapcsolatban. Így van ez, nem az esetem, na persze olykor-olykor még magamon is túlteszem figyelmesség szempontjából. Az érdeklődés viszont tovább tart, így bólogatok a mocis kijelentésre, van ám, szeretem és imádom, s talán még egy körre a leányzót is elviszem majd egyszer, ám most inkább beszélgetni vágyom még egy picit, régen találkoztunk már. Végig hallgatva szavait, melyben burkoltan szerelmi élete is jelentős szerepet kap, elmosolyodva helyezem testem súlyát egyik lábamról a másikra, kezeim pedig zsebembe landolnak, tehát csak lazán. *
- Nekem már most fura lenne egyedül lennem, és nem is tudnám azt az életet élni, mint régen. Mit tesztek ti velünk, nők! Hát borzasztó. * nevetek fel saját "káromon", hát tényleg akkora kár, bizony ám. S ha már szerelmek, szóba kerül a harmadik. *
- Pörgős, meg minden, amiben van dob. Tudod, nekem ez a három dolog alkotja az életem: Dora, motor és dob. Általában ilyen sorrendben. * húzom ki magam büszkén idő közben, végül szétnézve a pályán. * - Akarsz még amúgy repülni? Csak mert szerintem a cikeszed rég meglógott. Vaaagy.. akár egy kör motoron az erdőben? * kezdem húzogatni vigyorogva szemöldökeimet. Kezében a választás joga, hisz itt minden rendben van, élvezzük egymás társaságát, tehát akár még kis ideig így is maradhat. *