Párbajterem

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 9:14 pm

[Tom]

*A harc kezd elnyújtottá válni, s bár Tom nem túl sikeres, eddig szerencsésen megúszta azokat a támadásokat, amik véget vetettek volna a harcnak. Ginger most is hasonlóval próbálkozik, hisz ha a gyengült fiút a falhoz vágja, akkor vége a harcnak, ezt talán Tom is érzi. Fel is szívja magát a fiú, s ahogy kimondja az igét, a pálca villan, a pajzs pedig felfogja a támadást. Bár még nem lett kiütve, a látása egyre jobban homályosul, s bár folyamatosan táncol, egyre jobban szédül is és rosszul van. Tényleg nem sok hiányzik már az ájuláshoz, de talán még van ereje valamire.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 9:17 pm

*És végre ismét sikerül a pajzsbűbáj, így Tom tudja használni azt, ami körvonalazódott benne, miközben már félig ájult helyzetben van. Azonnal emelei is a pálcáját, s már azonnal mondja is a bűbájt, amivel remélhetőleg lezárhatja ezt az egész helyzetet és végre elájulhat ha akar.*
- Capitulatus! *ismét erősen koncentrál, még ha már nem is lát rendesen, de ebbe az egy bűbájba belead mindent, hiszen ha ez sikerül, a lány nem tud semmit tenni, és végre véget vethetnek ennek az igazán furcsa és érdekes küzdelemnek, meg Tom is nyugodtan elájulhat majd akkor.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 9:22 pm

[Tom]

*A srác szerencsésen megússza már másodjára, hogy a falhoz legyen vágva. Nem mondhatja, hogy semmi nem jön össze neki, azt viszont igen, hogy a komolyabb dolgok ma cserben hagyták. Utolsó próbálkozása nem más, mint Gingertől elvenni a pálcát a lefegyverző bűbájjal, bár hogy ezzel mit akar elérni, talán még neki is kérdés lenne, ha tisztább lenne a feje, hisz így maximum még egyszer megkapná a tőrt az oldalába. Viszont a vérveszteség megteszi hatását, így a varázsige végét szinte már csak elleheli, ahol lábai megállnak, majd zsák módjára eldől a padlóra. A következő pillanatban pedig már jön is a húzást, s a páros visszatér a terembe. Mivel Gingernek kutya baja, így ő nem kap fiolát, s már el is hagyja a termet, Lucius pedig Tomhoz guggol, hogy megitasson vele is egy fiola elixírt. Úgy tűnik, a mai két párbajon egy-egy domináns egyén szerepelt, s ők is nyerték a harcot, mivel itt természetesen Ginger került ki győztesként!

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 9:24 pm

//Hű, nah, köszönöm a párbajt, ez aztán eseménydús volt. És Lucius, jók voltak a kis poénos mesés részek. Ginger drágám meg örülni fog, Tommal meg nem akar összefutni. XD //

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-02-25, 9:28 pm

*Hát ez ma nem az ő napja, de azért örülhet, hogy a keményebb támadásokat azért sikerült kivédenie. Így miután elmondja még a bűbájt, már szinte nem is rémlik neki semmi, csak eldől, mint egy krumpliszsák. A padlót már nem érzékeli, miközben eldől, s a húzást sem, amivel visszakerül a kiinduló pontba. Luciusnak köszönhetően ismét rendbe jön, s nagy nehezen magához tér. Csalódottan állapítja meg, hogy a varázslat közben kiütötte magát, de úgy érzi, ez a végén jogos volt valamennyire, minek után majdnem megölte Gingert. Gyorsan elköszön Luciustól, majd teljesen lefehéredve visszatér a hálójába, hogy bedőlve az ágyba már ne gondolhasson semmire az ég világon. Főleg ne erre a napra.*

//Én is nagyon köszi, és nagyon tetszettek a vicces hozzászólások. Very Happy

Egyet ki is írtam msn-en. Very Happy

Nagyon köszi a játékot, aztán majd meglátjuk, mi lesz abból, hogy Tom találkozik gingerrel még az életben valamikor. XD//

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 7:05 pm

*Alinox a délelőttöt tanulással és házi feladat írásával töltötte, délután pedig úgy dönt, hogy a párbajterembe megy gyakorolni. Talán akad lent valaki majd, akivel ez esély lesz, de most igazából csak az a célja, hogy a különböző tárgyakból gyakorolgasson. Öltözete épp ezért egy fekete melegítőszettből áll, minek szélén ezüstös szegély fut végig. Haja felgumizva lóg, de mivel hosszú, így is leér a vállai alá. Famulusa is vele tart, nem akart a szobában maradni egyedül. Jókedvűen lép be az alagsroban levő párbajterembe, hol egyelőre nincs senki, így nekiáll varázsolni. Nem csinál komolyabb varázslatokat, hanem eddigi képességeit szeretné kicsit fejlesztgetni. Néha, mikor úgy érzi, picit mentálisan elfáradt, akkor pihen kicsit, aztán folytatja, miközben Shadow érdeklődve figyeli gazdája ténykedését.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 7:16 pm

*Eljött a vacsora ideje, amit a leányzó meg is ejtett. Mai menü rizsfelfújt volt, míg sasa nyers húst lakmározott. Beren jelleméből fakadóan nem szeret távol lenni gazdájától, ezért szívesen vacsorázik fele ahelyett, hogy valami frissebb falat után vadászna. Amint Belinda feláll jelezve, hogy távozik, Memphisz a levegőbe röppen és a lány már kikészített karjára száll, ahol általában mindig megtalálható. Kilépve a páros a folyosóra különös zajokra lehet figyelmes. Megtorpanva hallgatóznak, de hamar rájönnek, hogy valószínűleg a párbajteremben gyakorol valaki. Ez felkelti az alabástrom szobor figyelmét, így útját megváltoztatva a terem felé sétál, ahova be is nyit. Igyekszik nem túl nagy zajt csapni és lehetőleg észrevétlenül bejutni. Nem túl bonyolult varázslatokat használ a leányzó, sőt elég unalmas nézni, ezért Belinda hirtelen és gonosz ötlettől vezérelve előveszi pálcáját, amit a lány fele fölé helyez, miközben madara a magasba reppen.*
- Lux vorago. *Nem emeli fel hangját, hisz nem egy hangos jellem és amúgy is mindent megtesz, hogy váratlanul csapjon le áldozatát. Pálcája hegyével szinte kettévágja a lányt, majd ahogy a földre él felizzik a kör jelezve, hogy a varázslat működik és a barna börtönbe van zárva. Legalábbis ha nem védekezik.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 7:33 pm

*Ő bizony még nem vacsorázott, azt későbbre tervezi, előtte pedig kicsit gyakorolná a varázslatokat, és ezt meg is teszi a párbajteremben, famulusával együtt. Kb fél órája van lent, mikor ajtónyílást hall, érzékeli, hogy valaki bejött, és már fordulna hátra, hogy üdvözölje az újonnen érkezőt, mikor egy számára ismerősen csengő varázsigét hall, mire ő reflexszerűen reagál.*
- Ignis velius! *mondja, miközben maga elé húz egy vizszintes vonalat, majd azt egy kör leírásával fejezi be. Ezzel létrejön körülötte a tűzburok, mivel az ellene küldött lángbörtön varázs kivédhető.*
- Ez mégis mire volt jó? *kérdezi dühösen a lányra nézve, és famulusát is kiszúrja, de az nem nagyon érdekli jelen esetben. Sokkal jobban kiakasztja az, hogy hátbatámadták, ráadásul egy tök ismeretlen személy, aki ha jól sejti, alsóbbéves lehet.*
- Incarcerandus! *ejti ki a kötőzővarázslat igéjét, mert nem feltétlenül szeretne itt párbajozni, de kérdőre vonni mindenképp szeretné diáktársát.*
- Nem tudom, mi a bajod velem, de nem szép dolog hátba támadni az embert... *mondja még mindig kissé ingerülten, pálcáját készenlétben a sötétbarna hajú leányzóra tartva. Kezei most le vannak kötözve ugyan, de ha nagyon akarna, ki tudna szabadulni a szorító kötelek fogságából. Választ vár Belindától, miközben fél szemmel a teremben lévő famulusokat sasolja.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 7:49 pm

*Kellemesen elfogasztja vacsoráját, majd távozásra készül, de ekkor kiszúrja, hogy valamelyik szorgalmas diák a párbajteremben gyakorol, ezért arra veszi útját, hogy besegítsen neki. Egyáltalán nem érdekli, hogy hányadik évfolyamos az illető egyszerűen most kockáztat és küzd. Először is megpróbálja börtönbe zárni Alinoxot, de a lány szemfüles és kiszúrja, miközben remekül védekezik ellene. A burok áll, addig Belinda nem tud támadni és a lány sem tűnik túl agresszívnek, mert különösebb extrém varázslattal nem támad, vissza minden esetre nem hagyja magát megkötözni az Inflás sem.*
- Salvio hexia. *Ezzel a kötél a földre hull. Mivel a famulus sem támad, ezért a dán bal karját oldalra kinyújtja, amire Sas madara rá is telepszik éles szemével figyelve a helyet gazdája parancsát várva.*
- A kérdés mire volt jó? *Hallgat egy másodpercig, majd válaszol.* - Gyakorolni jöttél én meg gondoltam besegítek. *Ezzel le is zárja a beszélgetést. Egyáltalán nem szimpatikus neki a lány olyan egyszerű. Eddig, akivel jót beszélgetet az Laura vagy Lauren nem is tudja már a nevét a másik illető pedig az a fiú volt, akivel párbajozott. Hátat fordít a leányzónak, majd kisétál a teremből, de amit bezárul, mögötte a terem jelez famulusának, aki azonnal a lány háta mögé teleportál. Belinda kezében már ott a pálca egy tökéletes hátbatámadásra.*
- Visius Seronia. *Pálcáját nem veszi le Alinoxról és ha a famulus támadásba lendül, az ellen pedig Memphisz fog elindulni. Ha már gyakorolni akart, akkor vegyük komolyra a figurát és próbáljon megszökni.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 8:07 pm

*Csak laza gyakorlásnak szánta volna azt a kb egy órát lent az alagsorban található párbajteremben, ám egy diáktársa ezt meghiúsítja, mikor az hátba támadja. Szerencsére sikeresen kivédi Alinox, hála a gyors reagálóképességének. Dühösen csattan fel, egy kötőző ártást küldve a leányzó ellen, amitől azonban megszabadul. Magában eldönti, hogy abszolút nem szimpatikus neki ez a lány, pedig az emberek itt általában egész kedvesek, vagy legalább nem támadnak meg csak úgy minden ok nélkül. Belinda elindul kifelé, az ajtó is becsukódik utána, Alinox pedig lejjebb ereszti pálcáját. Amire azonban egyáltalán nem számít az az, hogy a következő pillanatban egy varázsige röppen felé, méghozzá tiltott mágia tárgyból. A Drainus-i hatalom... Sajnos Alinox nem tudja kivédeni, mert teljesen váratlanul éri a támadás, de mivel tanult lányról van szó, nem esik kétségbe, hanem nyugodtan megfordul.*
-Kezdesz nagyon idegesíteni... *mondja Alinox, és mielőtt bármi komolyabbat csináltatna vele a lány, szuggesztióval igyekszik elmozdítani a pálcáját, de úgy, hogy ezt Belinda ne vegye észre. Jó volt spirituális ismeretekből, szereti, így remélhetőleg meg is mozdul picit az ellenfelének pálcája, így kizökken a koncentrációból, és Alinox újra szabad lesz.*
~Na most móresre tanítom, és legközelebb nem kezd majd ki harmadikosokkal...~ *gondolja magában, és szája szegletébe egy gonosz mosoly húzódik.*
- Aerisiccus! *ejti ki a Légszomj átok varázsigéjét Belinda mellkasára célozva. A lány valószínűleg majd fulldokolni kezd, és Alinox nem is szeretné megölni, csak kicsit ráijeszteni.*
- Na most majd megtanulod, hogy tapasztaltabbal ne kezd ki! *néz rá gúnyos mosollyal, és figyeli a másikat. Famulusa egyébként közben nem támad, mert Alinox megmondta neki, hogy ne tegye, bízza rá. Akkor viszont támadni fog, ha Belinda sasa is ezt teszi.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 8:29 pm

*Kicsit kifakad a leányzó, de hát kit érdekel? Belindát kicsit, sem és ha nem tetszik valami, akkor lehet tiplizni vagy éppen kicsinálni a másikat ezer megoldás van, hisz ide ne szentek járnak… vagy is csak egyes kivételekkel. A dán leányzó nem akarja hallgatni a hisztit, úgyhogy röviden, válaszol, majd távozik, de nem hiszi el, hogy csak ennyit reagált egy harmadikos. Nem volt nehéz kigondolni, mert olyan varázslatot alkalmazott, amit eddig még nem tanult. Ezen gondolkodik, miközben kifele sétál, de természetesen nem hagyja annyiba a dolgot. Vissza teleportáltatja magát a szobába, majd orvul tiltott mágiával támad, de a lány nem véletlenül harmadikos szuggesztióval megszünteti a támadást. Famulusa felröppen harca készen szabadon hagyva gazdája kezét, de teljesen mindegy, mert a harmadikos lány támadása betalál, ami miatt Belinda nem kap levegőt. Először csak levegő után kapkod, majd szédelegni kezd, majd egyre nagyobb a szorítás és a zihálás is erősödik. Térde megroggyan és szédeleg a levegőhiánytól. Már tenyere a földön van, hogy megtámassza magát, de még mindig nem kap levegőt és feje kezd elszíneződni. Memphisz egyre idegesebb és ha Alinox nem tesz valamit, akkor bizony a famulus beveti harmadik képességét vagy akár életét is, hogy megmentse gazdáját.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 8:39 pm

*Az, hogy hátbatámadják igen csak felbosszantja Alinox-ot. Eleinte nem akar nagyon párbajba keveredni, ám amikor a Drainus-i hatalommal támadnak ellene, természetesen megszűnteti, mert tudja, hogy kell, de ezek után nem hagyja annyiban. Nemrég tanulták a Légszomj átkot, és ez tökéletes alkalom egyrészt így a gyakorlásra, de ami jobb, hogy megleckézteti az alsóbb éves diáktársát. Oké, hogy ez feketemágus képző, de attól még az ilyet, hogy hátba támadunk, szerinte mellőzni kéne. Belinda már igen nehézkesen kapkodja a levegőket, feje is színeződni kezd, sőt, már a földre is lerogyott időközben.*
- Ne vegyél levegőt 10 másodpercig és elmúlik. *mondja érdektelen hangon. Nem könnyű ezt megtenni, az tény, talán nem is hisz Alinoxnak elsőre a fulladozó lány, pedig jó, ha ezt teszi, különben megfullad az oxigénhiánytól. Az exortusos leányzó megvárja azért, amíg az átok hatása elmúlik, aztán elindul kifelé, de nem fordít hátat Belindának, bár kicsi az esélye, hogy most támadni fog.*
- Legközelebb azért gondold meg, kivel kezdesz ki... *mondja Alinox, és kihátrál a teremből, famulusa pedig baktat utána. Alapvetően nem egy agresszív lány, de úgy érzi, hogy a másodikos leányzó ezt azért megérdemelte. A párbajtermet elhagyva elindul a nagyterembe vacsorázni.*

//fagy//

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-03-14, 10:20 pm

//Olvad//
*A mai délután eddig elég egyhangúan telt , de talált magának a leányzó egy olyan programot, amivel kicsit feldobhatja az eseményeket. Persze ehhez nem kérte a másik beleegyezését. Igaz, hogy az ő programja lett módosítva, de az most nem számít. Sunyómban belopakodom a terembe, de észrevesz, ezért a támadás sikertelen lesz. Csellel próbál közelebb kerülni hozzá a lány, ami be is jön, de a harmadikos tanársegéd ellen esélye sincsen. Alinox nem túlságosan díjazza az orvtámadást, de hát ilyen is van.
Belinda közelről is megismerhet egy új varázslatot, ami nem engedi levegőhöz jutni. A canadai leányzó rendesen megdolgoztatja, már nagyon nem kap levegőt, amikor végre elárulja, hogyan szabaduljon meg tőle. Eleinte küzd magával még Belinda, de aztán sikerül levegőhöz jutni. Túl nagy fába vágta a fejszéjét és hát majdnem rossz vége lett, de már vége. Az akrobata elfekszik a földön, mert már nem bírja tartani magát, míg Memphis védelmezőn mellé száll. Alinox távozik a teremből, majd bő 10 perc múlva Belinda is feltápászkodik, hogy végre összeszedhesse magát.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 2:12 pm

* Nyugodt, halk léptekkel tartok lefelé a Nyugati Főtoronyban található szobámból, célom nem más mint a párbajterem mit gyakorlás céljából keresek fel. Napjaim java részét általában ebben a teremben töltöm mivel az elmúlt időszak megrázó eseményei arra ösztökélnek, hogy még jobb s erősebb mágus legyek. Látszólag semmi különös nem látszik rajtam de legbelül bizony még engem is megvisel egy közeli hozzám tartozók halála. A bosszú nem marad el, de tisztában vagyok vele, hogy egyenlőre még kevés vagyok egy olyan harchoz mit a nagybátyám is elveszített. Tehát nem véletlenül járok nap mint nap az alagsorban hova már le is érkeztem és tudatos léptekkel haladok a párbajterem felé. Jó célt szolgálna az is ha manapság meg lenne rendezve a szokásos szakkör, azonban ennek hiányában kénytelen vagyok bábukon és miegymáson gyakorolni. Egyedül érkezem hát a terembe mivel famulusom ezúttal sem hoztam magammal s ahogy belépek úgy hordozom végig komoly tekintetem a helyiségben hol szerencsére senki sem tartózkodik. Egy fekete nadrágot viselek kényelmes cipővel és egy fekete inggel minek alsóbb szárait könyökömig feltűrtem így kilátszik izmos alkarom is a mellkasom mellett mivel a felső gombokat nem fogtam össze. Gondolatban közben megannyi fát és bokrot képzelek el mik mögött ellenségek lapulnak, tehát egy erdőt egyenlőre s ahogy pálcám kihúzom övemből már rá is fogom az egyik fára miközben a feladatomra koncentrálok.*
- Flagellum vincula!* ezután az egyik ellenségemre irányítom a pálcám, így a megidézett négy indacsáp azon nyomban reá tekeredik és tehetetlenné teszi. Pálcám közben leemelem s mivel itt minden úgy történik ahogy gondolom a fickó el is tűnik így a többire összpontosítok ezután.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 2:18 pm

*A múltkori óra után úgy érzem, hogy igazán rám férne egy kis gyakorlás, szóval talán nem olyan meglepő, hogy jelen pillanatban az alagsor felé tartok, hogy a párbajteremben majd kitomboljam magam. Ismét a régi szeretnék lenni, nem pedig ez a figyelmetlen, kissé ügyetlen Daph, akit nem ismerek. Még pár lépcső és már lent is vagyok, így nyitok is be a terembe, teljesen fekete ruházatomban. Egy kis rövidnaci van rajtam, mely szépen combjaimra és hátsómra tapad és egy kis szegecselt öv keretezi, sportcipő és egy kicsinyke top, melynek hála kilátszódik a hátamnál a démon szárny tetoválás, mivel derekam is kilóg a ruhából. Hajam kibontva, zöld szemeim egy kis fekete sminkkel vannak keretezve és a piercing se maradhat el most ajkam közepéről. Ahogy viszont meglátom az erdőt, amibe keveredek hirtelen, már sejtem is, hogy nem vagyok egyedül. Fülelek picit, így hallom meg a hang forrását is, majd ez után pálcás kezemet feltéve mutatkozom meg, így lépek ki az egyik vastag törzsű fa mögül.*
- Szia! *köszönök is rá és végül kezeim is leeresztem, majd elmosolyodva lépek közelebb a fiúhoz. Bár személyesen még nem ismerem, ugyanis csak órákon láttam, de mégis tudom, hogy ki ő.*
- Sean vagy ugye? Engem Daphne-nek hívnak. *mutatkozom is be, mert így tiszta és végül bal kezembe veszem át a pálcám, hogy jobbomat a fiú felé nyújtsam. Ha már így összefutottunk és láthatóan gyakorol, akkor talán hasznát vesszük majd egymásnak.*
- Elég unalmas ilyen ellenfelek ellen küzdeni. Nincs kedved párbajozni egyet? *kérdezek is rá kíváncsian, majd tekintek körbe.* - Ez a környezet jó is lesz. *lépek is lassan hátrébb, hogy a párbajhoz megfelelő távolságot tudjuk be, majd zöld szemeim meg is villannak a fiú felé.*
- Kezdj nyugodtan! *biccentek is felé és jobb kezembe vissza is kerül a pálcám. Tiszta, szép küzdelmet szeretnék, remélem tehát, hogy nem fog elutasítani.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 2:34 pm

* Amint leérek a párbajterembe már el is gondolom a helyszínt mi jelen esetben egy erdő s amint pálcát rántok már egy terramágiás varázslattal indacsápokat tekerek az egyik ellenfelem köré hogy aztán tovább is léphessek a következőre kit először természetesen fel is kéne kutatnom ha nem támad. Mindez elmarad mivel egy órákról ismerős lány lép a terembe ki vélhetően szintén gyakorolni jött így mikor köszön én illedelmesen biccentek. Nevem említésére is bólintok majd kezet fogok a lánnyal.*
- Örvendek Daphne.* egy pillantást megér még számomra is a lány teste de aztán tekintetünk találkozik s én teljesen egyetértek szavaival.*
- Egyetértek, de jobb híján erre van lehetőségem.* hacsak nem szedek le lépten nyomon egy egy diákot folyosókon minek előreláthatóan következményei lennének így hát marad ez a terem. Megfontolás nélkül fogadom el az ajánlatát mivel épp erre áhítozok már napok óta, így részemről semmi akadálya egy párbajnak.*
- Erre vágyok napok óta...* mosolyodom el kissé s mivel már nincs szükség a fák s bokrok mögött megbújt mágusokra így azok el is tűnnek, csak a lány és én maradunk ki a kezdeményezést már át is adja.*
- Lányoké az elsőbbség, így tartja az illem. De ez esetben...* pörgetem meg pálcám ujjaim közt s mivel ezt már számtalanszor elvégeztem így úgy állítom meg, hogy a pálca eleje már a lányon is landol és körkörös mozdulatok sem maradnak el.*
- Multus sanguis!* kezdem is meg a támadást folyamot körzés közepedte, szabályokat nem fektettünk le így annál több mindenre lesz lehetőségünk e párbaj alkalmával minek kimenetelére igazán kíváncsi vagyok.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 2:46 pm

*Nem számítottam arra, hogy ilyen jellegű párbajra lehetőségem lesz, mivel általában amikor lenézek ide, üres a hely. Most viszont jókor jöttem, így szúrom ki az Inflatusos diákot, kiről semmit se tudok, az ég egy adta világon, így hát nem is vagyok rest most odalépni hozzá és be is mutatkozni neki. Mint érzékelem, nem zavarja ez az egész, nem támad rám csak úgy, sőt, még kezet is fogunk, így mosolyodom el, ahogy a szemeibe nézek.*
- Én is örvendek. *és már ki is hívom egy kis párbajra, ugyanis jó lenne edzeni egyet és ki mozgathatna meg jobban, mint egy harmadikos? Sean inflás, már előre sejtem, hogy semmi jóra nem számíthatok tőle, de nem gond, simán ki fogom bírni, hogyha esetleg bajom esik, hiszen a múlt során már fejlődött a tűrőképességem valamennyit. *
- Tényleg? Ez jó hír a számomra, én is szeretnék már régóta gyakorolni egyet. *talán ha jól sül el ez az egész, akkor máskor is segíthetünk egymásnak egy kicsit. Távolodni kezdek, csak hogy meglegyen a tisztes táv több fajta varázslat létrehozásához is és már át is engedem a kezdést a fiúnak, ki mintha visszakozna, de aztán mégis, kezd. Ahogy a körkörös mozdulatot meglátom, már tudom, hogy mire készül. Nincs időm ledöbbenni azon, hogy rögtön egy ilyen durva varázslattal kezd és hogy a véremet venné azon nyomban, inkább meg kell akadályoznom eme tettében. Mivel egy erdőben vagyunk, így a növényzet erejét könnyedén fel tudom használni, tehát most is ezt teszem, így hát függőlegesen húzom le a pálcámat, a növények felé, de mégis úgy, hogy Sean és közöttem jöjjön létre, hiszen akad itt bőven bokor is és a varázsige se maradhat el.*
- Ramus murus! *ejtem is ki szépen, melynek hatására létrejön egy növényfal, mely blokkolni tudja Sean varázslatát és végre én jöhetek. Szépen ki is kerülöm a létrejött falat és már támadok is, így érve közelebb a fiúhoz. Pálcámat a föld felé szegezem és már mondom is ki a varázsigét.*
- Stipitis cuspis! *a pálcám felrántom, majd ennek hála a földből kiemelkedő földkarók már meg is indulnak a fiú felé, pontosan 4 darab, tehát talán valamelyik majd sikeresen el fogja őt találni. Természetesen nem a terramágia a kedvencem, de most úgy érzem, hogy jó lesz egyelőre még ezzel támadni. Durva sérüléseket tudok majd okozni akár ezzel, de mégsem olyan durvát, mint amivel az előbb ő támadt én rám.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 3:06 pm

* Nem teljesen ismeretlen számomra a lány mivel tisztában vagyok vele, hogy a Mysterio egyik Sentinele, mégsem váltottunk egy szót sem az elmúlt években de ez mit sem számít a párbajban, érzelmek és mindennemű befolyásolás nélkül zajolhat le, így hát természetesen elfogadom a kihívást, szégyen lenne ellenkezőleg tenni.*
- Ha ez így van akkor vágjunk is bele.* mosolyodok el cseppet mivel már forr a vérem egy kis harc után mi feltehetőleg nem lesz könnyű mivel ő is harmadikos így reményeim szerint egy szoros és kemény küzdelem lesz a miénk. A kezdeményezést átadja nekem mi meglep kissé hisz én illemtudó férfi vagyok de ha így akarja akkor így is lesz, mivel nincs szükségem bemelegítésre így egyből egy vérmágiás varázslattal indítok felé. A körkörös mozdulatot egészen addig nem hagyom abba míg a növényfal szépen össze nem áll előttem, ekkor viszont leeresztem a kezem s biccentek is elismerésem jeléül mit talán nem is lát, ezek után viszont a védekezésre összpontosítok. Rengetek varázslat áll a rendelkezésünkre így az izgalom sem marad el számomra, de amikor látom merre irányul a pálca és milyen igét hangoztat el pálcámmal kicsivel magam lé mutatok.*
- Solum fluctorum!* emelem is fel ezután mire a föld hullámszerűen emelkedni kezd előttem. A karók viszont gyorsak így mindkét vállam súrolja két karó mivel kell egy pillanatnyi idő mire a föld kiemelkedik, de a másik kettő a falba ütközik. A fal mögött állok, ingem felszakadva, véresen ahol a karók értek, szerencsére nem álltak belém mert akkor bizonyára vége is lenne a küzdelemnek na de ezt Daphne nem látja, én pedig egyenlőre nem foglalkozok az égető érzéssel, a vérrel, elhangoztatom a földhullám támadó igéjét is.*
- Accido!* indul meg felé a föld adag mire talán számíthat is, ha már védekezésül a Solum fluctorum igét használtam akkor nem hagyom veszni ezt a tetemes kis halmot. A támadás után viszont magnetizáció segítségével meggyógyítom magam mi plusz erőkifejtés, de talán mégis bölcsebb megmozdulás sem mint hagyni így az elején, hogy vérem vesszen.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 3:14 pm

*Örömömre szolgál most ez a harc, talán helyre tesz majd, de amivel a fiú támad, az már annyira nem kellemes. A védekezésre koncentrálok teljes erőmből, így hozom hát létre a növényfalat és meglepő módon fel se tűnik, hogy arcom véres lesz, mivel a varázslat azért kissé betalált, de nem sokáig, így csak később kapcsolok, miután én már támadtam, ő pedig a földhullámmal védekezett valamennyire. Érzékeltem azért, hogy néhány karó átjutott a védelmén, én viszont szememhez kapok, majd orromhoz is. Nem lehetek most túl szép látvány, a vér elcsúfítja szép pofim, de hát ez van... és hát igen, a combomnál is egy kis vér csordogál lefelé, hála a kivéreztetésnek.*
- A francba! *morgom hangosan magam elé, természetesen most nem a srácot vádolva, hiszen kihívtam, de mégse hittem volna, hogy ilyen keményen kezd, és hogy én is lassabb voltam a kelleténél. Na de amikor a hullám megremeg, már sejtem, hogy azt indítja ellenem, én magam is így szoktam tenni. Ha már létrehozom a védelmet, akkor támadásra is használom. Pálcámat lábaim felé szegezem, majd kavargatni is kezdem az óra járásával megegyező irányban.*
- Nimbus involatus! *ejtem is ki a varázslatot, melynek hála meg is tudom úszni ezt a hullámot, így nem temet maga alá, én pedig fellélegezhetek kissé. De ha már ő így támad, ilyen kemény módszerekkel, én se leszek ám kedvesebb, tehát kissé távolabb repülök, hogy ne lásson oly könnyedén.*
- Immotus! *kerülök is vissza a földre, majd dühösen csillogó szemekkel teszem X-be a kezeimet, amit talán még nem láthat és így hozom létre a tűzlabdákat, mivel azzal óhajtok most támadni.*
- Ignis pilas! *a varázsige se maradhat el, kezeim meggyulladnak, én pedig futni kezdek Sean felé, hogy folyamatosan megdobálhassam őt a tűzes labdáimmal, de tekintetemen láthatja azért, hogy mérges vagyok.*
- Nem volt szép így indítani! *jegyzem meg azért, mert mégse maradhatok csendben akkor, hogyha zavar valami, szerintem ez egyértelmű, ha pedig neki nem, akkor így járt, engem ne akarjon senki se kifacsarni, mint valami citromot.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 3:30 pm

* Egyenlőre nem sokat észlelek abból, hogy a varázslatom valamelyest sikerrel járt mivel a növényfal összezár előttem így nem is kavargatok tovább a pálcámmal hanem egyből a védekezésre koncentrálok. Ahogy a lány kilép a fal mögül rögtön neki is esik a támadásnak így repül is felém négy földkaró melyből kettőt kitudok védeni a földhullám védekező igéjével kettőt viszont nem így szépen fel is sérti ruházatom és bőröm is. Nem túl kellemes érzés terjed szét vállaimban de egyenlőre nem foglalkozok ezzel, jobban kell figyelnem és gyorsabbnak kell lennem így hát a következő pillanatban a támadó ige is elhangzik így a földhalom előttem szépen meg is indul a lány felé. Míg a folyamat tart én addig varázslat segítségével meggyógyítom magam de ahogy megpillantom a lányt a levegőben úgy nyilvánvalóvá válik, hogy nem sikerült a föld alá tepernem.*
~ Szívós egy lány. ~* gondolom elégedetten mivel úgy fest már most, hogy ez a harc igen igen kiegyenlített és erős mi kedvemre van annak ellenére is, hogy nem kerekedek fölé. A gyógyítás után jobb kezembe veszem a pálcám s enyhén magam elé tartva veszem fel a védekező pozíciót mi nem egy hátrány mivel a lány karjai már X-et is alkotnak így tudtomra hozza, hogy a tűzlabdákkal kíván támadni. Pálcámmal egy vízszintes vonalat húzok magam előtt és a vonal végéből már indítom is kört miközben a varázsige sem marad el.*
- Ignis velius!* hozom létre a tűzburkot ahogy a lány megindul felém igen dühösen dobálva a labdákat. Mivel egy percig áll fent a varázslat és követ is így hát nem vagyok rest az erdő mélye felé menekülni s közben Daphne hallhatja is kesernyés nevetésem.*
- Nem mondtad, hogy alapvarázslatokkal szeretnél gyakorolni. Az olyan óvodás, azt hittem benne vagy a kemény küzdelemben.* nézek hátra rá szórakozottan de közben futok előre egy búvó helyet keresni mert ha okos a lány és kivár... akkor bizony jobb ha nem leszek a szeme előtt. Szlalonozni kezdek a fák között, hogy még véletlenül se nyíl egyenesen fussak majd egy nagyobb fa mögé bújva lapulok a törzsnek s fülelem, hogy merre lehet a lány. Nem vagyok egy nyámnyila így nem is bújok sokáig, na meg a leányzó helyzetét is meg kéne tudnom így szaladok át egy másik fa mögé.*
- Szeretnéd ha megcsikiznélek? Vagy ha bekötném a szemed? Biztos jó móka lenne.* hergelem fel kissé reményeim szerint, szerintem ez való nekünk nem a babusgatás, kemény harc áll előttem a jövőben így a lehető legkeményebb varázslatokat kell gyakorolnom. Ezért ki is ugrok a fa mögül s felmérve a lány helyzetét irányítom pálcámat a térdére egy kis rothasztás reményében miközben rákoncentrálok.*
- Venaliter!* az egyik kedvenc tantárgyam a vérmágia mivel kemény, halálos kimenetelű igéket megtanított nekünk Ms. Valbraith így nem is véletlen, hogy többször alkalmazom, gyorsan létre lehet hozni a varázslatokat és igen nagy kínokat is okozhatunk vele mi jelenlegi célom. Legyőzni a lányt bármi áron...*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 3:49 pm

*Picit sem érzem örömtelinek azt, hogy ilyen csúnyán festek most előtte, de voltam már rosszabb helyzetbe is, számomra fontosabb emberek előtt, tehát nem fogok nagy feneket keríteni a dolognak, inkább felrepülök a földhullám elől, majd ez után jöhetnek is a tűzlabdák, amelyekkel szépen el is kezdem futva követni Seant, ki már védekezik is és ez után jöhet a nevetése is.*
- Benne vagyok én bármiben, de gondoltam mégse így kéne... ezt még párbaj után nagyon megbánod. *csóválom meg a fejemet is, de ajkam mosolyra húzódik, ugyanis ha úgy alakul, akkor akár én csikizem meg őt két kezemmel, meglátjuk majd, hogy azt hogyan is fogja viselni. Elbújik viszont előlem, én pedig most már tűzmentes kezekkel állok a fák között, kíváncsian kutatva, hogy vajon merre is rejtőzhet az inflás fiú, mivel láthatóan parázik tőlem.*
- Nem kell ám ennyire félned, nyugodtan elő is bújhatsz... már ha nem vagy nagyon gyáva. *cukkolom én magam is egy kicsit a másik felet, aki végül hallgat is rám, így látom meg arcát is, majd pálcás kezét, mely lábamra irányul. Hogy mit használ, nem tudom, ennyire nem egyértelmű jelenleg a számomra, így amikor már támad, én védekezek is azonnal.*
- Salvio hexia! *tehát a varázslat most nem talál be, legnagyobb szerencsémre, de szemem összeszűkül, ez így nem valami kellemes küzdelem, amikor a testemet akarja megrothasztani.*
- Minek készülsz te, vérmágusnak? *teszem fel a nagy kérdést, majd pálcámat szépen magam felé irányítom, azt hiszem, hogy itt kéne befejezni ezt a küzdelmet, mivel ha tovább folytatjuk, hát tényleg ki fogom tekerni a nyakát ennek a fiúnak.*
- Magicus combibo! *ejtem is ki a varázsigét, melynek hatására a pálca lilás fényben villan, de tudom, hogy Seannal szemben nincs sok időm, ő is harmadikos, tehát gyalog nem tudnék a közelébe férkőzni időben, így azonnal le is térdelek, majd pálcám gyorsan a számba kapom, tenyereim a földre kerülnek és már koncentrálok is.*
- Terrae conventum! *már a földbe is olvadok és mivel tudom, hogy a fiú pontosan hol is van, így szépen oda is kerülök mögé, majd már feljőve a felszínre hirtelen emelkedem fel és kapom el csuklóját, így nézve bele a szemeibe, majd kacsintok is neki egy aprót, mivel sejtheti, hogy mit csináltam most. A varázslat hatását mindketten meg fogjuk érezni, hála a kis szédülésnek, majd ez után pálcámat szépen Sean-ra is irányítom, egy picit hátrébb lépve tőle, de iszonyú jó érzés erősebbnek éreznem magam.*
- Most támadj, ha tudsz! *döntöm is meg fejemet kissé, kíváncsian várva, hogy a varázslat tényleg sikeres volt-e. A jelek mondjuk nem hazudnak, de soha nem lehet tudni, így hát csak a fiú arcát fürkészem, nem is foglalkozva most se horrorisztikus külsőmmel, se semmi mással, nem akarok hirtelen meglepetéseket.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 4:09 pm

* Nem gondoltam én, hogy a kezdő varázslatokkal kíván szórakozni a lány így hát bele csaptam a közepébe kezdéskor, alkalmazva a kellemetlenebb varázslatokkal. A tűzlabdák létrehozásakor tűzburkot hozok létre és meg is indulok az erdő mélye felé ha már itt sikerül párbajoznunk de végül egy hatalmas törzs mögött kötök ki s onnan hallgatom a lányt ki fenyegetése után gyávának nevez. Ez sérti az egómat mivel a legkevésbé sem vagyok az így hát röviddel szavai után ki is lépek a törzs mögül térdét véve célba a testrohasztós varázslattal.*
- A legkevésbé sem félek semmitől, tőled aztán meg pláne.* pillantok rá komor ábrázattal, ő kivédi az igémet könnyedén egy védővarázs igével mire kissé elmosolyodom, sokkal rafináltabbnak kéne lenni vele szemben mi nem igazán az asztalom. A kérdésre oldalra döntöm a fejem de közben azért résen vagyok, kinézem belőle, hogy csak a figyelmem akarja terelni de ez nem fog sikerülni.*
- Még nem döntöttem. De ha ez azzal jár, hogy szép nőket maszatolhatok össze egy kis vérrel akkor vonzóbb ez a mágiaág számomra sem mint a démonológia.* utalok itt a külsejére mivel eleddig nem volt lehetőségem jobban felmérni a Cruoris ház Sentinelének külsejét. Na de nem tétlenkedik a lány, ahogy magára irányítja a pálcáját és elhangzik az ige, belül kissé ledermedek hisz tudom mi a terve. Elvenni a varázserőm... Hátrálni kezdek mivel tudom, hogy hozzám kell érnie de ő bevet egy másik varázslatot is mire eltűnik a föld színéről.*
- A francba!* szitkozódom dühödten, térülök-fordulok a földet kutatva mikor egyszer csak kiemelkedik a földből s bár megpróbálok elhúzni, távolabb kerülni tőle ez nem sikerül, ahogy megérinti csuklómat már meg is érzem azt, hogy testemet elhagyja valami s ez a valami tudom jól, hogy a varázserőm. Enyhe szédülés környékez meg de hamar elmúlik s ahogy elém áll önelégülten én megkeményedett arccal tekintek le rá, hüvelykujjammal szétmázolva egy vércseppet az arcán.*
- Kenyered a kárörvendés mi?* hisz tudja jól, hogy nem tudok varázsolni, de hogy lássa kivel is van dolga pálcámat oldalról a halántékához irányítom miközben belenézek szemeibe s bár tisztában vagyok vele, hogy a pálcamozdulat többet kíván ennél, mindezt szükségtelennek tartom hisz úgysem fog sikerülni.*
- Avada Kedavra!* suttogom a varázsigét mely hangszínből még így is kiérződik, hogy bizony szó nélkül eltenném láb alól, jelen esetben azonban alulmaradtam így pár pillanat után leeresztem kezem, pálcám elteszem s ha még mindig belenéz jég kék szemeimbe akkor bizony nem én leszek az aki először elfordul.*
- Tessék... kiszolgáltatottá váltam... de bármit teszel jól jegyezd meg, hogy visszakapod. Többszörösen.* mosolyodok el a végére, a varázslat hatása két órán keresztül áll fent tehát maximum csak a fizikai erőmre számíthatok mit abszolúte nem vetek be egy nő ellen, így hát...*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 4:24 pm

*Csak hergelni akarom szavaim, azt hittem, hogy ezt ő is érteni fogja, de amikor hallom, hogy tőlem egyáltalán nem fél, kissé felvonom a szemöldökömet is, úgy figyelem meg alakját, ahogy kikukucskál a fa mögül.*
- És mégis mivel érdemeltem ki, hogy így lenézz engem? *teszem fel teljesen normálisan a kérdést, ugyanis fel nem foghatom, hogy mégis hogy jutott erre az egészre. Na de miután kivédem a varázslatát, már érdeklődöm is tőle egy picit, így hát a vérmágiát hozom szóba, de a szavaira most már kissé felnevetek.*
- Kössz a bókot, de én nem találom így, véresen szebbnek magam. *nézek is le lábamra, mivel arcomat nem láthatom logikusan. Na de jöhet a harc vége, mivel nem szeretnék véletlenül se bekapni egy keményebb támadást tőlem, így irányítom magamra a pálcámat, majd a varázsige után már el is tűnök a földbe, hogy hamarosan mögé kerülve érhessek hozzá csuklójához. Nem, nem akarom bántani, egyszerűen úgy érzem, hogy ez így is teljes harc volt, elég volt mára ennyi, egyelőre. Amikor viszont ujjával arcomhoz ér, sejtem, hogy mit csinál, így nézek hát picit elkomorodva szemeibe és a feltett kérdésre csak nyugodtan válaszolok, de nem húzódom el tőle, nem igazán zavar, hogy hozzá mer érni az arcomhoz, nem vagyok kényes az ilyesmire, legalábbis tőle nem, hiszen ismeretlen még mindig a számomra.*
- Nem mondhatnám, de hát nem ismersz, nem tudhatod.*mosolyodom is el kicsit, majd amikor a pálcáját fejemnek szegezi, picit ledermedek, de továbbra is rendíthetetlenül nézek bele a szemeibe.*
~ Nem sikerülhet semmi, hiszen éreztem, hogy a varázsereje belém áramlott. ~ *de mégis, ritka idegesítő így állni, közvetlen Sean előtt, nézni rideg tekintetét és hallva a halálos átkot. Egy pillanatra lehunyom szemeimet, amikor már tudom, hogy nincs baj, majd végül ellépek tőle, azt hiszem, hogy ez a közelség most bőven sok volt. Bal kezembe veszem át a pálcám, a jobb a magasba kerül, a ballal pedig Sean felé mutatok.*
- Sanguis vincula! *nem fogom őt bántani, de akkor már meg akarom tapasztalni, hogy mennyivel is lettem erősebb, mondjuk abból a tantárgyból, amelyet annyira szeret. Ujjaim végén a bőr felszakad, majd a csápok szépen az egyik fához lökik Seant és végül szépen oda is kötözöm a véremmel a fiút, még a nyakánál is, hogy hátra kelljen hajtania a fejét. Tudom, hogy ettől gyengülhetek, de az ő erejével meg se kottyan, a kettőnkké együtt maga a kánaán.*
- Csodálatos érezni az erődet. *lépek közvetlenül elé, majd végül most én magam nézek bele közelről a szemeibe.*
- Nem akarlak bántani, nincs rá okom, nincs veled bajom. De te tényleg meg akarnál ölni? *kérdezem is tőle kíváncsian, egy kicsit meg is szorítva testét a csápok segítségével, de aztán X-et rajzolok, megszüntetem az átkot, így a vérem nagy része visszaáramlik a testembe, a pálcám pedig leeresztem. Szabad most már, így én is ellépek tőle, nincs értelme tovább itt maradnom.*
- Kössz a párbajt! *indulok meg a kijárat felé, de még megállva visszapillantok a fiúra.* - Tudod, azt hittem, hogy ez után megihatunk egy italt is, de az unszimpátiád irányomban nem hoz lázba, nincs okom tovább a társaságodban maradni. De te meg ne kerülj bajba, varázserő nélkül sebezhető vagy. *egyelőre ezt csak én tudom, de szerintem senki se örül ilyen idős korában annak, hogyha akár csak egy kis időre is megválik az erejétől. Azt hiszem, hogy a mai gyakorlásnak tehát most már vége, szerintem Sean se fog visszafogni, tehát el is hagyom a termet, így térek vissza az Onix hálóba, hogy lemossam magamról a vérem.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-06-04, 4:52 pm

* Én teljesen komolyan veszem szavait így hát az igazsághoz híven szólok hozzá, én semmitől és senkitől sem félek.*
- Ebben az életben nem tudsz olyat mutatni amitől tartanék, félnék, nem félek senkitől és semmitől, egy korombeli diáktól ki jelen esetben nő... semmi esetre sem.* lehetne bármilyen elvetemült az én idegeim szikla szilárdak, a félelem szele sem sújt rám sohasem így hát ez most sincs így. Kérdésére felelek miközben szemügyre veszem combját, arcát mik vértől fénylenek piros foltoknak, szavaira elmosolyodom s enyhén megvonom a vállam.*
- Ízlésekés pofonok.* nem tulajdonítok nagy jelentőséget szavaimnak így hát mikor észlelem, hogy melyik varázslatot kívánja létrehozni egy pillanatig megfeszülök, hisz tudom mit jelent ha eléri céljait. A varázserőmnek annyi, legyőzötté és kiszolgáltatottá válok ahogy a küzdelemnek is vége lesz. Nagyon is erre áll a rudam mivel egy terramágiás varázslattal a lány a földdel lesz egyenlőre, lépegetek ide-oda s figyelem hol bukkan felszínre de túl későn reagálok mikor ez bekövetkezik, sikeresen megfogja csuklóm így abban a pillanatban meg is érzem, hogy testemből eltávozik a számomra oly sokat jelentő varázserő. Ahogy önelégülten elém áll arra kérve, hogy sújtsak le rá én csak elkenek egy vércseppet az arcán majd szemeibe nézve egy kérdést intézek hozzá.*
- Ez valóban így van de azt hiszem igazam van.* elnézve őt jutok erre a megállapításra majd pedig pálcám a halántékának szegezem és elsuttogom a halálos igét. Megtenném, már miért is ne tenném hisz nem ismerem a lányt semmi sem köt hozzá így nekem a halála mit sem számítana, főleg most, hogy legyőzött egy ilyen varázslattal mi dühítő a számomra. Természetesen semmi sem történik de úgy látom, hogy a lány kicsit izgul ahogy az ige elhagyja ajkam de ahogy kinyitja szemeit és ellép pár szót még intézek hozzá. Válaszol először a vércsápokkal egy fának taszít minek rendesen neki is esek s ha ez még nem lenne elég még hozzá is kötöz. Szavaira nehezen nyelek, mivel az egyik csáp pont a gigámnál szorít a törzshöz de a válaszom még így sem marad el.*
- Örülök, hogy legalább az egyikünk jól szórakozik.* szemeimmel azért követem mozgását így amikor elém áll s felteszi kérdését válaszul csak szemeit nézem, magyarázhatnék itt most sok mindent nem hiszem, hogy értelme lenne, más embertípusba tartozunk ezt jól tudom így maradok a hallgatás beleegyezés mondásnál. Ahogy megszünteti a varázslatát és elszabadulok csinálok egy nyakkörzést és pálcám is elteszem mivel egy ideig hasztalan marad a számomra.*
- Én köszönöm.* felelem kissé szárazon mi nem feltétlen felé irányul, utálok veszteni ennyi az egész. Már azt hiszem, hogy további szó nem esik kettőnk közt mikor menet közben visszafordul és megjegyzi, hogy egy kicsit sem lettem szimpatikus a számára.*
- Oh hát én kérek elnézést, hogy nem olyan vagyok amilyennek vártál. Bár nem tudom mivel válthattam ki egy párbaj során ezt az érzelmet belőled, de ha így gondolod az a te magánügyed.* sejtem hogy a halálos átok tett be nála, de szerintem ő is szó nélkül bárkit lekapna vele, nem tűnik olyan lánynak mint aki visszafogná magát.*
- Kössz a tanácsot, de én is tanultam ezt a varázslatot. Nem fogom kiírni a homlokomra, hogy védtelen vagyok hidd el...* dugom zsebre kezeim s mivel itt sok mindent már nem tudok tenni így megindulok magam is az ajtó felé és visszahúzódom a szobámba, hogy kivárjam míg elmúlik a lány varázslatának hatása.*

Tárgy: Re: Párbajterem 2012-07-03, 12:43 pm

*A két barátnő, Mona és Alinox ebben a meleg időben a szobában punnyad, de a sentinel leányzónak ebből elege lesz, így felkel az ágyáról.*
- Mona, tudod mi jutott eszembe? Mi lenne ha párbajoznánk? Csak úgy a gyakorlás céljából egy barátságos párbaj. Mit szólsz? *érdeklődik, és ő igazából jó ötletnek tartja, mostanában nem varázsolt, mert elutazott, így jó lesz egy kicsit visszazökkenni a mysterio-s kerékvágásba, így reméli, a szőke leányzó benne van. Amennyiben igen, úgy átöltözik, nyári szoknyáját lecseréli egy pamut rövidnadrágra, fehér topra, és lábára tornacipőt húz. Kezébe fogja a pálcáját, és úgy várja az ajtó mellett szobatársát. Ha elkészült, el is indulhatnak az alagsorban levő párbajterembe. Lent hűvösebb van, mint a szobájukban, de a kanadai diáklány inkább örül neki. Leérve benyit a helyiségbe, ahol nincs senki, csak ők ketten.*
- A halálos átkokat egyértelmű, hogy kerüljük, és túlzottan súlyos sérüléseket is kerüljük jó? *fektet le néhány szabályt Alinox, és vár a szőke lány válaszára.*