A rejtett padlástér

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 6:50 pm

*Eredetileg a bagolyházba indul, de céljától eltéríti egy érdekesnek tűnő rés, ami vezethet valahova. Mivel még sose járt arra felkelti a kíváncsiságát, s némi próbálkozás után végre sikerül bejutnia. Érdeklődve néz szét a limlomok között, de mielőtt alaposan megszemlélhetné a helyet, enyhe nyomást érez a vállán. Ahogy odakapja a fejét egy kis szőrkupacot vesz észre, amit görényként azonosít. Elisát nem zavarja a kis kíváncsi, famulusát viszont annál inkább.*
- Én bosszús vagyok.*morran fel, tollait szétmeresztve, csőrét csattogtatva és menekülés céljából kissé arrébb húzódik.*
- Szia. Én Elisa vagyok, a morgós pedig Ulix. És nézelődni jöttünk.* feleli a boszi mosolyogva. Majd mikor újabb hangokat hall megfordul, hogy a másik lányra nézhessen.*
- Ne aggódj, nincs útban. Hát csak véletlenül kerültünk ide. Nem tudtam, hogy van erre egy ilyen hely.*von vállat körbepillantva. A bemutatkozást hallva mosolyogva biccent és elfogadja a felé nyújtott kezet.*
- Örülök a találkozásnak. Elisának hívnak, ő pedig Ulix.* a tollas felé bökve mutatja be magukat ismét.*
- Na eleget láttunk. Menjünk már.*szólal meg a famulus, akinek láthatóan nincs ínyére új ismerőse. A lány viszont csak lemondóan sóhajt egyet.*
- Menj néz szét inkább, hátha látsz valami érdekeset.*mozdítja meg a vállát, jelezve, hogy ideje menni. A madár erre dühösen huhog, de végül felreppen és átszáll az egyik kacatkupacra és onnan méregeti Vignart.*
- Gyakran jössz ide?*fordul most a másikhoz, aki egész otthonosan mozog a helyen, ami mutatja, hogy nem először jár itt.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 7:01 pm

*Nem is az én famulusom lenne, hogyha nem vetné most bele magát így az ismerkedésbe, tehát pillanatok alatt mászik fel a gyakorlatias állat Elisa vállára, hiszen már több, mint egy éve létezik ezen a világon, hála nekem és a jelmágia vizsgának ugyebár. Ahogy megpiszkálja kissé a baglyot és felteszi a nagy kérdést, csak még jobban a bagoly felé kezd el mászni.*
- Igen, bosszús? Én is bosszús, mert ilyen otromba vagy. *fújtat is picit a másik famulus felé, de a lány kedves hangja hallatán visszamászik arra a vállára, ahol még van hely és a másik arcát szaglássza, illetve vörös tincseit is, melyeket picit meg is piszkál mancsaival.*
- Örvendek, én Vignar vagyok. *mutatja be magát a vadászgörény, de addigra én is előbújok ám, így lépve oda hozzájuk és máris levágom ám a helyzetet, tehát hogy az én rosszpénzem ismét bevetette magát és próbál barátkozni. De valahogy nincs szerencséje, akikkel eddig próbálkozott, egyik se tűrte túl jól, de talán azért is van ez, mert túl sok negatív személyiség tanul a Mysterioban.*
- Én már egy ideje tudom... de az szerintem ebben a padlásban a jó, hogy nem mindenki ide jár. *fejtem ki véleményemet, miközben végül jobb kezem is felé nyújtom, így rázunk hát kezet a lánnyal, de ahogy a bagoly is megszólal, szemeimet össze is szűkítem kicsit.*
- Hasonlít a famulusod a pároméra... Tudod, az a hiúz is tud beszélni és igen csak magának való... *nézek az állatkára, ezzel utalva neki, hogy talán valamilyen szinten lehetne kedvesebb is.* - Csak nem mertix? *pillantok a kék szemekbe, hiszen ha ilyen morgós, bizonyára az... bár, előfordulhat, hogy én tévedek, ezért is érdeklődöm. Így ülök le a kanapéra, Vignar pedig bele is bújik az ölembe és kezem automatikusan cirógatni kezdi a drágám.*
- Igen, elég sűrűn, tudod, szeretjük ezt a helyet. *bólogatok a feltett kérdésre, majd kissé megpaskolom magam mellett a bútort, hogyha gondolja, ő is leülhet, engem aztán nem zavar most a társaság.*
- Na és melyik házba jársz? Nem mintha sokat számítana, de az ilyen alap dolgokat szeretem tudni az emberektől. Azt már sejtem, hogy másodéves lehetsz, mert van famulusod és a harmadikosok között se láttalak eddig. *gondolkodom el egy kis időre, de azért így figyelem tovább a lányt, próbálva valamiféle beszélgetésbe elegyedni vele. Nem igazán vannak itt még barátaim, tehát ideje lenne elkezdenem az ismerkedést picit normálisabban.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 7:24 pm

*Kicsit meglepődik a hirtelen megjelenő famulus láttán, de hamar túllép a dolgon, őt nem zavarja az állatka, baglyát viszont annál inkább, így igyekszik kicsit oldani a feszültséget. Ami úgy tűnik sikerül is neki, mivel Vignar visszamászik a szabad vállára.*
- Én is örvendek.*mosolyog rá. Őt nem igazán zavarja a közvetlen viselkedés, sőt mondhatni jobban szereti ezt, mint a visszahúzódó alakokat. Bár azért velük is elvan, csak az több erőfeszítésébe kerül.*
- Á értem. Ne haragudj, ha esetleg zavarunk.*mondja gyorsan, mivel nem akarta semmiben megzavarni a másikat. Főleg, hogy azt se tudta, hogy van itt valaki. Ezután bemutatkoznak és a kézfogáson is túlesnek. Mikor a famulusa kerül szóba futólag a madárra pillant, aki feszülten figyeli őket.*
- Általában nem ilyen morgós, inkább aggodalmaskodónak nevezném. Nem tudom mi ütött belé.*dünnyögi elgondolkozva. A másik tippjére megrázza fejét kissé.*
- Igazából Nyv. De ha jól sejtem, akkor nem kedveli az idegeneket. Majd megbékél. A tiéd viszont nagyon barátkozós.*teszi hozzá. Nem úgy mondja, mintha ez baj lenne, egyszerűen csak a meglátását közli. Ezután közelebb lép és leül a megpaskolt részre. Majd nem sokkal később, néhány környi repkedés után Ulix is megjelenik és óvatosan a lábára ereszkedik.*
- Inflatusos vagyok. És te? Egyébként igen, másodikba járok, te gondolom egyel felettem jársz.*felelget a kérdésekre és ha arról van szó, akkor vissza is kérdez. Majd a témánál maradva még érdeklődik néhány dolog felől.*
- És várod már ezt az évet?*kíváncsiskodik, majd persze felteszi a szokásos kérdését is.*
- Egyébként tudod már, hogy mihez kezdesz, ha itt végzel?*biccenti oldalra a fejét kicsit, s bár senki nem kérdezte, azért megmagyarázza a feltétel okát.*
- Nekem fogalmam sincs, hogy mit csinálok majd, szóval ötleteket gyűjtök. Bár szerencsére van még időm.*csacsogja. Mivel ma nagyon jó a kedve, ezért lehetséges, hogy kicsit túl sokat beszél. Ez remélhetőleg nem zavarja majd a másikat, ha pedig mégis, akkor egyszerűen rászól.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 7:47 pm

- Nem zavartatok. Ez egy közös hely, bárki ide jöhet, szóval nem az enyém, hogy azt mondhassam, zavartok. *fejtem ki neki a véleményem és mivel szerintem teljesen normálisan állok a lányhoz, nem is igazán értem, hogy miért feltételezi ezt. Na de ez a bagoly nekem nagyon eszembe juttat valakit, méghozzá Belialt, aki Alexi famulusa és bár ő hiúz, ugyanilyen kis mogorva tud lenni.*
- Lehet, hogy nem bírja az örökmozgó famulusokat. *pillantok az én kis kedvencem felé, akit láthatóan nem érdekel a bagoly viselkedése, ugyanis máris ott hagy és inkább a tárgyakon ugrándozik, így keresve a bagoly alatt az utat, szóval amolyan játéknak nevezhető ez a számára.*
- Oh, értem. Hát akkor majd talán megváltozik vagy alakul. Ezek a famulusok olyanok, mint az igazi állatok, én már csak tudom. *mosolyodom el kedvesen, majd aprót bólintok Vignar barátkozó természetére, de ez után már áttérek egy másik téma felé, hiszen nem csak a lány famulusa érdekel, hanem Elisáról is meg szeretnék tudni néhány dolgot, ha már lehetőségem van rá.*
- Jól gondolod, én harmadikos leszek, azaz hát már vagyok és egyébként a cruoris ház tagja. *mesélem én is, majd amikor meghallom a következő kérdést, kissé elgondolkodom rajta, hogy várom-e. *
- Tudod, ez egy fogós kérdés. Én nekem eleinte durvák voltak az itt tanított tárgyak, mára már belerázódtam, de azért van bennem egy minimális félsz, hogy mi is vár majd rám. Lehet, hogy ez furán hangzik, de nem igazán tudom eldönteni, hogy várom-e... majd év közben elmondom. *tényleg nem egyszerű nekem most erre válaszolom, így sóhajtok fel, majd simítok végig egy fekete hajtincsemen is.*
- Egyébként, árnymágia tanársegéd lettem, szóval az miatt kicsit várom. Jó lesz tanítani az elsősöket és átadni nekik a tudást. Remélem, hogy nem okozok majd senkinek csalódást és menni fog. *picit félénken állok ehhez is, hiszen annyi fajta diák van, biztosan órán se fog mindenki figyelni és nekem kellene mindent megtanítanom nekik az árnymágiáról, ami azért kemény feladatnak tűnik, de mivel egyik kedvenc tárgyam, csak megéri majd a dolog.*
- És hogy mihez kezdek majd? Hű, hát erről még fogalmam sincs. Én vagyok az első mágus a családban... szerintem majd segítséget kérek a magiszteremtől, hogy mit kezdjek magammal, hátha beajánl valahova, de úgy is hallottam, hogy 3 év után lesz a Mysterion is egyfajta felső képzés, így lehet, hogy maradok. *mesélgetek egy picit erről, hiszen valahol már ezt beszélik, de hogy ebből mi hogy lesz, arról nekem sajnos fogalmam sincs.*
- Egyébként nem bánom, hogy megkérdezted, tényleg fontos ezt tudni, csak nekem így még nehéz. *sárvérű vagyok, még a mágiát sem ismertem, amikor ide kerültem, így hát az életcélom is más lesz, mint amilyen a szüleimé, képtelen leszek őket követni.*
- De most mesélj te, te hogy állsz a jövő évhez? És az előző tetszett? *az első évem nekem igen csak negatív volt, haza akartam menni, nem éreztem ide valónak magam, de mostanra már megbékéltem azzal, aki vagyok és ezzel a hellyel is, így próbálok is helyt állni, ahogy csak tőlem telik.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 8:15 pm

- Lehet benne valami, de azért megkérdeztem. De örülök neki.*mosolyodik el. Igazából csupán udvariasság céljából kérdezte meg, nem pedig azért, mert Lycoris okot adott volna rá a viselkedésével.*
- Lehet.*rántja meg a vállát. Még nincs olyan régóta együtt Ulixal, így a viselkedése néha igazán meglepi, de majdcsak beletanul a dologba.*
- Elhiszem. Én még nem tudom kiismerni magam rajta.*vallja be. Majd új téma következik, így válaszolgat a lány kérdéseire és ő is érdeklődik néhány dolog felől.*
- Nem hangzik furán. Először nekem se feküdtek túlzottan a tárgyak, még most is van olyan, amire nem szívesen gondolok vissza.*mondja. Az ő hozzáállása rengeteget változott az eltelt idő alatt. S ahhoz képest, hogy mennyire nem szeretett ide járni, most már nagyon is várja a következő évet.*
- Ó gratulálok hozzá. És sok sikert.*reagál őszinte mosollyal. Néhányszor eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne tanársegédnek lenni, de végül nem tett semmi annak érdekében, hogy az is legyen. Talán majd a következő évben.*
- Ó akkor mugli születésű vagy.*kapja fel a fejét, majd kicsit megrázza a tincseit.*- Nem mintha zavarna.*teszi hozzá, biztos, ami biztos alapon.*
- Ilyen képzésről még nem hallottam, de jó lenne. Nagyon is megkönnyítené a dolgomat.*dünnyögi elgondolkozna. Így még kapna plusz néhány évet arra, hogy kitalálja mit is csináljon.*
- Szerintem sokan vannak így vele. Egyébként én aranyvérű vagyok és sejtésem sincs róla, hogy mit akarok csinálni. Pontosabban abban biztos vagyok, hogy azt nem akarom, amit elvárnak tőlem.*húzza el a száját a gondolatra. De jókedve hamar visszatér és már felel is a feltett kérdésre.*
- Én nagyon is várom ezt az évet. Kíváncsi vagyok a tárgyakra, meg úgy általában mindenre. Leginkább a pyromágiának az eleje érdekel, a végére ugyanis bejárhattam.*vallja be. Az előző éven kicsit elmereng, s csak azután válaszol.*
- Az eleje elég szenvedés volt, főleg, hogy nem szabad akaratomból jöttem ide. Mostanra viszont megkedveltem a sulit és az ide járó embereket.*mosolyodik el. Vidám személyisége miatt könnyen kijön másokkal és az ismerkedéssel se volt soha gondja, ami igazán jó dolog.*
- És úgy általában szeretsz ide járni? Amúgy könnyű volt beilleszkedni?*folytatja tovább a kíváncsiskodást. Igazából nem sok mugli születésű diákot ismer és ezért érdekli, hogy nekik milyen lehet először mágiát látni.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 8:28 pm

*A famulusos téma hamar tova tűnik és most már az iskoláról és az évekről kezdünk el beszélgetni, így hát egy kis gondolkodás után sokkal nyíltabb leszek Elisával szemben. Eddig sem volt bajom az ilyesmivel, de azért pár percig tartózkodónak maradni jónak látom, hiszen akadtam már össze szemét emberekkel, akikre továbbra se tartok semmire sem, de ez a lány nem tűnik olyannak, így hát lehetek őszinte.*
- Én a halotti mágiát nem bírtam. *húzom el a számat, őszintén beismerve a lánynak, így hát sejtheti, hogy a halottakkal van ám bajom, hogy azokat kell piszkálni és nyúlkálni a testükbe, akár csak az állati tetemeknek. Na, ezek a dolgok egy picit sem nekem valóak. Az árnymágia viszont igen, ezért is jelentkeztem tanársegédnek a tárgyból, de ahogy hallom a dícsérő szavakat, cseppet automatikusan kihúzom magam.*
- Köszi, remélem, hogy menni fog. Max az első két órán fogok még idegeskedni, de aztán csak belelendülök. *csacsogom tovább, majd hozom szóba a jövőmet is, amelyet még egy ideig itt tervezek, a Mysterioban. De azért így, nem tiszta vérű mágusként igen nehéz dolgom van és ahogy hallom, erre Elisa is rájön, így teszi meg a nagy megállapítást.*
- Igen, mugli születésű. Tudom, hogy sokaknak ez nem tetszik, de ez van... Én is ugyanolyan ember vagyok, mint mások. *fejtem ki véleményem, mert utálom azokat, akik csak a mugli vérem miatt ítélnek el, a helyett, hogy esetleg megpróbálnának megismerni. *
- Egyébként szerintem tényleg lesz, de majd időben biztosan tudni fogunk róla. *többet, ha akarnék se tudnék mondani, de talán tényleg idővel már igen és akkor természetesen mindent elmesélek majd a lánynak, ez ezek szerint nem csak az én életemet könnyítené meg.*
- Öhm, mit várnak el tőled? Persze, ha túl személyes, akkor nem kell ám válaszolnod, csak tudod, fogalmam sincs, hogy egy aranyvérűtől mit akarhatnak a szülei. *mondom neki picit tartózkodóan, hiszen lehet, hogy most elírtam magam nála. Mégis mit kutakodok mások magánéletében? Ahj, ha ez a fránya kíváncsiság nem győzedelmeskedne folyton, akkor talán be tudnám fogni ilyenkor a számat.*
- A pyromágia egyébként érdekes, én legalábbis szerettem... *teszem hozzá szavaihoz, majd hagyom, hogy meséljen még picit és végül ismét kérdezzen, de erre most csak egy sóhajt kap és pulóverem alját kezdem el piszkálni.*
- Nem igazán szerettem, de mostanra megbarátkoztam a hellyel. A beilleszkedés viszont nehéz volt, többen, akik ismerik a mágiát rajtam alkalmazták, én pedig védekezni se tudtam. A sors iróniája, hogy egy ilyen srácot tudok ma a páromnak... de úgy érzem, most már nincs gondom, bár elején iszonyat nehéz volt. *mosolyodom el kissé, ahogy Alexire gondolok, mert nagyon szemét volt, egyszerűen hihetetlen, hogy miket művelt velem.*
- Neked is van barátod? *szép teremtésnek tűnik, miért ne lenne? De ha már így beszélgetünk, mi nők, akkor ennyi még talán beleférhet. Mégis csak kevésbé személyesebb ez a kérdés, mint az előző, ami a családját érintette.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 8:52 pm

- Meg tudom érteni. Attól engem is kiráz a hideg, hogy hullákban kelljen matatnom. Néha nem is értem, hogy mit keresek az inflában.*ért egyet. Na igen vannak olyan dolgai, amik erősen megkérdőjelezik az okot, hogy ebbe a házba került. De most már nem tud vele mit kezdeni, s mivel szerencsére nincs ellenségeskedés a házak között, így bárkivel szabadon barátkozhat.*
- Biztosan menni fog.*bátorítja egy kicsit, még ha a lánynak nincs is rá szüksége, néha jól jön az ilyesmi. Ezután az is kiderül, hogy Lycoris mugli származású, ezt pedig hirtelen meg is jegyzi, de lehet inkább nem kellett volna.*
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam. Sajnos van néhány felvett rossz szokásom.*sóhajt egy picit, s reméli, hogy azért nem ásta el magát. A következőkre csak bólogat, örülne neki, ha tényleg lenne ilyen lehetőség, de majd úgyis megtudja. Ezután mesél egy kicsit magáról is, a kérdés hallva csodálkozva megemeli a szemöldökét, de végül legyint egyet.*
- Semmi probléma. Egyébként nem valami különleges dolgot, csak a szokásosat.*feleli, majd mikor rájön, hogy ezzel valószínűleg nem sokat segített meg is magyarázza.*
- Tudod a családom elég régimódi, ráadásul teljesen aranyvér és feketemágia mániások. Szóval tulajdonképpen két választásom van, vagy hozzámegyek valami gazdag tuskóhoz és néma feleségként lézengek vagy áteszem apám cégét. Ennek amúgy kevésbé örülnének.*mesélgeti a lehetőségeit. Általában nem szokott ennyi mindent elmondani, bár ennek főleg az az oka, hogy mások nem kérdeznek rá ilyen nyíltan, de ha már megérdeklődték tőle, akkor mért ne.*
- Amúgy nekem egyik se fekszik túlzottan.*teszi még hozzá, majd mesélget még néhány dologról és végül ő is érdeklődik.*
- Ó értem. Sajnos néha elég kegyetlenek tudunk lenni.*utal a többi mágiahasználóra elhúzott szájjal. Ő sosem szerette kihasználni az ilyesmit, nincs gyomra hozzá.*
- Még nincs. Bár van egy srác aki tetszik és szerintem én is neki. Szóval remélem, hogy már nem kell sok, hogy járni kezdjünk.*mosolyodik el vidáman és kicsit elkalandozik a gondolatai között, de hamar visszatér a valóságba.*
- És ti jól kijöttök mostmár?*kérdez a lány barátjáról, mivel az előbb mondta, hogy ő is a piszkálók között volt.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 9:03 pm

- Hmm, ez fura. Nem igazán hallottam még ezt inflás szájából. De biztosan megvan az okod, amiért oda kerültél... talán a démonológia jobban fog érdekelni. *próbálok valami bíztatót mondani, de hát ez így tényleg elég szívás, hogyha így került egy olyan házba, ami ennyire nem rá vall. Viszont most már tovább beszélgetünk, így jön szóba a vérem is, de a visszakozásra csak lágyan megcsóválom a fejem.*
- Nem haragszom. *jegyzem meg röviden és inkább én kezdek el tőle kérdezni, bár olyat, amit talán nem kellene, hiszen az ő magánügye, de nah, mégis csak kíváncsi vagyok és maximum majd nem mond semmit, igazából nincs túl sok veszítenivalóm.*
- Szokásosat? Öhm... picit bővebben? *na igen, ezzel most nem mondott nekem túl sok újat, de ahogy végül mesélni kezd, így említve egy kötelező esküvőt és egy másik lehetőséget, számat is elhúzom, majd döntöm hátra a fejem a kanapénak.*
- Uhh... hát nem irígyellek. Talán valahogy meg tudnád úszni. Ha találsz itt egy srácot vagy erősebb leszel a szüleidnél és akkor a te akaratod érvényesül. Ez végülis egész jó életcél lenne. *mosolyodom el picit, mivel az előbb éppen azt említette Elisa, hogy nem igazán tudja eldönteni, hogy mit is akar majd a jövőben. Ahogy hallom, nem örül a két választásának, tehát tényleg ez tűnik a legjobb ötletnek. Viszont jöhetne egy kicsit kellemesebb téma is most már, így jönnek szóba a pasik és ahogy sejtettem, van ám kiszemeltje a lánynak és bár még nincsenek együtt, bizonyára idők kérdése mindez.*
- Ez tök jó, akkor sok sikert hozzá! *vigyorodom el, mivel nem akarok egyértelműen rosszat másnak. Na de a kérdése meglep, így tekintek félre, majd túrok bele tincseimbe.*
- Én nagyon kedvelem őt... sőt... szeretem. De nem tudom, annyira nem tökéletes, mint ahogy elképzeltem. Tudod, ő teljesen más személyiség, mint amilyen én vagyok és picit döcögősnek érzem a kapcsolatunkat, de már egy ideje próbálkozunk ezen változtatni, hogy jobb legyen. Nem tudom, de nem akarok nélküle se lenni. *fura lehet ez az egész, talán Elisa se érti, de hát Alexit itt mindenki egy kegyetlen vadállatnak ismeri és Elisa most már tudhatja, hogy én nem vagyok olyan, sőt, én egész barátkozós vagyok hozzá képest, de mégis mi alkotunk egy párt. *
- Ő nagyon helyes és tényleg jól érzem magam vele, de mégsem tudok teljesen vele lenni és nekiadni magam. *ismerem be, hiszen még szűz vagyok, pedig már vagy egy éve Alexi a kedvesem. Lehet, hogy ciki, lehet, hogy nem, de ez a nagy helyzet és szerintem a párom se fogja akármeddig elviselni ezt.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 9:27 pm

- Na igen, mondták is már néhányan, hogy furcsa, hogy oda kerültem. Lehet.*bólint egyet a démonológiára. Egyelőre jól hangzik a tárgy neve, aztán majd kiderül, hogy a gyakorlatban mennyire fog tetszeni neki.
Mikor kiderül a másik származása gondolkozás nélkül megemlíti, de végül gyorsan szabadkozik is, s szerencsére a lány nem haragszik miatta. A következő kérdés hallatán kicsit meglepődik, de főleg azért, mert nem szokta meg, hogy valaki ilyen közvetlen módon megkérdezze.*
- Ja persze, bocsi.*mondja és kicsit bővebben elmeséli, hogy mit várnak el tőle a szülei. S azt is világossá teszi, hogy neki ehhez nincs túl sok kedve. A lány válasza hallatán viszont kicsit felcsillan a szeme, végül is ez a megoldás teljesen evidensnek tűnik, ő mégse gondolt rá eddig.*
- Jó ötlet.*mosolyodik el. Ezzel ezt a kevésbé vidám témát is kivégzik, majd áttérnek a pasikra.*
- Köszi!*vigyorog vissza. Reméli, hogy hamar megkapja, amit szeretne, viszont most nincs helye az álmodozásnak, így újra ő érdeklődik. A választ csendben, érdeklődve hallgatja végig. Nem tud mit mondani, mivel ő még nem élt át ilyet.*
- Remélem minden rendben lesz veletek.*mosolyog a másikra kedvesen. Ennél többet nem tud és nem is akar mondani. Hiszen nem szeretne beleszólni olyasmibe, amit nem biztos, hogy megértene. Rövid ideig hallgat, de érzi, hogy ez egy kellemetlenebb téma, így igyekszik elterelni Lycoris figyelmét. Erre pedig tökéletes egy nem messze tőlük lévő valami, ami eléggé csillog, így felkelti az érdeklődését. Tisztára mint valami szarka.*
- Nézd csak, mi lehet az ott?*mutat arrafelé, majd feláll, hogy megkeresse a tárgyat. S pár perc múlva szerzeményével együtt, ami egy egyszerű, kopott zsebóra tér vissza.*
- Milyen régi.*dünnyögi, miközben a hátoldalára gravírozott szöveget próbálja elolvasni.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 9:35 pm

*Jó pár témát említünk a mai nap, ami azért egy cseppet furcsa is a számomra, hiszen hogy ne lenne az, amikor még csak most ismertük meg egymást? Na de a pasizást annyira már nem fejtjük ki, mint a többit, mégis elmondok neki jó pár dolgot, amire alig kapok tőle reakciót. Nem is tudom, talán jobb is ez így, bár valamiféle női megjegyzésre még talán kíváncsi lettem volna, hátha ő jobban otthon van a pasik ügyében, mint én, hiszen nekem Alexi az első kedvesem és talán ezért se merek úgy lépni az ügyben, ahogy kellene.*
- Majd meglátjuk... a jövőben kiderül. *vonok vállat, majd magam mellé pillanatok, ahol Vignar már édesen össze van gömbölyödve és úgy húzza a lóbőrt. Aranyos a drága, főleg, amikor alszik és ilyen csöndes, így hagyom még egy picit és közben az inflás lányt figyelem, hogy hova megy.*
- Öhm, fogalmam sincs. *felelem párszor pislogva és végül már meg is látom, hogy egy óráról van szó. Furcsán tekintek Elisára, majd nevetek végül fel.*
- Gondolom azért újdonság, mert mugli dolog. Vicces, hogy egyes aranyvérű emberek mennyire meg tudnak lepődni egy-egy mugli tárgy láttán. Számomra sajnos nem mondd túl sokat, csak egy vacak óra... *nem tudom, hogy kié lehetett egykor, de nem is érdekel igazán. Viszont tényleg vicces ez, hogy egyes varázslók még egy gumikacsát is érdeklődve forgatnak a kezükben. Viszont én most már idejének látom, hogy távozzak, így fogom meg lassan Vignart, aki picit nyüszög, de nem kel fel, amíg az ölembe kerül.*
- Mi viszont most megyünk, elég régóta itt voltunk már és ideje lenne bekapni valamit és Vignarnak is pihenni. Örülök, hogy megismertelek. *mosolygok a lányra, majd ez után a baglyot is megkeresem szemeimmel, bárhol is legyen.*
- Szia Ulix! *pillantok a famulusra is, majd ez után el is tűnök a falnál, így indulunk vissza a déli főtoronyba, majd én magam ez után az étkezőbe is be fogok térni, csak a vadászgörényem teszem le az ágyamra.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-01-03, 9:53 pm

*Annak ellenére, hogy még csak most találkoztak elég sok mindenről beszélgettek. Bár ez Elisánál mondhatni, hogy normális, persze csak akkor, hogyha a másik fél is vevő a barátságos viselkedésére. Mindenesetre végül a pasik is szóba kerülnek, bár erről csak rövid ideig társalognak. Lycoris mesél néhány dolgot, de a vörös nem tud nagyon reagálni rá, így inkább csöndben marad. A hallgatást végül megtöri, mikor feltűnik neki valami érdekesség. Bár úgy fest, hogy ő az egyetlen, aki sose látott még hasonlót.*
- Ó lehet, hogy igazad van. Még nem találkoztam ilyesmivel.*vakarja meg a fejét zavartan, ennek ellenére viszont tovább tanulmányozza a szerzeményét. Egyébként ő valószínűleg azok közé tartozik, akik még egy gumikacsát is hatalmas érdeklődéssel szemlélnének. Ilyenkor kicsit olyan, mint egy kisgyerek, de nem tehet róla.*
- Rendben van, jó étvágyat. Én is örülök, hogy összefutottunk. Sziasztok*mosolyog a lány után, majd ő is keresni kezdi madárkáját.*
- Szia.*köszön Ulix is, majd Elisa vállára szállva ücsörög ott egy ideig, mielőtt újra megszólalna.*
- Mi nem megyünk?*érdeklődik kissé türelmetlenül, mire a lány bólint egyet, majd feláll és kilép a szobából. Az ajtó becsukódik mögötte, ő pedig elindul vissza a szobájába.*
- Már nem akarod feladni azt a levelet?*szólal meg a famulus megrebegtetve szárnyait.*
- Dehogynem.*nyög fel és finoman homlokon csapja magát és feledékenységét átkozva fordul meg, hogy végre megérkezzen eredeti céljához és feladja azt a fránya borítékot.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 5:36 pm

*A délelőttjét könyvolvasással töltötte, és a The Lost Saint jó választásnak tűnt, letehetetlen volt, főleg, a végén. El is gémberedtek rendesen a tagjai, az utolsó 50 oldalnál már a gyomra is korgott, de be akarta fejezni, amit meg is tett, és azután a nagytermet is meglátogatta. Mivel nincs kedve visszamenni a szobájába, így most a fellegtorony lépcsőin baktat felfelé, ám nem a bagolyházba megy, hanem a rejtett padlástérre. Ebédelés közben pattant ki a fejéből, hogy körül kéne nézni odafent, hátha talál valami érdekes kis kacatot, és addig is legalább elüti valamivel az idejét. Öltözete amúgy most semmi extra, egy szürke melegítőszettből és tornacipőből áll, haja pedig felgumizva lóg. Pálcáját Alinox azért magánál tartja, hisz bármi megtörténhet. Nemsokára be is nyit a helyiségbe, hol meglepődik a tisztaságon, hiszen egy ilyen helyen általában teljesen poros szokott lenni minden, ám itt nem ez a helyzet. Volt már amúgy fent itt régebben, akkor se volt mocsok, nem arról van szó, csak fura. Na de nem fog leragadni ezen, inkább becsukja maga után az ajtót, és körbenéz. Elég sokfelé hevernek a különféle dolgok, és Alinox néhány lépéssel odébb letérdel egy nagy doboz elé, amiben különböző dísztárgyak vannak, és elkezdi kipakolni. Van néhány érdekes darab, de a többségük törött, valaki figyelmetlen lehetett anno és belerúghatott a dobozba. Az exos leányzó most kiszúr egy képkeretet, mi szinte teljesen jó állapotban van, csak a jobb sarkából hiányzik egy kis darab. Félreteszi, majd egy másik doboz tartalmát kezdi vizslatni.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 5:58 pm

*Komor, sötét ábrázattal indul meg a fellegtorony lépcsőin felfelé, egy fekete farmert visel, hozzá illő fekete pólóval, aminek a nyaki része vöröses színárnyalatot nyújt. Arca mint általában nem sugall túl sok érzelmet, megszokta már ezt a viselkedési módot, és ha valaki régen képes is volt látni azt ami, a fiú lelkén van, az a bizonyos dolog mostanra olyan mélyre temette be magát, hogy szinte ő is csodálkozik rajta, hogy régebben voltak pozitív gondolatai. A régi dolgokat maga mögött hagyva, most már új erőre kapva, gondolván mivel most Sentinel körül néz kicsit fent, ám miközben egyre feljebb jut a torony lépcsőin, a padlástér felől fura hangokat vél felfedezni.*
~Lehet csak valaki pakolászik, nem fontos~*áll meg a egy pillanatra, s néz az ajtó irányába, nem igazán tudván, mit tegyen. Menjen be és nézzen körül? Akkor lehet össze akadna valakivel, és a mai díszcsevejhez, egyáltalán nincs semmilyen kedve. Végül aztán úgy tűnik belső gondolatai hamarabb cselekednek, mivel mire döntésre jutna, annyit vesz észre, hogy keze már a kilincsen landol, majd egy halk kattanással kinyitva azt, máris átlépi a szoba küszöbét, s így körbe nézve veszi észre, hogy érzékszervei nem csalatkoztak, s valóban van bent valaki. Egy Exortusos lány, a fiú nem igen visel ellenszenvet iránta, hiszen nem is ismeri, de azt se lehet mondani, hogy az ellenkező érzelmeket váltaná ki belőle, így természetesen a komor arcberendezés még mindig ott uralkodik , amúgy igencsak sápadt , fehér arcán.*
- Hát te mit csinálsz ide bent? Azokat a kacatokat nem éri meg válogatni..*néz rá rezzenéstelen tekintettel, hiszen első látásra, azt hinné valami ilyesmit csinál a másik, közelebb lépve, s becsukva maga mögött az ajtót, viszont elkezdődnek a váratlan események. A föld remegésére, egy pillanatra a fiú is megtántorodik, s kénytelen a falba megtámaszkodni.*
-Ez meg mégis mi a franc? Mit mozgattál el?*kérdezi a lánytól kissé felhevült hangon, hiszen ki tudja miféle csecsebecséket tartanak itt fent, ám amikor a kapu megjelenik kissé ideges tekintettel figyeli a lényt ami kijön rajta.*
-Már csak ez kellett, megint egy rohadt démon, hogy nem tudják felépíteni normálisan a suli védelmét...*rántja elő a pálcáját, de mire a dög felé lendíthetné, az megindulva felé,olyan sebességgel amire Sairus már nem is számítana, fel is löki a fiút, aki a falnak csapódva csúszik le a földre, miközben a pálcája is kiesik a kezéből.*
-Rohadnál meg.. de erős vagy..........*nyögi, miközben próbálja talpra küszködni magát, de nehéz lesz, ha ez a lény itt ólálkodik a közelébe, tehát ha valaki segíthet most az maximum a lány, de hogy miként arról Sairusnak fogalma sincs.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 6:25 pm

*Jobb ötlet híján ebéd után felballag a rejtett padlástérbe, és körbeszemléli a különféle kacatokat. Talál egy-két érdekesebb dolgot, de az itt heverő tárgyak 95%-a csak lomos holmi. A második dobozba teszi vissza a felesleges dolgokat, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó, és megszólal, mire Alinox feláll és megnézi a jövevényt.*
- Unatkoztam, és gondoltam felnézek ide, hátha mégis akad valami jó ezen a helyen. *rántja meg a vállát, és ha már így összefutottak, mutatkozna is be, de ekkor megremeg a föld.*
- Én nem csináltam semmit! *válaszol vissza Alinox. Nehogy már rá akarja kenni ezt az egészet. A következő pillanatban egy kapun egy démon bukkan fel, mire Alinox meglepődik, de azonnal előrántja a pálcáját. A lény a bosszankodó srácra támad először, mert ahogy megjelent, a leányzó épp nem esett látótávolságán belülre. Az inflás fiú hangos koppanással csapódik neki a falnak, és szinte Alinoxnak fáj az esés. Alinox segíteni akar neki, mert a szörny tesz egy lépést felé, ám ahogy az exos lány arrébb lép, hogy gond nélkül eltalálhassa a démont, megbotlik, elesik, és pálcája arrébb gurul.*
- A francba... *motyogja mérgesen, és jobb ötlet híján odanyúl a mellette levő élénk piros színű fa ékszertartónak tűnő dobozkád teljes erőből hozzávágja a lény fejének, mi koppan egyet, mire az üvölt egyet, de ahogy a kezébe fogja, forgatni kezdi, mint egy kisgyerek.*
- Hát ezt nem hiszem el... Leköti egy kis ékszerdoboz, mikor itt van két támadni való diák? *teszi fel a kérdést Alinox, és négykézláb odamászik a pálcájához, hogy felvegye azt.*
- Jól vagy? *tápászkodik fel és közben a fiúhoz fordul, kinek van esélye most gond nélkül felállni, mert a démon fejét lehajtva babrálja a piros kacatot.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 6:59 pm

*Miután megérkezik a terembe, észre veszi, hogy a hang keltője valószínűleg Alinox, és már csak a saját modorán kérdőre is vonja. Ez a srác sajnos nem a jófiúk közül való, s ha valaki ismeri már nem is lepődne meg a fura hideg hangnemen, a válaszra pedig csak körbe néz a kacatok között, kissé lenéző pillantással, majd megrántja a vállát.*
-Áhá... ahogy látom az ebédlőbe széttört étkészletet már megtaláltad..*mondja de még szinte be se fejezi a mondandóját, már is jön a földmozgás, majd a különös kapu ami megnyílva egy démont ereszt ki az ő világukra.*
-Ja persze... én is ezt mondanám, mindegy akkor valahogy intézzük el mielőtt, mi is csak emlékek leszünk egy poros padláson.~El se tudom képzelni, ilyen az én szerencsém, egyszer kell az ösztöneimre hallgatom, és máris egy démoni invázió ellenállója leszek, ráadásul ezzel a csajjal, akiről még azt sem tudom, hogy hogy varázsol.~*morogja magában, miközben pálcát rántana, de a szörny túl gyors, és robosztus, így egy pillanat alatt a falnak keni a srácot, aki miközben próbál feltápászkodni, még a pálcája után is veti magát.*
- A fenébe ez nem lesz meg....*mondaná, hiszen már a lény is feléje veti magát, ám az Alinox által dobott piros kis tárgy úgy tűnik felkelti a figyelmét, így ahelyett hogy folytatná a támadást, a dobozzal kezd el játszadozni.*
-Igen megvagyok...Mi a fene..... ide jön egy ilyen halálosztó és le lehet kötni egy tárgyal?*hökken meg a fiú miközben lassan felegyenesedve hátrálva egy lépést, egy törött falábat hajít felé, ami azonban csak pattan rajta, de nem kelti fel az érdeklődését, ezt kihasználva a fiú pálcájval egy kört rajzolva bök a lény mellkasa felé ki is mond egy igét.*
-Fatum orbium*mondja ki, ha minden igaz betalálva a lénynek, aki csak felmorran a csapásra, majd egy egyszerű mozdulattal be is nyeli a vöröses tárgyat.*
-Ahogy nézem én is csak ez lesz neki, és persze hogy keményebb átkokra lesz szüksége....*húzza el komoran a száját, miközben tekintetével keresgélni kezd, de még egy ilyen tárgyat nem lel a szobában, így aztán Alinoxra szegezi komor tekintetét.*
-Megpróbálok csinálni egy ugyan ilyen tárgyat addig fedezz, és foglald le ezt a dögöt.... ja és imádkozz hogy jól emlékeztem a dobozodra mert különben mind megdöglünk. Ha megvan a tárgy és elkezd vele játszani pedig szétátkozzuk együttesen a fejét.*hangja nem inog meg bár belül izgul, de mivel elmondta amit akar, így nem is várva vissza szólást hátrébb húzódik, majd egy régi törött vázát vesz le a polcról.*
-Eddig jó kell a vér... áh a fene..*morogja a hirtelen égő, nyilaló fájdalomra a tarkóján, miközben hátra nyúlva érzi ám, hogy a falnak csapódástól valószínűleg az enyhe agyrászkódáson kívül, még egy szép vérző sebet is szerzett..*
~A büdös rohadék.. kár hogy innen nem tudok csepgtetni, de ezért kinyírom..~*végül mivel gyorsan kell cselekedni, csupán áthúzza a kezét a törött vázának éles részén, így felserkentve a tenyerén némi vért, lassan csöpögtetni kezdi a tárgyra.*
-Nehogy közelebb enged, ehhez idő kell...*kiállt addig a lány felé, majd mikor megvan , pálcájával körkörös mozdulatokat kezd el tenni a váza felett, miközben erős koncentrációba kezd. Megpróbálja megszűntetni az idegességet, mindent ami zavarhatja, természetesen 3 kört ír le, s mind a háromba elmondja a varázsigét is.*
-Rem transformationis meum voluntas.,Rem transformationis meum voluntas.,Rem transformationis meum voluntas....*mondja ki, minden kör elején, majd mikor a tárgy formálódni kezd, még mindig nem hagy fel a koncentrációval, tudja hogy ez pár percbe bele fog telni, de remélhetőleg Alinox bírni fogja a strapát, mikor a tárgy kész van, viszont nem szórakozik sokat, hanem hozzá is vágja a döghöz.*
-Nesze ezt zabáld meg... most pedig együttes támadás, aztán vonulj vissza te csinálni egyet, és most én tartom. Közben pálcájával a lába fele mutat, majd koncentrálva ki is mondja a rothasztás igéjét.*
-venaliter*mondja ki süvítve, remélve hogy ezzel sikerül legalább kicsit lelassítania, ezt a szemétládát, azután legalább lesz ideje , hogy védekezzen majd ameddig Alinox elkészíti a saját tárgyát*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 7:35 pm

*A limlomok közti keresgélésben egy nem túl barátságos fiú zavarja meg, mondhatni magával hozva a bajt, mert szinte még be se csukódik az ajtó, a föld remegni kezd, és egy démon jelenik meg a rejtett padlástéren. Sairus persze egyből a leányzóra fogja, ki tiltakozni kezd.*
- Nem fogok vitatkozni, inkább tényleg győzzük le ezt a mocskot. *ért egyet Alinox, ám ekkor a fiú felé indul a szörny, a falhoz vágva őt, és balszerencséjére Alinox is megbotlik, pálcája is elgurul. Bár nem volt vele túl kedves a srác és nem is ismeri, de nem akarja cserben hagyni, így jobb híján egy piros ékszerdobozt vág oda a szörny fejéhez, ki mindkettejük legnagyobb megdöbbenésére játszadozni kezd vele. Sairus közben egy árnygömböt küld a démon felé, akit bár meg nem öl, de felbőszít, és még a tárgyat is lenyeli. A fiú a következő percben kiosztja a feladatot, és mivel Alinox se tud jobbat, így bólint.*
- Rendben. *neki is áll támadni a szörnyre, és bízik benne, hogy Sairus ötlete beválik, valamint abban, hogy sikeresen létre tudja hozni a tárgyat.*
- Ignis pilas! *mondja ökölbe szorított és keresztbe tett kézzel, majd hirtelen szétrántja azokat. A tűzgolyók meg is jelennek a lángok mind a jobb, mind a bal kezén, és teketóriázás nélkül dobálja is az 5-5 tűzgolyót a lényre. A démon különböző pontjaira dobálja a gömböket, hol a fejére céloz, hol a szíve környékére, vagy a végtagjaira. Láthatóan nem tetszik neki, dühösen indul el Alinox felé, és köp is valamit, ami Alinox kezét éri, és lemarja róla a pulcsiját. Dühösen lép egyet hátra, majd elkiáltja magát.*
- Pofix! *Ha a nyelv a szájpadláson van, úgy elég nehéz lenne köpni, legalábbis a leányzó szerint. Van pár szabad másodperce, így odatekint, hogy hogy áll Sairus, aki épp ebben a pillanatban hajítja rá a démonra a tárgyat, amit csinált, és elérték a kívánt hatást, a szörny azt kezdi most el forgatni, lemondva arról, hogy visszatámadjon, legalábbis egyelőre. Ki tudja, meddig húzza a jelenlegi kacat a kezében.*
- Venaliter! *kiáltja Alinox is a démon másik lábára célozva, feltett szándéka, hogy ha sikerül mind a két lábát lerohasztani a dögnek, akkor lassabban tud majd mozogni, és ezzel a diákok időt nyerhetnek. Mikor elkezdődik a rohadás, Alinox pár lépéssel odébb szalad, és az egyik képkerethez nyúl, hogy azt változtassa át. *
- Sectumsempra! *vágja meg kissé a kezét, és a keretre csepegteti, több is lesz, mint 5 csepp.*
- Rem transformationis meum voluntas. *ezt elismétli háromszor a körök rajzolgatása közben, és ez idő alatt erősen koncentrál, és maga elé képzeli a piros fa ékszeres dobozt. Szerencsére sikerül létrehozni, bár energiailag kicsit legyengült, de azért még bírja rendesen. Kb egy perc múlva teljesen átalakul a tárgy, és Alinox nem szórakozik, újra a démon felé dobja a dobozt, kinek kezéből eltűnt az előző.*
- Még egy ugyanilyen kör? Gyengítsük még, vagy próbáljuk meg legyőzni? *kérdezi, hiszen kis stratégiai megbeszélésre most van idejük, míg a démon a dobozzal játszogat.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 8:06 pm

*Nem éppen a legszerencsésebb ez a nap, a fiú se éppen arra készült, hogy egy démont küld vissza a másik oldalra, de úgy tűnik nincs más választás, vagy ők halnak meg, vagy a lény, Sairus pedig ellentétben a múltjával, most élni akar. Így először ő indul meg hátra, létre hozni a tárgyat, ami valószínűleg majd le fogja kötni a lény figyelmét, legalábbis eddig azt vették észre, hogy csak az az egy tárgy érdekelte őt. Mikor kész van vele, idegesen a lény fejéhez is dobja, majd egy támadást indítványoz ellene, ami ha minden jól megy gyengít rajta, de nem öli meg. Alinox se kíméli a dögöt, de még mindig nem elég gyenge hogy elintézzék. Mikor a lány hátra megy, a fiú terpeszbe helyezkedve, áll szembe a lénnyel, remélve, hogy a lány is hamar megcsinálja a maga tárgyát.*
-Akkor hát mutasd meg mit tudsz te kis rohadék... Sectumsempra..*indít egy igét a szemei közé, afféle idegesítés képen. Tudja hogy gyenge átok, de arra hogy magára vonja a figyelmét a démonnak talán pont elég. Az miután lenyelte a készített tárgyukat, már teljes figyelemmel a fiú fele figyel, s rohanvást próbálja ismételten felöklelni. Alinox nyelv felragasztása nem volt rossz ötlet, bár még így is spriccel ki egy egy csóva az undormányos pofából, Sairus viszont most nem hagyja hogy úgy járjon mint az előbb, hanem elugorva próbál védekezni.*
-Ez még mindig rohadt gyors..*dünnyögi maga elé, miközben kezét a magasba, pálcáját pedig a lényre szegezi, s ki is mondja az igét.*
-Sanguis vincula*mondja, s ha minden igaz, az ujján lévő bőr felszakad s meg is indulnak a vércsápok a lény lábai, és mancsai felé, amiket erősen koncentrálva megpróbál széjjel feszíteni a fiú...*
~Erős vagy de én most akkor is szétszaggatlak.........~*morogja magába, de kívül az egész teste remeg, és érzi, hogy ez így nem fog menni. A lény túl erős, túl nagy hogy így megölhesse, s ahogy a rossz érzése előtérbe kerül, be is következik a baj, a lény kiszabadul, a fiú vércsápjai pedig semmivé lesznek, s csak pár pillanat kell, hogy a démon feltápászkodjon.*
-A fenébe már... hol van az a szar?*kiállt oda a lánynak, nem is nézve arra, hanem mellső zsebébe nyúlva egy krétát tapogat ki*
~Remélem össze jön...~*mondja kissé idegesen magába, majd villámgyorsan előkapva, egy fordított pentagrammát is rajzol a saját kézfejére, s lehunyva szemét koncentrálni kezd.*
~Rohadtul nincs sok időm szóval gyerünk..„exitium corium,„exitium corium,„exitium corium~*ismételgeti, egészen addig míg a pentagramma fel nem villan. Azonban ekkor már rohanvást tart felé a lény, a fiú pedig szinte utolsó lehellettel mondja ki az aktivizációs igét.*
-Exitium.........*harsogja, éppen időbe, s kissé tágabb pupillákkal veszi észre hogy csak pár centi hiányzott volna, s lehet fej nélkül végzi,. Csupán tesz pár lépést hátra, bár tudja hogy ez a pajzs nem tart soká, de mire a lény kiszabadul a mozdulatlan állapotból már Alinox is vissza tér, s a dobozával elvonja, az ismét szabad démon figyelmét. *
-Nem fog menni, még szerintem fejenként egyszer meg kell ismételnünk, de most szórjuk meg azzal ami van ameddig a doboz leköti..*kiállt oda a lánynak, kezét már X alakba is téve, majd kimondva az igét szét is rántja azokat.*
-Ignis Pilas..*mondja ki, majd kezeit szinte ösztönösen helyezi egymás fölé, hogy tenyereiben nagyobb tűzgömböt formáljon, s ha minden igaz rá is küldi a lényre. Lehet a tűzből jut még egy két helyre, így begyújtva pár régi könyvet vagy bútort, de az oltással ráérnek később is.*
-Akkor megyek, te pedig vond el a figyelmét... már nem kell szerintem sok neki..*látja hogy a lény lassabban mozog, de jobb biztosra menni, így vissza térve most egy amulettet vesz el, szinte már nem is nézve mit fog, majd a még mindig vérző kezéből ismételten rácsöpögtet 5 cseppet.*
~Azt hiszem ma este vörösbort fogok vedelni... de inkább a stresszes életmód miatt~*legszívesebben felröhögne, a feltörekvő adrenalin okozta élményeket érezvén, de nem teszi, meg kel őriznie a hidegvérét. Így ismételten megrajzolja koncentrálva a három kört. S ki is mondja minden körnél a varázsigéket.*
-Rem transformationis meum voluntas. *ismétli el mindig egyszer a 3 körbe tehát háromszor, miközben a koncentrálás sem marad abba, hiszen el kell képzelni a dobozkát, és ehhez jó emlékező készségre is van szükség.*
~Vörös volt apró bevágással igen...~*idézi fel koncentráció közbe, s ha minden igaz, mikor teljesen kiformálódik a tárgy, már fogva is a kezébe, nem is célozva dobja el a lény felé, ő majd úgy is felfigyel merre repült a kis tárgy...*
-Több ilyen cucc elkészítésére nem leszek képes... *dől meg hirtelen s kapaszkodik meg a falba, hiszen úgy érzi, hirtelen nagyon erős fáradtság lett úrrá rajta, s bizony mélyeket kell lélegeznie, hogy ne essen össze.*
~Fenébe.. teljesen kezdek kimerülni... Bár tudhattam volna hogy a sorozatos gyártás legyengíthet..~*nyög egyet majd kiegyenesdve ismét pálcát ránt, s a lehetőleg elfoglalt lény szíve felé mutat, aki éppen a tárgyával van elfoglalva.*
-Csak tudnám hogy ennek van e vérárama...Vena versa.*próbálkozik meg a varázslattal, ismételten kihasználva a pillanatnyi pihit, de Alinox fele is szól.*
-Most te jössz... aztán utána kinyírjuk.. már nem lehet sok vissza neki.*mondja, bár nem látja át már teljesen a helyzetet, csak remélni tudja, hogy ennyi elég lesz.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 8:46 pm

*Alinox se így tervezte a mai délutánját, hogy a padlástéren egy démonnal fog harcolni egy számára eddig ismeretlen fiú oldalán, de ebből is látszik, hogy a sors kiszámíthatatlan. Mivel úgy tűnik, az élénk piros tárgy eléggé le tudja kötni a szörny figyelmét, így most azt "játssza" Alinox és Sairus, hogy míg az egyik leköti a démon figyelmét, a másik a dobozhoz hasonló tárgyat kreál, mivel egy kis ékszeres doboz nem tartja fel túl sokáig. Feltett szándékuk legyengíteni annyira, hogy utána meg tudják ölni. Egy-egy tárgyat már elkészítettek, most Sairus csinálja a másodikat, mert véleménye szerint még egy körre szükség van ahhoz, hogy le lehessen győzni a démont, és Alinox is inkább biztosra menne, de mentálisan fárad már a szinte folyamatos varázslások miatt, ám tudja, hogy ki kell tartania még.*
~Armorum Armorum Armorum Armorum!~ *ismételgeti magában Alinox, miközben összezárt tenyerét az ég felé emeli. Eközben egy hatalmas kardra gondol, ami mikor megjelenik, az árnyfegyvert elhajítja, és az egyenesen a démon mellkasába fúródik, ám a szívét elkerüli sajnos, Alinox nem célzott jól, így az a mellkasa közepében landolt. A szörny mérgében egy egyszerű mozdulattal ketté töri a dobozkát, és gyors mozdulatokkal Alinox felé iramodik, miközben ordítva próbálja meg magából kiráncigálni a kardot, ami árnyfegyver lévén lehetetlen.*
- Avis! Exlukhops! Stupor! *kiáltja, ezzel először madarakat röppent elő a pálcájából, aztán apróbb tárgyak jelennek meg, végül egy kábító átokkal is bepróbálkozik. Tartalékolni akarja az erejét a végére, mikor is le kell győzniük véglegesen a szörnyet. Szerencsére eléggé összezavarják a felé repkedő tárgyak, és hátra is tántorodik kicsit, és már újra dühösen csörtetne Alinox felé, mikor ismételten megkapja a piros tárgyát.*
- Remélem nem unja meg... *mondja reménykedve, de aztán nem húzza az időt, hanem újra nekilát, hogy a metamorf mágia segítségével előállítson egy tárgyat. Előtte mély levegőt vesz, és próbálja előhívni rejtett energiatartalékait, mindez nem tart tovább pár másodpercnél, de remélhetőleg valamennyire sikerült ez a mini meditáció, ha nevezhető ez annak. Az első kezébe akadó tárgyat veszi maga elé, ami jelen esetben egy törött mécses. Mivel néhány perce a Sectumsempra miatt létrejött vágás még nem gyógyult be, ezért megszorítja kicsit a kezét, hogy a piros vér újra előbuggyanjon, és 5 cseppet a mécsesre folyat.*
- Rem transformationis meum voluntas! Rem transformationis meum voluntas! Rem transformationis meum voluntas! *mondja háromszor, miközben pálcájával rajzolja a mécses fölé a köröket. A tárgy formálódni kezd, és rövid időn belül ismételten megjelenik az a bizonyos élénk piros ékszeres doboz, minek anyaga fából van. Felkapja, feláll, majd a démon felé fordul.*
- Hé rondaság! *kiált oda a démonnak, mire az felé fordul, Alinox pedig elhajítja a piros tárgyat, ami szinte egyből a lény kezében landol, és forgatni kezdi, de talán már kevésbé intenzív érdeklődéssel, mint korábban.*
- Azt hiszem, ezt sokkal többször már nem tudjuk eljátszani... *és ereje sincs Alinoxnak mindehhez, mert már egy tárgy elkészítésénél vesztett energiát, hát még kettő elkészítése során, ráadásul még különböző támadó varázsigéket kellett alkalmaznia.*
- Mi lenne, ha megpróbálkoznánk a kivéreztetéssel? Ketten talán legyőzhetjük ezzel, csak össze kell szednünk az összes erőnket és koncentrálnunk kell. A démon is gyengült már eredeti állapotához képest, szerintem meg tudjuk csinálni. *fordul Sairus felé, és szinte elhadarja a mondandóját, amit remélhetőleg a fiú azért megért. Amennyiben beleegyezik ebben az inflás srác, úgy azonnal mondja is a varázsigét, ám ha van ennél jobb ötlete, hallgatja diáktársát.*
- Multus sanguis! *mondja, miközben köröket ír le a pálcájával a démon felé mutatva. Amennyiben ebben a verzióban egyeznek meg, remélhetőleg Sairus is nekilát a varázslatnak. Alinox pillanatról pillanatra gyengül, de utolsó ereivel még koncentrál, és csak az lebeg a szeme előtt, hogy legyőzzék végre ezt a szörnyet, kinek testnyílásaiból cseppet sem szép látványként folyni kezd a vér, miközben a padlásteret betölti ordításának hangja.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 9:22 pm

*Ismételten egy új kör, a lány megy hátra, a fiú védekezik, aki már érzi, hogy ereje fogytán van, és bár még harcképes, ha ez a harc tovább húzódik bizonyára hamar ki fog feküdni, mégis most úgy gondolja ideje, hogy támadjon, mert a lény már megette ezt a tárgyat is, nem kéne megvárni míg ismét lendületet vesz, még ha most már gyengébb is. Pálcájával megcélozza a lényt, majd egy félkört leírva jobbról ki is mondja az igét, remélve hogy megsüketíti.*
-Akkor gyere te szemét láda... Signalirum..*mondja ki remélve hogy sikerül megsüketítenie, láthatóan a lény a zajokra mintha kevésbé figyelne, ám ekkor hirtelen egy köpetnyi sav mégis kijut a száján, ami eltalálja a fiú mellkasát, s bizony marni is kezdi, miután átjutott a pólón.*
-Ezért megöllek te féreg.....*kiálltja, miközben szinte már a fájdalomtól rázva tépi le magáról a pólót, s törli le vele a savat amennyire lehet. Túl nagy sebet nem okozott, mégis kínzó fájdalom hiszen jóval áthatolt a bőrön, s iszonyúan éget. A fiú azonban nem adja fel, s tudja hogy már csak kevés kell. Viszont azt is hogy ereje fogytán van, így ismételten egy gyengébb átokkal támad. Kell tartalékolni a végére is , hogy kivégezzék.*
-Sectum sempra..*mondja vadul, ejtve pár karcolást a lényen, aki bár már lassú de még mindig vad, s mivel elvesztette a hallását már dühös is, így ide oda futva próbálja felöklelni a fiút, majd eltaposni, de Sairus minden egyes támadásnál megpróbál félre ugrani.*
~A végén én is kifáradok és akkor agyon tapos... hol van már az a cucc?~*na igen szükség lenne rá most már nagyon, mert nem fogja sokáig így bírni, viszont éppen jókor ismételten megjelenik a lány, és az utolsó elkészített dobozka is, ami elvonja a figyelmét. *
-Nem.. azt hiszem itt kifújtunk..*mondja feltápászkodva egy fájdalmasabb grimasszal, ám a lány ötletére, mintha halványan elhúzná a száját, nem éppen a legjobb csapatjátékos ezt sokan tudják róla, és nemsokára Alinox is észre fogja venni.*
-Én a saját módszereimmel harcolok... de ha akarod akkor te véreztesd csak ki, én biztosra megyek hogy ne kelljen fel még egyszer.....*morogja, miközben hagyja, hogy a lány próbálkozzon. Kissé olyan, mintha ki is akarná vonni magát a forgalomból, ám ha jobban megnézzük nem is, csupán csak az egyik szekrény polcához lépdel, ahol mintha egy fiolát emelne ki.*
-Nocsak.. nem is tudtam hogy ez a hely ilyen értékes cuccokkal van tele..*mosolyodik el, majd tovább kutatva dobálja ki az összes polcról szedett cuccokat amit lát.*
-Kéne valami vágóeszköz.. hol az a rohadt cseréé....*nem is fejezi be a mondatot, hiszen nemsokára egy tőrt vesz észre, amit lassan felemelve, szemügyre vesz.*
-Meg fogja tenni... Mindjárt ott vagyok..*kiálltja a második részt Alinox fele, végül a késsel megszúrva a karját végül el is dobja a szerszámot, majd a talált fiolát, amiben egyébként obszidián pór van, bele is juttat a sebbe, amit a felkarján okozott. Végül pálcáját a seb bejáratára teszi, s ki is mondja az igét, hiszen a pengéket akarja alkalmazni.*
-Nyx fervens.Nyx fervens...Nyx fervens...*mondogatja nyugodt komor arccal, amíg a karja végleg el nem feketedik, majd nem kezd el alakulni. A fiú pedig lassan térdre esik, s fájdalmas ordítás keretébe, annyit vehetnek észre, hogy keze végén lévő ujjai helyén erős törhetetlen pengék türemkednek ki, a fiú arca azonban továbbra is csak fájdalomról árulkodik, hiszen már eléggé legyengült, s ez a varázslat sem kellemes, ám az utolsó erejéből még megpróbálja kontrollálni. Így nemsokára már a pengékkel felegyenesedve fut, a remélhetőleg kivéreztetés alatt kezelt démon felé, majd egy ugrással a nyakába is vágja pengéket, amiket aztán minden erejét bevetve felránt, ezzel átlendülve, a lény hátán, s egy körkörös mozdulattal levágja a fejét. Bizonyára könnyű lesz hozzá férni hiszen a kivéreztetés is már erős, és halálos varázslat, ő csak azt szeretné hogy még véletlenül se ébredjen fel. Végül ha a test elvált a fejtől félre rúgva lassan szinte bicegve indul meg a lány felé.*
-Van egy olyan érzésem, hogy még egyszer nem teszem be a lábamat oda ahol téged látlak..*na igen még mindig meg van győződve róla, hogy a lány elhibázott műve lehet, de ő már csak ilyen, szeret másokat hibáztatni.*
-Disarm Fervens.. Ááááááá..*mondja ki, amit egy kisebb kiálltás követ, hiszen vissza is kell alakítani a karját, ami szintúgy nem kellemes feladat, ám ha ez megtörténik, kissé gyorsabban szedve a levegőt ül le a falnak támaszkodva.*
-Amúgy nem volt rossz.... Egész ügyes voltál, bár kicsit csipkedhetted volna magad ezzel az utolsóval..*hallatszik tőle még egy csípős megjegyzés így a végére.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 9:46 pm

*Hiába igyekszik gyorsan létrehozni a második tárgyat, Alinox már fárad, így több koncentrálásra van szüksége, de azért így se olyan lassú az egész folyamat, de első benyomásra Sairusnak semmi nem lenne elég gyors. Mikor elkészül vele, a lénynek dobja, kire a fiú küldött időközben néhány támadó varázslatot, így az fokozatosan legyengült már. Alinox a kivéreztetést ajánlja fel, mint lehetséges győzedelmi módszer, és mivel ketten vannak, könnyebb lenne végezni a démonnal, de Sairus külön utakon akar járni.*
- Seggfej... *mormogja maga elé, valószínűleg a srác meg se hallotta, de ha igen, ez van. Ő mindenesetre egyedül is elkezdi a kivéreztetést, és rettenetesen erősen koncentrál, eközben Sairus ügyködik valamit, Alinox az ordítását is meghallja, ám készteti magát, hogy ne forduljon hátra, hanem koncentráljon tovább és ölje meg a szörnyet. A padlót elborította már a vér, de a démon még mindig él, bár lassabb és kevésbé tűnik erőteljesnek. A következő pillanatban valahonnan előugrik az inflatusos srác, és levágja a szörny fejét. A démoni kar varázslatot alkalmazta, így egyből érthető is az ordításának oka. Alinox még ugyan nem használta ezt a varázslatot, de tudja, hogy nem egy leányálom az érzés. Mindenesetre a lény halott, feje nincs a helyén, így aligha élhet már. *
- A baj akkor kezdődött, mikor te bejöttél a padlástérbe, már ne is haragudj... *mondja dühösen, ám nincs ereje vitázni, és nem is nagyon akar ilyenek balhézni.*
- Amúgy meg... nemhogy örülnél hogy végeztünk ezzel a mocsokkal, te még hibáztatod is a másikat... *mély levegőt vesz, és ekkor úrrá lesz rajta a fáradtság, ami teljesen érthető ebben a szituációban.*
- Nem voltál rossz te se, azt meg kell hagyni... *a megjegyzésre inkább nem reagál semmit, fáradt az agya ahhoz, hogy felhúzza magát ezen, pedig aztán nem igazán szokta tűrni, hogy beszólogassanak neki.*
- Én mentem, gondolom te se akarsz itt maradni... Nem mondom, hogy örültem a találkozásnak, de azért szia. *köszön el Sairustól, majd erőt vesz magán, kisétál a padlástérből, lebotorkál a lépcsőn, majd fel a Keleti főtoronyba, ahol leroskad az ágyába, és egy perc se kell, a kimerültségtől álomtalan alvásba kezd.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-13, 10:05 pm

*Nem hallja a jelzőt, hiszen éppen mással van elfoglalva, bár ha hallotta volna, lehet akkor se vállal be még egy harcot, hiszen fáradt. MAx később adta volna vissza a lánynak. Viszont most harcolni kell, így ameddig Alinox a kivéreztetéssel próbálkozik, addig ő össze szedi, a cuccokat a démonikus penge megidézéséhez, amihez a hozzá valók szerencsére helyben is vannak. Valahogy úgy gondolja, ez olyan helyzet mintha a véletlen is így akarná, de nem foglalkozik vele sokat, hanem fájdalmak árán létre hozza a fegyvert, s ha minden jól megy, megtámadva, a már amúgy is sanyargatott lényt, immáron véglegesen választja el a fejét a testétől, amivel immáron ténylegesen kinyírják a démont. A fiú azonban érzi hogy fáradt, így a falnak támaszkodva ül le a padlóra, egy pillantást vetve a művükre, ám Alinox lecseszéséhez van még elég ereje, a válaszra azonban csak megrántja a vállát.*
-Hát igen, de nem én piszkálgattam azokat a cuccokat.*mondja komor hangján, hiszen bármi megtörténhet, csak az nem hogy ő hibázzon. Ezt gondolja legalábbis, hiszen jó adag egoizmus is született a fiúba, amit csak rövid ideig volt képes elfojtani magában, ahogy ismét magányosabb életet élt, vissza tért ez a jelleme is. A következő szavakra azonban irreális módon röhögni kezd. BÁr minden csontja fáj, és rendesen le van fáradva úgy tűnik mégis csak kiadja magából a feszültséget.*
-Miért ne? Tőled nem félek annyira mint tőle...*rúg lábával a fejbe, célozva hogy a démonra gondolt, bár nem hinné hogy ebből párbaj lenne, ez a nézeteltérés megmarad szócsatának hiszen mindketten fáradtak, valószínűleg pár kisebb átokra futná csak, a következő szavakra csak bólint, de nem igazán kíván kommentárt fűzni hozzá, így mikor a lány elbúcsúzik, ő is lassan feltápászkodik s a falnak támaszkodva felel.*
-Nem.. ezt a szemetet meghagyom inkább a manóknak vagy a következő szerencséseknek... Neked is hasonló jókat..*mondja figyelve, ahogy a másik távozik, majd pár percnyi szusszanás után, ő is a szobája felé veszi az irányt, egy forró fürdő, és kiadós pihenés reményében.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-18, 5:49 pm

*Még mindig nem szűnik borús hangulatom, hiszen a szerelmi bánat nem olyan nyavalya, amit forró teával ki lehetne kúrálni. Szokás szerint sokáig elpepecselek indulás előtt az öltözködéssel, így végül egy zöld ing kerül rám, melyet nem gombolok be, mivel alá egy fekete, v nyakkivágással rendelkező pólót veszek fel, amihez ma egy sima fekete szövetnadrág dukál. Loboncomat alaposan kifésülöm, így kivételesen hullámmentesen omlik a vállamra. Egy ideig csak kóborlok a kastélyban, míg végül rászánom magam és leugrom a nagyterembe, hogy egy hatalmas tál tejszínhabos epret magamhoz vegyek, így mégsem érzem magam olyan magányosan kóborlásom közepette. Végül úgy döntök, hogy nekivágok ismét a bagolytoronyba vezető lépcsősornak, hogy megszemléljem, megvannak-e még a Briannal elkövetett falfirkák. A bandajelnél megállva hátamat a falnak döntöm, így szemlélve az ismerős mintákat, miközben a szöszke srácon elmélkedem. Sokáig azonban nem jutok a gondolatmenettel, mivel sikerül nekitámaszkodnom az egyik fáklyatartónak, így amint tudatosul bennem, hogy a kelleténél közelebb kerültem a tűzhöz, villámgyorsan arrébb ugrok, nehogy a hajam kigyulladjon. Szerencsére ezt most sikerül elkerülnöm, ám ekkor megmozdul a fal és egy rejtett szoba tűnik elém.*
- Mi a pihe...*vonom fel a szemöldököm, majd óvatosan belépek a limlomokkal telehordott padlástérbe. Tekintetemet rögtön magához vonzza a festőállvány, amin egy kifeszített vászon várakozik arra, hogy valaki folytassa a ki tudja mikor megkezdett rajzot, amin egy csendes kis utca boltjai kezdenek körvonalazódni. Nem is gondolkodom sokáig, egyből ecsetet ragadok, majd mihelyt sikerül kinyitom a félig beszáradt olajfestékes tégelyeket, némi színt kezdek el felvinni a vászonra.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-18, 6:03 pm

*Szapora léptek hangját verik vissza a falak, s ezeknek a lépteknek a gazdái nem mások, mint Dareia és barátja, pontosabban a famulusa. Mindketten elég gyorsan iramodnak meg felfelé, mintha versenyt futnának egymással. Hiába azonban hogy a kis gepárdnak olyan apróak a lábai, mivel a szél az eleme, jóval gyorsabb mint a leányzó. Dareia egyébként egy fekete rövid ujjú szürkés-vöröses pólót, illetve egy fekete farmert visel, amin egy szögecselt öv is helyet foglal, lábán pedig lecserélve a nehéz bakancsot, egy könnyedebb sima sportcipőt visel.*
-Ne olyan gyorsan, így soha nem érlek utol.*kiállt előre a famulusnak nevetve, aki fittyet hányva gazdája felszólítására, már be is iszkol az éppen Zoárd után becsukódó ajtón, majd bele- bele szagolva a levegőbe végül a fiú felé veszi az irányt, s macska kúszásba le is heveredik a lába mellé, majd hátra dobva magát onnan kezdi cica szemekkel bámulni az éppen festő fiút, mint egy macska, aki némi simire vár. Néhány pillanat múlva azonban megérkezik DAreia is kissé nagy sebbel lobbal kinyitva maga előtt az ajtót.*
-Hát itt vagy te kis pimasz... Azaz Heló, nem is tudtam hogy más is van itt.*emeli tekintetét a famulusáról Zoárd felé, egy félmosollyal, miközben bátran közelebb menve, körbe járja a képet, meg is vizslatva azt.*
-Nini.. ezt te csináltad Mr Picasso? Nem is tudtam hogy ide művész emberek is járnak.*kérdezi egy félmosollyal kezeit össze fűzve a melle előtt, majd végül a jobbját felé nyújtva üdvözli is a fiút.*
-Egyébként ő a famulusom, Lestat én pedig Dareia vagyok..*mutatkozik be, hiszen ismeri ám a jó modort, s bár vidám lányka azért tud ő is komolyan viselkedni.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-18, 6:23 pm

*Csak festek és festek, teljesen lekötnek a sötét színek, amint különböző árnyalatban és vastagságban kerülnek a vászonra. Maximálisan kihasználom az ecsetet: nem csak a szokásos módon, a szőrével festek, mivel a fa leveleit a végével viszem fel, természetesen egyesével, hogy tovább tartson a művelet, hisz addig sem kell semmi máson gondolkodnom, csak hogy milyen színt kapjon az utcalámpa, mely egymagában dacol az alkonyi homállyal. Végül úgy döntök, hogy dacolva a természetességgel, igenis neonzöldben fog virítani a kép közepét elfoglaló lámpás, mikor puha mancsok halk tappogását hallom a parkettán megreccsenni. A szemem sarkából előbb megpillantom a felém osonó alakot, mint hogy az agyam feldolgozná a látottakat, így ijedtemben eldobom a jobbomban tartott tégelyt, hogy villámgyorsan elő tudjam rántani a pálcámat. Mivel épp sikerült felhígítanom az ősöreg festéket, kissé folyósabb a kelleténél, így a földre koppanva jó adag mellé loccsan. Pár pötty a padlón heverésző cica bundájára is kerül, na nem mintha nem lenne rajta még elég pötty.*
- Hopsz, bocsi. Remélem, nem haragszol, hogy lett egy-két vendégfoltod. Na gyere.* guggolok le mellé, hogy zsebkendőmmel letörölgessem a festéket, már amennyit le tudok szedni, mivel ezt a sima víz nem oldja, így elég makacs foltot tud hagyni. Közben megérkezik a gazdája is, így hamar kiderül, hogy egy famulushoz van szerencsém, bár ilyen aprócska nagymacskát még sosem láttam.*
- Szerbusz! * köszönök a betoppanó lánykának, aki nem kevésbé van meglepődve, mint én. Még szerencse, hogy végül nem rántottam pálcát, mivel lehet, hogy félreértené a helyzetet.* - Nyugi, ez csak festék. Sikerült véletlenül ráborítanom.* mentegetőzök gyorsan, mielőtt megijedne, hogy esetleg vérzik az állatka, azért törölgetem. Amint nagyjából végzek, kap egy pocakvakargatást is, de csak mert ilyen ellenállhatatlanul aranyosan hempergőzik előttem.*
- Már itt volt a vázlat, gondoltam befejezem. Nem szeretem félbehagyni a képeket.* pillantok ismét a képre, mikor szóba kerül, miközben gondosan összehajtogatom a zsebkendőmet, nehogy meggyűrődjön.* - Egyébként sajnos nem vagyok Picasso, leginkább Zoárdnak szoktak hívni.* nyújtok én is kezet, ám a hagyományos kézfogás helyett könnyed csókot lehelek a lány kacsójára, majd ezzel a lendülettel fel is egyenesedem, mivel kezd megfájdulni a térdem a cicaápoláshoz szükséges testhelyzettől.*
- Örvendek. Csak nem egy gepárd, hogy így lehagyott? Vagy a gyorsaság a különleges képessége?* kérdezem felvont szemöldökkel, mivel Dareia mintha kissé kifulladva toppant volna be imént a szobába.*
- Na és mi járatban errefelé? Csak nem valami tiltott dolgot készültél elrejteni?* kérdezem a nemlétező bajszom alatt somolyogva, mivel a szobában bőven akad itt felejtett kacat, ami talán valakinek egykor fontos volt.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-18, 6:52 pm

*A kis bátor famulus játékosan közelíti meg a fiút, ám úgy tűnik hogy a simi helyett, a kiloccsanó festékből kap pár pöttyöt, szerencsére még időben odébb ugrik, de még így is eltalálja, pár apró csepp. Azonban amikor a fiú törölgetni kezdi, a kisméretű nagymacska , már koránt sem néz olyan szépen, hanem kissé durcás tekintettel csap rá mancsával az őt törölgető fiúra. Ezután azonban ismételten elnyújtózik, és hagyja, hogy a fiú jóvá tegye a bűnét, és letörölgesse őt, néha néha hangosan dorombol is hozzá, s úgy tűnik egyáltalán nem érdekli, hogy kissé "koszos" lett. A lány viszont éppen ekkor toppan be, s kissé kételkedő pillantással csóválja meg a fejét.*
-Áh.. azért kíváncsi vagyok hogy sikerülhetett. Ugye nem ijedtél meg tőle?*kérdezi kissé mosolyogva, miközben kezével eltakarja a száját, na igen eléggé komikus helyzet hogy egy ilyen megtermett fiú megijed egy kis pöttöm famulustól. Miután beljebb megy azonban észre is veszi ám a művészi alkotást, amire nem is rest rákérdezni, famulusa közben, csak élvezi a törődést, majd mikor a fiú felegyenesedik, vissza szalad a lány jábához, aki csak lehajolva megsimogatja a fejét, majd vissza egyenesedve a fiú szemébe néz.*
-Értem.. És nem tartasz tőle hogy az eredeti tervező vissza tér és bosszút áll?*kérdezi vidáman mosolyogva, hiszen ki tudja kinek a művészi alkotását, alakítja saját képére Zoárd.*
-Attól még amúgy egész szép, nem gondoltál rá hogy ilyesmiből élj meg, vagy ez a hobbid?*kérdezi kíváncsian a lányka, hiszen szeret ő barátkozni, ám a bemutatkozásnál meglepődik a kézcsóknál, s kissé mosolyra is fakasztja őt.*
-Nocsak, nem is tudtam, hogy ilyen úriemberekkel lehet össze futni egy poros padláson.. Amúgy jó lett volna a kézfogás is nem vagyok én úri lány.*mondja félszeg mosollyal, na nem mintha nem esett volna jól neki a gesztus.*
-Á nem, csak ezt a kis vakarcsot üldöztem, meg gondoltam küldök egy két levelet haza, de ez az utam meg lett hamisítva.*hunyorít lefelé, félmosollyal, a famulusra, aki eközben lassan oda kúszik a festékes üveghez, s mancsával kezdi el játékosan döntögetni,de figyel rá, hogy e ömöljön ki a cucc.*
-Na és te? Hogy kerültél ide? Vagy csak megérzed, hogy kik hagynak maguk után félbe hagyott festményeket és felkutatod?*kérdezi ismételten játékosan, hiszen nem gúnyolja a másikat, maximum csak ugratja.*