A rejtett padlástér

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 7:10 pm

*Nem sikerül a gyenge kis magyarázkodás, de hát csoda is lenne, ha egy ilyen jelenetet siker koronázná, így megértem a kuncogást, de erre már én is elmosolyodom, most cseppet sem zavartan, inkább csak Gingert bámulva, mint aki képtelen más felé nézni. Mert így is van. A szekrényben sincs semmi, de nem gond, tudom is, hogy sokkal jobb programom lesz, mint valami ostoba mumus, és közelebb vonva a lányt köszöntöm és hallgatom szavait.*
- Nem akartam rombolni... nah jo, talan csak egy kicsit. *vigyorodom el gonoszul, de ha már itt tartunk, gyorsan vázolom is terveimet, kezdve a gyűrűvel, hiszen az ő biztonsága a legfontosabb. Felmutatja azonban az övét, így meg is döbbenek egy kicsit, de mikor kapom az újabb puszit, el nem engedve őt csókot formálok belőle, mert megérdemli, így dicsérem őt.*
- Ügyes voltal. Es persze okos, ez volt a legjobb targy, es külön jo, hogy mindkettönknek van. *szólok mikor sikerült elszakadnom ajkától, ami azért nem egyszerű feladat, de szavakkal is szeretném őt megdicsérni. Így már sokkal bátrabban mondom el neki, hogy mit szeretnék, feltűnik hogy kezd zavarba jönni, de mire komolyan elgondolkodhatnék a miértjén, már érzem is, hogy kibújik ölelésemből s megdermedek egy kicsit, döbbenten kísérem végig tekintetemmel ahogy a kanapéra csüccsen. Nem értem a helyzetet, félek hogy valami baja van velem, hiszen miért más miért távolodott volna el tőlem? Meghallom szavait is, el is komorodom, de most már el is indulok feléje, és cseppnyi harag nélkül ülök le szorosan mellé, ha engedi újra a karjaimba zárva őt.*
- Miert haragudnek? Hiszen ö talat meg teged, nem te tehetsz rola. Mikor volt ez, mi törtent? Akkor mar megvolt a gyürüd? *pislogok rá értetlenül, mert igen, tökéletesen félreértem a helyzetet, és ez nekem jelen pillanatban nem esik le.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 7:19 pm

*Engem is meglep, hogy ugyanolyan varázstárgyunk van, de máris eszembe jut, hogy ezek segítségével mennyi mindenre lehetünk képesek, mennyi helyre eljuthatunk, méghozzá együtt, így rögtön egy puszival támadom be, de ahogy érzem, ő nem enged, hanem csókot óhajt formálni ebből, így engedek hát neki, hogy nyelvünk csodás táncot járjon akár egy percen át, majd ez után cseppet kipirult arccal mosolyodom el még jobban.*
- Te is nagyon, örülök, hogy így alakult. *jegyzem meg picit halkabban és már kezdeném egyre boldogabbnak érezni magam, hiszen ez a nap talán ránk vár, ma nincs óra, se semmi, de ekkor jön elő a tervvel, mi régen még jónak hangzott, de mára már... most a legrosszabb ötlet, amit hallhatnék, az öngyilkosságon és egyéb testi rongáláson kívül. Elengedem hát, így próbálok meg kezeitől is szabadulni, hogy végül a kanapéra ülve kezdhessek el beszélni. Mint látom, nem mérges, legalábbis egyelőre, de aztán mellém ül és karjaiba zár, amit én már nem is ellenzek, csak nekidőlök kissé, de a szavaira most már csak halkan felsóhajtok, hát igen, túl szép lett volna, hogy igaz legyen, hogy ne értsen félre ennyi mindent.*
- Honnan veszed, hogy ő talált én rám? *pillantok bele a szemeibe, majd végül folytatom is, hiszen nem akarom a kérdéseket hallani, egyszerűbb, ha túlteszem magam rajta, elárulok mindent és akkor utána tovább is léphetünk és minden jó lesz, ahogy eddig.*
- Gondoltam körbenézek Mystralban, hátha látom és hát találtam egy vámpírt. Bár megvolt a gyűrűm, a zsebem, amiben tartottam, kiszakadt, így képtelen voltam használni és hát... beszélgettünk. Talán egy hete történt mindez, elvitt a vámpír klubjukba, mondott pár dolgot, de nem történt semmi érdekes sem. *harapok is ajkamba, de aztán végül úgy érzem, hogy véletlenül se szabadna hazudnom Tarkh-nak, nem akarom, hogy tényleg mérges legyen rám, így se árulhatom le neki, hogy ittam a vámpír véréből - mely egyébként már rég kiürült a szervezetemből -, és szerintem arról se kéne beszélnem neki, hogy bántott. Tehát ezeket az apróságokat kihagyom és végül csuklóm mutatom neki, így téve le azt úgy a fiú combjára, hogy lássa a harapás maradék nyomát.*
- Én próbáltam ellenkezni, de nem ment... Utána viszont eleresztett és addig is, egész normális volt, mintha nem akart volna bántani, csak azt mondta, hogy így a biztos, hogyha megharap és jele lesz. *vonok vállat, akkor és ott ez tényleg jó érvnek tűnt, de így utólag már nem tudom. Ellenkezni se tudtam, de ezt talán nem kell Tarkh-nak kifejtenem, talán sejti magától is.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 7:39 pm

*Persze felvillanyoz, hogy láthatom őt, és tulajdonképpen mivel ma semmi nincs, már tervezem is a programjainkat, de úgy látom, mintha őt ez annyira nem érdekelné, sőt... Így a csodás percek helyett immár a kanapén ülök mellette, meglehetősen értetlen képpel, és karjaimba zárva tartom őt. Kérdését hallva még mindig nem ugrik be elsőre a dolog, így mosolyogva felelek is neki, abszolúte mint egy naiv kisfiú.*
- Hat mert megbeszeltük hogy együtt megyünk. *vonok vállat, ekkor azonban ahogy őt figyelgetem, kezdenek beindulni az agytekervények... így olvad le arcomról a mosoly, és veszi át a helyét valami egészen más. Ez tulajdonképpen nem is harag, hanem inkább csalódottság, és szomorúság. Hogy miért? Szeretem Gingerben hogy vad, hogy zabolátlan, és hogy nem engedi hogy irányítsam, mert akkor bizony most nem ilyen lenne, pedig ő így jó, ellenben mikor ezek teljesen őrült méreteket öltenek benne... úgy mint egyedüli vámpírkeresés az alap varázsigék egy részének tudásával, mikor még csak nemrég él valaki ebbe a világba... nos az nem tetszik. Arról nem beszélve, hogy szerintem nem vesz engem komolyan, sem a szavaim, sem azt hogy féltem őt, és valamilyen szinten megint csak magára gondol. Szépen vagyunk mondhatom, rajta kívül egyetlen emberrel találkoztam újra, vele is csak egyszer, tehát mondhatom, hogy igen, nekem csak ez a lány van, viszont őt meg ez nem érdekli, hogy én mit veszíthetek azzal, ha neki baja esik. Eleve nem is értem benne a logikát, így valahol ködösen hallgatom a szavait, de az amiket mond, most már felháborít. Hirtelen pattanok fel, elengedve őt, nem is nézve rá távolodom el néhány nagy lépéssel a kanapétól, és visszafordulva felé szólalok fel ingerülten.*
- Beszelgettetek. Mond, komolyan hülyenek nezel? Igen, en is beszelgettem azzal a szarral, mar ha a folyamatos fenyegetest lehet annak nevezni, utana meg szepen megüldözött. Vegyem be, hogy egy jofiu vampirral talalkoztal, aki szepen elmagyarazta neked az alapokat, es egy kedelyes ital mellett a többi vampir közeleben meginvitalt a barlangjaba, vagy mi? *és hogy miért vagyok ilyen? Nem, alapjáraton nem lenne hihetetlen, hogy beszélgettek normálisan, a probléma ott van, hogy engem nem pont így neveltek... nekem az esti mese a vámpírokról szólt, ahol mindig vérengzés folyt, így nekem tökéletesen elképzelhetetlen egy jól nevelt vámpír. Ekkor mutatja meg azonban csuklóját, és a haragot most felváltja a sajnálat az arcomon, teszek is egy lépést, de megtorpanok közben... Nem is tudok mit reagálni hirtelen, egyáltalán nem okolom a lányt a harapás miatt, hiszen ellenkezett... már ha ellenkezett, mert ugye ő keresi a vámpírt, ki tudja mire vágyik még. Nem is szólalok meg egy ideig, csak zavartan fordítok neki hátat, viszont utána lassan visszasétálok a kanapéra, már ha még ott ül, s ha így van akkor leülök melléje, sokkal nyugodtabb hangon, csendesen megszólalva.*
- Akkor megtanultad a lecket ugye? Többek között, hogy kene ram hallgatni, nem veletlen aggodom erted, meg akkor is ha ez teged idegesit. *sóhajtok, mert igen, tudom hogy néha túlzásba viszem, de nem tudok nem aggódni, én egyszerűen nem veszíthetek el több fontos embert, mert az kegyetlenség lenne az élettől... Most sem szándékszom kiosztani őt, és papolni a helyes dolgokról, csak csendbe burkolózva bámulom a cipőmet. Nem tudom mit kéne tennem.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 7:52 pm

*Egyre inkább rosszul érint ez az egész, hogy tudom, hogy velem akart jönni, de ha akkor figyelt volna rám, úgy igazából, akkor tisztában kellett volna lennie azzal, hogy ez az én dolgom, egyedül, nem pedig vele. Attól, hogy összejöttem vele, még nem irányíthat, még nem mondhatja meg, hogy mikor mit tegyek, hogy vele kell lennem egy olyan ügy ideje alatt, amit én egyedül szeretnék megtenni, így bár szomorú vagyok ezért, valamilyen szinten mégsem tudom okolni magamat. Én megmondtam már akkor és bár együtt is mehettünk volna, mégis így láttam jónak. Felpattan végül és már el is tűnik tőlem, majd igen csak furcsa stílust üt meg velem szemben, így hát azonnal felpattanok én is, mérgesen szorítva össze ökleimet, lépve is oda elé és hát nah, nem sok választ el attól, hogy egy "Hé, ébredj már fel dilis!" megjegyzéssel ne vágjam őt képen, hogy végre észhez térjen. *
- Tarkh, ez nem rólad szólt! Azért, mert te más vámpírt kaptál ki, arról én nem tehetek. Azt mondjuk sikeresen eltaláltad, hogy egy férfi volt a vámpír, de nem nézlek hülyének és nem hazudok. Eleinte nem örült nekem, de aztán mégis segített, beszélgettünk és a véremet is vette, de nem vitte túlzásba és vigyázott rám, hogy ne essen bajom! Nem tudom, hogy mit miért tett, ne tőlem kérdezd egy vámpír logikáját, egyszerűen ez történt, fogadd el, hogy én így jártam! *itt egy kis szünetet tartok és azon kapom magam, hogy már Tarkh mellkasát bökdösöm és igen csak ingerülten nézek fel rá.*
- Talán jobban örültél volna annak, ha darabokra szed és meghalok? Mégis mi a fenéért sajnálod tőlem azt, hogy normálisan ki tudtam jönni egy ilyen lénnyel? *igen, én ezt érzem, hogy minden mögött ez van. Féltékeny. Féltékeny azért, mert engem nem bántottak, mert talán a vörös tincsek és a zöld szemek egy vámpírt nem késztettek gyilkolásra vagy esetleg jól volt lakva, bánom is én, de ez történt.*
- Nem szeretem, ha azzal vádolnak, hogy hazudok! *fordulok most el tőle, szépen össze is fűzve magam előtt a kezeimet, mert ezt nem vártam tőle. Hiába ül le, én aztán nem megyek oda hozzá, ennyit erről a csodás napról.*
- A lecke az, hogy továbbra is mehetek a saját fejem után, mert nekem úgy tűnik, hogy inkább Te vagy az, aki mindig bajba kerül, velem ellentétben! *nézek rá most már igen csak ridegen, kész, elegem van, nem akarom én ezt tovább hallgatni, hogy így nagyokos módjára majd engem oktasson ki, tehát szépen össze is szedem magam és bármennyire nem ezt akarom, jobb lenne, ha felfogná, hogy én nem vagyok olyan lány, akit oly könnyen irányíthat.*
- Leléptem! *morgom még oda neki, ennyi, nem kell velem dumálnia, majd beszélünk akkor, ha lenyugodnak a kedélyek, tehát ha minden igaz, én el fogok tűnni erről a padlásról, de hogy hová megyek, arról egyelőre még fogalmam sincs.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 8:20 pm

*Már kezdem érezni, mivel néhányszor megtörtént, hogy mi bizony nehezen fogunk kijönni egymással, mikor nem voltunk együtt akkor is folyamatosan veszekedtünk, akkor élveztem, most kevésbé. De nem tudok mit tenni, gyakorlatilag igen különbözőek vagyunk minden téren, talán pont ez vonz minket. Úgy érzem, hogy nem érti meg amit mondok, és azt is tudom, hogy ez nem miatta van, hanem én nem mondom meg neki világosan, hogy mit is gondolok és érzek. Oda is lép, és látom rajta hogy igen csak dühös, de én is az vagyok, ez most nem tud érdekelni.*
- Lehet, de valamilyen szinten ez rólam is szol, ha nem vetted volna eszre. A parod vagyok, szeretnem tudni mi van veled, es nem akarok azert a magiszrem szobajaba kerülni, mert közölni akarja velem, hogy a kalandvagyad miatt meghaltal! *csattanok fel, mert tulajdonképpen erről szól az egész, legalábbis számomra. Képtelen vagyok megbarátkozni a halál tényével, talán soha nem is fogok tudni, és talán nincs is dolog amit jobban félek nála.*
- Különben is miert beszelsz ugy rola, mintha tetszett volna amit csinal? Vigyazott rad? Akkor most ö a jo vampir, vagy mi? *szúrom be a kérdést undorodva, mert azért ez magas, és a szavaiból ez jön le nekem. Érzem hogy a mellkasom bökdösi, de túlzottan fel vagyok paprikázva ahhoz, hogy ez most érdekeljen, így tulajdonképpen semmit nem teszek, csak dühösen nézek rá, mikor meghallom a feltételezését.*
- Micsoda? *hördülök fel hirtelen, és igen, most már villámlik szinte a szemem, ezt nagyon erősnek tartom, azért még ilyet... hogy én örülnék ennek... pfff.* - Dehogy örültem volna jobban! Hogy kepzeled ezt egyaltalan? Ha te meghalsz, nekem ki marad? Akkor megyek utanad! *dobálom egymás után a mondataimat, amik megfogalmazódtak bennem már egy ideje. Ginger azért is kerülhetett hozzám ilyen közel, mert a családom halála óta ő az egyetlen aki támogat engem, és ez mindennél többet jelent.* - Te ugy erzed, hogy jol ki tudtal vele jönni? Ginger, hiszen megharapott! Elvitt egy vampirklubba! Ebben mi a jo? *nem, még rákérdezni sem vagyok hajlandó, sőt, az ötletet sem a fejembe engedni komolyabban, hogy esetleg tetszett neki az ami történt és szereti a vérszívókat mostmár... kizárt, nem. Inkább leülök, mert kezd remegni a lábam is a dühtől, de nem jön oda hozzám, és azért szavaira már sikerül nyugodtabban, de morgósan felelni.*
- Nem vadollak hazugsaggal, de nincs olyan vampir ami emberi. Ez teny, elveszik az emberségük, inkabb allatok mint emberek. Mikor kicsi voltam, egyfolytaban a gonosz vampir meseket hallgattam, szamomra olyan hogy normalis vampir nincs. Mar eleve nem lehet az, ha bantott teged! *magyarázom is meg egy kicsit, hogy miért olyan elképzelhetetlen ez, és miért gondolom úgy, hogy a beszélgetés jelző erős. Mikor viszont újra megszólal, szíven üt amit mondd.*
- Visszalesz azzal amit elmondtam neked? *csuklik el a hangom, mert erről van ám itt szó.* - Azt mondtad hogy nem zavar, ha rosszfiu vagyok, akkor megis? Nagyon jol tudod, hogy volt olyan is, hogy nem tehettem rolla. Ha keresem is a bajt, sosem akkorat, amit nem tudok kezelni. *nyögöm ki döbbenten, de az is biztos, hogy most erősen meginogott benne a bizalmam. Egyrészt mert átvert, és egyedül kereste, másrészt mert nem határozott, egyszer ezt állít, másszor azt... nem értem őt. De mikor menni akar, azon nyomban felpattanok, és kérdés nélkül karolom át a derekánál fogva, hogy ne mehessen el. Ez nem az az édes ölelés most, amit adni szoktam neki, inkább csak magamhoz szorítom, de nem erősen, hogy ne fájjon neki.*
- Azt mar nem kicsi lany! Hat nem erted, hogy nem veszithetek több embert el? Nem erted, hogy nem veszithetlek el? Nem... nem... nem lehet! *rázom a fejemet őrült mód, és most valami furcsa csillog a szememben, valami ijesztően nem józan észt sugalló dolog, mert ez a téma annyira a gyengém, hogy képtelen vagyok kezelni. Igen, nem dolgoztam fel a családom halálát, főleg nem azt, hogy megtagadtam őket holtukban, akkor árultam el mindegyiket, mikor nem tudtak már védekezni... mikor már meghaltak, akkor mondtam ellent a tanításnak. Biztos jó ez így? Én már nem is tudom, hogy valaha is begyógyul-e a seb.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 10:11 pm

//olvadunk//

*Vagyok ám olyan csökönyös szamár, hogy a saját igazamat hajtogatom és mivel Tarkh-al régen is voltak gondjaink a közös ponttal, így hát ez mára sem változott, hiába is vagyunk együtt már egy ideje. Nem is bánom, néha kell a vita, hiszem így élet az élet, tehát én nekem ő ugyanolyan fontos ezektől eltekintve, bár régen a szenvedés már nem volt jó, amikor már megtetszett nekem és úgy éreztem, hogy nem kellek neki, de az már a múlt... most pedig a jelen van. Amikor viszont kijelenti, hogy mitől is tart, meglepetten nézek rá és hápogni is kezdek, szinte fel se fogva azt, hogy ilyesmire hogy gondolhat rögtön.*
- Hé, nyugi már, nem kell rögtön a temetésemre készülnöd, nincs ám ekkora katasztrófa, mint látod, itt vagyok, élek és nem is tudsz megúszni továbbra sem. *húzom is ki magam magabiztosan, de bár nem mutatom ki, belül rettenetesen jól esik, hogy így áll hozzám, hogy ennyire fontos lehetek a számára. Én se tudom, hogy viselném, ha elveszíteném, de hát ilyesmire még nem is gondolok, ehhez még nem fogtam fel eléggé, hogy milyen iskolában is vagyunk, hogy igazából az életünk egy hajszálon függ. *
- Hogy tetszett? Tarkh! Dehogy tetszett... és nem jó vámpír, én... én nem árulhatok el többet, hogy mi történt. Sajnálom, képtelen vagyok elmondani, nem tudom... nem engedi, megtiltotta, hogy eláruljam! *kezeim ökölbe szorulnak, talán érzi, hogy van ám még valami a háttérben, aminek én magam se örülök, de azt hittem, hogyha nem mutatom ki, akkor tovább lép rajta, de azt hiszem, hogy ennek így nincs értelme, tudnia kell, hogy történt negatív dolog is, de talán azt is sejti, hogy azért nem tudom elmondani neki, mert ő ezt így akarta! Nem is érzem, hogy miért nem tudja elfogadni, hogy szerencsésen itt vagyok, majdnem teljesen épen, egy kis folttal a csuklómon, így össze is hordom ám a marhaságaimat, tehát mondom azt, ami először eszembe jut, nem is gondolkodva el előtte, pedig néha nem ártana.*
- Hogy mivan? Utánam? Azt felejtsd el, a te élted sokkal fontosabb, te arany vérű is vagy, én pedig? Én egy senki... *csóválom meg a fejemet is, mert azért ez egy kicsikét túlzás. Nem vagyunk több éve együtt, nem hiszem, hogy szerelmes lenne belém, hogy máris ennyire fontos lennék. Azt tudom, hogy nagyon kedvel, de nem hiszem, hogy az életét is adná ezért.*
- Tarkh kérlek... akkor se árulhatok el többet, eleinte nem jöttünk ki jól és majdnem megölt, de nem történt meg és utána mintha emberi lett volna. Többet tényleg nem tudok kibökni, sajnálom! *most már szinte kiáltom is a szavakat, fogja már fel az isten szerelmére hogy mi a helyzet. Szerintem túlreagálja a szavaim, ahogy hallom, hogy visszaélésről beszél, mire most már szemöldökeim is megmozdulnak.*
- Visszaélni? Dehogy élek... engem nem is zavar! Én csak azt mondtam, hogy én nem szoktam bajba kerülni, akkor ne engem félts már, hanem inkább magadat. Ne variálj bele olyan dolgokat a szavaimba, amik nincsenek! *és ezzel már el is fordulok tőle, igen csak mérgesen, hogy elhúzzak innen. Ennyit arról, hogyha az ember őszinte. Szépen meg is indulok az ajtó felé, hogy kisétáljak erről az átkozott padlásról, de ekkor kap el kezeivel, majd húz magához, fejem pedig előre libben, úgy sóhajtok fel. Sejtettem, hogy nem lesz ilyen könnyű a menekülés. Azt hittem, hogy durva dolgokat fog a fejemhez vágni, de ez nem történik meg, helyette... lassan fordulok meg, de nem menekülve el karjaiból, tehát ha fog, akkor bizonyára engedni fogja, hogy felé is forduljak, ne csak a hátamnak beszéljen, úgy nézek bele kék szemeibe.*
- Tarkh... Engem... engem soha nem fogsz elveszíteni, érted? *persze a soha szó még lehet, hogy túlzás, lehet, hogy meg fog unni vagy utálni egy idő után és szétmegyünk, hiszen én is még oly tapasztalatnak vagyok, de most ezek a szavak jönnek és remélem, hogy minél tovább egy párt fogunk alkotni, tehát lassan kezeim átölelik derekát, fejem pedig vállára borul, így sóhajtok fel és egy puszit nyomok az arcára.*
- Tudok vigyázni magamra, bízz egy kicsikét bennem, kérlek. *simítok végig párszor a hátán, de nem mozdulok, nem eresztem el, csak akkor, hogyha ő ezt akarja, mert ha nem akarja az én érintésemet, akkor nem fogom erre kötelezni.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 10:36 pm

*Nem fogom magam hagyni, és igen, kívülállónak úgy tűnhet, hogy túlreagálom, de nekem ez egyáltalán nem jön le, ők nincsenek a helyemben, ők nem tudják amit én, és nem érzik amit én. És én így fogom fel. Ez van.*
- De törtenhetett volna! Barmi! Felajanlottam neked, hogy rendben, csinalhatjuk, de velem, es nem veletlen. Lehet, hogy egyedül akartad ezt, de ez igy veszelyes, legalabb varhattal volna! Ha mar veszes helyzekbe akarsz kerülni, legalabb abban legyel biztos, hogy epen meguszod! *magyarázom neki, hogy nekem tulajdonképpen mi is az aggályom. Nem az, hogy elment, hanem ahogyan elment... készületlenül, esetlenül... és mi lett a vége... Azonban kiböki, hogy történt több is, így dermedek meg. A haragom egyetlen pillanat alatt elpárolog, most csak az a fontos, hogy mi történt vele. Oda is lépek hozzá, nem kicsit aggódó arckifejezéssel, és vizsgálgatom őt.*
- Nem engedi? Ezt hogy erted? Nem tudod? *kérdezgetem óvatosan, mert azt hiszem kezdem sejteni, hogy miért nem tudja, de nem lehetek benne biztos. Ezt csak azért elmondhatja, hogy miért nem mondhatja el... vagy hogy is van ez. De azért csak nem tudok sokáig nyugodt maradni, így jön ki belőlem minden amit gondolok, de a szavai megint visszavonulásra késztetnek.*
- Nem... ne... Ginger, feletsd ezt el! Ha annakidejen tudom, hogy ekkora bajt okozok az arrogans vilagkepemmel, soha nem mondom ezt el neked. Ez egy ostobasag, igazabol te sokkal többet ersz mint en. Emberileg... mindenhogy. *csóválom meg a fejemet, mert nála, nála ez egyenlőre nem érvényes, ő kivétel, ő rá nem vonatkoznak amit mondtam anno. Másra talán... de azokra is, csak ha megérdemlik, mert azért tanultam is valamit Nil-től. A nem rögtön elítélést. Megszeppenve nézem, ahogy nem tudja elmondani mi történt, és emelem is fel nyugtatólag a kezeimet.*
- Jo-jo, rendben, ertem! Nyugodj meg, kerlek! Megertettem! *szögezem le gyorsan, mert most már értem, hogy képtelen, valószínűleg olyasmi lehet, mint nálam volt, amiért nem tudtam megtámadni azt a vámpírt aki rám támadt.*
- Nem mondhatod el... de ha kitalalom? Neked csak azt kell mondani, hogy mi nem törtent... azt nem tiltotta meg, igaz? Mondd, bantott teged... ugy? *kérdezem nagyon halkan és akadozva, egy kicsit feléje bökve, de rögtön le is sütöm a szememet, míg közelebb lépek egy kicsit. Nyilván érti, hogy mire gondolok... arra, hogy mint nőt, bántotta-e. Kinézem abból az állatból. Nagyon remélem, hogy nem így van, de szívem attól még őrült mód dobog, hogy vajon erre tud-e felelni. Azzal, ha kizárjuk a lehetséges variációk nagy részét, csak azt árulja el, hogy mi nem történt, és én meg ki tudom következtetni - már ha elég okos vagyok -, hogy mi történt... Viszont ha veszekszünk, nem fog menni a kitalálósdi, így azért még mielőtt megpróbálna elviharzani, reagálok is neki.*
- En teged feltelek, eleve halalra vagyok itelve, nincs mit izgulni. *csúszik ki a számon teljes véletlenségből, amit nem akartam neki még elárulni. Ekkor azonban megpróbál elmenni, így kapok utána, és érzem, hogy kezd lenyugodni. Természetesen engedem, hogy átöleljen, jól esik most mindez, így viszonozom az egészet.*
- Remelem. *csak ennyit tudok mondani, remélem, hogy őt sose fogom elveszíteni, bár ki tudja... lehet engem előbb vadásznak le.*
- Rendben. Megprobalok. Csak nagyon feltelek, ne haragudj ram ezert, nehezen tudom ezt kontrollalni. *suttogom oda neki, még mindig őt ölelve, mély levegőt véve. Nem akarok tovább álldogálni, így egy kicsit eltávolodom, hogy ránézhessek, de kezeim a derekán maradnak.*
- Felejtsük el inkabb, rendben? Menjünk, kapcsolodjunk ki valahol. Mihez van kedved? Mar persze, ha szeretnel a tarsasagomban lenni. *s bár van ötletem, azt most direkt nem mondom még, előbb azt szeretném tudni, hogy egyáltalán képes-e több időt tölteni a közelemben.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 11:13 pm

*Nem találom már a szavakat, hogy miket kellene mondanom vagy visszavágnom neki, így csak lassan elfordítom Tarkh-tól a fejem, de természetesen kizárni nem tudom és nem is akarom őt. Lehet, hogy igaza van, de én világ életemben ilyen botor voltam, nem tudok azért mindig rá hallgatni, mert ő a pasim, egyszerűen én nem ilyen vagyok. Igazából jobban hozzá kéne már szoknom ehhez a kapcsolat dologhoz, mivel nem bírnám elviselni, hogyha elveszíteném a saját hülyeségem miatt. Viszont ahogy érzem, nem tudja a teljes helyzetet, ami az én hibám, így bököm ki neki, hogy nem mondhatom el azt, amit történt.*
- Nem mondhatom el, mert ő ezt mondta és ha megtenném, akkor megölne. De megtenni se tudom, még leírni se tudtam, szóval Tarkh kérlek, ne akard kiszedni belőlem. *sütöm le szemeimet is, majd végül megtudom azt, hogy ő is a halálával jönne, ha velem történne valami, amit én túl soknak érzek még most, így rögtön tiltakozni is kezdek ez ellen, én nem érek annyit, mint ő.*
- Szerintem pedig nem érek semmivel se többet. Az a vámpír is megmondta, hogy a te véred mennyivel másabb, bár neki még nem számít igazán, de ő is mondta, hogy az aranyvér jobb, az enyém pedig... *vonogatom meg vékonyka vállaimat is, de ahogy tovább próbál nyaggatni, kezdek kiakadni, olyan rossz, hogy nem lehetek vele teljesen őszinte, mert meg van tiltva, utálom a tilalmakat, de ez most mégis komoly.*
- Kitalálod? Tarkh... ne csináld, sehogy se utalhatok rá, nem derülhet ki, ez a lényeg. *viszont ahogy tovább beszél és hallom, hogy mire gondol, tehát hogy esetleg talán női dolgaim miatt bántott volna, hirtelen kerekednek el szemeim és rázom is meg a fejemet.*
- Dehogy! Bántott, de nem érdekeltem, mint nő, se mint ember. Lépjünk ezen túl, kérlek! *kérem meg ismét, most már remélhetőleg be fogja fejezni a faggatásom, mert ha kiderül az, ami történt, akkor én tényleg meg fogok halni és remélem, hogy ezt most már felfogta.*
- Halálra vagy ítélve? Mégis mi a fenéről beszélsz Tarkh? *kérdezek rá erre, így nézve rá meglepetten, de aztán végül egy kis ellenkezés után meg is ölelem őt. Érzem, hogy bár néha kemény, mégis nagyon fontos lettem neki, magam sem értem, hogy ez miképp történhetett, mivel oly nagyon utáltuk egymást... legalábbis a látszat ezt mutatta.*
- De ennyire nem kell féltened, rendben? *mosolyodom el picit, lágyan végig is simítva arcán, majd rá is bólintok arra, hogy elfelejtsük mindezt.*
- Rendben! És persze, elmehetünk valamerre... van a déli toronyban egy játékterem, mondjuk biliárdozhatnánk egyet, ha van kedved. *itt egy kis szünetet tartok, majd hirtelen vidámabban felnevetek.* - Mondd, ugye tudod, hogy mi az a billiárd? *mivel mugli dolog, nem vagyok ebben 100%-ig biztos, tehát tőle függ akkor, hogy most menjünk-e oda vagy inkább valami mást szeretne.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 11:36 pm

*Látom, ahogy nem igazán akar reagálni, de nem vetem szemére, ez azért megnyugtat, mert az is benne lehet, hogy nem szeretne tovább vitázni, vagy elgondolkodik azon amit mondtam neki. Ez pediglen jó, tehát nem teszek megjegyzést, csak komolyan fürkészem őt. De végül kilyukadunk egy nagyon érdekes témánál, mégpedig, hogy nem mondhatja el nekem mi történt, és amiket mond, az megrémiszt.*
- Jolvan, rendben. Akkor nem faggatozom, ha meghalnal miatta. *rázom is meg a fejemet gyorsan. Eljutunk azonban a vér kérdéséig is, és hát egy vámpíros témánál azért ez elég egyértelmű, de arra amit mond összevonom a szemöldököm. Ezt nem is tudtam.*
- Ilyenekröl nem volt tudomasom, de a lenyeg, hogy Nil elmagyarazta es neki van igaza. En rossz ember vagyok, te nem, majd egyszer talan elmeselem hogy mit is jelentesz nekem, mert ahhoz sokat kene beszelnem. *mosolyodom el lágyan, de tovább folytatom ismét megkomolyodva.* - Nem tudom ez miert lehet, de a lenyeg, hogy nem emberi gondolkodasuak, akkor izles teren se varj semmi normalisat. Nem adok egy vampir szavara... nem ersz kevesebbet mint en. *szögezem le határozottan, mert így van, őt nagyon védem, még ebben a témában, és őrület, de ő miatta képes vagyok saját magamnak is ellent mondani. Azért nem állhatok meg egy kis kíváncsiskodást még, hátha... de végül kiderül, hogy mi nem történt, amit nagyon nem szeretnék, így belátom, hogy nincs értelme tovább faggatózni.*
- Rendben... akkor nem kerdezösködöm. *nyugodok bele, de mire elcsendesül a vita, pont rosszkor nyögök ki valami olyat amit nem kéne.*
- Hat... szerintem egyertelmü, hogy senki nem szeret félmunkat vegezni. Egyedül maradtam a csaladombol, de meg szurom a szemüket nagyon. Nekem tulajdonkeppen veszélyes elhagyni az iskolahoz tartozo területeket, mert engem keresnek. *kezdek bele, hogy miért is vagyok én halálra ítélve.* - Mivel utolso tag vagyok, automatikusan ram szalt a cim, a Don, hiszen most en vagyok a csalad vezere, de az alattvalok szetszorodtak, egyesitenem kell majd öket, ha vegeztem az iskolaval. Mar ha tulelem, es el tudom takaritani a romokat, amit okoztak, es vissza fogom tudni szerezni Oroszorszag alvilagi iranyitasat. *fejezem be a sztorit, olyan apró részleteket, hogy háromszoros túlerőben vannak, Gingernek nem kell tudnia. Így is talán többet árultam el mint amit kellett volna, de nyilván tudja, hogy ez titok, és csak neki mondtam el. Mert... megbízom benne. Muszáj valakiben, különben megőrülök. Inkább csak ölelésemben tudhatom mostmár, és nem is akarom elereszteni.*
- Rendben, megertettem kisasszony! *vigyorodom el immár, és a vitát ezennel lezártuk hivatalosan is. Szuper. De nem akarom még elereszteni, így megkérdem, hátha van-e kedve velem tölteni még egy kis időt, és a pozitív válasz jóleső, ám a probléma, hogy nem tudom miről beszél. Értetlen képemmel találhatja magát szemben, miközben felnevet, és fejemet is lassan megrázom, jelezve, hogy nem tudom miről beszél. Ez biztos megint valami fura mugli dolog... jaj nekem.*
- Milyen az a billio? Durva jatek? *csillan meg a szemem a végére, természetesen igazi orosz férfi lévén, élek-halok a durvulásért minden szinten bármikor... Tanácstalanul az ajtó felé pislogok, ebből lejöhet Ginger-nek, hogy én bizony nem tudom merre kell menni, de azért elindulok kifelé, előre engedve őt az ajtóban, és ha vezet, hát követem is őt, szigorúan kézen fogva.*
- Es hogy teltek amugy a napjaid? Megkaptad a nönapi köszöntömet? Nem talatalak a szobadban, azert hagytam ott neked. *nézek rá kérdőn, mert ha megette volna a szobatársa... egy diákkal kevesebb lesz a Mysterio-ban.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-21, 12:13 am

*Akármennyire is szeretné azt elhitetni velem, hogy az én vérem nem rosszabb, mint az övé, hogy én is érek ugyanannyit, mint ő, én mégse tudom ezt így elhinni, én hozzá képest egy jelentéktelen kislány vagyok, tök egyszerű múlttal, semmiféle nemes családdal, legalábbis ezt tudom, de hogy mit hoz még a jövő, azt nem tudhatom. Csak elmosolyodom azért, hiszen jól esik, hogy sokra tart és végül hozzá is bújnék, ha nem pont ilyen csodás beszélgetés közepén tartanánk, bár ahogy érzékelem, kezdünk a vége felé haladni.*
- Kedves tőled, de te is tudod, hogy ez nem így van, régen is tudtad és ezt nem kell elfelejtened. Azért, mert mégis engem választottál barátnődnek, nem valami aranyvérű lányt, az a te döntésed volt, de mindketten tudjuk, hogy bizonyos emberek szemében én a te szégyenfoltodnak számítok. *ugyanis nem csak Tarkh az egyetlen, aki számára ilyen fontos a tiszta vér, hanem másnak is és hogyha esetleg vele maradhatnék, a Zhukov család aranyvére is megtörne, mivel egy félvért tudnék maximum szülni. Tudom-tudom, az még nagyon messze van, de jobb, hogyha ő is belegondol a dolgokba, mert ha ezt képtelen lenne elviselni, akkor bizony még időben kellene szólnia. Még visszatérünk egy kis időre a vámpírra, de szerencsére a fiú is beismeri, hogy nem szabadna tovább kérdezősködnie, így hálásan bólintok neki, picit meg is szorítva a kezét és ez után térhetünk rá az ő halálára is, ugyanis veszélyben van, egy olyan veszélyben, amiről én eddig nem tudtam. *
- Szerintem nem lesz bajod, most már egyre erősebb vagy, képes leszel megvédeni magad és elérni a céljaidat... ha tényleg ezt szeretnéd és visszatérni abba az életbe, ahol voltál, amit a családod elkezdett. *nem tudom, hogy mit szólnék egy olyan élethez, ahol folyamatos a fenyegetettség, ahol rossz dolgok érhetnek, akár a vérem miatt is, de nem gondolhatok erre, hiszen még oly messze van, lehet, hogy addigra már rég nem kellek neki, hogy valami közbejön, szóval ezt meg sem említem, bele se merek gondolni, hogy egy igazi maffiózó barátnője vagyok. Persze tudom, tisztában vagyok vele, csak annyira furcsa minden és Tarkh annyira kedves...*
- De remélem tudod, hogyha bármiben tudok majd segíteni a jövőben, akkor számíthatsz rám, akárhogy. *az utolsó szót csak azért fűzöm hozzá, mert ha úgy érzi, hogy esetleg csak barátként tudna rám tekinteni a jövőben, akkor én úgy is mellette fogok állni, nem fogom eltolni magamtól. Viszont most már ideje lenne picit magunkkal is törődni, tehát eltölteni a nap maradék idejét és talán estére még magamhoz is tudom őt invitálni, a szobámba. Lehet, hogy inkább a saját ágyában töltené az estét, de hátha... ez a vita talán nem szegte kedvét tőlem.*
- Nem igazán, de ha durva játékot szeretnél akkor kitalálhatunk valami mást is. *kacsintok rá szórakozottan, majd ahogy megfogja kezem, ujjaim az övére kulcsolom és végül ki is sétálok a furcsa lépcsőkre, hogy együtt indulhassunk meg a déli toronyba.*
- A vámpíron kívül nem igazán történt velem semmi, tanulgattam és éppen az árnycsápokkal ismerkedtem. Valamikor nem lenne kedved gyakorolni velem egyet? Nem érzem még biztosnak magam, pedig tetszik a tantárgy. *kérem is meg szépen, ha már így szóba jött ez az egész, de ekkor tér át a nőnapra, így torpanok meg, majd kapok ajkamhoz szabad kezemmel és vörösödök is el teljesen.*
- Jaj Tarkh, úgy elbeszélgettünk mindenről, hogy el is felejtettem megköszönni! Ne haragudj, nagyon örültem neki, csodás volt a rózsa, a csoki pedig finom. *kacsintok rá, de a következő pillanatban már a nyakában is találhat, így szorítom magamhoz szorosan.*
- Szóval köszönöm szépen, hogy nem felejtettél el. *teszem még hozzá pironkodva, tényleg szégyellem ám magam. Na de ez után azért talán tovább is indulhatunk, így térünk át a déli toronyhoz és lépünk is be nemsokára a játékterembe... ahol mindenféle dolgot megtalálhat Tarkh, amit csak szeretne, igen csodás díszítésben. Én legalábbis szeretem ezt a helyet, majd mindjárt kiderül, hogy az orosz fiú mit is szól hozzá.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 3:31 pm

* Egy középmagas srác alakja tűnik fel a Fellegtorony felé vezető lépcsőkön. Lassan, komótosan sétál, mintha gondolataiban teljesen másutt járna. Ahogy ballag fel a lépcsőn, ki-kiles az ablakokon, miközben az oldalára aggatott táskában kotorászik. Ez már amolyan megszokott mozdulat, pálcáját markolja, hisz sose lehet tudni, hogy éppen kibe fut bele.
Tyler ma is laza, mint mindig, ám a hűvösre való tekintettel egy fehér, kapucnis pulcsit visel, aminek kapucniját fel is húzta a fejére, egy szürke farmert és hozzá fehér tornacipőt húzott. Jobban szereti ezt a viseletet, mint a divatos dolgokat, ám stílusára inkább azok a jellemzők. Sötét szemeit napszemüveg mögé rejtette, bár messziről sincs napos idő. Elég fáradt, az éjszakát gondolkodással és tanulással töltötte, ez az oka hát a szeme elfedésének.
Alapvetően mindig figyel külsejére, ám ma borostás és nyúzott is, nem csoda hát, ha a Fellegtoronyba vezet az útja, nem szívesen találkozna össze senkivel, nem szereti, ha így látják. Félúton jár, amikor is eszébe jut, hogy a levél, amit fel akar adni még várhat, nem feltétlen muszáj ma útnak engednie egy bagollyal, ezért a rejtett padlástér felé veszi az irányt, ahol ugyan még nem járt, de az iskolában már hallott róla fél füllel, és el is határozta, hogy amikor teheti megkeresi a helyet.
Kicsit meghúzza hát a fáklyát, ami a mélyedés mellett van és bebocsájtást is nyer ezzel a helyiségbe. Közbepillantva tényleg egy öreg padlásszobában érzi magát, erre el is mosolyodik és kicsit körbejárja a szobát. Elmegy a földgömb mellett, amit meg is simít, ezért hát az életre kel és körbefordul, majd a könyvespolcok felé veszi az irányt, ahol régebbiknél, régebbi könyvek vannak. Végül úgy dönt, hogy leveti magát a kanapéra, leveszi napszemüvegét és fejét a támlának döntve pihen egy kicsit, miközben fáradt szemgolyóit nyomkodja, hátha attól jobb lesz.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 3:44 pm

*A rejtett padlástér igen csak rejtett, de az izgalmakat keresve ma ennek a teremnek a keresésére indultam. Kapotam is az egyik háztársamtól egy kis leírást, hogy hol és mit is keressek, így nem is volt olyan nehéz megkeresni ezt a helyet. Bizony, már egy ideje itt kupászkodom, keresgélek és kutatgatok, amikor is ajtónyikorgást hallok és egy kis fény jön be. Az egyik fotel mögött ücsörgök a földön és egy dobozban nézelődök, amiben rengeteg - talán elkobzott? - furcsa, vicces tárgy található. Találtam már csaligépet, csalipálcát és egy olyan kesztyűt, ami meg is harapta az ujjamat. Most is a számban van és igyekszem elállítani a vérzést, amikor az ajtó kattan és besétál rajta egy srác. Még nem igazán láttam őt, de persze ez nem is csoda, hiszen nem régóta vagyok itt. De ahogy az arcára esik a fény, olyan ismerősnek tűnik és hamar rájövök, hogy Jelmágián egyszer mintha előttem ült volna. De hogy mi a neve és milyen szakos... Pff. Kettőt és könnyebbet! A lényeg, hogy úgy tűnik, ő nem vett észre engem, ami nem is csoda, mert az egyik ütött-kopott, szakadt kanapé pont eltakar, ahogy ücsörgök a földön. Az ujjamat lassan kiveszem a számból és igyekezve hangtalanul felállok, hogy annyira ne ijesszem meg a srácot. A dobozból kiveszek egy csaligépet és lerakom a földre, igyekezve ezt ismét hangtalanul megtenni. Lassan visszaguggolok a fotel mögé és figyelem, ahogy a csaligép elkacsázik néhány doboz mögött, beleütközik az egyik szekrénybe és éktelenül vinnyogni és visongatni kezd. Vigyorogva várom és figyelem a fiú reakcióját, hiszen valamennyire biztosan megijed. Hacsak nem vett előtte észre...*

//Ruha //

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 3:56 pm

* Tyler teljes lelki nyugalomban, félig elterülve fekszik hát a kanapén és próbálja összeszedni magát és a gondolatait is. Lassan elnyomja az álom és egy réten találja magát,de nem sokáig élvezheti a kellemes látomást,mert hatalmas ricsajra ébred fel. Kipattan a szeme és fel is ugrik a kanapéról, keresve a zaj forrását, miközben megengedi magának, hogy szemezgessen a nagyapjától halott szitkozódások közül egy keveset. Morogva lép a csaligép közelébe, kezébe veszi és egy mozdulattal hatástalanítja is a kis szerkentyűt.*
~ Hát ezt se hiszem,hogy csak úgy, magától került volna ide..~*gondolja és körbepillant a kis szobában. Ekkor látja csak meg a fekete hajú lánykát, aki egy kanapé mögött guggol és az arcán egy kaján vigyor jelenik meg.*
- Szerintem, ha nem akarsz senkit újra ébreszteni, akkor ne csináld többet.*mondja mély hangján és a lány felé dobja a csaligépet, remélhetőleg az el is kapja. Közelebb lép és a kezét, bemutatkozásképp oda is nyújtja.*
- Tyler Holden. Ennek ellenére nagyon örülök.*mondja és megköszörüli a torkát, a táskája felé pillant, majd vissza a lányra, aki ha elfogadja a bemutatkozást, immár tisztában lehet vele, hogy kit köszönthet.*
- Mit művelsz te itt?*kérdezi és fejével a lány előtt heverő doboz felé bök, majd, ha nem ajánlják fel neki, akkor is leül törökülésbe és kutakodni kezd a poros holmik között.*
- Ez csupa használhatatlan vacak..*jegyzi meg, miközben felemel a dobozból egy csalipálcát, egy gyanuszkópot, ami feltehetőleg már rég elromlott, hiszen folyamatosan villog és sípol, egy varázslósakkból kiszökött bábut, egy működésképtelen cikeszt, aminek az egyik szárnya eltört, majd ezzel a lendülettel vissza is dobálja a cuccokat eredeti helyükre. Leporolja a kezét és egy másik dobozt húz elő.*
- Mit gondolsz..ezek izgalmasabbak?*kérdezi a kis fekete felé kacsintva és felnyitva egy ismeretlen család ereklyéi tárulnak elé. Sokat nem tud meg belőlük, hiszen csak egy díszes S van az ékszerekbe és evőeszközökbe vésve, de még mindig jobban felcsigázza, mint az a sok vacak, amit eddig látott.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 4:08 pm

*A csalizajgép hamarosan útra kel és a hamar elbóbiskoló srác úgy pattan fel a kanapéról, mintha egy rugóra ült volna. Az arcomon egy kaján vigyor jelenik meg és úgy figyelem, hogy mit is csinál. Szinte látom az agykerekeit forogni, ahogy gondolkozik, hogy honnan is került elő az a kis vacak. Egy mozdulattal hatástalanítja azt, majd el is fordul és körbenéz. Ekkor találkozik a tekintetünk, mire a vigyor lassan lehervad az arcomról és szinte várok egy átkot az arcomba. De szerencsére az átok és a pálcarántás helyett a srác csak odadobja nekem a csaligépet, amit el is kapok, de ehhez fel kell állnom. Így most már teljes pompámban láthat a srác, fekete farmer, szürke felső, szürke sportcipő. Szeretem a fekete-fehér dolgokat nem hiába vannak a hajamba is belefonva fehér fonatok. Elég sok időbe telt, mire megcsináltattam, de szerintem totálisan megérte, mert nagyon imádom! A lényeg, hogy a csaligép után a fiú a kezét is nyújtja és be is mutatkozik.*
- Üdv! Katherine d'Argenta. *biccentek egy kicsit a srác felé és megszorítom a kezét, persze csak úgy lágyan. Minek fitoktassam az erőmet, ami nincs is? *
- Láttalak Jelmágián. Elsős vagy Te is, nemde? *kérdezek rá egyből arra, ami már motoszkál a fejemben, hiszen tudom, hogy valahonnan ismerős volt a srác és most már be is ugrott a nevével az arca is, meg minden. Még azt is tudom, hogy nem sokat jegyzetelt, hanem inkább firkálgatott előttem a papírjára. Mindegy is, nem ez a lényeg, hanem hogy a srác szinte majdnem olyan kíváncsi, mint én, mert egyből a dobozomat célozza meg és le is ül mellé. Pakolászni kezd kifelé és mikor a cikeszhez ér, elkapom a kezéből a sérült kis labdát.*
- Nem biztos, hogy minden haszontalan, ami ide van rakva... *motyogom és elengedve a cikeszt, az lassan tesz néhány kört a fejünk fölött, habár sérült szárnya miatt sokkal élesebben kivehető a szürkületi fényben és persze lassabban is repül. A sakkbábut is meglesem és körbenézek.*
- Lehet, hogy itt van valahol a tábla is. *állok fel és ezzel jelzem a fiúnak, hogy totálisan nem érdekel a doboz S betűs étkészlet. Ki örül egy étkészletnek? Jézusom, biztos valami aranymániás ficsúrral kerültem össze! De sebaj, majd én megtanítom... Egy csalipálcához nyúlok, ami hirtelen egy élő papagájjá változik és rikoltozva fel is repül az egyik szekrény tetejére.*
- Behatolók! Behatolók! *visongja a szép színes tollú madár.*
- Nincs valahol egy csúzli? *motyogom kissé morcosan, de a szememet nem veszem le a papagájról. Viszont pálcát rántok és rá szegezem:*
- Silentio! *mondom ki a némító bűbájt, mire a papagáj immár hang nélkül csattogtatja a csőrét.*
- Mindjárt másabb...*motyogom egy sóhajtás kíséretében.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 4:20 pm

* A csaligép nem is ijedtséget okoz Tylernek, aki mivel felriadt, elég morcos kedvében is van,de úgy dönt, hogy ezt ma nem a kis fekete lányon fogja kitölteni, akiről időközben kiderült, hogy Kartherine a neve.*
- Katherine, Kath, esetleg Kate?*kérdezi, mert nem akarja úgy szólítani a lánykát, ahogy az nem szereti. Ma valahogy kedvesebb kedvében van, mint szokott lenni, ám ez a kis lányról annyira nem mondható el, Ty pedig nincs hozzászokva, hogy valakire ne hasson a 'varázsereje'. A kérdésre bólint, de ő ugyan nem emlékszik a kis feketére.*
- Jelmágián? Biztos vagy benne?*kérdez vissza csak, hogy időt nyerjen és közben pörgeti az arcokat az óráról, bár Katherinere, ha bele szakad se emlékszik. Ezt ugyan nem árulja el neki és arckifejezésére is odafigyel, hogy ne vágjon semmilyen képet, ezért talán sikerül is eltitkolnia a lányka elől, hogy neki ugyan fogalma sincs, hogy ki ő. Lehuppan a lánnyal szemben és a vackokat kiszedi a dobozból, majd amikor a cikeszhez nyúl Katherine ki is kapja a kezéből, mire csak felvonja az egyik szemöldökét és megvakarja a borostáját.*
- Ahogy akarod, persze vedd el, szívesen odaadom.*morogja magában, tényleg elég morcos, de nem akar élből összeveszni a lánnyal, ezért nem is mondja olyan hangerővel, hogy az meghallhassa. A cikesz lassan megemelkedik és valóban tesz néhány igencsak hitvány kört a fejünk fölött, ami nem lehet sokkal több fél méternél, hiszen a lányka guggol, Tyler pedig leült, ezért egy sóhajtás kíséretében a fiú meg is fogja és óvatosan visszateszi a dobozba. Ezzel részéről le is van zárva minden izgalmas dolog abban a dobozban és egy másikat húz elő, de mivel igen csak le van ejtve, tekintetével a csinos kis lányt követi, aki egy csalipálcát aktiválva immár egy papagájjal a feje felett áll.*
- Nem hiszem..*mondja Ty és már indulna is, hogy felkel és a táskájában lévő pálcáért nyúl,de Katherine gyorsabb és el is hallgattatja a madarat. Tyler ezzel a lendülettel vissza is huppan a fenekére és a fejére húzza a kapucniját.*
- Régóta vagy itt?* kérdezi a lánykától, miközben karjait keresztbe fogja, de szemeit le nem veszi a csinos kis teremtésről.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 4:29 pm

*Felkeltve Tylert végre van egy kis társaságom is, amit nagyon imádok. Exortusos lévén szeretek ismerkedni, barátságokat kötni és ilyesmi. No meg imádom az izgalmakat is, ezért is kerestem fel ezt a kis helyet, mert itt azt mondták, hogy igen csak izgalmas és érdekes dolgokat lehet találni. Még jó, hogy megtaláltam, mert azért hogyha valaki nem tudja, hogy hol is keresse, akkor elég nehezen találhatja meg ezt a kis helyet. Ezért gondolom, hogy Tyler már régebb óta jár ide és már felfedezte a kastél titkait, így ezt a rejtett padlásteret is. Nem úgy tűnik ugyan, hogy ide sokan járkálnak, amit azért nem is értek, hiszen tényleg kellemes, titokzatos helyről van szó. Sebaj, legalább több felfedezni való marad nekem. Elnyomok egy elégedett mosolyt magamban és végre a fiúra fordítom a tekintetemet, aki hamarosan be is mutatkozik, majd megkérdezi, hogy hogyan is szólíthat. Felvonom a szemöldökömet és egy titokzatos mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen Mordana-val is ugyan erről beszélgettünk.*
- Senki nem szokott becézni, úgyhogy maradjunk a Katherine-nél, ha kérhetem. *jelentem ki határozottan, enyhe mosolyt varázsolva az arcomra, de ahogy tekintetem találkozik a srácéval, el is pirulok kicsit és elfordítom a fejemet. Kijelentem, hogy Jelmágián láttam már őt, mire Tyler visszakérdez.*
- Igen. Vagy valamelyik elsős órán, igazából tök mindegy, csak ismerős voltál valahonnan. Aztán a nevedből beugrott, hogy te is elsős vagy.*magyarázom meg a fiúnak, majd kissé tanácstalanul nézek rá.*
- Vagy tévedek? *kérdezek rá azért a biztonság kedvéért, hiszen elég kínos lenne, hogyha én magyaráznám meg a fiúnak, hogy elsős, miközben esetleg nem is. Hamarosan immár ismét a doboz mellett kuksolok, most már Tyler mellett, hiszen ő is csatlakozott a felfedező expedícióhoz. Kikapom a fiú kezéből a cikeszt kijelentve, hogy nem minden ócska, ami nem úgy működik, ahogy kellene neki. A cikesz repül néhány szégyenteljes kört a fejünk felett, mire Tyler leveszi és a dobozba rakja. A csalipálcából hamarosan egy papagáj kerül elő, akit gyors mozdulattal hangtalanítok. Elég kellemetlen lenne, hogyha bezengné az egész padlásteret a ricsajával. A kérdésre visszafordul Tyler felé és elnevetem magam.*
- Nem. *rázom meg a fejemet.*
- Talán 2-3 hete. De egyelőre próbálom felkutatni a kastélyt, meg ilyenek. Na és Te? Te is most jöttél? *kérdezek vissza, ezzel visszadobva a fiúnak a kérdéslabdát, de közben tekintetemmel már a fiú mögötti könyvespolcot nézegetem, hogy mit is rejthetnek a könyvek poros és régi lapjai.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 5:01 pm

* Kisvártatva megtörténik a bemutatkozás és a srác meg is kérdezi, hogy becézhetné-e valahogy a lányt, persze nem kényszeresen kérdez rá, csupán kíváncsi, őt ugyanis mindenféle néven szoktál szólítani,de ezt egyelőre nem köti a fekete kis lány orrára.*
- Persze, hogy kérheted.*vonja meg a vállát, majd küld egy vigyort a lány felé, jelezve, hogy neki aztán teljesen mindegy, hogy hogyan szólítja, csupán kíváncsi volt. Látja, hogy Katherine kissé elpirul, mire elégedetten nyugtázza magában, hogy azért valamelyest csak tetszik a lánykának, bár az is lehet,hogy könnyen félreérti, de szereti simogatni az egoját ilyenfajta képzetekkel. Megvakarja lapockáját, mert attól, hogy nem sokat aludt az éjjel még elfeküdte magát és roppant is egyet hátán, majd lehuppan a lány mellé és a kacatokat kezdik nézegetni, miközben lopva a kis fekete lány arcát figyeli. Szép vonásai vannak, amit Tyler meg is jegyez magában. A kérdésre, hogy elsős-e, csak bólint és elvigyorodik.*
- Felesleges magyarázkodnod, ellenben, ha valóban ismerjük már egymást, akkor én kérek elnézést, órákon eléggé el vagyok varázsolva, már ha érted mire gondolok.*mondja a lánykának egy kacsintás kíséretében, majd pillantását ismét felé küldi, mert a cslipálca papagájjá változik és éktelen rikoltozásba kezd.*
- Komolyan nem értem,hogy ez mire jó, mármint..minek tartanak meg az emberek ilyeneket?*kérdezi eltűnődve, miközben egy gyanuszkóp kerül ismét az ujjai közé és csak megcsóválja a fejét.*
- Nekem ez egy kissé beteges..*jegyzi meg elvigyorodva, majd felteszi a kérdést, hogy Katherine régóta van-e az iskolában és meglepődik a válaszon.*
- Azt hittem régebb óta vagy itt.. bár ne kérdezd miért.*mondja meghökkenve, szemöldökét felhúzva, majd feláll ő is és a táskájához lép, előhúzza pálcáját és a farzsebébe tolja.*
- Sose lehet tudni..*néz a lányra magyarázatképp,ha az meglepődne a mozdulaton, majd az imént elhangzott kérdésre is válaszol.*
- Hát..én itt vagyok már egy ideje, csak kicsit besokalltam és hazaléptem.* mondja a lánynak, amilyen lazán csak tudja, hiszen egy időre valóban elhagyta a Mysteriot, persze nem önszántából. A kötelességei hazaszólították. Reménykedik benne, hogy Katherine nem kérdez rá a távozás mivoltjára, mert akkor sajnos nagyon gyorsan kell, nagyon hihető kamusztorit kitalálnia.*
- És hogy tetszik a suli? Sok embert ismersz? Gondolom..*mondja a fiú, miközben elgondolkodik, majd elmosolyodik és a lányra emeli barna szemeit.*
- Nem tűnsz egy elveszett lánynak..*adja meg a magyarázatot az előbb elejtett félmondatra*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 5:28 pm

*Bemutatkoznak egymásnak és közlöm, hogy nem sűrűn szoktak becézgetni, úgyhogy a rác se tegye. Ezt persze Tyler tiszteletben is tartja. Hiszen miért ne tartaná? Végtére is tök mindegy, hogy hogyan hívod az emberkét, főleg hogy ebben a beszélgetésben szinte még nem is szólított a nevemen. Na de mindegy is, ezen nem is gondolkozom sokat, ugyanis van más, ami eltereli a figyelmemet. Van itt minden, doboz doboz hátán, szekrény szekrény mellett, szóval biztos, hogy leköti más a figyelmemet. És nem csak az enyémet, hanem Ty-ét is, úgyhogy hamarosan már mindketten a doboz mellet ücsörgünk és mindenféle kacatnak titulált dolgot bogarászunk elő a dobozból. Közben persze a beszélgetés is megélénkül, eszembe jut, hogy honnan is volt ismerős a fiú arc és kiderül, hogy már régebb óta itt van, csak épp voltak kisebb-nagyobb problémái. Bevallja, hogy neki nem voltam ismerős az órákról, amire csak elvigyorodom.*
- Semmi gáz, én sem sűrűn szoktam beszélgetni az órákon, csak általában - mivel hogy elég sűrűn eltévedek - hamarabb szoktam az órákra érkezni és akkor szoktam ismerkedni kicsit. *magyarázom meg a dolgot és érződik a hangomból, hogy abszolút nem neheztelek ezért a fiúra, mert nem emlékszik rám. Miért is tenném? Elég sokan vagyunk elsősök, nem emlékezhet minden egyes arcra. Főleg, hogy én még viszonylag új is vagyok, úgyhogy ennyit erről. Kiderül, hogy ő már régebb óta van is, de tapintatosságból persze nem kérdezek rá, hogy mi is volt a gond, hiszen most ismerkedtünk csak meg, semmi közöm hozzá. Azért ennyi illem még belém is szorult, habár lehet, hogy nem nézi ki belőlem senki. *
- Hát azért annyi embert még nem. Inkább csak futólag ismerek emberkéket, látásból, vagy éppen néhány szót beszéltünk. De a szobatársaimmal elég jól elvagyunk, illetve Elisaveta-val is összefutottam már párszor. *mosolyodom el, ahogy visszaemlékezem a többi ismerős arcra az iskolából. Az apró megjegyzésre kicsit felvonom a szemöldökömet és titokzatosan elmosolyodom, majd bólintok.*
- Hát igen... Elég talpraesett, durr-bele lány vagyok. De ez van, ezt kell szeretni! *vonom meg a vállamat, elnevetem magam és körbenézek. A tekintetemet valami nagy, ruhával letakart izé vonja magára. Át is mászok néhány törött széken, elsétálok egy ocsmány barna szekrény mellett és átugrok néhány ledőlt és kidőlt dobozt, majd oda lépek a nagy valami elé. Egy határozott mozdulattal lerántom a leplet és egy díszes, csillogó álló tükör tűnik fel a lepel mögött.*
- Nahát! *csillan fel a szemem, ahogy kicsit hátrébb lépek és megszemlélem a csinos darabot. A tükör szélét arany szegélyezi, bár gyanítom, hogy csak festett arany, nem igazi. Hátrapillantok és Tyler-re vigyorgok.*
- Király, nem? Szerinted miben áll a varázsa? *nézek bele mélyen a tükörbe...*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 5:50 pm

* A becézgetést nem is firtatja tovább, neki mindegy hogy hogy nevezi a kis lánykát, meg elég fáradt is ahhoz, hogy összebalhézzon bárkivel is. Valóban bőven akad olyan cucc, ami elterelheti a fiatalok figyelmét, legyen az ócska kacat, vagy esetleg elfelejtett családi ereklye, bármi, ami nem szükséges már a gazdájának, megtalálható itt.*
~ Soha nem értettem, hogy valaki minek tart meg mindent, ami már réges rég elromlott és gyakorlatilag semmire nem jó már..~*gondolkodik magában, miközben tekintetével a lusta és kissé nyomorék kis cikeszt figyeli, de Katherine fel tesz neki néhány kérdést, beindítva ezzel a csevegést, amikre természetesen válaszol is.*
- Egyébként az órára járás sajnos nem az erősségem..*jegyzi meg félhangosan majd egy mosolyt küld a lány felé és rápillant, miközben egy ezüst kanállal babrál, de azt vissza is dobja a helyére, amikor Katherine az itt tartózkodásáról kérdezi. Vállat von és elmondja a történetet röviden és igazán hálás, hogy a lányka nem firtatja a miérteket.*
- Hát itt nem nehéz eltévedni, nekem már nem egyszer sikerült, és szerintem az sem könnyíti meg a tájékozódásunkat, hogy szinte az egész kastélyban félhomály van. Egyébként csodálkozom,hogy egyáltalán idetaláltam, nem hittem volna, hogy sikerülni fog.*mondja Tyler és kicsit ki is húzza magát, kiropogtatva ezzel csontjait. Ekkor azonban Katherine feláll és egy lepellel lefedett valamit céloz meg.* ~ Csak tudnám, hogy miért nem képes nyugton maradni.~*gondolja Ty, majd égnek emeli a szemét, pálcáját a kezébe veszi és a lány után indul, még mielőtt annak sikerül bármibe is belekeverednie. Amennyi kacat van itt, sose tudni, hogy melyik veszélye és éppenséggel melyik nem. Katherine mellé lép, miután átküzdötte magát az indokolatlan mennyiségű dobozon és keresztbe tett kézzel figyeli, ahogy a lányka lerántja a leplet. Egy tükör tárul eléjük, majd Tyler maga mögé is pillant, mert mintha valami mozgást látott volna a vele szemben elhelyezkedő, majdnem az egész fal magasságát betöltő tükörben. Végül kissé összehúzza a szemöldökét, biztosan csak a képzelete játszik vele. A tükör szélén a keretet aranyozott festékkel kenték le, legalábbis első ránézésre azt gondolhatja az ember. Ty felhúzza az egyik szemöldökét és pillantása Katherinre téved.*
- A varázsa?*kérdezi megzavarodva, ám látva a lányka lelkesedését, sóhajt egyet, lehúzza a kapucniját és közelebb lép a tükörhöz.*
- Hát simán lehet,hogy valamikor régebben volt bármiféle varázsa, de ma már biztos, hogy nincs..legalábbis én tök ugyan olyannak látom magam, mint eddig.*mondja és válla felett a lányra pillant, majd elfojt egy ásítást.*
- Ellenben ha nem haragszol, akkor én most ellépek.*mondja és már indul is a cuccaiért, amiket még a kanapéra dobott le ideérkezésekor.*
- Örülök, hogy találkoztunk.*mondja és még mielőtt a lány észbe kaphatna, nyom egy puszit az arcára, amolyan köszönésképp.*
- További szép estét.*szól vissza még az ajtóból, majd elindul a kastély és a hálója felé, hogy a jól megérdemelt puha ágyba zuttyanjon.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-13, 5:59 pm

*A sok kacathalmazon és lim-lom tengeren átevezve egy igen érdekes, lepellel lefedett valami pillantok meg, ami felkelti az érdeklődésemet. Nem is igazán figyelek már Tyler szavaira, amiben a kastélyban történő közlekedést ecseteli, hanem egyszerűen csak közelebb sétálok a tükörhöz, kikerülve néhány dolgot és lerántom róla a leplet. Utóbb belegondolva igen csak hülye ötlet volt ez a tett, hiszen lehet, hogy pont azért van lefedve, mert a tükör valami gonosz, fekete mágia eszköz, amibe hogyha valaki belenéz megszállott lesz, vagy tudom is én. De szerencsére nem történik semmi gond, viszont totálisan beizgulok a dologra és nézegetem magam benne, majd mikor meghallom, hogy Tyler is közeledik a tükörhöz, hátranézek és egy furcsa, titokzatos kérdést teszek fel. A fiú azonban nem azt a választ adja, amire számítok, hanem azt, hogy ez egy egyszerű álló tükör. Totálisan lelombozódom és csalódott leszek és ez kiül az arcomra is. Egyre csak nézem magamat és a mellettem álló srácot, remélve, hogy a tükör elrukkol valami különleges dologgal, de nem igazán akaródzik semmit sem mutatni a valóságon kívül. Tyler hamarosan indulni készül és köszönés képen egy puszit nyom az arcomra. Igazán meglepődöm és csak egy halk Hello-ra van időm, a fiú már ott sincs, csak az illatát és az emlékét hagyta maga mögött. Még egy darabig ácsorgok a tükör előtt, várok valami csodára, de mivel bő 10 perc elteltével sem történik semmi, egyszerűen sóhajtok egyet, magamhoz veszem a törött szárnyú cikeszt, majd ott hagyom a padlásteret és nekiindulok, hogy megvívjam a kastéllyal a szokásos csatámat: elindulok az Étkező felé, remélve, hogy nem tévedek el.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-27, 10:17 pm

*Végre itt a jó idő kint 30°C van. Ugyan Svédországban nem szokott meleg lenni, de a másfél év alatt nagyon megszerettem a meleg időjárást. A napocskát mindig is imádtam, sőt biztos vagyok benne, hogy a bőröm egy része foto szintetizál, bár ez biológiailag lehetetlen. Ezzel nem csak én vagyok így Nagini is szívesen lustálkodik a napfényben olyankor famulusom bundája még gyönyörűbb, bár én mindig is tudtam, hogy csodálatos kedvencem van. Ugyan most este van és a Nap a Föld másik oldalán van, még sem kell elkeseredni. Jó kedvem van, komótosan, de pörög bennem ez energia és már régen jártam a fellegtoronyba, ezért most úti célom a rejtett padlástér. Egyelőre gőzöm sincs, mit fogok itt csinálni az is lehet, hogy majd továbbállok, de egyelőre ez a helyszín nagyszerű.
Meghúzva a fáklyatartót már is a titkos helyen vagyok, ahol az ismerős rendetlenség uralkodik. Nagini egyből a földön heverő üveggolyók felé veszi az irányt és azokat kezdi el egymásnak ütögetni, hogy szépen összekoccanjanak. Tetszik neki a hang, amit ekkor kiadnak én pedig örömmel figyelem, ezért az asztal mellé ülök, amin három gyertya áll egymás mellett és játékosan a lángban mozgatom az ujjam vagy éppen fölé tarom a kezem.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-27, 10:29 pm

*Nincs igazán tervem a mai napra, így csak a sötét folyosókat járom, méghozzá teljesen egyedül. Általában Marcan is velem van, de ezen a napon nem jött utánam, mivel szeretne egy kicsit repülni és én nem is óhajtom megakadályozni ebben. Egy fekete nadrágot viselek egyébként, méghozzá egy kényelmes, fekete pulóverrel, mely nem vastag, de mégis, szükségét éreztem most ennek. Lábaimon bőrcipőm található, nyakamban pedig a szokásos medálom, így sétálok hát végig a második emeleti folyosón, majd haladok tovább, fel a padlástérre. Kedvelem azt a helyet, így jégkék tekintetem már meg is keresi az ismerős fáklyatartót, meghúzom és át is lépek a résen, amely a befelé vezető utat jelenti. Ahogy becsukódik mögöttem, már elém is tárul a látvány, tehát az ismerős szőke üstök, na meg egy macska, kire alig egy pillantást vetek. Inkább csak hajamba túrok, nem igazán tudom, hogy miként is kellene megszólítanom Monát, oly rég láttam... Órán persze megfigyeltem, hogy ott van, de az mégsem ugyanaz.*
- Szia! *köszönök rá, igen, ez tökéletesen jó lesz kezdésnek is, majd egy kedves mosolyt még villantok felé.* - Elég rég láttalak, mi van veled? *ahogy látom, szereti a pyromágiát, meg sem lep, eddig is ilyen lány volt és hozzám is közel áll a tárgy, így csak odalépek mellé, majd egy kis széket előkerítve magamhoz is lebegtetem azt a pszichokinézis segítségével és már le is csüccsenek a lánnyal szemben.*
- Ő a famulusod? *jó lenne érdeklődni még egy picit és bár ez tény lehet, hiszen nem éppen egy háziállat, de mégis, most mit mondjak neki? Nem, már nem haragszom, valószínűleg nem is volt egyértelmű azt, amit én szerettem volna, bizonyára mindent barátinak gondolt és talán így is van jól. Nem való nekem a párkapcsolat, addig jó tehát, amíg a szerelmet se ismerem meg. És hát, nem csak ő vak, én is az vagyok másokkal szemben, tudhatnám, de ilyennek születtem, majd talán változom... mindig ebben bízom.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-27, 10:47 pm

*A meleg, a tűz mindig is vonzott, ezért sem meglepő, hogy nagyon örülök a napsütésnek. Amúgy is a természet gyermeke vagyok, szívesen mászkálok oda kint, de hogy süt a nap és látom, ahogy a bőröm fokozatosan kezd el barnulni az még nagyszerűbb. Ugyan a Nap már jó pár órája elbújt még sincs okom az elkeseredésre, mert egész nap kint voltam a jó időn és teljesen feltöltődtem. Az alvás még messze lesz, de addig is le kéne foglalnom magam. Különösebb ötletem nincsen, ezért a padlástérre megyek, ahol Nagini az üveggolyókkal szeret játszani. Ahogy belépünk, a titkos helységbe famulusom egyből játékára veti magát, míg én az asztal mellé csüccsenek. Egy ideig még őt figyelem, majd ujjaimmal az asztalon égő lánggal kezdek el babrálni. Szeretem a pyromágiát és mindig is szerettem a tűzzel játszani, úgyhogy ez már meg sem lep, azonban új hangokra leszek figyelmes. Úgy tűnik más is erre jár, mert az ajtó kinyílik én pedig hátam mögé pillantva észreveszem Raident. Meglep, hogy itt látom, de legfőbbképp az a tudat, hogy milyen régen találkoztam vele, pedig anno nagyon jóban voltunk még Egyiptomba is elmentünk. Kezem a döbbenettől meg áll a levegőbe, ezért tenyeremet kicsit megégeti a forróság, de semmi súlyos csak egy szisszenésnyi fájdalom.*
- Szió! *Köszöntöm széles mosollyal a fiút.* - Tényleg rég találkoztunk. Bocsánat, de teljesen elvesztem az időérzékem. Nem is tudom… történt pár dolog, de semmi… *akartam mondani megrendítő, de ez nem lenne igaz, hisz ott van a Brunós kalandom is. Tudom, hogy megbízhatok a fiúban, hisz Ő is rám bízta a titkát, amiz az óta sem árultam el senkinek.*
- Szóval történt pár dolog és mi újság veled? Jobb már a viszonyod a magiszteremmel? *Teszem fel a nagy kérdést, ha már eszembe jutott ez a téma. Nem tudom most mennyire tapintottam fájó vagy érzékeny pontra, de remélem, nem rontom el Raiden hangulatát. Kedves, okos és nagyon intelligens szeretek vele beszélgetni. Ezen kívül igazi rosszfiú, ami külön plusz pont.
Visszafordulok, a láng felé majd ujjaimmal ismét a tűzzel játszom.*
- Persze Ő Nagini az én hű Nyvem. *Ahogy beszélek róla hallani, hogy büszke vagyok rá, sőt még talán szemem jobban is csillog tőle. Kicsit arrébb fészkelődöm, hogy a fiú felé legyek fordulva. Rajtam most egy bakancs, egy rövid fekete farmer és egy topp található így a tetoválásomat is megpillanthatja a Cruos fiú.*
- Marcan meg van még? Úgy emlékszem nem rajongott értem bár egy nagyon különleges famulus. *Hát igen egy sárkány mindenképpen kilóg a tömegből.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-27, 11:06 pm

*Vannak bizonyos helyek a Mysterioban, amelyeket különösen kedvelek és az egyik ilyen ez a rejtett, igen csak titkos padlástér. Bár nincs benne semmi extra, én mégis kedvelem és ezért is érkezem meg most pont ide, méghozzá teljesen egyedül. Ritka dolog, hogy Marcan máshol mászkál, de hát nem vagyunk mi se összenőve, előfordul ez időnként. Nem számítok egyébként senki társaságára sem, ritkán van itt más akkor, amikor én erre tévedek, de ez most nem így alakul, ugyanis Mona pontosan itt ücsörög, méghozzá famulusa társaságában. Nem ismerem még őt, de majd talán most meg fogok tudni róla pár dolgot. *
- Hmm, mi történt? Ha van kedved beszélni róla, akkor szívesen meghallgatlak ám. *már elő is kerítek egy széket, így lépek oda nemsokára Monához, hogy mellé telepedve kezdhessem meg a beszélgetést. Régen jóban voltunk, imádtam vele Egyiptomot is, szívesen megismételném vagy vinném el még valahova, csak úgy érzem, hogy ő nem érezte olyan jól magát velem, mint én ő vele. Sok mindenre lehetőség lett volna, nem vártam semmit, de hát sikeresen külön váltak az útjaink.*
- Velem nincs túl sok minden, sok időt töltök a tanulással továbbra is és hát, élem az életem. *kezdek is el a válaszolgatásba, de ekkor jön szóba Lucius is, így cseppet kezem megremeg az asztalon, majd fel is sóhajtok. Órán kívül, amikor utoljára beszéltünk, halálhírrel szolgált, tehát nem is tudom, hogy erre a kérdésre most mégis miképp kéne válaszolnom.*
- Nem mondhatnám. *csak ennyit felelek, tényleg nem tudom, hogy Monával már mint hogy vagyunk, tehát a magán jellegű dolgaimat inkább megtartanám magamnak. A famulusát viszont nem hagyom figyelmen kívül, így hallom is meg azt is, hogy Nyv jellemet kapott.*
- Marcan is ilyen és természetesen még megvan. Itt repked valahol a kastély körül, ezért nincs most velem... És hát nem is tudom, talán idővel szimpatikusabb leszel neki. *fene tudja, hogy mikor, mit, miért tesz a famulusom, érdekes egy jellemű ő maga is, akár csak én, de hát, ezzel jár, ha valaki különc.*
- Egyébként terveztél valamit nyárra? Esetleg egy újabb kaland vagy kirándulás? *nem, nem elhívni szeretném őt sehova, csupán csak érdeklődöm felőle, jó lenne tudni, hogy mi minden van manapság vele, hogy mit fog majd csinálni, miként éli az életét.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-04-27, 11:32 pm

*Éppen a tűzzel játszom, amikor Raiden csatlakozik a mi kis szerény társaságunkhoz. Egy pillanatra meg is áll tenyerem a lángok fölött, ami meg is éget és egy szisszenés közben el is viszem onnan. Figyelmemet azonnal a Cruos fiúnak szentelem ki egy kicsit feszélyezetnek, tűnik nekem bár meg is értem, hisz egyiknapról a másikra tűntem el. Már az okát sem tudom miért csak így sikerült. Az a legszomorítóbb az egészben, mintha fel sem tűnt volna. Elmúlt a nyár és mindent magam mögött hagytam, mint valami amnéziás tyúk.*
- Nem akarlak a problémáimmal untatni… elrontottam a kapcsolatomat a legjobb barátommal és úgy érzem nincs esélyem kijavítani, pedig nagyon szeretném. *Ennyi azért még kicsúszik a számon. Bár Alnox-nak már meséltem róla azóta senki másnak nem beszéltem róla pedig nagyon zavar, hogy az óta Bruno felém se néz, pedig én tényleg jóban szeretnék vele maradni. Nagyon rendes Raidentől, hogy segíteni próbál, de félek attól, hogy félreértené a helyzetet. Minden esetre örömmel fogadom közeledését, ezért hátrébb tolom a székem, hogy szembe tudjak fordulni vele. Én is szeretnék többet megtudni róla, de ahogy látom tapintatom most is elkerült. Mintha ez az érzékszervem ki lenne kapcsolva. Ugyan nem nagyon mutatja ki, de citrinsárga íriszem nem emelem le a diákfiúról, ezért észreveszem, hogy megremeg a keze, amire ösztönös mozdulattal válaszolok. Kezem az övére siklik, majd hüvelykujjammal simogatni is kezdem kézfejét. Nem vagyok az ölelgetős, nyakbeborulós, pityergős, puszilkodós fajta úgyhogy részemről ez egy szép gesztus. Legalább nem valami sablonnal jövök elő. Persze visszakérdezhetnék, hogy mégis miért reagált így, de Raiden mindig is megválogatta mondani valóját, ezért most sem erőszakolom ki a választ inkább tapintatosan várok a megfelelő alkalomra, már ha eljön.
Nagini természetesen nem zavartatja magát figyelmét továbbra is a csillogó üveggolyókra szenteli, amik újra és újra összekoccannak finoman csengve. Beszélgető partnerem is felfigyel rá, ezért ez lesz a következő témánk.*
- Vagy ha pont ugyanolyan makacs, mint te akkor örökre így marad. *Kacagok fel halkan. Természetesen nem nevetem ki egyik őjüket sem, de legalább Marcan nem olyan agresszív, mint Don.*
- Nem, nem szoktam nagyon előre tervezgetni. Gondoltam, hogy visszamegyek, majd az árvaházba meglátogatni a mostani helyzetet, de erről az útról azt hiszem, inkább lemondok. *Egyedül amúgy sem szívesen mennék vissza, de most, hogy Az megtörtént velem inkább napolom a látogatást. Ismét visszaszivárognak a bódultság emlékei és képek villannak be, amik eleinte kellemesek, de a reggeli ébredést mindent szétzúz lehasítva belőlem egy darabot, ami miatt egy remegés hullám fut végig testemen, ami miatt ki kell húznom magam.*