Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 A Krorun várrom

Go down 
+44
Daemon Wexler
Slash Daniels
Rachel Williams
Zaine Warhurst
Athalie Rapace
Fekete Ambrus
Valgrad Aagheim
Ashi Angel
Völgyesi Félix
Thomas Gledhill
Azrael
Aideen Garadex
Aristarkh Y. Zhukov
Katherine d'Argenta
Takoda Turner
Michelle Norton
Noel
Vixilien Sandanez
Krónikás
Alestor Firneus
Daphne Alucard
Serafina Damiana
Nestor Smirnov
Brianne Layton
Corina Watson
Bruno Stora
Mona Braxton
Élias Adachi
Kyle Brensley
Victor
Alinox Ingren
Havasi Zoárd
Elisaveta Varlock
Nil Moriarty
Troy Clayton
Aleksandra Radjenovic
Mordred Wasimir
Illya Imbecairwen
Jake F
Wera A. Flinders
Mesélő
Sairus Macrain
Hecate Lunadea
Demien.R.Cornwlade
48 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next
SzerzőÜzenet
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Daemon Wexler


A Krorun várrom - Page 19 Destrukcios
Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-04-22, 4:00 pm

//NRT: Galina és Daemon: 2013.04.10.//


*Kissé szélsőséges helyzeteket alakítunk ki egymás számára, de csak leérünk abba a bizonyos kínzókamrába is, ahol oly sok mindent tudnék tenni ezzel a lánnyal. Igen, szívem szerint megkínoznám, majd pedig kedvesen cirógatnám, mindent, csak egy kis időre az enyém legyen, de nem, most vissza kell fognom őrült énem, így is elég sok kárt tettem benne, tehát a nyakáról a lány a földre kerül, én pedig végül csak átölelve őt állok mögötte, halkan kérdezve meg a nevét, melyet most már tudni szeretné és nem vagyok rest magam is bemutatkozni neki, pedig aki valamennyire is ismer engem, az tudja, hogy nálam az ilyen jellegű dolgok elég nagy ritkaságnak számítanak.*
- Hmm, szóval orosz, nem gondoltam volna. Én angol vagyok, bár nem nevezném magam tipikusan annak. *nem iszom tejjel a teát és a humorom is jobb azoknál, akik ott élnek. Igazából ha bárki rám néz, meg nem mondaná születési helyemet, és őszintén szólva engem se érdekel. Szívesebben élnék majd Írországban, ott akad pár kedvemre való hely, de ez még a jövő zenéje, hogy hol fogok kikötni. Mindenesetre Galinát érezhetően nem érdekli a társaságom, bár akkor nem értem, hogy miért is érintett meg. Na de nem erőszak most a dolog, így inkább meggyógyítom, és ott is hagyom a csajt, a köszönésre pedig csak lustán megvonom vállaimat, majd nemtörődöm módon legyintek felé.*
- Nincs mit köszöngetned, legközelebb úgyse segítek. *tér vissza a hűvös Daemon, akivel odafent is találkozott, mivel azt hiszem, hogy már így is túl sokat adtam neki mára magamból, ideje visszafognom a dolgokat. Miért is érdekelne ez az orosz lány? Áh, marhaság. *
- Hát akkor nézzél, én aztán nem akadályozlak meg benne. Mondjuk az érdekelne, hogy hány ember nyúztak itt meg. *mosolyodom el jókedvűen, és lelki szemeim előtt szinte látni vélem, ahogy itt szenvednek azok a szerencsétlenek. Kár, hogy már ez a hely ilyen kihalt lett, pedig szívesen csatlakoztam volna a kínzók társaságához… Max ide hozok egy Mystralit, akit senki se hiányol majd és elszórakozom vele. Miközben ennek részleteit dolgozom ki agyam egy hátsó zugában a falnak támaszkodva, hirtelen ismét Galina kerül be elém a képbe, én pedig lustán nézek szemeibe, várva ismét valami értelmetlen mondatra, de amit közöl velem… *
- Valóban? *tolom is el magam a faltól, majd lassú léptekkel a lány elé sétálok, egészen addig, amíg közvetlen előtte nem állok meg, akkor pedig tarkójához érve húzom határozottan magamhoz. Ő mondta, most már ne akarjon megfutamodni.*
- Akkor bizonyítsd is be. *mosolyodom el jókedvűen és másik kezem már vékony derekára is csúszik, hogy teljesen magamhoz vonhassam és végül ajkam határozottan ajkához érhessen. Nem fogom vissza magam, nem vagyok se lágy, se gyengéd, az ilyesmit ne tőlem várja, tehát ha nyelvem bebocsátást nyer, akkor egy durva, vad, de mégis valahol nagyon is izgató csókban lehet része, ahogy kissé még hajába is beletúrok, meghúzva azt cseppet, de nem fájón, inkább tovább fokozva a pillanatot. Majd meglátjuk, hogy erre mit lép a kicsike, de egy biztos, én egyre jobban élvezem ezt a találkozást.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
Galina Sergeevna Ivanova


Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-04-23, 12:09 pm

//NRT: Galina és Daemon, 2013.04.10.//

*Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Daemont is összezavarja a helyzet, ha nem is olyan mértékben, mint engem, a reakcióiból látom, hogy nem minden alakul úgy, ahogy ő azt elgondolja. Én csak annyit tudok, hogy nem mindenkivel mennék kettesben egy kínzókamra túrára, neki viszont még győzködnie sem kell. Azt pedig végképp nem engedném akárkinek, hogy megérintsen, főleg, hogy megöleljen. Általában automatikusan ellököm magamtól azt, aki az intimszférámba téved, de Daemon nem átlagos, tipikus vagy mindennapi eset. Angol, magamtól biztosan nem jöttem volna rá. Első ránézésre tényleg nem gondolnám róla, hogy egy kényelmes kanapén terpeszkedve szürcsöli a teát, miközben az időjárást elemezgeti. Bár ha az egész jelenetet áthelyezem egy láncokkal és különböző kínzófelszerelésekkel berendezett helyiségbe, ahol a teázás mellett emberek szenvedését is lehet nézni, akkor máris hihetőbb a kép. Ha visszafordíthatnám az időt, csak néhány percet, akkor biztosan nem tenném fel neki azt a kérdést, ami arra készteti, hogy elhúzódjon az öleléstől. De már mindegy. *
- Nem kértem most se, hogy segíts. *Előszedte a másik énjét, a nem ölelkezőst, de én akkor is hálás vagyok neki. Ha az egész valóban annyira sem érdekelné, hogy csak legyint rá, nem pazarolta volna se az időt, se az energiát arra, hogy eltüntesse a sérülésemet. Szívesen legeltetem rajta a szememet, ahogy a falhoz sétál, közben pedig azt próbáljuk kitalálni, hogy mit is akarunk itt.*
- Mintha bármiben megakadályozhatnál. *A kötekedő énem is visszatért a kávészünetről, mert kicsit idegesítő, hogy ölelkezésből áttértünk ebbe a nemtörődöm, egymásra legyintgető fázisba. De inkább továbblépek a következő kijelentésére.* - Te hány embert nyúztál már meg? *Vajon milyen érzés lehet, ha megnyúzzák az embert? Nyilván fájdalmas, ehhez ész sem kell, hogy az ember kitalálja. De az a kiszolgáltatottság, ahogy az embert kikötözik, és semmit nem tehet az ellen, hogy megkínozzák és megöljék… végigfut a hátamon a hideg, és úgy döntök, hogy ezt a kérdést inkább nem teszem fel Daemonnak. A végén még rajtam demonstrálná a bőrlenyúzás technikáját. Az arckifejezését látva simán el tudom képzelni, hogy ide hurcolja az embereket egy kicsit játszadozni. Inkább egy vallomással ismét témát váltok. Úgy látom, hogy nem lepem meg vele, de nem is tűnik úgy, hogy elhiszi, amit mondok. A kérdésére nem válaszolok, nekem magától értetődő a válasz. Egy pillanatra sem veszem le a tekintetemet róla, ahogy közelít felém, és amikor magához von nem tiltakozom. Bebizonyítom én neki nagyon szívesen, hogy tetszik. Nem ez lesz az első eset, hogy egy fiú megcsókol, de egyértelműen most érzem először, hogy nem akarom ellökni magamtól, akinek az ajkai az enyémhez érnek. Egy pillanatig sem habozom, hogy engedjem-e a nyelves csókot. Kettőnk közül ő legalább biztosnak tűnik abban, amit csinál, én csak próbálom követni. Semmi bajom azzal, hogy a csók a kelleténél durvább, sőt, ha nem ilyen lenne, még ki is követelném magamnak. Érzem rajta azt az átkozott whiskey-t, tényleg jó sokat ihatott. Remélem, hogy nem az alkohol miatt teszi, amit tesz. Egyik kezemet a derekamat fogó kezére csúsztatom, nehogy eszébe jusson elengedni, a másikkal végigsimítok a nyakán, hogy érezzem a bőre melegségét. Amikor kissé meghúzza a hajam, hallom, hogy valaki felnyög… jó ég, ez én voltam! Körmeimet a nyakához nyomom, de nem annyira, hogy megsértsem, majd lejjebb csúsztatom a kezem, végigsimítok a mellkasán, a hasán majd megállok a csípőjénél. Eljutottam abba az állapotba, amikor semmi sem érdekel a másikon kívül, minden érzékemmel csak rá figyelek. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el mire végre elhúzom tőle a fejem, muszáj rendesen levegőhöz jutnom, de előtte azért még nem felejtek el kicsit az ajkába harapni.*
- Démonokkal fenyegetsz, megkínzol, aztán megcsókolsz. *Összegzem az elmúlt fél órában történteket, mintha bárkinek is emlékeztetőre lenne szüksége.* - A sorrend tökéletes. *Nem tudom, hogy honnan bújt elő ez a személy, aki jelenleg a testemet uralja, de biztos vagyok benne, hogy a józan énem is hátradőlve élvezi a műsort. A csóktól még izgatottabban nézek Daemonra, de továbbra se tudok mit kezdeni a helyzettel. Nyilván neki lenne ötlete, ami azt illeti nekem is, de ez nem változtat a tényen, hogy továbbra sem bízom benne, de legalább a mindig jelenlevő félelem csillapodott kicsit. Pontosan tudom, hogy egy ilyen csók után mi következhetne, de nem vagyok biztos benne, hogy én szeretném-e. Ha most mindent megkap, amit akar, akkor miért akarna legközelebb is találkozni?*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Daemon Wexler


A Krorun várrom - Page 19 Destrukcios
Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-04-27, 12:44 pm

//NRT: Galina és Daemon: 2013.04.10.//


*Túl idilli és szinte nem normális dolog az, ami az előbb lejátszódott közöttünk Galinával. Mióta tudok én ilyen normális és kedves lenni? Ez nem járja, ez a lány ne érdemli meg, semmit se tett azért, hogy így viselkedjek vele, így kezdem úgy érezni, hogy le kellene állnom, de valamiért nehéz eltávolodnom tőle. Szerencsére ezt a nehézséget megkönnyítik szavai, így felvehetem ismét a másik énem, amely szintén hozzám tartozik, véletlenül se hasonlíthatok egy skizo emberhez.*
- Te is tudod Galina, hogy bármiben meg tudlak akadályozni. Ne akard lefutni még egyszer ezt a kört. *sóhajtok fel úgy, mintha fárasztana, mert jelenleg valóban ez történik. Ha ismét nagy lesz a szája, akkor az én agyam is el fog durranni, és nem valószínű, hogy ismét majd ölelkezés és gyógyítás lesz a vége. Ennyire nem vagyok kiszámítható. Viszont a nyúzásról való érdeklődésére most már egy apró mosoly jelenik meg arcomon, úgy vizslatom azokat a szép, kék szemeket. *
- Szerintem nem akarod tudni a választ. Bár annyit elárulhatok, hogy nem a nyúzás a kedvenc kínzó technikám, túl macerás, vannak annál egyszerűbb dolgok is. *de többet már nem mondok, mert félelmet se feltétlenül szeretnék kelteni benne, de tény és való, hogy tettem szörnyűségeket az életem során és még valószínűleg rengeteg másikat is fogok tenni. Galina jelenléte és szavai viszont ismét elrángatnak a múlt őrült tetteitől, így amikor ő is kifejezi felém tetszését, nem vagyok rest bizonyítékot kérni tőle, méghozzá egy csók formájában, kezdetben az is tökéletesen megteszi. Rég csókoltam már meg valakit és engem is rég csókoltak, pedig belül nagyon is vágynék erre, így hát el is jött ennek az ideje. Határozottan lépek a szöszihez, majd vonom is magamhoz, hogy ajkunk rögtön megtalálhassa a másikét, nincs értelme itt húzni egymás agyát, nem vagyunk már gyerekek. Szerencsére a lány se tiltakozik, hanem valamiféle ragaszkodást érzek az irányából, ahogy kezemhez ér, majd nyakamat cirógatja, amelytől borsózni kezd a hátam, de mégis, annyira jól esik mindez. Nyelvünk vad táncát folytatva a kis kéz is simogatásba kezd, amelyet kis karmolásokkal told meg az orosz leányzó, én pedig kissé felmorranva fordítok a helyzetünkön, így ő kerül közelebb a falhoz, melynek finoman neki is nyomom. Ezek az érintések, tényleg kívánhat engem, a csókomat, mert nem csak egyszerűen viszonozza, belead mindent… így kezem tarkójáról előre csúszik, puha arcára, amit kedvesen meg is cirógatok, mert akármilyen hihetetlen, tudok én is kedves és gyengéd lenni, csak hát az emberiség 1%-val, ha nem kevesebbel… A csók viszont a végét járja, ezt én is érzem, így az apró harapás után egy kis mosoly is megjelenik az arcomon és így hallgatom a felsorolást, aminek hála fejemet is kissé oldalra billentem.*
- Tökéletesnek gondolod? Akkor máskor is lehet ez a sorrend. *vigyorodom el kissé, de láthatóan csak ugratom. Jelenleg nem szeretnék ártani neki, csak továbbra is kezeimben tartom, a falnak döntve őt, mérlegelek, hogy mit kéne tennem, hogyan tovább, de aztán végül eleresztem és egy lépést hátrébb lépek tőle.*
- Azért kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen könnyen odaadod-e magad. *pillantok félre és bár nagyon is örülök ennek, de a bunkó én akkor se tud kussban maradni a háttérben. Megbántom-e őt ezzel? Igen, valószínűleg és ezzel én is tisztában vagyok, de félek bárkit is közel engedni magamhoz. Ahhoz, hogy ez így, tökéletes legyen, nagyon-nagyon sok időnek kell eltelnie és kitartás is kell hozzá, ami szerintem Galinában nem lesz meg… bár… okozott már meglepetéseket. Mégse tudni, hogy ő mit akar, szerintem csak élvezte mellettem a veszélyt, de hogy meg akarná ismételni, azt belül kétlem, nem vagyok én ilyen szerencsés fickó, na meg, más is észre fogja venni a Mysterioból, hogy milyen új diáklány is érkezett hozzánk, az én emlékem pedig elhalványul majd az idők folyamán. Tehát az lesz a legjobb, ha azonnal eltaszítom, esélyt se hagyva bárminek. Már az szörnyű, hogy rajta gondolkodom, hogy úgy érzem, komolyan érdekelne ez a szőke szépség… Biztosan megőrültem.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
Galina Sergeevna Ivanova


Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-04-28, 9:18 am

//NRT: Galina és Daemon, 2013.04.10.//

*Talán megemlíthetném neki, hogy mennyire szeretek felesleges köröket futni, ha ezzel tovább húzhatom a játékot. Azzal, hogy pillanatok alatt képes váltani a két személyisége között csak még inkább felkelti a kíváncsiságomat. Bár ezen a ponton nem hinném, hogy ez még jobban lehetséges. Szerintem nem tudja, hogy a figyelmeztetéssel teljesen más érzelmeket vált ki belőlem, mint amire ő számítana. A kijelentésére nem válaszolok, még ez is jobb annál, mint hogy beismerjem, hogy valóban, szinte bármiben megakadályozhat. Viszont egy kétkedő pillantást csak nem tudok megállni, de gyorsan korrigálom a vonásaimat, ebben az is segít, hogy olyan kellemes beszédtémát talál nekünk, mint az emberek megnyúzása.*
- Ha nem akarnám tudni, nem kérdeztem volna rá. *Úgy látom, kímélni akarná a patyolat kis lelkem, pedig nem kellene. Kicsit hezitálok, hogy rákérdezzek-e a kedvenc technikájára, aztán úgy döntök, hogy ezt máskorra hagyom. Irigylem, hogy ilyen ridegséggel képes másokat szemlélni. Pár pillanat múlva ismét visszarángatom köreinkbe az ölelkezős énjét, hogy tettekkel is bebizonyítsam, igenis tetszik nekem. Legalább is remélem, hogy elég jó bizonyítéknak tartja majd. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek ilyen hévvel csókolni valakit. Szeretném, ha lenne még legalább két kezem, mert a meglévőkkel nem tudom egyszerre annyi helyen megérinteni, amennyin szeretném. Némi büszkeséget érzek, mert úgy tűnik tetszik neki is, amit csinálunk. Ezen felbuzdulva pedig félrelökök minden gátlást, ami eddig volt még bennem. Amikor én kerülök a fal mellé jobb lábamat úgy helyezem, hogy a combom az övéhez érhessen, a csípőmön levő kezét pedig továbbra sem engedem el. Nem hinném, hogy lehet még fokozni az érzést, amit ő gerjeszt bennem, de ismét rácáfol, amikor megsimogatja az arcomat. Nem akarom, hogy ez legyen az utolsó (és egyetlen) alkalom, hogy így ér hozzám. Talán ezt majd közlöm is vele, de csak később, most csak ezen a csókon keresztül próbálom neki közvetíteni, hogy mit is érzek. Amikor végül elhúzódom tőle mondok valami sületlenséget, amire válaszol, látom, hogy nem komolyan, de mégis megragad a mondatában az a „máskor”. Most már biztosra veszem, hogy ő is találkozna még, és akaratlanul is elmosolyodom. Inkább bele sem gondolok, hogy milyen idiótán nézhetek ki ezzel a bárgyú vigyorral. Végül ő szakítja meg a testi kontaktust, a fal miatt ez nekem nehezebben is menne. Ráadásul, ha rajtam múlna jövő hétig is itt ölelgethetnénk egymást. Az mosolyom eltűnik, főleg amikor ellép tőlem és ismét teret enged a nyersebbik énjének. Kicsit elszégyellem magamat, hiszen csak most gondolok bele igazán, hogyan is viselkedtem az elmúlt percekben, de emellett van némi megbántottság is, amiről nem érdekel, hogy látszik-e rajtam. Összevonom a szemöldököm, ahogy az előbbi érzelmek mellé belép a harag is, hiszen hogy jön ő ahhoz, hogy ilyesmit feltételezzen rólam? Csak azért nem ütöm meg (vagy legalább próbálom megütni), mert valahol igaza van, hiszen nem éppen a visszafogott lány képét mutattam neki. Mintha neki az egészhez nem lett volna köze… Na nem, ilyet nem játszunk, nem csókolhat meg, hogy aztán ilyen kérdésekkel álljon elő.*
- Miért, zavarna, ha így lenne? Na és te, másokkal is ilyen könnyen engedsz a csábításnak? *Örülök, hogy a hangomon nem érződik a harag, bár legszívesebben hozzá vágnék valamit. De majd máskor. Most inkább csak veszek egy mély levegőt, és az eddig bevált taktikámhoz fordulok.* - Te vagy az első, aki ezt kihozta belőlem. Most örülsz? *Érdekes módon vele nem esik nehezemre őszintének lenni. Bár meggyőzni nem tudom, az már az ő dolga, hogy hisz-e nekem. Vagy hogy egyáltalán érdekli-e.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Daemon Wexler


A Krorun várrom - Page 19 Destrukcios
Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-04-30, 8:38 pm

//NRT: Galina és Daemon: 2013.04.10.//


*Fogalmam sincs, hogy mit érdekli az, hogy kit kínoztam már meg, de ha ennyire válaszokat akar, hát megkaphatja. Viszont ha kiderül, hogy Galina valamiféle mazochista lány, akkor még az is előfordulhat, hogy csak azért se fogom bántani, nehogy már neki jó legyen. De ahhoz, hogy ez kiderüljön, még sok idő kell…*
- Meglepő kérdésekkel tudsz néha traktálni. Olyanokra vagy kíváncsi, amit más hallani se akarna. *vigyorodom el most már eléggé jókedvűen és ezt csak tetézik a lány szavai, amelyekkel tetszését fejezi ki irántam. Elérkezik hát a csók pillanata is, amelybe nem csak én adok ám bele mindent, érzem, hogy vonzódik hozzám ez a gyönyörűség, hogy kíván engem, ahogy én őt, de nem fogok még bármit megengedni magunknak, mert bár imádok szórakozni, ez most valamiért más. Mindenesetre nem utasítanék el egy következő, hasonló találkozót, aztán majd meglátjuk, hogy valóban sort tudunk-e keríteni rá vagy esetleg eltávolodunk, mintha soha nem is ismertük volna egymást. Nem engedhetem meg magamnak, hogy minden ennyire jó legyen, ilyen idilli, muszáj elrontanom ezt, mert kezdem gyengének érezni magam, ezért is a kérdés, melynek segítségével talán sikerül kissé ismét eltaszítanom… ahogy szép pofiját figyelem, rá is jövök, hogy igazam van, megbántottam és bár ez belül örömet okoz, egyben zavar is. Nem szeretném, ha elkerülne, még sincs más mód. A kérdései hallatán eleinte csak kíváncsian fürkészem arcát, aztán a kőkemény igazság is elhangzik.*
- Igen, zavarna… és hogy én velem mi a helyzet? *kezdem el fürkészni arcát, majd simítok végig ajkamon, ahol nemrég még a lány puha ajka kényeztetését érezhettem.* - Miért utasítanám vissza, ha egy jó csaj meg akar csókolni? *vigyorodom is el, de valami hűvösség is fellép ezzel, mert igen, én bárkivel hajlandó vagyok kavarni, ha úgy hozza a helyzet, talán félnék is megmaradni egy embernél. Azt viszont már nem teszem hozzá, hogy talán évente egy olyan lány van, aki a csókomra vágyik… Tehát akkor talán tudná, hogy nem vagyok én egy nagy csajozós, ha esetleg eddig erre még nem jött rá. *
- Én vagyok az első? Hmm, igen, azt hiszem, hogy örülök, bár nem értem, hogy miért pont nekem engedtél. Egyáltalán nem vagyunk hasonlóak… szóval ne ábrándozz, ez a csók nekem semmit se jelentett. *nézek is bele elkomorodva szemeibe, és bizony oly őszintének tűnik hazugságom, hogy még majdnem magam is elhiszem. Igazából képtelen vagyok azt elfogadni, hogy nagyon is elkezdett máris érdekelni ez az orosz leányzó, nem csak szórakozásból, de hogy azt neki is elmondjam… gyengeség lenne. Jobb lesz most bántani őt, lelkileg, mert a testi fájdalmat túl jól kezeli tapasztalatom szerint. *
- Szóval én lépek is, elég volt mára ez a hely. Jó nézelődést! *kacsintok rá és szimplán hátat fordítok neki, hogy visszasétáljak az aulába és onnan ki a kastélyból. Ha akar, még meg tud állítani, mivel nem hoppanálok el, de ha elenged, akkor majd meglátjuk, hogy mikor futunk össze következőre, én csak remélni merem, hogy minél előbb, mivel máris hiányzik az az előbbi csók, amit az előbb kaptam.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
Galina Sergeevna Ivanova


Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-04-30, 11:57 pm

//NRT: Galina és Daemon, 2013.04.10.//

*Egyre többször szembesülök a ténnyel, hogy furcsa kérdéseim vannak. Bár ez eddig sem zavart és ezek után sem fog túlzottan érdekelni. De hogy traktálom a kérdéseimmel? Ha annyira bánná már rég magamra hagyott volna…*
- Miért kellene érdekelnie, hogy mások mit akarnak hallani? *Ezt most teljesen komolyan kérdezem tőle, a jelek szerint őt sem nagyon foglalkoztatják mások, akkor miért lepődik meg, ha valaki hasonlóképpen gondolkodik?* - Ha jól emlékszem már tisztáztuk, hogy nem tartozom a mások közé. Bármennyire is szeretnél hozzájuk sorolni. *Elmondom én ezt neki többször is ha kell. Sőt, be is fogom bizonyítani, ha hagyja. Látom, hogy baromi jól szórakozik, és úgy tűnik, hogy rajtam. Akár meg is sértődhetnék, de nem fogok. Eszembe sem jutott volna, hogy itt csókok fognak elcsattanni, na nem mintha ellenemre lenne. Kissé el is veszítem a fejemet, ami miatt később talán rosszul fogom magamat érezni, de most ez nem érdekel. Mint minden jónak, a csóknak is túl hamar vége szakad, de nem is baj. Vagyis nem annyira. Talán túl sokat engedtem meg neki… de mit számít, ha mindkettőnknek tetszett? A kis megjegyzésével eléri, hogy egy olcsó kis cafatnak érezzem magamat. Bár én tudom az igazságot, hogy ez így nem igaz, és valamiért nagyon szeretném, ha ezt ő is tudomásul venné. Majdnem elmosolyodom, amikor közli, hogy zavarná, ha a szavaival élve, csak úgy odadobnám magamat mindenkinek, de visszafogom magamat és egy pillanatra sem veszem le a tekintetemet az arcáról.*
- Miért zavarna? *Megkérdezném tőle azt is, hogy ha ő csak úgy csókolgathat mindenkit, aki tetszik neki, akkor egy lány miért ne tehetné ugyanezt, de ezt most felesleges civódásnak érzem. Most csak az előbbi kérdésemre akarok tőle választ. Nem tetszik, ahogy erről beszél, egyre azt a gyanút erősíti bennem, hogy tényleg csak jót szórakozik minden kis idióta csitrin, aki elég buta ahhoz, hogy az útjába keveredjen és még szóba is álljon vele.*
- Az első, akinek sikerült ezt kihoznia belőlem. *Ismétlem meg az iménti állításomat, csak hogy teljesen tiszta legyen, nem ő az első fiú az életemben, de az első, aki ilyen vágyakat ébresztett bennem.* - Miért ne engedtem volna pont neked? És mit számít, hogy nem vagyunk hasonlóak? *Nem tudok mással válaszolni, csak kérdésekkel. Eltűnt minden jó kedve, még az enyém is. Sikerült teljesen összezavarnia, bár eddig sem volt túl tiszta, hogy akkor most mi is zajlik köztünk. Kicsit megköszörülöm a torkom (miért szorult el ennyire?) mielőtt válaszolnék az utolsó hozzáfűznivalójára.*
- Amúgy, csókolt már meg olyan fiú, akinek semmit nem jelentett az egész. Az a csók pedig nem ilyen volt. *Persze lehet, hogy egyszerűen csak fogalmunk sem volt a jó csók fogalmáról. Lehet, hogy Daemont tényleg nem érdeklem… nem, akkor miért mondta, hogy tetszem neki? Az a csók sem volt neki közömbös, ebben biztos vagyok. Vagy csak megint túl naiv vagyok. Akkor viszont ez jó lecke lesz arra, hogy „ne dobjam magam oda mindenkinek”. A falnak dőlve nézem, ahogy hátat fordít nekem én pedig nem mozdulok, hogy kövessem. Nem köszönök el, de mielőtt az ajtóhoz érne még utána szólok.*
- A mérget ne feledd! *Akár azt is kérdezhettem volna, hogy lenne-e kedve újra találkozni, de nem, az ígérete most kapóra jött. Próbálom egy az irányítást és magabiztosságát nem elvesztett ember képét mutatni, bár csak egy egyszerű kis szürke egérnek érzem magamat, aki most éppen csak arra jó, hogy a falat támassza. Miután magamra hagy még percekig ácsorgok egy helyben és egykedvűen bámulok a sötétbe. Ebből a bámészkodásból egy halk neszezés térít magamhoz, nyilván patkányok. Jó nagy patkányok. Olyan gyorsan hagyom el a kínzókamrát, hogy szinte porfelhőt hagyok magam mögött, és kirohanok a várból. Persze néhány méter után visszafordulok, mikor eszembe jut, hogy a szegény kis béka még mindig a táskámban van, ahol nyilván már halálra unta magát, a táskát pedig bent felejtettem. Erről is Daemon tehet! Biztos direkt élvezi, hogy körbe sétál, csókolgat és megszédít mindenkit! Nekem pedig el kell terelnem a gondolataimat róla. Nem látom sehol, persze, nyilván van jobb dolga is… Visszamegyek a táskáért, majd újra elindulok, hogy visszatérjek az iskolába. Ma már semmi mást nem akarok csak begubózni a takaróm alá, szidni még egy kicsit Daemont, na meg az egész univerzumot, és reggelre talán nem fogom ennyire idiótának és kihasználtnak érezni magam.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Daemon Wexler


A Krorun várrom - Page 19 Destrukcios
Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-05-03, 9:00 pm

//NRT: Galina és Daemon: 2013.04.10.//


*Nem áll szándékomban mindenbe beavatni ezt a lányt és ezeket a kérdéseket se nagyon tudom hova tenni, így egyértelmű talán az, hogy ismét meglepődöm azon, hogy mennyire más Galina a többi, itt tanuló diákhoz képest, pedig szavaiból is lejön, hogy igazán felfoghatnám már.*
- Nem kéne és tudod, nem szeretnélek besorolni a nagy átlagba. Egyszerűen még nem ismerlek, de talán legközelebb már nem fogok meglepődni az ilyesmiken. *mosolyodom el kissé, ezzel lezárva ezt a témát, mert tényleg nincs mit túlragozni a dolgokon, most neki van igaza és egye-fene, de én is beismerem. Inkább tetszésünknek engedve vonom magamhoz és egy hosszú csókot követően lépek csak hátrébb. Nem vagyok hülye, kihasználom az ilyen alkalmakat, ez a szöszi pedig már jó pár perce sikeresen felkeltette az érdeklődésemet. De nem vagyok valami romantikus alkat, így a pillanat varázsa megszakad, én pedig ismét elővéve bunkózásomat kezdem el piszkálni egy olyan dologgal, amely szerintem őt is érinti, ennyire nem lehet más, mint a többi csaj, hiszen mégis csak nőből van.*
- Magam sem tudom. Egyszerűen zavarna, fogadd el ezt a választ. *vonom meg kissé vállaimat, ennyivel letudva ezt a témát és természetesen én is felelek neki. Tudom, hogy mit szeretne hallani, de nem fogok a kedvéért most hazudni, tudja csak meg az igazat… Na de az, hogy ő nem mindenkivel ilyen, mégis csak jól esik… Ezek szerint akár én is lehetek vonzó valaki számára, saját magam miatt, de ebbe mégse élem bele magam, mert ha többé nem látnám, akkor ismét pofán csapna a felismerés, a reménykedés hibájából. Tehát egyelőre carpe diem, a terveket meg meghagyjuk későbbre. De ez a sok kérdés. *
- Kezdesz az agyamra menni… tényleg fárasztó vagy. Azt hiszed, hogy majd minden kérdésedre válaszolgatni fogok? Ennyire nem leszek nyitott könyv szöszi. *vigyorodom is el jókedvűen, de mégse túl kedvesen, mert tényleg jobb magamban megtartani azt, amit most gondolok. Nagyon is megfelelő a számomra, hogy mások vagyunk, ugyanis gyűlölnék egy olyan csajt, aki olyan, mint én… szerintem rövid úton ki is nyírnám. Tehát ez így pont tökéletes… túlságosan is az. De azért teszek még egy lapáttal erre az egészre, ráfogva, hogy semmit se jelentett, mert valamelyik felem így is gondolja, de a másik nagyon is ragaszkodna a folytatáshoz. Szóval… mint már eddig is elgondoltam, lesz, ami lesz a jövőben, nem csak rajtam fog állni. *
- Aham, ha te mondod, Ms. Csókszakértő. *nevetek fel, hagyva abban az ábrándban, amiben most benne van. Egyre nehezebb szegény dolga, de úgy hiszem, hogy még nem képes kiismerni engem, nem tudja már, hogy miért is történt ez a csók és hogy igazából jelentett-e valamit nekem. Ha meg mégis tudja… akkor sokkal okosabb annál, mint amilyennek első ránézésre gondoltam volna. És nem, itt nem a szőke haj a hibás, mert én kifejezetten bukom a szőkékre, tehát egy buta vicc se jutna az eszembe róla, azokat meghagyom másnak. Ideje távoznom, tehát hátat fordítok neki és az ajtó felé indulok, de menet közben még hallom a válaszát, de meg se állok, egy pillanatra se, csak kezem emelem fel, mellyel intek a csajszi felé. Én is szeretném viszont látni, tehát már csak azért is el fogom készíteni neki azt a mérget, így lesz indok a találkozásra. Ahogy felérek az aulába, majd kijutok a kastélyból, viszont már nem várakozok tovább, félő, hogyha itt lennék még akkor, amikor Galina is feljön a kínzókamrából, ismét karjaimba zárnám… azt pedig nem engedhetem meg magunknak. Tehát gyors léptekkel, magabiztosnak mutatva magam tűnök el az erdő árnyai között.*

//Köszönöm a játékot, nagyon-nagyon élveztem! *-* //
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
Galina Sergeevna Ivanova


Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-05-04, 1:57 am

//NRT: Galina és Daemon, 2013.04.10.//

*Kétlem, hogy soha többé ne okoznék neki meglepetést, de ezt most nem hangoztatom. Csak mosolygok én is, jól esik, hogy végül is nem akar a nagy átlagba sorolni, akár pozitív, akár negatív értelemben teszi ezt. De leginkább annál a „legközelebb” szónál vagyok leragadva. Bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy komolyan gondolja, de… őszintén szólva Daemonnal kapcsolatban semmiben sem lehetek biztos. Nem fogom túlelemezni, hogy miért csókol meg és én miért reagálok rá ennyire hevesen; számomra nyilvánvaló, hogy miért csináljuk. Azt viszont nem értem, hogy miért kell visszatáncolnia. Mintha csak arról akarna meggyőzni, hogy nem elég jó. Vagy én nem vagyok elég jó. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy elrontottam valamit, vagy egyszerűen annyira furcsa vagyok, hogy ezt már ő sem tudja hova tenni. A kérdéseimre természetesen az ilyenkor szokásos választ kapom: fárasztó vagyok és különben is, hagyjam végre békén a kérdésekkel. Az eszembe sem jut, hogy ne tudná a válaszokat. Amikor közlöm vele, hogy mit is gondolok az iménti csókról, meg sem lepődöm, hogy kinevet. Nekem már abszolút nincs kedvem nevetni, a legkomolyabb arckifejezésemmel nézem, ahogy szórakozik rajtam. Nem tudok dönteni a két lehetőség közül, miszerint hinnem kellene neki, hogy tényleg semmit nem jelentett az egész vagy igenis jelentett, viszont a jelek szerint ez némi gondot okoz neki. Sőt nem csak neki, hanem nekem is, bár valószínűleg egészen más okokból. Látom, hogy ha tovább feszítem a húrt, akkor csak annyit érek el, hogy végleg eltaszítom magamtól ezért hagyom, hogy övé legyen az utolsó szó. Mikor végül magamra hagy, még utoljára bepróbálkozom, hátha sikerül összehozni egy új találkát. De vissza sem fordul, csak int, ami az én szótáramban bármit jelenthet az „Oké”-tól a „Hagyjál már békén”-ig. Dühös vagyok, bár nem tudom, hogy rá, vagy magamra, vagy egyszerre mindkettőnkre, vagy a válaszok hiányára, hogy nem tiszta a helyzet… Jó néhány perc eltelik mire lehámozom magamat a falról és otthagyom a kínzókamrát. Ha újra találkozunk, akkor nem ijeszthetem el magamtól. Bár nem tudom, hogyan fogom ezt csinálni, végül is, most is csak magamat adtam. Most nagyon szeretnék más dolgokkal foglalkozni, de képtelen vagyok nem az elmúlt fél órára gondolni. Sikerül összeszednem a táskámat békástól és elindulok vissza az iskolába. A hálótermen kívül nem akarok mást látni, odafele pedig beszerzem a tini lányok egyik legjobb barátját: egy halom édességet. Egy kis tömény szesz is illene az alkalomhoz, de aztán végiggondolom újra; miért akarnám leinni magam? A zavaros érzéseim ellenére is úgy gondolom, hogy semmi nem történt, amit szeretnék elfelejteni.*

//Én köszönöm, nekem is tetszett! Remélem, hogy folytatjuk majd még ezt a szálat Smile//
Vissza az elejére Go down
Illya Imbecairwen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
Illya Imbecairwen


Hozzászólások száma : 1187
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Loki háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-06-30, 1:27 pm

//Vérmágia 2. házi//

*A leányzó egy laza esti sétára indul famulusával a friss, meleg időben. Az utóbbi években már sikerült hozzászoknia ehhez az időjáráshoz, pedig eleinte a nyarak igencsak megviselték. Otthon általában nyáron sincsen túlzottan meleg. Most már kibővítette ruhatárát is ehhez az időjáráshoz. Lábán tornacipő, melyhez fekete pólót és farmert húzott ma. A sólyom a feje fölött köröz és vitorláz lassan. Csendes sétájuk a romok felé vezet. Összehúzott szemmel áll meg úgy száz méterre a romoktól. Az épületből fényt lát kiáradni. Kissé összeráncolja homlokát, majd eltűnődve pillant Orceyiára.*
-Úgy látom, nem csak mi találtuk meg romantikázni Ambrussal. Nem kukkolunk egy kicsit? *a madár cserreg egyet, majd mind a ketten elindulnak a fényforrás felé. A lány cipőjének gumitalpa kicsit nyikorog, amikor belép az ajtón, s kíváncsian bekukkant. Szerelmespár helyett azonban egy táplálkozás közepén leledző vérszívót pillant meg. A karmai között ernyedten lógó embert nem ismeri fel, ahogyan a lényt sem, de nem is nagyon érdekli. Néhány pillanatig farkasszemet néznek a vámpírral, majd az a lány felé hajítja a kiürült testet, ő pedig ijedten ugrik hátra előle. A sólyom hangosan felvijjog, s óvón helyezkedik az ellenfelek közé, hogy az ő drága teremtőjét csak ne merje bántani a szörnyeteg. De a vámpírt nem érdeklik holmi madarak. Nem törődve a fájdalommal, amit a karjába vájó karmok és csőr okoz, elsöpri az útjából a famulust, s a lány irányába indul meg, aki erre már pálcát ránt.*
-Protego! *süti el a pajzsbűbájt, bár tudja, hogy ezzel nem igazán tudja távoltartani magától hosszabb távon a teremtményt. Arra viszont időt ad a lánynak, hogy eszébe jusson a megfelelő varázsige, amivel egy vérszívót ártalmatlanná tehet, valamint a famulusnak egy újabb támadásra. Ezúttal a vámpír kopasz fejét találja meg magának, melyeket mérgezni igyekez, habár nem sok hatást ér el vele. A lény eleinte nem tudja, melyikükkel foglalkozzon először, így mindkettejükkel hadakozni kezd, jó nagyokat odasózva és karmolva a lányra és a madárra egyaránt. Egy erősebb ütéssel végül falhoz vágja a diákot, s abban a tudatban, hogy az most már nyugton marad, a madarat próbálja elkapni, feltehetően azzal a szándékkal, hogy megfojtsa, ha eléri.  Illya néhány pillanatig figyeli kettejük harcát, majd megrázza gyorsan fejét. Ki tudja, meddig tudja magára vonni Orceyia a másik figyelmét, ki kell használni az időt. Ha az uraság a vérére szomjazik, csak tessék. Vegyen belőle nyugodtan. Közelharcban egyébként is alulmaradna vele szemben, de belülről még megrágcsálhatja a szervezetét. Behunyja szemeit, felkészülve a fájdalomra, majd alkarjába harap, s addig szorítja foga között a bőrt, amíg nem érzi vérének fémes ízét. A szája megtörlésével nem foglalkozik most, pálcáját irányítja sietősen a sebbe.*
-Veneni vulneris. *motyogja az igét, majd felpillant a hadakozókra. A vámpír idegesen csapkod, hogy leüsse a nagy ragadozó madarat, aki viszont mindig gyorsabbnak bizonyul és már igencsak szétkaszabolta a fent említett kopasz kobakot. A finn a vámpírra irányítja pálcáját, hogy magára vonja végre a figyelmét.*
-Reducto! *a férfi megtántorodik, majd éhes pillantását a lányra veti. Szájából még mindig csöpög a vacsorája maradéka, de az már a múlt egy szép emléke. Mohón nyalja meg száját, míg a leányzó torkában dobogó szívvel várja, hogy a fogait nyakába mélyessze. A famulus azonban ezt nem hagyja csak úgy. Nem értve, mire készül gazdája, ismét támadásba lendül.*
-Orceyia ne! Tudom, mit csinálok! *azzal odaszalad a madárhoz és elkapja annak lábait, hogy ne tudja bántani a vámpírt, akinek ettől széles vigyorra húzódik a szája csúnya ábrázatán, majd kihasználja a helyzetet, s egy bordaropogtató öleléssel a pöttömbe mélyeszti hegyes szemfogait. Illya ajkát egy apró sikoly hagyja el, amikor bőre átszakad, majd a mennyezetet kezdi tanulmányozni, míg összeszorított fogakkal tűri, hogy a vámpír kiszívja belőle a vérét, valamint a mérget. Úgy egy perc múlva már kezdi is érezni, ahogy enyhül a férfi szorítása, majd végül teljesen elengedi és tágra nyílt szemekkel kezd hátrálni tőle. Kissé kábán szemléli a vámpír szenvedését. A végét már nem várja meg. Pálcáját ismét a sebbe irányítja, s fásultan elmotyogja a megfelelő szót.*
-Figurus. *Miután megszűnt a varázslat, int famulusának és nagy ívben kikerülve az immár földön fekvő, de még felé kapkodó pasast, kisétál a várból. Ellenáll a kísértésnek, hogy megálljon a falnál egy kicsit pihenni. Elbotorkál lassan a suliig, ahol azért a kapu előtt még megáll egy kis szusszanásra. Pálcáját a sebére irányítja újra.*
-Hippokrax. *a seb beforr, ő pedig fáradtan mosolyog sólymára, aki aggódva figyeli a lányt, hogy rendbe jön e. Ezen azonban nem sokáig kell gondolkoznia, mert néhány pillanat múlva az elrugaszkodik a falról és besétál a suliba. Nem kevés vért vesztett, így a lépcsőn néha megbotlik, mire feljut a szobájába. Szíve szerint egyből az ágyba zuhanna, de nem akarja összemocskolni az ágyat, így még egy gyors zuhanyra sort kerít, mielőtt álomba merülne.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-18, 3:04 pm

// Nrt: Rachel és Gwynn - 2013.08.18. //


*Néhány nappal ezelőtt már jártam a várrom környékén, melynek kísérteties hangulata egyből magával ragadott. Akkor elsőnek a környéket derítettem fel egy kisebb körben, hátha találok valami barlangot, vagy feltűnően nagy odút, de semmi ilyesmire nem leltem, pedig szakavatott szemeimet nehéz becsapni, hisz megtanultam mit kell keresni. Tehát ha van is titkos bejáró a várhoz, az vagy mágiával van elrejtve, márpedig miért ne lenne, vagy kívül esik az általam átfésült területen. S hogy miért fontos ez nekem? Egyfajta menedéket akarok kiépíteni a falak közt, ezért is hoztam pár cuccot ide, amit feltűnés nélkül akarok elrejteni valamelyik szobában, hogyha a szükség úgy hozza, legyen mihez nyúlnom. Ennek megfelelően egy nagyobb fajta fekete hátizsák lóg a vállamról, amelynek szíjáról további kötelek himbálóznak, míg a félig összehúzott táskából elővillannak a hosszabb pengék markolatai. Felszerelésem további részei már inkább túrázáshoz illenek: egy szürke, foltozott, agyonkoptatott nadrág és fekete ujjatlan felsőm mellé katonai bakancsot húztam a terep miatt. Ruhatáram nem túl nagy, így ha valaki már ismeri jellegzetes szerelésem, messziről kiszúrhat, főleg ebben a napos időben, errefelé azonban nem sűrűn tévednek látogatók, így viszonylag zavartalanul ténykedhetek. A kastély udvarába érve már sokkal hűvösebb lesz a levegő, köszönhetően a mohás kövek réseiből áradó ködnek, amelyért ebben a nyári hőségben kifejezetten hálás vagyok. A nyikorgó vaskapuhoz érve ma is ott vár rám a jelenés, mely elsusogja figyelmeztetését halott, repedezett ajkaival, majd összerogy, hogy porhüvelye eltűnhessen a ködtakaró rejtekében. Először nem reagáltam ilyen nyugodtan a történtek láttán, és ma is titkon azt reméltem, hogy esetleg valami más közlendője is akad a szellemnek, azonban csalódnom kell. Úgy látszik, arra kárhoztatott, hogy az idők végezetéig tájékoztassa az erre tévedőket, hogy jobb kívül maradniuk. Elképzelésem sincs, mi művelhette ezt az itt lakókkal. Természetesen múltkori látogatásom után első utam a könyvtárba vezetett, hogy tisztába jöjjek a hely körül keringő mítoszokkal, azonban ezektől sem lettem sokkal okosabb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs rám hatással a hely szelleme. Nyugtalanná tesz a gondolat, hogy valami olyasmi lappanghat a falak közt, amivel jelen tudásommal nem érhetek fel, ezért kétszer óvatosabb vagyok. Nesztelenül lépkedek, ami a vöröses mohák miatt könnyen megy, mivel ez a puha növény megkezdte a benti termek kövezetének meghódítását is. Gyorsan körbejárom az elérhető helyiségeket, hogy tudjam, tiszta a terep. Ma sem történik semmi kirívó, csupán pár patkány szeme villan meg a sötétbe vesző sarkokban, hogy némi kotorászás után ismét némaság költözzön a falak közé. Ahogy a szobákat járom, egyfajta otthonos érzés telepszik rám, amit nem sokan mondhatnak el egy ilyen kaliberű helyen. A csupasz kőfalakat díszítő vér és penészfoltok, a mennyezetről lógó pókhálók és a talpam alatt elroppanó patkányürülék mind mind a Telep alagsorát idézi, ahová kiválasztásomig voltam bezárva. Néha most is visszalöknek, csakhogy emlékeztessenek, honnan jöttem. Itt is mindent körbeleng a halál illata, itt mégis sokkal kevésbé kézzel fogható, ami egyfajta misztikus légkört teremt. Nem időzök sokat a nézelődéssel, mert el akarom intézni amiért ide jöttem, ezért a felderítést követően magam elé veszem táskám, és a kiszemelt helyeken elrejtek néhány tőrt, kötélcsomót, tűzkövet és mágikusan tartósított élelmiszert. Rosszabb, mint a McDonald’sos kaja, mégis fel kell készülnöm arra az eshetőségre is, ha netán pálca nélkül kényszerülnék túlélni pár napot. Nem egy helyre rejtek mindent, hanem külön kis csomagokat készítek, amiket aztán igyekszem eltüntetni a szem elől, hogy más ne találhassa meg.*
- Evapores!* suttogom olyan helyeken, ahol nem tudom tökéletesen elrejteni a pengéket mugli módszerrel, egyúttal biztosítva azt is, hogy nehezebb legyen őket megtalálni. Amint végzek egy szobával, még egyszer visszafordulok, ellenőrzöm az összképet és magamban elraktározom a rejtekhelyeket, majd jöhet a következő helyiség.*

Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-18, 4:08 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Rég jártam már a várrom környékén és bár kellően kísérteties az a hely, most mégis úgy érzem, hogy talán mégse járok rosszul, hogyha oda tévedek. Rég nem történt velem semmi érdekfeszítő se, egy kis izgalomra vágyom. A varázserőm is kezd stabilizálódni, már nem vagyok az a lusta dög, aki voltam, szóval tanulok és gyakorlok is rendesen és úgy érzem, hogy nagyjából stabil a tudásom az anyagokból. Bár évfolyamot nem fogok tudni év vége előtt lépni, de nem baj, megelégszem azzal, amihez lehetőségem van. Jelen pillanatban éppen az ösvény mentén haladok a számomra oly jól ismert, de mégis elkerülendő épület felé, ahova hamarosan be is fogok térni. Nincs rajtam amúgy semmi extra, arcom szeplős, barnaságaim fekete sminkkel vannak kihúzva és szép, barna hajam is egyenesen omlik végig hátamon. Ékszert nem viselek, csak a pálcám van a derekamnál, de semmi több. Mivel kellemesen meleg van, ezért a fekete rövidnacim és a barna színű, minimálisan kivágott toppom mellett döntöttem és a túrázásnak hála bakancsot se felejtettem el venni lábaimra. Nem túl jó minőségű, látszik rajta, hogy nem vagyok pénzes, ezért már agyon használtam, de én szeretem és csak ez számít.*
~ Hmm, merre menjek? Felfelé vagy lefelé? ~ *tekintek a lépcsők felé már az aulába érve és mivel sejtem, hogy odalent az a bizonyos kínzókamra fogadna, ezért hamar határozom el magam és fejemet is megrázom, hogy nem, lefelé mégse megyek, tehát irány felfelé, hogy átfésülhessek néhány poros szobát. Nem számítok arra, hogy bárki is lesz itt vagy akár egy szellem lep majd meg, próbálok most erősnek mutatkozni, de azért ahogy néha megráz néhány ablakot a kinti hűvös szél, cseppet megborzongok. Most éppen az egyik rég nem használt hálószobába lépek be, kíváncsian nézve meg a még mindig szép baldachinos ágyat, a régi szekrényeket és azokat az ódivatú festményeket is a falon, amelyek mintha a múltról mesélnének. Kíváncsi lennék, hogy mely korban is éltek itt és hogy miért nem használják most már ezt az épületet, ahogy arra is, hogy miért nem üres… Bátortalanul, de azért csak odasétálok az ágyhoz, hogy nemsokára hátsómat dobjam le rá és a rugóságát nézve mocorogjak rajta. El is mosolyodom, majd egyszerűen dőlök hátra rajta. Talán gyerekes viselkedés ez, de most jól esik így kikapcsolni, úgy sincs itt senki, ki láthatna? *
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 3:13 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//


*Már cuccaim jó részét sikerült elhelyeznem a komódok mögött, fellazult padlódeszkák alatt, patkány cincálta kárpitok réseiben, ami azonban nem öt perc, így már jó egy órája itt lehetek, mire elmondhatom hogy a feladatom végéhez közeledek. Táskámban csupán kedvenc háromágú szigonyaim, pár görbe pengéjű kisebb kés, két csomó kötél, némi élelem és még néhány apróság bújik meg, ezt azonban az emeleten óhajtom elrejteni, hátha az alagsor és a földszint valamiért nem lenne elérhető számomra. Fel is osonok a lépcsőn, apró porpamacsokat lebegtetve meg, így lábnyomaim hamar kirajzolódnak mögöttem, akárcsak azé, aki előttem járt itt. Több, különböző méretű lábnyom látható a porban, legtöbbjük azonban már eltűnőben van, nem úgy mint egy kisebb bakancsé, mely árulkodón virít előttem. Ha lehetséges, még jobban ügyelek arra, nehogy bármi neszt okozzak, ugyanis egészen biztos vagyok benne, hogy ezeket a lenyomatokat a felderítés során még nem őrizték a lépcsőfokok. Bármi is járt erre, azóta érkezett, hogy én itt vagyok, akkor pedig lehet, hogy még mindig itt bolyong valamelyik szobában. Eme felismerést követően azonnal jobbomba veszem pálcám, míg másik kezembe egy kisebb tőr kerül, így minden eshetőségre felkészülve indulok tovább, követve a lábnyomokat. Ekkor alig hallhatóan nyikorgás üti meg a fülem, ami biztosan nem a nyílászáróktól ered, így még jobban rámarkolok fegyvereimre. Nem zárhatom ki, hogy a ház egy teremtménye csapdába akar csalni, vagy épp tréfálkozik velem, ugyanis a nyomok egy idő után meglehetősen kuszák lesznek, mintha tulajdonosuk céltalanul kóborolt volna szobáról szobára. Az utolsó ajtónál azonban véget érnek a nyomok, nem indulnak visszafelé, így biztos lehetek abban, hogy az idegen odabent állapodott meg. Pechemre az ajtó teljesen kitárva maradt, így nem nyújt fedezéket az ajtószárny, és tükör sincs nálam, hogy előbb óvatosan körülkémlelhessek odabent. Így vállalva a kockázatot, a falnak lapulva belesek a szobába, éppen csak kidugva fél arcomat. Túlzott paranoiám miatt egy töredékmásodpercet adok agyamnak, hogy regisztrálja az odabent látottakat, majd vissza is kapom fejem. Csak ezután tudatosul bennem, hogy egy alakot láttam az ágyon elterülve. Talán megsérült, vagy már halott is, akkor viszont támadója is a közelben lehet. A tanult módszereim alapján lecsendesítem magam, kihegyezem érzékeimet, fegyvereimet félig felemelem, használatra készen, így lépek be határozottan a szobába, egyből oldalt lépve, hogy a fal a hátam mögé kerüljön. Előbb villámgyorsan megbizonyosodok afelől, hogy a szobában a lányon kívül nem tartózkodik senki, s csak ezután lépek közelebb az ágyhoz. Merthogy most már azt is ki tudom venni, hogy egy nő fekszik az ágyon, mindenféle külsérelmi nyom nélkül. Ruhája a mai modern kort idézi, még ha kicsit kopottas is, így aztán nem gondolnám hogy a ház egy kísértetével van dolgom. Akkor hát miért van itt?*
- Jól vagy?* kérdezem tőle, mert eddigre akár észre is vehetett. Fegyvereimet valamivel lejjebb engedem, de el nem teszem addig, amíg meg nem bizonyosodtam afelől, hogy az ismeretlen ártalmatlan. Azt kétlem, hogy utánam szaglászna, akkor ismernie kellene valamennyire és nem hagyná magát ilyen védtelenül, így inkább azt az utat választom, hogy megkérdezem tőle, mi járatban errefelé, hátha igazat mond.*
- Mit keresel itt? Nem épp pizsipartyhoz illő hely.*villannak szemeim végig rajta, árulkodó domborulatokat keresve, amik eldugott fegyvert jelezhetnek az értő szem számára. Látszólag csak a pálcája van nála, én azonban nem változtatok kissé ellenséges és távolságtartó fellépésemen, amíg ki nem derül, mi dolga itt.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 3:23 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Eszembe se jut, hogy esetleg ezen épület falain belül ne én lennék jelen pillanatban az egyetlen idegen, így úgy viselkedem, mintha tényleg rajtam kívül sehol senki se lenne. Ismerkedem a hellyel, majd egy hálószobát felfedezve próbálom ki azt a hatalmas ágyat, melyhez foghatót még nem láttam soha. Egy magamfajta csóró csajnak álom egy ilyesmibe belefeküdnie, még akkor is, hogyha kissé poros már ez a hely, nem számít, igazából most semmi se, csak az, hogy én tökéletesen tudjam érezni magam. Nem érzékelem, hogy valaki engem keresne vagy figyelne, egészen addig, amíg a fehér hajú fiú be nem toppan a szobába, ekkor viszont hirtelen fordítom felé a fejem és ülök is fel az ágyon, meglepetten nézve meg két kezét, amelyek közül az egyikben pálca fityeg, a másikban pedig egy elég élesnek tűnő tőr.*
- Öhm, hali. *köszönök is rá, bár számomra cseppet se bizalomgerjesztő az, hogy ezekkel a dolgokkal tart felém. Az érdeklődő kérdés azért meglep, így megvonom vállamat is kissé, mielőtt felelek.*
- Miért ne lennék? *dobom vissza a nagy kérdést, de ahogy végignéz rajtam, cseppet mintha kezdeném kellemetlenül érezni magam. Mégis most mit néz annyira? Nincs rajtam semmi extra és még túl dögös csaj se vagyok… Lassan fel is kelek, hogy elé léphessek, de mivel ott az az éles fegyver a kezében, ezért azért megtartom a távolságot is.*
- Csak erre jártam, de miért kéne neked beszámolnom róla? És te miért vagy itt? Picit fenyegető ám a számomra az a fegyver. *fejemmel biccentek is keze felé, hogy jelezzem számára, tényleg nem jó érzés az, hogy azt most ott tartja, olyan, mintha bármelyik pillanatban meg akarna késelni, azt pedig azért nem fogom hagyni.*
- Nem is hallottam, hogy jöttél, csak nem belopóztál? Még a végén félreértem. *cukkolom picit szemöldököm is vonogatva játékosan, majd ez után hagyom ott, hátat fordítok neki és az ablakhoz sétálok, amelyen át ki is nézek a kissé ködös udvarra. Szép környék, egykor tényleg gyönyörű lehetett.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 4:25 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Jó terepgyakorlatnak bizonyul a hely felderítése, cuccaim elrejtése, és most az ismeretlen lábnyomok követése. Magamban azért fohászkodom, hogy ez ne egy rutinpróba legyen mestereimnek köszönhetően, bár ők nem adnák meg nekem azt a könnyebbséget, hogy észrevegyem a nyomokat. Még így is sokféle magyarázat lehet arra, hogy ki a látogató és mit keres itt, ezért felkészülök és elő is veszem megfelelőnek ítélt fegyvereim, így eredve a nyomok után, amik egy szobában tűnnek el, további bonyodalmakat előidézve. Ugyanis nem szeretnék csak úgy besétálni oda, ezért előbb óvatosan feltérképezem a helyiséget, s csak azután lépek be, hogy tudom, mik a szoba kritikus pontjai, így azokat folyamatosan igyekszem szemmel tartani. Mindet ellenőrzöm, így érek a fő problémához: az ágyon heverő lányhoz, aki jöttömre fel is ül, sőt, még köszön is. Meglepettség játszik arcán, pedig valljuk be, ebben a várban rosszabbal is összefuthatott volna, mint egy állig felfegyverzett fiú. Laza viselkedése megnyugtat, mire lejjebb is eresztem fegyvereimet. Nem olyannak tűnik, mint aki rejteget valamit, ráadásul biztos vagyok benne, hogy ő is a suliba jár, mert mintha futólag ismerős lenne. Azért én nem tágítok, mert biztos akarok lenni a dolgomban, bár nem igazán illetődik meg a lány annyira, hogy normálisan válaszoljon. Ezek azonban nem olyan égető kérdések, hogy a válaszok hiányában megkínozzam a másikat, így csak bizalmatlanul szemlélem közeledését, köszöntését figyelmen kívül hagyva. Valahogy rontana az imadzsemen ha hirtelen meglágyulnék, így inkább az érdekel, jól érzi-e magát.*
- Mert azt hittem első blikkre, hogy megsérültél, vagy már rég hulla vagy, azért fekszel ott. Nem lenne olyan meglepő ezen a környéken.* adom meg a logikus választ kissé kiengedve a gőzt. Testtartásom jóval lazább lesz, és a vibráló feszültség is eltűnik a levegőből amint konstatálom, hogy valószínűleg a pálcája az egyetlen fegyvere, az is látható helyen, így vagy nagyon magabiztos, vagy tényleg ártalmatlan. Ezután afelől tudakozódom, hogy miért pont itt álmodozik, mire cseppet talán ingerült választ kapok. Na igen, a lánykák nem szeretik ha számon kérik őket. Sebaj, ennyiből már bőven sikerül leszűrnöm, hogy a csajszi igazat mond, így én is normálisabban állok hozzá a dolgokhoz, bár még mindig nem örülök, hogy megzavart ténykedésemben.*
- Igazad van, nem tartozol nekem semmivel, mint ahogy én se neked.* felelem ridegen, de azt el kell ismernem, hogy nem sok csaj merne így beszélni egy ilyen helyen egy fegyveres idegennel. Van benne spiritusz és ez tetszik.* - Pedig amíg nem provokálsz, nem kell tartanod tőle.* vonom meg a vállam, mert számomra a vágóalkalmatosságok tényleg alaptartozéknak számítanak. Na de hogy ne érje vád a ház elejét, pálcám bele is csúsztatom az övemen lógó puha bőrtokba, majd némi habozás után így teszek a tőrrel is, bár nem csatolom be a tokot, ennyire azért még nem vagyunk jóban.*
- Egyébként szerintem érthető hogy nem sétálok bele az ismeretlen karmaiba fegyvertelenül.* fűzöm még hozzá, ügyesen kifelejtve válaszaim közül jöttöm célját. Nem véletlenül rejtettem el a fegyvereket, az úgy meg semmit sem ér ha rögtön elárulom miben mesterkedem. Amúgy sem hiszem hogy hasznára lenne az információ, mert nem tűnik olyannak termete alapján, aki ilyesféle fegyverforgatáshoz szokott. Remélem azonban, hogy így már egy fokkal nyugodtabb lesz a kishölgy, ami meg is mutatkozik hamarosan, ugyanis cukkolásomba fog. Nem szoktam meg, hogy a másik térfélre kerülök, merthogy általában én vagyok az, aki ugratja a másikat, így egy pillanatba beletelik mire leesik mire is céloz. Nekem még egész máshol jár az agyam, nem vagyok egy tipikus pasi sem, hogy elsőre leessenek az efféle célzások. Amikor azonban szinte hallhatóan csattan a tantusz, felhorkanok.*
- Te mindenre kérdéssel felelsz?* vigyorodom el bosszúsan, megcsóválva fejem, de ezt talán már nem is látja, mert ekkor hátat fordítva nekem az ablakhoz lépdel. Úgy látszik tényleg nem tart tőlem, ami két dolgot jelezhet: vagy nem élt még át igazi veszélyt, vagy ügyesebb boszorkány mint hittem. Ezt az eshetőséget viszont nem árt észben tartanom. Míg ezen morfondírozok, nesztelenül közelebb lépek, egészen közel állapodva meg a háta mögött, hogy válla fölött átnézve pillantásom a ködös kastélyudvarra essen.*
- Ami azt illeti, elég ügyes vagyok lopózásban...cserkészésben...meg még egy két dologban.*susogom lassan, hajába rejtve szavaim, de tekintetem egy pillanatra sem szakítom el a kerttől, csupán kissé félre döntöm fejem, hogy mondandóm biztos eljusson a lány fülébe.*
- Már csak az a kérdés, hogy ma ki akadt a horgomra?* kérdezem picikét elmosolyodva, amit az ablaküvegen tükröződő képemről le is olvashat, bár jégkék szemeim még mindig hidegen csillognak.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 7:27 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Nem hittem volna, hogy nem vagyok most egyedül, így teljesen megdöbbenek, amikor látom, hogy valaki bejön ebbe a bizonyos szobába és oly furcsán méreget mindent, mintha bármelyik sarokból minimum egy késelő ember ugrana elő. Csak érdeklődve figyelem tettét, miközben fel is ülök az ágyon, majd már köszöntöm is a másikat, akinek valószínűleg valamiféle luxus lenne, ha viszonozná. No sebaj, megszoktam már, hogy nem egy bunkó jár ide, tehát végül fel is kelek, hogy a másik felé léphessek, nem túl közel, de azért normális távolságba, hogy mégse több méter legyen közöttünk, miközben beszélgetünk. Nem tudom, hogy miért hiszi azt, hogy bármi bajom is van, de megnyugtatom afelől, hogy nincs semmi, nem is nagyon értem, hogy miért lenne, de a szavaira muszáj kissé elmosolyodnom, mintha aggódna egy idegenért vagy nem is tudom.*
- Oh, szóval rögtön a legrosszabbakra gondoltál, pedig nincs rá okod, teljesen egészséges vagyok, látod? *tárom szét kissé karjaimat is és még meg is fordulok a másik előtt, hogy megnézhesse minden ép porcikámat, és amikor véget ér a kör, ismét szemeibe tekinthetek.* - Szóval nem kell aggódnod, nem gyilkoltak meg. *döntöm is meg kissé a fejem, de azért azt már nem szeretem, hogyha számon kérnek. Eddig még nem láttam soha – na jó, talán néhány tanóráról mintha rémlene, de én már semmiben sem vagyok biztos, viszont a lényeg az, hogy nem tartozom beszámolási kötelezettséggel tudtom szerint, főleg, hogy nem sok okom van arra, hogy itt legyek, így hozta a kedvem és kész. De ha már ő így, én is visszakérdezek, de jól láthatóan választ nem kapok, minő meglepetés.*
- Nem hát, de azért nem kell rögtön elkomorodni, én nem sértődöm meg ezen a válaszodon. *pislogok rá aprókat, majd jöhet is a megjegyzés a fegyvereire, amelyek kissé talán fenyegetően is hatnak a számomra. * - Provokálni? Miért tenném? Nem vagyok egy gyilkos fajta. *rázom is meg a fejem, bár tudom, hogy akadnak itt bőven olyanok is, nekem se egy Mysterios ártott már, de azért remélem, hogy most nem fogok ilyen csávába keveredni, eddig nem úgy tűnik, mintha annyira zavarná jelenlétem, hogy el is takarítson innen és kivágjon az ablakon. Ahogy figyelem, a fegyvereit elteszi, így hát biccentek is felé egy aprót, jelezve, hogy köszönöm és ez után hallgatom azt, hogy ő ezek szerint mindig körültekintő, ha betér valahova.*
- Hát én meg szoktam tenni és még nem igazán esett ez miatt bajom, de lehet, hogy szerencsém volt. *gondolkodom is el jól láthatóan, majd egy kevéske cukkolást is megengedek magamnak, kíváncsian várva, hogy vajon mit reagál rá, de nem megy bele a játékba. Hát nem gond, nem is akartam túlságosan játszadozni, csak ismerkedni szeretnék, ha már így alakult.*
- Nem igazán, csak most vagyok ezek szerint ilyen. *már rá is kérdeznék, hogy zavarja-e, de az ismét egy kérdés lenne, tehát most inkább magamban tartom ezt, így sétálok oda az ablakhoz, ahova nemsokára már követ is. Fel se tűnik szinte, hogy lép, így kissé meglepődöm, amikor közvetlen mögülem szólal meg, de nem fordulok oda hozzá, még egy picikét nem.*
- Kezdem kapizsgálni, most se hallottalak. *nézek is az üvegbe, amely szépen tükrözi is, hogy közvetlenül mögöttem áll. A hajamnál is érzem meleg leheletét és cseppet bele is borzongok az ismeretlen helyzetbe, csak akkor fordulok hirtelen meg, hogy vele szembe kerülhessek, amikor meghallom a kérdését.*
- El is felejtettem bemutatkozni. Rachel, szóval én akadtam a horgodra, bár nem mondom azt, hogy túl jól társaság lennék. *nyújtom is felé kicsinyke kezemet, miközben most már egy pillanatra jobban is felmérem magamnak a másikat. Olyan furcsa nekem valamiért, de vajon miért érzem ezt? Áh… biztosan csak szórakozni akar, azért viselkedik így.*
- Amúgy nincs célom ezzel a hellyel, ott pedig azért feküdtem, mert még soha se volt lehetőségem ilyesmire, gondoltam most kipróbálom, ha már itt hagyták. *ered is meg a nyelvem, így mesélgetek is tovább a másiknak és még kezemmel mutogatni is kezdek az említett ágy felé, amelyet bizonyára már az előbb a másik is tökéletesen felmért.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 8:20 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//


*Nem tudom elfojtani magamban mindazt, amit eddig tanultam, így teljes fegyverarzenálban vonulok be a szobába. Még sosem bántam meg hogy így tettem, segít életben maradni, ha meg mégsincs vészhelyzet, majd kimagyarázom valahogy. A lánynak viszont igaza van, nem szokásom túl optimistán szemlélni a helyzetet, de legalább sokszor ér kellemes csalódás, mint ahogy most is.*
- Egészséges. És formás.* konstatálom bólintva, mert nem vagyok rest alaposan végigtanulmányozni a körbeforduló lányt, és kivételesen a domborulatok láttán nem dugifegyverek rémképe villog a szemem előtt. Kétlem hogy tudatosan, de azért tetszetős bemutatóra sikeredett az egészségügyi ellenőrzés, kár hogy csak egy kört tesz a lány. Azért ettől még nem fogok pályát váltani és beállni a fehér köpenyesek közé, attól nem kell tartani. Jobban szeretem okozni a sebeket mint meggyógyítani, így asszem ez az opció kilőve.*
- Ja, egészen úgy tűnik.*lazítok kicsit, mert ezek szerint semmi vész, csak unatkozik a kishölgy és ehhez mindenképpen egy romos kastély poros ágyára kívánkozott. Lehet várni kellett volna a küszöbnél, hátha érdekesebb is történt volna, de ezen a vonalon kár elindulni, még a végén helytelen dolgokat fogok feltételezni a lányról. Gondolataimat azonban kezdeti fagyos modorom nem tükrözi, így nem kelthetek kellemes első benyomást, na de nem is ez a célom.*
- Kedves tőled.* pislogok rá én is, mert efféle válaszokhoz nagyon nem szoktam hozzá. Kit érdekel, hogy megsértődik-e? Ha azzal fenyeget hogy hisztirohamot kap, akkor sem árulom el ittlétem okát, tehát ebbe bele is nyugodhat. Szép teremtés, karakán is, ami pont az a párosítás amit szeretek, de ettől még él az elképzelésem, miszerint vannak fontosabb dolgok is a nőknél, avagy előbb a munka, aztán a szórakozás. Mivel azonban a munka oroszlánrészét mára elvégeztem, így nem látom akadályát további csevejnek. Na meg aztán valószínűleg úgyis követne, úgy meg nem tudnám elrejteni a maradék felszerelést.*
- Te talán nem, de én ezt nem tudhatom.* adok tanúbizonyságot ismét óvatosságomról, bár valószínűleg nem tudja, miként is értettem a provokációt, mert ebben bizony kétértelműség is rejlett. Éppen ezért bár elteszem fegyvereimet, azért a késem készenlétben tartom, ki tudja miként alakul a délután.*
- Akkor milyen fajta vagy?* ejtek el egy újabb kérdést, mely a kedvenceim közé tartozik. Kíváncsian szoktam hallgatni, ki miként vélekedik magáról, bár ez úgy kevésbé érdekes, hogy nem ismerem az illetőt épp, na de ettől még kíváncsi vagyok rá, hogyan látja magát a lány. Közben kiderül az is, hogy ő az eddig látottak alapján valóban óvatlan szokott lenni, de ha Fortuna a kezét fogja, mint ahogy állítja, akkor meg is teheti. Csak nehogy hűtlen legyen egyszer...*
- Minő megtiszteltetés.* mondom jobb meggyőződés nélkül, mikor elárulja, hogy általában tud kijelentő mondatokban is beszélni, csupán nekem kedveskedik a kérdőjelek áradatával. No annyi baj legyen, amit nem akarok, úgysem árulok el, egyébként meg már döntöttem a délután további sorsát illetően, így szívesen válaszolok a kevésbé veszélyes kérdésekre. Közben a lány az ablakhoz sétál, mégsem érzem azt, hogy utamra bocsátana, mert még mindig szóval tart, így valószínűleg csak gyönyörködik egyet a kinti tájban, míg rá nem borul a kastélyra az alkonyi félhomály, mely pár órán belül ott rezeg majd a látóhatár peremén. Kivételes, hogy valaki szépnek találja ezt a helyet, ezért nem is lehetek a másik érzései felől egészen biztos.*
~ Ez is volt a cél. ~*konstatálom magamban, hogy sikerült észrevétlenül mögéje lopóznom, de most sem ijed meg, bár mintha végigborzongna kissé, alig észrevehetőn. Hirtelen perdül meg, hátrébb is kell lépnem míg sor kerül a bemutatkozásra, hogy kényelmesen megszoríthassam egy pillanatra az apró kacsót. Nem fájdalmasan, csupán határozottan fonódnak a másik kezére hideg ujjaim, majd már el is engedem azt követően, hogy elárulom a nevem.*
- Én pedig Holló vagyok. De miért gondolod ezt?* ráncolom homlokom, Rachel tekintetét fürkészve, mert eddig nem tűnt kishitűnek, nem értem hát, honnan veszi ezt.* - Egyébként pedig mindenki jó valamiben, csak meg kell találni a közös pontot.* teszem hozzá, sokkal kedvesebb énemet fedve fel, mint amit eddig mutattam. Igen, ez már nálam szuperkedvesnek számít, míg más talán normálisnak mondaná, tehát ennél többet ne nagyon várjon a másik. Közben kicsit bővebben kifejti, mit is várt ettől a helytől, amin meg is lepődök. Fura egy lány. Először nem is értem, hogy most akkor azt akarja-e mondani, hogy sohase feküdt ágyban, hanem mindig a földön aludt, de aztán leesik, hogy valószínűleg a fekhely monumentalitása nyűgözi le. Na igen, el kell ismerni, ez még két embernek is bőven sok.*
- Én pedig gonosz módon megakadályoztalak benne.*csillannak fel szemeim a vallomás hallatán, mely szerintem minden férfiban megmozdítana valamit. Mindenkiben, csak bennem nem, ez számomra még kevés, de ettől még nem dobom el magamtól a lehetőséget, hogy kedvemre csavarhassam ki a másik szavait.* - De talán még segíthetnék is, hogy minden tekintetben felfedezhesd egy ilyen ágy rejtelmeit.* sétálok is oda az említett bútordarabhoz, kényelmesen lehuppanva rá, kezeimmel támaszkodva a hátam mögött. Kibontott, félhosszú, hullámos hajam bal vállamra omlik, amint féloldalasan pillantok fel a lányra, egy gonoszkás vigyorral egészítve ki az összképet. Nem vagyok épp csúnya, bár a sebhelyeim sokat rontanak az összképen, amik viszont alig látszanak ruháim miatt. Nem mintha terveim között szerepelne megmutatni ezeket bárkinek is, na meg őszintén szólva nem nagyon hiszek abban, hogy a lány komolyan veszi szavaimat. Ettől függetlenül talán egy fokkal kíváncsibban várom a reakcióját, mint amit a helyzet megkívánna.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 9:07 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Nem esett semmi bajom se, ettől nem kell tartania a másiknak, bár azért aranyos, hogy így, ismeretlenül is érdeklődik az egészségem felől. Felkelve mutatom meg neki, hogy sehol egy szemnyi sérülés sincs rajtam és eszembe se jut, hogy ezt most pont nem így kellene tennem, hiszen ő mégis csak pasiból van, így amikor meghallom az aprócska utalást, el is pirulok kissé.*
- Öhm, köszi. *nem nagyon tudom, hogy erre most mi mást kellene mondanom, tehát maradok a normális megköszönésnél, mert akárhogy is, de jól esik a kedvesség. Mostanság nyugisabb ismét az életem, már nincs az, ami egy időben volt, hogy a pasik szórakoznak velem, így talán jó is, hogy kötök új ismeretségeket is. Egy pár szót még váltunk azért a dolgokról, majd a gyilkos fajta viselkedésnél kissé meglepetten pillantok rá.*
- Hát most már tudod. Miért, talán túl sok rossz emberrel találkoztál így, hogy ilyen a hozzáállásod? *kérdezek is rá kíváncsian, tehát igen, ismét csak egy kérdéssel támadom be szerencsétlent, csoda, hogy nem üt le ezért, de mivel egész jól viseli, így megéri számomra a társaságában maradni. Meg se fordul a fejemben, hogy lelépjek, örülök, hogy van kivel cseverésznem és ismerkednem, most is próbálkozom tehát, hogy még több minden kiderüljön róla, ahogy ő is ezen van, hogy engem kiismerjen.*
- Hogy milyen fajta vagyok? Hmm, nem is tudom. Majd ha megismersz, megmondod te. *vonom meg kissé vállaimat is, mert tényleg fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki. Nem biztos, hogy túl sok jót tudnék mesélni neki magamról, tehát jobb is most az, hogy elhallgatok. Inkább az ablak felé sétálok, ahol el is kezdem fürkészni a kísérteties, de egyben mégis magával ragadó tájat, de a fiú hirtelen megjelenése mögöttem cseppet meglep, főleg, hogy oly közel is kerül hozzám, hogy szinte magamon érzem szavait is. Meg is fordulok nemsokára és mosolyogva figyelem, ahogy hátrébb is lép párat, majd végül kezeink is találkoznak, hogy megtörténhessen a bemutatkozás.*
- Nagyon örvendek. *biccentek is felé, majd a kérdésére kissé el is gondolkodom.* - Nem tudom, a tapasztalat mondatja ezt velem. Egy idő után mindenki megunja a társaságom.* - Jó, ez azért nem biztos, hogy teljesen igaz, de én sokszor érzem így, ezért is mondom most ezt neki, de kedves szavai most már mosolyt váltanak ki belőlem, így ered meg a nyelvem és mesélek is neki arról a bizonyos ágyról, amely oly nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Olyan kényelmes volt, el is tudnék aludni benne. *
- Meg ám. *bólintok rá most már szélesebb mosollyal, amely kissé kisebbé válik, amikor Holló tovább beszél. Most tényleg arra gondol, amire én? Csak lassan nézem végig, ahogy az ágyra sétál, majd nemsokára már le is csüccsen rá, én pedig bizonytalanul fordulok testemmel az ő irányába.*
- Mire akarsz ezzel célozni? *teszem is fel a nagy kérdést, de nem, eszem ágában sincs most közelebb lépni hozzá. Csak nem azt hiszi, hogy én most itt le fogok feküdni vele? Áh… akkor hatalmasat téved és ezt meg is mondom neki, két kézzel kapálózva a félreértés ellen.*
- Figyelj, nem vagy csúnya srác, se semmi, de nem szoktam csak így pasikkal ágyba bújni, szóval most se fogok. *remélem, hogy szavaim kellően érthetők, azt pedig nem kell tudnia, hogy én még szűz is vagyok. Ez a saját gondom, amelyen nagyon szeretnék már változtatni, de egyelőre még nem alakult úgy a dolog, sok pasit megrémít egy szűz, nem akarja elvenni a féltett kincset, de mégis, őt most látom először és most még csak pia és drog sincs bennem, nem-nem, ez az egész így túl hülyén jön ki, lehet, hogy komolyan se kéne vennem azt, amit mond.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 10:15 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//


*Ha kicsit is ismerne, nem gondolná, hogy annyira aggódok érte, így kétlem hogy megérdemlem az aranyos jelzőt. Én csupán szerettem volna megbizonyosodni afelől, hogy nem egy éhes zombi fekszik az ágyon, ami a helyet tekintve a szoba tartozéka is lehet. Persze nem fordulok el, mikor Rach biztosítani akar arról, hogy semmi baja, és ezt még szemlélteti is. Noha ruhája nem kirívó, teljesen nem tudja elrejteni bájait, amit ha már így közszemlére tesz, meg is csodálok. Tömör bókommal jól láthatóan nem igazán tud mit kezdeni, ezek szerint nem sokat tartózkodik pasik társaságában, vagy nem mind olyan szemtelen mint én. Nos, ez legyen az ő bajuk.*
- Igazán nincs mit.* mosolyodom el picit, bár ez nálam tényleg a normális közlés szintjén van, tehát nem kezdek arcpírcsalógatóan csábos mosolyba szavaimhoz, és nem csak azért, mert nem tudom hogy azt hogyan is kell. Mint ahogyan a lányka kezdi is kapiskálni, nem olyan helyen nőttem fel, ahol alkalmam lett volna akár a normális csajozós formulákat elsajátítani.*
- Csak azzal.* bólintok, mert ezt telibe találta. Ezzel még ugyan nem mondok semmit, hiszen bárki keveredhet rossz társaságba, így most amiatt nem aggódok hogy esetleg túl sokat árulok el. Ezek után azonban ő is kap egy kérdést, hogy ne csak az én fejemre záporozzanak, amivel azonban nem nagyon tud mit kezdeni.*
- Szóval nem látod akadályát hogy megismerj egy állig felfegyverzetten rád törő idegent, és viszont. Te sem épp Csipkerózsika palotájából jöttél...*jegyzem meg, mert az emberek általában nem terveznek velem hosszú távra. Rach eddigi hozzáállása pedig árulkodó, vagy csak alapból nagyon nyugodt vérmérsékletű, mert azért a legtöbb lányra minimum egy kispárnahajigálhatnék rájött volna. Ezzel a megjegyzésemmel egyúttal ösztönözni is próbálom, hogy meséljen magáról egy kicsit, ha már egy másik területen nem érek el nála sikereket. Persze nem képzeltem azt, hogy elkántálhatom a "Jöttem, láttam, győztem" szlogent, ezért kedvemet sem szegi a lányka kapálózása, aki szó szerint minden igyekezetével azon van, hogy kedvesen, de határozottan visszautasítsa ajánlatomat. Sóhaj.*
- Pontosan arra, ami ellen ilyen hevesen tiltakozol.* felelem az egyértelmű kérdésre, bár talán mégsem lenne ennyire egyértelmű a válasz, ha a képlethez magamat is hozzáadom. De azt mégsem mondhatom neki, hogy kiegészítésképp pedig szeretném tesztelni rajta, hogy elég élesek lettek-e a legutóbb kipolírozott késeim, mert akkor valószínűleg egykettőre megváltozna a hozzáállása.*
- Ja, tudom. Minden lány vörös rózsákról meg hófehér selyemlepedőről álmodik. Én pedig amúgy sem vagyok az a szőke herceg típus.*veszem elő józanabbik énem, így olybá tűnhet a lány számára, mintha ugratnám jó fiúszokás szerint. No de azért én kíváncsi vagyok egy-két dologra.* - Bár nem tűnsz olyannak, mint aki ragaszkodik ezekhez a dolgokhoz...*kockáztatok meg még egy apró célzást, hátha sikerül megtudnom, mi zavarja igazából a lányt. Jó, persze, vagy öt perce ismer és nem valami makulátlan sem a megjelenésem, sem a modorom, de amúgy is szeretnék kicsit elvonatkoztatni magamtól és rájönni, hogy egy ilyen kaliberű csajnak mik az elképzelései. Közben nem ücsörgök tétlenül, le is dobom magam mellé félig nyitott táskámat, mire összecsörren fegyverarzenálom maradéka. Mintha mi sem történt volna, a legnagyobb természetességgel oldom ki cipőfűzőmet, majd ha sikerül lerúgnom bakancsaimat, feljebb is kapaszkodok az ágyon,melynek rozsdás rugói kétségbeesetten nyögnek fel alattam.*
- Na, ott fogsz ácsorogni egész nap? Hát jó, akkor nekem kell kipróbálnom ezt a múzeumszökevényt.*rugózok még néhányat, mert biztos vagyok benne, hogy ezért néhány mugli múzeum sokat fizetne, pláne ha van néhány rejtett titka, ezért csak óvatosan mocorgok inkább, élvezve a testemet körülölelő poros puhaságot. Mivel évekig a földön aludtam, meg még borzalmasabb helyeken, kellően tudom értékelni a hatalmas ágyat. Hamar egy díszpárnát is kerítek, melyet hátam mögé teszek, így félig ülő, félig fekvő helyzetből tekintek a lányra, hogy akkor most mit lép.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-19, 11:02 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Meglep az apró dicséret, nem is nagyon tudom, hogy miként kellene fogadnom azt, de talán a megköszönése a legjobb választás, amit tehetek jelen pillanatban, és mint látom, ez Hollónak is megfelel. Mint hallom, sajnálatos módon eddig nem túl jó személyekkel találkozott, de jelen pillanatban talán ez másképp lesz, mindenesetre én megadom neki a lehetőséget arra, hogy jobban megismerjük egymást és talán akkor majd ő is képes lesz rólam normálisan véleményt alkotni. Rá bízom, hogy ezt miképp teszi, de a lényeg, hogy én is egy újabb ismerősre szert tehetnék.*
- Már miért bánnám? A fegyverek nem újdonságok a számomra, és bántottak is már itt, illetve a gyerekkorom az utcán a drog és a bűzözés között se volt sokkal jobb, egyértelmű, hogy adok esélyt neked is. *talán egyszerre egy kicsikét túl sok információt közöltem most a fiúval, de nem baj, talán tud vele mit kezdeni, végtére is, most már legalább valamit tud rólam, ez bőven több annál, mint amit sokan mások elmondhatnak itt, a Mysterioban. Ahogy viszont az idő telik, ő pedig az ágyhoz megy, enyhe célzásokat téve, kezd leesni a dolog. Most tényleg azt hiszi, hogy pár perces ismeretség után én majd ágyba bújok vele? Nem is értem, hogy ezt hogy feltételezheti, tehát máris tiltakozásba kezdek.*
- Hogy kérhetnél ilyet? Nem ismerlek, semmit se tudok rólad és amúgy se voltam még úgy… szóval úgy együtt valakivel. *rázom is meg fejem, miközben hallhatom a további szavakat, mely szerint a legtöbb lány szőke hercegre vágyik. Hát, most én is hasonlóról álmodozom, bár tudom, hogy az soha nem fog eljönni, mert mindig lesz egy másik lány, aki jobban kell az én képzeletbeli hercegemnek. Nem is tudom, kezdem feszélyezve érezni magam a másik fél társaságában, és ezen nem segít a csörömpölés se, amit a táska felől hallok.*
- Figyelj, inkább maradjunk az ismerkedésnél, jó? *próbálkozom meg ezzel és ahogy nézem, mégis, annyira ártatlannak tűnik. Nem látom túl idősnek, biztosan csak ugrat és szívatni akar, így összeszedem bátorságom és nem fogok itt hülyét csinálni magamból, tehát már oda is sétálok mellé, hogy hátsómat az ágyra dobhassam. Biztosan csak rugózni akar, az lenne a legnormálisabb.*
- Amúgy te mindig így ismerkedsz? *kérdezek is rá és ha már rugózni akarok, akkor tényleg felesleges a lábaimon a bakancs, így bújtatom ki belőlük én is lábaimat és teszem le a fiúé mellé, hogy ez után eldőlhessek mellette az ágyon. Próbálom kiverni a fejemből az előbbi célzásait, és úgy állni hozzá, hogy tényleg csak játékos megjegyzések voltak ezek, így miután sikeresen elhelyezkedtem mellette, én is rugózni kezdek. Jópofa játék, gyerekeknek való, kár, hogy mi már nem vagyunk azok.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-20, 12:20 am

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//


*Apró bókot ejtek el, ami termékeny talajra hull, mert látom ám, hogy jól esnek szavaim a másiknak, de nem teperek tovább ezen a fronton, mert nem akarom senki szívét meghódítani, pláne nem ilyen olcsó módon. Gyorsan emlékeztetem hát, hogy nem vagyok egy hétköznapi jelenség, de ő mintha csak legyintene erre, és hamarosan azt is megértem, miért. Mikor elárulja, hogy drogosként az utcán élt, más szemmel kezdem el nézni ezt a barna teremtést. Egyszeriben sokkal törékenyebbnek, mégis szívósabbnak rémlik, bár azt akkor sem tudom elképzelni, hogy bántották, a szó olyan értelmében, ahogy én gondolom. Akkor lehetetlen hogy ilyen kedves legyen egy idegennel. Vagy Rachel maga a csoda.*
- Úgy látszik, vonzod a zűrös alakokat.* mosolyodom is el, sokkal jobban élvezve a társaságát, mint néhány perccel ezelőtt. Valahogy úgy érzem, hasonszőrűvel találkoztam, aki talán egy kicsit képes lesz megérteni majd a jövőben. Ha meg nem, hát tévedtem, de most határozottan úgy érzem, hogy ennek kellene adnom egy esélyt, ha már a lány is ad nekem. Ezért aztán invitálásom az ágyba inkább szánom ugratásnak, tesztelve, mit lép rá. Persze nem lökném le magamról, de azzal tisztában vagyok, hogy a másiknak is vannak érzései, amiket néha nagyon nehéz figyelembe vennem, így jóval több erőt igényel ez tőlem, mint egy átlag embertől.*
- Megértettem, ne félj. Igazából csak cukkoltalak, nem gondoltam hogy ilyen komolyan belegondolsz a dologba.* fejtem ki álláspontomat a bő magyarázatok hallatán, bár az is lehet, hogy csak szeret sokat beszélni a lányka, velem ellentétben. Közben fel is mászok az ágyra, így kerülve messzebb fegyvereimtől, és piszkos terveimtől, így Rach megnyugodhat, felfogtam hogy ő nem valami könnyűvérű nőcske. A szűz lánykákkal amúgy is hímes tojásként kell bánni, nem szerencsés hát, ha velem futnak össze elsőként.*
- Oké.* emelem meg kezeimet, felmutatva a megadás jelét, amint érzékelem, hogy közelebb merészkedik. Rendezem vonásaim, elkergetve pikáns gondolataimat, így valóban nem kell úgy éreznie, mintha valami ragadozó szemlélné őt az ágyból. Szerencsére felbátorodik a lány, így nem kell hülyén éreznem magam, amiért előttem ácsorog, mert hamar el is hever mellettem, amit kényelmesen megtehet, akkora felület áll rendelkezésére.*
- Nem nagyon szoktam ismerkedni, de itt rászorulok, úgyhogy próbálkozom....Csak ezek szerint nem nagyon jön össze.* váltok őszintére, mert eddig őt érzem a legközelebb magamhoz, vagy legalábbis neki van esélye, hogy elnyerje ezt a címet. Így nem rugdalom le az ágyról, mikor nekiáll rugózni, csak némán tűröm a gyomorforgató élményt, amit ő jópofa játéknak titulál, mert így hogy más csinálja, alattam meg duplán nyekken a matrac, már nem is olyan jó móka.*
- Mit értettél az alatt, hogy bántottak? * bukik ki belőlem kis hallgatás után, amit csak a matrac ütemes nyikorgása tölt be, amiről megint más jut eszembe, így muszáj elterelnem a gondolataimat, amik veszélyessé válhatnak. Többé kevésbé sikerül is két nyekkenés között feltennem a kérdést, ami érdekel, majd eszembe jut még egy.*
- És leszoktál már? A drogokról...*teszem hozzá, hogy egyértelmű legyen. Ígéretemhez híven pedig viszonylag mozdulatlanul heverek mellette, néha viszont meg kell kapaszkodnom, nehogy lecsússzak a fura ágyneműről.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-25, 2:42 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Nem számítottam az idegen érkezésére, de most, hogy itt van, úgy érzem, hogy nincs vesztenivalóm azzal, hogy beszélgessek is vele. Furcsa figurának tűnik, de valahogy vonzom az ilyeneket, az átlagos emberek teljesen mások, én se tartom magam annak, bár az érthetetlen a számomra, hogy miért mondok el most hirtelen ennyi mindent neki, hiszen nem kérdezte és köze sincs hozzá… de egyszerűen csak úgy előtörnek belőlem a szavak.*
- Hát igen, nagyon úgy látszik. *bólintok rá, de ez után az ágy kerül a főszerepbe. Lehet, hogy nem kellett volna arról regélnem neki, hogy mit csináltam itt és hogy érdekelt az az ágy, mert szavai annyira furcsák. Eleinte kissé ijesztően cseng, de aztán kapcsolok. Velem egy idős lehet, nem hiszem, hogy ilyesmi járna a fejében, eddig se tűnt pont olyannak és ha akart volna, már rég elkap, mégse teszi, csak szavakkal piszkál. Igen, ez egyértelmű, hogy csak ugratás és erre nemsokára fény is derül.*
- De mégis hogy cukkolhatsz ilyesmivel? Ez nem vicces. *rázom meg kissé fejemet is, majd végül döntök és határozott léptekkel indulok meg hozzá, hogy leülve mellé szabaduljak meg én magam is kopottas, de imádott bakancsomtól. Még jó, hogy nem büdös a lábam, vajon ahhoz mit szólna? Áh, bele se gondolok, csak eldőlök mellette, majd felé fordulva érdeklődök kicsit az ismerkedési szokásairól is, amelyre tényleg kíváncsi lennék.*
- Hát nem így kellene, hogy rögtön azzal állsz elő, hogy megfektetnél. *bököm is oldalba zavartalanul, így róva meg tette miatt a másikat, hogy tudja, ezzel nem valószínű, hogy másnál is nyerő lenne. Bár, akad néhány kurva a suliban, ki tudja, azok talán örülnének is Hollónak. Neki is kezdek a játékos rugózásoknak, és azt egészen addig élvezem is, amíg elő nem áll a másik a kérdésével, ekkor viszont megállok, majd vállaimat is megvonom, amiből fogalmam sincs, hogy ő mennyit lát, de nem is ez a lényeg.*
- Tudod, az utca kemény hely, nem úszod meg könnyen, ha csak ott tudsz élni. *pillantok felé, majd ez után nézek körbe.* - De a Mysterio se egy álom a magamfajtának. Nehezen fogadtak el, nehéz volt beilleszkednem és többen játékszernek tekintettek, megleckéztettek, fájdalmat okoztak, így értettem. *pillantok is végül a másik szemeibe, tehát ez a bántás az egész életemet átkíséri és talán fogja is, ha nem leszek képes megtanulni megvédeni magam, de én most nagyon igyekszem fejlődni. Tavaly nem érdekelt semmi, de most itt az idő, hogy jobb legyek, és ezért teszek is, idén már nem fogok megbukni, ebben biztos vagyok.*
- Mostanában igyekszem, bár nehezen megy, tehát még nem mondanám azt, hogy leszoktam. Miért, te is próbáltad már? *válik érdeklődővé arckifejezésem, miközben féloldalas helyzetbe helyezkedem, így figyelve a másikat. Nem értem, hogy miért érdeklődik most ennyire felőlem, ahogy azt se, hogy én miért fekszem így mellette, mintha bármi közöm is lenne hozzá, de most egyszerűen erre van szükségem.*
- Amúgy mik ezek a kérdések? Te bizonyára nem tudod, hogy az élet milyen sz*r is tud lenni. *sóhajtok is fel és egy másodpercre még szemeimet is lehunyom, hogy ez után a kinyitás után ismét a másik arcát láthassam.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-08-26, 11:32 am

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//


*Egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy a lány nem olyan mint a többiek, amit a szavai is alátámasztanak, miszerint jóval többet kellett eddig elviselnie mint egy korunkbelinek. Éppen ezért lep meg közvetlensége, hogy kedves tud maradni még velem is és nem kezd el egyből védekezni, amint tudomást szerez piszkos szándékaimról. Persze jórészt ugratom, mert bár a hatalmas ágy puhasága csábító, mégis inkább megismerni vágyom a másikat. Éppen ezért nem engedhetek vágyaimnak, és mint hallom, ezt ő is helyesli.*
- Ez is az elismerés egy fajtája.* vonom meg a vállam, ami így fekve elég furán nézhet ki, mert közben sikerült kényelmesen elhelyezkednem az ágyon, így most innen szemlélem a lassan mellém telepedő lányt. Nem érzem úgy, hogy szavaim olyan mélységesen megbántották volna a másikat, amúgy is, ezek csak szavak, amik ritkán elegendők ahhoz, hogy bocsánatkérést csikarjanak ki belőlem. Rach hamarosan megtorolja őket úgyis egy oldalba bökéssel, mire alig észrevehetően összerándulok. Nagyon ügyesen betalál két bordám közé, szerencsére csak az ujjával és nem egy pengével, aminek a tévképzete rögtön belém is villan. Ösztönből kapnék az ujja után, hogy demonstráció gyanánt kipattintsam a helyéről, de még időben megfékezem magam. Itt most nem kell megküzdenem a tekintélyért, nincs szükség fölösleges erőfitogtatásra, ezért próbálom magam ellazítani, ami a folyamatos rugózás általi pattogás közepette nem olyan egyszerű. Ezért is bökök ki inkább egy kérdést, ami nemcsak hogy jó mentőötlet, de még érdekel is.*
- Pedig okosabbnak tűnsz annál, minthogy ennyien kihasználjanak.*jegyzem meg, félrefordított fejjel tanulmányozva a lányt. Persze van hogy az ember nem tehet mást, ha érzi is a csapdát, tudja hogy nincs választása, max annyi, hogy önmaga ugrik, vagy megvárja míg belelökik.* - Miért, mi történt a szüleiddel, hogy az utcára kényszerültél?* váltok ismét, visszakanyarodva az eredeti témánkhoz. Még nem áll rendelkezésemre elegendő információ ahhoz, hogy pontosan meg tudjam ítélni Rachelt, így ezzel várnék még egy kicsit.*
- Azt mondják, ha találsz valamilyen új célt, könnyebben megy.*jegyzem meg elgondolkodva. Tisztában vagyok vele, hogyha követné az utasításaimat, és napi 24 órás felügyeletem lenne fölötte, akkor én le tudnám szoktatni, ezt mégsem ajánlom fel neki. Valószínűleg nem bírná a gyűrődést, én pedig a kudarcot nem fogadom el. Egyelőre veszélyes lenne kötődnöm hozzá, bármilyen téren is, ezért inkább a kérdésre koncentrálok.*
- Sok mindent ki kellett próbálnom, de ellenőrzött körülmények között, így le is szoktattak róla.*felelem miután átgondoltam, mennyit mondhatok. Az a baj az ilyen féligazságokkal, hogy a másik rendszerint megérzi, hogy hiányosak a mondataim, és tovább keresgél, nekem viszont meg kell húznom egy határozott vonalat. Most már tudja, hogy volt dolgom a drogokkal, amik enyhülést hoztak iszonyatos kínjaim közepette abban az időszakban, mikor ezek már inkább lelki jellegűek voltak. Ezért is szoktam rá olyan gyorsan a különféle szerekre, ez az állapot azonban nem tarthatott soká, mert amint rájöttek, mi történt, a saját gyengeségemet használták ellenem.*
- Miből gondolod, hogy nem tudom?* fordulok felé, egyenesen a szemébe nézve, de csak miután elhal keserű kacajom, amit naiv megjegyzése vált ki belőlem.*
- Pontosan azért érdekel, hogy min mentél keresztül és ezek milyen lenyomatot hagytak benned, mert az utad hasonlít az enyémre. Reménykedem benne, hogy annyi idő után valaki esetleg megért majd, még ha nem is mondhatok el mindent.*ütök meg ismét egy nagyon őszinte hangot, ami furcsa is lehet tőlem. Azt akarom, hogy kíváncsi legyen rám, de továbbra is én határozhassam meg, mennyire elégítem ki ezt a kíváncsiságot.*
- Egyébként meg csak addig okozhat a múltad keserűséget, amíg nem látod a benne rejlő lehetőségeket.* teszem hozzá nagyon halkan, inkább csak amolyan margóra biggyesztett tanulságként magamnak. Én megtanultam együtt élni szörnyeteggé tett énemmel, talán a lánynak is sikerül majd egyszer. Mert akkor az ereje megsokszorozódik majd.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-09-13, 3:12 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Rettentően fura számomra ez a srác, de már megszoktam, hogy én mindig különcökkel találkozom, vagy pontosabban azokkal jövök ki jól. Még ezt nem mondanám, de máris pozitívabb vagyok vele szemben, mert bár kissé meglepő ez az egész, amivel jön, de mégse fogom túl komolyan venni, nem szabad, ez csak ugratás. Mondjuk nem vagyok egy félős lány, tehát inkább a baj elébe megyek, most mégis, azért fel kell tennem neki a kérdést, hogy miért is mond nekem ilyeneket.*
- Elismerés? És mit ismersz el? Nézz rám, nincs rajtam mit elismerni. *tárom szét kissé kezeimet, majd utolsó szavaimnál még fejemet is megrázom. Kissé vicces, de hát ha ő így gondolja, szíve joga. Viszont ha már így állunk, akkor miért ne csatlakozhatnék hozzá? Puha az ágy és az előbb is tetszett, szóval meg is indulok felé, a lábbelik az ágy elé kerülnek, én pedig kisebb rugózásokkal kezdek el szórakozni, majd egy kis bökés is megtörténik, amire úgy reagál, mint mindenki más és ez máris mosolyt vált ki belőlem.*
- Csak nem csikis vagy? *kíváncsiskodom egy kicsit, majd ez után kezdek bele a történetembe. Holló nagyon is érdeklődőnek tűnik, és ha már ennyi mindent elárultam neki, miért ne mondhatnék többet? Nem titok… *
- Okosabbnak? Ezt meg miből vontad le? Nem is ismersz… puncsolni pedig nem szükséges. *nézek is szemeibe aprókat pislogva, de amikor a szüleimről kérdez, csak kissé keményebbé válik csinos pofim.* - Azt én is szeretném tudni. Nincsenek emlékeim, egyszerűen kitettek az utcára, amikor megszülettem, fogalmam sincs, hogy kik ők. *tényleg nem tudom, tehát engem is érdekelne, hogy csecsemőként mit vétettem ellenük. Vagy ha nem kellettem, hát ott az abortusz vagy akár örökbe is adhattak volna, de már mindegy, ez a sors lett nekem megírva, nem pedig egy boldogabb élet, én pedig ebbe már beletörődtem. A jövőmet viszont még eldönthetem, megmásíthatom, mert nem fogok visszamenni oda, ahonnan jöttem! A drogról is azért még mesélek neki, mely már a részemmé vált, szavaira pedig csak egy szomorásabb mosolyra telik.*
- Nem ilyen egyszerű ez. Találtam magamnak célokat, de a múltam miatt nehéz letenni. Tudod, az új drogokat ki kell próbálni embereken, én pedig nem kurva voltam és valahogy élnem kellett az utcán, ezért elég sokszor be voltam állva, mindenféle drog miatt. Így lettem függő és ezért is nehéz most másképp élnem. Csoda, hogy valahogy ide keveredtem, a Mysterioba. Sokáig azt hittem, hogy nem itt van az én helyem, de most már tudom, hogy hülye voltam. Ez a hely a határ, amit át kell lépnem ahhoz, hogy más életem lehessen. *határozott vagyok ebben, és bár a drog és a pia még mindig veszélyes a számomra, azért fejlődtem, és ez látszik is rajtam. Most is teljesen tiszta vagyok, nincsenek a testemen szurira utaló nyomok se, tehát tényleg haladás, bár ezt Holló nem tudhatja. *
- Ki kellett próbálnod? Miért? Mi a te történeted? Eddig amúgy is csak én beszéltem, te is mesélhetnél magadról. *fordulok is felé, így nézek rá kíváncsian, mert tényleg szeretném tudni, hogy ki ő… Ez a „kell” szó arra utal, hogy talán… talán ő is hasonló múlttal rendelkezik, mint én, hasonlóan szörnyűvel. Nem akarom ezt neki, de mégis, nem lenne rossz, ha találnék egy hozzám hasonló embert itt. Talán erre is lenne szükségem. *
- Nem is tudom, csak úgy mondtam. *vonom meg vállam, ismerve be azt, hogy nem gondolkodtam előre, de most elhallgatok, és úgy figyelek a másikra és egyre jobban meglepődöm azon, amit mond.*
- Azt szeretnéd, ha megértenének? Én nem vagyok a legjobb ember az ilyesmiben, de érdekel, hogy mi történt veled, bár még nem ismerlek. De egy esélyt mindenki megérdemel, még az is, aki ilyen furán kezdi az ismerkedést. *cukkolom kissé, ismét utalva arra, ahogyan kezdtük ezt az egészet, tehát rajta áll, hogy mit és mennyit mond el nekem. Az aprócska megjegyzés viszont fura, nem pont az én agyamnak való, így csak csendben gondolkodom el azon, amit mondott.*
- Nem tudom, hogy miféle lehetőségem lenne a múltamban, szerintem semmi. Nem vagyunk egyformák, szóval ne magadból indulj ki velem szemben. *ezt nem bunkóságból mondom, egyszerűen tényleg nem tudom, hogy mi jó lehet abban, hogy utcagyerek voltam. Oké, ha zsaru lennék, akkor oda pofátlankodhatnék, de valószínűleg kinyírnának, gengszter pedig nem akarok lenni… a mágia világa viszont még ismeretlen a számomra, fogalmam sincs, hogy miféle lehetőségeim lehetnek…*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Mona Braxton


A Krorun várrom - Page 19 Elemista
Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 31

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2013-09-16, 4:20 pm

// Házi: Metamorf mágia: Állat-átalakítás//

*Mivel is tölthetné az unalmas szabadidejét egy harmada évre járó boszorkány, mint a gyakorlással. Azonban varázsolni nem lehet csak úgy összevissza. Ahhoz összeszedettség kell és helyszín. A lelkesedés és a cselekvésre a késztetés megvan már csak valami nagyszerű helyszín kell. Magamat mindig is inkább a természet gyermekének tekintettem, ezért sincs igazán kedvem a gyakorló terembe vonulni helyette  inkább elhopponálom magam a várromhoz. Tökéletes helyszínnek gondolom, mert a köveken, fákon kiélhetem energiámat és nyugodtan használhatom a varázslatokat, mert az a környék nem túl népszerű a túrázók körében. Miután megérkezem a helyszínre körbejáratom tekintetem, de szerencsére nem látok senkit. Tökéletes az alakom és még az idő is nagyon kellemes. Már is kinézek magamnak egy nagyobbacska helyet, ahol fák, bokrok, kövek egyaránt találhatók, tehát tökéletes céltáblák lesznek számomra. A gyakorláshoz szépen sorban végig megyek a tantárgyakon úgy, hogy a varázslatok folyamatosan nehezedjenek. Első választott tantárgyam a terramágia. Előveszem ezüst színű pálcámat, amit  a fa felé fordítok, mintha az lenne az ellenségem.*
- Flagellum vincula. *Fordítom el pálcámat a fáról, a mögötte elhelyezkedő bokor irányába, mielőtt kimondanám a varázsigét. Ezután a pálca ismét felé szegeződik, így a varázslattal aktivált indák már is a fa törzse köré csavarodnak. Nem egy hú de komoly varázslat ez, de kell a bemelegítés. Azonban az időt nem húzom már is a következő ige hangzik fel.*
- Silex hastarum. *Dobbantok erőteljesen a második szónál egy másik fa felé, mire a repedés elindul és nemsokára a szikla karó is kiemelkedik. Jelen pillanatban ölni akarok felé, így az nagyobbacska és egyenesen belefúródik a törzsbe, megrongálva maga körül a fa szerkezetét. A pyromágia a kedvenc tantárgyam, azonban most nem akarom magam körül felgyújtani a tájat, helyette inkább egy következő varázslaton töröm a fejem, ami rögtön meg is születik.*
- Avis. *Röppenek elő pálcámból a madarak, azonban én nem gyönyörködöm bennük, hanem pálcámat átteszem a jobb kezembe, hogy a balt a magasba tudjam emelni. Ezután a madarak felé mutatok, majd hangzik is a varázsige.*
- Sanguis vincula. *Szakad fel ujjaimon a bőr, de oly sokszor használtam már ez a varázsigét, hogy a fájdalom, amit okoz szinte fel sem tűnik. Ezután a csápok a repkedő madarak felé igyekeznek, akik kétségbeesetten próbálnak menekülni, de hiába. A csápokat szerintem ügyesen irányítom, így a három madárkára jut 1-1 csáp. Nem vagyok hozzájuk túl kegyes, így aki a csápok szorításába került az sajnos össze lesz préselve. Hallom, ahogy apró csontjaik összetörnek a nyomás alatt, de nem hatnak meg, láttam már rosszabbat is illetve eddig nem éltek, hisz még csak most lettek megidézve. A teljesítményemmel kellően meg vagyok elégedve, így a varázslatot le is zárom egy X-szel, hogy vérem ne vesszen kárba. Most, hogy már így belejöttem a fa és a madár meggyilkolásába talán kezdhetnék valami komolyabb dologba bele. Harmadikos lévén nem árt, ha azokon az órán tanult varázslatokkal is foglalkozom, így egyik személyes kedvencemen a sor.  Ezen anyag gyakorlását már tavaly is ismertem, ezért most is lelkesedéssel vágok bele. Tudom, hogy a feladat komoly koncentrációt igényel, így már is több energiát fordítok bele, majd pálcám segítségével el is kezdem rajzolni a köröket a mellkasomon, amit a művelet befejezése után az ég felé fordítom, hogy következhessen a varázslatot aktivizáló ige.*
- Grex mortem Avium. *Ügyelek a szép kiejtésre, ahogy azt tanultuk, különben nem jönne létre a varázslat. Már érzem is a bőröm alatt lévő mocorgást, majd annak fájdalmas szétnyílását is. A jól ismert és elsőre ijesztő füst is el kezd megjelenni, majd egyre sűrűbb és sűrűbb lesz, míg nem varjak formájában alakot ölt.*
- Én kis káoszvarjaim. *Dicsérem meg őket, mert mindig meggyönyörködtetnek. Nem tudom miért tetszenek annyira, de örömöm lelem bennük. Ezután kicsit elröptetem őket magam körül, hogy ne csak a létrehozásukat, hanem az irányításukat és gyakorolhassam. Miután kellemesen elszórakoztattam magam a gonosz kis varjaimat a gyakorlás elején megkötözött fára irányítom, hogy neki essenek és csőrükkel jelentős károkat tegyenek benne. Kettéválasztom a csoportot, majd úgy irányítom őket, hogy minden oldalról kellő támadás érje szegény és ártatlan növényzetet. Annyira belemerülök a feladatba és leköti minden figyelmemet a varázslatra való odafigyelés, hogy nem tűnik fel, hogy a kijelölt célpont előtt feltűnik egy albínó oroszlán. Agyam a döbbenettől igen csak lassan dolgozza fel az információt, így az első soktól nem is tudok azonnal reagálni. A varjak azonban szorgalmasan teljesítik dolgukat és szinte a száz kis dög azonnal végez a tehetetlen állattal. Egy halk nagymacska bőgés tör ki a sokból, hogy megtudjam szüntetni a varázslatot, mielőtt teljesen darabjaiban végzi a jószág.*
- Fundumus Avium. *Rajzolom meg közben mellkasomra a varázslatot lezáró X jelet. A varjak azonnal elporladnak azonban ez már nem segít nekem abban, hogy megmentsem az állatot, aki döglötten és hiányosan terül el a földön. Kikerekedett sárga szemeim ledermedve merednek a testre, ami megtépett, lyukas és folyik belőle a vér. Bizarr szemszögből megfigyelve művészi, ahogy a fehér bundán a foltok elhelyezkednek, de az én szemszögemből inkább horrorisztikus. Veszek egy mély levegőt, majd megrázom magam és körbenézek hátha látom e az állat gazdáját, akik valami fura nevet, amit nem is értek tisztán kiabálnak, de szerencsére nem látom őket.  Valószínűleg ők is varázslók és erőteljesen kétlem, hogy a helyzetet csak úgy simán meglehetne beszélni. Balhéba meg egy baleset miatt nem akarok keveredni, ezért rögtön valami megoldáson töröm az agyam. Az egyértelmű, hogy ezt a dögöt kéne valahogy újraéleszteni, de ilyen testtel nem megy, tehát akkor valahogy pótolni.*
~Csináljunk egy klónt, de hogyan? Nem lehet egy állatot csak úgy lemásolni!~ *Nehezen jut eszembe a megoldás,  de a fülemet megüti egy rágcsáló hangja, mire megszületik az ötlet. Ideje levetkőznöm a sokkot, mert így nem pörög rendesen az agyam, de legalább ez a vég kifejlett megszületett. Áldozatom egy gyanútlan  mókus éppen egy mogyorót vagy diót vagy nem tudom mit majszol, amikor ezüst pálcám rám szegeződik és megszólal az őt rabul ejtő átok.*
- Petrificus totalus. *Fordul le a lendülettől a keménnyé merevedet mókus. Sikerült egy jó pillanatban eltalálnom, így amikor a földre esik nem lesz semmi baja csak egy kicsit megzúzódik néhány helyen, de esetemben ez mindegy is. Oda sétálok a testhez, majd vissza az oroszlán mellé, hogy el is kezdjem az állat átalakítását. Ezután jön az a rész, amit a legkevésbé szeretek, de most ismételten muszáj lesz megint megcsinálni. Csizmámból elő kerül a kés, amivel meg is vágom a mókus egy kis helyen, majd a hegyére került vér a nyelvemre csepegtetem. Ezt egészen addig csinálom, míg nincsen meg a tíz csepp vér. A számolás fontos, hisz ennyire van szükség a varázslat végrehajtásához. Nem szeretem a vérnek a fémes ízét és külön elborzaszt, hogy mindezt egy állattal kell megtennem. Ki tudja mi van egy ilyen dögnek a vérében. Erre inkább nem is gondolok, helyette előveszem pálcámat és a jószág szíve felé irányítom. Ezután becsukott szemeimmel magam elé képzelek egy oroszlánt. Ebből elég sokat láttam már, így nem túl nehéz a feladat. Most már csak nyakon kell önteni egy kis hipóval és már is kész az albínó oroszlán. Fejben még végig gondolom, hogy miket fedeztem fel a másik itt lévő állaton, hogy a lehető legjobban hasonlítson rá. Mikor már úgy érzem, hogy ez kellően sikerült egy plusz jelet írok le a pálcámmal, nem változtatva annak irányán. Végezetül pedig a varázsigét kezdem el hangosan mondogatni.*
- Animal mutacio. Animal mutacio. Animal mutacio. Animal mutacio. *Érzem, ahogy számból el kezd csurogni a saját vérem, érzem ahogy végig folyik államon, lecseppen pálcát tartó kezemre, majd kúszik tovább a mókus felé, hogy annak bőre alatt tűnjön el. Amikor ennek a folyamatnak vége, tehát már nem érzem a csepegést és a folyást leengedem kezemet, de továbbra is fejben tartom a létrehozandó állat képét. Tudom, hogy nem szabad abbahagynom és folyamatosan csak is a saját feladatomra kell összpontosítanom. Tudom, hogy hosszú és fárasztó fél óra elé nézek, hisz addig csak is erre szabad minden figyelmemet irányítanom, különben az egész értelmét veszti és a beleölt energiáim kárba vesznek. A vége felé már be kell, hogy valljam unom már magam előtt látni a fehér oroszlánt, de csak nem hagyhatom abba. Lábaim is zsibbadni kezdenek, ahogy már lassan 30 perce itt ülök, de nem hagyom abba, hiába fáradok, érzem, hogy lassan vége. Szerencsére érzékeim nem hagynak cserben, így a varázslat tényleg hamar be is fejeződött. Szívesen hátradőlnék, hogy kicsit pihizhessek, de attól mert én teremtettem még nem fog rám hallgatni az oroszlán, így jobban teszem, ha gyorsan tovább állok. Egyenlőre elég gyengének érzem magam, ahhoz, hogy elhopponálhassak innen, így inkább csak felállok és elindulok az ellenkező irányba. Közben megint hallom azt a számomra kimondhatatlan nevet, amit kiabálnak azonban most már sokkal közelebbről, mint legutóbb. Bele se gondolok, hogy talán az oroszlán megtámadja azokat az embereket, akik gazdájuknak hiszi magukat. Ezzel én nem akarok foglalkozni, ez most már a jövő dolga. Egy célom van, minél messzebb kerülni innen, hogy ezt az egészet a hátam mögött tudjam.*
Vissza az elejére Go down
Gwynn Hunting
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Gwynn Hunting


Jelige : Fehér Vadász
Hozzászólások száma : 57
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Üzenet : " Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszeret! "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime2014-01-07, 4:38 pm

// NRT: Rachel és Gwynn - 2013.08.18.//

*Valóban nem indítok éppen szerencsésen, ami az ismerkedést illeti, de ez nekem nem is tűnik fel, hiszen nem sok viszonyítási alapom van. Rachel egész könnyen túllép a furcsaságaimon, de néhány kijelentésemen azért fennakad.*
- Attól még, hogy kicsi az önbizalmad, lenne mit elismerni rajtad.* reagálok semmitmondó hangon. Ha most azt hitte, hogy dicsérni fogom, tévedett, nem is kicsit. Nem önbizalomtréningen vagyunk, az őszinte válaszom meg valószínűleg kiborította volna, tehát inkább nem hozakodok elő vele. Azt hiszem, nem sok lány szeretné azt hallani, hogy a látszólagos gyengesége sarkall gondolatban piszkos tettekre, legalábbis Rach esetében erről van szó. A karma azonban már le is csap a lány ujja képében, amint betalál a bordáim közé. Ösztönös reakciómat nem sikerül idejében palástolnom, bár ez inkább vészterhes gondolataimnak köszönhető, ami azonban mosolyt csal a másik arcára. Azt hiszi megtalálta egy gyenge pontomat. Örülnék, ha a csikizés lenne a legnagyobb atrocitás amit el kellett szenvednem rövidke életem során.*
- De…egy kicsit.* hagyom meg ebben a tévhitben. Egyszerűbb, mint elmagyarázni mi minden jár épp az eszemben, meg aztán valóban tudok csikis is lenni, ám ha nem vagyok játékos hangulatomban, ami vagy egy évtizede nem fordult elő, akkor egyszerűen csak kikapcsolom testem eme roppant bosszantó ingerét.*
- És te?* döntöm oldalra a fejem, átható tekintettel méregetve a mellém telepedő lányt. Nem titok, hogy épp azt latolgatom, megkínozzam-e ilyetén formán, de szavai elveszik a kedvemet az efféle gyermeteg megnyilvánulástól.*
- A reakcióidból. Meg aztán szőke sem vagy. Jó pont.* hagyom ennyiben a csípős megjegyzést, mintha el sem hangzott volna. Nagyon nem vagyok társasági lény, így aztán nem kell csodálkozni, hogyha átlépek egy határt. Vagy épp mindet. Egy illemtanárnál valószínűleg kiverném a biztosítékot, a legtöbben azonban csak furán néznek rám emiatt. Én viszont élvezem, hogy bármit megtehetek. Szabadságot ad. De lehet ezt csak én élvezem, mert Rachel elég keserűnek tűnik amiért nem ismeri a szüleit. Persze az utcai élet korántsem fenékig tejfel, így megértem a lány haragját. Mert mintha valami haragfélét vélnék felfedezni a megkeményedő vonásokon.*
- Akkor gondolom nem egyszerű őket felkutatni. Próbáltad már? Vagy egyáltalán szeretnéd?* kérdezem elméleti síkra helyezve a témát. Sok árva gyerek nem is szeretné megismerni a szüleit, mert a bennük élő kép túl idealizált ahhoz, hogy le merjék rombolnia valóság által. Vagy épp ellenkezőleg: a mindennapos űrt okozó, valószínűleg a végletekig fokozott utálatban részesített személyről nehéz elismerni, hogy őt is a szükség kergette bele adott helyzetbe, de egyébként nem rossz ember. Ezek után kíváncsi lennék még arra is, hogy miként képzeli el Rachel a szüleit, így hát meg is kérdezem.*
- Mit gondolsz, kik ők? Úgy értem elgondolkodtál már azon, milyenek? Mondjuk anyukád sztriptíztáncosnő, apád meg egy átutazó fejes?* engedem szabadjára gondolataimat. Fel sem tűnik, hogy ez esetleg sértő a másikra nézve  egyrészt, mert nem szoktam lenézni az embereket a foglalkozásuk miatt, másrészt meg én is sztriptíztáncos lennék, vagy mi a szösz. Különben is, számomra két embertípus létezik: az élő, és a majdnem halott, azaz a célpontjaim, s ehhez mérten részesülnek egyenlő bánásmódban. Nagyon egyszerű rendszer.*
- Akkor te aztán mindenféle anyagot ismersz, ami a piacon van.* füttyentek elismerően, mert bár régen voltam belőve, az késztetést soha nem fogják tudni kiirtani belőlem. Olyan mint egy láthatatlan, viszkető pontocska az ember testén, amit soha nem tud megvakarni. A többi már csak önuralom kérdése.*  - Szép gondolat. Miféle jövőben reménykedsz? Milyen szakirányt választasz?* kérdezem a könyökömre támaszkodva, azt latolgatva fejben, hogy melyik egyetemi szak illene jobban Rachhez, de így, hogy alig ismerem, nehéz dönteni. Míg ezen mélázok, a lány rövid időn belül elhalmoz jó pár kérdéssel arra ösztönözve, hogy én is meséljek magamról. Rossz ötlet. Nagyon rossz.*
- Az én történetem?* kérdezek vissza kínos mosollyal, jéghideg tekintettel. Nem rejtem véka alá, hogy nem szeretek erről beszélni, s míg kitalálom, hogy igazat mondjak, vagy hazudjak, húzom az időt, amit azonban nem tehetek a végtelenségig, így megint a féligazságnál maradok.*
- Elraboltak kiskoromban. Egy közösségben élek, ahol tesztelnek rajtunk mindenfélét. Most pedig jó magaviseletért kiengedtek ide, mert azt remélik, hogy az itt szerzett tudásomat profitálhatom odahaza is.* fedek fel töredékeket a múltamból, aztán eszembe jut még egy lényeges dolog.* - Ezt azonban ne nagyon hangoztasd, mert ellenőriznek. Nem túl kedves emberek, pláne ha megneszelik, hogy esetleg tudhatsz valamiről velem kapcsolatban…* mondom nagyon komolyan, amivel remélhetőleg elveszem a kedvét a további kérdezősködéstől. Nem lenne jó, ha miattam baja esne. Azt meg még kevésbé akarom, hogy engem az ő kínzásával büntessenek a szabályszegésért. Végig tudnám nézni, vagy akár meg is tudnám ölni, ha ez a parancs, de kár lenne érte. Nem szeretem a felesleges vérontást. Számomra kellenek a célok, hogy logika legyen a látszólag értelmetlen pusztítás mélyén is.*
- Nem lenne rossz. Sosem volt barátom. Lehet hülye ötlet részemről, ilyen múlttal, meg jövővel, de egy pici részem, ami még őrzi a régi fényt, vágyik rá.* magyarázom tűnődő arckifejezéssel, mert komolyan gondolom mindezt, hiába használja fel a lány arra, hogy cukkoljon vele.*
- Miért, a folytatás jobb?* kérdezek vissza, miután enyhe érdeklődés támad bennem aziránt, hogy vajon most hol állok a népszerűségi listán. valószínűleg nem túl előkelő helyen.*
- Mielőtt elveted az ötletem, kicsit gondolj bele. Ha például humanitárius alkat vagy, akkor elmehetsz nővérkének aki segít a drogosoknak kilábalni a zűrből. Ismered a szereket, szóval neked ez biztosan könnyebb lenne. Meg aztán keményebb is lettél az utcai élettől, amit az élet bármely területén kamatoztathatsz.* mondok ellent neki, mivel nem hiszem, hogy eddig pozitívumként tekintett volna a múltjára. Néha csak egy kis szemléletváltás kell, és máris megoldódik sokminden.*

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





A Krorun várrom - Page 19 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   A Krorun várrom - Page 19 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A Krorun várrom
Vissza az elejére 
19 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: