Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 A szükség szobája

Go down 
+70
Sharlotte Johanson
Sophie Black
Slash Daniels
Mia Andersen
Ashi Angel
Rachel Williams
Raiden Carvex
Alice Sinclair
Élias Adachi
Daphne Alucard
Seth Amongard
Chloe Walsh
Harper Krevorien
Elton Ricci Dixon
Naomi Teigneux
Jackelyn McKinney
Conrad Dietrich
Wera A. Flinders
Lucius Rufinus
Luka Dubois
Carolayn Natri
Sean Derly
Laura Lillien Larsen
Aristarkh Y. Zhukov
Ginger Rosenberg
Patrick Davis
Dorian Deamer
Fekete Ambrus
Gabriel Farell
Vixilien Sandanez
Jessica Turner
Nathaniel Cornwlade
Varg Yrjanfrost
Sideris Valbraith
Serafina Damiana
Mona Braxton
Bruno Stora
Nymphadora Giovanni
Brianne Layton
Lucas Doroven
Kyle Brensley
Alinox Ingren
Michelle Norton
Ryan Bourton
Faith Craven
Elisaveta Varlock
Nil Moriarty
Marcus Mccannt
Christian LeNoire
Dimitrij Volodya
Octavia Blackwood
Havasi Zoárd
Illya Imbecairwen
Zoey Fleming
Sandy Bertona
Jake F
Lisa Renfield
Takoda Turner
Jasmine Miels
Ruby Rose Re
Lycoris Ozera
Alexi Solsagan
Hecate Lunadea
Sairus Macrain
Aysha Darkblood
Mordana Liward
Mordred Wasimir
Troy Clayton
Diana Gray
Lucius Benedict Fenris
74 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 28, 29, 30
SzerzőÜzenet
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-05-20, 6:33 pm

//NRT Lucius-Jackie, 2013. 04. 01.//

*Mindenféle dologról mesélek a leányzónak, ezáltal picit jobban megismer. Illetve, hogy pontosabb legyek, egy oldalam ismeri meg jobban, a mélyebb részekhez így nem fér teljesen hozzá, illetve megteheti, csak az extra agyalást és emberismeretet kíván. Így ha akarj, rájöhet dolgokra, ha nem, akkor nem. Jó kis megoldás ez, azt kapja, amit szeretne bizonyos tekintetben. A fura rokon után edzési szokásaimról beszélek Jackie-nek.*
-Minden nap van mozgás. Reggel kevés étel, futás, komoly reggeli, kondi, ebéd, utána úszás, végül valami harci edzés. Természetesen ez nem egymás után van, közte hosszabb szünetek vannak, amit tanulással, olvasással vagy épp zenéléssel töltök. *avatom is be kicsit a leányzót a napirendembe, hiszen kérdésére ez egyfajta válasz.* -De egyébként egyedül edzem. A szükség szobája a harci edzésekhez remeke helyet kínál, itt tudok egyfajta partnerre szert tenni, különböző mágikus gyakorló bábukra. *de az edzésről ennyit elegendőnek tartok most, meg amúgy is megérkezünk a szobához, amit szépen ki is alakítok, hogy különböző igények kielégítésére is alkalmas legyen. De az egész alapja az alkohol, és most én "keverek" így mind a ketten gazdagabbak leszünk egy-egy itallal.*
-Szeretem tudni, hogy mit iszok és amit csak így össze kell önteni, még én is meg tudom csinálni, pláne, ha valami kedvencről van szó. *a kérdése viszont picit komolyabb, így összeszedem a gondolataimat, majd némi hallgatás után adok választ.*
-Bizonyos alap műveltségi dolgokban igen, de teljesen rajtam állt, hogy ami érdekel, abban mélyüljek el. Senki nem mondta meg, hogy mi érdekeljen, kaptam lehetőséget tapasztalni ezt-azt és utána azt vittem tovább, ami tetszett.* majd kis szünetet tartok, amíg a kezemben lévő italt mustrálgatom, aztán le is zárom gondolataim.*
-Tudod, engem szinte minden érdekel bizonyos fokig. Na jó, bizonyos matematikai kérdések például nem. *engedek meg magamnak egy mosolyt.* -És zavar is, ha nem érzem kielégítőnek a tudásom, így utána megyek a dolgoknak, ha nem ismerem, vagy nem tudom őket, vagy pontatlanok az ismereteim. Szeretem tudni, hogy mi vesz körül, vagy mondjuk hogyan működik. *megvolt részemről a nagy lelki fröccs, amit leöblítek egy korty itallal, majd kérdőn nézek a leányzóra, bal szemöldököm felvonva. Tényleg elég szétszórt lehet, ha nem látja, hogy vele iszogatok, meg hogy két italt készítettem, de azért megemelem a poharam úgy, hogy remélhetőleg ne kerülje el a figyelmét.*
Vissza az elejére Go down
Hugo O'Quintin
Diák Inflatus
Diák Inflatus
Hugo O'Quintin


Hozzászólások száma : 39
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-05-20, 11:34 pm

//NRT: Alice és Hugo – 2013.05.01.//

*Alice igen érdekes nézetek birtokában van, hiszen látszik rajta, hogy alapvetően fogad el bárkit - még engem is -, ám ennek ellenére olyat mond, amit nem értek, bár talán valahol logikus. Ő felismeri a szörnyeket, de el is tudja fogadni őket. Erre nem mindenki képes, egyikre sem, van aki senkit nem ismer fel, van aki másban nem látja meg a szörnyet, esetleg csak magában, ám tapasztalataim szerint a legtöbb ember kizárólag a másikban fedezi fel a gonoszt, saját magában nem. Igaza van a lánynak, amikor ilyen őszintén beszél az ítéletekről.*
- Én... nem is tudom, mit gondolok az emberekről. Mindig mást. Talán holnap már utálni foglak, de ma még tetszel nekem. Azt viszont tudom, hogy te bizonyosan szörnynek tartasz majd... *hajtom le kicsit a fejemet a végén, mikor a gondolkodás után jutok el a szomorkodásig, és nem tudom miért, de ez most nem esik jól. Általában polgárpukkasztó módon mindig a nagyobb bajt keresem, szeretem kiverni a biztosítékot, hogy szórakozzak mások álszent magatartásán, ebben az esetben viszont nincs így. Kérdésére bólogatok, s bár nem szólok, szerintem nem érti amire gondolok. Én nem párként érdeklődők feléje, annak ellenére, hogy igen érdekes külseje van - jó értelemben -, inkább a személyisége az, ami le is tud most kötni. Még. A ruhák új ötletet hoznak, s mikor a vásárláson már túl tudunk jutni, akkor beszélgetünk tovább, menetelés közben.*
- Nem tudom. Én szeretem, ha az emberek dühösek rám. Olyankor elég nevetségesek. *rántom meg a vállam, viszont nem nézek a lányra, inkább gondolkodva, talán idegesen, zavarodottan kutatom a földet, próbálva ezt diszkréten tenni, annak ellenére is, hogy a lány figyelmén múlik, észre fogja-e venni. Hamarosan már a ruhákat veszem fel kezembe, s azokkal indulok meg a találkozó pontja felé, amikor már léphetünk is be.*
- Nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen is van benned. Ez... picit mintha elütne az eddig stílusodtól. Olyan... meghitt. *fordulok vissza, a lány szemébe nézve, s úgy nyújtom át a ruhákat, had vegye csak szemügyre, az általában egyetlen színű - fekete, szürke, fehér, vörös - pulóvereket, ingeket és pólókat. A kérdésére gondolkodóba esek, s ahogyan a tűzbe bámulok, talán most jön el a pillanat, ami döntő lesz hamarosan.*
- Teljesen rád bízom, mert... haragudnál, ha azt mondanám, nem azért hívtalak ide, hogy a ruhát csináld meg? *nézek rá kíváncsian. Valahogyan ezt tudnom kell ahhoz, hogy dönteni tudjak, maradok-e az eredeti tervnél, vagy azt teszem-e, amihez most van kedvem. Egyáltalán nem lesz mindegy, mert míg egyik esetben a kimenetel sem biztos több szempont miatt, addig a másik esetben egyáltalán nem tudom mi fog történni. Ez most még rajta áll, ezek után pedig csak részben fog.*
Vissza az elejére Go down
Alice Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
Alice Sinclair


Hozzászólások száma : 94
Csatlakozás : 2012. Mar. 22.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-05-22, 1:37 pm

//NRT: Alice és Hugo – 2013.05.01.//


*Úgy érzem, hogy meg kell magyaráznom bizonyos nézeteimet Hugonak, mert nem teljesen ért engem és ez így nem jó. Tudnia kell, hogy én mindenkit elfogadok úgy, ahogy van, csak engem nem kedvel valószínűleg mindenki úgy, ahogy vagyok, de ez nem tud érdekelni jelenleg, felfogom úgy az életet, ahogy eddig és boldog leszek. Én pozitív személy vagyok és ez így is van jól, ezen senki se fog változtatni, oly szilárd az akaratom és ez alatt az idő alatt se változott, amióta a Mysterioba járok.*
- Holnap talán utálni fogsz? Ezt nem értem… miért változna meg holnapra a véleményed rólam? *na igen, ez most magas, pedig nagyon meg szeretném ám érteni, hogy mire gondolhat a srác, ezért is kíváncsiskodom tovább tőle.* - Amúgy meg ne csinálj úgy, mintha ismernél. Nem tartalak most se annak és én holnap se foglak. *szépen össze is kulcsolom magam előtt kezeimet tiltakozóan. Még jó, hogy nem akarja nekem megmondani, hogy miként álljak hozzá. Szerintem nem akarja, hogy rossz legyen róla a véleményem, ezt érzem, szóval egy kis jobb kedv reményébe már magammal is rángatom, így történik meg a vásárlás is, amely után a kastély felé tartva folytatjuk diskurálásunkat.*
- Hát, nem értem, hogy ez neked miért jó. Én azt szeretem, ha szeretnek az emberek. *ismerem is be, de ahogy az aulába érünk, elválnak egymástól kis időre útjaink, hogy néhány perccel később a szükség szobája előtt ismét összefuthassunk egymással. Az ajtó kitárul, Hugo pedig láthatja is jelenleg művem.*
- Jah, direkt nem az én stílusomat hoztam ide, az otthon vár. *nevetek is fel, mivel igazi steampunk szobám van, de azt most még nem kell látnia a srácnak. Szerintem jól néz ki ez a teremtett szoba, így én birtokba is veszem, majd már le is csüccsenek egy fotelbe, majd kezdem is el nézegetni a srác ruháit, miközben felteszem a nagy kérdést, hogy vajon miféle elképzelései vannak. Jó lenne tudni, addig nem állok neki semminek sem. A válasza viszont megdöbbent, így el is eresztem a holmikat, amik így ölembe hullanak és kissé értetlenkedve nézek fel rá. Végül felkelek, Hugo ruhái pedig az egyik üres fotelbe kerülnek, úgy lépek hát elé, szemeibe nézve kitartóan.*
- Akkor miért hívtál ide? Tudod, nem kellett volna mást állítanod, akkor is szívesen eljövök veled, ha szeretnéd. *nem szeretem, ha átvernek, ha hazudnak nekem. Úgy érzem, hogy eléggé elfogadó ember vagyok, nekem bármit el lehet mondani, megpróbálom azt úgy elfogadni, ahogy van, nem pedig kétségbe vonni. Most viszont, teljes a káosz. Vajon mit akarhat?*

Vissza az elejére Go down
Hugo O'Quintin
Diák Inflatus
Diák Inflatus
Hugo O'Quintin


Hozzászólások száma : 39
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-05-28, 10:25 pm

//NRT: Alice és Hugo – 2013.05.01.//

*Óh, nem ismer még engem a lány, talán pont ezért vagyok én a példa rá, hogy milyen veszélyes általánosítva alkalmazni egy-egy elvet minden személyre. Persze, lehet velem toleráns, amiért nem vagyok normális, vagy éppen más módon élek, gonosz lennék, azonban nem biztos, hogy érdemes is. Talán vissza fog ütni, a "nézzük el" felfogás, főleg akkor, ha őt éri támadás, mert azon nem léphet túl. Mire el is fogadná az egyik énem, addigra már a másikkal kell birkóznia.*
- Mert én ilyen vagyok. Gyorsan változik, amit gondolok. Csak... *nyúlok felé, mutató ujjamat nyújtva ki ökölbe zárt kezemben, s azzal bököm meg érezhetően, de nem fájón a másik halántékát.* - ...katt! *szólalok meg ismét, mikor ujjhegyem bőréhez ér. Úgy meredek rá, arra a pontra, talán azon túl is, mint aki nincs itt, és szavaimat nem is magyarázom neki, hiszen számomra érthető, az pedig fel sem merül bennem, hogy számára nem. Majd ő értelmezi magának, amennyiben pedig képtelen, akkor szól, ha szeretne.*
- Hát jó. Elhiszem, hogy most nem tartasz, de te meg hidd el, hogy én jobban ismerem magam és a statisztikát. Ha így sem utálsz meg... akkor te szárnyas angyalka vagy. *vigyorodom el a mondat végén, mert fogalma sincs róla, milyen sötét gondolatok járnak a fejemben... állandóan. Nem is látom már a fényt, talán a létezéséről sem tudok, mert nem emlékszem rá. Érdekes mondatot hallok, fel is sóhajtok, úgy pillantok az ég felé, gondolkodón szemlélve a felhőket. Ezen sokat elmélkedem - mihez képest... -, és most is csak azt tudom mondani Alice-nek, amire mindig következtetek gondolatmenetem végén.*
- Én akkor vagyok boldog, ha azt teszem amit akarok. Nem a boldogság az élet értelme? Ahhoz, hogy boldog legyek, nem kell, hogy az emberek szeressenek. Igazából... pont akkor vagyok boldog, ha nem szeretnek, mert olyan dolgokat csinálok. *rántom meg a vállam a másik szemeit fürkészve. Őszinte ember vagyok, spontán, most így érzem, mondhatok amit akarok. Hamarosan azonban a vásárlás után ideje, hogy a termést arassuk, s a kellemetlen gondolat, terv már a kezdetektől fogva ott motoszkál a belsőmben. Itt az ideje, hogy hozzá is kezdjek.*
- Nem gond... gondolom tudom alakítani én is. *hordozom körbe tekintetem a helyen, s bizony ez probléma, ha ő, és én is képesek vagyunk alakítani a szobát. Az volna a jó, ha csak én tudnám. Hirtelen bököm ki, mi piszkál, s már látom is a hatását. Egy ideig elmélkedőn nézek a másikra, rég csak a képet látom, nem is érzékelem igazán a környezetem, gondolataimba mélyedek pár másodpercig.*
- Eljöttél volna, ha azt mondom, azt akarom, hogy a próbababám legyél? Igazi próbababa. *adok feleletet, bár kétlem, hogy érti az én fogalmam szerint, mi is a próbababa. Én azonban ezzel nem törődök, hanem inkább a lány felé nyúlok, azokhoz az elragadó mézes folyású tincsekhez, és úgy söpröm füle mögé, el a homlokából, mint aki simogatja a másikat.*
- Én sose babáztam, fiú vagyok. A divat se érdekel, viszont te megmutattad, hogy lehet érdekes egy ruha, egy öltözet, egy stílus. Nekem erről más jutott eszembe, szeretnéd, ha megmutatnám? Sose gondolkodtál azon, mi lenne, ha a bőrünk helyett a ruhánkat hordanánk a húson? Az valódi öltözék, amit felöltök magamra. *zuhan le a kezem, végig cirógatva a karján, majd hirtelen szorít rá a csuklójára, ahogy a másik vasmarkom is bilincsként fogja körbe apró kézfejét, nem engedve mozgatni karját... természetesen, ha képes vagyok idáig jutni. Nem tudom, mit fog reagálni, ostobának sem képzelem, és ha okos, tudja, hogy itt van a fordulópont, vagy az lesz amit akarok, vagy nem, és innentől kezdve már nem rajtam múlik... mert én teljesíteni szeretném, de hová sietnék? Hamarosan én fogok varrni, ahhoz pedig idő kell, hogy méregessem a lányt tetőtől talpig, képzeletben öntve "rá" a ruhát. Szó szerint. Rá.*
- Még mindig szimpatikus vagyok? Elfogadsz engem? *vonom fel szemöldökömet, és pillantok fel rá hanyagul, míg fejem még mindig lehajtva, hiszen most deréktól lefelé vizslatom. Hangomban kíváncsiság csendül, mint aki ennél a kérdésnél józan, mert erre akarja tudni a választ...*
Vissza az elejére Go down
Alice Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
Alice Sinclair


Hozzászólások száma : 94
Csatlakozás : 2012. Mar. 22.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-06-01, 3:17 pm

//NRT: Alice és Hugo – 2013.05.01.//


*Egyre furibb ez a srác. Talán igaza van? Talán tényleg nem kéne mindenkihez ugyanúgy állnom? Eddig nem tett semmit, ami miatt negatív lenne rám nézve és én se tettem ellene, miért utálna hát meg holnapra? Ezernyi kérdés cikázik a fejemben, de végül ki is mondom azt, így hallom meg a számomra oly nagy értelmetlenséget és még halántékom is meg lesz bökve.*
- Neked meg mi bajod van? *kérdezek rá, ujját is eltolva, majd dörzsölve meg buksimat ott, ahol hozzám ért, ugyanis bár nem fájt, jól se érintett. De ez a „katt” dolog, mintha nem lenne tényleg teljesen normális. Engem persze ez se ijeszt meg, kitartok a társasága mellett és még vásárolunk is egy jót, mert igen, jól érzem magam vele. Kezd minden normálissá válni, egészen addig, amíg ki nem buknak belőle ismét, a kikötő felé a szavak.*
- Tényleg nem értelek, kezdesz egyre furább lenni. Mintha egyszer ilyen lennél, másszor pedig olyan. Igazán eldönthetnéd végre, hogy melyik éned engeded érvényesülni. *jegyzem is meg neki, de a szavai kissé még visszhangoznak a fejemben. Akkor lenne boldog, amikor nem szeretik? Tényleg létezik ilyen ember? Szerintem csak színjáték az egész, képtelen vagyok elhinni, hogy ez valós lenne. A szükség szobájáig egy pici időre elválunk egymástól, de ott ismét találkozunk, tehát betérhetünk a szobába és a megállapítására biccentek is, tehát igen, tudja ő is alakítani, ha szeretné. A fotelbe csüccsenek, hogy a cuccait kezdjem el nézegetni és átgondoljam, vajon miféle változásokat viszek majd végbe rajta, de Hugo ismételten olyat mond, amitől már kezd egy picit bennem is felmenni a pumpa, így hát elé sétálok és úgy vonom őt kérdőre, végig a szemeibe nézve.*
- Hogy a próbababád? Nem értem, hogy mire célzol… *ismerem is be, mert ez így tényleg magas.* - Nem hiszem, hogy azt szeretnéd, ha felpróbálnám a cuccaidat. *mosolyodom is el, visszapillantva a fotel irányába, ahol a srác holmijai hevernek, de amikor ismét hajamhoz ér, akkor újból felé tekintek. Bizonyára tetszenek neki szőke tincseim és engem se zavar, ha hozzám ér, egészen kellemes… *
- Még jó, hogy te nem babáztál. *vigyorodom is el kezdeti szavaira, de ahogy tovább beszél, úgy fagy le ez a mosolyféleség az arcomról és hirtelen lépnék egyet távolabb, mert ez azért még nekem is durván hangzik, de ekkor érzem meg kezeim szorítását, így letekintve rá rántom meg, mintha ki tudnám húzni, de valószínűleg ez nem fog sikerülni, ő erősebb nálam fizikálisan. *
- Na méregess így, nem fogsz a bőrömhöz érni. Mégis mit képzelsz? Ez nem jó tréfa! *mocorgom tovább, de már hallom is a kérdéseit, nekem pedig lábam lendül, hogy jól tökön rúgjam a srácot. Azért ne higgye már, hogy neki mindent szabad és hogyha ez sikerül, tehát elereszt ennek következtében, még pálcám is előrántom. Mi történik? Félelmet érzek… tényleg nem normális, ahogy azt már ő is bizonygatta.*
- Hagyj békén, az ilyen undorító dolgokban nem veszek részt. Azt hittem, hogy szimpatikus vagyok neked, erre meg akarsz kínozni? *mert igen, az már kínzás lenne, amire én gondolok és akárhányszor képzelem el a dolgot, mindig hányingerem lesz. Még egy lépést távolodok és nem fogom hagyni neki, hogy a közelembe jöjjön. Nem, itt jött el a búcsú ideje, igaza volt, nem lehet mindenkit elfogadni olyannak, amilyen.*

Vissza az elejére Go down
Jackelyn McKinney
Diák Exortus
Diák Exortus
Jackelyn McKinney


Hozzászólások száma : 242
Csatlakozás : 2012. Mar. 11.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-06-03, 12:29 am

//NRT Lucius-Jackie, 2013. 04. 01.//

*Most, hogy lehetőségem nyílik rá, próbálok azért tudakolni Lucius felől, mivel elég érdekes személyiség, ami a hozzáállását illeti, vagy életszemléletét, s bár nem mindig értek vele egyet, nekem talán furcsa, hideg vagy túl merev amit tesz néha, attól még különös embernek tartom. Van pár közös téma is, de inkább csak azon csodálkozom, hogy milyen precizitással éli az életét, nagy kategóriákat ölelve fel, tehát az általános tudása igen nagy, engem már csak annak mélysége izgat.*
- Akkor te a napod is rendesen megtervezed. Szoktak kivételek lenni? *kérdezek rá, ezt veheti úgy is, hogy azt kérdezem, szokott-e lazítani, vagy van-e olyan eset, mikor fel kell rúgnia a tervét. Nem vagyok egyébként nagy szakértő, de feltűnik az is, hogy többet van egyedül, mint társaságban, s ennek is oka van talán.* - Öhm... harci edzéseket nem lenne jobb valaki mással? Úgy értem az talán életszerűbb... *utalok rá, hogy esetleg néha nyithatna más emberek felé is. Itt nem magamra gondolok természetesen, mert bár elég harcias vagyok, nem tudnék folyamatosan edzeni és gyakorolni, annyira nem köt le, és a figyelmem se koncentrált. Tudom a határaimat. Hamarosan már egy ital társaságában beszélgetünk, s mint hallom, ebben is ő maga dönt az életéről, ahogy abban, hogy mi érdekli. Egyszerűen talán rengeteg dolog.*
- Ez érthető, de nem sok ilyen embert ismerek, meg kell mondjam. Tényleg... hogy állsz a többi emberhez? Itt az iskolában, és úgy általában is... nem sok diákot látok körülötted. *kortyolom tovább az italomat, de nagyon ízlik. Igazából az elmondása alapján nem is hangzik túl bonyolultnak, ezért bátorkodom felvetni magamban az elképzelést, hogy esetleg néhány hozzám illő italra taníthatna.*
- Lucius... talán furán fog hangzani, de megtanítanál olyan italokat keverni, ami nekem ízlene? Az édeseket szeretem... és a nem túl erőset, de azért lehessen érezni benne az alkoholt. Szeretem még a különleges ízeket és a gyümölcsöket is. *vonom fel a szemöldököm, mert azért ennyi információból talán tud nekem egy-két alap koktélt tanítani, ha már itt vagyunk, és van rá lehetőség. Bármikor ide tudna gondolni egy koktélkönyvet, hogy abból keressen. Én is megtehetném, de azért vagyunk együtt, hogy szórakozzunk.*
Vissza az elejére Go down
Hugo O'Quintin
Diák Inflatus
Diák Inflatus
Hugo O'Quintin


Hozzászólások száma : 39
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-06-10, 9:50 pm

//NRT: Alice és Hugo – 2013.05.01.//

*Teljesen felesleges értelmet keresni bennem: nyilván minimális logikával rendelkezem, ám ez csupán számomra érthető, gondolatmenetem, eszméim más szemszögből érthetetlenek. Engem ez nem zavar, mást viszont igen. Röviden magyarázatba fogok, azonban ez sem jut el Alice tudatáig, így a kérdésére szemem kezdem forgatni, míg egy mély s rövid sóhaj szalad ki számon.*
- Ki vagy te? Hol vagyok? Miért csinálod ezt? Mit akarsz tőlem? *affektálok idióta lányos hangon, amivel nem a szöszit akarom megbántani - ez talán számára is egyértelmű lehet, hiszen ezek klisés kérdések... -, csupán érzékeltetni akarom, hogy mondata melyik kategóriába tartozik. Az értelmetlenbe.* - Nem is értem a kérdést. *nyúlok hozzá kézfejéhez óvatosan, most inkább finoman helyezve rá ujjaimat - nyilván azt fürkészik szemeim, hogy vajon miért dörzsöli meg az ujjaim helyét -, közben viszont hangom hirtelen esik mély tónusra, így meredek rá komolyan, tehát ha szeretné, akkor beszél még hozzám, ha pedig nem akkor a témát át is lépjük, kezem pedig leeresztem. Egyetlen pillanatra dermedek meg arra amit mond, ám végül szinte láthatatlan, röpke ajakrándulással nyugtázom, mint egy... mosoly?*
- Mondtam. Ilyen vagyok. Nincs két énem. Ez az egy van, amiben több apró én váltakozik. Király, nem? *vigyorodom el most lezseren, de közben magamban elmélkedem a szavain. Tulajdonképpen lehet, hogy igaza van, de miért tenném amit mond? Én így élvezem. Nincs rá garancia, hogy megéri azt tenni amit ő akar. Miért ugranék a szavára? Nekem eddig se mondta meg senki, hogy mit tegyek! Ezek után se mondja meg! Nem, nem engedek... Folytatom a beteg játékot, úgy zavarom össze szegény lányt, ami már szüli is a kérdéseket.*
- Persze, hogy nem szeretném, hogy gondolhatsz ilyenre? Tudtommal egy nő maximum akkor hordja egy férfi ingét, ha lefeküdtek, és reggel az közelebb van a kezéhez, mint a sajátja. *vonom fel a szemöldökömet, ezt úgy skandálva rendíthetetlen meggyőződéssel, mint aki betanulta a szöveget. Babám az nem volt, de szeretem az állatokat.* - Babázni nem babáztam bizony, viszont voltak kisállataim. Sok, mert gyakran haláloztak el. *merengek megint magam elé, valahol a lány háta mögötti teret fürkészve, azonban csupán pár másodpercig, ezek után ideje a cselekvésnek. Hiába rángatja a kezét, annyit ér el, hogy szorosabban markolok rá csuklójára, ezzel fájdalmat is okozva neki jó eséllyel. Igazából mindenre számítok, kizárólag a leginkább alapvetőbb reakcióra nem, így meglepetésként ér lábának közeledte, a találat teli, rögtön lazul a szorításom, elkapom a kezeimet, hogy a ponton fedjem be fájdalmam velük, s állva se bírok maradni, kíntól torzult arccal, összeszorított lábakkal zuhanok a földre oldalt. Nem új élmény ez nekem, tudom mivel jár: orcám vörösödik, nem sírok, de szemeim fájdalmas haraggal találják meg a lány tekintetét, amíg a földön fetrengek visszafogottan.*
- Szimpatikus vagy, de azt is szimpatikus, ami felbukkan gondolatként. Te ezt nem értheted. *meredek rá odaköpve a szavakat fogaimon keresztül sziszegve, s egy pillanatra hunyom be szememet. Ebben semmi különös nincs, most ért egy igen komoly támadás, én azonban nem azért teszem, hanem mert a szobát szeretném alakítani. Amennyiben minden jól megy, úgy a következő pillanatban dőlésszögbe támasztva jelenik meg egy "börtön", amolyan súlyos, tömör fém, ember alakban, amibe be lehet zárni a humanoidokat, viszont nincs benne szög, tehát ez egyszerűbb változat. Pontosan a helyzete miatt nyitott ajtóval dől a lánynak hátulról, s ha nem tesz ellene semmit, akkor rá is zuhan, ám nem agyonütve őt - persze benne meg fogja magát ütni a lány elméletileg -, csupán a földre nyomva, s mikor az eleje is oda ér, akkor záródik az ajtó. Belülről nem nyitható, bár a lány kezében még mindig pálca van, nekem viszont sejtelmem sincs róla, hogy esetleg képes lehet innen szabadulni, már ha valóban "börtönbe" kerül. Én addig viszont vagy így, vagy úgy, de feltápászkodni próbálok, és a pálcámat is kotorászni kezdem, hogy kezembe vehessem.*
Vissza az elejére Go down
Alice Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
Alice Sinclair


Hozzászólások száma : 94
Csatlakozás : 2012. Mar. 22.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-06-18, 8:39 am

//NRT: Alice és Hugo – 2013.05.01.//


*Én csak szeretném megérteni őt, ezért is teszem fel a kérdéseimet, de ez az idióta visszakérdezés oly gyermeteg viselkedés, annyira nem illik hozzá. Fel is vonom kissé szemöldököm, jelezve felé, hogy nem értem én se, hogy mit akar ezzel az egésszel, majd végül csak egyszerűen fejet csóválok. Jó, lépjünk, próbálom most ezt elfelejteni… *
- Hát én nem tartom túl királynak, számomra inkább furcsa. *pislogok is rá, de mást már nem mondok, inkább a vásárlásra térünk át, ami tényleg kellemes, de ez után ismét minden átalakul, ahogy a szükség szobájába érünk. Tényleg ez volna a terve? Hogy ennyire összekuszáljon mindent? Azt hittem, hogy esetleg jóban lehetünk, de most már egyre jobban nem értem, hogy mi folyik itt, főleg, hogy még az igazi célját se árulta el nekem, hanem hazudott a ruháival kapcsolatban. Utálom, hogyha hazudnak nekem.*
- Ha te mondod, de akkor tényleg nem értelek. *rázom meg buksimat, mert szexelni biztosan nem fogunk, szerintem erre egyikőnk se gondol, de én egyre biztosabb vagyok a tényben, hogy Hugoval valami nincs rendben odabent. Ahogy előáll undorító ötletével és még kezeimet is megszorítja úgy, hogy már fel is szisszenek tőle, tudom, hogy lépnem kell. Nem maradhatok tovább a kedves Alice és ideje, hogy érzékelje, meg tudom védeni magam. Tehát lábam lendül, a fiú pedig össze is rogy előttem, én pedig kiszabadulva vonhatom ki pálcámat, úgy nézek rá kissé szomorúan, mert nem akartam bántani, nem akartam, hogy ez legyen az egészből, de ha tényleg ő ilyesmit tervezne velem, akkor viszont megérdemli. Szegény lányok, akik nem tudják majd megvédeni magukat tőle… Lehet, hogy beszélnem kellene a magiszterével? Áh… ebbe jobb, ha nem folyok bele, úgyis érdekes emberek járnak ide, egyszerűen csak magamra kell vigyáznom és azokra, akik fontosak a számomra. Számítok a fiú támadására, innentől kezdve egyértelmű, hogy nem fogunk kedvesen cseverészni, így amikor a szoba alakul, én is érzékelem és bár próbál kárt tenni bennem valami számomra ismeretlen szerkezettel, ezt nem fogja tudni elérni, mivel egy fal jelenik meg mögöttem úgy, hogy ne érhessen el már sehonnan se más, a varázsige pedig el is hangzik tőlem. Nem bonyolult, ő is ismerheti, de egy ideig meg fog szenvedni a kiszabadulással.*
- Incarcerandus. *jó pár vastag kötél tekeredik a fiúra, amit nem fog tudni leszedni a szoba segítségével, mivel nem a szoba hozza létre, hanem én, tehát benne fog maradni egy ideig.*
- Na jó, én itt végeztem veled! Jobb, hogyha elkerülsz Hugo, mert legközelebb nem úszod meg ennyivel. És szerintem próbálj meg megváltozni, mert én tudom, hogy tudsz te normális is lenni, viszont ez az éned visszataszító! *ezek az utolsó szavaim hozzá és innentől kezdve bármivel is próbálkozik, ugyanúgy ki tudom védeni. Edzettebb vagyok nála, a szobát pedig nem csak ő képes alakítani, így hát elhagyom ezt a helyet és vissza is térek a tornyomba, oda szerencsére úgyse követhet, de nem tagadom, hogy felzaklatott ez az egész. Mégis ki ő valójában? És ha nem normális, akkor miért engedik, hogy emberek között legyen? Ismét csak úgy váltakoznak azok a bizonyos kérdések a fejemben, amelyekre valószínűleg a nap további részén gondolni fogok. A cuccaim egyébként nem hagytam ám ott, szóval mindenestül tértem vissza a Mirtuszba.*

//Én ezt zárónak is gondoltam, szóval köszönöm a játékot. Smile //
Vissza az elejére Go down
Hugo O'Quintin
Diák Inflatus
Diák Inflatus
Hugo O'Quintin


Hozzászólások száma : 39
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-06-18, 2:34 pm

//NRT: Hugo - Alice, 2013.05.01.//

*Persze, nem csodálom, hogy nem ért engem, hiszen normális ember számára az én viselkedésem követhetetlen, gondolataim logikátlanok. Látom rajta a zavarodottság jeleit, enyhe mosollyal nyugtázom őket, s mint hallom, még egyet sem értünk. Én aztán nem sértődöm meg ezen, engem igazából elég nehéz megbántani, mindent más szemszögből értelmezek, így ami valaki számára sértő, vagy sértésnek szánja, az nem biztos, hogy rám is hat.*
- Én legalább nem vagyok unalmas, mint a többi, kiszámítható és kiismerhető, egyetlen személyiséggel bíró ember. *közlöm öntelten, de ezt én így is gondolom. Én nem betegként látom magam, inkább felsőbbrendű lényként, bár sose kezeltetem konkrétan magam annak. Lehet ezt evolúciós fejlődésnek is nevezni. Mindennek a teteje, hogy még félre is ért, nekem nincsen hátsó szándékom az erotikához fűződő megjegyzésemmel, nem hoz lázba a nemek közötti vonzalom. Ideje, hogy a beszélgetés végére pontot tegyünk, mert érzem elhatalmasodni a helyzeten elmém árnyékát, viszont egyáltalán nem úgy történik ez, ahogyan tervezem. Elinor olyan gyanútlan volt, ha jobban figyelek, képes lettem volna őt elkapni, de mint hamar derül ki a fájdalmas sérülés közben, Alice nem pont ilyen jámbor alkat. Hiába okoskodom, nem esik szét harci helyzetben mint a vöröske, és még logikusan is védekezik, támad. A macska rúgná meg ezeket a mágus kölyköket! Éppen kaparom magam össze fájdalmaim közepette, mikor sikerül már uralkodnom testemen, ám a lány áll a helyzet magaslatán, csapdám falnak ütközik nagy koppanással, mit csodálkozó arckifejezéssel veszek észre, de mire pillantásom oda téved, már hangzik az ige. Ismét a földre kerülök a rám reppenő kötelek nehezétől egyensúlyomat vesztve, most viszont már idegesen villan vicsorom. A francba, most álltam fel, nem igaz, hogy megint fel kell tápászkodnom! Dühösen kezdem rángatni a köteleket, ujjaimmal tépdesem, viszont ez nem ér semmit, pálcámnak meg most nem sok hasznát veszem, nem akarom ismét megégetni magamat.*
- Nem tudsz te semmit! *köpöm oda hörögve, nehogy ő akarja már megmondani nekem pár órából, hogy ismer, és tudok normális is lenni. Azt sem veszem be, hogy csúnyán megütöm majd a popómat, ha ismét találkozunk. Nem, belőlem ilyen téren teljesen hiányzik a félelem, ez egy játék, benne van a veszteség is, attól nem kell félni. Az ember csak attól fél, amit nem ismer, én biztosan így vagyok vele, de a vereség íze már nem első alkalommal keseríti meg számat.*
- Még találkozunk! *kiáltom utána, mikor kiviharzik, miközben a földön ülök nyújtott lábakkal. Ebben semmi fenyegetés nincs, egyszerű közlés, hiszen egy iskolába járunk, s az ismeretlenekkel való beszélgetés helyett mindig a már ismert emberekkel való társalgást preferálom, amire nyilván szükségem van. Nem fog tudni levakarni magáról, ahhoz túl szimpatikus volt. Ezekre a gondolatokra már el is párolog a dühöm, egy pillanat alatt képzelek magam mellé egy kést, s kezdem a köteleket vagdosni vele, hogy mikor végzek majd jó idő után, akkor hagyjak mindent úgy ahogy van - a ruháimat is -, s távozzak innen. Nem vagyok már haragos, ellenben valami megmagyarázhatatlan kezd növekedni mellkasomban, valami nyugtalanságot keltő érzés. Nem tudom, minek köszönhetem ezt, de egész napomat meghatározza, míg le nem vezetem a feszültséget az erdőben. Ki fog derülni, maradandó-e ez a következmény.*


//Köszönöm a játékot! Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-06-18, 7:54 pm

//NRT Lucius-Jackie, 2013. 04. 01.//

- Van egy alap terv, de nem ragaszkodom hozzá mereven sosem. Mindig van valami eltérés, semmit sem csinálok teljesen ugyan úgy, mert abba belefásulnék. Igyekszem változatosan rendezni vagy csinálni a dolgokat, hogy jó legyen. *adok magyarázatot a lány kérdésére. Több embernek fura lehet az életmódom, de nekem ez így jó. Eleve eltérek a többi embertől, a mágusok meg amúgy is különcök szoktak lenni. És ha már erről a témáról beszélünk, az edzéseim is szóba kerülnek részletsebben.*
- Megvan az előnye és a hátránya is. Életszerűbb tud lenni, ugyanakkor ilyen téren a mágia remekül ki tud segíteni, tud olyan ellenfelet adni, amivel ez nem probléma. Előny az is, hogy bátran adhatok neki, nem kell nagy kontrollal óvnom az épségét, ellentétben azzal, ha az iskolából választanék partnert, mert azt nyilván nem nyomorítom meg vagy csapom le, egy megbűvölt gyakorló bábúval ellentétben. *magyarázom el szép türelmesen, hogy miről is van szó. Így talán már értheti a lány, hogy miért ezt a megoldást választottam. Az iskola jóvoltából amúgy is belekóstolhatunk abba, hogy milyen saját kezűleg végezni valamivel vagy valakivel, az, ha ez más formában is megy, csak előny. Közben a szobába érünk és hamarost italt fogva beszélgetünk.*
-  Értem. Nem lep meg, bár én azt gondolom, hogy más is van olyan mint én, csak más területen. Például Slash egy ilyen figura szerintem… *jó kis zenész pajtás, nem is jövök ki vele rosszul és szerintem messze nem az átlagos sablon diák ő sem.*- Viszont, válaszolva a kérdésedre, nem vagyok kifejezetten skandináv mizantropikus típus. Szeretem a társaságot, csak cseppet válogatós vagyok. *nem is cseppet éppenséggel. Ugyanakkor igyekszem mindenféle embert megismerni, beszélgetni velük, a többi meg eldönti a viszonyt. Ezt követően pedig figyelemmel hallgatom a „fura” kérést, ami nem is oly furcsa számomra.*
- Természetesen megtaníthatok egy két dolgot, nincs ellenemre. Én se tudok sokat, csak egy-két kedvencem tanultam, meg, de valamit kiokoskodunk mindjárt… *mondom s szépen karon fogom a leányzót és a pulthoz vezetem, miközben agyalok, hogy mi lenne a leg megfelelőbb.*
- Kicsit feladtad a leckét, de megoldjuk a dolgot. Kezdjük valami egyszerűvel. Én mondom, hogy mit csinálsz, ha nem megy, segítek. *adom is elő mint alkalmi tanár a tennivalókat. Közben azért a hozzávalókat én szedem elő. Kóla, fehér rum, lime, pohár, jég, már a pohárba egyből.*
- Na, első az, hogy a lime-ot félbevágod és a fele leve mehet is a pohárba. Utána ott a mérő pohár, kétszer fél deci rumot mérsz bele és mehet a pohárba, arra pedig kóla, érzés szerinti mennyiségben. *nyilván a leg egyszerűbbek egyikével, a Cuba Librével kezdem, kiváló gyakorlat és nyitány lesz.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
Galina Sergeevna Ivanova


Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-09-22, 1:07 pm

//NRT 2013.09.17. Daemon - Galina, előzmény: Könyvtár//

*Nagyszerű, ismét sikerül egyetlen mondattal kizökkentenem a nyugodtságából, de tudom, hogy amilyen gyorsan fel lehet dühíteni, ugyanolyan gyorsan le is tud higgadni. Valóban nem zavart ha így hívott, most csak kissé érzékenyebben reagálok rá, erről nem ő tehet.*
- Tudod, hogy csak a számat járatom. *Mondom is neki, szerintem ugyan feleslegesen, ennyi idő alatt rájöhetett, hogy milyen vagyok.* - Azt hiszed, tényleg bántani akarnálak? *Miközben ezt kérdezem úgy nézek rá, mintha a világ egyik legnagyobb képtelenségét feltételezné. Eszemben sincs ilyen ostobaság miatt tönkretenni azt, ami eddig kialakult köztünk. Nem is törődöm tovább a témával, kicsit még a könyvre összpontosítok, de aztán hajlandó vagyok visszatenni a polcra, amikor Daemon mellém lép, hogy aztán vele foglalkozzak. Nem is bánom meg a döntésemet, mert mint máskor, most is jön az elmaradhatatlan csók, és bár közel sem vagyok olyan merész és türelmetlen, mint néhány hónappal ezelőtt, azért nem fogom magam vissza annyira. Kezeim szívesen vándorolnának kicsit a testén, de sajnos túl hamar ellép tőlem, úgyhogy erre most nem nagyon lesz lehetőségem, nem gond, ami késik nem múlik, bár a csalódottságomat nem tudom elrejteni.*
- Szerintem megérné. *Jelentem is ki, én cseppet sem bánnám, ha ilyesmi miatt dobnának ki minket innen. Elmosolyodom, amikor megsimogatja az arcom, na de akkor más elfoglaltságot kell keresni, és rám is lesz bízva a feladat, hogy megtaláljam.*
- Én is tudom, hogy hol vannak a határok. *Jegyzem meg, hiszen a bármit én sem szó szerint értettem. Úgy gondolom, tudom, hogy miket nem kérhetek tőle, de kétlem, hogy ami most a fejemben jár, az ezek közé tartozna. Ennek ellenére egyelőre nem akaródzik hangot adni a terveimet, inkább próbálom kideríteni, hogy milyen kedélyállapotban van, de ahogy ő is kijelentette, tényleg jó kedve van.*
- Reméltem is. *Válaszolom egy kis mosoly kíséretében, én ugyanis cseppet sem bánnám ha rajtam vezetné le a felgyülemlett feszültséget, persze csak bizonyos formában, de most nem erről van szó és mielőtt nagyon elkalandoznának a gondolataim előadom neki, hogy mire gondoltam. Pozitívan reagál, persze ezt vártam, de szerintem nem tudja, hogy miért is kérem tőle ezt. Jól látja, az lesz a legjobb, ha én is aktív résztvevője leszek ennek az egésznek. Most már nem táncolhatok vissza, ha ennek a fiúnak miattam kell szenvednie, akkor nem háríthatok Daemonra minden munkát. A sráccal hagyom, hogy ő foglalkozzon, az ilyesmi neki úgyis jobban megy, addig leveszem a könyvek tetejére dobott pálcámat, és a biztonság kedvéért körbenézek, hogy továbbra sem keltettük-e fel valaki figyelmét. Én még nem igazán tudom olyan izgisnek találni a dolgot, mint Daemon, és ahogy nézem, hogyan tápászkodik fel díszes kompániánk harmadik tagja is, komolyan eszembe jut, hogy talán hagyni kéne az egészet. De muszáj megemberelni magam, ezért el is indulok, hogy aztán a könyvtárból kilépve a szükség szobája felé vegyem az irányt. Most már én is tudom, hogy hol van, nem egyszer vettem már igénybe, ezért nem is okoz gondot a bejutás sem. Pontos elképzeléseim ugyan nincsenek a kinézetre vonatkozóan, de nincs is rá szükség, elég csak annyi, hogy tudom, mire lenne szükségünk. Ahogy elsétálok a fal előtt hamarosan meg is jelenik az ajtó, én pedig belépek, mielőtt eszembe jutna meggondolni magam. Őszintén szólva valami olyasmi teremre számítok, mint a várromnál levő kínzókamra, de ez azon kívül, hogy itt is van néhány olyan eszköz, mint abban a helyiségben, cseppet sem hasonlít rá; a szoba hatalmas, a falak és a padló is beton, ablak nincs, a fényt a plafonba épített lámpák biztosítják. Az egyik falnál egy hosszú polcrendszeren különböző üvegek, tőlem nem messze pedig egy asztal, rajta különböző méretű és formájú kések, mellette pedig egy szék van. Néhány hete jártam egy rendkívül hasonlatos szobában, bár ott csak egy ilyen asztal volt; hamar tudok azonosulni azzal az érzéssel, ami akkor is a hatalmába kerített. Egyelőre csak így távolról szemlélek mindent, majd hátranézek, hogy a két fiú is megérkezett-e, gondolom, hogy igen. Az évfolyamtárson látom, hogy lassan kezdi felfogni, mi is történik, de akkor sem tud elfutni. Daemon mellé sétálok, és mint máskor is, ha a figyelmét szeretném, megérintem az alkarját.*
- Meg tudod majd gyógyítani a sérüléseit? *Tudom, hogy képes rá, csak azt nem, hogy milyen mértékben. Tisztában kell lenni, hogy meddig lehet elmenni, nem szeretném ha végül Dr. Haulerwi ajtaja elé kellene ledobni egy majdnem halott srácot. Közben persze fogalmam sincs, hogy mihez is kellene kezdeni, jól kitaláltam én ezt az egészet, csak éppen a kivitelezéssel vannak gondok. Eddigi tapasztalataimból tényleg csak egy-két kés esetében tudom, hogy hogyan lehet velük a legnagyobb fájdalmat okozni, és a polcon levő mérgek egy részével is boldogulnék, de ennyi. Úgyhogy ismét csak segélykérően és a bő választéktól teljesen tanácstalanul nézek Daemonra, tőle várva a segítséget, végül is, ezen a téren is ő a tapasztaltabb és különben is, egyszer felajánlotta, hogy segít a tanulásban, hát itt a remek alkalom, hogy ezt behajtsam rajta.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Daemon Wexler


A szükség szobája - Page 30 Destrukcios
Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-10-09, 12:09 pm

//NRT 2013.09.17. Daemon - Galina//

*Nem nagyon értem most, hogy hirtelen miféle problémája is van a szóhasználatommal, de természetesen nem hagyom szó nélkül, már miért tenném? Viszont láthatóan meglepődik szavaimon és már magyarázkodni is kezd, mely nagyon is kedvemre való, így mosolyodom el ezen az egészen.*
- Persze, hogy tudom. *simítom meg arcát, majd ez után hüvelyk ujjam még ajka szélét is megérinti egy rövid pillanatra, majd a kérdést hallva még szélesebb lesz a mosolyom. * - Sose lehet tudni. *persze, hogy a válasz egy „nem”, de mégse fogok úgy válaszolni neki, az túl egyhangú lenne. Viszont több szót erre az egészre nem fecsérelek, ugyanis sokkal jobb elfoglaltságot találok magunknak egy kellemes csók reményében. Oh, én is mennék ám tovább, akár csak a karjaim között lévő szőke teremtés, de még nincs itt ennek az ideje, nem itt fogom levetkőztetni és ezt neki is el kell fogadnia.*
- Meglehet, de akad szabad hely is a számunkra és nem kívánom közszemlére tenni a testem. *jegyzem is meg, mert ha lebuknánk, akkor bizonyára nem ruhában lennénk. Nem vagyok egy izompacsirta, az én erőm a mágia, nem pedig a fizikum, ezért se óhajtok mindenki előtt meztelenül mutatkozni. Ez nem szégyenlőség kérdése, de azért még lenne hova erősítenem, ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok. Na de akkor most már ideje tovább lépnünk egymáson és kitalálni, hogy mivel mulassuk el az időt. Galina ötlete viszont nagyon is meglep. Mit ne mondjak, a kedvemre van egy kis kínzás, bár az sajnálatos, hogy én jobban nem ismerem a srácot, azt se tudom, hogy hányadikos, de hogyha még csak elsős, akkor azért nem óhajtom egy életre elvenni a kedvét az itteni dolgoktól, meg amúgy is, a lányt érte a sértés, bosszulja hát meg mindezt, vegye el egy életre a srác kedvét attól, hogy ismét belé kössön. Én azért intézkedek, tehát egy kis szuggesztiót bevetve parancsolom meg a srácnak, hogy jöjjön csak velünk, így érünk ki a folyosóra, majd megyünk is egyenesen a szükség szobájához. Teljes nyugalommal követem a lányt és ahogy a srácra nézek, képtelen vagyok megállni a vigyorgást, ez a dolog már most mulattat. Meg is érkezünk az ajtó elé, én pedig a szöszire bízom a terem kigondolását, mert most miatta vagyunk itt. Az ajtó nyílik, én pedig kissé megdöbbenek azon, amit látok, a srác viszont hirtelen rohanna el, de mégse teheti, mert már a szék felé is taszítom.*
- Szerintem jobban jársz, ha ledobod a segged és mondjuk bocsánatot kérsz Galinától, akkor talán kegyes lesz. *kacsintok is a srác felé, ki végül remegő lábakkal csak leül a neki szánt helyre, majd ez után néz fel a lányra. Nem, nem akar bocsánatot kérni, ez tisztán látszik. Behúzom magam után az ajtót, majd a lány mellé lépek, ki már kezemet is érinti, tehát érezhetően valamit szeretne.*
- Meggyógyítani? Minek azt? Vagy gyógyítsd meg te magad vagy vidd le a gyógyítóhoz, de akár itt is vagy a folyosón is hagyhatjuk, aztán majd segít neki valaki. *nem is tudom, hogy minek akarna itt gyógyításokat. * - Egy feketemágus képzőben vagy Édes, nehogy azt hidd, hogy itt sose voltak durvább sérülések, amiket egymásnak okoztunk. *bár még neki se állt a gyötrelmek okozásának, már most biztos vagyok benne, hogy gyenge lesz ő ahhoz, hogy túlságosan is sokat ártson ennek a szerencsétlennek, aki láthatóan mindjárt összepisili magát. Kicsit várok, hogy akkor lásson csak neki a lány, de azt kell észrevennem, hogy mintha tanácstalan lenne… ejj, máris?*
- Most mire vársz? Előbb kötözd mondjuk meg, aztán válassz mondjuk egy mérget, amivel elkezdhetjük a dolgokat. Az hozzád illik és ne nekem kelljen már elmondanom neked, hogy milyen mérgeket vettünk elsőben. Szerintem tudod te, hogy mivel okozz kínokat. *nem is értem ezt az egészet, de ez így eléggé unalmas lesz. Csak megcsóválom a fejem és a falhoz sétálok, hogy annak nekidőlve fűzzem össze magam előtt a kezem és csak unalmas fejjel nézzem, hogy Galina végre nekiáll. Hát… eddig nem keltette fel az érdeklődésemet, de ez most az ő dolga, nem az enyém, hát hajrá. Én majd figyelek és ellátom tanácsokkal, szerintem ez bőven elég. Egy ilyen kis pisist nekem lealacsonyító lenne ilyen módszerekkel megkínoznom, jobb szeretem, ha próbálnak életben maradni, de neki erre most esélye se lenne, ha ténylegesen el akarnánk venni az életét.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
Galina Sergeevna Ivanova


Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-11-01, 1:31 am

/NRT 2013.09.17. Daemon - Galina//

*Miközben a szükség szobája felé haladunk eszembe jut, akár sarkon is fordulhatnék azzal, hogy meggondoltam magam; Daemon véleménye rólam nem hiszem, hogy sokat változna, és kettejük közül csak az övé számít nekem. Soha senkit nem kellett még megkínoznom, ha ilyesmire került a sor, mindig csak néző voltam, de a testvérem volt oly kedves néhány hete rávilágítani, hogy ebben az állapotban haszontalan vagyok a család számára. Nem vagyok már gyerek, azzal kell foglalkoznom, ami a dolgom, vagyis megtanulni mindent, hogy minél jobb lehessek abban, amire már születésemtől fogva szántak. Szerencsére elég szadizmus szorult belém ahhoz, hogy ne idegenkedjek a dologtól, ismét a tapasztalatlanság miatt tartok az egésztől, hisz végignézni valamit mégsem ugyanaz, mint aktívan részt venni a dologban. De legalább Daemon most itt van, elég inspirációt tud adni nekem, ráadásul a szobába lépve látom, hogy eszközhiány sem fog akadályozni semmiben. Mielőtt még a srác leülne, kihasználom, hogy nem képes annyira figyelni a környezetére, és elszedem tőle a pálcáját, úgysem lesz szüksége rá. Persze automatikusan nyúlna utána, hogy visszaszerezze tőlem, de elég csak egyetlen lépést tennem Daemon felé, hogy megállásra késztessem; na igen, látszik, hogy kettőnk közül kivel nem mer kötekedni. Egy darabig csak bámulunk egymásra, végül elfordítom róla a tekintetem. Látom, hogy ijedt, de nem annyira, hogy megpróbálja kibeszélni magát a kialakult helyzetből. Talán nem hiszi el, hogy tényleg bántani fogjuk. Némi ellentmondásba ütközöm saját magammal, mert annak ellenére, hogy én okoznám a fiú szenvedését mégis hajlandó lennék segíteni is neki, de Daemon szavai kellőképpen eloszlatják bennem ezt a zavart.*
- Igazad van. Néha tényleg elfelejtem, hogy hova kerültem… *Szerencsére az idegesítő stílusom ellenére sem kerültem még komolyabb bajba senkivel, legalább is olyanba nem, hogy orvosi ellátásra legyen szükségem. Bánom is én most, hogy mi lesz a kísérleti alannyal. Viszont a bőség zavara miatt nem tudom, hogy mivel is kezdjem, igen, végül is nem ártana megkötözni. Visszafordulok az áldozatom felé és eléggé meglep, hogy sokkal nyugodtabbnak tűnik, mint egy perccel ezelőtt. Tényleg azt hiszi, hogy Daemon úgysem fogja bántani, mivel abszolút érdektelennek tűnik, én pedig túl gyenge vagyok, hogy ártsak neki. A bizonytalan fellépésem miatt lenéz engem, úgy gondolja, hogy könnyen megússza majd. Elindulok vissza az asztal felé, és látom, ahogy a srác a kések felé pillant. Nem éri el őket onnan, ahol ül, de elég lenne csak kicsit megmozdulnia, amit végül meg is tesz, mikor odaérek. Mit ne mondjak, elég meggondolatlan, ha nekem ártani is tudna, itt áll tőlem néhány méterre más is, aki egyetlen átokkal megölhetné. Elég jó reflexeim vannak, és rendkívül gyors is tudok lenni ha akarok, most pedig nagy hasznát veszem ezen tulajdonságaimnak. A pálcámról megfeledkezve kapok az egyik kés után, és azon lendülettel vágom is bele a srác kezébe: keresztülszúrom a kézfejen, hogy aztán az acél a hús alatt levő fában megálljon, így szögezve hozzá a végtagot az asztalhoz. Nem egyszer láttam már ezt a mozdulatot másoktól, tudom, hogy a kéz csontjai nem elég erősek ahhoz, hogy a lendületből közéjük vágott pengét megállíthassák; szinte biztos vagyok benne, hogy el is törtem közülük legalább egyet, a fiú üvöltése is ezt sejteti. Ösztönből akar a késhez kapni, hogy kirántva a helyéről csökkentse a fájdalmát, na de ezt mégsem engedhetem neki.*
- Ha hozzányúlsz, levágom az ujjaidat. *Közlöm is vele a tényeket, miközben még mindig a markolatot fogva kicsit oldalra feszítem a kést, csak néhány másodpercig, hogy tudja, lehet még nagyobb fájdalmat okozni. Kissé lassan fogja fel, hogy mit mondtam neki az imént, de csak eljut az információ az agyáig. Ettől viszont még ugyanúgy átkozódik tovább.* - Ha nem hallgatsz el, olyasmitől is megszabadíthatlak, ami az ujjaidnál is jobban hiányozna. *Ajánlom fel neki, és szerencsére nem kell részleteznem, hogy mire gondolok, tudja ő magától is. Abbahagyja az átkozódást és kiabálást, a fájdalomtól néha ugyan felnyög, de ennyit még el lehet neki nézni.*
- Incarcerous! *Pálcámat lefelé irányítom, elég, ha a megjelenő kötelékek csak a lábait kötözik meg; nem mintha a kés ne biztosítaná, hogy ne nagyon mocorogjon.* - Most mit nyavalyogsz? Azt akartad, hogy veled foglalkozzak, nem ezért környékeztél meg? *Nem válaszol, nem is kell, mindketten tudjuk, hogy ő a figyelmemet nem éppen ilyen formában akarta. Hagyom a késeket és minden egyéb dolgot is, ami a szobában van, kivéve a mérgeket. Visszasétálok a polcokhoz, begyűjtőbűbájt is használhatnék, de szeretném megnézni rendesen, hogy mik is vannak itt. A pálcámat közben a szoknyám övébe csúsztatom, a fiúét pedig leteszem az egyik üveg mellé. Olyan izgatott vagyok, mint egy kisgyerek a születésnapján.*
- Daemon, láttad ezeket? *Nyilván látta, de attól még lelkesedhetek kicsit neki is. Legszívesebben minden egyes mérget végigpróbálnék, de sajnos a srác sem bírná sokáig, és én sem akarok túl sokáig időzni itt. Megmaradok tehát annál, amit legalább ismerek, és az egyik kisebb üvegcsével elindulok visszafele. Szegény srác teljesen le van sápadva, hatalmasra nyílt szemekkel néz rám, ahogy közelítek hozzá. Nem vesztegetem feleslegesen az időt, a sérült keze fölött megdöntöm az üveget, nem öntök rá sokat, csak néhány cseppet a gyűrűs és kisujja tövére: a hatás azonnali, a srác minden eddiginél hangosabban üvölt, ahogy a bájital elkezdi szétmarni a húsát. Nem zavar a kiabálás, sőt, valami fura elégedettséget okoz a tudat, hogy mindezt én okozom neki. Nem kell hozzá sok idő, hogy a szer olyan roncsolást okozzon, hogy a két ujj elváljon a test többi részétől.*
- Tudod, ez igazából semmi ahhoz képest, amit egy orosz tudna művelni veled, ha ruszkinak nevezed. *Jegyzem is meg neki pár perc múlva, amint kicsit lecsillapodik. Most sem válaszol, homlokát az asztalra támasztva még csak rám sem néz, egyszerűen csak elfogadja, hogy azt csinálok vele, amit csak akarok. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtörik majd és beletörődik mindenbe. Ez így már cseppet sem izgalmas, egy sóhajjal nézek Daemonra.*
- Azt hittem tovább bírja majd. *Sikerült a lehető legrosszabb és leggyengébb áldozatot kiválasztanom és nem is tudom leplezni a csalódottságomat.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Daemon Wexler


A szükség szobája - Page 30 Destrukcios
Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-11-05, 1:42 am

/NRT: 2013.09.17. - Daemon és Galina/

*Őszintén szólva ezerszer jobb szórakozást is el tudnék képzelni magunknak, mint egy fiatal elsős megkínzása, de hogyha a szöszke orosz lányt ez teszi boldoggá, hát hajrá. Sajnálatos tehát, hogy abba kell hagynunk azt, amit elkezdtünk a könyvtárban, de csak elhagyjuk azt a helyet, hogy néhány szobával arrébb kezdjünk bele a gyötrelmek okozásába. A fiú leül a székre, én pedig a falnak dőlve várom, hogy megkezdődjön végre a fenyítés. Egy nő legyen kemény és egybe mégis alázatos, én ezt szeretem, tehát ha kell, segítek én mindezt elérni Galinának is. Mint látom, a fiú már nyúlna a pálcájáért, de mindez nem jön most össze neki, hála annak, hogy a csajszi gyorsabb, de én nem állítom meg, mégis, készen állok arra, hogyha kell, esetleg közbelépjek. Nem is nagyon értem, hogy eleinte mire vár ez a szépség, kell neki a bíztatás? Hát megkaphatja.*
- Akkor próbáld meg nem elfelejteni. Tudod, én is itt vagyok, ha kellek. *mosolyodom is el kissé bíztatóan, de mégis azért remélem, hogy nem vonom el túlságosan a csaj figyelmét. Jobb lenne odafigyelnie, főleg, mivel a srác rosszalkodni akar, nemsokára már a kés után is nyúlna, de szerencsére ismét nem jár túl nagy sikerrel. Ahogy viszont a kés odaszegezi kezét, őszintén meglepődöm a kegyetlen tetten, majd fel is nevetek, hogy ez után néhányat tapsoljak is, figyelmen kívül hagyva a srác szenvedését.*
- Nem semmi, ez jó volt, csak így tovább! *a fenyegetőzés is jól hangzik és be is válik, ahogy látom. A fiú nyugton marad, majd még lábai is meg lesznek kötözve, ez után viszont ideje más felé is koncentrálni, amikor meghallom nevemet.*
- Hmm? *pillantok is a mérgek felé, majd egy kis szemforgatás. Ez most komoly? * - Hát nem is vagyok vak. Mit nézzek rajtuk? *kérdezem kissé talán mogorván is, de mint tudjuk, engem egyáltalán nem kötnek le az ilyen boszis dolgok, ez rohadtul nem rám jellemző. Az viszont már jobban érdekel, hogy mit is tesznek egy emberrel, ahogy ez a sav is, amely elkezdi szétmarni a fiú húsát és hát meg kell, hogy mondjam, eléggé undorító. Bár úgy tűnik, hogy beletörődik mindenbe, én mégis azt látom, hogy elájul a fájdalomtól, így lépek oda hozzá és emelem fel fejét, majd eresztem el, hogy koppanjon ismét az asztal kemény lapján.*
- Ahogy nézem, kikészítetted. Hát ez tényleg gyors volt, de szerintem hagyjuk itt simán, majd rátalál valaki és inkább foglalkozzunk végre egymással. *kapom is el a kezét, majd azért finoman veszem ki a másikból az üvegcsét is. Nagyon nem örülnék neki, hogyha az én bőröm érintkezne azzal a löttyel, szóval tartsa csak jó messze tőlem, addig leszünk mi jóba.*
- Nincs kedved sétálni egyet Seolon? Vagy esetleg más dolgod van? *persze lehet, hogy tanulnia kell, fogalmam sincs, de azért ha benne van, akár mászkálhatnánk is egyet. Szívesen vagyok vele és bár lenne dolgom is, de aki engem ismer, az tudja, hogy számomra az ráér. Mindig az első az, amit pont akarok. Ő dönt tehát, rajta múlik, hogy miként folytatódik tovább a nap, együtt töltjük-e még vagy külön válunk és máskor kell zaklatnom őt ismét.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
Galina Sergeevna Ivanova


Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-11-05, 4:50 pm

/NRT 2013.09.17. Daemon - Galina//

*Nagy nehezen végre ráveszem magam, hogy olyasmivel foglalkozzam, amiből talán tanulok is valamit, bár talán nem a legtökéletesebb alanyt találtam meg hozzá. Nem baj, most ez a fiú is jó lesz. Az ösztöneimre hallgatva cselekszem, vagy azt csinálom, amit másoktól is láttam. A mérgektől teljesen fellelkesedek, bár úgy látom, ezzel csak én vagyok így… nem mintha ezen bárki meglepődne.*
- Mi az, hogy mit? *Nézek is Daemonra, mintha csak a világ valamelyik csodáját szólná le éppen.* - Nézd ezt, vagy ezt… vagy ezt… *Közben sorban veszek le a polcokról mindent, amit felismerek, és ami elfér a kezemben. Hihetetlen, hogy ha eddig rossz kedvem volt, akkor rögtön édességért rohantam, ahelyett, hogy besétáltam volna ide. De mivel tulajdonképpen itt most csak én lelkesedek bármiért is, ezért kelletlenül visszarámolom az üvegeket a polcra, és megmaradok egy olyan bájitalnál, aminek az elkészítését nemrég tanultam, így a hatását is pontosan ismerem. Nem kímélem a fiút, valamiért úgy gondolom, hogy nem adja fel olyan könnyen, de csalódnom kell. Nekem fel sem tűnik, hogy elájult, amíg Daemon rá nem világít a dologra.*
- Ó, hát ezért nem válaszolt… *Nézek is az alélt srácra, tényleg nem gondoltam, hogy ennyire nem bírja majd. Nem mintha valaha is éreztem volna mindazt a fájdalmat, amit most neki okoztam.* - Legközelebb válassz te áldozatot. *Arról ugyan fogalmam sincs, hogy Daemon benne lenne-e még egy ilyen kis játékban, de ez most nem is fontos. Elmosolyodom azon, ahogy kiveszi a kezemből az üveget, nyilván fél, hogy rálötykölöm a tartalmát. A kedvéért hajlandó vagyok végre nem a mérgekkel foglalkozni, főleg ha ő is félreteszi a nyilván nem sokáig halogatható dolgait, amik a könyvtárba vonzották.*
- A más dolgom éppen ájultan heverészik. Szóval azt hiszem, tudok rád egy kis időt szánni. *Mintha nem dobnék félre minden mást, ha cserébe kettesben lehetünk egy kicsit. Teszek még egy kört a bájitalos polc és az asztal között, és a srác mellé teszem a pálcáját. Ne mondja senki, hogy kegyetlen vagyok, az esélyt azért megadom neki, hogy a két lábán jusson el az orvosig, innentől viszont nem foglalkozom vele tovább.*
- Van valami konkrét célunk? *Nem mintha ne sétálgatnék Daemonnal csak úgy, főleg mert olyan rég mozdulta ki a kastélyból, hogy kezdem kis penészvirágnak érezni magamat.*
Vissza az elejére Go down
Daemon Wexler
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Daemon Wexler


A szükség szobája - Page 30 Destrukcios
Hozzászólások száma : 264
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.
Üzenet :

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime2013-11-09, 10:47 pm

/NRT: 2013.09.17. - Daemon és Galina/

*Úgy érzem, hogy nem lesz hosszú ez a kis kínzás, Galina még nagyon nincs benne a kemény dolgokban, de úgy érzem, hogy remek alany és fejlődőképes is. Látszik ez azon, ahogy a késsel szegezi oda a fiút és ha jól sejtem, akkor a mérgekkel is kínozni szándékozik majd ezt a szerencsétlent. Ahogy viszont mutogatni kezdi nekem, úgy sóhajtok fel és hát igen, sose javul ez a lány, de mégis csak megmosolyogtat ez a nagy lelkesedés. Vajon van valami, amiért én is ennyire képes vagyok lelkesedni?*
- Igen. Látom-látom, sok-sok lombik, amikben bizonyára valami durva dolog van. Tudod jól, hogy én jobb szeretem a pálcámat használni. *pislogok is felé, és bár lehet, hogy ezzel most elvettem a kedvét picit, de hát én már csak ilyen vagyok. Soha se a kedvességem miatt csípett, ezt tudjuk mind a ketten nagyon is jól. Nemsokára megtörténik a csonkítás is, majd némi kiáltozás után a fiú feladja a küzdelmet, tehát elájul, én pedig ezt nemsokára a kis orosszal is közlöm.*
- Hát igen, minden bizonnyal ezért nem. *bólogatok hozzá, majd amikor meghallom az apró célzást arra, hogy legközelebb én válasszak, kissé meglepetten pillantok felé.* - Csak nem gondolod azt, hogy mások kínzása lesz a közös programunk? Egyre jobban tetszel nekem, szépségem! *vonom is magamhoz, és bár az üvegre figyelek, azért egy kis csókot mégis csak kap azokra a puha ajkaira. Nincs kedvem viszont tovább itt maradni és szagolni a méreg hatását, így hívom el magammal egy kis sétára. Nincs tervem, de majd feltaláljuk magunkat, ahogy mindig.*
- Nagyon helyes! Akkor hát gyere. *fogom is meg kezét és kezdem is el húzni, kifelé a szükség szobájából, a cél kérdezésére pedig csak megvonom vállaimat.* - Majd találunk egyet, mert jelenleg nincs. *pillantok is felé egy rövidke időre, majd ez után ha minden igaz, akkor lesétálunk az aulába és a révész segítségével át is térünk a közeli szigetre, ahol az este egy nagyobb részét valószínűleg együtt fogjuk eltölteni.*

/Köszi a játékot és úgy gondoltam, hogy innentől a karik NJK-ban sétálgathatnak. Smile /
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





A szükség szobája - Page 30 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A szükség szobája   A szükség szobája - Page 30 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A szükség szobája
Vissza az elejére 
30 / 30 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 28, 29, 30
 Similar topics
-
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Azrael szobája
» Ian Branson szobája
» Theodore Morderston szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Második emelet-
Ugrás: