Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-07-27, 1:02 pm

*Teljesen a gondolataiba merül, így nem is vehetné észre a lépteket, még ha hallani is lehetne. Már csak a lámpa fényére és az ijesztésre eszmél fel, azonnal hátraesik, háta koppan a barlang alján. Ránéz a fiúra, megcsóválja a fejét, majd feláll, és elmosolyodik. A kezét nyújtja a srácnak, hogy felsegítse, csak utána szólal meg.*
- Oké, az üdvözlés megvolt, most már csak egy bemutatkozás kéne. Jane Smith vagyok és a mókamesterben kit tisztelhetek?
*Kérdezi kedvesen, arcvonásait rendezi, csak a szemeiben látszik az ijesztés hatása egy-két percig. Legalább feleszmélt gondolataiból, még mindig jobb, ha a fiú hozza rá a frászt, mint egy ellenséges ember, aki ártani akar neki.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-07-27, 1:11 pm

*Észre veszi, hogy az ijesztés sikerül, és ahogy hátra esik a lány, csak még jobban jobb kedve lesz. Ennél jobbra úgysem sikerülhetett volna. A kéznyújtásra, felül, és nem fogadja el. Arca hamar visszarándul a szokásos kifejezésébe, az érzelemmentesre, mikor meghallja a másik bemutatkozását. Egy valaminek azért mégis csak örül, hogy nem Lis az.*
-Cody Skertchly. *Unott hangon szólal meg, azért még egy kicsit elszórakozott volna a másikkal, de ha ennyire nem is érdekli, hogy épp most akarta a szívrohamot ráhozni, hát akkor valami újat kell kitalálnia. Agy kerekei forognak, hogy ezen gondolkozzon, de hogy ne csöndben üldögéljenek, bár ez jobb lenne a számára, egy kérdést rak fel.*
-Mi járatban egy ilyen barlangban, szívi? *Kérdez rá Jane itt létére, mert nem hiszi, hogy ugyan olyan ördögi tervet eszelget itt, mint ő. Bár, ahogy elnézte, egészen bele volt merülve a gondolataiba, de ki tudja. Azt mondjuk sajnálja, hogy nem lát bele a másik fejébe, szívesen a hasznára fordítaná.*

//fagy//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-05, 1:13 pm

* Ismét a szigeten ólálkodik a leányzó, ki megint csak nem tud mit kezdeni magával. E szempontból magára sem ismer, hisz otthon, Görögországban, mindig minden helyzetben feltalálta magát. De itt s most...teljesen el van veszve, nincs semmi olyan mit szívesen csinálna úgy isten igazából. Ezért ma is elhagyta a kastélyt s miután a révész áthozta Seol szigetére, tálépett egy ismerős ösvényre mit szép lassan, de követni kezdett. Egy idő után elágazáshoz ért, de mivel a szivárvány tónál már járt, így a másik irányba indult el, a tó színét leszámítva ott sem talál semmi érdekeset. Hosszú, unott kutyagolás után az erdőbe érkezik, hol letér az ösvényről s a fákat kezdi el kerülgetni, amik az útjába kerülnek. Igazából nem tudja mit keres egy erdőben szórakozásul, de sebaj, még nem adja fel, sétálgat tovább. S lám egyszer csak egy bokros részhez ér, mely mögött egy sziklafal húzódik, oldalában tátongó feketeség vonja magára figyelmét. ~ Barlang? Hm... ~ tanakodik magában de már át is vág a sűrű bozóton, hogy közelebbről is szemügyre vegye találmányát. Egyébként egy fekete, derékig érő bőrkabát és egy sötét színű, de feszes farmer van rajta, haja szorosan a fejéhez lapítva de összefogva, szemei körül erős fekete smink, mi még jobban kiemeli egzotikus szemeit.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-05, 2:08 pm

*Ez a mai nap eddig csodálatosan telt. Reggelire egy bazinagy tányér palacsintát burkoltam be, közben valamelyik háztársammal kitárgyaltam a kviddicstalárok fontosságát, és a tavalyi ausztrál kviddicsszezon meccseit töviről-hegyire. Nekem ennél jobban nem is kezdődhet egy átlagos vasárnap.
Viszont amikor visszaértem a szobámba, láttam, hogy az én kedvenc szobatársam valami kis meglepit készített az ágyamra. Ez annyira nem szokása, hiszen többnyire piszkáljuk egymást valamivel, de azért örülök neki, hogy gondolt rám. A nagy masnit leszedtem róla (ennek már rég gyanúsnak kellett volna lennie), amikor hirtelen megéreztem azt a bizonyos gyomorforgató érzést, és egy nagy színes köd után valami állati sötét helyre kerültem.
Vagyis most itt tartok, jobbnak láttam átgondolni a napomat, hogy mégis mi a büdös francért kellett ezt csinálnia?! Utálom a zsupszkulcsokat… Egy halk lumos után már többet látok, persze így is volt egy kis félhomály. Én ugyan nem félek a sötétben… vagyis eddig nem féltem. Ha félnék, biztos remegne a lábam és a saját árnyékomtól is ugranék egy hatalmasat. De neeeem, én bátor vagyok! Viszont ilyenkor miért nincs itt velem valaki?
Nincs kedvem sokáig itt időzni, legjobb lesz, ha elindulok előre. Valószínűleg lejt az egész, de nekem, mint büszke és bátor férfinak, tökéletes az eligazodási képességem. A fényt megerősítem, mire egy kis mocorgást kezdek hallani a hátam mögül. Azt hiszem jobb, hogy most nem látom a saját arcomat, mert elkapna a röhögő görcs a láttán. Nem tetszik ez nekem…
Szóval úgy döntök, hogy itt a futás ideje. Szégyen, de legalább hasznos. Teljesen gondolkodás nélkül fordulok hol jobbra, hol balra, de sajnos így is csak a saját pálcám fényében botorkálok. Egy kis bemélyedést veszek észre, ahová összekucorodva be is férek. Ahogy körülnézek, a sok kis cseppkő, mintha megannyi pengeéles fog lenne, és én egy szörny nyelvén csücsülnék. Nekem erre nagyon nincs szükségem. És kikérem magamnak, most nem állok semmilyen kábszer hatása alatt! Kivételesen…*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-05, 2:24 pm

* Gondolkodás nélkül lép be a barlangba, hol egy ideig még gond nélkül halad a kintről beáradó fény segítségével, amint azonban egyre mélyebbre kerül, már pálcáját is elő kell vennie, mivel a Lumos igét alkalmazva jut egy kis fényhez. Nem valami nagy, arra tökéletesen megfelel, hogy a nagy szikla s cseppkő darabokat kikerülgesse s egy-egy mélyedésbe, gödörbe ne lépjen bele. Na meg persze elágazásnál lássa merre tovább, szóval arra jó, hogy ne kelljen tapogatóznia. Ha azt hitte, hogy valami mutáns lény vagy a városból ide cibáló szatírok áldozataira fog bukkanni, akkor tévednie kellett, mivel itt az ég világon semmi s senki sincs. Jó pár forduló és irányváltás után kissé feszülten áll meg s pálcát tartó kezével a falakat futtatja körbe.*
- Remek, még el is tévedtem!* morogja kissé dühösen, majd egyszer csak egy szempárra lesz figyelmes, mi igen váratlanul éri, így kicsit meghökken.*
- Jé-jézus!* ugrik hátrébb egyet, nem ijedős, nem igen fél semmitől, de azok a világító szemfehérjék igen csak kitűnnek a titokzatos sötétből.*
- Te mi a fenét kuporogsz ott?* lép közelebb a szem tulajdonosához, mivel természetesen ember is tartozik azokhoz a szemekhez. Látja hogy egy fiú kukkol kifele egy kisebb oldalvájatból, de hogy miért csinálja...arról fogalma sincs.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-05, 2:51 pm

*Nagy magányomban nem is jut arra idő, hogy valami értelmeset kitaláljak. A menekülési ötletek kiötlése helyett valahogy az egyre közeledő léptek zaja jobban leköti a figyelmemet. Te jó isten, mi van, ha egy óriási pók jön erre és élve felfal? Hallottam már olyan rémtörténeteket, hogy páran eltévedtek egy erdőben és szinte méteres nagyságú pókok meg bogarak felzabálták őket. Csak a ruháik maradtak meg belőlük.
Egy újabb fénypontot fedezek fel. Egy egyszemű világító óriás ebédje leszek akkor?*
- Nem, nem Jézus. Lessynek hívnak. *Válaszolom kicsit megszeppenve még, bár már sokkal nyugodtabban, ahogy felfogom, egy egyszerű emberi lénytől tojtam be fél perccel ezelőtt. Méghozzá egy leányzótól.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy elmeséljem neki egy szűk mondatban, őszintén, hogy miért is vagyok itt.*
- A szobatársam azt hitte, hogy vicces, ha kapok tőle ajándékba egy zsupszkulcsot. De nagyon örülök, hogy nem egyedül vagyok itt! *Kiugrok az őszintén szólva elég béna búvóhelyemről, és szorosan megölelgetem a lányt, még fel is emelem és tengelyem körül megpörgetem. Az arcára egy hatalmas puszit nyomok hálám jeléül.* - Én hősnőm, és mondd, te mit keresel itt? Kincs után kutatsz?
*Leteszem, mert egy kicsit én is megszédültem a nagy pörgés-forgásban. Hátrébb lépek egy picikét, hiszen elég közel kerültem hozzá, ami azért kicsit zavarba ejtő lehet. Nem baj, nem baj, legalább már nem egyedül kell kitévelyednem innen, meg ha ő valahogy bejutott, akkor tuti van kijárat is.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-05, 3:11 pm

* Nem számított arra, hogy valaki pont ebben a barlangban bújkál, így megijed egy picit a világító szemektől mik pont rá szegeződnek. Vissza is ugrik kicsit, de a másik annyira halkan motyog, hogy nem igazán hallja szavait, na meg egyébként is, megpróbálja erősen dobogó szívét visszaállítani a normális tempóba. A kérdés jogos, mivel nem találkozott még olyan sráccal ki a barlang mélyén gubbaszt egy mélyedésben, mi számára igen csak fura. A válasz meg is érkezik mire felvonja szépen íves szemöldökeit.*
- És mi késztett arra hogy elbújjál?* kérdezi már már kuncogva, de aztán a fiú kibújik lyukából és legnagyobb meglepetésére felkapja és megpörgeti a levegőbe. Annyira meg van döbbenve, hogy meg se moccan, hagyja had pörgessék ha már ennyire örülnek neki. Amikor a fiú leteszi megkapaszkodik a kezében a nem vért szédüléstől, majd miután minden visszaállt a régi kerékvágásba el is engedi.*
- Ennyire régóta nem örültek szerény személyemnek.* jegyzi meg nyugodt hangon, nincs ehhez ő hozzászokva, de most nem otrombáskodik, végül is majdhogy nem megmentett egy fiút az egyedülléttől.*
- Hősnő? Hát ekkora nagy cselekedet lenne rálelni egy srácra?* neveti el magát, mit viszhangoz a barlang fala.*
- Egyébként csak benéztem id,e mivel még nem jártam erre felé. Untam magam és őszintén szólva reméltem hogy találok itt bent valamit. De ezek szerint a valaki a megfelelő szó.* mosolyog továbbra pálcáját maga elé tartva.*
- De baromira eltévedtem...fogalmam sincs merre van a ki és be, a lejjebb vagy a feljebb. Nem tudom hol vagyok.* de nem gáz, majd kitalál, ha meg nem nos, éhen pusztul miután az összes erre járó patkányt és denevért felfalta már.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 7:31 pm

*Aysha elég régen járt már a friss levegőn. Habár a mai hangulata és lelki állapota nem a legfényesebb, hiszen tegnap tudta meg, hogy Demien meghalt, mégis egy apró kis sétára adja a fejét. A Révész persze előkerült és könnyedén siklanak át a vizen a csónakkal és Aysha hamarosan érezheti, ahogy a csónak megfeneklik Seol szigetének partjánál. A leányzó egy biccentéssel kimászik a csónakból és az egyik oldalsó, a sziget széle mentén haladó kis utat választja. Ma egy sima sportcipő, egy fekete farmer és egy fekete hosszú ujjú felső van rajta. Nem öltözött ki, nem is foglakozott ma olyan sokat a kinézetével. Gyászol és semmi kedve semmihez. A hangulata a béka segge alatt, igy az izgalmas barlang felé indul, hátha az kicsit feldobja a kedvét. Hamarosan megérkezik a barlang szájához, de nem megy beljebb. Sóhajt egyet, majd a barlangtól nem messze magasodó sziklákra mászik fel és lábát lóbászva nézelődik, hátha valami leköti a figyelmét és elfoglalja gondolatait.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 7:50 pm

~ Friss levegő friss levegő most már megint ki kell szabadulnom mert megőrülök..~*Mérgelődik mert nem jön össze a lánynak semmi. Éjszaka rémálmai voltak, erről az az átkozott Misztikus Lények óra tehet.. Az a kutya féleség volt előtte, meg Dementorokról álmodott és hogy elkapták, és a lelkét akarták kiszívni... Persze nem foglalkozott vele mert ez csak egy álom, de akkor is látomás szerűség volt. Elege lett Amirának és elindult egy kis sétára a levegőn. A révész előkerült jött vissza a csónakkal és vitte át a Seol szigetre. Már rég járt itt a lány egy hete kb.. Egy bőrnadrág van rajta és egy citrom sárga felső női nyakkendővel ami sárga. Változatosság kedvéért, más színben tűnik fel a szokottnál. Kabátja egyszerű fekete bőrdzseki nem hazuttólja meg magát imádja a bőrcuccokat. Cipője egyszerű sportcipő ami fekete színű. Indul az egyik úton amikor kiszáll a csónakból és elköszönt a révésztől. Ahogy halad az úton a barlang felé, egy lányt pillant meg. Ismerős neki hiszen órákon sokszor látta már. Közelebb megy hozzá, majd felvonja a szemöldökét, a leányzón aki felült. *
- Szia, nem zavarok?*Kérdezi Amira barátságos arckifejezéssel.*
- Ha jól tudom veled már órán találkoztam, meg kint a kikötőben. Aysha ugye? Amira*Mutatkozik be ismét, mert még nem igazán beszélt a leányzóval.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 7:58 pm

*Az idő elég hűvös, igy Aysha kicsit megremeg, de azért annyira még nem fázik, hiszen a felsője alatt van egy rövid ujjó is, ami melegiti a lányt. Persze a szikla, amin ücsörög, elég hideg, de most valahogy ez nem zavarja Ayshát. Legszivesebben meg sem mozdulna és nem is csinálna semmit. Ebben csak az a rossz, hogy ilyenkor viszont az agya pörög és félelmetesebbnél csúnyább gondolatok cikáznak a fejében Demienről, Charles-ról és Nath-ről. Számtalanszor és számtalan szituációban elképzelte Demien halálát, de egyik sem deritette jó kedvre, sőt... És most is eltöröl egy kósza könnycseppet a szeme sarkából a lány. Sóhajt egyet, majd lábait felhúzza és magához öleli tárdeit. Állát a térdére ejti, fejét kicsit oldalra hajtja és igy szemléli a világot. Egész álló nap sirna, ha tehetné, de már kezdi azt hinni, hogy a könnyek elfogytak a szeméből. És persze Troy is rettentően hiányzik a lánynak, pont akkor nincs itt, mikor szüksége lenne rá. Aysha, ahogy ezen gondolkozik, egy ismerős, habár mégis ismeretlen hangot hall meg maga előtt. Felpislog és Amira-t pillantja meg. Személyesen még annyira nem ismerik egymást, igy jól teszi a lány, hogy bemutatkozik és el is meséli, hol találkoztak. Habár Aysha is emékszik a lányra, a nevét nem tudta volna megmondani. Lassan felemeli a fejét és az első kérdésre megrázza a fejét. Persze meg is kellene szólalnia, de fél, hogy a hangjából Amira rájönne, hogy sirt. A szemén szerencsére nem látszik, hiszen annyit még nem sirt ma, hogy megdagadjanak a szemei. Sóhajt egyet, majd a következő kérdésre ismét biccent, de úgy érzi, hogy jó lenne, most már megszólalni, igy lassan letápászkodik a szikláról és a kezét nyújtja a lány elé:*
-Aysha Darkblood, Inflatus *mutatkozik be normálisan a lány, habár arca komor és szomorú, azért az illemet és a tiszteletet megadja a lánynak. A kikötőből annyira nem emlészik a lányra, de az órákról természetesen. Legalábbis a legutolsó MLI-ről rémlik neki a lány, mintha a párjával lett volna ott. De persze ehhez neki semmi köze és ahogy Mirára és párjára gondol, hevesen és fájdalmasan megdobban a szive, Troyra gondolva. Sóhajt egyet, majd hogy ne csak csöndben álljanak egymással szemben, Aysha valami beszélgetés-félét kezd:*
-Nem régen vagy itt, igaz? *egy kijelentés kérdésbe ágyazva. Aysha már elég régen koptatja itt az iskola padot, igy általában tudja, hogy kik az újak.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 8:19 pm

- Amira Ravenwood, Cruoris.*Mutatkozik be persze az illem nem maradhat ki a lányból és el is mosolyodik egy halványat. Igaz, hogy Ayshán látszik hogy szomorú, de az öltözékén is meglátszik. Amira nem szomorú csak össze van zavarodva. Mert a lány meg nem tudja mi a fene történik az iskolában. Szóba kerül, hogy Amira nem rég óta van e itt az iskolában erre persze normálisan felel, beszélgetés formában.*
- Igen, kb 3 hete érkeztem.*Feleli barátságosan, majd sóhajt egyet. bizony itt meg állt a tudománya. Nem beszélt még személyesen szóval gondolkozik, hogy hogy kezdjen a lány a beszélgetésbe.*
- Tegnap furcsa volt az óra.. vagyis, nekem nem nagyon tetszett...*Forgatja meg a szemeit. Igazából nem is tudja mit hozhatna szóba, pedig mostanában sokat is változott mióta az iskolában van. Dimitrij jó hatással van rá ezt érzi, és tud önmaga is lenni.*
~Istenem, istenem..~*Sóhajt egyet, majd látszik a lányon, hogy elgondolkozik kicsit, de csak azért mert nem ért semmit. Eszébe jutott, hogy ő tegnap a sértődőset játszotta Dimnél ezen belül vigyorog.. jó színész tud lenni hiszen tanult színészetet 12 évesen, szóval. Na meg Dianaval a rövid találkozásuk, ahol valami volt a könyvtárban csak nem tudják mi. Vagy még is? Lehet tényleg egér volt...*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 8:27 pm

*A leányzó bizony az egyedüllétre és a fris levegre vágyva sétált ki Seol szigetére. Habár az egyedül lét nem valami fontos, mert a szobájában is egyedül volt, de a friss levegő annál inkább, igy az egyik érdekes és izgalmas helyre sétál, a barlangrendszer kezdetéhez. De nem sokáig maradhat egyedül, kettesben a gondolataival, hiszen hamarosan társaság érkezik. Aysha egyben örül, hiszen nincs egyedül, másrészről nem, mert sajnálja a lányt, hogy ilyen pocsék társaság most, de hát milyen is legyen Magisztere halála után? Kicsit elvesztette az eszét tegnap és egész éjjel nem sokat aludt, igy a szomorúság és a komorság mellett fáradt is és ez látszik is rajta. De úgy tűnik, hogy Amira bátor és nem riad vissza Aysha kedvétől és kinézetétől. Köszönti a lányt, majd be is mutatkozik, amit Aysha természetesen viszonoz, hiszen igy illik. Le is ugrik a szikláról a lány elé és kezét nyújtjva mutatkozik be. Amira ezt persze viszonozza is és a kézfogás megtörténik, ami persze nem tart sokáig, de nem is az a lényeg, hanem maga a mozdulat. Amira elég csendes lánynak tűnik, és bizony Aysha megpróbálja fellelkesiteni a beszélgetést egy apró kérdéssel. Általában mindig tisztában van az újak érkezésével, vagy éppen azzal, hogy ki új és ki nem és tudja, hogy Amira nem lehet valami öreg diák, ahogyan pájra sem. A válaszra Aysha meglepődik kicsit. 3 hete és még csak most ismerkedtek meg egymással? Szánalmasan lassú és sok idő, de sajnos ez van, a lány mostanában kicsit szét van csúszva. És sajnos ez látszik is rajta. De végül is jobb később, mint soha, igy nem aggódik.*
-Értem. Az nem sok idő. Tetszik eddig az iskola? *kérdezi a lányt, habár általában ez a kérdés be szokott jönni. De most, hogy az iskola ilyen nagy átalakitáson van, nem biztos, hogy jó ötlet volt ezt a kérdést feltenni. De ha már kicsúszott, nincs visszaút, igy Aysha kiváncsian várja a választ Amira-tól, hátha valami értelmes választ kap az idióta kérdésére. A kijelentésre Aysha megborzong, majd elnéz a barlang sötét szája felé.*
-Igen... Az volt... Demien jobb órákat tart *mondja Aysha elgondolkodva és halkan oda tesz a végére egy apró mondatot. Nem viszi rá a lélek, hogy múlt időbe tegye a mondatrészt, habár az agyában egy apró kis rész üvölt, hogy Demien nincs többé, igenis múlt az az idő.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 8:45 pm

*Ayshán látszik bizony, hogy valami nincs rendben hiszen feketében van. Nem szeretne zavarni hiszen még is ha rossz a kedve, és egyedül szeretne maradni akkor szívesen elmegy. Persze tény, hogy nem maradhat senki sem egyedül sokáig. A bemutatkozás megtörténik és a kéz fogás is. A Cruorisos diáklány felé Aysha indította el a beszélgetést és válaszolt is rá. Három hét valóban hosszú idő, ha azt nézzük sok minden is történt itt az iskolában. Nem találkoztak még hiszen csak az órákon, de így reméli, jobban megismeri a lányt.*
- Igen, tetszik az órák is jók, szóval...*Feleli csendesen. Aysha másnak tűnik így mint, az órákon. Talán azért tartott tőle mert számára ismeretlen volt és eddig csak a saját házában lévőkkel ismerkedett meg. Kedvesnek tűnik a lány. Szóba kerül a tegnapi óra, amire Amira válasza, hogy érdekes volt és Aysha is felel rá. Persze, a Cruorisos diáklány nem tudhatja milyenek Demien óráir, még nem igazán találkozott azzal a Magiszterrel, szóval biztos jót tanít ha a lány mondja, mivel régi diák. Látja, hogy a barlang száját nézi, Amira is rápillant egy kicsit.*
- Beljebb megyünk Vagy maradjunk kint?*Teszi fel a kérdést, Amira az Inflantusos diáknak, majd fogja és a pálcáját előveszi. Ha igen rá a válasz, fényt csinál pálcáján és elindulnak.*
- Demien.. milyeneket tart? Persze, ha meg lehet kérdezni.*Teszi fel a kérdést Amira, mert kíváncsi azért arra is hogy melyik tanár a jobb... Charles vagy Demien.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 8:51 pm

*Hogy Aysha gyászol az látható rajta, de nem a ruháján, hanem az arckifejezéséből, hiszen itt majdnem minden diák feketét visel. Habár a lány kezd átszokni a szinesebb darabokra, ruhatárát még mindig nagyrészben fekete ruhákkal teliti meg, igy nem csoda, hogy ma is az van rajta. De valóban köze van kicsit a gyászhoz is, ha ezt azok nem is veszik észre, akik ismerik a lányt. Hamarosan beszélgetést kezdeményez az eddig számára ismeretlen lány iránt, aki készségesen válaszolgat is a kérdésre. Kiderül, hogy elég régen itt van már, persze ofkorz Aysha viszi a pálmát a maga majdnem egy évével.*
-Melyik a kedvenc órád? *kérdezi a lánytól Aysha, habár hangjában nem sok érdeklődés és kiváncsiság van, inkább afféle beszélgetés-tovább-vivős kérdés. Persze, ebből azt is leszűrheti a lány, hogy milyen is az izlése Amira-nak. És ez nagy előny Ayshának a lánnyal szemben. Hamarosan szóba kerül a tegnapi óra is, amire Aysha kicsit megborzong, de hamar legyűri magában a fájdalmat és a szomorúságot. A barlang felé pislog, mire Amira egy kérdést tesz fel.*
-Én már voltam bent, de te bemehetsz *vonja meg a vállát Aysha. Neki most semmi kedve barlnagokban bóklászni, valamint kezd kicsit fázni is, igy lehet, hogy megpedzegeti, hogy menjenek vissza a kastélyba. De előtte kap egy újabb kérdést, mire vesz egy nagy levegőt és pár pillanatra lehunyja a szemét.*
-Meg lehet. De már csak tartott. Ugyanis Demien... halott *csuklik el az utolsó szónál Aysha hangja egy kicsit, de igyekszik visszanyerni az önuralmát teste és szive fölött.*
-Charles ölte meg. De imádtam mind Demien-t, mind az óráit *jegyzi meg Aysha és lassan a kastély felé pislog.*
-Kezdek fázni. Feljössz a kastélyba vagy még maradsz?*kérdezi a lány kissé megborzongva ismét.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 9:08 pm

*Látszik, a lányon gogy gyászol valóban, de Amira a ruhájából szűrte le. A beszélgetést Aysha kezdeményezte a kérdéseire válaszolgatott is. Érezheti Amira most nem éppen van kedve a lánynak egy kis csevejre nem is erőlteti akkor, majd legközelebb, de kedvesnek tűnik neki így személyesen. Szóba került az óra is, hogy Demien vagy Charles e a jobb Magiszter, erre reméli megkapja a választ. A lánynak nagyon nem tetszett az óra így tehát kedvenc nem lesz neki.*
- Igen van az árnymágia*Feleli a kérdésére mert szóba kerül van e már kedvenc tárgya. És ami igaz tényleg ez lett a kedvence.Ahogy beszélgetnek az óráról, Demien is szóba kerül amire összeszűkülnek a lány szemei.*
~Szóval nem volt hazugság, amit mondott Charles..~*Gondolja magában, de valami a szívében megtört hiszen nem rég vesztette el az egyik ismerősét csak ő balesetben halt meg. Így a lány ő tud erős lenni.A barlangot említi Amira, de persze ezt csak gondolat elterelésnek, mert valójában neki sincs kedve bemenni majd máskor ha lesz kedve. Hallgatja, a lányt, ahogy kimondja azt a három hátborzongató szót. Megölte!? Dehát, miért.. Amirának kikerekednek a szemei...*
- Megölte..mi oka lehetett volna hogy megöli..*Mondja magában, de el is gondolkodik és furcsának tartja. Asyha fázni kezd, kérdezi hogy felmegy e Amira. Természetesen biccent rá, és elindulnak visszafelé.*
- Igen feljövök. Lehetne kicsit jobb idő is, bár ez az ősz ezzel jár...*Jegyzi meg csendesen.*
- Én nem ismertem Demien, csak az utóbbi napokban hallottam róla.. Akkor viszont jó tanár lehetett...*Múlt időbe teszi majd sóhajt egyet, és csendesen mondja ki a szavakat.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-16, 9:13 pm

*A két leányzó bizony egymásra talált és meg is ismerkedtek. Persze Aysha volt a fő beszélgetés-vezető, hiszen ő már túl van néhány pár ismerkedésen, igy tudja, hogy mik azok a kérdések, amikből vagy amiken el lehet indulni. Hamarosan az órákra kerül a szó és habár Aysha kerülni akarta ezt a témát, sajnos nem árt, hogyha tudja, hogy a lány mit kedvel. Mikor meghallja, hogy árnymágia, egy lehelletnyi mosoly suhan át az arcán.*
-Nem hiába vagy Cruorises *biccent határozottan a lány, majd persze szóba jön a mostanában nem kedvelt téma, Demien is. Aysha elmondja a lánynak, hogy Demien bizony halott és hangja kicsit el is csuklik. Tudja, hogy nem sokáig fogja kibrni, hogy azt mutassa, hogy minden rendben, igy a hidegre fogva a dolgot indulnak fel a kastélyba. Persze a lány valóban látszik, ki is rázza néhányszor a hideg. Amira még kérdez, de a Révésznél Aysha nem szól semmit, csak jelzi a lánynak, hogy a Révész előtt nem kellene beszélgetni. Mikor kiszállnak a csónakból, Amira folytatja.*
-Én ismertem. És nagyon kedveltem... *motyogja a lány szomorkásan, majd a lányra pillant.*
-Ne haragudj, de megyek, veszek egy forró fördőt *rázza ki megint a hideg a lányt. Talán beteg lesz? Az is lehet, minden esetre egy intéssel ott hagyja a lányt az aulában és a torony felé siet.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 4:54 pm

* A klubhelyiségben ismerős jelenik meg, mire Jane csak elmosolyodik és a megjegyzésre, hogy mostanában mindenhol ott van csak visszaszól, mintha csípőből jönne neki. Erre érdekes választ kap, majd mikor Miro közelebb hajol hozzá, önkéntelenül ő is közelebb hajol a fiúhoz és szemét Miroslav szemébe mélyeszti.*
- Nagy kár..*mondja végül vállat vonva, nem nagyon izgatja a dolog, ő ugyanis csak viccelt, az már a fiúcska baja, ha komolyan gondolja a dolgot. Nem pont az az ember, aki mindenkivel rosszban van, tulajdonképpen nem sok olyan embert ismer, akivel halálos ellenségek lennének most, hogy még Ayshával is rendeződni látszanak a dolgok. ~ Aysha..~*gondolja elmélázva, hiszen egy időben nagyon utálták egymást először Jake majd utána Ryan miatt, de úgy látszik, hogy a tegnapi óra mindkettejük életében fordulópont volt, a lány ugyanis megmentette Jane életét, akár tetszik az a kis feketének, akár nem. Ezen egy kicsit elgondolkodik, majd gyorsan egy kérdést tesz fel Mironak még mielőtt újra gondolkodóba eshetne. A srác érdekesen válaszol a dologra, mire Jane ugratni kezdi, de úgy tűnik, hogy az orosz fiú nehezebben viseli a tréfát. Jane megvonja a vállát, nem kell azért bunkónak lenni senkivel, de végül "nagy duzzogva" belemegy a dologba, hogy sétáljanak. Aztán ki tudja mi lesz még a sétából. Elindulnak kifelé a klubhelyiségből és Miroslav ki is vezeti a lányt a kastélyból, útközben még beszélnek erről-arról, de igazából semmi érdekes dolog nem kerül szóba. A révész előszeretettel átviszi őket a szigetre, ahol Jane ismerős ösvényre lép.*
- Mit szólnál, ha a barlanghoz mennénk? Az elég elhagyatott hely.*kérdezi,de a választ meg se várja, csupán kézen fogja a fiút és elkezd a barlang felé sétálni. Ha a srác vele tart, akkor vele, ha nem, akkor nélküle éri el a sötét barlangot, majd lassan belépve egy Lumost is elsuttog újonnan előkerült pálcájának, ami eddig zsebében pihent. Lassan lépked be a sötét helyre és minden lépése visszhangzik a falakon.*
- Kicsit hátborzongató a hely..*jegyzi meg, majd megáll az út közepe felé, ahol pálca nélkül semmit nem látnának és leül egy kiálló szikladarabra.*
- De én szeretem.*fejezi be az előbb megjegyzett mondatot és a víz csöpögését kezdi figyelni a szemben lévő sziklákon.*
- Persze, ha szeretnél mehetünk máshova is.*mondja ártatlan arccal.*

// Fagyizni mentünk, mert szép az idő .. :DD //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 7:31 pm

//Olvad//

*Miroslav és Jane indulnak meg a Cruorisos klubhelyiségből Seol szigetére, hiszen az idő igen szép és manapság nem sokszor látni a napot ilyen gyönyörűen sütni, igy Miroslav kihasználja az alkalmat és a szép időt, Jane pedig a fiúval tart. Hamarosan meg is érkeznek Seol szigetére - természetesen a révész segitségével - és útközben csacsognak egy kicsit. Szóba kerül a vizsga, az órák és még egyéb haszontalan információ. Miroslav még annyira nem ismeri a szigetet, igy inkább Jane-re bizza. Habár nem tudja, hogy a lány mióta van az iskolában, attól még sejti, hogy jobban ismeri a szigetet, mint ő. Mikor Jane szóba hozza a barlangrendszert, Miroslav szeme elkerekedik.*
-Itt van barlang? Cool *vigyorog a srác, majd tempós léptekkel indul Jane után és gyorsabb tempóra sarkallja a lányt is. Habár Miroslav nem járt még ott, Jane megmeliti, hogy elhagyatott hely, mire a fiú vigyorogva a lányra néz:*
-Miért akarsz elhagyatott helyre menni? *vigyorog a srác, majd ráüt Jane fenekére és előrefut, hogy a lány ne tudja elkapni. Viszont mikor meglátja a barlangot, megáll és az állát kapargatja a földről.*
-Wow!*csak ennyi hagyja el a száját, mert baromira tetszik neki a hely. Jane a pálcájával világit és Miroslav is követi, ő is elsuttog egy Lumos-t, mire az ő pálcáján is megjelenik egy kisebb fénygömb. Igy haladnak beljebb a barlangba, majd Jane megáll valahol és leül az egyik sziklára. Miroslav lassan körbenéz és hallgatja a kopogó vizvcseppeket, amik a cseppkövekről esnek le a földre. Az egész barlang visszhangzik és csodaszép - még igy a kis fénygömbökkel is.*
-Wow! *Miroslav még mindig csak ennyit tud mondani. Jane megjegyzi, hogy ő szereti ezt a helyet, mire Miroslav elmosolyodik.*
-Azt hiszem én is kedvelni fogom. Szóval te mióta vagy a suliban? *tesz fel egy kérdést Miroslav, ami már egy ideje piszkálja a csőrét.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 7:51 pm

* Miroslavval együtt indulnak el a sziget felé, útközben pedig szokásosan egyikük sem tudja befogni a száját. Beszélgetnek mindenféléről, ami csak eszükbe jut, de legalább nem áll be a kínos csend. Az idő valóban igen kellemes, régen sütött ennyire a nap és az ég sem kifejezetten volt tiszta mostanában, bár egy váratlan zápor vagy zivatar még mindig bármikor elkaphatja a fiatalokat.
A révész jóvoltából már a szigeten baktatnak, amikor Jane-nek eszébe jut, hogy talán a barlang tetszhet a srácnak, bár nem igen tudja, hogy Miro járt-e már a számára nagyon is kedvelt helyen. Úgy sejti, hogy a fiú még nem sűrűn járt errefelé, maximum a szivárványtót és a vízesést ismerheti, ami minden Mysterios diáknak majdnem hogy kötelező. Ő is talán a vízesésnél járt először, amikor a szigetre merészkedett, hiszen oda a legegyszerűbb az út. A barlanghoz már nehezebb eljutni, de a lányka itt is járt már párszor, ezért nem is gondolkodik, hogy egy ekkora csínytevőnek, mint Miro milyen helyet mutasson. A srác kérdésre szélesen elmosolyodik.*
- Majd meglátod..bár szerintem tetszeni fog.*kacsint a srácra és tovább lépked a kavicsos úton, hogy a barlanghoz érve kissé megtorpanjon, Miro azonban nem engedi neki, hogy lassítson, jóformán vonszolni kezdi a lányt, aki nevetve követi a fiút.*
- Hé lassíts, nem fog elszaladni.*mondja még mindig nevetve és felgyorsítja lépteit. Kisvártatva oda is érnek a barlanghoz, mire a lány megjegyzi, hogy a hely igen csak elhagyatott. Miro visszakérdez, mire Jane elmosolyodik és felhúzza az egyik szemöldökét.*
- Történetesen, ahogy látom TE akarsz odamenni inkább és nem ÉN.*mondja egyszerűen, nem nézve a fiúra, maga előtt tartva pálcáját.A kis "gesztusra" felkapja a fejét és szúrós szemmel néz a fiatalabbik Volodyara.*
- Egyszer kerülj a kezeim közé Miro..*morogja alig hallhatóan, majd kuncog egyet, ahogy elhalad a fiú mellett, aki leesett állal áll a barlanggal szemben. Be is lépnek és a lányka csinál egy kis fényt, vak sötétben azért nem olyan izgalmas a hely, meg nem is biztos, hogy szerencsés lenne átesniük valamin. Miro úgy tűnik teljesen le van nyűgözve, ami a lánykát egy kis büszkeséggel tölti el és bentebb is sétál a barlangba és leül egy kiálló, nagy sziklára, amiről vígan lóbálhatja a lábát. Felül tehát a sziklára és a srácon legelteti a szemét. Az orosz fiú álla még mindig le van esve és ezen Jane csak mosolyog, téve egy megjegyzést. Ő valóban nagyon szereti a helyet és ezt meg is osztja a fiúval. Sok emléke kötődik ide, de ez másik történet..*
- Reménykedtem benne.*vonja meg a vállát és leszáll a szikláról, hogy ne vizesedjen át a nadrágja. Miroslav mellé sétál és a fiú arcát fürkészi, amikor az feltesz neki egy kérdést. Ez kicsit váratlanul érinti és meg is zavarodik, de azért válaszol.*
- Épp elég ideje ahhoz, hogy olyan helyeket ismerjek, amiket Te még nem.*mondja ködösítve, majd visszakérdez:*
- Miért kérdezed?*értetlenkedik, majd megvonja a vállát.*
- Egyébként december óta.*adja meg a választ és pálcájával bevilágítja a mennyezetet.*
- Nox.*mondja és a pálca végén lévő apró láng kialszik. Úgy döntött, hogy elég fényt nyújt egyikük pálcája, az övére már nincs szükség, ezért az csak farzsebébe dugja.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 8:06 pm

*A két fiatal hamarosan megérkezik a barlanghoz és Miroslav álla bizony igen csúnyán leesik, hiszen ezen a helyen még nem járt és tökéletes hely a csinykedéshez, hiszen sötét, félelmetes és nem sok mindenki ismeri. Két Lumos hangzik és és két fénygömböcske jelenik meg a két diák két pálcáján //pöppet szóismétlés //. Jane láthatja, hogy a srác még mindig el van ámulva a helytől, de hamarosan észreveszi magát és összekaparja mind az állát, mind az arcvonásait. Miroslav kijelenti, hogy valószinű neki is tetszeni fog ez a hely, hiszen tényleg tök jól néz ki és élvezetes hely lehet, ki tudja, hogy mi van beljebb. Merthogy vannak beljebb járatai, az biztos. Miroslav kiváncsi, mint mindig és kicsit beljebb is les, majd felteszi persze a kérdést, amire hamarosan választ is kap, habár kicsit ködösitve, amit nem igazán ért. De végül megkapja a normális választ is és elkerekedik a szeme.*
-Akkor már majdnem egy éve itt vagy? Wow! Öreg egy tyúk vagy, mit ne mondjak *jegyzi meg Miroslav nevetve, ami persze visszhangzik a barlangban. Jane hamarosan eloltja a pálcáját, mire Miroslav kérdőn néz a lányra.*
-Mi az? Sötétben szereted? *tesz fel egy bunkó, pimasz kérdést és arcán hatalmas vigyor szalad szét. Pálcáját lerakja a kis sziklára, majd elkapja Jane-t, megpörgeti és a földtől pár centire tartja meg a lányt a karjába.*
-Fél, Miss Swan? *suttogja Miroslav közel a lány arcához.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 8:18 pm

* Kisvártatva oda is érnek a célul kitűzött helyhez, ami persze csak a lány fejében megszületett tervhez illeszkedik, ki tudja, hogy Miro merre is akart menni? Senki,de valószínűleg ugyan ennyi jelen lévőt érdekel, úgyhogy Jane nem kap szívbajt, amikor neki kell vezetni a srácot. Úgy dönt, hogy a barlang megfelelő hely lesz az első sétához, mert Miro valószínűleg még nem járt itt.
Nem is éri csalódás, amikor a fiú álla leesik a csodálkozástól, egy sejtelmes kis mosollyal sétál el mellette, míg olyan helyre nem ér, ahová a Nap már nem süt be és a fény is igen csekély. Meggyújtja a pálcáját és annál tájékozódva megy a sötétség felé. Miro megjegyzéseire inkább nem reagál, amúgy se nagyon tud mit mondani egy "Wow!'-ra. Szemeit forgatja úgy, hogy a fiú ne lássa, mert azért ő annyira nincs elájulva, bár mikor először járt itt őt is lenyűgözte a hely.
Szép lassan lenyugszanak a kedélyek és a kisfiúknak is alább hagy a lelkesedésük, Jane pedig Miro mellé sétál és ekkor kap egy váratlan kérdést is, mire először csak ködösen felel és kissé csípősen, majd úgy van vele, hogy ebben tulajdonképp semmi nincs úgyhogy megy is mondja a srácnak a választ.*
- Azért az túlzás..de valószínűleg jobban ismerem a sulit, mint Te..bár..amilyen csínyekben benne vagy azon se csodálkoznék, ha az összes titkos alagutat ismernéd nem csak Mysterioban, de Mystralban is.*mondja egy vigyor kíséretében és komolyan is gondolja, mert bár a fiúk nem régóta vannak itt, sokkal furfangosabbak, mint az itt lévő diákok többsége. A fiú nevetése visszhangot ver, mire Jane csak elmosolyodik. Pálcáját eloltja, majd kap egy furcsa kis megjegyzést, mire csak egy szúrós pillantás a válasz, amit Miroslav nem is biztos, hogy látott. Hátat fordít a fiúnak, ám ekkor teljes lesz a sötétség, valószínűleg Miro letette a pálcáját, de épp, hogy ezt végiggondolja a lány, amikor lába felemelkedik a földről és egy kis sikoltás hagyja el a száját. Karjaival átfonja a fiú nyakát, hogy ne essenek el, aki útközben valahogy elé került, majd az arcába mosolyog.*
- Maximum magától Mr. Volodya.*mondja nevetve és még mindig a föld felett "lebegve" megtámaszkodik a fiú vállán.*
- Mi van, ha nem csak mi vagyunk itt?*tesz fel egy teljesen logikus kérdést és kíváncsian várja a választ.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 8:31 pm

*Bizony a két diákocska a barlangban tölti a szabad idejét, illetve hamarosan estéjét, mert habár a két diák nem látja, a nap lassan lebukik a látóhatár alatt. Szóba kerül a barlang, hogy milyen pöpec hely és Jane megjegyzi, hogy el birja képzelni a Volodya fiúkról, hogy ismerik az összes titkos átjárót és alagutat a suliban. Miroslav szeme egy pillanatra megrebben.*
~Titkos alagutak?~*gondolja és az agya pörögni kezd, szive hevesen kezd el verni. Ismét egy életcél, amit meg kell fejtenie és el kell érnie, miszerint felfedezni az összes titkos járatot a kastélyban. Még nem találkozott ilyennel, de most céljává vált, hogy találjon ilyeneket. A barlangban már csak Miroslav pálcája világit, hiszen Jane eloltotta a sajátját, habár a srác nem igazán érti, hogy erre miért volt szükség. Egy igen pimasz kérdést tesz fel, amire Jane nem igazán reagál. A srác egy hirtelen ötlettől vezérelve leteszi a még mindig égő pálcáját a sziklára, majd a karjába kapja a lányt, aki bizony megijed, görcsösen Miroslav nyakába kapaszkodik és fel is sikkant, de él és virul. A srác biztosan tartja Jane-t a földtől pár centire és hatalmas vigyor van az arcán. Egy apró kérdést tesz fel a lánynak, halkan, szinte csábitóan, mire Jane visszaválaszol.*
-Tőlem? Ugyan miért fél tőlem a Kisasszony?*kérdez vissza Miroslav még mindig magázva a lányt, majd felállitja Jane-t a saját lábára, elveszi a pálcáját és egy gyors mozdulattal felülteti Jane-t a sziklára. A kérdést a srác nem igazán érti, igy csak megvonja a vállát.*
-Van pálcánk *emeli fel a még mindig világitó pálcát a jobb kezében és elvigyorodik.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 8:50 pm

* Elég kellemesnek indul a délután, vagy már este? Olyan mélyen vannak a barlang sötétjében, hogy maguk sem lehetnek biztosak benne, hogy milyen is kint az idő. Talán süt még a Nap? Vagy már a Hold világít? Maximum tippelni tudnak, de úgy látszik, hogy a két fiatalt jelen pillanatban nem nagyon érdekli, hogy milyen is kint az idő.
Elbeszélgetnek a barlangban, majd Jane kap is egy kérdést, mire megemlíti a titok alagutakat, amikben biztos, hogy vannak, csak azt nem tudja, hogy honnan indulnak és hol a végük, de nem létezik vár, titkos alagút nélkül. Látja, hogy Miro szeme felcsillan, mire elfojt egy mosolyt. Naná, hogy a srác fantáziáját izgatja az információ.
Leszáll a szikláról, amin eddig ücsörgött, majd az orosz srác mellé sétál és eloltja a pálcáját, szerinte bőven elég, ha csak egyikük pálcája világít. Megfordul és éppen szemügyre venné a barlangot, amikor Miroslav felkapja és pörgetni kezdi. A lány erősen kapaszkodik és fel is sikkant, de azért ez csak pillanatnyi ijedség. Miro pár centiméterre az arcától egy kérdést tesz fel, mire próbál választ is adni, bár kicsit szédül.*
- Mert te vagy itt a legfélelmetesebb szörnyeteg.*vonja meg a vállát és nevetni kezd, utalva a vámpíros történetre, majd ijedten a nyakához kap és kidülleszti szemeit, próbál halálra vált arcot vágni.*
- Azért..*folytatná, de ekkor az orrára csöppen egy vízcsepp.*
- Ajajj.*mondja és letörli a kis cseppet, Miro pedig felülteti egy sziklára, így kicsit magasabb lesz a srácnál. A fiú a pálcáját a kezébe kapja és rá világít a kérdés lényegére.*
- Oké, oké, ha meg nem lenne, természetesen még mindig van egy nagy és ijesztő vámpírunk.*mondja vigyorogva és kezeit átkulcsolja a fiú nyakán, miközben arcán egy mosoly terül el.*
- És maga? Fél Mr. Volodya?

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 9:07 pm

*Valóban nem igazán lehet tudni, hogy nappal van-e még, vagy már a csillagok ragyogják be Seol szigete felett lévő eget, hiszen a két fiatal eléggé bement a barlangban és nem lehet érzékelni, se látni, hogy mennyi az idő és hogy milyen napszak van odakint. Talán ez a barlang mágiájának köszönhető, vagy egyszerűen csak élvezik egymás társaságát a fiatalok. Jane eloltott pálcája után már csak Miroslav apró kis fénygömbje ad fényt, ami ugyan nem sok, mégis éppen elég a két diáknak. Miroslav elkapja a lányt, majd a földtől pár centire kicsit ijesztgetni kezdi a lányt, aki közli, hogy annyira nem ijedt meg, vagy ha igen, akkor csak is Miroslavtól. A srác ezt nem igazán érti, igy vissza is kérdez, mire meg is kapja a választ.*
-Szörnyeteg? Én? *kérdez vissza Miro, hiszen még mindig nem igazán érti a dolgot. De mikor Jane a torkához kap, leesik neki a vámpiros sztori és kicsit elmosolyodik, majd felállitja a lányt és egy gyors mozdulattal felülteti a sziklára.*
-Ijesztő vámpir? Összekeversz, az Dimitrij *kacsint a lányra Miroslav, majd kicsit közelebb lép a lányhoz, hogy normálisan át tudja karolni a nyakát. A kérdésre félig elhúzza a száját a srác.*
-Hát... Igazából mondták, hogy van itt fekete hajú hárpia, valami házisárkány. De... *nézelődik Miroslav félős tekintettel, majd végül Jane szemébe pillant és elvigyorodik.*
-Nem félek tőled. Sőt! *halkitja le a hangját a srác mosolyogva és orrát Jane orrához érinti.*
-Lassan nem ártana visszamenni a kastélyba...

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 9:17 pm

* Valóban jól érzik egymást a másik társaságában, legalábbis Janere ez nagyon igaz, szeret a sráccal lenni, mindig megnevetteti, ami a lánykánál nagyon fontos. A barlang a maga nemében nagyon szép és itt-ott egy-egy lila vagy kék folt is megcsillan, valószínűleg régen ametiszt, opál vagy más ásványi kristály helyét jelöli, persze az is lehet, hogy ez is csak a mágia műve, minden esetre egy földi halandó számára a hely szépsége szemet gyönyörködtető.
Egyikük pálcája már nem ég, immár csak Miroslav pálcájának kis fénye világít meg a barlangból egy kis részt, maximum 10×10 méteres körzetben, hiszen azért nem olyan nagyon erős annak a pálcának sem a fénye. Miro felkapja Jane-t akit kissé váratlanul ért az egyensúlyvesztés, de biztosan kapaszkodik a fiúba és elvigyorodik a kérdésre, de megpróbál frappáns választ adni, majd mikor a srác nem érti, el is magyarázza neki, na persze nem szavakkal, az túl snassz.*
- Szóval Dimitrij..nem is tudom ki próbálta beadni nekem egyik este, hogy ő igenis egy félelmetes vámpír.*mondja a srác arcába vigyorogva és átkarolja a nyakát, lábait kicsit szétnyitja a sziklán ücsörögve, hogy Miro közelebb léphessen hozzá. Visszakérdez, mire Miro elhúzza a száját, Jane szemöldöke pedig felkúszik.*
- Csak nem félsz?*kérdezi lassan elvigyorodva, majd mégjobban nevetni kezd, mikor a fiú kifejti a dolgot.*
- Nagy mocsok vagy te Miro.*mondja nevetve és egy puszit nyom a srác orrára, mielőtt még a fiú az ő orrához érintené a sajátját. Homlokát a fiúénak támasztja és a megjegyzésre csak sóhajt.*
- Hát igen..lehet, hogy nem rossz ötlet, nehogy tényleg előbújjon belőlem a házisárkány.*mondja nevetve és a fiúra mosolyog. Lassan hátrébb húzza fejét és anélkül, hogy a srác nyakát elengedné megpróbál leszállni a szikláról, ami igen nehézkes, mert Miro elég közel áll hozzá.*
- Segítesz?*néz kérdőn a fiúra.*