Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-04, 2:02 am

*CSak kissé elmosolyodik a szavakra, majd bólint. Vannak dolgok, amire nem kell mondani semmit, anélkül is ugyanolyan értékes a tartalma, mintha tenne hozzá a férfi valamit. Ezután viszont mutat valamit a lánynak, méghozzá egy növénnyel, és úgy tűnik Hecate kezdi kapizsgálni, hogy mire akarja a férfi rávezetni, így aztán csak elmosolyodik.*
-Csupán csak azt akartam ezzel megmutatni, hogy bár sötét tantárgynak tűnik, amibe csak halált lát, de ha jól megnézi, a halál mögött, ott van az élet is.. És ha megvan hozzá a hatalmunk.. miért ne fordíthatnánk a mi oldalunkra, hogy életet leheljünk a halálból...*mondja nyugodt kissé dallamos hangon, majd derűs tekintettel a lány szemébe néz.*
-Nem tudok senkit halhatatlanná tenni, de a kérdésére a válaszom az, hogy volt már akit vissza hoztam az életbe, és olyan volt mint régen. Ez nem szemfényvesztés, és megcsúfolás. Ez maga az újjá teremtés művészete. DE sajnos mint mindennek, ennek is megvannak a maga feltételei, és nem minden esetbe sikerül, de nagyon sokba sikerülhet.*mesél tovább miközben figyeli a lány arcát, ezután pedig kibukik Hecateből hogy mi a baj. ERre már a férfi is egy pillanatra lehunyja a szemét.*
- Szóval ő.. az ifjú Macrain. Azt mondják a családja ágából már csak ő maradt.Értem.. Szóval egy halálos betegség..... Gondolom fáj magának, hogy nem tehet ellene semmit, nem irigylem, de egy jó tanács.. helyette se adja fel. Nem tudni , hogy hol köszönt ránk a szerencse. Bár be kell valljam kicsit furcsálom, hogy éppen miatta aggódik.. Ő nem az a fiú akit sok ember társaságába láttam volna..*mondja egy picit elgondolkozva, de a téma tovább folytatódik...*
-Azért jött ide , hogy megtudja. És meg is fogja tudni, csak nyitottnak kell lennie a vonzásra... Figyelje majd meg, idővel vonzani fogják azok a dolgok, amik érdeklik, akár a mágnes. És nem lesz ilyen tanácstalan. Mert most az, magára van írva.*mondja nyugodt hangján, végül pedig kicsit meglepődik a dolgon.*
-Ó.. és mondja mióta kell mások véleményére hallgatni , legfőképpen egy olyan ügybe amit magának kéne eldöntenie? Butaságokat gondol, bár feketemágus képző vagyunk , de nem gyűjtjük a leggonoszabb és ádázabb gazembereket. Tévedés, hogy minden feketemágus gonosz és hatalomvágyó.. *itt picit elmosolyodik , majd folytatja.*
-De ha szeretné be tudnám mutatni jó pár ellenpéldának. A házába van egy lány róla aztán nehéz lenne azt mondani hogy gonosz. A neve Michell Norton, vagy példának felhozhatnám a Cruoris Sentinelfiúját is Josh Barkert... okos, és becsületes fiúnak ismertem. ÉS akár hiszi akár nem még az Inflatuson is vannak jó emberek, ha minden igaz az egyikkel Jelmágián találkozni is fog.*mondja miközben szemei megcsillannak, és a lány fele figyel.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-04, 2:16 am

*A rövidke bemutató után Demien kissé hosszabb történetmesélésbe kezd, méghozzá az életről és a halálról, én pedig csak figyelmesen hallgatom minden szavát és egy kérdés is eszembe jut, melyet úgy érzek, hogy fel kell tennem.*
- És itt megtanítja majd nekünk? Szóval, tényleg megtanulhatnánk azt, hogy átverjük a halált és visszahozzunk onnan egy életet? *láthatóan érdeklődöm most már a téma felől, mindjárt másképp látom a dolgokat és igen, el se tudnám titkolni, hogy mily nagyon is érdekel most ez a téma. Na de végül Sairus is szóba jön, akin annyira szeretnék segíteni, de én sajnos kevés vagyok hozzá, ezzel tisztában vagyok, viszont a reakciója meglep, hogy furcsálja, hogy miatta aggódom, így kissé meg is keményedik tekintetem.*
- Én szeretem őt és mindent meg fogok tenni azért, hogy ne történjen baja. És nem tudom, hogy miért furcsálja mindenki annyira, hogy én vele akarok lenni, kezdem elhinni, hogy tényleg senki szerint se illek hozzá. *fejemet el is fordítom és bizony most ismét elért a szomorúság, hiszen nemrég mondta nekem ezt Mordred is, most pedig Demien is furcsálja, hát ennyire nem lennék megfelelő egy Macrain-hez? Lehet, hogy be kellene már látnom, hogy ez tényleg így van, de mégis képtelen vagyok rá, mert nem akarom elfogadni a tényt: mi soha nem lehetünk együtt... és nem miattam. Inkább csak hagyom magam sodródni az árral, így hát a beszélgetést is magunk mögött hagyjuk, de gondolataimban még mindig az a fiú van és marad is még sokáig.*
- Igazából a spirituális ismeretek órát várom már nagyon... *bököm ki végül, majd ez után hallom, hogy Demien szerint nem kellene másokra hallgatnom, hogy ide illek-e vagy sem és még példákkal is előjön, mi szerint vannak itt nem feltétlenül gonosz emberek.*
- De ha tényleg ennyien vannak, akik nem gonoszak, engem miért akar mindenki eltántorítani ettől a helytől? *bukik ki belőlem a költő kérdés, majd inkább csak halkan sóhajtok egy aprót.* - De nem fog sikerülni nekik, nem megyek innen sehova és már csak azért is megmutatom nekik, hogy itt a helyem. *kissé megmarkolom kezeimmel a szikla oldalát és igen csak határozottan szólalok meg, tőlem picit szokatlan módon, de most már kezdem érteni, hogy nekem tényleg itt kell lennem és egyben a legjobb barátom mellett, akit soha nem fogok elengedni és ha kell, hát felfogom tényleg, hogy mi nem leszünk soha egy pár.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-04, 2:32 am

*A kérdésre, most már kiszélesedik a férfi mosolya. Szereti ha ilyen közvetlenül érdeklődnek, és látszólag sikerült valamennyire megszerettetni a lánnyal a dolgot.*
-Igen.. Ez lenne a fő célom, de egy valamit jegyezzen meg. A halállal szövetséget köthet, de át nem verheti, tudja, ahogy az életbe, úgy a halálba sincs semmilyen természet ellenes. Csupán csak azoknak , akik hátra maradnak, de mint mondtam, ha ügyesek és kitartóak, megtanulhatják, hogy függesszék fel a halál hatalmát.*mondja titokzatosan, de mégis komoly hangon. Nem a levegőbe beszél, hiszen ő már hozott vissza embert, és nem azért mert ő egy szuperhős. CSak ismeri a módját. Nemsokára Sairusra kerül a sor.*
-Ó.. látom elhatározta magát. Jól teszi, ez viszi előrébb az embereket. Nincs lehetetlen csak kevés elhatározás. És ha rá szeretne jönni a dologra, gondolkozzon el.Nem magába kételkednek, ahogy hanem inkább a barátjában... De ha engem kérdez, én nem csodálkozok sőt nem mondom se ezt se azt. Hiszen csak abból ítélkezni, hogy kihez ki illik nagy balgaság lenne, és véleményem szerint maga szerint is nemde?*kérdezi fejét oldalra döntve, majd az órára amit a lány mond csak bólint.*
-Spirituális mágia.. igen ez jó..hogy várja. Szerintem jó kezdés lesz, és majd meglátja mennyire tetszik. A fő dolog hogy hallgasson itt is az érzéseire. Várja az órát? Lehet hogy szeretni is fogja, tehát a Cruoris jó hely magának*mondja egy szélesebb mosollyal, végül pedig feltesz a lány egy költői kérdést, amire a férfi csak halkan felnevet.*
-Kisasszony, szerintem, nem találkozott olyan sok emberre, hogy azt mondja " mindenki" CSupán csak rossz embereket kérdezett. De meglátja, ha találkozik egy hasonlóan jó emberrel mint maga meg fog változni a véleménye... Azt mondják egy jó vélemény felér tíz rosszal... *mondja, majd figyeli ahogy a lány megmarkolja a sziklát, és amiket mond, erre megint csak elmosolyodik.*
-Ahogy látom , kitart a céljai mellett. Ez jó jellem vonás, ne is veszítse el. Sok múlik rajta, de a legfőbb fegyver az, hogy ne hagyja, hogy eluralkodjon magán , mások úgymond "sötétsége"*fejezi be egy kisebb sóhajjal, remélve, hogy azért adott pár jó tanácsot.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-04, 2:42 am

*Ahogy hallgatom a férfit, kezd kialakulni bennem egy más fajta vélemény a halállal kapcsolatban, talán befolyásolni tudnám, olyat tenni, amit a rendem nem képes és ez az, amely tökéletes célomul szolgálna. Na de reagálni már nem reagálok a szavakra, nem is tudnék mit, így térek át Sairusra, akit oly nagyon szeretek és ahogy hallom, Demient meg is lepi ez a dolog.*
- Szerintem is az lenne és én is úgy érzem, hogy Sairus tehetne többet is, hogy rendbe jöjjön. Mondjuk fordulhatna Önhöz vagy ha már mérgezés érte, esetleg Mordanahoz. *magam is alig hiszem el, hogy az albinó lányt ajánlom, de tudom, hogy ügyes a méregkeverésben és talán ő tudna segíteni Sairuson, még akkor is, hogyha elméletileg nincsenek jóba. Hát igen, még erre is képes lennék, hogy más karjai közé lökjem, nekem az a legfontosabb, hogy éljen és egészséges legyen, mégha más párja is lenne, akkor is. Na de végül ezt a témát is elhagyjuk, így mesélek picit arról, hogy mi is érdekel így elsőre igazán a tantárgyak közül.*
- Én is úgy érzem, hogy ez a ház illik a legjobban hozzám. Örülök, hogy ide kerültem. *mosolyodom el, majd végül meg is jegyzem, hogy sokak szerint nem vagyok a Mysterioba való, de Demien próbál lelket önteni belém, ami most mérhetetlenül jól esik.*
- Igaza van, nem szabad ilyen negatívan hozzáállnom ehhez az egészhez. *bólintok rá, majd már jöhet is az elhatározásom, ami hallhatóan tetszik Demiennek is. Le is pattanok a szikláról, majd a borostyán szemekbe tekintek.*
- Nagyon örülök, hogy összefutottunk, de én szerintem most megyek, kicsit hideg van és jó lenne bebújni az ágyamba aludni egyet. Szóval köszönök mindent Mr. Cornwlade, viszlát! *biccentek felé kedvesen, majd ez után elmosolyodom és hogyha minden igaz, akkor valóra váltom hatalmas terveimet, tehát visszatérek a déli főtoronyba, méghozzá a borostyán háló rejtekébe.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-04, 2:52 am

*A Sairusról szóló dologra csak mélyen hallgat, egészen addig, ameddig a lány végig nem mondja, majdcsak azután szólal meg.*
-Tudja... nehezebb ha ő nem keresi a gyógyulást, szokták mondani, hogy az a beteg aki nem akar meggyógyulni előbb utóbb meghal. Nem kétlem, hogy igaza van, de talán egy közeli ember tehetne rá elég benyomást, hogy rábírja. Ha már ő nem képes rá.*dönti oldalra a fejét, de ez csak egy tanács volt a részéről, de nemsokára tovább is haladnak a ház témájához.*
-Akkor úgy érzem nincs semmilyen probléma itt, csupán csak ön egy kicsit bizonytalan magába.De ezt idővel le fogja vetkőzni. Remélem hamarosan. Ha már örömet érez hogy oda jár annál jobb jelet nem is kaphatna.*fejezi be, végül csak mosolyogva bólint.*
-Szerintem se. A pozitív gondolkozás már félsiker.*fejezi be majd kiegyenesedve elbúcsúzik a lánytól, hiszen menni készül.*
-Rendben Ms Lunadea. Jó éjszakát, és tudja, csak kitartóan.*köszön el tőle, s valószínűleg ezután ő maga vissza tér a gyakorláshoz még egy jó ideig, mielőtt vissza térne ő is az iskolába.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 6:23 pm

* Túl szép az idő hogy a suliban maradjak, na meg a szabadban nem zavar senki vagy ha igen akkor arrébb küldöm azt kész. Bár nem is tudom mért fordul meg ilyen a helyembe mert soha nem szoktak zavarni. na nem azért mert olyan sok emberel lennék hanem inkább mert kevéssel. Végül is már megszoktam a magányt és talán még hiányozna is. Na meg nem is vagyok valami nagy közösségi ember. A suliból ki is csúszom s bakancsom immár a földet tapossa. Valaki mondta hogy van itt valamilyen elveszett barlang na én azt akarom megkeresni. Talán jó idő töltés lesz ha már el van veszve valakinek meg kell találni. Ahogy sétálok a jó időben elkerül egy doboz mely nikotin rudakat tartalmaz. Szépen rá is gyújtok s folytatom tovább az utamat. Már egy ideje sétálok de még nem jött velem szembe a barlang. na de nem adom fel s most letérek az ösvényről s inkább a fák között próbálkozom hát ha. Még mindig semmit pedig már egy ideje mászkálok.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 6:38 pm

*Szereti vagy sem, a hölgyet előbb utóbb megzavarják magányos ténfergésében, legalábbis ami Zoárdot illeti, ő mindent elkövet az érdekében, hogy ne kelljen továbbra is egyedül bóklásznia ezen a napsütötte délutánon. Valóban kellemes az idő, na de még jobb, ha valakivel meg tudja osztani eme véleményét, még ha az a valaki történetesen pont az, aki múlt órán rátaposott a lábára a bakancsával. Zoárd reméli, hogy ezúttal Theodora eltekint ettől, de azért így is óvatosan közelíti meg a lányt, mivel elég hirtelen természetnek tűnnik, legalábbis első ránézésre.*
- Szervusz. Zoárd vagyok. Téged hogy hívnak? Ne haragudj, de nem tudtam az órán megjegyezni a neved.* kezdi köszöntő beszédét, amint beéri a lányt. Bármennyire hangtalanul mozog is, egy ketté roppanó ágacska idő előtt elárulja közeledtét. Egyébként ma egy lila ing és egy fekete vászonnadrág van rajta, kiegészítésképp pedig magára kanyarintotta fekete köpenyét, mivel annyira azért nincs meleg, főként ezen a sziklás vidéken. De még mindig jobb, mint a sivatagi klíma.*
- Amúgy ezentúl minden óráról hozni fogsz egy kis szuvenírt?* Csipkelődik egy picit a fiú, miközben alig észrevehetően eltáncol a ruháját nyaldosó füstpamacsok elől, mintha csak egy nagyra nőtt fűcsomót kerülne ki. Nem szeretné ugyanis, ha nagy gonddal beparfümözött gallérja átvenné a bagó jellegzetes, csípős szagát.*
- Áruld már el, légyszi, miért olyan jó dolog füstölni? Legalább ízesített?* kérdezi kényszeredett mosolyra húzva ajkait. Egyszer-kétszer ő is kipróbálta a dohányt, ő azonban jobban szereti a vízipipát, minőségi dohánnyal megtöltve persze.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 6:55 pm

* Valami vagy valaki közeledik. Azt még nem tudom ki lehet de ha jó a fülem már pedig eddig baj nem volt vele akkor egy kétlábú egyed lesz. Lehet vannak itt veszélyes állatok, de úgy gondolom hogy azok négy lábon járnak. Nem fordulok meg mert hát ha akar úgy is be fog érni. Így is lesz mert egy fiú ér mellém s én felé fordulok. Ez az a srác akinek ráléptem a lábára az egyik órán. Hát isten lássa lelkem vagyis az ne mert nem hiszek én ilyenekbe. Szóval nem akartam.*
- Cső tészta, Dora vagyok* Én sem tudtam a nevét, de ez már nem lehet gond hiszen mondta. Kac, kac, kac. Na jó, ma nincs kedvem bunkózni, így hát kedves leszek már amennyire ez menni fog.*
- Sajnos ez a múlt órán vagyis amelyiken bent voltam megdőlt. Mondjuk érdekes lett volna Sideris vérét veszem*Húzom el az ajkam mert az ő óráján tanyáztam legutóbb. Érdekes volt szó se róla de nem zártam a szívembe azt a banyát. Mondjuk egyik magisztert sem. Ismét szívok a cigiből s a fiúra pillantok mikor kérdez.*
- Nem a füst jó hanem a nikotin. Nem az túl drága lenne nekem. Munkás cigi már ha tudod hogy az milyen.* Nem biztos mert nagyon úgy fest hogy ő nem ítéli halálra tüdejét. Ismét előre pillantok s én egy barlangot sem látok. Nagyszerű!*
- Te figy má, nem tudod merre van ez az elveszett csoda barlang? Gondoltam megkeresem ha már elveszett, de sehol semmi.* Nézek körbe de fán meg bokron kívül én ugyan nem látok semmi. Na jó meg Zoárdon.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 7:12 pm

*A lány szokásos stílusában köszön neki, ami most sincs túlságosan az ínyére, de legalább a nevét megtudja, amit aztán el is raktároz magában. Nincs nehéz helyzetben, mivel egész jó a névmemóriája, amire szüksége is van egy olyan embernek, akinek az egész élete fogadásokból áll, ahol egy csomó ismeretlen embernek kell másodpercek alatt előhívnia a nevét, hogy aztán rangjukhoz méltón szórakoztassa őket. Na de most más a helyzet, már csak azért is, mivel a lány jól láthatóan nem egy előkelő família elkényeztetett csemetéje.*
- Mintha nem zártad volna a szívedbe a magiszterasszonyt...* Vonja le a logikus következtetést a furcsa mondatszerkesztésből. Zoárdnak semmi baja a tanárnővel, bár egyelőre különösebb szimpátiát sem ébresztett benne.*
- Fogjuk rá.* vágja el a témát meglehetősen szűkszavúan, mivel ezen a területen korántsem mozog olyan otthonosan.*
- De ha már itt tartunk, mit csinálnál ha egy nap arra ébrednél hogy multimilliomos lett belőled? És bármit megvehetnél, amihez csak kedved szottyan.* teszi hozzá, csak hogy pontosítsa a kérdését, mivel a legtöbb fiatal lelki szeme előtt egy ilyen lehetőség hallatán egyből fényűző partik, pénzéhes lányok, vagy éppen kigyúrt izomkolosszusok jelennek meg, ízléstől és kortól függően. Az látszik a lányon, hogy nincs teletömve a zsebe, de a világért sem akarná megbántani, főleg, hogy Dora is korlátozza a csőtészták számát.*
- Ha tudnánk, nem lenne elveszett, nem igaz? De miért akarod megkeresni?* pislog csodálkozva a lányra részben, mivel még sosem hallott az említett barlangról, másrészről meg elég eszement ötletnek tartja, hogy egy olyan létesítményt keresgéljenek, ami lehet, hogy nem is létezik.*
- Amúgy ez valami legenda errefelé? Csak mert én még sosem hallottam róla.*Ismeri be kelletlenül, bár most legalább már érti, diáktársa miért bóklászik errefelé.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 7:34 pm

- Nem valóban nem. Bár az is lehet ha ismerném más véleményem lenne. Tudod ő meg a többi magiszter testesíti meg az iskolarendszert és hát én elég lázadó típus vagyok.* fején találta a szöget mert valóban nem zártam a szívembe. Mondjuk lehet mint ember jó fej meg stb de hát ő még is csak egy nagy kutya. Valakinek pedig lázadni kell. Ennyit a cigizés témáról, mert ez jó szűken lezárta a srác. Bár ha nem ért hozzá akkor nincs miről beszélni. Egy érdekes kérdést kapok melyen nem is kell gondolkodnom.*
- Ha arra ébrednék akkor felruháznám magam, mert lássuk be ami rajtam van az nem épp valami márkás cucc.* végig nézek magamon majd a srácon. Szembe tűnő a különbség szerintem. Rajtam egy fekete melegítő van melyhez egy igen csak használt kötött pulcsit vettem fel.. Na igen a nincsböl nem lehet öltözködni az egyszer biztos.*
- Aztán adnék a barátaimnak is belőle vagy vinnék nekik kaját meg ruhát. Az is lehet hogy alapítanék egy árvaházat és én mindenkit befogadnék. Pénztél független és az is biztos hogy nem nagy darab izzad nőket alkalmaznék akiknek nincs jobb dolgunk mint verni a gyerekeket. Azt hiszem vennék egy házat is magamnak hogy legyen hol laknom.* Más nem jut az eszembe de ha gondolkodnék rajta biztos kitudnék találni még jó pár dolgot. Nincsenek nagy igényeim de ha egyszer ezt szoktam meg akkor honnan is lenne?*
- Vissza dobom a kérdést, mert kíváncsi vagyok te mire költenéd a lét.* Pillantok a srácra s valóban érdekel nem csak megjátszom magam. Sok mindent elárulhat a másikról ez a kérés szerintem.*
- Azért mert lehet hogy nincs is elveszve. Már mint meglehet találni. Ez egy varázs suli ha én csináltam volna a barlangot tuti eldugtam volna valami varázslat segítségével. Főleg ha rejtegetek ott valamit. Nos én kíváncsi vagyok mit rejt a kőtömb.* Talán érti a logikámat mert ha nem valami kincset rejtek el akkor minek dugnám el?*
- Nem tudom, én is csak hallottam a helyről két nagyobb beszélgetett róla. Gondoltam utána járok, de ha te nem azt keresed akkor miért vagy itt?* Pillant a másik szemeibe mert neki van célja de kíváncsi a másikéra is.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 7:56 pm

- Igen, ezt le sem tagadhatnád. De legalább nem mindenki egyforma.* próbálja a dolog jó oldalát nézni, miközben szaporán bólogat. A lazaság egy bizonyos fokig nem árt, mert a matulaképző neki sincs ínyére, de azért a szabályok is szükségesek, hogy többé- kevésbé rend legyen. Ami pedig a szigort illeti. a magiszterek nem szűkölködnek benne, de ez így is van rendjén.*
- Szép tervek. Ezek szerint te is árva vagy?* pillant fürkészőn Dorára, amint felsorol mindent, ami pillanatnyilag eszébe jut. Nem akar tolakodónak tűnni, de úgy vette észre, a lány nem bánja, ha kérdezősködik, legalábbis jobban bírja a nyílt, egyenes beszédet, mint a többiek, akikkel eddig találkozott, de hát a mentalitása is teljesen más.* - Be kell vallanom, most megleptél. Gyakran felteszem ezt a kérdést másoknak, ha éppen úgy jön ki a lépés, bár azt meg kell vallani, csupa sablonos választ adnak rá, mint pl. sportkocsi, saját cég alapítása, vagy álomlakás vétele.* Sorolja azokat a dolgokat, amik hirtelen eszébe jutnak.*
- De végül is, még nincs semmi eldöntve. Minden attól függ, mihez tudsz kezdeni a lehetőségekkel, amiket kapsz.* filozofál egy kicsit, mielőtt visszakapná a kérdését, amire nem nagyon tud mit felelni.*
- Ha még több pénzem lenne?* tárja szét a kezét. Nem szeret vele kérkedni, de a vak is láthatja rajta, hogy tipikusan elkényeztetett ficsúr kinézete van, amit ő jobb szeret "ápolt" néven emlegetni.* - Mondhatni mindenem megvan, amire pedig mostanság vágyom, azt úgy sem lehet megvenni pénzen.* Aki úgy nő fel, hogy egy csettintésre két komornyik ugrik, hogy mielőbb teljesíthessék az úrfi kívánságát, az egy idő után nem is tudja reálisan értékelni, hogy mennyi pénz van a zsebében, a kispárnája alatt vagy épp a bankban. Van, aki még többet akar és van aki megcsömörlik tőle. Ami Zoárdot illeti, ő valamennyi eshetőséget szeretné elkerülni úgy, hogy közben a családi tőkét is megtartja, ami lássuk be, nem kis feladat.*
- És mihez akarsz kezdeni ha elvégezted a sulit?* teszi fel az újabb logikus kérdést, ha már ennél a témánál tartanak és Zozó így belejött a filozofálgatásba. Közben azért a barlang problémáján is elgondolkodik.*
- Remélem igazad van, és nem keressük hiába. Szerintem mehetnénk arra, mert ott láttam egy- két kiálló sziklát idefele jövet. Amúgy Mystralban jártam, találkoztam néhány ismerőssel, akik voltak olyan kedvesek és idáig fáradtak, hogy meglátogathassanak. Épp visszafelé indultam a kastélyba, mikor megláttalak a fák között.* feleli engedelmesen, bár közben az az érzése, mintha kihalgatáson lenne épp. Gúnyos hanglejtése elárulhatja Dorának, hogy inkább kényszerből sétált le a faluba és nem azért, hogy keblére ölelje azokat a fickókat, akiket kb. most látott életében harmadszor, de apja a levelében külön kihangsúlyozta, hogy viselkedjen illedelmesen, hát megtette. Most pedig örül, hogy a sok formaság után kinyújtóztathatja az idegeit a lány mellett.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 8:31 pm

* Különc vagyok ez tény, de ez soha nem zavart. Ide ahogy észre vettem elég gazdag emberek járnak, de én olyan szegény vagyok mint a templom egere. Sokat kérdez ez a srác de nem zavar. Értelmes logikus kérdések és azokat szeretem. Ő mondjuk kicsit más mint a többiek ez szemmel látható.*
- Az vagyok de én nem bánom. Sok olyan dolgot tapasztaltam ennek során amit mások még csak hírből sem ismernek. Tudom mit jelent nélkülözni és azt is tudom milyen három napig nem enni. Ez csak erősít. Talán ha valami gazdag helyre születek most nem így látnám az életet és valamennyik híres városban két kézzel szórnám a pénzt. Biztos azt is lehet élvezni* Vonom meg a vállam mert én inkább rizst szórnék mint pénzt. Még ha nagyon sok is lenne akkor sem költeném tivornyára meg kitudja hogy mit szoktak csinálni a gazdag fickók. A srácra pillantok, mert azt mondja hogy megleptem. Szerintem semmi meglepő nincs abban hogy ruhát vennék és az is biztos hogy nem valami méreg drágát még a végén elfogyna az a sok pénz vigyázni kell rá.*
- Pontosan.* helyeselek rá mert tényleg attól függ ki mit kezd a lehetőséggel mely elé tárul. A visszakérdezésre fel húzom az egyik szépen szedett szemöldököm, mert az tiszta sor hogy nem szegény de hogy ennyi pénze legyen valakinek az meglep. Lehet én csak álmodtam annyiról mely neki van. Hát szívem szerint megkérdezném hogy mennyire rúg a vagyona csak a mihez tartás végett de ezt a kérdést kihagyom. Nem akarom kifaggatni mint valami kopó még a végén azt feltételezi hogy kirabolom. Olyat nem szeretek csinálni s csak akkor tettem meg mikor nem volt mit enni. A létfenntartásomhoz szükség volt rá de nem tölt el büszkeséggel a tettem. Nem is szoktam fel hozni.*
- Mire vágysz?* Teszem fel a kérdést s pár dolog megfordul a fejembe, de nem akarok találgatni. Lehet hogy messzire is lőnék a tippemmel, Na meg nem is totózok. *
- Igazából nem tudom. Ha nyáron vagyis télen megint tudok dolgozni akkor maradok ebben a suliban. Tényleg nem tudom még. Az a baj hogy azzal sem vagyok tisztában hogy milyen lehetőségeket nyújt ez a suli ha kijártam. Ha meg semmi nem jön össze akkor marad az utca.* Vonom meg a vállam mert tényleg nem tudom mi lesz ha vége lesz a sulinak. Azt sem tudom miből fizetem ki a következő tanévet. Nálam semmi sem biztos sajnos így hát elég nehéz tervezni a jövőre.*
- Gondolom neked van valami célod. Mondjuk valami híres varázslónak tudlak elképzelni. Így első ránézésre* Nézem is végig a fiút s nekem az ugrik be róla. A barlang témát is elkezdjük vesézgetni.*
- Oké menjünk arra* Egyezek bele mert hát erre nincs az tuti fix talán arra lehet. Ha már ráadtam fejem hogy megkeresem akkor miért ne hallgatnék rá? Érződik ám a megfogalmazásán hogy nem valami kedves rokonoknál volt.*
- Rendes tőled, hogy utánam jöttél* Jegyzem meg egy fél mosollyal mert valóban annak gondolom. Ezen el is gondolkozom egy picit hogy van e olyan ember aki után mennék mert megláttam. Nincs vagy nem jut eszembe a neve. A cigit eloltom a bakancsom talpán s eldobom.*
- Tudom ne szemeteljek, de ez vissza bomlik ~ pár száz év múlva~* Fűzöm hozzá gondolatban és csak azért mondtam mert általában ezt mondják a jó fiúk. Ő annak tűnik bár valami fura van benne. Még nem tudom hogy mi az de más.*
- Honnan jöttél ebbe a sötét iskolába? *Kérdezem meg mert szerintem nem innen a szomszédból.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-10, 9:10 pm

- Valóban. Van egy olyan mondás, miszerint "Ami nem öl meg, az erősít." Ezek szerint van benne némi igazság, még ha kissé morbid is.* feleli az elhangzott szavakra, majd mély gondolkodóba esik. Azt természetesen tudja, mit szeretne, csak azt nem, hogy ezt burkolt formában hogyan hozza a lány tudomására.*
- Tudom, hogy jóhiszeműen és naivan hangzik, de szeretném megtalálni azt az embert, aki önzetlenül tud szeretni, nem a pénzemért és nem a nevemért akar velem lenni, hanem mert jól érzi magát, mikor együtt vagyunk.* Azt már nem teszi hozzá, hogy lehetőleg az illető legyen hím nemű, mert bár Dora sok mindent átélt már, lehet, hogy ezt nem venné be a gyomra. Meg aztán, nem kell mindent tudnia az ifjú hölgynek.*
- Mert amúgy mire tippeltél?* kérdez vissza, amint futólag végigpillant a töprengő arcon, majd inkább a lába elé néz, nehogy elhasaljon egy nagyobb buckában.*
- Híres varázsló...hát ez mókás.* kacag halkan, bár hangjában nyoma sincs semmiféle vidámságnak. Nem csoda, hiszen eddig nem sok eredményt tudott felmutatni a mágiahasználat terén, ezért is jött ide, hogy az alapképzés után valami olyat is tanuljon, aminek szükségét veszi az üzleti éltben. Ami alatt természetesen nem a számviteli tanulmányokat kell érteni, azokat úgyis elvégzik a talpnyalók. Sokkal inkább szeretne érteni a finom politikai manőverekhez, minthogy apja sem riad vissza a piszkos ügyletektől.*
- Egyszer majd át kell vennem apám helyét. Szóval célnak tekinthetjük a tanulást, egyelőre, mivel nem árt, ha meg tudom védeni magam az ellenfeleimmel szemben.* összegzi a fejében kavargó gondolatokat, melyek már korántsem olyan rémesek, mint amilyennek először tűntek.*
- Csak megláttalak, gondoltam sétálhatnánk együtt, én amúgy is ezért választottam a hosszabbik utat a suli felé.* dobja hátra hosszú tincseit, melyek a szemébe lógnak egy pillanatra.* - Felőlem azt csinálsz, amit akarsz.* feleli oda se pillantva a műveletre. Ez nem az ő területe, a környezetszennyezés meg amúgy sem az ő problémája. Az meg már egy másik történet, hogy az otthoni birtokon az apja levágná az illető csuklóját, aki össze merte piszkítani a díjnyertes pázsitját. Lehet, hogy majd egyszer Zoárd is ilyen lesz, addig azonban még van egy kis idő.*
- Magyarországról. Tudod merre van? Csak mert nem valami híres nemzetközi szinten...* húzza el a száját. Az igaz, hogy a varázslóvilág tagjai sikeresebbek, mint a muglik, de azért így is csak egy kicsi kis foltocska a világatlasz lapjain.*
- És téged honnan fújt erre a szél? Ezek szerint nem szeretsz itt? Mondjuk ezt csak a "sötét" jelzőből gondolom, de lehet, hogy ráhibáztam...* szövegel, miközben egyre közelebb érnek ahhoz a sziklás vidékhez, amelyről beszéltek. Ki tudja, lehet, hogy egyszer csak besétálnak valami üregba, ami kívülről nem is látszik. Bár azért furcsaságszámba menne, ha ekkora mázlijuk lenne.*[i]

// fagy//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-04-12, 8:04 am

//Pyromágia házi//

*A finn leányzó fáradtan lépdel végig az iskola birtokán. Egy sólyom csapdos mellette lustán, s ilyen nagy csendben és egyetértésben haladnak valamerre. Hogy merre? Maguk sem tudják. Csak céltalanul bolyonganak a birtokon, majd végül a barlangban a leányzó lecsüccsen és felhúzza maga előtt térdeit. Halkan kattint egy öngyújtóval, miközben zsebéből kikap egy szál cigarettát, mely felizzik, s füstölögve égni kezd. Elgondolkodva tekint rá a sólyomra.*
-Le kéne szoknom… *suttogja halk, rekedt hangján, majd ismét szív a nikotinrudacskából. Elmélkedve bámulja a parazsat, míg lépéseket nem hall. Kíváncsian fordítja fejét a hang irányába, de nem mozdul, talán csak egy diák. Azonban a felbukkanó férfi túl idősnek tűnik ahhoz, hogy diák legyen. A leányzó unottan tekint végig rajta.*
~Újabban minden csövest beengednek a Mysterio területére?~
*Nem szólal meg, csak a férfira függeszti kifejezéstelen, kék szemeit, aki azonban vele ellentétben megszólal.*
-Mit keresel itt?
*A leányzó meglepetten tekint rá, majd ismét szív egyet cigarettájából, majd csak flegmán odaveti válaszát.*
-Ezt én is kérdezhetném tőled.
-Itt én kérdezek!
*A lányka megvetően megrántja vállát, mire a férfi pálcát ránt. Tenyerébe helyezi, majd a lány felé bök, kinek ismerős a pálcamozdulat, azonban nem esik le, hogy mi az.*
-Visius seronia!
*A lány pupillája kitágul, s fájdalom marcangolja apró testét. Nyöszörögve kel fel a földről, bár nem akar. Erről azonban most nem ő dönt, s a férfi vigyorogva néz a lányra.*
-Végtelenségig tudom ezt folytatni. Tehát beszélj! Mit keresel itt?
*A leányzó összeszorított szemeiből vér kezd szivárogni, azonban most kinyitja szemeit, s kék pillantása a sólyomra vándorol. Pontosabban csak vándorolna. Ekkor aztán végképp kétségbeesik, hogy famulusa eltűnt. A madár viszont néhány pillanat múlva feltűnik a férfi mellett, s alaposan végigkaristolja mérgező karmaival annak arcát, ki felüvölt a fájdalomtól, s mindkét kezét ábrázata elé kapja, ezzel megszüntetve a varázslatot Illyán, ki fájdalmasan összerogyik, s előkapja pálcáját. Kegyetlenül fáj még mindig mindene, de most nem foglalkozhat ezzel, hisz ha megteszi, ezt nem fogja túlélni. Ijedten emeli tekintetét ismét a mágusra, aki még mindig az arca miatt jajveszékel. Bal karját égnek emeli lányka, bár üvölteni tudna, úgy fáj, majd jobb kezébe kapva a pálcát a férfira szegezi.*
-Impetus vulneris.
*Ujjai fájdalmasan felszakadnak, majd három csáp vágódik ki, immáron a pasas felé, azonban mielőtt elérhetnék, valami végigszáguld a csápokon, s a leányzó immáron ereiben érzi végigszaladni a fájdalmat. Fogalma sincs róla, hogy pontosan mi történt, csak arról, hogy nagyon fáj. Ismét összerogyik, s ezzel együtt csápjai sem haladnak tovább. Feltekint a férfira, kitől nem messze ájultan hever a sólyom.
-Próbálkozni lehet, édes, de nem javaslom.(kék) *Mosolyodik el a férfi. Feltehetően megmérgezte a leányzó vérét, ki most ismét nyöszörögve görnyed a földön. Hallása némileg tompulni kezd, de hallja, ahogy a férfi ismét megszólal.*
-Visius seronia!
*Ismét feláll a földről, bár alig áll a lábán, majd keze egy X-et rajzol a levegőbe. Csápjai visszahúzódnak, a fájdalom enged, s ő ismét a földön hever.*
-Utoljára kérdezem, mit keresel itt!
*A lányka azonban nem mutat hajlandóságot arra, hogy elárulja. Ő nem csinált semmit, csak üldögélt, ezt a pasas is láthatta a saját szemével. Fájdalmasan a plafonra tekint, majd kiegyenesedve kezeit az ég felé emeli.*
-Most megadod magad, vagy imádkozol?
-Armorum!
*Az árnyfegyver ahogy megjelenik a lányka kezében, már repül is a férfi felé, aki azonban csak lazán elhajol a támadás elől.*
-Nem adod fel? Hát jó! Crucio! (kék) *Ha a leányzó eddig fájdalmat érzett, akkor az semmi ahhoz képest, ami most járja át testét. Egy fájdalmas sikoly járja át a termet, majd a lány eldől a földön, s nyöszörögve várja a varázslat, vagy az élete végét. Néhány percig szenvedhet talán, majd a fájdalom ismét enged, ő pedig zihálva fekszik a földön. A férfi közelebb lép.*
-csak annyit kérdeztem, mit keresel itt, erre rám támadsz. Ez csúnya dolog.(kék)
*Megvetően pillant a férfira. Nem is ő támadta meg. Ő csupán nem akart válaszolni, mert semmi közehozzá. Kábán ül fel a földön.*
-Ülök. Nem tűnt fel?
-Ez a nagy titok… –sóhajt fel a férfi a barlang falát tanulmányozva, nem számítva rá, hogy a lány nem fogja ilyen könnyen hagyni magát, s már pálcáját körbe is húzza keze körül.*
-Mors Mordem!
*Habár a férfi meglepődik, fájdalma csak arcáról olvasható le,mivel nem hajlandó megnyikkanni, arc azonban fájdalmas grimaszba torzul.*
-Te aljas!
-Lehet…
*Mi tagadás, nem érintette túl jól a leányzót, hogy az egyetlen élőlényt, kinek fontos az életben, nos őt elkábították, vagy megölték. Fogalma sincs róla, erre még nem sikerült rájönnie. Nehézkesen feltápászkodik a földről, tekintetét le nem véve a férfiról.*
-Mit csináltál a madárral?
-Csak elájult! *nyöszörög a pasas. A lány ajka megvetően megrándul, majd pálcájával az ismeretlen feje fölé bök.*
-Lux vorago!
*A hapsi számára nem ismeretlen a varázslat, így inkább meg se mozdul, nem akar ő magának felesleges sérüléseket. A lány nehezen, fájdalmasan feláll a földről, majd az ájult sólyomhoz sántikál, s felkapva a földről, még egy megvető pillantást vetve a pasasra elbiceg*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-04-18, 6:40 pm

*Túlságosan is hergel, ezt már egyre nehezebb visszafogni, de tudom, hogy itt kitennének minket és mivel egy nagydarab kopasz a kiadó, meglehet, hogy jó ideig be se tehetnénk a klubba a lábunkat, azt pedig nem igazán kéne megkockáztatni. Így inkább csak rábólintok én is arra, hogy rendben, menjünk akkor el innen, de Nil most nagyon huncut, minden reakciója erre utal a számomra.*
- Igazad van, soha nem tudhatom. *csókolom meg ismét, majd miután végre sikerül egy kicsivel hosszabb időre leakadnunk egymásról, akkor térek ki arra, hogy valami izgalmas helyre szeretnék most menni, ahol jól érezhetjük magunkat egymással.*
- Hmm, ez a szellemkastély nem rossz ötlet. Akár oda is mehetnénk... *motyogom halkan, miközben lenyalom ajkamról a vérem, majd ez után nemsokára azért még két másik ötletet is felvetek és ahogy hallom, leginkább a barlang tetszik neki, amire kissé el is pirulok, főleg amikor odalent érint meg.*
- Akkor azt hiszem, hogy megvan a célunk. *mondom most már halkabban, majd engedem is, hogy felsegítsen, miközben hozzá is bújok, így hagyjuk el ezt a bizonyos szórakozóhelyet, én pedig kissé a fiúra támaszkodva megyek tovább, miközben továbbra is csókolgatom a nyakát vagy az arcát, ahol érem.*
- Maradni fog, ebbe biztos vagyok! Te se akarod, hogy más mesztelenül lásson. *mondom neki huncutul, miközben le is térünk a főutcáról, így indulva meg az ösvény felé, majd már kezemmel előre is mutatok, ahogy meglátom a barlangot.*
- Gyere, kapj el! *engem el és bár kissé botladozva és ügyetlenül futok, mégis előre megyek, így érve el a lépcsőket, amelyeken már négykézláb megyek felfelé, popómat ki is dugva Nil felé, majd nemsokára már el is tűnök a sötétben, ő pedig csak egy-egy csipőt láthat útközben, néhol zoknit, na meg nemsokára már egy nadrág és egy póló is lesz a földön, tehát sejtheti, hogy rajtam már nincs túl sok ruha... de hogy merre vagyok? Egy nagyobb szikla mögé bújtam, onnan lesek ki, hogy vajon mikor támadhatom meg ezt a fiút.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-04-18, 7:01 pm

*Bizony a lány eléggé felhergelte őt is, így nem lehet neki felróni, amit mond, és amit tesz hiszen mindenestül szereti, és kívánja is a másikat, de talán ez jelen pillanatban rá is van írva. Így aztán úgy gondolják, hogy meg kéne beszélni egy helyet, elvégre azért kirugatni nem akarják innen magukat. A lány szavaira, csak elvigyorodik, szerinte se lenne rossz ötlet, amikor pedig Daph lenyalja a vért, a fiú csupán csak egy csókot ad az ajkaira, kissé besegítve a "munkába" A következő szavakra viszont már ő is reagál, igencsak ravaszkás mosollyal.*
-Akkor barlang... A szellemkastélyt pedig még kipróbálhatjuk más alkalommal is. Azt hiszem nem szalad el. Bár, még soha nem volt szellem nézőközönségem..*vigyorodik el, nem mintha nem szellem lett volna, de ez most lényegtelen. Nemsokára felsegíti a lányt, és össze bújva indulnak meg kifele a szórakozó helyről, de a lány szavait nehezen tudja a fiú ilyen biztosra venni, főleg miközben érzi az egyre hergelő csókokat is, amik szinte remegéssel töltik el őt.*
-Persze hogy nem... majd maximum megvakítom, viszont ha így folytatjuk lehet okozok meglepetéseket.*mondja, miközben ő is betámadja útközben a másik nyakát, és persze közben próbál haladni is, akármennyire nehéz, hiszen keze időközben levándorolt a formás fenékre is, amibe bele bele markol, majd keze egy pillanatra be is slisszan a ruha alá. Látszik hogy nehezen bírja ki. Kis idő múlva elérik a barlang bejáratát is, és úgy tűnik Daphne játszós kedvében van, ami cseppet sem rettenti el a fiút, sőt inkább tovább húzza.*
-Még előnyt is adok neked.*vigyorodik el, miközben figyeli ahogy Daphne lassan eltűnik a barlang szájába, bár arról a formás csípőről és fenékről nehezen veszi le a szemét, Amikor a lány eltűnik viszont utána ered, de a lent tapasztalt jelekből hamar nyilvánvalóvá válik a számára, hogy Daphne megvált jó néhány ruhadarabtól. A srác csupán csak lassan lehúzza a felsőjét, ennyit könnyítve a későbbi dolgokon, majd el is indul keresni a másikat, szótlanul , halkan. Direkt nem gyújt fényt, hiszen így érdekesebb a játék, amit bizony élvez ez a fiú, s bár Daphne-t nem veszi észre, de a sziklát ahol ő áll már annál inkább. Csupán csak a másik oldalról kezdi el megkerülni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-04-18, 7:23 pm

*A helyszínen egy kissé sokáig gondolkodunk, de ez ittas embereknél talán megbocsátható dolog, így hát csak bólogatok párat arra, hogy majd egy másik alkalommal próbálkozunk be a kísértetek egyik lakhelyénél, bár Nil szavai igen csak félreérthetően csengnek a fülemnek.*
- Miért, más fajta nézőközönséged már akadt? *bukik ki belőlem a kérdést kissé kíváncsian, de rögtön megenyhülök ám, ahogy érzem a további csókjait, de most már azon kapom magam, hogy indulunk, tehát Nilbe támaszkodva hagyjuk el a klubbot és nemsokára már a nyílt utcán sétálgatunk tovább. Nem tudom, hogy mennyi időt töltöttünk odabent, de a lényeg, hogy jól éreztem magam. Most viszont már csak puszijaimmal hergelem a fiút, miközben hallgatom édes szavait.*
- Oh, imádom a meglepetéseidet. *harapom meg kissé a fülét, majd amikor megérzem, hogy valaki a bugyim környékén jár, csak kissé nagyobb lesz a mosolyom, de nem ellenkezek egy pillanatra se, csak Nilnek szabad odafelé nyúlkálni, másokat már leátkoznék egy ilyen próbálkozásáért is és valószínűleg kéz nélkül maradna... Na de ahogy a barlanghoz érünk, azért kibújok a fiú keze alól, így indulva el hát a barlang felé és kihasználva az előnyömet sétálok be, kissé ügyetlenül, bár sejtem, hogy mindezen viselkedés tetszhet Nilnek is, hiszen formás hátsóm most a szemei elé tárul. Na de a ruhák is feleslegesek, így egy fekete kis melltartóban és tangában bújok el az egyik szikla mögé és mivel eléggé fűt az ital, így a hideget se érzékelem még jelen pillantaban. És hogy mi van még nálam? A pálcám természetesen... így figyelem minden lépését és már tudom is, hogy közel került hozzám. *
- Incarcerandus. *suttogom e varázsigét, miközben már mögé is kerülök, így hogyha minden igaz, a fiút a sziklához is fogom kötözni, kezeit és lábait tehát nem fogja tudni mozdítani, de mivel úgy kötöztem meg, hogy ne kössem gúsba, a közepe és a feje is szabadon van.*
- Megvagy! És ma már te leszel a foglyom! *mondom neki csillogó szemekkel, miközben már egyre inkább kezdi megszokni szemem ezt a homályt, tehát a pálcámat is leteszem csak az egyik látható kőre, hogy ne vesszen el, majd már a fiúhoz sétálva simítom meg mellkasát is, melyen már szerencsére nincs rajta a póló.*
- Szenvedni fogsz, remélem felkészültél. *kacsintok rá huncutul, miközben ajkam a mellkasát csókolgatja, kezeim pedig az övével bajlódnak, majd így igyekszem levenni róla a nadrágot és a boxert is. Eljött az én időm és mivel huncutul akarok játszadozni, így nem ússza meg az orális szexet, amelyet elég nagy mennyiségben óhajtok most neki adni, így hergelve, hogy nem érhet közben hozzám és hogy nem tud leállítani se, tehát sokáig játszhatok, még mielőtt elereszteném és odaadnám magam neki.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-04-18, 7:41 pm

*Bizony kissé több időbe telik a tanakodás, ami közben megesik Cremus kastélyának neve is, és lehet hogy a fiú kicsit félre érthetően mondta, de természetesen a lánynak nincs félni valója, s a kérdésére is megvan már a fiú frappáns, és igaz válasza.*
-Maximum csak azok akik veled láthattak a tópartnál. Tudod nem nagyon figyeltem, hogy ki járhat arra.*vet egy szenvtelen mosolyt melyből kiderül, hogy bizony csak erre a dologra gondol, tehát nincs mitől tartania a lánynak sem. Na de nemsokára kimennek, s útközben elcsattan egy egy csók, és a beszélgetés fonala is természetesen tovább szövődik. Így kap egy kis fülharapást, amire jólesően felszisszen, és nemsokára keze be is bújik a nadrág alá, nem is nagyon óhajtva távozni onnan, hanem tovább játszadozva inkább. A barlangnál viszont a meglehetősen kis előny után, ami közben természetesen a fiú megcsodálhatja a lány feszes, szép hátsóját, el is indul utána s bent folytatja tovább a keresést, a feltehetően már már hiányos öltözetben lévő lány után. Pálcát nem használ így izgalmasabb s el is éri azt a sziklát, ami mögött a lány bújkál, s bár nem látja, sejti hogy a közelbe lehet. Persze a sejtés nem elég, s bizony Daph használja is a fegyverét ezzel a fiú érzi hogy bizony keze lába kikötözve lesz az egyik sziklához, aminek felszíne most hűvös, a kötelek pedig feszesek, de a fiút ez most cseppet sem zavarja. Arcára viszont csodálkozás jelei futnak ki.*
-Hé... arról nem volt szó hogy pálcát is használunk..*mondja vissza kissé sértődöttnek tűnő hangon, de arca azért mosolyog, a következő kijelentésre viszont már nem bírja ki, hogy fel ne nevessen, bár a lány érintésébe beleremeg még mindig.*
-És mit kíván tenni a túszejtő? *kérdezi még mindig leplezetlen mosollyal, de a "fenyegetés komolynak tűnik, főleg, hogy a lány hamar kiszabadítja a nadrágból és a boxerből is.*
-Kérlek szépen ez már szexuális bűncselekmény így kínozni egy ártatlan férfit?*sóhajt fel, persze nem kell komolyan venni, valójában a lány ezzel azt éri el, hogy a fiú még jobban begerjed, s bizony oda lent se kell már mit keményíteni, így aztán nemsokára élvezheti a lány kényeztetését, amire egy egy hangosabb nyögés is kipréselődik az ajkain, bizony pár percig csak ilyesmiket hallani tőle, mire végre sikerül megformálnia a szavakat.*
-Így hamar ki fogsz készíteni... Mit szólnál ha az egyik kezemet szabaddá tennéd?*kérdezi, amolyan próbálkozásból, persze ha nemleges választ kapna, arra is van ám terve, na nem mintha nem élvezné a lány kényeztetését, csak hát így nehéz kibírni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-04-18, 7:50 pm

*Úgy érzem, hogy az aggodalmam azért valós is lehet, hiszen ismerem Nilt, tudom, hogy milyen srác, mindig is tudtam és azzal is tisztában vagyok, hogy bizonyára buknak rá a csajok és régen is így volt. Így hát ki tudja, hogy még én előttem kivel mit is tett. Na de a válasza egyszerűen tökéletes, így elmosolyodom és elégedett arcomon láthatja, hogy nem fogok most már semmit se tenni vagy mondani, inkább csak megindulok vele, így érünk hát el a barlanghoz. Egy kicsit el kell tőle szakadnom, mivel lenne valami, amivel szeretném meglepni őt és most kedvem is van ám a játékokhoz, tehát így csalom be a sötétbe, ahonnan hátulról szépen meg is támadom, így szegezve neki a valóban hideg sziklának, de talán kibírja pár percig.*
- Arról se volt szó, hogy nem használunk. *mondom neki vigyorogva és már le is csapok rá, nem válaszolva a kérdésre, hanem inkább csak teszem a dolgom, tehát sejtheti, hogy mit akarok...*
- Oh, kínzás? Tudom én, hogy szereted. *pillantok fel rá, miközben már előtte térdelek és nemsokára meg is kezdem hosszú játszadozásomat. Nem lehetek olyan béna, mivel csak kellemes hangokat hallok, melyek csak úgy csilingelnek most a fülembe, így játszok tovább, rásegítve kezemmel is, majd amikor meghallom, hogy szabadulni szeretne, akkor egy nagyobb cuppanás mellett engedem el, majd állok távolabb és végül ismét a pálcámhoz érek.*
- Hát jó, ha ennyire rossz volt. *vigyorodom el, miközben már ki is mondom az átok megszüntetését és ez után leteszem hát a pálcát is mellém.*
- És most mit szeretnél csinálni, ha már szabadon vagy? *kérdem jókedvűen, miközben végig is tekintek a testén és most így, hogy teljes mértékben felkészült, hát... tényleg egyre jobban tetszik. Rég voltunk már együtt, tehát nem árt kiengedni a gőzt.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-04-18, 8:11 pm

*Lehet, hogy jóképű srác, de a rosszfiús jellem ellenére, azért nem nevezhető olyannak aki másokkal kavarna, amikor van valakije, akit szeret is. Na de a barlangba beérve egy kis játék után úgy tűnik Daphne ügyesen el is kapja Nilt, akinek esélye se lenne eloldozni a köteleit.*
-Akkor se számítottam rá...*mondja kissé vigyorogva, most már nem leplezve a jókedvét, viszont amikor a lány elkezd játszadozni, bizony ő se bírja ki hogy jelét ne mutassa, bizonyos hangok keretében. Daph szavaira viszont csak elvigyorodik, már amennyire tud jelen helyzetben.*
-Nem is arról van szó, hogy az a kínzás, hanem hogy én nem tehetek semmit.*na igen más esetbe már ő se tétlenkedne, s bizonyára megtalálná a megfelelő módszert, amivel eljátszhatna a lánnyal, de sajnos ez így lehetetlen, így most csak élvezi a lány odaadó játékát, amit ha sokáig folytat bizony ki készítheti a fiút elég hamar. Na de úgy tűnik a fiú szavai most sikert érnek el, így aztán egy utolsó kellemes remegés keretében válik meg a kötelékektől, majd mozdulatlanul figyeli, ahogy a lány leteszi a pálcáját, szavaira viszont felnevet.*
-Nem éppen elmondani akarom, inkább megmutatni.*Lép közelebb magabiztosan,egészen annyira, hogy teljesen hozzá simulhasson a másikhoz, majd kezeivel a melltartó pántjával kezd el babrálni, s elég hamar le is szedi azt a lányról. Bár érezhető rajta, hogy nehezen bír magával, azért már mégis jobb, hogy szabadon van, ezután ajkai a domborulatokat veszik célba, amivel kicsit el is játszadozik, természetesen mint később kiderül figyelem elterelés céljából, hiszen kezeivel közben hátul össze fogja a lány kezeit, méghozzá elég erősen, hogy ne szabaduljon olyan könnyen ki, majd fordulva egyet, finoman a hűvös kőnek taszítja a másikat, s most rajta a sor, hogy viszonozza a kedvességet. Persze a kezeket még mindig fogja, de ajkaival magabiztosan halad lefele a hasnál, az utolsó fehérneműt pedig foggal próbálja meg lehúzni, hogy aztán most ő játszhasson lent a másikkal. Ő nem használ mágiát megadja a lehetőséget, hogy ha a lány akar megpróbáljon kiszabadulni*

\\FAgy\\

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-08, 9:28 pm

* A lány szavaira bólintok egy határozottat, mert egyet értek vele. Nem gondolom hogy ennél többet is hozzá kéne fűznöm. A cicus megsértődik, mert a lány elárulta.*
- Jaj, ne néz így rám, mert ennek nem lehet ellen állni. Lucas sem tudna* Jegyzi meg ártatlanul a famulus s valóban nem haragszik Elis-ra.*
- Aaron, bocs* Pillantok a lányra s ismét a hajamba túrók. Zavarba hoz ez a cica és ennek nem örülök. Azt hiszem el kell vele megint beszélgetnem.*
- Szerencsére* fűzőm hozzá mert bele sem akarok gondolni hogy mit mondott volna még a vörös hajú lánykának. Franciaország szerintem nem rossz hely, de ahogy figyelem a lányt nincs oda ért.*
- Mit nem szeretsz a hazádba? Már ha nem vagyok tolakodó* Lehet semmi közöm nincs hozzá és nem is akarok a magánéletébe vájkálni. Pusztán érdekel. A lány velünk tart és én nem bánom. Kellemes társaságnak tűnik és eddig elég jól elbeszélgetünk.*
- Egy kicsit sétálni kell de nincs olyan messze. Remélem nem gond a séta* Pillantok a lány cipője és nem hiszem hogy a tornacipőbe gond lenne de inkább rákérdezek minthogy nyavalyogjon. Nem csípem a nyavalygós lányokat s még nem tudom hogy milyen. Lassan tekintek ismét az arcára.*
- Akkor nem vagy már új. Hogy tetszik a suli meg a tanítás?* Teszem fel a kérdést érdeklődve s a szavaira bólintok hogy felülünk is mehetünk. Tehát el is indulunk a barlang felé. Elég gyorsan megint a Elisa amit nem igazán értek mert mintha azt mondta volna hogy nem tudja merre is kell menni. Utána megyek, és tartom vele a tempót egész pontosan mögötte sétálok és a cicust simogatom. Valami bele ragadt a bundájába melyet próbálok kiszedni nem sok sikerrel. Valami puhát érzek s a fejem fel is kapom. Szegénynek neki mentem.*
- Hupsz, ne haragudj nem figyeltem* Vakarom meg a tarkómat és egy kuncogás hallatszik a kezeim közül.*
- Jól vagy?* Pillantok a vörösödő leányzóra és a kuncogás hangosabb lesz sőt el is neveti magát a famulus.*
- Színváltós vagy.* jegyzi meg nevetve a macskám s én lepillantok rá.*
- Aaron, ha nem viselkedsz akkor bezárlak egy ketrecbe!* Csattanok fel, mert nem illik a másikat kinevetni. Nem szép dolog.*
- Csak nyugodtan, de nem látok minden nap két rákot.* Nevet tovább s a szavaiból azt hámozom ki hogy én magam is elvörösödtem. Pedig nem állt szándékomban ahogy az sem hogy neki megyek a francia leányzónak.*
- Inkább menjünk* Húzom el a számat s a lány mellé lépek s megvárom míg az ajtón áttipeg. Ha ez megtörtént én is áttipegek s vezetem a másikat.*
- Amúgy mit szeretsz a suliba csinálni?

// Fagy //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-17, 11:30 am

//olvad//

- Akkor jó.*mosolyodik el a tényre, hogy meg van neki bocsátva és ismét megcirógatja a macskusz fejét, majd a srácra vigyorog, aki láthatóan eléggé zavarban van.*
- Hagyd csak, kedvelem a cicád, jó fej.*nevet fel, s valóban igazán kedvére van a famulus szókimondósága és nagy szája, bár hosszú távon meglehet, hogy néha idegesítő. A következőre csak bólogat, de a kérdésnél elgondolkozik.*
- Nem vagy az. Hát az embereket, a környezetet és az emlékeimet nem szeretem.*meséli egy vállrándítással. Egyáltalán nem zavarja a fiú érdeklődése, maximum, ha olyat kérdez, amire nem akar válaszolni, akkor nem teszi. Ezután eldöntik, hogy ő is velük tart valami barlangba, ahol még sose járt.*
- Egy kis sétába talán nem halok bele.*ingatja a fejét vigyorogva, végül is ő nem az a nyavalygós típus és a sportokat is kedveli, szóval nem lesz itt gond, főleg, hogy még a cipője is alkalmas erre.*
- Mostanra igazán megkedveltem és a tanórák is mind érdekesek. Mondjuk nem vagyok oda az összes tárgyért.*mondja és vissza is kérdez, nehogy úgy tűnjön, hogy őt nem izgatja semmi a másikkal kapcsolatban.*
- És te szeretsz ide járni? Van kedvenc tárgyad?*érdeklődik, s mivel mindketten belemennek az indulásba, ő már startol is, de az ajtóban eszébe jut, hogy nem tudja merre kell menni, így megáll, aminek az lesz a következménye, hogy Lucas nekimegy.*
- Semmi baj, nem kellett volna az út közepén ácsorognom.*rázza meg a fejét, miközben tovább pirul.*
- Persze semmi bajom. Te is megvagy?*kérdez vissza, majd a famulus beszólása hallatán rámered, de közben még tovább vörösödik. A cicus leszidásakor felpillant a srácra, s ekkor látja, hogy ő is pirul, de azért a macska következő mondatát nem hagyhatja szó nélkül.*
- Szájkosár.*motyogja, s mivel úgy fest, hogy előre engedik kilép, s megvárja, hogy a másik mellé lépjen, majd elindul utána.*
- Egyelőre még ott tartok, hogy mindenhova el kéne menni egyszer, de már terveztem, hogy lenézek a kvidicspályára. Tudod az a kedvenc sportom.*mosolyodik el nosztalgikusan, miközben eljutnak a révészig, majd csónakkal át a szigetre, ahol útközben figyelmesen nézelődik, hogy tudja merre haladnak.*
- És te hogy állsz a sportokkal?*pillant a srácra menet közben, majd mivel eszébe jut még valami, azt is gyorsan felteszi.*
- Egyébként mért mentek a barlangba?*érdeklődik, s újra körbepillant, hogy ellenőrözze tudja-e, hogy merre járnak. De rá kell jönnie, hogy már nem nagyon, így valószínűleg mindjárt ott vannak.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-17, 12:09 pm

* A cicus kihúzza magát s mancsával legyint is egyet a lány szavaira. Ahogy elnézem Aaront szimpatikus neki a leányzó főleg hogy meg is említi, hogy kedveli. Nála ez egyfajta köszit jelképez. Hát van egy kis egoja a macskának, ezt nem tagadom, de így szeretem.*
- Azért nem mindig jó fej* Jegyzem meg s ez inkább a cicusnak szól mint a lánynak. Szerintem Aaron is tudja hogy mire gondolok. Előszeretettel szokott kellemetlen helyzetbe hozni mások előtt, és szerintem ez vicces. Én kicsit máshogy gondolom, de nem igen tudok vele mit csinálni. A lány szavaiból azt szűrőm le, hogy nem rajong a szülőhazájáért, melyre rá is kérdezek.*
- Oh, csak rossz emlékeid vannak? Biztos akad jó is* nem akarom faggatni csak kíváncsi vagyok. Persze rákérdezni nem fogok és az élet történetére sem kérdezek rá. Nem is ismerjük egymást, bár az első lépés meg van az ismerkedésre. A leányzó is velünk jön a barlangba, amit én nem bánok.*
- Helyes, tetszik a hozzá állásod* Egy apró mosoly bújik meg az arcomon. A cicust párszor megsimítom aki szintén figyel a leányzóra.*
- Ezt jó hallani. Nem s lehet mindegyiket szeretni.* Ez normális, én sem szeretem mindent főleg hogy van olyan mely jó messze áll tőlem. Valahogy nem tudok vele azonosulni.*
- Igen, szeretek. Nem is találhattam volna jobb sulit. Kedvenc.....elsőbe az árnymágia volt. Most másodikba pedig még nem tudom. Tetszik az elemi mágia, de még nem tetem le a voksom egy mellett.* Még nem tudom, de majd idővel kiderül. Végül is még nem volt sok óra. Na meg az eleje csak bevezető szerűek. Később, biztos erőseb varázslatok jönnek. Elindulunk s véletlenül a leányzónak megyek. Nem volt szándékos és kissé kellemetlen is. A cicus most sem bír magával és nem tetszik amit művel.*
- Figyelhettem volna jobban* Vonom meg a vállam é természetesen bocsánatot is kérek. A lánynak semmi baj így egy apró mosoly kúszik az arcomra.*
- Még egyben vagyok* Jegyzem meg és a cicust fürkészem. Sejtéseim szerint lányt neveti ki amiért piros színben pompázik az arca. Aaron pofijáról gyorsan lefagy a mosoly mikor a lány kimond egy szót. Lekéredzkedik a földre s én le is teszem. Peckes menetelésbe kezd.*
- Nem vagyok kutya, én egy Perzsa macska vagyok és azoknak nem adnak szájkosarat!* Ezzel előre szalad távolságot tartva tőlünk.*
- Ne is törődj vele* Mosolyodom el mert végre valaki helyre rakta. Most egy darabig biztos néma lesz. Ami nem rossz. A lányra pillantok olykor menet közben.*
- Kvidics, Egy jó sport. Milyen poszton játszol?* A kérdés adódik s magam is szeretem. Én ugyan nem játszom, de ettől mg szeretem nézni. A révész ki is tesz minket a túl parton s a barlang felé indulok el.*
- Futni szeretek a leginkább. A stratégia sportot vagy játékot jobban kedvelem, mint például a varázsló sakkot.* Jegyzem meg. Azt nem lehet mondani, hogy nagy sport ember lennék. A futáson kívül más nagyon nem csinálok.*
- Néha focizom ha van kivel.* Fűzőm még hozzá mert az csapat játék és egyedül azt nem lehet ahogy a kividicset sem. A kérdésre meg vakarom a fejemet.*
- Igazából a látvány miatt. Olyan megnyugtató és szeretünk szórakozni a visszhanggal mely a barlangba uralkodik el. Lehet hoyg gyerekes időtöltés de szórakoztató.* Vonom meg a vállam, de rápillantok. nem tudom hogy Ő is annak gondolja e vagy sem. Erre kiváncsi vagyok és ezért figyelem az arcát. Egyre beljebb haladunk s hirtelen meg állok. Köre pillantok.*
- Elvileg nem mindenkinek mutatja meg magát. Csukd be kérlek a szemed és gondolja rá. hát ha elő tudod hívni.* Mosolyodom el és kíváncsi vagyok hogy neki megmutatja e hol van a bejárat.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-17, 12:37 pm

- Nekem nem nagyon rémlik jó, bár nem laktunk ott olyan sokáig, szerencsére.*von vállat, miután végigvesz minden lehetséges emléket a szülőhelyével kapcsolatban. Ezután beleegyezik, hogy velük megy a barlangba, ahova sétálni kell egy kicsit, de ő ezt nem bánja. S eközben az iskola is szóba kerül.*
- Az árnymágiát én is szeretem.*jegyzi meg elgondolkodva, mert bár nem ez a kedvence, de sokkal jobban kedveli néhány másik tantárgynál. Ekkor elindulnak, s a srác véletlenül nekimegy, ami kicsit váratlanul éri, ezért is vörösödik, de mivel nem lesz baja, így el is felejti a dolgot. Bár a cicának azért visszabeszél, mire megsértődik, ő pedig kicsit kinyújtja a nyelvét utána.*
- Igen szerintem is az. Általában cserélgetni szoktuk, de terelőként és fogóként vagyok a legjobb. Meg azokat szeretem leginkább.*magyarázza. S lehet, hogy egy lány, mint terelő egy kicsit furcsa, de nem tehet róla, hogy azt a posztot kedveli főleg. Mikor kiszáll a csónakból megvárja, hogy Lucas is megérkezzen, majd őt követve indul meg újra. Persze a beszélgetés ez alatt se marad abba.*
- Én futni annyira nem szeretek, bár néha jól jön. Főleg, ha ideges vagyok.*mondja, mert igazából ki nem állhatja, de stresszűzésnek valóban jó elfoglaltság. Talán be is kéne iktatnia alkalomadtán.*
- A foci viszont tényleg jó sport. Csak játszani, vagy nézni is szereted?*kérdez rá, mert őt nem hozza lázba a tévéképernyőn látható labdarúgás.*
- Lehet, hogy az, de jól hangzik.*mosolyog a másikra, hiszen egyáltalán semmi problémája a gyerekes elfoglaltságokkal. Sőt néha igazán kedveli őket, mert hát nem nőtt fel még teljesen, s talán nem is fog. Eközben tovább haladnak, majd a srác hirtelen megáll, mire majdnem nekimegy, de szerencsére még időben lefékez.*
- Mi az?*pillant ki a háta mögül, majd mellé lép, pont akkor, mikor a fiú magyarázni kezd. A dologra bólint, s becsukja a szemét. Az arca kisimul, s erősen a barlangra kezd gondolni, majd mikor úgy érzi, hogy elég, felpillant.*
- Na sikerült?*pislant közbe, majd meglátja a bejáratot, ami eddig biztos, hogy nem volt itt. Ennek örömére még vidámabban elmosolyodik, s kíváncsiságának eleget téve beljebb lép.*
- Nagyon szép. Gyakran jártok ide?*fordul a fiú felé, majd vissza, hogy tovább gyönyörködjön a helyben, ami kissé ijesztő, de igazán tetszetős.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-05-17, 1:02 pm

* A lány szavaira csak bólintok egyet. Ezek szerint nem ott nőt fel hanem valahol máshol. A suli sem maradhat ki a témákból természetesen.*
- Azt általában mindenki kedveli és mi a number 1?* Kérdezem meg kíváncsian, mert érdekel. Nem tudom hogy mi illik hozzá, mert nem szoktam következtetést le vonni. Annyira régóta meg nem is ismerem. Mondjuk ebből is le lehet vonni valamit, de én tényleg nem szoktam. Ez ugyan olyan, minthogy nézhet valaki ki jól, de ha buta....akkor mehet a süllyesztőbe. A lánynak neki megyek, de mivel egyikünknek sem esik baja, így ezen túl is léphetünk. Aaron megsértődik, de majd megbékél. Minek kezdett el nevetni? Megérdemli. Egye csak meg amit főzött. Nem vagyok szívtelen, de ami jár, az jár. A kvidics kerül szóba amit én csak nézni szeretek.*
- Terelő? Nem igazán lánynak való* Pillantok végig a lányon és hogy őszinte legyek, nem néztem volna ki belőle. Szerintem tényleg nem lánynak való és megsérteni nem akartam. Mondjuk a látszat csalhat is és lehet képes felemelni egy vastömböt. Ez a gondolat egy újabb mosolyt csal az arcomra.*
- Akkor jobb lesz, ha nem hergelek fel, még a végén hozzám vágsz egy fát* jegyzem meg és halkan felnevetek. Megnézném hogyan csavar ki tövestül egy méretes növényt. Mondjuk soha nem lehet tudni.*
- A futás engem kikapcsol meg Aaronnak elég nagy a mozgás igénye.* Vele szoktam futni, mert tele van energiával amit néha jó nála levezetni. Nekem meg jót tesz mert edzésben tart és minden izom csoportot át mozgat.*
- Mind a kettő. Igazából az is a stratégián múlik meg persze a kondíción. Muglik között éltem egy darabig és akkor szeretem meg.* Fűzöm ezt is hozzá. Hiába vagyok varázsló, de a muglik világa is befolyásol ami szerintem nem baj. A barlangba egy cél van: A játék. Ami talán meglepi a másikat, talán nem. Nem akarok én még felnőni és szórakoztató szerintem. Egy mosolyt csal az arcomra a szavaival majd hirtelen meg állok s felé fordulok. a kérdésre a választ s megkapja. A lány be csukja a szemét s én körbe pillantok hogy meglesz e a bejárat vagy sem.*
- Nagyszerű, ügyes vagy* Mosolyodom el mert a barlang megjelenik neki is. Aaron után pillantok aki szintén vár. Ahogy elnézem még mindig játssza a sértődött cicust. Beljebb is megyünk mind a hárman. Aaron a helyére mászik mely egy kiálló szila tetején van.*
- Szinte nap mint nap. Itt szoktunk futni reggelente az erdőbe s mindig betérünk ha megjelenik. van amikor nem fedi fel a bejáratott, de általában össze szokott jönni. * Jegyzem meg s az egyik sziklának támasztom a hátam. A látványt is szeretem és hangokat melyeket a víz generál.*
- Hangulatos* jegyzem meg halkan s a lányra pillantok.*
- Szereted a természeti jelenségeket?* Kérdezem meg kíváncsian.*