Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 12:45 am

* Kissé túl lőtt a célon lássuk be, de hát ez annyira jó dolog. De persze a mai nap nem sült el túl fényesen és még a játékát is elrontják... Hát ezek a nők. *
- Mért nem? Tök izgis lehet, vajon mi van itt a sok semmin kívül.
* Jegyzi meg, meg majd körbe néz. És igen hát nincs semmi ebben a barlangban a sziklák meg a ködön kívül. Igaz, ha jobban belegondol már érti, hogy Michelle mért fél, de ha nincs itt senki, akkor minek pánikolni? Na de ezt soha nem fogja fel.
Majd érzi, hogy Michelle elengedi a kezét és egy mondatot mond, amire Troy kicsit felháborodik. Ez eléggé sértő a fiúra nézve, mert nem az a típus, aki a legelső lányt felszedi, bár ez lehet, hogy kívülről nem is látszik. Így inkább elkezd magyarázkodni. *
- Ki? Aysha? Dehogyis, nem a barátnőm. Nincs barátnőm.
* Mondja el Michelle-nek, hogy való igaz, hogy nincs barátnője. Pláne nem Aysha. Mondjuk még nem gondolkozott ezen, hogy kikezdjen-e vele, de amit hallott, hogy a barlangnál egy másik fiúval... Hát inkább nem, nem akarja szétrombolni senki kapcsolatát sem. De azért arra kíváncsi, hogy mi is történt, mert valahogy nagyon nyomasztotta Aysha-t a dolog. És mint tudjuk Troy igen kíváncsi ember, így muszáj tudnia mindent, vagy legalább is nagyjából, hogy képben legyen.
Majd az újabb tréfa nem igazán úgy sült el ahogy akarta volna, így a kissé dühös lányt, próbálja lenyugtatni, hogy nem gonosz a bácsi. *
- Jól van na, abbahagyom, de tényleg. Csak maradj vagy mond hova menjünk ha nem akarsz itt lenni.
* Majd megfogja a karját, hogy álljon meg, ne menjen sehova a fiú nélkül, bár tudja, hogy most egy kicsit haragszik rá, de mint tudjuk fel vette ezt is a kiengesztelési listájára. Amint hamarosan meg is fog tenni, mármint a kiengesztelést. Ideje lenne már, mert elég régóta van itt a kastélyban és még nagyon semmit sem talált ki, hogy milyen kiengesztelést adjon. *
~ A masszírozás jó volt. Talán belemegy. ~
* Gondolja magában, mint kiengesztelés. Egész jó ötletnek hangzik, pláne, hogy most a szívrohamot is sikerült ráhoznia Michelle-re. Lehet, hogy most ez nem lesz elég, de akkor majd kitalál egy másikat is, aztán valahogy el fogják felejteni. Vagyis Michelle, mert szemmel láthatóan Troy jól szórakozik ezen, bár most nem mutat ki semmit, inkább megbánást mutat. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 12:55 am

*A kérdése felháborítja a fiút, legalábbis minden jel arra utal, mivel Troy tiltakozni kezd és ki is jelenti, hogy neki bizony nincsen barátnője. *
- Hát, akkor bocsi, én nem tudom. Nem ismerem a lányt és hát… te helyes fiú vagy meg jó fej, aztán gondoltam, hát ha. *egy apró mosoly, majd ismét körbenéz a barlangban, ahogy lassan távolabb sétál a fiútól, de amikor ismét meg lesz ijesztve, kissé betelik nála a pohár és távozóra is fogja. Azaz elindul, de el lesz kapva, így a lendület miatt kissé ügyetlenül fordul ismét szembe a fiúval. *
- Menjünk? Te ennyire az én társaságomra vágysz? *érdeklődik mosolyogva, majd szabad kezével a fiú keze felé nyúl, hogy lassan leszedje magáról. Nem szereti, hogy ha nem tud szabadon mozogni és erre így szépen, finoman utal is. *
- Na jó, maradok, de csak akkor, hogy ha kedves leszel és nem akarsz kikergetni a világból. *mondja, majd lassan egy nagyobb sziklához mászkál és lecsüccsen. *
- Amúgy tényleg nem bírom az ilyen helyeket. Én se kedvelhetek mindent. *mondja vállat vonva, majd kék szemeit a fiúéba fúrja, majd fejét kissé oldalra dönti. *
- Min gondolkodsz? Látom rajtad… *érdeklődik még egy kicsit, de reméli, hogy ezzel nem egy olyan kérdést tesz fel ismét, aminek nem örül a srác, bár ha minden igaz, hamarosan meg fogja tudni. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 1:15 am

* Kissé érdekesre fordul a dolog. Mért jön mindenki azzal, hogy helyes? Nem tudja megérteni, mégha így is van. Na, de hogy Aysha a barátnője legyen... Hát ez kész. *
- Helyes meg jó fej...
* Sorolja fel, amit Michelle mondott róla, majd hozz tesz még egy valamit. *
- ... Meg gonosz, mint azt az előbb kijelentetted.
* Fejezi be, mert hát nem csak ezt a két jelzőt kapta meg hanem bizony a gonoszt is. De most tényleg igaza van a lánynak, mert gonoszkodott, de hát mit várnak tőle? Néha kell, hogy ki engedje a feszültséget, meg már úgyis régóta gonoszkodott már. De ami azt illeti kezd kijönni belőle, és kezd "megjavulni". Ez kicsit elszomorítja a fiút, de ahogy már korábban rájött, minél többet van itt, egyre jobban kiver mindent a fejéből, még azt is, hogy az apját meg kéne ölnie. Hát igen, kéne, de most valahogy ehhez sincs kedve, csak élni a maga életét, bár jó lett volna, ha megkapja azt a nagy családi házat és nem egy kisebb két szobás lakásban kell laknia. Vágyik arra, hogy hazamenjen, de semmiképpen sem akar az apjával találkozni, épp elég gondot okozott a fiúnak.
Visszatérve, egy kissé fura kérdést kap. Azt hitte a fiú, hogy nem zavarja Michelle-t, de ha mondjuk egyedül akar lenni ebben a barlangban... Bár túlságosan is fél. Mondjuk nem érti, hogyha valaki fél, akkor minek jön ilyen helyre, főleg az éjnek évadján. Bár Troy-nak nincs órája, de tuti, hogy már későre jár, de most elemében van a srác, és nincs kedve menni. Így hát egy frappáns választ próbál adni. *
- Unatkozok, és mért ne. Az uszodában is jól szórakoztunk.
* Mosolyog, ahogy visszagondol az uszodára. Hát igen, régi szép emlékek, ha azt vesszük gyakrabban kéne lejárnia az uszodába és persze Michelle-t is leráncigálnia. Persze erről eszébe jutva, elengedi a lányt, mert látszik rajta, hogy finoman utal arra, hogy nem szereti ha fogják. Követi Michelle-t a sziklához, ahova a lány le is ül. Troy megáll előtte inkább állva marad, minthogy leüljön. Eddig feküdt és elgémberedtek a végtagjai meg amúgy sem kívánja a leülést. *
- Kedves? Én mindig az vagyok.
* Mondja, hogy általában kedves szokott lenni, ami végtére igaz, de hát mindenki maga ítéli meg az embert. De azért ha ez kétségek közt merülne fel, meg van a módszere, hogyan oszlassa el. Majd mikor jobban belegondol, hogy ennyire Michelle társaságában akar lenni, kérdez valamit. *
- Mért te nem akarsz velem lenni?
* Kicsit szomorúan kérdezi, bár megérdemelné, hogy elküldjék, hisz kétszer is megtréfálta Michelle-t. De mint tudjuk már gondolkozik a kiengesztelésen. De még mindig nem jutott el odáig, hogy a legmegfelelőbbel álljon elé. De a masszírozás az múltkor is bevált, így lehet az fogja választani, vagy kitalál egy jobbat. Bár ebből a gondolat sorból kiesik mikor Michelle megkérdezi, hogy min gondolkodik. Most az igazat mondja el vagy hazudjon? Bár az előbb se úgy sült el az igaz mondás, ahogy szerette volna. Vagyis az biztos jó, hogy nem kérdezősködött, hogy miről beszéltek, na de, hogy a barátnője, nem tudja egyszerűen felfogni, hogy juthatott ez az eszébe Michelle-nek. *
- Hát... Titok.
* Ez a legjobb szó erre, mert tudja, hogy Michelle kíváncsi és csak nem fogja békén hagyni addig, amíg el nem mondja. De most megelőzi és elmondja önszántából. *
- Igazából, azon gondolkoztam, hogyan engeszteljelek ki.
* Nehéz magának bevallani, de talán menni fog, hogy még eredeti ötlettel nem állt elő. De ez is csak idő kérdése, mint a többi és menni fog. Legalábbis reméli, hogy olyannal áll elő, amitől Michelle elfelejti mind azt, amit a fiú tett ellene. Kezdve a bunkósággal és befejezve az ijesztgetésekkel. Amúgy volt egy kérdés még a legelején, amire nem igazán jött rá, hogy vajon Michelle, hogy kerül ide, ha fél itt. *
- Amúgy te mi járatban vagy itt, ha ennyire félsz?
* Kérdezi meg, és most tényleg semmi hátsó szándéka nincs vele, csak egyszerűen nem érti, hogy kerül ide valaki, aki fél. De ezt hamarosan megtudja. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 1:29 am

- Hát, igen… a gonoszt ki is hagytam. Pedig remekül illik ám hozzád. *mondja mosolyogva, hiszen a srác már nem egyszer viselkedett gonosz módon vele. Furcsa is, hogy az első találkozásuk óta mennyire megváltozott a kapcsolatuk és milyen jól el tudnak most már beszélgetni egymással. Na ezt se gondolta volna a lány soha, de sebaj, így azért sokkal jobb neki is. *
- Az uszodában? Hát igen… nem volt rossz. Gyakrabban megismételhetnénk. *mosolyodik el és ő maga is visszagondol arra a napra. Tényleg kellemesen érezte magát a fiúval és azért azt a masszírt se fogja ám soha elfelejteni és hogy utána milyen jót pihentek Troyal. Még most is mosolyog, amikor visszagondol arra az emlékre. Hát igen, elég sokat változott a leányzó azóta, amióta ide került. Mint ha kicsit komolyodott is volna, de ez persze nem negatív nála. Viszont amikor megkérdezi a srácot, hogy ennyire a társaságába akar-e maradni, akkor ő maga is visszakapja a kérdést. *
- tudod jól, hogy kedvellek és hogy szeretek veled lenni. *nem tagadja, mindig is őszínte ember volt, tehát köszöni, remekül érzi magát a fiú társaságában és nem is bánja, hogy itt találkoztak, bár ezt az ijesztgetős dolgot azért kihagyta volna, de már nincs mit tenni, megtörtént. *
- Titok? Na ne mááár. *mondja és ahogy a fiú odalép hozzá, a pulcsija aljával kezd el játszadozni. *
- Mondd el. Légyszi. *nagyon szép nézés bevetve és úgy tűnik, hogy sikerrel is jár, mivel nemsokára megtudja, hogy bizony a kiengesztelésen. *
- Oh, hogy azon. Na és mire jutottál? *érdeklődik, majd kissé jobban szemügyre veszi a fiút. *
- Te egyébként nem fázol. Szerintem nincs túl meleg ahhoz, hogy egy pulcsiban szaladgálj. Nem akarom ám, hogy megfázz. *mondja, majd mindkét kezével párszor végigdörzsöl a fiú karján, melegítés céljából. Ez csupán csak egy kedves gesztus, nem kell ám félreérteni a dolgot. *
- Én amúgy csak sétáltam. Te pont akkor jöttél, amikor el akartam menni innen. Tudod, megláttam ezt a helyet és utána csak körbenéztem, de ennyi. Kicsit ki akartam jönni a friss levegőre, mert napok óta a kastélyban voltam. *meséli el ő is az ittlétét, majd egy rövid szünet után hírtelen ismét a fiú szemeibe néz. *
- Egyébként nem mesélnél kicsit magadról? Szeretnélek jobban megismerni… de persze csak ha nem bánod. *érdeklődik kíváncsian a fiútól és most már tényleg úgy gondolja, hogy ideje lenne komolyabb dolgokról is beszélgetniük, hiszen még alig tud valamit a srácról. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 1:57 am

* És meg is kapta, hogy gonosz, de ez nem is annyira igaz. Csak szeret tréfákat űzni, na de ha egy átlagos napon ilyeneket művel akkor mi lesz április 1-én? Hűha... Hát ez nagy titok, de már tudja a tréfát, amit elfog követni és azt is, hogy kin, de ez egyelőre még titok. *
- Pedig nem vagyok ám gonosz.
* És kilyukadnak a legjobb résznél, az uszodánál. Hát igen az a nap felejthetetlen volt. Bár mondjuk tény, hogy bármikor szívesen befogja Michelle-t, hogy megint masszírozza meg, mert akkor legalább el tud lazulni. És hát néha a feszültséget is ki kell engedni, ha nem vicceléssel, akkor egy jó hátmasszázzsal. *
- Nem volt rossz?
* Kérdezi vissza, mert szerinte remek egy nap volt, meg persze az utána következő pár perc mikor elaludtak. De ez rég volt, és tényleg meg kéne ismételniük. Persze a versengést nem felejtette el, így azon sem árt elgondolni, hogy épp miben verje meg Michelle-t, vagy épp most hagyni fogja magát? Ki tudja, ez majd a versenytől és a téten fog múlni.
És kap egy remek választ, bár csak ne hallaná mindenkitől ezt, de amint felfedezte mindenki szeret vele lenni. Lehet, hogy kicsit változtatnia kéne, hogy ez ne így legyen, de hát túlságosan nagy az egoja, így ez az ötlet hamar a felejtésbe vész. *
- Akkor jó.
* És most Michelle kedvenc témájára kerül a szó, a titokra. Amint látja Troy többször fogja ezt a szót emlegetni, mivel szemmel látható, hogy Michelle nem bírja ki, hogy ne tudja meg. És ezért kénytelen szépen nézni. Lehet, hogy ez is gonosz a fiútól, de hát az élet tele van szenvedéssel. Majd mikor odalép a lányhoz, elkezd játszadozni a pulcsijával. De hamarosan meg is tudja, hogy min gondolkozott Troy és hát amennyire gonosz, mint kijelentette Michelle, csak azért se fogja elmondani, hogy mire jutott. *
- Hát, egy nagyon klassz dologra, de ha elmondom nem lesz meglepi.
* Ölti ki a nyelvét, hogy ezzel is játszik Michelle, mint ahogy a lány tette az uszodában. De ezt persze nyíltan nem mondja ki, hogy valójában, még eredeti ötletre nem tett szert, de azért szereti ha könyörög neki. Igen, most már tuti, hogy gonosz a fiú, de hát ahogy mondta Michelle, illik is hozzá. Így hát tartja is magát ehhez.
Aztán megint egy ismerős mondat hangzik el. Nem akarja, hogy megfázzon. Mintha már hallotta volna ezt a mondatot, nem is olyan régen Aysha mondta ezt mikor a földön feküdt. Hihetetlen, hogy mindenki aggódik érti, és amint megérzi Michelle kezeit a karján, próbál kicsit humoros lenni. *
- Nem, de ha így dörzsölsz a végén még kigyulladok.
* Mosolyog, bár lehet nem egy eredeti vicc, de most az alkalomnak megfelelő. Az tény, hogy hideg van, de most Troy nagyon elemében van és nem fázik. Lehet kicsit furán hangzik, de most igen csak kellemesnek érzi a levegőt, még ha ez nem így van.
Majd megtudja, hogy valójában mit keres itt Michelle, és hát igaza van, mert tényleg menni készült mikor Troy megérkezett, de ezt a fiú eddig nem tudta. De most legalább megtudta és kicsit szégyenli, hogy megijesztette Michelle-t, de eleinte nem tudta, hogy ő az. Másodszor pedig csak egy vicc volt. Vagyis annak akart elsülni, de nem igazán jó irányba sikerült. Ez az egész nap most Troy-nak nagyon félre sikerült. Semmi sem vált be, amit eddig akart csinálni, vagyis mindig balul sült el. Inkább a mai napra félre teszi a heccelést. Mindenkinek az lesz a legjobb, majd holnap próbálkozik újra.
Hogy magáról? Huu, hát ez kicsit nehéz lesz a fiúnak, mert úgy rémlik neki, mintha mondott volna pár szót magáról, mikor elsőnek találkoztak. Lehet, hogy nem a legjobb stílusában, de mondott. De mivel nem tudja, hogy mire kíváncsi... Így az lesz a legjobb ha elkezdi aztán majd kérdez valamit. *
- A szüleimmel éltem Pennsylvannia-ban, aztán anyám meghalt egy rablás során és apám meggyűlölt engem meg a mágiát. Azt ne kérdezd, hogy mi köze van a mágiához anya halálához, de apám így gondolta, hogy mivel varázsló ezért halt meg. De ez hülyeség, egyszerűen csak leszúrták. De hát mit tudtam volna tenni 7 éves voltam.
* Magyarázza, majd folytatja a szomorú életét. *
- Utána apám kirakott otthonról, mert nem bírta elviselni a jelenlétemet. A városban volt egy piac, és ott voltam addig, amíg egy öregasszony rám nem talált és be nem fogadott. Vele éltem, bár nem mondtam el, hogy varázsló vagyok. Szerintem kicsit lesokkolta volna. Most azt hiszi, hogy egy zene iskolában vagyok.
* És akkor most jön a legjobb rész, hogy művész a szentem. *
- Az öregasszony, akit igazából mamának hívok, tanítgatott zongorázni. Kicsit tudok és ezért nem gyanakodott, hogy egy ilyen "zene iskolába" nyertem a felvételt. De mire nyár lesz muszáj lesz valamilyen profi szinten lenni, bármilyen hangszeren különben nem fogja elhinni, hogy itt voltam. Vagyis a zene iskolában. Kicsit kusza a történetem. De ha még valamire kíváncsi vagy, akkor kérdezz nyugodtan.
* Fejezte be, bár reméli, hogy érthetően magyarázta el a dolgokat. Ha nem akkor legfeljebb kérdeznek, ez van. Régen utálta ha visszakérdeznek és kétszer kellett elmondania a dolgokat, mert akkor úgy tűnt mintha nem is figyelnének rá. De most más a helyzet nem zavarja, ha kétszer kell elmondania ezt azt. Meg most ha bevallja magának tényleg kicsit kuszára sikeredett a története. De majd mindjárt kiderül, hogy Michelle, hogyan fogadja Troy "életét". *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 2:11 am

*Amikor már a sziklán ücsörög és a fiú is odasétál hozzá, a hideg miatt megpróbálja egy kicsit felmelegíteni a fiút, de erre is kap egy megjegyzést, így szépen el is ereszti. *
- Na akkor máskor nem fogok aggódni érted. *jegyzi meg, majd inkább ölében nyugtatja tovább a kezeit és közben megkéri Troyt, hogy meséljen már neki egy kicsit az életéről, mivel még szinte semmit se tud róla. Eleinte azt hiszi, hogy a srácnak ez nem fog tetszeni, hogy ennyire kíváncsi, de legnagyobb meglepetésére a fiú beszélni kezd és szinte mindent elárul a lánynak, aki nagyokat néz és igen meglepődik. Kissé le is sápad a történet után, majd gyengéden végigsimít a fiú arcán. *
- Ez így elég szomorúan hangzott. *soha nem szokott ilyenkor közbeszólni senki beszédébe se, így most Troyt is csöndben végighallgatja és esze ágában sincs visszakérdezni egy részletre se, hiszen mindent megtudott róla.*
- Tudod, furcsa számomra az ilyen történet, mivel nekem tökéletes életem volt… szóval soha nem volt semmi gondom. *magyarázza a srácnak, majd lassan leugrik a szikláról és megáll Troy előtt. Viszont nem akarja tovább feszegetni ezt a témát, hiszen nem tudni, hogy ez a másiknak fájó pont-e vagy sem, így hát inkább másról kezd el beszélni. *
- De az meglep, hogy zongorázol. Úgy tudom, hogy van egy zeneterem féle a kastélyban, egyszer szívesen meghallgatnálak… na meg… én se vagyok béna. *teszi még hozzá, hiszen ő is ért ám a zongorához, bármilyen hihetetlen is. *
- Szóval majd játszhatnánk néha együtt is, ha gondolod. *mondja, majd nem tudja, hogy milyen ihlettől vezérelve, de közelebb hajol a fiúhoz és egy puszit ad Troy arcára, majd elmosolyodik és hírtelen szökken ki előle, de útközben elkapja a fiú kezét és húzni kezdi. *
- Gyere, menjünk vissza a kastélyba, most már tényleg későre jár. *mondja és ha a másik engedi, akkor húzni kezdi kifelé továbbra is. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 2:25 am

* Már megint nem úgy sikerült a vicce, ahogy szerette volna. Hát ez a nap most ilyen, lehet mindenki bal lábbal kelt fel, hogy senki se érti a viccet? Vagy csak Troy ennyire "rozsdás"? Hát ez kicsit elszomorítja a fiút, de hát most mindegy is. *
- Nem azért mondtam.
* Próbál valahogy jól kijönni belőle, ha már eddig rosszul sült el minden. De valahogy most tényleg nem akaródzik, úgy működni ahogy Troy elképzelte. Na majd másnap, akkor biztos jobban sikerül minden mondanivalója. Meg persze még az órára is fel kell készülnie, ami lesz. Bár fogalma sincs, hogyan kezdje, de majd legfeljebb óra előtt pár perccel belenéz a könyvbe.
Majd megkérte Michelle, hogy meséljen magáról és elmesélt minden részletet, ami talán a lányt is érdekli, vagy valami hasonló. Reméli, hogy kielégítette a kíváncsiságát, mert azért nem szeretné, ha valami rejtély lenne a lány számára az életéről. Minden esetre jó az, hogy nem kérdezett vissza Michelle, így látszik, hogy figyelt rá, bár a megjegyzése... *
- Igen, tudom.
* Rendezi le, mert erre tényleg nem lehet mit mondani, ez van, ezt kell szeretni. Majd egy újabb mondat, amire szintúgy nem igazán tud mit válaszolni rá, de egy keveset megemlít. *
- Addig jó, míg van családod.
* Mosolyog, bár tény, hogy fáj neki erről beszélnie, hisz itt áll 16 évesen és szinte senkije nincsen. Nem csoda ha eddig vadóc volt, hisz, hogy viselkedett volna, amikor azt se tudja, hogy a másikkal épp milyen stílusban kell beszélnie. Mondjuk ez a kis történet újra sebet vágott a lelkében. Most még jobban meg akarja bosszulni, azt amit az apja művelt. Feléledt benne a bosszú vágy.
Kilyukadnak egy érdekes témánál a zongoránál. Hát igen, hogy tud az túlzás, inkább az a legmegfelelőbb szó, hogy ismeri a billentyűket. Meg a kottát, úgy ahogy. *
- Persze, zongorázhatunk, de én nem igazán tudok zongorázni.
* Vallja be őszintén, amit másnál soha nem csinálna. De most mindegy is, mert ha Michelle az életéről akar tudni, akkor tök fölösleges neki hazudnia. Meg hát a hazugság hamar kiderül.
Ebbe nagyon belemerült, próbálja felidézni, hogy melyik billentyű milyen hangot ad ki, de egyszer csak egy puszit érez az arcán. Hihetetlen, hogy így megtudja babonázni a lányokat. Lehet, hogy ezt a képességét be fogja többször is vetni. *
- Jó, oké, menjünk.
* Eleget tesz a húzásnak, és követi Michelle-t, a kijáratig. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 2:43 am

*Hát nem igazán találja a szavakat, tényleg sajnálja a fiút, de nem tud mit tenni ellene. Nem fog most mást mondani, jobb ilyenkor, ha hallgat. Megszokta már úgy is, hogy elég sokszor mond hülyeségeket és ez miatt nem kedvelhetik az emberek, na de ő már csak ilyen. *
- Majd segítek ám, ha gondolod. *csupán csak ennyit mond a zongorás dologra, majd a gyors puszi után felkel és szépen elindul kifelé a barlangból, remélhetőleg most már Troyal együtt. Amúgy egoizmusnak kár, mert nem megbabonázásról van ám itt szó, egyszerűen Michelle már csak ilyen kis közvetlen leányzó, de hát őt így kell elfogadni és szeretni. *
- Akkor hát irány a révész. *pillant a fiúra, majd elereszti a kezét és ha minden igaz, akkor útjuk bizony a révészhez vezet, aki átviszi majd őket az iskolához. Az úton meglehetősen csöndes marad a lányka és csak rossz szemmel méregeti az idős férfit, majd amikor megérkeznek, csak kiszáll és Troyra pillant. *
- Én szerintem most megyek. Remélem, hogy majd nemsokára még összefutunk. *mondja mosolyogva, majd hírtelen a fiú előtt terem, kissé lábujjhegyre áll és egy gyors puszit nyom Troy szájára, majd már két lépéssel a fiú előtt van, tehát eltávolodott tőle. Csak kaccsint felé, majd közben tiszteleg, de csak aranyosan és nemsokára már szó szerint ugrándozva siet fel a lépcsőkön, de még egyszer visszatekint a fiú felé, int neki és már el is tűnik. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 2:57 am

* Mivel már úgy is fáradt, így tök jó, hogy visszamennek a kastélyba. Mi tagadás ráfér Troy-ra a pihenés, főleg, hogy szinte egész délután óta kint van. Mikor megkapta a puszit és elkezdte Michelle húzni, eleget téve a lány akaratának ment utána. De rég is járt már a révésznél. Lehet, hogy a férfi furcsálni fogja, hogy a szigeten van, bár amekkora forgalma szokott lenni, szerinte megjegyzi, hogy ki megy át és ki nem. Most ez egy ilyen nap, hogy itt volt egész nap. Mondjuk a délután is eléggé kacifántosra sikeredett, na de ami utána történt... Sorra a pofára esések, lehet mégis, hogy Troy kelt fel bal lábbal. Bár amennyire kómás szokott lenni reggelente sose figyeli, hogy épp melyik lábbal kel ki az ágyból. De most lehet, hogy figyelni fogja, de csak azért, hogy elkerülje azt, amit egész nap elszenvedett.
Nem nagyon szólt ő se út közben, leginkább egy bizonyos meglepin járt az agya, de sehogy se akart valami ésszerű kijönni. Még a végén tényleg beigazolódik, hogy bal lábbal kelt fel. Mikor sikeresen átértek a túlpartra, hát egy kicsit megdöbbentő pillanat történt. Troy szinte fel se fogta, hogy mi történt. Megkapta a szájra puszit, és értetlenül nézett Michelle-re, aki már elviharzott. Persze egyszer-kétszer hátra nézve. Troy viszont egy darabig még állt, mert ez tényleg gyorsan történt, majd mikor észhez tért fogta magát és bement a kastélyba a lány után. De persze nem közvetlenül utána, hanem a saját szobájába vette az irányt. Közben végig a csókon gondolkozott, valahogy most ezt nem tudja kiverni a fejéből. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-31, 9:05 pm

*Egy vörös hajú lányka járja Mystral utcáit már egy ideje. Cat az, a Cruoris ház diákja, akinek ismét kedve támadt kicsit kimozdulni és mivel ezen a szigeten sok érdekesség van, nem volt kérdés számára, hogy ismét ide látogasson. Most azonban nem a boltokat látogatja meg, nem akar költekezni, meg nem is egy nagy shoppingolós fajta, inkább a tájban gyönyörködik. Viszont hála a télnek nincs túl meleg, így azért be kell öltözni ehhez a kis sétához. Egy világoskék, koptatott farmert visel, lábán sportcipővel. Pulcsija egy lila, kötött garbós felső, bár ebből nem sokat hagy látszani a világogkék kabátja, amin most fel van húzva a cipzár. Egy fekete sál is díszeleg a nyakán, míg haja jó szokásához híven kibontva omlik a vállára és onnan tovább a hátára. Épp az ösvényen sétálgat, amikor meglát az úton egy mókust.*
~De aranyos.~ *csillan fel a lányka szeme, de úgy tűnik, az állatka is észrevette őt és berohan a bokrok közé. Cat utána siet, hátha még megláthatja a kis drágát, de ahogy behatol a bokrok sűrűjére egy nagyon érdekes helyre bukkan. Egy barlangra, melyen egy fordított pentagram van, ráadásul felfelé vezetnek benne lépcsők.*
-Ez meg miféle hely lehet? *teszi fel a kérdést, bár jól tudja, hogy csak egymaga ácsorog a bejárat előtt. A kíváncsiság viszont nagyonis hajtja, így megindul felfelé a lépcsősoron. Mivel nagyon sötét van, így előveszi a pálcáját, hogy javítson a helyzeten.*
-Lumos. *mondja ki a szót, mire valamivel világosabb lesz, bár az egész barlangot azért nem világítja be. Cat nézelődni kezd, vajon milyen helyre is bukkant.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-31, 9:23 pm

*Már elég ideje van itt ahhoz, hogy a vásárlás hiánya miatt érzett fájdalom szép lassan szétmarcangolhassa. S épp e probléma orvosolása képpen látogat a szigetre, ami egy nagyon remek gondolat lehetne, ám eltéved, ezért be kell érnie egy sivár kis barlanggal. Ez a tudat eléggé elkeseríti, mitöbb, abszolút kiakasztja, minek következtében arca eltorzul a dühtől, majd szép lassan előbuggyanak az oly régóta tartogatott könnycseppek is.*-Miért van velem mindig ez? Az elején olyan jól ment minden, aztán hirtelen vége! Meg vagyok zavarodva.*Brühühü hangot hallatt, s ezzel kicsit talán erőltetett hatást kelthet, ám most nincs miért, hiszen ki tartózkodna önszántából egy ilyen lyuknál? Mivel jó eséllyel senki, inkább úgy dönt, hogy visszafordul, s akkor talán még éfjél előtt visszaér az iskolába. Az iskolába, ahol egyébként mindenki utálja, pusztán azért, mert más. Lehet, hogy a más egy kicsit árnyalt kifejezés az ő 'problémájára', de végülis magában hordozza a gőgös, bunkó, tapintatlan, elkényeztetett jelzőket is. Szóval, éppen visszafordulna, mikor rádöbben, hogy tulajdonképpen nem is tudja, hogy merről jött. Ez pedig elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy itt van egyedül, egy totál ismeretlen helyen, ahol tán még vágottszemű vaspinok is tanyázhatnak. Ez a felismerés ismér sírásra ösztökéli, jóllehet ezzel nem megy most semmire. Ellenben azzal a kis, fényes ponttal a barlangban igen. Rögvest az üreg felé indul, a lehető leggyorsabban szedi a lábát, minek következtében embereseket esik, dehát ő shoppingolásra készült, nem bányászatra.*-Hé! Hahó! Van ott valaki?*Kérdezi remegő hangon, de nem áll meg, rendületlenül megy a fényes pont felé. Közben sűrűn hátamögé pillant, nehogy onnan ugorjon rá valami - nem mintha látna a sötétben. Épp egy ilyen hátraforduláskor ütközik neki Catnek, akit ha ezzel nem is, talán sikolyával megrémít.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-31, 9:53 pm

*A kis mókusnak hála Cat rátalált erre a barlangra, amit még ki tudja hogy ki és miért alakított ki magának. Annyi biztos, hogy nem természetes, legalábbis a bejáratnál a lépcsők biztosan nem a természet szüleményei, mint ahogyan a fordított pentagram sem az. Viszont a mi kis lánykánk nagyon érdeklődő természetű, szereti megismerni az új dolgokat és helyeket, így nem rettenti vissza ez a barlang sem. Bemegy rajta, majd egy Lumos szegítségével fényt is csinál magának, hogy azért lásson valamit, nem bukdácsolni szeretne, hanem felfedezni ezt a számára még teljesen új helyet. Ahogy sétálgat a fal mellett, nézve, hátha talál rajta valami motívumot, valami zajt hall a bejárat felől. Még nem tudja kivenni, mi is az, főleg, hogy maga a barlang is torzít a hangon, de mintha sírás lenne. Megáll és csak néz vissza, maga mögé hátha megpillant valamit. Nem túl bizalomgerjesztő perpill ez a hely, így önszántából még nem indul meg, hogy megnézze, mi is adja ki magából ezt a hangot. A hang idővel tisztul és Cat már ki tudja venni, hogy egy ember, pontosabban egy lány hangját hallja. Nem túl erősen, nem is túl magabiztosan ugyan, de ő úgy érzi jól gondolja. Tompa puffanásokat is hall néha, amit nem tud mire vélni és ez kicsit megrémíti. Csak tartja maga előtt a pálcát, amikor hirtelen egy alakot lát meg, aki egyenesen felé rohan, hátra fordított fejjel. Ez a valaki nekiszalad Catnek és sikeresen fel is löki, aminek hála együtt sikítva vágódnak hanyatt a barlangban. A sikoly még visszahangzik egy ideig, ami ismét elég ijesztően hangzik. Cat esés közben elejtette a pálcáját, és meg is ütötte magát, bár a sötétség most még zavaróbb.*
-Áucs. *kap a fejéhez, de szerencsére nem vérzik neki, búbja viszont valószínűleg lesz.*
-Ki van ott? És... hol vagy? *kérdi a sötétben tapogatózva kissé ideges hangon. Meg akarja találni a pálcáját, hisz az nélkül védtelen. Szerencsére nem gurult tőle messzire, így nemsokára meg is találja azt.*
-Lumos. *szólal meg gyorsan, mire pálcája ismét világítani kezd és hevesen forgolódni kezd, hogy meglássa azt a valakit, aki nekifutott. Ám ennek a gyors forgolódásnak hála megszédül, hisz az imént verte be a buksiját, aminek hála ismét a fenekére huppan.*

//fagy//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-08, 7:34 pm

//Árnymágia házi//

*Bár mostanában elég hűvös az idő itt Új-Zéland felé, de a mai nap ismét valamivel enyhébb, így ideje egy kis kimozdulásnak. Mivel az utóbbo napok nagy részét Josh az iskola falai között töltötte, úgy döntött, ideje ismét ellátogatnia Seol szigetére, hogy sétáljon és szétnézzen egy kicsit. Fel is öltözik azért melegen, farmere mellé magára kap egy pólót, amire egy kötött pulcsit is felhúz és mindezt egy hosszú szövetkabáttal fejeli meg. Ebben a szerelésben indul el a szobájából, hogy végigsétálva az iskolán, egyenesen a révészhez menjen. Amikor odaér az öreghez, az ott áll a parton, várva, mikor kell valakit átvinni a túlpartra. Furcsa, hogy mindig ott van, ahol az embernek szüksége van rá. Joshnak valahogy mindig Kharón jut az eszébe az öregről. De hát mit lehet tenni, ha egyszer ő az egyetlen, aki átviszi őt a másik szigetre. Semmit, csak odasétálni hozzá, amit a fiú meg is tesz, így hamarosan már Seol szigetén találja magát. Van még pár hely, amit nem nézett meg, de most hogy átért, beugrott neki egy, amiről a múltkor hallott. Két diák beszélgetett egy különös barlangról, melynek fordított pentagram van a bejáratánál. Ezzel bizony máris felkeltette Josh érdeklődését ez a hely, így most, hogy eszébe jutott nincs más teendő, irány a barlang. De máris felmerül az első probléma... merre lehet az a barlang? Jobb ötlete perpill nincs, így elkezd keresgélni, hátha rábukkan. Nincs kedve kérdezősködni, na meg ha egyszer elveszett barlang, akkor csak nem tudja mindenki, hogy hol is van. Jöhet tehát a kutakodás. Egy jóideig sétálgat a srác a környéken, az ismert helyeket is bebarangolva, hátha csak eddig nem figyelt eléggé, de nem igazán találja a barlangot. Már azon gondolkozik, talán mégiscsak meg kéne kérdezni valakit, hátha tudja, amikor a bokrok között valami furcsa sötétséget pillant meg. Amikor közelebb sétál és széthúzza az ágakat, akkor elé bukkan az, amit már annyira keresett, az elveszett barlang bejárata. Hát persze, hogy eddig nem látta, ha így el van dugva a susnyás mögött. De a lényeg az, hogy megvan, így átsétálva a bokrok között megáll a széles bejárat előtt. A falon ott van a fordított pentagram. Ez az a barlang, semmi kétség. Az azonban már most furcsa, hogy felfelé vezető lépcsősor látható a bejáratánál.*
-Lépcsők? Ráadásul felfelé? Hmm, emeletes barlang. *mondja kicsit cinikusan a srác és bizony kíváncsi, hogy mit fog odabent találni, mert annyit már kiderített, hogy nem éppen egy természetes természeti képződményről van szó. Legalábbis a természet elég ritkán formál pentagramot a falba és felfelé vezető lépcsősort. Na, de ha már idáig eljött, akkor ideje beljebb menni, hogy kicsit szemügyre vehesse ezt a furcsa helyet. Ahogy felsétál a lépcsősoron még lát valamennyit, ám ahogy egyre beljebb halad, úgy lesz egyre sötétebb. Egyenlőre még csak azt a részt vizsgálja a barlangnak, amit rendes fény mellett lát, hisz nem ajánlatos rögtön a legmélyére menni, lehet, hogy már az elején intő előjelekre bukkan, hogy ne menjen tovább.*
-vajon mi lehet ennek a barlangnak a célja? Valamiért csak kiépítették így... *tűnődik a srác a falakat vizsgálva, de egyenlőre csak kisebb véséseket talál, amiknek nem sok értelmét látja. Az is lehet, hogy csak iskolatársai véstek valamit a falba. Ahogy fordul egyet, észrevesz egy jóval alacsonyabb rést a falon. Viszont a rés fölött elég különös jelölések vannak, ami ismét kíváncsiskodásra sarkallja a srácot. Oda is sétál, hogy alaposan szemügyre vehesse. A jelek igazán szépen kidolgozottak, de ezekből sem tud semmit kiolvasni. Mivel odabent korom sötét van, így előveszi a pálcáját és kicsit közelebb lépve kimondja a varázsigét.*
-Lumo... *ekkor megcsúszik a lába és az alacsonyabban fekvő kis barlangrészbe csúszik. Az orra hegyéig sem lát, olyan sötét van, sőt, még a pálca is kicsúszott a kezéből, így teljesen védtelen. Gyors tapogatózásba kezd, hogy megtalálja a pálcáját, ami egy kis idő után sikerül is neki. Ekkor újra próbálkozik a varázslattal.*
-Lumos! *mondja ki a szót, amire végre egy kis fény világítja be a termet. Ám amit lát, az egy cseppet sem megnyugtató. Olyan, mintha egészen nyakig ködben ülne. Ám ez a köd mégsem tűnik szokványosnak, olyan, mintha egyre jobban kiszorítaná Joshból a levegőt.*
-Mi a fene ez? *teszi fel a kérdést, miközben arra lesz figyelmes, hogy pálcája fénye egyre inkább halványodik. Ekkor gyorsan a rés irányába fordítja a pálcát, hogy lássa, honnan is csúszott be ide és hogy sikerül-e kimásznia innen. Szerencsére elég könnyen ki lehet mászni ebből a lyukból, viszont ami egy cseppet sem megnyugtató, hogy a bejárat körül is keringeni kezd ez a ködszerű valami, ezzel eltorlaszolva a kijáratot.*
-Mi a franc ez már megint? *ahogy fogy a levegője, egyre idegesebb kezd lenni. Ráadásul a pálcája fénye se túl erős már, így látni se lát már sokat. Ekkor viszont járni kezd az agya. Folytogató köd, ami pont a kijáratot állja el és a fény is egyre inkább kialszik.*
-Ezek árnyak! *villan be neki hirtelen a felismerés. Még jó, hogy bejár az órákra és Ms. Valbraith megmutatta nekik, mivel is állnak szemben, ha Árnymágiáról beszélnek.*
-Szóval el akartok kapni, mi? Az nem lesz olyan könnyű. *mondja a srác és elkezd tapogatózni a földön, hátha talál valami gyúlékony dolgot. Sajnos nem jár sikerrel, most nincsenek apró fadarabkák, hogy azt meggyújtva tüzet csinálhasson. De nála sincs semmi, amit meg tudna gyújtani. Na most mi a fenét csináljon? Gondolkozni kezd, de a pálcája fénye kialszik és levegőt is egyre nehezebben vesz. Az árnyak szó szerint folytogatják, így ha életben akar maradni, gyorsan ki kell találnia valamit. Felpattan a földről és vetkőzni kezd. Ledobja magáról a szövetkabátot, majd leveszi a pulcsiját és kicsit távolabb dobja magától. Ezután ismét a pálcájáért nyúl és kimondja a kellő varázsigét, amivel megmenekülhet innen.*
-Piroinito! *a pálcából tűzcsóva tűnik elő, ezzel egy pillanatra ismét fényt csinálva, de aztán megint sötét lesz. Mellé... a pulcsi kicsit arrébb van. Újra kimondja az igét, ami most végre talál is, így a fekete pulcsi belobban és égni kezd. Mivel egy ilyen anyag nem ég olyan nagyon sokáig, így Josh tudja, hogy igyekeznie kell. Amikor már ég a ruhadarab, érzi, hogy könnyebben vesz levegőt, mert a közvetlen közelében lévő árnyak eltávolodtak tőle. A bejáratot viszont még mindig őrzi egy árny, így ahhoz, hogy kijusson, még azt is el kell onnan űzni. Josh magára kapja a kabátját, majd pálcájával ismét a pulcsi felé mutat és egy újabb szó hagyja el a száját.*
-Mobiliarbus! *ezzel lebegtetni kezdi az égő anyagot, egyenesen a bejárati rés felé. Még szerencse, hogy akármilyen makacs is legyen az árny, a kellően erős fénnyel legyőzhető, így a bejárat kitisztul, az árny tovább áll, így Josh gyorsan fel tud mászni a barlangba. A pulcsit a rés szájánál hagyja, hogy az árnyak nehogy utána jöhessenek, majd kirohan a barlangból. Ugyan most sikerült győzedelmeskednie az árnyak fölött, de nem biztos, hogy megint sikerülne, ha ismét elkapják. Még csak egyetlen Árnymágia órája volt, így még csak nagyon kevés információja van ezekről a teremtményekről és bizony nem akarja, hogy legközelebb ő húzza a rövidebbet. Jobbnak látja most maga mögött hagyni a barlangot, végülis amiért jött, az meglett, megismerte a barlangot és még egy különös története is kötődik már hozzá. Kiérve az elveszett barlangból mélyet szippant a friss levegőbe, hisz a folytogató árnyak után ez most kész felüdülés. Viszont össze is rezzen, hisz most hiányosabb lett az öltözete és ennyire azért nincs meleg, így gyors léptekkel sétál vissza a révészig, majd ha az öreg átvitte őt, akkor lábai egyenesen a szobájába vezetik.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 8:08 pm

*Leila az erdőben mászkál. Csocsi fölötte repül és azzal szórakoztatja magát hogy különböző repülők hangjait utánozza. Éppen egy zuhanó gépet utánoz amikor felfedez valamit. Egy bokorra száll és csendesen méregetni kezdi a helyet. leila először azt hiszi rovarokra vadászik és el akar menni mellette. Csakhogy a madárka megszólal.*
- Írás...
*A lány kíváncsian ránéz.*
- Ne mondj butaságokat... miért lenne egy kövön írás? na mutasd...
*Közelebb megy majd széthajtva az ágakat ő is meglátja a jeleket. Nem tudja elolvasni őket, de észrevesz mást is. Méghozzá egy bejáratot. Csocsi a vállára röppen és vörös hajával kezd játszogatni. A lány a bejárat felé sétál majd megáll előtte. Érdekesnek tűnik. Szétnéz, de senki sincs a közelben így belép. menne előre egyenesen amikor beleütközik valamibe és orra esik. Nem veszi fel, hiszen hozzászokott a dologhoz. Így legalább felfedezte hogy a járat felfelé vezet. Döbbenten halad tovább. Magas sarkú csizmája nem túl jó mászó eszköz, többször megcsúszik de végül esés nélkül eljut egy másik helyre. Ez tágas, sötét és tele van kövekkel. Mintha suttogást hallana, de nem biztos benne úgyhogy tovább megy. Madárkája ellöki magát a válláról majd tesz egy tiszteletkört miközben harsányan rikoltozza.*
- Csocsi és Leilaaa

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 8:20 pm

*Nem igazán járt még eddig Seol szigetén, de a mai, szombati napot még is erre szánta. A nap nagy részében Mystralban sétálgatott, de most úgy döntött, hogy elnéz az ösvény felé és ha úgy alakul, akkor talán még a hegyre is felmegy vagy csak egyszerűen megáll majd a vízesésnél. Viszont ahogy sétálgat, zsebre dugott kézzel, teljesen fekete felszerelésében - ami egyébként egy fekete, hosszú bőrkabát, nadrág és bakancs - meglepetten vesz észre egy kis utat, mely lefelé vezet az ösvényről. Még biztosan nem járt ott, de mivel eléggé kíváncsi szerzet, még ha ezt sokan nem is gondolnák róla, bizony megindul az adott irányba és hamarosan kék szemei elé egy barlang kerül.*
~ Nocsak-nocsak. Mik vannak itt... biztosan a sors akarta, hogy ide jöjjek. ~ *gondolja, majd halványan elmosolyodik és már sétál is felfelé a lépcsőn. Természetesen neki is furcsa, hogy miért kell egy barlangba felfelé menni, de túl sok időt nem gondolkodik ez körül, inkább átjut a ködös részhez, ahol egy vörös hajú leányzót vesz észre, de a madarat még nem igazán látja.*
- Vajon mit keres egy fiatal lány éppen egy ilyen helyen? Nem félsz, hogy bajod esik? *lépked közelebb diáktársához, majd nemsokára megáll előtte, de kék szemei továbbra is az arcát fürkészik. Bemutatkozni? Minek azt, majd ha úgy alakul, megtudja a másik a nevét, addig viszont még nem fogja, jobb húzni ilyen téren a dolgokat.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 8:28 pm

*Miközben a kövek között járkál és figyel hogy ne essen orra, valaki megjelenik mögötte. Méghozzá egy fiú. nem mutatkozik be inkább kérdezget helyette. Nem bánja, beszédes típus úgyhogy lehet hogy a fiú fogja utána.*
- Szia! Nem önként jöttem.,.. a madaram találta meg ezt az utat. Csocsinak hívják és itt van valahol csak éppen eltűnt.. majd visszajön és akkor bemutatkozik neked. Nem félek hogy bajom esik egyébként, mert mindig orra esek, tehát megszokottá vált. Most is amikor felfelé jöttem elestem és lehorzsoltam a lábam és a tenyeremet azt hiszem... majd beragasztom ha kimegyek.
*A fiúra néz és első pillantásra meglátja, milyen szép szemei vannak. Csendben megáll egy helyben és barátságosan elmosolyodik. Kezet nyújt és közben így szól.*
- Egyébként Leila vagyok..
*Ebben a pillanatban kutyaugatás hallatszik és Csocsi visszaszáll Leila vállára. Elidőzik a hajával majd a fiúra pillantva így szól.*
- Ki?
*A kérdésre a lány kíváncsian néz a vele szemben állóra.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 8:40 pm

*Első látásra nem gondolta volna, hogy egy ennyire beszédes lányba botlik, aki még kedves is és egy cseppet se elutasító.*
- Oh, értem, szóval van madarad. Hát... nekem még nincs háziállatom, de talán beszerzek majd egyet. *vállat von, nem igazán tartja még fontosnak az állatszerzést, de tényleg gondolkodott már azon, hogy talán ideje valakivel jóba is lennie és erre a célra a legalkalmasabb egy házikedvenc. Viszont az állatokról hamarosan áttérnek a lány esésére és a fiú arcán apró mosoly jelenik meg.*
- Nem láttalak az utolsó halotti mágia órán. Pedig ha ott lettél volna, akkor most tudnád, hogy gyógyítsd meg magad. *ajka szélesebb mosolyra húzódik, viszont esze ágában sincs segíteni a lánynak, nem olyan elvetemült ilyen téren, hogy a saját életenergiáját megossza a másikkal. A felé nyújtutt kézre pillant, majd utána a lányra. Kezei továbbra is zsebeiben maradnak, esze ágában sincsen kezet rázni.*
- Armand. *mondja el a nevét, majd a "ki" kérdés hallatán enyhén felvonja szemöldökét, majd kis sétába kezd a barlangon belül.*
- Ez a kérdésed kire vonatkozott? Nem igazán értettem. *ismeri be, majd pár lépés után azért néha a lányra tekint. Oh, most nincs kedve gonoszkodni, szerencséje van Leilának.*
- Amúgy te melyik házba is jársz? *ismét természetesen csak ő kérdez, mert minek árulna el magáról valamit is? Ő nem olyan.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 9:05 pm

*Látja, hogy a fiú nem annyira barátkozós. Elmosolyodik a háziállat hallatán.*
- Van bizony... Beo.. a világ egyik legjobb hangutánzója. Oh mindenképpen .. a háziállat mindenkinek jó, főleg egy ilyen iskolában, hiszen nem mindenki barátkozik könnyen és ilyen esetekben jól jön a házi állat. Nem tudom te milyen állatokat szeretsz.. én mindenfélét csak a kígyókat nem..
*Nemsokára észbe kap és abbahagyja a beszédet. nem tudja a fiú hogy van vele de a legtöbb embert idegesíti. De ő szeret beszélni, úgyhogy ez van. Mikor a kihagyott órát hallja, halványan elmosolyodik.*
- Akkor lehet hogy hasznos lett volna bemenni rá.. Nem baj, magától is meg tud gyógyulni.. sőt az talán jobb is. Nem tudom miért én nem szeretem ha mágiával meggyógyítják még a legapróbb horzsolásokat is.. nem tudom miért.
*Végül a fiú nem fog vele kezet. nem sértődik meg ezen, nem mindenki szokott. Sőt elég kevesen. Mikor kiderül, hogy Armandnak hívják, Leila elmosolyodik. Csendesen megindul előre közben hallja a fiút.*
- Oh... csak azt kérdezte ki vagy te..
*A madárka megunja az embereket, és elrepül. Armand is elindul, Leila pedig utána lépked, közben nézelődik. Éppen a mennyezetet szemléli amikor újabb kérdést kap. Nem tud bővebben válaszolni úgyhogy csak annyit mond.*
- Exortus.. te?
*Ekkor hallja meg bal kéz felől a hangot. Valaki suttog. Hirtelen arra fordul és megáll. Csendben várakozik hogy vajon megismétlődik-e.*
- Hallottad?

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 9:23 pm

- Hangutánzó? Olvastam már róluk, bár eddig még nem láttam. *ismeri be őszíntén és ezzel kicsit le is buktatja saját magát, hogy bizony szokott ám olvasni, sőt, egész könyvmoly a srác, pedig ez nem látszik rajta és viselkedése se árulja el.*
- Amúgy én valami farkasfélére gondoltam, de a kígyókat is csípem. Majd lenézek valamikor Mystralba ismét, de ma még nincs kedvem, na meg előtte át kéne rendeznem a szobát. *húzza el kicsit a száját, hiszen nem éppen egy kisfarkasnak van kialakítva, de majd nemsokára. Most el is játszadozik ezzel a gondolattal, egész jó ötlet volt ez a lánytól.*
- Talán valami bajod van a mágiával? Hallottam már arról, hogy emberek nem szeretnek az által gyógyulni. Én nem tartozom ebbe a kategóriába. Tudod, imádom, hogy mágus vagyok és amikor lehetőségem van rá, fejlesztem saját magam és használom a varázserőmet. Egy napon majd ismert leszek, bár nem a fehér mágia terén. *mosolyodik el ismét, hiszen elég sok célja van, mindenekelőtt kiemelkedni a többiek közül és ezt el is fogja érni, ő tudja, nem csak egyszerű megérzésről van itt szó, bízik saját magában, a képességeiben.*
- Oh, szóval a nevem. *most veszi csak észre a madárkát, akit egy kis ideig meg is figyel, már ameddig látja, viszont nemsokára még is egy kis kört tesz a barlangban.*
- Azt hittem, hogy rájössz magadtól is, Inflatusos vagyok. *húzza ki magát és büszkén mondja ki háza nevét, hiszen tényleg csak ezt a helyet tudja elképzelni saját maga számára, semelyik másikat se, bár azt tudja, hogy mindegyik háznak megvannak a különleges adottságai, az egész iskola számára különleges. Viszont ebből a gondolatmenetből is ki lesz rángatva, hála a lánykának.*
- Persze. Tudod, ez egy kísértetjárta hely, gondolom közel vagyunk a Mystrali temetőhöz. De ha nagyon félsz, akkor idejöhetsz ám. *arcán apró mosoly jelenik meg, két kezét kinyitja a lány felé, mint amikor valaki ölelésre készül és szemei pedig fürkészően nézik a másikat.*
- Tudod, lételemem, hogy megvédjem másoktól a szép hölgyeket. *persze, csak magától nem, de Leila még csak nem is sejtheti, hogy milyen veszélyes is Armdanddal beszélni, sőt, már az is veszélyes, hogy ha kissé közelebb kerül hozzá az ember.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 9:39 pm

*Leila elmosolyodik amikor hallja hogy a fiú már olvasott róluk. Nagyon kevés ember ismeri őket. Mikor a kis farkasról van szó, képzeletében megjelenik Armand egy aprócska farkassal. nagyon aranyos kép, de nem avatja be a fiút hiszen biztos nem azt akarja hallani hogy milyen aranyos. egy ideig csendben menetel majd a mágiáról beszélgetnek. Ő nem megszállott mágiahasználó. Legalábbis ha szomjas, nem varázsol vizet hanem feláll és elmászik a csapig.*
- Semmi bajom a mágiával... használom ha kell. De nem mindenre. Sok sikert a terveidhez. Csak vigyázz hogy ne gázolj át minden szerencsétlenen, mert az szánalmas húzás lenne..
*Látszik hogy nincs elragadtatva a hallottaktól. Némán megy tovább, háta mögött összefont karral. nagyon vigyáz, hogy ne csússzon meg. Bár tudja hogy előbb utóbb úgyis be fog következni. Mikor a fiú rájön hogy Csocsi mit kérdezett, bólint egyet. Majd meg tudja melyik házba való a fiú. Őszintén szólva számított a válaszra. Ekkor hallja meg a hangot. Miközben némán ácsorog és várja az ismétlést, hallja a fiú válaszát.*
- Kísértetjárta?
*Mindig is érdekelték ezek a dolgok. Bár mióta bekerült a varázsvilágba sok mindent megtudott a szellemekről. De ezek nem olyanok. Szeme sarkából érzékeli a mozgást és meglepetten néz a fiúra. Nem gondolta volna hogy hajlandó bármilyen érintkezésre, nemhogy védelmező ölelésre. Leila elvigyorodik a szavak hallatán majd csendesen megjegyzi.*
- Nem félek... annyira. És nézz körbe bármikor találsz olyan nőt aki szívesen venné ha megmentenéd. Sok sikert hozzájuk..
* Távolról meghallja madárkája csacsogását. Elindul felé.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 9:58 pm

*Még szerencse, hogy a lány nem kezdi el neki ecsetelni, hogy milyen aranyos, mert azt nem akarná, hiszen tud ő nem aranyos is lenni és ezt már pár diák tudja, ilyen például Miranda is, aki nagyon rosszul járt a találkozásukkor.*
- Oh, köszi, amúgy meg nem szánalmas. Tudod, a mai világban csak az erősek maradnak fent, tehát aki gyenge, annak vesznie kell. *ez az ő véleménye, ha tetszik a lánynak, ha nem, őt igazából nem érdekli egy diák véleménye. Magiszterére hallgat, de ő más és valószínűleg hasonló véleményen is van, mit Armand, de ha nem, az sem számít annyira, hogy más célt válasszon magának a fiú.*
- Az ám. Tudod, ez a sziget és az iskola nem éppen a jó oldaláról híres, ezért is kell vigyázni. Talán nem hallottad, hogy pár diák megtalált pár hete egy régi helyet a kastélyban? Az a hely még abból az időből maradt fent, amikor régen nyitva állt a suli. Ott volt valamiféle koporsó és az egyik diák meg is halt, azóta a szelleme néha ott kísért a mystrali temetőben. Szóval jobb, ha vigyázol magadra kicsi Leila. *húzza gonosz mosolyra a száját, majd amikor meghallja azt, hogy a lány nem szándékozik odamenni hozzá, kezeit leereszti, majd bólint.*
- Tisztában vagyok vele. *ő maga is válogatós, de egy próbát megért, de talán jobb is ez így. Viszont lassan, ahogy a lány megindul a madár irányába, előveszi pálcáját, majd halkan elmond egy igét.*
- Serpensortia. *mire pálcája végéből egy elég méretes kobra tör elő, aki egyenesen a lány felé tart, majd ha elérte célját, bizony a lábára kezd el feltekeredni. Armand nem szól semmit, csupán csak mosollyal az arcán figyeli a jelenetet. Ahogy hallotta nemrég, Leila fél a kígyóktól. Mindjárt kiderül, hogy mennyire.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 10:09 pm

*Nem mond semmit, nem egyezik a véleményük, ez minden. Ettől még nem fogja megátkozni a fiút vagy ilyesmi. Armand belekezd egy történet mesélésébe. Leila érdeklődve hallgatja. Elgondolkozik rajta, hogy vajon tényleg megtörtént-e vagy csak kitalálta Armand. Amikor azonban kicsi Leilának titulálják, felmegy benne a pumpa.*
- Ezt ne mondd többször.. senki se hívhat kicsinek.
*Bár valójában nagyon alacsony alig haladja meg a másfél métert. De utálja ha valaki lekicsizi.Teléjes lelki nyugalomban megy tovább. Armand viszont nem tart vele. leila úgy van vele, hogy majd követi. Csakhogy nem ez történik. Mikor meghallja a varázsigét, a pálcájáért nyúl, de nem éri el. rettegve nézi az előtte lévő kígyót. Ami egyenesen felé tart. Kétségbeesetten sikít egyet majd kezeit védekezőn maga elé kapja. Lábai a földbe gyökereznek, ami nem jó hiszen a kígyó azt szemelte ki magának. Lassan kezd rá feltekeredni. A lány rettegve, tehetetlenül szemléli miközben fejében képek villódznak, melyekben ő kislányként szalad egy kígyó pedig rámászik és megmarja. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 10:21 pm

*Amit elmesél a lánynak, történetet, az valóban megtörtént, méghozzá nem is túl rég, bár a fiú akkor nem volt ott, amit kicsit bán is, viszont annak örül, hogy még nem került igazán veszélybe. Eddig, akivel találkozott, szinte mindenkinek volt már legalább egy kis kalandja a suliban, de mivel Armand még elég újnak számít itt, így ő még ebből kimaradt... fontos a még szót kiemelnünk.*
- Pedig nekem elég tökmagnak tűnsz, bár bíztasd csak magad azzal, hogy meg fogsz nőni... bár szerintem nem túlságosan. *vigyorodik el bizony élvezi a helyzetet, de ő már csak ilyen, szeret játszani az emberekkel, azok érzéseivel. Közben már elő is kerül a pálca, amiből egy szép kis kígyó jön elő. Figyeli a kígyót és a lányt is és amit lát, az igazán szórakoztató a számára.*
- Na mivan? Csak nem megijedtél? *kérdi lassan közelebb sétálva Leilához, majd megáll előtte és végigsimít az ijedt arcon.*
- Ha nem mozogsz, nem lesz gond. Mit szólnál hozzá, hogy ha segítenék egy pusziért cserébe? Na? *kérdi, majd elfordítja fejét és arca a lány előtt van. Tehát ha kap egy puszit, bizony segíteni is fog Leilának, ha pedig nem, akkor hagyja, hogy tovább szenvedjen a látványtól, illetve az érzéstől, hogy egy kígyó tekeredik egyre feljebb rajta, aminek bizony méregfoga is van.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 10:45 pm

*Éppen kiosztaná a fiút a tökmagságával kapcsolatban amikor a kígyó megjelenik. Dermedten áll miközben a hüllő egyre feljebb mászik a lábán. Sikítására madárkája elő jön és érdeklődve figyeli az eseményeket. Leila nem akarja hogy közelebb jöjjön, szerencsére nem is teszi. Egy világ dől azonban össze benne amikor Armand elé sétál. Rettegő arckifejezéssel, reszketve áll. Ennél jobban akkor sem lehetne halálra rémíteni ha valaki szembeátkozná. Ez kegyetlen dolog volt a fiú részéről. A lány úgy érzi mindjárt szívroham végez vele, erre a fiú egy puszit kér, hogy megszabadítsa. Leila remegve nyel egy nagyot miközben érzi hogy a hüllő mozog és sziszeg..*
~ Ha nem mozogsz, nem lesz gond. Mit szólnál hozzá, hogy ha segítenék egy pusziért cserébe? Na? Ha nem mozogsz, nem lesz gond.... Ha nem mozogsz..~
*Ennek megfelelően cselekszik. Abban biztos lehet a fiú, hogy puszit nem kap. Maximum egy tökön rúgást, amint a dög eltűnik. Leila egyre sápadtabb lesz lassan kezd sokkos állapotba kerülni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 10:55 pm

*A lányhoz sétál, majd egy egyszerű alkut ajánl neki, de úgy tűnik, hogy a lány nem megy bele, inkább meg se moccan és meg se szólal, még a levegőt is lassan veszi. A fiú egy kis ideig még türelmesen vár, hiszen Leila tudja, hogy mit kell tennie, hogy ha meg akar szabadulni az édes kis állattól, de még se teszi. Így a fiú csak kiegyenesedik, majd kék szemeit a lányéba fúrja.*
- Hát jó. *sarkon fordul, majd elindul a lépcső irányába. Ő nem fog feleslegesen ott maradni és hogy ha a lány nem hallgat a szét szóra, akkor bizony így járt.*
- Azt hiszem, hogy nem lesz kellemes estéd, mert a kígyó itt marad, én viszont lépek, na pá kislány. *kissé hangosabban mondja ki az utolsó szót, ezzel is megsértve a lányt, majd szépen meg is indul lefelé a lépcsőkön. A pálca a kezében, tehát ha támadást kapna, bizony felkészül rá, bár nem lát erre sok esélyt. Így hát szépen csak elhagyja ezt a furcsa helyt, amely számára most már tele van szép emlékkel, hiszen itt hagyta második áldozatát. Jó is ez az iskola, egyre jobban élvezi az ittlétet. A barlang után az ösvényre tér, majd a mystrali kikötőig meg sem áll, ahol beül szépen a révész mellé a kis ladikba és hamarosan már a Mysterioban is van.*