Járható utak- Az Ösvény

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-09, 10:14 pm

*Bár valóban viccesen hangzik a leányzó megjegyzése, de valóban elég bizarr, hogy a mókus elhagyja a lábát és látszólag nem is izgatja. Azonban sok csodálkozásra nincs idejük, mert egy fa bizony dől, s a tigris még időben ugrik rájuk. Hálás a leányzó a tigrisnek, s közben valami tobozeső is esik, mely jól kupán vágja az apró lányt.*
-Any*d!
*Bosszankodik persze ő máson is, például azon, hogy egy meglehetősen természetellenes mókus kezdenek követni. Azonban követésre nincs sok idő, mert egy-egy inda elkapja a lányokat, s fel is dönti őket. Már ismét nyitná a száját a feketeség, amikor mind a négyüket elkezdi elnyelni a föld, s még a mókus is aktív zaklatásba kezd. Aysha megadja neki, ami jár, de a kis állat kitartó, s Illyát is piszkálja persze, aki köztudottan utálja az állatokat, rá is üvölt, amint a fejére mászik.*
-Takarodj a fejemről te mocskos kis patkány!
*Szavait megerősítve oda is sóz a kis rágcsálónak. Az ő fején ugyan ne mászkáljon semmilyen kolerás, dögvészes mókus, meg semmi más se. Mivel a földbesüllyedéssel nincs mit kezdeni, hiába kapálózik mind ő, mind a sólyom, ezért tovább bosszankodik.*
-Há' nézd meg, egy mozdulat nélkül szó szerint földbe döngöl, aztán még írógépnek nézi a fejemet! Én mondtam, hogy ne menjünk utána! Igazam volt, látjátok?
*Továbbra is kapálózik, már amennyire tud. Ritkán esik kétségbe, most sem akad ki azon, hogy elnyeli a föld, a mókus azonban rendesen kihozza a sodrából, hogy ilyen arcátlanul rámerészkedett a nemes kis fejére.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

* A két lány a földön végzi s szépen lassan beleolvadnak a homokba. A tigris a farönkre mászik s próbál a gazdinak segíteni. A famulusnak és Ayshának egy szerencséje van, még pedig az hogy nem képes átmelegedni, mert most mind a ketten szénné égnének. Ugyanis a rönk tűzforró lesz ám mivel a famulusának van egy tulajdonsága, így csak pára száll fel a testéből. Hiába húzogatja a lányt nem szabadul a föld rabságából. Olyan mintha satu közé lenne fogva. Illya is ezt érzi, de mivel a rönkhöz nem ér így megsülés nála sem lesz. A mókust Aysha elkapja s el is tudja dobni ám a másik lába a kezében marad. Szerencsétlen állat egy fának csapódik s ő is eltűnik mint egy kámfor. Amint a test eltűnik, a két diák kiszabadul a föld rabságából. A sólyommal is ez történik. A rönk fel izzik majd az is semmisé lesz. A szél egy kicsit fel támad így a csendnek vége s minden a normális lesz. Ha Aysha nem nyírja ki a mókust, az én mesém is tovább tartott volna. Hogy a mókus mi is volt valójában vagy miért hagyta el a testrészei az örök kérdés marad, de talán egyszer visszatér erre az ösvényre.*

// Köszönöm a részvételt csajok, remélem sikerült feldobni ezt a kis sétát az ösvényen. ^^ //

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-09, 10:35 pm

*A kis tobozeső miatt én is fogom a fejemet, de jót mulatok Illya kiakadásán.*
- Hé, nyugi. Ezek csak tobozok *jelentem ki, de ahogy felfelé nézek, rájövök, hogy bizony nem sok fa van fölöttünk, így igen rejtélyes, hogy pont ránk esnek a tobozok. De sajnos ezen nem sok időm van gondolkodni, mert hamarosan már a földbe érzem a fenekem és az egyik lábam, valamint a nyakam és a hátam. Caius a farönkről próbál segíteni, de mikor látom, hogy a tigrisből pára száll fel, ijedten pislogok rá, hogy vajon mi történt. A tigris egy pillanatra lemerevedik és a szeme is kicsit lecsukódik, majd egy ijedt és mérges üvöltés hagyja el a száját és újult erővel kezd kiszabadítani. A mókus az arcomra mászik, mire megfogom és elhajítom jó messzire, remélve, hogy nem hókusz-pókuszolt el valamivel. Mikor a mókus eltűnik, hamarosan szilárd talajt érzek a hátam alatt és rájövök, hogy a hideg földön fekszek. A farönk is eltűnik és Caius is meglepődve huppan a földön. Felpattanok és a tigrishez sietek, átkarolva a nyakát és megsimítva.*
- Minden rendben? *kérdezem, majd Illya felé sietek.*
- Jól vagy? *kérdezem a lánytól, majd ha még nem állt fel, akkora kezemet nyújtom neki segítség képen.*
- Azt hiszem, ennyi séta elég mára *jegyzem meg és különös tekintettel nézek a földre, majd arra a fára, aminek nekivágtam a mókust.*
- Gyertek! *érintem meg Caius farkát, majd visszafele sétálok és remélem, hogy Illya-ék is velem tartanak. Majd együtt felegyünk a kh-ba és elbúcsúzunk egymástól.*

//Köszi a mesét, éljenek a zombi mókusok! //

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-09, 10:49 pm

*A kis lányka igencsak kiakad a tobozok végett, amin a többiek a jelek szerint igen jót mulatnak, így egy kicsit be is durcázik, amire nincs ideje, mert elkezdi elnyelni a föld. Caius valamit ügyködik, s elkezd még gőzölögni is, melyre igencsak kigúvad Illya szeme. Eközben a mókus jól megzaklatja a másik lányt, aki rögtön egy fához keni a kis szőröst, így annak hamar vége lesz, mint ahogy a pár perces katasztrófának is. Ő maga először jól végigtapizza magát, hogy mindene megvan e majd a szárnyast is elkapja, hogy megvan e még. Szerencsére igen. Aysha a földről is felsegíti őt.*
-Köszi. Jól vagyok. Csak nem tudok napirendre térni, hogy lenyomott egy zombimókus.
*Hát a sétából valóban most bőven elég volt, egyetértően bólogat. Int a sólyomnak, aki engedelmesen felröppen odatartott alkarjára, s elindulnak befelé négyesben.*
-Go!
*Ezek után feltehetően mindenkinek jót fog tenni egy kis alvás, Illyának legalábbis biztos, így ő amint belép a szobájába, hasraveti magát ruhástul az ágyon, s próbál elaludni, bár jónéhány óráig igen sikertelenül.*

//Köszi a játékot. Köszi a fejbevágást Very Happy

Jó volt //

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 12:12 am

*Nincs igazán semmihez és egyre inkább unatkozom, ahogy a napok telnek, nem találom a helyem. Se Scott, se Sairus nincs a közelemben, hiába keresem bármelyiküket is, valahogy sose lelek rájuk. Most pedig csak mérgelődve baktatok az ösvény mentén, kissé talán durcás arccal is előre, hiszen ezek a dolgok számomra nagyon is nagy gondot jelentenek. Amúgy egy fekete nadrág van rajtam, sötétkék pulcsival és egy fekete kabáttal, hajam pedig kibontva omlik végig a hátamon. A nyakamban a Scottól kapott szép kis medál található, de egyébként semmi extra nincs rajtam, csak úgy megyek tovább, a magam útján, néha megrúgva egy-egy nagyobb követ, nem érdekelve, hogy az mit talál el, úgy sincs erre senki, tehát valamivel meg el kell ütnöm az időm.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 12:26 am

*A fiú a várromtól bizony csak a suliig akar eljutni, ahol egy meleg zuhany után ágyba feküdhet, és pihenhet. Úgy tűnik ennyi elég volt neki a mai napból, nem mintha sajnálná Illya-t hiszen szerinte jogosan cselekedett, így nincs is bűntudata, egyszerűen csak fel lett húzva. Így tér rá az ösvényre, méghozzá a famulusával együtt, aki továbbra is nyugodt, bár kissé bicegős léptekkel, de mégsem lemaradva, halad a gazdája mellett. Amúgy a fiú fekete bőrnadrágot, és bokáig érő bőrkabátot visel, mint általában. Viszont ahogy halad az ösvényen , így közel a 11hez, nem tudja elkerülni a figyelmét, hogy valaki más is van itt, aki nem más mint Hecate... A lánnyal volt már normális, és kevésbé normális találkozása, bizonyára nem éppen kedvelik egymást , de ezt tudja a fiú is.. CSupán csak egy pillanatra áll meg a lány felé pillantva*
-Szép estét.... Csak így egyedül?*hangja komor, és érezhető benne valamilyen különös feszültség is. Lehet nem kéne a mai nap után mással szóba állnia? Lehet. A párduc csupán csak felmorran, de a fiú oldalán marad, és úgy figyeli a lányt.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 12:30 am

*Egy ideig úgy érzem, hogy csak egyedül vagyok, sehol senki és bár volt idő, amikor féltem az ilyen helyektől, főleg egyedül, mára ez a félelem teljesen eltűnt. Ahogy viszont a lépteket meghallom, melyek felém közelednek, lassítok és kékségeimmel kutatom az éjszaka sötétjét és pillanatok múlva meglátom azt a fiút, akit nem igazán kedvelek és van egy olyan érzésem, hogy soha nem leszünk jóba.*
- Szebbet... *jegyzem meg rögtön, hiszen nem értem, hogy nekem miért kell mindig ebbe a srácba botlanom, a helyett, hogy inkább Sairust látnám, de nem, nincs ilyen szerencsém, így amikor hallom a szavait, csak fejet csóválva sóhajtok fel.*
- Mint láthatod, igen, egyedül. Nem hiszem azt, hogy vak lennél, ha már engem ilyen ügyesen kiszúrtál. *nézek rá most kissé rideg tekintettel, majd picit összerezzenek a morranást hallva.*
- A macskádat pedig igazán megnevelhetnéd már. *nem, most azért se fogok parázni tőle, eddig féltem és ezt ő is tudja és minden bizonnyal ki is használja, de lássa csak, hogy megkeményedtem... vagy mégse? Csak a bajt keresem? Ha bajom esik, akkor ő mindig megtalál, talán ismét így lesz, így hát egy követ, mintha nem is akarnám, de felé rúgok, viszont csak a lábát érheti el, valahol a bokáját.*
- Sorry. *mosolyodom el, láthatóan nem véletlen volt, csupán csak nem tetszésem fejezem ki iránta, játszadozva a veszéllyel, hiszen úgy se bánthat komolyabban, múltkor se tette, nem hiszem, hogy most kezdené el...*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 12:41 am

*Ő sem gondolta , hogy éppen Hecatevel fut össze, nem igen kívánja a társaságát, nem mintha másét kívánná,hiszen ebbe az egész kócerájba csak nagyon kevés ember van akivel jóba van. Talán nem ismerik eléggé? Meglehet, de ő nem is akarja, hogy a jó oldalát lássák, így élvezi az életet. A vissza köszönésen, nem igen lepődik meg, s nem is reagál rá semmit, viszont amikor, a lány beszól, csupán csak egy fura pillantást vet rá.*
-Tudod nem volt nehéz, bár lehet nem hiszed de nem vagy láthatatlan... bár néha jó lenne ha az lennél beszólós kisasszony..*húzza el a száját , viszont amikor a párducot éri az atrocitás, kissé elkomorodik a pillantása.*
-Nem hinném, hogy bármi rosszat tett volna, ha ennyire antiszociális napod van, akár szó nélkül el is húzhattál volna mellettünk, egy tő válasszal is beértem volna hidd el.*~ha ez is felhúz esküszöm itt vér fog folyni~*nem látszik, de elege van a mai napból. Mordanaval se találkoztak már jó ideje, erre úgy tűnik mindenki őt szúrja ki magának, hogy bele köthessen, amikor viszont a kavics eltalálja a lábát, először csak gyorsan lepillant rá, majd vissza a másikra, s szemébe valami vad fény gyullad ki. Lehet a mosoly okozta?. Egy lépéssel gyorsan a lány előtt terem, s kezét a torkára szorítja, és maga felé rántva mélyen a szemébe néz.*
-Na ide figyelj te kis liba... nem kéne bunkózni, azt hiszem én se tettem veled, viszont nagyon ne akard kihúzni a gyufát, mert esküszöm hogy most nem állok meg némi náspángolásnál, mint a múltkor..*förmed rá, és egyúttal el is engedi, majd megindulva bizony erősen meg is vállalja a lányt, s úgy tűnik itt akarja hagyni. Kérdés, hogy ez mennyire lesz hagyva neki.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 12:51 am

*Nem örülök neki, hogy ez a komor és egyben cseppet se szimpatikus fiú is erre jár, talán éppen ezért is próbálom meg a sarkamra állni és egy picit kötekedni. Na nem bunkón, csupán csak pár szóval, de ahogy hallom, nem tetszik neki, így máris elmosolyodom, hiszen ezek szerint most könnyen sikerült felhúznom, pedig még tényleg semmi rosszat nem tettem.*
- Inkább neked kéne annak lenned. Téged többen utálnak itt, mint engem és valahogy meg is tudom érteni az okát. *jegyzem meg vállat vonogatva, majd amikor a fekete párduc is morran, természetesen idejét látom annak, hogy meg kellene nevelni, nem pedig hagyni, hogy ennyire emberevő maradjon.*
- Miért én húzzak el mindig? Te is távozhatsz bátran... *vágok vissza, majd jöhet a kis szórakozás, ami egy picinyke kavics. Nem fájdalmas, csupán csak zavaró, de amit tesz, arra nem számítok, hirtelen lép elém, majd elkapja vékonyka torkomat, én pedig ijedt tekintettel nézek dühös szemeibe, két kezemmel pedig a kezét szorítom, hogy eresszen el.*
- De... én nem csináltam semmit... *kezdem kissé köhögve a szorításától, majd ekkor enged el és a vállalásnál hirtelen veszítem el az egyensúlyomat, így már zúgok is le a kavicsos útra. Felszisszenek picit, hiszen tenyereimet felsérti a kő, majd még mindig hitetlenül nézek rá, hogy ezt most miért kaptam.*
- Jól esik mindig a gyengébbet bántani? *bukik ki belőlem a hangos kérdés, majd picit remegő kézzel veszem elő a pálcám. Igen, ez lesz a legjobb, hogyha lerendezzük, bár sejtem, hogy esélyem sincs a győzelemre.*
- Reducto. *ez az átok legalább megy, így hamarosan felé is küldöm, miközben megpróbálok fel is állni és bár térdeim egy picit megremegnek, megemberelem magam, nem fogom csak úgy hagyni, hogy megalázzon és mindig fellökjön, hogyha úgy tetszik kedve. Azért, mert nem kedvel, még nem vagyok a játékszere és ezt az eszébe fogom vésni.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 1:07 am

*Ő sem örül neki, és úgy tűnik hogy a bajt tovább fokozza, hogy a lány már kötekedni is kezd. Lehet nem durván, viszont a fiút könnyű felhúzni, és ez a mosoly...... Talán ez mindeközött a legrosszabb. A szavakra csak komoran a szemébe nézve elhúzza a száját*
-Ki a francot érdekel, hogy téged hányan szeretnek, vagy hogy engem? Különben is nem hinném hogy közöd van hozzá....*mondja kissé hűvös hangon, a következőre csak végig mutat az úton.*
-Arra fele mentél nem? Gondolom nem a suliba akartál vissza menni, én igen, és ha nem kötekszel talán már a kikötőbe lennék.*nem hagyja magát ő se ám, és kiáll magáért, még ha nincs is igaza.Ekkor viszont olyan dolog jön, ami nagyon nem tetszik neki. Az a kavics rúgás és mosoly, mintha ki provokálná belőle a dolgokat, így szép hogy kicsit elpattan az agya. Keze nemsokára a lány torkára kerül, de nem szorítja meg fájdalmasan, csak hogy a másik érezze, hogy komolyan beszél.*
-Ne tedd az ártatlant, beszólsz, kötekszel, köveket rugdosol, erre ma nagyon nem vagyok vevő..*mondja, és ezzel elhatározva magát meg is indulna tovább, itt hagyva a lányt, egy vállalással nem is figyelve rá hogy elesik, viszont a szavakra egy pillanatra a válla felett hátra néz.*
-Az igazat megvallva nem éppen felemelő érzés, de nem én kezdtem. Amúgy ha azt hiszed hogy ez bántás, nagyon nem ismersz még...*sziszegi vissza, és már indul is tovább, ekkor viszont egy átkot hall, amire már nincs ideje vissza fordulni. Valahogy nem számított rá. Nem tudni miért, de azt hitte a lány nem fogja keresni a bajt, ezen viszont már kár gondolkozni, hiszen az átok hatására, repül, méghozzá neki egy fának, ahol egy nyekkenéssel a földre is esik Pár pillanat múlva viszont félig vérző fejjel fel tápászkodik, tekintetét hidegen a másikéba fúrva.*
-Hát jó..... ha verekedni akarsz felőlem legyen, de azt remélem tudod hogy ezt nagyon meg fogod bánni...*mondja, miközben a pálca már a kezébe is terem, s felemelve a másik kezébe koncentrálja az energiát, s ezután jöhet az ige.*
-umbra vincula.*mondja ki hűvös hangon, és ha sikerül előhívni az árnyakat, nem akar mást csupán csak körbe tekerni a lány körül ezzel lefogva őt.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 1:16 am

*Csak fejemet csóválom meg kissé, ahogy hangját hallom, ezek szerint teljesen hidegen hagyja az, hogy itt szinte mindenki utálja, esetleg féli, pedig megvan ám az embereknek erre az oka, egyszerűen Mordred taszít el magától mindenkit. Na de nemsokára folytatjuk a beszélgetésünket és nagyon úgy tűnik, hogy Mordred el akar már menni innen, de akkor tegye azt és hagyjon engem békén.*
- Jobb is lenne... *csak ennyit mondok, de nemsokára a köves produkcióm után már el is kapja a nyakam és valószínűleg nagyobb az ijedtség, mint a fájdalom, de azért rendesen sikerül félelmet keltenie bennem, a szavait hallva viszont csak pislogok párat.*
- Mert te mindig normális vagy... nekem nem lehet rossz napom? *kérdezem kissé elcsukló hangon, hiszen közel állok a síráshoz, de nem, nem fogom megadni neki ezt az örömet. Legnagyobb szerencsémre elereszt és nemsokára már a földön kötök ki, de nem csak én, ő is kap egy kis átkot tőlem hamarosan, amely eltalálja és akár csak Sairus annak idején, most ő repül a fának. Csak pislogok párat és már indulnék felé, hogy minden rendben van-e, hiszen nem akartam, hogy baja essen, hiába is vált a specialításommá a taroló átok, de amikor meglátom a tekintetét, inkább hátrálok egy picit.*
- Hé... nyugi... *mondom neki picit remegő hanggal.* - Én nem akartam, azt hittem kivéded... *magyarázom, de ekkor indulnak meg felém az ismert csápok, amiket eddig még csak Mordredtől láttam és hirtelen mondom el ismét azt a varázsigét, amit a tanórán is.*
- Piroinito. *a tűz meg is jelenik a pálcámból, nem oly nagy, hogy a fiút is elérje, de az árnyak ellen bizonyára hasznos lesz. Ahogy nézem a fiút, látom a tekintetében, hogy ennyivel nem rendezzük le, tehát ha még egyszer odavágom a fához, talán nyugton marad.*
- Reducto. *próbálkozom ismét, remélve, hogy sikerem lesz és el tudom húzni innen a csíkot.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 1:27 am

*Szerinte is jó lenne elmenni, de úgy tűnik ez mégse megy olyan könnyen. Jön a kő, és a fiúba valami elpattan, aminek az lesz az eredménye, hogy a lány nyakát elkapva kissé meg is fenyegeti. Érzi rajta, hogy nemsokára sírás lesz, de úgy tűnik ez nem hatja meg a fiút, csak komor hangon válaszol neki*
-Egy szóval se mondtam, de erre mondják, ha rossz napod van ne köss bele olyanba akinek szintén. Nekem sincs túl jó napom, bár gondolom nem izgat.*mondja, és ezzel ott is hagyja egy vállalás keretében a lányt, de persze ezt ő se hagyja szó nélkül, vagyis inkább tett nélkül. Ekkor éri a taroló átok, ami telibe találja Mordredet, és a fának csapódva szépen el is találja a fejét, ami bizony lassan vérezni is kezd. Érthető hogy kissé dühös tekintettel mered rá, és a szavak nem túl sok mindent hatnak.*
-Hát tévedtél.... tudod nem hittem volna hogy hátba támadsz..*sziszegi vissza , majd ő következik, viszont a lány védekezik ,méghozzá tűzzel. A fiú csupán csak kissé elcsodálkozik, majd eszébe jut a dolog.*
-Áh... ahogy látom jól tanulsz árnymágián..... ez nem ment meg.....*mondja miközben egyre jobban közeledik, s a következő átokra, csupán csak maga elé emeli a pálcáját.*
-Protego.*mondja ki komor hangon, s ha sikerül kivédenie a csapást, egy mozdulattal a lány felé vág.*
-Sectum sempra...*célozza meg a másikat, szinte nem is törődve vele, hogy a karját, vagy a mellkasát találja e el, most dühös..*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 1:33 am

- És én ezt honnan tudhattam volna? *teszem fel a kérdést, a szemeibe nézve, de nemsokára a földön kötök ki és az események felgyorsulnak, így kap egy taroló átkot, majd amikor felém fordul és megjegyzi azt, hogy hátba támadtam, hirtelen esik le, hogy azt nem kellett volna.*
- Te pedig fizikailag bántalmaztál. *vágok vissza, de ekkor jönnek az árnyak, amiket sikerül is kivédenem és már büszke lennék magamra a szavai hallatán, de amikor látom, hogy közelít, rögtön támadok ismét, csak lassan lépkedve hátra, de ő gyorsabb és máris kivédi támadásom, majd már ő is támad. Nem vagyok valami jó párbajozó, szinte még soha nem párbajoztam, így későn lendül a pálcám és csak felsikoltok a fájdalomtól, mely a kezemet és a mellkasomat is éri... a pálca a földre hull, ahogy alkaromon egy mély seb jelenik meg, ruhám pedig felül elszakad pár helyen és a bőröm is felszakad... így kezd el folyni belőle vörös vérem, én pedig már pár könnycseppet is ejtek, ahogy kezemmel a testemet szorítom, próbálva rányomni a ruhát, hogy ne vérezzen tovább, de arcom hófehér és úgy lépek ügyetlenül hátra és már esek is el, ismét bele a kövek közé.*
- Kérlek... *motyogom tehetetlenül, a pálcám pedig valahol a lába közelében van, jó messze tőlem, így el se tudom azt érni, csak nézek fel rá, figyelve dühös szemeit, mintha minden haragját rám akarná zúdítani és ez lehet, hogy így is van, csupán csak letörlöm könnyeim, nem akarom megadni neki azt az örömet, hogy sírni lát, csupán csak kicsit szipogok, miközben ide-oda nézek, hogy vajon mi lehetne a segítségemre vagy hogy hogy jutok majd el a pálcámhoz.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 1:45 am

-Ezt a kérdést én is feltehetném. Tudod nem vagyunk annyira jóba hogy kitaláljam mi a bajod.*vág vissza, majd nemsokára majd jön a hátba támadás, ami szinte már mindent elvesz az önkontrolljából, és dühös tekintetét most a lányra emeli.*
-Jaj... most sajnáljalak meg? Ne mond hogy annyira fájt, egy kis lökés jaj de nagy bántalmazás lehetett.*mondja szinte már kiabálva, hiszen a lány bizony fájdalmas sebet okozott a fején, de evvel felélesztette benne a szörnyet is. Bizony van egy ilyen oldala, és ezt ismerik többen. A lány viszont kivédi a támadását, ami dícséretre vall, de a fiú nem hagyja annyiban, csupán kivédi a lány támadását, majd jöhet egy átok ami betalál. Viszont a siker nem boldogítja a fiút, arca komor marad, s idő közben letérdelve a lány mellé tekintetét a másikéba fúrja. A szavakra nem enyhül meg csupán csak mintha kissé össze szűkülne a pillantása*
-Tudod nem nagy érdem egy nálamnál kezdőbb diákkal párbajozni.... de ha még egyszer kötekedsz velem, esküszöm hogy megöllek.....*mondja miközben lassan felemelkedik, és végig néz a lány sebzett testén. Nem mintha tetszene neki, csupán csak megbizonyosodik felőle, hogy nem e egy újabb támadást akar a másik, bár nem hinné, tényleg fél látszik rajta..*
-És hogy vedd komolyan amit mondok... azt hiszem nem ártana egy kis lecke..*csupán csak ennyit mond, majd a lányra irányítva a pálcáját kimondja az igét*
-Incarcerandus*mondja ki parancsoló hangon, és ha minden igaz, Hecate jó szorosan át lesz kötözve. A fiú ezután a párduccal, csupán csak megfordul, és elindul az ösvényen.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 1:53 am

*Úgy tűnik, hogy a támadásom eltalálja, kissé erősebben is, mint ahogy én azt gondoltam volna, viszont amikor hallom a szavait, csak nyelek egy aprót, hiszen tényleg fájt az az esés, mégha nem is volt olyan durva, mint az övé. Na de hamarosan kezdetét veszi egy rövidke párbaj, melyből én kerülök ki vesztesül, így hát hamarosan már a földön próbálok eltávolodni tőle, de kezemet vérző sebeimre próbálom szorítani, melyek nem picit fájnak és könnyes arcomon is látszik, hogy nem viccelek, tényleg félek. Ahogy letérdel mellém, szinte beleremegek az egészbe és a szavait hallva a hideg futkos a hátamon. Csak szipogok picit, most képtelen vagyok bármi rosszat is mondani, nem akarom, hogy bántson és úgy nézek fel rá, mint aki tényleg ártalmatlan.*
- Lecke? ... *bukik ki belőlem a kérdés, de ekkor már érzem, ahogy egész testemre erős kötelek fonódnak, így vérző testrészembe is, amelyek újabb könnyeket indítanak meg, én pedig csak elfekszek, akár egy zsák.*
- Nem hagyhatsz így itt. Mordred! *kiálltok utána, hiszen nem csak szét fogok itt fagyni, hanem valószínűleg el is vérzek, hiszen a kötelek szorosak és vérem is egyre jobban szivárog kifelé, én pedig már nem is titkolom félelmemet és hamarosan halk sírásba kezdek. Fejemet csak lehajtom a kövekre, hiszen úgy érzem, bele kell törődnöm abba, hogy itt ragadok és fekete tincseim is az arcom elé kerülnek.*
~ Annyira hülye vagyok, miért pont vele kezdtem ki. ~ *gondolom magamban, miközben kissé megremegek, hiszen az ösvényen vagyok, az erdő szélén, ki tudja, hogy miféle vadállatok mászkálnak itt és egy picit se érzem biztonságban magam.*
- Valaki... könyörgöm... valaki... *pityergek tovább, egyre halkabban és végén már csak a sírás marad, ennyi volt az erőm, úgy érzem, hogy feladtam.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 2:05 am

*Eltelik jó néhány perc , talán tíz tizen öt is, viszont nemsokára az úton egy másik sötét alak tűnik fel, méghozzá elég gyors lépésbe. Ez nem más mint én. A másik irányból jövök, bizony azt csak én tudom, hogy merre voltam, de a vidéken elég jó vízhang van, és a szél is messzire hordja a kiáltásokat. Így aztán nem volt nehéz felismernem ezt a hangot, s bizony amilyen gyorsan csak tudtam erre felé veszem az utamat. A pálcámból gyengéd fény tör ki, miközben rátérek az erdőből az ösvényre, és próbálok koncentrálni, hogy vajon melyik irányból hallhattam a különös hangot. Nem telik bele sok idő , és meg is látom a lányt az úton, méghozzá igen csak nem jó állapotba. Tekintetem elkomorodik, miközben fölé lépek, s a köteleket lassan egy késsel el is vágom a testén, ami bizony eléggé véres, láthatóan valaki nagyon elbánt vele...*
-Maradj nyugdton, itt vagyok..*mondom nyugodt hangon, miközben egyik kezemet az arcára teszem, a másikat pedig a sebek fölé, és a magnetizációt használva, megpróbálom begyógyítani őket, ha sikerül a másik háta alá benyúlva felültetem, s egy pillanatig én magam is leülök mellé a földre *
-Most már jobb?Ki tette ezt veled?*kérdezem, kissé komor hangon miközben a másik szemébe nézek. Bizony nem találkoztunk régóta, hiányzott is, nem kicsit*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 2:11 am

*Már csak halkan szipogok, kezdem feladni a reményt, viszont amikor meglátom, hogy egy sötét alak lép felém, ismét összerezzenek, hiszen nem tudom, hogy Sairus az, hanem azt hiszem, hogy Mordred.*
- Hagyjál kérlek... *motyogom halkan, de amikor eloldja a köteleket, csak lassan felemelem a fejem, majd megpillantom azt a fiút, akire oly nagyon vártam, már oly régóta. *
- Sairus... te... te hogy kerülsz ide? *bukik ki belőlem a kérdés, de azért nyugton maradok, ahogy kéri és ezzel is engedem, hogy meggyógyítsa a sebeimet. Mindjárt jobb érzés és ahogy mellém ül, csak a nyakába vetem magam és halkan sírni kezdek.*
- Én tudtam... tudtam, hogyha bajom lesz, te rám találsz. Már ezért megérte... *szipogom továbbra is, hallhatóan direkt kerestem a bajt, hogy ismét láthassam és ahogy éreztem, most itt van, velem, én pedig egész testemben remegek, de oly erősen szorítom, mintha bármelyik pillanatban itt hagyhatna.*
- Ne menj el! *könyörgöm neki szinte, miközben meg is puszilom az arcát, még mindig félve, hogy itt hagy. Jó pár percig nem is engedem, amíg meg nem nyugszom, majd akkor törlöm meg a szemeimet és nézek bele az övéibe.*
- Volt egy kis nézeteltérésünk Mordreddel... *motyogom végül halkan.* - Nem vagyunk jóba. *pillantok fel a szemeibe, miközben a vállára hajtom a fejem, továbbra is ölelve őt, hiszen végre itt van, velem és nem vagyok már egyedül.*
- Annyira hiányoztál! Már úgy aggódtam érted. *emelem fel végül fejem, hogy ismét a szemeibe nézhessek, de láthatóan jól van, de akkor miért nem láthattam ennyi időn át? Nem tudom, ezernyi kérdés kavarog bennem, na meg érzés is, hogy mi a helyes és a helytelen.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 2:22 am

*Sejtem, hogy nem engem várt, így szinte nem is reagálok semmit a szavakra, hanem eloldozom a csomókat, amiket eléggé szorosra húztak szegény lányon, na de a kérdésre nem válaszolok azonnal előbb meggyógyítom amennyire csak lehet, majd amikor látom, hogy már nem vérzik, a kérdésre egy szelíd mosollyal felelek.*
-Az erdőbe voltam... és meghallottam a kiáltásodat... Örülök hogy jókor voltam jó helyen*mosolygok még mindig, jelezve hogy már nincs semmi baj, amikor viszont megkapom az ölelést viszonozva fejemet a vállára teszem, miközben egy simítást teszek nyugtatóan a hátán, hagyva hogy sírja csak ki magát.*
-Ilyet ne mondj... Semmi nem ér olyat, amiért akár meg is halhatsz.. még az se hogy velem találkozz..*itt egy pillanatra a szemébe nézek és elmosolyodok.*
-Azt megkaphatod ingyen is.*mondom csendesen hozzá téve, a puszira pedig csak végig simítva az arcán mosolyogva megrázom a fejem.*
-Nem terveztem, hogy itt hagynálak, miután megtaláltalak.*mondom csendesen, de érezhető nyugodtsággal, és örülök is neki hogy jobban van a lány, egy pillanatig még a kezemet az arcán hagyom majd lassan le eresztem.*
-Kiváncsi vagyok mi okozhatta, hogy ennyire elbánt veled... ezt egy diáknak se lenne szabad nemhogy egy Sentinelnek....*na mondom én, aki egy tanársegéd szemébe fújt fájdalom port, és csinált rondább dolgokat is... Nemsokára viszont a szemébe nézek, először csak mosolygok, majd pillantásom szomorúbbá válik.*
-Te is nekem... és miattam nem kell aggódni tudok vigyázni magamra.. Csak az elmúlt időbe sok volt a dolgom, utána pedig nem voltak éppen kellemesek a napjaim.. Nem akartam hogy úgy láss..*mondom egy pillanatra lehunyva a szemem, majd egy puszit lehelve a homlokára kissé hátrébb húzom a fejem.*
-És veled? Ezt az incidenst leszámítva hogy vagy? *kérdezem nyugodt hangon , nem ellenezve az ölelést se*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 2:39 am

*Csak értetlenkedve fordulok felé, hogy vajon hogy-hogy pont erre járt, de amikor meghallom a szavait, csak egy aprót bólintok, de még mindig nem megyek messzire tőle, valahogy jól esik itt lenni és biztonságban is érzem magam, mintha attól tartanék, hogy Mordred bármelyik pillanatban visszajöhet. Nem akarom többet látni azt a fiút, ha lehet, akkor soha... Ahogy a sírást abbahagyom, már ismét a szemeit veszem célba és el is mondom neki, hogy mi történt és ahogy hallom szavait, csak lehajtom kissé a fejem.*
- A bál óta nem láttalak... és ott is egy másik lánnyal voltam. Azt hittem, hogy nem akarsz látni vagy így akarsz távol tartani magadtól... A bálra is elhívhattál volna, mégse tetted, már nem tudtam jobb megoldást. *sóhajtok fel és emelem végül fel szép buksim, hogy ismét a szemeibe nézhessek. *
- Hát, én úgy tudom, hogy te tettél már rosszabbat is, de még így is örülhetek, hogy ennyivel megúsztam. *és ezt így is gondolom, ha akarta volna Mordred, akkor már nem élek. *
- Én mindenhogy látni akarlak. *még mindig nem apadt ez az egész, érezhetné már végre, hogy szükségem van rá, nem is picit, hiszen már annyiszor bizonygattam. Na de a következő kérdéseket hallva csak picit elgondolkodom.*
- Nem is tudom, olyan egyedül érzem magam. Eleinte Scottal találkozgattunk és... és csókolóztunk párszor. Gondoltam hátha el tudlak felejteni, hogyha vele vagyok és... és elég közel kerültünk egymáshoz, akkor felhoztam a kapcsolatot és picit furcsán reagált, tehát felöltöztem és ott is hagytam. Azóta nem láttam. Mi a baj velem? Hogy senkinek se kellek normálisan? *nézek a szemeibe, hiszen fáj ez az egész, úgy érzem, hogy Scott csak szórakozott velem, bár ki tudja... nem értem én már a másik nemet.*
- Minden annyival egyszerűbb volt, amikor még úgy álltam az élethez, hogy nem lehet pasi az életemben. *motyogom halkan, majd lassan felkelek és kezemet felé nyújtom.*
- Menjünk innen, nem akarok itt maradni. *a pálcámért azért még lehajolok és hogyha benne van, akkor csak kissé belé karolva indulok meg Mystral felé.*
- Te találkoztál valakivel manapság? *érdeklődöm egy picit én is, időről-időre helyes arcára tekintve út közben, de azért a lábam elé is nézek, nem hiányzik az esés.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 2:59 am

*Szerencsére időbe érkeztem, és úgy tűnik hogy sikerül is meggyógyítanom, bár még fél, és sír, de azt az ölelésnél hagyom hogy feldolgozza, majd miközben lassan simogatni kezdem a hátát, beszélgetni is kezdünk. A válaszra, kissé elhúzom a számat, végül bólintok.*
-Igazából csak az évnyitóra akartam lemenni, de nem gondoltam hogy sokáig maradok... a csaj meg csak úgy leült mellém, kb 2 perce ismertem meg előbb mint ahogy te bejöttél. Én is hülye voltam meg te is butaságokat gondolsz. Nem akarlak magamtól távol tartani, és nem tetszik senki..... És a bálra tényleg elhívhattalak volna, ha nem vagyok olyan hülye, hogy annyira terveztem meg hogy bemegyek és eljövök. Igazad van, és sajnálom is..*bizony lehet sokkal boldogabb végkifejlett lett volna, de ezen már nem tudok változtatni. Ezután megjegyzem, hogy nem szép dolog Mordredtől, de a válaszra, csak kissé meghökkenve nézek rá, majd mosolyogva megrázom a fejem.*
-Lehet.. de annyi szóljon a mentségemre hogy nem vagyok Sentinel, és volt rá okom... Veled akkor se kellett volna. Nem hinném rólad, hogy annyira bajkeverő lennél, hogy ilyesmire ráérdemelsz.*fejezem be, majd a következőre egy pillanatra lehunyom a szemem és átölelve felsóhajtok.*
-Tudom.. és a magamfajta rosszarcú srác nem is kívánhatna jobb társaságot... de más itt a baj. Én nem akartam hogy így láss.. Tudod szeretnék olyan lenni amilyennek ismersz... *bizony szégyen lenne, ha a remegő ájuldozó verejtékező, oldalamat látná, azt lehet nem tudnám elviselni. Minden esetre rákérdezek valamire, amire elég hosszú választ kapok, s nyugodt tekintettel lassan bólogatok is az elhangzottakra.*
-Hogy érted hogy furán reagált?*csupán csak ennyit kérdezek, majd mikor a lány megkérdezi, hogy mi a baj vele, csupán kezeim közé veszem az arcát, és egy pillanatig szótlanul nézem. Végül csak lassan elmosolyodok és lehunyom a szemem*
-Veled? Veled semmi. Csak sok az érthetetlen férfi állat a világon.*mondom csendesen, ebbe bele értve magamat is, hiszen én magam is fura egy ember vagyok, főleg hogy itt van egy ilyen normális kedves lány, aki még belém is látott... Csak magamat okolhatom, végül csak finoman megsimítom az arcát és mosolyogva megrázom a fejem.*
-Szerintem ilyesmire ne gondolj.. Ez is együtt jár a nagybetűs élettel. A lényeg hogy ne ess kétségbe.. Szerintem bárki örülhetne ha ilyen párja lenne mint te... *mondom mosolyogva, s remélem szavaim nyugtatóan hatnak a másiknak, majd elfogadva a kezét felállok , és a vállát finoman átkarolva meg is indulunk.*
-Menjünk... Ha szeretnéd bent a suliba még beszélgethetünk. Talán megnézhetjük a szükség szobáját hogy szabad e. Mit szólsz hozzá?*kérdezem, csupán csak ötlet gyanánt, majd a kérdésre kissé elhúzom a számat.*
-BÁr nem akartam de igen...... egy ex toxicologia tanárral, akivel úgy tűnik sikeresen tovább bőszítettük a haragunkat. A végén még is segített... Nem értem az embereket, aki elvileg utál az magára hagyja az embert nem?*kérdezem kissé tehetetlenül, hiszen ez a helyzet magába is fura.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 3:22 am

*A bálról kezdünk el beszélni, ami még mindig rosszul érint, hiszen ahogy láttam akkor Sairust és annyira azt éreztem, hogy nem kellek neki, hanem inkább mással társalog. Na de magyarázkodni kezd, én pedig nyugodtan hallgatom végig szavait és csak sóhajtok egy picit.*
- Hát, már nem tudunk változtatni rajta. Amúgy meg az a lány nem is volt olyan szép. *mondom picit féltékenyen, hiszen azért én nem vagyok egy csúnya teremtés, a fiú pedig már látott mindenhogy, ahogy akart és majdnem meg is kaphatott volna, hogyha nem térek időben észhez, amit jól tettem, nagyonis jól, mert most még nehezebb lenne a legjobb barátjának maradnom. Viszont nemsokára Mordredről kezdünk el beszélni és nem megvédeni akarom, de tudom, hogy Sairus is képes ilyesmire.*
- Mondtam pár dolog, ami nem tetszett neki és amikor elkapta a nyakam és ellökött, megtámadtam. Nem fogom mindig hagyni magam, annyira beképzelt és lekezelő velem. *sütöm le szemeim és sejtem, hogy ez részben Sairus miatt is van, hiszen tudja Mordred, hogy jóba vagyok ezzel a fiúval. *
- Én szívesen segítek, bármikor tudod jól. Nem csak akkor, amikor egészséges vagy. *mosolyodom el, szinte teljesen belebújva az ölelésébe, végig is simítva hosszú haján. Ahogy viszont elválunk egymástól, csak mesélni kezdek, így említve meg Scottot is és a kérdést hallva kissé el is pirulok.*
- Egyik éjszaka felhívott magához, hogy aludjak nála és... csókolóztunk, majd vetkőztetni kezdett és egy kicsit... *egyre jobban pirulok, ahogy kerülöm tekintetét is.* - Közelebb került hozzám. Akkor mondtam neki, hogy ő nem a párom és utaltam rá, hogy akkor értelemszerűen más lenne, de ő nem akart ilyesmit. Értelemszerűen csak kihasznált, pedig kedvesnek tűnt. Vagy szerinted érdeklem? *ha Sairus azt mondja, hogy megbízhatok Scottban, akkor rögtön rohanok hozzá, amit ő szeretne, hiszen azzal tisztában vagyok, hogy ő nem akar párjául, egyéb okok miatt, de szerintem alapba se áll készen egy kapcsolatra vagy nem is tudom igazán. *
- Bárki nem örülne Sairus, akkor te se utasítanál el. Ugyanazt teszed, amit Scott, néha megcsókolsz és úgy érsz hozzám, de te máskor eltolsz magadtól. Én tényleg nem értelek titeket, férfiakat. *rázom meg kissé fejemet is, de azért nem távolodom el, nem kezdek el hisztizni, csupán csak lassan botorkálok mellette.*
- Nem akarok tovább szerelmes lenni, csak szenvedéssel jár. *mert ha ő nem is érzi, én szenvedek, minden nap szenvedek miatta, mert nem kellek neki és bár ő azt hihette, hogy idővel majd elfeledem, mert nem találkozunk, ez nincs így. *
- Szerinted jó ötlet lenne hosszú idő után ismét együtt aludni? *nézek fel a szemeibe és kissé el is mosolyodom.*
- Tudod, félek attól, hogy még rosszabb lesz... *de annyira szeretnék, vele lenni ismét, egész este, hozzábújni és édes illatát belélegezni. De nem tudom, hogy megengedhetem-e magamnak mindezt. Inkább érdeklődni kezdek felőle és ahogy hallom, ismét Mordanaval futott össze és csak kissé elhúzom a számat, miközben baktatok előre.*
- Elég sűrűn találkoztok, csak úgy véletlen... *kezdem, de amikor hallom, hogy nem hagyta magára Sairust, hirtelen emelem fel a fejemet és gondolkodom el kissé.*
- És nem lehet, hogy ő is beléd van esve? *ugyebár az is-hez én tartozom még, nem más, legalábbis tudtom szerint.* - Azt olvastam, hogy sokan így próbálják elnyomni az érzéseiket, hogy utálkozva viselkednek a másikkal szemben... ezek szerint valamiért mégis segített, amikor rá szorultál, szóval én nekem ez a véleményem, bármennyire is hülyén hangzik. Szerinted? *kérdezem meg, miközben már látom is a révet, aki felé haladunk, de azért a témáról még nem szállok le, érdekelne, hogy Sairus mit gondol minderről.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 3:46 am

-Sajnos nem.. Amúgy meg... persze hogy nem olyan szép. Tudod nem is tetszik.*mondom egy kisebb mosollyal, jelezve, hogy a lánynak nem kell azt hinnie, hogy tetszett, na de közbe a téma tovább folytatódik, és nemsokára Mordred jön szóba, és amit tett. Csupán csak elhúzom a számat a hallottakra majd komolyabb hangon kezdek el beszélni.*
-Jó dolog a bátorság, és dícséretes, hogy kiállsz magadért. De néha fel kell mérni, hogy milyen ellenféllel állsz szemben. Meg is ölhetett volna, azt meg nem bocsáltom meg. De mindazon által megértem hogy kiakadtál, és nem hagytad magad..*mondom egy nyugodt mosollyal végül megölelem, és én is viszonozva a simítást végül a szemébe nézek.*
-Tudom.. rólad nem is tudnám elképzelni hogy nem szeretnél.. Nagyon sokra becsüllek és fontos is vagy. REmélem tudod.*nézek bele a szemébe végül, továbbra is nyugodt arccal, majd hallgatom a Scottos dolgot. Bizony nem tudom hogy mennyire éri meg tőlem tanácsot kérni aki hülye az ilyen szerelmi ügyekhez, végül így csak felsóhajtok.*
-Szerintem biztosan. Elvégre nem keresett volna akkor annyiszor, meg szerintem ez észre is vehető, de nem jó dolog tőlem tanácsot kérni.. Tudod nem ismerem a srácot annyira. De így megértem valamennyire a dolgot, hogy elmentél... viszont megijedni se kell*mondom kissé oldalra döntve a fejemet. Végül a következő megszólalásra, egy pillanatig nem tudok mit mondani, csak tekintek előre, majd a lány szemébe, próbálva valami okosat mondani, de végül be kell látnom igaza van.*
-Tudod te is hogy én miért teszem.... nekem se olyan könnyű ez.. Sajnálom...*mondom csendesen, majd végül megrázom a fejemet.*
-Néha én se értem saját magamat*mondom végül hiszen tényleg így van. Végül együtt kezdünk el botorkálni a sötétben, én pedig hallgatom Hecate szavait.*
-Ne legyél ilyen borúlátó.. Alig ismersz pár pasit a suliba, van vagy több száz, akik remélhetőleg nem olyan hülyék mint én.. Én örülnék ha boldog lennél hidd el....~de ez olyan dolog amit én félek megadni~*teszem hozzá magamban, miközben kicsit jobban magamhoz ölelem, majd a kérdésre egy pillanatra megállok és a szemébe nézek.*
-Neked kell eldöntened mit szeretnél. De én örülnék a társaságodnak.*mondom nyugodt hangon, majd a szavakra, és a mosolyra, én is elmosolyodok, miközben kissé eligazítok pár ruha darabot a szakadt részeken.*
-Hogy rosszabb? Nem hinném... Ezt magadban kell eldöntened, hogy elfogadsz e olyannak amilyen vagyok.. Tudod ha akarod veled leszek amikor szeretnéd... na és.*nevetek kicsit fel.*
-Igyekszek majd kihúzni téged a bajból... De hogy helyetted mondjam el amit érzel, vagy mondjak olyat amit helytelennek találnál, azt nem akarok...*teszem hozzá csendesen, rábízva a döntést. Ő tudja hogy én örülnék, csupán azt kell eldöntenie , hogy ő mit szeretne. Végül szóba jön Mordana is*
-Annyira nem, de hidd el nekem se olyan hű de vidám az a találkozás.*mondom elhúzva a számat, hiszen talán meséltem neki, hogy milyen a kapcsolatom a lánnyal. Végül szelíden Hecate fele nézek.*
-Ne légy rá féltékeny... Össze hasonlíthatatlanok vagytok.*vigyorodok el. Na de kérdezek valamit ,s úgy tűnik Hecate egy hosszabb választ ad, amire végül mosolyogva megrázom a fejem.*
-Nem hinném... Tudod nem tudod hogy milyen a mi kapcsolatunk, mióta itt vagyok ellenszenvel viseltetünk egymással és olyan dolgokat követtem el, és ő is, amit nem bocsáltunk meg egymásnak. Nem hinném hogy belém lenne esve.*itt egy picit elmosolyodom majd folytatom.*
-Na meg ... nem kedveljük egymást.. fura lenne az biztos.*mondom miközben tovább haladunk, bár még mindig nem értem akkor a miértet*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 4:01 pm

//olvad//

*Inkább már nem mondok semmit se a bálos dologra, de jól esik tudni, hogy szerinte se volt szép Ariane. Mindenesetre a beszélgetésünk fonala tovább folytatódik, így kerül szóba Mordred és az, amit én is tettem. Viszont a korholást hallva csak lesütöm szemeim, ismét igaza van...*
- Azt mondta, hogy következőre megöl. Én annyira félek tőle. *pillantok fel Sairus szemeibe, hiszen az a srác borzasztó, egyszerűen nem tudom hova tenni. Most nem is voltam vele annyira gonosz, nem hiszem azt, hogy mindent én kezdeményeztem volna. Na de ekkor ölel magához a fiú és mondja, hogy fontos vagyok, amire csak mosolyogva bólintok, persze, hogy tudom, érzem, hogy fontos vagyok neki, de mégis el akar tolni újra és újra magától, fel se fogva, hogy ő se akarja ezt. Na de Scottról is mesélni kezdek és amikor hallom a szavait, kissé meglepődök.*
- Azt hittem, hogy féltesz, hogy csak meg akar kapni, aztán eldob. De ha azt mondod, hogy tényleg érdeklem, akkor lefekszem vele, aztán ha utána már nem kellek neki, a te hibád lesz. Ezt akarod Sairus? Hogy másnak adjam oda magam? *kérdem kissé szomorú hangon, hiszen a szavai erre utalnak.* - Amúgy persze, hogy félek tőle, annyira tapasztalt és tudja, hogy mit akar... *nyelek egy aprót, valószínűleg a srác is sejti, hogy szexuálisan értem a dolgot. *
- Nem kell sajnálni, te ezt akarod. *fordítom el a fejem inkább és kezdek el arról beszélni, hogy mennyire elegem van az itteni férfiakból.*
- Elhiszem. *sóhajtok fel és ez után javasolja, hogy menjünk a szükség szobájába, ahová ha eljutunk, bizonyára mindketten ott fogjuk tölteni az éjszakát, ami nem tudom, hogy mennyire jó ötlet. Ahogy hallom, ő örülne nekem, de amikor a ruhámhoz ér, a szakadt részekhez, kissé elpirulok, hiszen ott kilátszik szép bőröm is, majd ismét a szemeibe nézek.*
- Már kezdem megszokni ezt a sok elutasítást, szóval ismét magamnak teszek rosszat és veled alszok. *nem igazán tudnék nélküle lenni és bár annyira jó lenne hozzá bújni egész este, tudom, hogy ez ismét nekem fog fájni. Inkább témát is váltok, így kezdünk el az albinóról beszélgetni, akivel feltűnően sokszor találkozik Sairus, ez nem lehet már tényleg véletlen.*
- Összehasonlíthatatlanok? Én láttam már azt a lányt és bár hófehér a bőre és a haja, de nagyon szép és szerintem különleges a külseje. A nyomába se érek. *hajtom le a fejem, hiszen oly büszke az a lány, annyira magabiztos, minden megvan benne, ami bennem nincs.*
- És egy olyan barátja van, mint Mordred... neki ezek szerint sikerült megtörnie valahogy, én nem értem, sokkal jobb nálam. *ismerem be, hiszen így gondolom és végül azt is előadom a fiúnak, mi szerint én úgy érzem, hogy tetszik Sairus Mordananak, de ahogy figyelem, ő nem így gondolja.*
- Hát ha te mondod. *láthatóan nem győzött meg a dolog, na de mindegy, nem fogok tovább ezen agyalni, inkább becsüccsenek a révész mellé a csónakba, majd ha Sairus is megteszi ugyanezt, meg is indulhatunk az iskola felé.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 4:22 pm

*Csupán csak haladunk tovább a témával, és a lány szavaiból kiveszem , hogy tényleg fél tőle. Erre viszont már lassan a fejemet rázom és mélyen a szemébe nézek.*
-Nem hinném, hogy megtenné, annyira nem elvetemült, meg én se hagynám..*itt egy picit elmosolyodik majd nemsokára folytatom.*
-Viszont a legrosszabb amit teszel, hogy félsz... Azt nem szabad. Ha tudnád hogy engem hányan akarnának holtan látni....*itt picit el is mosolyodok, de a téma nem hagy alább, így nemsokára a Scottal való kapcsolatára térünk rá, s a szavakra, csak nyelek egyet, s az én arcom is kissé szomorúvá válik.*
-Féltelek is... nem is tudod mennyire, de az életedről nem dönthetek helyetted.... És nem tartom éppen Fairnek hogy ilyen súlyos dolgot az én nyakamba akasztasz... Nem mondhatom meg hogy mit tegyél és mit ne..*itt kicsit elkomorodok, és én magam is félre nézek, és nem válaszolok az utolsó kérdésre, tényleg nem tartom helyesnek, hogy én mondjam el mit tegyen, és ha tényleg az lenne amit ő mond engem hibáztatna... bár van egy olyan érzésem nem tenné.. FEjem lassan vissza fordul felé, majd lassan bólogatok a szavakra.*
-Általában az ilyenektől szokás is félni*mondom tömören, a következőre viszont csak tovább figyelem a másik szemét. Tényleg ezt akarom? Jó kérdés, lassan kezdem azt érezni tényleg bonyolultabb lett az életem, hogy valaki rájött, hogy még érzek is.*
-Attól még sajnálhatom is....*csupán csak ennyit mondok, amikor pedig a szükség szobájáról esik szó, és hallom Hecate válaszát, kissé elkomorodk, de valahol belül érzem , hogy igaza van, így próbálok magabiztos arcot vágni a dologhoz.*
-Akkor azt hiszem lehet, hogy mégis csak jobb lesz ha külön alszunk.. Nem akarom hogy fájdalmat okozz magadnak , meg én se akarok okozni...*nem tudom miért mondom ezt, pedig nagyon kedvelem ezt a lányt, de úgy érzem könnyebb lenne, neki is, és nekem is ha megutálna. Vagy csak megint önző vagyok? Az is lehet. Viszont a téma hamar tovább terelődik méghozzá Mordanara, a választ hallva viszont csak megrántom a vállam.*
-Nem hallottál arról , hogy nem a külső a lényeg? Amúgy meg a szépség nem mindig jelenti ugyan azt, nézőpont kérdése, ki szerint ki a szebb. Nekem nem kelltette fel az érdeklődésemet ha érdekel a véleményem.*mondom kissé komolyabb hangon, bár lehet az is közre játszik, hogy utáljuk egymást. A következőre csak bólintok*
-Erre mondják, hogy hasonló emberek gyakran párt alkotnak, ők pedig hasonlítanak egymásra, mint stílusra, mint majdnem mindenhogy... Egyikőjük sem éppen a ma született bárány.*mondom komoly meggyőződéssel, miközben beülünk a csónakba, s megindulunk az iskola felé, viszont a következőre csak kissé meglepődve nézek a lányra.*
-Nem hiszel nekem? Csak mert nem úgy tűnik , mintha annyira meggyőzött volna*mondom fejemet oldalra döntve*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2011-01-31, 4:32 pm

*Csak egy fájdalmas mosolyt ejtek, miközben Sairus szavait hallgatom.*
- Te se hagynád? Eddig se voltál ott, amikor szükségem lett volna rád és amikor bántott, ez után se hiszem, hogy pont jókor érnél oda, ha meg akarna ölni. *hangos sóhajt hallatok, majd amikor hallom, hogy ne féljek, csak megrázom kissé a fejem, sajnos ez nem így működik.*
- Akkor majd megpróbálok másképp állni hozzá. *nézek fel szép szemeibe, hiszen ha nem provokálom ismét, talán nem lesz baj... inkább csak témát váltok, így térve át Scottra és ahogy hallom szavait, érzem is, hogy a beszélgetésünk egyre komolyabbá fordul és igen, mindent rá zúdítanék, de jól érzi, ezt neki nem mondanám el, hogyha baj lenne.*
- Igazad van. Majd alakul valahogy. *bólintok rá inkább és ez után már látom is a révet, miközben még az együtt alvást tárgyaljuk, aminek Sairus örülne, akár csak én, de én mégis félek tőle, félek attól, hogy ismét olyan rossz lesz utána és eltűnik hetekre az életemből.*
- Rendben, akkor külön. *ha ezt akarja... neki nem is fáj? Csak én szenvedek? Most már nem nézek a szemébe egy ideig, csak az utat lesem, miközben a kavicsokat rugdosom magam előtt, de azért végül érdeklődni kezdek és így kerül szóba Mordana is.*
- Persze, hogy érdekel. *pillantok fel rá, majd ez után még Mordredről is ejtünk pár szót, végül pedig becsüccsenünk a csónakba, amely majd átvisz minket az iskolába.*
- De, hiszek, csak fáj, hogy ilyen vagy velem... most már egyre jobban. *tényleg egyre rosszabbul viselem, azt hittem, hogy idővel majd nem utasít vissza és megpróbáljuk együtt, de nem, esélyt se ad nekem. Inkább csak kiszállok a csónakból, amikor megérkezünk a kikötőbe, majd a fiú felé fordulok.*
- Én akkor megyek. Köszi a segítséget! Jó éjt! *most nem adok neki puszit, se semmi, hiszen ismét magamnak ártanék, így inkább csak lassan megfordulok, majd kényelmes tempóba térek be a kastélyba és a célom nem más lesz, mint a Borostyán háló, hol egy fürdés után nyugovóra hajthatom majd a fejemet.*