Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2013-08-09, 11:22 am

//NRT - Mia és Daemon - 2013.06.15.//

* Kitartó vagyok, nem is sejti, mennyire, és az a nagy helyzet, jellemem éppen az óta keményedett elegendő mennyiségben és minőségben, mióta itt tengetem napjaimat. Kinyílt bizony a csipám, nem vagyok mindig az a törékeny kislány, s ma éppen a határozott Mia ül vele szemben, aki nem hogy elhallgatna gonosz és elutasító szavai hallatán, mint inkább szembe száll velük. *
- Hidegen hagy? Aha, oké. Akkor hagyj itt te. * vonom meg vállam nyugalmasan, aztán temetkezem is ebédem felfalásába ahelyett, hogy hirtelen felcsattanva elrohannék, s valami másik asztalnál kezdenék hosszas duzzogásba. Nem kenyerem az ilyesmi, de ha már annyira nyaggatós kedvében van, hát megadom, amit szeretne: csendesen ebédelgetek tovább, ő sem mozdul semerre, majd egyszeriben újra nekem áll olyan szinten, amit aztán már tényleg nem kéne elviselnem.. de a hülye szőke csak képes visszadumálni még most is. Na nem, nem fogok úgy ugrálni, ahogyan ő fütyül, legalábbis egy darabig igyekszem tartani ezt, némi tisztelet csak kijárna, úgy hiszem, így pedig lehet, hogy szavaim kioktatóan hangzanak, de mégis meg kell osztanom vele gondolataimat, saját maga viselkedésével kapcsolatban. *
- Azt látom. * szusszanok fel válaszára, meg is csóválva fejem kissé, majd mikor már újra nyomatékosítja, mennyire haszontalan vagyok itt, és hogy mennyire nagyon zavarja a társaságom, csak egy határozott pillantással élek irányába. * - Szerinted elsőre nem fogtam fel, hogy mennyire nagyon a terhedre vagyok? Hát, én meg ezt élvezem. Hogy bosszanthatlak! * vágok vissza egy hetyke vállvonással, hogy ezután tovább falatozhassam a finomságokat, de ami most következik, az már belül nekem is fájó és sok, valamint mintha őt is meglepné a helyzethez képest szinte teljesen irreális reakcióm. Mert hogy mosolyogni kezdek, amit sanszos, egy őrült ötlettől vezérelve teszek irányába, majd újra megmondani igyekszem a magamét, amire azért már ő is megtalálja hangját.. hát, nagyon érdekes lesz ez az ebéd, úgy hiszem. El is némulok cseppet, szép zöld szemeim egyáltalán nem vonzó arcára tekintenek, és amiket hallok, megijedni nem ijedek meg tőlük, nem erről van szó, egyszerűen csak hányingert kapok ettől a viselkedéstől. *
- Neked csak ez számít? Most komolyan megfenyegetsz azzal, hogy megerőszakolsz, ha merem magamat adni, és nem úgy cselekedni, ahogyan neked az tetsző? * szólalok meg csendesen, mert hát végül is csodát vártam, vagy mit? Bár sajnálatos módon attól függetlenül, mintha csalódást éreznék, nem benne, mint inkább magamban, a következőkre már ismét egy mosoly, egy kiábrándult, szomorkás mosoly tarkítja különleges vonásaimat. *
- Csak azt tudnám, miért akarod annyira, hogy elmenjen tőled az étvágyam. De ha ez volt a cél, akkor örülhetsz. Nem félek tőled, vagy attól, mit tennél velem, egyszerűen csak nem értelek. * ingatom meg buksimat, egyik szemöldököm felhúzásával egyetemben, a villa pedig máris csörren a tányérban, én pedig a széken hátra dőlve fonom össze testem előtt karjaimat. Fürkésző tekintetem pihentetem arcán, miért ilyen elutasító? Én meg miért teperek ennyire? Ja igen, megvan. Velem született fejlődési rendellenesség az, hogy törődöm az emberekkel, ő pedig valamiért jobban érdekel, mint mások. Meg akarom fejteni, de ha túl sokáig ütközöm falakba, egy idő után feladom.. ha már úgyis ezt akarja, miért is ne tenném meg. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2013-08-13, 9:50 pm

//NRT: Mia és Daemon – 2013.06.15.//

*Fel nem foghatom, hogy mit eszik rajtam ez a csaj, de az tuti, hogy most nem vagyok éppen olyan kedvemben, hogy vele bájcseverésszek. Múltkor, a kikötőben más volt, ott valahogy én is kedvesebb voltam vele, de most nem az a Daemon ül az asztalnál, tehát pórul járt. *
- Hogy hagyjalak itt én? Én voltam itt előbb, tehát nehogy azt hidd, hogy majd én állok arrébb. *morranok is fel, mert tényleg nem értem, hogy mit képzel magáról ez a nőszemély. Azt gondolja, hogy majd leszek oly udvarias és békén hagyom úgy, hogy ő zavart meg a lakmározásom közben? Áh, a nagy fenéket. Inkább tovább piszkálom őt, próbálva elkergetni magamtól, mert ez egyfajta védelmi mechanizmus nálam. Minél bunkóbbnak kell lennem, hogy senki se kerüljön közel hozzám, bár ez a terv néha megdől, mert vannak, akik vagy a bunkó énemet keresik vagy feladom a harcot és engedek nekik… nem sok ilyen embert volt eddigi életem során, de azért legalább kettőre emlékszem, az pedig már elég nagy szám, úgy hiszem. *
- Egyébként ne akard felébreszteni az alvó oroszlánt a kis bosszantásaiddal, mert nem szeretnék kárt tenni a csinos arcodban. *simítok most végig késem hegyén egy pillanatra, ezzel utalva rá, hogy képes vagyok én bármire, bár az tény, hogy nem itt esnék neki és nem most, de ezt Miának nem kell tudnia. Néha tényleg nem ismerek magamra, hogy kifordulok abból, aki vagyok, mert most tényleg nem ártott nekem, de hát ez van, csak jönnek és jönnek belőlem a gonoszabbnál gonoszabb dolgok, így hátaz is, hogy mi mindent tennék vele és persze ezzel egy ajánlat is jár. Most, hogy így jobban megnézem magamnak, nagyon is csinos, kedvemre való és ahj, persze, hogy szőke, ami a gyengém, tehát igen, el tudnám képzelni az ágyamban, ki se engedném onnan egy ideig. A képzelgésnek viszont vége szakad, ahogy durcás arcát nézem és szavait hallgatom, mintha nem értené azt, amit teszek. De hogy is érthetné… az én agyam másképp működik, mint az övé.*
- Tán nem hallottad tisztán és érthetően azt, amit mondtam, hogy rá kell kérdezned? *döntöm meg picit a fejemet is, majd amikor látom, hogy elment az étvágya, elégedett mosollyal fejezem be az én ebédemet, rá se nézve most a másikra és vállaimat is megvonogatom kissé a hosszas szavakra.*
- Örülök is. *mondok csak ennyit és miután a tányérom kiürült, már meg is iszom az utolsó kortyokat is, majd ez után bökök Mia kajája felé.* - Szóval azt most otthagyod abban a tudatban, hogy mások éheznek? *vigyorodom is el, élvezve a helyzetet továbbra is, de most, hogy tele vagyok, tényleg leléphetek innen, de nem, most már csak azért se fogok, egy picikét még idegesítem.*
- De most tényleg Mia, nem gondoltál még bele abba, hogy milyen lehet közöttünk a szex? *beszélek úgy erről, mintha ez csak egy laza, ebéd melletti téma lenne és mintha már oly régen ismernénk egymást, pedig ez nagyon nincs így, semmit se tudunk a másikról, én viszont egyre jobban rápörgök a témára, hogy milyen lehetne a kicsikével. Vajon tudom még tetézni azt az undort, amit irántam érez? Mert ha igen, megteszem, következőre bizonyára nem jön majd a közelembe, ha meglát.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-29, 2:11 pm

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Nagy nehezen kivakarom a csipát a szememből. Már megint dél van, nem hiszem el, hogy nem lehet normálisan 10 órát aludni, szerintem nem olyan nagy kérés. Azonban most sajnos nincs okom senkire se haragudni, hisz korgó gyomromra keltem, azt hiszem a tegnapi sok alkoholtól megéheztem. Reggeli gyors fürdés, majd hajmosás, fogmosás. A tükörben nézegetem magam egy kicsit, beletúrok a hajamba, ami egész gyorsan szárad, majd államat is megvakargatom, körmöm alatt kellemesen serceg a borosta.
- Jó lesz ez így, nem kell még borotválkozni. – Állapítom meg, majd felveszek egy farmert és megszagolom a széken lévő pólót.
- Hát ez nem éppen friss. – Dobom a hátam mögé, majd keresek még egyet, amit szintén szag alapján eldöntök, hogy hordható e. Jónak bizonyul ezért magamra kapom, majd rágyújtok a reggeli cigimre.
- Kell egy kávé, vagy kettő, de feketén. Te is jössz bogár? – Pillantok le famulusomra. Nem is tudom miért pókom lett, valami hatalmas kemény ragadozó kellett volna ide, vagy egy elefánt, igen az elefánt sokkal jobb lett volna, de hogy egy pók. Mit fogok én vele kezdeni? Érdekesen meredek a jószágra, aki már is rámászik a cigis dobozra, hogy utána valahol megtelepedjen rajtam.
- Ne a hajamba már! Miért jó ott neked? – Zsémbelek, miközben rágyújtok a cigimre, de most már annyira flamós vagyok, hogy ideje megtámadni az étkezőt. Hosszú lépteimmel gyorsan el is érem a helyet, ahol gyorsan le is huppanok.
- Kávét, feketét és erőset meg egy pohár whiskyt manó… vagy is a whiskyt még se, elvileg leszokóban vagyok… megint. – Fújom ki mérgesen a cigifüstöt, majd a cipőtalpamba nyomva elpöccintem a csikket.
- Hát te meg hová mész? – Mászik, le rólam a csótány kitudja hova, de nem is érdekel, hisz végre megjött a kávém.
- Ez a beszéd. – Kezdem is elkortyolgatni a forró italt, majd a kikészített virslipiramist magam elé húzom a mustáros tállal és a kenyeres kosárral egyetemben, majd elkezdek falatozni. Ez aztán az élet.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-29, 2:35 pm

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Kopogás, matatás, karmoláshangok. Mi a rák?!?! Különös hangokra ébredezek, és ahogy a szemhéjam utat enged a látásomnak, kék szemeim a sasommal találják szembe magukat, aki kapar összevissza, franc tudja, miért.
- Mi az istent művelsz? Ne legyél már veréb! - Morgok rá, és még a párnát is nekihajítom, de túl kómás vagyok még, hogy eltaláljam, így egy könnyed mozdulattal kikerüli azt.
- Inkább hozz nekem verebet ebédre! - Felesel vissza Jack, aki ezek szerint éhes..Komolyan, mint egy rosszabb fajta csecsemő. De most, hogy szóba került, én is érzem, hogy férne kaja a gyomromba, és víz! Marha sok víz! Kimászok az ágyból is, ekkor tűnik fel, hogy még mindig a tegnapi szerkóm van rajtam, tehát fekete bakancs, kopott farmer, Anarchy-s fehér póló rajta egy dzsekivel. Még jó, hogy legalább a késemet és pálcámat leszedtem a töltényekkel díszített övemről.. Nem sok kedvem van a formaságokra, így csak gyorsan szembefröcskölöm magam hideg vízzel a fürdőben, majd jöhet a sziszegőszappan és az instant fogmosás. Magamhoz veszem a fegyvereim, és csekkolom a zsebem tartalmát, ami elég jó, hisz van még pár szál cigim, amire rá is gyújtok, aztán Jacknek intve rohanok is le az étkezőbe. Mindketten szeretjük a feltűnőséget, így ehhez illő belépő kell, és ahogy közeledünk az étkező ajtajához, a vállamon dekkoló sasra pillantok.
- Na csapassad! - Madaram pedig veszi a lapot természetesen, ilyenkor igencsak szófogadó, tehát felrepül a fejem fölé, majd tüzes formát öltve, méltóságteljesen repül be a nagyterembe hosszan az asztalok fölött, s pár másodperccel később én is megérkezem. Megállok az ajtóban körülnézni, így pillantom meg az egyik haveromat, Dixont.
- Csá tesó, na mi van, hosszú volt az éjszaka? - Kérdezem, miközben közeledek felé, mert távolról ki lehet szúrni az ilyen másnapos fejet. Még jó, hogy nekem ilyen problémám nem igazán szokott lenni, csak kajára van szükségem, és...
- Gyógysört!! - Utasítom hirtelen az egyik manót, ami egyébként nem szokásom, de körbenézve sört pont nem látok, így lekezelek Eltonnal, és gyorsan megpakolok egy nagy tányért mindenféle jó kajával. Madaram is abbahagyja eközben a terem fűtését, és a példámat követve ő is parancsot ad a manóknak, kicsit gorombább módon.
- Hozz valami egeret, de gyorsan! - Tollait még kicsit fel is borzolja, de én csak vigyorogva rázom meg a fejem, majd amint az egyik manó a kezembe nyomja a sört, le is huppanok Dixon mellé.
- Aztán mi a helyzet? Rég láttalak.. - Teszem fel az alapkérdéseket. Mostanában tényleg nem látok sok embert, mert nappal aludni szoktam, most is csak a madaram miatt vagyok itt.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-29, 3:21 pm

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Az este jól sikerült, ugyan már nem úgy bulizok, mint régen azért a jobbik rossz tulajdonságaimat megtartottam. Kell az ilyen, hisz még 17 éves vagyok, ki kell élveznem a fiatalságomat. Azonban az évek már elvették a másnaposság érzését, amit annyira nem bánok. Inkább alszom többet és iszok még egy pohár kávét, minthogy borral keljen Xanaxot öblögetnem. Ami viszont állandóan kísér ilyen fogyasztás után az az éhség. Nem minta csak úgy nem bírnék megenni egy lovat, de ilyenkor ez parancsnak számít, és azonnal enni kell méghozzá nem is kis mennyisét. Ezért azonnal meg is támadom az ebédlőt, hogy kellemesen elfalatozzam, miközben megszerzem a reggeli coffein adagomat. Ugyan nyugalomra nem vágytam, azért még is meglepett a bereppenő fáklya látványa. Érdekesen meredek a látványra mire rájövök, hogy madarat látok égni, ez is egy módja a grillcsirke készítésének. Azonban úgy tűnik még sem a manók engedték megszökni a konyhából, hisz megjelenik gazdája is Slash, régi cimborám.
- Slash. Jó rég találkoztunk. Az éjszakával nincs semmi gond csak ne kellett volna felkelni. Tiéd az égő tollseprű? – Bökök a kezemben lévő virslivel dögmadár felé. Betömöm a számba, de mire Slash odaér már is lenyelem a falatot. Kezemet a gatyámba törlöm, majd régi szertartásos módon megtörténik a kezelés.
- Látom a te bendőd is kiürült. – Úgy tűnik mind a ketten jól el voltunk. Ugyan a kolesz szappan sokat fed a szagokból, azért az alkoholt még sem lehet olyan könnyen eltüntetni, de azon kivételes személyek közé tartozom akiket egyáltalán nem zavar az állott szesz szaga.
- Hát veled meg mivan? Reggel félrenyelted a gyógyibógyót? – Beszélek a tollashoz, majd megint eltűntek egy fél virslit. Az evésnek nem szabd abbamaradni, még a végén elemészt a gyomrom.
- Á semmi extra, el tengilengizek. Yvonne nem hagyott békén, úgyhogy elmentem vizsgázni, de mit az isten másodikos lettem, úgyhogy tegnap volt ünneplés most meg megeszem, amit látok. Ahogy látom te sem unatkoztál. – Bökök megint a csőrős felé.
- Tényleg neked tavaly volt még egy bandád. Hogyan vagytok? Lökjed, addig én tömöm a bucit. – Mondom, ahogy az öcsém mondanám, hogy beszélj addig én meg eszek.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-29, 3:44 pm

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Korai még az idő a felkeléshez, de egy korgó gyomrú sas társaságában lehet, hogy nem árt hozzászokni, szóval kénytelen vagyok összeszedni magam, és Jack társaságában lebaktatni a nagyterembe, ahol ha minden igaz, finom falatok várnak majd ránk, és talán társaság is. A megérkezésünk sem akármilyen egyébként, mert mindketten szeretünk adni a megjelenésre, és a hatásról most a famulusom gondoskodik tüzes formájában. Kis meglepettséget kelt az étkezőben, de ez volt a célunk is a dologgal, s a csodálkozó arcok közül Eltonét szúrom ki. Jó társaság pipa, már csak kaja kell és sör, mit szintén intézek közben.
- Nekem mondod? Ez a madár, ami amúgy igen, az enyém, fél óráig kaparta a szobám falát, míg felkeltem... - Válaszolok neki a sas felé emelve a kezem, s hangomon kisebb felháborodás is érzékelhető, de ez ilyen esetben természetes. Megtörténik a kézfogás is, amint odaérek hozzá, kérdésére pedig csak bólintok a tarkómat vakarva, és lesek körbe, hogy mit lehetne enni. Közben Dixon a madaramhoz is intéz pár szót, ami természetesen nem tetszik a jószágnak, így tüzes alakját elhagyva száll le Elton tányérja mellé figyelve, hogy mikor veszi szájához a következő falatot, s amint ez megtörténik, Jack egy gyors mozdulattal szedi ki a srác ujjai közül a kaját. Én ezen csak jót röhögök, majd helyet foglalok, és sült bacont ropogtatva folytatom a társalgást.
- Másodikos? Na az f*sza, akkor megint lesz kivel megbotránkoztatni a népet az órákon. És hol a te bestiád? - Kérdezek is rá, mert nem látom sehol sem. Jack eközben magunkra hagy minket, és az asztalokról vadászik egy-két falatot, ami megtetszik neki.
- Most is megvan, csak kicsit kevesebb próbákkal, de amúgy frankó minden. Elég sokat fejlődött a banda, főleg Patrick a basszusgitárral, és Rachel hangja is sokkal jobb. - Vázolom fel a helyzetet, ahogy szóba hozza a MODot. Azt tudom, hogy volt valami köztük Rachellel, így azért figyelem az arcát, amikor kiejtem a nevét, s ha már így témánál vagyunk...
- Nőd van most? - Teszem fel a következő kérdésem, mert eléggé nem vagyok képben most az ilyesmivel kapcsolatban. Kortyolok közben a sörömből is, ami most nagyon jól esik, így valószínűleg pár perc múlva már semmi bajom sem lesz, újult erővel állok majd a mai nap elé is.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-29, 11:23 pm

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Nem semmi belépővel érkezik meg a két jómadár. Már maga Slash nem volt egyszerű eset, de ezek szerint a tollas sem teljesen épelméjű. Előre megjósolom, hogy ennek a két idiótának még hírneve lesz ebben az iskolában… hm… Graffiti, nem is rossz ötlet. Kinézni egy folyosót és kidíszíteni. Ez tetszik
- Pedig az ébresztő mindig ki kell ütni. – Pillantok a jószág felé, hisz nekem egy jószág ne mondja meg, hogy mit kell csinálni. Sas elvileg vagy mi a szösz, akkor meg menjen repüljön ki az ablakon és vadásszon magának motkányt, ne hisztizzen. A szokásos körjátékok után visszahuppanok helyemre és folytatom a feltornyozott virslik elpusztítását. Nincs is jobb dolog mint tele szájjal beszélni, ezért természetes, hogy felváltva kommunikálok a gyagyások közt.
- Hát te meg mi a francot csinálsz? Dixon nem ad a kajájából! – Mordulok rá mérgesen, majd automatikusan lendül kezem, hogy megkínáljam egy parasztlángossal. Gyilkos tekintettel pillantok Slashre, letörök egy darab virslit, amivel homlokon is dobom.
- Hogy a viharba ne! A régi jó szokásokat meg kell tartani. Mit szólnál egy kis művészethez? – A kérdésre a válasz még késik, de láthatja, hogy tekintetemmel pásztázom a terepet.
- Fogalmam sincs, de biztos előkerül. Aztán be ne tolj félelmetes ábrázatától. – Vonogatom meg szemöldököm, majd gonoszan elvigyorodom. Menet közben a grillcsirke lelép, így nem kell tovább féltenem a virslim. Közben azért beugranak az emlékek, hogy miket is műveltünk mi együtt még anno illetve, hogy ez a kölyök magában is képes alkotni.
- Rachel ügyes sok minden van benne. – Kedvelem Rachelt és ezt Slash is tudja. Májusban kibékültünk és remélem, azóta is minden rendben van közöttünk, de nem sokára vele is összefutok, és akkor mindent megtudunk beszélni. Arcomon látszik, hogy kedvelem a csajt, arcomon mindig megjelenik az a félmosoly, amit neve hallatán nem tudok elrejteni, nem mintha akarnám, nem szégyellem a köztünk lévő dolgokat.
- Tudtommal nincsen, de kitudja kinek ígértem hű szerelmet este. – Röhögök fel. Persze ez nem igaz mostanában megcsappant a nőzéseim száma, de a szükséglet nagyúr, így az sem elhanyagolható.
- Nos, azt hiszem ideje bemutatnom a fenevadam. Proteus kérünk egy hatásos belépőt csak, hogy lenyűgözzük az uraságot. – Törlöm kezem ismét nadrágomba, majd kényelmesen várom, hogy állatkám megjelenjen. Fogalmam sincs mit fog csinálni, de talán szorult belé némi kreativitás. Pár másodperc várakozás után, mikor már kezdem azt hinni, hogy nem történik semmi, egyszer csak megjelenik méghozzá Slash arcán, pontosabban az orrán ülve, miközben lábaival a szemét vakargatja.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-29, 11:46 pm

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Egyikünk reggele sem indul túl jól, de talán az enyém rosszabb a kéretlen ébresztésnek hála.
- Nem igazán értem fel.. - Meg nem is láttam abban az állapotban a madarat, de mindegy is, mert már itt vagyok, és kaját keresek. Közben pedig jól elszórakozik Elton és Jack, és ahogy látom, 1-0 ide, s ezt jelzem is hangos nevetés közepette, de amikor a virsli repül felém, csak értetlenül pislogok.
- Eszednél vagy ember? - Nevetek fel megint. Nem én nyúltam be a kajáját, hanem Jack, most akkor miért engem kell bántani? Hihetetlen.. Közben kiderül, hogy másodikos a testvérének köszönhetően, és valamit művészkedni akar..De mit?
- Én már alapból egy művész vagyok..Te mit tudsz felmutatni, mire gondoltál? - Kérdezek vissza, mert tényleg nem vágom, hogy mi pattant ki a fejéből, de remélhetőleg mindjárt megtudom. Érdeklődök még a famulusáról, de csak késve kapok választ, ami arra enged következtetni, hogy valami kis teremtményről van szó, mert még ő sem találja..
- Nálad biztos nem rosszabb! - Szólok be neki vigyorogva, de már tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki. Az is lehet, hogy Jack levadássza véletlenül, nem tudva, hogy kié. Szóba kerül a bandám is egy kérdés erejéig, valamint Rachel, de nem beszélek erről többet, állítására is csak helyeslően bólintok, miközben kortyolom a sörömet, és tömöm a fejem a finomságokkal. Ami sokkal jobban érdekel, hogy mi van a nőkkel, mert ha jól tudom, sosem volt egy röghöz kötött ember.
- Ez a beszéd! Nekem is kéne keríteni már valami csajt. - Mondjuk nem pont barátnőt, hanem egy lazább kapcsolatra gondolok, olyan barátság extrákkal témára. Az elég jó dolog, sőt, a legjobb! Ami eltereli a figyelmem, az a felkonferálás, valószínűleg a famulusa fog megjelenni, hát kíváncsia..
- EZ MI AZ ISTEN? - Csapom le az orromról a kis dögöt egy gyors mozdulattal, s hátra is ugrok kicsit, keresve, hogy hová csapódott be.
- Jack, keresd a pókot! - Adom ki az utasítást, s kölcsön veszem tökéletes látását, keresve Dixon famulusát. Ha szerencséje van, túlélte a csapásomat, de azért nem vállalok garanciát az épségére.
- Hát te sem vagy normális, hallod! - Közlöm fele, s vállába is ütök egyet. Ilyen gusztustalanságot hozni a kajáldába, hát borzasztó!

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-30, 2:14 am

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Hát ez így alakult nem indulhat minden reggel döccenő mentesen, de most már legalább túl vagyunk, rajta és olyan dolgokkal tölthetjük a napot, ami örömöt okoznak számunkra, mint például az evés. Minden jóban van valami rossz. Kiváló a kaja, klassz a társaság erre jön egy töltött pulyka és megzabálja a kajámat, pedig kihangsúlyozom, hogy Dixon NEM ad a kajájából. Természetesen az esemény nem marad megtorlatlanul, ugyan a pofont sikerült elkerülnie a jószágnak attól még Slash kap egy virslit a homlokára.
- Ne háborogj, megérdemelted. – Nevetek vele én is, ne hogy már megtorlatlanul maradjanak az események. Közben kiderül, hogy nem csak a technika, hanem mi is haladunk a korral, így most már második évfolyamosként boldogíthatjuk tanárainkat. Eszembe jutnak a régi szép emlékek, mire homlokon csókol a múzsa.
- Ahogy te szoktad mondani, kell valami hatásos belépő, hogy mindenki tudja kik is vagyunk. Mit szólnál, ha kidekorálnák az iskola egyik folyosóját? – Remélem érti most már mire célzok, de ha nem akkor majd részletesen a szájába rágom a dolgokat. Közben persze a virsli meg a bacon is fogy, no meg Slash söre mire én is rendelek egy pohárral, hisz remek német szokás a sört együtt fogyasztani a virslivel. Famulusom is hiányolva lesz, amit nem meglepő módón szabad szemmel észre se veszem. Amúgy is még csak két napja van velem, úgyhogy azt is meg kell szokni, hogy egyáltalán van.
- Ugyan kérlek áldott jó lélek. – Legalábbis nem szokta este megharapdálni a nagylábujjam, úgyhogy annyira rossz nem lehet. Én tuti gumikalapáccsal színezném lilára gazdám lábujjkörmeit. Egy ideig nem lenne gond a körömfestéssel.
- Csak a kikötői kocsmába ne gyere az az én területem. Még a végén ki kell hívjalak egy párbajra, ahol egyedüli fegyver a sörösüveg. – Jutnak eszembe a matrózszokások. Felejthetetlen, hogy miket műveltünk mi olaszban. Hány sebemet kellett összevarrni, inkább nem is gondolok bele. Viszont úgy érzem most, hogy már befejeztem a kajálást ideje bemutatnom újdonsült teremtményemet. Fogalmam sincs hol van vagy mit csinál vagy mit fog csinálni, de mivel én csináltam ezért biztos jó nagy marhaságot. A kivitelezés azonban jobb, mint vártam, ez a belépő határozottan teszik nekem, ami hallatszik is hangos kacajomtól. Azonban az elhalkul, ahogy látom, hogy szegény Pi mekkorát is repül. Elég törékeny állat, ezért is választottam a Föld aurát neki, mert annak segítségével kicsit szívósabb lesz. Szerencsére ez most jól is jött, így nem lesz semmi baja, de minden bizonnyal most fájlalja egy-két szőrszálát vagy milyét.
- Azt hittem tetszeni fog. – Kezdek el röhögni megint, majd felállok és a szemben lévő asztalhoz sétálok miközben megütött vállamat gyömöszölöm.
- Úgy tudtam te szereted a feltűnést. –Kuncogok, még mindig egyszerűen nem bírom abba hagyni, de el kell ismerni azért ez nagyon menő volt.
- Ügyes vagy pajti. Jól csináltad. Betojt rendesen. – Röhögcsélek még mindig magamba, majd visszasétálok a gyagyás pároshoz, ahol felhörpintem a maradék söröm.
- Megyünk vagy lopod még a napot? – Pillantok rá kérdőn, majd a tenyeremben lévő pókincát figyelem, aki el is indul felfelé. Nem nagyon csipázza az emberek társaságát főleg, ha ilyen agresszívek vele szemben.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-30, 11:26 am

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Úgy tűnik, hogy Dixon és Jack nem kedvelik egymást annyira, ez pedig Jack részéről csak fokozódik, amikor a haverom le akarja csapni, szerencsére sikertelenül. Elton viszont nem elégszik meg így, valahogy meg akarja bosszulni, így az én arcomon csattan a pofon, pontosabban a fél virsli..hát ez nem fix. Először csak nézek, de aztán röhögök a dolgon vele együtt, és inkább ráhagyom. A suli is felmerül, mint téma, bár ezt a részt mi mindig hamar átugorjuk, túl érdekesek vagyunk ahhoz, hogy ilyen unalmas dolgokról dumázzunk. Érdekes dolog is a művészkedés is, amit én amúgy rendszeresen űzök, de hogy Elton? Mi a szösz?
- Vagy úgy, szóval fújni akarsz? Ha van cuccod, akkor mehetünk, és célozzuk be a bejárati folyosót, az úgyis mindenkinek szemet szúr majd. - Beteg ötlet, de pont ezért tetszik a dolog. Valószínűleg meglesz ennek is az ára, de a sikerért meg kell szenvedni, mondják a nagyok. A normálisabb diákoknak szerintem még tetszeni is fog, az iskola többi lakójának pedig élmény lesz nézni a morcos fejét.. De mindez majd a reggeli után, addig még kibeszélünk néhány dolgot, de ahogy észreveszem, kicsit le van maradva a srác!
- Maradj már! Minimum heti háromszor ott cseszem el a pénzem..És különben is, tudod, hogy sosem riaszt vissza a harc.. - Vigyorodok el, de ez mind csak poén, mert eddig is jutott elég csaj neki is, és nekem is, szóval kétlem, hogy ez a dolog változna a továbbiakban. Azt pedig tudja ő is, hogy volt már rá példa, amikor többek közt miattam zárt be a kocsma egy napra. Tovább érdeklődök a famulusa iránt, de bárcsak ne tettem volna, mert kicsit elkap a para, mikor az orromra kerül az a kis tetű. De honnan a viharból? Na mindegy, nem az a lényeg, csakhogy engem hagyjon békén, így már csattan is a földhöz Elton csodálkozására.
- Na jól van, elég lesz a röhögésből, Jack a végén összekócolja a hajad, aztán röhöghetsz magadon egész nap! - Nevetek fel én is, majd a reggelit befejezve én is felpattanok, s intek Jacknek, hogy ennyit a kajálásról, dolog van.
- Zúzzunk! Nekem már van is ötletem, szóval remélem, jó festékeid vannak! - A nagyterem ajtaját csak lazán, lábbal nyitom ki, majd a főbejárat felé veszem az irányt.
- Itt megvárlak, siess! - Közlöm Dixonnal a dolgot, majd méregetem a falakat. Nekem ez eddig miért nem jutott eszembe? Olyan sötétek és hidegek ezek a falak, valamivel fel kell turbózni. Egyik oldalra valami Rock n Rollal kapcsolatos dolog, a másikra pedig Dixon alkothatna valamit. Ha pedig elég jó, akkor a nevemet is adnám hozzá.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-01-30, 1:34 pm

//NRT: Slash és Elton – 2014-01-29.//

Nem túl meglepő, hogy nem jövök ki a jószágokkal sose volt hozzájuk érzékem, egyetlen állat, ami nem felesel vissza az a hal. Nem véletlen van belőle egész nagy gyűjteményem otthon. Az csak úszkál eszik és úszkál eszik meg mozgatja a kopoltyúját. Tökéletes házi kedvenc. Mivel a kis bolhanyúzón nem tudok bosszút állni, ezért gazdáját kínálom meg egy kis virslivel, amin mind a ketten csak röhögünk. Természetesen ha mi ketten össze vagyunk zárva akkor ott nem lesz semmi jó. Erre is tökéletes példa, hogy már megint valami orbitális baromságot találtunk ki.
- Nem sok, meg a színkészlet is hiányos, de valamit csak összehozunk belőle. De tuti, hogy a bejárati folyosót? Ott sokan járnak, hogy tereljük el őket? Még a végén valami lihegő senti tacsit ránk uszítanak, az pedig biztos, hogy én nem vakargatom le a falat. – Nem vagyunk normálisak. Állapítom meg újból a tényt, de ettől csak még jobban várom a közelgő eseményt. Érdekes attrakció lesz, de azért megoldjuk nincs előttünk akadály. A dolgokat viszont nem sietjük el, hisz előtte még normálisan táplálkozni is kell, kelleni fog a sok energia, hogy tervünket véghez tudjuk vinni, meg amúgy sem hajt minket semmilyen óriás medúza, úgyhogy nagyon ráérünk. Közben össze vissza beszélünk, nők, bulik, nők, bunyók, zene, buli ahogy az ilyenkor menni szokott. Aztán megint előkerülnek az állatkák, így most már én is bemutatom famulusom, aki a hihetetlenül király belépő után messzire repül, de nem kell érte aggódni vigyáz ő magára, így pár sort megkerülve fel is szedem Pit, hogy rajtam mászkálhasson.
- Ezt? Azt hittem már amúgy is olyan. –Nem fogok parázni egy felnagyított galamb miatt még akkor sem, ha égni tud, nem vagyok én annyira védtelen, hogy berezeljek. Most, hogy már végre a reggelinek ideje, hogy induljunk. Nem tudom mit is kéne a falra pingálni, de valami gyorsan elkészíthetőnek kéne lennie, hisz azért még sem akarom, hogy rajta kapjanak. Felsietek a lépcsőkön menet közben, pedig azon agyalok, hogy mit is kéne festeni. A szobába érve el kell gondolkodnom, hogy is van a maradék festék, de a szekrény hátuljában meg is találom. Gyors ellenőrzés, hogy milyen festékek is vannak, sőt még egy mintát is találok.
- Hu ez baró, majd ezt is felkenjük. Te meg búj be a hajamba, lehet kelleni fog megint teleportálni. – Pi el is foglalja a kijelölt helyét, dobok még két légszűrős papírmaszkot, hogy ne szívjuk be a gázokat, majd lesietek Slashez. Menetközben számba veszem, hogy milyen festékek is vannak. Fekete vagy három flakon, de ahogy látom csak az egyik nincs kibontva, egy teljes fehér, minimális neonzöld, valami világos nem tudom mi, piros, bordó akad dögivel meg még pár kisebb palack zörög a doboz alján. Leérve felvilágosítom pajtást, hogy mik vannak, majd magamra öltöm az egyik állarcot, megragadom a fehéret és már is kezdődik a móka.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2014-05-04, 12:36 pm

//Rítusmágia házi, III. rész, este 6 óra körül//

*A padlásról rögtön ide jöttem, a napi események miatt reggel óta egy falatot sem ettem, mostanra pedig már szinte szédültem az éhségtől. Nincsenek itt még sokan, a diákok nagyobb része csak később jön le. Én viszont jól laktam (három fogás után nem is csoda), és elindulok kifelé, már csak az ágyamba szeretnék beszédülni, mikor belép az ajtón, akit én már csak akkor szeretnék látni, ha épp valaki halálra kínozza. Johnson először nem vesz észre, csak amikor közelebb érek hozzá, ugyanazzal a megvető tekintettel néz végig rajtam, közben meg ott a bárgyú, de büszke vigyor az arcán.*
- Mi van, napi egyszer nem elég, ha sárba taposnak? Megteszem újra, ha szeretnéd. *Már veszi is elő nadrágja zsebéből a pálcáját, én viszont nem válaszolok neki, megállok tőle néhány lépésnyire, és arckifejezésemmel közlöm vele világosan, hogy abszolút nem félek tőle, ez pedig egyértelműen nem tetszik neki.*
- Sectumsempra! *Nem igen akarja most sem elaprózni a dolgot, ilyen közelről talán még képes lenne rendesen eltalálni is, de legnagyobb bánatára ez most nem fog neki sikerülni. Értetlenül néz rám, mikor a varázsige kimondása után nem történik semmi, aztán megismétli újra, kicsit hangosabban, sokan felénk is pillantanak, az étkező diákok közül.* - Átkozott ruszki, mit műveltél? *Üvölti kissé magából kikelve, eléggé kétségbe van esve, de arra legalább rájött, hogy ez bizony az én művem. De nem vagyok hajlandó helyeselni a megállapításra vagy elmondani, hogy mit is csináltam, ha magától nem tudja, én sem fogom beavatni.*
- Úgy tudom, holnap neked is gyakorlati óráid lesznek. Nyilván tudod, hogy azokat nem ajánlott ellógni. *Mondom végül olyan hangon, mintha csak az időjárásról társalognék vele. Látom rajta, hogy először nem igen érti, mit is akarok ezzel, aztán szépen lassan leesik a tantusz, és hatalmasra kerekedett szemekkel néz rám.* - Sok sikert a túlélésükhöz. *Olyan tündérien mosolygok rá, mintha csak elcsábítani szeretném. Nincs az a normális diák, aki pálca nélkül menne órára; neki ugyan a pálcája még megvan, de varázserő híján nem sokra megy vele. Most azért már én is érzek némi elégedettséget, látván, hogy végre eljött a pillanat, mikor meg sem tud szólalni. Épp azon gondolkodom, hogy megátkozzam-e vagy ilyesmi, védekezni úgy sem tud, és engem sem állítana meg senki, de hirtelen más valami jut eszembe.*
- Most pedig egyetlen hang nélkül fogsz velem jönni a Szükség szobájába. *Folyamatosan a szemébe nézve adom is ki a parancsot, a szuggesztió már nagyon is jól megy nekem. Nem ő lesz az első diák, akit magammal viszek oda, hiszen egy egész kínzókamra vár ott, hogy újabb és újabb dolgokat próbálhassak ki. Ötleteim most is vannak, majd meglátjuk, hogy ez a troll meddig bírja a szenvedést. Megölni nem fogom, még a végén lemaradna a holnapi óráiról, bár a nyelvét valószínű, hogy kivágom; gyűlölöm, ha nem orosz anyanyelvűek használják ránk a ruszki szót, ezt a véleményemet pedig majd vele is ismertetem. Most viszont elindulok a második emeletre, Johnson pedig úgy jön mellettem, mint valami engedelmes kiskutya. Mosolyogva nézek a következő néhány óra elébe, mert én biztosan jól fogok szórakozni.*